Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
160. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-11-03 18:35:51
Üzenet elküldve: 2012-11-03 18:35:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Elmaradhatatlan zsákját lóbálva bandukol a dokkoknál a feltornyozott ládák és egyéb áruhalmok között. Betartotta Envyr kéréseit. Miután a férfi távozott, ledőlt pihenni egy kicsit, majd némi csalással valóban elköltött egy összevont ebédet és vacsorát, igaz, azelőtt fél fogára se lett volna elég ez a mennyiség. Ezután viszont semmi dolga sem akadt a pásztorok megkeresésén kívül, akik előtt azért nem zárt el minden lehetőséget, mert ki tudja, hátha egy hét múlva már kedvese se lesz olyan borúlátó a nyájőrzéssel kapcsolatban… Ennyi kalandozás egyelőre elég is volt neki egy napra, főleg mert épp elég gondolatot és érzést kell magában letisztázni. Szerencsére az érzések most már túlnyomórészt örömteliek és reménykedők, de a gondolatait még idejében megzabolázta, mielőtt újból belelovalták volna valami félreértésbe vagy túlzott aggódásba.
A rozoga fogadótól idevezető úton is nagyrészt ezeken törte a fejét, csupán az istállóhoz érve szakította meg gondolatmenetét, míg még egyszer komolyan elbeszélgetett az istállósfiúval, nehogy túlzottan elbízza magát, miután távozni látta a bérbe adott ló gazdáját. Vagy inkább gazdáit… mert ha új életet kezdenek Envyrrel, akkor az erőscsontú hátas hozzá is tartozik.
Könnyen visszatalál a kikötőhöz, ahová nemrég befutott a hajója, onnan pedig nem nehéz rálelni a dokkokra. Igaz, itt már lelassulnak léptei, ahogy a megbeszélt hajót keresi és a rakománnyal sürgölődő málhás szamarakat, kordékat és rakodókat kerülgeti. Miután útbaigazítják a Vörösbáróhoz vezető útról és megérkezik a valóban összetéveszthetetlen hajó dokkjához, nem tehet mást a várakozáson kívül. Leül egy a közelben kallódó, kissé szúette, felborított hordóra és holmijait őrizve ott ücsörög, mialatt szemével a kedvesen szikár alakot kutatja a tömegben. A hol közelebb, hol távolabb felhangzó részeg gajdolást már meg sem hallja, ahogy arra sem reagál, ha egyik-másik matróz kötözködni vagy ismerkedni akar. Érdeklik is őt mások, mikor valahol a közelben ring a félelffel első közös szállásuk. Igaz, Envyr gyanúsan hallgatott a hajó kinézetéről és állapotáról. De amíg csak ez a baj, addig nincs gond, sokkal rosszabb lenne, ha azért nem jöhetett volna előbb, mert először ki kell tessékelni valami idegen perszónát arról a szállásról.
De mindegy, csak érjen ide a másik, akkor minden sokkal egyszerűbb lesz. Addig pedig nincs más hátra, mint türelmesen várni a halszagú kikötőben (valami halrakomány lehet a közelben), hallgatni az itt dolgozók zsivaján átmorajló hullámokat, a megfeszülő kötelek ropogását és nem keresni a bajt.
Remélhetőleg a jó időzítésnek köszönhetően nem sokáig kell tétlenül ülnie, hanem belátható időn belül felpattanhat közeledő kedvese láttán és eléindulhat, hogy minél hamarabb csatlakozhasson hozzá. A pihenésnek, de főleg a gondoskodásnak és visszatérő életkedvének köszönhetően kezd visszatérni a szín az arcába és mozgása is jóval könnyedebb, mint a városba érkezésekor volt.*
A rozoga fogadótól idevezető úton is nagyrészt ezeken törte a fejét, csupán az istállóhoz érve szakította meg gondolatmenetét, míg még egyszer komolyan elbeszélgetett az istállósfiúval, nehogy túlzottan elbízza magát, miután távozni látta a bérbe adott ló gazdáját. Vagy inkább gazdáit… mert ha új életet kezdenek Envyrrel, akkor az erőscsontú hátas hozzá is tartozik.
Könnyen visszatalál a kikötőhöz, ahová nemrég befutott a hajója, onnan pedig nem nehéz rálelni a dokkokra. Igaz, itt már lelassulnak léptei, ahogy a megbeszélt hajót keresi és a rakománnyal sürgölődő málhás szamarakat, kordékat és rakodókat kerülgeti. Miután útbaigazítják a Vörösbáróhoz vezető útról és megérkezik a valóban összetéveszthetetlen hajó dokkjához, nem tehet mást a várakozáson kívül. Leül egy a közelben kallódó, kissé szúette, felborított hordóra és holmijait őrizve ott ücsörög, mialatt szemével a kedvesen szikár alakot kutatja a tömegben. A hol közelebb, hol távolabb felhangzó részeg gajdolást már meg sem hallja, ahogy arra sem reagál, ha egyik-másik matróz kötözködni vagy ismerkedni akar. Érdeklik is őt mások, mikor valahol a közelben ring a félelffel első közös szállásuk. Igaz, Envyr gyanúsan hallgatott a hajó kinézetéről és állapotáról. De amíg csak ez a baj, addig nincs gond, sokkal rosszabb lenne, ha azért nem jöhetett volna előbb, mert először ki kell tessékelni valami idegen perszónát arról a szállásról.
De mindegy, csak érjen ide a másik, akkor minden sokkal egyszerűbb lesz. Addig pedig nincs más hátra, mint türelmesen várni a halszagú kikötőben (valami halrakomány lehet a közelben), hallgatni az itt dolgozók zsivaján átmorajló hullámokat, a megfeszülő kötelek ropogását és nem keresni a bajt.
Remélhetőleg a jó időzítésnek köszönhetően nem sokáig kell tétlenül ülnie, hanem belátható időn belül felpattanhat közeledő kedvese láttán és eléindulhat, hogy minél hamarabb csatlakozhasson hozzá. A pihenésnek, de főleg a gondoskodásnak és visszatérő életkedvének köszönhetően kezd visszatérni a szín az arcába és mozgása is jóval könnyedebb, mint a városba érkezésekor volt.*
159. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-11-01 15:50:44
Üzenet elküldve: 2012-11-01 15:50:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Másnap, amikor kidörgölte az álmot a szeméből a Kikötőbe indult, hogy szerencsét próbáljon, erre majdnem lapos erszénye késztette. Persze, az ilyen szerencsevadásznak, mint Kelash nem célja a munka, jobban szeret könnyebb úton pénzhez jutni. Ha nem muszáj, törvényt sem sért, ám jól ért hozzá, hogyan lehet egy szép mosollyal meghívatni magát egy jó ebédre. A világ vándora ő, sehol nem telepszik meg és nem időzött még tovább sehol pár hétnél. Megy, amerre a vére hajtja és él, ahogy tud. Nem gondolt még változásra, ez az életmód megfelel neki. A kikötőben tett sétája alkalmával hallotta hírét a másnapi Álarcosbálnak. Igaz, nem kevés a beugró, ám ott aztán ehet, ihat amennyit csak akar. Sőt, talán a múltkorinál készségesebb nősténnyel is összehozhatja a sors. Hiszen az Álarcosbál épp arról híres, hogy arctalanul bohémabb dolgokra is kaphatóak a jelenlévők.
Úgy döntött, összeszámolja hát annak a laposodó erszénynek a tartalmát, hátha meglesz a szükséges pénz. Utolsó fityingjeit költi majd el a Merinán, de egyszer élünk… Némi ötletességgel a fogadós ágyneműjének felhasználásával pedig már a jelmez ötlete is kipattan a fejéből.
~Remek… Minden kész lesz holnapra.~ Mosolyodik el, rendezett hófehér fogsort villantva. Elsétál a Merina előtt, jól megnézi magának, majd siet vissza a fogadóba, hogy véghez vigye amit kitervelt.*
Úgy döntött, összeszámolja hát annak a laposodó erszénynek a tartalmát, hátha meglesz a szükséges pénz. Utolsó fityingjeit költi majd el a Merinán, de egyszer élünk… Némi ötletességgel a fogadós ágyneműjének felhasználásával pedig már a jelmez ötlete is kipattan a fejéből.
~Remek… Minden kész lesz holnapra.~ Mosolyodik el, rendezett hófehér fogsort villantva. Elsétál a Merina előtt, jól megnézi magának, majd siet vissza a fogadóba, hogy véghez vigye amit kitervelt.*
158. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-11-01 11:09:17
Üzenet elküldve: 2012-11-01 11:09:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
* A zöld ork érkezik lassan, határozott léptekkel, maga elé bámulva a kék szemeivel. Haját a szél borzolja, kicsit hűvös van, lehellete látszik a légben. Kardja a kezében, húzza maga után. *
"Sajnos ma sem sikerült vérrel megitatnom a kicsikém."
Gondolja, majd nézi a hajókat, a rakodó embereket és magukat felajánló hölgyeket. Odamegy az egyikhez.
- Mennyi?
- Háromszáz.
- És embereknek?
- Száz.
-Hitvány fattyú vagy.
- De nem olyan hitvány, mint te...szörny!
* Regneto dühe egyre jobban fortyog, de valamiért visszafogja magát, és nem teszi meg azt, amit szokott. Túlzottan foglalkoztatja az árvaházas eset. Fogja magát, és továbbmegy Artherior felé. *
"Sajnos ma sem sikerült vérrel megitatnom a kicsikém."
Gondolja, majd nézi a hajókat, a rakodó embereket és magukat felajánló hölgyeket. Odamegy az egyikhez.
- Mennyi?
- Háromszáz.
- És embereknek?
- Száz.
-Hitvány fattyú vagy.
- De nem olyan hitvány, mint te...szörny!
* Regneto dühe egyre jobban fortyog, de valamiért visszafogja magát, és nem teszi meg azt, amit szokott. Túlzottan foglalkoztatja az árvaházas eset. Fogja magát, és továbbmegy Artherior felé. *
157. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-10-29 17:12:48
Üzenet elküldve: 2012-10-29 17:12:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
*Arcán a kétkedéssel vegyes, hitetlen kifejezés ül, szemei mélyen kámzsájában, még a korábban átélt kalandok hatása alatt áll. Lassan bandukol, gondolatai messze járnak, olykor gyermekkora szörnyűségei jutnak eszébe, mit a Gríjah fiú megmutatott számára, olykor a gyermekek által eltűrt szenvedésre gondol. Apái most nem tudnak segíteni, nincs lecke mi jelenleg segíthetne kavargó elméjén. Embertömeg. Kavalkád. Nem tudja mi zavarja jobban, tisztátalan elméje, vagy, hogy alig bír haladni a kikötői forgatagban. Vegyes érzelmekkel halad előre, céltudatosan, a megszokott fogadó melegségére vágyik. Egy kandalló tüzére, egy kiadós vacsorára. Ekkor döbben rá, hogy tulajdonképpen napok óta alig evett valamit, mérgesen korgó gyomra hirtelen figyelmezteti is erre. Elhatározza, hogy szobát is vesz ki, hogy nyugodtan meditálni tudjon. A tömegben ismerős hátra lesz figyelmes, aki hasonló kifejezéssel töri előre magát. Abel. Bajtársa, mintha nem evilágban mozogna, csak teszi egyik lábát a másik után. "Vajon egy irányba tartanak?" gondolja, illetve kérdezi magától. Nem akarja zavarni, hamar kiderül úgyis. Közben eszébe jut a gyűrű, amit kovácsoltatni szeretne, így elhatározza, hogy útközben betér egy kovácsműhelybe is, legalább érdeklődés szintjén, hogy a későbbiek folyamán a hőn áhított, margarétagyűrű elkészüljön számára. Abel közben lassan eltűnik a forgatagban, megtörve bár, de céltudatosan halad tovább. Umon is ezt teszi, talán találkoznak még, csak a Természet tudja, hogy mikor.*
156. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-10-29 10:21:55
Üzenet elküldve: 2012-10-29 10:21:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
*Ruhája poros, amikor a Dokkok felől a kikötőbe érkezik. Feketébe öltözött alakja elvegyül a rakodó tömeg hömpölygő áradatában. Átverekedi magát az emberek között. Furcsa számára, hogy ennyien vannak körülötte, hiszen az előbb még a kihalt árvaházban bolyongott, mégis jól esik neki, hogy végre élő, hús-vér emberek veszik körbe. A folyó felé igyekszik a macskaköves úton, haza akar menni végre, Artheniorba. A Kikötő számára túl zsúfolt, és idegen. Ahogy megy, a mellette elhaladók gyakran megbámulják a piszkos férfit. Haja, arca, ruhája csupa por és korom, nadrágja a térdénél valamitől elszakadt. Arra sem emlékszik, hogy ez egyáltalán megtörtént, nem hogy arra, hogy hogyan. Egyik kezén még ott a borvörös ruhából tépett csík, amivel Daria, a pipacstündér bekötözte kezét, amikor elvágta, a másikon pedig ott a varas seb, ami folyton-folyvást újra felszakad, ha megmozdítja tenyerét. Olyankor a vér apró cseppekben megfesti kezét, ujjait, de nem törődik vele, legfeljebb csak annyit, hogy a nadrágjába törli a vörös nedűt.*
155. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-10-29 00:06:07
Üzenet elküldve: 2012-10-29 00:06:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*Aggodalmasan ráncolja össze homlokát mialatt Gorduzar arcát fürkészi. Úgy tűnik a férfi valahol egész máshol jár, talán aggasztja is valami. De mire gondolhat? Nem ezt akarta? A tanácstalanság kissé elkedvetleníti, nagyon aggasztja, hogy mit lép most a férfi. Elfogadj a segítséget és feláll a földről, leporolja magát és visszafogottan vár, míg a férfi végre megszólal.*
- Nekem sem ártana egy kiadós alvás...
*Ám Gorduzar nem elégszik meg ennyivel, s rögtön felsorolja a kettejükre vonatkozó menetrendet, amire Nanaia önkénytelenül is elvigyorodik. Mutatóujját a férfi ajkaira tapasztja, hogy elhallgattassa, szerinte ez egy olyan dolog, amit nem kell ennyire görcsös megállapodáshoz kötni.*
- Shh... Majd szépen kialakul minden magától. Furcsa, hogy azt mondod nem szereted a szabályokat és mégis előre meghatároznád mit, hogyan tegyünk. Engedd el magad! Ez a vadmacska *itt mutatóujját magára irányítja* nem karmol! Annyira...
*Halk nevetést hallat, majd elindul az említett fogadó irányába. Az 'asszonykám' szót ezúttal elengedi füle mellett, s bízik benne, hogy nem ez lesz az állandó megnevezése. Nem akarja ismét visszautasítani a férfit, mert tart tőle, hogy ezzel végleg elüldözné magától, amit a legkevésbé sem akar. De valamilyen finom módon biztosan tudatja majd vele, hogy nem kell azonnal örök életre elköteleznie magát mellette. Sőt ez még kicsit ijesztő is.*
- Na gyere harcos!
*Egészen megkönnyebbült, talán el is szállna a széllel, ha nem karolna kísérője erős karjába.*
- Nekem sem ártana egy kiadós alvás...
*Ám Gorduzar nem elégszik meg ennyivel, s rögtön felsorolja a kettejükre vonatkozó menetrendet, amire Nanaia önkénytelenül is elvigyorodik. Mutatóujját a férfi ajkaira tapasztja, hogy elhallgattassa, szerinte ez egy olyan dolog, amit nem kell ennyire görcsös megállapodáshoz kötni.*
- Shh... Majd szépen kialakul minden magától. Furcsa, hogy azt mondod nem szereted a szabályokat és mégis előre meghatároznád mit, hogyan tegyünk. Engedd el magad! Ez a vadmacska *itt mutatóujját magára irányítja* nem karmol! Annyira...
*Halk nevetést hallat, majd elindul az említett fogadó irányába. Az 'asszonykám' szót ezúttal elengedi füle mellett, s bízik benne, hogy nem ez lesz az állandó megnevezése. Nem akarja ismét visszautasítani a férfit, mert tart tőle, hogy ezzel végleg elüldözné magától, amit a legkevésbé sem akar. De valamilyen finom módon biztosan tudatja majd vele, hogy nem kell azonnal örök életre elköteleznie magát mellette. Sőt ez még kicsit ijesztő is.*
- Na gyere harcos!
*Egészen megkönnyebbült, talán el is szállna a széllel, ha nem karolna kísérője erős karjába.*
154. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-10-28 15:03:52
Üzenet elküldve: 2012-10-28 15:03:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
*Cseppet sem remélte, hogy Nanaia csókot fog adni neki, és az ajkainak címezve. Falta őket mint egy falat kenyeret, de nincs mersze a nő előtt bevallani, hogy ez túlmutatott a képzeletén is. Ez a csók elgyengítette még jobban, aztán kellő erőt kölcsönzött neki, hogy ne adja fel a nő udvarlását.
" Hogyan tovább? " Az elméje kizárja a nő kacagását, és a többi zajforrást. Magára koncentrál, hogy megvitassa magával a létrejött helyzetet. A nő többi szavait sem hallja, hanem magában próbál valami utat találni, ám sikertelenül.
" Visszacsókolhatom? Vagy ez csak a biztosíték volt? Ölelhetem e a testét? " Merülnek fel a problémák, s az agyával arra jut, hogy a nővel beszéljék meg a helyzetet.*
-Mih? Azaz tessék? * Megrázza a fejét, hogy összeszedje magát. Lassan feláll, hogy segítőkészen felhúzza a nőt a hideg földről.*
-Pihennünk kellene egy két napot. Nem emlékszem a napra, hogy mikor aludtam egy kellemeset. * Nem porolja le a nőt, hanem sokkal inkább a saját ruháját rendezi le. Sóhajt egyet aztán hozzálát feltárni a másik előtt szándékait.*
-Utálom a határokat, mert nem nekem találták ki. Mégis azt kell mondjam, hogy mostantól egy tálból eszünk, egy kupából iszunk és egy ágyban alszunk. Engedélyezett a csók, s az ölelés. * Mondja komolyan, közben látszik rajta, hogy egyből a visszafogottságán agyal. Így az összkép, amit Nanaia lát, az teljesen nevetséges.*
- Természetesen semmi szeretkezés. * Ezt nagyon fontosnak találja. Abbahagyja a korlátozások sorolását, majd a pihenésre koncentrál.*
- Asszonykám, mostantól ezek a dolgok érvényesek rám. Ha megszegem őket, akkor nyugodtan lép le. Rumos Rókalyukba menjünk. Az arra van. * Mutat kezével egy épületre. Belekarol a nőbe, és megindulnak a Rókalyuk felé.*
- Megtömjük a hasunkat aztán addig alszunk míg jólesik.
" Hogyan tovább? " Az elméje kizárja a nő kacagását, és a többi zajforrást. Magára koncentrál, hogy megvitassa magával a létrejött helyzetet. A nő többi szavait sem hallja, hanem magában próbál valami utat találni, ám sikertelenül.
" Visszacsókolhatom? Vagy ez csak a biztosíték volt? Ölelhetem e a testét? " Merülnek fel a problémák, s az agyával arra jut, hogy a nővel beszéljék meg a helyzetet.*
-Mih? Azaz tessék? * Megrázza a fejét, hogy összeszedje magát. Lassan feláll, hogy segítőkészen felhúzza a nőt a hideg földről.*
-Pihennünk kellene egy két napot. Nem emlékszem a napra, hogy mikor aludtam egy kellemeset. * Nem porolja le a nőt, hanem sokkal inkább a saját ruháját rendezi le. Sóhajt egyet aztán hozzálát feltárni a másik előtt szándékait.*
-Utálom a határokat, mert nem nekem találták ki. Mégis azt kell mondjam, hogy mostantól egy tálból eszünk, egy kupából iszunk és egy ágyban alszunk. Engedélyezett a csók, s az ölelés. * Mondja komolyan, közben látszik rajta, hogy egyből a visszafogottságán agyal. Így az összkép, amit Nanaia lát, az teljesen nevetséges.*
- Természetesen semmi szeretkezés. * Ezt nagyon fontosnak találja. Abbahagyja a korlátozások sorolását, majd a pihenésre koncentrál.*
- Asszonykám, mostantól ezek a dolgok érvényesek rám. Ha megszegem őket, akkor nyugodtan lép le. Rumos Rókalyukba menjünk. Az arra van. * Mutat kezével egy épületre. Belekarol a nőbe, és megindulnak a Rókalyuk felé.*
- Megtömjük a hasunkat aztán addig alszunk míg jólesik.
153. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-10-28 14:20:48
Üzenet elküldve: 2012-10-28 14:20:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*Meglepi Gorduzar hevessége, megszeppenve pislog rá nagy szemekkel, s elengedi karját. Nagyot nyel, hiszen fáj neki az igazság, el is szégyenli magát, de ez nem tántorítja el, ragaszkodik a férfihez, még ha emiatt önmagával is kell megvívnia. Teste megborzong az izgalomtól, amint Gord a ládatoronyhoz préseli. Érzéki sóhaj hagyja el ajkait, még maga is meglepődik azon mennyire elragadja a hév, finoman simul hozzá és kimondottan élvezi, hogy ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kényszerítették. Teste reszket, de most nem a félelmtől, sokkal inkább az izgatottságtól, majd két kezével belemarkol a férfi ingébe, hogy közelebb húzza és lábujjhegyre emelkedve csókolja meg. Vadul falja fogva tartója ajkait, szíve pedig egyre hevesebben ver, aztán hirtelen elfordítja fejét, s ugyanezen pillanatban veszíti el egyensúlyát Gorduzar, aminek következtében egymás ölében landolnak a földön. Elméjében őrült táncot járnak a gondolatok és érzelmek, de még így is tudja értékelni a helyzet komikusságát, ezért csak hanyatt dől, fejét a hűvös térkövekre fekteti és önfeledt kacagásba kezd. Jó néhány perc eltelik mire feleszmél, ekkor felül és még mindig lehervaszthatatlan vigyorral érdeklődik társa hogy léte felől.*
- Jól vagy ugye?
*Huncut játékosság csillan szemében, de közben ő maga is válaszok után kutat. Mit érezhet vajon? Ragaszkodást bizonyosan, de ezt ilyen korán szerelemnek nevezni elég botor dolog lenne, így inkább megválaszolatlanul hagyja a kérdést.*
- Keresnünk kellene valami pihenő helyet, eléggé elfáradtam.
A hozzászólás írója (Nanaia Gauri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.28 14:24:32
- Jól vagy ugye?
*Huncut játékosság csillan szemében, de közben ő maga is válaszok után kutat. Mit érezhet vajon? Ragaszkodást bizonyosan, de ezt ilyen korán szerelemnek nevezni elég botor dolog lenne, így inkább megválaszolatlanul hagyja a kérdést.*
- Keresnünk kellene valami pihenő helyet, eléggé elfáradtam.
A hozzászólás írója (Nanaia Gauri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.28 14:24:32
152. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-10-28 13:05:34
Üzenet elküldve: 2012-10-28 13:05:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
* A nő ajkain elhangzott nem, belecsap mint egy villám, majd megáll abban a szent pillanatban. Ez a dühösség emlékezteti őt a régi Nanaiára.
" Talán meggyógyult? " Mert ő régen jól van, és a boszorkány csak kissé feldühítette, azonban a lelke vizeit cseppet sem zavarta meg. Farkasszemet néz a nővel, mikor meghallja a szavait akkor kérdővé válik.*
- Az igaz, hogy nem ilyen vagy. Sokkal inkább egy ragadozó vadmacska, aki szeret irányítani és nem szereti, ha valami kellemeset kap. * Utal arra az esetre, mikor csókot lopott a másik ajkairól.*
- Az arcom emlékszik a pofonra, s élénken őrzöm a szavaid. Vagy tán csak nem azt gondolod, hogy megváltoztam azóta? Mert cseppet sem érzem magam jobbnak. Továbbra is az a állat vagyok.* Kihúzza a nőt a forgalmas utcáról és nekitolja testét egy halom teli ládának. Hozzásimul közben íriszei és kezei segítik, hogy fogva tartsák a nőt.*
-Szükség rám? Félsz egyedül maradni? S esélyt kérsz? Talán modortalan vagyok, de attól még figyelek. Eddig játszadoztunk vagy lehet, hogy nem. A lényeg, hogy többször is megharagudtunk egymásra. S azt reméled, hogy ez továbbra is működni fog? * Csend lesz, majd a gondolatai azon vannak, hogy indítsanak e tiszta lappal. Mi van ha a nő megint magához édesgeti, aztán a másikban eldobja őt mint egy almacsutkát.*
- Mit tudsz felmutatni, hogy ne úgy térjen vége ennek az őrületnek, mint múltkor történt? * Pöröly ökleivel belecsap a nő mellett a lábába ami be is szakad, aztán kihúzza a kezét.*
- Nanaia! Jó, hát legyen. Veled maradok, de akkor örökre melletted, míg van bennem szusz. S áruld el, hogy érzel valamit kicsi szívedben? Kiért dobogna szíved igazán? * Azonban a szavak után gyengének és erőtlennek érzi magát, ezért elengedi a nőt, hogy mellé beálljon. Megcsuklik a hatalmas test és a nőbe kapaszkodik hirtelen, hogy magával rántsa. Szerencsére csak magára rántja a nőt.*
-Őh, ez az ellenszer! * Nyögi ki fáradtan, közben azért a keze pimaszul a nő derekán pihen meg.*
A hozzászólás írója (Gorduzar Ifimeton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.28 13:09:26
" Talán meggyógyult? " Mert ő régen jól van, és a boszorkány csak kissé feldühítette, azonban a lelke vizeit cseppet sem zavarta meg. Farkasszemet néz a nővel, mikor meghallja a szavait akkor kérdővé válik.*
- Az igaz, hogy nem ilyen vagy. Sokkal inkább egy ragadozó vadmacska, aki szeret irányítani és nem szereti, ha valami kellemeset kap. * Utal arra az esetre, mikor csókot lopott a másik ajkairól.*
- Az arcom emlékszik a pofonra, s élénken őrzöm a szavaid. Vagy tán csak nem azt gondolod, hogy megváltoztam azóta? Mert cseppet sem érzem magam jobbnak. Továbbra is az a állat vagyok.* Kihúzza a nőt a forgalmas utcáról és nekitolja testét egy halom teli ládának. Hozzásimul közben íriszei és kezei segítik, hogy fogva tartsák a nőt.*
-Szükség rám? Félsz egyedül maradni? S esélyt kérsz? Talán modortalan vagyok, de attól még figyelek. Eddig játszadoztunk vagy lehet, hogy nem. A lényeg, hogy többször is megharagudtunk egymásra. S azt reméled, hogy ez továbbra is működni fog? * Csend lesz, majd a gondolatai azon vannak, hogy indítsanak e tiszta lappal. Mi van ha a nő megint magához édesgeti, aztán a másikban eldobja őt mint egy almacsutkát.*
- Mit tudsz felmutatni, hogy ne úgy térjen vége ennek az őrületnek, mint múltkor történt? * Pöröly ökleivel belecsap a nő mellett a lábába ami be is szakad, aztán kihúzza a kezét.*
- Nanaia! Jó, hát legyen. Veled maradok, de akkor örökre melletted, míg van bennem szusz. S áruld el, hogy érzel valamit kicsi szívedben? Kiért dobogna szíved igazán? * Azonban a szavak után gyengének és erőtlennek érzi magát, ezért elengedi a nőt, hogy mellé beálljon. Megcsuklik a hatalmas test és a nőbe kapaszkodik hirtelen, hogy magával rántsa. Szerencsére csak magára rántja a nőt.*
-Őh, ez az ellenszer! * Nyögi ki fáradtan, közben azért a keze pimaszul a nő derekán pihen meg.*
A hozzászólás írója (Gorduzar Ifimeton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.28 13:09:26
151. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-10-28 12:26:28
Üzenet elküldve: 2012-10-28 12:26:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*Nem is sejti mit forgat fejében a másik, félelmei kezdenek feloldódni, nagyon nagy támogatást nyújt most neki a férfi. Már egy halvány mosoly is megjelenik sápadt arcán, már-már megkönnyebbül boldogsággal szívében dönti kísérője mellkasára fejét. Valóban szerelmes párnak tűnhetnek, ahogy egymásba karolva andalognak a kikötőben, de hiába minden gondolat béli rosszallás, Nanaia most nem törődik a látszattal, megszokott álarcát a sarokba dobja, s hagyja, hogy őszinte érzelmei irányítsák. A sors azonban megszokott undok fordulatával köp bele ismét a levesbe, s Gorduzar hamarosan hangot ad a fejében lezajló harcnak. Nanaia megtorpan és értetlenül pillant fel a férfire, akinek arcára kiül a bizonytalanság fintora, Nana pedig nagyokat pislogva hallgatja, hogy mire is próbál kilyukadni. Szép arcáról lehervad a mosoly látván Gorduzar vívódását, s ereiben is meghűl kicsit a vér. Összeszorul szíve, melybe mérgezett tőrként hatolnak egyre mélyebbre a nehéz szavak, majd rátör a felismerés, melyet Pyrkon említése még keserűbbé tesz. Teljesen elfeledkezett a mókás bohócról, akit azóta tán halálra kínoztak az őrök vagy a fertőzés vitte el. Elhessegeti a rémképeket, de mire felocsúdik Gorduzar már hátat fordított neki és komótos léptekkel indult el ki tudja hová.*
- NEM!
*Azonnal utána kiált dühösen s ha ez nem lenne elég hát utána rohan, s elkapja karját, hogy maga felé fordítsa, smaragd íriszei összeforrnak Gorduzar bús tekintetével, majd vegyes érzelmekkel kezdi a perlekedést.*
- Nem mehetsz el így! akarom, hogy megismerj! Én... én nem ilyen vagyok. Jó ember vagyok!
*Úgy tűnhet, hogy önmagát is győzködni próbálja, hangja elcsuklik, mitől kissé bizonytalannak tűnhet. Most rajta a sor, hogy lesüsse szemét, de mély lélegzetet vesz és ismét, bár kissé fátyolos tekintettel, Gorduzar arcát fürkészi.*
- Szükségem van rád. Nem tudom megmagyarázni, nem értem én sem, de ezt érzem. Kérlek hagyj nekem egy kis időt, ne menj el ilyen hirtelen. Félek megint egyedül maradni.
*Önzőnek hathat ugyan, de legalább őszinte. Talán a birtoklási vágy, talán egy csökönyös vonzalom, de úgy érzi most olyan kincsre lelt, amit nem szalaszthat el.*
- Egy napot kérek, s ha még mindig gyűlölsz elengedlek, de könyörgöm hagyj nekem egy esélyt.
*Könnyen lehet, hogy félreértette a férfit, de meggyőződése van arról, hogy Gorduzar átlátott eddigi színjátékán, s most ezzel torolja meg. Saját csapdájába csalta a nőt, még akaratlanul is.*
- NEM!
*Azonnal utána kiált dühösen s ha ez nem lenne elég hát utána rohan, s elkapja karját, hogy maga felé fordítsa, smaragd íriszei összeforrnak Gorduzar bús tekintetével, majd vegyes érzelmekkel kezdi a perlekedést.*
- Nem mehetsz el így! akarom, hogy megismerj! Én... én nem ilyen vagyok. Jó ember vagyok!
*Úgy tűnhet, hogy önmagát is győzködni próbálja, hangja elcsuklik, mitől kissé bizonytalannak tűnhet. Most rajta a sor, hogy lesüsse szemét, de mély lélegzetet vesz és ismét, bár kissé fátyolos tekintettel, Gorduzar arcát fürkészi.*
- Szükségem van rád. Nem tudom megmagyarázni, nem értem én sem, de ezt érzem. Kérlek hagyj nekem egy kis időt, ne menj el ilyen hirtelen. Félek megint egyedül maradni.
*Önzőnek hathat ugyan, de legalább őszinte. Talán a birtoklási vágy, talán egy csökönyös vonzalom, de úgy érzi most olyan kincsre lelt, amit nem szalaszthat el.*
- Egy napot kérek, s ha még mindig gyűlölsz elengedlek, de könyörgöm hagyj nekem egy esélyt.
*Könnyen lehet, hogy félreértette a férfit, de meggyőződése van arról, hogy Gorduzar átlátott eddigi színjátékán, s most ezzel torolja meg. Saját csapdájába csalta a nőt, még akaratlanul is.*
150. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-10-21 13:57:39
Üzenet elküldve: 2012-10-21 13:57:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Végre szárazföldet érez a talpa alatt! Lehet hogy nem volt túl jó ötlet a hajóút, sejtelme sem volt róla hogy ilyen szörnyü ellenfél a tengeribetegség. De végre kikötöttek igy kereshet valami szárazföldi munkát. ~Tényleg még el kell búcsúznom a kapitánytól!~ Az uton nemsok hasznát vették igy fizetséget nem érdemel, de a kapitányától illene elköszönni, és megkérdezi hátha be tudja ajánlani dokkmunkásnak. Sajnos a kapitánynak nincs sok ismeretsége ezen a vidéken, igy csak saját magára hagyatkozhat. De talpraesett ember lévén megoldja valahogy.*
149. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-10-20 22:09:35
Üzenet elküldve: 2012-10-20 22:09:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Harmincas évei elején járhat. Az átlagos termetű hím szálkásra dolgozott izmai minden mozdulatánál sejteni engedik a legkevésbé sem átlagos erejét. Vándor ő, városról városra, erdőről erdőre, folyótól folyóig rója az utakat, s hosszabban nem időzik sehol. Maga után talán csak összetört női szíveket hagy, akiknek soha nem ígért egyetlen éjszakánál többet. Ruhája az évszakokkal változik, állandóságot csak kopott, bőr csizmája és könnyű bőrvértje jelent. Jelenleg feszes, rojtokkal díszített bőrnadrágot és zekét visel. Hófehér, folyton kócos, szélfútta tincsei alól jégkék íriszei szinte világítanak. Hallgatag, magának való természetét a gyengébb nem képviselői titokzatosnak, s így vonzónak találják, noha arcvonásai kemények.
A hajó, mellyel érkezett a kikötőbe rostokol még, de jegye csak eddig volt érvényes. Úgysem járt még itt, egy újabb város, újabb felfedezés. És egy újabb, formás női hátsó melyet megpillant. Bárhogyan legyen is, biztosan nem járhat rosszul, ha követi a bottal közlekedő párducot.*
A hajó, mellyel érkezett a kikötőbe rostokol még, de jegye csak eddig volt érvényes. Úgysem járt még itt, egy újabb város, újabb felfedezés. És egy újabb, formás női hátsó melyet megpillant. Bárhogyan legyen is, biztosan nem járhat rosszul, ha követi a bottal közlekedő párducot.*
148. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-10-19 18:54:59
Üzenet elküldve: 2012-10-19 18:54:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//A barlang titkai//
- Hát ez aranyos.
*Hangjában nem lehet érzelmet felfedezni jelen pillanatban, s talán egyesek számára nem érthető az sem, hogy a helyzet komikusságát illette ezzel a megjegyzéssel. Kissé lesajnálóan méri végig a tagba szakadt férfit, de ő is követi a 'lelkes' csapatot, azonban nem kíván szó nélkül maradni, ahogy a többiek.*
- Arról még nem esett szó, hogy miféle jutalom jár a túlélőknek!
*Bár maga sem sejt nagy veszélyt a barlang mélységeiben, azért feleslegesen nem szeretné pazarolni az idejét, s ha mégis van odalent valami, ezzel a passzív bandával nem sokra megy majd. A kérdés felvetése talán némi izgalmat sodor a lelkükbe, s jobb hozzáállást eredményez, ha tényleg harcra kerül a sor. Egyébként ismerkedésre nem vágyik, de ha valami eszébe jut a válasz kapcsán úgyis ismét felszólal majd, addig is kényelmesen masírozik a bandában a mélységi oldalán, aki talán a legszimpatikusabb az összes közül. Az még kérdéses, hogy vajon formás idomai és különleges szépsége vonzza annyira Niát, vagy csak határozott és erős megjelenése. Mindenesetre semmi zavaró közeledést nem tesz, csupán mellette baktat némán.*
A hozzászólás írója (Nia Sauda) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.19 18:56:27
- Hát ez aranyos.
*Hangjában nem lehet érzelmet felfedezni jelen pillanatban, s talán egyesek számára nem érthető az sem, hogy a helyzet komikusságát illette ezzel a megjegyzéssel. Kissé lesajnálóan méri végig a tagba szakadt férfit, de ő is követi a 'lelkes' csapatot, azonban nem kíván szó nélkül maradni, ahogy a többiek.*
- Arról még nem esett szó, hogy miféle jutalom jár a túlélőknek!
*Bár maga sem sejt nagy veszélyt a barlang mélységeiben, azért feleslegesen nem szeretné pazarolni az idejét, s ha mégis van odalent valami, ezzel a passzív bandával nem sokra megy majd. A kérdés felvetése talán némi izgalmat sodor a lelkükbe, s jobb hozzáállást eredményez, ha tényleg harcra kerül a sor. Egyébként ismerkedésre nem vágyik, de ha valami eszébe jut a válasz kapcsán úgyis ismét felszólal majd, addig is kényelmesen masírozik a bandában a mélységi oldalán, aki talán a legszimpatikusabb az összes közül. Az még kérdéses, hogy vajon formás idomai és különleges szépsége vonzza annyira Niát, vagy csak határozott és erős megjelenése. Mindenesetre semmi zavaró közeledést nem tesz, csupán mellette baktat némán.*
A hozzászólás írója (Nia Sauda) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.19 18:56:27
147. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-10-19 16:01:57
Üzenet elküldve: 2012-10-19 16:01:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Hát újra itt, a kikötőben. Az idő szép, azonban a sok sziklamászás után bizony, jócskán megéhezett. Még egy jó nagyot mordul is a gyomra, amitől arcára egy furcsa fintor ül ki. Nem is nézelődik hát sokat, ütemes lépésekkel halad a Rumos Rókalyuk felé. Menet közben hall egy-két elismerő füttyentést, ami minden bizonnyal őfelé irányul. Nem lassít le, csupán egy mosoly kúszik arcára, így már a jól megszokott Aranát láthatja, aki éppen őrá pillant a tömegben. Pár pillanat múlva aztán eléri a fogadót, megáll előtte, aztán egy még szélesebb mosoly kíséretében belép az ajtón, hogy végre csillapítsa éhségét.*
146. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-10-17 22:54:58
Üzenet elküldve: 2012-10-17 22:54:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//A barlang titkai//
Lássuk, most is sikerrel járunk-e *feleli Hawulnak. Úgy tűnik, a férfi nincs nagy véleménnyel a társaságról, és Caram kénytelen beismerni, hogy nem minden társát vinné magával, ha válogathatna. Quea és az utoljára érkező, egyelőre névtelen nő harcedzettnek tűnik, a szemtelen leányka viszont nem úgy fest, mint aki sok tapasztalattal rendelkezik. Akárhogy is, most már velük kell dolgoznia. Talán ők is kellemes csalódást okoznak, mint az előző 'szörnyvadász' csapat.
Idefelé jövet abban bízott, hogy vezetőjük leírása alapján nagyjából meg tudja tippelni, milyen földalatti rémséggel lesz dolguk, ám abból, hogy gyorsak és büdösek, nem sok mindenre tud következtetni.
A társaság nem túl beszédes, neki pedig semmiféle beszédtéma nem jut eszébe - fajtájára egyébként sem jellemző a céltalan fecsegés.*
Lássuk, most is sikerrel járunk-e *feleli Hawulnak. Úgy tűnik, a férfi nincs nagy véleménnyel a társaságról, és Caram kénytelen beismerni, hogy nem minden társát vinné magával, ha válogathatna. Quea és az utoljára érkező, egyelőre névtelen nő harcedzettnek tűnik, a szemtelen leányka viszont nem úgy fest, mint aki sok tapasztalattal rendelkezik. Akárhogy is, most már velük kell dolgoznia. Talán ők is kellemes csalódást okoznak, mint az előző 'szörnyvadász' csapat.
Idefelé jövet abban bízott, hogy vezetőjük leírása alapján nagyjából meg tudja tippelni, milyen földalatti rémséggel lesz dolguk, ám abból, hogy gyorsak és büdösek, nem sok mindenre tud következtetni.
A társaság nem túl beszédes, neki pedig semmiféle beszédtéma nem jut eszébe - fajtájára egyébként sem jellemző a céltalan fecsegés.*
145. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-10-17 15:31:37
Üzenet elküldve: 2012-10-17 15:31:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
// A barlang titkai //
* Hawul meglepődik mikor a csenevész 'kislány' becenévvel illeti, s még csak nem is olyannal ami találó lenne.
Valószínűleg nem lenne ilyen magabiztos, ha tudná, hogy Hawul hogy szokott elbánni a hasonló lánykákkal - bár akkor valószínűleg el is rohanna -, s mintha ezt csak bizonyítani akarná máris hátrébb lép.
A gyilkos felméri a lányt, ahogy a ragadozó szokta áldozatát, majd ő is elmosolyodik.
Már éppen utalna rá, hogy a feladat elvégzése után, egy édes kislány, szétcincált pofikával egy kardra húzva fog a barlangban maradni, de az öreg beszámolója megelőzi. Ez persze nem változtat a tényen, hogy Hawul nem fogja megtorlás nélkül hagyni a rá aggatott becenevet.
A szörnyek leírásánál csak a fejét rázza. Elvégre egy részeg ember sok mindent látni vél - főleg, hogyha abba a pipába Hodaril is kerül.
Örömmel indul útnak, hisz szeretne minél előbb véget vetni ennek a komédiának. Amint bebizonyul, hogy egy rosszul sikerült tréfa az egész, már megy is vissza a laktanyára és a kapitány arcába vágja a jelentését. Persze a kapitány számára már az is elég bosszúságot okozna, hogyha Hawul élve visszaérne. annyira nem bátor - és romlott - hogy bérgyilkosokat küldjön rá útközben, de a veszélyes feladatokra mindig elküldi - ebben reménykedik most is.
Az utazás során a nagy többség csöndben van, s ő egyáltalán nem az a szociális típus, így nincs értelme beszélgetést kezdeményezni. Az idő elütésére inkább a különböző kínzási módszerekről ábrándozik, amikkel szívesen elszórakoztatná a nagyszájú lánykát, ha lenne ideje.*
* Hawul meglepődik mikor a csenevész 'kislány' becenévvel illeti, s még csak nem is olyannal ami találó lenne.
Valószínűleg nem lenne ilyen magabiztos, ha tudná, hogy Hawul hogy szokott elbánni a hasonló lánykákkal - bár akkor valószínűleg el is rohanna -, s mintha ezt csak bizonyítani akarná máris hátrébb lép.
A gyilkos felméri a lányt, ahogy a ragadozó szokta áldozatát, majd ő is elmosolyodik.
Már éppen utalna rá, hogy a feladat elvégzése után, egy édes kislány, szétcincált pofikával egy kardra húzva fog a barlangban maradni, de az öreg beszámolója megelőzi. Ez persze nem változtat a tényen, hogy Hawul nem fogja megtorlás nélkül hagyni a rá aggatott becenevet.
A szörnyek leírásánál csak a fejét rázza. Elvégre egy részeg ember sok mindent látni vél - főleg, hogyha abba a pipába Hodaril is kerül.
Örömmel indul útnak, hisz szeretne minél előbb véget vetni ennek a komédiának. Amint bebizonyul, hogy egy rosszul sikerült tréfa az egész, már megy is vissza a laktanyára és a kapitány arcába vágja a jelentését. Persze a kapitány számára már az is elég bosszúságot okozna, hogyha Hawul élve visszaérne. annyira nem bátor - és romlott - hogy bérgyilkosokat küldjön rá útközben, de a veszélyes feladatokra mindig elküldi - ebben reménykedik most is.
Az utazás során a nagy többség csöndben van, s ő egyáltalán nem az a szociális típus, így nincs értelme beszélgetést kezdeményezni. Az idő elütésére inkább a különböző kínzási módszerekről ábrándozik, amikkel szívesen elszórakoztatná a nagyszájú lánykát, ha lenne ideje.*
144. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-10-17 15:13:14
Üzenet elküldve: 2012-10-17 15:13:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A barlang titkai//
*Valóban elég színes (?), avagy szedett-vedett társaság jött össze. De ez van, küldetésre jelentkeztek, nem egymást válogatták. Quae már régen megtanulta, hogy ilyen esetben muszáj egymásra támaszkodni, hiszen az életük múlhat rajta. Mondhatni önzőségből segíted a másikat. Ma megmenti az életed, holnap már azt sem tudod, hogy hívták.
Közben úgy látszik a pöttöm szörnyvadászt kissé meglepte Quae közvetlensége. Megpróbálkozik feléje egy kissé melegebb mosollyal, azt üzenve vele, hogy nem kell félni, nem harap ő! Amíg nincs arra oka... Az újonnan érkezőknek tartózkodón biccent. Nincs ínyére, hogy a hivatalos szerv is képviselteti magát, hiszen sosem voltak ezzel a réteggel puszipajtások, tekintve márcsak a nő megélhetését is. A mélységihez pedig nem igazán tudja, hogy álljon, eddig nem nagyon volt dolga a fajtájával. De majd kiderül. Az utolsó, kissé fellengzős nőszemélyt pedig nem is tudja hova tenni, vajon van rá oka, hogy nem árulta el a nevét? Vagy csak nem tartja fontosnak... Ha így van, végülis igaza van. Most nem fontos kicsodák.
Nem tudja, hogy várnak-e még valaki(k)re, hát ácsorog tovább, pótcselekvésként megigazgatja a fa lapokkal megerősített alkarvédőjét. De megszólal vezetőjük, közöl néhány gondolatot - mind vegyes érzelmeket vált ki a nőből. A 'félős' jelző mulattatja, el is mosolyogja magát. Az, hogy a férfit hazavárják... Mély, zavaró gondolatokba sodorná bele, épp' ezért el is hessenti azokat.
És végre indulnak. Út közben, ha más nem szólítja meg, ő nem szól, egyelőre nincs kérdése. Menet közben csak sodródik az árral, valahol a csoport közepe táján halad.*
A hozzászólás írója (Quae Quarrian) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.17 16:45:43
*Valóban elég színes (?), avagy szedett-vedett társaság jött össze. De ez van, küldetésre jelentkeztek, nem egymást válogatták. Quae már régen megtanulta, hogy ilyen esetben muszáj egymásra támaszkodni, hiszen az életük múlhat rajta. Mondhatni önzőségből segíted a másikat. Ma megmenti az életed, holnap már azt sem tudod, hogy hívták.
Közben úgy látszik a pöttöm szörnyvadászt kissé meglepte Quae közvetlensége. Megpróbálkozik feléje egy kissé melegebb mosollyal, azt üzenve vele, hogy nem kell félni, nem harap ő! Amíg nincs arra oka... Az újonnan érkezőknek tartózkodón biccent. Nincs ínyére, hogy a hivatalos szerv is képviselteti magát, hiszen sosem voltak ezzel a réteggel puszipajtások, tekintve márcsak a nő megélhetését is. A mélységihez pedig nem igazán tudja, hogy álljon, eddig nem nagyon volt dolga a fajtájával. De majd kiderül. Az utolsó, kissé fellengzős nőszemélyt pedig nem is tudja hova tenni, vajon van rá oka, hogy nem árulta el a nevét? Vagy csak nem tartja fontosnak... Ha így van, végülis igaza van. Most nem fontos kicsodák.
Nem tudja, hogy várnak-e még valaki(k)re, hát ácsorog tovább, pótcselekvésként megigazgatja a fa lapokkal megerősített alkarvédőjét. De megszólal vezetőjük, közöl néhány gondolatot - mind vegyes érzelmeket vált ki a nőből. A 'félős' jelző mulattatja, el is mosolyogja magát. Az, hogy a férfit hazavárják... Mély, zavaró gondolatokba sodorná bele, épp' ezért el is hessenti azokat.
És végre indulnak. Út közben, ha más nem szólítja meg, ő nem szól, egyelőre nincs kérdése. Menet közben csak sodródik az árral, valahol a csoport közepe táján halad.*
A hozzászólás írója (Quae Quarrian) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.17 16:45:43
143. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-10-16 13:31:18
Üzenet elküldve: 2012-10-16 13:31:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
// A barlang titkai //
*Hawul kérdésére végül nem várt irányból érkezik meg az igazi válasz, mely először mosolyt csal May Lynn arcára, majd gondterheltség árnya suhan át finom vonásain. A hideg rázza ettől a beszédtől. Természetesen nem az az ijedős fajta, ugyanakkor még mindig ott munkál benne a tolvajösztön -olajra lépni ha kezd forrósodni a talaj- hiszen ide is épp az sodorta. "Remek." Gondolja. "Csöbörből vödörbe." Sóhajt egyet halkan, mikor vezetőjük épp a lények küllemét taglalja. Ennyiből lehet bármi: óriásra nőtt meztelencsigától kezdve démon szállta pikkelyes hüllőig. Kíváncsi mit fog még megtudni majd a Barlang szájánál, s bár egyik fele azt súgja jobb lenne ezen mielőbb túlesni, a másiknak már igen csak mehetnéke van Ezért mikor a férfi indulásra szánja el magát felkapja -termetéhez képest meglehetősen nehéznek ítélt- csomagját és gyorsan mögé sorol. Bolond lenne megvárni a Büdöske haragját felvágott nyelvéért, nem beszélve arról, hogy a férfias nő (Nia) pillantásától is jobbnak látja óvakodni.
Út közben inkább csendben van. Magában azon morfondírozik hogy lelépjen vagy velük maradjon, aztán miután arra jut jobb neki köztük egyelőre, rájön hogy sem a vezetőjüknek, sem a névtelennek nem adott még becenevet, szóval maradék idejét ezzel üti el, ahelyett, hogy mondjuk előbbit faggatná. Bár utóbbi időpazarlás volna. A férfi nem tűnik túlzottan beszédes alkatnak, de azt hallotta a hegyi emberek mindig ilyen mufurcak.*
*Hawul kérdésére végül nem várt irányból érkezik meg az igazi válasz, mely először mosolyt csal May Lynn arcára, majd gondterheltség árnya suhan át finom vonásain. A hideg rázza ettől a beszédtől. Természetesen nem az az ijedős fajta, ugyanakkor még mindig ott munkál benne a tolvajösztön -olajra lépni ha kezd forrósodni a talaj- hiszen ide is épp az sodorta. "Remek." Gondolja. "Csöbörből vödörbe." Sóhajt egyet halkan, mikor vezetőjük épp a lények küllemét taglalja. Ennyiből lehet bármi: óriásra nőtt meztelencsigától kezdve démon szállta pikkelyes hüllőig. Kíváncsi mit fog még megtudni majd a Barlang szájánál, s bár egyik fele azt súgja jobb lenne ezen mielőbb túlesni, a másiknak már igen csak mehetnéke van Ezért mikor a férfi indulásra szánja el magát felkapja -termetéhez képest meglehetősen nehéznek ítélt- csomagját és gyorsan mögé sorol. Bolond lenne megvárni a Büdöske haragját felvágott nyelvéért, nem beszélve arról, hogy a férfias nő (Nia) pillantásától is jobbnak látja óvakodni.
Út közben inkább csendben van. Magában azon morfondírozik hogy lelépjen vagy velük maradjon, aztán miután arra jut jobb neki köztük egyelőre, rájön hogy sem a vezetőjüknek, sem a névtelennek nem adott még becenevet, szóval maradék idejét ezzel üti el, ahelyett, hogy mondjuk előbbit faggatná. Bár utóbbi időpazarlás volna. A férfi nem tűnik túlzottan beszédes alkatnak, de azt hallotta a hegyi emberek mindig ilyen mufurcak.*
142. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-10-16 12:46:25
Üzenet elküldve: 2012-10-16 12:46:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Szelíd
//A barlang titkai//
* Pipázik csendesen, mikor a kalandozók egymás után jelennek meg.Legtöbben bemutatkoznak, azonban van aki nem árulja el a becses nevét.
" Micsoda társaság! " Mondja, mikor hallgatja a beszélgetésüket. Egyszerű ember lévén kimarad a dumálásból, hogy nehogy összeverjék. Megszámolja, hogy mennyien vannak jelenleg, és ekkor tűnik fel, hogy egy jelentkező hiányzik. Párat szippant a dohányból, aztán egy sóhaj keretében kiütögeti a dohányt a földre és elrakja egy biztonságos helyre.*
- Szép napot mindenkinek! * Hangja erős, és mély. A társaság tagjain végignéz tengerkék szemeivel.*
- Majdnem mindenki megvan, amint látom. Egy ember hiányzik viszont úgy gondolom elindulhatunk. * Meséli tovább az összegyűlteknek. Hátára kapja a saját cuccait, aztán belekezd a mesélésbe.*
- Aki félős, az még most megteheti, hogy elmegy. Később nem szeretnék azzal szembesülni, hogy nyuszik az expedíció tagjai. S amit előre leszögeznék, ha lehet óvakodjunk a civakodástól. Ha nem tudnak együtt dolgozni akkor senki sem jut ki élve. Már pedig én élve szeretnék hazajutni a családomhoz. Két gyermek apja vagyok. * Tart egy szünetet szövegelésében, hogy aztán nyugodtabb hangnemben folytassa.*
- Ezek a lények undorítóak, s gyorsak. Csak a körvonalaikat láttam, és éreztem a bűzt ami árad belőlük. A többit a barlang előtt fogom elmondani. * Nem várakoztatja meg a többieket, mert int a kezével, hogy indulhatnak. A csapat élére áll, majd kellemes tempót diktál, hogy egy órás gyaloglás után megérkezzenek a barlang bejáratához.*
* Pipázik csendesen, mikor a kalandozók egymás után jelennek meg.Legtöbben bemutatkoznak, azonban van aki nem árulja el a becses nevét.
" Micsoda társaság! " Mondja, mikor hallgatja a beszélgetésüket. Egyszerű ember lévén kimarad a dumálásból, hogy nehogy összeverjék. Megszámolja, hogy mennyien vannak jelenleg, és ekkor tűnik fel, hogy egy jelentkező hiányzik. Párat szippant a dohányból, aztán egy sóhaj keretében kiütögeti a dohányt a földre és elrakja egy biztonságos helyre.*
- Szép napot mindenkinek! * Hangja erős, és mély. A társaság tagjain végignéz tengerkék szemeivel.*
- Majdnem mindenki megvan, amint látom. Egy ember hiányzik viszont úgy gondolom elindulhatunk. * Meséli tovább az összegyűlteknek. Hátára kapja a saját cuccait, aztán belekezd a mesélésbe.*
- Aki félős, az még most megteheti, hogy elmegy. Később nem szeretnék azzal szembesülni, hogy nyuszik az expedíció tagjai. S amit előre leszögeznék, ha lehet óvakodjunk a civakodástól. Ha nem tudnak együtt dolgozni akkor senki sem jut ki élve. Már pedig én élve szeretnék hazajutni a családomhoz. Két gyermek apja vagyok. * Tart egy szünetet szövegelésében, hogy aztán nyugodtabb hangnemben folytassa.*
- Ezek a lények undorítóak, s gyorsak. Csak a körvonalaikat láttam, és éreztem a bűzt ami árad belőlük. A többit a barlang előtt fogom elmondani. * Nem várakoztatja meg a többieket, mert int a kezével, hogy indulhatnak. A csapat élére áll, majd kellemes tempót diktál, hogy egy órás gyaloglás után megérkezzenek a barlang bejáratához.*
141. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-10-16 10:33:33
Üzenet elküldve: 2012-10-16 10:33:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//A barlang titkai//
*Bizonyára gondban lenne, ha nem ismerné ki magát a kanyarulatos utcák között, de nagyjából mindig ugyanaz a járás, így nagy rutinnal indul a megbeszélt helyre. Nem sikerült elkerülnie a nyüzsgést, ezért most még jobban kell igyekeznie, hogy ne késsen sokat a találkáról, de mérhetetlen tömegundora is sietségre készteti, mégis ő az aki utoljára érkezik. "Férfiak... ostoba, türelmetlen népség." Megköszörüli torkát, majd szokatlanul mély hangján búgja a következőket.*
- 'Estét hölgyek, urak! Elnézést ha megvárakoztattam a díszes társaságot.
*Óhatatlanul is undorodva ejti ki az 'urak' szót, ami némileg hangján is érződik, s kissé gúnyosan méri végig a szakadt városőrnek vélt alakot, majd hamar elfordítja fejét és megbízójukra irányítja tekintetét. Nagy sóhajjal szívja tüdejébe a kikötő sós levegőjét, melytől megfeszül mellkasán a fekete, csatos bőrvért, és jobb kezét testhez álló barna nadrágjának zsebébe teszi, várakozó testtartást felvéve. Gondosan végigfuttatja tekintetét a jelenlévőkön, s közben gondolatban újra megbizonyosodik arról, hogy minden szükséges holmit elrakott-e. Övén két rövid kard lóg hüvelyében, s más fegyvert nem is látni nála, kezére két egyszerű alkarvédő van rögzítve vastag bőrszalaggal. Vállán vastag fekete köpeny, melynek csukjája most hátán csüngő zsákon fekszik, csomagjában pedig a barlangászáshoz szükséges alapvető dolgok. Egy hosszú kötél, egy pár bőr kesztyű, néhány fáklya és kovakő, egy kevés élelem és egy butykos víz, valamint egy kisebb csákány, ezen kívül néhány bájital és gyógynövény amit a piacon szerzett be és kötözőanyagnak némi vászon, ha esetleg megsérülne. Ezek súlya természetesen nem elhanyagolható, de vándor évei során már hozzászokott ahhoz, hogy hátán cipelje a létfenntartáshoz szükséges dolgokat, magyarán megmondva: cipelt már ennél nagyobb terhet is. Kiállása erős és magabiztos, kisugárzása talán kicsit férfias - érdeklődési köre pedig biztosan, a hölgykoszorún kicsit hosszasabban időzik tekintete - de semmiképp sem lebecsülendő.*
A hozzászólás írója (Nia Sauda) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.16 10:41:44
*Bizonyára gondban lenne, ha nem ismerné ki magát a kanyarulatos utcák között, de nagyjából mindig ugyanaz a járás, így nagy rutinnal indul a megbeszélt helyre. Nem sikerült elkerülnie a nyüzsgést, ezért most még jobban kell igyekeznie, hogy ne késsen sokat a találkáról, de mérhetetlen tömegundora is sietségre készteti, mégis ő az aki utoljára érkezik. "Férfiak... ostoba, türelmetlen népség." Megköszörüli torkát, majd szokatlanul mély hangján búgja a következőket.*
- 'Estét hölgyek, urak! Elnézést ha megvárakoztattam a díszes társaságot.
*Óhatatlanul is undorodva ejti ki az 'urak' szót, ami némileg hangján is érződik, s kissé gúnyosan méri végig a szakadt városőrnek vélt alakot, majd hamar elfordítja fejét és megbízójukra irányítja tekintetét. Nagy sóhajjal szívja tüdejébe a kikötő sós levegőjét, melytől megfeszül mellkasán a fekete, csatos bőrvért, és jobb kezét testhez álló barna nadrágjának zsebébe teszi, várakozó testtartást felvéve. Gondosan végigfuttatja tekintetét a jelenlévőkön, s közben gondolatban újra megbizonyosodik arról, hogy minden szükséges holmit elrakott-e. Övén két rövid kard lóg hüvelyében, s más fegyvert nem is látni nála, kezére két egyszerű alkarvédő van rögzítve vastag bőrszalaggal. Vállán vastag fekete köpeny, melynek csukjája most hátán csüngő zsákon fekszik, csomagjában pedig a barlangászáshoz szükséges alapvető dolgok. Egy hosszú kötél, egy pár bőr kesztyű, néhány fáklya és kovakő, egy kevés élelem és egy butykos víz, valamint egy kisebb csákány, ezen kívül néhány bájital és gyógynövény amit a piacon szerzett be és kötözőanyagnak némi vászon, ha esetleg megsérülne. Ezek súlya természetesen nem elhanyagolható, de vándor évei során már hozzászokott ahhoz, hogy hátán cipelje a létfenntartáshoz szükséges dolgokat, magyarán megmondva: cipelt már ennél nagyobb terhet is. Kiállása erős és magabiztos, kisugárzása talán kicsit férfias - érdeklődési köre pedig biztosan, a hölgykoszorún kicsit hosszasabban időzik tekintete - de semmiképp sem lebecsülendő.*
A hozzászólás írója (Nia Sauda) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.16 10:41:44
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5247-5266