//A titokzatos növény//
*Miután kezet fognak egy pillanatra az öreg még visszaül a székére. Az elköltött étket még megemészti mielőtt útjára indulna. A Rumos zaja mintha újra előtérbe kerülne. A hangos nevetés, a kupák koppanása az asztallapon, a veszekedések, esetleg pofonok hangja. A szomszéd asztalnál már új téma, s új kinevetnivalót találtak a nemrég visszatérő matrózok. A Rumos egyik felszolgálóját vették tűz alá, ékes szólásaikkal, annak nem épp bögyös-faros termete miatt. Inkább vékonyka, s lapos a drága.
Ha Aern úgy dönt, hogy kimegy a Rumosból, akkor a térkép alapján előbb jobbra kell fordulnia, majd két utcasarok után balra. Az utca megtelt, Lanawin minden faja képviselteti magát. Úri kisasszonyok, harcos elfek, köpenybe bújt, de termetük miatt azonosítható orkok. Egy-egy hajóról gnómok vándorolnak le, máshol a Rumos felé törpék igyekeznek. Hangos nevetés, még hangosabb túllicitálás. Kocsik, lovak zaja hallatszik, s a sós tenger illata.
Ha a térkép instrukcióit követi, a tűző napon, alig pár percnyi séta, tán egy fél óra alatt odaér a helyhez. Néhány utcasarkot befordul, s a környék máris csendesebb. Kereskedő házak, csak az ide célzottan jövők járnak. Ügyfelek térnek be, s jönnek ki, hogy később kisebb, vagy nagyobb szekerekkel jöjjenek vissza. A megvásárolt árukat pakoltatják fel, miközben ők kifizetik annak értékét. Árulnak itt mindent, kelméket, bútorokat, alapanyagokat, kenceficéket, élelmet, italt, ritka, s drága dolgokat. De nem könnyű annak, aki egyszer ide betette a lábát. Minden kereskedő tudja, hogy meg kell küzdenie a napi betevőkért, aggódniuk kell, hogy az árujuk épségben megérkezik-e, vagy ismét elvész a tengeren. A haszon oly nagy, mint a veszteség, minden napjuk rejtély. Vagy tönkre mennek, vagy gazdagként térnek haza.
Hamarosan elérkezik az utca. Nem hosszú, alig száz méter hosszú. Mindkét oldalt négy-négy hosszúkás ház helyezkedik el. Raktárak. Ablakaik vannak, de általában becsukva tartják őket. A nyári melegben viszont egyet-egyet nyitva tartanak, hogy huzatot generáljanak. Hősünk szempontjából az utolsó jobb oldali ház érdekes, az a cél. Az előtte lévő ház oldalait bokrok szegélyezik, s látható, hogy két őr áll az ajtóban, ahogy a többi háznál is. Csak amíg a többi háznál ez inkább lazább, vagyis néhány percenként kijönnek és szétnéznek, addig a keresett háznál egyhelyben állnak, egyenes háttal, karddal az oldalukon, mereven néznek előre, minden zajra figyelmesen.*