Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
1400. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-24 18:27:11
Üzenet elküldve: 2015-01-24 18:27:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tolvajok találkája//
* Már-már elismerően bólint a színjáték miatt. Még el is hinné, ha nem látta volna, azt, amit. Elmosolyodik és bőszen bólogat egy-egy gondolatnál.*
- Ugye milyen szörnyű? * újabb fejcsóválás, majd egy kiengedett hosszú sóhaj. * Egy magamfajta festő néha meggondolja, hogy eljöjjön-e az ilyen túlzsúfolt helyre. De nézze csak... * Elgondolkodva tekint körbe. * Annyira hétköznapi és annyira gyönyörű ez a hely. Mostanában ez a téma foglalkoztat...
* A festészetről ennyit, nem tud hirtelen több mindent előadni. Társalgási hangnemben adja elő a kis monológját, elgondolkodva fejezi be mondandóját. Határozottan tetszik neki az új én, amit kitalált magának. Igazán kreatívnak érzi magát és ebben a pillanatban bármit meg tudna tenni. Ki ha ő nem?*
- Mi szél hozta ide? Miért hagyta ott a Tűz Városát? Meséljen róla! Biztos csodás lehet! * Komolyan érdekli, hogy a férfi a történetének ezen részén blöffölt-e. *
* Már-már elismerően bólint a színjáték miatt. Még el is hinné, ha nem látta volna, azt, amit. Elmosolyodik és bőszen bólogat egy-egy gondolatnál.*
- Ugye milyen szörnyű? * újabb fejcsóválás, majd egy kiengedett hosszú sóhaj. * Egy magamfajta festő néha meggondolja, hogy eljöjjön-e az ilyen túlzsúfolt helyre. De nézze csak... * Elgondolkodva tekint körbe. * Annyira hétköznapi és annyira gyönyörű ez a hely. Mostanában ez a téma foglalkoztat...
* A festészetről ennyit, nem tud hirtelen több mindent előadni. Társalgási hangnemben adja elő a kis monológját, elgondolkodva fejezi be mondandóját. Határozottan tetszik neki az új én, amit kitalált magának. Igazán kreatívnak érzi magát és ebben a pillanatban bármit meg tudna tenni. Ki ha ő nem?*
- Mi szél hozta ide? Miért hagyta ott a Tűz Városát? Meséljen róla! Biztos csodás lehet! * Komolyan érdekli, hogy a férfi a történetének ezen részén blöffölt-e. *
1399. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-24 17:43:14
Üzenet elküldve: 2015-01-24 17:43:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tolvajok találkája//
*A lány kijelentésére, hogy csak a tolvajok a gond elszörnyülködő arcot vág.* -Ne is mondja! És én még reméltem, hogy itt Atheniorban megszabadulok tőlük. A Tűz Városában csak úgy hemzsegtek, rosszul voltam tőlük. *Ergo túl sok volt a konkurencia, akik ki akarták csinálni, ezért átjött ide, hátha ebben a városban kevesebb lesz. persze ezt nem köti a lány orrára.* -A gazdaság pestisei. *A hangja nem árul el bűntudatot, megbánást vagy hazugságot. Tényleg hiszi, hogy a tolvajok a gazdaság pestisei, egyszerűen csak nem érdekli. Valamikor egyszer régen megpróbált tisztességes, törvénytisztelő lenni, amikor még kissé naiv volt és elhitte, hogy az ilyesmi lehetséges a számára, de nem kapott munkát sok helyen a sötételfek elleni előítéletek miatt. Ha a gazdaság nem hajlandó befogadni, akkor nagyon szívesen élősködik rajtuk. Ezért sem lopott a hajóskapitánytól, aki elhozta idáig.* -Szörnyű. El sem tudom képzelni, hogy mi vihet rá egy embert, hogy életét mások kifosztására áldozza. *Ez így igaz. Csak azt tudja mi vihet rá egy sötételfet.*
*A lány kijelentésére, hogy csak a tolvajok a gond elszörnyülködő arcot vág.* -Ne is mondja! És én még reméltem, hogy itt Atheniorban megszabadulok tőlük. A Tűz Városában csak úgy hemzsegtek, rosszul voltam tőlük. *Ergo túl sok volt a konkurencia, akik ki akarták csinálni, ezért átjött ide, hátha ebben a városban kevesebb lesz. persze ezt nem köti a lány orrára.* -A gazdaság pestisei. *A hangja nem árul el bűntudatot, megbánást vagy hazugságot. Tényleg hiszi, hogy a tolvajok a gazdaság pestisei, egyszerűen csak nem érdekli. Valamikor egyszer régen megpróbált tisztességes, törvénytisztelő lenni, amikor még kissé naiv volt és elhitte, hogy az ilyesmi lehetséges a számára, de nem kapott munkát sok helyen a sötételfek elleni előítéletek miatt. Ha a gazdaság nem hajlandó befogadni, akkor nagyon szívesen élősködik rajtuk. Ezért sem lopott a hajóskapitánytól, aki elhozta idáig.* -Szörnyű. El sem tudom képzelni, hogy mi vihet rá egy embert, hogy életét mások kifosztására áldozza. *Ez így igaz. Csak azt tudja mi vihet rá egy sötételfet.*
1398. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-24 17:29:03
Üzenet elküldve: 2015-01-24 17:29:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tolvajok találkája//
* Élvezi a helyzetet. A férfi valószínűleg nincs tisztában azzal, hogy mostani beszélgető partnere tudja a titkát. A dolog másik izgalmas része pedig az, hogy bárkinek ki adhatja magát, ha elég ügyes. Lehet akár átutazó, dolgozó szorgos leány, művész...*
- Szabadúszó vagyok * feleli óvatosan.* Szeretem nézni a környéket, mindig történik valami új. Csak egy a baj... * Hirtelen fordul a férfi felé, merőn figyelve őt. Szemöldökét felvonja, úgy fürkészi a férfi arcát, majd aprólékosan, szépen megformálva ejti ki a szavakat, miközben még közelebb is hajul egy kicsit, mintha egy titkot akarna elsuttogni.* A tolvajok!
* Ismét hátra dőlt, nyújtózkodik ő is. Halvány mosoly van az arcán, nyoma sincs az előbbi kihívásnak.*
- Néha félelmetes a környék. Hallja? * Egy pillanatra csendben marad, pár másodperc múlva folytatja, fejét hitetlenül csóválva. * Valakik most is pórul jártak.
* Élvezi a helyzetet. A férfi valószínűleg nincs tisztában azzal, hogy mostani beszélgető partnere tudja a titkát. A dolog másik izgalmas része pedig az, hogy bárkinek ki adhatja magát, ha elég ügyes. Lehet akár átutazó, dolgozó szorgos leány, művész...*
- Szabadúszó vagyok * feleli óvatosan.* Szeretem nézni a környéket, mindig történik valami új. Csak egy a baj... * Hirtelen fordul a férfi felé, merőn figyelve őt. Szemöldökét felvonja, úgy fürkészi a férfi arcát, majd aprólékosan, szépen megformálva ejti ki a szavakat, miközben még közelebb is hajul egy kicsit, mintha egy titkot akarna elsuttogni.* A tolvajok!
* Ismét hátra dőlt, nyújtózkodik ő is. Halvány mosoly van az arcán, nyoma sincs az előbbi kihívásnak.*
- Néha félelmetes a környék. Hallja? * Egy pillanatra csendben marad, pár másodperc múlva folytatja, fejét hitetlenül csóválva. * Valakik most is pórul jártak.
1397. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-24 17:18:34
Üzenet elküldve: 2015-01-24 17:18:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tolvajok találkája//
*A nő beleegyezésére egyszerűen helyet foglal, majd nyújtózik egyet. Most már nincs veszélyben, elvégre csak egy erszény van nála, azt meg ugyan ki mondhatná meg, hogy a benne lévő pénzérmék eredetileg az övé voltak-e. Persze még ha ártatlan lenne is, akkor is hajlamosak lennének elhinni róla, hogy nem az. Talán ez is az egyik oka, hogy sohasem vesződött azzal, hogy ártatlan legyen. Túl sok energia, és semmi haszon. Félmosollyal nézi végig, ahogy többfelől is hallatszik a káromkodás, ahogy egyre többen fedezik fel ténykedését. Többen bosszankodnak, de nincs mit tenni, elvégre mostanra már akárhol lehetne. Az, hogy igazából nincs távol, nem tudja senki. Kivéve persze a mellette ülő lányt, de Ariad nem tudja, hogy a lány tisztában van szerepével az előlük lejátszódó színjátékban.* -Igen, ami az illeti alig néhány órával ezelőtt. Még nem is jutottam el a városig, csak a kikötő környékét fedeztem fel kicsit jobban. És ön? Itt dolgozik a környéken vagy ön is épp utazóban van? *Mondja, miközben végigméri a lányt. Nem mondhatni, hogy nem tudja megérteni a férfiakat, akik olyan könnyű célponttá tették magukat csak hogy nézhessék.*
*A nő beleegyezésére egyszerűen helyet foglal, majd nyújtózik egyet. Most már nincs veszélyben, elvégre csak egy erszény van nála, azt meg ugyan ki mondhatná meg, hogy a benne lévő pénzérmék eredetileg az övé voltak-e. Persze még ha ártatlan lenne is, akkor is hajlamosak lennének elhinni róla, hogy nem az. Talán ez is az egyik oka, hogy sohasem vesződött azzal, hogy ártatlan legyen. Túl sok energia, és semmi haszon. Félmosollyal nézi végig, ahogy többfelől is hallatszik a káromkodás, ahogy egyre többen fedezik fel ténykedését. Többen bosszankodnak, de nincs mit tenni, elvégre mostanra már akárhol lehetne. Az, hogy igazából nincs távol, nem tudja senki. Kivéve persze a mellette ülő lányt, de Ariad nem tudja, hogy a lány tisztában van szerepével az előlük lejátszódó színjátékban.* -Igen, ami az illeti alig néhány órával ezelőtt. Még nem is jutottam el a városig, csak a kikötő környékét fedeztem fel kicsit jobban. És ön? Itt dolgozik a környéken vagy ön is épp utazóban van? *Mondja, miközben végigméri a lányt. Nem mondhatni, hogy nem tudja megérteni a férfiakat, akik olyan könnyű célponttá tették magukat csak hogy nézhessék.*
1396. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-24 17:05:55
Üzenet elküldve: 2015-01-24 17:05:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tolvajok találkája//
* Lábait keresztbe fonva ücsörög, hallgatja a tömeg zaját. Igazi zsibvásári hangulat uralkodik a helyszínen, a hangok alapján pedig rajta kívül is van a helyszínen egy zsebmetsző. Fürkészni kezdi a tömeget, a lehető légfeltűnésmentesebben, s sikerül is kiszúrnia kollégáját. Enyhe mosollyal nyugtázza, majd másfelé pillant. Messzebbről csak a köpenyt látja, nem tudja megállapítani, hogy miféle konkurenciával van dolga, de a kocka fordul, ahogyan az életben az lenni szokott. Miközben ő más felé koncentrál, fél szemét azért a különc szerzeten tartja, így nem illetődik meg amikor az megszólítja. Tökéletesen tisztában van azzal, hogy micsoda feltűnést keltett, ahogy végig lejtett fehér ingében és szűk barna nadrágjában. Miért is ne szúrhatná ki őt a tolvaj is?
Hanyag mosollyal fordul a férfi felé, ezt legalább már meg tudta állapítani róla. A második, legszembetűnőbb dolog pedig az, ami alapján biztosan leírják már évek óta: egy sötételf.*
- Miért is ne? Kérem, foglaljon helyet *Búgja sunyi mosollyal. * Most érkezett a városba?
* Lábait keresztbe fonva ücsörög, hallgatja a tömeg zaját. Igazi zsibvásári hangulat uralkodik a helyszínen, a hangok alapján pedig rajta kívül is van a helyszínen egy zsebmetsző. Fürkészni kezdi a tömeget, a lehető légfeltűnésmentesebben, s sikerül is kiszúrnia kollégáját. Enyhe mosollyal nyugtázza, majd másfelé pillant. Messzebbről csak a köpenyt látja, nem tudja megállapítani, hogy miféle konkurenciával van dolga, de a kocka fordul, ahogyan az életben az lenni szokott. Miközben ő más felé koncentrál, fél szemét azért a különc szerzeten tartja, így nem illetődik meg amikor az megszólítja. Tökéletesen tisztában van azzal, hogy micsoda feltűnést keltett, ahogy végig lejtett fehér ingében és szűk barna nadrágjában. Miért is ne szúrhatná ki őt a tolvaj is?
Hanyag mosollyal fordul a férfi felé, ezt legalább már meg tudta állapítani róla. A második, legszembetűnőbb dolog pedig az, ami alapján biztosan leírják már évek óta: egy sötételf.*
- Miért is ne? Kérem, foglaljon helyet *Búgja sunyi mosollyal. * Most érkezett a városba?
1395. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-24 16:45:50
Üzenet elküldve: 2015-01-24 16:45:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tolvajok találkája//
*Ariad lépked vissza kikötő felől a délutáni pihenője után. Kényelmesen megmozgatja ujjait, majd mikor az alvás utolsó érzete is elhagyja a testét, nekiindul. ~Ideje megkeresni a napi betevőt.~ Szerencséje van. Viszonylag nagy tömeg van, könnyű elvegyülni köztük, és ráadásul van extra figyelemelterelése is, amikor egy fiatal szépség, egy emberleányzó halad végig a kikötőn, több férfiszemet is magára vonva, megkönnyítve ezzel Ariad dolgát, hogy könnyebbé tegye a zsebeiket. ~Kíváncsi vagyok, hogy mit szólna hozzá, ha tudná, hogy a puszta jelenléte mennyire megkönnyíti a pénzkeresetemet.~ Végül néhány zseb után leáll. A siker kulcsa a tolvajlásnál az, hogy ne legyünk túl kapzsik. Épp indulna is tovább, mikor gondol egyet, és elmosolyodva elindul ő is a pad felé, arcán mosoly. Elvégre bunkó dolog lenne tőle, ha nem köszönné meg a lány együttműködését, így hálából igazán megajándékozhatja a lány a jelenlétével. Ahogy odaér a lány mellé a távolból hallja, ahogy valaki felfedezi, hogy kicsit könnyebb lett az erszénye hála a sötételfnek.* -Szabad a hely? *Kérdezi a lány melletti szabad helyre utalva. Arcán mosoly, a mostani kapás után kifejezetten jó kedve van.*
*Ariad lépked vissza kikötő felől a délutáni pihenője után. Kényelmesen megmozgatja ujjait, majd mikor az alvás utolsó érzete is elhagyja a testét, nekiindul. ~Ideje megkeresni a napi betevőt.~ Szerencséje van. Viszonylag nagy tömeg van, könnyű elvegyülni köztük, és ráadásul van extra figyelemelterelése is, amikor egy fiatal szépség, egy emberleányzó halad végig a kikötőn, több férfiszemet is magára vonva, megkönnyítve ezzel Ariad dolgát, hogy könnyebbé tegye a zsebeiket. ~Kíváncsi vagyok, hogy mit szólna hozzá, ha tudná, hogy a puszta jelenléte mennyire megkönnyíti a pénzkeresetemet.~ Végül néhány zseb után leáll. A siker kulcsa a tolvajlásnál az, hogy ne legyünk túl kapzsik. Épp indulna is tovább, mikor gondol egyet, és elmosolyodva elindul ő is a pad felé, arcán mosoly. Elvégre bunkó dolog lenne tőle, ha nem köszönné meg a lány együttműködését, így hálából igazán megajándékozhatja a lány a jelenlétével. Ahogy odaér a lány mellé a távolból hallja, ahogy valaki felfedezi, hogy kicsit könnyebb lett az erszénye hála a sötételfnek.* -Szabad a hely? *Kérdezi a lány melletti szabad helyre utalva. Arcán mosoly, a mostani kapás után kifejezetten jó kedve van.*
1394. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-24 16:33:31
Üzenet elküldve: 2015-01-24 16:33:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ariad Gerdovar-nak címezve//
* Egyszerű séta ez Assirih részéről, úgy gondolta, ma szabadnapot vesz ki. Persze nem azért, mert netán megunta volna eddigi ténykedését, csupán arról van szó, hogy Fürti sikeres estét tudhat maga mögött.
Kényelmesen nyújtózkodik, el-elmélázik, ahogy a hajókat figyeli. Új emberek, új lehetőségek. Ám nem ma, ma csak a kellemes, enyhe időt és a tenger sós illatát fogja élvezni.
Kecses léptekkel vonul végig a kikötőben lézengők közt, egy padot keres, amelyen megpihenhet és ugyanolyan lézengő lehet ő is. Arcára finom kis mosoly ül ki, amikor megpillantja a keresett tárgyat. Afelé veszi az irányt, törtetően, mintha éppen egy nagy szakmányszerző körútra indulna.*
* Egyszerű séta ez Assirih részéről, úgy gondolta, ma szabadnapot vesz ki. Persze nem azért, mert netán megunta volna eddigi ténykedését, csupán arról van szó, hogy Fürti sikeres estét tudhat maga mögött.
Kényelmesen nyújtózkodik, el-elmélázik, ahogy a hajókat figyeli. Új emberek, új lehetőségek. Ám nem ma, ma csak a kellemes, enyhe időt és a tenger sós illatát fogja élvezni.
Kecses léptekkel vonul végig a kikötőben lézengők közt, egy padot keres, amelyen megpihenhet és ugyanolyan lézengő lehet ő is. Arcára finom kis mosoly ül ki, amikor megpillantja a keresett tárgyat. Afelé veszi az irányt, törtetően, mintha éppen egy nagy szakmányszerző körútra indulna.*
1393. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-24 13:38:03
Üzenet elküldve: 2015-01-24 13:38:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Kiérve a dokkok közül Ariad léptei lelassulnak. Kellemesen nyújtózik egyet, élvezve a nyüzsgést. ~Ez való nekem. Egy tömeg, ahol senki nem ismer, és a nyüzsgésük, ami engedi nekem, hogy elvegyüljek és észrevétlenül elvegyem azt ami kell. Na de nem most. Először a felfedezés.~ Gondolja, majd neki is indul a nézelődésnek. A legtöbb bámészkodóval ellentétben őt nem érdekli a hajókavalkád. Onnan nincs mit lopni. A tömeget nézi, figyeli a mozgásukat, hol állnak meg általában, mik azok a pontok, amik lekötik a figyelmüket általában annyira, hogy megadják Ariadnak a szükséges egy pillanatnyi figyelmetlenséget és ezzel a tökéletes lehetőséget egy kis keresetre. De nem most. A hosszú utazás kissé kifárasztotta, és tapasztalatból tudja, hogy fáradtan nem jó lopni. Felületessé és türelmetlenné teszi az embert. És sajnos a sötételfet is, és az ehhez fűződő tapasztalatai nem éppen kellemesek, így nem akar belőlük ismétlést. Így hát egy kis nézelődés után elindul felfedezni a környéket. Lábai a sziklaszirtek felé viszik.*
1392. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-24 13:22:23
Üzenet elküldve: 2015-01-24 13:22:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Ariad érkezik a dokkokhoz úgy, ahogy a legtöbben: hajóval. Az útvonalon megbizonyosodott újra valamiről. A tisztességes munka egyszerűen nem való neki. De el akart jutni Atheniorba, és ez tűnt a legegyszerűbb módnak, mivel felszökni a hajóra és végigpotyázni az utat nem sikerült. Na persze nem a próbálkozás hiánya miatt. Szerencsére csak a pakolásnál kellett segítenie főleg, így nem mondhatni, hogy halálra dolgoztatták volna. ~Persze még ez is több, mint amit az elmúlt 20 évben évente összesen dolgoznom kellett. Persze az az oka, hogy most itt vagyok~ Nem mintha lett volna túl sok választása. Kissé túl forró lett a lába alatt a talaj a Tűz Városában, Wegtorenben és kénytelen volt odébb állni. Szája felfelé kunkorodik saját szóviccére. Lassan haladnak a rakodással, de a fiatal sötételf azért annyira nem sötét, hogy végig is dolgozza, hisz a fizetsége úgyis csak az út volt, és az út alatti ellátás. ~Bár azt a moslékot amit felszolgáltak azért túlzás ellátásnak hívni.~ Így tehát egy alkalmas pillanatban lelép, és elindul a kikötő felé. Szerencsére senki nem követi. ~Szerintem számítottak is rá, hogy le fogok lépni.~ Gondolja, miközben elhagyja a dokkok területét.*
1391. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-23 10:35:36
Üzenet elküldve: 2015-01-23 10:35:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Iszonyatos fejfájással ébred a tegnap esti tivornya nem jól sült el. Sietve kellet távoznia mivel a nagy szája és rasszista megjegyzései nemigazán tetszett annak az ork társaságnak akik mellette lévő asztalnál ültek.*
~Orkok~
*Nehezen kikászálódik fekhelyéül szolgáló hálók és kötelek halmáról és a hordók takarásából. Előveszi öreg pipáját komótosan megtömi majd meg gyújtja. Hatalmasat szív belőle. Mélyen lent tartja és hatalmas sóhajjal kifúja füstöt. Felcsapja a vállára harctól behorpadt pajzsát. Majd vállára veszi harci kalapácsát és elindul hogy keressen valamit iszonyatos másnaposságára.*
~Jólesne egy... kettő... három sör vagy valakit leverni.~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.23 12:35:09, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
~Orkok~
*Nehezen kikászálódik fekhelyéül szolgáló hálók és kötelek halmáról és a hordók takarásából. Előveszi öreg pipáját komótosan megtömi majd meg gyújtja. Hatalmasat szív belőle. Mélyen lent tartja és hatalmas sóhajjal kifúja füstöt. Felcsapja a vállára harctól behorpadt pajzsát. Majd vállára veszi harci kalapácsát és elindul hogy keressen valamit iszonyatos másnaposságára.*
~Jólesne egy... kettő... három sör vagy valakit leverni.~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.23 12:35:09, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
1390. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-22 17:36:35
Üzenet elküldve: 2015-01-22 17:36:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*Vissza is tér egyik barátságos helyszínére, már csak azokból is, mert a kártyabarlangból kirúgták. Nem azért, mert csalt, azt nem vették észre, hanem mert ott is sikerült egy aljas alaknak túl komolyan vennie magát és Zaranirra ugrania, amit ő sem hagyott csak úgy. Nadnak igaza lehetett, már tényleg nincsen jó matrózalapanyag, már egy egyszerű tréfát sem lehet elsütni anélkül, hogy ne akarnák levágni a kezét. Bár lehet azért, mert az észrevette, hogy Zaranir csalt, csak nem hagyott neki elég fogat, hogy ezt el is mesélje.*
~Ezek a mai kalózalapanyagok semmire nem jók.~
*Tér is vissza a hideg, szeles Kikötőbe, bár már nincs átázva, így annyira nem hatja meg az események ily volta. Meg azért egy üveg rumot el is csent, amivel fűti magát, persze nagyon óvatosan, hiszen tisztában van azzal, milyen hatása lehet annak, a túl sokat iszik, vagy ha egyáltalán mérsékelten. Csak ezt kalózbarátai meg ne tudják, nem biztos, hogy jó néven vennék. Bár már sejthetik, de kósza sejtésekből nem lehet baj. Kivéve, ha csalásról van szó, akkor vérre és fogra megy.*
~Ezek a mai kalózalapanyagok semmire nem jók.~
*Tér is vissza a hideg, szeles Kikötőbe, bár már nincs átázva, így annyira nem hatja meg az események ily volta. Meg azért egy üveg rumot el is csent, amivel fűti magát, persze nagyon óvatosan, hiszen tisztában van azzal, milyen hatása lehet annak, a túl sokat iszik, vagy ha egyáltalán mérsékelten. Csak ezt kalózbarátai meg ne tudják, nem biztos, hogy jó néven vennék. Bár már sejthetik, de kósza sejtésekből nem lehet baj. Kivéve, ha csalásról van szó, akkor vérre és fogra megy.*
1389. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-16 17:15:54
Üzenet elküldve: 2015-01-16 17:15:54
ÚJ
![>Eriel, az éjszakai ... [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1618_tunder_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*Néhány nap után megérkeznek a kikötőbe. Az úton megbeszélte a karaván vezetőjével, hogy pontosan egy nap múlva ugyanitt találkoznak, hogy visszafele is együtt tudjanak utazni. Eriel megköszöni az eddigieket, majd körbenéz a kikötőbe. Nem az a kellemes látvány, de határozottan jobb, mint például a szegénynegyed. Rakodó munkások itt, hajók ott, matrózok járnak fel-alá, ahogy viszik-hozzák az árukat, ahogy azok gazdát cserélnek, olykor-olykor az eredeti gazda tudta nélkül. Forgalmas forgatag ez, ahol mindenféle lény megfordul, de azért túlnyomórészt embereket látni erre. Eriel útmutatást kért a karaván vezetőjétől még mikor elváltak, az alapján indul meg a kikötőben, és reményei szerint hamarosan nyugodtabb, csendesebb környezetben találhatja majd magát.*
1388. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-12 03:19:00
Üzenet elküldve: 2015-01-12 03:19:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*Kicsit még rázza a hideg, de legalább nem álmos, ami egy eredmény. Viszont ha őszinte akar lenni, akkor nagyon rázza a hideg, így meg is keresi egyik régi barátját, akivel nem is oly rég össze is találkozott hogy újra kisegíttesse magát vele. És nem is kell csalódnia, egy rövid időn belül már újra mellécsapódott egy kártyázó társaságnak egy tűz meleg fénye körül. Már csak a lapokban nem akar csalódni, pedig időről időre kell is neki, mert legendás szerencséje kezdi elhagyni vagy csak az osztó keze van úgy beállítva, hogy neki itt sok babér ne teremjen. Közben hallja, ahogy megemlékeznek a bunyóról is és pár károsult is tartózkodik a társaságban, de sem ők benne, sem pedig ő bennük nem lát semmi ismerőset, úgy látszik elkerülték egymást akkor. Előfordul az ilyen, a legjobb társaságban is, hát még itten.*
1387. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-12 02:48:25
Üzenet elküldve: 2015-01-12 02:48:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
~Szomorú, miért kell minden szórakozást csírájában elfojtani, így hogy örüljön bárminek is az ember.~ *Gondol arra, hogy az első erőteljes indulatok után lenyugodni látszanak a kedélyek. Három-öt részeg matrózt is számol, akik mintha valami összetűzést akarván rendezni, gyorsan összekaptak, már a fene sem figyelte, hogy pontosan micsodán. Talán sikerült az egyiknek lelkesebben oldalba vágni a másikat a kelleténél és ez nem vevődött jó néven és visszamenőlegesen is akarták rendezni az ügyeket. Ilyenkor pedig a jó hangulat, egy Zaranir fajta katasztrófaturistának, általában garantált. Másodlagos terve persze az volt, hogy majd ő is rásegít az eseményekre, bevonva pár plusz főt, majd a káoszból kihátrálva tekint örömmel, miközben felsunnyog a legközelebbi hajóra egy kicsit megszedni magát. Ha már a legénység úgy is elfoglalt, ő ebből miért ne húzhatna hasznot, hiszen sokat dolgozott érte. Dehát a városőrség tisztelt, de nem megbecsült tagjai gyorsan úgy döntöttek, hogy ennek a kétes szórakozásnak véget vetnek, ezzel rombolva az események Zaranir számára kedvezően kaotikus képét.*
*Legalábbis csak az első felvonásban, ugyanis valaki erőteljes kedvességgel és megkérdőjelezhető szándékkal üti le hátulról a fegyveres városőrt. Ezzel Zaranir egyet is ért, hiszen minek szemből menni, úgy csak a kardba futhat bele az emberfia. És még egy úri személyről van szó, hiszen előre szólt, hogy le fogja ütni, bár természetesen felkészülési időt azért nem adott az őrnek, aki le is hullajtja azt a szép tollat a fejéről, ami valószínűleg a rangot jelentette. De a feje persze a szokások és hagyományok őreként követi is a tollat le a padlóra. Nem erőlködik azzal senki, hogy leszámolják neki a tizet, ez erőteljes, kiütéses győzelem volt. Legalább a rangban első ment rang szerint elsőnek a földre. Miután kikupált társuk megkupálódott, az őrök maradéka kissé megrezzent a helyzet láttán. A matrózokkal ellentétben, akikben viszont bátorságot vettek az eseményből és Zaranirral szemben, aki már kezdi érezni a kiömlött vér és talált kincs szagát. Meg az erősítést hívó harangszót. Majdnem el is neveti magát. A harangszónak egyetlen szépséghibája van ilyenkor, hogy vonzza a tekintetet. És egy ilyen zűrös helyzetben, ha mindenki egyetlen dologra kezd el fókuszálni, majd az esemény abbamarad, óhatatlanul is egymás szemébe kalandozik a tekintetük. Ez pedig a fogak erőteljes fogyásával és a karizmatikus jegyek elvesztésével jár, bár a legtöbb esetben már nincs sokminden vesztenivaló.*
*És már csattan is az első vitarendező pofon. Kicsit kellett rá várni, mindenki olyan tesze-tosza mostanában, pedig a hidegben általában fokozódik az ivási és kilengési hajlam, nem az várta, hogy mindenki a zsebében melegíti majd a kezét. Végül nem kellett akkorát csalódnia, hiszen ami megtörtént, megtörtént. Csak arról feledkezett meg, hogy amíg ő elsők között érkezett ide szórakozni, addig mögötte széles tömeg sorakozott fel, jelenleg egymás kiosztása céljából. Ami előnytelen lesz a számára, mivel így nehezen fog kijutni. De amit nem kezd el, annak a végére sem ér.*
*Az első ütés mindig a legfontosabb, mert az adja meg a motivációt a többihez. Zaranir első ütése bár célját elérte, nem fejtett ki rajta akkora hatást, mint amennyit az egoja gondolt, inkább amennyi az izomzatától telt és ez egy kicsit lelankasztja kedvét. Az első adottat viszont letudta és bizonyos szemszögből nyert egy csekély teret a haladáshoz is. Majd beérkezik az első kapott is, ami aljas módon gyomorszáj tájékén környékezi meg. A válasz erre már sokkal dinamikusabb tőle, de a tanulságot is levonta, mégpedig azt, hogy talán hanyagolnia kéne ezt a fajta szórakozást, elszokott tőle. Ezt az is megerősíti, amikor egy dobókés levág egy darabot a hajából és az arcán is ejteni vél egy apró vágást. Még szerencse, hogy fellökték, különben sokkal rosszabbul is járhatott volna. Vagy belelökték, talán mindegy is, a lényeg, hogy túlélte. Végül, pár taktikus ütésnek és egy nagyobb adag szerencsének köszönhetően kikeveredett a tömegből, viszont végképp elvesztette minden kedvét ahhoz, hogy itten keselyűtáncot lejtsen az értékek felett. Szépen kiáll a bunyóból, lassan halad tovább, mintha észre se venné ezen elég szembetűnő eseményt, még kedvesen néz is a városőrökre, akiket hidegen is hagy jelenléte. Enyhe melankóliával nézi végig, biztonságos távolságból, ahogy feloszlik az esemény és felsorakoztatják a jelentkezőket a helyi cellákra, bár nem emlékszik arra, hogy itt is látott volna barakkféleséget. Egy negyed órán belül viszont már minden visszaröppen a régi kerékvágásba, ezen apropón pedig unalmassá is válik Zaranir számára, így halad tovább, eredeti célja felé.*
*Legalábbis csak az első felvonásban, ugyanis valaki erőteljes kedvességgel és megkérdőjelezhető szándékkal üti le hátulról a fegyveres városőrt. Ezzel Zaranir egyet is ért, hiszen minek szemből menni, úgy csak a kardba futhat bele az emberfia. És még egy úri személyről van szó, hiszen előre szólt, hogy le fogja ütni, bár természetesen felkészülési időt azért nem adott az őrnek, aki le is hullajtja azt a szép tollat a fejéről, ami valószínűleg a rangot jelentette. De a feje persze a szokások és hagyományok őreként követi is a tollat le a padlóra. Nem erőlködik azzal senki, hogy leszámolják neki a tizet, ez erőteljes, kiütéses győzelem volt. Legalább a rangban első ment rang szerint elsőnek a földre. Miután kikupált társuk megkupálódott, az őrök maradéka kissé megrezzent a helyzet láttán. A matrózokkal ellentétben, akikben viszont bátorságot vettek az eseményből és Zaranirral szemben, aki már kezdi érezni a kiömlött vér és talált kincs szagát. Meg az erősítést hívó harangszót. Majdnem el is neveti magát. A harangszónak egyetlen szépséghibája van ilyenkor, hogy vonzza a tekintetet. És egy ilyen zűrös helyzetben, ha mindenki egyetlen dologra kezd el fókuszálni, majd az esemény abbamarad, óhatatlanul is egymás szemébe kalandozik a tekintetük. Ez pedig a fogak erőteljes fogyásával és a karizmatikus jegyek elvesztésével jár, bár a legtöbb esetben már nincs sokminden vesztenivaló.*
*És már csattan is az első vitarendező pofon. Kicsit kellett rá várni, mindenki olyan tesze-tosza mostanában, pedig a hidegben általában fokozódik az ivási és kilengési hajlam, nem az várta, hogy mindenki a zsebében melegíti majd a kezét. Végül nem kellett akkorát csalódnia, hiszen ami megtörtént, megtörtént. Csak arról feledkezett meg, hogy amíg ő elsők között érkezett ide szórakozni, addig mögötte széles tömeg sorakozott fel, jelenleg egymás kiosztása céljából. Ami előnytelen lesz a számára, mivel így nehezen fog kijutni. De amit nem kezd el, annak a végére sem ér.*
*Az első ütés mindig a legfontosabb, mert az adja meg a motivációt a többihez. Zaranir első ütése bár célját elérte, nem fejtett ki rajta akkora hatást, mint amennyit az egoja gondolt, inkább amennyi az izomzatától telt és ez egy kicsit lelankasztja kedvét. Az első adottat viszont letudta és bizonyos szemszögből nyert egy csekély teret a haladáshoz is. Majd beérkezik az első kapott is, ami aljas módon gyomorszáj tájékén környékezi meg. A válasz erre már sokkal dinamikusabb tőle, de a tanulságot is levonta, mégpedig azt, hogy talán hanyagolnia kéne ezt a fajta szórakozást, elszokott tőle. Ezt az is megerősíti, amikor egy dobókés levág egy darabot a hajából és az arcán is ejteni vél egy apró vágást. Még szerencse, hogy fellökték, különben sokkal rosszabbul is járhatott volna. Vagy belelökték, talán mindegy is, a lényeg, hogy túlélte. Végül, pár taktikus ütésnek és egy nagyobb adag szerencsének köszönhetően kikeveredett a tömegből, viszont végképp elvesztette minden kedvét ahhoz, hogy itten keselyűtáncot lejtsen az értékek felett. Szépen kiáll a bunyóból, lassan halad tovább, mintha észre se venné ezen elég szembetűnő eseményt, még kedvesen néz is a városőrökre, akiket hidegen is hagy jelenléte. Enyhe melankóliával nézi végig, biztonságos távolságból, ahogy feloszlik az esemény és felsorakoztatják a jelentkezőket a helyi cellákra, bár nem emlékszik arra, hogy itt is látott volna barakkféleséget. Egy negyed órán belül viszont már minden visszaröppen a régi kerékvágásba, ezen apropón pedig unalmassá is válik Zaranir számára, így halad tovább, eredeti célja felé.*
1386. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-09 01:09:34
Üzenet elküldve: 2015-01-09 01:09:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sumia Laeroth //
*Mikor megérkezik a kikötőbe teljesen átszellemül és áthatja a nosztalgikus érzés. Eszébe jutnak azok a szép évek amikor kalózhajón szolgált másodtisztként. Amikor csak a kaland számított. A sós tenger és a hal szagának pikáns keveréke beleszáll orrába és kirázza a hideg. A rakparton munkások pakolásznak ládákat, hordókat és különböző méretű zsákokat. Sirályok visítanak őrjítően éles hangon és halászhálók csapódnak a vízbe. Teljesen átszellemülve sétál le a hajóról és csak percek elteltével jön rá, hogy neki feladata van és, hogy mit is keres. Arra is rájön, hogy sejtelme sincsen, hogy merre kezdje a keresést ezért a kérdezősködés - vagy ha úgy hozza a sors akkor a lefizetés mellett határoz. Egy elfet pillant meg aki valósággal fénylik a körülötte lévő munkásokhoz képest. Bájos mosolyával és világos öltözékével a legtisztább képet nyújtja ami ebben a kikötőben elérhető. Scorrage odalép hozzá majd finoman megérinti a vállát és megszólítja.*
-Elnézést hölgyem.
*Hangjából semmilyen érzelem nem hallatszik. Kedves ugyanakkor olyan mint a víz, a szomjat oltja de íze nincs. ~Csak most sikerült leráznod magadról egy kellemetlen esetet és most ismét egy másikba futsz, te marha.~ Szidja magát.*
-Scorrage vagyok. *Enyhén meghajol kifejezve tiszteletét.*
-A segítségedet kérném ugyanis keresek egy klánt és nem tudom merre találom. Valami Gardohár *elgondolkozik* vagy Hardogár? *Kérdezi magától majd villámcsapás ként ugrik fejébe a gondolat.* -Thargodar. *Picit talán hangosabbra sikerült ez az utolsó szó mint tervezte így megereszt egy mosolyt nyugtatás gyanánt.*
*Mikor megérkezik a kikötőbe teljesen átszellemül és áthatja a nosztalgikus érzés. Eszébe jutnak azok a szép évek amikor kalózhajón szolgált másodtisztként. Amikor csak a kaland számított. A sós tenger és a hal szagának pikáns keveréke beleszáll orrába és kirázza a hideg. A rakparton munkások pakolásznak ládákat, hordókat és különböző méretű zsákokat. Sirályok visítanak őrjítően éles hangon és halászhálók csapódnak a vízbe. Teljesen átszellemülve sétál le a hajóról és csak percek elteltével jön rá, hogy neki feladata van és, hogy mit is keres. Arra is rájön, hogy sejtelme sincsen, hogy merre kezdje a keresést ezért a kérdezősködés - vagy ha úgy hozza a sors akkor a lefizetés mellett határoz. Egy elfet pillant meg aki valósággal fénylik a körülötte lévő munkásokhoz képest. Bájos mosolyával és világos öltözékével a legtisztább képet nyújtja ami ebben a kikötőben elérhető. Scorrage odalép hozzá majd finoman megérinti a vállát és megszólítja.*
-Elnézést hölgyem.
*Hangjából semmilyen érzelem nem hallatszik. Kedves ugyanakkor olyan mint a víz, a szomjat oltja de íze nincs. ~Csak most sikerült leráznod magadról egy kellemetlen esetet és most ismét egy másikba futsz, te marha.~ Szidja magát.*
-Scorrage vagyok. *Enyhén meghajol kifejezve tiszteletét.*
-A segítségedet kérném ugyanis keresek egy klánt és nem tudom merre találom. Valami Gardohár *elgondolkozik* vagy Hardogár? *Kérdezi magától majd villámcsapás ként ugrik fejébe a gondolat.* -Thargodar. *Picit talán hangosabbra sikerült ez az utolsó szó mint tervezte így megereszt egy mosolyt nyugtatás gyanánt.*
1385. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-07 17:25:15
Üzenet elküldve: 2015-01-07 17:25:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Khyr Kreantis - Zárás //
- Takaróból? Chh...
*Legyint tettetett nagyképűséggel, amivel igazából magát járatja csak le, hiszen annyira megijedt az imént, hogy kicsit kizökkent a ritmusból, és le sem esik neki, hogy egy nagy takarót kis részekre is lehet vágni. Igen, megijedt... Egy pillanat alatt igen sok minden lepergett előtte, többet közt az, hogy újra egyedül marad ebben a hatalmas nagyvilágban, ismerősök nélkül. Khyrt elveszíteni pedig most egyenlő lenne tényleg magával a halállal. Ezért sápadt még kissé ő is, s szíve oly hevesen ver, hogy szinte kihallatszik mellkasán. Így hangja is kicsit lágyabb, néhol megremeg, ám mikor a tolvaj elkezdi vagdosni a takarót, van ideje lenyugodni, míg mereven figyeli őt. S egyben fejéhez is kap, mikor tudatosul benne, hogy a kis csíkokra szabdalás neki eszébe sem jutott. Gúnyosan meg is rázza fejét, majd elneveti magát.*
- Na jó, ennyit rólam... Ha rajtam múlt volna, akkor csobbantunk volna!
*Röhögi, majd elveszi a szép kis ládikót, mely már önmagában is értékesnek tűnik. Egy ideig csak nézegeti, forgatja a kezében, rázogatja, majd belehelyezvén a tolvajkulcsot elhúzza a száját.*
- Hát cicám, azt hiszem, hogy sikerült kiválasztanod a legjobban zárt ládikót! *lehuppan az egyik közeli díszes hordóra, enyhén kidugja nyelvét, becsukja egyik szemét, miközben koncentrál* De semmi gond, anyuci megoldja!
*Nagyjából bő tíz perc telhet el, ami Liannánál rengeteg, hiszen remekül ért a zárak feltöréséhez, mikor egy halk kattanás hallatszik a dobozka felől.*
- Meg van!
*Kiáltja lelkesen, de hamar csendesebbre veszi, s Khyr felé nyújtja a ládikát.*
- Tiéd lehet a megtiszteltetés, hogy feltárod eme kincsesládikót, s mérhetetlen szerencséddel odavarázsolsz egy igen értékes tárgyat!
*Mondja színpadiasan, még meg is hajol Khyr előtt, mintha csak valami csodás istenség lenne, ki egy isteni cselekedetet akar épp végrehajtani. Viszont úgy tűnik, hogy a szerencse valóban mellettük áll... Ha a tolvaj felnyitja a kis szelencét, már az első résnél enyhe fényességet fedezhetnek fel. Lianna számára mintha megállna az idő, úgy figyeli visszafojtott lélegzettel, szinte gyermeki csillogással a szemében az eseményeket. S mikor feltárul, szinte könnybe lábadnak íriszei... Egy csodálatos, csillogó, arany nyakék pihen benne vörös bársony párnácskán, amiben egy nagyon értékes kő helyezkedik el.*
- Főnyeremény!!!
*Rögtön Khyr nyakába ugrik örömében a fekete hajú, s jól megszorongatja őt! A nyakék nem kevesebb, mint 700 aranyat ér, melyet Khyr Kreantis bármikor megszerezhet, ha eladja.
Persze, ha minden ilyen egyszerű lenne... Váratlanul nagyot nyikordul a hajó, s hirtelen megindul az! Lianna riadtan rohan az ablakhoz, készen arra, hogy lemászás helyett ugorjon, ám ahogy elindult a jármű, úgy meg is áll hamar. Hallgatózni is kezd a hölgyemény, s eme szavakat veszi ki fentről.*
- Úgy, ott jó lesz! *tehát kicsit csak odébb kellett állnia a hajónak, nem indult el véglegesen* Ti hozzátok ki a maradék ládát, egy részét eladjuk itt!
*A hölgyike megint egy pillanatra riadt ábrázatot ölt, de hamar cselekszik.*
- Indulnunk kell, most! Nehogy itt hagyd a nyakéket, tedd vissza a ládát is a helyére, hogy később tűnjön fel a hiánya!
*Szinte pár pillanat alatt hadarja el az egészet, majd pedig indul is a takaróból készült kötélhez, s pillanatok alatt lent is van. Khyrt is sürgeti egy kicsit, s mikor ő is leér, pont akkor kattan a raktár szoba ajtaja, s lépnek be rajta. Ám a továbbiakat már nem annyira hallják, hiszen Lianna amilyen gyorsan csak tud, elkezd úszni vissza a kikötő kihaltabb része felé. Ott gyorsan kikapaszkodik a vízből, majd rögtön a dokkok felé siet, hogy jobban elvegyüljön, s hogy minél távolabb legyen a hajótól. A ruhák pedig majd megszáradnak valami tűznél...*
- Khyr... *fordul a tolvaj felé* El sem tudom mondani, hogy mennyire örültem annak, hogy újra láthattalak. Nekem most sajnos mennem kell, mert határidőre el kell lopnom egy kisebb tárgyat Artheniorban. *ekkor a nyakába borul* Hiányozni fogsz! Ígérd meg, hogy még találkozunk! *elmorzsol pár könnycseppet* Hamarosan visszatérek a kikötőbe, remélem, hogy még itt talállak!
*Azzal letörli a könnyet a szeméből, nyom egy csókot Khyr arcára, majd sietős léptekkel megindul kifelé a dokkokból. Az utolsó saroknál még visszafordul, s összerándult arcán látszik, hogy újra itatja az egereket, majd miután hevesen integet még Khyrnek, eltűnik a dokkok koszos világában. Sajnos a munka az munka, s egy tolvajnak minden lehetőséget meg kell ragadnia... Ám ahogy ígérte, még vissza fog térni, s akkor teljesen biztos benne, hogy új kalandokba fognak csöppenni az ő régi barátjával!
A nyakék pedig... Nem véletlenül maradt a tolvajnál, direkt hagyta nála Lianna...*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.07 17:26:17
- Takaróból? Chh...
*Legyint tettetett nagyképűséggel, amivel igazából magát járatja csak le, hiszen annyira megijedt az imént, hogy kicsit kizökkent a ritmusból, és le sem esik neki, hogy egy nagy takarót kis részekre is lehet vágni. Igen, megijedt... Egy pillanat alatt igen sok minden lepergett előtte, többet közt az, hogy újra egyedül marad ebben a hatalmas nagyvilágban, ismerősök nélkül. Khyrt elveszíteni pedig most egyenlő lenne tényleg magával a halállal. Ezért sápadt még kissé ő is, s szíve oly hevesen ver, hogy szinte kihallatszik mellkasán. Így hangja is kicsit lágyabb, néhol megremeg, ám mikor a tolvaj elkezdi vagdosni a takarót, van ideje lenyugodni, míg mereven figyeli őt. S egyben fejéhez is kap, mikor tudatosul benne, hogy a kis csíkokra szabdalás neki eszébe sem jutott. Gúnyosan meg is rázza fejét, majd elneveti magát.*
- Na jó, ennyit rólam... Ha rajtam múlt volna, akkor csobbantunk volna!
*Röhögi, majd elveszi a szép kis ládikót, mely már önmagában is értékesnek tűnik. Egy ideig csak nézegeti, forgatja a kezében, rázogatja, majd belehelyezvén a tolvajkulcsot elhúzza a száját.*
- Hát cicám, azt hiszem, hogy sikerült kiválasztanod a legjobban zárt ládikót! *lehuppan az egyik közeli díszes hordóra, enyhén kidugja nyelvét, becsukja egyik szemét, miközben koncentrál* De semmi gond, anyuci megoldja!
*Nagyjából bő tíz perc telhet el, ami Liannánál rengeteg, hiszen remekül ért a zárak feltöréséhez, mikor egy halk kattanás hallatszik a dobozka felől.*
- Meg van!
*Kiáltja lelkesen, de hamar csendesebbre veszi, s Khyr felé nyújtja a ládikát.*
- Tiéd lehet a megtiszteltetés, hogy feltárod eme kincsesládikót, s mérhetetlen szerencséddel odavarázsolsz egy igen értékes tárgyat!
*Mondja színpadiasan, még meg is hajol Khyr előtt, mintha csak valami csodás istenség lenne, ki egy isteni cselekedetet akar épp végrehajtani. Viszont úgy tűnik, hogy a szerencse valóban mellettük áll... Ha a tolvaj felnyitja a kis szelencét, már az első résnél enyhe fényességet fedezhetnek fel. Lianna számára mintha megállna az idő, úgy figyeli visszafojtott lélegzettel, szinte gyermeki csillogással a szemében az eseményeket. S mikor feltárul, szinte könnybe lábadnak íriszei... Egy csodálatos, csillogó, arany nyakék pihen benne vörös bársony párnácskán, amiben egy nagyon értékes kő helyezkedik el.*
- Főnyeremény!!!
*Rögtön Khyr nyakába ugrik örömében a fekete hajú, s jól megszorongatja őt! A nyakék nem kevesebb, mint 700 aranyat ér, melyet Khyr Kreantis bármikor megszerezhet, ha eladja.
Persze, ha minden ilyen egyszerű lenne... Váratlanul nagyot nyikordul a hajó, s hirtelen megindul az! Lianna riadtan rohan az ablakhoz, készen arra, hogy lemászás helyett ugorjon, ám ahogy elindult a jármű, úgy meg is áll hamar. Hallgatózni is kezd a hölgyemény, s eme szavakat veszi ki fentről.*- Úgy, ott jó lesz! *tehát kicsit csak odébb kellett állnia a hajónak, nem indult el véglegesen* Ti hozzátok ki a maradék ládát, egy részét eladjuk itt!
*A hölgyike megint egy pillanatra riadt ábrázatot ölt, de hamar cselekszik.*
- Indulnunk kell, most! Nehogy itt hagyd a nyakéket, tedd vissza a ládát is a helyére, hogy később tűnjön fel a hiánya!
*Szinte pár pillanat alatt hadarja el az egészet, majd pedig indul is a takaróból készült kötélhez, s pillanatok alatt lent is van. Khyrt is sürgeti egy kicsit, s mikor ő is leér, pont akkor kattan a raktár szoba ajtaja, s lépnek be rajta. Ám a továbbiakat már nem annyira hallják, hiszen Lianna amilyen gyorsan csak tud, elkezd úszni vissza a kikötő kihaltabb része felé. Ott gyorsan kikapaszkodik a vízből, majd rögtön a dokkok felé siet, hogy jobban elvegyüljön, s hogy minél távolabb legyen a hajótól. A ruhák pedig majd megszáradnak valami tűznél...*
- Khyr... *fordul a tolvaj felé* El sem tudom mondani, hogy mennyire örültem annak, hogy újra láthattalak. Nekem most sajnos mennem kell, mert határidőre el kell lopnom egy kisebb tárgyat Artheniorban. *ekkor a nyakába borul* Hiányozni fogsz! Ígérd meg, hogy még találkozunk! *elmorzsol pár könnycseppet* Hamarosan visszatérek a kikötőbe, remélem, hogy még itt talállak!
*Azzal letörli a könnyet a szeméből, nyom egy csókot Khyr arcára, majd sietős léptekkel megindul kifelé a dokkokból. Az utolsó saroknál még visszafordul, s összerándult arcán látszik, hogy újra itatja az egereket, majd miután hevesen integet még Khyrnek, eltűnik a dokkok koszos világában. Sajnos a munka az munka, s egy tolvajnak minden lehetőséget meg kell ragadnia... Ám ahogy ígérte, még vissza fog térni, s akkor teljesen biztos benne, hogy új kalandokba fognak csöppenni az ő régi barátjával!
A nyakék pedig... Nem véletlenül maradt a tolvajnál, direkt hagyta nála Lianna...*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.07 17:26:17
1384. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-06 22:28:16
Üzenet elküldve: 2015-01-06 22:28:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
*Lianna elindul a magasba, s Khyr aggodalommal vegyes érdeklődéssel figyeli ahogy mászik. A víz hideg, s ha lehetséges még hidegebb mint két perccel ezelőtt. A tolvaj ritmusosan mozgatja a karjait és lábait, hogy a felszínen tartsa magát, s hogy a belső szervei ne fagyjanak jéggé. Már nem érzi a csontvelejében a jégszilánkokat, de a nyaki ízületei még görcsösen fájnak. Kellemesebb fürdésben is volt már része...
Lianna fenn van, profi módon töri be az üveget, csendes mint egy macska. Ekkor Khyr megfogja a kötelet és egy pillanatnyi hezitálás után kiemelkedik a vízből. Óvatosan halad felfelé, nem szeretné, ha visszakerülne a víz alá, immár egy rozsdás kampóval a fejében. Minden mozdulatnál félve sandít felfelé. Végül megérkezik az ablak alá... csak pár méterrel jobbra. Lendületet vesz, mint az elődje, minden alkalommal kinyújtja a kezét a párkány felé, hogy minél kevesebbet kelljen idefent töltenie. Olyan megbízható ez a kötél, mintha egy lélekhúron csüngene...
Lépked, s előre nyúl, a tenyere felsiklik a párkányra, a szíve nagyot ver. Aztán a keze a levegőben tapogatózik tovább. Az idő lelassul, Khyr szeme kikerekedik, zöld tükröt tárva a világ elé. A kötél enged, szilánkok lebegnek a rozsda köteg körül, aminek kampó alakja van. Letekint.
Úgy húzza magához a sötét tenger, mint szerető, ki rá kényszerült, hogy vágyát visszafojtsa, de immáron szabad. Zuhan. Látja, ahogy közeledik a víztükör, fáj, ahogy eléri. A hideg víz végig karistolja arcát. Zuhan. Nem tompítja az esést az anyaggal való találkozás. Zuhan. Ott a kiszögellés amiről lendületet vett. Letörött a széle, biztosan akkor amikor Khyr elrugaszkodott tőle. Hatalmas tüskék merednek arca felé. Megcsonkította, most ő csonkítja meg a lányt. S valóban, gyengéd csókot lehel ajkára, amitől a bőr szakad, a csont törik. Nyársak döfik keresztül a koponyát, mely eddig elő volt, mostanra ronggyá vált.
Hiszen még érez. Kezek tapadnak a karjára és meghúzzák. Egy pillanatig csak bámul, pislog, majd megszorítja Lianna karját, másik kezével az ablak párkányt markolja. A fekete hajú lány szinte derékig kint van az ablakból. Megrántja, most Khyr hasa van ott ahol előtte a másiké. Még értetlenül bámul befelé, majd becsusszan csendesen.
A halála a fejében volt csupán. Egy másodperc alatt rohanták meg a rémképek, s ugyanannyi idő alatt el is szálltak. Tudta, hogy nem teljesen ép az elméje, mindég is tudta, de ilyen mértékű kiesést még nem tapasztalt.
Sápadtan kászálódik talpra. Liannára néz és őszintén elneveti magát, majd szája elé kapja a kezét.*
- Semmi baj cukorbaba! *Mosolyog* Biztos van itt olyan is ami hasznunkra lesz a lejutásnál is.
*Kiválaszt egy egyszerű, lakat nélküli fa ládát, mikor a lány előre engedi. Természetesen takarók. Nagy széles mosoly ül az arcára. A halálfélelem jött és ment.*
- Figyelj, hogy varázsolom ezt a puha takarót kötéllé...
*Előveszi kabátja alól a kisebbik tőrét és hosszú csíkokra szaggatja az urak téli menedékét. Villámkézzel összeköti a végeket, erősen, dupla tengerészcsomóval. Mikor végzett az egyik végét hozzáköti az ablak vasrácsához, a többit kihajítja a tenger felé. Ippeg leér a színre.
Kacsint*
- Most viszont, ha nem bánod kipakolom azt a szelencét.
*Levesz egy kicsiny díszes ládikát, s Liannához nyújtja.*
- Megkérhetlek? Restellem, de sosem használtam még tolvaj kulcsot.
*Mondja szomorú hangon és olyan fejet vág mint akinek meghalt a kiscicája, a szeretett nagymamija seggrákot kapott, a papáját eltaposta egy bölény, a mami odaégette a riskását és a házában tűz ütött ki s porig égett. Ráadásul ez mind egyszerre.*
Lianna fenn van, profi módon töri be az üveget, csendes mint egy macska. Ekkor Khyr megfogja a kötelet és egy pillanatnyi hezitálás után kiemelkedik a vízből. Óvatosan halad felfelé, nem szeretné, ha visszakerülne a víz alá, immár egy rozsdás kampóval a fejében. Minden mozdulatnál félve sandít felfelé. Végül megérkezik az ablak alá... csak pár méterrel jobbra. Lendületet vesz, mint az elődje, minden alkalommal kinyújtja a kezét a párkány felé, hogy minél kevesebbet kelljen idefent töltenie. Olyan megbízható ez a kötél, mintha egy lélekhúron csüngene...
Lépked, s előre nyúl, a tenyere felsiklik a párkányra, a szíve nagyot ver. Aztán a keze a levegőben tapogatózik tovább. Az idő lelassul, Khyr szeme kikerekedik, zöld tükröt tárva a világ elé. A kötél enged, szilánkok lebegnek a rozsda köteg körül, aminek kampó alakja van. Letekint.
Úgy húzza magához a sötét tenger, mint szerető, ki rá kényszerült, hogy vágyát visszafojtsa, de immáron szabad. Zuhan. Látja, ahogy közeledik a víztükör, fáj, ahogy eléri. A hideg víz végig karistolja arcát. Zuhan. Nem tompítja az esést az anyaggal való találkozás. Zuhan. Ott a kiszögellés amiről lendületet vett. Letörött a széle, biztosan akkor amikor Khyr elrugaszkodott tőle. Hatalmas tüskék merednek arca felé. Megcsonkította, most ő csonkítja meg a lányt. S valóban, gyengéd csókot lehel ajkára, amitől a bőr szakad, a csont törik. Nyársak döfik keresztül a koponyát, mely eddig elő volt, mostanra ronggyá vált.
Hiszen még érez. Kezek tapadnak a karjára és meghúzzák. Egy pillanatig csak bámul, pislog, majd megszorítja Lianna karját, másik kezével az ablak párkányt markolja. A fekete hajú lány szinte derékig kint van az ablakból. Megrántja, most Khyr hasa van ott ahol előtte a másiké. Még értetlenül bámul befelé, majd becsusszan csendesen.
A halála a fejében volt csupán. Egy másodperc alatt rohanták meg a rémképek, s ugyanannyi idő alatt el is szálltak. Tudta, hogy nem teljesen ép az elméje, mindég is tudta, de ilyen mértékű kiesést még nem tapasztalt.
Sápadtan kászálódik talpra. Liannára néz és őszintén elneveti magát, majd szája elé kapja a kezét.*
- Semmi baj cukorbaba! *Mosolyog* Biztos van itt olyan is ami hasznunkra lesz a lejutásnál is.
*Kiválaszt egy egyszerű, lakat nélküli fa ládát, mikor a lány előre engedi. Természetesen takarók. Nagy széles mosoly ül az arcára. A halálfélelem jött és ment.*
- Figyelj, hogy varázsolom ezt a puha takarót kötéllé...
*Előveszi kabátja alól a kisebbik tőrét és hosszú csíkokra szaggatja az urak téli menedékét. Villámkézzel összeköti a végeket, erősen, dupla tengerészcsomóval. Mikor végzett az egyik végét hozzáköti az ablak vasrácsához, a többit kihajítja a tenger felé. Ippeg leér a színre.
Kacsint*
- Most viszont, ha nem bánod kipakolom azt a szelencét.
*Levesz egy kicsiny díszes ládikát, s Liannához nyújtja.*
- Megkérhetlek? Restellem, de sosem használtam még tolvaj kulcsot.
*Mondja szomorú hangon és olyan fejet vág mint akinek meghalt a kiscicája, a szeretett nagymamija seggrákot kapott, a papáját eltaposta egy bölény, a mami odaégette a riskását és a házában tűz ütött ki s porig égett. Ráadásul ez mind egyszerre.*
1383. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-01-05 00:32:52
Üzenet elküldve: 2015-01-05 00:32:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*A napok magányosan telnek el, ahogy magára maradt. Hiába törte a fejét azon miképp indulhatna meg azután az ember után, aki fenekestől felforgatta az életét, nem jutott előrébb. Egymaga nem juthat el oda, főleg nem épségben, ebben biztos, így muszáj minden lehetőséget megragadnia, hogy elérhesse célját. Kicsit már bánja a hezitálását, hogy nem maradt a férfi mellett, de annak igaza volt. Még ő sem tudta hová és mibe fog belecsöppenni, így Sumia sem volt elég bátor, hogy vele utazzon tovább. De ahiány sajnos nem kis túlzással bolondítja meg. S végül arra jut, hogy elsőnek vissza utazik Artheniorba. Hisz nagy szerencséje ott volt, miért ne lenne újra szerencséje.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.05 23:35:31, a következő indokkal:
Világidegen kifejezés javítása. Múlt helyett jelen idő.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.05 23:35:31, a következő indokkal:
Világidegen kifejezés javítása. Múlt helyett jelen idő.
1382. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-12-31 12:54:10
Üzenet elküldve: 2014-12-31 12:54:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*A szerencsétlen feltűnés révén, jobbnak látja, ha a kikötő forgatagában belesimul kicsit a tömegbe, és onnan figyeli az őrség mozgását. Nagyon nem ez szerepelt előzetes tervében, de a heves temperamentuma ismét átírja az ötleteit. Már egy ideje rájött, hogy javítani kellene a hozzáállásán, de ez azóta sem sikerült. Még mindig fortyog a dühtől, ha visszagondol arra az alakra. Tisztában van vele, hogy miféle alakokkal van tele a hely, de az átlag egy gyilkost, vagy egy tolvajt lát benne, nem egy örömlányt. A fene gondolná róla, hogy ez a szakmája! Mikor észrevesz egy arra járkáló városőrt, behúzódik egy éppen lerakodás közepén járó hajó rakományának árnyékába. Szerencsére még csak felé sem néznek, úgy tűnnek el a tömegben.*
1381. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-12-27 14:31:19
Üzenet elküldve: 2014-12-27 14:31:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A gigász valóban nem a szavak embere, inkább a tettek beszélnek helyette, jóllehet a tettei olykor túl sokat és túl hangosan szavalnak és gyakran hagynak maguk után zúzott köveket szóvirágok helyett.
Meglehet, csipkelődése kissé vulgáris és pórias, de nem komoly igazán, inkább csak a stílusa, élethez való hozzáállása ilyen. Khan-nak nem kell komolyan vennie, felfoghatja, amolyan baráti ugratásnak.
Végighallgatja a kiselőadást, kifejezéstelen tekintettel figyeli, ahogy dől a szó a bérgebe nyergében ülő fickóból, ahogy elhagyják a dokkokat és megindulnak a fák felé.*
- Nah, látod?
*Ingatja meg mutatóujját Khan felé, amikor végre szóhoz jut mellette.*
- Pont ezért fogsz te beszélni helyettem. Úgy csűröd-csavarod a szót, mintha ez lenne a munkád. Apám a fél karját odaadta volna egy ilyen fiúért, aki képes ilyen ékesszólóan kifejezni magát. Helyette megkapott engem.
*Mutat végig magán, mintha egész lényét venné górcső alá a feje búbjától a csatacsizma vasalt orráig.*
- Aki képtelen megtanulni egyetlen tánclépést, utálja a kalligráfiát, viszont leverte a kovács fiát és a pék segédjét. Egyszerre.
*A páncéljára tett megjegyzésre újra végigméri magát, mintha nem érteni, mi gond lehet a hibrid-vértjével.
A mellvért merevítései mintha bordák volnának egy szörnyeteg mellkasában, bal vállán az öklelőtüskék hegyes végei csaknem átszúrják a vastag vászonköpeny anyagát. Csataszoknyájának acélszemei sötéten csillognak a lemenő nap fényében. Alkarvédőjének külső felén borotvaéles pengék meredeznek. Amolyan furcsán bizarr félvértezet, nem olyan nehéz, mint egy teljesvért, de csaknem a teljes testét védi. Karddal és pajzzsal kiegészítve ütős kis felszerelés.*
- Azt hiszed, nem áztam eleget esőben, barátocskám. Ha meg még egyszer "bádogembernek" nevezel, letépem a karod és a mellkasodba állítom.
*Fenyegetése persze csak képletes, hisz szája sarkában ott bujkál egy mosoly árnyéka.*
- A seggemet meg végképp hagyjuk ki a játékból!
*Nevet fel öblösen.*
- Elhiszem, hogy vág a pengéd, mint a nyelved, kedves, Szószátyár Úr.
*Kényelmes tempóban léptetnek ki a dokkok közül az erdő felé, Balthazard orrlikai kitágulnak, ahogy friss levegőt szimatolva felveti a fejét.
A hóhajú elgondolkodó arccal fürkészi a vidéket, maguk mögött a kikötő és a város sziluettjét.*
- Remélem, hogy nem csak egy falás miatt jöttünk el ilyen messzire.
Meglehet, csipkelődése kissé vulgáris és pórias, de nem komoly igazán, inkább csak a stílusa, élethez való hozzáállása ilyen. Khan-nak nem kell komolyan vennie, felfoghatja, amolyan baráti ugratásnak.
Végighallgatja a kiselőadást, kifejezéstelen tekintettel figyeli, ahogy dől a szó a bérgebe nyergében ülő fickóból, ahogy elhagyják a dokkokat és megindulnak a fák felé.*
- Nah, látod?
*Ingatja meg mutatóujját Khan felé, amikor végre szóhoz jut mellette.*
- Pont ezért fogsz te beszélni helyettem. Úgy csűröd-csavarod a szót, mintha ez lenne a munkád. Apám a fél karját odaadta volna egy ilyen fiúért, aki képes ilyen ékesszólóan kifejezni magát. Helyette megkapott engem.
*Mutat végig magán, mintha egész lényét venné górcső alá a feje búbjától a csatacsizma vasalt orráig.*
- Aki képtelen megtanulni egyetlen tánclépést, utálja a kalligráfiát, viszont leverte a kovács fiát és a pék segédjét. Egyszerre.
*A páncéljára tett megjegyzésre újra végigméri magát, mintha nem érteni, mi gond lehet a hibrid-vértjével.
A mellvért merevítései mintha bordák volnának egy szörnyeteg mellkasában, bal vállán az öklelőtüskék hegyes végei csaknem átszúrják a vastag vászonköpeny anyagát. Csataszoknyájának acélszemei sötéten csillognak a lemenő nap fényében. Alkarvédőjének külső felén borotvaéles pengék meredeznek. Amolyan furcsán bizarr félvértezet, nem olyan nehéz, mint egy teljesvért, de csaknem a teljes testét védi. Karddal és pajzzsal kiegészítve ütős kis felszerelés.*
- Azt hiszed, nem áztam eleget esőben, barátocskám. Ha meg még egyszer "bádogembernek" nevezel, letépem a karod és a mellkasodba állítom.
*Fenyegetése persze csak képletes, hisz szája sarkában ott bujkál egy mosoly árnyéka.*
- A seggemet meg végképp hagyjuk ki a játékból!
*Nevet fel öblösen.*
- Elhiszem, hogy vág a pengéd, mint a nyelved, kedves, Szószátyár Úr.
*Kényelmes tempóban léptetnek ki a dokkok közül az erdő felé, Balthazard orrlikai kitágulnak, ahogy friss levegőt szimatolva felveti a fejét.
A hóhajú elgondolkodó arccal fürkészi a vidéket, maguk mögött a kikötő és a város sziluettjét.*
- Remélem, hogy nem csak egy falás miatt jöttünk el ilyen messzire.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5240-5259