Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
1260. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-09 12:54:23
Üzenet elküldve: 2014-11-09 12:54:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Kárhozottak //
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
* Az utca népén hamar keresztüljut a kis csapat és elérik az épületet. A kint álló nő és férfi még nem jutott dűlőre a ládák hordását illetően… Mortar elfoglalja a helyét az egyik hordón, innen kellő rálátása van az utca ezen részére. Szemközt egy raktár van, hatalmas kapuja tárva nyitva, épp pakolnak. Ha vet oda is egy pillantást, akkor odabenn szokványos látvány fogadja, letakart ládák, hordók népes csoportja. Az utca népe pedig igen sokrétű, bár be kell, látni a nagy előkelőségek nem igen fordulnak meg erre, de őket leszámítva sokféle népség megtalálható erre felé… *
// Dyntina, Nadae – Odabenn //
* Nyílik az ajtó engedelmesen amint arra parancsot kap Dyntina kezétől. Halk nyikorgás jelzi azt a minimális ellenállást amit mutat, enyhe rum andalító illata érinti meg a lányok orrát, hozzá pedig jó néhány hangos beszédfoszlány csatlakozik…
Egy kellően nagy térbe érkeznek. Bal oldal végig hosszan nyúlik el a masszív fa pult, rajta kötelek, csörlők, egyéb eszközök. A pult mögött 2 férfi áll, és épp kiszolgál 1-1 fickót, mögöttük egy ajtó látható jelenleg zárt állapotban. Kereskedőház lehet mibe a lányok betértek… Jobbra az egyik sarokban 3 termetes láda egymásra rakva. A terem túlsó végén pedig egy nagyobb kétszárnyas ajtó, melynek egyik szárnya ki van támasztva így átlátni oda is. Az ott sorakozó további ládák, és egyéb felhalmozott eszközökből ítélve az lehet a kereskedőház raktára. A teremben jó tucatnyi ember van, kisebb csoportokba verődve tárgyalnak, árakról és árukról. Ahogy a lányok belépnek felfigyelhetnek egyetlen dologra. Apróság de észlelhető. Amint megjelennek, a tömegből 1-2 ember feléjük fordul, természetes reakció ha érkezik valaki. Csupán egy pillanatig tart az egész s tán észre sem veszik, de ha még is akkor meglehet csak a természetes reakció mit látnak, hiszen ha belép valaki egy helyiségbe azt bizony mindig szemügyre veszik. Az a bizonyos 1-2 ember azonnal vissza is fordul dolgát végezve, s tovább tárgyalva a többivel… Egyelőre nem foglalkozik különösebben senki a két lánnyal. Mindenki a maga kis üzletével van elfoglalva.
Kopasz illetőt keresnek, nos az igazság az, hogy találnak… mindjárt kettőt! Az egyik épp a pultnál áll és az egyik kereskedővel beszél, középkorú lehet. A másik pedig a 3 láda melletti kis csoportnak a tagja, ő azért némileg fiatalabb.
Ha jobban körülnéznek akkor a falon még láthatnak különféle eszközöket amik mind hajókhoz tartoznak, csörlők, kerekek, hajólapát. Minden ami szükséges lehet egy hajó javításához… *
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
* Az utca népén hamar keresztüljut a kis csapat és elérik az épületet. A kint álló nő és férfi még nem jutott dűlőre a ládák hordását illetően… Mortar elfoglalja a helyét az egyik hordón, innen kellő rálátása van az utca ezen részére. Szemközt egy raktár van, hatalmas kapuja tárva nyitva, épp pakolnak. Ha vet oda is egy pillantást, akkor odabenn szokványos látvány fogadja, letakart ládák, hordók népes csoportja. Az utca népe pedig igen sokrétű, bár be kell, látni a nagy előkelőségek nem igen fordulnak meg erre, de őket leszámítva sokféle népség megtalálható erre felé… *
// Dyntina, Nadae – Odabenn //
* Nyílik az ajtó engedelmesen amint arra parancsot kap Dyntina kezétől. Halk nyikorgás jelzi azt a minimális ellenállást amit mutat, enyhe rum andalító illata érinti meg a lányok orrát, hozzá pedig jó néhány hangos beszédfoszlány csatlakozik…
Egy kellően nagy térbe érkeznek. Bal oldal végig hosszan nyúlik el a masszív fa pult, rajta kötelek, csörlők, egyéb eszközök. A pult mögött 2 férfi áll, és épp kiszolgál 1-1 fickót, mögöttük egy ajtó látható jelenleg zárt állapotban. Kereskedőház lehet mibe a lányok betértek… Jobbra az egyik sarokban 3 termetes láda egymásra rakva. A terem túlsó végén pedig egy nagyobb kétszárnyas ajtó, melynek egyik szárnya ki van támasztva így átlátni oda is. Az ott sorakozó további ládák, és egyéb felhalmozott eszközökből ítélve az lehet a kereskedőház raktára. A teremben jó tucatnyi ember van, kisebb csoportokba verődve tárgyalnak, árakról és árukról. Ahogy a lányok belépnek felfigyelhetnek egyetlen dologra. Apróság de észlelhető. Amint megjelennek, a tömegből 1-2 ember feléjük fordul, természetes reakció ha érkezik valaki. Csupán egy pillanatig tart az egész s tán észre sem veszik, de ha még is akkor meglehet csak a természetes reakció mit látnak, hiszen ha belép valaki egy helyiségbe azt bizony mindig szemügyre veszik. Az a bizonyos 1-2 ember azonnal vissza is fordul dolgát végezve, s tovább tárgyalva a többivel… Egyelőre nem foglalkozik különösebben senki a két lánnyal. Mindenki a maga kis üzletével van elfoglalva.
Kopasz illetőt keresnek, nos az igazság az, hogy találnak… mindjárt kettőt! Az egyik épp a pultnál áll és az egyik kereskedővel beszél, középkorú lehet. A másik pedig a 3 láda melletti kis csoportnak a tagja, ő azért némileg fiatalabb.
Ha jobban körülnéznek akkor a falon még láthatnak különféle eszközöket amik mind hajókhoz tartoznak, csörlők, kerekek, hajólapát. Minden ami szükséges lehet egy hajó javításához… *
1259. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-08 23:16:08
Üzenet elküldve: 2014-11-08 23:16:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//A munka, avagy tűt a szénakazalban//
*Ahogy a zavart, vagy inkább idióta Vörikét szemléli, egy lélegzetnyi időre az ébenfekete hajúra tekint. Annak tekintete láttán szemöldöke a magasba szökken. Nem gondolhatja komolyan, hogy nála ez akár beválhat? Ez a „csábos” tekintet? Ha azt akarja valaki, hogy rá ez hasson, akkor annak többet kell ennyinél tudnia. De azért megnyugszik, hogy társnője esze nem ment el végképp. Az is, hogy egy pillanatra elment betudja a jelen lévő férfinak.
Miközben ők itt kellemesen diskurálnak, addig a kikötő élete kezd egyre jobban felpezsegni. Ahogy tovább szemléli a férfit, úgy tűnik, hogy annak nincs sok ínye eme forgataghoz. Pedig nincs is jobb annál, mint belefolyni ebbe a tömegbe, elvegyülni köztük, egy két szerencsétlen, naiv arra járót megszabadítani az amúgy is felesleges aranyaitól. Az alkudozás művészete, a megfélemlítés módszerei. Mind-mind mélységesen hiányoznak számára, ahogy a körülöttük lévő zajokat hallgatja. Meglehet, hogy a rum hiánya mellett, ez is közrejátszik jelenlegi természetéhez. Jól esne már visszatérnie a régi világához, amihez ő maga igazán tartozik, ami valójában ő maga is. Ez a szárazföldi lét, csak nyűg számára. Semmi keresnivalója nincs itt.
No vagyis itt van, hiszen ez a terület, már a tengerhez tartozik, mi sem bizonyítja jobban, mint a lágy szellő által hordozott sós illat. Amelyből mélyet szippant, miközben szemeit lehunyja. Ez némileg megnyugvást hoz számára, s máris barátibb szürkéit emeli a lányra. Kissé megkésve ám, de válaszol a másiknak.*
- Jó hát persze, értem én. Segít, s ezt meg is kell hálálni. De miért nem lehet úgy, ahogy mindenki mást? Beígért arannyal, kincsekkel, amiket úgysem fognak megkapni? Áh, mindegy is. Egy út nem számít. Legalább lesz, ki segítsen karbantartani a hajót az útján.
*Legyint könnyedén, bele sem gondolva, hogy nem épp ilyen útra gondoltak a vele szemben állók.*
- Amúgy is, ha meglesz a hajó, Taug biztos elküld néhány „új növényért, amiről most olvastam, hallottam, láttam, cseréltem, vagy bármit is csináltam, de az kell nekem és szerezd meg, jah és fogalmam sincs, hogy hol van”. *Hangját eltorzítja, hogy visszaadja a barlanglakó őrült hanglejtését.
De ezen sem húzza fel magát. Tudja, hogy nincs sok értelme, s nem is most van itt az ideje. Majd kitölti rajta mérgét, ha épp ad számára egy újabb okot. Amit az utóbbi időben – főleg azóta, hogy tanyát vert náluk – elég sokszor megesik. Vajon mindig is ilyen volt, vagy csak most veszi észre rajta? Vagy csak a Gerlepár távollétének a hiányától zakkant meg ennyire?*
- Jah, ott van. Magam sem értem, mi ütött belém, mikor felhívtam. De most már mindegy. Remélem, hogy az az idióta Rinan nem kotyogja el, hogy Raun testét koncolták fel, s a fejét is levágták. Kellemetlen lenne, ha vérengzés törne ki a barlangban. Bár, ahogy kivettem szavaiból, az a lány nem rajong nagyon az ilyen dolgokért. Viszont mágusnak készül. S van teája is, ha megszomjaznánk.
*Arcára kiül az undor, ahogy a teára gondol, s mikor azzal kínálták. S ez csak újból előhozza belőle, hogy nincs nála rum, pedig hjaj de jól esne egy kis korty abból. Ezzel a gondolattal fordul meg, hogy megnézze magának azt az alakot, akit az Albínó mutat számukra. Szeme sarkából láthatja, hogy egy köpönyeges fazon Vörikének megy. Holott se hosszába se széltében nincs akkora tömeg, hogy ne tudta volna kikerülni. Szemeit összeszűkíti, ahogy a távolodó alak után néz, majd a lányra emeli tekintetét.*
- Nézd meg, megvan-e mindened. Nem lenne egészséges, ha egy tolvaj rabolna ki, egy másik tolvaj jelenlétében.
*Közli rideg, pengeéles hangján. Majd elindul azon épület felé, amely mögött a kopasz csóka eltűnt. Az épület közelébe érve szemöldöke ismét a magasba szökken. Sejtelmesen mosolyodik el, ahogy tovább halad. Ismeri az épületet, kívülről belülről, minden apró zugát. Eleget tartózkodott ott gyerekként, hogy mindent felfedezzen benne. Mielőtt még elérne odáig, az ajtó ismét kivágódik. Némi fintort ereszt a két részeg manus felé.*
- Amatőrök.
*Jegyzi meg, ahogy tekintetével követi őket. Fejét csóválva halad tovább. Már épp nyitásra nyújtaná karját, mikor Vörike ismét bevágódik elé. Úgy tűnik, hogy ez számára valami mánia, hogy mindenhová ő menjen be, illetve ki először. Ez nem is baj. Sőt! Ha balhé van bent, – ami elég gyakran előfordul – akkor nem is probléma, ha tárnőjét érik az első ütések, széklábak, kampók, mint az ő finom arcát. Még egyszer kérdőn hátrapillant, mielőtt eltűnne az ajtó mögött, hogy lássa a férfi követi-e őket, de az inkább egy hordó társaságát választja helyettük. Ami más esetben még vonzó is lehetne benne.*
- Ki ez az ipse? Honnan ismered? *Kérdi Vörikétől, miután bezáródik mögöttük az ajtó. Szemei viszonylag hamar hozzászoknak a benti fényviszonyokhoz, s gyorsan felméri a terepet.*
*Ahogy a zavart, vagy inkább idióta Vörikét szemléli, egy lélegzetnyi időre az ébenfekete hajúra tekint. Annak tekintete láttán szemöldöke a magasba szökken. Nem gondolhatja komolyan, hogy nála ez akár beválhat? Ez a „csábos” tekintet? Ha azt akarja valaki, hogy rá ez hasson, akkor annak többet kell ennyinél tudnia. De azért megnyugszik, hogy társnője esze nem ment el végképp. Az is, hogy egy pillanatra elment betudja a jelen lévő férfinak.
Miközben ők itt kellemesen diskurálnak, addig a kikötő élete kezd egyre jobban felpezsegni. Ahogy tovább szemléli a férfit, úgy tűnik, hogy annak nincs sok ínye eme forgataghoz. Pedig nincs is jobb annál, mint belefolyni ebbe a tömegbe, elvegyülni köztük, egy két szerencsétlen, naiv arra járót megszabadítani az amúgy is felesleges aranyaitól. Az alkudozás művészete, a megfélemlítés módszerei. Mind-mind mélységesen hiányoznak számára, ahogy a körülöttük lévő zajokat hallgatja. Meglehet, hogy a rum hiánya mellett, ez is közrejátszik jelenlegi természetéhez. Jól esne már visszatérnie a régi világához, amihez ő maga igazán tartozik, ami valójában ő maga is. Ez a szárazföldi lét, csak nyűg számára. Semmi keresnivalója nincs itt.
No vagyis itt van, hiszen ez a terület, már a tengerhez tartozik, mi sem bizonyítja jobban, mint a lágy szellő által hordozott sós illat. Amelyből mélyet szippant, miközben szemeit lehunyja. Ez némileg megnyugvást hoz számára, s máris barátibb szürkéit emeli a lányra. Kissé megkésve ám, de válaszol a másiknak.*
- Jó hát persze, értem én. Segít, s ezt meg is kell hálálni. De miért nem lehet úgy, ahogy mindenki mást? Beígért arannyal, kincsekkel, amiket úgysem fognak megkapni? Áh, mindegy is. Egy út nem számít. Legalább lesz, ki segítsen karbantartani a hajót az útján.
*Legyint könnyedén, bele sem gondolva, hogy nem épp ilyen útra gondoltak a vele szemben állók.*
- Amúgy is, ha meglesz a hajó, Taug biztos elküld néhány „új növényért, amiről most olvastam, hallottam, láttam, cseréltem, vagy bármit is csináltam, de az kell nekem és szerezd meg, jah és fogalmam sincs, hogy hol van”. *Hangját eltorzítja, hogy visszaadja a barlanglakó őrült hanglejtését.
De ezen sem húzza fel magát. Tudja, hogy nincs sok értelme, s nem is most van itt az ideje. Majd kitölti rajta mérgét, ha épp ad számára egy újabb okot. Amit az utóbbi időben – főleg azóta, hogy tanyát vert náluk – elég sokszor megesik. Vajon mindig is ilyen volt, vagy csak most veszi észre rajta? Vagy csak a Gerlepár távollétének a hiányától zakkant meg ennyire?*
- Jah, ott van. Magam sem értem, mi ütött belém, mikor felhívtam. De most már mindegy. Remélem, hogy az az idióta Rinan nem kotyogja el, hogy Raun testét koncolták fel, s a fejét is levágták. Kellemetlen lenne, ha vérengzés törne ki a barlangban. Bár, ahogy kivettem szavaiból, az a lány nem rajong nagyon az ilyen dolgokért. Viszont mágusnak készül. S van teája is, ha megszomjaznánk.
*Arcára kiül az undor, ahogy a teára gondol, s mikor azzal kínálták. S ez csak újból előhozza belőle, hogy nincs nála rum, pedig hjaj de jól esne egy kis korty abból. Ezzel a gondolattal fordul meg, hogy megnézze magának azt az alakot, akit az Albínó mutat számukra. Szeme sarkából láthatja, hogy egy köpönyeges fazon Vörikének megy. Holott se hosszába se széltében nincs akkora tömeg, hogy ne tudta volna kikerülni. Szemeit összeszűkíti, ahogy a távolodó alak után néz, majd a lányra emeli tekintetét.*
- Nézd meg, megvan-e mindened. Nem lenne egészséges, ha egy tolvaj rabolna ki, egy másik tolvaj jelenlétében.
*Közli rideg, pengeéles hangján. Majd elindul azon épület felé, amely mögött a kopasz csóka eltűnt. Az épület közelébe érve szemöldöke ismét a magasba szökken. Sejtelmesen mosolyodik el, ahogy tovább halad. Ismeri az épületet, kívülről belülről, minden apró zugát. Eleget tartózkodott ott gyerekként, hogy mindent felfedezzen benne. Mielőtt még elérne odáig, az ajtó ismét kivágódik. Némi fintort ereszt a két részeg manus felé.*
- Amatőrök.
*Jegyzi meg, ahogy tekintetével követi őket. Fejét csóválva halad tovább. Már épp nyitásra nyújtaná karját, mikor Vörike ismét bevágódik elé. Úgy tűnik, hogy ez számára valami mánia, hogy mindenhová ő menjen be, illetve ki először. Ez nem is baj. Sőt! Ha balhé van bent, – ami elég gyakran előfordul – akkor nem is probléma, ha tárnőjét érik az első ütések, széklábak, kampók, mint az ő finom arcát. Még egyszer kérdőn hátrapillant, mielőtt eltűnne az ajtó mögött, hogy lássa a férfi követi-e őket, de az inkább egy hordó társaságát választja helyettük. Ami más esetben még vonzó is lehetne benne.*
- Ki ez az ipse? Honnan ismered? *Kérdi Vörikétől, miután bezáródik mögöttük az ajtó. Szemei viszonylag hamar hozzászoknak a benti fényviszonyokhoz, s gyorsan felméri a terepet.*
1258. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-07 14:53:08
Üzenet elküldve: 2014-11-07 14:53:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
//Mortar//
*Bár végre kitálalt mindent, mégsem mondhatni, hogy megkönnyebbült. Mint mindig, most sem tud eligazodni a férfi viselkedésén, nem tudni mit takar az arca. A gonosz hitves szónál azért felkuncog. Volt idő, amikor a férfi felemlegetése miatt is dührohamot kapott, ma már inkább csak nevetni tud rajta, hisz végül csak túljárt az eszén, lelépett, új életet kezdhetett és megtudhatta milyen is igazából. S ez az igazi énje korántsem hasonlít ahhoz, amit formálni akartak belőle, mert hát ugyan biztos nem ő az első nő, aki megszökik a férje elől, vagy nemes családjától, de talán kevesen fedezik fel magukban a sötétséget. Bár ez így konkrétan mégsem illik rá, hisz nem az a született gonosztevő, de egy őszinte és becsületes kisasszonynak sem lehet mondani. A bekövetkező röpke csendet arra használja, hogy rájöjjön, vajon mit is gondolhatott a férfi, milyen volt ő, vagy miért lépett le. Ezt a kérdést, szívesen fel is tenné, de ráér később is. Tovább nem kívánja kommentálni a dolgokat, főleg nem a lelépős részt. Pedig taglalhatná napestig, de a férfi akkor sem értené meg az egészet összességében. Ezt csak ő maga tudhatja.
A megmentésre vonatkozó megjegyzésre csak lazán megvonja a vállát.* Pótolhatatlan vagyok. *Rebesgeti pilláit a másik felé, de hangjából teljes komolytalanság szűrődik ki. Igazából persze tényleg így gondolja, egója magasan a felhők fölött szárnyal, de ha valakinél, hát az éjhajúnál ezzel biztos nem szerezne plusz pontot, inkább csak tovább rontaná az összképét.
Amikor kavics repül az ő képébe is rendesen meglepődik. Nem azért, mert Mortar is tud játékos lenni, inkább azért amiért mindezt az utcán hajlandó vele művelni. Be is indul játékos énje, le is hajol újabb adag munícióért, de félúton megáll és körbenéz, tapasztalván a rájuk tapadó szemeket, inkább kiegyenesedik, de azért szemeit összeszűkítve, kellő játékossággal a hangjával néz a másikra.* Ennek még nincs vége. *Utal a dobálózásra, de valószínűleg más módszerekhez fog folyamodni a későbbiekben.
Ami a roppant frappáns hajas megjegyzést illeti. Sokat mondóan vigyorogva várja a végkifejletet, miközben karját átfonja maga előtt. Legalább nem csak őt lehet zavarja hozni.* Á, azt nem fújta fele ilyen jól sem. *Kacsint ismét egyet kekeckedve.
Nem reagál viszont a férfiakhoz fűződő mondatra, mert enyhe csapdát sejt benne, főleg, hogy Mortar magát is belefűzte a mondatba, s ki tudja mit akar ezzel megint kihúzni belőle. Valószínűleg ha most megszólalna ismét értelmetlenül potyognának ki egymás után a szavak száján, összevissza magyarázva arról, hogy ki érdekelte komolyabban, ki nem. Épp elég kínos helyzetbe hozta már magát a válaszaival, ahhoz, hogy most büszkén kihúzza magát és gondolatban megveregesse a vállát, amiért ilyen ügyesen elkerült egy újabb verbális katasztrófát. De azért a női fejvadászok említésére megtorpan és merengve ráncolja a homlokát.* ~A fenébe, és tényleg... ~
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
*Miután szépen lassan visszatér a zavartságból és visszanyeri az eszét a furcsa helyzetből, már rögtön Nadae rosszalló tekintetével néz farkasszemet. Bár előbb késztetést érez rá, hogy adjon némi magyarázatot, azzal csak tovább ásná magát, így inkább minden igyekezetével azon van, hogy bebizonyítsa, hogy ő bizony nagyon is egy felnőtt, épeszű nő. Nincs könnyű dolga, miután a kalózka láthatóan nem kedveli a hajókázást illető felvetését. Próbál nem meghunyászkodni és tartani magát a dologhoz, annak ellenére, hogy nem kis félelem és kétség van benne a nő dührohamaitól.*
- Ne értsd félre, de valamit valamiért. *Vonja meg a vállát. Hiszen ő örömmel segít, ha már hajóról van szó, de más érve nem akadt, amivel Mortart rá tudta volna venni a hajó visszaszerzésérére. Kicsit kellemetlenül érzi magát az előtte állók közötti feszültségtől, amit kicsit félre is értelmez. Nadae szurkálódása ugyan nem lepi meg, de a férfi ismerős pillantása csak tovább feszíti a húrt. ~Még van képe itt bámulgatni Nadaet?~ Elnyomja újra feltörő haragját, ami persze valószínűleg teljesen alaptalan. Vesz egy mély levegőt és mosolyt erőltet az arcára, amint ismét a nőre néz. A Szürkét illető felvetésén azért végül csak elvigyorodik, és ez már nem csak erőltetés.* Szóval a nővérkéje ott van „velünk” a barlangban? Nem gondolod, hogy mire visszaérünk csak bosszúból levágott fejeket találunk? Ki tudja mit gondol az öccse haláláról.
*Épp azon töri magát, hogy kitalálja milyen indokkal induljanak meg a kopasz után, amikor valaki beleütközik. Kellő idegi állapotban van már ahhoz, hogy ezen az apróságon is felhúzza magát.*
- Hé! *Bukik ki a száján, miközben sarkán fordul.* Talán nem elég széles az út te kis patkány? *Épp csak egy pillantást tud vetni a vélhetőleg teljesen véletlenül belébotlott férfire, s már fel is szalad szemöldöke a homlokán. Nem igazán érdekli a kinézete, elvégre is előfordulhatnak efféle csuhás alakok a környéken, ami viszont a grimaszt előidézi az a nagyokat koppanó csizmája. Meg is rázza értetlenül a fejét, de két pillanatnál tovább nem is foglalkozik vele. Tombol benne a düh és az értetlenkedés és ezek kombinációja. Dühös, mert értetlen és értetlen, amiért ilyen dühös. Nem túlzottan jellemző ez rá, inkább laza szokott lenni, de most mégis feszült. Miközben visszafordul az iménti irányba ismét a zöld szeműre néz, de csak futólag. Talán jobb lesz mostantól kerülni ezt a közelséget, és ki tudja, hogy nem-e csak szórakozik vele a mocsárlakó, visszavágóként, amiért ő csak úgy lelépett.*
- Hát, menjünk. *Követi a lányt az épület felé. Még csak röpke pillantással sem illeti az előtte ücsörgőket, jobban izgatja, ami bent várja, szinte viszketni is kezd a tenyere. Bár Nadaet kéne előreengednie, ő mégis elsőként indul az ajtó kilincse után. Miközben kinyitja még hátrapillant. Ahogy sejtette, a férfi tényleg nem követi őket, ahogy meg is mondta.*
- Légy résen. *Kacsint egy utolsót, majd megindul az épület rejtélyes falai közé, kezét pedig a szablyája markolatának közelében tartja, ki tudja… *
//Mortar//
*Bár végre kitálalt mindent, mégsem mondhatni, hogy megkönnyebbült. Mint mindig, most sem tud eligazodni a férfi viselkedésén, nem tudni mit takar az arca. A gonosz hitves szónál azért felkuncog. Volt idő, amikor a férfi felemlegetése miatt is dührohamot kapott, ma már inkább csak nevetni tud rajta, hisz végül csak túljárt az eszén, lelépett, új életet kezdhetett és megtudhatta milyen is igazából. S ez az igazi énje korántsem hasonlít ahhoz, amit formálni akartak belőle, mert hát ugyan biztos nem ő az első nő, aki megszökik a férje elől, vagy nemes családjától, de talán kevesen fedezik fel magukban a sötétséget. Bár ez így konkrétan mégsem illik rá, hisz nem az a született gonosztevő, de egy őszinte és becsületes kisasszonynak sem lehet mondani. A bekövetkező röpke csendet arra használja, hogy rájöjjön, vajon mit is gondolhatott a férfi, milyen volt ő, vagy miért lépett le. Ezt a kérdést, szívesen fel is tenné, de ráér később is. Tovább nem kívánja kommentálni a dolgokat, főleg nem a lelépős részt. Pedig taglalhatná napestig, de a férfi akkor sem értené meg az egészet összességében. Ezt csak ő maga tudhatja.
A megmentésre vonatkozó megjegyzésre csak lazán megvonja a vállát.* Pótolhatatlan vagyok. *Rebesgeti pilláit a másik felé, de hangjából teljes komolytalanság szűrődik ki. Igazából persze tényleg így gondolja, egója magasan a felhők fölött szárnyal, de ha valakinél, hát az éjhajúnál ezzel biztos nem szerezne plusz pontot, inkább csak tovább rontaná az összképét.
Amikor kavics repül az ő képébe is rendesen meglepődik. Nem azért, mert Mortar is tud játékos lenni, inkább azért amiért mindezt az utcán hajlandó vele művelni. Be is indul játékos énje, le is hajol újabb adag munícióért, de félúton megáll és körbenéz, tapasztalván a rájuk tapadó szemeket, inkább kiegyenesedik, de azért szemeit összeszűkítve, kellő játékossággal a hangjával néz a másikra.* Ennek még nincs vége. *Utal a dobálózásra, de valószínűleg más módszerekhez fog folyamodni a későbbiekben.
Ami a roppant frappáns hajas megjegyzést illeti. Sokat mondóan vigyorogva várja a végkifejletet, miközben karját átfonja maga előtt. Legalább nem csak őt lehet zavarja hozni.* Á, azt nem fújta fele ilyen jól sem. *Kacsint ismét egyet kekeckedve.
Nem reagál viszont a férfiakhoz fűződő mondatra, mert enyhe csapdát sejt benne, főleg, hogy Mortar magát is belefűzte a mondatba, s ki tudja mit akar ezzel megint kihúzni belőle. Valószínűleg ha most megszólalna ismét értelmetlenül potyognának ki egymás után a szavak száján, összevissza magyarázva arról, hogy ki érdekelte komolyabban, ki nem. Épp elég kínos helyzetbe hozta már magát a válaszaival, ahhoz, hogy most büszkén kihúzza magát és gondolatban megveregesse a vállát, amiért ilyen ügyesen elkerült egy újabb verbális katasztrófát. De azért a női fejvadászok említésére megtorpan és merengve ráncolja a homlokát.* ~A fenébe, és tényleg... ~
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
*Miután szépen lassan visszatér a zavartságból és visszanyeri az eszét a furcsa helyzetből, már rögtön Nadae rosszalló tekintetével néz farkasszemet. Bár előbb késztetést érez rá, hogy adjon némi magyarázatot, azzal csak tovább ásná magát, így inkább minden igyekezetével azon van, hogy bebizonyítsa, hogy ő bizony nagyon is egy felnőtt, épeszű nő. Nincs könnyű dolga, miután a kalózka láthatóan nem kedveli a hajókázást illető felvetését. Próbál nem meghunyászkodni és tartani magát a dologhoz, annak ellenére, hogy nem kis félelem és kétség van benne a nő dührohamaitól.*
- Ne értsd félre, de valamit valamiért. *Vonja meg a vállát. Hiszen ő örömmel segít, ha már hajóról van szó, de más érve nem akadt, amivel Mortart rá tudta volna venni a hajó visszaszerzésérére. Kicsit kellemetlenül érzi magát az előtte állók közötti feszültségtől, amit kicsit félre is értelmez. Nadae szurkálódása ugyan nem lepi meg, de a férfi ismerős pillantása csak tovább feszíti a húrt. ~Még van képe itt bámulgatni Nadaet?~ Elnyomja újra feltörő haragját, ami persze valószínűleg teljesen alaptalan. Vesz egy mély levegőt és mosolyt erőltet az arcára, amint ismét a nőre néz. A Szürkét illető felvetésén azért végül csak elvigyorodik, és ez már nem csak erőltetés.* Szóval a nővérkéje ott van „velünk” a barlangban? Nem gondolod, hogy mire visszaérünk csak bosszúból levágott fejeket találunk? Ki tudja mit gondol az öccse haláláról.
*Épp azon töri magát, hogy kitalálja milyen indokkal induljanak meg a kopasz után, amikor valaki beleütközik. Kellő idegi állapotban van már ahhoz, hogy ezen az apróságon is felhúzza magát.*
- Hé! *Bukik ki a száján, miközben sarkán fordul.* Talán nem elég széles az út te kis patkány? *Épp csak egy pillantást tud vetni a vélhetőleg teljesen véletlenül belébotlott férfire, s már fel is szalad szemöldöke a homlokán. Nem igazán érdekli a kinézete, elvégre is előfordulhatnak efféle csuhás alakok a környéken, ami viszont a grimaszt előidézi az a nagyokat koppanó csizmája. Meg is rázza értetlenül a fejét, de két pillanatnál tovább nem is foglalkozik vele. Tombol benne a düh és az értetlenkedés és ezek kombinációja. Dühös, mert értetlen és értetlen, amiért ilyen dühös. Nem túlzottan jellemző ez rá, inkább laza szokott lenni, de most mégis feszült. Miközben visszafordul az iménti irányba ismét a zöld szeműre néz, de csak futólag. Talán jobb lesz mostantól kerülni ezt a közelséget, és ki tudja, hogy nem-e csak szórakozik vele a mocsárlakó, visszavágóként, amiért ő csak úgy lelépett.*
- Hát, menjünk. *Követi a lányt az épület felé. Még csak röpke pillantással sem illeti az előtte ücsörgőket, jobban izgatja, ami bent várja, szinte viszketni is kezd a tenyere. Bár Nadaet kéne előreengednie, ő mégis elsőként indul az ajtó kilincse után. Miközben kinyitja még hátrapillant. Ahogy sejtette, a férfi tényleg nem követi őket, ahogy meg is mondta.*
- Légy résen. *Kacsint egy utolsót, majd megindul az épület rejtélyes falai közé, kezét pedig a szablyája markolatának közelében tartja, ki tudja… *
1257. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-07 11:59:48
Üzenet elküldve: 2014-11-07 11:59:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Kárhozottak //
// Dynti //
*Mortar arcán csupán enyhe szemöldökrándítás jelzi a meglepettséget, bár ez is inkább annak szól, hogy Dynti a mocsárba kényszerült, márpedig egy nemesi család tagját valahogy nem ilyen körülmények közt képzel el. Ám ez a férfinél nem változtat semmin, hiszen számára nem jelent sokat a pénz, hosszú évekig tökéletesen meg volt nélküle. S a tökéletes élet is pont az volt...*
- Így már kerekebb a történet, a gonosz hitvessel kiegészítve.
*Hangja megrovónak tűnhet, ám arca egyáltalán nem ezt mutatja, enyhe kacsintása s halovány mosolya arra utal, hogy kezdi megérteni az egész dolgot. Ahogy azt is, mikor a "mocsarat, téged... magam" hármas elhangzik, melybe igazából eddig nem is nagyon gondolt bele. Ez inkább a nyálas mesékben bukkant fel élete során, mikor a bajba jutott hölgyet/urat megmenti egy másik, s mikor már nagyon szoros köztük a kapcsolat testiségek nélkül, akkor kénytelen elmenni a hölgy/úr, hogy ne sodorja veszélybe megmentőjét, s csak a hatalmas űrt hagyja maga után. Valóban, nagyon romantikus mesének tűnik, s furcsa is nagyon, hogy ez most vele történik. Ezért sem kérdez már vissza, inkább elgondolkodva bólogat.*
- Téged úgy látom, mindenki meg akar menteni.
*Sandít oldalra csipkelődve, ám úgy látszik, hogy az előző röhögései is célba érnek, hiszen hirtelen egy kisebb kavicsot kap az arcába! Felvont szemöldökkel pillant vissza a hölgyeményre, ahonnan viszont megint egy kavics röpül felé!*
- Hé! Ezt kapom azért, mert én nem dobáltalak meg sárral?
*Vigyorodik el szélesen, majd elkap egy kis kődarabot, s visszapöcköli azt Dyntire. Eközben igen furán néznek rájuk, mintha két idióta gyerek szórakozna egymással, kik abban lelik örömüket, hogy a neki tetsző másik gyereket szekálják, vagy bántják. Ez Mortar fején is átfut, s bambán néz lelki szemeivel maga elé, hogy valóban, úgy viselkednek, mint a kölykök. Ám még ha akarna se tudna most komolyabb lenni...*
- Nem igazán tudlak elképzelni szőkének, bár biztos az is jól... *hirtelen elkerekednek a szemei az utolsó szó után, s hebegve kezdi folytatni* Bár biztos azt is jól... szétfújja a szél.
*Próbálja mutogatni, száját haloványan el is húzza a hülye mentésre, ami nagy valószínűséggel nem igazán sikerült, hiszen ami kijött belőle, az egy bolondság. Teljesen mindegy, hogy vörös, vagy szőke, akkor is fújja a szél... jól... Remek, Mortar, szép terelés!*
- Nem igazán vagy szerencsés a férfiakkal, ahogy látom. Előbb az a férj, aztán egy mocsárlakó, majd az áruló kalózok... Ám, csinálj amit jónak látsz.
*Utolsó mondata már eléggé közömbös az előzőekhez képest, hiszen nem igazán tudja elfogadni még most se, hogy Dynti a szépségét veti be azért, hogy előrébb lépjen, vagy hogy egyáltalán elérjen valamit. Nem is akar belegondolni, mert nem akarja magát idegesíteni, így hát csinálja, ha annyira akarja.*
- Tudod, hogy hölgy fejvadászok is vannak?
*Kacsint oldalra sejtelmesen, kicsit szítva a tüzet, persze nem gondolta, hogy messze elcsámborogna, megpróbálja majd figyelemmel kísérni a hölgyeket, ahogy tudja. Jobb is így, hogy nincs túl sok dolga, csak ácsorogni és unni magát, bár ez nála gyakori jelenség.*
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
*Dynti végül zavartan szabadul ki Mortar kellemetlen fogásából, s érthetetlenül hívja fel a férfi figyelmét társnője megérkezésére. Nos, így közelebbről látva tényleg nem véletlen, hogy azt hitte, hogy "együtt" vannak... Az ébenhajú hosszas bemutatásának a végén már neki is kellemetlen a helyzet, hiszen mert belegondolva talán saját magát is hasonlóan mutatta volna be. ~ Én vagyok az ő... az ő... Mortarja! ~ Mondja el magában spontán a szavakat, amik élőben is nagy valószínűséggel így hangzottak volna. Ám fura pillantást vet mégis a vöröskére, mikor az a másik váratlanul megfordul, s elindul. Majd visszajön...
A csipkelődésre nem igazán figyel oda, sőt, mi több, enyhén lehajtott fejjel, sejtelmes félmosollyal pillant vissza a hölgyre, miközben méregzöld szemei igézően fúrják bele magukat a kalóz hölgyemény szemeibe. Ez a nézés talán Dyntinek is ismerős lehet, két szempontból is: egyrészt akkor láthatta, amikor valami sunyi, alattomos dolgon agyalt, vagy amikor éppen nagyon szépnek találta a hölgyet, s valami egészen máson jártak a gondolatai. A reagálást a szavakra, miszerint túl fehér, magában teszi meg. Így van, sápadtas tetőtől talpig, bár talán ez teszi különlegessé a sok napbarnított hányadék között. Kissé talán ijesztő lehet a fekete s a fehér ekkora kontrasztja, ám még is úgy gondolja, hogy egyeseknek pont az ellenkezője. Már ha csak arra gondol, hogy régen, gyermek korában mennyire vonzotta a magányos, kedves kislányokat. Hiába nem volt egy rendes, játékos gyermek, valamiért mindig odament hozzá egy szép kislány, aki barátkozni akart, hiszen valamiért vonzotta a valójában nagyon is jóképű Mortar, s az őt körül lengő sötét aura. Ismét csak egy romantikus mese lehetett volna kialakulóban, a szépségről s a mogorva szörnyről, kiknek szerelme megváltja a világot. Ám szerencsére nem így lett, hiszen sose adott arra semmi jelet, hogy hajlandó lenne már csak beszélgetni is, így egy idő után szerencsére leszakadt róla mindenki. Ekkor töpreng el azon, hogy hölgy áldozatok esetén könnyedén bevethetné "bájait", mint Dynti... Ám egyelőre ezen a feltételezésen ismét csak röhög magában. Bár nem hülyeség, az is tény...
Időközben fellendül Mortar bánatára a dokk élete, felbukkannak a nagy ivók, kereskedők, fura alakok, s hamarosan az ébenhajú arcára is újra kiül az unott ábrázat, jelezve ezzel nemtetszését. Bár valami hangulata van a helynek, de ez úgy lenne igazán jó, ha rajta kívül semmilyen élő nem járna itt. Nem is igazán nézelődik, így a Dyntit meglökő alakot sem veszi észre egyáltalán, hanem éppen az egyik kereskedőt figyeli unottan, aki bájitalokat próbál eladni.
Nadae végül ellép a nemrég mutatott kopasz irányába, s ha a vöröske is így tesz, akkor Mortar megindul utánuk. Ám nem megy be az épületbe, csupán egy biccentéssel válik le a két hölgyeményről, s az ajtóval szemben egy hordónak támaszkodik neki. A bejáratra tökéletesen rálátni, ahogy onnan őt is fel lehet fedezni. Nem szándékozik innen elmozdulni, nem fog sötét alakok után loholni, vagy más kopaszokat célba venni. Ez a két hölgy munkája, ő csak amolyan biztosítékként van jelen...*
// Dynti //
*Mortar arcán csupán enyhe szemöldökrándítás jelzi a meglepettséget, bár ez is inkább annak szól, hogy Dynti a mocsárba kényszerült, márpedig egy nemesi család tagját valahogy nem ilyen körülmények közt képzel el. Ám ez a férfinél nem változtat semmin, hiszen számára nem jelent sokat a pénz, hosszú évekig tökéletesen meg volt nélküle. S a tökéletes élet is pont az volt...*
- Így már kerekebb a történet, a gonosz hitvessel kiegészítve.
*Hangja megrovónak tűnhet, ám arca egyáltalán nem ezt mutatja, enyhe kacsintása s halovány mosolya arra utal, hogy kezdi megérteni az egész dolgot. Ahogy azt is, mikor a "mocsarat, téged... magam" hármas elhangzik, melybe igazából eddig nem is nagyon gondolt bele. Ez inkább a nyálas mesékben bukkant fel élete során, mikor a bajba jutott hölgyet/urat megmenti egy másik, s mikor már nagyon szoros köztük a kapcsolat testiségek nélkül, akkor kénytelen elmenni a hölgy/úr, hogy ne sodorja veszélybe megmentőjét, s csak a hatalmas űrt hagyja maga után. Valóban, nagyon romantikus mesének tűnik, s furcsa is nagyon, hogy ez most vele történik. Ezért sem kérdez már vissza, inkább elgondolkodva bólogat.*
- Téged úgy látom, mindenki meg akar menteni.
*Sandít oldalra csipkelődve, ám úgy látszik, hogy az előző röhögései is célba érnek, hiszen hirtelen egy kisebb kavicsot kap az arcába! Felvont szemöldökkel pillant vissza a hölgyeményre, ahonnan viszont megint egy kavics röpül felé!*
- Hé! Ezt kapom azért, mert én nem dobáltalak meg sárral?
*Vigyorodik el szélesen, majd elkap egy kis kődarabot, s visszapöcköli azt Dyntire. Eközben igen furán néznek rájuk, mintha két idióta gyerek szórakozna egymással, kik abban lelik örömüket, hogy a neki tetsző másik gyereket szekálják, vagy bántják. Ez Mortar fején is átfut, s bambán néz lelki szemeivel maga elé, hogy valóban, úgy viselkednek, mint a kölykök. Ám még ha akarna se tudna most komolyabb lenni...*
- Nem igazán tudlak elképzelni szőkének, bár biztos az is jól... *hirtelen elkerekednek a szemei az utolsó szó után, s hebegve kezdi folytatni* Bár biztos azt is jól... szétfújja a szél.
*Próbálja mutogatni, száját haloványan el is húzza a hülye mentésre, ami nagy valószínűséggel nem igazán sikerült, hiszen ami kijött belőle, az egy bolondság. Teljesen mindegy, hogy vörös, vagy szőke, akkor is fújja a szél... jól... Remek, Mortar, szép terelés!*
- Nem igazán vagy szerencsés a férfiakkal, ahogy látom. Előbb az a férj, aztán egy mocsárlakó, majd az áruló kalózok... Ám, csinálj amit jónak látsz.
*Utolsó mondata már eléggé közömbös az előzőekhez képest, hiszen nem igazán tudja elfogadni még most se, hogy Dynti a szépségét veti be azért, hogy előrébb lépjen, vagy hogy egyáltalán elérjen valamit. Nem is akar belegondolni, mert nem akarja magát idegesíteni, így hát csinálja, ha annyira akarja.*
- Tudod, hogy hölgy fejvadászok is vannak?
*Kacsint oldalra sejtelmesen, kicsit szítva a tüzet, persze nem gondolta, hogy messze elcsámborogna, megpróbálja majd figyelemmel kísérni a hölgyeket, ahogy tudja. Jobb is így, hogy nincs túl sok dolga, csak ácsorogni és unni magát, bár ez nála gyakori jelenség.*
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
*Dynti végül zavartan szabadul ki Mortar kellemetlen fogásából, s érthetetlenül hívja fel a férfi figyelmét társnője megérkezésére. Nos, így közelebbről látva tényleg nem véletlen, hogy azt hitte, hogy "együtt" vannak... Az ébenhajú hosszas bemutatásának a végén már neki is kellemetlen a helyzet, hiszen mert belegondolva talán saját magát is hasonlóan mutatta volna be. ~ Én vagyok az ő... az ő... Mortarja! ~ Mondja el magában spontán a szavakat, amik élőben is nagy valószínűséggel így hangzottak volna. Ám fura pillantást vet mégis a vöröskére, mikor az a másik váratlanul megfordul, s elindul. Majd visszajön...
A csipkelődésre nem igazán figyel oda, sőt, mi több, enyhén lehajtott fejjel, sejtelmes félmosollyal pillant vissza a hölgyre, miközben méregzöld szemei igézően fúrják bele magukat a kalóz hölgyemény szemeibe. Ez a nézés talán Dyntinek is ismerős lehet, két szempontból is: egyrészt akkor láthatta, amikor valami sunyi, alattomos dolgon agyalt, vagy amikor éppen nagyon szépnek találta a hölgyet, s valami egészen máson jártak a gondolatai. A reagálást a szavakra, miszerint túl fehér, magában teszi meg. Így van, sápadtas tetőtől talpig, bár talán ez teszi különlegessé a sok napbarnított hányadék között. Kissé talán ijesztő lehet a fekete s a fehér ekkora kontrasztja, ám még is úgy gondolja, hogy egyeseknek pont az ellenkezője. Már ha csak arra gondol, hogy régen, gyermek korában mennyire vonzotta a magányos, kedves kislányokat. Hiába nem volt egy rendes, játékos gyermek, valamiért mindig odament hozzá egy szép kislány, aki barátkozni akart, hiszen valamiért vonzotta a valójában nagyon is jóképű Mortar, s az őt körül lengő sötét aura. Ismét csak egy romantikus mese lehetett volna kialakulóban, a szépségről s a mogorva szörnyről, kiknek szerelme megváltja a világot. Ám szerencsére nem így lett, hiszen sose adott arra semmi jelet, hogy hajlandó lenne már csak beszélgetni is, így egy idő után szerencsére leszakadt róla mindenki. Ekkor töpreng el azon, hogy hölgy áldozatok esetén könnyedén bevethetné "bájait", mint Dynti... Ám egyelőre ezen a feltételezésen ismét csak röhög magában. Bár nem hülyeség, az is tény...
Időközben fellendül Mortar bánatára a dokk élete, felbukkannak a nagy ivók, kereskedők, fura alakok, s hamarosan az ébenhajú arcára is újra kiül az unott ábrázat, jelezve ezzel nemtetszését. Bár valami hangulata van a helynek, de ez úgy lenne igazán jó, ha rajta kívül semmilyen élő nem járna itt. Nem is igazán nézelődik, így a Dyntit meglökő alakot sem veszi észre egyáltalán, hanem éppen az egyik kereskedőt figyeli unottan, aki bájitalokat próbál eladni.
Nadae végül ellép a nemrég mutatott kopasz irányába, s ha a vöröske is így tesz, akkor Mortar megindul utánuk. Ám nem megy be az épületbe, csupán egy biccentéssel válik le a két hölgyeményről, s az ajtóval szemben egy hordónak támaszkodik neki. A bejáratra tökéletesen rálátni, ahogy onnan őt is fel lehet fedezni. Nem szándékozik innen elmozdulni, nem fog sötét alakok után loholni, vagy más kopaszokat célba venni. Ez a két hölgy munkája, ő csak amolyan biztosítékként van jelen...*
1256. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-07 11:13:47
Üzenet elküldve: 2014-11-07 11:13:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Temérdek hajó, s nyüzsgés fogadja ezúttal is Tarant, aki szívesen gondol vissza arra a hajóútra, amint nem túl régen megtett a wegtoreni révből. Életében ez volt az első alkalom, hogy hajón ült, méghozzá nem is akármilyenen. Egy többárbocos kereskedőhajó volt, ami nagy mennyiségben szállított húst, bort és különböző nyersfémeket. A matróz, akivel beszélgetett az út során, azt mondta, hogy Wegtorenben nagyon nincs is más, és hogy cserébe visznek nekik gabonát, és bizony vizet is. Jó kis emlék ez Taran számára, és megtudott sok dolgot a hajózásról is, meg a matrózlétről. Nem volt tengeribeteg sem, így ha arra kerülne a sor, szívesen lenne állandó tag egy efféle monstrumon. Jó efféle gondolatokkal egy kicsit eljátszani. Miközben a szép, nosztalgikus élményein gondolkozik, minduntalan közeledni látszik a végső uticélja, a Rumos Rókalyuk felé.*
~Végre! Kezdek erősen szomjas lenni. Nem is vágyom másra, mint egy hűvös sörre, majd azt követően egy szívet melengető borra. Lassan, ha bejön a hideg idő, a forralt változatát is megkóstolom majd.~
~Végre! Kezdek erősen szomjas lenni. Nem is vágyom másra, mint egy hűvös sörre, majd azt követően egy szívet melengető borra. Lassan, ha bejön a hideg idő, a forralt változatát is megkóstolom majd.~
1255. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-06 18:45:22
Üzenet elküldve: 2014-11-06 18:45:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Kárhozottak //
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
* Sirály rikácsolása hasítja a dél felől érkező sós, meleg levegőt, ahogy átröpül a hajóhad felett. Lekötözött árbocok engednek az érkező szélnek s járnak kényszerített kis táncot vastag kötél béklyóik alatt. Halk recsegéssel mozdulnak a hatalmas gályák az enyhe hullámverésre reagálva…
A labirintusszerű utcákon nagy az élet, hordókat gurító marcona férfiak sora vonul keresztül éppen az egyik szűkösebb részen. Egy hosszabb talárt viselő köpcös férfi pedig épp néhány csengő aranyat számlál, majd elégedetten teszi azt a hozzá tartozó szütyőbe. Kereskedő lehet, nem kell sok ész, hogy rájöjjön az ember. Mellette két termetesebb fickó lépdel, bamba képük nem sok jót sugall. Az egyik ajtó hirtelen vágódik ki, ahonnan egy középkorú férfiember jut ki nagy sebességgel az utcára… ez a nagy sebességű kijutás nem hiába kapta a nevét, lévén nem önszántából teszi az ember fia. Követi is egy kellő izomzattal megáldott sebhelyes férfi néhány keresetlen szóval, majd egy szolid köpet után visszavonul az ajtó óvó takarásába magára hagyva a középkorút. Persze nem kell őt félteni, pillanatok telnek el és röhögve jön utána két, borgőztől bódító illatú társa. *
- Te Perlok… Te mekkora… *hikk* barom vagy ám, tudod e komám…
* Rövid kis mondat, de az alkoholnak hála nem nagyon sikerül egyben elmondani, miután kinevették magukat felnyalábolják társukat, persze ez sem megy túl könnyen… úgy nagyjából harmadszorra sikerrel is járnak és nem dőlnek a mellettük lévő hordók közé.
Miközben a kis kompánia összeverődik a tömegben s miközben Dyntina épp a zavarral, illetve barátnője érkezésével van elfoglalva, meg persze a csapat azzal, hogy mit mutat nekik Mortar s mindannyian épp a vélt kopasz illetőt fürkészik: Egy egyszerű barna bőr csuhába öltözött férfi lép el mögötte, mint valami szerzetes, egészen aprót lök a lányon a tömegben, bizonyára véletlen. *
- Elnézést
* Mondja halkan, de egyetlen pillanatra sem áll meg, lép tovább már a következő pillanatba, valószínűleg mire a lány észleli a dolgot már tovább is állt, hiszen nem volt olyan hatalmas ez az inkább aprócska incidens. Végtére is a tömegben előfordul az ilyesmi.
(Ha Dyntina reflexei jók és odakapja tekintetét a hirtelen érintésre:
Akkor oldalról látva a fickót: fiatal lehet, húszas éveinek közepe felé járhat, profilból nem sokat látni belőle, csupán, hogy enyhe borosta díszíti arcát. Bár a csuklya sokat takar így csupán ennyi mi látható. Átlag magas, derekán lazára kötve vastag kötél, mint öv fogja össze a csuha anyagát. Egy dolog még feltűnhet a lánynak: a fekete bőrcsizma koppanása a macskakövön. A fickó, ahogy jött a semmiből úgy tűnik is el a tömegben mire a többiek oda is kapnák a tekintetüket. Egy két pillanatig még tudja Dyntina követni a szemével, de hamar beolvad a hordárok és részeg matrózok sokaságába. Egy biztos, abba az irányba ment amerre Mortar a vélt kopasz illetőt látta… )
A kopasz illető kire Morter mutatott valóban ott lép el amikor a hölgyek is odanéznek (már ha így tesznek…) látják eltűnni tar fejét egy ajtóban, magas illetőnek mondható, középkorú lehet, legalább is ennyit látva belőle, főként Morter látott belőle többet így ezeket a következtetéseket ő vonhatja le.
Az épület előtt amelybe bement jó néhány láda sorakozik, egy férfi és egy nő épp kő papír ollóval igyekeznek eldönteni, hogy melyik vigye a nagyobbat… *
// A munka – avagy tűt a szénakazalban… //
* Sirály rikácsolása hasítja a dél felől érkező sós, meleg levegőt, ahogy átröpül a hajóhad felett. Lekötözött árbocok engednek az érkező szélnek s járnak kényszerített kis táncot vastag kötél béklyóik alatt. Halk recsegéssel mozdulnak a hatalmas gályák az enyhe hullámverésre reagálva…
A labirintusszerű utcákon nagy az élet, hordókat gurító marcona férfiak sora vonul keresztül éppen az egyik szűkösebb részen. Egy hosszabb talárt viselő köpcös férfi pedig épp néhány csengő aranyat számlál, majd elégedetten teszi azt a hozzá tartozó szütyőbe. Kereskedő lehet, nem kell sok ész, hogy rájöjjön az ember. Mellette két termetesebb fickó lépdel, bamba képük nem sok jót sugall. Az egyik ajtó hirtelen vágódik ki, ahonnan egy középkorú férfiember jut ki nagy sebességgel az utcára… ez a nagy sebességű kijutás nem hiába kapta a nevét, lévén nem önszántából teszi az ember fia. Követi is egy kellő izomzattal megáldott sebhelyes férfi néhány keresetlen szóval, majd egy szolid köpet után visszavonul az ajtó óvó takarásába magára hagyva a középkorút. Persze nem kell őt félteni, pillanatok telnek el és röhögve jön utána két, borgőztől bódító illatú társa. *
- Te Perlok… Te mekkora… *hikk* barom vagy ám, tudod e komám…
* Rövid kis mondat, de az alkoholnak hála nem nagyon sikerül egyben elmondani, miután kinevették magukat felnyalábolják társukat, persze ez sem megy túl könnyen… úgy nagyjából harmadszorra sikerrel is járnak és nem dőlnek a mellettük lévő hordók közé.
Miközben a kis kompánia összeverődik a tömegben s miközben Dyntina épp a zavarral, illetve barátnője érkezésével van elfoglalva, meg persze a csapat azzal, hogy mit mutat nekik Mortar s mindannyian épp a vélt kopasz illetőt fürkészik: Egy egyszerű barna bőr csuhába öltözött férfi lép el mögötte, mint valami szerzetes, egészen aprót lök a lányon a tömegben, bizonyára véletlen. *
- Elnézést
* Mondja halkan, de egyetlen pillanatra sem áll meg, lép tovább már a következő pillanatba, valószínűleg mire a lány észleli a dolgot már tovább is állt, hiszen nem volt olyan hatalmas ez az inkább aprócska incidens. Végtére is a tömegben előfordul az ilyesmi.
(Ha Dyntina reflexei jók és odakapja tekintetét a hirtelen érintésre:
Akkor oldalról látva a fickót: fiatal lehet, húszas éveinek közepe felé járhat, profilból nem sokat látni belőle, csupán, hogy enyhe borosta díszíti arcát. Bár a csuklya sokat takar így csupán ennyi mi látható. Átlag magas, derekán lazára kötve vastag kötél, mint öv fogja össze a csuha anyagát. Egy dolog még feltűnhet a lánynak: a fekete bőrcsizma koppanása a macskakövön. A fickó, ahogy jött a semmiből úgy tűnik is el a tömegben mire a többiek oda is kapnák a tekintetüket. Egy két pillanatig még tudja Dyntina követni a szemével, de hamar beolvad a hordárok és részeg matrózok sokaságába. Egy biztos, abba az irányba ment amerre Mortar a vélt kopasz illetőt látta… )
A kopasz illető kire Morter mutatott valóban ott lép el amikor a hölgyek is odanéznek (már ha így tesznek…) látják eltűnni tar fejét egy ajtóban, magas illetőnek mondható, középkorú lehet, legalább is ennyit látva belőle, főként Morter látott belőle többet így ezeket a következtetéseket ő vonhatja le.
Az épület előtt amelybe bement jó néhány láda sorakozik, egy férfi és egy nő épp kő papír ollóval igyekeznek eldönteni, hogy melyik vigye a nagyobbat… *
1254. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-06 12:14:24
Üzenet elküldve: 2014-11-06 12:14:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//A munka//
*Már a messzi távolból is eléggé észrevehető, hogy annak a kettőnek van köze egymáshoz. Mi sem bizonyítja ez jobban, hogy már-már túl szorosan állnak egymással szemben. Vagy épp nem szorosan, csak távolról úgy tűnik. A lány egy pillanatra megáll, de elhessegeti gondolatait, s megy tovább. Igazából egy üveg rumnak örülne a legjobban, s reménykedne, hogy a kis társaságnál lesz. Elképzelésében látja, ahogy a szájához emeli az üveget, s az édes nektarin végigcsorog a torkán, hogy melegséget árasztva érjen gyomrába.
Ám a valóság kiábrándító, mint mindig, s erre hamar rá kell jönnie, már akkor mikor a kompániához ér.
Hatalmasokat pislog Vörikére, s annak reakciójára. A kiabállásra, néhány tétova lépést tesz hátra. Szemeit összeszűkíti, miközben egyik szemöldökét árbocra vonja, jelezze értetlenségét a mutatott viselkedés miatt. A következő mondatnál, mert komplett idiótának nézi társnőjét, aki eme pozícióból hamar kiesni készül. Véleményét nem rejti véka alá, elég csak az arcára nézni.*
- Mh, én nem is ismerlek titeket, ez csak egy véletlen egybeesés, azt hittem, egy ismerősöm vagy, aki értelmes, bár józannak nem józan, nem pedig egy tizenéves.
*S ezzel meg is fordul, hogy útjának induljon. Lehet, hogy a rum megvonási tünetek már azt a képzetet láttatja vele, hogy mindenhol Vörike van, meg annak újdonsült partnere? Egy pillanatra megáll, s körbenéz a kikötőben, de nem, nem lát sehol máshol vörös-fekete hajú párost. Akkor biztos csak összetévesztette őket, vonja meg vállát egyszerűen. De a következő szavakra, mégis csak visszafordul.*
- Sétahajózás. Felmaron. *Ismétli a lány szavait, miközben karjait keresztbe fonja maga előtt. Szemeit nyugodtan becsukja, de nyugodtságnak oka sincs. Szemöldöke vészjóslóan tikkel. Mikor szürke íriszei újra napvilágot látnak, azok villámokat szórnak ki magukból.*
- Hát sétahajózásra van az a hajó? Ha már utazni akar rajta – és ne érts félre öreg *Szól az ébenfekete hajóhoz, s ha már hozzászól, szemügyre is veszi a figurát. Elsőnek is megfogó a zöld tekintet, de ez még nem ok, hogy Vörike megbolonduljon, így egy fél nap alatt, bőre sápadt, mintha egy barlangba tengte volna le életét, öltözékével együtt pedig olyan, mint egy albínó. De összképileg, elismerően kell bólintania, amit meg is tesz.* - Biztos hálás lennék, ha segítenél a hajóval. De akkor már inkább kiviszlek a nyílt tengerre, ott hagylak egy álló hétig, a szikrázó napsütésbe, hogy némi színed legyen. Mert kedvetlenítő, most, ahogy rád kell nézni.
*Ingatja fejét, s még azt sem zavarja, ha esetleg megsértette a másikat. Ám a lány viselkedését nem és nem tudja mihez kötni. Gyanakodva néz a másikra, aggódásában már őszülni kezdene, mikor végre megjön az esze. Úgy tűnik, a hirtelen leadott információ áradat, kellően kijózanította. A reakcióra, meg csak vigyorogva, bólogat. Igen, valami ilyesmire számított.*
- Igen meg, hát, aki van olyan ostoba, hogy az értem lángoló eszeveszett szerelmét úgy nyilvánítsa ki, hogy a szikláról ugrik le, hát akkor így járt. Sajnálni nem tudom. De nem tudom, a testvérét megsajnáltam. Olyan kis, esendőnek hatott, ahogy ott térdelt a szikláknál, hogy most mit csináljon. Nem is értem mi történik velem. *Ingatja meg fejét.
Úgy tűnik, a fickó nem érez késztetést, hogy közbeszóljon társalgásuknak, s Taug perverzióról nem is kíván most beszélni. Ám egy ponton mégis csak közbeszól. Az említett alak irányába néz. Kopasz, ez tény, de sok kopasz szaladgál errefelé. Ám, ha jobban megnézi, Dyntinek talán igaza van, ismerős, valahonnan. Lehet, hogy a plakátról?
Szemöldökét újra felvonja, ahogy a lány hozzá intézi szavait, majd gyanúsan méregeti a mandrót, akivel töltötte a nap elejét. Nem érti, miért hangsúlyozza ki a dolgokat, s miért is kacsint.*
- Hát ez teljesen egyértelmű volt.
*Mondja végül, majd megfordul, hogy elindul a kopasz alak felé. Egy pillanat erejéig elgondolkozik rajta, hogy itt hagyja az egészet a francba, valahogy nem és nem logikus neki a körülötte lévő emberek viselkedése. No de miért? Ezen morfondírozik, amíg halad előre.*
*Már a messzi távolból is eléggé észrevehető, hogy annak a kettőnek van köze egymáshoz. Mi sem bizonyítja ez jobban, hogy már-már túl szorosan állnak egymással szemben. Vagy épp nem szorosan, csak távolról úgy tűnik. A lány egy pillanatra megáll, de elhessegeti gondolatait, s megy tovább. Igazából egy üveg rumnak örülne a legjobban, s reménykedne, hogy a kis társaságnál lesz. Elképzelésében látja, ahogy a szájához emeli az üveget, s az édes nektarin végigcsorog a torkán, hogy melegséget árasztva érjen gyomrába.
Ám a valóság kiábrándító, mint mindig, s erre hamar rá kell jönnie, már akkor mikor a kompániához ér.
Hatalmasokat pislog Vörikére, s annak reakciójára. A kiabállásra, néhány tétova lépést tesz hátra. Szemeit összeszűkíti, miközben egyik szemöldökét árbocra vonja, jelezze értetlenségét a mutatott viselkedés miatt. A következő mondatnál, mert komplett idiótának nézi társnőjét, aki eme pozícióból hamar kiesni készül. Véleményét nem rejti véka alá, elég csak az arcára nézni.*
- Mh, én nem is ismerlek titeket, ez csak egy véletlen egybeesés, azt hittem, egy ismerősöm vagy, aki értelmes, bár józannak nem józan, nem pedig egy tizenéves.
*S ezzel meg is fordul, hogy útjának induljon. Lehet, hogy a rum megvonási tünetek már azt a képzetet láttatja vele, hogy mindenhol Vörike van, meg annak újdonsült partnere? Egy pillanatra megáll, s körbenéz a kikötőben, de nem, nem lát sehol máshol vörös-fekete hajú párost. Akkor biztos csak összetévesztette őket, vonja meg vállát egyszerűen. De a következő szavakra, mégis csak visszafordul.*
- Sétahajózás. Felmaron. *Ismétli a lány szavait, miközben karjait keresztbe fonja maga előtt. Szemeit nyugodtan becsukja, de nyugodtságnak oka sincs. Szemöldöke vészjóslóan tikkel. Mikor szürke íriszei újra napvilágot látnak, azok villámokat szórnak ki magukból.*
- Hát sétahajózásra van az a hajó? Ha már utazni akar rajta – és ne érts félre öreg *Szól az ébenfekete hajóhoz, s ha már hozzászól, szemügyre is veszi a figurát. Elsőnek is megfogó a zöld tekintet, de ez még nem ok, hogy Vörike megbolonduljon, így egy fél nap alatt, bőre sápadt, mintha egy barlangba tengte volna le életét, öltözékével együtt pedig olyan, mint egy albínó. De összképileg, elismerően kell bólintania, amit meg is tesz.* - Biztos hálás lennék, ha segítenél a hajóval. De akkor már inkább kiviszlek a nyílt tengerre, ott hagylak egy álló hétig, a szikrázó napsütésbe, hogy némi színed legyen. Mert kedvetlenítő, most, ahogy rád kell nézni.
*Ingatja fejét, s még azt sem zavarja, ha esetleg megsértette a másikat. Ám a lány viselkedését nem és nem tudja mihez kötni. Gyanakodva néz a másikra, aggódásában már őszülni kezdene, mikor végre megjön az esze. Úgy tűnik, a hirtelen leadott információ áradat, kellően kijózanította. A reakcióra, meg csak vigyorogva, bólogat. Igen, valami ilyesmire számított.*
- Igen meg, hát, aki van olyan ostoba, hogy az értem lángoló eszeveszett szerelmét úgy nyilvánítsa ki, hogy a szikláról ugrik le, hát akkor így járt. Sajnálni nem tudom. De nem tudom, a testvérét megsajnáltam. Olyan kis, esendőnek hatott, ahogy ott térdelt a szikláknál, hogy most mit csináljon. Nem is értem mi történik velem. *Ingatja meg fejét.
Úgy tűnik, a fickó nem érez késztetést, hogy közbeszóljon társalgásuknak, s Taug perverzióról nem is kíván most beszélni. Ám egy ponton mégis csak közbeszól. Az említett alak irányába néz. Kopasz, ez tény, de sok kopasz szaladgál errefelé. Ám, ha jobban megnézi, Dyntinek talán igaza van, ismerős, valahonnan. Lehet, hogy a plakátról?
Szemöldökét újra felvonja, ahogy a lány hozzá intézi szavait, majd gyanúsan méregeti a mandrót, akivel töltötte a nap elejét. Nem érti, miért hangsúlyozza ki a dolgokat, s miért is kacsint.*
- Hát ez teljesen egyértelmű volt.
*Mondja végül, majd megfordul, hogy elindul a kopasz alak felé. Egy pillanat erejéig elgondolkozik rajta, hogy itt hagyja az egészet a francba, valahogy nem és nem logikus neki a körülötte lévő emberek viselkedése. No de miért? Ezen morfondírozik, amíg halad előre.*
1253. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-06 08:47:48
Üzenet elküldve: 2014-11-06 08:47:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
// Kárhozottak //
//Mortar//
*Az elmúlt percekben, sőt talán órákban fennálló helyzetet csak két szóval tudná jellemezni: Szorul a hurok. Ezt érzi folyamatosan, az újabb és újabb kérdések nyomán. Bár remélte, hogy ezeket a kínos ügyeket és a múltat maga mögött hagyhatja, de apró elszólásaival, nemhogy elsimította volna a dolgot, sokkal inkább felkeltette a férfi érdeklődését. Így aztán úgy dönt, röviden, tömören, de igyekszik magyarázatot adni mindenre, hazugságokkal nem menne semmire, mert az éjhajú amikor csak teszi visszakérdez.*
- Na jó *Sóhajt egyet* Figyelj! Talán tényleg mondhattam volna korábban, de érzékeny téma. Szóval, amit nem mondtam el az az, hogy valójában egy nemesi család idősebb lánya vagyok. *Fújja ki magát, talán Mortar lehet a harmadik, akinek erről beszél, de ha valamiben mégis biztos, az az, hogy pont ő nem fogja ezt felhasználni ellene.* Elég befolyásos család ez, és tudod, kellenek a kapcsolatok satöbbi. Na de a lényeg, hogy amint a tizennyolcadik évfordulómhoz értem, hozzáadtak egy hadvezérhez, aki hát, jónéhány évtizeddel idősebb nálam. Nem akartam persze, de nem volt választásom. Főleg, miután kiderült, hogy valójában egy beteg, perverz állat. *Sóhajt egy mélyet, majd hagy néhány másodpercnyi időt, hogy szavai ott lengjenek köztük a levegőben, csak úgy, mint a feltódult emlékek a fejében.* Természetesen nem akartam így... vele élni, úgyhogy amint lehetőségem akadt, meg is szöktem. Ezzel pedig megaláztam őt. Tudom, hogy a fejem akarja, vissza akar cipeltetni oda, hogy visszaadja, amiért meggyaláztam a becsületét, ezért hát fejvadászokat küldött rám. Ezért is voltam a kalózokkal, a tengeren, gondoltam én, majd nem akadnak rám. De tévedtem... *Le is viszi a hangsúlyt. Persze ragozhatná még, hiszen bőven sok minden történt még vele, de a lényeg úgyis ennyi.
Ami újdonsült társait illeti, ez a kérdés az ő fejében is felmerült a minap, és nem mondhatja, hogy azóta sem tart attól, hogy a barlang sötét alakjai ellene fordulnak.*
- Csak Nadae tud róla, s bízom benne, hogy bizalmasan bánik az információval. Meg mint kiderült a mélységi, aki viszont vélhetőleg tényleg arra ment ki, hogy fejem szedje. Mindegy, ha egyszer ki is derül, addigra pótolhatatlanná teszem magam a számukra. *Ejt meg egy gyenge mosolyt. Tényleg nehéz az ügy, de a kalózlánykának sikerült a lelkére beszélni, s benne bízik, valamiért.
A mocsárra vonatkozó kérdésre előbb nem válaszol, csak bólogat, majd a visszakérdésre ismételten fújtat egyet.* A mocsarat, téged... magam. *Összegzi három szóban lelépésének okait, de nem kívánja részletezni. Mortar lehet úgysem értené meg. Annyira még ő maga sem, de azért még benne van az érzés, hogy mennyire berezelt mindenféle komolyabb dologtól is, így hát amikor közelebb került a férfihez, hát akkor berezelt. Nem azért mert egy ellenkező neművel volt, hanem, mert kicsit komolyabbnak érezte a dolgot és ez furcsa és ijesztő volt. Na meg persze nem akarta azt sem megvárni, amíg Legadon kutyái rajta ütnek a mocsáron, mert hiába forgatja ügyesen a kardot, ott biztos végük lett volna.*
- Hát, nem voltam egyedül. *Azt már el sem meri kottyantani, hogy akkor is férfivel volt, még ha semmi érdemi nem is történt köztük.* Ő tette el végül láb alól a fejvadászt, elhitetve vele, hogy ő is ellenem van, majd amikor a fickó nem figyelt, elvágta a torkát. *Tömöríti megint a történetet, ami még egészen frissen él benne. A kirobbanó röhögésre ismét csak összeszűkíti szemeit, majd a földet kezdi pásztázni. Itt az ideje, hogy Mortart is megbüntesse. Amint talál egy valamire való apró kavicsot, felkapja és megdobálja vele a férfit. Hirtelen jött reakciója vele járója annak, ha valaki kiröhögi, mindegy milyen okból. Gyerekes dolog, de már az elmúlt napokban ketten is kaptak belőle, így meglepő lett volna, ha az éjhajú marad ki. Végül azonban csak elmosolyodik és végigsimít hosszú tincsein.* Szőke voltam. *Mondja, teljesen úgy, mintha az évszázad szenzációját jelentené be büszkén.* Az egész családom szőke volt, ez ilyen ismertetőjegy. Miután ugye lebuktam és azok a nyamvadék, hitvány férgek *Keze ismét ökölbe szorul, vérnyomása egekbe szökik.* elárultak, rájöttem, hogy valamit változtatnom kell. Felkerestem egy jöttment mágust, hogy adjon nekem barna tincseket. Na hát, mint látod ez nem volt túl sikeres. *Kacag fel a végén. Ez az a dolog, amin már eleget bosszankodott. Végülis megszerette nem túl természetes hajszínét, de tény, hogy jobban felhívja vele magára a figyelmet, ám az is, hogy némiképp különlegessé is teszi, ezt pedig élvezi, úgyhogy legyint is egyet, jelezvén, hogy ennek már mindegy. Azonban a kérdések hadának még nincs vége, és bár biztos volt benne, hogy nem tudja kikerülni továbbra sem a témát, azért remélte, hogy Mortar nem fogja túl bonyolítani.*
- Hát tudod... Ott voltam, egyedüli nőként a sok kanos fickó között. Nekem szükségem volt a védelemre, nekik pedig valakire, aki elvégzi a piszkos munkát, amik ők nem tudnak. Első alkalommal egy rivális kapitányt kellett eltennem láb alól... Még előttem van, ahogy butyog a vér a nyakából. *Utolsó mondatából talán kitűnik, hogy ez volt az első alkalom, hogy embert ölt, de az is, hogy bár élénken emlékszik rá, mégsem hatotta meg túlságosan.* Ezzel bizonyítottam és kitüntetett helyem lett. Nem nyúltak hozzám, nem bántottak. Én lettem a nő a hajón, akinek talán nagyobb haszna volt, mint nekik. *Azt a részt már kifelejti, hogy ennek volt más oka is, mégpedig, hogy az elsőtiszt nője volt, de jobb ha nem rontja tovább a helyzetet.* - Azt hittem ez mindig így lesz, biztonságban éreztem magam, és akkor az az átkozott kapitány... Feelos valahonnan megtudta. Azok után, amiket tettem értük. Hogy hány lelket távolítottam el a világunkból, s, hogy hány csatában jeleskedtem, mégis győzött az arany utáni vágy. *Csóválja a fejét rosszallóan, majd a férfire pillant. Arcából csak arra tud következtetni, hogy most ásta el magát előtte, ami elszomorítja, hisz ennyire őszinte még életében nem volt, beleszámítva azt is, hogy most sem mondott el mindent. Van, ami maradjon csak a szőnyeg alatt.* Szórakozás vagy sem, valahogy boldogulni kell. *Most viszont tényleg nem őszinte, hisz mindig is élvezte, ha kacérkodhat.* Nincs jobb ötletem, hogy mivel lehet félrecsalni egy aljadék szerencsejátékost. Elég lesz neki elhinteni, hogy valami jóban lesz ma része, félrecsalni és *Kezeit széttárja, mintha csak azt mondaná: "Tádám", már a miénk is. Látva viszont a férfi reakcióját, újabbat sóhajt. Valahogy muszáj lesz megértetnie vele módszerét, hiszen a jövőben is ehhez fog folyamodni, ezért is néz rá őszintén csillogó szürkéivel.* Előbb szúrom le magam, minthogy hozzám érjenek. *Talán nem nyugtatja le vele a másikat, de mást nem tud tenni. Veszélyes fegyvere a kardja, de a szépsége talán még inkább, s igazi eredményre, csak ezen kettő vegyítéséből számíthat. Aztán meglepetten, s némi féltékenységgel kapja fel a fejét a másik mókás kijelentésére. Még, hogy elcsavarni egy magányos hölgy fejét, na majd azt meglátjuk!*
- Nem mész sehova. Szükségünk lesz rád. *jelenti kategórikusan, talán kicsit túl határozottan is.* A fickóra másoknak is fáj a foga, s ha felbukkan egy másik fejvadász, jó lenne, ha valaki gondoskodik róla, vagy legalábbis is eltereli a figyelmét. *Eztán határozott tekintete inkább kérlelőbe megy át, de nem szól mást. A férfi úgyis azt teszi, amihez füllik a foga, de még, hogy nőzzön közben. Hát azt nem! Főleg, hogy kérdésére sem kapott még választ, mi szerint járt-e más a mocsár romantikus talaján azóta.
Kisebb dühkirohanása után minimum azt várta volna, hogy a férfi ismét kineveti, esetleg leinti, vagy megint vállát rántja de nem. Szíve egy pillanatra ki is hagy, amikor az éjhajú egy jelentős lépést tesz felé, s csak akkor kezd újra kalimpálni erővel, amikor kezei a vállához érnek. Magatehetetlenül és rendkívül zavartan néz a zöld szemekre, majd vet egy pillantást a vállát gyengéden érintő kezekre, nyel egyet, hogy a gombóc a torkából eltűnjön, majd vissza a férfire. Úgy érzi magát, mint egy ártatlan kislány, vagy, mint a vad, amit körülkerítettek. Kezei, lábai nem igazán engedelmeskednek, és ettől a hülye érzéstől a gyomrában roppant kellemetlenül érzi magát. Ez lenne Dynti, a férfiak nagy rémálma, aki mindenféle lelkiismeret nélkül teszi el őket láb alól, kifosztva zsebüket? Normális esetben talán visszavágna, hogy mi az, hogy nem tudja, hogy miért kérdezi, ne legyen már ostoba, de ezúttal nem szól semmit, csak arra tud koncentrálni, hogy Mortar, aki ódzkodik mindenféle közelségtől, itt áll előtte és őt fogja.* Én ööö... én... *Kezdene egy roppant értelmes megnyilvánulást, s még mielőtt bármit mondhatna, megérkezik Nadae.*
//A munka//
*Majdhogy nem megkönnyebbülést érez, s zavartan ugrik hátra, kiszabadítva magát a férfi bűvköréből, de még azért vet rá egy jelentős pillanatást, majd zavartan a lányra néz, s első szavait lényegében kiabálva mondja el.*
- Nadae! Megjött Nadae! *Tárja szét karjait, s aki nem ismeri, vagy nem tudja az előzményeket, annak bizony most hibbantnak tűnhet a lány. Kicsit mondjuk az is.*
- Mort-ar *Mutatja be szakaszosan a férfit a lány kérdésére, ügyet sem vetve arra, hogy végül leinti.* Ő az én... ööö.... az én... ~Régi ismerősöd! Mondd, hogy régi ismerősöd!~ az én... ő Mortar. *Nyögi ki a végén, s mostmár egészen bizonyos, hogy elment az esze. Az idióta megnyilvánulása után némiképp sikerül viszont észhez kapnia, megrázza a fejét, megköszörüli a torkát és mielőtt Nadae belekezdetne mesélni, még gyorsan közbevág, kategórikusan kijelentve mindent.* Jön velünk! Most is, meg a barlangba is. Sőt, segít visszaszerezni a hajódat is, cserébe ígértem egy sétahajózást a Felmaron... *Az utolsó hajós részt már csak igen halkan teszi hozzá, majdhogynem suttogva, miközben lábával félköríves mozdulatokat tesz kislányos zavarában. Valójában igazából csak az rántja vissza a valóságba és téríti vissza magához, amikor a lány egy halomra rádönt kismillió új információt. Minden egyes adat után csak egy szóval kérdez vissza.*
- Megdöglött? *Jön az első.* Mi? *A második.* Miii?? *A harmadik.* Mi van? *Szemét meresztve fúj egyet. Nem tudja sajnálni a mélységit, főleg miután megtudta, hogy valószínűleg el akarta tenni láb alól, de azért az őrült druida ténykedése meglepi. Arcára ki is ül ennek látszata. Lopva Mortarra pillant, de úgy tűnik teljesen hidegen hagyja a két nő csevegése. Visszafordul a lány felé és nem kommentálva a többit, rátér a lényegre.*
- Miután nagy kártyás a fickó, talán... *Ekkor szakítja félbe az éjhajú. Szemét ráncolva néz az említett irányba. Próbálja felidézni a papíron látott kopasz fickó képét, s bár kicsit távolabb áll tőlük, úgy tűnik, mintha egyezne.* Meg van a kis rohadék. *Villantja ki fogait, majd ismét a kalózra pillant.* Félre kell csalnunk, hogy ne legyen szem előtt, remélem tudod, hogy mi a terv. *Kacsint egyet, szándékosan úgy, hogy a férfi ezt ne lássa, de annyira egy hullámhosszon vannak a lánnyal, hogy minden bizonnyal érti, hogy milyen módszerrel kell ezt véghez vinniük.*
//Mortar//
*Az elmúlt percekben, sőt talán órákban fennálló helyzetet csak két szóval tudná jellemezni: Szorul a hurok. Ezt érzi folyamatosan, az újabb és újabb kérdések nyomán. Bár remélte, hogy ezeket a kínos ügyeket és a múltat maga mögött hagyhatja, de apró elszólásaival, nemhogy elsimította volna a dolgot, sokkal inkább felkeltette a férfi érdeklődését. Így aztán úgy dönt, röviden, tömören, de igyekszik magyarázatot adni mindenre, hazugságokkal nem menne semmire, mert az éjhajú amikor csak teszi visszakérdez.*
- Na jó *Sóhajt egyet* Figyelj! Talán tényleg mondhattam volna korábban, de érzékeny téma. Szóval, amit nem mondtam el az az, hogy valójában egy nemesi család idősebb lánya vagyok. *Fújja ki magát, talán Mortar lehet a harmadik, akinek erről beszél, de ha valamiben mégis biztos, az az, hogy pont ő nem fogja ezt felhasználni ellene.* Elég befolyásos család ez, és tudod, kellenek a kapcsolatok satöbbi. Na de a lényeg, hogy amint a tizennyolcadik évfordulómhoz értem, hozzáadtak egy hadvezérhez, aki hát, jónéhány évtizeddel idősebb nálam. Nem akartam persze, de nem volt választásom. Főleg, miután kiderült, hogy valójában egy beteg, perverz állat. *Sóhajt egy mélyet, majd hagy néhány másodpercnyi időt, hogy szavai ott lengjenek köztük a levegőben, csak úgy, mint a feltódult emlékek a fejében.* Természetesen nem akartam így... vele élni, úgyhogy amint lehetőségem akadt, meg is szöktem. Ezzel pedig megaláztam őt. Tudom, hogy a fejem akarja, vissza akar cipeltetni oda, hogy visszaadja, amiért meggyaláztam a becsületét, ezért hát fejvadászokat küldött rám. Ezért is voltam a kalózokkal, a tengeren, gondoltam én, majd nem akadnak rám. De tévedtem... *Le is viszi a hangsúlyt. Persze ragozhatná még, hiszen bőven sok minden történt még vele, de a lényeg úgyis ennyi.
Ami újdonsült társait illeti, ez a kérdés az ő fejében is felmerült a minap, és nem mondhatja, hogy azóta sem tart attól, hogy a barlang sötét alakjai ellene fordulnak.*
- Csak Nadae tud róla, s bízom benne, hogy bizalmasan bánik az információval. Meg mint kiderült a mélységi, aki viszont vélhetőleg tényleg arra ment ki, hogy fejem szedje. Mindegy, ha egyszer ki is derül, addigra pótolhatatlanná teszem magam a számukra. *Ejt meg egy gyenge mosolyt. Tényleg nehéz az ügy, de a kalózlánykának sikerült a lelkére beszélni, s benne bízik, valamiért.
A mocsárra vonatkozó kérdésre előbb nem válaszol, csak bólogat, majd a visszakérdésre ismételten fújtat egyet.* A mocsarat, téged... magam. *Összegzi három szóban lelépésének okait, de nem kívánja részletezni. Mortar lehet úgysem értené meg. Annyira még ő maga sem, de azért még benne van az érzés, hogy mennyire berezelt mindenféle komolyabb dologtól is, így hát amikor közelebb került a férfihez, hát akkor berezelt. Nem azért mert egy ellenkező neművel volt, hanem, mert kicsit komolyabbnak érezte a dolgot és ez furcsa és ijesztő volt. Na meg persze nem akarta azt sem megvárni, amíg Legadon kutyái rajta ütnek a mocsáron, mert hiába forgatja ügyesen a kardot, ott biztos végük lett volna.*
- Hát, nem voltam egyedül. *Azt már el sem meri kottyantani, hogy akkor is férfivel volt, még ha semmi érdemi nem is történt köztük.* Ő tette el végül láb alól a fejvadászt, elhitetve vele, hogy ő is ellenem van, majd amikor a fickó nem figyelt, elvágta a torkát. *Tömöríti megint a történetet, ami még egészen frissen él benne. A kirobbanó röhögésre ismét csak összeszűkíti szemeit, majd a földet kezdi pásztázni. Itt az ideje, hogy Mortart is megbüntesse. Amint talál egy valamire való apró kavicsot, felkapja és megdobálja vele a férfit. Hirtelen jött reakciója vele járója annak, ha valaki kiröhögi, mindegy milyen okból. Gyerekes dolog, de már az elmúlt napokban ketten is kaptak belőle, így meglepő lett volna, ha az éjhajú marad ki. Végül azonban csak elmosolyodik és végigsimít hosszú tincsein.* Szőke voltam. *Mondja, teljesen úgy, mintha az évszázad szenzációját jelentené be büszkén.* Az egész családom szőke volt, ez ilyen ismertetőjegy. Miután ugye lebuktam és azok a nyamvadék, hitvány férgek *Keze ismét ökölbe szorul, vérnyomása egekbe szökik.* elárultak, rájöttem, hogy valamit változtatnom kell. Felkerestem egy jöttment mágust, hogy adjon nekem barna tincseket. Na hát, mint látod ez nem volt túl sikeres. *Kacag fel a végén. Ez az a dolog, amin már eleget bosszankodott. Végülis megszerette nem túl természetes hajszínét, de tény, hogy jobban felhívja vele magára a figyelmet, ám az is, hogy némiképp különlegessé is teszi, ezt pedig élvezi, úgyhogy legyint is egyet, jelezvén, hogy ennek már mindegy. Azonban a kérdések hadának még nincs vége, és bár biztos volt benne, hogy nem tudja kikerülni továbbra sem a témát, azért remélte, hogy Mortar nem fogja túl bonyolítani.*
- Hát tudod... Ott voltam, egyedüli nőként a sok kanos fickó között. Nekem szükségem volt a védelemre, nekik pedig valakire, aki elvégzi a piszkos munkát, amik ők nem tudnak. Első alkalommal egy rivális kapitányt kellett eltennem láb alól... Még előttem van, ahogy butyog a vér a nyakából. *Utolsó mondatából talán kitűnik, hogy ez volt az első alkalom, hogy embert ölt, de az is, hogy bár élénken emlékszik rá, mégsem hatotta meg túlságosan.* Ezzel bizonyítottam és kitüntetett helyem lett. Nem nyúltak hozzám, nem bántottak. Én lettem a nő a hajón, akinek talán nagyobb haszna volt, mint nekik. *Azt a részt már kifelejti, hogy ennek volt más oka is, mégpedig, hogy az elsőtiszt nője volt, de jobb ha nem rontja tovább a helyzetet.* - Azt hittem ez mindig így lesz, biztonságban éreztem magam, és akkor az az átkozott kapitány... Feelos valahonnan megtudta. Azok után, amiket tettem értük. Hogy hány lelket távolítottam el a világunkból, s, hogy hány csatában jeleskedtem, mégis győzött az arany utáni vágy. *Csóválja a fejét rosszallóan, majd a férfire pillant. Arcából csak arra tud következtetni, hogy most ásta el magát előtte, ami elszomorítja, hisz ennyire őszinte még életében nem volt, beleszámítva azt is, hogy most sem mondott el mindent. Van, ami maradjon csak a szőnyeg alatt.* Szórakozás vagy sem, valahogy boldogulni kell. *Most viszont tényleg nem őszinte, hisz mindig is élvezte, ha kacérkodhat.* Nincs jobb ötletem, hogy mivel lehet félrecsalni egy aljadék szerencsejátékost. Elég lesz neki elhinteni, hogy valami jóban lesz ma része, félrecsalni és *Kezeit széttárja, mintha csak azt mondaná: "Tádám", már a miénk is. Látva viszont a férfi reakcióját, újabbat sóhajt. Valahogy muszáj lesz megértetnie vele módszerét, hiszen a jövőben is ehhez fog folyamodni, ezért is néz rá őszintén csillogó szürkéivel.* Előbb szúrom le magam, minthogy hozzám érjenek. *Talán nem nyugtatja le vele a másikat, de mást nem tud tenni. Veszélyes fegyvere a kardja, de a szépsége talán még inkább, s igazi eredményre, csak ezen kettő vegyítéséből számíthat. Aztán meglepetten, s némi féltékenységgel kapja fel a fejét a másik mókás kijelentésére. Még, hogy elcsavarni egy magányos hölgy fejét, na majd azt meglátjuk!*
- Nem mész sehova. Szükségünk lesz rád. *jelenti kategórikusan, talán kicsit túl határozottan is.* A fickóra másoknak is fáj a foga, s ha felbukkan egy másik fejvadász, jó lenne, ha valaki gondoskodik róla, vagy legalábbis is eltereli a figyelmét. *Eztán határozott tekintete inkább kérlelőbe megy át, de nem szól mást. A férfi úgyis azt teszi, amihez füllik a foga, de még, hogy nőzzön közben. Hát azt nem! Főleg, hogy kérdésére sem kapott még választ, mi szerint járt-e más a mocsár romantikus talaján azóta.
Kisebb dühkirohanása után minimum azt várta volna, hogy a férfi ismét kineveti, esetleg leinti, vagy megint vállát rántja de nem. Szíve egy pillanatra ki is hagy, amikor az éjhajú egy jelentős lépést tesz felé, s csak akkor kezd újra kalimpálni erővel, amikor kezei a vállához érnek. Magatehetetlenül és rendkívül zavartan néz a zöld szemekre, majd vet egy pillantást a vállát gyengéden érintő kezekre, nyel egyet, hogy a gombóc a torkából eltűnjön, majd vissza a férfire. Úgy érzi magát, mint egy ártatlan kislány, vagy, mint a vad, amit körülkerítettek. Kezei, lábai nem igazán engedelmeskednek, és ettől a hülye érzéstől a gyomrában roppant kellemetlenül érzi magát. Ez lenne Dynti, a férfiak nagy rémálma, aki mindenféle lelkiismeret nélkül teszi el őket láb alól, kifosztva zsebüket? Normális esetben talán visszavágna, hogy mi az, hogy nem tudja, hogy miért kérdezi, ne legyen már ostoba, de ezúttal nem szól semmit, csak arra tud koncentrálni, hogy Mortar, aki ódzkodik mindenféle közelségtől, itt áll előtte és őt fogja.* Én ööö... én... *Kezdene egy roppant értelmes megnyilvánulást, s még mielőtt bármit mondhatna, megérkezik Nadae.*
//A munka//
*Majdhogy nem megkönnyebbülést érez, s zavartan ugrik hátra, kiszabadítva magát a férfi bűvköréből, de még azért vet rá egy jelentős pillanatást, majd zavartan a lányra néz, s első szavait lényegében kiabálva mondja el.*
- Nadae! Megjött Nadae! *Tárja szét karjait, s aki nem ismeri, vagy nem tudja az előzményeket, annak bizony most hibbantnak tűnhet a lány. Kicsit mondjuk az is.*
- Mort-ar *Mutatja be szakaszosan a férfit a lány kérdésére, ügyet sem vetve arra, hogy végül leinti.* Ő az én... ööö.... az én... ~Régi ismerősöd! Mondd, hogy régi ismerősöd!~ az én... ő Mortar. *Nyögi ki a végén, s mostmár egészen bizonyos, hogy elment az esze. Az idióta megnyilvánulása után némiképp sikerül viszont észhez kapnia, megrázza a fejét, megköszörüli a torkát és mielőtt Nadae belekezdetne mesélni, még gyorsan közbevág, kategórikusan kijelentve mindent.* Jön velünk! Most is, meg a barlangba is. Sőt, segít visszaszerezni a hajódat is, cserébe ígértem egy sétahajózást a Felmaron... *Az utolsó hajós részt már csak igen halkan teszi hozzá, majdhogynem suttogva, miközben lábával félköríves mozdulatokat tesz kislányos zavarában. Valójában igazából csak az rántja vissza a valóságba és téríti vissza magához, amikor a lány egy halomra rádönt kismillió új információt. Minden egyes adat után csak egy szóval kérdez vissza.*
- Megdöglött? *Jön az első.* Mi? *A második.* Miii?? *A harmadik.* Mi van? *Szemét meresztve fúj egyet. Nem tudja sajnálni a mélységit, főleg miután megtudta, hogy valószínűleg el akarta tenni láb alól, de azért az őrült druida ténykedése meglepi. Arcára ki is ül ennek látszata. Lopva Mortarra pillant, de úgy tűnik teljesen hidegen hagyja a két nő csevegése. Visszafordul a lány felé és nem kommentálva a többit, rátér a lényegre.*
- Miután nagy kártyás a fickó, talán... *Ekkor szakítja félbe az éjhajú. Szemét ráncolva néz az említett irányba. Próbálja felidézni a papíron látott kopasz fickó képét, s bár kicsit távolabb áll tőlük, úgy tűnik, mintha egyezne.* Meg van a kis rohadék. *Villantja ki fogait, majd ismét a kalózra pillant.* Félre kell csalnunk, hogy ne legyen szem előtt, remélem tudod, hogy mi a terv. *Kacsint egyet, szándékosan úgy, hogy a férfi ezt ne lássa, de annyira egy hullámhosszon vannak a lánnyal, hogy minden bizonnyal érti, hogy milyen módszerrel kell ezt véghez vinniük.*
1252. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-05 21:50:04
Üzenet elküldve: 2014-11-05 21:50:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Kárhozottak //
// Dynti //
- Mit követtél el, hogy ekkora vérdíjat tűztek ki a fejedre, hogy a saját társaid is képesek voltak ellened fordulni?
*Mert ugyanis ez az apró dolog kimaradt a hölgyemény mondandójából, talán szándékosan, talán nem, ám egy a biztos, Mortart már eléggé érdekli a dolog, tán éppen azért, mert nem esett róla szó. Esetleg megölt valakit, ellopott valamit, ki tudja, mi vezérel egy fejvadászt...*
- Bár az még fontosabb kérdés, hogy ezek, akikkel te összeálltál most... Ezek nem árulhatnak el egy nagyobb összegért? Már, ha egyáltalán tudnak róla, hogy milyen sokat is a ér a fejed.
*Kacsint oldalra. Ahogy mondani szokás, egyik kutya, másik eb... Ha ezek olyan "kárhozottak", ki tudja, hogy mit meg nem tennének az aranyért? Ehhez persze azt is kell tudniuk, hogy mi áll Dynti múltja mögött, már ha megtisztelte őket ezzel a kis halovány információval. Talán elfogadták ezzel együtt, s befogadták? Milyen rendesek lehetnek... Bár valamiért ez nem igazán tudja meghatni az ébenhajút, hiszen egyetlen emberben biztos, aki nem árulná el Dyntit - s az saját maga.*
- Tehát részben azért mentél el, hogy védd a mocsarat? *teszi fel a kérdést megértően, ám mint azt tudni lehet, mindig követi az ilyet egy kellemetlen rész* Részben?
*Csupán egyetlen szó, megint, mely olyannyira konkrét, hogy ennél konkrétabban nem is kérdezhetett volna rá, s ha már a hölgyemény újra felhozta a témát, hát Mortar miért ne kérdezne vissza?*
- S mi lett a vége? *utal a fejvadászra* Tán a mocsár előtt teljesen máshogy néztél ki?
*Pillant oldalra furán, s próbálja elképzelni Dyntit mondjuk zöld hajjal, esetleg kopaszon, ám a fejében látott képtől megint visszafojtott röhögés tör ki ajkai közül, melyet egy amolyan "nem rajtad, nem rajtad" féle legyintéssel próbál leplezni.*
-Végülis? *vág közbe a szajha témába* S mi lenne az a végső cél, amiért be kellett vetned a bájaid? Pénz, ajándék? *a kapitány hallatán kicsit elfintorodik* Ez a te kapitányod is ellened fordult?
*S a témához végül nem fűz hozzá több kérdést, ezeket sem akarta feltenni, talán csak valamilyen belső perverziója ösztönözte arra, hogy idegesítse magát. De nem, nem érdekli egyáltalán, kivel mit csinált, kivel meddig ment el, kit milyen közel engedett magához... Ajkai idegesen görbülnek lefelé, s mogorván szűkíti őket össze, ám nem szól semmit, hanem végül sóhajt egyet. Minek is gyötri magát ezen? Mégis mit várt? Hiszen elment... Ha maradni akart volna Mortarral, akkor maradt volna, ám nem így történt, s miért várná el, hogy ezek után még gondoljon rá? Szemét megdörzsöli végül, s próbál nem arra gondolni, hogy mi járhatott a sok hím fejében, miközben Dynti illegette magát nekik. Próbál nem ere gondolni... Mégis egyre jobban hergeli magát ezzel, amit ráncolódó homloka is tükröz. Ám még mindig nem szól semmit, csupán a távolba révedve megpróbálja helyre tenni magában a dolgokat. A másik bólogatására csak egy biccentéssel válaszol, azt sem akarja tudni, hogy az a sötét bőrű féreg meddig ment el. Egyáltalán minek kérdez rá ilyenre?! *
- Khm... *köszörüli meg torkát* Ez neked jó szórakozás?
*Vág vissza a kacsintásra, hiszen ha erről a fejvadászós dologról van szó, s ha az elmondottak igazak, akkor ismét a bájait fogja bevetni. Ez pedig Mortarnak valahogy kevésbé sem jó szórakozás. *
- Azt hiszem, hogy én megvárlak titeket valahol máshol. Ha nem bánod, akkor hidegen hagy, hogy csavarjátok el a fejét.
*Arca kissé gúnyos, miközben fejét csóválni kezdi. Ám miért is hibáztatná őket? Nők... Bár a másikat nem figyelte meg, de Dynti enyhén szólva szép... S úgy látszik, hogy "sajnos" erre ő maga is rájött.*
- Addig talán majd elcsalok valami magányos hölgyet, aztán leakasztok róla pár aranyat a bájaimmal.
*Mutogat színpadiasan, ám nem bírja ki röhögés nélkül. Bár utálja az embereket, de ha akarná, könnyedén elcsavarhatná egy hölgy fejét, hiszen a kis "ártatlanokat" nagyon vonzzák az ilyen sötét alakok, főleg ha belevisznek egy kis sötét, titokzatos romantikát a dologba. Dynti ebből tapasztalhatott is talán egy keveset, hiszen egyszer-kétszer sikerült Mortart kizökkenteni ebből a komor stílusából...*
- Itt van. *mutat oldalára, ahol ruhája alatt pihen tőre* Bár kétlem, hogy szükség lenne rám, szerintem ti is elintézitek egyedül.
*Nem, nem megy bele ismét a témába, inkább figyeli tovább a tömeget, hátha ráakad valami kopasz tagra, aki használható lenne. Ám ismét csak nem tud sokáig koncentrálni, hiszen Dynti hirtelen jött mérge még az ébenhajút is meglepi! Ekkor váratlan lépés következik a férfitől... Határozottan a hölgyemény elé lép, gyengéden megragadja a két vállát, s kedvesen mosolyogva mélyen a szemébe néz.*
- Nem, nem tudom, miért kérdezed?
*Lassan már kezdi sajnálni tényleg Dyntit, hiszen nem lehet könnyű elviselni Mortarnak eme kétes stílusát, hiszen minden bizonnyal szegény nem erre a válaszra, kérdésre várt. De hát... A férfi ismét csak megpróbálja kikényszeríteni belőle a konkrét kérdést s okot, addig ő maga sem fog konkrét választ adni...*
// A munka //
*S ezt nem is igazán tudja nagyon tovább vinni, hiszen hamarosan megjelenik a fogadóban levő hölgyemény, kire az ébenhajú azt hitte, hogy a vöröske "lelki társa". Úgy tűnik, hogy nem igazán zavartatja magát, s egy kisebb történetet el is kotyog Mortar előtt, ám ő csak egy ásítással könyveli el magában, hogy nem igazán vettek róla tudomást. Ha más személyiség ülne ott a csontjai közt, akkor ez minden bizonnyal zavarná, ám ezzel a jellemmel megáldva most valahogy még örül is neki, hogy nem beszéltetik. Ám egy ponton mégis szóra nyitja ajkait, s egy pontra mutat a tömegben. *
- Megértem, hogy a hölgyeknek fontos témájuk akadt, de az ott talán...
*Mutat egy kitűnő kopasz alak felé, aki éppen az egyik kereskedőnél fordult be. Lehet, hogy nem az az illető, akit keresnek, ám mivel eltűnni látszik, így érdemes volt megemlíteni.*
// Dynti //
- Mit követtél el, hogy ekkora vérdíjat tűztek ki a fejedre, hogy a saját társaid is képesek voltak ellened fordulni?
*Mert ugyanis ez az apró dolog kimaradt a hölgyemény mondandójából, talán szándékosan, talán nem, ám egy a biztos, Mortart már eléggé érdekli a dolog, tán éppen azért, mert nem esett róla szó. Esetleg megölt valakit, ellopott valamit, ki tudja, mi vezérel egy fejvadászt...*
- Bár az még fontosabb kérdés, hogy ezek, akikkel te összeálltál most... Ezek nem árulhatnak el egy nagyobb összegért? Már, ha egyáltalán tudnak róla, hogy milyen sokat is a ér a fejed.
*Kacsint oldalra. Ahogy mondani szokás, egyik kutya, másik eb... Ha ezek olyan "kárhozottak", ki tudja, hogy mit meg nem tennének az aranyért? Ehhez persze azt is kell tudniuk, hogy mi áll Dynti múltja mögött, már ha megtisztelte őket ezzel a kis halovány információval. Talán elfogadták ezzel együtt, s befogadták? Milyen rendesek lehetnek... Bár valamiért ez nem igazán tudja meghatni az ébenhajút, hiszen egyetlen emberben biztos, aki nem árulná el Dyntit - s az saját maga.*
- Tehát részben azért mentél el, hogy védd a mocsarat? *teszi fel a kérdést megértően, ám mint azt tudni lehet, mindig követi az ilyet egy kellemetlen rész* Részben?
*Csupán egyetlen szó, megint, mely olyannyira konkrét, hogy ennél konkrétabban nem is kérdezhetett volna rá, s ha már a hölgyemény újra felhozta a témát, hát Mortar miért ne kérdezne vissza?*
- S mi lett a vége? *utal a fejvadászra* Tán a mocsár előtt teljesen máshogy néztél ki?
*Pillant oldalra furán, s próbálja elképzelni Dyntit mondjuk zöld hajjal, esetleg kopaszon, ám a fejében látott képtől megint visszafojtott röhögés tör ki ajkai közül, melyet egy amolyan "nem rajtad, nem rajtad" féle legyintéssel próbál leplezni.*
-Végülis? *vág közbe a szajha témába* S mi lenne az a végső cél, amiért be kellett vetned a bájaid? Pénz, ajándék? *a kapitány hallatán kicsit elfintorodik* Ez a te kapitányod is ellened fordult?
*S a témához végül nem fűz hozzá több kérdést, ezeket sem akarta feltenni, talán csak valamilyen belső perverziója ösztönözte arra, hogy idegesítse magát. De nem, nem érdekli egyáltalán, kivel mit csinált, kivel meddig ment el, kit milyen közel engedett magához... Ajkai idegesen görbülnek lefelé, s mogorván szűkíti őket össze, ám nem szól semmit, hanem végül sóhajt egyet. Minek is gyötri magát ezen? Mégis mit várt? Hiszen elment... Ha maradni akart volna Mortarral, akkor maradt volna, ám nem így történt, s miért várná el, hogy ezek után még gondoljon rá? Szemét megdörzsöli végül, s próbál nem arra gondolni, hogy mi járhatott a sok hím fejében, miközben Dynti illegette magát nekik. Próbál nem ere gondolni... Mégis egyre jobban hergeli magát ezzel, amit ráncolódó homloka is tükröz. Ám még mindig nem szól semmit, csupán a távolba révedve megpróbálja helyre tenni magában a dolgokat. A másik bólogatására csak egy biccentéssel válaszol, azt sem akarja tudni, hogy az a sötét bőrű féreg meddig ment el. Egyáltalán minek kérdez rá ilyenre?! *
- Khm... *köszörüli meg torkát* Ez neked jó szórakozás?
*Vág vissza a kacsintásra, hiszen ha erről a fejvadászós dologról van szó, s ha az elmondottak igazak, akkor ismét a bájait fogja bevetni. Ez pedig Mortarnak valahogy kevésbé sem jó szórakozás. *
- Azt hiszem, hogy én megvárlak titeket valahol máshol. Ha nem bánod, akkor hidegen hagy, hogy csavarjátok el a fejét.
*Arca kissé gúnyos, miközben fejét csóválni kezdi. Ám miért is hibáztatná őket? Nők... Bár a másikat nem figyelte meg, de Dynti enyhén szólva szép... S úgy látszik, hogy "sajnos" erre ő maga is rájött.*
- Addig talán majd elcsalok valami magányos hölgyet, aztán leakasztok róla pár aranyat a bájaimmal.
*Mutogat színpadiasan, ám nem bírja ki röhögés nélkül. Bár utálja az embereket, de ha akarná, könnyedén elcsavarhatná egy hölgy fejét, hiszen a kis "ártatlanokat" nagyon vonzzák az ilyen sötét alakok, főleg ha belevisznek egy kis sötét, titokzatos romantikát a dologba. Dynti ebből tapasztalhatott is talán egy keveset, hiszen egyszer-kétszer sikerült Mortart kizökkenteni ebből a komor stílusából...*
- Itt van. *mutat oldalára, ahol ruhája alatt pihen tőre* Bár kétlem, hogy szükség lenne rám, szerintem ti is elintézitek egyedül.
*Nem, nem megy bele ismét a témába, inkább figyeli tovább a tömeget, hátha ráakad valami kopasz tagra, aki használható lenne. Ám ismét csak nem tud sokáig koncentrálni, hiszen Dynti hirtelen jött mérge még az ébenhajút is meglepi! Ekkor váratlan lépés következik a férfitől... Határozottan a hölgyemény elé lép, gyengéden megragadja a két vállát, s kedvesen mosolyogva mélyen a szemébe néz.*
- Nem, nem tudom, miért kérdezed?
*Lassan már kezdi sajnálni tényleg Dyntit, hiszen nem lehet könnyű elviselni Mortarnak eme kétes stílusát, hiszen minden bizonnyal szegény nem erre a válaszra, kérdésre várt. De hát... A férfi ismét csak megpróbálja kikényszeríteni belőle a konkrét kérdést s okot, addig ő maga sem fog konkrét választ adni...*
// A munka //
*S ezt nem is igazán tudja nagyon tovább vinni, hiszen hamarosan megjelenik a fogadóban levő hölgyemény, kire az ébenhajú azt hitte, hogy a vöröske "lelki társa". Úgy tűnik, hogy nem igazán zavartatja magát, s egy kisebb történetet el is kotyog Mortar előtt, ám ő csak egy ásítással könyveli el magában, hogy nem igazán vettek róla tudomást. Ha más személyiség ülne ott a csontjai közt, akkor ez minden bizonnyal zavarná, ám ezzel a jellemmel megáldva most valahogy még örül is neki, hogy nem beszéltetik. Ám egy ponton mégis szóra nyitja ajkait, s egy pontra mutat a tömegben. *
- Megértem, hogy a hölgyeknek fontos témájuk akadt, de az ott talán...
*Mutat egy kitűnő kopasz alak felé, aki éppen az egyik kereskedőnél fordult be. Lehet, hogy nem az az illető, akit keresnek, ám mivel eltűnni látszik, így érdemes volt megemlíteni.*
1251. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-05 18:34:21
Üzenet elküldve: 2014-11-05 18:34:21
ÚJ
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
~ Mennyi hajó! Nekem is kéne egy ilyen. Vagyis nekünk, persze-persze. ~ * Magányosan lépked a kikötőben. Minden irányban csak hajók vannak kikötve, és a tömeg. Egy hete alig evett valamit, de erről már el is feledkezett, mivel a hajók gyönyörűek és ismét magukkal ragadják a férfit. Mintha, csak egy kisfiú lenne.
~ Tizenkettő? Mért pont tizenkettő évesek vagyunk? ~ Ezen a kisebb kalandja óta most először tanakodik el, most is csak átfut agyán, majd ismét a hajókra koncentrál. De valami megzavarja. Egy szúrást érez az oldalában. Egyből felkiált, majd odakap. Kissé megnyugszik, mikor látja, hogy valójában semmi baja nincsen, csak az éhség gyötri. Viszont az érzés továbbra sem enyhül. Egy nagyobb hajót pillant meg, mely előtt emberek sorakoznak, és néhány őr is van.
~ Nézzük meg, hogy... kapunk-e ott ételt? ~ A hajó irányába megy, majd egy férfihez szól, aki valami őrszerűségnek néz ki. *
- Lehet itt ételt kapni? * A férfi értetlenül néz, de végül bólint.
Hamarosan már a Morajló Merina fedélzetén lesz a férfi, ha minden jól megy. *
~ Tizenkettő? Mért pont tizenkettő évesek vagyunk? ~ Ezen a kisebb kalandja óta most először tanakodik el, most is csak átfut agyán, majd ismét a hajókra koncentrál. De valami megzavarja. Egy szúrást érez az oldalában. Egyből felkiált, majd odakap. Kissé megnyugszik, mikor látja, hogy valójában semmi baja nincsen, csak az éhség gyötri. Viszont az érzés továbbra sem enyhül. Egy nagyobb hajót pillant meg, mely előtt emberek sorakoznak, és néhány őr is van.
~ Nézzük meg, hogy... kapunk-e ott ételt? ~ A hajó irányába megy, majd egy férfihez szól, aki valami őrszerűségnek néz ki. *
- Lehet itt ételt kapni? * A férfi értetlenül néz, de végül bólint.
Hamarosan már a Morajló Merina fedélzetén lesz a férfi, ha minden jól megy. *
1250. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-05 17:54:08
Üzenet elküldve: 2014-11-05 17:54:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
//A munka//
*Egész úton nem szól a nyurga elfhez, most valahogy nincs hozzá sok kedve. Nem elég, hogy leteremti, hogy miért jött vissza, ráadásul a pénze nélkül. Mintha az ő pénze lenne. Mintha odaadná azt a pénzt, majd Pont Ő, majd Pont Neki. Ki hallott még ilyen esztelenséget?
Lába alatt a talaj olykor meg-megcsúszik, de még mielőtt végleg orra bukhatna mindig megtartja egyensúlyát. Hálát ad a tengerek urának, hogy ma még csak egy kupica rumot ivott meg. Meg egy másiknak az alját.
Nem rejti véka alá véleményét az őrült szavaira s felhorkant.*
- Préda, na hogyne.
*S már látja is maga mellett elsuhanni a szőkeséget, ahogy még egyszer utoljára hozzá szól. Erre ismét ingerültté válik, s újból rá kell jönnie, hogy ismét nem hozta magával a tőle elválaszthatatlan társát. A rumot. Majd ismét beelőzi a másikat, s lassan amga mögött hagyja.*
- Játszadozunk, mi? Hát persze. De ha nem lesz egy tisztességes bunyó, akkor rajtad verem le.
*Morogja magában, remélve, hogy a másik meghallja még szavait.
Lépteit egyenesen a dokkokhoz vezeti. Szét sem néz se a kikötő tömegeiben, se a Róka előtt ácsorgó tömeg között sem. Most nincs idő nézelődnie, más dolga van. Bár még nincs késésben, azért szeret mindig időben ott lenni, s ha a másik késik, szereti kifejezni azon elméletét, hogy mit csinálna legszívesebben, akik megvárakoztatják.
Ám legnagyobb megdöbbenésére, most nem ő van itt elsőnek. A vörös hajú társnője, már várja, ugyanazzal a pacákkal, akit a Rókában szedett fel. Sietős lépteit lelassítja, mikor a közelükbe ér. Fejét kicsit félrehúzza, nehogy a kezét a levegőbe lóbáló lány eltalálja.*
- Hát téged meg mi lelt? S ki ez a mandró? Áh, lényegtelen. *Méri végig a férfit, hogy aztán rögtön elfelejtse annak kinézetét. Mivel már nem fogja tudni sokáig titkolni Szürkének a hollétét, így inkább nagy levegőt vesz, s belefog rövid mondókájába.* - Szukafattya megdöglött, hála, vagy nem hála. Oly ostoba volt, hogy leesett a sziklákról. Taug nemrég csonkította meg, a fejét is leszedte, istenek sem tudják, hogy mit akar vele kezdeni. De az égnek hála, közénk pottyant a nővére, aki most remélhetőleg a fenekén csücsül a barlangba. Eseménydús délelőtt. Esküszöm, visszamegyek és megfojtom azt az idióta elfet. *Morogja magába, nem érdekelve, hogy a másik kettőt érdekli e története.* - S most merre? Neked kéne a pénz után menni, ami miatt az én fejemet veszik le. Az Őrült már zabos.
//A munka//
*Egész úton nem szól a nyurga elfhez, most valahogy nincs hozzá sok kedve. Nem elég, hogy leteremti, hogy miért jött vissza, ráadásul a pénze nélkül. Mintha az ő pénze lenne. Mintha odaadná azt a pénzt, majd Pont Ő, majd Pont Neki. Ki hallott még ilyen esztelenséget?
Lába alatt a talaj olykor meg-megcsúszik, de még mielőtt végleg orra bukhatna mindig megtartja egyensúlyát. Hálát ad a tengerek urának, hogy ma még csak egy kupica rumot ivott meg. Meg egy másiknak az alját.
Nem rejti véka alá véleményét az őrült szavaira s felhorkant.*
- Préda, na hogyne.
*S már látja is maga mellett elsuhanni a szőkeséget, ahogy még egyszer utoljára hozzá szól. Erre ismét ingerültté válik, s újból rá kell jönnie, hogy ismét nem hozta magával a tőle elválaszthatatlan társát. A rumot. Majd ismét beelőzi a másikat, s lassan amga mögött hagyja.*
- Játszadozunk, mi? Hát persze. De ha nem lesz egy tisztességes bunyó, akkor rajtad verem le.
*Morogja magában, remélve, hogy a másik meghallja még szavait.
Lépteit egyenesen a dokkokhoz vezeti. Szét sem néz se a kikötő tömegeiben, se a Róka előtt ácsorgó tömeg között sem. Most nincs idő nézelődnie, más dolga van. Bár még nincs késésben, azért szeret mindig időben ott lenni, s ha a másik késik, szereti kifejezni azon elméletét, hogy mit csinálna legszívesebben, akik megvárakoztatják.
Ám legnagyobb megdöbbenésére, most nem ő van itt elsőnek. A vörös hajú társnője, már várja, ugyanazzal a pacákkal, akit a Rókában szedett fel. Sietős lépteit lelassítja, mikor a közelükbe ér. Fejét kicsit félrehúzza, nehogy a kezét a levegőbe lóbáló lány eltalálja.*
- Hát téged meg mi lelt? S ki ez a mandró? Áh, lényegtelen. *Méri végig a férfit, hogy aztán rögtön elfelejtse annak kinézetét. Mivel már nem fogja tudni sokáig titkolni Szürkének a hollétét, így inkább nagy levegőt vesz, s belefog rövid mondókájába.* - Szukafattya megdöglött, hála, vagy nem hála. Oly ostoba volt, hogy leesett a sziklákról. Taug nemrég csonkította meg, a fejét is leszedte, istenek sem tudják, hogy mit akar vele kezdeni. De az égnek hála, közénk pottyant a nővére, aki most remélhetőleg a fenekén csücsül a barlangba. Eseménydús délelőtt. Esküszöm, visszamegyek és megfojtom azt az idióta elfet. *Morogja magába, nem érdekelve, hogy a másik kettőt érdekli e története.* - S most merre? Neked kéne a pénz után menni, ami miatt az én fejemet veszik le. Az Őrült már zabos.
1249. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-05 08:32:42
Üzenet elküldve: 2014-11-05 08:32:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
// Egy kis kitérő - Mortar //
- Ööö, igen is, meg nem is. *Mozgatja jobbra is balra is a fejét, félválaszt adva a kalózokat illető fejvadászos kérdésre. Jobban belegondolva, talán nem veszít semmit, ha jobban kifejti a dolog ezen részét, főleg látván, hogy a férfi érdeklődését némileg csak felkeltette.* Tudod, hát van egy kis vérdíj a fejemen. Csak egy icike picike. *Ujjaival Mortar felé fordulva még mutatja is, hogy mennyire kicsi, ám hangsúlyából és arckifejezéséből is leszűrődik ennek ellenkezője.* Amikor pedig ez kiderült kalóztársaim számára, elfogta őket a kapzsiság. *A gondolatra keze ökölbe szorul, úgy tűnik még mindig fel tudja húzni magát a dolgon.* El akartak fogni és átadni egy fejvadásznak, de szerencsésen meglógtam. Amivel kicsit fel is bosszanthattam őket, különösen talán az első tisztet. *Kiengedi kezét, majd az oldalán csüngő szablyára teszi. A szökés során szerzett zsákmányára igen büszke, pláne ha ezzel az árulók egyikének okozhatott bosszúságot. Rövid válasza után csendben hallgatja a másikat, majd azon kapja magát, hogy ismét mindent ki akar fecsegni, de saját becsületét is szem előtt tartva, s ismerve a férfi véleményét is, ezzel kisebb problémába ütközik. Nem nagyon hajlik rá, hogy kitálaljon, hogy szándékosan kihasználta az első tiszt iránta tálplált érzelmeit, hogy ne csak egy szajha legyen a hajón, hanem kitüntetett személy. Ehhez pedig hozzá társul Mortar kalóznőkről alkotott véleménye, ami némileg elkeseríti, pláne, hogy kiderül, hogy belőle mindezeket nem nézné ki. Hosszas csend következik a beszélgetésben, amíg az éjhajú a választ várja, az ő agya pedig hangosan kattog megfelelő és részben igaz válaszok után kutatva.*
- Igen, mostmár tudom, hogy nem volt mitől tartanom, ami téged illet, de ha egyszer elárulnak, onnantól bárkivel találkozol ott kattog a kérdés a fejedben, hogy vajon ő mikor fog. *Magyaráz, s közben még a fejére is mutat.* És ha a tengeren utolért a hírem, akkor egy mocsárba is eljuthat talán. Vagy csak kapnak egy nyomot. Részben ez ezért is jöttem el... *Bár ott van a részben, talán ez az első alkalom, hogy valamilyen szinten mégis igyekszik magyarázatot adni korábbi tettére, annak ellenére, hogy a mocsárlakó nem fírtatja a dolgot, ő mégis úgy érzi tartozik talán ennyivel, még akkor is, ha ha ez csak egy kis része az oknak.
Újabb fájó emlék tör fel benne, amint eszébe jut legutóbbi találkozása egy fejvadásszal. Bár Bress végül elintézte a dolgot, az emlék még mindig hevesen él, ahogy a férfi megalázta és lényegében megverte.* Egyszer igen, rám akadt egy férfi. Nem tudom hogy ismert rám, mert mielőtt a mocsárba tévedtem volna még csak nem is volt ilyen vörös a hajam, azt csak a szökésem után történt. Na mindegy... *Megrázza a fejét. Túl sok mondandója lenne egyszerre, ezért igyekszik csak a lényegre koncentrálni.
Nagyot nyel, amint az éjhajú a kalóz nőket illetően visszakérdez rá. Bár hangjából tényleg úgy tűnik, hogy nem gondolja, hogy Dynti afféle nő lenne, aki kihasználja külső adottságait, csakhogy sajnos az a helyzet, hogy ez pedig pontosan így van. De ezt most mégis hogy mondja el neki? Amint elárulná, az éjhajú szemében métereket esne, s még az is meglehet, hogy meggondolná magát, akkorát csalódna a lányban. Éppen azon van, hogy inkább elhárítja a válaszadást, kitérvén alóla, de agyában egy villogó felirat rádöbbenti, hogy azzal pontosan választ adna a kérdésre. Sóhajt egyet.* Az a helyzet, hogy végülis szajha nem vagyok, nem is voltam soha. Viszont nem mondom, hogy soha nem kellett a végső cél érdekében bevetnem bájaimat. *Mondja kicsit szégyenlősen, de mégis büszke magára, mert úgy sikerül körüljárnia a témát, hogy közben még csak nem is füllent.* A kapitányomnak sok ellensége volt, akiket el kellett tenni láb alól. S ki is tud annyira közel kerülni egy férfihez, hogy ne sejtsenek mögötte hátsó szándékot? *Dobja be a költői kérdést. Szokatlanul kellemetlennek érzi a témát, mert valahogy mégis attól tart, hogy a férfi ebből is másra következtet, vagy lenézi őt.* Még mielőtt rosszra gondolsz *Szól közbe hirtelen, talán ezzel félbeszakítva a másik gondolatait.* hamarabb elvégeztem a dolgomat, minthogy hozzám nyúlhattak volna. *Igazából hazudhatott volna is, mint mindig máskor, ha nem tudná, hogy ezt milyen pocsék szinten műveli. Arca úgyis elárul mindent, olyan jó sztorit pedig sohasem tudott kitalálni, mint amilyen a valóság. Lopva figyeli ismét a férfit, némi félelemmel és görccsel a gyomrában. Tény, ami tény, kacér természet, s gyerekkorától fogva azt sújkolták belé, s ő maga is azt tapasztalta, hogy külseje a legerősebb fegyvere minden helyzetben. A férfiak pedig gyengék ilyen szemszögből, elég egy buja mosoly, és máris azon vannak, hogy minél hamarabb kibújjanak a ruhájukból, ő pedig ezt örömmel kihasználta, de könnyűvérűnek mégsem mondaná magát. Fakadhat ez persze egy rossz emlékből is, de valamiért ha odáig fajult a helyzet, hogy férfivel legyen, nos amögött mindig volt valami más is. Újabbat nyel, nem igazán könnyebbült meg tőle, hogy kitálalt, sőt... Talán most rontott el mindent?
Abban a pillanatban, ahogy az éjhajú visszakérdez a Szürkére, rögtön az arcára terelődik figyelme, de csalódottan tapasztalja, hogy nem vesz észre rajta semmit. S a hangjából, se az arckifejezéséből nem tud arra következtetni, hogy megfogta volna a dologgal, így csüggedten bólogat a kérdésre, ám amint a férfi a dolog végkimenetelére kérdez rá, szemei újból felcsillanak. Itt lenne a lehetőség, hogy tovább vigye a témát és kicsit bosszanthassa a másikat, amire igen nagy vágyat érez, s ennek ellenére csak nemleges választ imitálva, megrázza a fejét mosolyogva, azt teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy le lett intve a válaszadással. Talán azért is csinálja, hogy ezzel is erősítse az imént elmondottakat, miszerint ő nem az a fajta nő, vagyis nem teljesen.*
- Hát persze, az érte kapott aranyat elég nagy haszonnak mondanám. Na meg, közben még talán jól is szórakozunk. *Csak nem bírja ki, hogy ne ejtsen meg egy kacsintást a férfi irányába, ha valaki akkor ő tudja, milyen kalandvágyó a lány, ha másból nem is, de abból igen, ahogy a mocsárban állandóan csak felfedező utakra akart indulni, amint a lehetőség adott volt rá.
Bosszúsan fújja ki orrán a levegőt, amikor Mortar ismét visszakérdez és ma már igen sokadjára hozza vele zavarba a vöröskét.*
- Hát... Tudod én lány vagyok, ő meg férfi... *Húzza el a mondatot, nagyra meresztett szemekkel bambulva maga elé. Már megint itt járnak. Az egész beszélgetésük alatt valahogy vissza kell kanyarodniuk mindig az ő férfiakhoz való viszonyára.* Na tudod mire gondolok. *Még mielőtt ismét elkapná a vágy, hogy játékosan belebokszoljon a férfi vállába, lehajol egy kavicsért és eldobja messzire.* Talán Nadaeval kettőnknek elég meggyőző erőnk lesz, hogy sikerüljön elcsalni a fickót a tömegek szeme elől. *Zárja le végül és a maradékot a férfi fantáziájára bízza, bár valamiért mégis azt gondolja, hogy ő is tudta nagyon jól, hogy ez lesz a válasz. Közben elhaladnak a kikötő mellett, mely szintén nyüzsög az emberektől, de igyekszik járását gyorsítani, hogy minél gyorsabban túllegyenek ezen a szakaszon, nem mintha a dokkoknál jobb lenne a helyzet, ahogy azt említette is. Kelletlenül bólogat.* Elég nagy a nyüzsgés, de így mi is könnyebben elvegyülünk, bár ebben talán én vagyok az egyedüli ellenérv. *Ujjával színpadiasan lángoló hajára mutat és elhúzza a száját. Bizony, aki erre a színre nem figyel fel... De látott már magán kívül hasonló hajszínű egyedeket, így talán mégsem lesz olyan kirívó a jelenléte. Ha meg igen, akkor maximum leválik a társaságról és másik irányból közelít a dolog felé. Ezt viszont meg sem meri említeni a férfinek. Szemeivel keres, kutat a tömegben, egyrészt Nadae, másrészt a kopasz pacák, harmadrészt egy valamire való kereskedő után, aki talán elárulhatja nekik, hogy merre található barátjuk.* Nálad van a tőröd? *Fordul hirtelen a férfi felé.* Talán szükség lesz rá. *Említi meg, mintha olyan mellékesen azt akarná közölni, hogy: "Ja és ha mi lebukunk, akkor neked kell kihúzni minket a bajból."
Leginkább csak az érdekli, milyen kérdést kap a levegőben elhintett válaszára. Szíve egyre hevesebben pumpálja a vért az ereibe, szinte égeti a bőrét, és kicsit talán meg is bánta a kérdést, hiszen ha olyan választ kap, amilyet nem szeretne, akkor lehet, hogy elindul és belefojtja magát a tengerbe szégyenében és bánatában. De Mortar reakciója nemhogy elkeseríti, egyenesen feldühíti, bosszantja. Az a semmit, vagy éppen sokatmondó vállrántás az, ami eléri, hogy ajkai résnyire szűküljenek, kezei pedig ismét ökölbe szoruljanak, szinte fájdalmasan. Valahol azért bízik benne, hogy a sors nem sodor oda egymás után csak úgy nőket a mocsárba, de igazából azt akkor sem tudja, hogy mióta elhagyta az éjhajú a mocsarat, azóta volt-e valaki vele, s erre nem is igazán kap választ, ami kételkedésre ad okot. Biztos, hogy nem csak ő fedezte fel magának a férfit, és nem is várhatja el, hogy remeteként éljen, de azért mégis ebben reménykedik. Most rajta a sor, hogy megpendüljön egy ideg az arcán, ami remek visszavágó az elhintett mélységis története után. Meg is érdemli.*
- Csak úgy. *Vonja meg a vállát, mintha nem is érdekelné a dolog, de azért hangja pontosan az ellenkezőjéről árulkodik. Kellő sértettség és düh érződik ki belőle, s bár nem akarja, ez mégis kitőr.* Hol az ördögbe van már az az istenverte Nadae? Ide beszéltük meg, akkor hol csavarog az a kalóz szuka? *Kezeivel ingerülten csapkod, ahogy fejét kapkodja, mintha tényleg a lányt keresné, valójában inkább csak sikertelenül szeretné elterelni a figyelmet arról, hogy mennyire bosszantja a tudatlanság, sőt az is bosszantja, hogy egyáltalán bosszantja. Úgy fél perces színjáték után azonban mégis a hordónak támaszkodó felé pillant, majd sóhajt egyet, leereszti vállait és szóra nyitja ajkait.* Tudod te, hogy miért kérdezem. *Rögtön meg is bánja nyíltságát, amitől két lépést hátrál gondolatban, legyint egyet, majd hozzá teszi.* Tudod, mit felejtsd el. Semmi közöm hozzá. *De azért belül majd szétveti a kiváncsiság.*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.05 10:13:26
- Ööö, igen is, meg nem is. *Mozgatja jobbra is balra is a fejét, félválaszt adva a kalózokat illető fejvadászos kérdésre. Jobban belegondolva, talán nem veszít semmit, ha jobban kifejti a dolog ezen részét, főleg látván, hogy a férfi érdeklődését némileg csak felkeltette.* Tudod, hát van egy kis vérdíj a fejemen. Csak egy icike picike. *Ujjaival Mortar felé fordulva még mutatja is, hogy mennyire kicsi, ám hangsúlyából és arckifejezéséből is leszűrődik ennek ellenkezője.* Amikor pedig ez kiderült kalóztársaim számára, elfogta őket a kapzsiság. *A gondolatra keze ökölbe szorul, úgy tűnik még mindig fel tudja húzni magát a dolgon.* El akartak fogni és átadni egy fejvadásznak, de szerencsésen meglógtam. Amivel kicsit fel is bosszanthattam őket, különösen talán az első tisztet. *Kiengedi kezét, majd az oldalán csüngő szablyára teszi. A szökés során szerzett zsákmányára igen büszke, pláne ha ezzel az árulók egyikének okozhatott bosszúságot. Rövid válasza után csendben hallgatja a másikat, majd azon kapja magát, hogy ismét mindent ki akar fecsegni, de saját becsületét is szem előtt tartva, s ismerve a férfi véleményét is, ezzel kisebb problémába ütközik. Nem nagyon hajlik rá, hogy kitálaljon, hogy szándékosan kihasználta az első tiszt iránta tálplált érzelmeit, hogy ne csak egy szajha legyen a hajón, hanem kitüntetett személy. Ehhez pedig hozzá társul Mortar kalóznőkről alkotott véleménye, ami némileg elkeseríti, pláne, hogy kiderül, hogy belőle mindezeket nem nézné ki. Hosszas csend következik a beszélgetésben, amíg az éjhajú a választ várja, az ő agya pedig hangosan kattog megfelelő és részben igaz válaszok után kutatva.*
- Igen, mostmár tudom, hogy nem volt mitől tartanom, ami téged illet, de ha egyszer elárulnak, onnantól bárkivel találkozol ott kattog a kérdés a fejedben, hogy vajon ő mikor fog. *Magyaráz, s közben még a fejére is mutat.* És ha a tengeren utolért a hírem, akkor egy mocsárba is eljuthat talán. Vagy csak kapnak egy nyomot. Részben ez ezért is jöttem el... *Bár ott van a részben, talán ez az első alkalom, hogy valamilyen szinten mégis igyekszik magyarázatot adni korábbi tettére, annak ellenére, hogy a mocsárlakó nem fírtatja a dolgot, ő mégis úgy érzi tartozik talán ennyivel, még akkor is, ha ha ez csak egy kis része az oknak.
Újabb fájó emlék tör fel benne, amint eszébe jut legutóbbi találkozása egy fejvadásszal. Bár Bress végül elintézte a dolgot, az emlék még mindig hevesen él, ahogy a férfi megalázta és lényegében megverte.* Egyszer igen, rám akadt egy férfi. Nem tudom hogy ismert rám, mert mielőtt a mocsárba tévedtem volna még csak nem is volt ilyen vörös a hajam, azt csak a szökésem után történt. Na mindegy... *Megrázza a fejét. Túl sok mondandója lenne egyszerre, ezért igyekszik csak a lényegre koncentrálni.
Nagyot nyel, amint az éjhajú a kalóz nőket illetően visszakérdez rá. Bár hangjából tényleg úgy tűnik, hogy nem gondolja, hogy Dynti afféle nő lenne, aki kihasználja külső adottságait, csakhogy sajnos az a helyzet, hogy ez pedig pontosan így van. De ezt most mégis hogy mondja el neki? Amint elárulná, az éjhajú szemében métereket esne, s még az is meglehet, hogy meggondolná magát, akkorát csalódna a lányban. Éppen azon van, hogy inkább elhárítja a válaszadást, kitérvén alóla, de agyában egy villogó felirat rádöbbenti, hogy azzal pontosan választ adna a kérdésre. Sóhajt egyet.* Az a helyzet, hogy végülis szajha nem vagyok, nem is voltam soha. Viszont nem mondom, hogy soha nem kellett a végső cél érdekében bevetnem bájaimat. *Mondja kicsit szégyenlősen, de mégis büszke magára, mert úgy sikerül körüljárnia a témát, hogy közben még csak nem is füllent.* A kapitányomnak sok ellensége volt, akiket el kellett tenni láb alól. S ki is tud annyira közel kerülni egy férfihez, hogy ne sejtsenek mögötte hátsó szándékot? *Dobja be a költői kérdést. Szokatlanul kellemetlennek érzi a témát, mert valahogy mégis attól tart, hogy a férfi ebből is másra következtet, vagy lenézi őt.* Még mielőtt rosszra gondolsz *Szól közbe hirtelen, talán ezzel félbeszakítva a másik gondolatait.* hamarabb elvégeztem a dolgomat, minthogy hozzám nyúlhattak volna. *Igazából hazudhatott volna is, mint mindig máskor, ha nem tudná, hogy ezt milyen pocsék szinten műveli. Arca úgyis elárul mindent, olyan jó sztorit pedig sohasem tudott kitalálni, mint amilyen a valóság. Lopva figyeli ismét a férfit, némi félelemmel és görccsel a gyomrában. Tény, ami tény, kacér természet, s gyerekkorától fogva azt sújkolták belé, s ő maga is azt tapasztalta, hogy külseje a legerősebb fegyvere minden helyzetben. A férfiak pedig gyengék ilyen szemszögből, elég egy buja mosoly, és máris azon vannak, hogy minél hamarabb kibújjanak a ruhájukból, ő pedig ezt örömmel kihasználta, de könnyűvérűnek mégsem mondaná magát. Fakadhat ez persze egy rossz emlékből is, de valamiért ha odáig fajult a helyzet, hogy férfivel legyen, nos amögött mindig volt valami más is. Újabbat nyel, nem igazán könnyebbült meg tőle, hogy kitálalt, sőt... Talán most rontott el mindent?
Abban a pillanatban, ahogy az éjhajú visszakérdez a Szürkére, rögtön az arcára terelődik figyelme, de csalódottan tapasztalja, hogy nem vesz észre rajta semmit. S a hangjából, se az arckifejezéséből nem tud arra következtetni, hogy megfogta volna a dologgal, így csüggedten bólogat a kérdésre, ám amint a férfi a dolog végkimenetelére kérdez rá, szemei újból felcsillanak. Itt lenne a lehetőség, hogy tovább vigye a témát és kicsit bosszanthassa a másikat, amire igen nagy vágyat érez, s ennek ellenére csak nemleges választ imitálva, megrázza a fejét mosolyogva, azt teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy le lett intve a válaszadással. Talán azért is csinálja, hogy ezzel is erősítse az imént elmondottakat, miszerint ő nem az a fajta nő, vagyis nem teljesen.*
- Hát persze, az érte kapott aranyat elég nagy haszonnak mondanám. Na meg, közben még talán jól is szórakozunk. *Csak nem bírja ki, hogy ne ejtsen meg egy kacsintást a férfi irányába, ha valaki akkor ő tudja, milyen kalandvágyó a lány, ha másból nem is, de abból igen, ahogy a mocsárban állandóan csak felfedező utakra akart indulni, amint a lehetőség adott volt rá.
Bosszúsan fújja ki orrán a levegőt, amikor Mortar ismét visszakérdez és ma már igen sokadjára hozza vele zavarba a vöröskét.*
- Hát... Tudod én lány vagyok, ő meg férfi... *Húzza el a mondatot, nagyra meresztett szemekkel bambulva maga elé. Már megint itt járnak. Az egész beszélgetésük alatt valahogy vissza kell kanyarodniuk mindig az ő férfiakhoz való viszonyára.* Na tudod mire gondolok. *Még mielőtt ismét elkapná a vágy, hogy játékosan belebokszoljon a férfi vállába, lehajol egy kavicsért és eldobja messzire.* Talán Nadaeval kettőnknek elég meggyőző erőnk lesz, hogy sikerüljön elcsalni a fickót a tömegek szeme elől. *Zárja le végül és a maradékot a férfi fantáziájára bízza, bár valamiért mégis azt gondolja, hogy ő is tudta nagyon jól, hogy ez lesz a válasz. Közben elhaladnak a kikötő mellett, mely szintén nyüzsög az emberektől, de igyekszik járását gyorsítani, hogy minél gyorsabban túllegyenek ezen a szakaszon, nem mintha a dokkoknál jobb lenne a helyzet, ahogy azt említette is. Kelletlenül bólogat.* Elég nagy a nyüzsgés, de így mi is könnyebben elvegyülünk, bár ebben talán én vagyok az egyedüli ellenérv. *Ujjával színpadiasan lángoló hajára mutat és elhúzza a száját. Bizony, aki erre a színre nem figyel fel... De látott már magán kívül hasonló hajszínű egyedeket, így talán mégsem lesz olyan kirívó a jelenléte. Ha meg igen, akkor maximum leválik a társaságról és másik irányból közelít a dolog felé. Ezt viszont meg sem meri említeni a férfinek. Szemeivel keres, kutat a tömegben, egyrészt Nadae, másrészt a kopasz pacák, harmadrészt egy valamire való kereskedő után, aki talán elárulhatja nekik, hogy merre található barátjuk.* Nálad van a tőröd? *Fordul hirtelen a férfi felé.* Talán szükség lesz rá. *Említi meg, mintha olyan mellékesen azt akarná közölni, hogy: "Ja és ha mi lebukunk, akkor neked kell kihúzni minket a bajból."
Leginkább csak az érdekli, milyen kérdést kap a levegőben elhintett válaszára. Szíve egyre hevesebben pumpálja a vért az ereibe, szinte égeti a bőrét, és kicsit talán meg is bánta a kérdést, hiszen ha olyan választ kap, amilyet nem szeretne, akkor lehet, hogy elindul és belefojtja magát a tengerbe szégyenében és bánatában. De Mortar reakciója nemhogy elkeseríti, egyenesen feldühíti, bosszantja. Az a semmit, vagy éppen sokatmondó vállrántás az, ami eléri, hogy ajkai résnyire szűküljenek, kezei pedig ismét ökölbe szoruljanak, szinte fájdalmasan. Valahol azért bízik benne, hogy a sors nem sodor oda egymás után csak úgy nőket a mocsárba, de igazából azt akkor sem tudja, hogy mióta elhagyta az éjhajú a mocsarat, azóta volt-e valaki vele, s erre nem is igazán kap választ, ami kételkedésre ad okot. Biztos, hogy nem csak ő fedezte fel magának a férfit, és nem is várhatja el, hogy remeteként éljen, de azért mégis ebben reménykedik. Most rajta a sor, hogy megpendüljön egy ideg az arcán, ami remek visszavágó az elhintett mélységis története után. Meg is érdemli.*
- Csak úgy. *Vonja meg a vállát, mintha nem is érdekelné a dolog, de azért hangja pontosan az ellenkezőjéről árulkodik. Kellő sértettség és düh érződik ki belőle, s bár nem akarja, ez mégis kitőr.* Hol az ördögbe van már az az istenverte Nadae? Ide beszéltük meg, akkor hol csavarog az a kalóz szuka? *Kezeivel ingerülten csapkod, ahogy fejét kapkodja, mintha tényleg a lányt keresné, valójában inkább csak sikertelenül szeretné elterelni a figyelmet arról, hogy mennyire bosszantja a tudatlanság, sőt az is bosszantja, hogy egyáltalán bosszantja. Úgy fél perces színjáték után azonban mégis a hordónak támaszkodó felé pillant, majd sóhajt egyet, leereszti vállait és szóra nyitja ajkait.* Tudod te, hogy miért kérdezem. *Rögtön meg is bánja nyíltságát, amitől két lépést hátrál gondolatban, legyint egyet, majd hozzá teszi.* Tudod, mit felejtsd el. Semmi közöm hozzá. *De azért belül majd szétveti a kiváncsiság.*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.05 10:13:26
1248. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-04 21:37:42
Üzenet elküldve: 2014-11-04 21:37:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Egy kis kitérő - Dynti //
- Tehát akkor a kalózok lényegében a fejvadászok? Hmm...
*Gondolkozik el egy pillanatra, hiszen ha Mortar lelki szemeivel egy fejvadászt kellene megidéznie, teljesen biztosan valami sötét alakot, vagy egy "bájos" hölgyeményt képzelne maga elé. Előbbiről nagyon is lerí a foglalkozása, utóbbiról inkább más rí le, de ettől még nagyjából az orgyilkosok hasonlóan néznek ki, ám hogy egy kalóz bagázs üldözze Dyntit, aki saját maga is...*
- Őszintén szólva elmondhattad volna, hiszen amint láttad, nem igazán voltam ismert a környéken, sőt, ismerőseim sem voltak. Meg amúgy is, ki merészkedne be a mocsárba? Látod, utánad se jöttek egyáltalán, minden bizonnyal azt hitték, hogy elnyelt a láp, már ha követtek odáig. *mondja oktatóan* Mikor elmentél, akkor megint rád bukkantak, vagy mi?
*Talán oly sokan lennének ezek, hogy egy zsúfolt helyen kiszúrja egy tag könnyedén, vagy csak véletlen, hogy újra felfedezték - már ha felfedezték? Illetve mi oka lehet egy kalóz bagázsnak arra, hogy egy ilyen hölgyet ennyi idő után üldözzenek? Minden bizonnyal nyomós okuk lehet rá, na de mi az? Ez a kérdés még érik, viszont a gondolat nem fog eltűnni az ébenhajú fejéből, hanem még hagyja egy kicsit érlelődni, esetleg körüljárja a témát, rávezetve Dyntit.*
- Azért nincsenek oda az emberek a kalóz nőkért, mert egy részük vagy a saját neméhez vonzódik és semmi nőiesség nincs benne, a másik részük meg leginkább szajha, aki nagyjából minden helyzetben a testét veti be, s abból él. Nos, ezen része valóban undorító, ám rólad nem hinném egyiket se. Vagy tévednék?
*A kérdést igazából költőinek szánta, ám hangvételéből tűnhet úgy könnyedén, hogy konkrétan rá akar kérdezni. Az elsőt ugyan tisztázták, a másodikat nem hiszi Mortar, de hát sose lehet tudni, mikor lép a téves útra egy hölgyemény, aki rájön arra, hogy a szépségével mekkora hatalmat is tart a kezében.*
- Mélységi?
*Most talán valami undort keltő reagálást várna, ám ez nem érkezik. A férfinek egy kutya hogy sötételf, sima elf, ember, vagy más faj, neki annyira mindegy, milyen fület, bőrt, vagy hajat kell utálnia. Ám amit utána következik... Az már kevésbé sem tetszik Mortarnak, s ezt teljesen leplezi is. Pontosabban, mikor ezt kimondja a vöröske, egy spontán szem rángást mégis megejt, ahogy hirtelen felmegy benne a pumpa.*
- És sikerült neki?
*Pillant oldalra, miközben egy amolyan "sunyi" mosolyt próbál arcára varázsolni, ám ez inkább erőltetett próbálkozássá sikerül, s kérdése után legyint egyet, jelezvén, hogy nem kell válaszolnia egyáltalán, sőt a férfi talán nem is akarja tudni, hogy mi történt pontosan. Még a végén egy álmatlan éjszakán kénytelen lenne elvágni valakinek a torkát, aki mondjuk egy férfi, sötét bőrrel... Persze semmi ilyesmi nem fordul meg a fejében egyáltalán!*
- Na és te húzol belőle valami konkrét hasznot?
*Érti a fejvadászos üzletre. A kérdésre csak bólint, igen, kissé sós a húsa, de csak haloványan, s igazából nem tudja megmondani, hogy hova tegye. Valamilyen szinten finom, de mégse az igazi, bár lehet, hogy azért, mert ez új még neki, s nem szokta meg, ám minden egyes falat talán lendít valamit rajta.*
- A megnyerést rád? *bólogat határozottan, láthatóan egyetértve* Miért is?
*Vág bele végül ismét a kellemetlenebbik témába, amibe nemrég is belekezdett. Ez amolyan igen rosszkor jött folytatás, s jól látszik is rajta, hogy komolyan kérdezi. A megnyerésre van egy sejtése, de most inkább szívesen játssza a hülyét, hogy Dynti szájából hallhassa konkrétan, hogy pontosan mivel is nyeri meg az embereket. Ez ismét csak egy kellemes szokása az ébenhajúnak, hogy még egy jó témát s egy jó választ, vagy ötletet is képes teljesen kicsavarni, és a kellemetlenebb részét felhozni - amire akkor jönnek rá az emberek, hogy van, mikor Mortar rávilágít. Kíváncsian - és persze játszva a tudatlant - pillant oldalra, míg végül ő maga is elindul a dokkok felé. A nap már bőven feljött, ez már nem is annyira kellemes a férfi számára, sőt, ahogy belenyilall méregzöld szemeibe, azok enyhén bevörösödnek.*
- Remek... *böki ki végül* Volt szerencsém ahhoz a helyhez, pontosabban a széléhez, ám a kora reggeli órákban minden bizonnyal még a felét sem láttam. Viszont most minden bizonnyal a közepébe fogunk csöppenni, igaz-e?
*Nem éppen vidítja a tény, de igazából mit gondolt? Valami kopasz barmot keresnek, aki nagy valószínűséggel fontos személy, hiszen valaki a fejét akarja, vagy ki tudja, mit... Ám ezen nem is töpreng sokat, hiszen Dynti következő kérdése kissé meglepi. Miért is érdekli, hogy volt-e valaki nála? Nem mindegy neki? Hisz úgyis ő ment el... Viszont a nemrégi kis elszólása miatt úgy dönt Mortar, hogy kicsit belemegy a játékba, így érdektelenül megvonja a vállát, ami utalhat arra, hogy "nem igazán", ám arra is, hogy inkább terelni akarja a témát egy semleges kitérő gesztussal.*
- Miért kérded?
*Egy kis hallgatás után végül rákérdez félvállról, ám belül nagyon is érdekli a hölgyemény válasza. Ez még akkor sem esik vissza, mikor már beérnek a dokkok koszos és büdös légkörébe, ahol bár Mortar kezd keresni kopasz alakokat, de ez túl unalmas... Így nagyjából tíz másodpercig nézelődik, majd nagyot sóhajtva támaszkodik neki az egyik hordónak.*
- Tehát akkor a kalózok lényegében a fejvadászok? Hmm...
*Gondolkozik el egy pillanatra, hiszen ha Mortar lelki szemeivel egy fejvadászt kellene megidéznie, teljesen biztosan valami sötét alakot, vagy egy "bájos" hölgyeményt képzelne maga elé. Előbbiről nagyon is lerí a foglalkozása, utóbbiról inkább más rí le, de ettől még nagyjából az orgyilkosok hasonlóan néznek ki, ám hogy egy kalóz bagázs üldözze Dyntit, aki saját maga is...*
- Őszintén szólva elmondhattad volna, hiszen amint láttad, nem igazán voltam ismert a környéken, sőt, ismerőseim sem voltak. Meg amúgy is, ki merészkedne be a mocsárba? Látod, utánad se jöttek egyáltalán, minden bizonnyal azt hitték, hogy elnyelt a láp, már ha követtek odáig. *mondja oktatóan* Mikor elmentél, akkor megint rád bukkantak, vagy mi?
*Talán oly sokan lennének ezek, hogy egy zsúfolt helyen kiszúrja egy tag könnyedén, vagy csak véletlen, hogy újra felfedezték - már ha felfedezték? Illetve mi oka lehet egy kalóz bagázsnak arra, hogy egy ilyen hölgyet ennyi idő után üldözzenek? Minden bizonnyal nyomós okuk lehet rá, na de mi az? Ez a kérdés még érik, viszont a gondolat nem fog eltűnni az ébenhajú fejéből, hanem még hagyja egy kicsit érlelődni, esetleg körüljárja a témát, rávezetve Dyntit.*
- Azért nincsenek oda az emberek a kalóz nőkért, mert egy részük vagy a saját neméhez vonzódik és semmi nőiesség nincs benne, a másik részük meg leginkább szajha, aki nagyjából minden helyzetben a testét veti be, s abból él. Nos, ezen része valóban undorító, ám rólad nem hinném egyiket se. Vagy tévednék?
*A kérdést igazából költőinek szánta, ám hangvételéből tűnhet úgy könnyedén, hogy konkrétan rá akar kérdezni. Az elsőt ugyan tisztázták, a másodikat nem hiszi Mortar, de hát sose lehet tudni, mikor lép a téves útra egy hölgyemény, aki rájön arra, hogy a szépségével mekkora hatalmat is tart a kezében.*
- Mélységi?
*Most talán valami undort keltő reagálást várna, ám ez nem érkezik. A férfinek egy kutya hogy sötételf, sima elf, ember, vagy más faj, neki annyira mindegy, milyen fület, bőrt, vagy hajat kell utálnia. Ám amit utána következik... Az már kevésbé sem tetszik Mortarnak, s ezt teljesen leplezi is. Pontosabban, mikor ezt kimondja a vöröske, egy spontán szem rángást mégis megejt, ahogy hirtelen felmegy benne a pumpa.*
- És sikerült neki?
*Pillant oldalra, miközben egy amolyan "sunyi" mosolyt próbál arcára varázsolni, ám ez inkább erőltetett próbálkozássá sikerül, s kérdése után legyint egyet, jelezvén, hogy nem kell válaszolnia egyáltalán, sőt a férfi talán nem is akarja tudni, hogy mi történt pontosan. Még a végén egy álmatlan éjszakán kénytelen lenne elvágni valakinek a torkát, aki mondjuk egy férfi, sötét bőrrel... Persze semmi ilyesmi nem fordul meg a fejében egyáltalán!*
- Na és te húzol belőle valami konkrét hasznot?
*Érti a fejvadászos üzletre. A kérdésre csak bólint, igen, kissé sós a húsa, de csak haloványan, s igazából nem tudja megmondani, hogy hova tegye. Valamilyen szinten finom, de mégse az igazi, bár lehet, hogy azért, mert ez új még neki, s nem szokta meg, ám minden egyes falat talán lendít valamit rajta.*
- A megnyerést rád? *bólogat határozottan, láthatóan egyetértve* Miért is?
*Vág bele végül ismét a kellemetlenebbik témába, amibe nemrég is belekezdett. Ez amolyan igen rosszkor jött folytatás, s jól látszik is rajta, hogy komolyan kérdezi. A megnyerésre van egy sejtése, de most inkább szívesen játssza a hülyét, hogy Dynti szájából hallhassa konkrétan, hogy pontosan mivel is nyeri meg az embereket. Ez ismét csak egy kellemes szokása az ébenhajúnak, hogy még egy jó témát s egy jó választ, vagy ötletet is képes teljesen kicsavarni, és a kellemetlenebb részét felhozni - amire akkor jönnek rá az emberek, hogy van, mikor Mortar rávilágít. Kíváncsian - és persze játszva a tudatlant - pillant oldalra, míg végül ő maga is elindul a dokkok felé. A nap már bőven feljött, ez már nem is annyira kellemes a férfi számára, sőt, ahogy belenyilall méregzöld szemeibe, azok enyhén bevörösödnek.*
- Remek... *böki ki végül* Volt szerencsém ahhoz a helyhez, pontosabban a széléhez, ám a kora reggeli órákban minden bizonnyal még a felét sem láttam. Viszont most minden bizonnyal a közepébe fogunk csöppenni, igaz-e?
*Nem éppen vidítja a tény, de igazából mit gondolt? Valami kopasz barmot keresnek, aki nagy valószínűséggel fontos személy, hiszen valaki a fejét akarja, vagy ki tudja, mit... Ám ezen nem is töpreng sokat, hiszen Dynti következő kérdése kissé meglepi. Miért is érdekli, hogy volt-e valaki nála? Nem mindegy neki? Hisz úgyis ő ment el... Viszont a nemrégi kis elszólása miatt úgy dönt Mortar, hogy kicsit belemegy a játékba, így érdektelenül megvonja a vállát, ami utalhat arra, hogy "nem igazán", ám arra is, hogy inkább terelni akarja a témát egy semleges kitérő gesztussal.*
- Miért kérded?
*Egy kis hallgatás után végül rákérdez félvállról, ám belül nagyon is érdekli a hölgyemény válasza. Ez még akkor sem esik vissza, mikor már beérnek a dokkok koszos és büdös légkörébe, ahol bár Mortar kezd keresni kopasz alakokat, de ez túl unalmas... Így nagyjából tíz másodpercig nézelődik, majd nagyot sóhajtva támaszkodik neki az egyik hordónak.*
1247. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-11-02 00:55:36
Üzenet elküldve: 2014-11-02 00:55:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Már több órája megérkezett de eddig még nem találkozott senkivel a parton akitől útbaigazítást kérhetne. Úgy dönt hogy letáborozik a parti tisztáson és tábortüzet gyújt. Tűzre való száraz fát keres a parton, és talál. Kúpba rendezi az ágakat, gallyakat. Száraz mohát, zuzmót és pici száraz ágacskákat helyez a facsomó aljába. Előkeresi batyujából a tűzszerszámot és tüzet gyújt. A tűz égni kezd hála neki. Most már nem fázik. ~Végre sikerült tüzet gyújtanom. Már kezdtem egy kicsit fázni idekint.~ Odaheveredik a meleg tűzmellé és betakaródzik jó meleg posztóköpenyével. Egy órácskáig nézi, szemléli a gyönyörű tiszta csillagos eget. Gondolkodik. Majd lassan lassan szeme egyre többet kezd el pislogni, egyre jobban elálmosodik. Szeme lecsukódik és mély álomba szenderül a jó meleg tábortűz mellet. Szépen, nyugodtan alszik és arról álmodik, hogy vajon mit tartogathat számára a holnapi nap első sugara.*
1246. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-10-31 22:50:30
Üzenet elküldve: 2014-10-31 22:50:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Kémkedés //
Valószínűleg szórakoztatóbb, mint ez a mostani helyzet *kacsint. Arra sincs ideje, hogy elszontyolodjon, máris felvillan egy lehetséges megoldás, és mire észbe kap, már követi is reménybeli új társait.*
Ha ez a szíved vágya *vállat von, és teljesíti a különös, ám alighanem az érdekeit szolgáló kérést, majd, számítva a következményekre, lép egy nagyot hátrafelé. Keményen küzd, hogy ne vigyorogjon, míg a beteggel és az undorodóval együtt gyakorlatilag parancsra elhagyja a hajót.*
Akkor most irány a Rumos Rókalyuk *vezényli, amint hallótávolságon kívülre kerülnek.* Úgyis épp találó a név!
*Nem bírja tovább, kitör belőle a nevetés, amit időnként bocsánatkérésekkel tűzdel, hiszen tisztában van azzal, hogy a fiú számára közel sem volt kellemes az élmény.*
~Épp ilyen emberek kellenek nekünk!~
Valószínűleg szórakoztatóbb, mint ez a mostani helyzet *kacsint. Arra sincs ideje, hogy elszontyolodjon, máris felvillan egy lehetséges megoldás, és mire észbe kap, már követi is reménybeli új társait.*
Ha ez a szíved vágya *vállat von, és teljesíti a különös, ám alighanem az érdekeit szolgáló kérést, majd, számítva a következményekre, lép egy nagyot hátrafelé. Keményen küzd, hogy ne vigyorogjon, míg a beteggel és az undorodóval együtt gyakorlatilag parancsra elhagyja a hajót.*
Akkor most irány a Rumos Rókalyuk *vezényli, amint hallótávolságon kívülre kerülnek.* Úgyis épp találó a név!
*Nem bírja tovább, kitör belőle a nevetés, amit időnként bocsánatkérésekkel tűzdel, hiszen tisztában van azzal, hogy a fiú számára közel sem volt kellemes az élmény.*
~Épp ilyen emberek kellenek nekünk!~
1245. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-10-31 09:54:48
Üzenet elküldve: 2014-10-31 09:54:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis kitérő//
* Csak elmosolyodik, fejét megingatja de nem tárgyalja tovább. Hiába a barlangokhoz a mélységiek más kép állnak mint a felszíniek bár neki a mélyben palotáik is voltak.*
- Akkor még van bőven munka a barlangoddal.
* Belegondol a Warg falka ottlétébe és bizonytalanul rázza meg a fejét.*
- Ha csak nincs több kijárata akkor más az erdőben vadászó lény nem élhet bent.
* Ilyenkor jön az a kérdés "És ha van?", akkor pedig komoly bajban vannak.
A bort témáját továbbiakban hanyagolják. A kérdésre azért röviden válaszol.*
- Bőven ráér. Most fontosabb dolgom van. *mondja miközben hátra néz, figyelve arra jár-e már valaki arra. Lassan biztosan életre kel a környék. Matrózok sietnek fel az egyik hajóra. Rikkantások hallatszanak miközben rövid vezényszavakra kilavíroznak a helyükről a nyílt tengerre. Nemsokára a kapitány ingerült hangját is teljesen elnyeli a hajó kürtje.
Ha tudná, hogy öccse már halott biztosan nem mesélne róla ilyen könnyedén de az évek óta keresett hím megtalálásának reménye megoldotta a nyelvét. Régi emlékek villannak elméjébe, csintalanok de kedvesek.
A szablya láttán elismerően bólint. Zora nem harcos, épp csak meg tudja védeni magát. Néhány hárítás, egy két egyszerű támadás majd időt és távolságot kell nyerni, hogy eltűnhessen a sikátorban.
A tea felajánlását nem fogadja el. A nőstény valahol sejtette is, hogy így lesz, hát visszateszi az üveget a táskába.*
- Ahogy gondolod. *mondja halkan. Tekintetét a víz fodrozódó habjain tartja. Várja a választ, mondhatni akár azt is, hogy türelmetlen bár egy rezzenésével sem mutatja. Az érkező szavakra a levegő bent marad a tüdejében. Meredten bámul maga elé. Furcsa sötét fájdalom mar a szívébe. Azt érzi mint mikor az árvaházba került. Mindenki meghalt, apja, anyja, testvérei. A kicsi húga és Raun is kivel korban legközelebb voltak. Egyedül volt, majd érkezett a hír, hogy itt majd ott is látták és ez reményt adott.*
- Biztos vagy benne? *ez az első szavakká formált gondolata majd valami ismertetőjelen gondolkodik, hogy azt kérhesse számon Nadaen. Nincs ilyen, vagy legalábbis nem tud róla.
- Mondta a nevét, hogy Zaraun?* kérdezi miközben felkászálódik a móló széléről. Nincs kedve, de még csak türelme sem egy helyben ülni.*
- Mutasd meg hol van.* szól a fájdalomtól már szinte üres jégszín szemekkel. Nem haragszik, nincs akire, vagy inkább csak még nincs kit vádoljon.
- Azt tudod, hogy történt? *kérdezi de szinte azonnal kapja is rá a választ hát fejét tehetetlenül rázza meg *Az nem lehet, a patak medrében is képes volt felmászni a hegytetőre. Ha megcsúszik akkor megkapaszkodik. *dühösen néz a tengerre.*
- Elvezetsz a teteméhez? *kérdezi néhány dühös kör után amit a mólon rótt le. Magában helyrerakta a dolgokat viszont ha megteheti szeretne méltóan elbúcsúzni utolsó rokonától.*
* Csak elmosolyodik, fejét megingatja de nem tárgyalja tovább. Hiába a barlangokhoz a mélységiek más kép állnak mint a felszíniek bár neki a mélyben palotáik is voltak.*
- Akkor még van bőven munka a barlangoddal.
* Belegondol a Warg falka ottlétébe és bizonytalanul rázza meg a fejét.*
- Ha csak nincs több kijárata akkor más az erdőben vadászó lény nem élhet bent.
* Ilyenkor jön az a kérdés "És ha van?", akkor pedig komoly bajban vannak.
A bort témáját továbbiakban hanyagolják. A kérdésre azért röviden válaszol.*
- Bőven ráér. Most fontosabb dolgom van. *mondja miközben hátra néz, figyelve arra jár-e már valaki arra. Lassan biztosan életre kel a környék. Matrózok sietnek fel az egyik hajóra. Rikkantások hallatszanak miközben rövid vezényszavakra kilavíroznak a helyükről a nyílt tengerre. Nemsokára a kapitány ingerült hangját is teljesen elnyeli a hajó kürtje.
Ha tudná, hogy öccse már halott biztosan nem mesélne róla ilyen könnyedén de az évek óta keresett hím megtalálásának reménye megoldotta a nyelvét. Régi emlékek villannak elméjébe, csintalanok de kedvesek.
A szablya láttán elismerően bólint. Zora nem harcos, épp csak meg tudja védeni magát. Néhány hárítás, egy két egyszerű támadás majd időt és távolságot kell nyerni, hogy eltűnhessen a sikátorban.
A tea felajánlását nem fogadja el. A nőstény valahol sejtette is, hogy így lesz, hát visszateszi az üveget a táskába.*
- Ahogy gondolod. *mondja halkan. Tekintetét a víz fodrozódó habjain tartja. Várja a választ, mondhatni akár azt is, hogy türelmetlen bár egy rezzenésével sem mutatja. Az érkező szavakra a levegő bent marad a tüdejében. Meredten bámul maga elé. Furcsa sötét fájdalom mar a szívébe. Azt érzi mint mikor az árvaházba került. Mindenki meghalt, apja, anyja, testvérei. A kicsi húga és Raun is kivel korban legközelebb voltak. Egyedül volt, majd érkezett a hír, hogy itt majd ott is látták és ez reményt adott.*
- Biztos vagy benne? *ez az első szavakká formált gondolata majd valami ismertetőjelen gondolkodik, hogy azt kérhesse számon Nadaen. Nincs ilyen, vagy legalábbis nem tud róla.
- Mondta a nevét, hogy Zaraun?* kérdezi miközben felkászálódik a móló széléről. Nincs kedve, de még csak türelme sem egy helyben ülni.*
- Mutasd meg hol van.* szól a fájdalomtól már szinte üres jégszín szemekkel. Nem haragszik, nincs akire, vagy inkább csak még nincs kit vádoljon.
- Azt tudod, hogy történt? *kérdezi de szinte azonnal kapja is rá a választ hát fejét tehetetlenül rázza meg *Az nem lehet, a patak medrében is képes volt felmászni a hegytetőre. Ha megcsúszik akkor megkapaszkodik. *dühösen néz a tengerre.*
- Elvezetsz a teteméhez? *kérdezi néhány dühös kör után amit a mólon rótt le. Magában helyrerakta a dolgokat viszont ha megteheti szeretne méltóan elbúcsúzni utolsó rokonától.*
1244. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-10-31 00:08:46
Üzenet elküldve: 2014-10-31 00:08:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A hajója befut a kikötőbe. Ott áll a hajó tatján, figyeli a munkát. A legénység serényen sürög, forog körülötte és készülődik a kikötéshez. Nagy a forgatag és a készülődés. Az áruval és utasokkal megterhelt hajója beáll a móló mellé. A matrózok leengedik a horgonyt és rögzítik a köteleket. A hajója kikötött. ~Végre megérkeztem.~ Megkönnyebbülve fújja ki magát és felveszi hátára batyuját. Megköszöni a kapitánynak az utat és köszön.*- Köszönök mindent. A viszont látásra. Jó szelet és szerencsés utat.* Kezet ráz a kapitánnyal. Kiszáll a hajóból a mólóra. Barátian és hálásan int a matrózoknak és elindul végig a mólón a part felé. A parton egy pillanatra megáll. Körbenéz. ~Remélem találok majd valakit aki útba igazit.~ Majd lassan továbbsétál.*
1243. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-10-30 23:06:38
Üzenet elküldve: 2014-10-30 23:06:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Kémkedés //
- Másik lehetőség? *csillan fel a fiú szeme* Miféle lehetőség?
*Egyértelműen azt várja, hogy a hölgyemény esetleg szít egy lázadást, így minden reményt megragadva hevesen kezd bólogatni, ám a lelkesedés hamar lefagy az arcáról.*
- Pár órára egyáltalán, egész napra be vagyok osztva. Sehogy nem engednek el, hacsak... *ekkor odafüttyent az öregnek, aki rögtön odasiet*
- Mit akarsz, fiú?
- Elszakadunk pár órára, te csak kövess, és majd undorodj! *ekkor Asmä felé fordul* Gyere, van egy ötletem! *azzal a fedélzet felé húzza a hölgyet, ahol a kijáratnál megáll, s a szája felé kezd mutogatni* Dugd le az ujjad a torkomon! Én képtelen lennék rá... Gyerünk!
*Ha a hölgyemény segít, akkor előre tessékeli az öreget - ha nem, akkor búsan áll tovább tehetetlenül -, s Asmä esetleg megcsiklandozná a torkát, akkor az öreg után gyorsan a fedélzetre lép, s kiereszti magából reggelijét, egyenesen az öreg cipőjére s a padlóra! Ő ekkor rögtön kapcsol, s elkezd "undorodni".*
- Fúj, de undorító vagy, te mocsok! Mit képzelsz magadról?! *a fiú erre adja a beteget, mintha a halálán lenne*
- Nagyon rosszul vagyok... *azzal imitál egy újabb öklendezést, s elkezd dülöngélni*
- Mi a búbánat van?! Ahh, ezt nem hiszem el... Húzz le a hajóról, mielőtt mindent összehánysz!
*Utasítja a kapitány, akit ekkor kevésbé sem érdekli, hogy egy munkás kis pihenőre megy, leginkább az foglalkoztatja, hogy a talpnyalói gyorsan eltüntessék a foltot, hogy szépen ragyoghasson újra a padló. Az utasítás után a fiú le is botorkál, nyomában az öreggel, aki szitkozódva követi őt, remélhetőleg a hölgyemény pedig mutatja az utat.*
- Másik lehetőség? *csillan fel a fiú szeme* Miféle lehetőség?
*Egyértelműen azt várja, hogy a hölgyemény esetleg szít egy lázadást, így minden reményt megragadva hevesen kezd bólogatni, ám a lelkesedés hamar lefagy az arcáról.*
- Pár órára egyáltalán, egész napra be vagyok osztva. Sehogy nem engednek el, hacsak... *ekkor odafüttyent az öregnek, aki rögtön odasiet*
- Mit akarsz, fiú?
- Elszakadunk pár órára, te csak kövess, és majd undorodj! *ekkor Asmä felé fordul* Gyere, van egy ötletem! *azzal a fedélzet felé húzza a hölgyet, ahol a kijáratnál megáll, s a szája felé kezd mutogatni* Dugd le az ujjad a torkomon! Én képtelen lennék rá... Gyerünk!
*Ha a hölgyemény segít, akkor előre tessékeli az öreget - ha nem, akkor búsan áll tovább tehetetlenül -, s Asmä esetleg megcsiklandozná a torkát, akkor az öreg után gyorsan a fedélzetre lép, s kiereszti magából reggelijét, egyenesen az öreg cipőjére s a padlóra! Ő ekkor rögtön kapcsol, s elkezd "undorodni".*
- Fúj, de undorító vagy, te mocsok! Mit képzelsz magadról?! *a fiú erre adja a beteget, mintha a halálán lenne*
- Nagyon rosszul vagyok... *azzal imitál egy újabb öklendezést, s elkezd dülöngélni*
- Mi a búbánat van?! Ahh, ezt nem hiszem el... Húzz le a hajóról, mielőtt mindent összehánysz!
*Utasítja a kapitány, akit ekkor kevésbé sem érdekli, hogy egy munkás kis pihenőre megy, leginkább az foglalkoztatja, hogy a talpnyalói gyorsan eltüntessék a foltot, hogy szépen ragyoghasson újra a padló. Az utasítás után a fiú le is botorkál, nyomában az öreggel, aki szitkozódva követi őt, remélhetőleg a hölgyemény pedig mutatja az utat.*
1242. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-10-30 22:32:39
Üzenet elküldve: 2014-10-30 22:32:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kémkedés//
*Mindaz, amit megtud, cseppet sem hangzik szépen, de ahhoz, hogy széppé váljon, elég picit változtatni a nézőponton. Ennek a legénységnek alighanem csak egy szikra kell, hogy robbanjon, és Asmänek van sejtése arról, hogy merre lelheti a szükséges tűzszerszámokat.*
Még gondolkozom, mihez kezdjek *feleli a visszatérése okát firtató kérdésre.
Visszanevet az öregre, aki a hajóval kapcsolatos szebb emlékei között szerepel.*
Talán tudok egy másik lehetőséget *folytatja, miután az öreg odébbállt, és úgy látja, más sem hallgatja ki őket.* Beszélhetünk róla, ha el tudsz szabadulni pár órára. Esetleg vihetnénk az öreget is, az után a múltkori után valószínűleg őt is érdekelné.
*Mindaz, amit megtud, cseppet sem hangzik szépen, de ahhoz, hogy széppé váljon, elég picit változtatni a nézőponton. Ennek a legénységnek alighanem csak egy szikra kell, hogy robbanjon, és Asmänek van sejtése arról, hogy merre lelheti a szükséges tűzszerszámokat.*
Még gondolkozom, mihez kezdjek *feleli a visszatérése okát firtató kérdésre.
Visszanevet az öregre, aki a hajóval kapcsolatos szebb emlékei között szerepel.*
Talán tudok egy másik lehetőséget *folytatja, miután az öreg odébbállt, és úgy látja, más sem hallgatja ki őket.* Beszélhetünk róla, ha el tudsz szabadulni pár órára. Esetleg vihetnénk az öreget is, az után a múltkori után valószínűleg őt is érdekelné.
1241. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-10-30 15:33:29
Üzenet elküldve: 2014-10-30 15:33:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis kitérő – Zoranyde//
*A lány hozzászólása a barlanghoz kissé meglepi. Szemeit összeszűkíti, úgy néz rá. Ha nem mondja ki sem találja, hogy sötét és vizes akkor ha nincs tűz. Szívesen a másik orrára kötné, hogy ennyire nem fogyatékos, de inkább visszafogja magát. Nem szeretné feleslegesen megsérteni a mélységit, hogy még feleslegesebb köröket futva vitatkozzanak el a dolgokon. Inkább csak ráhagyja. Már amennyire tudja, hiszen egy apró megjegyzés mégis elhagyja rumtalan ajkait.*
- Némi tűzrakóval együtt van sötét és nedvesség. *Mondja mosolyogva, de ebben a mosolyban, most semmi őszinteség nincsen.
A barlang feltárásával való problémáit, épp tegnap ecsetelte el az őrült elfnek, habár ezt a fehér hajú lány nem tudhatja.*
- Nem, nincs feltárva az egész. Lehet, hogy egy egész Warg falka él a barlangok mélyében. Vagy néhány temetetlen hulla, akik már korábban megpróbálták feltárni a helyet. *Vonja meg vállait. Őt magát annyira nem izgatja a barlang mélyének titka. Csak ha nem kincseket érő rejtekhelyek vannak ott. Ha ilyen tudomására jutna, akkor biza, ő lenne az első, aki végigjárná a barlangot, s ő is szorgalmazná a legjobban, hogy tárják fel mihamarabb.
A többes szám használatával nem foglalkozik. Nem tudhatja, hogy mire gondol a Zoranyde valójában, hiszen láthatta, hogy nem egyedül ment a Rókába. Feltételezheti, hogy vele él együtt – ami igaz is – s nem is kívánja ezen észrevételét megcáfolnia.
Újabb, őszintének nem mondható mosolyt villant a lányra, ahogy az üzletelésre térnek rá. De hamar lezárja a témát, de azért megjegyzi magának. Ha esetleg újra visszatér a régi iparba, akkor tudja, hogy kit kereshet, ha lesz egy kis felesleges jó minőségű bora. No meg anélkül is tudni fogja, hogy kit keressen, ha rábukkan egy ilyen kereskedőre.*
- Megegyeztünk. Persze, ezeket majd pontosítani kell a későbbiekben, de ez ráér, nem?
*Az, hogy nem lenne esélye a lánnyal szemben a napnál is világosabb. Még számára is, így erre csak helyeslően bólint a lánynak, ahogy a lágyan ringatózó hajókat szemléli.
Ám a következő kérdésre, folyamatosan úton járó tekintete, hirtelen megtorpan, egy hajó oldalán lógó vasmacskáján.*
~Hogy mégis hol? A sziklák alján, épp boncolásra várva.~
*Ám ezt így, nem mondhatja el a lánynak. Mély csendben tovább hallgatja a lány szavait, ahogy Szukafattyáról beszél. Egy emberhez méltó személynek, most ezekben a pillanatokban szívbemarkoló élményben kéne részesülniük. Megsajnálnia, s könnybe lábadnia szemének, ahogy az újratalálkozásról beszél az obszidián bőrű. Semmi ilyet nem érez, csak meredten bámulja a horgony szokatlan motívumait. Nem sok köze volt Szürkéhez, ahogy a lányhoz sincsen. Épp ezért nincs is értelme hazudnia, hogy hiú ábrándokat kergessen, egy későbbi találkozás reményében. De előbb inkább a lényegtelenebb kérdésekre válaszol.*
- Hogy milyet is? Mh… *Megpaskolja az oldalán lógó szablyát,re mélve, hogy ez kielégítő válasz lesz a lánynak.* - Ezt, több nem is kell nekem.
*No persze azt nem teszi hozzá, hogy ruhái, és csizmái rejtekében még számtalan kisebb éles, szúró fegyver található. Senki sem akarja magát kiadni egy esetleges ellenség számára, főleg, ha meghallja híreit.
Tekintetét lekapja, ahogy az üveg hangját meghallja. Szemei egyre jobban kitágulnak, ahogy megbűvölten nézi a palackot. Fejeit kissé oldalra dönti, ha még néhány percig így maradna, talán szája széléről a nyál is elkezdene csorogni. De hamar kiábrándul az italból, s fintorogva néz a lányra.*
- Azt hiszem, kihagyom. *Nem mintha baja lenne a teával, csak nem az ő itala. Ő elél vízen és rumon, más folyadék nem is kell neki.
A válasz, a véleményre meglepi. Vállát megvonva, szemeit visszafüggeszti a horgonyra.*
- Tudom, hogy hol van. A szirtek alatt fekszik, kifacsarodott végtagokkal. Mára már valószínű a varjak lakomájává vált.
*Nem sok információja van, csak annyi, amit előző este az elf elmesélt neki. Végül tekintetét letépi a hajó oldaláról s a lányra néz.*
- Azt hiszem sajnálom, nem hiszem, hogy ezt az információt vártad, de inkább tudd az igazat. Valószínű, hogy a tegnapi hatalmas esőzések idején lecsúszott a peremről. ~Vagy végeláthatatlan viszonzatlan szerelmembe halt bele.~
*Teszi hozzá magába. Várja a lány reakcióit, hogy méltóképpen készülhessen fel. Vagy menekül, vagy itt marad ülve. Az ilyen lényeknél ezeket nem lehet tudni. Jobb mindig a legrosszabbra felkészülnie. Nem ez lenne az első eset, hogy egy mélységi elől menekült el. És sikeres volt, hiszen még itt ül és virul.*
*A lány hozzászólása a barlanghoz kissé meglepi. Szemeit összeszűkíti, úgy néz rá. Ha nem mondja ki sem találja, hogy sötét és vizes akkor ha nincs tűz. Szívesen a másik orrára kötné, hogy ennyire nem fogyatékos, de inkább visszafogja magát. Nem szeretné feleslegesen megsérteni a mélységit, hogy még feleslegesebb köröket futva vitatkozzanak el a dolgokon. Inkább csak ráhagyja. Már amennyire tudja, hiszen egy apró megjegyzés mégis elhagyja rumtalan ajkait.*
- Némi tűzrakóval együtt van sötét és nedvesség. *Mondja mosolyogva, de ebben a mosolyban, most semmi őszinteség nincsen.
A barlang feltárásával való problémáit, épp tegnap ecsetelte el az őrült elfnek, habár ezt a fehér hajú lány nem tudhatja.*
- Nem, nincs feltárva az egész. Lehet, hogy egy egész Warg falka él a barlangok mélyében. Vagy néhány temetetlen hulla, akik már korábban megpróbálták feltárni a helyet. *Vonja meg vállait. Őt magát annyira nem izgatja a barlang mélyének titka. Csak ha nem kincseket érő rejtekhelyek vannak ott. Ha ilyen tudomására jutna, akkor biza, ő lenne az első, aki végigjárná a barlangot, s ő is szorgalmazná a legjobban, hogy tárják fel mihamarabb.
A többes szám használatával nem foglalkozik. Nem tudhatja, hogy mire gondol a Zoranyde valójában, hiszen láthatta, hogy nem egyedül ment a Rókába. Feltételezheti, hogy vele él együtt – ami igaz is – s nem is kívánja ezen észrevételét megcáfolnia.
Újabb, őszintének nem mondható mosolyt villant a lányra, ahogy az üzletelésre térnek rá. De hamar lezárja a témát, de azért megjegyzi magának. Ha esetleg újra visszatér a régi iparba, akkor tudja, hogy kit kereshet, ha lesz egy kis felesleges jó minőségű bora. No meg anélkül is tudni fogja, hogy kit keressen, ha rábukkan egy ilyen kereskedőre.*
- Megegyeztünk. Persze, ezeket majd pontosítani kell a későbbiekben, de ez ráér, nem?
*Az, hogy nem lenne esélye a lánnyal szemben a napnál is világosabb. Még számára is, így erre csak helyeslően bólint a lánynak, ahogy a lágyan ringatózó hajókat szemléli.
Ám a következő kérdésre, folyamatosan úton járó tekintete, hirtelen megtorpan, egy hajó oldalán lógó vasmacskáján.*
~Hogy mégis hol? A sziklák alján, épp boncolásra várva.~
*Ám ezt így, nem mondhatja el a lánynak. Mély csendben tovább hallgatja a lány szavait, ahogy Szukafattyáról beszél. Egy emberhez méltó személynek, most ezekben a pillanatokban szívbemarkoló élményben kéne részesülniük. Megsajnálnia, s könnybe lábadnia szemének, ahogy az újratalálkozásról beszél az obszidián bőrű. Semmi ilyet nem érez, csak meredten bámulja a horgony szokatlan motívumait. Nem sok köze volt Szürkéhez, ahogy a lányhoz sincsen. Épp ezért nincs is értelme hazudnia, hogy hiú ábrándokat kergessen, egy későbbi találkozás reményében. De előbb inkább a lényegtelenebb kérdésekre válaszol.*
- Hogy milyet is? Mh… *Megpaskolja az oldalán lógó szablyát,re mélve, hogy ez kielégítő válasz lesz a lánynak.* - Ezt, több nem is kell nekem.
*No persze azt nem teszi hozzá, hogy ruhái, és csizmái rejtekében még számtalan kisebb éles, szúró fegyver található. Senki sem akarja magát kiadni egy esetleges ellenség számára, főleg, ha meghallja híreit.
Tekintetét lekapja, ahogy az üveg hangját meghallja. Szemei egyre jobban kitágulnak, ahogy megbűvölten nézi a palackot. Fejeit kissé oldalra dönti, ha még néhány percig így maradna, talán szája széléről a nyál is elkezdene csorogni. De hamar kiábrándul az italból, s fintorogva néz a lányra.*
- Azt hiszem, kihagyom. *Nem mintha baja lenne a teával, csak nem az ő itala. Ő elél vízen és rumon, más folyadék nem is kell neki.
A válasz, a véleményre meglepi. Vállát megvonva, szemeit visszafüggeszti a horgonyra.*
- Tudom, hogy hol van. A szirtek alatt fekszik, kifacsarodott végtagokkal. Mára már valószínű a varjak lakomájává vált.
*Nem sok információja van, csak annyi, amit előző este az elf elmesélt neki. Végül tekintetét letépi a hajó oldaláról s a lányra néz.*
- Azt hiszem sajnálom, nem hiszem, hogy ezt az információt vártad, de inkább tudd az igazat. Valószínű, hogy a tegnapi hatalmas esőzések idején lecsúszott a peremről. ~Vagy végeláthatatlan viszonzatlan szerelmembe halt bele.~
*Teszi hozzá magába. Várja a lány reakcióit, hogy méltóképpen készülhessen fel. Vagy menekül, vagy itt marad ülve. Az ilyen lényeknél ezeket nem lehet tudni. Jobb mindig a legrosszabbra felkészülnie. Nem ez lenne az első eset, hogy egy mélységi elől menekült el. És sikeres volt, hiszen még itt ül és virul.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275