// Rinan //
*A hosszú életű kérdésére eleinte olybá tűnik, hogy nem hajlandó reagálni, annyira el van merülve a szerkezet vizsgálgatásában, de aztán lassan az elfre emeli türkiz lélektükreit, s egy jelentőségteljes pillantással igyekszik megelőlegezni enyhe sértettségtől fűszerezett válaszát.*
- Persze, hogy tudom. Iránytűnek hívják. A papa sokat használta, de nem tudom, hogy működik, ő meg sose mondta el. *Meséli el korábbi, egyszerű kis életének jelentéktelen momentumát, az meg már jó kérdés, hogy ő eddig miként igazodott el a tengeren, ám a puszta szerencse mellett ott van a tény, hogy ő sosem evezett ki olyan messzire.*
- Tényleg, egyszer majd kicsónakázunk oda este, ahova egyszer mondtad? *Kérdezi felcsillanó szemekkel, amint eszébe jut a kedves kis ígéret, azonban Rinan zsörtölődő szavai egyhamar letörik a jó kedvét, és ha lehet, az eddiginél is jobban óvja a rá bízott ketyerét.*
- Hát onnét, hogyha találkoznak és elmondja neki. De én se biztos, hogy magamban tudom tartani, mert nem szeretem a titkolózást... *Magyarázza csöndesen, ezúttal már a földet kémlelve maga előtt.* Miért utálod Zaranirt? *Kíváncsiskodik, amikor viszont a természet zöldjeire vetül a téma fonala, ismét az elfre emeli érdeklődő lélektükreit.*
- És mi van a moszatokkal meg a mohával? És a bokrok? *Kérdezi, szinte már aggodalmasan, közben azon törve a fejét, mik maradtak még le a felsorolásból.* A hínár is zöld... *Teszi hozzá a számára evidens élőlényeket, hiszen a zöldellő pusztaságoknál számára ismeretesebb látvány a sekély vízben lengedező, esetleg partra vetett hínár, vagy épp a nedves sziklák és fák oldalán megtelepedett moha.
Beszéd közben viszont felfedezi a kincsforrást a földre hullajtott érmék képében, és bizony megrökönyödik, amikor Rinan ledorombolja, no meg felhúzza görnyedt állapotából.*
- Tallérokat gyűjtök. Ha leestek, az már senkinek nem kell, nem? *Értetlenkedik, mindenesetre feszült figyelemmel hallgatja végig a hosszú fülű tanácsát. A magyarázás közben el is pillant oldalra, kutakodó tekintetét az emberekre függesztve, és bár szokás szerint nem teljesen fogja fel a feladatot, azért bólint egy határozottat.*
- Rendben van! *Mosolyodik el izgatottan, majd Rinan áldásával beleveti magát a tömegbe.
Nézi az embereket, és közben azon morfondírozik, hogy miért is kellene beléjük menni, amikor viszont véletlen megüti az egyik asszonyt a vállával, és amaz lepillant rá, majd két arannyal jutalmazza a koszos képű, még korábbi könnyeitől csillogó szemű gyereket, rádöbben a lényegre. Vélhetően másképpen észre sem vennék a jelenlétét, nyilván erre akart célozni a férfi is...
Aztán eszébe jut a másik tanács, miszerint próbáljon úgy tenni, mint aki vásárol, szóval el is kezd nézelődni, olykor vágyakozva figyelve a finomnak tűnő ételeket, gyümölcsöket, és megint akad egy-két nő vagy idősebb úr, aki megszánja pénzzel. A végén már célzottan megy oda az emberekhez, hogy kérjen néhány aranyat, és alig egy fél óra alatt összeszedi az elvert pénz háromnegyedét.
Úgy gondolja, ennyi már csak elég lesz, szóval vidáman trappol vissza a helyre, ahol elváltak Rinannal, remélve, hogy barátja is ott fogja várni őt.*