Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
1820. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-10 14:15:29
Üzenet elküldve: 2015-07-10 14:15:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Ki mint vet, úgy arat//
//7-es dokk//
*Hát megkapta a parancsot. A parancsot, a tervet, a menetet, mindent, ami kell, szépen elraktározza az okos kis nemesi kobakjában, bár szó mi szó, neki nincs is sok szerepe ebben a buliban. Csak csendben kell baktatni a páros mögött, ez nem túl sok, csupán köretnek van a hús mellé, de ez őt nem zavarja. Ha megkapja érte a pénzt és Riqelie-t, akkor bevállal egy jó bunyót is.
Csendben sétál fel a páros mögött a pallón, összefont karokkal, mint ahogy egy jó testőrhöz illik. Sem ruhát, sem parókát nem vett fel, elég testőrösen néz ki így is. Felmenet közben nem lát semmi érdekeset, semmi gyanúsat, bár hogyan is láthatná? Szinte egész végig Myna fenekére bambul, de azért sandít ide is, meg oda is.
Figyelmesen végighallgatja a beszélgetést, és amikor meghallja a neveket, alig állja meg, hogy ne mosolyogjon, amikor pedig a sajátját hallja, egyenesen röhögnie kell, de azért büszkén biccent oda az őröknek, pont úgy, mint Mortus Vaglekun, Flanbiegermolték testőre.
A kis pénzjutalom láttán is mosolyognia kell, ebben a küldetésben szinte nem lát semmi komolyat. Eddig olyan simán ment, hogy akár az egész vércsecsapat bejöhetett volna, csak "csókolom"-mal kellett volna köszönni az őröknek.
Amint elhagyják az első akadályt, Felthys Myna feneke helyett a lehetséges akadályokat, nehézségeket keresi, legyen az őrcsapat, a hajó tulajdonosa, vagy a lebukó vércsék. Harcra készen áll, azonban sajnos nincs itt mesterkardja, ellenben puszta kézzel is kellőképpen jól harcol, hogy meg tudja védeni önmagát, meg a gerlepárt.*
//7-es dokk//
*Hát megkapta a parancsot. A parancsot, a tervet, a menetet, mindent, ami kell, szépen elraktározza az okos kis nemesi kobakjában, bár szó mi szó, neki nincs is sok szerepe ebben a buliban. Csak csendben kell baktatni a páros mögött, ez nem túl sok, csupán köretnek van a hús mellé, de ez őt nem zavarja. Ha megkapja érte a pénzt és Riqelie-t, akkor bevállal egy jó bunyót is.
Csendben sétál fel a páros mögött a pallón, összefont karokkal, mint ahogy egy jó testőrhöz illik. Sem ruhát, sem parókát nem vett fel, elég testőrösen néz ki így is. Felmenet közben nem lát semmi érdekeset, semmi gyanúsat, bár hogyan is láthatná? Szinte egész végig Myna fenekére bambul, de azért sandít ide is, meg oda is.
Figyelmesen végighallgatja a beszélgetést, és amikor meghallja a neveket, alig állja meg, hogy ne mosolyogjon, amikor pedig a sajátját hallja, egyenesen röhögnie kell, de azért büszkén biccent oda az őröknek, pont úgy, mint Mortus Vaglekun, Flanbiegermolték testőre.
A kis pénzjutalom láttán is mosolyognia kell, ebben a küldetésben szinte nem lát semmi komolyat. Eddig olyan simán ment, hogy akár az egész vércsecsapat bejöhetett volna, csak "csókolom"-mal kellett volna köszönni az őröknek.
Amint elhagyják az első akadályt, Felthys Myna feneke helyett a lehetséges akadályokat, nehézségeket keresi, legyen az őrcsapat, a hajó tulajdonosa, vagy a lebukó vércsék. Harcra készen áll, azonban sajnos nincs itt mesterkardja, ellenben puszta kézzel is kellőképpen jól harcol, hogy meg tudja védeni önmagát, meg a gerlepárt.*
1819. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-10 11:12:58
Üzenet elküldve: 2015-07-10 11:12:58
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Lelép a Mennydörgő fedélzetéről mélyen beleszippant a levegőbe és körül néz. Hallja a sirályok hangját, élvezi ahogy a nap süt, majd tovább cammog a kikötőben céltalanul. Hosszan vizslatja a történéseket és a lehetőségeket, hogy egy pofa sört vajon hol találhat.* ~Merre lehet a sör?~
*Ahogy jobban utána szaglászik a dolgoknak, hamar szag alapján megállapodik a tekintete egy kocsmán. Szimpátiáját egy horkantással ki is fejezi, majd céltudatosan meglódul az alkohol reményében. Ahogy közeledik megnyalja repedt ajkait és egy nem túl bizalomgerjesztő s vicsorgó mosoly ül ki arcára*
*Ahogy jobban utána szaglászik a dolgoknak, hamar szag alapján megállapodik a tekintete egy kocsmán. Szimpátiáját egy horkantással ki is fejezi, majd céltudatosan meglódul az alkohol reményében. Ahogy közeledik megnyalja repedt ajkait és egy nem túl bizalomgerjesztő s vicsorgó mosoly ül ki arcára*
1818. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-09 21:14:58
Üzenet elküldve: 2015-07-09 21:14:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A titokzatos növény//
*Aernen van vér. De a szobába számos koszos rongy van, amivel könnyedén le tudja mosni bőréről. Ám ruhájáról nem, bárhogy is szeretné dörzsölni.
A vele szembe jövő katonák, szinte észre sem veszik. Vígan beszélgetnek, út közbe.*
- Hallottad, hogy mit mondott a főnök? *Nevet fel az egyik, ahogy a férfi közelebb ér hozzájuk. Elcsípheti beszélgetésüket.*
- Jah, hogy öt arannyal megemeli órabérünket. *Vigyorog a másik, de az egyik csak leintje.*
- Nem erre gondoltam. Az öreg ellen elfogató parancsot szerzett. Most már megölhetjük.
*Nevet fel epésen. Ahogy elhaladnak Aern mellett hirtelen halkulnak el, s komoly arccal mérik végig a férfit. Ám azok nem sokat foglalkoznak vele. Bár a vércseppeket meglátják, szemeiket össze is húzzák. De semmi rosszra nem gondolnak.
Sikerül elmennie mellettük úgy, hogy ne keltsen feltűnést. Még a képet sem szúrták ki.
Viszont ahogy elhaladt mellettük, s hamar megérkeztek a házba, Aern már az utca végénél jár, közel a saroknál. Csakhogy az egyik őr kiszalad az utcára.*
- Gyilkos! Kapják el!
*Kiabálja hangosan.*
*Aernen van vér. De a szobába számos koszos rongy van, amivel könnyedén le tudja mosni bőréről. Ám ruhájáról nem, bárhogy is szeretné dörzsölni.
A vele szembe jövő katonák, szinte észre sem veszik. Vígan beszélgetnek, út közbe.*
- Hallottad, hogy mit mondott a főnök? *Nevet fel az egyik, ahogy a férfi közelebb ér hozzájuk. Elcsípheti beszélgetésüket.*
- Jah, hogy öt arannyal megemeli órabérünket. *Vigyorog a másik, de az egyik csak leintje.*
- Nem erre gondoltam. Az öreg ellen elfogató parancsot szerzett. Most már megölhetjük.
*Nevet fel epésen. Ahogy elhaladnak Aern mellett hirtelen halkulnak el, s komoly arccal mérik végig a férfit. Ám azok nem sokat foglalkoznak vele. Bár a vércseppeket meglátják, szemeiket össze is húzzák. De semmi rosszra nem gondolnak.
Sikerül elmennie mellettük úgy, hogy ne keltsen feltűnést. Még a képet sem szúrták ki.
Viszont ahogy elhaladt mellettük, s hamar megérkeztek a házba, Aern már az utca végénél jár, közel a saroknál. Csakhogy az egyik őr kiszalad az utcára.*
- Gyilkos! Kapják el!
*Kiabálja hangosan.*
1817. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-09 19:39:37
Üzenet elküldve: 2015-07-09 19:39:37
ÚJ
![>Dongnor Aern [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9890_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A titokzatos növény//
*Aern meg is lepődik azon az őrön. Még fegyvertelenül is küzd.*
~Nem semmi fickó. Kár, hogy nem a legénységem tagja. De az is biztos, hogy nem egy átlagos őr. Azok már menekülnének.~
*De sok időt nem is hagy neki. Előre lendül és egy vágás. Nem hagy túlélőket. Tudja, hogy még van két őr. Azok nem tudhatják meg mi történt itt. Miután végzett végignéz magán mennyire lett véres. Ha nagyon és nem lát valami jó ruhát akkor úgy indul el. De nem hagyja ott a képet sem.*
~Azért ezt még megnézem mielőtt odavinném.~
*Viszont ahogy megy az úton meglát két őrt akikről meg merne esküdni, hogy a kirabolt raktárhoz tartoznak. Viszont nem idegeskedik. Próbál teljesen hétköznapi módon viselkedni. Nem feltűnést kelteni.*
*Aern meg is lepődik azon az őrön. Még fegyvertelenül is küzd.*
~Nem semmi fickó. Kár, hogy nem a legénységem tagja. De az is biztos, hogy nem egy átlagos őr. Azok már menekülnének.~
*De sok időt nem is hagy neki. Előre lendül és egy vágás. Nem hagy túlélőket. Tudja, hogy még van két őr. Azok nem tudhatják meg mi történt itt. Miután végzett végignéz magán mennyire lett véres. Ha nagyon és nem lát valami jó ruhát akkor úgy indul el. De nem hagyja ott a képet sem.*
~Azért ezt még megnézem mielőtt odavinném.~
*Viszont ahogy megy az úton meglát két őrt akikről meg merne esküdni, hogy a kirabolt raktárhoz tartoznak. Viszont nem idegeskedik. Próbál teljesen hétköznapi módon viselkedni. Nem feltűnést kelteni.*
1816. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-09 19:17:57
Üzenet elküldve: 2015-07-09 19:17:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerzőkörút – Kikötői verzió//
*Ha Leon tudná, hogy Nadae min gondolkodik, bizonnyal átkarolná a vállát, hogy elmondja, ő ott volt neki régen is, és most is, de sajnos erre nem kerülhet sor, hiszen a kalózlány hallgatag ilyen szempontból. Ámbár, a férfi több mesére, izgalmas kalandokra számított, mégsem kérdezgeti a lányt. Úgy véli, bizonyosan oka van arra, hogy nem mesél. A következő mondatokon azonban nem tud vigyorogni. Talán szerette azt a nőt, talán nem, de mégis, fájó pont az életében, hogy eltűnt. Végül mégis vigyort erőltet a képére, bár ezen látszik, hogy nem igazi. Hiába volt mindig jó a színészkedésben, nem mindig sikerül egy jó mosoly. Rögtön tereli is a témát.*
-Vigyed, vigyed persze! Ahogy akarod!
*Ezután látja, hogy a lány elérzékenyül. Ez melegséggel tölti el, nem győzi ő is leutánozni a lányt, és belevinni a játékba őt.*
-Nyugodtan mutasd ki mit érzel! *Villantja ki fogait, majd megnyalja ajkát.*
-Nincs itt senki más, nem kell leplezned amit gondolsz! *Ezzel kitárja karjait és újra az ég felé néz.*
-Csak te, én, Patkány és a kék ég!
*Ezzel inkább meg is áll, mielőtt továbbmenne, és várja a lány reakcióját. Fontos pont ez neki, nagyon kíváncsi mit fog válaszolni. Ahogy a "valamire" terelődik a szó, ösztönösen belenyúl az erszénybe, hogy megsimogassa a kis állatkát, aki kedvesen bújik a tenyerébe, kifejezvén, hogy tényleg ott van, jól mondta a kalózlány. Leon elgondolkozik, hogyha neki csak egy patkányt sikerült szereznie, míg távol volt a víztől, senki mást, aki igazán fontos volna neki, akkor Nadea-nak sikerült-e? Igaz, hogy itt volt ez a fickó, ámbár, ő nem úgy nézett ki, mintha a barátja lenne. savanyú alak, aki maximum azért van vele, mert hasznot remél. Első ránézésre pénzt és a lány testét, de ki tudja... Lába az ugrás után nem mozdul, mintha lefagyott volna, és a vizet bámulva gondolkozik. Utána, elmondja, hogy minek is mennek. Szóval még egy tag.* ~Vajon hányan lehetnek?~ *Közben tekintetét a lányéba szúrja.*
-Az embereid? *Néz kérdőn.*
-Mi egy család voltunk a hajón, nem csupán valaki emberei! *Nem hajlandó egy tapodtam sem megtenni, ha egy olyan társaság közé fog kerülni, akiket csak a közös haszon tart össze. Neki kell legalább egy valaki, aki ott tartja igazán.*
*Ha Leon tudná, hogy Nadae min gondolkodik, bizonnyal átkarolná a vállát, hogy elmondja, ő ott volt neki régen is, és most is, de sajnos erre nem kerülhet sor, hiszen a kalózlány hallgatag ilyen szempontból. Ámbár, a férfi több mesére, izgalmas kalandokra számított, mégsem kérdezgeti a lányt. Úgy véli, bizonyosan oka van arra, hogy nem mesél. A következő mondatokon azonban nem tud vigyorogni. Talán szerette azt a nőt, talán nem, de mégis, fájó pont az életében, hogy eltűnt. Végül mégis vigyort erőltet a képére, bár ezen látszik, hogy nem igazi. Hiába volt mindig jó a színészkedésben, nem mindig sikerül egy jó mosoly. Rögtön tereli is a témát.*
-Vigyed, vigyed persze! Ahogy akarod!
*Ezután látja, hogy a lány elérzékenyül. Ez melegséggel tölti el, nem győzi ő is leutánozni a lányt, és belevinni a játékba őt.*
-Nyugodtan mutasd ki mit érzel! *Villantja ki fogait, majd megnyalja ajkát.*
-Nincs itt senki más, nem kell leplezned amit gondolsz! *Ezzel kitárja karjait és újra az ég felé néz.*
-Csak te, én, Patkány és a kék ég!
*Ezzel inkább meg is áll, mielőtt továbbmenne, és várja a lány reakcióját. Fontos pont ez neki, nagyon kíváncsi mit fog válaszolni. Ahogy a "valamire" terelődik a szó, ösztönösen belenyúl az erszénybe, hogy megsimogassa a kis állatkát, aki kedvesen bújik a tenyerébe, kifejezvén, hogy tényleg ott van, jól mondta a kalózlány. Leon elgondolkozik, hogyha neki csak egy patkányt sikerült szereznie, míg távol volt a víztől, senki mást, aki igazán fontos volna neki, akkor Nadea-nak sikerült-e? Igaz, hogy itt volt ez a fickó, ámbár, ő nem úgy nézett ki, mintha a barátja lenne. savanyú alak, aki maximum azért van vele, mert hasznot remél. Első ránézésre pénzt és a lány testét, de ki tudja... Lába az ugrás után nem mozdul, mintha lefagyott volna, és a vizet bámulva gondolkozik. Utána, elmondja, hogy minek is mennek. Szóval még egy tag.* ~Vajon hányan lehetnek?~ *Közben tekintetét a lányéba szúrja.*
-Az embereid? *Néz kérdőn.*
-Mi egy család voltunk a hajón, nem csupán valaki emberei! *Nem hajlandó egy tapodtam sem megtenni, ha egy olyan társaság közé fog kerülni, akiket csak a közös haszon tart össze. Neki kell legalább egy valaki, aki ott tartja igazán.*
1815. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-09 18:40:12
Üzenet elküldve: 2015-07-09 18:40:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerzőkörút – Kikötői verzió//
*Továbbra is csak szórakoztatja a férfi viselkedése. Mint a régi szép időben. Egy pillanatra el is kalandozik emlékei rögös ösvényén, ám most boldogságot nem talál. Folyton a múlton gondolkozik, mintha ott ragad volna. Mintha jobban ragaszkodna a régi dolgaihoz, minthogy feleszmélne, hogy a jelenben mennyi mindene van. Fejét megrázza, hisz ez most nem az a pillanat.
Halkan kuncog csak, ahogy Leon pörög-forog, ölelgeti a hajót. Valami hasonlót érzett ő is, mikor megtalálták Lélekvesztőt. Igaz, ő nem tette ezt meg, feszélyezte társai jelenléte.
~Társaim? Hát megbolondultam én?~
S újra csak eszébe ötlik az elf szavai, ahogy barátoknak hitte, s amilyen hevesen ellenkezett ez ellen. Tudja, hogy egyszer el kell gondolkoznia, hogy mik is ők, s hogy nem halogathatja tovább a dolgokat.
~De egy postagalambot is kell keresnie.~
Ahogy a régi ismerős elmondja, hogy honnan is van a pénze, csak elismerően füttyent. Semmi szégyenkezni való nincs ebben, hiszen ő maga is mennyi pénzt nyúlt le gazdag ipsékről. Igaz amazok nem nagyon tudták, hogy pár erszénnyel szegényebbek lettek.*
- Szép karrier. *Vigyorodik.* - Így kell ezt csinálni.
*Szól elismerően. Majd a lombikokra, s egyéb vajákosi dolgokra terelődik a beszélgetés témája. Amiről a férfinak sincs fogalma, így megvonva a vállát végül eldönti.*
- Akkor elviszem.
*Jelenti ki határozottan, mintha ez természetes lenne. Ha nincs rá szüksége, akkor megszabadítja eme nagy tehertől, ne kelljen neki foglalkoznia ezzel. Hiszen ő csak szívességet is tesz neki.
De azért egy pillanatra elérzékenyül a hallottak alapján. Vagyis ez látszik rajta. Tekintete megolvad, miközben kezét szívére teszi. De alig egy percig tart csak, majd felnevet.*
- Még a végén meghatódom. *Neveti továbbra is.
Nem mintha nem kedvelné a fickót, hiszen vele is számos kalandot élt át. Jóban volt azzal a kapitánnyal is, kinek a hajóján szolgált annak idején. *
- De azért biztos van más is. Ott van, az a valamid. *S mutat ekkor az erszénye felé, ahol a patkányt rejtegeti.
Közben elindul előre, egyenesen a pallóhoz, hogy végre eljussanak a Rumosba. Ijedten kap szívéhez újra, ahogy meghallja a rég hallott hangot. Hátra is fordul, s úgy halad le a pallón. Látszik mozgásán, hogy erre született.*
- Hát minek nézek én ki, pénz fejőnek?
*Ér le lassan a dokkok pallójára, majd elindul a Rumos irányába.*
- Elvileg egy lánnyal, aki csatlakozni akar, piciny társulatunkhoz. Azt ígérte, hogy ma itt lesz, de hogy ebből mi lesz? Nem tudom, lehet csak átvert. Meg figyelnem is kell arra, hogy az embereim tényleg dolgoznak, ha már kiadtam a munkájukat. *Magyarázza türelmesen.*
*Továbbra is csak szórakoztatja a férfi viselkedése. Mint a régi szép időben. Egy pillanatra el is kalandozik emlékei rögös ösvényén, ám most boldogságot nem talál. Folyton a múlton gondolkozik, mintha ott ragad volna. Mintha jobban ragaszkodna a régi dolgaihoz, minthogy feleszmélne, hogy a jelenben mennyi mindene van. Fejét megrázza, hisz ez most nem az a pillanat.
Halkan kuncog csak, ahogy Leon pörög-forog, ölelgeti a hajót. Valami hasonlót érzett ő is, mikor megtalálták Lélekvesztőt. Igaz, ő nem tette ezt meg, feszélyezte társai jelenléte.
~Társaim? Hát megbolondultam én?~
S újra csak eszébe ötlik az elf szavai, ahogy barátoknak hitte, s amilyen hevesen ellenkezett ez ellen. Tudja, hogy egyszer el kell gondolkoznia, hogy mik is ők, s hogy nem halogathatja tovább a dolgokat.
~De egy postagalambot is kell keresnie.~
Ahogy a régi ismerős elmondja, hogy honnan is van a pénze, csak elismerően füttyent. Semmi szégyenkezni való nincs ebben, hiszen ő maga is mennyi pénzt nyúlt le gazdag ipsékről. Igaz amazok nem nagyon tudták, hogy pár erszénnyel szegényebbek lettek.*
- Szép karrier. *Vigyorodik.* - Így kell ezt csinálni.
*Szól elismerően. Majd a lombikokra, s egyéb vajákosi dolgokra terelődik a beszélgetés témája. Amiről a férfinak sincs fogalma, így megvonva a vállát végül eldönti.*
- Akkor elviszem.
*Jelenti ki határozottan, mintha ez természetes lenne. Ha nincs rá szüksége, akkor megszabadítja eme nagy tehertől, ne kelljen neki foglalkoznia ezzel. Hiszen ő csak szívességet is tesz neki.
De azért egy pillanatra elérzékenyül a hallottak alapján. Vagyis ez látszik rajta. Tekintete megolvad, miközben kezét szívére teszi. De alig egy percig tart csak, majd felnevet.*
- Még a végén meghatódom. *Neveti továbbra is.
Nem mintha nem kedvelné a fickót, hiszen vele is számos kalandot élt át. Jóban volt azzal a kapitánnyal is, kinek a hajóján szolgált annak idején. *
- De azért biztos van más is. Ott van, az a valamid. *S mutat ekkor az erszénye felé, ahol a patkányt rejtegeti.
Közben elindul előre, egyenesen a pallóhoz, hogy végre eljussanak a Rumosba. Ijedten kap szívéhez újra, ahogy meghallja a rég hallott hangot. Hátra is fordul, s úgy halad le a pallón. Látszik mozgásán, hogy erre született.*
- Hát minek nézek én ki, pénz fejőnek?
*Ér le lassan a dokkok pallójára, majd elindul a Rumos irányába.*
- Elvileg egy lánnyal, aki csatlakozni akar, piciny társulatunkhoz. Azt ígérte, hogy ma itt lesz, de hogy ebből mi lesz? Nem tudom, lehet csak átvert. Meg figyelnem is kell arra, hogy az embereim tényleg dolgoznak, ha már kiadtam a munkájukat. *Magyarázza türelmesen.*
1814. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-09 18:24:52
Üzenet elküldve: 2015-07-09 18:24:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerzőkörút – Kikötői verzió//
*Leon szemmel láthatóan örül, hogy a lánynak tetszik a hajó. Mindig is szeretett játékaival büszkélkedni, főleg, ha az ilyen nagy, és értékes dolog, mint a Révész. Közben a férfi eltűnik a színről. Távozásakor Leon egy istenveledet int neki kezével, majd újra a lányhoz fordul. Végig követi a hajón nézelődés közben, a háta mögött összekulcsolt kézzel, ahogy a kereskedőktől látta, akik a portékáikat mutatják meg. Látja Nadae szemén, hogy tetszik neki a dolog.* ~Már csak ezért is megérte ez a hajó!~ *Ennyibe került, hogy találkozzon régi barátnőjével, és még boldoggá is tegye, hát mindegy, hogy ételre alig maradt pénze! Pördül egyet, majd a tengerre néz.*
-Tökéletes! *Ismétli meg a szót, bár ő ezúttal nem a hajóra, sokkal inkább a pillanatra gondol ezzel a kijelentéssel. Ezután a kérdezősködés. Mivel Leonnak nem kenyere a hazugság, ezért az igazat fogja mondani, még, ha az nem is túl izgalmas és nem olyan, mint amire a lány számít.*
-Dolgoztam, és egy vagyonos asszony volt a feleségem. *Ezzel pár pillanatnyi dobolás a lábával, majd ideges hajtúrkászás.*
-Volt. Most viszont sokkal jobb van! Egy böszme nagy hajó! *Tárja ki karjait, mintha meg akarná ölelni a hajót. Egy pillanat múltán így is tesz. Méghozzá a vitorlaoszlopot kapja el. Miközben még a karjaiban tartja, a Révészt, folytatja a beszámolót.*
-Ebből a pénzből van. *Ezután talál valamit a lány, amiről Leonnak szemlátomást fogalma sincs micsoda.*
-Nekem csak a kardomra, a hajómra, és rád van szükségem! *Ejt meg egy féloldalas mosolyt a lány felé, majd kacsint is hozzá. Ezután engedi el az oszlopot.*
-Óhh, felőlem mehetünk, a Révész úgyse szalad el! *Vihog fel egy pár másodpercre. Mikor azonban azt az igazi örömöt látja a kalózlányon, hatalmasra szalad a képén a vigyor. Tenyerét is összecsapja izgalmában. Szereti barátait boldognak látni, ettől lesz neki is igazán jó kedve! Az állatviadalos dologra nem válaszol, nem akarja elrontani a kedvét ezzel. Inkább bele sem gondol, mielőtt nem látta azokat a jószágokat. Mindent a maga idejében, tartja a mondás... *
-És kivel lesz az a bizonyos találkozó? *Kérdez rá, hiszen, ha jól vette ki a szavaiból, ő is találkozni fog azzal a valakivel.*
-Te fizetsz, Kedvesem! *Ugrik fel, a levegőben összecsapva sarkait.*
*Leon szemmel láthatóan örül, hogy a lánynak tetszik a hajó. Mindig is szeretett játékaival büszkélkedni, főleg, ha az ilyen nagy, és értékes dolog, mint a Révész. Közben a férfi eltűnik a színről. Távozásakor Leon egy istenveledet int neki kezével, majd újra a lányhoz fordul. Végig követi a hajón nézelődés közben, a háta mögött összekulcsolt kézzel, ahogy a kereskedőktől látta, akik a portékáikat mutatják meg. Látja Nadae szemén, hogy tetszik neki a dolog.* ~Már csak ezért is megérte ez a hajó!~ *Ennyibe került, hogy találkozzon régi barátnőjével, és még boldoggá is tegye, hát mindegy, hogy ételre alig maradt pénze! Pördül egyet, majd a tengerre néz.*
-Tökéletes! *Ismétli meg a szót, bár ő ezúttal nem a hajóra, sokkal inkább a pillanatra gondol ezzel a kijelentéssel. Ezután a kérdezősködés. Mivel Leonnak nem kenyere a hazugság, ezért az igazat fogja mondani, még, ha az nem is túl izgalmas és nem olyan, mint amire a lány számít.*
-Dolgoztam, és egy vagyonos asszony volt a feleségem. *Ezzel pár pillanatnyi dobolás a lábával, majd ideges hajtúrkászás.*
-Volt. Most viszont sokkal jobb van! Egy böszme nagy hajó! *Tárja ki karjait, mintha meg akarná ölelni a hajót. Egy pillanat múltán így is tesz. Méghozzá a vitorlaoszlopot kapja el. Miközben még a karjaiban tartja, a Révészt, folytatja a beszámolót.*
-Ebből a pénzből van. *Ezután talál valamit a lány, amiről Leonnak szemlátomást fogalma sincs micsoda.*
-Nekem csak a kardomra, a hajómra, és rád van szükségem! *Ejt meg egy féloldalas mosolyt a lány felé, majd kacsint is hozzá. Ezután engedi el az oszlopot.*
-Óhh, felőlem mehetünk, a Révész úgyse szalad el! *Vihog fel egy pár másodpercre. Mikor azonban azt az igazi örömöt látja a kalózlányon, hatalmasra szalad a képén a vigyor. Tenyerét is összecsapja izgalmában. Szereti barátait boldognak látni, ettől lesz neki is igazán jó kedve! Az állatviadalos dologra nem válaszol, nem akarja elrontani a kedvét ezzel. Inkább bele sem gondol, mielőtt nem látta azokat a jószágokat. Mindent a maga idejében, tartja a mondás... *
-És kivel lesz az a bizonyos találkozó? *Kérdez rá, hiszen, ha jól vette ki a szavaiból, ő is találkozni fog azzal a valakivel.*
-Te fizetsz, Kedvesem! *Ugrik fel, a levegőben összecsapva sarkait.*
1813. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-09 17:35:16
Üzenet elküldve: 2015-07-09 17:35:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerzőkörút – Kikötői verzió//
*Ő is szemügyre veszi a hajót, s valóban meg kell állapítania, hogy strapabíró. Már csak a férfinak kell beleegyeznie az üzletbe, s már gondolkozhat is akkor a többi kérdésen.*
- Tetszik hát!
*Válaszol, ám ekkor Rinan lép mögé, búcsúzóul. Már megint itt hagyja. Folyamatosan ezt csinálja. Igaz a barlangba épp ő ment el, mert az az Őrült épp feladatot vart a nyakába, de akkor is. Hogy lehet így számítani rá?
Int neki egy pát, s egy fejbólintással konstatálja, hogy a Rumosba találkoznak. Ezzel párhuzamosan körbe is járja a hajót, s nem csak a fedélzetet. Lemegy, alulra is, hogy megnézze mekkora a tér.*
- Oh, ez tökéletes.
*Csillognak szemei, aranyszínűen. Látja, hogy mennyi pénzt hozhatna a konyhára. Még talán jobb bevételük is lehetne, mint a kalózkodásból. S nem is kell hozzá sok minden, csak egy kis hírverés neki.*
- Jah, a meleg miatt. *Vigyorodik el hátra a férfira.* - De tényleg. Hogy tettél szert erre? *Ütögeti meg a hajó egyik gerendáját. Majd az egyik asztalon észrevesz valamit. Pár üvegecske, tán egy mozsár is, meg valami ahhoz hasonló dolgok, amik az orknak kéne.*
- Te Leon, figyelj már. Neked ezekre szükséged van? *Tekint újra hátra, miközben haját megdobja, s ujjával mutat a lombikok felé. Majd feljön a téma, hogy mivel is tartozik a férfinak. Ajkain vigyor húzódik végig.*
- Rendben. Akkor még körülnézek, s mehetünk is. Elvileg van is ott találkozóm valakivel.
*Vigyorodik továbbra is jó kedélyűen, de azért rumját nem osztaná meg. Inkább gyorsan tovább apasztja az üveg tartalmát.
Hangosan tapsol, s halkan sikolt is, ahogy a régi ismerőse belemegy az üzletbe. Még csak sokat nem is kellett győzködnie. Ám öröme hamar elmúlik, ahogy jön a kitétel. Szemöldökei a magasba kúsznak, s követi a férfi mozdulatát.*
- Nyugi, nem patkányokkal harcoltatnánk. *Legyint egyet.* - Szerzünk valami állatot, kissé ritkábbat. Azok küzdelmével nyernénk néhány aranyat. *Vigyorodik továbbra is, miközben kezeit a csípőjén tartja.
A meghajlásra csak bólint egyet, továbbra is vigyorogva, mint egykor a Kapitány is tette, ha sikeres üzletet kötött. S ebből rögtön fel is hozódik, hogy ki legyen eme rang becses gazdája. A kalóz leány arcátlansága azonban nem ismer határokat.*
- Hát ez még kérdés volt?
*Bárhogy is válaszol a férfi, elindul fel, vissza a fedélzetre. Ahogy elhalad, Leon mellett megütögeti puhán felkarját.*
- Gyere, igyunk erre. *Nevet fel hangosan.*
*Ő is szemügyre veszi a hajót, s valóban meg kell állapítania, hogy strapabíró. Már csak a férfinak kell beleegyeznie az üzletbe, s már gondolkozhat is akkor a többi kérdésen.*
- Tetszik hát!
*Válaszol, ám ekkor Rinan lép mögé, búcsúzóul. Már megint itt hagyja. Folyamatosan ezt csinálja. Igaz a barlangba épp ő ment el, mert az az Őrült épp feladatot vart a nyakába, de akkor is. Hogy lehet így számítani rá?
Int neki egy pát, s egy fejbólintással konstatálja, hogy a Rumosba találkoznak. Ezzel párhuzamosan körbe is járja a hajót, s nem csak a fedélzetet. Lemegy, alulra is, hogy megnézze mekkora a tér.*
- Oh, ez tökéletes.
*Csillognak szemei, aranyszínűen. Látja, hogy mennyi pénzt hozhatna a konyhára. Még talán jobb bevételük is lehetne, mint a kalózkodásból. S nem is kell hozzá sok minden, csak egy kis hírverés neki.*
- Jah, a meleg miatt. *Vigyorodik el hátra a férfira.* - De tényleg. Hogy tettél szert erre? *Ütögeti meg a hajó egyik gerendáját. Majd az egyik asztalon észrevesz valamit. Pár üvegecske, tán egy mozsár is, meg valami ahhoz hasonló dolgok, amik az orknak kéne.*
- Te Leon, figyelj már. Neked ezekre szükséged van? *Tekint újra hátra, miközben haját megdobja, s ujjával mutat a lombikok felé. Majd feljön a téma, hogy mivel is tartozik a férfinak. Ajkain vigyor húzódik végig.*
- Rendben. Akkor még körülnézek, s mehetünk is. Elvileg van is ott találkozóm valakivel.
*Vigyorodik továbbra is jó kedélyűen, de azért rumját nem osztaná meg. Inkább gyorsan tovább apasztja az üveg tartalmát.
Hangosan tapsol, s halkan sikolt is, ahogy a régi ismerőse belemegy az üzletbe. Még csak sokat nem is kellett győzködnie. Ám öröme hamar elmúlik, ahogy jön a kitétel. Szemöldökei a magasba kúsznak, s követi a férfi mozdulatát.*
- Nyugi, nem patkányokkal harcoltatnánk. *Legyint egyet.* - Szerzünk valami állatot, kissé ritkábbat. Azok küzdelmével nyernénk néhány aranyat. *Vigyorodik továbbra is, miközben kezeit a csípőjén tartja.
A meghajlásra csak bólint egyet, továbbra is vigyorogva, mint egykor a Kapitány is tette, ha sikeres üzletet kötött. S ebből rögtön fel is hozódik, hogy ki legyen eme rang becses gazdája. A kalóz leány arcátlansága azonban nem ismer határokat.*
- Hát ez még kérdés volt?
*Bárhogy is válaszol a férfi, elindul fel, vissza a fedélzetre. Ahogy elhalad, Leon mellett megütögeti puhán felkarját.*
- Gyere, igyunk erre. *Nevet fel hangosan.*
1812. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-09 17:30:14
Üzenet elküldve: 2015-07-09 17:30:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A titokzatos növény//
*Aernek sikerül elugrania a támadója elől, ám az továbbra is csak hadonászik hol a kezeivel hol a lábaival. Fegyvertelen, ez nem kétség, mégis ijesztően hathat, hogy még így is szembe mer szállni a férfival. Aki nem is tétovázik sokat, hogy egy kellő pontot kivárva, lendületet vegyen, s kardjával hasítson az őr felé. Találata sikeres, a hasát fúrja át a penge.
Így végre szabad az út Aern előtt, hogy elhagyja a házat.
Ahogy kilép az utcára, szerencséjére nincs senki ott, ezért el is indulhat a megbeszélt hely felé. A nap már alacsonyan jár, sokáig kellett várni a váltásra.
Ám, ahogy elindul, s eléri a második ház bejáratát két férfi fordul be a sarkon. Vígan beszélgetnek, s nevetgélnek. Ruháik ismerős lehet Aern számára, épp ilyeneket viseltek azok is, akiket megölt. Kezükben továbbá egy-egy lándzsa, s oldalukon is egy kard lóg.*
*Aernek sikerül elugrania a támadója elől, ám az továbbra is csak hadonászik hol a kezeivel hol a lábaival. Fegyvertelen, ez nem kétség, mégis ijesztően hathat, hogy még így is szembe mer szállni a férfival. Aki nem is tétovázik sokat, hogy egy kellő pontot kivárva, lendületet vegyen, s kardjával hasítson az őr felé. Találata sikeres, a hasát fúrja át a penge.
Így végre szabad az út Aern előtt, hogy elhagyja a házat.
Ahogy kilép az utcára, szerencséjére nincs senki ott, ezért el is indulhat a megbeszélt hely felé. A nap már alacsonyan jár, sokáig kellett várni a váltásra.
Ám, ahogy elindul, s eléri a második ház bejáratát két férfi fordul be a sarkon. Vígan beszélgetnek, s nevetgélnek. Ruháik ismerős lehet Aern számára, épp ilyeneket viseltek azok is, akiket megölt. Kezükben továbbá egy-egy lándzsa, s oldalukon is egy kard lóg.*
1811. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-09 16:41:56
Üzenet elküldve: 2015-07-09 16:41:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rinan//
*Nincs túl könnyű dolga a folyóhoz való kijutással, ugyanis az emberek és mindenféle egyéb népek forgatagában már az irányérzékét is teljesen elveszejti, ha egyáltalán volt neki olyan. Kába, szomjas, leginkább csak arra tud koncentrálni, hogy végre lehűtse a testét a hideg vízben, s ha már ott van, rongyos ruháit is kimossa. Na igen, a ruhái... Nem elég, hogy a tájékozódás is nehézségeket okoz a számára, de még a külleme végett is úgy löki odébb mindenki, mintha egy büdös kóbor eb volna, aki senkinek nem kell, s csak zavaró tényező a haladásukban. Williän is ilyen lehet... Lassú, a forgalom nagy részével szembemenő és egy, a szegénynegyedből szakajtott koldusnak néz ki.
Így esik aztán, hogy végül nekiütközik valakinek, akinek nyilván megint az útjában lesz. Néhány pillanatig várja a félrelökést - sokkal egyszerűbb, mint önmagát megerőltetendő kikerülni az alakot -, de miután nem történik semmi, türkiz lélektükreit az előtte állóra emeli. Van is nagy meglepődés az arcán, amikor rádöbben, hogy Rinan az, ám nevetését hallva, az ő ajkaira is örömteli mosoly kapaszkodik fel.*
- N-nem tudom, azt hiszem lehagytam. *Füllent egyet, de legalábbis a fél igazságot közli csupán. Arról nem szól, hogy szánt szándékkal cselekedett így. No igen, újabb jelentéktelennek tűnő kis változás, mellyel az utóbbi időkben történtek vértezték fel a sihedert. Régebben biztosan hosszadalmas taglalásába kezdett volna az igazságnak, elmondta volna, hogy annyira féltékeny lett a szőke lányra, s annyira vágyott az egyedüllétre, hogy inkább sietősen hátrahagyta, nehogy aztán kényszerből kelljen "élveznie" a társaságát... Ám ha valamit megtanult az elffel kapcsolatban, az nem más, minthogy ilyesmit nem szívesen hallana tőle, mivel eddig, amikor hasonló témákkal traktálta a hosszúlétűt, valahogy mindég hamarost rövidre zárta a beszélgetést Rinan. Vagy csak Williän-nek tűnt úgy, tudja a fene, főleg nála.*
- És te? Hol van Nadae? *Kérdezi kíváncsian, sokkal több élettel telve, mint amit az utóbbi órákban produkált. Körbe is nézne a Rumosért, azonban figyelmét az elf, álla alá simuló mutatóujja rabolja el, s nem tehet mást, minthogy kíváncsi lélektükreit újfent Rinanra emelje. A korábbi haj simogatásra már nem is reagál, oly' természetesnek hat számára is a mozdulat.
Végül az ő ajkai is vidám mosolyra görbülnek a megállapítás nyomán, amit ugyan nem tud hova tenni, de megint ott kucorog tőle a gyomrában az a kis furcsa érzet, amitől élőnek és boldognak érezheti magát.*
- Öhm... *Kell neki néhány pillanat, hogy felocsúdjon a varázsból, ám szerencsére ez nem tart sokáig.* A folyóhoz szerettem volna menni, mert szomjas vagyok és arra még nem nagyon jártam. *Feleli készségesen, miközben érdeklődő tekintete az elf hasára siklik, majd vissza Rinan arcára.*
- Ha éhes vagy, akkor egyél valamit. A-azt hiszem valaki mondta már, hogy van erre egy... egy... *Ráncolni kezdi a homlokát, ahogy erőteljesen próbálja az emlékezetébe csalni a keresett szót, de hiába erőlködik, most nem jut az eszébe, szóval máshogy közelíti meg a magyarázatot.* Egy olyan hely, ahol enni és inni lehet. *Mosolyodik el szelíden, bár így sem tudja leplezni a frusztrációt, ami a mostanában egyre nehezebben működő agya okoz. Noha eddig sem volt egy lángész, de az a szint természetes volt a számára, most azonban érzékeli magán a változást, ami egyáltalán nem válik a kedvére. Tényleg retteg attól, hogy ki lesz dobva a barlangból, mert használhatatlanná válik, nem mintha eddig olyan sokat tett volna hozzá a Kárhozottak életéhez...*
- De nem tudom hol van az a hely. *Nyögi ki, ahogy szemeit végigfuttatja a környezetükön, azonban teljesen el van tévedve.*
*Nincs túl könnyű dolga a folyóhoz való kijutással, ugyanis az emberek és mindenféle egyéb népek forgatagában már az irányérzékét is teljesen elveszejti, ha egyáltalán volt neki olyan. Kába, szomjas, leginkább csak arra tud koncentrálni, hogy végre lehűtse a testét a hideg vízben, s ha már ott van, rongyos ruháit is kimossa. Na igen, a ruhái... Nem elég, hogy a tájékozódás is nehézségeket okoz a számára, de még a külleme végett is úgy löki odébb mindenki, mintha egy büdös kóbor eb volna, aki senkinek nem kell, s csak zavaró tényező a haladásukban. Williän is ilyen lehet... Lassú, a forgalom nagy részével szembemenő és egy, a szegénynegyedből szakajtott koldusnak néz ki.
Így esik aztán, hogy végül nekiütközik valakinek, akinek nyilván megint az útjában lesz. Néhány pillanatig várja a félrelökést - sokkal egyszerűbb, mint önmagát megerőltetendő kikerülni az alakot -, de miután nem történik semmi, türkiz lélektükreit az előtte állóra emeli. Van is nagy meglepődés az arcán, amikor rádöbben, hogy Rinan az, ám nevetését hallva, az ő ajkaira is örömteli mosoly kapaszkodik fel.*
- N-nem tudom, azt hiszem lehagytam. *Füllent egyet, de legalábbis a fél igazságot közli csupán. Arról nem szól, hogy szánt szándékkal cselekedett így. No igen, újabb jelentéktelennek tűnő kis változás, mellyel az utóbbi időkben történtek vértezték fel a sihedert. Régebben biztosan hosszadalmas taglalásába kezdett volna az igazságnak, elmondta volna, hogy annyira féltékeny lett a szőke lányra, s annyira vágyott az egyedüllétre, hogy inkább sietősen hátrahagyta, nehogy aztán kényszerből kelljen "élveznie" a társaságát... Ám ha valamit megtanult az elffel kapcsolatban, az nem más, minthogy ilyesmit nem szívesen hallana tőle, mivel eddig, amikor hasonló témákkal traktálta a hosszúlétűt, valahogy mindég hamarost rövidre zárta a beszélgetést Rinan. Vagy csak Williän-nek tűnt úgy, tudja a fene, főleg nála.*
- És te? Hol van Nadae? *Kérdezi kíváncsian, sokkal több élettel telve, mint amit az utóbbi órákban produkált. Körbe is nézne a Rumosért, azonban figyelmét az elf, álla alá simuló mutatóujja rabolja el, s nem tehet mást, minthogy kíváncsi lélektükreit újfent Rinanra emelje. A korábbi haj simogatásra már nem is reagál, oly' természetesnek hat számára is a mozdulat.
Végül az ő ajkai is vidám mosolyra görbülnek a megállapítás nyomán, amit ugyan nem tud hova tenni, de megint ott kucorog tőle a gyomrában az a kis furcsa érzet, amitől élőnek és boldognak érezheti magát.*
- Öhm... *Kell neki néhány pillanat, hogy felocsúdjon a varázsból, ám szerencsére ez nem tart sokáig.* A folyóhoz szerettem volna menni, mert szomjas vagyok és arra még nem nagyon jártam. *Feleli készségesen, miközben érdeklődő tekintete az elf hasára siklik, majd vissza Rinan arcára.*
- Ha éhes vagy, akkor egyél valamit. A-azt hiszem valaki mondta már, hogy van erre egy... egy... *Ráncolni kezdi a homlokát, ahogy erőteljesen próbálja az emlékezetébe csalni a keresett szót, de hiába erőlködik, most nem jut az eszébe, szóval máshogy közelíti meg a magyarázatot.* Egy olyan hely, ahol enni és inni lehet. *Mosolyodik el szelíden, bár így sem tudja leplezni a frusztrációt, ami a mostanában egyre nehezebben működő agya okoz. Noha eddig sem volt egy lángész, de az a szint természetes volt a számára, most azonban érzékeli magán a változást, ami egyáltalán nem válik a kedvére. Tényleg retteg attól, hogy ki lesz dobva a barlangból, mert használhatatlanná válik, nem mintha eddig olyan sokat tett volna hozzá a Kárhozottak életéhez...*
- De nem tudom hol van az a hely. *Nyögi ki, ahogy szemeit végigfuttatja a környezetükön, azonban teljesen el van tévedve.*
1810. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-09 15:37:33
Üzenet elküldve: 2015-07-09 15:37:33
ÚJ
![>Asira Qatil [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1737_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Száraz Törpe az Árnyékban //
*Asira nagyjából betájolta magát és kikötőt. Könnyebb csizmájában ügyesen követte az állatok által vájt ösvényeket, de egy idő múlva már visszább kellett mennie a jól járható utakra. Szerencséjére vadakkal sem találkozott, és a sós víz illata is jó irányba húzta őt. Kissé elkerülte így a szokásosnak mondható útvonalat, bár amióta a barlangban van, talán két alkalommal ha járt a kikötőben, csak azért, hogy az utat megjegyezze. Többnyire kíséretként vett részt, és nem ártott gyakorolni a barlangból való kijutást sem. Ebben egyébként, amíg Khyrnek nem volt valami nyavalyája a vöröske segítségét kérte, és együtt ugrándoztak föl és alá a sziklákon.*
- Na, végre. *Sóhajt fel amikor kijut végre a fák közül és megpillantja a folyton nyüzsgő kikötőt. Egy hangyabolyra hasonlít az egész, ahogy az emberek a dolgukra mennek, és természetesen beszédet és rumgőzös szavakat hord felé a szél. Csuklyáját a fejébe húzza, kisebb árnyékot adva a nagy melegben a fejének és lebandukol a kikötőbe. A végén már a rendes utat használja, hogy utazónak tűnjön. Bekeveredik a kikötő forgatagába és nem messze a Rumostól megpillantja a vöröskét, azonban a bongyor hajú fiúcskát már nem.*
- Akkor keresd meg te. *Fintorog, majd becserkészi a vöröst és a törpét. Messziről követi őket, de nem talál semmi kivetnivalót a beszélgetésünkben. Legalábbis, mivel Khyr italt nyújt a törpének, úgy véli, hogy nem lehet baj.*
- Mondtam, hogy fürödj le, ha hancúrozni akarsz. *Horkan föl nevetve a csuklya alatt, majd egy nagyobb kocsi mögé belép, és azt kikerülve jelenik meg az úton. Célja egyértelműen a törpe és a lány kettőse, de nem akar igazán zavarni, csak beköszön nekik.*
- Üdv néktek. *Hátradobja a csuklyát és a törött száraz ág hangjával köszön oda, még egy mosolyt is megereszt. Ma egész jó napja van, ha leszámítjuk, hogy még csak véletlenül sem azt csinálja, amire felkérték. Persze itt rá tudja fogni, hogy gőze sincs, hogy kit kéne keresni, a fiúra akart ebben az ügyben támaszkodni. Na, de mindegy is.*
- Hova tartunk? *Érdeklődik, miközben felméri a törpe uraságot magának.*
*Asira nagyjából betájolta magát és kikötőt. Könnyebb csizmájában ügyesen követte az állatok által vájt ösvényeket, de egy idő múlva már visszább kellett mennie a jól járható utakra. Szerencséjére vadakkal sem találkozott, és a sós víz illata is jó irányba húzta őt. Kissé elkerülte így a szokásosnak mondható útvonalat, bár amióta a barlangban van, talán két alkalommal ha járt a kikötőben, csak azért, hogy az utat megjegyezze. Többnyire kíséretként vett részt, és nem ártott gyakorolni a barlangból való kijutást sem. Ebben egyébként, amíg Khyrnek nem volt valami nyavalyája a vöröske segítségét kérte, és együtt ugrándoztak föl és alá a sziklákon.*
- Na, végre. *Sóhajt fel amikor kijut végre a fák közül és megpillantja a folyton nyüzsgő kikötőt. Egy hangyabolyra hasonlít az egész, ahogy az emberek a dolgukra mennek, és természetesen beszédet és rumgőzös szavakat hord felé a szél. Csuklyáját a fejébe húzza, kisebb árnyékot adva a nagy melegben a fejének és lebandukol a kikötőbe. A végén már a rendes utat használja, hogy utazónak tűnjön. Bekeveredik a kikötő forgatagába és nem messze a Rumostól megpillantja a vöröskét, azonban a bongyor hajú fiúcskát már nem.*
- Akkor keresd meg te. *Fintorog, majd becserkészi a vöröst és a törpét. Messziről követi őket, de nem talál semmi kivetnivalót a beszélgetésünkben. Legalábbis, mivel Khyr italt nyújt a törpének, úgy véli, hogy nem lehet baj.*
- Mondtam, hogy fürödj le, ha hancúrozni akarsz. *Horkan föl nevetve a csuklya alatt, majd egy nagyobb kocsi mögé belép, és azt kikerülve jelenik meg az úton. Célja egyértelműen a törpe és a lány kettőse, de nem akar igazán zavarni, csak beköszön nekik.*
- Üdv néktek. *Hátradobja a csuklyát és a törött száraz ág hangjával köszön oda, még egy mosolyt is megereszt. Ma egész jó napja van, ha leszámítjuk, hogy még csak véletlenül sem azt csinálja, amire felkérték. Persze itt rá tudja fogni, hogy gőze sincs, hogy kit kéne keresni, a fiúra akart ebben az ügyben támaszkodni. Na, de mindegy is.*
- Hova tartunk? *Érdeklődik, miközben felméri a törpe uraságot magának.*
1809. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-09 14:51:10
Üzenet elküldve: 2015-07-09 14:51:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Száraz Törpe az Árnyékban //
- Azt mondod, egy bölény fingnyira?
*Kérdez vissza, miközben az utolsó igazításokat, simításokat végzi gúnyáján. A csukját nem húzza most vissza fejére, talán ezért is kapja el az a pillantást... a lány, ahogy a távolba mered, mintha egy hajszálnyit megdermedne. Mint amikor a fogaskerekek megszorulnak egy pillanatra a közéjük kerül törmeléknek köszönhetően, fut át Murgrind elméjén a gondolat. Részéről akár indulhatnak is, kérdőn tekint fel a leányra, ahogy az óvatosan felvázolja következő célpontját.*
~Valami talponálló késdobáló?~
*Nem reagál a madárka szavaira azonnal, csak bólint neki, mintha azt akarná mondani ezzel a gesztussal, hogy ám legyen. Ahogy Szarka kikanyarodik az árnyékos részről és elindul, Murgrind követi őt.*
- Azt mondod, egy bölény fingnyira?
*Kérdez vissza, miközben az utolsó igazításokat, simításokat végzi gúnyáján. A csukját nem húzza most vissza fejére, talán ezért is kapja el az a pillantást... a lány, ahogy a távolba mered, mintha egy hajszálnyit megdermedne. Mint amikor a fogaskerekek megszorulnak egy pillanatra a közéjük kerül törmeléknek köszönhetően, fut át Murgrind elméjén a gondolat. Részéről akár indulhatnak is, kérdőn tekint fel a leányra, ahogy az óvatosan felvázolja következő célpontját.*
~Valami talponálló késdobáló?~
*Nem reagál a madárka szavaira azonnal, csak bólint neki, mintha azt akarná mondani ezzel a gesztussal, hogy ám legyen. Ahogy Szarka kikanyarodik az árnyékos részről és elindul, Murgrind követi őt.*
1808. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-09 11:08:44
Üzenet elküldve: 2015-07-09 11:08:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
// Száraz Törpe az Árnyékban //
*Már-már komikusnak is tűnhet ez a párbeszéd kettejük között. A vörös átok, kinek be nem áll a szája, mindenféle sületlenségek, zöldségek és meg nem rágott mondatok szállnak ki ajkai közül. Ezzel szemben a kopasz morcos, aki röviden és lényegre törően ép csak annyit beszél, amennyit mondani akar és nem többet. Mintha a Borostyán Szigeti Színészek műsora ütötte volna fel a fejét a keleti kikötőben. A lány nem bánja. Szórakoztatja a társaság, és amíg így van - mint a jó bujálkodás - a partner nem számít.*
- Murgrind. *Mosolyodik el. Neki is ki kellett mondania, így jobban megjegyzi. Az álneveit is elszokta felejteni, a Lola Montezeket, Shetani Wamikat, Bouchu Kawerákat - s ezer másikat - felváltotta a Szarka. Mennyivel könnyebb és nem kell újat kitalálnia, ha elfelejti. Néha cinkosai nevére sem emlékszik, de az nem is számít. Az arcuk a lényeg, pláne, ha rossz fát tett a tűzre. Hiába tudja valakinek a nevét, ha a kinézetére nem emlékszik, akkor nem tud időben elhúzni és megölik. Van ilyen.
Melegséggel tölti el a szívét, hogy mosolyt lát ama arcon. A kedveskedés és a bohóság a két olyan dolog, ami feltölti a lány titkokkal átszőtt, penészes, büdös lelkét. Helyi kezelés.*
- Hm, hm. *Mosolyát már nagyon nehezen tudná akárki is letörölni, még akkor is felfelé görbül a szája, mikor beszélni kezd.* Nincs messze, ép csak itt egy bölény fingnyira. *Kuncog ismét, majd újra a tenger felé vetül a pillantása, de ekkor kicsit megmerevedik az arca. Átfut az agyán, hogy butaság lenne azonnal felvinni őt a Barlangba.
~Barlang? Segglyuk, hárpia fészek, egykutya.~
Gyors tanakodást végez saját magával, majd mikor visszafordul, meglágyítja arcvonásait. Arra gondol, hogy nem is lenne jó ötlet tudatos állapotban felvonszolni, hiszen még a végén leszedik a buksiját. Asirával se volt gond, de hát ő mégis csak egy nő. Különbség? Nos, igazából nem tudja mi a különbség, ha egy vérszomjas gyilkost visz fel a hátán a rejtekbe, vagy egy harcos férfiút. Egy apró, de annál fontosabb dolog van, a lányt ismerte és ismeri, a férfit nem.*
- Meggyőztél, uram. *Kapaszkodik bele gyorsan a férfi szavaiba. Eredetileg azt válaszolta volna, hogy ahova mennek, ott nincs szükség aranyra, de ha már ilyen gavallér.* Kellemes és hűvös hely ez, s ha szereted a rumgőzt, akkor illatos is. *Fejével keletnek biccent, s kikanyarodik az árnyékból. Butykosát ismét szorosra húzza a derekán, majd megindul a Rókalyuk felé. Reméli, hogy ki tudja inni az összes vizet, mielőtt vörös rumot töltene rá.*
~Hogy is hívják azt a fajta bivaly erős itteni italt? Ja, meg van. Tölgyszív.~
*Már-már komikusnak is tűnhet ez a párbeszéd kettejük között. A vörös átok, kinek be nem áll a szája, mindenféle sületlenségek, zöldségek és meg nem rágott mondatok szállnak ki ajkai közül. Ezzel szemben a kopasz morcos, aki röviden és lényegre törően ép csak annyit beszél, amennyit mondani akar és nem többet. Mintha a Borostyán Szigeti Színészek műsora ütötte volna fel a fejét a keleti kikötőben. A lány nem bánja. Szórakoztatja a társaság, és amíg így van - mint a jó bujálkodás - a partner nem számít.*
- Murgrind. *Mosolyodik el. Neki is ki kellett mondania, így jobban megjegyzi. Az álneveit is elszokta felejteni, a Lola Montezeket, Shetani Wamikat, Bouchu Kawerákat - s ezer másikat - felváltotta a Szarka. Mennyivel könnyebb és nem kell újat kitalálnia, ha elfelejti. Néha cinkosai nevére sem emlékszik, de az nem is számít. Az arcuk a lényeg, pláne, ha rossz fát tett a tűzre. Hiába tudja valakinek a nevét, ha a kinézetére nem emlékszik, akkor nem tud időben elhúzni és megölik. Van ilyen.
Melegséggel tölti el a szívét, hogy mosolyt lát ama arcon. A kedveskedés és a bohóság a két olyan dolog, ami feltölti a lány titkokkal átszőtt, penészes, büdös lelkét. Helyi kezelés.*
- Hm, hm. *Mosolyát már nagyon nehezen tudná akárki is letörölni, még akkor is felfelé görbül a szája, mikor beszélni kezd.* Nincs messze, ép csak itt egy bölény fingnyira. *Kuncog ismét, majd újra a tenger felé vetül a pillantása, de ekkor kicsit megmerevedik az arca. Átfut az agyán, hogy butaság lenne azonnal felvinni őt a Barlangba.
~Barlang? Segglyuk, hárpia fészek, egykutya.~
Gyors tanakodást végez saját magával, majd mikor visszafordul, meglágyítja arcvonásait. Arra gondol, hogy nem is lenne jó ötlet tudatos állapotban felvonszolni, hiszen még a végén leszedik a buksiját. Asirával se volt gond, de hát ő mégis csak egy nő. Különbség? Nos, igazából nem tudja mi a különbség, ha egy vérszomjas gyilkost visz fel a hátán a rejtekbe, vagy egy harcos férfiút. Egy apró, de annál fontosabb dolog van, a lányt ismerte és ismeri, a férfit nem.*
- Meggyőztél, uram. *Kapaszkodik bele gyorsan a férfi szavaiba. Eredetileg azt válaszolta volna, hogy ahova mennek, ott nincs szükség aranyra, de ha már ilyen gavallér.* Kellemes és hűvös hely ez, s ha szereted a rumgőzt, akkor illatos is. *Fejével keletnek biccent, s kikanyarodik az árnyékból. Butykosát ismét szorosra húzza a derekán, majd megindul a Rókalyuk felé. Reméli, hogy ki tudja inni az összes vizet, mielőtt vörös rumot töltene rá.*
~Hogy is hívják azt a fajta bivaly erős itteni italt? Ja, meg van. Tölgyszív.~
1807. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-09 10:36:00
Üzenet elküldve: 2015-07-09 10:36:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Száraz Törpe az Árnyékban //
*A madárka érdeklődést mutat a törpe neve iránt, szóval, ha már az illendőség és újdonsült partnere is megkívánja, hát bemutatkozik. Kurtán, lényegre törően, ő nem kanyarít mellé cirkalmas titulusokat, és rímeket.*
- Murgrind.
*Aprócska főhajtás kíséretében ejti ki a nevet, amit annyiszor elátkozott már. A leány is felkél guggolásából és Murgrind nagy meglepődésére közelebb hajolva hozzá finoman az arcába fúj egy kis "szelet". A törpe elmosolyodik; ugyan, ki tudna egy ilyen gesztust fapofával végigállni? Egy pillanatra még az is megfordul a fejében, hogy egy örömlánnyal sodorta össze a sors, amikor a Szarka nevezetű felveszi a viccelődés fonalát.*
- Na és hol van az a hűvös, illatos és kellemes hely, _tubicám_?
*Kérdez vissza a törpe, miközben övét megigazítja, majd a számszeríjat vállára kanyarítja.*
~Ki lehet? Mit akarhat? Örömlány nem lehet, ha az volna, már megmutatta volna a melleit, sőt... Na de akkor ki lehet és mit akarhat?~
*Teszi fel magának a legfontosabb kérdéseket. Mély-zöld szemei körbejárnak, egy gyors pillantást még a háta mögé is vet, nehogy az legyen, hogy a csinos leányka eltereli a fáradt utazó figyelmét, míg annak cimborái hideg acélt tolnak hátulról a bordái közé, majd a tengerbe fordítják a hulláját és ő örökre eltűnik a világ felszínéről... Túlontúl aggodalmaskodó, állapítja meg magáról ismét Murgrind, de nehéz hátrahagyni az ilyen spekulációkat és az óvatosságot, főleg, ha ő maga is ilyesmi és ehhez hasonló akciókból él meg.*
- Van pár aranyam, amit rád költhetek... mutasd az utat...
*Mondja és arcáról nem tűnik el a pökhendi mosoly, a közös viccelődés jele.*
*A madárka érdeklődést mutat a törpe neve iránt, szóval, ha már az illendőség és újdonsült partnere is megkívánja, hát bemutatkozik. Kurtán, lényegre törően, ő nem kanyarít mellé cirkalmas titulusokat, és rímeket.*
- Murgrind.
*Aprócska főhajtás kíséretében ejti ki a nevet, amit annyiszor elátkozott már. A leány is felkél guggolásából és Murgrind nagy meglepődésére közelebb hajolva hozzá finoman az arcába fúj egy kis "szelet". A törpe elmosolyodik; ugyan, ki tudna egy ilyen gesztust fapofával végigállni? Egy pillanatra még az is megfordul a fejében, hogy egy örömlánnyal sodorta össze a sors, amikor a Szarka nevezetű felveszi a viccelődés fonalát.*
- Na és hol van az a hűvös, illatos és kellemes hely, _tubicám_?
*Kérdez vissza a törpe, miközben övét megigazítja, majd a számszeríjat vállára kanyarítja.*
~Ki lehet? Mit akarhat? Örömlány nem lehet, ha az volna, már megmutatta volna a melleit, sőt... Na de akkor ki lehet és mit akarhat?~
*Teszi fel magának a legfontosabb kérdéseket. Mély-zöld szemei körbejárnak, egy gyors pillantást még a háta mögé is vet, nehogy az legyen, hogy a csinos leányka eltereli a fáradt utazó figyelmét, míg annak cimborái hideg acélt tolnak hátulról a bordái közé, majd a tengerbe fordítják a hulláját és ő örökre eltűnik a világ felszínéről... Túlontúl aggodalmaskodó, állapítja meg magáról ismét Murgrind, de nehéz hátrahagyni az ilyen spekulációkat és az óvatosságot, főleg, ha ő maga is ilyesmi és ehhez hasonló akciókból él meg.*
- Van pár aranyam, amit rád költhetek... mutasd az utat...
*Mondja és arcáról nem tűnik el a pökhendi mosoly, a közös viccelődés jele.*
1806. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-09 09:38:04
Üzenet elküldve: 2015-07-09 09:38:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
// Száraz Törpe az Árnyékban //
*Egykedvű fél mosollyal nyugtázza a pasas hümmögését. Mindég erőszakos poénkodással és, vagy mellbedobással akarja belopni magát a népek szívébe. Több-kevesebb sikerrel. Igen, több a kevesebb siker. Ha mással nem, akkor legalább az első osztályú, sőt prémium barlangi vizecskéjével leveheti a lábáról a társaságát. Láthatólag tetszik neki. Kinek ne tetszene, egy ilyen hőségben, pláne, ha úgy néz ki, hogy napokon át kínozta magát az égető forróságban. Persze ezt a lány nem tudhatja, csupán feltételezi. A fickó egy árnyalattal már jobban néz ki.
Vagy a vörösnek a tehetsége mások idegesítése, vagy a férfi azért, olyan morcos, mert fáradt. Esetleg mindkettő. Szarka lefogadná, hogy az ő keze is benne van a dologban. Nem aggódik. Sokakat szokott idegesíteni, s ekkor két dolog áll fenn: a, hogy hagyja elmenni a népeket, ha el akarnak és magára marad, vagy b, hogy addig cseszegeti az agyukat míg az fel nem robban. Remélhetőleg a törpe sem egyik sem másik sorsra nem jut és kialakulhat a ritka harmadik eset, miszerint közös hangra keverednek és bírni fogják egymást.
Elmosolyodik egy kissé, mielőtt kortyolna megint. Asira találta ki ezt a "fedőnevet" neki, s az óta nagyon a szívéhez nőtt.*
- S benned vajon kit tisztelhetek? *Mondja félrehajtott fejjel, miközben nézi, ahogy a férfi felegyenesedik. Ő maga még megmarad ennél a testhelyzeténél, bár nem kell szégyellnie csontjainak ropogását, egy-egy hirtelen mozdulat közben, a ropogtatást már reggel letudta. Majd mikor meghallgatja a férfi mondandóját maga is feláll és kicsit előre hajolva nemes egyszerűséggel amannak az arcába fúj.*
- Fuu. *Mondja miután szolgáltatott neki egy kis szelet, amit már régen nem érzett az arcán, elmondása szerint. Eztán elérkezik az idő, hogy megkapja a választ a kérdésére. S az, ízléséhez méltóan kellemesen csípős. Hümment egy hosszút és elmosolyodik.*
- Sort keríthetünk rá, tubicám. *Kacag fel, s miután el tudja lazítani arcizmait, rákacsint megint a férfire. Elégedettséget mutatnak fekete szemei. Természetesen nincs olyan lány, aki ezt komolyan venné ennyi ismeretség után, Khyr sem veszi komolyan, de kihoz mindent a helyzetből, mi kihozható.*
- No, melyik szépséges szerelmi fészekbe akarsz vinni? *Újra elmosolyodik, majd komoly ábrázattal folytatja, szinte eltűnődve tekint a szirtek irányába, majd vissza a törpére.* Ismerek egy jó helyet. Hűvös, illatos és kellemes.
*Rókavigyorát élesíti ki, s már-már megszokásból öveire helyezi két kezét a csípője magasságában.*
*Egykedvű fél mosollyal nyugtázza a pasas hümmögését. Mindég erőszakos poénkodással és, vagy mellbedobással akarja belopni magát a népek szívébe. Több-kevesebb sikerrel. Igen, több a kevesebb siker. Ha mással nem, akkor legalább az első osztályú, sőt prémium barlangi vizecskéjével leveheti a lábáról a társaságát. Láthatólag tetszik neki. Kinek ne tetszene, egy ilyen hőségben, pláne, ha úgy néz ki, hogy napokon át kínozta magát az égető forróságban. Persze ezt a lány nem tudhatja, csupán feltételezi. A fickó egy árnyalattal már jobban néz ki.
Vagy a vörösnek a tehetsége mások idegesítése, vagy a férfi azért, olyan morcos, mert fáradt. Esetleg mindkettő. Szarka lefogadná, hogy az ő keze is benne van a dologban. Nem aggódik. Sokakat szokott idegesíteni, s ekkor két dolog áll fenn: a, hogy hagyja elmenni a népeket, ha el akarnak és magára marad, vagy b, hogy addig cseszegeti az agyukat míg az fel nem robban. Remélhetőleg a törpe sem egyik sem másik sorsra nem jut és kialakulhat a ritka harmadik eset, miszerint közös hangra keverednek és bírni fogják egymást.
Elmosolyodik egy kissé, mielőtt kortyolna megint. Asira találta ki ezt a "fedőnevet" neki, s az óta nagyon a szívéhez nőtt.*
- S benned vajon kit tisztelhetek? *Mondja félrehajtott fejjel, miközben nézi, ahogy a férfi felegyenesedik. Ő maga még megmarad ennél a testhelyzeténél, bár nem kell szégyellnie csontjainak ropogását, egy-egy hirtelen mozdulat közben, a ropogtatást már reggel letudta. Majd mikor meghallgatja a férfi mondandóját maga is feláll és kicsit előre hajolva nemes egyszerűséggel amannak az arcába fúj.*
- Fuu. *Mondja miután szolgáltatott neki egy kis szelet, amit már régen nem érzett az arcán, elmondása szerint. Eztán elérkezik az idő, hogy megkapja a választ a kérdésére. S az, ízléséhez méltóan kellemesen csípős. Hümment egy hosszút és elmosolyodik.*
- Sort keríthetünk rá, tubicám. *Kacag fel, s miután el tudja lazítani arcizmait, rákacsint megint a férfire. Elégedettséget mutatnak fekete szemei. Természetesen nincs olyan lány, aki ezt komolyan venné ennyi ismeretség után, Khyr sem veszi komolyan, de kihoz mindent a helyzetből, mi kihozható.*
- No, melyik szépséges szerelmi fészekbe akarsz vinni? *Újra elmosolyodik, majd komoly ábrázattal folytatja, szinte eltűnődve tekint a szirtek irányába, majd vissza a törpére.* Ismerek egy jó helyet. Hűvös, illatos és kellemes.
*Rókavigyorát élesíti ki, s már-már megszokásból öveire helyezi két kezét a csípője magasságában.*
1805. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-09 00:34:13
Üzenet elküldve: 2015-07-09 00:34:13
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
// Ki mint vet, úgy arat //
// 7-es dokk //
*Myna azt a feladatot kapta, hogy az egyik nők számára és persze számára is vonzó Anorral egy gazdag házaspárt alkossanak, akiknek van egy nem elhanyagolható kinézetű személyi testőrük is Felt személyében. Ehhez a feladathoz fekete parókával fedte el szőkeségét, ezzel idősebbnek láttatva arcát. Ruhaként egy gyönyörű vöröset választ hozzá, ami felső része fűzős jellegű, így bájait nemesi egyszerűséggel mutathatja, a szoknya földig érő nem egészen testhez simulós darab, aminek jobb oldala fel van vágva a combjáig, hogy ezzel gyönyörű lábát is bármikor megvillantsa. Bal combjára fel kötötte a tőrjét, a ruha alatt láthatatlan és senkinek nem tűnik fel a fegyver, így ha kell meg tudja magát védeni, ha elfajulna a dolog.
Myna egyik kezével át karolja újdonsült férjét, míg másikat csak kecsesen rá helyezi a válla alá. Járása nemesi és kecses, hamar fel veszi a férfival az összehangolt lépdelést, egy táncosnak ez semmiség.
Anor után ő is üdvözli az őröket és egy minimálisat nemesi illem szerint kicsit előre dönti fejét.* ~Még jó, hogy olyan sok nemessel voltam már, ez a szerep nem nehéz, oly sokszor voltam már úrinő.~
*Jó ura nem is engedi válaszolni az őröket, és büszkén mosolyogva tekint fel rá, kezével meg is simogatja karját.*
-Köszönöm Drágám! *Szól a férfinak.* Tényleg nagyon szép ez a hajó! *Helyesel teljesen őszintén. Érdeklődő és gyönyörködő szemekkel követi az említett részeit a bárkának, színjátékával már akár színházba is mehetne annyira hihető és tökéletes.
Myna kihúzza magát és hátra húzza vállait nemesi eleganciával és bal lábára helyezve testsúlyát elő villan szép hosszú combja a ruha alól, ha a pénz nem elég, akkor a teste is elvonhatja a férfi tekinteteket.*
~Szóval Lanalien Flanbiegermolt vagyok, jól van drága Urtosom.~ *Bájos mosolyra húzza száját és érdeklődve tekint a hajó őrzőire mit felelnek nekik.*
// 7-es dokk //
*Myna azt a feladatot kapta, hogy az egyik nők számára és persze számára is vonzó Anorral egy gazdag házaspárt alkossanak, akiknek van egy nem elhanyagolható kinézetű személyi testőrük is Felt személyében. Ehhez a feladathoz fekete parókával fedte el szőkeségét, ezzel idősebbnek láttatva arcát. Ruhaként egy gyönyörű vöröset választ hozzá, ami felső része fűzős jellegű, így bájait nemesi egyszerűséggel mutathatja, a szoknya földig érő nem egészen testhez simulós darab, aminek jobb oldala fel van vágva a combjáig, hogy ezzel gyönyörű lábát is bármikor megvillantsa. Bal combjára fel kötötte a tőrjét, a ruha alatt láthatatlan és senkinek nem tűnik fel a fegyver, így ha kell meg tudja magát védeni, ha elfajulna a dolog.
Myna egyik kezével át karolja újdonsült férjét, míg másikat csak kecsesen rá helyezi a válla alá. Járása nemesi és kecses, hamar fel veszi a férfival az összehangolt lépdelést, egy táncosnak ez semmiség.
Anor után ő is üdvözli az őröket és egy minimálisat nemesi illem szerint kicsit előre dönti fejét.* ~Még jó, hogy olyan sok nemessel voltam már, ez a szerep nem nehéz, oly sokszor voltam már úrinő.~
*Jó ura nem is engedi válaszolni az őröket, és büszkén mosolyogva tekint fel rá, kezével meg is simogatja karját.*
-Köszönöm Drágám! *Szól a férfinak.* Tényleg nagyon szép ez a hajó! *Helyesel teljesen őszintén. Érdeklődő és gyönyörködő szemekkel követi az említett részeit a bárkának, színjátékával már akár színházba is mehetne annyira hihető és tökéletes.
Myna kihúzza magát és hátra húzza vállait nemesi eleganciával és bal lábára helyezve testsúlyát elő villan szép hosszú combja a ruha alól, ha a pénz nem elég, akkor a teste is elvonhatja a férfi tekinteteket.*
~Szóval Lanalien Flanbiegermolt vagyok, jól van drága Urtosom.~ *Bájos mosolyra húzza száját és érdeklődve tekint a hajó őrzőire mit felelnek nekik.*
1804. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-08 23:43:22
Üzenet elküldve: 2015-07-08 23:43:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
// Ki mint vet, úgy arat //
// 7-es dokk //
*A Vércsék már kiszemelték a 7-es dokkban díszelgő szállítóhajót, a Vemhes Macskát. Anorra jutott a feladat, hogy Mynával és a testőrükkel hárman eltereljék az őrök figyelmét. A férfi leveti köpenyét. Alatta az Artheniori divatot követő öltözete lapul. A terv szerint gazdag kereskedőnek adja ki magát, aki a bájos feleségével érkezik majd a hajóra. Ehhez Myna is változtatott a megjelenésén. A most már fekete hajjal és vörös ruhában díszelgő lány érett nőnek tűnik Anor mellett. Hozzájuk csatlakozik a szintén nem elhanyagolható testőr. Fenttartja a látszatot és vigyáz a biztonságukra. A férfi gondosan elrejti a ruhája alatt a tőrét, hogyha szükség lenne rá. Ezenkívül pedig arannyal tömött kis erszényét is magával viszi.*
~Csak remélni tudom, hogy a többiek is meg tudják őrizni a gazdag kereskedő álcáját.~
*A dokkba érve szinte föléjük magasodik a csodaszép hajó. Anor a karját nyújtja a feleségét játszó lány felé és így indulnak a két őr felé, akik vigyáznak, hogy illetéktelenek ne léphessenek fel a fedélzetre. A férfi érzi, ahogy a lépteik összehangolódnak, és testük szinte egymáshoz csiszolódik pár méter után, hogy igazi párnak tűnjenek. Na, de vissza az őrökre, ez az első akadály. Anoréknak el kell terelni a figyelmüket, hogy a többiek addig észrevétlenül ténykedhessenek.
Mielőtt még megállítanák őket egy enyhe tisztelgéssel köszön a tiszteknek.*
- Jó estét uraim!
*Olyan hamar kezd bele mondandójába, hogy szinte megmukkanni sincs ideje a két fegyveresnek.*
- Tudják maguk, hogy ez itt talán egész Lanawin legszebb építménye? Sokfelé jártam uraim, rengeteg mindent láttam, akárcsak a csodálatos feleségem.
*Mint egy porondmester mutatja be az elbűvölő álasszonykát, kinek szépsége valóban bárkit elbűvölhet.*
- Ez a palánkkialakítás, azok az árbocok és a kötélzet! Ej, tudják maguk, hogy milyen drága kincs ez? Büszkék lehetnek magukra, hogy egy ilyen meseszép hajón szolgálnak!
*Próbálja puhítani az őröket, majd tovább folytatja dicsérő szavakkal:*
- Bizonyára keményen szolgálhatták a hajó tulajdonosát, hiszen ilyen tiszteletteljes feladattal látta el önöket. Engedjék meg, hogy én is kitüntessem magukat!
*Két érmét húz elő, egyenként 10-10 aranyt érnek, tehát összesen 20 aranyat és diszkréten az őrök (Mesélő (Libra)) zsebébe csúsztatja.
*
- A nevem Urtos Flanbiegermolt, ő pedig a feleségem, Lanalien Flanbiegermolt és a testőrünk, hű barátunk Mortus Vaglekun. Jómagam kereskedő vagyok, érdeklődnék a hajó iránt, tudnának segíteni?
*Csak reméli, hogy a rögtönzött álneveket a többiek is megjegyzik, mert még egyszer nem fog ilyen lehetetlen neveket kitalálni.
Csendben vár, hogy az őrök mit reagálnak, illetve, hogy megpuhította-e őket a zsebükbe csúsztatott arany.*
// 7-es dokk //
*A Vércsék már kiszemelték a 7-es dokkban díszelgő szállítóhajót, a Vemhes Macskát. Anorra jutott a feladat, hogy Mynával és a testőrükkel hárman eltereljék az őrök figyelmét. A férfi leveti köpenyét. Alatta az Artheniori divatot követő öltözete lapul. A terv szerint gazdag kereskedőnek adja ki magát, aki a bájos feleségével érkezik majd a hajóra. Ehhez Myna is változtatott a megjelenésén. A most már fekete hajjal és vörös ruhában díszelgő lány érett nőnek tűnik Anor mellett. Hozzájuk csatlakozik a szintén nem elhanyagolható testőr. Fenttartja a látszatot és vigyáz a biztonságukra. A férfi gondosan elrejti a ruhája alatt a tőrét, hogyha szükség lenne rá. Ezenkívül pedig arannyal tömött kis erszényét is magával viszi.*
~Csak remélni tudom, hogy a többiek is meg tudják őrizni a gazdag kereskedő álcáját.~
*A dokkba érve szinte föléjük magasodik a csodaszép hajó. Anor a karját nyújtja a feleségét játszó lány felé és így indulnak a két őr felé, akik vigyáznak, hogy illetéktelenek ne léphessenek fel a fedélzetre. A férfi érzi, ahogy a lépteik összehangolódnak, és testük szinte egymáshoz csiszolódik pár méter után, hogy igazi párnak tűnjenek. Na, de vissza az őrökre, ez az első akadály. Anoréknak el kell terelni a figyelmüket, hogy a többiek addig észrevétlenül ténykedhessenek.
Mielőtt még megállítanák őket egy enyhe tisztelgéssel köszön a tiszteknek.*
- Jó estét uraim!
*Olyan hamar kezd bele mondandójába, hogy szinte megmukkanni sincs ideje a két fegyveresnek.*
- Tudják maguk, hogy ez itt talán egész Lanawin legszebb építménye? Sokfelé jártam uraim, rengeteg mindent láttam, akárcsak a csodálatos feleségem.
*Mint egy porondmester mutatja be az elbűvölő álasszonykát, kinek szépsége valóban bárkit elbűvölhet.*
- Ez a palánkkialakítás, azok az árbocok és a kötélzet! Ej, tudják maguk, hogy milyen drága kincs ez? Büszkék lehetnek magukra, hogy egy ilyen meseszép hajón szolgálnak!
*Próbálja puhítani az őröket, majd tovább folytatja dicsérő szavakkal:*
- Bizonyára keményen szolgálhatták a hajó tulajdonosát, hiszen ilyen tiszteletteljes feladattal látta el önöket. Engedjék meg, hogy én is kitüntessem magukat!
*Két érmét húz elő, egyenként 10-10 aranyt érnek, tehát összesen 20 aranyat és diszkréten az őrök (Mesélő (Libra)) zsebébe csúsztatja.
*- A nevem Urtos Flanbiegermolt, ő pedig a feleségem, Lanalien Flanbiegermolt és a testőrünk, hű barátunk Mortus Vaglekun. Jómagam kereskedő vagyok, érdeklődnék a hajó iránt, tudnának segíteni?
*Csak reméli, hogy a rögtönzött álneveket a többiek is megjegyzik, mert még egyszer nem fog ilyen lehetetlen neveket kitalálni.
Csendben vár, hogy az őrök mit reagálnak, illetve, hogy megpuhította-e őket a zsebükbe csúsztatott arany.*
1803. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-08 22:39:34
Üzenet elküldve: 2015-07-08 22:39:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerzőkörút – Kikötői verzió//
*A szikrázó pillantásra pusztán értetlenséggel tud válaszolni, el sem tudja képzelni, hogy megint min kapta fel a vizet a lány. De talán jobb is, ha nem tudja, amúgy sem az indok a lényeg, egyszerűen élvezi a hisztizést. Szóval csendben hallgatja az üzletet, és bámulja, ahogy Nadae a hátsóját simogatja. Néha tényleg nem tudja, mi járhat a nők fejében... de az meg bezzeg nem tetszik neki, ha ő simogatja a derekát.*
- Megnézném, melyik kutya hallgatna erre...
*Hajol közelebb a lány nyakához, finoman szétnyitja ajkait, de mielőtt megharapná, csak felnevet, és hátradől a hajógerincnek.*
- Hajóztam már, csak saját hajóm nem volt még. Pedig úgy volna az igazi.
*Sóhajt fel, és vágyakozva pillant a habokra. Talán majd egyszer... vagy egy másik életben, ha ebben túl lusta lenne hozzá.*
- Ahogy elnézlek titeket, ez még eltart egy darabig, úgyhogy előre megyek, el kéne már egy reggeli. A rumosban találkozunk, hercegnő.
*Kaján vigyort villant a lányra, int a férfinak is azért, aztán lekapaszkodik a hajóról, de előtte még ledobja a csomagját.*
- Ezt majd visszaúton felveszem.
*Jegyzi meg, aztán zsebre dugott kézzel indul meg a kocsma felé.*
//Will//
*Tényleg sok mindent nem tud még Nadaéról... ha egyáltalán tud róla valamit. Nem mintha számítana. Hiszen ki tudja, mennyi igaz a részegen elsuttogott történetekből, a kalóz nem igazán tűnik olyannak, aki könnyedén kiteregetné a múltját. Legalábbis nem azt, amire az elf kíváncsi volna. Elmélázásából egy, a mellkasához érő fej éleszti fel, a nagy bambulásban egyenesen belesétált valakibe, de amikor a kába fiúcska felpillant, Rinan csak elneveti magát.*
- Kölyök, mit keresel te itt? Vagy inkább merre van a szőke bige?
*Szinte reflexből túr bele, a puha, göndör hajtincsekbe, és akaratlanul is eszébe jutnak Nadae szavai, ami csak egy újabb halk nevetésre készteti. Még a gondolat is röhejesnek tűnik. Pusztán szórakozásból mutatóujjával finoman felvonja a fiú állát, hogy egyenesen a zöldeskék szempárba pillanthasson. Nem nehéz megállapítani, mire emlékeztet, de el kell ismernie, hogy könnyű elveszni benne...*
- Pont, mint a tenger.
*Vigyorog a fiúra, mielőtt eleresztené.*
- Merre tartottál épp? Mert meg bírnék emészteni egy reggelit.
*Simít végig továbbra is meztelen hasán az elf.*
*A szikrázó pillantásra pusztán értetlenséggel tud válaszolni, el sem tudja képzelni, hogy megint min kapta fel a vizet a lány. De talán jobb is, ha nem tudja, amúgy sem az indok a lényeg, egyszerűen élvezi a hisztizést. Szóval csendben hallgatja az üzletet, és bámulja, ahogy Nadae a hátsóját simogatja. Néha tényleg nem tudja, mi járhat a nők fejében... de az meg bezzeg nem tetszik neki, ha ő simogatja a derekát.*
- Megnézném, melyik kutya hallgatna erre...
*Hajol közelebb a lány nyakához, finoman szétnyitja ajkait, de mielőtt megharapná, csak felnevet, és hátradől a hajógerincnek.*
- Hajóztam már, csak saját hajóm nem volt még. Pedig úgy volna az igazi.
*Sóhajt fel, és vágyakozva pillant a habokra. Talán majd egyszer... vagy egy másik életben, ha ebben túl lusta lenne hozzá.*
- Ahogy elnézlek titeket, ez még eltart egy darabig, úgyhogy előre megyek, el kéne már egy reggeli. A rumosban találkozunk, hercegnő.
*Kaján vigyort villant a lányra, int a férfinak is azért, aztán lekapaszkodik a hajóról, de előtte még ledobja a csomagját.*
- Ezt majd visszaúton felveszem.
*Jegyzi meg, aztán zsebre dugott kézzel indul meg a kocsma felé.*
//Will//
*Tényleg sok mindent nem tud még Nadaéról... ha egyáltalán tud róla valamit. Nem mintha számítana. Hiszen ki tudja, mennyi igaz a részegen elsuttogott történetekből, a kalóz nem igazán tűnik olyannak, aki könnyedén kiteregetné a múltját. Legalábbis nem azt, amire az elf kíváncsi volna. Elmélázásából egy, a mellkasához érő fej éleszti fel, a nagy bambulásban egyenesen belesétált valakibe, de amikor a kába fiúcska felpillant, Rinan csak elneveti magát.*
- Kölyök, mit keresel te itt? Vagy inkább merre van a szőke bige?
*Szinte reflexből túr bele, a puha, göndör hajtincsekbe, és akaratlanul is eszébe jutnak Nadae szavai, ami csak egy újabb halk nevetésre készteti. Még a gondolat is röhejesnek tűnik. Pusztán szórakozásból mutatóujjával finoman felvonja a fiú állát, hogy egyenesen a zöldeskék szempárba pillanthasson. Nem nehéz megállapítani, mire emlékeztet, de el kell ismernie, hogy könnyű elveszni benne...*
- Pont, mint a tenger.
*Vigyorog a fiúra, mielőtt eleresztené.*
- Merre tartottál épp? Mert meg bírnék emészteni egy reggelit.
*Simít végig továbbra is meztelen hasán az elf.*
1802. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-08 22:32:17
Üzenet elküldve: 2015-07-08 22:32:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A titokzatos növény//
*Az egyik őr földre hullott, de még hörgött miközben a másik dühös őr letámadta Aern-t. Nem kell félteni a kapitányt. Hamar lefegyverezte a másik őrt, de azt ez nem nagyon zavarta. Küzdött tovább.A rúgás elől Aern megpróbált hátra ugrani miközben a lándzsát bevágta maga mögé minél messzebbre. Majd abban a megnyugtató tudatban, hogy ellenfele fegyvertelen ismét előre lendült és vágott a másik felé.*
~Miket meg nem kell szenvednem csak azért, hogy egy képet megszerezzek. De szinte száz százalék, hogy ez nem egy sima kép.~
*Az egyik őr földre hullott, de még hörgött miközben a másik dühös őr letámadta Aern-t. Nem kell félteni a kapitányt. Hamar lefegyverezte a másik őrt, de azt ez nem nagyon zavarta. Küzdött tovább.A rúgás elől Aern megpróbált hátra ugrani miközben a lándzsát bevágta maga mögé minél messzebbre. Majd abban a megnyugtató tudatban, hogy ellenfele fegyvertelen ismét előre lendült és vágott a másik felé.*
~Miket meg nem kell szenvednem csak azért, hogy egy képet megszerezzek. De szinte száz százalék, hogy ez nem egy sima kép.~
1801. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-08 22:27:04
Üzenet elküldve: 2015-07-08 22:27:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
~Nem is emlékszem, hogy halat ettem volna~ *Morfondírozik el magában Ipics, ahogy a lába előtt lévő ételdarabokat lesi. Azonban mielőtt tovább folytathatná gondolatmenetét – mikor, kivel, és különösképp miért, tekintve, hogy utálja a halat – újabb adaggal örvendezteti meg a kóbor kutyákat. Leül egy üresnek vélt ládára és fejét két keze közé fogja.
~Habár mit is vártam egy hajón? De úgy kell nekem, ha már az erdei ösvénynek nem mertem egyedül nekivágni. Éjszaka~ Újra csak eddig jut, de most legyűri magában a késztetést, hogy a vacsora és az ebéd után a reggeli cehjét is ő állja a kutyáknak. Az egyik félszemű tacskó felnéz rá, félrehajtott fejjel, mintha azt kérdezné, jobban van-e már*
- Jól vagyok, ne félts te engem. Mondd csak, ismersz errefelé egy mágust? Vagy egy orvost?
*A kutya, rájővén, hogy ő ebből biz nem ért egy szót sem, tovakutyagol. Ipics felsóhajt, kiöblíti száját bő vízzel, majd folytatja előbbi gondolatmenetét ~Miért is panaszkodok? Máris tanultam valami újat. A rum nem nekem való. Se a tenger~ De mivel a rum felelevenítése máris háborgatja gyomrát, inkább elénekli édesapja kedvenc Macskajaj-dalát:*
A pálinka elfekszik,
mert a gyümölcs orvosság
de a lónyál méreg
a ló felrúg téged
*Körültekint, néhány részeg matróz artikulátlanul folytatja dalát, így ezt sikernek könyveli el. De a dal miatt feléled benne a bűntudat. Felnéz az égre. Délután 5 óra. ~Most hajtják vissza a teheneket az istállóban. Én meg megengedem magamnak, hogy másnapos legyek.~ Feltápászkodik és körülnéz. Ha lehetne, már most rohanna Artheniorba, de úgy gondolja, úgy is sok tapasztalatot szerezne, ha előbb a kikötő hangulatát – és bűzét – szívja magába*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.08 22:47:22, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
~Habár mit is vártam egy hajón? De úgy kell nekem, ha már az erdei ösvénynek nem mertem egyedül nekivágni. Éjszaka~ Újra csak eddig jut, de most legyűri magában a késztetést, hogy a vacsora és az ebéd után a reggeli cehjét is ő állja a kutyáknak. Az egyik félszemű tacskó felnéz rá, félrehajtott fejjel, mintha azt kérdezné, jobban van-e már*
- Jól vagyok, ne félts te engem. Mondd csak, ismersz errefelé egy mágust? Vagy egy orvost?
*A kutya, rájővén, hogy ő ebből biz nem ért egy szót sem, tovakutyagol. Ipics felsóhajt, kiöblíti száját bő vízzel, majd folytatja előbbi gondolatmenetét ~Miért is panaszkodok? Máris tanultam valami újat. A rum nem nekem való. Se a tenger~ De mivel a rum felelevenítése máris háborgatja gyomrát, inkább elénekli édesapja kedvenc Macskajaj-dalát:*
A pálinka elfekszik,
mert a gyümölcs orvosság
de a lónyál méreg
a ló felrúg téged
*Körültekint, néhány részeg matróz artikulátlanul folytatja dalát, így ezt sikernek könyveli el. De a dal miatt feléled benne a bűntudat. Felnéz az égre. Délután 5 óra. ~Most hajtják vissza a teheneket az istállóban. Én meg megengedem magamnak, hogy másnapos legyek.~ Feltápászkodik és körülnéz. Ha lehetne, már most rohanna Artheniorba, de úgy gondolja, úgy is sok tapasztalatot szerezne, ha előbb a kikötő hangulatát – és bűzét – szívja magába*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.08 22:47:22, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260