Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
1420. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-03 00:17:11
Üzenet elküldve: 2015-02-03 00:17:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Dyntina, Zaranir//
*Pupilláinak kitágulását viszonozza, ahogy meghallja Vörike válaszát. Kezeit, ellenzőként a füléhez teszi.*
- Hogy megtette volna? Hogy megtette volna? *Sikítja halk, vékony hangon. Kész, ez itt már a vége, s ezt ő is érzi. Mély levegőt vesz, majd, mint egy úri kisasszony, akinek épp melege van a szoros fűzője miatt, legyezgeti arcát. Csakhogy a kalózunk ezt nem legyezővel teszi, hanem két szép, lapátméretű kezeivel.* - Na, jó, a társalgást bezárom, amíg nem ittunk! Nyakatekertségről meg hallani sem akarok!
*S ezzel kiadva a parancsát elindul egy szórakoztató iparegység felé, de néhány lépés után, megkényszerül állni. Hirtelen. Mintha ez a nap arról szólna – pedig még csak most kezdődött el – hogy mindenki az ő idegeire menjen. Vagy legalább közel álljanak hozzá. Tengelye körül megfordulva néz szembe Társnőjével.*
- Milyen dolgokat? Nem, nem és még egyszer nem! Ne hogy azt merd mondani, hogy elfelejtetted! *Sipítozik, egyre vékonyuló hangon. Ilyen állapotban nem sűrűn láthatta még senki. Mikor már azt hiszi az ember, hogy ennél vékonyabb hangon már nem is lehetne beszélni, ő ezt képes felülüberelni.* - Nem felejtetted el! Nem felejthetted el! Két nap! Két nap telt el, teljes némaságban! Mégis min járt az a diónyi agyad?
*Fakad ki. Nem szerette volna megsérteni Vöröskét, de már nem tudja tovább magában tartani. Se rum, se normális étel, és még a küldetésük is kudarcba fulladt.*
- Jobb lesz, ha kitalálsz valamit, amivel elő állsz Őrültnek, mert ha rájön, hogy elfelejtetted, én magam adom Bongyorka kezébe az új nyúzóját! *Nem hitte volna, hogy eljön a nap, amikor az oly egyetértésben lévő lányt meg kell fenyegetnie. De ki tudja, talán ez hatni fog rá. No meg szúrós, villámokat szóró szürke íriszei is, amit felé vet. S ha ez nem tetézné a bajt, még újra találkozni kell velük.*
- Hogy félek e? Megéltem én már sok mindent, de a barbároknál nincs rosszabb a világon! Nem beszélve arról, hogy egy nagyfejest, pont Nyurgával zárunk össze! Nyurga! Áh, …
*Legyint kezével, nem folytatja tovább a Vörike oktatását.
S ha a mai reggelje nem lenne így is kellőleg már elrontva, hát így tetézi egy váratlan, nem kívánt ismerős.*
~Jesszus mikor fogok megszabadulni mindenkitől, akinek tartozok?~
*Láblendítése nem ért célba. Úgy tűnik kellőleg kiismerték már ahhoz, hogy ha ilyen állapotban leledzik, akkor minél távolabb álljanak tőle. De persze nem hagyja az ijesztést megtorlatlanul. Hosszú még a nap, s ahogy sejtette elsőnek is, a szőkeség nem fog hamar lekopni. De ha már meg tudja magát hívatni ételre-italra, máris fél sikere van. A tenyeresét hamar viszonozzák. Szikrázó szürkéivel kémleli a lányt. Ha most ezt visszaadja, akkor napestig itt lesznek, s nem fogják abba hagyni.*
- Nem lehet, hogy épp azért enyelegtem vele, hogy elvonjam rólad a figyelmed? Mert én ilyen kedves és aranyos társ vagyok? *De azért még egy apró fejre mért ütéssel megajándékozza a másikat. Csak hogy tudassa kié is az utolsó szó.* - Oh, hidd el, hogy elég mélyrehatóan ismerem. S ha valakiben, hát ebben a kutyafajzatban nem lehet megbízni. *Mutat egyértelműen Zaranir felé. Az sem zavartatja, hogy a férfi ott áll tőle, alig egy karnyújtásnyira, s hallja minden szavait.* - Szóval vigyázz mit mondasz neki.
*Meglehet Dynti nem hasonló reakciót várt volna el tőle, de józanságában csak ilyenre képes. De ezt az állapotot hamar pótolja a löttyel, amit ellopott. Amit utána magához ölel, mintha egy gyereket óvna a külvilágtól. Halkan még beszél is hozzá, becézgetni és simogatja is annak falát. Teljes őrültnek hatva ezzel, a másik kettő mögött haladva. Dynti bájolgására nem reagál semmit. Ha szórakozni akar a szőkeséggel, szíve joga. Ő már kiszórakozta magát vele, s most egy jó hosszú ideig szüksége sem lesz rá. Ha túl sokszor használja, a végén megunja, s dobhatja ki, akár egy kacatot. *
- Enni? *Ismétli elhaló hangon, mintha ismeretlen lenne számára a kifejezés. Az ő gyomra is hangosan szólal fel, hogy biza, nem evett napok óta semmi kellemeset. Reggel óta egy dologban értenek egyet Vöröskével. A mindennel, s erre ő is csak egy határozott bólintással válaszol, habár ebből nem sokat láthatnak az előtte mendegélők. Szokatlanul inkább csendben marad, s a üvegjét dajkálja.*
- Orgyilkos? Oh, nem kereskedő egyébként. S mint olyan, számos alvilági fickót ismer, akik számos orgyilkost ismernek, akiknek meg számos megbízóik van, mint például gazdag, unatkozó férjek. Szerinted a legtöbb orgyilkos honnan szerzi információit?
*Kötözködik a lánnyal, hogy még véletlen sem érezze magát biztonságba. Holott néhány napja ő maga ígérte meg számára, hogy megvédi mindentől. Ám azóta sok minden történt. Például, hogy kijózanodott, s ez az állapota napok óta tart. S, mint ilyen, az veszélyessé teszi, s nem csak maga számára, hanem a környezetére is.
Mielőtt belépne a Rumosba, kabátja védő takarásába fogadja a szerzett löttyöt, hogy ne hogy bárki szemet vehessen rá. Paranoiája, hogy a most szerzett itókáját bárki ellophatja folyton csak nő és nő, ahogy tudja, milyen helyre is megy. A drágaszágát senkinek sem adja. Senkinek sem. Paranoia. Őrület.*
*Pupilláinak kitágulását viszonozza, ahogy meghallja Vörike válaszát. Kezeit, ellenzőként a füléhez teszi.*
- Hogy megtette volna? Hogy megtette volna? *Sikítja halk, vékony hangon. Kész, ez itt már a vége, s ezt ő is érzi. Mély levegőt vesz, majd, mint egy úri kisasszony, akinek épp melege van a szoros fűzője miatt, legyezgeti arcát. Csakhogy a kalózunk ezt nem legyezővel teszi, hanem két szép, lapátméretű kezeivel.* - Na, jó, a társalgást bezárom, amíg nem ittunk! Nyakatekertségről meg hallani sem akarok!
*S ezzel kiadva a parancsát elindul egy szórakoztató iparegység felé, de néhány lépés után, megkényszerül állni. Hirtelen. Mintha ez a nap arról szólna – pedig még csak most kezdődött el – hogy mindenki az ő idegeire menjen. Vagy legalább közel álljanak hozzá. Tengelye körül megfordulva néz szembe Társnőjével.*
- Milyen dolgokat? Nem, nem és még egyszer nem! Ne hogy azt merd mondani, hogy elfelejtetted! *Sipítozik, egyre vékonyuló hangon. Ilyen állapotban nem sűrűn láthatta még senki. Mikor már azt hiszi az ember, hogy ennél vékonyabb hangon már nem is lehetne beszélni, ő ezt képes felülüberelni.* - Nem felejtetted el! Nem felejthetted el! Két nap! Két nap telt el, teljes némaságban! Mégis min járt az a diónyi agyad?
*Fakad ki. Nem szerette volna megsérteni Vöröskét, de már nem tudja tovább magában tartani. Se rum, se normális étel, és még a küldetésük is kudarcba fulladt.*
- Jobb lesz, ha kitalálsz valamit, amivel elő állsz Őrültnek, mert ha rájön, hogy elfelejtetted, én magam adom Bongyorka kezébe az új nyúzóját! *Nem hitte volna, hogy eljön a nap, amikor az oly egyetértésben lévő lányt meg kell fenyegetnie. De ki tudja, talán ez hatni fog rá. No meg szúrós, villámokat szóró szürke íriszei is, amit felé vet. S ha ez nem tetézné a bajt, még újra találkozni kell velük.*
- Hogy félek e? Megéltem én már sok mindent, de a barbároknál nincs rosszabb a világon! Nem beszélve arról, hogy egy nagyfejest, pont Nyurgával zárunk össze! Nyurga! Áh, …
*Legyint kezével, nem folytatja tovább a Vörike oktatását.
S ha a mai reggelje nem lenne így is kellőleg már elrontva, hát így tetézi egy váratlan, nem kívánt ismerős.*
~Jesszus mikor fogok megszabadulni mindenkitől, akinek tartozok?~
*Láblendítése nem ért célba. Úgy tűnik kellőleg kiismerték már ahhoz, hogy ha ilyen állapotban leledzik, akkor minél távolabb álljanak tőle. De persze nem hagyja az ijesztést megtorlatlanul. Hosszú még a nap, s ahogy sejtette elsőnek is, a szőkeség nem fog hamar lekopni. De ha már meg tudja magát hívatni ételre-italra, máris fél sikere van. A tenyeresét hamar viszonozzák. Szikrázó szürkéivel kémleli a lányt. Ha most ezt visszaadja, akkor napestig itt lesznek, s nem fogják abba hagyni.*
- Nem lehet, hogy épp azért enyelegtem vele, hogy elvonjam rólad a figyelmed? Mert én ilyen kedves és aranyos társ vagyok? *De azért még egy apró fejre mért ütéssel megajándékozza a másikat. Csak hogy tudassa kié is az utolsó szó.* - Oh, hidd el, hogy elég mélyrehatóan ismerem. S ha valakiben, hát ebben a kutyafajzatban nem lehet megbízni. *Mutat egyértelműen Zaranir felé. Az sem zavartatja, hogy a férfi ott áll tőle, alig egy karnyújtásnyira, s hallja minden szavait.* - Szóval vigyázz mit mondasz neki.
*Meglehet Dynti nem hasonló reakciót várt volna el tőle, de józanságában csak ilyenre képes. De ezt az állapotot hamar pótolja a löttyel, amit ellopott. Amit utána magához ölel, mintha egy gyereket óvna a külvilágtól. Halkan még beszél is hozzá, becézgetni és simogatja is annak falát. Teljes őrültnek hatva ezzel, a másik kettő mögött haladva. Dynti bájolgására nem reagál semmit. Ha szórakozni akar a szőkeséggel, szíve joga. Ő már kiszórakozta magát vele, s most egy jó hosszú ideig szüksége sem lesz rá. Ha túl sokszor használja, a végén megunja, s dobhatja ki, akár egy kacatot. *
- Enni? *Ismétli elhaló hangon, mintha ismeretlen lenne számára a kifejezés. Az ő gyomra is hangosan szólal fel, hogy biza, nem evett napok óta semmi kellemeset. Reggel óta egy dologban értenek egyet Vöröskével. A mindennel, s erre ő is csak egy határozott bólintással válaszol, habár ebből nem sokat láthatnak az előtte mendegélők. Szokatlanul inkább csendben marad, s a üvegjét dajkálja.*
- Orgyilkos? Oh, nem kereskedő egyébként. S mint olyan, számos alvilági fickót ismer, akik számos orgyilkost ismernek, akiknek meg számos megbízóik van, mint például gazdag, unatkozó férjek. Szerinted a legtöbb orgyilkos honnan szerzi információit?
*Kötözködik a lánnyal, hogy még véletlen sem érezze magát biztonságba. Holott néhány napja ő maga ígérte meg számára, hogy megvédi mindentől. Ám azóta sok minden történt. Például, hogy kijózanodott, s ez az állapota napok óta tart. S, mint ilyen, az veszélyessé teszi, s nem csak maga számára, hanem a környezetére is.
Mielőtt belépne a Rumosba, kabátja védő takarásába fogadja a szerzett löttyöt, hogy ne hogy bárki szemet vehessen rá. Paranoiája, hogy a most szerzett itókáját bárki ellophatja folyton csak nő és nő, ahogy tudja, milyen helyre is megy. A drágaszágát senkinek sem adja. Senkinek sem. Paranoia. Őrület.*
1419. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-02 22:19:21
Üzenet elküldve: 2015-02-02 22:19:21
ÚJ
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
* Némán sétál a kihalt dokkok közt. Csak néha hallani egyegy árus kikiáltását, akil főként bajitalokat árulnak, de azokkal nem is foglalkozik. Valahol teljesen máshol jár az esze. Vagyis az esze sosem járt ott, ahol kéne, de most a maradék is teljesen másutt kószál.
~ Visszatérünk még... Nem kell félni, visszatérünk, viszont akkor majd kell félni. ~ Vigyorodik el, s osszedorzsoli kezeit. El is felejtette talán, hogy miert jött ide, de ha nem is, most olyat talált ki, amit vegre kell hajtania. Ez a sokezredik ilyen dolog és lehet, hogy ezt is ugyanúgy elfelejti majd, mint a többit. Lehet... *
~ Visszatérünk még... Nem kell félni, visszatérünk, viszont akkor majd kell félni. ~ Vigyorodik el, s osszedorzsoli kezeit. El is felejtette talán, hogy miert jött ide, de ha nem is, most olyat talált ki, amit vegre kell hajtania. Ez a sokezredik ilyen dolog és lehet, hogy ezt is ugyanúgy elfelejti majd, mint a többit. Lehet... *
1418. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-02 17:20:00
Üzenet elküldve: 2015-02-02 17:20:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Nadae, Zara//
*Elkerekedett szemekkel bámul a másikra, annak reakciója okán.*
- Igen köszönöm, az pont megtette volna. *Vigyorodik el végül öntelten, majd megy tovább. Pontosan tudja mi játszódik le a nő fejében, hosszú volt az út, stresszes volt a helyzetük a táborban is, s egy centi rum nem sok, annyi sem maradt nekik.*
- Nos, úgy tűnik, miután felismerte, hogy egy helyről származhatunk, úgy gondolta, velem könnyebben szót ért, és meg kell mondjam *Fordul ekkor a másik felé* igen csak nyakatekert mondatokkal, de igenis sikerült meggyőznöm, legalább erről. S igen, mondott pár dolgot… *Viszi le a hangsúlyt, ám ábrázata elárulja, egyáltalán nem emlékszik pontosan miket kellene Taugnak megválaszolnia. Ezzel még lesznek problémák. Gondolkodás közben a tarkójához nyúl, hátha annak vakargatásától eszébe jut valami. Minthogy továbbra is sötét űrt talál a fejében a dolgot illetően, inkább megpróbálja elterelni a válaszadást.* - Ilyen… ilyen… dolgokat. *Vonja meg a végén a vállát és és oldalra fordulva elhúzza a száját, a cikis helyzet következtében. Azonban Nadae tovább firtatja a kérdést, ez pedig nincs ínyére. Dúdolgatni kezd, miközben kezével játszadozik.*
- Ööö, aha… Igen, igen, az őrségről kell beszélnie, ilyen… dolgokról. *Le sem tagadhatná mennyire köze sincs már az egészhez. Örült, hogy nem akarták megölni és végre leléphet, nem, hogy még előásson ilyeneket a fejéből. Majd, ha iszik jobb lesz. Az ital a megoldás. *
- Hát, mi és persze Taug. *Bólint a kérdésére, s nem is igazán érti mi vele a baj. Ott már nem kell megszabadulniuk a fegyvereiktől és a druidára bízhatják az egészet.* Tán félsz? *Vigyorodik el és megvonja a szemöldökét, ahogy szokta, amikor valakit heccel.
Amint a szőkeség megérkezik, kalóz barátnője szokásos dühkitörés közepette kezd neki a káromkodásnak. Dynti ezt a formáját már jól ismeri, így határozottan hátrál néhány lépést, hogy ha a lánynak ütni-vágni támadna kedve, ne a vöröskét érje el. Értetlenül nézi társát. ~Meghibbant? Mit etettek vele?~ Ráncolja a szemöldökét, s hol a nőre, hol a férfire néz. Ekkor érkezik a tasli Nadae felől, így úgy tűnik, még pár lépést nyugodtan hátrálhatott volna. Nyakát reflexszerűen behúzza, majd szúrósan néz a másikra, mint a kislány, akinek elvették a játékát.*
- Namár! *Puffog egy sort, majd mérgében ő is megajándékozza a másikat egy tenyeressel.* - Ha fejvadász lenne, akkor minek enyelegtél vele a fesztiválon? *Most rajta a sor, hogy csípőjére tegye a kezét és sokat mondóan vigyorogva nézzen a párosra, főleg a fúria részére.* Nem úgy tűnik, mintha nem ismernéd… mélyre hatóan. *Élvezi a helyzetet, hogy végre nem őt szekálják Mortarral, hanem visszavághat a másiknak. Ez teljes mértékben le is tükröződik önelégült arcáról, ami akkor sem olvad, amikor a férfi kacér megjegyzést tesz felé. Ekkor eszébe jut, mifélét is mondott neki Nad a táborban, mely szerint, majd elcsábítja Mortart előle. Pontosan ezért is húzza ki magát, amikor huncut vigyorral a hímegyed felé fordul.*
- Csak, hogy engem nem olyan könnyű elkapni. *Dobja hátra színpadiasan vörös tincseit a vállán, majd szokás szerint megindul. Mindig neki kell mindenhova legelőször megérkeznie, ezt a kalózka már tudja, így ebben semmi meglepő. Egyedül egy szóra fordul meg.*
- Enni? *Szemei ezer csillag fényével ragyognak, s gyomra hangosan koncertezik a gondolatra, hogy végre valami normálisat is ehetne.* Hogy mit szeretnénk enni? Mindent! *Vágja rá vidáman és tovább indul, csak a válla fölött szól vissza a társaságnak.* Tudod Nadae, igen kedves kis orgyilkost szedtél össze magadnak. Ha mindegyik meg akarna hívni, lehet nem is bujkálnék. *Nevetgél magában, s ezen kijelentése, csakis egy dologra utal. Nadae után ő is kezd meghibbanni. Egyáltalán nem érdekli, hogy a férfi esetleg nem-e a férje által utána küldött kutya-e, aki társnőjét használja fel arra, hogy a közelébe kerüljön. Az sem érdekli, ha a fogadóban valaki felismeri. Az elmúlt két napot túlságosan a fejében élte meg, sok régi emléket felelevenítve, esélyes, hogy valahol még mindig ott ragadt, a gondolataiban.*
*Elkerekedett szemekkel bámul a másikra, annak reakciója okán.*
- Igen köszönöm, az pont megtette volna. *Vigyorodik el végül öntelten, majd megy tovább. Pontosan tudja mi játszódik le a nő fejében, hosszú volt az út, stresszes volt a helyzetük a táborban is, s egy centi rum nem sok, annyi sem maradt nekik.*
- Nos, úgy tűnik, miután felismerte, hogy egy helyről származhatunk, úgy gondolta, velem könnyebben szót ért, és meg kell mondjam *Fordul ekkor a másik felé* igen csak nyakatekert mondatokkal, de igenis sikerült meggyőznöm, legalább erről. S igen, mondott pár dolgot… *Viszi le a hangsúlyt, ám ábrázata elárulja, egyáltalán nem emlékszik pontosan miket kellene Taugnak megválaszolnia. Ezzel még lesznek problémák. Gondolkodás közben a tarkójához nyúl, hátha annak vakargatásától eszébe jut valami. Minthogy továbbra is sötét űrt talál a fejében a dolgot illetően, inkább megpróbálja elterelni a válaszadást.* - Ilyen… ilyen… dolgokat. *Vonja meg a végén a vállát és és oldalra fordulva elhúzza a száját, a cikis helyzet következtében. Azonban Nadae tovább firtatja a kérdést, ez pedig nincs ínyére. Dúdolgatni kezd, miközben kezével játszadozik.*
- Ööö, aha… Igen, igen, az őrségről kell beszélnie, ilyen… dolgokról. *Le sem tagadhatná mennyire köze sincs már az egészhez. Örült, hogy nem akarták megölni és végre leléphet, nem, hogy még előásson ilyeneket a fejéből. Majd, ha iszik jobb lesz. Az ital a megoldás. *
- Hát, mi és persze Taug. *Bólint a kérdésére, s nem is igazán érti mi vele a baj. Ott már nem kell megszabadulniuk a fegyvereiktől és a druidára bízhatják az egészet.* Tán félsz? *Vigyorodik el és megvonja a szemöldökét, ahogy szokta, amikor valakit heccel.
Amint a szőkeség megérkezik, kalóz barátnője szokásos dühkitörés közepette kezd neki a káromkodásnak. Dynti ezt a formáját már jól ismeri, így határozottan hátrál néhány lépést, hogy ha a lánynak ütni-vágni támadna kedve, ne a vöröskét érje el. Értetlenül nézi társát. ~Meghibbant? Mit etettek vele?~ Ráncolja a szemöldökét, s hol a nőre, hol a férfire néz. Ekkor érkezik a tasli Nadae felől, így úgy tűnik, még pár lépést nyugodtan hátrálhatott volna. Nyakát reflexszerűen behúzza, majd szúrósan néz a másikra, mint a kislány, akinek elvették a játékát.*
- Namár! *Puffog egy sort, majd mérgében ő is megajándékozza a másikat egy tenyeressel.* - Ha fejvadász lenne, akkor minek enyelegtél vele a fesztiválon? *Most rajta a sor, hogy csípőjére tegye a kezét és sokat mondóan vigyorogva nézzen a párosra, főleg a fúria részére.* Nem úgy tűnik, mintha nem ismernéd… mélyre hatóan. *Élvezi a helyzetet, hogy végre nem őt szekálják Mortarral, hanem visszavághat a másiknak. Ez teljes mértékben le is tükröződik önelégült arcáról, ami akkor sem olvad, amikor a férfi kacér megjegyzést tesz felé. Ekkor eszébe jut, mifélét is mondott neki Nad a táborban, mely szerint, majd elcsábítja Mortart előle. Pontosan ezért is húzza ki magát, amikor huncut vigyorral a hímegyed felé fordul.*
- Csak, hogy engem nem olyan könnyű elkapni. *Dobja hátra színpadiasan vörös tincseit a vállán, majd szokás szerint megindul. Mindig neki kell mindenhova legelőször megérkeznie, ezt a kalózka már tudja, így ebben semmi meglepő. Egyedül egy szóra fordul meg.*
- Enni? *Szemei ezer csillag fényével ragyognak, s gyomra hangosan koncertezik a gondolatra, hogy végre valami normálisat is ehetne.* Hogy mit szeretnénk enni? Mindent! *Vágja rá vidáman és tovább indul, csak a válla fölött szól vissza a társaságnak.* Tudod Nadae, igen kedves kis orgyilkost szedtél össze magadnak. Ha mindegyik meg akarna hívni, lehet nem is bujkálnék. *Nevetgél magában, s ezen kijelentése, csakis egy dologra utal. Nadae után ő is kezd meghibbanni. Egyáltalán nem érdekli, hogy a férfi esetleg nem-e a férje által utána küldött kutya-e, aki társnőjét használja fel arra, hogy a közelébe kerüljön. Az sem érdekli, ha a fogadóban valaki felismeri. Az elmúlt két napot túlságosan a fejében élte meg, sok régi emléket felelevenítve, esélyes, hogy valahol még mindig ott ragadt, a gondolataiban.*
1417. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-02 16:32:47
Üzenet elküldve: 2015-02-02 16:32:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Nadae, Dyntina//
*Zaranir Nadae krahácsolását látva majdnem ki is neveti a nőstényt, de először felkészül éles karmolások vagy egyéb támadások sorozatára. Valamennyire jó lehetett a sejtése, mert tényleg szándékozott egy hasonlót a nő. Természetesen egyik támadás célba találásának sem örülne, így kénytelen kitérni előlük, egy kicsit hátratáncolva. A nő beszéde csak úgy suhan el a füle mellett, meg sem érintve őt, bár tagadhatatlanul kellemes érzést vált ki belőle a dührohama. Kedvesen, ártatlanul állja a nő pillantásait, legyenek bármilyen mogorvák, el-elkalandozva néha. Egy újabb szöveg, aminek a tartalma nem hatja meg, a csípőringatást még megnézi magának, de egyébként nem törődik a szavaival. Rossz napja van, kész. A másik hölgyeménnyel szimpatizál meg, annak a humora és a hangulata is rendben van legalább.*
~Szóval Dynti~
*És már figyeli is, ahogy Nad tombolásának szellője és a keze el próbálja érni a vörös hajút is. Még, amikor a hajójának ellopásával viccelődött, akkor is képes volt a saját stílusának határain belül maradni, de most mintha kicserélték volna.*
~Ez... színjózan?~
*Érdeklődve tekinti a számára ismeretlen szituációt és kénytelen ráébredni, hogy itt tényleg a erős alkohol elvonódásának a szomorú jeleit láthatja. Ismeri a nőt annyira, hogy nem szokása enni, ha a pénzét italra is költheti, de ez így meglepte.*
~De akkor minek csakliztad el több száz aranyamat, ha még eddig sem tudod kihúzni belőle?~
*Ezt ő nem mondja ki, újraitatásáig valószínűleg hanyagolni fogja a fekete hajút. Aztán majd csak rendbe jön.A kioktatás alatt játékosan szemezget Dyntivel.*
-Igaza van, lehet, hogy éppen téged akarlak.
*Egy pajkos kacsintást ejt meg mellé, nehogy a végén ne értsék félre a szándékát. A vöröske újra együttműködést mutat, amikor a fogadóra kerül a szó, vagy ő is kényszerült viselni Nad habitusát hosszú ideig és el akarja borítani az agyát valamivel, vagy neki sem jutott az éltető matériából túl sok. Esetleg mindkettő.*
-Rum mellé mit szeretnétek enni? És gondolom a közös üvegen osztozkodást felejtsük el gyorsan.
*Jegyzi meg, mielőtt beérnének a Rumos bejáratán.*
*Zaranir Nadae krahácsolását látva majdnem ki is neveti a nőstényt, de először felkészül éles karmolások vagy egyéb támadások sorozatára. Valamennyire jó lehetett a sejtése, mert tényleg szándékozott egy hasonlót a nő. Természetesen egyik támadás célba találásának sem örülne, így kénytelen kitérni előlük, egy kicsit hátratáncolva. A nő beszéde csak úgy suhan el a füle mellett, meg sem érintve őt, bár tagadhatatlanul kellemes érzést vált ki belőle a dührohama. Kedvesen, ártatlanul állja a nő pillantásait, legyenek bármilyen mogorvák, el-elkalandozva néha. Egy újabb szöveg, aminek a tartalma nem hatja meg, a csípőringatást még megnézi magának, de egyébként nem törődik a szavaival. Rossz napja van, kész. A másik hölgyeménnyel szimpatizál meg, annak a humora és a hangulata is rendben van legalább.*
~Szóval Dynti~
*És már figyeli is, ahogy Nad tombolásának szellője és a keze el próbálja érni a vörös hajút is. Még, amikor a hajójának ellopásával viccelődött, akkor is képes volt a saját stílusának határain belül maradni, de most mintha kicserélték volna.*
~Ez... színjózan?~
*Érdeklődve tekinti a számára ismeretlen szituációt és kénytelen ráébredni, hogy itt tényleg a erős alkohol elvonódásának a szomorú jeleit láthatja. Ismeri a nőt annyira, hogy nem szokása enni, ha a pénzét italra is költheti, de ez így meglepte.*
~De akkor minek csakliztad el több száz aranyamat, ha még eddig sem tudod kihúzni belőle?~
*Ezt ő nem mondja ki, újraitatásáig valószínűleg hanyagolni fogja a fekete hajút. Aztán majd csak rendbe jön.A kioktatás alatt játékosan szemezget Dyntivel.*
-Igaza van, lehet, hogy éppen téged akarlak.
*Egy pajkos kacsintást ejt meg mellé, nehogy a végén ne értsék félre a szándékát. A vöröske újra együttműködést mutat, amikor a fogadóra kerül a szó, vagy ő is kényszerült viselni Nad habitusát hosszú ideig és el akarja borítani az agyát valamivel, vagy neki sem jutott az éltető matériából túl sok. Esetleg mindkettő.*
-Rum mellé mit szeretnétek enni? És gondolom a közös üvegen osztozkodást felejtsük el gyorsan.
*Jegyzi meg, mielőtt beérnének a Rumos bejáratán.*
1416. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-02 15:22:26
Üzenet elküldve: 2015-02-02 15:22:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Dyntina, Zaranir//
*Vörike hirtelen kifakadására felé fordul. Vérben forgó szemekkel tekint rá. Nincs jó kedve, de ez inkább a rummegvonás miatt van.*
- Mégis hogy kellett volna szólnom, he? Integessek, ugráljak? Köszörüljem meg a torkom? Akkor is így megijedsz, te nő! *Fakad ki ő is.
Tudja, hogy nem a társnője hibája az egész, ő is feszült. Napok óta egy szót sem váltottak, kerülték egymást, ha tehették. Az étkezésük meg… Visszagondolva is hirtelen gurul dühbe. Most sem sértésnek szánja szavait, de az út megpróbáltatásokkal teli volt. S ha most bármit is tennének egymással, biztos, hogy egyikük holtan végezné. A kérdés csak, hogy melyikük.
Fejét megrázza, ezzel is jelezve, hogy ne vegye komolyan a szavait. Idegesen mozgatja ujjait, levezetve feszültségét. Fejét ide-oda kapkodja, hátha egy kósza üveget meglát a sikátorok között, amit az éjjeli részegek dobáltak el. De nem, ma nincs ekkora sikere. Egyelőre.*
- Hát az én beszédem nem hatotta meg. Szóval csak a te fajta bájos csevejed segíthetett rajtunk, hogy élve kijussunk onnan. *Magyarázza a kérdésre a választ.* - Kagan? *Kérdez vissza. Miért emlékszik ő teljesen más névre? Hiszen azon a havas valamin nem ezt beszélték meg. De hamar túljut rajta. Nem a név a fontos sose. Vagyis nem mindig.*
- Aha, szóval azért mentünk el, hogy tudassa velünk Tauggal akar találkozni? Ezért? Remélem, hogy most csak viccelsz? *Néz Vöröskére tikkelő szemekkel. Remélte, hogy legalább valami érdemleges dolgot megbeszéltek, legalább egy apró megbízatást kaptak. De hogy ezért kockáztatták az életüket.* - Felsorolt néhány dolgot amit szeretne?
*Feltűnően az értelmi szintje a megszokottnál is lejjebb van. Nem meglepő, ha nem kap a szervezete rumot, akkor gondolkodni is képtelen. Így nem csoda, ha mindenre visszakérdez, csak hogy tudatosítsa magában, hogy konkrétan feleslegesen mentek oda. Ennyi erővel a Varjas madarát is elküldhették volna egy levéllel, amiben visszaírva is közölhette volna ezeket.*
- S mégis milyen dolgokat szeretne, amit Csak kedvelt Őrültünk képes rá válaszolni?
*Teszi fel a kérdését gúnyos hangon, s kezét is magasra emeli, csuklójával egy kört tesz meg, miközben mutatóujját mereszti előre.*
- Őrség? Milyen őrség? *Vonja szemöldökét homloka közepére.* - A kikötői? *Majd hangos nevetésbe kezd.* - Taugnak? Az őrségről? Aki oly elzárkózottan él, hogy azt sem tudja, az ilyen tisztséget eszik vagy isszák? *Meglehet, hogy túloz egy csöppet, de attól még a tények azok tények. Látszik, hogy fogalmuk sem volt a táboriaknak ki is ment el hozzájuk. Ha a kikötői őrség volt a kérdésük. Arra a kalóz a legjobb emberük. Úgy ismeri a kikötőt, mintha a tenyere lenne. Nem beszélve arról, hogy azért képes szabadon járkálni, mert néhány vezetőt sikerült lefizetnie.
Ám a következő, ami megüti fülét, csak még jobban feldühíti.*
- Hogy mit mondott? Hogy mi? Mármint mi ketten? *Mutat ujjával hol Dyntire, hol magára.* - Csak úgy? Ugye most csak ugratsz? Biztos, hogy csak ugratsz.
*Rázza meg a fejét hitetlenkedve, majd kínos nevetést hallatva, tekintget inkább jobb dolog után. Mint a sikátorból kilépő fickóra, italos üveggel a kezében.
Szerzeményének nem sokáig örülhet. Egy ismerős hangot hall meg maga mögül, hirtelen. Olyannyira hirtelen, hogy a torkán legördülő nedű félrefut. Hangos krahácsolásba kezd bele. Tengelye körül rögtön megfordul, s egy jól irányzott ütéssel, egyik lábával a gaz nemesebbik szerve felé viszi a lendület.*
- Hogy nyomorodnál éhen, egy kietlen sziget közepén! Szuka az anyád, az volt! Azért születtél meg erre a tetves világra!
*Szitkozódik dühös hangon. Zara a legrosszabb időt találta a mókázáshoz. Lopás címszóval amúgy sem jönnek az őrök, oly mindennapos ez.
Éltető italát is hamar elveszti.*
- Tolvaj! Segítsenek! *Kiálltja el magát, segélykérő, gyenge női hangot utánozva.
Kétségbeesetten nyúl a Vöröskének nyújtott ital után. Szemei szikrákat hánynak, ahogy a szőkeségre tekint.*
- Te mit rontod már itt kora hajnalban a napom? Te, anyaszomorító! Nem mindegy neked ki ő?
*Vált át harcias stílusba. Kezeit a csípőjére teszi. De úgy tűnik, ez mit sem hat, társnője hamar elárulja magát. Szemeit forgatva fordul el egy pillanatra.*
~Még csak bele sem gondol, hogy ki ő? Lehetne fejvadász is.~
*A gondolatait nem közli, csak egy taslit vág le a lánynak.*
- Gondolkozzál! Ismered? Honnan tudod, hogy nem téged akar?
*Magyarázza meg az ütés okát. Nem tanul a lány, nem és nem. De hát nem hibáztatja. Ez a néhány nap nem az ő napjuk volt.
A meghívás hatására szemei felcsillannak, de azért szürke íriszeiből árad a gyűlölet az itallopó felé.*
- Még a minimum, hogy meghívsz! Ezek után! *Feleli, mintha a legalapvetőbb dolog lenne, hogy Zaranir meghívja őket. Nem csak italra, de még ételre is. Olyannyira természetes ez neki, hogy szóvá sem teszi, csak dühös léptekkel követi a két alakot.
Természetesen előtte elcsaklizza Vöröske kezéből az italt, majd mintha gyermeket óvna, magához szorítja, hogy még egyszer ne vehessék el tőle. Tekintetével körbepásztázza a környéket, nehogy akár egy árny elvehesse a kincsecskéjét.*
- Vásárolt? *Neveti el magát, hangja akár a hiénáké.* - Beleittál te? Ilyet sehol sem árulnak! *De mégis, tűzoltásnak tökéletes az anyag. Arca mérhetetlen duzzogást árul el, gyanúsan szemlélget minden reggeli arra járót.*
~Hogy hasonló-e a foglalkozása, mint nekem? Oh, igen, ebben biztos lehetsz.~
*Vörike hirtelen kifakadására felé fordul. Vérben forgó szemekkel tekint rá. Nincs jó kedve, de ez inkább a rummegvonás miatt van.*
- Mégis hogy kellett volna szólnom, he? Integessek, ugráljak? Köszörüljem meg a torkom? Akkor is így megijedsz, te nő! *Fakad ki ő is.
Tudja, hogy nem a társnője hibája az egész, ő is feszült. Napok óta egy szót sem váltottak, kerülték egymást, ha tehették. Az étkezésük meg… Visszagondolva is hirtelen gurul dühbe. Most sem sértésnek szánja szavait, de az út megpróbáltatásokkal teli volt. S ha most bármit is tennének egymással, biztos, hogy egyikük holtan végezné. A kérdés csak, hogy melyikük.
Fejét megrázza, ezzel is jelezve, hogy ne vegye komolyan a szavait. Idegesen mozgatja ujjait, levezetve feszültségét. Fejét ide-oda kapkodja, hátha egy kósza üveget meglát a sikátorok között, amit az éjjeli részegek dobáltak el. De nem, ma nincs ekkora sikere. Egyelőre.*
- Hát az én beszédem nem hatotta meg. Szóval csak a te fajta bájos csevejed segíthetett rajtunk, hogy élve kijussunk onnan. *Magyarázza a kérdésre a választ.* - Kagan? *Kérdez vissza. Miért emlékszik ő teljesen más névre? Hiszen azon a havas valamin nem ezt beszélték meg. De hamar túljut rajta. Nem a név a fontos sose. Vagyis nem mindig.*
- Aha, szóval azért mentünk el, hogy tudassa velünk Tauggal akar találkozni? Ezért? Remélem, hogy most csak viccelsz? *Néz Vöröskére tikkelő szemekkel. Remélte, hogy legalább valami érdemleges dolgot megbeszéltek, legalább egy apró megbízatást kaptak. De hogy ezért kockáztatták az életüket.* - Felsorolt néhány dolgot amit szeretne?
*Feltűnően az értelmi szintje a megszokottnál is lejjebb van. Nem meglepő, ha nem kap a szervezete rumot, akkor gondolkodni is képtelen. Így nem csoda, ha mindenre visszakérdez, csak hogy tudatosítsa magában, hogy konkrétan feleslegesen mentek oda. Ennyi erővel a Varjas madarát is elküldhették volna egy levéllel, amiben visszaírva is közölhette volna ezeket.*
- S mégis milyen dolgokat szeretne, amit Csak kedvelt Őrültünk képes rá válaszolni?
*Teszi fel a kérdését gúnyos hangon, s kezét is magasra emeli, csuklójával egy kört tesz meg, miközben mutatóujját mereszti előre.*
- Őrség? Milyen őrség? *Vonja szemöldökét homloka közepére.* - A kikötői? *Majd hangos nevetésbe kezd.* - Taugnak? Az őrségről? Aki oly elzárkózottan él, hogy azt sem tudja, az ilyen tisztséget eszik vagy isszák? *Meglehet, hogy túloz egy csöppet, de attól még a tények azok tények. Látszik, hogy fogalmuk sem volt a táboriaknak ki is ment el hozzájuk. Ha a kikötői őrség volt a kérdésük. Arra a kalóz a legjobb emberük. Úgy ismeri a kikötőt, mintha a tenyere lenne. Nem beszélve arról, hogy azért képes szabadon járkálni, mert néhány vezetőt sikerült lefizetnie.
Ám a következő, ami megüti fülét, csak még jobban feldühíti.*
- Hogy mit mondott? Hogy mi? Mármint mi ketten? *Mutat ujjával hol Dyntire, hol magára.* - Csak úgy? Ugye most csak ugratsz? Biztos, hogy csak ugratsz.
*Rázza meg a fejét hitetlenkedve, majd kínos nevetést hallatva, tekintget inkább jobb dolog után. Mint a sikátorból kilépő fickóra, italos üveggel a kezében.
Szerzeményének nem sokáig örülhet. Egy ismerős hangot hall meg maga mögül, hirtelen. Olyannyira hirtelen, hogy a torkán legördülő nedű félrefut. Hangos krahácsolásba kezd bele. Tengelye körül rögtön megfordul, s egy jól irányzott ütéssel, egyik lábával a gaz nemesebbik szerve felé viszi a lendület.*
- Hogy nyomorodnál éhen, egy kietlen sziget közepén! Szuka az anyád, az volt! Azért születtél meg erre a tetves világra!
*Szitkozódik dühös hangon. Zara a legrosszabb időt találta a mókázáshoz. Lopás címszóval amúgy sem jönnek az őrök, oly mindennapos ez.
Éltető italát is hamar elveszti.*
- Tolvaj! Segítsenek! *Kiálltja el magát, segélykérő, gyenge női hangot utánozva.
Kétségbeesetten nyúl a Vöröskének nyújtott ital után. Szemei szikrákat hánynak, ahogy a szőkeségre tekint.*
- Te mit rontod már itt kora hajnalban a napom? Te, anyaszomorító! Nem mindegy neked ki ő?
*Vált át harcias stílusba. Kezeit a csípőjére teszi. De úgy tűnik, ez mit sem hat, társnője hamar elárulja magát. Szemeit forgatva fordul el egy pillanatra.*
~Még csak bele sem gondol, hogy ki ő? Lehetne fejvadász is.~
*A gondolatait nem közli, csak egy taslit vág le a lánynak.*
- Gondolkozzál! Ismered? Honnan tudod, hogy nem téged akar?
*Magyarázza meg az ütés okát. Nem tanul a lány, nem és nem. De hát nem hibáztatja. Ez a néhány nap nem az ő napjuk volt.
A meghívás hatására szemei felcsillannak, de azért szürke íriszeiből árad a gyűlölet az itallopó felé.*
- Még a minimum, hogy meghívsz! Ezek után! *Feleli, mintha a legalapvetőbb dolog lenne, hogy Zaranir meghívja őket. Nem csak italra, de még ételre is. Olyannyira természetes ez neki, hogy szóvá sem teszi, csak dühös léptekkel követi a két alakot.
Természetesen előtte elcsaklizza Vöröske kezéből az italt, majd mintha gyermeket óvna, magához szorítja, hogy még egyszer ne vehessék el tőle. Tekintetével körbepásztázza a környéket, nehogy akár egy árny elvehesse a kincsecskéjét.*
- Vásárolt? *Neveti el magát, hangja akár a hiénáké.* - Beleittál te? Ilyet sehol sem árulnak! *De mégis, tűzoltásnak tökéletes az anyag. Arca mérhetetlen duzzogást árul el, gyanúsan szemlélget minden reggeli arra járót.*
~Hogy hasonló-e a foglalkozása, mint nekem? Oh, igen, ebben biztos lehetsz.~
1415. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-02 07:42:36
Üzenet elküldve: 2015-02-02 07:42:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Nadae, Zara//
*Megszokott lendületes lépteivel halad társa mellett, haja minden egyes léptével ingszerűen kileng jobbra-balra. Egy nagyot nyújtózik, amikor elérnek a Kikötőbe, s végre ismerős terepen haladnak. Bár itt is nekik eshet bárki, ami nem lenne meglepő errefelé, ahogy az sem, hogy ok nélkül leköpik az embert, de most legalább oltalmat nyújtó szablyája is ott rejlik a köpenye rejtekében. Már csak egy valami hiányzik idillinek mondható visszatérésükből, ez pedig az édes, barna nedű, a rum.
Meg is lepi, amikor társnője egyik pillanatról a másikra kifakad, többnapi szótlanság után, mi egyébként nem túl jellemző rájuk. Összerezzen és megáll. Összeszorítja az öklét és sandán a másikra néz.*
- A kráken verjen beléd fészket Nadae! *Ripakodik rá.* Valamivel figyelmeztethettél volna, hogy beszélni fogsz. *Igaz, a beszéd talán erős kifejezés a másik dühkitörésére, mire egyébként már számított. Napok óta friss vízen, erdei bogyókon éltek, s az egészséges életmód nincs rájuk jó hatással. Csak kérdés volt, hogy melyikükből bukkannak elő leghamarabb az elvonási tünetek.*
- Rum. *Hajtja le a fejét szomorúan. Satnya kis életébe csak az alkohol nyújt némi fényt. Bár mostanában kezdenek a dolgokra jobbra fordulni, hisz fejvadászt is régen látott, s vérdíjas papírt is, min ott virítana a feje. Ráadásul hosszú idő után ismét tartós letelepedésre szánta magát, a céltalan kóborolás után.*
- Bájos csevej? *Röhög fel hangosan.* Nos, elég fura fazon ez a Kagan, bár végig volt egy olyan érzésem, hogy talán csak nem a legmegfelelőbb pillanatban érkezünk, gondolom láttáad a máglyát... Egyszer úgy éreztem, húzza az agyam, játszogat velem, a következő pillanatban azonban megint átadta magát a komorságnak. Talán, egy másik időpontban mentünk volna, biztos jobban kijövünk. Végül igen nehezen, de sikerült meggyőznöm, hogy vegye fontolóra ajánlatunkat, s egy röpke két hét múlva találkozni akar Tauggal és velünk kettőnkkel a Mágustoronynál. Felsorolt néhány dolgot, amire szeretett *Mondja némi gúnyos éllel* vezérünknek muszáj lesz válaszolnia az őrség kapcsán. Azt pedig kikötötte, hogy csak mi lehetünk ott, különben ugrik az egyezség. Ja, és valahonnan felismerte, hogy északi vagyok. De szerintem többet nem sejthet. Biztos arcbőröm világos színéből emlékeztetett erre. *Vonja meg a vállát. Visszagondolva, annyira nem is volt rémes a dolog, még akkor sem, ha volt néhány húzós helyzetük, mind az őrséggel, mind pedig a csarnokban, de legalább most már tudja, hogy a barbárok nagyságos vezérére is lehet hatni szép szóval.* Ijesztő volt annyi szent és *fordul a másik felé* de jó, hogy nem próbáltuk meg kirabolni. *Előbb kimeredt szemekkel beszél, majd hirtelen kitör belőle a röhögés.* Milyen arcot vágtál, amikor felismerted. *Görnyed össze hangosan kacarászva, pedig amikor az eset történt, egyáltalán nem volt kedve nevetgélni.
Nadae megpillant egy fickót, gyanúsan alkoholnak tűnő folyadékkal a kezében. Dynti szemei elől felragyog a remény ezerarcú fénye. Vigyorogva nézi végig, ahogy az ipse összerogy a földön, az üveg pedig a kalózka kezébe vándorol. Csak, hogy ő többet is lát barna hajú társánál. Rögtön felismeri a lány ivócimboráját a hófesztiválról, kivel egyik pillanatra csak úgy eltűnt, majd visszatértek kisimult arccal. Látja, ahogy a fickó Nadae mögé lopózik, s ő maga bizony sosem rontaná el annak játékát, sőt kíváncsi mi fog történni. Így sem hangjával, sem szemével nem küld jelet a lány felé. Inkább vigyorogva tapsol a végkifejletnél.*
- Meglopni a tolvajt. *Bólint egyet elismerően az ismeretlen felé, majd elveszi tőle a duplán zsákmányolt italt.*
- Dynti, *Biccent felé, majd meghúzza az üveget. Eleresztve a szájától, arca kínos grimaszba nyúlik. ~Ez valami borzalmas.~ Távolabb tartja magától, s szemeivel gyanúsan méregeti az üveget, de miután semmiféle felirat nem utal tartalmára, így megvonja a vállát, iszik még egyet és tovább nyújtja annak, aki hamarabb érte kap.* és természetesen abból él, ha nem rosszabból. *Kacsint egyet, a rövid bemutatkozás után. A jobb ital hallatán, nem is várja meg, míg Nadae válaszol, vagy a férfi vehetne egy szusszanásnyi levegőt beszéde nyomán, abban a pillanatban rávágja.*
- De! Menjünk! A rumosba, de azonnal! *Jelenti ki sokat mondóan. Ha már ennyi ideig távol voltak a barlangtól, még egy röpke órácskára megtehetik ugyanezt.* S benned kit tisztelhetek? *Kérdezi, amolyan mellékesen, majd a fickó háta mögött vet Nadaera egy kósza pillantást.*
*Megszokott lendületes lépteivel halad társa mellett, haja minden egyes léptével ingszerűen kileng jobbra-balra. Egy nagyot nyújtózik, amikor elérnek a Kikötőbe, s végre ismerős terepen haladnak. Bár itt is nekik eshet bárki, ami nem lenne meglepő errefelé, ahogy az sem, hogy ok nélkül leköpik az embert, de most legalább oltalmat nyújtó szablyája is ott rejlik a köpenye rejtekében. Már csak egy valami hiányzik idillinek mondható visszatérésükből, ez pedig az édes, barna nedű, a rum.
Meg is lepi, amikor társnője egyik pillanatról a másikra kifakad, többnapi szótlanság után, mi egyébként nem túl jellemző rájuk. Összerezzen és megáll. Összeszorítja az öklét és sandán a másikra néz.*
- A kráken verjen beléd fészket Nadae! *Ripakodik rá.* Valamivel figyelmeztethettél volna, hogy beszélni fogsz. *Igaz, a beszéd talán erős kifejezés a másik dühkitörésére, mire egyébként már számított. Napok óta friss vízen, erdei bogyókon éltek, s az egészséges életmód nincs rájuk jó hatással. Csak kérdés volt, hogy melyikükből bukkannak elő leghamarabb az elvonási tünetek.*
- Rum. *Hajtja le a fejét szomorúan. Satnya kis életébe csak az alkohol nyújt némi fényt. Bár mostanában kezdenek a dolgokra jobbra fordulni, hisz fejvadászt is régen látott, s vérdíjas papírt is, min ott virítana a feje. Ráadásul hosszú idő után ismét tartós letelepedésre szánta magát, a céltalan kóborolás után.*
- Bájos csevej? *Röhög fel hangosan.* Nos, elég fura fazon ez a Kagan, bár végig volt egy olyan érzésem, hogy talán csak nem a legmegfelelőbb pillanatban érkezünk, gondolom láttáad a máglyát... Egyszer úgy éreztem, húzza az agyam, játszogat velem, a következő pillanatban azonban megint átadta magát a komorságnak. Talán, egy másik időpontban mentünk volna, biztos jobban kijövünk. Végül igen nehezen, de sikerült meggyőznöm, hogy vegye fontolóra ajánlatunkat, s egy röpke két hét múlva találkozni akar Tauggal és velünk kettőnkkel a Mágustoronynál. Felsorolt néhány dolgot, amire szeretett *Mondja némi gúnyos éllel* vezérünknek muszáj lesz válaszolnia az őrség kapcsán. Azt pedig kikötötte, hogy csak mi lehetünk ott, különben ugrik az egyezség. Ja, és valahonnan felismerte, hogy északi vagyok. De szerintem többet nem sejthet. Biztos arcbőröm világos színéből emlékeztetett erre. *Vonja meg a vállát. Visszagondolva, annyira nem is volt rémes a dolog, még akkor sem, ha volt néhány húzós helyzetük, mind az őrséggel, mind pedig a csarnokban, de legalább most már tudja, hogy a barbárok nagyságos vezérére is lehet hatni szép szóval.* Ijesztő volt annyi szent és *fordul a másik felé* de jó, hogy nem próbáltuk meg kirabolni. *Előbb kimeredt szemekkel beszél, majd hirtelen kitör belőle a röhögés.* Milyen arcot vágtál, amikor felismerted. *Görnyed össze hangosan kacarászva, pedig amikor az eset történt, egyáltalán nem volt kedve nevetgélni.
Nadae megpillant egy fickót, gyanúsan alkoholnak tűnő folyadékkal a kezében. Dynti szemei elől felragyog a remény ezerarcú fénye. Vigyorogva nézi végig, ahogy az ipse összerogy a földön, az üveg pedig a kalózka kezébe vándorol. Csak, hogy ő többet is lát barna hajú társánál. Rögtön felismeri a lány ivócimboráját a hófesztiválról, kivel egyik pillanatra csak úgy eltűnt, majd visszatértek kisimult arccal. Látja, ahogy a fickó Nadae mögé lopózik, s ő maga bizony sosem rontaná el annak játékát, sőt kíváncsi mi fog történni. Így sem hangjával, sem szemével nem küld jelet a lány felé. Inkább vigyorogva tapsol a végkifejletnél.*
- Meglopni a tolvajt. *Bólint egyet elismerően az ismeretlen felé, majd elveszi tőle a duplán zsákmányolt italt.*
- Dynti, *Biccent felé, majd meghúzza az üveget. Eleresztve a szájától, arca kínos grimaszba nyúlik. ~Ez valami borzalmas.~ Távolabb tartja magától, s szemeivel gyanúsan méregeti az üveget, de miután semmiféle felirat nem utal tartalmára, így megvonja a vállát, iszik még egyet és tovább nyújtja annak, aki hamarabb érte kap.* és természetesen abból él, ha nem rosszabból. *Kacsint egyet, a rövid bemutatkozás után. A jobb ital hallatán, nem is várja meg, míg Nadae válaszol, vagy a férfi vehetne egy szusszanásnyi levegőt beszéde nyomán, abban a pillanatban rávágja.*
- De! Menjünk! A rumosba, de azonnal! *Jelenti ki sokat mondóan. Ha már ennyi ideig távol voltak a barlangtól, még egy röpke órácskára megtehetik ugyanezt.* S benned kit tisztelhetek? *Kérdezi, amolyan mellékesen, majd a fickó háta mögött vet Nadaera egy kósza pillantást.*
1414. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-01 23:42:10
Üzenet elküldve: 2015-02-01 23:42:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Nadae, Dyntina//
*Céltalanul járja a kikötőt. Kéne Semort meglátogatni, valami üzenete is van Zaranir számára, de akkor megint valami bajba keveredik, bár végül is, szeret bajba keveredni. Nem olyanba, mint amiért a vérét vették a városban, de kisebb bajok bármikor jöhetnek. Ekkor fel is tűnik neki két hölgyemény, ahogy együtt járják a várost, engedve a rossz fantáziájának. Az egyik a hátsó felet erős bizonyossággal ismeri fel, csak Nadé lehet. Még nincs túl közel, de azért az feltűnt neki, ahogy a nem túl úri és még kevésbé asszony elveszi egy suttyó részegtől az italát.*
~Ez tényleg csak Nadae lehet.~
*Meg is próbálna lopakodni felé és úgy látszik, komoly problémái lehetnek, miképp sikerül is neki.*
-Tolvaj, elkapni!! És még szuka is!
*Üvölt fel természetességgel, nem mintha a közelben lenne bárki is, aki ugorna a kiáltásra. Ezt a fesztiválért adta vissza, amikor a nő hasonló szavakkal szólt felé, miképpen ő vette az italát. És mire a nő feleszmél, már az italos üvege újra Zaranir kezeibe került. Ennyi igazán jár, amiért 200 arannyal lett kevesebb Nadae Eilwen által a Hófesztiválon.
Meghúzza az itókát, majd egy kissé elfintorodik az arca.*
-Fúj, ilyet még lopni se tennék. Na, ezt meg sem iszom. Egyébként ki a barátnőd?
*Passzolván át az italt a másik nőszemélynek, akit még néven nem ismer.*
-Szimpatikus egyéniség, remélem nem abból él, amiből te. Mellékes. Esetleg a kettő hölgyet ne hívjam meg valami jobb italra, mint az a borzalom, amit... elcsentél attól a szegény, de szégyenteljes italmérésben vásárolni kényszerülő úrtól?
*Mosolyodik el kissé, nagyon rossz is lenne, ha nem abból élne, mert akkor nem lenne rá annyira szüksége. Az előző csapat, akikkel dolgozott, ő híján meghalt vagy bujdosni kényszerült, de ez nem ront a meghívás szépségén. Még nem is vállaltak semmit sem a hölgyek, ahogy maga sem, Semort akár hanyagolhatja is, ha túl jó a hangulat.*
*Céltalanul járja a kikötőt. Kéne Semort meglátogatni, valami üzenete is van Zaranir számára, de akkor megint valami bajba keveredik, bár végül is, szeret bajba keveredni. Nem olyanba, mint amiért a vérét vették a városban, de kisebb bajok bármikor jöhetnek. Ekkor fel is tűnik neki két hölgyemény, ahogy együtt járják a várost, engedve a rossz fantáziájának. Az egyik a hátsó felet erős bizonyossággal ismeri fel, csak Nadé lehet. Még nincs túl közel, de azért az feltűnt neki, ahogy a nem túl úri és még kevésbé asszony elveszi egy suttyó részegtől az italát.*
~Ez tényleg csak Nadae lehet.~
*Meg is próbálna lopakodni felé és úgy látszik, komoly problémái lehetnek, miképp sikerül is neki.*
-Tolvaj, elkapni!! És még szuka is!
*Üvölt fel természetességgel, nem mintha a közelben lenne bárki is, aki ugorna a kiáltásra. Ezt a fesztiválért adta vissza, amikor a nő hasonló szavakkal szólt felé, miképpen ő vette az italát. És mire a nő feleszmél, már az italos üvege újra Zaranir kezeibe került. Ennyi igazán jár, amiért 200 arannyal lett kevesebb Nadae Eilwen által a Hófesztiválon.
Meghúzza az itókát, majd egy kissé elfintorodik az arca.*-Fúj, ilyet még lopni se tennék. Na, ezt meg sem iszom. Egyébként ki a barátnőd?
*Passzolván át az italt a másik nőszemélynek, akit még néven nem ismer.*
-Szimpatikus egyéniség, remélem nem abból él, amiből te. Mellékes. Esetleg a kettő hölgyet ne hívjam meg valami jobb italra, mint az a borzalom, amit... elcsentél attól a szegény, de szégyenteljes italmérésben vásárolni kényszerülő úrtól?
*Mosolyodik el kissé, nagyon rossz is lenne, ha nem abból élne, mert akkor nem lenne rá annyira szüksége. Az előző csapat, akikkel dolgozott, ő híján meghalt vagy bujdosni kényszerült, de ez nem ront a meghívás szépségén. Még nem is vállaltak semmit sem a hölgyek, ahogy maga sem, Semort akár hanyagolhatja is, ha túl jó a hangulat.*
1413. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-01 22:01:04
Üzenet elküldve: 2015-02-01 22:01:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Dyntina//
*A kora reggeli aranyló napsugarak világítják meg útjukat a Kikötő szürke, koszos macskakövein. Már a második napfelkeltét pillanthatják meg, mióta útra keltek a táborból. Az ösvényen töltött idő, kemény megpróbáltatás volt a két lány számára. Már hónapok óta úton vannak, s jó ideje nem látták már az „otthonuk”. De nem ez jelentette az igaz problémát.
Hanem a rum hiánya.*
- Rumot!! *Hörgi, lábaival dühösen csapkodva a kövezet úttestet.* - Ha nem kapok, egy kortyot én komolyan meghalok! Megölöm Taugot!
*Fakad ki teljes mértékben. Amikor rájött, a tábornál, hogy alig pár kortyuk van, szinte mindent elfelejtett, amiről szó volt. Örült annak, ha józanésszel, a kovács törpével tudott üzletet kötni. De ahogy onnan kilépet, egészen ma reggelig szótlan maradt. Semmire sem reagált, tartott attól, hogy rum megvonása esetleg gyilkosságba teljesedhet ki. S rajta kívül csak egy ember tartózkodott mellette.
Egy krimóból kilépő részeg akad útjába. Kezébe egy gyanús, barna folyadékkal teli lével. Bármi is az kell neki. Gyors léptekkel indul meg felé, s egy jó kanyarintott ütéssel altatja mély álomba az úgy is részeg flótást. Kezei közül kibányássza az üveget, s mohón a szájához emeli, remélve, hogy nem teába kostól bele.
Az édesen maró folyadék végigkaparja torkát. Egy jóleső sóhajtás közepette nyújtja át az üveget Vörikének. Majd mintha az elmúlt másfél nap meg sem történt volna, hirtelen válik szószátyárra.*
- Megölni? Minket? Bongyorka? *Kacagja el magát, ahogy a pengét tartja a kezébe, óvó takarásán keresztül.* - Kizárt. Ha ezt meglátja, hidd el, hogy istennők leszünk szemébe. A kutyáját megölhette, nálunk a lábunk nyomát fogja csókolni.
*S nem mellékes, hogy kedveli a suhancot, bár éveik közti különbség csekély lehet. Ezt mindig szem előtt tartja, nem nehéz, csak rá kell nézni a fiúra. De ahogy megszólal, úgy tör rá, egyfajta anyai ösztön, s akarná babusgatni óvogatni.*
- Tuti, hogy az agyamra ment a rummentesség.
*Tudatja, majd dühöngő léptekkel indul tovább a szirtek felé.*
- Szóval mi volt az bájos csevej? Mit mondott az ürge? Kész szerencse, hogy élve megúsztuk. Azt hittem menten felkoncolnak minket. Ijesztő egy hely volt. Legközelebb majd Taug megy el maga, ilyen helyekre.
*Borzong meg, ahogy visszaemlékszik. Szeretne azért némileg informatívan „főnökük” elé állni. Vagy legalább tudatni vele, mit is végeztek, miközben jólesően nyúzná meg. *
*A kora reggeli aranyló napsugarak világítják meg útjukat a Kikötő szürke, koszos macskakövein. Már a második napfelkeltét pillanthatják meg, mióta útra keltek a táborból. Az ösvényen töltött idő, kemény megpróbáltatás volt a két lány számára. Már hónapok óta úton vannak, s jó ideje nem látták már az „otthonuk”. De nem ez jelentette az igaz problémát.
Hanem a rum hiánya.*
- Rumot!! *Hörgi, lábaival dühösen csapkodva a kövezet úttestet.* - Ha nem kapok, egy kortyot én komolyan meghalok! Megölöm Taugot!
*Fakad ki teljes mértékben. Amikor rájött, a tábornál, hogy alig pár kortyuk van, szinte mindent elfelejtett, amiről szó volt. Örült annak, ha józanésszel, a kovács törpével tudott üzletet kötni. De ahogy onnan kilépet, egészen ma reggelig szótlan maradt. Semmire sem reagált, tartott attól, hogy rum megvonása esetleg gyilkosságba teljesedhet ki. S rajta kívül csak egy ember tartózkodott mellette.
Egy krimóból kilépő részeg akad útjába. Kezébe egy gyanús, barna folyadékkal teli lével. Bármi is az kell neki. Gyors léptekkel indul meg felé, s egy jó kanyarintott ütéssel altatja mély álomba az úgy is részeg flótást. Kezei közül kibányássza az üveget, s mohón a szájához emeli, remélve, hogy nem teába kostól bele.
Az édesen maró folyadék végigkaparja torkát. Egy jóleső sóhajtás közepette nyújtja át az üveget Vörikének. Majd mintha az elmúlt másfél nap meg sem történt volna, hirtelen válik szószátyárra.*
- Megölni? Minket? Bongyorka? *Kacagja el magát, ahogy a pengét tartja a kezébe, óvó takarásán keresztül.* - Kizárt. Ha ezt meglátja, hidd el, hogy istennők leszünk szemébe. A kutyáját megölhette, nálunk a lábunk nyomát fogja csókolni.
*S nem mellékes, hogy kedveli a suhancot, bár éveik közti különbség csekély lehet. Ezt mindig szem előtt tartja, nem nehéz, csak rá kell nézni a fiúra. De ahogy megszólal, úgy tör rá, egyfajta anyai ösztön, s akarná babusgatni óvogatni.*
- Tuti, hogy az agyamra ment a rummentesség.
*Tudatja, majd dühöngő léptekkel indul tovább a szirtek felé.*
- Szóval mi volt az bájos csevej? Mit mondott az ürge? Kész szerencse, hogy élve megúsztuk. Azt hittem menten felkoncolnak minket. Ijesztő egy hely volt. Legközelebb majd Taug megy el maga, ilyen helyekre.
*Borzong meg, ahogy visszaemlékszik. Szeretne azért némileg informatívan „főnökük” elé állni. Vagy legalább tudatni vele, mit is végeztek, miközben jólesően nyúzná meg. *
1412. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-30 17:18:27
Üzenet elküldve: 2015-01-30 17:18:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
* Több napot, vagy talán több hatot töltött el azon a bizonyos hajón, most végre valahára kimozdult onnan. Persze még mindig maradna, ha nem fogyott volna el a maradék pénze is. Most újra koldusbotra jutott. Ha nem inkább "tolvajbotra".
Igaz utóbbiból könnyebben meg lehet élni, de veszélyesebb is. Csak egyszer melléfog és oda az összes keresete. Ezért jó mindig elkölteni amid van, hogy azt már nem is veszíthesd el. Ha nincs semmid nincs mit elveszítened. Mindezt végiggondolná a zavarodott elméjű férfi, ha nem lenne éppenséggel zavarodott. De az. Így nem jut más eszébe, mint, hogy teljesítse a feladatát. A nap már súrolja a horizontot, de ki tudja mennyi az idő? Hiszen tél van, ilyenkor amint eléri a legfelső pontot úgy esik vissza a mélybe, mintha napra is hatna ez a furcsa erő, ami a talajhoz húzza a dolgokat. Csak a nap egy kicsit távolabb esik le ugyebár.
Parden az évek óta hordott ruháját hordja most is, mely egy szakadt bőrdarab.
Így nem is csoda, hogy bárki meglátja egyből félrefordul és értékeit óvja. Na meg az orrukat is fogják akik kicsit jobban tudnak szagolni, mivel a férfi már igen régen fürdött utoljára, akkor is csak véletlenül. Megy amerre lát, történetesen a dokkok felé, mert arra megy a legkevesebb ember és ott akár ki is rabolhat valakit, ha szerencséje van... *
Igaz utóbbiból könnyebben meg lehet élni, de veszélyesebb is. Csak egyszer melléfog és oda az összes keresete. Ezért jó mindig elkölteni amid van, hogy azt már nem is veszíthesd el. Ha nincs semmid nincs mit elveszítened. Mindezt végiggondolná a zavarodott elméjű férfi, ha nem lenne éppenséggel zavarodott. De az. Így nem jut más eszébe, mint, hogy teljesítse a feladatát. A nap már súrolja a horizontot, de ki tudja mennyi az idő? Hiszen tél van, ilyenkor amint eléri a legfelső pontot úgy esik vissza a mélybe, mintha napra is hatna ez a furcsa erő, ami a talajhoz húzza a dolgokat. Csak a nap egy kicsit távolabb esik le ugyebár.
Parden az évek óta hordott ruháját hordja most is, mely egy szakadt bőrdarab.
Így nem is csoda, hogy bárki meglátja egyből félrefordul és értékeit óvja. Na meg az orrukat is fogják akik kicsit jobban tudnak szagolni, mivel a férfi már igen régen fürdött utoljára, akkor is csak véletlenül. Megy amerre lát, történetesen a dokkok felé, mert arra megy a legkevesebb ember és ott akár ki is rabolhat valakit, ha szerencséje van... *
1411. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-30 15:57:25
Üzenet elküldve: 2015-01-30 15:57:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Szinte harapni lehet a levegőben a hal és a tenger sós illatát. Hatalmas hajók, uszályok sokasága amerre csak néz. Még sosem utazott hajóval. Most sem kell szerencséjére. Bár a hatalmas vitorlások igencsak hívogatóak. Az egyik hajót ép most rakodják ki, míg egy másik hajóról részeg matrózok özönlenek le.*
~Hogy tudnak ezek így élni?~
*Fejét elfordítva sétál tovább a saját kijelölt útját járva.*
~Hogy tudnak ezek így élni?~
*Fejét elfordítva sétál tovább a saját kijelölt útját járva.*
1410. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-30 14:43:53
Üzenet elküldve: 2015-01-30 14:43:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*Druss sietve halad át a kikötőn. A tengerben már gyönyörködött, semmi dolga nincs itt. Megáll, és megvárja, hogy egy csapat részeg matróz áttántorogjon előtte, majd továbbindul. Ugyan sietni akar, de akaratlanul is megbámul egy-egy hajót. Szelt már át hatalmas tengereket hajókon, de ezeket az utakat soha nem élvezte, mivel szörnyen tengeri beteg volt rajtuk. Így a hajók szeretete nála kimerül a szépségük csodálásában.
Továbbindul, végigbaktat a kikötőn, és a a sziklaszirtek felé veszi az irányt.*
Továbbindul, végigbaktat a kikötőn, és a a sziklaszirtek felé veszi az irányt.*
1409. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-27 23:16:06
Üzenet elküldve: 2015-01-27 23:16:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A kocsmából kiérve mást sem lát csak hordókat, ládákat, mindenféle tároló alkalmatosságot. A felhalmozott ládák közt szinte alig van hej, Szinte ez már felér egy labirintussal. Hirtelen egy részeg matróz lép ki egy nagy halom láda mögül. A kalapácsát egy pillanat alatt ütésre emeli, de látva az ember támolygását és vizenyős tekintetét inkább nem csap le. Hisz tudja milyen lesz neki ha kijózanodik akkor majd ö akar saját magától nekiszaladni a kalapácsnak.*
-Ember figyelj merre támolyogsz.
*Majd egy elegáns mozdulattal oldalba taszítja, mire szerencsétlen matróz egy halom hordó közé esik. Minek hatására a hordók hangos zörgéssel gurulnak szerte szét. Már vagy egy órája kering a ládák és hordók között.*
~Bach egy bányában nem tévedek el itt meg.~
*A gondolatot nem fejezi be mivel úgy látja kitalált az útvesztő szerűn helyről.*
-Ember figyelj merre támolyogsz.
*Majd egy elegáns mozdulattal oldalba taszítja, mire szerencsétlen matróz egy halom hordó közé esik. Minek hatására a hordók hangos zörgéssel gurulnak szerte szét. Már vagy egy órája kering a ládák és hordók között.*
~Bach egy bányában nem tévedek el itt meg.~
*A gondolatot nem fejezi be mivel úgy látja kitalált az útvesztő szerűn helyről.*
1408. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-25 21:53:07
Üzenet elküldve: 2015-01-25 21:53:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tolvajok találkája//
- Ugyan, miért lenne problémám a származásával? * Ártatlan, túlzottan is jóhiszemű kérdés, amelyet egy nyújtózás kísér. Észbe, kap, hisz ember lányaként azért meg kellene kicsit illetődnie, amikor egy sötételf próbál mellé szegülni. Korrigálni kezdi hibáját. * Festőként sok különféle fajba tartozóval találkozom. Ám nem az én tisztem, hogy megítéljek bárkit is. Legyen az sötételf vagy tolvaj. Netán mindkettő egyszerre! * Kuncogni kezd, mintha szörnyű titok birtokosa lenne, s ez így is van. A férfi munkájához kapcsolódó mondatok mosolyából cinkos vigyort varázsolnak. * Zárak? * Felvont szemöldök, majd értő pillantás. * Szóval zárakat cserél, javít. Hát ez... Elképesztő. Soha eszembe nem jutott volna!
*Készséggel fogadja a férfi segítő karját. Miért is ne sétálhatnának? Szinte biztos abban, hogy nem fogja őt meglopni, ha mégis így tenne, valószínűleg azonnal észrevenné és segítségért kiáltana. Nem egy férfi akadna, aki készséggel állna a szolgálatába. Azért nem árt résen lenni.*
- Egy kis sétához mindig van kedvem! * Válaszolja derűsen. Hagyja, hogy kivételesen a férfi kalauzolja, sétáljanak csak arra, amerre a friss husi szeretné. Fürti semminek sem az elrontója. *
- Ugyan, miért lenne problémám a származásával? * Ártatlan, túlzottan is jóhiszemű kérdés, amelyet egy nyújtózás kísér. Észbe, kap, hisz ember lányaként azért meg kellene kicsit illetődnie, amikor egy sötételf próbál mellé szegülni. Korrigálni kezdi hibáját. * Festőként sok különféle fajba tartozóval találkozom. Ám nem az én tisztem, hogy megítéljek bárkit is. Legyen az sötételf vagy tolvaj. Netán mindkettő egyszerre! * Kuncogni kezd, mintha szörnyű titok birtokosa lenne, s ez így is van. A férfi munkájához kapcsolódó mondatok mosolyából cinkos vigyort varázsolnak. * Zárak? * Felvont szemöldök, majd értő pillantás. * Szóval zárakat cserél, javít. Hát ez... Elképesztő. Soha eszembe nem jutott volna!
*Készséggel fogadja a férfi segítő karját. Miért is ne sétálhatnának? Szinte biztos abban, hogy nem fogja őt meglopni, ha mégis így tenne, valószínűleg azonnal észrevenné és segítségért kiáltana. Nem egy férfi akadna, aki készséggel állna a szolgálatába. Azért nem árt résen lenni.*
- Egy kis sétához mindig van kedvem! * Válaszolja derűsen. Hagyja, hogy kivételesen a férfi kalauzolja, sétáljanak csak arra, amerre a friss husi szeretné. Fürti semminek sem az elrontója. *
1407. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-25 16:19:56
Üzenet elküldve: 2015-01-25 16:19:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tolvajok találkája//
*Ariadnak sajnálatosan fogalma sincs milyen gondolatok járnak a lány fejében. De ez nem is baj, mivel élvezi a társalgást így is, talán még jobban, minthogyha tudná.* -Assirih. Milyen gyönyörű név egy gyönyörű nőhöz. Biztosíthatom, hogy enyém az öröm. Most már hivatalosan is ön az első ismerősöm az új városban. *Majd elgondolkozva hozzáteszi.* -És ugyancsak az első ember nagyon régóta, akinek származásom nem okoz különösebb problémát. Őszintén remélem, hogy ez a városban sokkalta általánosabb nézőpont, mint Wegtorenben volt, bár sajnos nem tudok nem kételkedni benne. *Normális esetben be kéne fejezni a társalgást, ahogy a beszélgetés veszélyes vizekre evez, vagy legalább mellőzni a kérdést és témát váltani, de túlságosan élvezi magát hozzá.* -A további terveim pedig még kissé homályosak. Tudja értek kicsit a zárakhoz. *Főleg hogy kell kulcs nélkül kinyitni őket.* -De az a helyzet, hogy ez azzal jár, hogy a legtöbb emberrel csak egyszer találkozok munkám során. *Elvégre még ő sem olyan hülye, sem kegyetlen, hogy ugyanazt az embert rabolja ki újra és újra.* -A legtöbb embernek nincs szüksége új zárra minden héten. *És megint csak a trükkök. Külön-külön mind a két mondat igaz az előzőekből, csak épp nincs semmi köze egymáshoz. Az emberi elme az, ami mindig feltételezi, hogy ha egy állítás egy másik előtt van, akkor a két állítás közt van valami logikai kapocs.* -De nem aggódok. Biztos vagyok benne, hogy fel fogom találni magam a munka terén, ha szükségem lesz rá. *Feláll, és kinyújtóztatja izmait, majd karját nyújtja.* -Van kedve egy kis sétához?
*Ariadnak sajnálatosan fogalma sincs milyen gondolatok járnak a lány fejében. De ez nem is baj, mivel élvezi a társalgást így is, talán még jobban, minthogyha tudná.* -Assirih. Milyen gyönyörű név egy gyönyörű nőhöz. Biztosíthatom, hogy enyém az öröm. Most már hivatalosan is ön az első ismerősöm az új városban. *Majd elgondolkozva hozzáteszi.* -És ugyancsak az első ember nagyon régóta, akinek származásom nem okoz különösebb problémát. Őszintén remélem, hogy ez a városban sokkalta általánosabb nézőpont, mint Wegtorenben volt, bár sajnos nem tudok nem kételkedni benne. *Normális esetben be kéne fejezni a társalgást, ahogy a beszélgetés veszélyes vizekre evez, vagy legalább mellőzni a kérdést és témát váltani, de túlságosan élvezi magát hozzá.* -A további terveim pedig még kissé homályosak. Tudja értek kicsit a zárakhoz. *Főleg hogy kell kulcs nélkül kinyitni őket.* -De az a helyzet, hogy ez azzal jár, hogy a legtöbb emberrel csak egyszer találkozok munkám során. *Elvégre még ő sem olyan hülye, sem kegyetlen, hogy ugyanazt az embert rabolja ki újra és újra.* -A legtöbb embernek nincs szüksége új zárra minden héten. *És megint csak a trükkök. Külön-külön mind a két mondat igaz az előzőekből, csak épp nincs semmi köze egymáshoz. Az emberi elme az, ami mindig feltételezi, hogy ha egy állítás egy másik előtt van, akkor a két állítás közt van valami logikai kapocs.* -De nem aggódok. Biztos vagyok benne, hogy fel fogom találni magam a munka terén, ha szükségem lesz rá. *Feláll, és kinyújtóztatja izmait, majd karját nyújtja.* -Van kedve egy kis sétához?
1406. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-25 15:42:59
Üzenet elküldve: 2015-01-25 15:42:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tolvajok találkája//
* Eszébe sem jut a lehetőség, hogy esetleg tökéletesnek hitt története gyanús lehet. Ő is úgy vallja, hogy egy művész a képei alapján megismerhető, ám az ő esetében csak forró éjszakákat, szerencsés tippeket, összelopott, összecsalt és elnyert vagyonokat ismerhetne meg a férfi. No meg ha esetleg ügyesen forgatja a szavait és a lapjait, akkor egy vacsorát, átmulatott és szenvedélyes sóhajokkal kísérelt éjszakát is kipróbálhat. Ám ez esetben a kisasszony nem csak testileg, de szellemileg és vagyonilag is felfrissülten távozna. A jó ügy érdekében Assi elvenné az eddig összekotort vagyont és egy csehóbéli számlát is a férfi nyakába varrna. Még nem volt dolga sötételffel és tolvajtól lopni egyébként sem bűn. Az pedig eszébe sem jut, hogy esetleg az efféle gondolatai és túlzott magabiztossága miatt egyszer elvágják a torkát...*
- Ariad...* Ejti ki a férfi nevét halványan mosolyogva. * Örülök, hogy megismerhettem. A nevem Assirih Risah. * A kézcsók olyan szinten elbűvöli, hogy végül saját becses nevével viszonozza a gesztust.* Mondja, Ariad, mit fog ezekután tenni? Egy új város számtalan lehetőséggel kecsegtet. Az eddigi munkájához hasonlót keres? *Jól tudja, hogy szó sem esett arról, mivel is foglalkozott ezeddig a férfi, s most talán a burkolt célzás után kiderül, mi is lesz a következő hazugság, ha úgy tetszik, féligazság.*
A hozzászólás írója (Assirih Risah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.25 15:44:54
* Eszébe sem jut a lehetőség, hogy esetleg tökéletesnek hitt története gyanús lehet. Ő is úgy vallja, hogy egy művész a képei alapján megismerhető, ám az ő esetében csak forró éjszakákat, szerencsés tippeket, összelopott, összecsalt és elnyert vagyonokat ismerhetne meg a férfi. No meg ha esetleg ügyesen forgatja a szavait és a lapjait, akkor egy vacsorát, átmulatott és szenvedélyes sóhajokkal kísérelt éjszakát is kipróbálhat. Ám ez esetben a kisasszony nem csak testileg, de szellemileg és vagyonilag is felfrissülten távozna. A jó ügy érdekében Assi elvenné az eddig összekotort vagyont és egy csehóbéli számlát is a férfi nyakába varrna. Még nem volt dolga sötételffel és tolvajtól lopni egyébként sem bűn. Az pedig eszébe sem jut, hogy esetleg az efféle gondolatai és túlzott magabiztossága miatt egyszer elvágják a torkát...*
- Ariad...* Ejti ki a férfi nevét halványan mosolyogva. * Örülök, hogy megismerhettem. A nevem Assirih Risah. * A kézcsók olyan szinten elbűvöli, hogy végül saját becses nevével viszonozza a gesztust.* Mondja, Ariad, mit fog ezekután tenni? Egy új város számtalan lehetőséggel kecsegtet. Az eddigi munkájához hasonlót keres? *Jól tudja, hogy szó sem esett arról, mivel is foglalkozott ezeddig a férfi, s most talán a burkolt célzás után kiderül, mi is lesz a következő hazugság, ha úgy tetszik, féligazság.*
A hozzászólás írója (Assirih Risah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.25 15:44:54
1405. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-24 21:23:45
Üzenet elküldve: 2015-01-24 21:23:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tolvajok találkája//
*Ariad remek megfigyelő, feltűnik neki, hogy a lány mintha néha hosszú ideig gondolkozna a válaszon, de nem teszi szóvá. Ő maga csak a kellemes társaságért van itt.* -Mily kár. Akkor várnom kell az élménnyel míg jobban megismer. Pedig kíváncsi lettem volna. Sokan azt mondják, hogy a művészt meg lehet ismerni a művei alapján. *Mondja, majd ő is hátradől kényelmesen. A lány vádjára csak felhúzza az egyik szemöldökét.* -Kerülni? Szó sincs róla, egyszerűen csak mifelénk mindig a hölgyeké az elsőbbség, és nem akartam ezt a csodálatos beszélgetést ezzel a csodálatos nővel ilyen hétköznapi dolgokkal megzavarni. De ha ragaszkodik hozzá. *Kezet csókol a lánynak.* -A nevem Ariad Gerdovar. *Nincs igazán oka, hogy álnevet használjon, és furcsa módon nagyon ritkán hazudik. Most nem érzi úgy, hogy szükséges lenne. Ennek több oka is van. Az első az, hogy nem tudja, hogy a lány tudja róla, hogy tolvaj. A második az, hogy a hazugságok csak arra jók, hogy belezavarodjon. A féligazságok is igazságok, azokat nem kell megjegyezni. Csak azt, hogy mennyit mondtunk el belőle. És végül a harmadik ok az, hogy nem számít, ha bárki tudja a nevét. Ő nem lop semmiféle olyan dolgot, ami felismerhető lenne. Elvégre a pénz nincs aláírva. Ebből kifolyólag csak úgy járhatja meg ha elkapják a bűncselekmény közben, akkor meg már mindegy. Anélkül nincs bizonyíték. ~Na nem mintha sok bizonyítékra van szükség egy sötételf ellen.~ Gondolja, miközben várakozóan néz a lányra az ő nevéért.* Kérem, szólítson Ariadnak. A Mr. Gerdovartól csak öregnek érezném magam.
*Ariad remek megfigyelő, feltűnik neki, hogy a lány mintha néha hosszú ideig gondolkozna a válaszon, de nem teszi szóvá. Ő maga csak a kellemes társaságért van itt.* -Mily kár. Akkor várnom kell az élménnyel míg jobban megismer. Pedig kíváncsi lettem volna. Sokan azt mondják, hogy a művészt meg lehet ismerni a művei alapján. *Mondja, majd ő is hátradől kényelmesen. A lány vádjára csak felhúzza az egyik szemöldökét.* -Kerülni? Szó sincs róla, egyszerűen csak mifelénk mindig a hölgyeké az elsőbbség, és nem akartam ezt a csodálatos beszélgetést ezzel a csodálatos nővel ilyen hétköznapi dolgokkal megzavarni. De ha ragaszkodik hozzá. *Kezet csókol a lánynak.* -A nevem Ariad Gerdovar. *Nincs igazán oka, hogy álnevet használjon, és furcsa módon nagyon ritkán hazudik. Most nem érzi úgy, hogy szükséges lenne. Ennek több oka is van. Az első az, hogy nem tudja, hogy a lány tudja róla, hogy tolvaj. A második az, hogy a hazugságok csak arra jók, hogy belezavarodjon. A féligazságok is igazságok, azokat nem kell megjegyezni. Csak azt, hogy mennyit mondtunk el belőle. És végül a harmadik ok az, hogy nem számít, ha bárki tudja a nevét. Ő nem lop semmiféle olyan dolgot, ami felismerhető lenne. Elvégre a pénz nincs aláírva. Ebből kifolyólag csak úgy járhatja meg ha elkapják a bűncselekmény közben, akkor meg már mindegy. Anélkül nincs bizonyíték. ~Na nem mintha sok bizonyítékra van szükség egy sötételf ellen.~ Gondolja, miközben várakozóan néz a lányra az ő nevéért.* Kérem, szólítson Ariadnak. A Mr. Gerdovartól csak öregnek érezném magam.
1404. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-24 20:58:34
Üzenet elküldve: 2015-01-24 20:58:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tolvajok találkája//
* Kiszúrja az óvatos pillantást, ám nem teszi azt szóvá. Tisztában van vele, hogy ilyen reakciókat vált ki a férfiakból, ezt pedig felettébb élvezi. Ám most szemérmes nőcske, s ha képes lenne rá, bizony elpirulna.
Elgondolkodik azon, hogy esetleg mutat a férfinak egy galériát, de talán az túl veszélyes lenne. Ám ő bátran szembe száll a veszéllyel, hisz a szerencse az ő madara, mindig mellette van, az élet pedig egy igazi tánc! S nem is a bátorság hiánya az ami megakadályozza a rögtönzésben, hanem hogy egyetlen galériát sem tud a városban. Nem olyan művelt leányka, hogy ilyen helyeken forduljon meg. Ha ivót kellene felkutatni, öt percen belül el tudna vezetni egyhez bárkit. Így marad a tökéletes kifogás, amit a férfi egy alacsony labda formájában dob felé.*
- Nos, a galériám történetesen a lakásom egy részén van berendezve. Még nem vagyok annyira elismert, hogy önálló helyre tudjam költöztetni.* A beismerésen meglepődik, de már érkezik is a megoldás, amire hangosan kacagni kezd. * Ez igazán szép húzás volt, Uram! Ön igazi gavallér! Ám... * tekint ismét komolyan a férfira. * Úgy tűnik, kerüli a bemutatkozást.
* Felvont szemöldök, kihívó pillantás. Szinte biztos abban, hogy álnevet fog használni a férfi, s ha kérdezik, ő is ezt fogja tenni. Ám a miheztartás végett szeretné tudni, milyen néven dolgozik talán leendő konkurenciája.*
* Kiszúrja az óvatos pillantást, ám nem teszi azt szóvá. Tisztában van vele, hogy ilyen reakciókat vált ki a férfiakból, ezt pedig felettébb élvezi. Ám most szemérmes nőcske, s ha képes lenne rá, bizony elpirulna.
Elgondolkodik azon, hogy esetleg mutat a férfinak egy galériát, de talán az túl veszélyes lenne. Ám ő bátran szembe száll a veszéllyel, hisz a szerencse az ő madara, mindig mellette van, az élet pedig egy igazi tánc! S nem is a bátorság hiánya az ami megakadályozza a rögtönzésben, hanem hogy egyetlen galériát sem tud a városban. Nem olyan művelt leányka, hogy ilyen helyeken forduljon meg. Ha ivót kellene felkutatni, öt percen belül el tudna vezetni egyhez bárkit. Így marad a tökéletes kifogás, amit a férfi egy alacsony labda formájában dob felé.*
- Nos, a galériám történetesen a lakásom egy részén van berendezve. Még nem vagyok annyira elismert, hogy önálló helyre tudjam költöztetni.* A beismerésen meglepődik, de már érkezik is a megoldás, amire hangosan kacagni kezd. * Ez igazán szép húzás volt, Uram! Ön igazi gavallér! Ám... * tekint ismét komolyan a férfira. * Úgy tűnik, kerüli a bemutatkozást.
* Felvont szemöldök, kihívó pillantás. Szinte biztos abban, hogy álnevet fog használni a férfi, s ha kérdezik, ő is ezt fogja tenni. Ám a miheztartás végett szeretné tudni, milyen néven dolgozik talán leendő konkurenciája.*
1403. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-24 20:08:57
Üzenet elküldve: 2015-01-24 20:08:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tolvajok találkája//
*A lány kuncogása mosolyra csalja, majd mikor megkérdezi, hogy a rend oldalán áll-e, elneveti magát.* -Ugyan kérem! Mintha engednének egy sötételfet a soraikba. *Valamikor ezt a mondatot nem tudta volna kiejteni keserűség nélkül, de most már nem szomorodik el rajta. Egyszerűen ez a dolgok rendje onnan, ahonnan ő látja.* -Egyszerűen csak megnehezítették az életem abban a városban. *Ő nem nagyon lovagol a témán, csak folytatta a beszélgetést. Viszont ideje témát váltani.* -De most új városban vagyok, ami új kezdeteket jelent, igaz? *Ahogy a lány hátradől, a lány idomai előtérbe kerülnek, és a férfinek kőből kéne lennie, hogy megállítsa, ahogy tekintete lejjebb vándorol, de nincs és nem is szeretne kőből lenni, így csupán annyit tesz, hogy tekintete nem időz el nagyon az említett testtájon, és hamar visszatalál a lány szeméhez.* -Ha egy remek színész, de alattomos alak lennék, akkor sokkal jobban érdekelne, hogy merrefelé lakik, mint hogy hol van a galériája. Bár be kell vallanom, hogy az utóbbi percben gondolataim kissé eltávolodtak a művészettől. *Megint csak a féligazságok. Mindannak ellenére amit tett, Ariad nem vallja magát alattomosnak. Elvégre van egyfajta morális kódja. Csak egyszerűen enyhén lazább, mint a többségé, és határozottan lazább a törvénynél. Az utolsó mondatra elvigyorodik.* -Ki mondta, hogy nem vagyok tolvaj? Talán ez az egész beszélgetés azzal a céllal kezdődött, hogy ellopjam a szívét.
*A lány kuncogása mosolyra csalja, majd mikor megkérdezi, hogy a rend oldalán áll-e, elneveti magát.* -Ugyan kérem! Mintha engednének egy sötételfet a soraikba. *Valamikor ezt a mondatot nem tudta volna kiejteni keserűség nélkül, de most már nem szomorodik el rajta. Egyszerűen ez a dolgok rendje onnan, ahonnan ő látja.* -Egyszerűen csak megnehezítették az életem abban a városban. *Ő nem nagyon lovagol a témán, csak folytatta a beszélgetést. Viszont ideje témát váltani.* -De most új városban vagyok, ami új kezdeteket jelent, igaz? *Ahogy a lány hátradől, a lány idomai előtérbe kerülnek, és a férfinek kőből kéne lennie, hogy megállítsa, ahogy tekintete lejjebb vándorol, de nincs és nem is szeretne kőből lenni, így csupán annyit tesz, hogy tekintete nem időz el nagyon az említett testtájon, és hamar visszatalál a lány szeméhez.* -Ha egy remek színész, de alattomos alak lennék, akkor sokkal jobban érdekelne, hogy merrefelé lakik, mint hogy hol van a galériája. Bár be kell vallanom, hogy az utóbbi percben gondolataim kissé eltávolodtak a művészettől. *Megint csak a féligazságok. Mindannak ellenére amit tett, Ariad nem vallja magát alattomosnak. Elvégre van egyfajta morális kódja. Csak egyszerűen enyhén lazább, mint a többségé, és határozottan lazább a törvénynél. Az utolsó mondatra elvigyorodik.* -Ki mondta, hogy nem vagyok tolvaj? Talán ez az egész beszélgetés azzal a céllal kezdődött, hogy ellopjam a szívét.
1402. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-24 19:38:14
Üzenet elküldve: 2015-01-24 19:38:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tolvajok találkája//
* Kuncogni kezd, arra gondol, talán kicsit megszorongathatná a fickót. Mosolyogva pillant rá, ismét előveszi a vizslató tekintetét. *
- Önt úgy tűnik, nagyon megviseli a tolvajok jelenléte! Tán a rend oldalán állt valamikor? * Persze tisztában van vele, hogy ez nem lehetséges, s nem csak azért, mert látta a munka során. Mégiscsak egy sötételfről beszélünk. Ám a karakter, amit játszik, megköveteli a jóhiszeműséget. Ám pillantása kis gyanút is sugall, hisz a tolvaj témát már rég el kellett volna hagyniuk, legalábbis tisztességes emberek nem foglalkoznak túlzottan az ilyes témával. Ő legalábbis így képzeli... Kis ideig még fürkészi a férfit, majd ismét hátradől, úgy, ahogyan nem rég. A férfi következő kérdése kicsit meghökkenti, mosolyt csal az arcára. Aztán felkacag, jelezve, hogy érti ő a viccet:*
- Uram, kérem! Hisz még be sem mutatkozott! * Legyint, ezzel hárítva a galéria bemutatásának lehetőségét. * Mi történne, ha esetleg egy remek színész, ám egy alattomos alak lenne? Netán egy szóban forgó tolvaj?
* Viccelődve, kuncogva beszél, ám ravasz módon várja, hogy mit fog felelni a férfi. *
* Kuncogni kezd, arra gondol, talán kicsit megszorongathatná a fickót. Mosolyogva pillant rá, ismét előveszi a vizslató tekintetét. *
- Önt úgy tűnik, nagyon megviseli a tolvajok jelenléte! Tán a rend oldalán állt valamikor? * Persze tisztában van vele, hogy ez nem lehetséges, s nem csak azért, mert látta a munka során. Mégiscsak egy sötételfről beszélünk. Ám a karakter, amit játszik, megköveteli a jóhiszeműséget. Ám pillantása kis gyanút is sugall, hisz a tolvaj témát már rég el kellett volna hagyniuk, legalábbis tisztességes emberek nem foglalkoznak túlzottan az ilyes témával. Ő legalábbis így képzeli... Kis ideig még fürkészi a férfit, majd ismét hátradől, úgy, ahogyan nem rég. A férfi következő kérdése kicsit meghökkenti, mosolyt csal az arcára. Aztán felkacag, jelezve, hogy érti ő a viccet:*
- Uram, kérem! Hisz még be sem mutatkozott! * Legyint, ezzel hárítva a galéria bemutatásának lehetőségét. * Mi történne, ha esetleg egy remek színész, ám egy alattomos alak lenne? Netán egy szóban forgó tolvaj?
* Viccelődve, kuncogva beszél, ám ravasz módon várja, hogy mit fog felelni a férfi. *
1401. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-24 18:42:59
Üzenet elküldve: 2015-01-24 18:42:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tolvajok találkája//
*Egy pillanatig elgondolkozik a dolgokon. ~Túl forró lett a lában alatt a talaj és inkább idejöttem.~ Az biztos jól sülne el. Inkább marad a féligazságoknál.* -Mit mondhatnék? Wegtoren nem egy olyan hely ahol a sötételf 20 évnél többet el tud tölteni. Munka az még csak-csak van, de rengeteg a tolvaj. *Vagyis a konkurencia. Az ottani tolvajcéh egyre kevésbé türte meg a ténykedését.* -Képzelje el, naponta találkoztam emberekkel akiket kiraboltak. *Bár legtöbbször ő maga követte el a tettet.* És amúgy is. A sivatag egyszerűen nem nekem való. Ha 20 év alatt nem tanultam meg elviselni, akkor sosem fogom valószínűleg. *A trükkje annak, hogy Ariad ennyire szavahihető, hogy mióta elkezdte ezt a beszélgetést, egyetlen olyan mondat nem hagyta el a száját, amire azt lehetne mondani, hogy hazugság. Egyszerűen csak megtekeri kicsikét az igazságot. Ez cserébe ad a beszédjének és a szemének egyfajta őszinte színezetet, amit igazán nem lehet imitálni.* Szóval ön festő? Kíváncsivá tett. Talán megnézhetném a műveit. Van valahol egy galériája?
*Egy pillanatig elgondolkozik a dolgokon. ~Túl forró lett a lában alatt a talaj és inkább idejöttem.~ Az biztos jól sülne el. Inkább marad a féligazságoknál.* -Mit mondhatnék? Wegtoren nem egy olyan hely ahol a sötételf 20 évnél többet el tud tölteni. Munka az még csak-csak van, de rengeteg a tolvaj. *Vagyis a konkurencia. Az ottani tolvajcéh egyre kevésbé türte meg a ténykedését.* -Képzelje el, naponta találkoztam emberekkel akiket kiraboltak. *Bár legtöbbször ő maga követte el a tettet.* És amúgy is. A sivatag egyszerűen nem nekem való. Ha 20 év alatt nem tanultam meg elviselni, akkor sosem fogom valószínűleg. *A trükkje annak, hogy Ariad ennyire szavahihető, hogy mióta elkezdte ezt a beszélgetést, egyetlen olyan mondat nem hagyta el a száját, amire azt lehetne mondani, hogy hazugság. Egyszerűen csak megtekeri kicsikét az igazságot. Ez cserébe ad a beszédjének és a szemének egyfajta őszinte színezetet, amit igazán nem lehet imitálni.* Szóval ön festő? Kíváncsivá tett. Talán megnézhetném a műveit. Van valahol egy galériája?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5238-5257