Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
1280. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-17 20:56:30
Üzenet elküldve: 2014-11-17 20:56:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//A munka, avagy tűt a szénakazalban//
*A lány kérdéseire, s hüledezésére csak megvonja a vállát. Ő maga is unja már a témát. Hányan, s hányan próbálták meggyőzni saját maga igazáról, néhány év múlva pedig sajnos bevált azon jóslata, amit akkor tett. Hamar rájött, hogy olyanokkal nincs értelme foglalkozni, akik véleményéből nem kérnek, vagy hevesen tagadnak. Ez az oka az ismételt érdektelenségen, melynek tárgya ezúttal az a személy, akiben, valamilyen oknál fogva az elmúlt néhány nap alatt a bizalmába fogadott.*
- Én szóltam, majd emlékezz erre.
*Vigyorog Vörikére, mikor már tényleg maga dolgára megy.
Idegrohama teljesen érthető, ahogy az elkótyavetyélt rumfolyamot nézi.*
~Rumfolyam, rumfolyó, egy folyó, aminek tartalma nem víz, hanem rum, oh hát vajon létezhet ilyen mennyország?~
*Kalandozik el egy távoli világba, ahol nincsenek olyan problémái, mint a csuhás, vagy a kopasz. S azok szökése, s esetleges összejátszása. Vagyis a tőlük való elkülönítés. Nincs kedve saját világába visszatérni, ebbe a rútba és csúfba, ami jelenleg csúfot űz belőlük, hogy mindennapi betevőjükét megdolgozzanak. Pedig ez lenne az élet értelme, nem? De hát nem egyszerűbb, ha minden oly könnyen és simulékonyan megy?*
~Jhaj de elszoktam már a valós élettől. Ez is annak a nyomoréknak az oka, aki elorozta hajómat, hogy napjaimat semmittevéssel tengjem, nem pedig a vizek szelésével, minél boldogsággal telibb dolog nincs is az életbe.~
*Szorul ökölbe a keze, miközben visszarángatja magát, a rumból lévő folyók s tengerek világából, ami oly kedves volt számára, már csak ebben a töredék pillanatban is. A túloldalt eltűnő férfiakat szemléli. Minél tovább állnak itt, s vitatkoznak, ki merre megy, annál gyorsabban szöknek meg, ezek a senkiháziak.*
- Nincs idő vitatkozni, menjünk így, legfeljebb csonkolva jövünk vissza.
*Hangja borús s rideg, ahogy tekintete is, ahogy a hordókon átugrálva, vagy épp kikerülve halad. Csizmáját a rum jellegzetes illata hamar átveszi, ahogy lépked bennük, nyomait maga után hordozva. Azzal most egy percig sem foglalkozik, hogy mások számára esetleg jó nyomkövetés lesz. A csuklyás alak valamiért teljesen a rögeszméjévé vált, nem érti, hogy miért, de nem hagyja nyugodni a fickó gondolata s kiléte. Belső ösztönei azt súgják, hogy foglalkozni kell a fickóval, meg kell tudnia ki ő, s mi ő, s miért tesz nekik keresztbe. S persze, hogy honnan tudta, már a kereskedő ház előtt, hogy ők, mire készülnek. Gyanús neki a mandró, nagyon gyanús. Lehet, hogy túl sok mindent tud?
A sikátorba lépteit lelassítja, csakis a biztonsága kedvéért. Érzékszerveit kihegyezi, hogy minden apró oda nem illő neszre odafigyeljen. A legelső zaj hallatán fejét egy hordó felé fordítja. A hordó túl kicsi, de látott már ennél kisebb helyeket is, ahol egy ember el tud bújni. Ám az által keresett személy mégsem itt bújt el, csak egy apró négylábú szaladt ki mögüle, hogy élelmet keresve egy másik épületet raboljon ki. Ahogy léptei tovább viszi, apró nyugtalanság veszi testén át a hatalmat. Hirtelen támadt baljóslata egy sikoly keretében ölt formát. Ám ez nem az ő sikolya, ahogy érzékeli. Nem, ő tényleg nem kiabált most, nem lenne miért.
Lépteit megszaporázza, a csizma sarkának kopogása egyre gyorsabbá s ritmusosabbá válik, ahogy az utca vége felé szalad. Ám ott meglepetésbe fut. Szeme sarkából érzékeli, hogy a párocska is megérkezett a sikátorok csatlakozásához, ahol a csuklyás fazon tevékenykedik.*
- Baszki.
*Fűzi hozzá véleményét a látottakhoz. Több hozzáfűzni valója nincs is, hiszen Vörike pont megteszi helyette. Vagyis egy mégis lenne. Egy apróság, amit gúnyosan vág oda az a jelenlévőkhöz, noha a kialakult eseményekről nem ő tehet. Valójában saját magát kárhoztatja, hogy nem érte utol időben az alakot.*
- Nagyszerű.
*Fanyalodik el, ahogy hallgatja az arcát megmutató alak beszédét.*
- Szóval te vagy a másik fejvadász? Vagy téged is felbérelt valaki?
*Kérdi, bár egyébként egyáltalán nem érdekli a válasz. Őt teljesen más érdekli, de egyelőre nem akarja az orrára kötni a dolgokat. úgy tűnik, hogy ő sincs egyedül, hanem másokkal dolgozik.*
- Honnan tudtad, hogy követni fognak téged?
*Húzza össze szemeit, ahogy rideg szavai a házak faláról verődnek vissza. Igazándiból nincs baja a kialakult helyzettel. Volt már rosszabb helyzetben is élete folyamán, s úgy gondolja a másik kettő is. Egy három-három elleni küzdelem még „tisztességesnek” is mondható köreikben. Nyugodtan várja a csuklyás közeledtét. Gondolhatja, hogy nem ez az egyszerű tőr az egyetlen fegyvere, s számíthat egy másikra is. Most pedig milyen jól jön a hosszú felsője, aminek ujja alá tőröket rejthetett el. De elsőnek is csak oldalra lép, s fordul egy kilencven fokkal a férfitól, hogy elmenjen maga mellett a tőrrel, majd villámgyorsan igyekszik szablyáját elővenni, s a következő támadást hárítania. Egyik lábával hátralép, hogy megtámassza magát, majd néhány táncoló lépéssel próbál a támadások elől eltáncolni. Ha nem sikerül, akkor csak egyre hátrább lépdel, hogy mire a ház falát elérje, gyorsan térjen ki támadója elől, s átvéve a támadás lehetőségét immár ő vágjon felé először.*
*A lány kérdéseire, s hüledezésére csak megvonja a vállát. Ő maga is unja már a témát. Hányan, s hányan próbálták meggyőzni saját maga igazáról, néhány év múlva pedig sajnos bevált azon jóslata, amit akkor tett. Hamar rájött, hogy olyanokkal nincs értelme foglalkozni, akik véleményéből nem kérnek, vagy hevesen tagadnak. Ez az oka az ismételt érdektelenségen, melynek tárgya ezúttal az a személy, akiben, valamilyen oknál fogva az elmúlt néhány nap alatt a bizalmába fogadott.*
- Én szóltam, majd emlékezz erre.
*Vigyorog Vörikére, mikor már tényleg maga dolgára megy.
Idegrohama teljesen érthető, ahogy az elkótyavetyélt rumfolyamot nézi.*
~Rumfolyam, rumfolyó, egy folyó, aminek tartalma nem víz, hanem rum, oh hát vajon létezhet ilyen mennyország?~
*Kalandozik el egy távoli világba, ahol nincsenek olyan problémái, mint a csuhás, vagy a kopasz. S azok szökése, s esetleges összejátszása. Vagyis a tőlük való elkülönítés. Nincs kedve saját világába visszatérni, ebbe a rútba és csúfba, ami jelenleg csúfot űz belőlük, hogy mindennapi betevőjükét megdolgozzanak. Pedig ez lenne az élet értelme, nem? De hát nem egyszerűbb, ha minden oly könnyen és simulékonyan megy?*
~Jhaj de elszoktam már a valós élettől. Ez is annak a nyomoréknak az oka, aki elorozta hajómat, hogy napjaimat semmittevéssel tengjem, nem pedig a vizek szelésével, minél boldogsággal telibb dolog nincs is az életbe.~
*Szorul ökölbe a keze, miközben visszarángatja magát, a rumból lévő folyók s tengerek világából, ami oly kedves volt számára, már csak ebben a töredék pillanatban is. A túloldalt eltűnő férfiakat szemléli. Minél tovább állnak itt, s vitatkoznak, ki merre megy, annál gyorsabban szöknek meg, ezek a senkiháziak.*
- Nincs idő vitatkozni, menjünk így, legfeljebb csonkolva jövünk vissza.
*Hangja borús s rideg, ahogy tekintete is, ahogy a hordókon átugrálva, vagy épp kikerülve halad. Csizmáját a rum jellegzetes illata hamar átveszi, ahogy lépked bennük, nyomait maga után hordozva. Azzal most egy percig sem foglalkozik, hogy mások számára esetleg jó nyomkövetés lesz. A csuklyás alak valamiért teljesen a rögeszméjévé vált, nem érti, hogy miért, de nem hagyja nyugodni a fickó gondolata s kiléte. Belső ösztönei azt súgják, hogy foglalkozni kell a fickóval, meg kell tudnia ki ő, s mi ő, s miért tesz nekik keresztbe. S persze, hogy honnan tudta, már a kereskedő ház előtt, hogy ők, mire készülnek. Gyanús neki a mandró, nagyon gyanús. Lehet, hogy túl sok mindent tud?
A sikátorba lépteit lelassítja, csakis a biztonsága kedvéért. Érzékszerveit kihegyezi, hogy minden apró oda nem illő neszre odafigyeljen. A legelső zaj hallatán fejét egy hordó felé fordítja. A hordó túl kicsi, de látott már ennél kisebb helyeket is, ahol egy ember el tud bújni. Ám az által keresett személy mégsem itt bújt el, csak egy apró négylábú szaladt ki mögüle, hogy élelmet keresve egy másik épületet raboljon ki. Ahogy léptei tovább viszi, apró nyugtalanság veszi testén át a hatalmat. Hirtelen támadt baljóslata egy sikoly keretében ölt formát. Ám ez nem az ő sikolya, ahogy érzékeli. Nem, ő tényleg nem kiabált most, nem lenne miért.
Lépteit megszaporázza, a csizma sarkának kopogása egyre gyorsabbá s ritmusosabbá válik, ahogy az utca vége felé szalad. Ám ott meglepetésbe fut. Szeme sarkából érzékeli, hogy a párocska is megérkezett a sikátorok csatlakozásához, ahol a csuklyás fazon tevékenykedik.*
- Baszki.
*Fűzi hozzá véleményét a látottakhoz. Több hozzáfűzni valója nincs is, hiszen Vörike pont megteszi helyette. Vagyis egy mégis lenne. Egy apróság, amit gúnyosan vág oda az a jelenlévőkhöz, noha a kialakult eseményekről nem ő tehet. Valójában saját magát kárhoztatja, hogy nem érte utol időben az alakot.*
- Nagyszerű.
*Fanyalodik el, ahogy hallgatja az arcát megmutató alak beszédét.*
- Szóval te vagy a másik fejvadász? Vagy téged is felbérelt valaki?
*Kérdi, bár egyébként egyáltalán nem érdekli a válasz. Őt teljesen más érdekli, de egyelőre nem akarja az orrára kötni a dolgokat. úgy tűnik, hogy ő sincs egyedül, hanem másokkal dolgozik.*
- Honnan tudtad, hogy követni fognak téged?
*Húzza össze szemeit, ahogy rideg szavai a házak faláról verődnek vissza. Igazándiból nincs baja a kialakult helyzettel. Volt már rosszabb helyzetben is élete folyamán, s úgy gondolja a másik kettő is. Egy három-három elleni küzdelem még „tisztességesnek” is mondható köreikben. Nyugodtan várja a csuklyás közeledtét. Gondolhatja, hogy nem ez az egyszerű tőr az egyetlen fegyvere, s számíthat egy másikra is. Most pedig milyen jól jön a hosszú felsője, aminek ujja alá tőröket rejthetett el. De elsőnek is csak oldalra lép, s fordul egy kilencven fokkal a férfitól, hogy elmenjen maga mellett a tőrrel, majd villámgyorsan igyekszik szablyáját elővenni, s a következő támadást hárítania. Egyik lábával hátralép, hogy megtámassza magát, majd néhány táncoló lépéssel próbál a támadások elől eltáncolni. Ha nem sikerül, akkor csak egyre hátrább lépdel, hogy mire a ház falát elérje, gyorsan térjen ki támadója elől, s átvéve a támadás lehetőségét immár ő vágjon felé először.*
1279. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-17 18:14:25
Üzenet elküldve: 2014-11-17 18:14:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Kárhozottak //
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
*Van, hogy Mortar agyába bekattan valami, s a spontán jött ötleteknek adja át magát, holott rá ez egyáltalán nem jellemző, hiszen világ életében mindent pontosan eltervezett. A napját, az ételeket, a vándor utat, mindent... Ám most a hirtelen jött hordó kavalkád nem engedi meg, hogy bármit is eltervezzen fejében, ezért is jön a gyors ötlet, hogy taszítson egyet a szőke hölgyeményen, aki szerencsétlen egyáltalán nem csinált semmit, sőt, nagyon is "kedves" volt. Ugyanakkor mikor az ébenhajú figyeli, s hallja, ahogy halkan törnek a csontok, valami beteges vágy fogja el, hogy lefogja a szőkeséget, hogy még pár hordó átguruljon rajta, amíg ki nem leheli a lelkét. Furcsa merevsége s enyhe beteges pillantása kicsit kilöki ebből a korcs világból, ám mielőtt még olyat tenne, ami teljesen biztosan feltűnne mindenkinek, hirtelen megszűnik a képszakadás, s egy utolsó sejtelmes mosolyt vet még a földön fetrengő hölgyre, majd megindul a felé a hölgy felé, ki esetén előbb vágná le a kezét, mint hogy ilyet tegyen.
S mikor ő kissé meglöki, a férfi arca valamiért vidámabbá változik, hiába próbál azon erőlködni, hogy eltörölje a mosolyt, az nem igazán sikerül. Talán azért, mert egyáltalán nem akarta azt, hogy Dynti okkal legyen féltékeny. Az ilyen kis szórakozások, mint például hogy nem mondta ki konkrétan, hogy volt-e vendége a vöröske távozása óta, az ártalmatlan... Ám a három szajha kevésbé sem ártatlan tréfa, s még saját magát is idegesítette, hogy ezek leálltak vele, s hogy egyáltalán hozzá értek... Örülhetnek, hogy nem a gyomortartalmát adta ajándékul! Bár a "kis baleset" talán sokkal szórakoztatóbb volt.
Végül hát megindul - szerencsére - Dynti társaságában a kopasz után. Bár nem sok kedve van még a rohangáláshoz, kereséshez, hasonlókhoz, sokkal jobban örült volna, ha mondjuk a két hölgyemény elintézi ezt a patkányt a kereskedő házban. Még ő rohangáljon utána... Végül egy igen nagy sóhajjal indul meg a hölgyeménnyel az oldalán, természetesen mögötte haladva - talán a férfi ártalom miatt. Őt nem igazán izgatja a sikátor komor képe, talán azért, mert egyáltalán nincs hozzászokva az ilyenhez, s nincs belebeszélve az, hogy veszélyes is lehet. Úgyhogy nyugodtan lépked a vöröske után, mikor meghallja a sikolyt - ami hát... Nem igazán érdekli. Egyik fülén be, másikon ki. Lehet akár Nadae is, vagy más ártatlan lány, kit éppen most rontanak meg. Rontsák... Valahogy ha akarna se tudna erőltetni magába együttérzést, így kissé lemaradva Dyntitől érkezik meg a bizonyos helyszínre. Meglátva a csizmást gúnyosan a fejéhez kap.*
- Remek...
*Sóhajt egy unottat, miközben végignéz a csuklyás alakon, aki azt hiszi, hogy ő itt valaki... De nem, nem az, rosszul hiszi. Sokáig már úgysem fog élni, legalábbis ha Mortaron múlik. Ám nem azért, mert ő egy gonosz fejvadász, ellopta az áldozatukat, és miegyéb hülyeséget. Hanem mert nemrég az ébenhajú rákapott a vér ízére. Ami nagyon finom volt...
Úgyhogy újra felvillan méregzöld íriszeiben a csillogás, miközben a boxeres figura felé fordul. Teljesen nyugodtan áll, nem tűnik úgy, mintha bármilyen támadásra is készülne. Tőrje jól látszik bal oldalán, melyhez keze nincs is közel, viszont egy ponton mozdul - mégpedig jobbjával, amivel egy szempillantás alatt nyúl hátra dobótőréhez, amit abban a pillanatban el is hajít az alacsony figura felé. Megpróbál fejre, nyakra, maximum még tüdőre célozni, de abban reménykedik, hogy az nem mozdul ki annyira, hogy egyáltalán ne találja el. Mortar ebben egyáltalán nem kezdő, hiszen a vadászathoz sokszor az kellett, hogy hosszú ideig mozdulatlanul álljon, s egy szempillantás alatt cselekedjen. Nagyon reméli, hogy tudása most sem hagyja cserben... Ha sikerül a támadás, akkor már előhúzza csonttőrét, s megpróbál úgy mozdulni, hogy jól kitérhessen egy esetleges ütés elől. Ezt leginkább úgy próbálja, hogy gyorsan közeledik, s az utolsó pillanatban lehajol, hogy egy remek szúró mozdulatot intézzen a férfi gyomra felé. Ha nem talál be a dobótőr, akkor közelebb lép egyet még rögtön utána, s a második dobófegyvert is elhajítja felé, ekkor már nagyobb felületet célozva, tehát a teljes felsőtestet. Ha ez sikerül, akkor a tőrrel való mozdulata ugyanaz lesz, mint az előzőnél. Ha ez sem sikerül... Akkor hát csontfegyverével próbál közelebb lépni, hogy egy felé irányuló ütés esetén megpróbálja megvagdosni a patkány kezét.*
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
*Van, hogy Mortar agyába bekattan valami, s a spontán jött ötleteknek adja át magát, holott rá ez egyáltalán nem jellemző, hiszen világ életében mindent pontosan eltervezett. A napját, az ételeket, a vándor utat, mindent... Ám most a hirtelen jött hordó kavalkád nem engedi meg, hogy bármit is eltervezzen fejében, ezért is jön a gyors ötlet, hogy taszítson egyet a szőke hölgyeményen, aki szerencsétlen egyáltalán nem csinált semmit, sőt, nagyon is "kedves" volt. Ugyanakkor mikor az ébenhajú figyeli, s hallja, ahogy halkan törnek a csontok, valami beteges vágy fogja el, hogy lefogja a szőkeséget, hogy még pár hordó átguruljon rajta, amíg ki nem leheli a lelkét. Furcsa merevsége s enyhe beteges pillantása kicsit kilöki ebből a korcs világból, ám mielőtt még olyat tenne, ami teljesen biztosan feltűnne mindenkinek, hirtelen megszűnik a képszakadás, s egy utolsó sejtelmes mosolyt vet még a földön fetrengő hölgyre, majd megindul a felé a hölgy felé, ki esetén előbb vágná le a kezét, mint hogy ilyet tegyen.
S mikor ő kissé meglöki, a férfi arca valamiért vidámabbá változik, hiába próbál azon erőlködni, hogy eltörölje a mosolyt, az nem igazán sikerül. Talán azért, mert egyáltalán nem akarta azt, hogy Dynti okkal legyen féltékeny. Az ilyen kis szórakozások, mint például hogy nem mondta ki konkrétan, hogy volt-e vendége a vöröske távozása óta, az ártalmatlan... Ám a három szajha kevésbé sem ártatlan tréfa, s még saját magát is idegesítette, hogy ezek leálltak vele, s hogy egyáltalán hozzá értek... Örülhetnek, hogy nem a gyomortartalmát adta ajándékul! Bár a "kis baleset" talán sokkal szórakoztatóbb volt.
Végül hát megindul - szerencsére - Dynti társaságában a kopasz után. Bár nem sok kedve van még a rohangáláshoz, kereséshez, hasonlókhoz, sokkal jobban örült volna, ha mondjuk a két hölgyemény elintézi ezt a patkányt a kereskedő házban. Még ő rohangáljon utána... Végül egy igen nagy sóhajjal indul meg a hölgyeménnyel az oldalán, természetesen mögötte haladva - talán a férfi ártalom miatt. Őt nem igazán izgatja a sikátor komor képe, talán azért, mert egyáltalán nincs hozzászokva az ilyenhez, s nincs belebeszélve az, hogy veszélyes is lehet. Úgyhogy nyugodtan lépked a vöröske után, mikor meghallja a sikolyt - ami hát... Nem igazán érdekli. Egyik fülén be, másikon ki. Lehet akár Nadae is, vagy más ártatlan lány, kit éppen most rontanak meg. Rontsák... Valahogy ha akarna se tudna erőltetni magába együttérzést, így kissé lemaradva Dyntitől érkezik meg a bizonyos helyszínre. Meglátva a csizmást gúnyosan a fejéhez kap.*
- Remek...
*Sóhajt egy unottat, miközben végignéz a csuklyás alakon, aki azt hiszi, hogy ő itt valaki... De nem, nem az, rosszul hiszi. Sokáig már úgysem fog élni, legalábbis ha Mortaron múlik. Ám nem azért, mert ő egy gonosz fejvadász, ellopta az áldozatukat, és miegyéb hülyeséget. Hanem mert nemrég az ébenhajú rákapott a vér ízére. Ami nagyon finom volt...
Úgyhogy újra felvillan méregzöld íriszeiben a csillogás, miközben a boxeres figura felé fordul. Teljesen nyugodtan áll, nem tűnik úgy, mintha bármilyen támadásra is készülne. Tőrje jól látszik bal oldalán, melyhez keze nincs is közel, viszont egy ponton mozdul - mégpedig jobbjával, amivel egy szempillantás alatt nyúl hátra dobótőréhez, amit abban a pillanatban el is hajít az alacsony figura felé. Megpróbál fejre, nyakra, maximum még tüdőre célozni, de abban reménykedik, hogy az nem mozdul ki annyira, hogy egyáltalán ne találja el. Mortar ebben egyáltalán nem kezdő, hiszen a vadászathoz sokszor az kellett, hogy hosszú ideig mozdulatlanul álljon, s egy szempillantás alatt cselekedjen. Nagyon reméli, hogy tudása most sem hagyja cserben... Ha sikerül a támadás, akkor már előhúzza csonttőrét, s megpróbál úgy mozdulni, hogy jól kitérhessen egy esetleges ütés elől. Ezt leginkább úgy próbálja, hogy gyorsan közeledik, s az utolsó pillanatban lehajol, hogy egy remek szúró mozdulatot intézzen a férfi gyomra felé. Ha nem talál be a dobótőr, akkor közelebb lép egyet még rögtön utána, s a második dobófegyvert is elhajítja felé, ekkor már nagyobb felületet célozva, tehát a teljes felsőtestet. Ha ez sikerül, akkor a tőrrel való mozdulata ugyanaz lesz, mint az előzőnél. Ha ez sem sikerül... Akkor hát csontfegyverével próbál közelebb lépni, hogy egy felé irányuló ütés esetén megpróbálja megvagdosni a patkány kezét.*
1278. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-17 16:21:13
Üzenet elküldve: 2014-11-17 16:21:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
//A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
*Ahogy sejtette, Nadae csak nem hagyja annyiban a dolgot, ez pedig kezdi zavarni, s vélhetőleg ez is volt vele a lány célja. Miután az megpaskolja a vállát, kezei ökölbe szorulnak és ingerülten morog egyet.*
- Gyerek? *Kérdez vissza hüledezve. Ugyan, még, hogy neki gyerek? Ettől menten fel is kacag.* Na persze. *Vonja meg a vállát. Egyes embereknek nem lenne szabad szaporodniuk, mindjárt két okból sem. Egyrészt, vannak akik még magukról is nehezen tudnak gondoskodni, mint Dynti. S vannak olyanok, akiknek egyszerűen nem szabad saját magukból többet csinálni, mert az csak katasztrófával járna, mint Dyntinél. Ami viszont a többi részét illeti, elkerekedett szemekkel néz maga elé. Még, ha ugyan lenne is valami köztük (ami ugyebár nincs, hiszen „régi ismerősök”) akkor sem lenne unalmas az élet, ha más nem, ő tenne róla. De hát nincs mit mondania, úgy tűnik meddővé vált a tagadása, így inkább puffogva továbbáll a kopasz felé, a nőnek annyi a szerencséje, hogy jelenleg néhány hordón kívül nincs semmi a közelben amit hozzádobhatna, ahogy szokta.
Miután baklövése után kijutott a helyről és sikerült féltékenységében ismét felidegesítenie magát, megáll Nadae mellett, igyekezve tudomást sem venni Mortarról és a háreméről. Egészen addig nem, amíg a felfordulás közepette észre nem veszi a férfi akcióját. Már a lány zuhanása közben kaján vigyor húzódik a szájára, de amint szegény szőkeség elterül a guruló hordó előtt, arca szinte ragyog. Gondolhatta volna, hogy az efféle nőcskék nem kötik le a férfi figyelmét. Most nem áll le azon gondolkodni, hogy miért is örül annyira, mert az éjhajú rögtön ellátja őket néhány információval.*
- Mondtam én, hogy hasznunkra válsz. *Böki meg könyökével, jelenleg nem sokat merengve azon, hogy általában visszafogja magát és kerüli vele az érintkezést. Hirtelen talán túl barátságosnak is tűnhet reakciója az iménti villámló szemek után, de leplezetlenül megnyugodott attól, ahogy a mocsárlakó a hordó elé taszította a naphajút. Mindenesetre már tudja, hogy mivel fogja a másikat heccelni, ha végeztek a munkájukkal. Most viszont nincs idő ilyenekre, meg is indul, amint Nadae kiadja a parancsot, de egy pillanatra megtorpan.* - Nem kellene inkább… ~nekem a kopasz után menni?~ *Tenné fel a kérdést, arra alapozva, hogy végül is ő teljesen szerényen úgy gondolja, mindenki másnál jobban forgatja a kardot és széles e világon nincs párja, így talán jobb lenne ha Nadaet nem kaszabolná ketté valami fura csuklyás fazon, hanem ő menne. Ám, ha igaz, amit Mortar mondott, akkor a férfi igen cseles, ezért rögtön meg is gondolja magát. Menjen csak a kalózka.* Semmi semmi. *Legyint és már indul is, remélhetőleg a zöldszeművel az oldalán. Lépteit sietősre veszi, már amennyire tudja a szégyenszemre rumban ázó hordótörmelékek között. Teljes mértékben együtt érez Nadae kifakadásával, ami ezt a dolgot illeti. Hiszen most úgy érzi magát, mint egy rumtemetőben, a finom nedűt a por hamarosan beissza magába, s nincs senki aki megmentse. Vagyis persze lenne, de neki most fontosabbnak tűnő dolga van.
A sikátorba érve menten kirázza a hideg. Ez pontosan egy olyan hely, ahova egyedül talán nem merészkedne csak úgy, de most nyugtatóan hat rá a férfi jelenléte. Ahogy azt persze szereti, ő megy legelöl, így néha egyetlen pillanatra azért hátranéz a másikra, ellenőrizve, hogy nem unta-e meg az egészet és lépett vissza a nyirkos mocsárjába. Igyekszik tompán lépni, minél kisebb zajt verni a nem túl hívogató kis utcán, kezeivel néha végigsimít a falon, kikerül egy hordót, majd halad tovább hegyét fülezve minden nesz után. ~Hol vagy te kis patkány? ~ Meresztgeti a szemét a kopasz után, amikor fülét megcsapja a kiáltás. Nem igazán tudja belőni, férfi-e vagy nő, de rögtön megindul az utca végére, abban bízva, hogy nem társnőjének esett baja. A sarkon befordulva egy röpke pillanatra meg is nyugszik, hogy nem így van, ám miután tekintete a hordó mögötti csizmára terelődik, majd a mellette véres tőrrel ácsorgó csuhásra, szürkéi elkerekednek, szája pedig nyitva marad, egészen addig, amíg agyáig el nem jutnak a dolgok.*
- Ó te kis gennyláda. *Motyogja a közben penge vékonyra húzódó ajkai mögül, keze pedig ismét ökölbe szorul. Nincs kétsége afelől, hogy ez a fickó ment neki nemrég, ha más nem is, hát öltözéke és csizmája erre utal. A férfi vigyorra húzódó szája tovább feszíti a húrt, az egyébként is idegileg tropára ment lány már indítaná is mérgesen lépteit felé, miközben kezét a szablyája felé kapja, amikor lépteket hall a háta mögül, s nem is egyet. Menten sarkon fordul, így megláthatja a füttyszó eredményét. Szemeit végigfuttatja a semmiből előkerült legényeken egy röpke pillanatra, s vissza a csuhás felé, majd gúnyosan felröhög.* Köszönjük, hogy elvégezted helyettünk a munkát, bár valami értelmesebbre is használhattad volna utolsó perceidet. *Szúrja oda keménykedve, holott nem olyan biztos a dolgában. Nem kell észlénynek lennie, hogy felmérje a helyzetet, itt hamarosan bunyó lesz, még hozzá nem is kicsi. ~egy tőr, egy bokszer és egy szablya.~ Fogalma sincs honnan jön ez a fene nagy féltés belőle, de mégis csak eljött életének egyetlen egy olyan pontja, amikor komolyan aggódik a mellette állókért, minthogy harci képzettségükről fogalma sincs, az pedig még az ő hátterével is lehetetlen, hogy elbánjon velük egyedül. A csuhás Nadae felé indul, így nekik a másik kettővel kell egyelőre bajlódniuk. Nagyobb esélye lenne szablyával az alacsonyabb fickó ellen, de ez ugyanúgy illene a szablyás-Mortar felállásra is, hisz ez a fegyver mégis csak hosszabb, mint a tőr. Pontosan ezért miután küld egy utolsó afféle „Bocsi, hogy belerángattalak, mert most lehet, hogy mind itt halunk vérben ázva, de azért örülök, hogy találkoztunk és, hogy a hordó elé lökted a szőke szajhát” pillantást a zöldszemű felé, amit lehet a férfi nem tud ennyire részletesen kiolvasni íriszeiből. El is távolodik tőle, hogy magához csalogassa a szablyást, nehogy az egy óvatlan, kihasználatlan pillanatban esetleg más ellen fordítsa fegyverét.*
- Na gyere csak… Jaj, komolyan mondom, bokáig nő a hajam mire ideérsz *Incselkedik egy kicsit és jobbjával előrántja lopott fegyverét. Egy része most kimondhatatlanul boldog, amiért ismét kardot forgathat a kezében, ezt az élvezetet semmi sem adja vissza, talán egy csak egy… nos másfajta dolog. Villog is egy kicsit, párszor megforgatja a fegyvert maga előtt, hogy tudassa a másikkal, hogy nem csak díszként figyelt az oldalán. Úgy tűnik a fickó nem kapkodja el a dolgot, nem is baj, Dynti amúgy is kezdeményező fajta, így irányíthatja kedve szerint a dolgokat. Már pedig ő már tudja mit is fog tenni. Féloldalasan helyezkedik a férfivel szemben, hívogatóan hol egyik, hol másik lábára helyezi egyensúlyát, majd hirtelen megindul. Egyszerűen, kiszámíthatóan lendíti meg a szablyáját, olyan sok erőt nem is visz bele, a cél az, hogy a férfi kivédje. Ha már pedig a pengét összecsörrennek a levegőben, akkor minden igyekezetével azon van, hogy minél magasabbra tolja a másik kardját, a sajátja által. Ha ez sikerült, és meg tudja magát tartani, akkor pedig térde indul támadásba, pontosan egy olyan pont felé, nos… amit a férfiak olyan bőszen őriznek. Hiába a sok éves képzés, néha elég csak megtalálni a gyenge pontot, s ha rúgása célt ért, onnan nem lesz nehéz dolga. Ha nem, akkor arra kényszerül, hogy továbbra is támadólag lépjen fel fegyverével, s energiáját közben a lehető legkedvezőbben beosztania.*
//A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
*Ahogy sejtette, Nadae csak nem hagyja annyiban a dolgot, ez pedig kezdi zavarni, s vélhetőleg ez is volt vele a lány célja. Miután az megpaskolja a vállát, kezei ökölbe szorulnak és ingerülten morog egyet.*
- Gyerek? *Kérdez vissza hüledezve. Ugyan, még, hogy neki gyerek? Ettől menten fel is kacag.* Na persze. *Vonja meg a vállát. Egyes embereknek nem lenne szabad szaporodniuk, mindjárt két okból sem. Egyrészt, vannak akik még magukról is nehezen tudnak gondoskodni, mint Dynti. S vannak olyanok, akiknek egyszerűen nem szabad saját magukból többet csinálni, mert az csak katasztrófával járna, mint Dyntinél. Ami viszont a többi részét illeti, elkerekedett szemekkel néz maga elé. Még, ha ugyan lenne is valami köztük (ami ugyebár nincs, hiszen „régi ismerősök”) akkor sem lenne unalmas az élet, ha más nem, ő tenne róla. De hát nincs mit mondania, úgy tűnik meddővé vált a tagadása, így inkább puffogva továbbáll a kopasz felé, a nőnek annyi a szerencséje, hogy jelenleg néhány hordón kívül nincs semmi a közelben amit hozzádobhatna, ahogy szokta.
Miután baklövése után kijutott a helyről és sikerült féltékenységében ismét felidegesítenie magát, megáll Nadae mellett, igyekezve tudomást sem venni Mortarról és a háreméről. Egészen addig nem, amíg a felfordulás közepette észre nem veszi a férfi akcióját. Már a lány zuhanása közben kaján vigyor húzódik a szájára, de amint szegény szőkeség elterül a guruló hordó előtt, arca szinte ragyog. Gondolhatta volna, hogy az efféle nőcskék nem kötik le a férfi figyelmét. Most nem áll le azon gondolkodni, hogy miért is örül annyira, mert az éjhajú rögtön ellátja őket néhány információval.*
- Mondtam én, hogy hasznunkra válsz. *Böki meg könyökével, jelenleg nem sokat merengve azon, hogy általában visszafogja magát és kerüli vele az érintkezést. Hirtelen talán túl barátságosnak is tűnhet reakciója az iménti villámló szemek után, de leplezetlenül megnyugodott attól, ahogy a mocsárlakó a hordó elé taszította a naphajút. Mindenesetre már tudja, hogy mivel fogja a másikat heccelni, ha végeztek a munkájukkal. Most viszont nincs idő ilyenekre, meg is indul, amint Nadae kiadja a parancsot, de egy pillanatra megtorpan.* - Nem kellene inkább… ~nekem a kopasz után menni?~ *Tenné fel a kérdést, arra alapozva, hogy végül is ő teljesen szerényen úgy gondolja, mindenki másnál jobban forgatja a kardot és széles e világon nincs párja, így talán jobb lenne ha Nadaet nem kaszabolná ketté valami fura csuklyás fazon, hanem ő menne. Ám, ha igaz, amit Mortar mondott, akkor a férfi igen cseles, ezért rögtön meg is gondolja magát. Menjen csak a kalózka.* Semmi semmi. *Legyint és már indul is, remélhetőleg a zöldszeművel az oldalán. Lépteit sietősre veszi, már amennyire tudja a szégyenszemre rumban ázó hordótörmelékek között. Teljes mértékben együtt érez Nadae kifakadásával, ami ezt a dolgot illeti. Hiszen most úgy érzi magát, mint egy rumtemetőben, a finom nedűt a por hamarosan beissza magába, s nincs senki aki megmentse. Vagyis persze lenne, de neki most fontosabbnak tűnő dolga van.
A sikátorba érve menten kirázza a hideg. Ez pontosan egy olyan hely, ahova egyedül talán nem merészkedne csak úgy, de most nyugtatóan hat rá a férfi jelenléte. Ahogy azt persze szereti, ő megy legelöl, így néha egyetlen pillanatra azért hátranéz a másikra, ellenőrizve, hogy nem unta-e meg az egészet és lépett vissza a nyirkos mocsárjába. Igyekszik tompán lépni, minél kisebb zajt verni a nem túl hívogató kis utcán, kezeivel néha végigsimít a falon, kikerül egy hordót, majd halad tovább hegyét fülezve minden nesz után. ~Hol vagy te kis patkány? ~ Meresztgeti a szemét a kopasz után, amikor fülét megcsapja a kiáltás. Nem igazán tudja belőni, férfi-e vagy nő, de rögtön megindul az utca végére, abban bízva, hogy nem társnőjének esett baja. A sarkon befordulva egy röpke pillanatra meg is nyugszik, hogy nem így van, ám miután tekintete a hordó mögötti csizmára terelődik, majd a mellette véres tőrrel ácsorgó csuhásra, szürkéi elkerekednek, szája pedig nyitva marad, egészen addig, amíg agyáig el nem jutnak a dolgok.*
- Ó te kis gennyláda. *Motyogja a közben penge vékonyra húzódó ajkai mögül, keze pedig ismét ökölbe szorul. Nincs kétsége afelől, hogy ez a fickó ment neki nemrég, ha más nem is, hát öltözéke és csizmája erre utal. A férfi vigyorra húzódó szája tovább feszíti a húrt, az egyébként is idegileg tropára ment lány már indítaná is mérgesen lépteit felé, miközben kezét a szablyája felé kapja, amikor lépteket hall a háta mögül, s nem is egyet. Menten sarkon fordul, így megláthatja a füttyszó eredményét. Szemeit végigfuttatja a semmiből előkerült legényeken egy röpke pillanatra, s vissza a csuhás felé, majd gúnyosan felröhög.* Köszönjük, hogy elvégezted helyettünk a munkát, bár valami értelmesebbre is használhattad volna utolsó perceidet. *Szúrja oda keménykedve, holott nem olyan biztos a dolgában. Nem kell észlénynek lennie, hogy felmérje a helyzetet, itt hamarosan bunyó lesz, még hozzá nem is kicsi. ~egy tőr, egy bokszer és egy szablya.~ Fogalma sincs honnan jön ez a fene nagy féltés belőle, de mégis csak eljött életének egyetlen egy olyan pontja, amikor komolyan aggódik a mellette állókért, minthogy harci képzettségükről fogalma sincs, az pedig még az ő hátterével is lehetetlen, hogy elbánjon velük egyedül. A csuhás Nadae felé indul, így nekik a másik kettővel kell egyelőre bajlódniuk. Nagyobb esélye lenne szablyával az alacsonyabb fickó ellen, de ez ugyanúgy illene a szablyás-Mortar felállásra is, hisz ez a fegyver mégis csak hosszabb, mint a tőr. Pontosan ezért miután küld egy utolsó afféle „Bocsi, hogy belerángattalak, mert most lehet, hogy mind itt halunk vérben ázva, de azért örülök, hogy találkoztunk és, hogy a hordó elé lökted a szőke szajhát” pillantást a zöldszemű felé, amit lehet a férfi nem tud ennyire részletesen kiolvasni íriszeiből. El is távolodik tőle, hogy magához csalogassa a szablyást, nehogy az egy óvatlan, kihasználatlan pillanatban esetleg más ellen fordítsa fegyverét.*
- Na gyere csak… Jaj, komolyan mondom, bokáig nő a hajam mire ideérsz *Incselkedik egy kicsit és jobbjával előrántja lopott fegyverét. Egy része most kimondhatatlanul boldog, amiért ismét kardot forgathat a kezében, ezt az élvezetet semmi sem adja vissza, talán egy csak egy… nos másfajta dolog. Villog is egy kicsit, párszor megforgatja a fegyvert maga előtt, hogy tudassa a másikkal, hogy nem csak díszként figyelt az oldalán. Úgy tűnik a fickó nem kapkodja el a dolgot, nem is baj, Dynti amúgy is kezdeményező fajta, így irányíthatja kedve szerint a dolgokat. Már pedig ő már tudja mit is fog tenni. Féloldalasan helyezkedik a férfivel szemben, hívogatóan hol egyik, hol másik lábára helyezi egyensúlyát, majd hirtelen megindul. Egyszerűen, kiszámíthatóan lendíti meg a szablyáját, olyan sok erőt nem is visz bele, a cél az, hogy a férfi kivédje. Ha már pedig a pengét összecsörrennek a levegőben, akkor minden igyekezetével azon van, hogy minél magasabbra tolja a másik kardját, a sajátja által. Ha ez sikerült, és meg tudja magát tartani, akkor pedig térde indul támadásba, pontosan egy olyan pont felé, nos… amit a férfiak olyan bőszen őriznek. Hiába a sok éves képzés, néha elég csak megtalálni a gyenge pontot, s ha rúgása célt ért, onnan nem lesz nehéz dolga. Ha nem, akkor arra kényszerül, hogy továbbra is támadólag lépjen fel fegyverével, s energiáját közben a lehető legkedvezőbben beosztania.*
1277. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-17 09:06:00
Üzenet elküldve: 2014-11-17 09:06:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Kárhozottak //
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
* A különféle kis beszélgetések, enyelgések, csábítási próbálkozások, tárgyalások és egyebek, pillanatok alatt foszlanak szerte. Az események felgyorsultak az utóbbi pár pillanatban. Megbokrosodott lovak okoznak kisebbfajta felfordulást a dokkok utcáin. A guruló hordók elől ki-ki a maga módján próbál kitérni / fedezéket keresni, persze van, aki nem jár túl nagy sikerrel… Mint például a kisasszony, akinek ebben a balszerencsében nagy segítségére van az úriember, akit eddig fűzött némi csengő arany reményében, vagy is Mortar. Némi információt azért még bezsebel a hölgyeménytől, szegény pára, rossz üzletet csinált…
A szőkeséget (csak úgy, mint a másik kettőt és úgy az utca népét…) hirtelen éri az esemény így a reakcióik első pillanatban kimerülnek a riadtságban és az ezzel egybekötött apró kiáltásokban. Ehhez még hozzájön Mortar kis akciója, egy apró lökés, az éppen teljes mellszélességével a lovak ágaskodására, a hordók száguldására és a kialakult káoszra figyelő lányon. Halk nyikkanás jelzi ahogy a leány vékony alakja megadja magát a férfias lökésnek, ez által az utca porába pottyan, két térdével tompítva az esést és tenyerei támasztva meg magát. Már éppen felocsúdna a számára érthetetlen eseményből és nézne hátra, hogy ugyan miféle földöntúli erő taszította őt az utcára amikor: egy épp arra kóborló hordó keresztezi útját. Szegény pára, tekintetében megcsillan a felfogás szikrája, de tovább nem fut a gondolatmenet csupán egy sikoltáskezdemény indul meg intelligens fejéből aztán egy tompa nyikkanás jelzi a végzetet… Határozott mozdulattal perdül át a kecses női alakon a vaskos, rummal teli hordó. Néhány reccsenés még jelzi, hogy a csontok nem volt jó hatással ez a kis bemutató. Sajnos ilyen az ha az ember hordó alá fekszik… főleg ha segítenek neki ebben. A hordó mint ki jól végezte dolgát gördül, perdül tovább s tarolja le még mi útjában áll míg végül egy ház oldalában találja meg úti célját. A szőkeség jajgatva fekszi, szétterülve az utca porában, szétvetett karokkal és lábakkal. Ez utóbbi mondjuk nem nagy újdonság számára. Egy ideig bizton nem űzi majd a szakmát, bár a munkaköre nem sokat fog változni: fetreng az ágyban… *
* A csapat igyekszik összeszedni gondolatait, ez megy is több-kevesebb sikerrel. Némi sikoltozás a rumpazarlás miatt, némi féltékenységi roham holmi szajhák miatt. De végül sikerül döntésre jutniuk. Nadae a csuhást követi (biztosan jó ötlet egyedül ha tényleg az akire gondolnak? Ő tudja…) Mortar és Dyntina pedig a kopasz illető után ered.
Az utcán még közösen jutnak át, kerülgetve a hordókat, átgázolva rumtócsákon (egyesek nagy bánatára) illetve jajgató emberekkel nem sokat törődve. Most fontosabb dolguk akad! *
// Nadae – Bal oldali sikátor //
* Hosszan nyúlik el a szűk sikátor a két raktárépület között. Néhány hordó, egy-egy láda helyezkedik el elvétve, a szemétnek sincs híján a terep. A fickónak nyoma sincs, egyelőre. Lassan halad előre a hölgyemény mikor hirtelen megmozdul valami. Az egyik hordó mögül motoszkálást hallani… Apró nesz, majd a következő pillanatban egy patkány szalad ki egy elszórt pergamen lap alól és száguld keresztül a maximum kétembernyi széles sikátorban, hogy eltűnhessen hamar a szomszédos épület oldalán lévő egyik lyukban. Úgy látszik vaklárma… szóval a lány megkönnyebbülhet(ne). Ha a következő pillanatban nem hallana meg a rövid kiáltást, tényleg egészen rövid, szinte alig hallható ki az utcán kialakult kiabálások egy igen nagy kavalkád hangjai közül. Jó esetben szaporábbra veszi a leány a lépeit, s ha így tesz, akkor mire az épület végéhez ér és befordul a keresztsikátorba, következő kép tárul elé: *
// Dyntina , Mortar – Jobb oldali sikátor //
* A páros is hamar a megbeszélt helyen találja magát. Az utca népének hangja kellően elnyom minden mást így csupán a sokatmondó sötét és szűk sikátor látványa tárul eléjük, itt-ott szemét maradvány, 1-1 hordó elvétve. Hosszan nyúlik a semmibe, szinte hívogat de közben cseng a vészharang, jobb nem mélyre merészkedni… legalább is egy normális embernek ezt súgja az ösztöne hasonló helyen. De hát hőseink nem a normális kategóriából valóak így hát megindulnak előre. Ahogy haladnak az utca zaja egyre tompul, de teljesen el nem tűnik hiszen nem olyan messze zajlanak az események a hátuk mögött… Aztán kiáltás csapja fel a fejét a figyelmeseknek. Tompa elhaló kiáltás. Ha ők is úgy döntenek szaporábbra veszik az iramot, akkor a következő kép tárul a kis páros elé amint a ház végéhez érnek és befordulnak: *
// Mindenki //
* Ki jobbról, ki balról látja a következő kis jelenetet. A csuhás áll a sikátor közepén, jobbjában tőr látszik, rajta vérpatak. Előtte pedig két hordó közül csizmás láb kandikál kifelé. Ha jobban megnézik, a kopasz az… ledöfte. De ebben a pillanatban már fordul is a csuhás, előbb a párocska felé, majd Nadae irányába *
- Hmm… gondolom nem volna valami hihető, ha azt mondanám baleset volt…
* Szólal meg kissé rekedtes hangján, most van idejük szemügyre venni a fickót, ő volt az aki Dyntinát véletlenül meglökte a tömegben. (Dyntina volt az egyetlen, aki igen közelről szemügyre vette, hogy teljes mértékig felismerhesse). Majd füttyent egy rövidet. Majd folytatja. *
- Szóval Ti lennétek azok, díszesebb társaságra álmaimban sem számíthattam volna.
* Vigyorodik el kissé, elhumorizálva az egész helyzetet, elég egyértelmű, hogy nem utcán sétálgató unatkozó párocskák és magányos lányok mennek be egy szűk, sötét sikátorba… mindkét fél tudja jól ki miért van itt, nincs ezen mint taglalni. Sóhajt majd hátrahajtja a csuklyát, így láthatóvá válik arca. Rövid világosbarna haja van és sötétszín szeme egy apró fekete tetoválás látszik a jobb szeme alatt, egy gyíkot ábrázol legalább is ilyen távolról annak tűnik. *
- Na essünk túl rajta…
* Mondja és közben Mortar és Dyntina mögött két alak jelenik meg, a szomszédos sikátorból lépnek ki. Meglehet, az egyik hátsó ajtót használták hallva a füttyszót. Az egyik magas, arányos alkattal, míg a másik alacsonyabb de kellő izomzattal megáldott. A magasnál egy szablya van, míg az alacsonyabb öklén vasból készült bokszer feszül. Kellemes vigyorral arcán ropogtatja meg másik öklét s néz kedvesen a párosra. Erre a csuhás is Mortar és Dynti felé fordul. *
- Ja igen, én sem egymagam jöttem…
* Vigyorodik el. *
- Ne álszenteskedjünk, egyikünk sem a tisztességről híres…
* Von vállat, majd visszafordul Nadae hoz s előhúzza a csuha alól a másik fegyverét. Egy rövid kardot. Egész szép darabnak mondható. A felállás adott, 1-1 ellen és 2-2 ellen. Túl sok opció nincs… Lássuk ki mit lép. Minden esetre a csuhás nem sokat várakozik elindul Nadae felé, majd rögvest a két érkező is meg indul a páros irányába.
A csuhás lép, majd újabbat, s mikor már csak 1-2 lépés van hátra, hirtelen indul meg, előre döf a tőrrel, (ha Nadae kellően tapasztalt akkor rájöhet, hogy ez a csel, persze ettől még a reflexek dolgoznak, amit (kihajolás esetén) igyekszik kihasználni a barátunk s már indul is egy vágás a karddal… A másik két fickó komótosan lépdel, nem sietnek sehova, ott a párosé a kezdeményezés joga. *
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
* A különféle kis beszélgetések, enyelgések, csábítási próbálkozások, tárgyalások és egyebek, pillanatok alatt foszlanak szerte. Az események felgyorsultak az utóbbi pár pillanatban. Megbokrosodott lovak okoznak kisebbfajta felfordulást a dokkok utcáin. A guruló hordók elől ki-ki a maga módján próbál kitérni / fedezéket keresni, persze van, aki nem jár túl nagy sikerrel… Mint például a kisasszony, akinek ebben a balszerencsében nagy segítségére van az úriember, akit eddig fűzött némi csengő arany reményében, vagy is Mortar. Némi információt azért még bezsebel a hölgyeménytől, szegény pára, rossz üzletet csinált…
A szőkeséget (csak úgy, mint a másik kettőt és úgy az utca népét…) hirtelen éri az esemény így a reakcióik első pillanatban kimerülnek a riadtságban és az ezzel egybekötött apró kiáltásokban. Ehhez még hozzájön Mortar kis akciója, egy apró lökés, az éppen teljes mellszélességével a lovak ágaskodására, a hordók száguldására és a kialakult káoszra figyelő lányon. Halk nyikkanás jelzi ahogy a leány vékony alakja megadja magát a férfias lökésnek, ez által az utca porába pottyan, két térdével tompítva az esést és tenyerei támasztva meg magát. Már éppen felocsúdna a számára érthetetlen eseményből és nézne hátra, hogy ugyan miféle földöntúli erő taszította őt az utcára amikor: egy épp arra kóborló hordó keresztezi útját. Szegény pára, tekintetében megcsillan a felfogás szikrája, de tovább nem fut a gondolatmenet csupán egy sikoltáskezdemény indul meg intelligens fejéből aztán egy tompa nyikkanás jelzi a végzetet… Határozott mozdulattal perdül át a kecses női alakon a vaskos, rummal teli hordó. Néhány reccsenés még jelzi, hogy a csontok nem volt jó hatással ez a kis bemutató. Sajnos ilyen az ha az ember hordó alá fekszik… főleg ha segítenek neki ebben. A hordó mint ki jól végezte dolgát gördül, perdül tovább s tarolja le még mi útjában áll míg végül egy ház oldalában találja meg úti célját. A szőkeség jajgatva fekszi, szétterülve az utca porában, szétvetett karokkal és lábakkal. Ez utóbbi mondjuk nem nagy újdonság számára. Egy ideig bizton nem űzi majd a szakmát, bár a munkaköre nem sokat fog változni: fetreng az ágyban… *
* A csapat igyekszik összeszedni gondolatait, ez megy is több-kevesebb sikerrel. Némi sikoltozás a rumpazarlás miatt, némi féltékenységi roham holmi szajhák miatt. De végül sikerül döntésre jutniuk. Nadae a csuhást követi (biztosan jó ötlet egyedül ha tényleg az akire gondolnak? Ő tudja…) Mortar és Dyntina pedig a kopasz illető után ered.
Az utcán még közösen jutnak át, kerülgetve a hordókat, átgázolva rumtócsákon (egyesek nagy bánatára) illetve jajgató emberekkel nem sokat törődve. Most fontosabb dolguk akad! *
// Nadae – Bal oldali sikátor //
* Hosszan nyúlik el a szűk sikátor a két raktárépület között. Néhány hordó, egy-egy láda helyezkedik el elvétve, a szemétnek sincs híján a terep. A fickónak nyoma sincs, egyelőre. Lassan halad előre a hölgyemény mikor hirtelen megmozdul valami. Az egyik hordó mögül motoszkálást hallani… Apró nesz, majd a következő pillanatban egy patkány szalad ki egy elszórt pergamen lap alól és száguld keresztül a maximum kétembernyi széles sikátorban, hogy eltűnhessen hamar a szomszédos épület oldalán lévő egyik lyukban. Úgy látszik vaklárma… szóval a lány megkönnyebbülhet(ne). Ha a következő pillanatban nem hallana meg a rövid kiáltást, tényleg egészen rövid, szinte alig hallható ki az utcán kialakult kiabálások egy igen nagy kavalkád hangjai közül. Jó esetben szaporábbra veszi a leány a lépeit, s ha így tesz, akkor mire az épület végéhez ér és befordul a keresztsikátorba, következő kép tárul elé: *
// Dyntina , Mortar – Jobb oldali sikátor //
* A páros is hamar a megbeszélt helyen találja magát. Az utca népének hangja kellően elnyom minden mást így csupán a sokatmondó sötét és szűk sikátor látványa tárul eléjük, itt-ott szemét maradvány, 1-1 hordó elvétve. Hosszan nyúlik a semmibe, szinte hívogat de közben cseng a vészharang, jobb nem mélyre merészkedni… legalább is egy normális embernek ezt súgja az ösztöne hasonló helyen. De hát hőseink nem a normális kategóriából valóak így hát megindulnak előre. Ahogy haladnak az utca zaja egyre tompul, de teljesen el nem tűnik hiszen nem olyan messze zajlanak az események a hátuk mögött… Aztán kiáltás csapja fel a fejét a figyelmeseknek. Tompa elhaló kiáltás. Ha ők is úgy döntenek szaporábbra veszik az iramot, akkor a következő kép tárul a kis páros elé amint a ház végéhez érnek és befordulnak: *
// Mindenki //
* Ki jobbról, ki balról látja a következő kis jelenetet. A csuhás áll a sikátor közepén, jobbjában tőr látszik, rajta vérpatak. Előtte pedig két hordó közül csizmás láb kandikál kifelé. Ha jobban megnézik, a kopasz az… ledöfte. De ebben a pillanatban már fordul is a csuhás, előbb a párocska felé, majd Nadae irányába *
- Hmm… gondolom nem volna valami hihető, ha azt mondanám baleset volt…
* Szólal meg kissé rekedtes hangján, most van idejük szemügyre venni a fickót, ő volt az aki Dyntinát véletlenül meglökte a tömegben. (Dyntina volt az egyetlen, aki igen közelről szemügyre vette, hogy teljes mértékig felismerhesse). Majd füttyent egy rövidet. Majd folytatja. *
- Szóval Ti lennétek azok, díszesebb társaságra álmaimban sem számíthattam volna.
* Vigyorodik el kissé, elhumorizálva az egész helyzetet, elég egyértelmű, hogy nem utcán sétálgató unatkozó párocskák és magányos lányok mennek be egy szűk, sötét sikátorba… mindkét fél tudja jól ki miért van itt, nincs ezen mint taglalni. Sóhajt majd hátrahajtja a csuklyát, így láthatóvá válik arca. Rövid világosbarna haja van és sötétszín szeme egy apró fekete tetoválás látszik a jobb szeme alatt, egy gyíkot ábrázol legalább is ilyen távolról annak tűnik. *
- Na essünk túl rajta…
* Mondja és közben Mortar és Dyntina mögött két alak jelenik meg, a szomszédos sikátorból lépnek ki. Meglehet, az egyik hátsó ajtót használták hallva a füttyszót. Az egyik magas, arányos alkattal, míg a másik alacsonyabb de kellő izomzattal megáldott. A magasnál egy szablya van, míg az alacsonyabb öklén vasból készült bokszer feszül. Kellemes vigyorral arcán ropogtatja meg másik öklét s néz kedvesen a párosra. Erre a csuhás is Mortar és Dynti felé fordul. *
- Ja igen, én sem egymagam jöttem…
* Vigyorodik el. *
- Ne álszenteskedjünk, egyikünk sem a tisztességről híres…
* Von vállat, majd visszafordul Nadae hoz s előhúzza a csuha alól a másik fegyverét. Egy rövid kardot. Egész szép darabnak mondható. A felállás adott, 1-1 ellen és 2-2 ellen. Túl sok opció nincs… Lássuk ki mit lép. Minden esetre a csuhás nem sokat várakozik elindul Nadae felé, majd rögvest a két érkező is meg indul a páros irányába.
A csuhás lép, majd újabbat, s mikor már csak 1-2 lépés van hátra, hirtelen indul meg, előre döf a tőrrel, (ha Nadae kellően tapasztalt akkor rájöhet, hogy ez a csel, persze ettől még a reflexek dolgoznak, amit (kihajolás esetén) igyekszik kihasználni a barátunk s már indul is egy vágás a karddal… A másik két fickó komótosan lépdel, nem sietnek sehova, ott a párosé a kezdeményezés joga. *
1276. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-16 21:14:02
Üzenet elküldve: 2014-11-16 21:14:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Munka – avagy tűt a szénakazalban//
*Csak szemeit forgatja, hogy a lány tényleg ennyire ostobának nézi. Mintha nem lenne a napnál is világosabb, hogy mi van közte s az ébenhajú között. Mondjuk nem tudja, csak sejti. Bár sejtéséből is két fajtája van, az egyik hogy vagy együtt voltak, s olyannyira jól töltötték el azt az együttlétet, hogy nem tudnak egymás mellett mit kezdeni, mert már azonnal egymásnak esnének, vagy épp nem voltak együtt, s épp emiatt akarnak mindjárt egymásnak esni. Bátorítóan megpaskolja a lány vállát.*
- Nyugodj meg, nem ez lenne az első alkalom, hogy egy társunk az érzelmek tengerére evezett, s megtalálta az ő „boldogságát”, hogy azt gyerekekben, szaros pelenkákba, és egyéb más dolgokba fektesse maradék energiáját. Hogy mindennek a végén, az élete elszürküljön, értelmetlenné váljon, majd a hőn szeretett férfival megutálják egymást, mert nincs más, amivel tudnának foglalkozni, s szürke életüknek egyetlen színe ezt adja.
*Ilyenkor tud örülni a saját neveltetésének, miközben biztatja a lányt, majd elindul a saját maga dolgára, ahol is nem várt fejleményekbe botlik. Mit nem várt?! Inkább felháborító! Őt, a kalózok császárnőjét ily egyszerű nemességgel lerázzák! Őt! Hát ez felháborító. Ha most lenne nála egy üveg rum, biztos benne, hogy idegességében, vagy inkább dühében lehúzná egyből az egésszel. Így csak dühében, öklét megismerteti a pult lapjával, majd felvéve a nyugodt, s kereskedésre használt külsejét és stílusát a kopasz után iparkodik. Egy belső ösztön azt súgja neki, hogy beletalált a százas körbe, mikor Dynti reá osztotta eme kopaszt. Miközben kifelé halad, szeme sarkából a Vörike felé pillant. Egy kósza szemöldökfelhúzást intéz csak az ott kialakult eseményekhez, s már lép is ki a kopasz nyomába a szabad ég alá. A tikkasztó hőségben érzi, hogy ruhái egy része feleslegesek, azokat mégis magán tartja, a biztonság kedvéért. Az ébenhajú pont nem láthatja jöttét, így nem is kell aggódnia, hogy beavatkozik a munkájába. Viszont az albínó fickóval beszélgető nők szemlátomást ismerik a kopasz manusukat.*
- Vevőt is bármikor találok magának. Bármire, bármikor.
*Mondja hetykén, remélve, hogy ez már felkelti áldozatuk figyelmét. Az semmi jóra nem utalhat, hogy az úgy tűnik ismerős fickó nem áll meg a szebbnél szebb hölgykoszorúnak válaszolni.*
- Büdös ribancok.
*Motyogja magának, miközben felméri a hölgyeményeket, de figyelme hirtelen másra szegeződik. Menetében megáll, s összehúzott szemeivel tekint a túloldalt álló ismerős alakra. A csuklyás. Fejébe a vészharangok vadul kalimpálnak, hogy lassan ideje lenne eltűnnie. Hideg tekintettel figyeli, ahogy a másik csak ott áll, teljes nyugalomba – bár nemrég még oly sietősek voltak léptei – s őket figyelve mosolyog. Nem, nem is mosolyog, szájait széjjelhúzza, de ez inkább ijesztő, s ravasz mosoly. Egy átlagos embernek a hátán felállna a szőr, ő is érzékeli ezen jeleneket. Már épp hagyná a fenébe a kopaszt, hogy majd elintézi a másik kettő, az ő fantáziáját más köti le. Számára gyanús az alak, s hátborzongató. Nem illik ebbe a képbe bele. Nem tudja hova tenni a kikötői forgatagba. Valami nem stimmel vele. Már épp elindulna felé, mikor az előttük vesztegelő kocsis lovai megbokrosodnak. Hordók gurulnak le, s széjjel. Egy –kettő szét is törik, tartalmát a kikötői közönség elé tárva. A látványra Nadae tekintete elopálosodik, arca hófehérré válik.*
- A RUM! *Kiáltja, nem inkább sikoltja. Akik már régóta ismerik, talán most hallhatják először a lány vékony, kislányos sikoltását, ahogy meglátja az elpazarolt italt. Felzaklatott állapotában tán még azt is elfelejtette, hogy ő most konkrétan fiú-e vagy lány. Sápadozásából a hirtelen megjelenő Vörike zökkenti ki. Kissé idegesen kapja felé a tekintetét, s kicsit sem kedvesen szólal meg. Ez érthető, hiszen hatalmas trauma érte az imént.*
- Mi van, havi hisztid van?
*Ez mondjuk, sok mindent megmagyarázna, de most nincs sok idejük ezzel foglalkozni. Figyelme számos helyre illene pazarolnia, de erre képtelen. Amit lát, csak az, hogy az áldozatuk egy épület egyik sikátorába tűnik el, a csuklyás a másik oldalt. A közéjük toppanó éjsötéthajú pedig újabb okoskodással áldja meg őket.*
- Ti menjetek a kopasz után. Ha igazad van, akkor a csuklyással találkozni fognak valahol. Ez az épület melletti két utca össze összetalálkozik egy ponton, ha szerencsék van, elkapjuk őket, ha nem, akkor majd itt találkozunk, ha sikerül elkapni őket.
*Adja ki a rövid parancsot, majd a hordók között lavírozva indul el a sikátorba, a csuklyás alak után, remélve, hogy a másik kettő is követi a számukra kirendelt személyt. Vagyis reméli, s nem egymásnak fognak esni.*
*Csak szemeit forgatja, hogy a lány tényleg ennyire ostobának nézi. Mintha nem lenne a napnál is világosabb, hogy mi van közte s az ébenhajú között. Mondjuk nem tudja, csak sejti. Bár sejtéséből is két fajtája van, az egyik hogy vagy együtt voltak, s olyannyira jól töltötték el azt az együttlétet, hogy nem tudnak egymás mellett mit kezdeni, mert már azonnal egymásnak esnének, vagy épp nem voltak együtt, s épp emiatt akarnak mindjárt egymásnak esni. Bátorítóan megpaskolja a lány vállát.*
- Nyugodj meg, nem ez lenne az első alkalom, hogy egy társunk az érzelmek tengerére evezett, s megtalálta az ő „boldogságát”, hogy azt gyerekekben, szaros pelenkákba, és egyéb más dolgokba fektesse maradék energiáját. Hogy mindennek a végén, az élete elszürküljön, értelmetlenné váljon, majd a hőn szeretett férfival megutálják egymást, mert nincs más, amivel tudnának foglalkozni, s szürke életüknek egyetlen színe ezt adja.
*Ilyenkor tud örülni a saját neveltetésének, miközben biztatja a lányt, majd elindul a saját maga dolgára, ahol is nem várt fejleményekbe botlik. Mit nem várt?! Inkább felháborító! Őt, a kalózok császárnőjét ily egyszerű nemességgel lerázzák! Őt! Hát ez felháborító. Ha most lenne nála egy üveg rum, biztos benne, hogy idegességében, vagy inkább dühében lehúzná egyből az egésszel. Így csak dühében, öklét megismerteti a pult lapjával, majd felvéve a nyugodt, s kereskedésre használt külsejét és stílusát a kopasz után iparkodik. Egy belső ösztön azt súgja neki, hogy beletalált a százas körbe, mikor Dynti reá osztotta eme kopaszt. Miközben kifelé halad, szeme sarkából a Vörike felé pillant. Egy kósza szemöldökfelhúzást intéz csak az ott kialakult eseményekhez, s már lép is ki a kopasz nyomába a szabad ég alá. A tikkasztó hőségben érzi, hogy ruhái egy része feleslegesek, azokat mégis magán tartja, a biztonság kedvéért. Az ébenhajú pont nem láthatja jöttét, így nem is kell aggódnia, hogy beavatkozik a munkájába. Viszont az albínó fickóval beszélgető nők szemlátomást ismerik a kopasz manusukat.*
- Vevőt is bármikor találok magának. Bármire, bármikor.
*Mondja hetykén, remélve, hogy ez már felkelti áldozatuk figyelmét. Az semmi jóra nem utalhat, hogy az úgy tűnik ismerős fickó nem áll meg a szebbnél szebb hölgykoszorúnak válaszolni.*
- Büdös ribancok.
*Motyogja magának, miközben felméri a hölgyeményeket, de figyelme hirtelen másra szegeződik. Menetében megáll, s összehúzott szemeivel tekint a túloldalt álló ismerős alakra. A csuklyás. Fejébe a vészharangok vadul kalimpálnak, hogy lassan ideje lenne eltűnnie. Hideg tekintettel figyeli, ahogy a másik csak ott áll, teljes nyugalomba – bár nemrég még oly sietősek voltak léptei – s őket figyelve mosolyog. Nem, nem is mosolyog, szájait széjjelhúzza, de ez inkább ijesztő, s ravasz mosoly. Egy átlagos embernek a hátán felállna a szőr, ő is érzékeli ezen jeleneket. Már épp hagyná a fenébe a kopaszt, hogy majd elintézi a másik kettő, az ő fantáziáját más köti le. Számára gyanús az alak, s hátborzongató. Nem illik ebbe a képbe bele. Nem tudja hova tenni a kikötői forgatagba. Valami nem stimmel vele. Már épp elindulna felé, mikor az előttük vesztegelő kocsis lovai megbokrosodnak. Hordók gurulnak le, s széjjel. Egy –kettő szét is törik, tartalmát a kikötői közönség elé tárva. A látványra Nadae tekintete elopálosodik, arca hófehérré válik.*
- A RUM! *Kiáltja, nem inkább sikoltja. Akik már régóta ismerik, talán most hallhatják először a lány vékony, kislányos sikoltását, ahogy meglátja az elpazarolt italt. Felzaklatott állapotában tán még azt is elfelejtette, hogy ő most konkrétan fiú-e vagy lány. Sápadozásából a hirtelen megjelenő Vörike zökkenti ki. Kissé idegesen kapja felé a tekintetét, s kicsit sem kedvesen szólal meg. Ez érthető, hiszen hatalmas trauma érte az imént.*
- Mi van, havi hisztid van?
*Ez mondjuk, sok mindent megmagyarázna, de most nincs sok idejük ezzel foglalkozni. Figyelme számos helyre illene pazarolnia, de erre képtelen. Amit lát, csak az, hogy az áldozatuk egy épület egyik sikátorába tűnik el, a csuklyás a másik oldalt. A közéjük toppanó éjsötéthajú pedig újabb okoskodással áldja meg őket.*
- Ti menjetek a kopasz után. Ha igazad van, akkor a csuklyással találkozni fognak valahol. Ez az épület melletti két utca össze összetalálkozik egy ponton, ha szerencsék van, elkapjuk őket, ha nem, akkor majd itt találkozunk, ha sikerül elkapni őket.
*Adja ki a rövid parancsot, majd a hordók között lavírozva indul el a sikátorba, a csuklyás alak után, remélve, hogy a másik kettő is követi a számukra kirendelt személyt. Vagyis reméli, s nem egymásnak fognak esni.*
1275. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-16 19:56:47
Üzenet elküldve: 2014-11-16 19:56:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*Csökkentett munkamorállal érkezik meg a Dokkokhoz, ahol elsősorban foltozott emlékeire hagyatkozva próbálja megtalálni azt, ami neki kell. Különösen szerencsétlen ötlet volt nappalra hagyni ezt a részt, de az este... dolga volt. Vonják le az ingyenmunkájából, ha tudják. Nem mintha látná az öreg. Vagy érdekelné... Viszont fontos lenne tartalékolnia a levegőt, mert bár a Dokk sem kellemetes levendulaillatáról lett nevezetes, a belsőbb részek szinte szemet folyósítóan undormányak. Állítólag aki ott dolgozik, megszokja, neki pár év alatt sem sikerült, amíg ott munkálkodott, akkor még rakodóként. Egyszerű dolga volt, meg kellett néznie mely ládák alján van egy krétacsík, letörölnie, majd átpakolnia a meghatározott helyre. Nem fizetett sokat, de legalább jó sok ismerősre tett szert így. Alig győzte őket letagadni, szerencsére párat nem igazán kellett és azokra talán még most is számíthat. Kedvenc maskarása, Zogg nem is rest, első látásra köp egyet maga mellé és szeme villanásával teszi egyértelművé, hogy nem látja szívesen.*
Isten hozott, mikor visz?
*Zoggról elég annyit tudni, hogy tipikus szolgalélek, ha erősebbel kerül szembe, egyébként ugyanolyan aljadék, mint amilyen a söpredék szokott lenni. Ismerik eléggé egymást ahhoz, hogy ne várjanak sokat a másiktól. Mindketten mást képviselnek és egymás játéka sem nyújt semmi élvezetet vagy kihívást, így nem érdemes erőltetni.*
-Még egy ideig nem visz, ne aggódj felőlem. Az egyik ládát vedd ki a sorból, a tartalmát elviszem. Kedvelt öregünk tanácsára.
*Nem szimpatikus neki Zogg mosolya, rosszmájúság fröcsög a szájából, ami a halbelsőségtől így is meggyengült ingerküszöbe nehezen visel.*
Azt nehezen, történt egy kisebb, úgyszólván rajtaütés, ami alatt elfoglaltak pár konténert. A gond az, hogy erről még a városőrség sem tud, tehát valaki magánkézből intézkedett.
-És az a valaki mennyit kér a ládákért?
*Zogg egy pillanatra meghátrál.*
Úgy látom mellélőttél, selyemfiú. Nincs meg, hogy ki, csak elvitték és nem tervezik visszahozni. Vagy tudja a franc, még az is lehet, hogy idővel tényleg megkeresik az öreget, de jelenleg csak annyi mondandóm van, hogy jelentheted a rossz hírt Zaubnak. És ez mindketten tudjuk, mit jelent...
*Zaranir elköhenti magát, nem szívesen kívánja fejét veszteni, még szükségét érzi ennek a fontos tagjának. Kénytelen lesz hazudni, vagy... elvinni egy másik láda tartalmát és az egészet rákenni Zoggra.*
-Hát, örültem a találkozásnak, bizonyára még hallunk egymásról.
Remélem, inkább nem.
*Majd annyira nem fájó szívvel hagyja el Zogg-ot, és az épületet az első sarokig, mivel más irányból kívánja majd megközelíteni az épületet.*
Isten hozott, mikor visz?
*Zoggról elég annyit tudni, hogy tipikus szolgalélek, ha erősebbel kerül szembe, egyébként ugyanolyan aljadék, mint amilyen a söpredék szokott lenni. Ismerik eléggé egymást ahhoz, hogy ne várjanak sokat a másiktól. Mindketten mást képviselnek és egymás játéka sem nyújt semmi élvezetet vagy kihívást, így nem érdemes erőltetni.*
-Még egy ideig nem visz, ne aggódj felőlem. Az egyik ládát vedd ki a sorból, a tartalmát elviszem. Kedvelt öregünk tanácsára.
*Nem szimpatikus neki Zogg mosolya, rosszmájúság fröcsög a szájából, ami a halbelsőségtől így is meggyengült ingerküszöbe nehezen visel.*
Azt nehezen, történt egy kisebb, úgyszólván rajtaütés, ami alatt elfoglaltak pár konténert. A gond az, hogy erről még a városőrség sem tud, tehát valaki magánkézből intézkedett.
-És az a valaki mennyit kér a ládákért?
*Zogg egy pillanatra meghátrál.*
Úgy látom mellélőttél, selyemfiú. Nincs meg, hogy ki, csak elvitték és nem tervezik visszahozni. Vagy tudja a franc, még az is lehet, hogy idővel tényleg megkeresik az öreget, de jelenleg csak annyi mondandóm van, hogy jelentheted a rossz hírt Zaubnak. És ez mindketten tudjuk, mit jelent...
*Zaranir elköhenti magát, nem szívesen kívánja fejét veszteni, még szükségét érzi ennek a fontos tagjának. Kénytelen lesz hazudni, vagy... elvinni egy másik láda tartalmát és az egészet rákenni Zoggra.*
-Hát, örültem a találkozásnak, bizonyára még hallunk egymásról.
Remélem, inkább nem.
*Majd annyira nem fájó szívvel hagyja el Zogg-ot, és az épületet az első sarokig, mivel más irányból kívánja majd megközelíteni az épületet.*
1274. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-16 19:53:20
Üzenet elküldve: 2014-11-16 19:53:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mesélő(Tlim)//
*Ceilesh a bőgéstől alig tud válaszolni, az anyját illető kérdésre.*
-Nem tudom.*Nagyokat nyel, hogy ezt a két szót ki tudja nyögni, de végül sikerül többé kevésbé értelmesen mondania. Részéről ezzel véget is ért a társalgás. Mire elérik a kikötőt sikerül elapadnia a könnyeinek, és csak a kisírt szemek és a mocskos arc árulkodik a nagy bánatról. Mikor levezetik a hajóról, először körülnéz, hogy valakitől segítségek kérjen, de rájön, hogy a köpenyes valószínűleg megölné, mielőtt bárki segíteni tudna rajta. A futás is megjelenik elméjében, de a vállát fogó kéz garantálja, hogy egy szökési kísérlet reménytelen lenne. Felveszi a felnőtt tempóját, és így megy vele végig az épületek között. Közben kicsit úgy szemléli a számára ismeretlen épületek sokaságát, mintha azok valamilyen titokzatos rejtélyt zárnának magukba. Fel is támad a gyermeki kíváncsisága, de nem mer kérdezni a férfitől arról, hogy hol vannak, a részletekre meg végkép nem kérdez rá. Az épület ami előtt megállnak, márt azért is érdekes, mert fából van, míg a városban szinte minden kőből készült. Elég lerobbantnak néz ki, de ott ahonnan Ceilesh jön, ez a természetes, így a tündérkének nem is szúr szemet a dolog. Hiába az elhagyatottság a fa épületek jellegzetes szaga megcsapja az orrát amikor belépnek, kicsit meg is lepődik, az újdonsült illat miatt, de ez nem a legjobb alkalom, hogy most ezzel törődjön, hiszen épp egy pincelejárathoz tuszkolják, ami nem igazán sok jót ígér.~Ott bármi lehet, biztos bántani akarnak.~Kicsit próbál ellenkezni, de nyilvánvalóan nincs semmi esélye a nála több mint kétszer nagyobb alak ellen. Mire leérnek, már feladja az ellenállást és hagyja, hogy levezessék a pincébe. Lent a félhomályban szinte egyáltalán nem lát, de fokozatosan elkezd hozzászokni a fényerőhöz, eddigre el is hangzik a kérdés, amire nem tud nem válaszolni.*
-Nem nagyon.*Őszintén mondja a dolgot, hiszen bántották, többször is fejbe csapták, de amúgy nem voltak gonoszok vele, kivéve azt, hogy nem adtak választási lehetőséget. A köpenyes után fordul amikor az távozik, hiszen róla legalább tudta, hogy tudja merre van a város, de az öregtől semmit se tud. Ez után önkéntelenül is körülnéz, hiszen kíváncsi hova is hozták, lehetőleg véglegesen, nem olyan jó dolog mindig utazni, különösen a célirány ismerete nélkül.*
-Sötét van.*Mondja meg őszintén a véleményét, arról ami leginkább zavarja.*
*Ceilesh a bőgéstől alig tud válaszolni, az anyját illető kérdésre.*
-Nem tudom.*Nagyokat nyel, hogy ezt a két szót ki tudja nyögni, de végül sikerül többé kevésbé értelmesen mondania. Részéről ezzel véget is ért a társalgás. Mire elérik a kikötőt sikerül elapadnia a könnyeinek, és csak a kisírt szemek és a mocskos arc árulkodik a nagy bánatról. Mikor levezetik a hajóról, először körülnéz, hogy valakitől segítségek kérjen, de rájön, hogy a köpenyes valószínűleg megölné, mielőtt bárki segíteni tudna rajta. A futás is megjelenik elméjében, de a vállát fogó kéz garantálja, hogy egy szökési kísérlet reménytelen lenne. Felveszi a felnőtt tempóját, és így megy vele végig az épületek között. Közben kicsit úgy szemléli a számára ismeretlen épületek sokaságát, mintha azok valamilyen titokzatos rejtélyt zárnának magukba. Fel is támad a gyermeki kíváncsisága, de nem mer kérdezni a férfitől arról, hogy hol vannak, a részletekre meg végkép nem kérdez rá. Az épület ami előtt megállnak, márt azért is érdekes, mert fából van, míg a városban szinte minden kőből készült. Elég lerobbantnak néz ki, de ott ahonnan Ceilesh jön, ez a természetes, így a tündérkének nem is szúr szemet a dolog. Hiába az elhagyatottság a fa épületek jellegzetes szaga megcsapja az orrát amikor belépnek, kicsit meg is lepődik, az újdonsült illat miatt, de ez nem a legjobb alkalom, hogy most ezzel törődjön, hiszen épp egy pincelejárathoz tuszkolják, ami nem igazán sok jót ígér.~Ott bármi lehet, biztos bántani akarnak.~Kicsit próbál ellenkezni, de nyilvánvalóan nincs semmi esélye a nála több mint kétszer nagyobb alak ellen. Mire leérnek, már feladja az ellenállást és hagyja, hogy levezessék a pincébe. Lent a félhomályban szinte egyáltalán nem lát, de fokozatosan elkezd hozzászokni a fényerőhöz, eddigre el is hangzik a kérdés, amire nem tud nem válaszolni.*
-Nem nagyon.*Őszintén mondja a dolgot, hiszen bántották, többször is fejbe csapták, de amúgy nem voltak gonoszok vele, kivéve azt, hogy nem adtak választási lehetőséget. A köpenyes után fordul amikor az távozik, hiszen róla legalább tudta, hogy tudja merre van a város, de az öregtől semmit se tud. Ez után önkéntelenül is körülnéz, hiszen kíváncsi hova is hozták, lehetőleg véglegesen, nem olyan jó dolog mindig utazni, különösen a célirány ismerete nélkül.*
-Sötét van.*Mondja meg őszintén a véleményét, arról ami leginkább zavarja.*
1273. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-16 16:13:57
Üzenet elküldve: 2014-11-16 16:13:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Ceilesh//
*Nem úgy néz ki, hogy meghatotta a köpenyest a sírás, ennek ellenére többet - egyelőre - nem kérdez a tündér apjáról.*
- És az anyáddal mi a helyzet?
*Lassan elérik a kikötőt, amire már egy ideje rátelepedett az est. Ennek köszönhetően a matrózok nagy része már a Rumos Rókában iszogat, esetleg nyugovóra tért. A köpenyes int a két tagú legénységnek, hogy mehetnek ők is a dolgukra. Eközben a kísérője a lány vállát fogja, nyilvánvalóan nem szeretné, ha megszökne.*
- Nem akarod magadat elárulni, ugye?
*Rövid gyaloglás után a dokkoknál kötnek ki. Mivel itt egyébként is sok furcsa áru cserél gazdát, ezért nem keltenek feltűnést. Nemsokára a tündér egy nem sűrűn használt kisebb fa épület előtt találhatja magát. Raktárnak néz ki és, amikor belépnek, akkor meg is bizonyosodhat róla, valóban az lehetett valamikor. Azonban látszik rajta, hogy az utóbbi pár évben valamilyen oknál fogva már nem nagyon használták.
Ceilesh pár másodpercen belül már egy pinceajtó előtt állhat, amit a kalapos éppen kinyit, majd miután a szolgája elkezdi lefelé taszigálni a tündért lefelé a pince lépcsőjén, ő maga is elindul, természetesen az ajtó becsukásáról nem feledkezik meg. Odalenn egy nagyobb helységet vehet szemügyre, persze csak azután, hogy a szeme megszokta a félhomályt.
Léptek hangzanak, majd egy idős arcú ember fogadja őket. Sötétbarna haja a válláig ér, körszakállt visel.*
- Kitűnő munka Beorth!
*Biccent a köpenyesnek, majd a lányhoz fordul.*
- Bántottak?
*A hangja parancsoló, határozott. Választól függetlenül ismét a csuklyás felé fordul.*
- Most eredj a dolgodra! Tudom hol talállak, ha kelleni fogsz.
*A köpenyes meghajol, majd távozik a szolgájával együtt, a tündér pedig kettesben marad az öregúrral. A lánynak van lehetősége szemügyre venni a környezetet. Távolabb láthat egykét ajtót, a közelében pedig néhány asztalt, hozzájuk tartozó széket, illetve a falak mellett néhány padot.
Ha Ceilesh megnézte hova is került, fogva tartója az egyik közelében álló szék felé int ezzel jelezve, hogy leülhet, ha akar.*
- Nos, meg vagy elégedve ezzel?
*Körbe mutat, nyilvánvalóan a helységre gondol, ahová hozták.*
*Nem úgy néz ki, hogy meghatotta a köpenyest a sírás, ennek ellenére többet - egyelőre - nem kérdez a tündér apjáról.*
- És az anyáddal mi a helyzet?
*Lassan elérik a kikötőt, amire már egy ideje rátelepedett az est. Ennek köszönhetően a matrózok nagy része már a Rumos Rókában iszogat, esetleg nyugovóra tért. A köpenyes int a két tagú legénységnek, hogy mehetnek ők is a dolgukra. Eközben a kísérője a lány vállát fogja, nyilvánvalóan nem szeretné, ha megszökne.*
- Nem akarod magadat elárulni, ugye?
*Rövid gyaloglás után a dokkoknál kötnek ki. Mivel itt egyébként is sok furcsa áru cserél gazdát, ezért nem keltenek feltűnést. Nemsokára a tündér egy nem sűrűn használt kisebb fa épület előtt találhatja magát. Raktárnak néz ki és, amikor belépnek, akkor meg is bizonyosodhat róla, valóban az lehetett valamikor. Azonban látszik rajta, hogy az utóbbi pár évben valamilyen oknál fogva már nem nagyon használták.
Ceilesh pár másodpercen belül már egy pinceajtó előtt állhat, amit a kalapos éppen kinyit, majd miután a szolgája elkezdi lefelé taszigálni a tündért lefelé a pince lépcsőjén, ő maga is elindul, természetesen az ajtó becsukásáról nem feledkezik meg. Odalenn egy nagyobb helységet vehet szemügyre, persze csak azután, hogy a szeme megszokta a félhomályt.
Léptek hangzanak, majd egy idős arcú ember fogadja őket. Sötétbarna haja a válláig ér, körszakállt visel.*
- Kitűnő munka Beorth!
*Biccent a köpenyesnek, majd a lányhoz fordul.*
- Bántottak?
*A hangja parancsoló, határozott. Választól függetlenül ismét a csuklyás felé fordul.*
- Most eredj a dolgodra! Tudom hol talállak, ha kelleni fogsz.
*A köpenyes meghajol, majd távozik a szolgájával együtt, a tündér pedig kettesben marad az öregúrral. A lánynak van lehetősége szemügyre venni a környezetet. Távolabb láthat egykét ajtót, a közelében pedig néhány asztalt, hozzájuk tartozó széket, illetve a falak mellett néhány padot.
Ha Ceilesh megnézte hova is került, fogva tartója az egyik közelében álló szék felé int ezzel jelezve, hogy leülhet, ha akar.*
- Nos, meg vagy elégedve ezzel?
*Körbe mutat, nyilvánvalóan a helységre gondol, ahová hozták.*
1272. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-14 15:01:39
Üzenet elküldve: 2014-11-14 15:01:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Kárhozottak //
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
*Mortarnak nem kerüli el figyelmét a csuklyás alak, bár igazából jelentéktelen látvány, talán egyedül csak azért emlékszik később is erre a képre, mert az suhan végig agyán, hogy mennyire utálja a gyerekeket, s hogy előbb nyúlna méregbe, mint hogy egy érmét is adjon akár egynek is. Ám ez a gondolat röpke pár másodperc alatt suhan végig agyán, gondolatai - sajnos - hamar visszaterelődnek a három hölgyre.*
- Nem csak segítenék, kötelességemnek is tartom, nehogy véletlenül valami sötét alak elkapjon titeket...
*Hanglejtéséből érezhető, hogy magára gondol, amolyan perverz játék képében. Valóban, magára gondol, csak az ő fejében a "perverz" szócskának nyoma sincs... Ám mikor a szőkeség végigsimít mellkasán, váratlanul reflexből rákap Mortar a kezére! Arcán enyhe pír keletkezik, bár nem azért, mert zavarba jött, hanem azért, mert elönti jelenleg a düh! Pár másodpercig szorítja a kezét, ám aztán lassan gyengül a szorítása, majd elengedi. Igyekszik visszavarázsolni a sejtelmes félmosolyt arcára, mintha azért ragadta volna meg a kezét, mert hirtelen nagyon jól esett neki az érintése, s szerencsétlen ki van éhezve, így még ennyi is elég neki... Ezek után már nem igazán szólal meg, inkább csak bólogat, hiszen ha valami bókot kellene mondani ezek után, inkább a tengerbe vetné magát! Ám egy ponton mégis felfigyel, kicsit felszívja magát, s megpróbálja visszahozni a nemrégi "ál-énjét".*
- Úgy látom, hogy sokan tévednek ide a bájaitokért, ahogy hallom messziről! *utal a tar fickóra* Magam is messzi vidékről tértem be ide, s lám, mily szerencsém volt... *most a hölgyekre utal, ám fejében csupán Dynti képe lebeg, mintha neki intézné szavait* A meghitt helyeket olyan izgalmassá lehet varázsolni...
*~ Főleg egy vérfürdővel! ~ Gondolja magában, de ezzel a mondatával egyértelműen utalt arra, hogy elfogadja a szolgáltatásokat. Ám szerencsére a nemrégi kopasz férfi lép ki a fogadóból, s elviharzik mellettük, ezzel megmentve Mortart ettől a három némbertől - s úgy tűnik, hasznos információkat is meg tud.*
- Ő lenne a tegnapi illető? Brutusz...
*Teszi fel költői kérdését halkan, amit maximum a szőkeség hallhat, ám az információt elraktározza magában, főleg mert ahogy látja, Nadae is feléjük tart. Bár azt tervezte, hogy esetleg még egy kis információt kihúz belőlük, ám hála égnek, erre nem kerül sor, hiszen pillanatokon belül Dynti is kilép az épületből. Nos, Mortar nem úgy tervezte, hogy ennek szemtanúja legyen, nem is gondolta volna, hogy ilyen hamar kijönnek... S még ha akarná folytatni a csevegést, akkor se tudná, hiszen váratlanul megbokrosodik az egyik ló, s majdnem agyon nyom egy gyereket. ~ Nem annak adott aranyat az a csuklyás? Idióta kölyök... ~ Ám a hirtelen guruló hordók egy igen gonosz tettre vezérlik Mortart... Úgy tűnik, hogy mindenki saját magával van elfoglalva, s hogy kitérjen a hordók elől, így ha úgy látja az ébenhajú, hogy nem figyel senki, megpróbál egyet taszítani valamelyik szajhán, hogy az egy hordó elé essen ki. Szívből reméli, hogy sikerül! Ám ezután mintha meg se történt volna az iménti beszélgetés, arca újra közömbössé válik, s miután undorodva végignézett rajtuk, hang nélkül megindul a két hölgyemény után. Ekkor veszi észre ismét a csuklyást, s az elégedett vigyor látván összeáll benne a kép. Nem megszánta a kölköket, hanem lefizette őket... Cseles... Ám ez a kis gondolatfoszlány újabb ötletet szül. A hölgyek mellé lépve, pontosabban kettejük közé, a túloldalra révedő tekintettel kezdi kis beszámolóját.*
- A neve Brutusz, nem idevalósi, temérdek pénze van, amit szeret szajhákra költeni. *utal a kopaszra* S úgy látom, társaságunk is akadt. Az a fickó, szemben, lefizetett pár kölyköt ezért, ha jól láttam. *mutat végig a kavalkádon* Nektek mit sikerült kiderítenetek?
*Pillant végig rajtuk elégedett és kissé gúnyos mosollyal, viszont enyhe megbánást is vélhet benne felfedezni Dynti, ha rápillant. Nagy valószínűséggel erre még vissza fognak térni, ha nyugodtabb helyzetben lesznek...*
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
*Mortarnak nem kerüli el figyelmét a csuklyás alak, bár igazából jelentéktelen látvány, talán egyedül csak azért emlékszik később is erre a képre, mert az suhan végig agyán, hogy mennyire utálja a gyerekeket, s hogy előbb nyúlna méregbe, mint hogy egy érmét is adjon akár egynek is. Ám ez a gondolat röpke pár másodperc alatt suhan végig agyán, gondolatai - sajnos - hamar visszaterelődnek a három hölgyre.*
- Nem csak segítenék, kötelességemnek is tartom, nehogy véletlenül valami sötét alak elkapjon titeket...
*Hanglejtéséből érezhető, hogy magára gondol, amolyan perverz játék képében. Valóban, magára gondol, csak az ő fejében a "perverz" szócskának nyoma sincs... Ám mikor a szőkeség végigsimít mellkasán, váratlanul reflexből rákap Mortar a kezére! Arcán enyhe pír keletkezik, bár nem azért, mert zavarba jött, hanem azért, mert elönti jelenleg a düh! Pár másodpercig szorítja a kezét, ám aztán lassan gyengül a szorítása, majd elengedi. Igyekszik visszavarázsolni a sejtelmes félmosolyt arcára, mintha azért ragadta volna meg a kezét, mert hirtelen nagyon jól esett neki az érintése, s szerencsétlen ki van éhezve, így még ennyi is elég neki... Ezek után már nem igazán szólal meg, inkább csak bólogat, hiszen ha valami bókot kellene mondani ezek után, inkább a tengerbe vetné magát! Ám egy ponton mégis felfigyel, kicsit felszívja magát, s megpróbálja visszahozni a nemrégi "ál-énjét".*
- Úgy látom, hogy sokan tévednek ide a bájaitokért, ahogy hallom messziről! *utal a tar fickóra* Magam is messzi vidékről tértem be ide, s lám, mily szerencsém volt... *most a hölgyekre utal, ám fejében csupán Dynti képe lebeg, mintha neki intézné szavait* A meghitt helyeket olyan izgalmassá lehet varázsolni...
*~ Főleg egy vérfürdővel! ~ Gondolja magában, de ezzel a mondatával egyértelműen utalt arra, hogy elfogadja a szolgáltatásokat. Ám szerencsére a nemrégi kopasz férfi lép ki a fogadóból, s elviharzik mellettük, ezzel megmentve Mortart ettől a három némbertől - s úgy tűnik, hasznos információkat is meg tud.*
- Ő lenne a tegnapi illető? Brutusz...
*Teszi fel költői kérdését halkan, amit maximum a szőkeség hallhat, ám az információt elraktározza magában, főleg mert ahogy látja, Nadae is feléjük tart. Bár azt tervezte, hogy esetleg még egy kis információt kihúz belőlük, ám hála égnek, erre nem kerül sor, hiszen pillanatokon belül Dynti is kilép az épületből. Nos, Mortar nem úgy tervezte, hogy ennek szemtanúja legyen, nem is gondolta volna, hogy ilyen hamar kijönnek... S még ha akarná folytatni a csevegést, akkor se tudná, hiszen váratlanul megbokrosodik az egyik ló, s majdnem agyon nyom egy gyereket. ~ Nem annak adott aranyat az a csuklyás? Idióta kölyök... ~ Ám a hirtelen guruló hordók egy igen gonosz tettre vezérlik Mortart... Úgy tűnik, hogy mindenki saját magával van elfoglalva, s hogy kitérjen a hordók elől, így ha úgy látja az ébenhajú, hogy nem figyel senki, megpróbál egyet taszítani valamelyik szajhán, hogy az egy hordó elé essen ki. Szívből reméli, hogy sikerül! Ám ezután mintha meg se történt volna az iménti beszélgetés, arca újra közömbössé válik, s miután undorodva végignézett rajtuk, hang nélkül megindul a két hölgyemény után. Ekkor veszi észre ismét a csuklyást, s az elégedett vigyor látván összeáll benne a kép. Nem megszánta a kölköket, hanem lefizette őket... Cseles... Ám ez a kis gondolatfoszlány újabb ötletet szül. A hölgyek mellé lépve, pontosabban kettejük közé, a túloldalra révedő tekintettel kezdi kis beszámolóját.*
- A neve Brutusz, nem idevalósi, temérdek pénze van, amit szeret szajhákra költeni. *utal a kopaszra* S úgy látom, társaságunk is akadt. Az a fickó, szemben, lefizetett pár kölyköt ezért, ha jól láttam. *mutat végig a kavalkádon* Nektek mit sikerült kiderítenetek?
*Pillant végig rajtuk elégedett és kissé gúnyos mosollyal, viszont enyhe megbánást is vélhet benne felfedezni Dynti, ha rápillant. Nagy valószínűséggel erre még vissza fognak térni, ha nyugodtabb helyzetben lesznek...*
1271. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-14 11:42:57
Üzenet elküldve: 2014-11-14 11:42:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Amint kivilágosodott, elhagyta a Rókalyukat. Szerencsére még nem hűlt le nagyon a levegő, így még épp időben vásárolhat magának télire ruhákat. No és munkát is kéne kerítenie, mert ez a kis vásárlás jócskán meg fogja csappantani a tarsolyát.*
-Né' má' hova lépsz!
*Egy nem túl jól nevelt alak fut bele, hatalmas dobozokkal a kezében. Semmi kedve egy csetepatéhoz, szóval arrébb lép egyet, és hagyja távozni a morgolódó alakot. Ideje felhajtani azokat a meleg ruhadarabokat.*
-Né' má' hova lépsz!
*Egy nem túl jól nevelt alak fut bele, hatalmas dobozokkal a kezében. Semmi kedve egy csetepatéhoz, szóval arrébb lép egyet, és hagyja távozni a morgolódó alakot. Ideje felhajtani azokat a meleg ruhadarabokat.*
1270. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-14 08:56:52
Üzenet elküldve: 2014-11-14 08:56:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
// Kárhozottak //
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
*Szegénynek nincs egyszerű napja. Előbb Mortar hozza zavarba lépten nyomon, most pedig Nadae a sokat mondó nézéseivel és megnyilvánulásaival, amitől valóban totál idiótának érzi magát, de hát a többieknek is hozzá kell szoknia, mivel nem egyszerű eset a vöröske. Lényegében nyakát behúzva mentené az irháját a nő szemrehányó mondataitól. Tényleg nem kellene ennyire megadnia magát egy férfi miatt, de nem tud mit kezdeni a helyzettel, mert ilyennel még ő maga sem találkozott, és ez idegesíti.*
- Ööö, igen? *Néz félénken a másikra, azután a térdremegős mondat után, bár Nadae is sejtheti, hogy ez nincs így. Lehet jobb lenne beismerni, hogy volt valami köztük régebben, de mint mindig, ezt most is rögtön elveti. Inkább nem reagál, most az lesz a legjobb.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy választásával nagyon is mellélőtt. Ilyen egy pojácát. Ott ül egy nő kiszolgáltatva és gyakorlatilag felajánlja magát önként, erre az meg... Se egy információ, se egy kis flört, semmi. ~Minek jöttem én ide?~ Gondolatban megráncolja szemöldökét, ugyanis egyre biztosabb benne, hogy ténykedése teljesen felesleges. Aki ennyi időt tölt hajón az bizony remeg egy könnyű nőcske után, s a lány jelenleg annak is tűnik. Erre ez meg csak kedvesen válaszolgat, s abból sem derül ki sok.*
- A páromnak? *Vonja fel a szemöldökét. Persze rögtön arra tud következtetni, hogy a fickó látta őt az utcán Mortarral és most arra gondol, hogy ők ketten... Nem is érdekli már, hogy ez egészen biztosan nem így van, és, hogy nem kellene felhúznia magát, csak hallja, ahogy a szavak ismét meggondolás nélkül esnek ki vöröslő ajkai rejtett zugából.* Ő nem a párom! Régi ismerősöm! *Zúgja felzendülve, de azért mégsem olyan hangosan, hogy az összes jelenlevő hallja.* Régi ismerősöm, oké? *Nyomatékosítja a fejét rázva. ~Ennyi értetlen embert egy rakáson.~ Ereiben a vér egyre hevesebben pumpálódik, talán ennek köszönhető, hogy megint csak nem tud értelmesen gondolkodni. Érdemli információt sehogy sem sikerült kiszednie a fickóból, de ha már hajós, akkor legalább egy dolgot hátha sikerül, mielőtt még lelép a helyről.* Szóval ma érkeztél és hajón vagy. Nem hallottál esetleg egy Felmar nevű hajóról. Sokat nézegettem a kikötőben és olyan jó lenne szerezni egy hajót, az pedig olyan tökéletesen néz ki. Szinte látom magam előtt, ahogy suhan a dühödt hullámokon. *Hátha legalább ezzel megy valamire, de teljesen esélytelen. Talán többre vinné, ha arra kérné a férfit, hogy fésülje meg a haját, vagy kibeszélnék a férfiak elcsábításának művészetét. Legalábbis ő már egészen biztos benne, hogy a férfivel egy oldalon játszanak. Kár, ezzel is csak az ellenfelek száma nőtt eggyel. Már nem is túlságosan érdekli mivel ténykednek itt körülötte, ő csak minél hamarabb le akarja tudni a feladatát, felvenni a pénzt érte és amennyire csak lehet berúgni egy jó adag rum társaságában.
Egyre érdektelenebb, ami a férfit illeti, hisz nem mond semmit, amivel haladhatna valamire, ráadásul fejét odakapván rögtön a távozó Nadae alakját látja, amint az ajtó becsukódik mögötte. Mivel most már egészen biztos, hogy nem az ő kopasza az, aki után megindultak, így nem is gondolkodik sokat, s talán meg is lepi vele a tar fickót, amikor hirtelen felpattan, megfeledkezve fájós lábairól.* Ó, hát láss csodát, elég volt egy érintés és máris helyre jött. *Menti a helyzetet, majd köszönés nélkül megiramodik a távozó női társa után. Mérgében, amiért így mellé lőtt, erőnek erejével rántja fel az ajtót, de talán arra, ami fogadja még kevésbé volt felkészülve. Mortar és három... nőcske. Kezei ökölbe szorulnak. ~Na ehhez aztán pofa kell!~ Villogó tekintete, pírtól vöröslő arca nem sok jót ígér a kétméteres körzetében állók számára. Azt is épp szerencsésen elkapja szürkéivel, ahogy a szöszi az ujját a férfi mellkasán pihenteti. ~Semmi közöd hozzá! Semmi közöd hozzá! Csak egy régi ismerős!~ Nyugtatja magát, kisebb nagyobb sikerrel. Egy hajszál választja el attól, hogy szablyáját előhúzza és vérfürdőt rendezzen fényes nappal az utcán, ami igazából mindenki számára nagy szerencse. Bár nem mond semmit, tekintete mégis sokat üzenhet a férfi számára, még ha nem is akarja. A dühkitöréstől nem csak saját hangja, hanem az utcán keletkező káosz menti meg. Fejét rögtön odakapja és szája is nyitva marad látván, ahogy a hordók a kopasz követő fickó irányába lendülnek. Mellesleg a keresett férfi épségben átjut a túloldalra, s a lány csak ekkor veszi észre a csuklyás fickó éppen eltűnő alakját. Meg is ráncolja a homlokát, talán ő az aki neki ment volna nemrég? Nem érti a helyzetet, nem látja át az összefüggéseket, mert mint egész nap, elborítja a vörös köd a látását. Bár némi gyanú mégis csak felmerül vörös haja alatt. Lehet, hogy ő a másik fejvadász? Biztosan nem véletlenül bukkan fel megint itt. Ugyan a szekeres incidens lehetett baleset is, s az is meglehet, hogy a fickó csak egy bámészkodó az utcán, kinek pont erre akadt dolga, de egy valami ez ellen agitál. Még pedig, hogy rögtön eltűnt, nem szentelvén több figyelmet a balesetnek. Ez pedig már csak azért is gyanús nekik, mert ő maga sem. Őt csak a kopasz érdekli, az nem, hogy a másikkal mi történt. Már indulna is önkényesen, hogy Nadae mellé érjen, de ki nem tudná hagyni, hogy menet közben ne lökje meg erőből a szöszi leányzót a zöldszemű mellett. Még ő sem mer hozzáérni a férfihez, ez a kis szajha pedig megjelenik és kelleti magát.* ~Cöhh...~
- Utána? *Számára ez nem is kérdés, bár azt nem tudja Nadae mennyit vett észre a kis forgatagból, így mielőtt megindulna, vár néhány másodpercet. A nő még mindig tisztábban lát, mint ő.*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.14 09:02:44
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
*Szegénynek nincs egyszerű napja. Előbb Mortar hozza zavarba lépten nyomon, most pedig Nadae a sokat mondó nézéseivel és megnyilvánulásaival, amitől valóban totál idiótának érzi magát, de hát a többieknek is hozzá kell szoknia, mivel nem egyszerű eset a vöröske. Lényegében nyakát behúzva mentené az irháját a nő szemrehányó mondataitól. Tényleg nem kellene ennyire megadnia magát egy férfi miatt, de nem tud mit kezdeni a helyzettel, mert ilyennel még ő maga sem találkozott, és ez idegesíti.*
- Ööö, igen? *Néz félénken a másikra, azután a térdremegős mondat után, bár Nadae is sejtheti, hogy ez nincs így. Lehet jobb lenne beismerni, hogy volt valami köztük régebben, de mint mindig, ezt most is rögtön elveti. Inkább nem reagál, most az lesz a legjobb.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy választásával nagyon is mellélőtt. Ilyen egy pojácát. Ott ül egy nő kiszolgáltatva és gyakorlatilag felajánlja magát önként, erre az meg... Se egy információ, se egy kis flört, semmi. ~Minek jöttem én ide?~ Gondolatban megráncolja szemöldökét, ugyanis egyre biztosabb benne, hogy ténykedése teljesen felesleges. Aki ennyi időt tölt hajón az bizony remeg egy könnyű nőcske után, s a lány jelenleg annak is tűnik. Erre ez meg csak kedvesen válaszolgat, s abból sem derül ki sok.*
- A páromnak? *Vonja fel a szemöldökét. Persze rögtön arra tud következtetni, hogy a fickó látta őt az utcán Mortarral és most arra gondol, hogy ők ketten... Nem is érdekli már, hogy ez egészen biztosan nem így van, és, hogy nem kellene felhúznia magát, csak hallja, ahogy a szavak ismét meggondolás nélkül esnek ki vöröslő ajkai rejtett zugából.* Ő nem a párom! Régi ismerősöm! *Zúgja felzendülve, de azért mégsem olyan hangosan, hogy az összes jelenlevő hallja.* Régi ismerősöm, oké? *Nyomatékosítja a fejét rázva. ~Ennyi értetlen embert egy rakáson.~ Ereiben a vér egyre hevesebben pumpálódik, talán ennek köszönhető, hogy megint csak nem tud értelmesen gondolkodni. Érdemli információt sehogy sem sikerült kiszednie a fickóból, de ha már hajós, akkor legalább egy dolgot hátha sikerül, mielőtt még lelép a helyről.* Szóval ma érkeztél és hajón vagy. Nem hallottál esetleg egy Felmar nevű hajóról. Sokat nézegettem a kikötőben és olyan jó lenne szerezni egy hajót, az pedig olyan tökéletesen néz ki. Szinte látom magam előtt, ahogy suhan a dühödt hullámokon. *Hátha legalább ezzel megy valamire, de teljesen esélytelen. Talán többre vinné, ha arra kérné a férfit, hogy fésülje meg a haját, vagy kibeszélnék a férfiak elcsábításának művészetét. Legalábbis ő már egészen biztos benne, hogy a férfivel egy oldalon játszanak. Kár, ezzel is csak az ellenfelek száma nőtt eggyel. Már nem is túlságosan érdekli mivel ténykednek itt körülötte, ő csak minél hamarabb le akarja tudni a feladatát, felvenni a pénzt érte és amennyire csak lehet berúgni egy jó adag rum társaságában.
Egyre érdektelenebb, ami a férfit illeti, hisz nem mond semmit, amivel haladhatna valamire, ráadásul fejét odakapván rögtön a távozó Nadae alakját látja, amint az ajtó becsukódik mögötte. Mivel most már egészen biztos, hogy nem az ő kopasza az, aki után megindultak, így nem is gondolkodik sokat, s talán meg is lepi vele a tar fickót, amikor hirtelen felpattan, megfeledkezve fájós lábairól.* Ó, hát láss csodát, elég volt egy érintés és máris helyre jött. *Menti a helyzetet, majd köszönés nélkül megiramodik a távozó női társa után. Mérgében, amiért így mellé lőtt, erőnek erejével rántja fel az ajtót, de talán arra, ami fogadja még kevésbé volt felkészülve. Mortar és három... nőcske. Kezei ökölbe szorulnak. ~Na ehhez aztán pofa kell!~ Villogó tekintete, pírtól vöröslő arca nem sok jót ígér a kétméteres körzetében állók számára. Azt is épp szerencsésen elkapja szürkéivel, ahogy a szöszi az ujját a férfi mellkasán pihenteti. ~Semmi közöd hozzá! Semmi közöd hozzá! Csak egy régi ismerős!~ Nyugtatja magát, kisebb nagyobb sikerrel. Egy hajszál választja el attól, hogy szablyáját előhúzza és vérfürdőt rendezzen fényes nappal az utcán, ami igazából mindenki számára nagy szerencse. Bár nem mond semmit, tekintete mégis sokat üzenhet a férfi számára, még ha nem is akarja. A dühkitöréstől nem csak saját hangja, hanem az utcán keletkező káosz menti meg. Fejét rögtön odakapja és szája is nyitva marad látván, ahogy a hordók a kopasz követő fickó irányába lendülnek. Mellesleg a keresett férfi épségben átjut a túloldalra, s a lány csak ekkor veszi észre a csuklyás fickó éppen eltűnő alakját. Meg is ráncolja a homlokát, talán ő az aki neki ment volna nemrég? Nem érti a helyzetet, nem látja át az összefüggéseket, mert mint egész nap, elborítja a vörös köd a látását. Bár némi gyanú mégis csak felmerül vörös haja alatt. Lehet, hogy ő a másik fejvadász? Biztosan nem véletlenül bukkan fel megint itt. Ugyan a szekeres incidens lehetett baleset is, s az is meglehet, hogy a fickó csak egy bámészkodó az utcán, kinek pont erre akadt dolga, de egy valami ez ellen agitál. Még pedig, hogy rögtön eltűnt, nem szentelvén több figyelmet a balesetnek. Ez pedig már csak azért is gyanús nekik, mert ő maga sem. Őt csak a kopasz érdekli, az nem, hogy a másikkal mi történt. Már indulna is önkényesen, hogy Nadae mellé érjen, de ki nem tudná hagyni, hogy menet közben ne lökje meg erőből a szöszi leányzót a zöldszemű mellett. Még ő sem mer hozzáérni a férfihez, ez a kis szajha pedig megjelenik és kelleti magát.* ~Cöhh...~
- Utána? *Számára ez nem is kérdés, bár azt nem tudja Nadae mennyit vett észre a kis forgatagból, így mielőtt megindulna, vár néhány másodpercet. A nő még mindig tisztábban lát, mint ő.*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.14 09:02:44
1269. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-14 08:02:58
Üzenet elküldve: 2014-11-14 08:02:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Kárhozottak //
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
// Mortar – Az utcán //
* Még mielőtt a hölgyek bájának rabságába esne, a fiatalember egy apróságra felfigyelhet az utcán. Vagy is hát többre is, de tán ez mi érdekes lehet még számára. A szemközti raktárból ládákat cipelnek a kikötő irányába, s nem is a cipelés min megakad a férfi szeme. Ahogy haladnak balra, elvonulnak egy sikátor előtt. Melynek szájánál barna csuhás alakot lát meg, gyermekeknek ad éppen néhány csengő aranyat s vált belük pár szót. Aztán hátát a falnak veti a 3 gyerek pedig örömmel vágja zsebre a kapott csengő pénzeket és indul is útnak. Felfelé az utcán, abba az irányba ahonnan a 3 lány érkezett és lám ismét a hölgyek vonzásában a férfi tekintete. Megtörténik az a bizonyos kacsintás. S ha már így alakult, akkor Mortar közelebb is lép a hölgyekhez. Kissé furán néznek a rövid hatásszüneteket tartó férfire egy röpke ideig, de hát valószínűleg láttak már eleget a „hölgyek”, hogy ne lepje meg őket túlzottan. Legalábbis abból, hogy hamar túllépnek ezen, erre lehet következtetni. A bókokra a két szélső leány bugyuta kacarászással reagál. A szőkeség pedig kajánul elmosolyodik. *
- Mi is ritkán látunk ilyen fess urakat errefelé.
* Futtatja végig szemét a másikon. *
- Hogy eltévedni?
* Nevet fel ismét a másik kettő, néhol már idegesítő hangsúlyban. S a kövérebb válaszol is rögvest pajkosan. *
- Tán segítenél hazakísérni minket?
* Majd a szőkeség lép közelebb és ujjával óvatosan végigsimít a másik mellkasán. *
- Tudod, itt lakunk nem messze, de nehezen találjuk a megfelelő utat… elkélne egy kísérő. Ott akár cseveghetünk is éppen.
* Újabb rövid kis kacarászás, minek hangját kissé elnyomja az utca északi része felől érkező szekér kerekének recsegő hangja. Termetes hordókat szállít a platóján, zárt hordók, valószínűleg ellátmány valamelyik hajóra, mindennapi látvány, de a hangja most éppen jól jött, hogy megmentse a férfi fülét az idegtépéstől… A foglalkozásukat tekintve rögtön felhúzódik a lányok szeme *
- Úri hölgyek vagyunk, természetesen!
* Jelenti ki az egyik barna hajú csípőre tett kézzel és színpadias beállással. *
- Ez is olyan fura fickó, mint a tegnapi tar pasas…
* jegyzi meg a kövér utalva, hogy valószínűleg nem idevalósi lehet Mortar (s ezek szerint, akiről beszél az sem volt helybéli…) *
- De az bizony nem spórolt az arannyal!
- Ugye Te is meginvitálsz három ilyen szép hölgyet egy italra? Volna is itt nem messze egy meghitt kis hely. Csupán néhány sarokra van!
* Invitálják Mortart a maguk, nem túl visszafogott, de kellően pajkos módján. S nagyjából ez az a pillanat, no meg az az a bizonyos mellkas érintés, amikor ismét nyílik az ajtó Mortar háta mögött és Nadae lép ki rajta, nem sokkal a kopasz illető mögött… *
// Dyntina – Kereskedőház //
* A kisasszony gondolatai a sötét alkukról kissé elterelik a figyelmét, persze meg lehet jó nyomon halad. Észrevett néhány furcsaságok, jogosan kétkedik, hogy ugyan mi olyan érdekes a kis színjátékban? Tán csak ennyire jó modorú urak leledzenének itt akik ennyire szívükön viselek egy elesett hölgy sorsát? Vagy szimplán ritkaság számba megy számukra, hogy asszony lépjen ebbe az üzletbe? Kérdések, de választ egyelőre nem kap a lányka… Minden esetre hamar ülő pozícióba juttatja a kopasz fiatalember, nehogy még komolyabb baja legyen ennek a szegény párának… Érdeklődve hallgatja a mi járatban kérdésre kapott választ. Érdeklődve, fura dolog nemde? Egy férfitól? Aki matróz?! Furcsaságok tömkelege… *
- Ó nem, valójában én most vagyok itt először…
* Válaszol arra, hogy sokszor láthatta. *
- Igen hosszú időt töltöttem a tengeren…
* Tán ez választ adhat a lány számára oly közömbös viselkedésére, vagy legalább is közelebb juttathatja Dyntit a válaszhoz. Majd a megzavarásra csupán legyint egyet. *
- Ugyan, csupán a hajónkhoz jöttem némi felszerelésért, tudod kötelek, szerszámok…
* Legyint egyet, tán egy parányit nőiesebben a kelleténél. A lábmasszázs felhívásra halovány kis mosoly ül a fiatal férfi arcára, most hogy jobban megnézi Dyntina egész ápoltnak tűnik az illető… node közben válaszol is mi talán ki is zökkenti a lányt a gondolatmenetéből. *
- Ha hazaértél akkor majd feltétlen szólj a párodnak, hogy tegye meg ezt neked.
* Közben a lány lábához ér óvatosan, hogy szemügyre vegye a „sérülést” így most fél térden áll Dyntina előtt. Óvatosan megmozgatja a kecses lábat, majd ha fájdalmas reakciót érzékel a vörös hajútól, akkor azonnal felhagy a tevékenységgel. *
- El nem tört, de azért valóban masszíroztasd meg a kedveseddel
* Néz fel barna szemeivel a lányra, majd kacsint egy parányit. Aztán követi az irányt amerre Dyntina mutat a fejével s közben a testvéréről beszél Nadae személyében. *
- Hát, van aki nem látja a jó üzlet lehetőségét.
- Ebben én sem vagyok épp a legjobb mint említettem csupán ma érkeztem a városba…
* Fordul vissza a lányhoz enyhén vállat vonva s megmosolyogva saját magát.
Dynti közben látja távozni előbb a kopasz illetőt akivel Nadae beszélt, majd a tömegből az egyik fickót s végül magát Nadae-t is, szép kis csoportvonulás, Dyntit meg itt hagynák, szép dolog... Úgy látszik a lány ezzel a kopasszal vakvágányra futott, valami alternatív terv nem ártana. Különben állítólagos nővére igencsak itt hagyja magára… *
// Nadae – Kereskedőház //
* Az alkudozás hamar véget ér amikor a lány megérkezik s a pultos szótlanul figyel. De jelenleg a kopasz ipse köti le a lány figyelmét, jogosan. Csupán egykét szóváltás és már vonul is kifelé az illető. Haladtában még válaszol a lánynak válla fölött hátra vetve a szavakat. *
- Egy jó vevőt…
* Mondja nemes egyszerűséggel a kérdésre, hogy még is mit keres. Közben kiérnek utcára… *
// Mindenki ( aki az utcán tartózkodik ) //
* Az ajtó nyílik majd a kopasz kiviharzik rajta. El Mortar és kis a kis hölgykoszorú mellett. A lányok szeme felcsillan mikor meglátják a férfit. *
- Ó Heló Brutusz! Ma is szeretnél egy kis társaságot! Épp ráérek!
- Én is ráérek!
* Harsogják ketten rögvest hátha ismét csengő aranyakba botolhatnak, úgy látszik ő lehetett az a férfi akiről az imént a lányok beszéltek Mortarnak. Épp ezt a jelenetet kaphatja el az épületből kilépő Nadae (Vagy Dyntina ha úgy dönt követi a lányt valamilyen módon) és persze, hogy Mortar előtt éppen ott áll még a szőkeség, jobbjának úját éppen annak mellkasán pihenteti és kacéran nevetgél. Közben a kopasz úr különösebben nem törődve a kis folklór műsorral tovább halad az utcán…
A Kocsi ami a hordókat szállította nagyjából ekkor ér oda eléjük…
Nadae figyelmét tán nem kerüli el valami, apróság, de érdekes lehet… és ő az egyetlen, aki nem hölgyek / urak bájával van jelenleg elfoglalva… Ismerős alak áll az utca túl oldalán. Barna csuhás férfi, fekete csizmában, hátát a sikátor falának vetve, csuklyája alól apró kis mosoly látszik ki, egészen parányi, tán ki sem venni igazán… Tekintetével lassan követ valamit: gyermek csapat szalad az úton, szembe a lovas kocsival majd hirtelen… *
// Mindenki! //
* A kopasz férfi kihasználva a kis műsort (és amúgy sem különösebben törődve a mögötte kullogókkal) éppen átjut az utca túl felére amikor. Az egyik fiúk hirtelen mozdulatot tesz a ló orra előtt, a tömegtől nem látni pontosan mi történt egy biztos: hatalmas nyerítés és a ló ágaskodik, minek következtében a mögé kötött kocsi engedelmesen mozdul a hatalmas állat erejének következtében: Reccsen fa, szakad a kötél, ami a hordókat a helyükön tartotta. Így már nem tartja semmi a helyén a fa hordókat amik rendre meg is indulnak mindenfelé de főleg lefelé az úton egészen a víz s benne horgonyzó hajók irányába… kisebb fajta káosz lesz úrrá pillanatok alatt az utcán ahogy mindenki próbálja elkerülni a hordók végtelen zuhatagát…
(Ha a csapatból bárki szemfüles és átnéz a túl oldalra akkor megláthatja: A barna csuhás férfi, arcán apró elégedett mosoly, majd egy rövid fordulat és már el is tűnik a sikátorban aminek szájánál eddig ácsorgott… ) A kopasz férfi épphogy elugrik az egyik guruló hordó elől. Az őt követő fickó aki a boltból jött ki, nem járt ilyen sikerrel… egy vaskos darab találja telibe és nem tesz jót az egészségének, nem is kel fel egy ideig… persze ez a legkisebb gond a csapat számára. A kopasz férfi úgy látszik sikeresen átmenekült a túl oldalra, egészen pontosan az egyik szemben lévő kis utcában talált menedéket… de ez az utolsó mit a csapat látni vél. A tömegben eltűnik alakja, az bizonyos… bement a sikátorba... *
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
// Mortar – Az utcán //
* Még mielőtt a hölgyek bájának rabságába esne, a fiatalember egy apróságra felfigyelhet az utcán. Vagy is hát többre is, de tán ez mi érdekes lehet még számára. A szemközti raktárból ládákat cipelnek a kikötő irányába, s nem is a cipelés min megakad a férfi szeme. Ahogy haladnak balra, elvonulnak egy sikátor előtt. Melynek szájánál barna csuhás alakot lát meg, gyermekeknek ad éppen néhány csengő aranyat s vált belük pár szót. Aztán hátát a falnak veti a 3 gyerek pedig örömmel vágja zsebre a kapott csengő pénzeket és indul is útnak. Felfelé az utcán, abba az irányba ahonnan a 3 lány érkezett és lám ismét a hölgyek vonzásában a férfi tekintete. Megtörténik az a bizonyos kacsintás. S ha már így alakult, akkor Mortar közelebb is lép a hölgyekhez. Kissé furán néznek a rövid hatásszüneteket tartó férfire egy röpke ideig, de hát valószínűleg láttak már eleget a „hölgyek”, hogy ne lepje meg őket túlzottan. Legalábbis abból, hogy hamar túllépnek ezen, erre lehet következtetni. A bókokra a két szélső leány bugyuta kacarászással reagál. A szőkeség pedig kajánul elmosolyodik. *
- Mi is ritkán látunk ilyen fess urakat errefelé.
* Futtatja végig szemét a másikon. *
- Hogy eltévedni?
* Nevet fel ismét a másik kettő, néhol már idegesítő hangsúlyban. S a kövérebb válaszol is rögvest pajkosan. *
- Tán segítenél hazakísérni minket?
* Majd a szőkeség lép közelebb és ujjával óvatosan végigsimít a másik mellkasán. *
- Tudod, itt lakunk nem messze, de nehezen találjuk a megfelelő utat… elkélne egy kísérő. Ott akár cseveghetünk is éppen.
* Újabb rövid kis kacarászás, minek hangját kissé elnyomja az utca északi része felől érkező szekér kerekének recsegő hangja. Termetes hordókat szállít a platóján, zárt hordók, valószínűleg ellátmány valamelyik hajóra, mindennapi látvány, de a hangja most éppen jól jött, hogy megmentse a férfi fülét az idegtépéstől… A foglalkozásukat tekintve rögtön felhúzódik a lányok szeme *
- Úri hölgyek vagyunk, természetesen!
* Jelenti ki az egyik barna hajú csípőre tett kézzel és színpadias beállással. *
- Ez is olyan fura fickó, mint a tegnapi tar pasas…
* jegyzi meg a kövér utalva, hogy valószínűleg nem idevalósi lehet Mortar (s ezek szerint, akiről beszél az sem volt helybéli…) *
- De az bizony nem spórolt az arannyal!
- Ugye Te is meginvitálsz három ilyen szép hölgyet egy italra? Volna is itt nem messze egy meghitt kis hely. Csupán néhány sarokra van!
* Invitálják Mortart a maguk, nem túl visszafogott, de kellően pajkos módján. S nagyjából ez az a pillanat, no meg az az a bizonyos mellkas érintés, amikor ismét nyílik az ajtó Mortar háta mögött és Nadae lép ki rajta, nem sokkal a kopasz illető mögött… *
// Dyntina – Kereskedőház //
* A kisasszony gondolatai a sötét alkukról kissé elterelik a figyelmét, persze meg lehet jó nyomon halad. Észrevett néhány furcsaságok, jogosan kétkedik, hogy ugyan mi olyan érdekes a kis színjátékban? Tán csak ennyire jó modorú urak leledzenének itt akik ennyire szívükön viselek egy elesett hölgy sorsát? Vagy szimplán ritkaság számba megy számukra, hogy asszony lépjen ebbe az üzletbe? Kérdések, de választ egyelőre nem kap a lányka… Minden esetre hamar ülő pozícióba juttatja a kopasz fiatalember, nehogy még komolyabb baja legyen ennek a szegény párának… Érdeklődve hallgatja a mi járatban kérdésre kapott választ. Érdeklődve, fura dolog nemde? Egy férfitól? Aki matróz?! Furcsaságok tömkelege… *
- Ó nem, valójában én most vagyok itt először…
* Válaszol arra, hogy sokszor láthatta. *
- Igen hosszú időt töltöttem a tengeren…
* Tán ez választ adhat a lány számára oly közömbös viselkedésére, vagy legalább is közelebb juttathatja Dyntit a válaszhoz. Majd a megzavarásra csupán legyint egyet. *
- Ugyan, csupán a hajónkhoz jöttem némi felszerelésért, tudod kötelek, szerszámok…
* Legyint egyet, tán egy parányit nőiesebben a kelleténél. A lábmasszázs felhívásra halovány kis mosoly ül a fiatal férfi arcára, most hogy jobban megnézi Dyntina egész ápoltnak tűnik az illető… node közben válaszol is mi talán ki is zökkenti a lányt a gondolatmenetéből. *
- Ha hazaértél akkor majd feltétlen szólj a párodnak, hogy tegye meg ezt neked.
* Közben a lány lábához ér óvatosan, hogy szemügyre vegye a „sérülést” így most fél térden áll Dyntina előtt. Óvatosan megmozgatja a kecses lábat, majd ha fájdalmas reakciót érzékel a vörös hajútól, akkor azonnal felhagy a tevékenységgel. *
- El nem tört, de azért valóban masszíroztasd meg a kedveseddel
* Néz fel barna szemeivel a lányra, majd kacsint egy parányit. Aztán követi az irányt amerre Dyntina mutat a fejével s közben a testvéréről beszél Nadae személyében. *
- Hát, van aki nem látja a jó üzlet lehetőségét.
- Ebben én sem vagyok épp a legjobb mint említettem csupán ma érkeztem a városba…
* Fordul vissza a lányhoz enyhén vállat vonva s megmosolyogva saját magát.
Dynti közben látja távozni előbb a kopasz illetőt akivel Nadae beszélt, majd a tömegből az egyik fickót s végül magát Nadae-t is, szép kis csoportvonulás, Dyntit meg itt hagynák, szép dolog... Úgy látszik a lány ezzel a kopasszal vakvágányra futott, valami alternatív terv nem ártana. Különben állítólagos nővére igencsak itt hagyja magára… *
// Nadae – Kereskedőház //
* Az alkudozás hamar véget ér amikor a lány megérkezik s a pultos szótlanul figyel. De jelenleg a kopasz ipse köti le a lány figyelmét, jogosan. Csupán egykét szóváltás és már vonul is kifelé az illető. Haladtában még válaszol a lánynak válla fölött hátra vetve a szavakat. *
- Egy jó vevőt…
* Mondja nemes egyszerűséggel a kérdésre, hogy még is mit keres. Közben kiérnek utcára… *
// Mindenki ( aki az utcán tartózkodik ) //
* Az ajtó nyílik majd a kopasz kiviharzik rajta. El Mortar és kis a kis hölgykoszorú mellett. A lányok szeme felcsillan mikor meglátják a férfit. *
- Ó Heló Brutusz! Ma is szeretnél egy kis társaságot! Épp ráérek!
- Én is ráérek!
* Harsogják ketten rögvest hátha ismét csengő aranyakba botolhatnak, úgy látszik ő lehetett az a férfi akiről az imént a lányok beszéltek Mortarnak. Épp ezt a jelenetet kaphatja el az épületből kilépő Nadae (Vagy Dyntina ha úgy dönt követi a lányt valamilyen módon) és persze, hogy Mortar előtt éppen ott áll még a szőkeség, jobbjának úját éppen annak mellkasán pihenteti és kacéran nevetgél. Közben a kopasz úr különösebben nem törődve a kis folklór műsorral tovább halad az utcán…
A Kocsi ami a hordókat szállította nagyjából ekkor ér oda eléjük…
Nadae figyelmét tán nem kerüli el valami, apróság, de érdekes lehet… és ő az egyetlen, aki nem hölgyek / urak bájával van jelenleg elfoglalva… Ismerős alak áll az utca túl oldalán. Barna csuhás férfi, fekete csizmában, hátát a sikátor falának vetve, csuklyája alól apró kis mosoly látszik ki, egészen parányi, tán ki sem venni igazán… Tekintetével lassan követ valamit: gyermek csapat szalad az úton, szembe a lovas kocsival majd hirtelen… *
// Mindenki! //
* A kopasz férfi kihasználva a kis műsort (és amúgy sem különösebben törődve a mögötte kullogókkal) éppen átjut az utca túl felére amikor. Az egyik fiúk hirtelen mozdulatot tesz a ló orra előtt, a tömegtől nem látni pontosan mi történt egy biztos: hatalmas nyerítés és a ló ágaskodik, minek következtében a mögé kötött kocsi engedelmesen mozdul a hatalmas állat erejének következtében: Reccsen fa, szakad a kötél, ami a hordókat a helyükön tartotta. Így már nem tartja semmi a helyén a fa hordókat amik rendre meg is indulnak mindenfelé de főleg lefelé az úton egészen a víz s benne horgonyzó hajók irányába… kisebb fajta káosz lesz úrrá pillanatok alatt az utcán ahogy mindenki próbálja elkerülni a hordók végtelen zuhatagát…
(Ha a csapatból bárki szemfüles és átnéz a túl oldalra akkor megláthatja: A barna csuhás férfi, arcán apró elégedett mosoly, majd egy rövid fordulat és már el is tűnik a sikátorban aminek szájánál eddig ácsorgott… ) A kopasz férfi épphogy elugrik az egyik guruló hordó elől. Az őt követő fickó aki a boltból jött ki, nem járt ilyen sikerrel… egy vaskos darab találja telibe és nem tesz jót az egészségének, nem is kel fel egy ideig… persze ez a legkisebb gond a csapat számára. A kopasz férfi úgy látszik sikeresen átmenekült a túl oldalra, egészen pontosan az egyik szemben lévő kis utcában talált menedéket… de ez az utolsó mit a csapat látni vél. A tömegben eltűnik alakja, az bizonyos… bement a sikátorba... *
1268. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-14 00:07:52
Üzenet elküldve: 2014-11-14 00:07:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//A munka, avagy tűt a szénakazalban//
*Fejét újra félrehajtja, s immár tényleg nem leplezi, hogy agyilag sérültnek nézi az előtte hirtelen megállót.*
- Szerinted, hol kereskedtem az árummal? Meg rábíztam volna az idióta legénység, amúgy is idióta egyéneire, hogy adják el áron alatt a drága kincseimet?
*Hüledezik, de gyorsan legyint is. Vörike azt állítja, hogy ismeri a helyet, bár ebben is kételkedik, nem is kicsit, de inkább nem fejti ki ezen véleményét. Ismeri a kapitányok gondokozását. A lánynak nem volt akkora nagy szerepe a hajón – elég volt csak az elmeséltek hallatán erre gondolnia, hiszen rögtön el akarták kapni, ahogy rájöttek ki is ő, nem bízhattak meg benne teljesen – hogy rá bízzák a rakomány eladását. De csak vállat von. Meglehet, hogy csak szégyelli, hogy nem tudja mi ez a hely. Pedig a legtöbb kikötőben lófráló egyén nem tudja, hogy mi is ez valójában. Aki számára nem érdekes úgyis elmegy mellette.*
- Megkergülve. Te. *Nyomatékosítja a lánynak, majd arcáról le is olvasható, mennyire nem győzi meg a másik magyarázata.* - Akiket, ha meglátsz, megremeg a térded, a hangod, arcod hirtelen vérrel telítődik, nem tudsz megszólalni, jah s megkergülsz a közelében. *Fejezi be a lány helyett a mondatot, mivel úgy tűnik, rá fér a segítség. Feltételezése után arca fintorba fordul, ezzel is kifejezve, mit is gondol valójában a dolgokról. Hálát ad a tengerek urának, hogy neki még sose kellett ehhez hasonlót átélnie senkivel. Épp elég volt gyenge nőtársait látni, ahogy egy-egy férfi közelében elgyengültek, az addigi szilárd jellemük hogy törik darabokra. Az a férfi meg nem született, aki ezt belőle kiválthatná!*
~Még hogyne, hogy az eszem vesszen, mi? Oda lenne minden tekintélyem, s hatalmam.~
* Morfondírozik magában, miközben már betudta újabb nőtársa vesztét.*
- Zöldek, igen láttam.*Ejti ki szavait közönyösen. Még ha a későbbiekben nem is így alakul, már leírta, hogy itten bizony egy újabb „románc” van kibontakozóba. Persze, csak hogy majd a többi barlanglakó orra alá dugdossák a rózsaszín felhőiket. Na persze, még mit nem!
Csak úgy röpködnek az árak, mire a két alakhoz ér. Egy mosollyal könyveli el, hogy sikerült elcsípnie az utolsó szavakat. Megpróbál barátságosan a pultosra mosolyogni, mint egy sajnálat képen.*
- Sajnálom öreg, esetleg legközelebb összejön. *Biztatja, mintha már biztos lenne az üzletébe. Még ha a pult mögött álló fickó nem is öreg, ő maga, mindenkit annak nevez. Aki nála egy picivel is öregebbnek néz ki, ez egy megszokássá alakult ki nála.*
- Valóban. *Mosolyog továbbra is ravaszul.* - Bármit beszerzek neked, bármely áron, ami jóval az itteni árak alatt van. *A bók hallatán jólesően elneveti magát, miközben kezével a mellkasára teszi, pontosabban a szegycsontjára.*
- Hát, mit is mondjak, régen űzöm az ipart.
*Mondja egyik vállát felhúzva, miközben pajkosan összehúzza szemeit. A kopasz fickó kételkedhet szavaiban, hiszen oly fiatal a vele szemben álló nőszemély. Hát igen, meg vannak az előnyei, ha valaki egy kalózhajón nő fel, majd örökségbe megkapja, s közben az legtöbb fortélyt eltanulta, elsajátította, vagy legalább igyekezett azt megtenni.
A fickó mondata egy pillanatra ledöbbenti, s szinte megmerevedik. Még hogy ő. Nem tudna valamiben segíteni. Hát ez kész felháborító! Hallatlan feltételezés! Az apró bólintás láttán szemeit immár némileg vészjóslóan húzza össze, s néz a kereskedőre. Mintha a legközelebbi megcsonkítani való áldozatára nézne. Mint egy vad, aki épp most szemelte ki áldozatát. Ha a rá bízott feladat nem menne épp el most mellette, hogy elinduljon a kijárat felé, valószínű, hogy a kereskedő nem úszná meg oly szárazon. Ismeri azt a félmosolyt, amivel felé fordul a kopasz. Meglehet, hogy jó helyen járna?*
- S mégis mit keres?
*Fordul meg maga is, hogy a kopasz után iramodjon. Egy átlagos vevővel ezt nem tenné meg. Ha nem kell egy valakinek az áruja, hát majd elviszi más. Nem ő volt az aki vevők után koslatott. Nincs ehhez hozzászokva, hogy visszautasítsák. Szeme sarkából érzékeli, hogy a kopasz után mások is megindulnak ki. Lépteit némileg lelassítja. Ismeri az szituációt, s magában szidja az őrült druidát, amiért kiküldte őket erre az „akcióba”. Fejében apró csengők dallama hangzik fel, mintegy figyelmeztetve, hogy nincs itt keresni valója, s ha tovább marad, csak bajt hoz saját fejére. Gyorsan legyűri bármiféle rossz érzését, s könnyed léptekkel folytatja útját a kopasz felé.*
- Talán mégis tudnék segíteni. Többet is kinézhetne belőlem. Megbízatásaim tárháza végtelen. Sok haszna származhat belőlem.
*Éri utol áldozatát, immár a rekkenő hőségben, a ház előtt. Szemével aprón jelez a kint szobrozó éj-fekete hajúnak – már ha az épp figyel rá, vagy felismerte – hogy maradjon csak nyugodtan veszteg, elintézi őt, még véletlenül se avatkozzon be, bármi is fog itt történni.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.14 00:11:03
*Fejét újra félrehajtja, s immár tényleg nem leplezi, hogy agyilag sérültnek nézi az előtte hirtelen megállót.*
- Szerinted, hol kereskedtem az árummal? Meg rábíztam volna az idióta legénység, amúgy is idióta egyéneire, hogy adják el áron alatt a drága kincseimet?
*Hüledezik, de gyorsan legyint is. Vörike azt állítja, hogy ismeri a helyet, bár ebben is kételkedik, nem is kicsit, de inkább nem fejti ki ezen véleményét. Ismeri a kapitányok gondokozását. A lánynak nem volt akkora nagy szerepe a hajón – elég volt csak az elmeséltek hallatán erre gondolnia, hiszen rögtön el akarták kapni, ahogy rájöttek ki is ő, nem bízhattak meg benne teljesen – hogy rá bízzák a rakomány eladását. De csak vállat von. Meglehet, hogy csak szégyelli, hogy nem tudja mi ez a hely. Pedig a legtöbb kikötőben lófráló egyén nem tudja, hogy mi is ez valójában. Aki számára nem érdekes úgyis elmegy mellette.*
- Megkergülve. Te. *Nyomatékosítja a lánynak, majd arcáról le is olvasható, mennyire nem győzi meg a másik magyarázata.* - Akiket, ha meglátsz, megremeg a térded, a hangod, arcod hirtelen vérrel telítődik, nem tudsz megszólalni, jah s megkergülsz a közelében. *Fejezi be a lány helyett a mondatot, mivel úgy tűnik, rá fér a segítség. Feltételezése után arca fintorba fordul, ezzel is kifejezve, mit is gondol valójában a dolgokról. Hálát ad a tengerek urának, hogy neki még sose kellett ehhez hasonlót átélnie senkivel. Épp elég volt gyenge nőtársait látni, ahogy egy-egy férfi közelében elgyengültek, az addigi szilárd jellemük hogy törik darabokra. Az a férfi meg nem született, aki ezt belőle kiválthatná!*
~Még hogyne, hogy az eszem vesszen, mi? Oda lenne minden tekintélyem, s hatalmam.~
* Morfondírozik magában, miközben már betudta újabb nőtársa vesztét.*
- Zöldek, igen láttam.*Ejti ki szavait közönyösen. Még ha a későbbiekben nem is így alakul, már leírta, hogy itten bizony egy újabb „románc” van kibontakozóba. Persze, csak hogy majd a többi barlanglakó orra alá dugdossák a rózsaszín felhőiket. Na persze, még mit nem!
Csak úgy röpködnek az árak, mire a két alakhoz ér. Egy mosollyal könyveli el, hogy sikerült elcsípnie az utolsó szavakat. Megpróbál barátságosan a pultosra mosolyogni, mint egy sajnálat képen.*
- Sajnálom öreg, esetleg legközelebb összejön. *Biztatja, mintha már biztos lenne az üzletébe. Még ha a pult mögött álló fickó nem is öreg, ő maga, mindenkit annak nevez. Aki nála egy picivel is öregebbnek néz ki, ez egy megszokássá alakult ki nála.*
- Valóban. *Mosolyog továbbra is ravaszul.* - Bármit beszerzek neked, bármely áron, ami jóval az itteni árak alatt van. *A bók hallatán jólesően elneveti magát, miközben kezével a mellkasára teszi, pontosabban a szegycsontjára.*
- Hát, mit is mondjak, régen űzöm az ipart.
*Mondja egyik vállát felhúzva, miközben pajkosan összehúzza szemeit. A kopasz fickó kételkedhet szavaiban, hiszen oly fiatal a vele szemben álló nőszemély. Hát igen, meg vannak az előnyei, ha valaki egy kalózhajón nő fel, majd örökségbe megkapja, s közben az legtöbb fortélyt eltanulta, elsajátította, vagy legalább igyekezett azt megtenni.
A fickó mondata egy pillanatra ledöbbenti, s szinte megmerevedik. Még hogy ő. Nem tudna valamiben segíteni. Hát ez kész felháborító! Hallatlan feltételezés! Az apró bólintás láttán szemeit immár némileg vészjóslóan húzza össze, s néz a kereskedőre. Mintha a legközelebbi megcsonkítani való áldozatára nézne. Mint egy vad, aki épp most szemelte ki áldozatát. Ha a rá bízott feladat nem menne épp el most mellette, hogy elinduljon a kijárat felé, valószínű, hogy a kereskedő nem úszná meg oly szárazon. Ismeri azt a félmosolyt, amivel felé fordul a kopasz. Meglehet, hogy jó helyen járna?*
- S mégis mit keres?
*Fordul meg maga is, hogy a kopasz után iramodjon. Egy átlagos vevővel ezt nem tenné meg. Ha nem kell egy valakinek az áruja, hát majd elviszi más. Nem ő volt az aki vevők után koslatott. Nincs ehhez hozzászokva, hogy visszautasítsák. Szeme sarkából érzékeli, hogy a kopasz után mások is megindulnak ki. Lépteit némileg lelassítja. Ismeri az szituációt, s magában szidja az őrült druidát, amiért kiküldte őket erre az „akcióba”. Fejében apró csengők dallama hangzik fel, mintegy figyelmeztetve, hogy nincs itt keresni valója, s ha tovább marad, csak bajt hoz saját fejére. Gyorsan legyűri bármiféle rossz érzését, s könnyed léptekkel folytatja útját a kopasz felé.*
- Talán mégis tudnék segíteni. Többet is kinézhetne belőlem. Megbízatásaim tárháza végtelen. Sok haszna származhat belőlem.
*Éri utol áldozatát, immár a rekkenő hőségben, a ház előtt. Szemével aprón jelez a kint szobrozó éj-fekete hajúnak – már ha az épp figyel rá, vagy felismerte – hogy maradjon csak nyugodtan veszteg, elintézi őt, még véletlenül se avatkozzon be, bármi is fog itt történni.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.14 00:11:03
1267. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-13 20:43:05
Üzenet elküldve: 2014-11-13 20:43:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Kárhozottak //
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
*Mortar jelenleg úgy érzi, hogy szép lassan el fog halálozni unalmában, hiszen hiába akadnak részeg alakok, kik csinálják a parádét, hiába vannak kereskedők nem átlagos portékákkal, valahogy ez az összkép most az ébenhajút egyáltalán nem tudja foglalkoztatni. Leginkább a barlang jár fejében, mely felkeltette az érdeklődését, a jó öreg mocsár s a kis kunyhója, no meg a hajóút, ahol Dynti haját lágyan ringathatja a szél... ~ Ilyen nincs... ~
Újabb szemdörzsölés következik, mi igazából arra a célra szolgál, hogy visszarugaszkodjon a valóságba, s hogy végre legalább pár másodpercre el tudja felejteni a vöröskét, akit csak el fal választ el tőle. Igyekszik nem arra gondolni, hogy mit csinálhatnak odabent, milyen eszközhöz folyamodik a hölgyemény, s ez viszonylag egy kicsit sikerül is, mikor az eddigi halkabb tömeg most jobban zúgolódni kezd. Mortar rögtön a forrás irányába kapja a tekintetét, mikor is megpillantja azt a három gráciát az út közepén, kik olyannyira vonzzák a tekinteteket, hogy az ostoba férfiak teljesen megkergülnek tőle. ~ Szajhák... ~ Gondolja magában gúnyosan a férfi, s nagyot sóhajtva leveszi róluk a tekintetét, viszont ekkor váratlanul eszébe jut valami. Ha jól sejti és tényleg szajhák ezek - s éppen egy csábító körúton vannak -, akkor talán tudhatnak egyet s mást a kuncsaftokról.
Így hát az ébenhajú gondolkodva visszaemeli rájuk a tekintetét, mikor is elkapja a szőkeség kacsintását. Felvont szemöldökkel pillant vissza rá, igazából nem nagyon tudja mire vélni, hiszen benne nem mozgattak meg semmit egyáltalán, sőt, még rossz néven is veszi, hogy őt egy olyannak nézhetik, aki ilyen szolgáltatásokat venne igénybe...
Ám úgy dönt végül, hogy hasznossá teszi magát, legalább az unalom felé vezető út így kicsit lelassul. Úgyhogy egy halovány mosolyt próbál erőltetni arcára, melyet egy kis sejtelmes éllel megfűszerez, majd megindul a hölgyek felé. Nem kezdi el követni őket, nem óvatoskodik, egyszer csak egyenesen beáll közvetlenül eléjük, s megpróbálja elővenni a kedvesebbik énjét - ami nincs, így hát színészkedik egyet.*
- Hölgyeim... *hajol meg előttük lassan* Nem tudta elkerülni a figyelmem, hogy három ilyen... *egy alig észrevehető pillanatra megakad, hogy ne valami undorodott szót ejtsen ki a száján, ám hamar folytatja* Csodálatos hölgy a dokkok koszos és veszélyes világába tért be! ~ Szép mentés, te hülye... ~ Csak nem eltévedtek? Ha igen, akkor szívesen megmutatnám a kivezető utat, addig is kicsit talán cseveghetnénk, hiszen nem minden nap adatik meg egy férfinek, hogy ilyen... ~ Ocsmány, mondd, hogy ocsmány! ~ Bájos hölgyek társaságában lehet! *ha nem eltévedtek, akkor rögtön másba kezd bele* Mi a foglalkozásuk, ha szabad kérdezni? A dokkok világába tényleg nem illenek bele! Túlságosan is... ~ Mondd, hogy szajhának való, úgyhogy mégis idevalók! ~ Az igényeiken alulinak tűnik!
*Sikerült... Nem ment könnyen, hogy hazug bókokkal dobálózzon, de legalább sikeresen összehozott egy kis terelő és puhatolózó monológot. Lehet, hogy csupán csak testvérek, akik pár pillantást és bókot próbálnak begyűjteni, hogy növeljék kicsit az így is égbe nyúló "önbizalmukat".
Az, hogy mit gondol Mortar, s hogy mit láthat a nép kívülről, teljesen ellenkezik. Kívülről mindenki csak annyit láthat, hogy sejtelmes mosollyal cseveg a három hölggyel, akik remélhetőleg nem hagyták még ott, ám ami benne lejátszódik... Undor undor hátán, némi gyűlölködő megvetéssel vegyítve. Ez már csak azért sem jó viszont, mert ha Dynti meglátja véletlenül, akkor teljesen biztosan félreértené, s akkor mehet a magyarázkodás. Ám legalább megtudná, hogy Mortar sem annyira analfabéta, hogy nem képes normálisan kommunikálni másokkal, no meg célja most is - mind mindig nagyjából - Dynti, hiszen nem csak a kopaszról, de akár egy fejvadászról is tudomást szerezhet - már ha ezek kurtizánok, de ha nem, akkor is talán tudhatnak egyet s mást az itteni férfiakról, hiszen pont olyannak tűnnek, akik szeretik élvezni a másik nem társaságát.*
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
*Mortar jelenleg úgy érzi, hogy szép lassan el fog halálozni unalmában, hiszen hiába akadnak részeg alakok, kik csinálják a parádét, hiába vannak kereskedők nem átlagos portékákkal, valahogy ez az összkép most az ébenhajút egyáltalán nem tudja foglalkoztatni. Leginkább a barlang jár fejében, mely felkeltette az érdeklődését, a jó öreg mocsár s a kis kunyhója, no meg a hajóút, ahol Dynti haját lágyan ringathatja a szél... ~ Ilyen nincs... ~
Újabb szemdörzsölés következik, mi igazából arra a célra szolgál, hogy visszarugaszkodjon a valóságba, s hogy végre legalább pár másodpercre el tudja felejteni a vöröskét, akit csak el fal választ el tőle. Igyekszik nem arra gondolni, hogy mit csinálhatnak odabent, milyen eszközhöz folyamodik a hölgyemény, s ez viszonylag egy kicsit sikerül is, mikor az eddigi halkabb tömeg most jobban zúgolódni kezd. Mortar rögtön a forrás irányába kapja a tekintetét, mikor is megpillantja azt a három gráciát az út közepén, kik olyannyira vonzzák a tekinteteket, hogy az ostoba férfiak teljesen megkergülnek tőle. ~ Szajhák... ~ Gondolja magában gúnyosan a férfi, s nagyot sóhajtva leveszi róluk a tekintetét, viszont ekkor váratlanul eszébe jut valami. Ha jól sejti és tényleg szajhák ezek - s éppen egy csábító körúton vannak -, akkor talán tudhatnak egyet s mást a kuncsaftokról.
Így hát az ébenhajú gondolkodva visszaemeli rájuk a tekintetét, mikor is elkapja a szőkeség kacsintását. Felvont szemöldökkel pillant vissza rá, igazából nem nagyon tudja mire vélni, hiszen benne nem mozgattak meg semmit egyáltalán, sőt, még rossz néven is veszi, hogy őt egy olyannak nézhetik, aki ilyen szolgáltatásokat venne igénybe...
Ám úgy dönt végül, hogy hasznossá teszi magát, legalább az unalom felé vezető út így kicsit lelassul. Úgyhogy egy halovány mosolyt próbál erőltetni arcára, melyet egy kis sejtelmes éllel megfűszerez, majd megindul a hölgyek felé. Nem kezdi el követni őket, nem óvatoskodik, egyszer csak egyenesen beáll közvetlenül eléjük, s megpróbálja elővenni a kedvesebbik énjét - ami nincs, így hát színészkedik egyet.*
- Hölgyeim... *hajol meg előttük lassan* Nem tudta elkerülni a figyelmem, hogy három ilyen... *egy alig észrevehető pillanatra megakad, hogy ne valami undorodott szót ejtsen ki a száján, ám hamar folytatja* Csodálatos hölgy a dokkok koszos és veszélyes világába tért be! ~ Szép mentés, te hülye... ~ Csak nem eltévedtek? Ha igen, akkor szívesen megmutatnám a kivezető utat, addig is kicsit talán cseveghetnénk, hiszen nem minden nap adatik meg egy férfinek, hogy ilyen... ~ Ocsmány, mondd, hogy ocsmány! ~ Bájos hölgyek társaságában lehet! *ha nem eltévedtek, akkor rögtön másba kezd bele* Mi a foglalkozásuk, ha szabad kérdezni? A dokkok világába tényleg nem illenek bele! Túlságosan is... ~ Mondd, hogy szajhának való, úgyhogy mégis idevalók! ~ Az igényeiken alulinak tűnik!
*Sikerült... Nem ment könnyen, hogy hazug bókokkal dobálózzon, de legalább sikeresen összehozott egy kis terelő és puhatolózó monológot. Lehet, hogy csupán csak testvérek, akik pár pillantást és bókot próbálnak begyűjteni, hogy növeljék kicsit az így is égbe nyúló "önbizalmukat".
Az, hogy mit gondol Mortar, s hogy mit láthat a nép kívülről, teljesen ellenkezik. Kívülről mindenki csak annyit láthat, hogy sejtelmes mosollyal cseveg a három hölggyel, akik remélhetőleg nem hagyták még ott, ám ami benne lejátszódik... Undor undor hátán, némi gyűlölködő megvetéssel vegyítve. Ez már csak azért sem jó viszont, mert ha Dynti meglátja véletlenül, akkor teljesen biztosan félreértené, s akkor mehet a magyarázkodás. Ám legalább megtudná, hogy Mortar sem annyira analfabéta, hogy nem képes normálisan kommunikálni másokkal, no meg célja most is - mind mindig nagyjából - Dynti, hiszen nem csak a kopaszról, de akár egy fejvadászról is tudomást szerezhet - már ha ezek kurtizánok, de ha nem, akkor is talán tudhatnak egyet s mást az itteni férfiakról, hiszen pont olyannak tűnnek, akik szeretik élvezni a másik nem társaságát.*
1266. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-13 14:39:10
Üzenet elküldve: 2014-11-13 14:39:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
// Kárhozottak //
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
*Nadae köszönésére első pillanatban még felvonja szemöldökét, majd hátrapislant tengerimádó kolléganőjére.*
- Miért nem lep meg, hogy ismerős vagy erre? *Csóválja a fejét mosolyogva. Nem baj, annál jobb, legalább valamelyikük nem vakon tévedt be ide. Azért, amikor a lány nekiáll magyarázni mégis úgy bólogat, mintha már amúgy is tudta volna mi ez a hely, annak ellenére, hogy valójában ezzel kapcsolatban tátongott az üresség a fejében.* Persze, tudom én is. *Inti le és igyekszik elraktározni az információkat. Nem akar olyan tudatlannak tűnni, mint amilyen egyébként. S bár neki is megvan a kalóz énje, megvolt a kalóz élete, ilyen helyekre őt sohasem hozták, neki más volt a feladata. Ellenben úgy tűnik Nadae sokkal jártasabb az ilyenekben.*
- Megkergülve? Én? *Mutat magára és erőltetetten kacarászik, legalábbis először. Majd rájön, hogy valóban meg van kergülve, s hogy a tagadással is csak erre erősítene rá. Viszont, míg így sem áll szándékában őszintének lenni, még csak az hiányzik!* Jaj hát tudod, vannak ööö, olyan emberek, akik ööö… *láthatóan nagyon kitartóan kutat a fejében valami értékelhető hazugságért, és az is tudható előre, hogy ez nem fog neki sikerülni, de azért becsületre méltó a kitartása.* ilyen… Hm… Láttad milyen zöldek a szemei? *Gyors témaváltásnak is tűnhet a dolog, de valójában ez tényleg csak úgy kipottyant a száján. Ez az eredménye annak, ha valamit magára erőltet.* Mindegy is, csak meg vagyok lepődve, hogy ennyi idő után még találkoztam olyan ismerőssel, aki nem akar levadászni. *Próbálja egyenesbe hozni a dolgokat, mielőtt Nadae végleg idiótának könyvelné. Ráadásul egyre kellemetlenebb is számára a téma, mert megint csak azon gondolkodik, hogy vajon nem-e lécel le mocsárlakó régi ismerőse, amíg ők itt ténykednek? Ettől némileg összerándul a gyomra és sietségérzet alakul ki benne. Jó lenne, minél hamarabb letudni ezt az egészet, mielőtt Mortar bosszút áll azért, amiért ő is lelépett. Na és? Álljon csak, őt úgysem érdekli… Vagy de? Mélyet sóhajt, ismét megrázza a fejét és visszakeveredik a rumszagos épületbe. Mostantól csakis a feladatára fog koncentrálni! Úgy ám!
Úgy tűnik színészi alakítása remekül alakul, de tényleg csak úgy tűnik. A férfi reakciójától még a végén ő fog zavarba jönni. Nem szokott hozzá, hogy ennyire kedvesen reagáljanak, mert célpontjai pont nem azok az alakok szoktak lenni. Ez a tar fickó azonban meglepő kedvességgel fordul felé, s ez Dyntinek nem kis fejtörést okoz, és valóban, mi más lenne első gondolata, mint az, hogy talán, ha nem élt a lehetőséggel, hogy miközben a lányt leülteti egy ládára, közben végigtapizza, akkor itt valami más áll a háttérben. Főleg, amilyen pillantásokat vesz észre másoktól, egészen biztos, hogy nem vele van a baj. Vagy a nők nem izgatják túlságosan, vagy csak éppen van egyetlen egy nő az életében, s emiatt nem érdekli a vörös leányzó. Ez utóbbi gondolattól azonban nevethetnékje támad. ~Na persze… ~
Amíg a férfi a ládára segíti, ő pedig persze esetlen leányzóként kapaszkodik annak karjaiba, vet egy gyors pillantást a helységre, főleg Nadae irányába. Ahogy gondolta, a nő máris akcióba lendült, legalábbis valamiféle cseverészést lát, ám nem hall semmit. Alakításával pedig ténylegesen felhívta magára a figyelmet, és nem csak azét, akiét akarta. Szemöldöke enyhén megrándul. Mégis miért olyan érdekes nekik a közjátéka? Eddig nem túlzottan érdekelte mi zajlik itt, de most kíváncsisága beindult. Persze, alkudoznak, az érthető. De miről? Sötét kis dolgok zajlanak itt mellettük, s bár neki azokhoz semmi köze, de nem tud néha nem feléjük vetni egy lopott pillantást.* Ó igen. Biztosan kificamodott. *Bólogat nagyon egyetértően, s mostantól nagyon kell koncentrálnia, hogy nehogy elfelejtse, hogy neki éppen nagyon fáj a lába, s persze azt se, hogy melyik. Néha szisszent is egyet amikor próbálná bokáját mozgatni.*
- Én? *Szokásos időnyerős visszakérdezés. * Ó, hát én a nővéremet kísértem el szokásos kis útjára. *Bár nem akarta külön felhívni Nadaera a figyelmet, mégsem lehet benne biztos, hogy a férfi nem látta-e, hogy ketten léptek be az ajtón. Az pedig nem is volt kérdéses, hogy a nő a nővére lesz, nehogy már ő legyen az idősebb!* Tudom, hogy nem hasonlítunk annyira, különösen hajszínben van némi eltérés, de elhiheted nekem, hogy a szemünk sok mindent elárul. *Kacsint egyet, majd ismét fájdalmasan torzít arcán.* De őt biztosan láttad már itt, gondolom, nem kell bemutatnom. *Teszi hozzá, mintha mellékesen említené meg a dolgot, ám valójában nagyon is kíváncsi a másik reakciójára, így mielőtt folytatná cseverészését hagy némi időt a kopaszkának.* Úgy sajnálom, hogy megzavartam a beszélgetésedet, biztos nagyon fontos dolog volt. *Nagyokat pislog ártatlan őzikeszemekkel, de azért igyekezvén, hogy ne játssza túl a szerepét és, hogy ne legyen túl bizalmaskodó. Na persze arról nem is szólva, hogy csak böki a csőrét a férfi különös érdektelensége, amivel felé fordult. Így hát nem árt kicsit utánajárni ennek is, csak, hogy tudja milyen úton-módon közelítsen a másik felé.*
- Annyira ügyetlen vagyok, elég gyakran előfordul, hogy megbotlok, aztán alig bírok lábra állni, de általában egy kellemes masszázstól helyre szokott jönni, csak hát én sajnos nem igazán férek hozzá úgy… *Támaszkodik hátra két kezével a ládán, míg „fájós” lábát kissé kinyújtja. Igaz, el kell ismernie, hogy egy kereskedő ház nem éppen az a hely, ahol egy férfi nekiáll egy nő lábát masszírozgatni, de talán a célzást legalább venni fogja és kap az alkalmon, ha nem, legalább tudja hányadán állnak és a kint ácsorgó Mortart is megtudja majd nyugtatni, hogy végső soron nem bájai bevetésével érte el célját. Annyira belefeledkezik a kopasz fickóval való csevejébe, hogy csak arra lesz figyelmes, hogy nyílik az ajtó és Nadae prédája távozik a helyről másodmagával. Ez a fordulat meglepte, amit a másik lány talán majd észre is vesz tekintetéből. Mi van, ha ő volt az? Aki követte az pedig egy fejvadász? Nem tud mást tenni, elkacarássza a helyzetet és újabb beugratós „kérdéssel” fordul a tar felé.* Úgy látom nővérkém nem járt sikerrel ennél a fickónál. *Bök fejével a távozó fickó után.* Pedig ő aztán nő lététre is nagyon ért ám az üzlethez, nem tudom ki volt ez a férfi, de egy idióta lehet és biztos nagyon bánni fogja, hogy kihagyta a lehetőséget. *Azért szemét néha társára emeli, mintha magyarázatot várna, vagy csak inkább valami cselekvést. Azonban amíg ilyen nem történik, legalább hátha sikerül valami kis információt kiszedni a választott kopaszkájából.
A férfi számára talán szokatlan is lehet a lány fecsegése, de hát mit lehet tenni, ő csak ilyen kis szerencsétlen, cserfes leányzó… *
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
*Nadae köszönésére első pillanatban még felvonja szemöldökét, majd hátrapislant tengerimádó kolléganőjére.*
- Miért nem lep meg, hogy ismerős vagy erre? *Csóválja a fejét mosolyogva. Nem baj, annál jobb, legalább valamelyikük nem vakon tévedt be ide. Azért, amikor a lány nekiáll magyarázni mégis úgy bólogat, mintha már amúgy is tudta volna mi ez a hely, annak ellenére, hogy valójában ezzel kapcsolatban tátongott az üresség a fejében.* Persze, tudom én is. *Inti le és igyekszik elraktározni az információkat. Nem akar olyan tudatlannak tűnni, mint amilyen egyébként. S bár neki is megvan a kalóz énje, megvolt a kalóz élete, ilyen helyekre őt sohasem hozták, neki más volt a feladata. Ellenben úgy tűnik Nadae sokkal jártasabb az ilyenekben.*
- Megkergülve? Én? *Mutat magára és erőltetetten kacarászik, legalábbis először. Majd rájön, hogy valóban meg van kergülve, s hogy a tagadással is csak erre erősítene rá. Viszont, míg így sem áll szándékában őszintének lenni, még csak az hiányzik!* Jaj hát tudod, vannak ööö, olyan emberek, akik ööö… *láthatóan nagyon kitartóan kutat a fejében valami értékelhető hazugságért, és az is tudható előre, hogy ez nem fog neki sikerülni, de azért becsületre méltó a kitartása.* ilyen… Hm… Láttad milyen zöldek a szemei? *Gyors témaváltásnak is tűnhet a dolog, de valójában ez tényleg csak úgy kipottyant a száján. Ez az eredménye annak, ha valamit magára erőltet.* Mindegy is, csak meg vagyok lepődve, hogy ennyi idő után még találkoztam olyan ismerőssel, aki nem akar levadászni. *Próbálja egyenesbe hozni a dolgokat, mielőtt Nadae végleg idiótának könyvelné. Ráadásul egyre kellemetlenebb is számára a téma, mert megint csak azon gondolkodik, hogy vajon nem-e lécel le mocsárlakó régi ismerőse, amíg ők itt ténykednek? Ettől némileg összerándul a gyomra és sietségérzet alakul ki benne. Jó lenne, minél hamarabb letudni ezt az egészet, mielőtt Mortar bosszút áll azért, amiért ő is lelépett. Na és? Álljon csak, őt úgysem érdekli… Vagy de? Mélyet sóhajt, ismét megrázza a fejét és visszakeveredik a rumszagos épületbe. Mostantól csakis a feladatára fog koncentrálni! Úgy ám!
Úgy tűnik színészi alakítása remekül alakul, de tényleg csak úgy tűnik. A férfi reakciójától még a végén ő fog zavarba jönni. Nem szokott hozzá, hogy ennyire kedvesen reagáljanak, mert célpontjai pont nem azok az alakok szoktak lenni. Ez a tar fickó azonban meglepő kedvességgel fordul felé, s ez Dyntinek nem kis fejtörést okoz, és valóban, mi más lenne első gondolata, mint az, hogy talán, ha nem élt a lehetőséggel, hogy miközben a lányt leülteti egy ládára, közben végigtapizza, akkor itt valami más áll a háttérben. Főleg, amilyen pillantásokat vesz észre másoktól, egészen biztos, hogy nem vele van a baj. Vagy a nők nem izgatják túlságosan, vagy csak éppen van egyetlen egy nő az életében, s emiatt nem érdekli a vörös leányzó. Ez utóbbi gondolattól azonban nevethetnékje támad. ~Na persze… ~
Amíg a férfi a ládára segíti, ő pedig persze esetlen leányzóként kapaszkodik annak karjaiba, vet egy gyors pillantást a helységre, főleg Nadae irányába. Ahogy gondolta, a nő máris akcióba lendült, legalábbis valamiféle cseverészést lát, ám nem hall semmit. Alakításával pedig ténylegesen felhívta magára a figyelmet, és nem csak azét, akiét akarta. Szemöldöke enyhén megrándul. Mégis miért olyan érdekes nekik a közjátéka? Eddig nem túlzottan érdekelte mi zajlik itt, de most kíváncsisága beindult. Persze, alkudoznak, az érthető. De miről? Sötét kis dolgok zajlanak itt mellettük, s bár neki azokhoz semmi köze, de nem tud néha nem feléjük vetni egy lopott pillantást.* Ó igen. Biztosan kificamodott. *Bólogat nagyon egyetértően, s mostantól nagyon kell koncentrálnia, hogy nehogy elfelejtse, hogy neki éppen nagyon fáj a lába, s persze azt se, hogy melyik. Néha szisszent is egyet amikor próbálná bokáját mozgatni.*
- Én? *Szokásos időnyerős visszakérdezés. * Ó, hát én a nővéremet kísértem el szokásos kis útjára. *Bár nem akarta külön felhívni Nadaera a figyelmet, mégsem lehet benne biztos, hogy a férfi nem látta-e, hogy ketten léptek be az ajtón. Az pedig nem is volt kérdéses, hogy a nő a nővére lesz, nehogy már ő legyen az idősebb!* Tudom, hogy nem hasonlítunk annyira, különösen hajszínben van némi eltérés, de elhiheted nekem, hogy a szemünk sok mindent elárul. *Kacsint egyet, majd ismét fájdalmasan torzít arcán.* De őt biztosan láttad már itt, gondolom, nem kell bemutatnom. *Teszi hozzá, mintha mellékesen említené meg a dolgot, ám valójában nagyon is kíváncsi a másik reakciójára, így mielőtt folytatná cseverészését hagy némi időt a kopaszkának.* Úgy sajnálom, hogy megzavartam a beszélgetésedet, biztos nagyon fontos dolog volt. *Nagyokat pislog ártatlan őzikeszemekkel, de azért igyekezvén, hogy ne játssza túl a szerepét és, hogy ne legyen túl bizalmaskodó. Na persze arról nem is szólva, hogy csak böki a csőrét a férfi különös érdektelensége, amivel felé fordult. Így hát nem árt kicsit utánajárni ennek is, csak, hogy tudja milyen úton-módon közelítsen a másik felé.*
- Annyira ügyetlen vagyok, elég gyakran előfordul, hogy megbotlok, aztán alig bírok lábra állni, de általában egy kellemes masszázstól helyre szokott jönni, csak hát én sajnos nem igazán férek hozzá úgy… *Támaszkodik hátra két kezével a ládán, míg „fájós” lábát kissé kinyújtja. Igaz, el kell ismernie, hogy egy kereskedő ház nem éppen az a hely, ahol egy férfi nekiáll egy nő lábát masszírozgatni, de talán a célzást legalább venni fogja és kap az alkalmon, ha nem, legalább tudja hányadán állnak és a kint ácsorgó Mortart is megtudja majd nyugtatni, hogy végső soron nem bájai bevetésével érte el célját. Annyira belefeledkezik a kopasz fickóval való csevejébe, hogy csak arra lesz figyelmes, hogy nyílik az ajtó és Nadae prédája távozik a helyről másodmagával. Ez a fordulat meglepte, amit a másik lány talán majd észre is vesz tekintetéből. Mi van, ha ő volt az? Aki követte az pedig egy fejvadász? Nem tud mást tenni, elkacarássza a helyzetet és újabb beugratós „kérdéssel” fordul a tar felé.* Úgy látom nővérkém nem járt sikerrel ennél a fickónál. *Bök fejével a távozó fickó után.* Pedig ő aztán nő lététre is nagyon ért ám az üzlethez, nem tudom ki volt ez a férfi, de egy idióta lehet és biztos nagyon bánni fogja, hogy kihagyta a lehetőséget. *Azért szemét néha társára emeli, mintha magyarázatot várna, vagy csak inkább valami cselekvést. Azonban amíg ilyen nem történik, legalább hátha sikerül valami kis információt kiszedni a választott kopaszkájából.
A férfi számára talán szokatlan is lehet a lány fecsegése, de hát mit lehet tenni, ő csak ilyen kis szerencsétlen, cserfes leányzó… *
1265. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-13 09:53:23
Üzenet elküldve: 2014-11-13 09:53:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Kárhozottak //
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
// Dyntina – Kereskedőház //
* A kishölgy a színészi tehetségét megvillantva szeli a levegőt és omlik a (z általa megfelelőnek vélt) kopasz fiatalember karjaiba. Szerencséje van mert a fiúnak jók a reflexei és két szó között pont elkapja a lányt. A fickó aztán hamar elmosolyodik a meglepettség után amint a szürke szemekbe pillant. *
- Ugyan, semmiség. Te jól vagy?
* Kérdez vissza kissé túl kedvesen is, közben felsegíti azért, hogy ne ebben a fura pózban heverésszen a kisasszony. A kopasz férfi karját tartja, ahogy Dynti lábához kap. *
- Ülj le egy kicsit, biztos kificamodott.
* Mondja neki és a ládák egyikre segíti, hogy helyet foglalhasson. A többi fickó is kellően szemügyre veszi a leányzó bájait, ha már így alakult az a kis lehajlás. Fura, de a célszemély nem különösebben törődik ezekkel. Tán Dyntina bájai mégsem olyan kimagaslók? Á ugyan, a többieknél elérte célját, akkor még is mi lehet a baj?! Ekkor jön a felismerés. Tán a kopasz illető nem a nőket kedveli…
Hát ez még nem derült ki, de mint felvetés, megeshet… *
- Mi járatban vagy erre?
* Érdeklődik a lánytól hiszen egy kereskedő ház ami kifejezetten hajókhoz tartozó holmikkal foglalkozik (legalább is a közember számára…) és ugye tudjuk egy nőt sosem néznek jó szemmel a hajón, ezért hát jogos a kérdés, hogy mit is csinál itt egy nő, a férfi számára legalább is. Persze ha Dynti szemfüles akkor kiszúrhatja, hogy azok akik akkor megnézték őket mikor beléptek, nos azok most is felfigyeltek a kis műsorára… persze csak akkor ha épp nem a kopasz uraság elcsábításával van elfoglalva… *
// Nadae – Kereskedőház //
- 2000 és a tiéd!
- 1400 nál többet nem adok…
* Fejeződik be az alkudozás mikor is Nadae megérkezik a pulthoz. A nő mondatára mindketten oda néznek. A pultos enyhén lehajtja a fejét hallva a szavakat és érezve, hogy ezt a vevőt elvesztette. Hiszen felismeri a lányt, tudja ki ő, néhányszor megfordult már s bizonyára tényleg jobb árat tud ajánlani mint egy kereskedő. A kopasz fickó viszont értetlenül néz a lányra. Hiszen azt sem tudja mi kell neki. *
- Valóban?
* Kérdez vissza bizalmatlanul. *
- Bizonyára őstehetség lehet e téren
* Futtatja végig tekintetét a lányon majd elmosolyodik kajánul *
- Biztos vagyok benne, hogy sok mindenben tudnál jobb Áron és jobb Minőséget ajánlani mint ez a fickó.
* Vigyorog tovább. *
- De ez ügyben nem tudsz segíteni…
* Végül visszafordul a kereskedőhöz, hogy egy aprót bólintson neki, Nadae előtt nincs titkolni ez a kis bólintás, de azért furcsa lehet a lánynak, apró jelek. Tán ez a hely mégsem az aminek látszik. *
- Később visszatérünk rá.
* Mondja még az apró bólintás mellé. Majd arcára ismét apró mosolyt erőltet, kényszerített darab. *
- Kisasszony.
* Hajt fejet majd elindul kifelé az épületből s csak hamar el is hagyja az ajtón át. Ami érdekes lehet még a lány számára, hogy amint a férfi kifelé indul, más is megindul az ajtó felé. Egészen pontosan, azok közül egy, aki a két hölgyet is szemügyre vette mikor betoppantak a helyre. Épp az aki a Dyntinát körülvevő kis csoportból lép ki. (Egész kis színi előadás kerekedett ott most, hogy odanéz Nadae.)
Amint a kopasz távozik, nem sokkal rá az a fickó is elhagyja a helyet. Alacsony férfi, szakállas. Oldalán egy enyhén ívelt rövid kard díszeleg. Felsőtestén pedig bőrvért, matróz küllem… *
// Mortar – Az utcán //
* Valóban igen unalmasak lehetnek a férfi számára a helyi látványosságok, a részeg matrózok, a hordárok, az utcalányok. Aztán a nagy nézelődésben (és szegetésben…) még is feltűnik neki valami:
Egy csapat fiatal lány kacaja zavarja meg a nagy rágcsálását. 3 an vannak, kettő hosszú ruhát visel mi még így is eleget mutat, míg egy rövidebbet. Ketten a sötétbarna hajkoronával rendelkeznek s közülük az egyik kissé teltebb forma, míg a középső aranyszőke haja, puhán omlik a vállára. Hangosan kacarászva fordulnak be az utca jobb végéből. Egymásba karolva lépdelnek az utcán vidáman. Néhány matróz füttyögve fejezi ki tetszését a szirének láttán. A szőkeség szeme megakad a férfin, s jó esetben a Mortar számára sem marad érdektelen a látvány. Hosszú kék ruhája kellemes összképet ad. Egy kósza kacsintást vet a férfinek miközben lassan felé haladnak az utca közepén, nem zavartatva magukat. Majd a hordárok kikerülik őket gondolják, és milyen jól gondolják… Amazok inkább csak a nyálukat csorgatják, addig sem kell dolgozni… *
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
// Dyntina – Kereskedőház //
* A kishölgy a színészi tehetségét megvillantva szeli a levegőt és omlik a (z általa megfelelőnek vélt) kopasz fiatalember karjaiba. Szerencséje van mert a fiúnak jók a reflexei és két szó között pont elkapja a lányt. A fickó aztán hamar elmosolyodik a meglepettség után amint a szürke szemekbe pillant. *
- Ugyan, semmiség. Te jól vagy?
* Kérdez vissza kissé túl kedvesen is, közben felsegíti azért, hogy ne ebben a fura pózban heverésszen a kisasszony. A kopasz férfi karját tartja, ahogy Dynti lábához kap. *
- Ülj le egy kicsit, biztos kificamodott.
* Mondja neki és a ládák egyikre segíti, hogy helyet foglalhasson. A többi fickó is kellően szemügyre veszi a leányzó bájait, ha már így alakult az a kis lehajlás. Fura, de a célszemély nem különösebben törődik ezekkel. Tán Dyntina bájai mégsem olyan kimagaslók? Á ugyan, a többieknél elérte célját, akkor még is mi lehet a baj?! Ekkor jön a felismerés. Tán a kopasz illető nem a nőket kedveli…
Hát ez még nem derült ki, de mint felvetés, megeshet… *
- Mi járatban vagy erre?
* Érdeklődik a lánytól hiszen egy kereskedő ház ami kifejezetten hajókhoz tartozó holmikkal foglalkozik (legalább is a közember számára…) és ugye tudjuk egy nőt sosem néznek jó szemmel a hajón, ezért hát jogos a kérdés, hogy mit is csinál itt egy nő, a férfi számára legalább is. Persze ha Dynti szemfüles akkor kiszúrhatja, hogy azok akik akkor megnézték őket mikor beléptek, nos azok most is felfigyeltek a kis műsorára… persze csak akkor ha épp nem a kopasz uraság elcsábításával van elfoglalva… *
// Nadae – Kereskedőház //
- 2000 és a tiéd!
- 1400 nál többet nem adok…
* Fejeződik be az alkudozás mikor is Nadae megérkezik a pulthoz. A nő mondatára mindketten oda néznek. A pultos enyhén lehajtja a fejét hallva a szavakat és érezve, hogy ezt a vevőt elvesztette. Hiszen felismeri a lányt, tudja ki ő, néhányszor megfordult már s bizonyára tényleg jobb árat tud ajánlani mint egy kereskedő. A kopasz fickó viszont értetlenül néz a lányra. Hiszen azt sem tudja mi kell neki. *
- Valóban?
* Kérdez vissza bizalmatlanul. *
- Bizonyára őstehetség lehet e téren
* Futtatja végig tekintetét a lányon majd elmosolyodik kajánul *
- Biztos vagyok benne, hogy sok mindenben tudnál jobb Áron és jobb Minőséget ajánlani mint ez a fickó.
* Vigyorog tovább. *
- De ez ügyben nem tudsz segíteni…
* Végül visszafordul a kereskedőhöz, hogy egy aprót bólintson neki, Nadae előtt nincs titkolni ez a kis bólintás, de azért furcsa lehet a lánynak, apró jelek. Tán ez a hely mégsem az aminek látszik. *
- Később visszatérünk rá.
* Mondja még az apró bólintás mellé. Majd arcára ismét apró mosolyt erőltet, kényszerített darab. *
- Kisasszony.
* Hajt fejet majd elindul kifelé az épületből s csak hamar el is hagyja az ajtón át. Ami érdekes lehet még a lány számára, hogy amint a férfi kifelé indul, más is megindul az ajtó felé. Egészen pontosan, azok közül egy, aki a két hölgyet is szemügyre vette mikor betoppantak a helyre. Épp az aki a Dyntinát körülvevő kis csoportból lép ki. (Egész kis színi előadás kerekedett ott most, hogy odanéz Nadae.)
Amint a kopasz távozik, nem sokkal rá az a fickó is elhagyja a helyet. Alacsony férfi, szakállas. Oldalán egy enyhén ívelt rövid kard díszeleg. Felsőtestén pedig bőrvért, matróz küllem… *
// Mortar – Az utcán //
* Valóban igen unalmasak lehetnek a férfi számára a helyi látványosságok, a részeg matrózok, a hordárok, az utcalányok. Aztán a nagy nézelődésben (és szegetésben…) még is feltűnik neki valami:
Egy csapat fiatal lány kacaja zavarja meg a nagy rágcsálását. 3 an vannak, kettő hosszú ruhát visel mi még így is eleget mutat, míg egy rövidebbet. Ketten a sötétbarna hajkoronával rendelkeznek s közülük az egyik kissé teltebb forma, míg a középső aranyszőke haja, puhán omlik a vállára. Hangosan kacarászva fordulnak be az utca jobb végéből. Egymásba karolva lépdelnek az utcán vidáman. Néhány matróz füttyögve fejezi ki tetszését a szirének láttán. A szőkeség szeme megakad a férfin, s jó esetben a Mortar számára sem marad érdektelen a látvány. Hosszú kék ruhája kellemes összképet ad. Egy kósza kacsintást vet a férfinek miközben lassan felé haladnak az utca közepén, nem zavartatva magukat. Majd a hordárok kikerülik őket gondolják, és milyen jól gondolják… Amazok inkább csak a nyálukat csorgatják, addig sem kell dolgozni… *
1264. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-11 23:18:54
Üzenet elküldve: 2014-11-11 23:18:54
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Grk döbbenten áll a kikötőben, próbál ráhangolódni az itteni járókelőkre. Sokan megy erre-arra a dolgára, neki pedig sem tippje, sem ismerőse nincs, aki kisegíthetné. ~Ha így folytatom, nemhogy boltos, de még élőlény sem leszek... Ha valaki ki tudna segíteni, hogy merre menjek, vagy hol kezdjek neki... Még egy átokverte térképet sem láttam eddig sehol, nemhogy egy olyan embert, aki hajlandó lenne foglalkozni egy magamfajta idegennel!~ Tanácstalan arckifejezéssel elkezd kérdezősködni, hogy mi merre van, de csak általános rosszallást sikerül kiváltania - az emberek a saját dolgukkal vannak elfoglalva.*
- Hát senki sincs, aki hajlandó lenne segíteni egy kicsit?!
A hozzászólás írója (Grk Strmfkl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.11 23:19:36
- Hát senki sincs, aki hajlandó lenne segíteni egy kicsit?!
A hozzászólás írója (Grk Strmfkl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.11 23:19:36
1263. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-11 12:06:07
Üzenet elküldve: 2014-11-11 12:06:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Kárhozottak //
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
*Mortar akkor sem fordul meg, mikor hallja Dynti szitkozódását, hiszen ismeri a hölgyeményt, tudja jól, hogy néha felforr az agyvize, s akkor igazán tud dühöngeni. A mostani esetet is ennek tudja be, így nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget.*
- Pontosan ezért.
*Jegyzi meg kacsintva Nadae "beígért" aranyról és kincsekről szóló eléggé őszinte mondata után. Mortart pont, hogy nem ezekkel lehet megfogni, hanem teljesen mással, amire igazából rá kell érezni, s ez a a vöröskének igazán jól megy. Ahogy azt is tudhatja, hogy az ébenhajú eléggé bosszúálló típus, s ha átverik, akkor nem azt csinálja, hogy puffog magában egy ideig, aztán elfelejti. Képes a végsőkig is elmenni... Ám ezt egyelőre senkinek sem kell tudnia, elég lesz, ha ez akkor derül ki, ha ilyen eset történik.
Innentől kezdve nem sokat beszél, Dynti "légy résen" kijelentésére is csak bólint. A mocsárban meg kellett tanulnia tökéletesen koncentrálni az őt körülvevő világra, hiszen néha gyorsan kellett reagálni egy-egy kígyó, mérgezett béka, vagy bogár feltűnésekor. Lényegében az emberek is ilyenek, mint állatok. Csak rosszabbak... Úgyhogy szép lassan odasétál a hordóhoz, s először felméri a terepet. Először egy nem túl izgalmas raktárat pillant meg, letakart ládákkal s hordókkal, melyekben teljesen biztosan olyan dolgok vannak, amik Mortart nem érdeklik. Rum, kincsek... Valahogy nem izgatják őt az ilyen anyagi dolgok, ezért is nehéz például az ő kedvében járni, hiszen a belsőbb érzékeire kell hatni. Egy csodálatos táj, egy kellemes fuvallat, vagy egy melankolikus, borongós idő... Vagy egy vörös hajkorona, pajkos nevetés, dallamos hang... ~ Ahh, fogd már be... ~ Csitítja magát gondolatban, hiszen nagyjából az elmúlt három perc sem tudott úgy eltelni, hogy ne járna a fejében Dynti, kire egy halovány szúrós pillantást azért megereszt, mielőtt belép végleg az épületbe. Nemtetszését nagyon nem tudja elrejteni, pedig most talán tényleg el kellene, mielőtt teljesen lejáratja magát ezzel a "féltékenységgel", vagy mi fenével. Nem tehet róla, akkor is idegesítik a hölgyemény módszerei, s ha most arra gondol, hogy nyeri meg magának a kopaszt, sápadtas arcán meg is jelenik egy kis pír a dühtől. Ennyi... A tökéletes mocsárban nem volt semmi rossz, semmi idegesség, semmi rossz kedv, erre kimászik onnan nagynehezen, s belefut az egyetlen emberbe, aki ki tud belőle váltani némi érzelmet. Ennek mégis mennyi esélye volt?! Hát, nem sok...
Az első öt percben már kezdi unni magát az ébenhajú. Hol kezeit nézegeti, körmeit, de leginkább karba tett kezekkel, vagy állát támasztva lehet látni, unott ábrázattal, s nagyokat sóhajtva. A raktár s az emberek nagyjából egy percig vonták magukra a férfi figyelmét, s az sem tartott sokáig. Nem igazán tetszik neki az itteni népség, főleg ha az undorító alkoholtól bűzölgő egyénekre, vagy a magukat "férfinek" gondoló nőkre pillant... Utóbbitól a gyomra felfordul, s bár mint azt tudni lehet, nem éppen egy emberbarát, de mindig is azt tartotta, hogy egy nő legyen és nézzen ki nőnek, ahogy egy férfi is férfinek. Ehelyett amióta csak kitette a lábát a lápból, temérdek kétes figurát látott, akikről el sem lehet dönteni, hogy valamivel a lábuk közt születtek, vagy sem, vagy hogy egyáltalán melyik nemhez vonzódnak. E gondolat hatására kicsit meg is szédül az undortól, megdörzsöli szemeit, s nagyot sóhajt. ~ Hol vannak már... ~ A hosszúnak tűnő perceket bearanyozván váratlanul felfedez maga mellett egy nagyobb bogarat, ami vészesen próbál menekülni a hordón levő lyukba - sikertelenül. Ugyanis Mortar megragadja, s azon nyomban harap belőle egy nagyot, így az ujjnyi rovarból fél ujjnyi marad. Ízre ez most hasonló, mint ami a mocsárban szokott lenni, pontosabban egy bizonyos faj. Ízérzéke e téren eléggé kifinomult, bár ha normális emberi ételekről kellene eldönteni, hogy jó vagy rossz, vagy hogy miben hasonlít az egyik a másikhoz, akkor teljesen biztosan kudarcot vallana.
Egyszóval, jelenleg éppen azzal tölti idejét, hogy egy bogarat fal be, s türelmetlenül pislog az ajtó felé, esetleg egy-két furább emberen néz végig, de más érdekesebb dolog nem igazán történik vele.*
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
*Mortar akkor sem fordul meg, mikor hallja Dynti szitkozódását, hiszen ismeri a hölgyeményt, tudja jól, hogy néha felforr az agyvize, s akkor igazán tud dühöngeni. A mostani esetet is ennek tudja be, így nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget.*
- Pontosan ezért.
*Jegyzi meg kacsintva Nadae "beígért" aranyról és kincsekről szóló eléggé őszinte mondata után. Mortart pont, hogy nem ezekkel lehet megfogni, hanem teljesen mással, amire igazából rá kell érezni, s ez a a vöröskének igazán jól megy. Ahogy azt is tudhatja, hogy az ébenhajú eléggé bosszúálló típus, s ha átverik, akkor nem azt csinálja, hogy puffog magában egy ideig, aztán elfelejti. Képes a végsőkig is elmenni... Ám ezt egyelőre senkinek sem kell tudnia, elég lesz, ha ez akkor derül ki, ha ilyen eset történik.
Innentől kezdve nem sokat beszél, Dynti "légy résen" kijelentésére is csak bólint. A mocsárban meg kellett tanulnia tökéletesen koncentrálni az őt körülvevő világra, hiszen néha gyorsan kellett reagálni egy-egy kígyó, mérgezett béka, vagy bogár feltűnésekor. Lényegében az emberek is ilyenek, mint állatok. Csak rosszabbak... Úgyhogy szép lassan odasétál a hordóhoz, s először felméri a terepet. Először egy nem túl izgalmas raktárat pillant meg, letakart ládákkal s hordókkal, melyekben teljesen biztosan olyan dolgok vannak, amik Mortart nem érdeklik. Rum, kincsek... Valahogy nem izgatják őt az ilyen anyagi dolgok, ezért is nehéz például az ő kedvében járni, hiszen a belsőbb érzékeire kell hatni. Egy csodálatos táj, egy kellemes fuvallat, vagy egy melankolikus, borongós idő... Vagy egy vörös hajkorona, pajkos nevetés, dallamos hang... ~ Ahh, fogd már be... ~ Csitítja magát gondolatban, hiszen nagyjából az elmúlt három perc sem tudott úgy eltelni, hogy ne járna a fejében Dynti, kire egy halovány szúrós pillantást azért megereszt, mielőtt belép végleg az épületbe. Nemtetszését nagyon nem tudja elrejteni, pedig most talán tényleg el kellene, mielőtt teljesen lejáratja magát ezzel a "féltékenységgel", vagy mi fenével. Nem tehet róla, akkor is idegesítik a hölgyemény módszerei, s ha most arra gondol, hogy nyeri meg magának a kopaszt, sápadtas arcán meg is jelenik egy kis pír a dühtől. Ennyi... A tökéletes mocsárban nem volt semmi rossz, semmi idegesség, semmi rossz kedv, erre kimászik onnan nagynehezen, s belefut az egyetlen emberbe, aki ki tud belőle váltani némi érzelmet. Ennek mégis mennyi esélye volt?! Hát, nem sok...
Az első öt percben már kezdi unni magát az ébenhajú. Hol kezeit nézegeti, körmeit, de leginkább karba tett kezekkel, vagy állát támasztva lehet látni, unott ábrázattal, s nagyokat sóhajtva. A raktár s az emberek nagyjából egy percig vonták magukra a férfi figyelmét, s az sem tartott sokáig. Nem igazán tetszik neki az itteni népség, főleg ha az undorító alkoholtól bűzölgő egyénekre, vagy a magukat "férfinek" gondoló nőkre pillant... Utóbbitól a gyomra felfordul, s bár mint azt tudni lehet, nem éppen egy emberbarát, de mindig is azt tartotta, hogy egy nő legyen és nézzen ki nőnek, ahogy egy férfi is férfinek. Ehelyett amióta csak kitette a lábát a lápból, temérdek kétes figurát látott, akikről el sem lehet dönteni, hogy valamivel a lábuk közt születtek, vagy sem, vagy hogy egyáltalán melyik nemhez vonzódnak. E gondolat hatására kicsit meg is szédül az undortól, megdörzsöli szemeit, s nagyot sóhajt. ~ Hol vannak már... ~ A hosszúnak tűnő perceket bearanyozván váratlanul felfedez maga mellett egy nagyobb bogarat, ami vészesen próbál menekülni a hordón levő lyukba - sikertelenül. Ugyanis Mortar megragadja, s azon nyomban harap belőle egy nagyot, így az ujjnyi rovarból fél ujjnyi marad. Ízre ez most hasonló, mint ami a mocsárban szokott lenni, pontosabban egy bizonyos faj. Ízérzéke e téren eléggé kifinomult, bár ha normális emberi ételekről kellene eldönteni, hogy jó vagy rossz, vagy hogy miben hasonlít az egyik a másikhoz, akkor teljesen biztosan kudarcot vallana.
Egyszóval, jelenleg éppen azzal tölti idejét, hogy egy bogarat fal be, s türelmetlenül pislog az ajtó felé, esetleg egy-két furább emberen néz végig, de más érdekesebb dolog nem igazán történik vele.*
1262. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-11 11:24:57
Üzenet elküldve: 2014-11-11 11:24:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//A munka, avagy tűt a szénakazalban//
*Ő maga sem kommentálja az újdonsült barlanglakó ivászati szokását. Számára is éppoly meglepő volt, mint társnőjének, s épp oly hamar vesztette el érdeklődését eme italnak nevezett lötty iránt, mint a másik. Még egy pont, amiben hasonlítanak. Az incidenst követően még mindig összehúzott szemmel néz a csuklyás idegen után, majd pedig Dynti táskájára, aki épp meggyőződik róla, hogy megvan-e mindene. Közben lopva odapillant ő is, hátha felfedez egy üvegnek tűnő bármit a táskájában, amiben legalább egy apró harapásnyi rum van. De szomorúan kell tapasztalnia, hogy a lány bizony nem hord magánál ilyet. Ő maga épp hord, csak a tegnapi kavalkádba elfelejtette egyrészt újra tölteni, másrészt felcsatolni övére. Ezért is hiába indul útnak keze, az nem találja céljárt. Így sóhajtva fordul meg, s indul meg a ház felé.
Társnője idegeskedését nem érti. Gyorsan körülpillant, s rögtön kiszúrja az egyik kopaszt. Majd a következő pillanatban a másikat is. Fejét csóválja, ahogy jobban megnézi magának mind a kettőt, ám egyértelmű következtetést nem lehet levonni arról, hogy melyikük is az ő emberük. Úgy tűnik Vörikét is meglepte ez a fordulat, már másból sem tűnik ez ki, mint megint hirtelen toppan meg előtte. Ez is egyfajta szokása lehet, ám most nem volt olyan ügyes és gyors, hogy kitérjen előle, így egyenesen belerohan a hátába.*
- Mi a hétszentség?
*Sziszegi orra alatt, miközben kilép a lány mögül, s a hosszú pult mögött álló férfiak felé int.*
- Yo, rég láttuk egymást.
*Köszön nekik. A bentiek érdeklődése hamar lecsillapul irántuk. Nem is csoda, a bent lévők többsége ismerheti a lányt, hiszen gyakran fordult meg itt, hogy áruit eladja. Sőt a pult mögött álló manusokat közelről is ismeri, hiszen miután áruit eladta, egy-két kupica rumot mindig megivott velük, kellemes csevejt folytatva velük. *
- Kereskedő ház. *Tudatja a lánnyal, ha az nem tudná, hogy hova is tévedtek be.* - Itt lehet leadni az árukat, amiket később eladnak jó pénzért, s abból van hasznod. Vagy magad is üzletelhetsz itt, ha van kellő türelmed és időd, s ha elég agyafúrt vagy.
*Magyarázza türelmes, s szárazon, mintha egy hirdetőtábla eseményeit olvasná fel.
A lány kifejtését az idegen fickóról, aki kint maradt csak szemöldök felhúzva hallgatja. Némiképp megnyugtató, hogy a lány szerint megbízható a manus, s valahol van egy olyan sanda gyanúja, hogy mivel nem ma fogják visszaszerezni a hajót, lett egy újabb barlanglakó társuk. Úgy tűnik valósnak hat az a kijelentése, amit tegnap mondott. Akárhányszor lejön egy ember a kikötőbe, többedmagával tér vissza.*
- S miért vagy így megkergülve, mióta ráhagytalak?
*Teszi fel a költői kérdést, de a választ talán sejti. Csak nem érti, s nem akarja felfogni, hogy még egy nőtársát veszti el az érzelmek viharos tengerén.
A rummal teli levegő rosszat tesz szervezetének. Érzi az édes nedű hiányát, de tudatosítja magában, hogy nem inni jött kivételesen. S nem is alkudozni, bár az itteniek ezt nem tudhatják. Nem tudja, hogy a pletykák milyen gyorsan terjed – bár ha azon az átkozott ördögfattyán múlik, akkor hamar, de egyes hírek szerint a tengeren van – s hogy ki tudja a bent lévők között, hogy hajója már nincsen, így áruja sincsen, ami a tengerentúli területekről származhatna.
A lány szavaival egyetért, s bólintva jelzi is ezt. Megnézi magának mind a két ürgét, akivel dolguk lesz, de mielőtt választhatna, mint rangidős, hogy kivel is akassza össze bajszát Vörike ismét megelőzi. Eszerint övé a vén kopasz. Aki annyira nem is vén, inkább csak középkorú, ami a mai világban csoda, hogy meg tudja élni valaki. Fejét oldalra hajtja, ahogy áldozatát méregeti, majd csak könnyedén vonja meg vállait. Végül is ő is az idősebbet választotta volna.
Még fel sem ocsúdik hirtelen lett választásának mustrálásából, mikor a lány, újabb instrukciókkal látja el. Aminek természetesen csak a végét hallotta, bár az elejére tud következtetni, s csak megadóan bólogat, hogy megértette. Vagyis reméli, de ezt a másiknak nem kell tudnia.
Határozott léptekkel indul meg kiszemelt kopasza felé, mint aki épp őt kereste volna, ebben a koszos kócerájban, előadva, mintha a figyelmét csak őreá szentelné, s senki mást nem illet meg, mint aki úgy lépett be ebbe az épületbe, mint akinek csak azzal az egy férfival van dolga. Ami lényegében igaz is, csak kisugárzása mást mutat, mint a valódi célja. Mikor a kopasszal szembe megáll, az épp tárgyalt kereskedő mellett, közbevág mondatának.*
- Bármit is ajánlj, én jobb áron, jobb minőséget szerzek magának.
*Mosolyodik el barátságosan, s bizalomkeltően, némi ravaszsággal megspékelve, remélve, hogy érdeklődését felkelti a kopasz ürgének. Igyekszik elérni, hogy a mellette álló kereskedő fénytelennek, s kicsinynek tűnjön mellette.*
*Ő maga sem kommentálja az újdonsült barlanglakó ivászati szokását. Számára is éppoly meglepő volt, mint társnőjének, s épp oly hamar vesztette el érdeklődését eme italnak nevezett lötty iránt, mint a másik. Még egy pont, amiben hasonlítanak. Az incidenst követően még mindig összehúzott szemmel néz a csuklyás idegen után, majd pedig Dynti táskájára, aki épp meggyőződik róla, hogy megvan-e mindene. Közben lopva odapillant ő is, hátha felfedez egy üvegnek tűnő bármit a táskájában, amiben legalább egy apró harapásnyi rum van. De szomorúan kell tapasztalnia, hogy a lány bizony nem hord magánál ilyet. Ő maga épp hord, csak a tegnapi kavalkádba elfelejtette egyrészt újra tölteni, másrészt felcsatolni övére. Ezért is hiába indul útnak keze, az nem találja céljárt. Így sóhajtva fordul meg, s indul meg a ház felé.
Társnője idegeskedését nem érti. Gyorsan körülpillant, s rögtön kiszúrja az egyik kopaszt. Majd a következő pillanatban a másikat is. Fejét csóválja, ahogy jobban megnézi magának mind a kettőt, ám egyértelmű következtetést nem lehet levonni arról, hogy melyikük is az ő emberük. Úgy tűnik Vörikét is meglepte ez a fordulat, már másból sem tűnik ez ki, mint megint hirtelen toppan meg előtte. Ez is egyfajta szokása lehet, ám most nem volt olyan ügyes és gyors, hogy kitérjen előle, így egyenesen belerohan a hátába.*
- Mi a hétszentség?
*Sziszegi orra alatt, miközben kilép a lány mögül, s a hosszú pult mögött álló férfiak felé int.*
- Yo, rég láttuk egymást.
*Köszön nekik. A bentiek érdeklődése hamar lecsillapul irántuk. Nem is csoda, a bent lévők többsége ismerheti a lányt, hiszen gyakran fordult meg itt, hogy áruit eladja. Sőt a pult mögött álló manusokat közelről is ismeri, hiszen miután áruit eladta, egy-két kupica rumot mindig megivott velük, kellemes csevejt folytatva velük. *
- Kereskedő ház. *Tudatja a lánnyal, ha az nem tudná, hogy hova is tévedtek be.* - Itt lehet leadni az árukat, amiket később eladnak jó pénzért, s abból van hasznod. Vagy magad is üzletelhetsz itt, ha van kellő türelmed és időd, s ha elég agyafúrt vagy.
*Magyarázza türelmes, s szárazon, mintha egy hirdetőtábla eseményeit olvasná fel.
A lány kifejtését az idegen fickóról, aki kint maradt csak szemöldök felhúzva hallgatja. Némiképp megnyugtató, hogy a lány szerint megbízható a manus, s valahol van egy olyan sanda gyanúja, hogy mivel nem ma fogják visszaszerezni a hajót, lett egy újabb barlanglakó társuk. Úgy tűnik valósnak hat az a kijelentése, amit tegnap mondott. Akárhányszor lejön egy ember a kikötőbe, többedmagával tér vissza.*
- S miért vagy így megkergülve, mióta ráhagytalak?
*Teszi fel a költői kérdést, de a választ talán sejti. Csak nem érti, s nem akarja felfogni, hogy még egy nőtársát veszti el az érzelmek viharos tengerén.
A rummal teli levegő rosszat tesz szervezetének. Érzi az édes nedű hiányát, de tudatosítja magában, hogy nem inni jött kivételesen. S nem is alkudozni, bár az itteniek ezt nem tudhatják. Nem tudja, hogy a pletykák milyen gyorsan terjed – bár ha azon az átkozott ördögfattyán múlik, akkor hamar, de egyes hírek szerint a tengeren van – s hogy ki tudja a bent lévők között, hogy hajója már nincsen, így áruja sincsen, ami a tengerentúli területekről származhatna.
A lány szavaival egyetért, s bólintva jelzi is ezt. Megnézi magának mind a két ürgét, akivel dolguk lesz, de mielőtt választhatna, mint rangidős, hogy kivel is akassza össze bajszát Vörike ismét megelőzi. Eszerint övé a vén kopasz. Aki annyira nem is vén, inkább csak középkorú, ami a mai világban csoda, hogy meg tudja élni valaki. Fejét oldalra hajtja, ahogy áldozatát méregeti, majd csak könnyedén vonja meg vállait. Végül is ő is az idősebbet választotta volna.
Még fel sem ocsúdik hirtelen lett választásának mustrálásából, mikor a lány, újabb instrukciókkal látja el. Aminek természetesen csak a végét hallotta, bár az elejére tud következtetni, s csak megadóan bólogat, hogy megértette. Vagyis reméli, de ezt a másiknak nem kell tudnia.
Határozott léptekkel indul meg kiszemelt kopasza felé, mint aki épp őt kereste volna, ebben a koszos kócerájban, előadva, mintha a figyelmét csak őreá szentelné, s senki mást nem illet meg, mint aki úgy lépett be ebbe az épületbe, mint akinek csak azzal az egy férfival van dolga. Ami lényegében igaz is, csak kisugárzása mást mutat, mint a valódi célja. Mikor a kopasszal szembe megáll, az épp tárgyalt kereskedő mellett, közbevág mondatának.*
- Bármit is ajánlj, én jobb áron, jobb minőséget szerzek magának.
*Mosolyodik el barátságosan, s bizalomkeltően, némi ravaszsággal megspékelve, remélve, hogy érdeklődését felkelti a kopasz ürgének. Igyekszik elérni, hogy a mellette álló kereskedő fénytelennek, s kicsinynek tűnjön mellette.*
1261. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-10 07:53:31
Üzenet elküldve: 2014-11-10 07:53:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
// Kárhozottak //
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
- Tea? *Röppen fentebb szemöldöke meglepetten, s hangjából úgy tűnik, mintha erről a szóról még életében nem is hallott volna, ami persze nem igaz, de nem is vár rá választ, legyint egyet, jelezvén, hogy lényegtelen. Lényegesebb inkább, amire a nő felhívja a figyelmét, még pedig, hogy nézze meg meg van-e mindene. Valóban nem lenne szerencsés ha egy tolvaj kizsebelne egy tolvajt, egy tolvaj jelentlétében. Bár ennek egészen kis esélye van, hisz a férfi éppen csak hozzáért, nagyon gyorsnak és hihetelenül jó tolvajnak kell lennie ahhoz, hogy ennyi idő alatt belenyúljon a lány táskájába. Meg amúgy is, mit lopna el? A köpenyét? Hiszen az van felül, a pénze meg egyéb értékei csak a táska mélyén, azt pedig minden bizonnyal észrevette volna, ha valaki nyakig a táskájában matat. Mindenesetre felhajtja a táska tetejét és felületesen átnézi, majd egy bólintással jelzi, hogy úgy tűnik a férfi célja nem ez volt.
Nem mondhatni, hogy nincs enyhe gyomorgörcse amíg belép az ajtón. Köszönhető ez leginkább "régi ismerőse" felbukkanásának, s csak úgy utólag fogja fel, hogy mennyire is megzavarta ez a józan gondolkodásban. Azon kapja magát, hogy valójában nem is álltak elő konkrét tervvela fickót illetően, hiszen Taug azt a feladatot adta ki, hogy csalják félre és zsebeljék ki, vagy ha nagyon merészek adják át egy megbízónak. De ki a megbízó és mi van, ha a fickó csóróbb, mint ő? Vagy mi van akkor, ha végül lebuknak és őket adják át egy megbízónak? Mi van, ha valaki őt is felismeri? És mi van, ha Mortar azóta már összeszűrte a levet egy másik nővel? ~ Mi van?! ~ Feszülten veszi észre, hogy gondolatai megint csak az éjhajú körül kalandoznak ennek pedig egyáltalán nem örül. Ezt nagyon gyorsan el kell felejtenie és bármi is lebeg köztük a levegőben azt jó mélyre elásni.
A nő újabb kérdése viszont nem engedi elvonatkoztatni a férfiről. Valahogy tudja, hogy Nadae is sejt valamit abból, hogy nem régi ivócimborák, de lévén, hogy kavarognak fejében a gondolatok és nem képes még összeszedetten gondolkodni, ami a mocsárlakót illeti, így erre nem is akar rátérni.*
- Ja, hát ő Mortar. *Böki ki újra, de immár szándékosan, viccet csinálva korábbi produkciójából. Ezt egy gyenge vigyorral jelzi a nőnek, de tudja, hogy úgysem kerülgetheti a témát, főleg, ha viszik is magukkal dolguk végeztével a barlangba.* Mondjuk úgy, hogy ő volt egy ideig a vendéglátóm, amikor a kalózoktól megléptem. Bízhatunk benne. *Ha valamiben, hát ebben az egyben biztos, főleg, hogy a férfit ismerve, inkább marad az ilyen alvilági létformát élvezőkkel, minthogy hanyatt homlok rohanjon az őrséghez beköpni őket. Ezen kívül viszont neki már semmi biztos, ami őt illeti, főleg saját maga.
Rum íncskilandozó illata csapja meg pisze orrát, amint megáll az ajtóban. Mondhatnánk azt is, hogy korogni kezd a gyomra, de mivel az jelenleg még mindig ökölnyi kisebbségre zsugorodott, így ez nem állná meg a helyét, de szívesen felhörpintene egy jó nagy adag a lélekerősítőt, ami valjuk be, tényleg eléggé ráférne. Amint szemei hozzászoknak a bent uralkodó félhomályhoz, gyorsan igyekszik felmérni a benti viszonyokat. Rögtön a falat díszitő eszközökre terelődik a figyelme, nem is a kopasz fickó után, bár ez nem igazán lepi meg, lévén, hogy a kikötőben vannak, talán az lenne a fura, ha a berendezési tárgyak nem kapcsolódnának a hajókhoz. Ezt követi a bent levő emberek mustrálása. Rögtön ki is szúrja a kopasz fickót, s ajkai ravasz mosoly felé húznak, amikor kiszúr még egyet.* ~ Eh? ~ *Ez pedig rendesen megzavarja, hisz mindkét fickóra illik a leírás, ami pedig a vérdíjas papíron látható férfit illeti, hát az is. Ráadásul, mint arról már kifejtette véleményét, azok általában nem is túl pontosak. Gondterhelten sóhajt, s fel sem veszi, ha valaki rájuk pillant. Talán csak furcsálják, hogy két nő idekeveredett, de miután mindenki visszafordult a tevékenységéhez, talán még ez sem igaz. Nagyobb figyelmet várt volna persze, de hát ha nem, hát nem.*
- Úgy látom ismét szét kell válnunk *Mondja, miközben megejt egy dallamos kacajt és úgy tesz, mintha csak szokványosan cseverészne a nővel. Bár szereti a figyelmet, azért nem akarja lebuktatni magukat azzal, hogy feltűnően susmog a nővel.* - Tied az idősebb. *Enyhén a társalgó férfi felé bök. Döntésének oka egyszerű, hiszen Nadae sokkal komolyabban tud viselkedni, mint ő, ráadásul el tudja játszani azt is, hogy csak üzletelni jött, míg ő maga pedig amellett, hogy a kopaszt keresik, szeretne a lány hajóráról és szerezni némi infót, ha már itt járnak.* Komoly szerencsejátékos fickóról van szó, bár ez nem segít túl sokat tekintve, hogy itt körülbelül mindenki az lehet. *Forgatja a szemeit és csak most döbben rá, milyen kevés értékelhető információt kaptak. De hátha mégis sikerül valamiről beazonosítani a férfit, ha más nem, hát mind a kettőt elviszik magukkal. Igaz, a maga részéről hajlik arra, hogy az idősebb kopaszra jobban illik a leírás, de azért minden lehetőséget meg kell nézni. Ekkor megejt egy újabb bájos nevetgélést, továbbra is tartva a látszatot, hogy még mindig női ügyekről van szó.* Ha megvan, valahogy csald ki és egy kevésbé szem előtt levő utcába kell csalni, ha látom, hogy megindultok, megyek én is. S persze fordítva is így igaz. Ami azt illeti, nem szeretnék itt sokáig időzni, ki tudja milyen alakok... *Adja ki végül a feladatot, de azért még vár a nő építő jellegű hozzászólásaira, vagy további egyezkedésre, majd előveszi kacérabb énjét és cicás mozdulatokkal indul meg a láda mellett cseverészők hada felé, de nem pont eléjük. Célja, hogy elsétáljon mellettük, s így teszi, amikor... Hoppá, hát nem megbotlott? Micsoda szerencsétlenség ez, és persze botlásának iránya "véletlenül" pontosan a kopasz fickónak esik. Hát bizony ilyen is van a világban. Persze cselekvése szándékos volt, s ez is csak ugyanolyan piti és fantáziátlan módszere, mint amilyen már a Rumosban rengetegszer bevált az óvatlan férfiaknál. Ha segít neki a férfi megkapaszkodni, ha nem ő, akkor sem talál magának jobb kapaszkodót, mint annak a karja, megzavarva ezzel a beszélgetést.*
- Elnézést *Mosolyog zavartan és szürke íriszeit máris igyekszik a férfi tekintetébe szúrni. Ha másnem a figyelmet mindenképp magára vonta, kérdés, hogy a fickó miként reagál erre, hiszen bár Dynti külsejét illetően, sok panasza nem lehet, de mégis csak belekontárkodott egy beszélgetésbe. Ha sikerült felegyenesednie, akkor színlel egy bokaficamot is. Fájdalmat kifejező arccal, de még mindig a férfi karjába kapaszkodva nyúl a lábához, így legalább egyéb női bájait is meg lehet vizsgálni az ott ácsorgóknak. Most kifejezetten örül, hogy Mortar nincs itt bent, hiszen ezt a jelenetet valószínű, hogy nem nézné örömmel.* Még szerencse, hogy maga pont itt volt. *Néz fel ártatlanul "megmentőjére", már amennyiben az nem löki el magától, mert akkor szüksége lesz egy újratervezésre.*
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
- Tea? *Röppen fentebb szemöldöke meglepetten, s hangjából úgy tűnik, mintha erről a szóról még életében nem is hallott volna, ami persze nem igaz, de nem is vár rá választ, legyint egyet, jelezvén, hogy lényegtelen. Lényegesebb inkább, amire a nő felhívja a figyelmét, még pedig, hogy nézze meg meg van-e mindene. Valóban nem lenne szerencsés ha egy tolvaj kizsebelne egy tolvajt, egy tolvaj jelentlétében. Bár ennek egészen kis esélye van, hisz a férfi éppen csak hozzáért, nagyon gyorsnak és hihetelenül jó tolvajnak kell lennie ahhoz, hogy ennyi idő alatt belenyúljon a lány táskájába. Meg amúgy is, mit lopna el? A köpenyét? Hiszen az van felül, a pénze meg egyéb értékei csak a táska mélyén, azt pedig minden bizonnyal észrevette volna, ha valaki nyakig a táskájában matat. Mindenesetre felhajtja a táska tetejét és felületesen átnézi, majd egy bólintással jelzi, hogy úgy tűnik a férfi célja nem ez volt.
Nem mondhatni, hogy nincs enyhe gyomorgörcse amíg belép az ajtón. Köszönhető ez leginkább "régi ismerőse" felbukkanásának, s csak úgy utólag fogja fel, hogy mennyire is megzavarta ez a józan gondolkodásban. Azon kapja magát, hogy valójában nem is álltak elő konkrét tervvela fickót illetően, hiszen Taug azt a feladatot adta ki, hogy csalják félre és zsebeljék ki, vagy ha nagyon merészek adják át egy megbízónak. De ki a megbízó és mi van, ha a fickó csóróbb, mint ő? Vagy mi van akkor, ha végül lebuknak és őket adják át egy megbízónak? Mi van, ha valaki őt is felismeri? És mi van, ha Mortar azóta már összeszűrte a levet egy másik nővel? ~ Mi van?! ~ Feszülten veszi észre, hogy gondolatai megint csak az éjhajú körül kalandoznak ennek pedig egyáltalán nem örül. Ezt nagyon gyorsan el kell felejtenie és bármi is lebeg köztük a levegőben azt jó mélyre elásni.
A nő újabb kérdése viszont nem engedi elvonatkoztatni a férfiről. Valahogy tudja, hogy Nadae is sejt valamit abból, hogy nem régi ivócimborák, de lévén, hogy kavarognak fejében a gondolatok és nem képes még összeszedetten gondolkodni, ami a mocsárlakót illeti, így erre nem is akar rátérni.*
- Ja, hát ő Mortar. *Böki ki újra, de immár szándékosan, viccet csinálva korábbi produkciójából. Ezt egy gyenge vigyorral jelzi a nőnek, de tudja, hogy úgysem kerülgetheti a témát, főleg, ha viszik is magukkal dolguk végeztével a barlangba.* Mondjuk úgy, hogy ő volt egy ideig a vendéglátóm, amikor a kalózoktól megléptem. Bízhatunk benne. *Ha valamiben, hát ebben az egyben biztos, főleg, hogy a férfit ismerve, inkább marad az ilyen alvilági létformát élvezőkkel, minthogy hanyatt homlok rohanjon az őrséghez beköpni őket. Ezen kívül viszont neki már semmi biztos, ami őt illeti, főleg saját maga.
Rum íncskilandozó illata csapja meg pisze orrát, amint megáll az ajtóban. Mondhatnánk azt is, hogy korogni kezd a gyomra, de mivel az jelenleg még mindig ökölnyi kisebbségre zsugorodott, így ez nem állná meg a helyét, de szívesen felhörpintene egy jó nagy adag a lélekerősítőt, ami valjuk be, tényleg eléggé ráférne. Amint szemei hozzászoknak a bent uralkodó félhomályhoz, gyorsan igyekszik felmérni a benti viszonyokat. Rögtön a falat díszitő eszközökre terelődik a figyelme, nem is a kopasz fickó után, bár ez nem igazán lepi meg, lévén, hogy a kikötőben vannak, talán az lenne a fura, ha a berendezési tárgyak nem kapcsolódnának a hajókhoz. Ezt követi a bent levő emberek mustrálása. Rögtön ki is szúrja a kopasz fickót, s ajkai ravasz mosoly felé húznak, amikor kiszúr még egyet.* ~ Eh? ~ *Ez pedig rendesen megzavarja, hisz mindkét fickóra illik a leírás, ami pedig a vérdíjas papíron látható férfit illeti, hát az is. Ráadásul, mint arról már kifejtette véleményét, azok általában nem is túl pontosak. Gondterhelten sóhajt, s fel sem veszi, ha valaki rájuk pillant. Talán csak furcsálják, hogy két nő idekeveredett, de miután mindenki visszafordult a tevékenységéhez, talán még ez sem igaz. Nagyobb figyelmet várt volna persze, de hát ha nem, hát nem.*
- Úgy látom ismét szét kell válnunk *Mondja, miközben megejt egy dallamos kacajt és úgy tesz, mintha csak szokványosan cseverészne a nővel. Bár szereti a figyelmet, azért nem akarja lebuktatni magukat azzal, hogy feltűnően susmog a nővel.* - Tied az idősebb. *Enyhén a társalgó férfi felé bök. Döntésének oka egyszerű, hiszen Nadae sokkal komolyabban tud viselkedni, mint ő, ráadásul el tudja játszani azt is, hogy csak üzletelni jött, míg ő maga pedig amellett, hogy a kopaszt keresik, szeretne a lány hajóráról és szerezni némi infót, ha már itt járnak.* Komoly szerencsejátékos fickóról van szó, bár ez nem segít túl sokat tekintve, hogy itt körülbelül mindenki az lehet. *Forgatja a szemeit és csak most döbben rá, milyen kevés értékelhető információt kaptak. De hátha mégis sikerül valamiről beazonosítani a férfit, ha más nem, hát mind a kettőt elviszik magukkal. Igaz, a maga részéről hajlik arra, hogy az idősebb kopaszra jobban illik a leírás, de azért minden lehetőséget meg kell nézni. Ekkor megejt egy újabb bájos nevetgélést, továbbra is tartva a látszatot, hogy még mindig női ügyekről van szó.* Ha megvan, valahogy csald ki és egy kevésbé szem előtt levő utcába kell csalni, ha látom, hogy megindultok, megyek én is. S persze fordítva is így igaz. Ami azt illeti, nem szeretnék itt sokáig időzni, ki tudja milyen alakok... *Adja ki végül a feladatot, de azért még vár a nő építő jellegű hozzászólásaira, vagy további egyezkedésre, majd előveszi kacérabb énjét és cicás mozdulatokkal indul meg a láda mellett cseverészők hada felé, de nem pont eléjük. Célja, hogy elsétáljon mellettük, s így teszi, amikor... Hoppá, hát nem megbotlott? Micsoda szerencsétlenség ez, és persze botlásának iránya "véletlenül" pontosan a kopasz fickónak esik. Hát bizony ilyen is van a világban. Persze cselekvése szándékos volt, s ez is csak ugyanolyan piti és fantáziátlan módszere, mint amilyen már a Rumosban rengetegszer bevált az óvatlan férfiaknál. Ha segít neki a férfi megkapaszkodni, ha nem ő, akkor sem talál magának jobb kapaszkodót, mint annak a karja, megzavarva ezzel a beszélgetést.*
- Elnézést *Mosolyog zavartan és szürke íriszeit máris igyekszik a férfi tekintetébe szúrni. Ha másnem a figyelmet mindenképp magára vonta, kérdés, hogy a fickó miként reagál erre, hiszen bár Dynti külsejét illetően, sok panasza nem lehet, de mégis csak belekontárkodott egy beszélgetésbe. Ha sikerült felegyenesednie, akkor színlel egy bokaficamot is. Fájdalmat kifejező arccal, de még mindig a férfi karjába kapaszkodva nyúl a lábához, így legalább egyéb női bájait is meg lehet vizsgálni az ott ácsorgóknak. Most kifejezetten örül, hogy Mortar nincs itt bent, hiszen ezt a jelenetet valószínű, hogy nem nézné örömmel.* Még szerencse, hogy maga pont itt volt. *Néz fel ártatlanul "megmentőjére", már amennyiben az nem löki el magától, mert akkor szüksége lesz egy újratervezésre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5239-5258