Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-05 20:43:37
Üzenet elküldve: 2014-07-05 20:43:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Szép, új világ//
*Mit a másik magában nagy kegyesen kedvességnek és segítőkészségnek titulál, az Ewica számára felér az elképzelhető legnagyobb sértéssel. Leginkább, mivel, ha hajlandóságot mutatna a javaslat megfogadására, vagy akár csak arra, hogy elgondolkodjon rajta, az utóbbi idők sanyarú senyvedését és minden küzdelmét tenné egy szemvillanás alatt semmissé. Egész egyszerűen értelmet vesztene minden egyes kínokkal övezett cselekedet, minek folyományán sikerült megszöknie. Nem, ezt egyszerűen képtelen lenne feldolgozni.
Így inkább küzd és ragaszkodik makacsul az igazához, még akkor is, ha ezzel vélhetően egyenest a vesztébe rohan.*
- Köszönöm az engedélyt!
*Vág vissza kissé lenyugodva, főleg mikor a másik bárgyú vigyora szétterpeszkedik arcán. Be kell látnia, kérdése visszafelé sült el, hiszen mit is tudhatna egy kuncsaft ezeknek a lányoknak a mindennapjairól.*
- Nem élvezted volna annyira, ha téged hág egy szakadt, rumtól bűzlő matróz.
*Nem mintha saját maga tapasztalta volna ezt, vagy bármely más példát, viszont nem egy ilyen alkalmat kellett végignéznie. Hát nem mosolygott rajtuk egy szemernyit sem.
Sértettsége viszont abban a pillanatban száll el, amint Jaz a nagymamáját említi. Hinne is neki, mint ahogy az uzsonna létezésében sem kételkedett soha, ha nem követné a fenyegetést az a bizonyos kacaj. Összezavarodott, képtelen állást foglalni magában a kurtizán nagyi létezésével kapcsolatban.*
- Nem a nagymamádat sértegetem, vagy bárkit, aki ezt csinálja, csak azokat, akik ennek kiteszik az embert. Minden mocsadékot, aki fizet, vagy pénzt fogad el ilyenért.
*Abba már nem gondol bele, hogy így meg Jaz az, akit sértegetése célpontjává tesz, hiszen ugye ő, legalábbis elmondása szerint, jó néhány aranyat hagyott már ott ezeknél a nőszemélyeknél, vagy sokkal inkább az őket áruba bocsájtóknál.*
*Mit a másik magában nagy kegyesen kedvességnek és segítőkészségnek titulál, az Ewica számára felér az elképzelhető legnagyobb sértéssel. Leginkább, mivel, ha hajlandóságot mutatna a javaslat megfogadására, vagy akár csak arra, hogy elgondolkodjon rajta, az utóbbi idők sanyarú senyvedését és minden küzdelmét tenné egy szemvillanás alatt semmissé. Egész egyszerűen értelmet vesztene minden egyes kínokkal övezett cselekedet, minek folyományán sikerült megszöknie. Nem, ezt egyszerűen képtelen lenne feldolgozni.
Így inkább küzd és ragaszkodik makacsul az igazához, még akkor is, ha ezzel vélhetően egyenest a vesztébe rohan.*
- Köszönöm az engedélyt!
*Vág vissza kissé lenyugodva, főleg mikor a másik bárgyú vigyora szétterpeszkedik arcán. Be kell látnia, kérdése visszafelé sült el, hiszen mit is tudhatna egy kuncsaft ezeknek a lányoknak a mindennapjairól.*
- Nem élvezted volna annyira, ha téged hág egy szakadt, rumtól bűzlő matróz.
*Nem mintha saját maga tapasztalta volna ezt, vagy bármely más példát, viszont nem egy ilyen alkalmat kellett végignéznie. Hát nem mosolygott rajtuk egy szemernyit sem.
Sértettsége viszont abban a pillanatban száll el, amint Jaz a nagymamáját említi. Hinne is neki, mint ahogy az uzsonna létezésében sem kételkedett soha, ha nem követné a fenyegetést az a bizonyos kacaj. Összezavarodott, képtelen állást foglalni magában a kurtizán nagyi létezésével kapcsolatban.*
- Nem a nagymamádat sértegetem, vagy bárkit, aki ezt csinálja, csak azokat, akik ennek kiteszik az embert. Minden mocsadékot, aki fizet, vagy pénzt fogad el ilyenért.
*Abba már nem gondol bele, hogy így meg Jaz az, akit sértegetése célpontjává tesz, hiszen ugye ő, legalábbis elmondása szerint, jó néhány aranyat hagyott már ott ezeknél a nőszemélyeknél, vagy sokkal inkább az őket áruba bocsájtóknál.*
1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-05 20:15:32
Üzenet elküldve: 2014-07-05 20:15:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Szép, új világ//
*Ennyit a kedvességről. Mit is gondolt, totál felesleges erre az ostoba kis libára vesztegetnie az idejét, meg jószándékát. Még tenne egy utolsó kísérletet, hogy felhívja a lány figyelmét arra, a kamaszkor se tart örökké, és pár év múlva, ha megéli már ifjú nő lesz, egy csomó szakmai tapasztalattal. Máskülönben meg úgyse éli meg. De minek a szó?*
-Bánom is én, nyírasd ki magad, ahogy akarod.
*Ad hanyag választ teljesen sztoikusan. Ám a kérdésre hatalmas vigyor terül szét arcán.*
-Naná!Többször is.
*Vajon leesik a kiscsajnak, hogy Jaz nem egészen olyan minőségben volt a lányosház látogatója, mint ő?*
-Kifejezetten tetszett.
*Elmerengő, igazán idióta mosoly suhan végig arcán, ami kifejezetten az ivarérett férfiak sajátja. Gyorsan röppen tova, és egy vérbeli színész tehetségével ölti fel a haragvást.*
-És ha még egy rossz szót szólsz a nagyanyámról elintézem, hogy a következő egy hétben ne legyen igényed szilárd táplálékra!
*Vidáman nevet fel, de sejthető nem volt ez egészen vicc.*
*Ennyit a kedvességről. Mit is gondolt, totál felesleges erre az ostoba kis libára vesztegetnie az idejét, meg jószándékát. Még tenne egy utolsó kísérletet, hogy felhívja a lány figyelmét arra, a kamaszkor se tart örökké, és pár év múlva, ha megéli már ifjú nő lesz, egy csomó szakmai tapasztalattal. Máskülönben meg úgyse éli meg. De minek a szó?*
-Bánom is én, nyírasd ki magad, ahogy akarod.
*Ad hanyag választ teljesen sztoikusan. Ám a kérdésre hatalmas vigyor terül szét arcán.*
-Naná!Többször is.
*Vajon leesik a kiscsajnak, hogy Jaz nem egészen olyan minőségben volt a lányosház látogatója, mint ő?*
-Kifejezetten tetszett.
*Elmerengő, igazán idióta mosoly suhan végig arcán, ami kifejezetten az ivarérett férfiak sajátja. Gyorsan röppen tova, és egy vérbeli színész tehetségével ölti fel a haragvást.*
-És ha még egy rossz szót szólsz a nagyanyámról elintézem, hogy a következő egy hétben ne legyen igényed szilárd táplálékra!
*Vidáman nevet fel, de sejthető nem volt ez egészen vicc.*
1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-05 19:57:41
Üzenet elküldve: 2014-07-05 19:57:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Szép, új világ//
*Még ebben a felpaprikázott állapotában is kerít alkalmat arra, hogy némi elégtétel járja át mellkasát pár lélegzetvételnyi időre. Végre ő fojtotta a másikba szavait, s talán végre sikerült lecsippentenie magabiztosságából egy egészen kicsiny részt. Ám ez az érzet hamar el is illan az újabb gúnyos megjegyzés hallatán.
~Tudja ez miket beszél?~ Hitetlenkedő tekintet lágyítja arcának dühödt vonásait, míg a másik javaslatát hallgatja. Végig olyan kérdések cikáznak agyában, melyek ennek a mit sem tudó alaknak az elmeállapotát és tapasztalatait hivatottak nem éppen szalonképes formában megkérdőjelezni, miközben fejével nemleges ingatásba kezd.*
- Olyan szemétládáknak nyújthatnék örömet, akiknek az az élvezet, hogy kamaszokon töltik ki mocskos és durva vágyaikat, és ezért még fizetni is hajlandóak, nem is keveset. Akinek pedig azt jelenti a megvédés, hogy ennek fejében ezek elé vet, annak a védelméből köszönöm nem kérek! Inkább a bolhák.
*Veszi át a szót, mintha csak versengenének, ki tud egy szuszra több érvet felsorakoztatni a másikkal szemben.*
- Jártál te már egyáltalán ilyen helyen?
*Egészen logikus a felvetés, hiszen szerény véleménye szerint aki ilyen mesébe illően képes lefesteni ezeket a létesítményeket, s azon dolgokat, mik falai oltalmában zajlanak, az bizony vajmi keveset tudhat róluk.*
*Még ebben a felpaprikázott állapotában is kerít alkalmat arra, hogy némi elégtétel járja át mellkasát pár lélegzetvételnyi időre. Végre ő fojtotta a másikba szavait, s talán végre sikerült lecsippentenie magabiztosságából egy egészen kicsiny részt. Ám ez az érzet hamar el is illan az újabb gúnyos megjegyzés hallatán.
~Tudja ez miket beszél?~ Hitetlenkedő tekintet lágyítja arcának dühödt vonásait, míg a másik javaslatát hallgatja. Végig olyan kérdések cikáznak agyában, melyek ennek a mit sem tudó alaknak az elmeállapotát és tapasztalatait hivatottak nem éppen szalonképes formában megkérdőjelezni, miközben fejével nemleges ingatásba kezd.*
- Olyan szemétládáknak nyújthatnék örömet, akiknek az az élvezet, hogy kamaszokon töltik ki mocskos és durva vágyaikat, és ezért még fizetni is hajlandóak, nem is keveset. Akinek pedig azt jelenti a megvédés, hogy ennek fejében ezek elé vet, annak a védelméből köszönöm nem kérek! Inkább a bolhák.
*Veszi át a szót, mintha csak versengenének, ki tud egy szuszra több érvet felsorakoztatni a másikkal szemben.*
- Jártál te már egyáltalán ilyen helyen?
*Egészen logikus a felvetés, hiszen szerény véleménye szerint aki ilyen mesébe illően képes lefesteni ezeket a létesítményeket, s azon dolgokat, mik falai oltalmában zajlanak, az bizony vajmi keveset tudhat róluk.*
1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-05 19:05:44
Üzenet elküldve: 2014-07-05 19:05:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Szép, új világ//
*Na végre, csak lelép a kicsike. Elenged egy győztes vigyort, ami gyorsan reppen tova, és ad helyet valami szokatlan borúnak. De rendjén van ez, így kell érezni, miközben búcsút intünk a halálba menőnek. Mert számára kétség sem férhet hozzá, hogy cudar sors vár a lányra. Egy pillanatra meg is sajnálja, de akkor jön a pulykakakaskodás, esetében csibéskedés. Már fejtené is ki vigyorogva mit vél tudni a lányról, de nem juthat szóhoz. A sztori egészen más, mint, amit várt. Hogy igaz, abban nem kételkedik, ez a lány túl ártatlan még ahhoz, hogy hazudjon. Kicsit döbbent fejet vág, egyrészt a kirohanás, másrészt a bejelentés miatt. De hamar összeszedi magát.*
-Vagyis mégis csak jobbak ott a kilátásaid.
*Jegyzi meg pofátlan elégtétellel, a sajnálat legkisebb jele nélkül. Majd egy szemvillantás alatt vált, és máris békülékenyebb hangon kezdi.*
-Nézd, nem sok esélyed van, lehetőséged még ennyi se. Komolyan el kellene gondolkodnod azon, mihez kezdj. És a te esetedben, talán épp a kurtizánkodás lenne a legjobb lépés.
*Nem használja azt a csúnya szót, nem úgy nevelték. Meg aztán az ember (vagy elf) fia ne illesse már a saját anyját ilyen jelzőkkel, akárki is volt az a nőszemély. Kizárólag csak akkor ocsmánykodik, ha verést akar kiprovokálni. De még Ewicát sem sértené meg azzal a kifejezéssel.*
-Fedél lenne a fejed felett, rendes ruhák, étel az asztalon, mosakodhatnál naponta, lenne, aki megvédene, és olyan férfiaknak nyújthatnál örömet és vigaszt, akik mástól nem kaphatják meg. Semmivel sem rosszabb, mint az utcán, bolhák között aludni, akkor enni, és fürödni, ha nagy ritkán szerencséd van, és másoktól várni a boldogulást. Mert ahogy nézem, a tolvajláshoz, és csaláshoz, még annyi tehetséged se lenne.
*Egy szuszra fújja el az egészet, és igen, komolyan is gondolja, most nem gúnyolódik, nem sérteget, tanácsot ad, úgy, mint, aki tudja miről beszél. Mint akit komolyan érdekel a másik sorsa. Mert Ewica addig marad életben, még valaki segíti, ezt azért a lány is sejti.
Tiszta, zöld tekintetével már-már könyörögve néz fel a fruskára, ne legyen bolond, hallgasson az okosabbra.*
*Na végre, csak lelép a kicsike. Elenged egy győztes vigyort, ami gyorsan reppen tova, és ad helyet valami szokatlan borúnak. De rendjén van ez, így kell érezni, miközben búcsút intünk a halálba menőnek. Mert számára kétség sem férhet hozzá, hogy cudar sors vár a lányra. Egy pillanatra meg is sajnálja, de akkor jön a pulykakakaskodás, esetében csibéskedés. Már fejtené is ki vigyorogva mit vél tudni a lányról, de nem juthat szóhoz. A sztori egészen más, mint, amit várt. Hogy igaz, abban nem kételkedik, ez a lány túl ártatlan még ahhoz, hogy hazudjon. Kicsit döbbent fejet vág, egyrészt a kirohanás, másrészt a bejelentés miatt. De hamar összeszedi magát.*
-Vagyis mégis csak jobbak ott a kilátásaid.
*Jegyzi meg pofátlan elégtétellel, a sajnálat legkisebb jele nélkül. Majd egy szemvillantás alatt vált, és máris békülékenyebb hangon kezdi.*
-Nézd, nem sok esélyed van, lehetőséged még ennyi se. Komolyan el kellene gondolkodnod azon, mihez kezdj. És a te esetedben, talán épp a kurtizánkodás lenne a legjobb lépés.
*Nem használja azt a csúnya szót, nem úgy nevelték. Meg aztán az ember (vagy elf) fia ne illesse már a saját anyját ilyen jelzőkkel, akárki is volt az a nőszemély. Kizárólag csak akkor ocsmánykodik, ha verést akar kiprovokálni. De még Ewicát sem sértené meg azzal a kifejezéssel.*
-Fedél lenne a fejed felett, rendes ruhák, étel az asztalon, mosakodhatnál naponta, lenne, aki megvédene, és olyan férfiaknak nyújthatnál örömet és vigaszt, akik mástól nem kaphatják meg. Semmivel sem rosszabb, mint az utcán, bolhák között aludni, akkor enni, és fürödni, ha nagy ritkán szerencséd van, és másoktól várni a boldogulást. Mert ahogy nézem, a tolvajláshoz, és csaláshoz, még annyi tehetséged se lenne.
*Egy szuszra fújja el az egészet, és igen, komolyan is gondolja, most nem gúnyolódik, nem sérteget, tanácsot ad, úgy, mint, aki tudja miről beszél. Mint akit komolyan érdekel a másik sorsa. Mert Ewica addig marad életben, még valaki segíti, ezt azért a lány is sejti.
Tiszta, zöld tekintetével már-már könyörögve néz fel a fruskára, ne legyen bolond, hallgasson az okosabbra.*
1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-05 18:38:08
Üzenet elküldve: 2014-07-05 18:38:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Szép, új világ//
*A gúnyos kacajra, saját ajkán görbülő gúnyos félmosolyával reagál. Már szinte megszokta, hogy bármit mond, ilyen reakciót vált ki a másikból, felesleges is erőlködnie, sértődnie, visszavágnia. Talán túl fáradt és túl éhes már ahhoz, hogy ilyen szélmalom harcot vívjon tulajdon lényének elismertetéséért.
Viszont ez a fiú kezd egyre gyanúsabb lenni neki! ~Mert megteheti...~ A válasz, a többi hasonló megjegyzéssel együtt nézve arra enged következtetni, hogy mégsem annyira jók a körülmények Jaz háza táján. Vagy kicsit sem törődnek vele szülei, vagy...~Nincsenek is neki?~ Érdekes fordulat, már amennyiben helyesen következtet; azért mérget venni még nem merne rá.
Mivel már nem számít többre, ami kettejük rövid és nagyrészt kellemetlen ismeretségét illeti, fáradt mozdulatokkal tápászkodik fel eddigi helyzetéből. A mozdulatot azonban egy váratlan visszakérdezés akasztja meg. ~Elkényeztetett?!?~ Újra tűz költözik zöldjeibe, s az eddigi melankóliát most harcos kedv váltja fel. Karjait csípőre teszi, fejét félre biccenti, így hallgatja végig esélyeinek latolgatását.*
- Ugyan mit tudsz te rólam? *lép egy lépéssel közelebb a ládán ücsörgőhöz. Hangját a szokásosnál hangosabbra ereszti, jól érezhető benne a hitetlenkedés és némi sértettség.*
- Eladtak kurvának. Ha nem szököm el, ezt naponta megtennék velem, pontosan ebben a sorrendben, és még csak meg sem ölnének, ha végeztek!
*Észre sem vette, de dühében ökölbe szorult mindkét keze, nem mintha bármit is kezdeni szándékozna ezzel a ténnyel. Régen mérgesítette már fel ennyire olyasvalaki, akire még merhet is haragudni ilyen nyíltan.*
*A gúnyos kacajra, saját ajkán görbülő gúnyos félmosolyával reagál. Már szinte megszokta, hogy bármit mond, ilyen reakciót vált ki a másikból, felesleges is erőlködnie, sértődnie, visszavágnia. Talán túl fáradt és túl éhes már ahhoz, hogy ilyen szélmalom harcot vívjon tulajdon lényének elismertetéséért.
Viszont ez a fiú kezd egyre gyanúsabb lenni neki! ~Mert megteheti...~ A válasz, a többi hasonló megjegyzéssel együtt nézve arra enged következtetni, hogy mégsem annyira jók a körülmények Jaz háza táján. Vagy kicsit sem törődnek vele szülei, vagy...~Nincsenek is neki?~ Érdekes fordulat, már amennyiben helyesen következtet; azért mérget venni még nem merne rá.
Mivel már nem számít többre, ami kettejük rövid és nagyrészt kellemetlen ismeretségét illeti, fáradt mozdulatokkal tápászkodik fel eddigi helyzetéből. A mozdulatot azonban egy váratlan visszakérdezés akasztja meg. ~Elkényeztetett?!?~ Újra tűz költözik zöldjeibe, s az eddigi melankóliát most harcos kedv váltja fel. Karjait csípőre teszi, fejét félre biccenti, így hallgatja végig esélyeinek latolgatását.*
- Ugyan mit tudsz te rólam? *lép egy lépéssel közelebb a ládán ücsörgőhöz. Hangját a szokásosnál hangosabbra ereszti, jól érezhető benne a hitetlenkedés és némi sértettség.*
- Eladtak kurvának. Ha nem szököm el, ezt naponta megtennék velem, pontosan ebben a sorrendben, és még csak meg sem ölnének, ha végeztek!
*Észre sem vette, de dühében ökölbe szorult mindkét keze, nem mintha bármit is kezdeni szándékozna ezzel a ténnyel. Régen mérgesítette már fel ennyire olyasvalaki, akire még merhet is haragudni ilyen nyíltan.*
1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-05 18:03:20
Üzenet elküldve: 2014-07-05 18:03:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Szép, új világ//
*Legalább belátja saját, reménytelen helyzetét. Jaz ezt fejlődésként könyveli el. Gúnyosan felnevet a lány válaszán. Mert valahol, a szomorú, és szánni való mélyén igenis vicces Ewica naivitása. A bezzegre csak megvonja vállait.*
-Megtehetem.
*És így igaz, érte nem aggódnak, őt nem róják meg, ha csak hajnalok-hajnalán jelenik meg újra, nem kérik számon hol járt, nem szidják, ha részeg, koszos, és összevert. Az sem szúr szemet senkinek, ha napokra, hetekre elkóborol. Ellenben neki nincs is otthona.
Pusztán csak egy dolog miatt morgolódna apja, igen kitartóan, és hosszasan. De Jazt az sem érdekli igazán.*
-Ennyire?
*Kérdez vissza rövid gondolkodás után megjátszott megrökönyödéssel.*
-Mi az, hogy ennyire? Mit tudsz te, elkényeztetett kis pukkancs erről a helyről? Ha a Sírásóba, vagy a kis patkányaiba futsz bele elsőként, már rég halott lennél.
*Gonoszul éles a hangja, a megvetést ismét jól tükrözi arca, bár az most inkább szól az említetteknek, mint a lánynak.*
-És az a szerencsésebb eset. Szóval, mi is lehet annál ijesztőbb, mint hogy a rongyaidért vernek agyon, és puszta állatias szükségletből, meg valami perverz önelégültségből, amivel maguknak bizonyítják hatalmuk tesznek rajtad erőszakot, talán pont ebben a sorrendben?
*Még mindig rendíthetetlenül hisz abban, hogy Ewica egy besértődött, ostoba kislány, aki megszökött otthonról, mert nem kapott plusz egy kanál porcukrot a sütikéjére. Vagy valami hasonlóan eget rengető igazságtalanság miatt.*
*Legalább belátja saját, reménytelen helyzetét. Jaz ezt fejlődésként könyveli el. Gúnyosan felnevet a lány válaszán. Mert valahol, a szomorú, és szánni való mélyén igenis vicces Ewica naivitása. A bezzegre csak megvonja vállait.*
-Megtehetem.
*És így igaz, érte nem aggódnak, őt nem róják meg, ha csak hajnalok-hajnalán jelenik meg újra, nem kérik számon hol járt, nem szidják, ha részeg, koszos, és összevert. Az sem szúr szemet senkinek, ha napokra, hetekre elkóborol. Ellenben neki nincs is otthona.
Pusztán csak egy dolog miatt morgolódna apja, igen kitartóan, és hosszasan. De Jazt az sem érdekli igazán.*
-Ennyire?
*Kérdez vissza rövid gondolkodás után megjátszott megrökönyödéssel.*
-Mi az, hogy ennyire? Mit tudsz te, elkényeztetett kis pukkancs erről a helyről? Ha a Sírásóba, vagy a kis patkányaiba futsz bele elsőként, már rég halott lennél.
*Gonoszul éles a hangja, a megvetést ismét jól tükrözi arca, bár az most inkább szól az említetteknek, mint a lánynak.*
-És az a szerencsésebb eset. Szóval, mi is lehet annál ijesztőbb, mint hogy a rongyaidért vernek agyon, és puszta állatias szükségletből, meg valami perverz önelégültségből, amivel maguknak bizonyítják hatalmuk tesznek rajtad erőszakot, talán pont ebben a sorrendben?
*Még mindig rendíthetetlenül hisz abban, hogy Ewica egy besértődött, ostoba kislány, aki megszökött otthonról, mert nem kapott plusz egy kanál porcukrot a sütikéjére. Vagy valami hasonlóan eget rengető igazságtalanság miatt.*
1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-05 17:40:13
Üzenet elküldve: 2014-07-05 17:40:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Szép, új világ//
*Bár választ kap hirtelen jött kérdésére, az korántsem olyan kimerítő, mint amire számított. Azt hitte, majd hall egy jó kis sztorit miértekkel és mikéntekkel, vagy legalább pár izgalmas részletet...mondjuk, így utólag belegondolva már maga sem érti, miért bízott ilyenben, eddig sem volt különösképpen közlékeny a fiú. Ám nem feszegeti tovább a témát, érzése szerint úgysem járna sikerrel a további faggatózásban, ezért egy egykedvű vállrándítással zárja le a kérdést.
Nem tudja, most mi fog következni, hol fogja tölteni az éjszakát, a holnapot, vagy úgy egyáltalán az összes hátralévő napját. Kellene valamiféle terv, de nagyon gyorsan. Épp ezen aggodalmaiba mélyedve éri Jaz kérdése, mire nem felel azonnal. Mégis mit mondhatna? Na meg ő is feltehetné ugyan ezt a srácnak.*
- Nem, szerintem sem. *ismeri el egykedvűen.*
- De, ahova haza mehetnék, az még ennyire sem.
*Nem fog itt sírva fakadni, vagy bármi ilyesmi, arra már volt elég ideje eddig is; inkább kicsit előre dőlve, még mindig térdeit ölelve, állát támasztja rá az egyikre.*
- Bezzeg téged gondolom vacsorával várnak, mégis itt ücsörögsz.
*Bár választ kap hirtelen jött kérdésére, az korántsem olyan kimerítő, mint amire számított. Azt hitte, majd hall egy jó kis sztorit miértekkel és mikéntekkel, vagy legalább pár izgalmas részletet...mondjuk, így utólag belegondolva már maga sem érti, miért bízott ilyenben, eddig sem volt különösképpen közlékeny a fiú. Ám nem feszegeti tovább a témát, érzése szerint úgysem járna sikerrel a további faggatózásban, ezért egy egykedvű vállrándítással zárja le a kérdést.
Nem tudja, most mi fog következni, hol fogja tölteni az éjszakát, a holnapot, vagy úgy egyáltalán az összes hátralévő napját. Kellene valamiféle terv, de nagyon gyorsan. Épp ezen aggodalmaiba mélyedve éri Jaz kérdése, mire nem felel azonnal. Mégis mit mondhatna? Na meg ő is feltehetné ugyan ezt a srácnak.*
- Nem, szerintem sem. *ismeri el egykedvűen.*
- De, ahova haza mehetnék, az még ennyire sem.
*Nem fog itt sírva fakadni, vagy bármi ilyesmi, arra már volt elég ideje eddig is; inkább kicsit előre dőlve, még mindig térdeit ölelve, állát támasztja rá az egyikre.*
- Bezzeg téged gondolom vacsorával várnak, mégis itt ücsörögsz.
1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-05 14:28:26
Üzenet elküldve: 2014-07-05 14:28:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Szigeti vész//
*Ahogy Zopal oda áll az idegen mellé szó nélkül mások is így tesznek. Kicsit komikus helyzet. Ha nem idegenek között lenne akkor bizonyára megmosolyogná de, így csak áll merev arccal mintha semmi sem történt volna. Nyílik az ajtó és megkérdik, hogy ők meg kik. Zopal épp elgondolkozik egy logikus magyarázaton mikor megjelenik még valaki és inkább beeresztik őket. Ott kiderül, hogy a pletyka igaz és tényleg van egy ilyen vízi lény a birtokukban. Zopal ahogy megpillantja tágra mered a szeme. Sosem hitt abban, hogy tényleg vannak értelmes fajok a tengerek mélyén. Fejben elkezdi számolgatni hány régi tengerészcimborájának tartozik és mennyivel de, hamar rájön, hogy arra Arthenior egész kincstára nem lenne elég. Ő magát a lényt szólítja meg.*
-Mi szabadult el?
*Ahogy Zopal oda áll az idegen mellé szó nélkül mások is így tesznek. Kicsit komikus helyzet. Ha nem idegenek között lenne akkor bizonyára megmosolyogná de, így csak áll merev arccal mintha semmi sem történt volna. Nyílik az ajtó és megkérdik, hogy ők meg kik. Zopal épp elgondolkozik egy logikus magyarázaton mikor megjelenik még valaki és inkább beeresztik őket. Ott kiderül, hogy a pletyka igaz és tényleg van egy ilyen vízi lény a birtokukban. Zopal ahogy megpillantja tágra mered a szeme. Sosem hitt abban, hogy tényleg vannak értelmes fajok a tengerek mélyén. Fejben elkezdi számolgatni hány régi tengerészcimborájának tartozik és mennyivel de, hamar rájön, hogy arra Arthenior egész kincstára nem lenne elég. Ő magát a lényt szólítja meg.*
-Mi szabadult el?
1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-05 14:13:55
Üzenet elküldve: 2014-07-05 14:13:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Szigeti vész//
*Marin kissé meglepődik, mikor felsorakoznak mögé még páran, s az egyikük néven is nevezi az ő jövetelének célját. Alaposan szemügyre veszi a férfit, de nem ismerős az arca, így nyilván nem volt ott a hajón, ahol találkoztak a lényekkel. De akkor honnan tudja, hogy talmidoknak hívják magukat? A hajó legénységén kívül más nem tudott róluk, így a nevük is csak tőlük tudható. Marin egy kétlábú kopoltyús vízi szörny miatt jött ide, nem kifejezetten egy Talmid miatt - az már egy másik dolog, hogy ő össze tudta kapcsolni ezt a két dolgot a birtokolt információiból.
Már épp szóvá tenné a dolgot, mikor egy törpe kacsázik oda hozzájuk, ki viszont már ismerősen dereng a testőr fejében. Ő ott volt a hajón, ez bizonyos, bár a nevét meg nem tudná mondani.
A Penész nevezetű - mert mint kiderült a törpe emlékszik a nevére - odavezeti őket a lényhez, mely másképp fest, mint amelyekre Marin emlékezett. Bár nem csoda, azok harcosok voltak, s nyilván azokból is a jobbik fajta. Szent helyet őriztek, talán magasabb kasztba tartoztak, ha van náluk olyasmi, mindegy is.*
- Minden erre járó érdeklődőnek megmutatják? *kérdezi Marin szemrehányóan a hely tulajdonosát* - Csak mert akkor pénzt is szedhetnének, hátha lesz belőle hasznuk...
*Kissé zavarja a tény, hogy az orkot és a másik idegent minden kérdés nélkül beengedték, valamint egészen a lényig kalauzolták. Így nem igazán tud hitelt adni azok szavaknak, miszerint nem akarták, hogy a dolog kitudódjon...
A talmid szavaira sötét képen öntik el Marin képzeletét egy hatalmas vízalatti bestiáról ami méteres karjaival húzza le a mélybe áldozatait. Túl vad a fantáziája, de végül is csak az maradt neki.*
- Tapasztaltak mostanság szokatlan dolgokat a tengeren? *teszi fel a kérdést, mert a kép mégis csak szöget ütött a fejében, s mert már annak idején is megsajnálta ezt a vízalatti társadalmat.*
*Marin kissé meglepődik, mikor felsorakoznak mögé még páran, s az egyikük néven is nevezi az ő jövetelének célját. Alaposan szemügyre veszi a férfit, de nem ismerős az arca, így nyilván nem volt ott a hajón, ahol találkoztak a lényekkel. De akkor honnan tudja, hogy talmidoknak hívják magukat? A hajó legénységén kívül más nem tudott róluk, így a nevük is csak tőlük tudható. Marin egy kétlábú kopoltyús vízi szörny miatt jött ide, nem kifejezetten egy Talmid miatt - az már egy másik dolog, hogy ő össze tudta kapcsolni ezt a két dolgot a birtokolt információiból.
Már épp szóvá tenné a dolgot, mikor egy törpe kacsázik oda hozzájuk, ki viszont már ismerősen dereng a testőr fejében. Ő ott volt a hajón, ez bizonyos, bár a nevét meg nem tudná mondani.
A Penész nevezetű - mert mint kiderült a törpe emlékszik a nevére - odavezeti őket a lényhez, mely másképp fest, mint amelyekre Marin emlékezett. Bár nem csoda, azok harcosok voltak, s nyilván azokból is a jobbik fajta. Szent helyet őriztek, talán magasabb kasztba tartoztak, ha van náluk olyasmi, mindegy is.*
- Minden erre járó érdeklődőnek megmutatják? *kérdezi Marin szemrehányóan a hely tulajdonosát* - Csak mert akkor pénzt is szedhetnének, hátha lesz belőle hasznuk...
*Kissé zavarja a tény, hogy az orkot és a másik idegent minden kérdés nélkül beengedték, valamint egészen a lényig kalauzolták. Így nem igazán tud hitelt adni azok szavaknak, miszerint nem akarták, hogy a dolog kitudódjon...
A talmid szavaira sötét képen öntik el Marin képzeletét egy hatalmas vízalatti bestiáról ami méteres karjaival húzza le a mélybe áldozatait. Túl vad a fantáziája, de végül is csak az maradt neki.*
- Tapasztaltak mostanság szokatlan dolgokat a tengeren? *teszi fel a kérdést, mert a kép mégis csak szöget ütött a fejében, s mert már annak idején is megsajnálta ezt a vízalatti társadalmat.*
1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-05 13:33:51
Üzenet elküldve: 2014-07-05 13:33:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Szép, új világ//
*A váratlan kérdésre finoman rándul szemöldöke abba a bizonyos furcsálva-érdeklődő tartományba. Kapásból vágna vissza, hogy mi közöd hozzá? De kegyesen ad hanyag választ, egy laza vállvonás kíséretében.*
-Mert én így akartam.
*Tekintete, és hangsúlya egyaránt nyomatékosítja, hogy részéről ezzel a témát lezárta, és a további faggatás eredménytelen lenne sérülései kapcsán. Túl mélyről ered annak a dolognak a forrása, hogy miért provokál ki másokból rendre pofonokat, túl sok régi sebet sző át, olyanokat, amik leginkább a lelket terhelik, hogy Jaz maga komolyabban elgondolkodjon rajta. A sebeket nem szerencsés piszkálgatni, ezt egész kicsin megtanulta. És nem is illő idegenek előtt.
Persze meg van erre is az egészen felületes, praktikusan egyszerű válasza, de Ewicának, még ahhoz sincs semmi köze.
A kulacsot egy nagy sóhajjal ledugaszolva dobja maga mellé, ismét felveszi az érdeklődő, előre hajló pózt.*
-Miért vagy még itt? Menj szépen haza. Ez a világ nem neked való.
A hozzászólás írója (Jaz Loghin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.05 13:37:35
*A váratlan kérdésre finoman rándul szemöldöke abba a bizonyos furcsálva-érdeklődő tartományba. Kapásból vágna vissza, hogy mi közöd hozzá? De kegyesen ad hanyag választ, egy laza vállvonás kíséretében.*
-Mert én így akartam.
*Tekintete, és hangsúlya egyaránt nyomatékosítja, hogy részéről ezzel a témát lezárta, és a további faggatás eredménytelen lenne sérülései kapcsán. Túl mélyről ered annak a dolognak a forrása, hogy miért provokál ki másokból rendre pofonokat, túl sok régi sebet sző át, olyanokat, amik leginkább a lelket terhelik, hogy Jaz maga komolyabban elgondolkodjon rajta. A sebeket nem szerencsés piszkálgatni, ezt egész kicsin megtanulta. És nem is illő idegenek előtt.
Persze meg van erre is az egészen felületes, praktikusan egyszerű válasza, de Ewicának, még ahhoz sincs semmi köze.
A kulacsot egy nagy sóhajjal ledugaszolva dobja maga mellé, ismét felveszi az érdeklődő, előre hajló pózt.*
-Miért vagy még itt? Menj szépen haza. Ez a világ nem neked való.
A hozzászólás írója (Jaz Loghin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.05 13:37:35
1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-05 11:27:52
Üzenet elküldve: 2014-07-05 11:27:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Szép, új világ//
*Neem...nem azért utazott ennyit, hogy ugyan abba a helyzetbe keverje magát. Majd pont egy fél adagnyi uzsonna miatt fogja testét áruba bocsájtani? Egészen biztosan nem! Persze, amennyiben erőszakkal kívánják ártatlanságát megbecsteleníteni, sokat nem tehet ellene, maradék erejének bevetésén kívül.
Szerencsére azonban erre nem kerül sor...egyelőre. A baljós megjegyzést és minden bizonnyal megnyerőnek szánt mosolyt követően lassan enged a szorítás, hogy egy meglepően gyengéd mozdulatot követően teljesen meg is szűnjön a közelség. Ahogy az ujjak már-már becézve szaladnak végig derekán, libabőrben áll fel nyomukon Ewica bőre, de ez sem akadályozza meg abban, hogy a fiúval egy időben lépjen egyet hátra. Háta így a raktár falának ütődik tompán.
~Nem vagyok a hasznára?~ Váratlanul rosszul esik neki a kijelentés. Fogalma sincs, hogy kéne most érezze magát; egy részről megkönnyebbült, hogy mégsem kerül itt ma sor pikánsabb történésekre, másrészről, tagadhatatlanul ez a srác most az egyetlen esélye az élelemhez jutáshoz. Lassan csusszan a földre, végig súrolva az építmény oldalát, hogy ültében térdeit átölelve állapodjon meg.*
- Miért vertek meg?
*Pár perc néma nézelődést követően, melyet Jaz tanulmányozásával töltött, valahogyan ez a kérdés furakodott elő gondolatai mélyéről. Talán az esélytelenek nyugalmával fecseg immár össze-vissza, vagy épp egészen más irányból próbálja megközelíteni a helyzetet? Még ő maga sem tudja.*
A hozzászólás írója (Ewica Delis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.05 11:30:58
*Neem...nem azért utazott ennyit, hogy ugyan abba a helyzetbe keverje magát. Majd pont egy fél adagnyi uzsonna miatt fogja testét áruba bocsájtani? Egészen biztosan nem! Persze, amennyiben erőszakkal kívánják ártatlanságát megbecsteleníteni, sokat nem tehet ellene, maradék erejének bevetésén kívül.
Szerencsére azonban erre nem kerül sor...egyelőre. A baljós megjegyzést és minden bizonnyal megnyerőnek szánt mosolyt követően lassan enged a szorítás, hogy egy meglepően gyengéd mozdulatot követően teljesen meg is szűnjön a közelség. Ahogy az ujjak már-már becézve szaladnak végig derekán, libabőrben áll fel nyomukon Ewica bőre, de ez sem akadályozza meg abban, hogy a fiúval egy időben lépjen egyet hátra. Háta így a raktár falának ütődik tompán.
~Nem vagyok a hasznára?~ Váratlanul rosszul esik neki a kijelentés. Fogalma sincs, hogy kéne most érezze magát; egy részről megkönnyebbült, hogy mégsem kerül itt ma sor pikánsabb történésekre, másrészről, tagadhatatlanul ez a srác most az egyetlen esélye az élelemhez jutáshoz. Lassan csusszan a földre, végig súrolva az építmény oldalát, hogy ültében térdeit átölelve állapodjon meg.*
- Miért vertek meg?
*Pár perc néma nézelődést követően, melyet Jaz tanulmányozásával töltött, valahogyan ez a kérdés furakodott elő gondolatai mélyéről. Talán az esélytelenek nyugalmával fecseg immár össze-vissza, vagy épp egészen más irányból próbálja megközelíteni a helyzetet? Még ő maga sem tudja.*
A hozzászólás írója (Ewica Delis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.05 11:30:58
1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-04 20:14:11
Üzenet elküldve: 2014-07-04 20:14:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Szép, új világ//
*Kicsit beijedt a fruska, ez azért látható. A kis szerencsétlen, holott Jazzel még igen jól járt, kétséges, hogy ilyen könnyen megúszná a találkozást bárki mással az utcáról. Még tartja a lányt, szorosan magához vonva, szavait követve finom lengi be az elfogyasztott szesz illata, és a mosdatlanságé is. Nem épp vonzó párosítás.*
-Ezen a téren a változatosságot szeretem.
*Mosolyog rá megnyerően (már amennyire összevert fejjel lehetséges megnyerően mosolyogni) Ewicára. Karja hirtelen enged, de kezét nem húzza azonnal vissza, előbb még egész finoman, ahogy selyem lebben a szélben futtatja végig ujjait a másik derekán. Ha túl sokat nem is sugall a mozdulat, azt azért elárulja, hogy a kölyök igenis képes a gyengédségre. Majd egy határozott lépés hátra.*
-Nem vagy hasznomra, nincs üzlet.
*Tekintetéből elvész a barátságosság, de a megvetés sem szikrázik már benne. Hangja is egyszerűen kijelentő, mintha csak épp mellesleg alkudozott volna olyasmire, amire egyébként semmi szüksége.
Újra a ládára csusszan, újra elnyom egy fájdalmas fintort, és újabb korttyal oldja kínjait.*
*Kicsit beijedt a fruska, ez azért látható. A kis szerencsétlen, holott Jazzel még igen jól járt, kétséges, hogy ilyen könnyen megúszná a találkozást bárki mással az utcáról. Még tartja a lányt, szorosan magához vonva, szavait követve finom lengi be az elfogyasztott szesz illata, és a mosdatlanságé is. Nem épp vonzó párosítás.*
-Ezen a téren a változatosságot szeretem.
*Mosolyog rá megnyerően (már amennyire összevert fejjel lehetséges megnyerően mosolyogni) Ewicára. Karja hirtelen enged, de kezét nem húzza azonnal vissza, előbb még egész finoman, ahogy selyem lebben a szélben futtatja végig ujjait a másik derekán. Ha túl sokat nem is sugall a mozdulat, azt azért elárulja, hogy a kölyök igenis képes a gyengédségre. Majd egy határozott lépés hátra.*
-Nem vagy hasznomra, nincs üzlet.
*Tekintetéből elvész a barátságosság, de a megvetés sem szikrázik már benne. Hangja is egyszerűen kijelentő, mintha csak épp mellesleg alkudozott volna olyasmire, amire egyébként semmi szüksége.
Újra a ládára csusszan, újra elnyom egy fájdalmas fintort, és újabb korttyal oldja kínjait.*
1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-03 16:10:39
Üzenet elküldve: 2014-07-03 16:10:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Szép, új világ//
*Úgy tűnik, az eddigi "bájcsevej" kezd egy egészen más, az eddigieknél talán kicsit ijesztőbb mederbe terelődni.
Arra számított, hogy nem kell majd nagyon erőlködnie, könnyen kibontakozhat Jaz karjából, Így kellőképp meglepte, mikor nem érezte, hogy a csípőjét tartó szorítás engedne. Erőtlen lökése mindössze egy röpke fintort eredményez fogva tartója arcán, amit, ha jobban belegondolna, a fájdalom jelének is értékelhetne, hiszen a fiú arcából kiindulva, logikusan annak egyéb testrészeit is tarkíthatják még zúzódások. Ám, a jobban belegondolás, mint eddig is kiderült, nem tartozik Ewi erősségei közé, főleg nem ilyen szorongatott helyzetben. Így eszébe sem jut a bizonyos tájék esetleges ismétlődő, ütemes ütögetésével kiharcolni szabadságát, inkább csak megszeppenten fészkelődik rabigájában.
~Bármit...~ Tudnia kellett volna, már az elején hogy ebből még baja lesz. Így viszont a "késő bánat, eb gondolat" nevezetű hangzatos frázis nyomán próbálja menteni, ami még menthető.
A fiú tekintete nyomán, mely most egészen másként időzik el vonásain, mint azt megszokhatta tőle, furán meleg érzés költözik mellkasába, melyet korántsem ítélne kellemesnek. Inkább vészjósló, ez a hirtelen jött nyájasság, a kedves mosollyal megtoldva.*
- Erre nincs meg a saját embered?
*Hárít és kitér, ameddig csak tud. Persze, tudja ő, hogy mit hova, szerencsétlenségére látott már elég ilyen történést, viszont ő maga, jelenleg nem kíván részesülni effélékből.*
*Úgy tűnik, az eddigi "bájcsevej" kezd egy egészen más, az eddigieknél talán kicsit ijesztőbb mederbe terelődni.
Arra számított, hogy nem kell majd nagyon erőlködnie, könnyen kibontakozhat Jaz karjából, Így kellőképp meglepte, mikor nem érezte, hogy a csípőjét tartó szorítás engedne. Erőtlen lökése mindössze egy röpke fintort eredményez fogva tartója arcán, amit, ha jobban belegondolna, a fájdalom jelének is értékelhetne, hiszen a fiú arcából kiindulva, logikusan annak egyéb testrészeit is tarkíthatják még zúzódások. Ám, a jobban belegondolás, mint eddig is kiderült, nem tartozik Ewi erősségei közé, főleg nem ilyen szorongatott helyzetben. Így eszébe sem jut a bizonyos tájék esetleges ismétlődő, ütemes ütögetésével kiharcolni szabadságát, inkább csak megszeppenten fészkelődik rabigájában.
~Bármit...~ Tudnia kellett volna, már az elején hogy ebből még baja lesz. Így viszont a "késő bánat, eb gondolat" nevezetű hangzatos frázis nyomán próbálja menteni, ami még menthető.
A fiú tekintete nyomán, mely most egészen másként időzik el vonásain, mint azt megszokhatta tőle, furán meleg érzés költözik mellkasába, melyet korántsem ítélne kellemesnek. Inkább vészjósló, ez a hirtelen jött nyájasság, a kedves mosollyal megtoldva.*
- Erre nincs meg a saját embered?
*Hárít és kitér, ameddig csak tud. Persze, tudja ő, hogy mit hova, szerencsétlenségére látott már elég ilyen történést, viszont ő maga, jelenleg nem kíván részesülni effélékből.*
1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-02 19:27:45
Üzenet elküldve: 2014-07-02 19:27:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Szép, új világ//
*Azért-azért kicsit erősnek érzi a kijelentést miszerint semmit sem tudna a lányról, viszont nem kezdi fejtegetni mindazt, amit eddig leszűrt Ewica lényéből. Az nagyon is magyarázkodásnak festene, neki viszont ugye az ég egy adta világon senkinek soha nem kellett magyarázkodnia. Leszámítva a városőröket. De az más kérdés. Így csak egy gúnyos "nem tudsz te semmit" pillantással jutalmazza a felvetést.
Az hogy a lány milyen okból kifolyólag, avagy milyen érzésekkel körítve szutykos pont nem számít, tegyen ellene, kész.
Az ölelésből nem enged, nem azért mert ragaszkodna a közelséghez, avagy bármihez, de itt, most ő irányít. A taszítás hatására egy apró, fájdalmas grimasz fut végig arcán. Elég nyilvánvaló, hogy nem Ewica erőnlétének köszönhetően, sokkal inkább egy makacsul lassan gyógyuló repedt bordának.*
-Eddig még nem volt panasz.
*Vigyorog rá a lányra.*
-Viszont most nem rólam van szó. Te akarsz az én kedvemre tenni. Ahogy mondtad: bármit.
*Hangja pillanatnyilag mellőzi a gúnyt, kellőképpen komoly, és vészjósló. Tekintete a lány arcát fürkészi, alaposan tanulmányozva ajkai vonalát, szemének zöldjét, a kócos szőke zuhatag esését. Megereszt egy kedves mosolyt. A gondolatra, hogy ha bárki látná most őket biztosan azt vélné lázasan szerelmes ifjú gyönyörködik kedvesében, igyekezve mohó pillantásaival az öröklétbe emelni a percet, és a szépet. Micsoda baromság!*
-Nos? Tudod mit hova kell tenni?
*Azért-azért kicsit erősnek érzi a kijelentést miszerint semmit sem tudna a lányról, viszont nem kezdi fejtegetni mindazt, amit eddig leszűrt Ewica lényéből. Az nagyon is magyarázkodásnak festene, neki viszont ugye az ég egy adta világon senkinek soha nem kellett magyarázkodnia. Leszámítva a városőröket. De az más kérdés. Így csak egy gúnyos "nem tudsz te semmit" pillantással jutalmazza a felvetést.
Az hogy a lány milyen okból kifolyólag, avagy milyen érzésekkel körítve szutykos pont nem számít, tegyen ellene, kész.
Az ölelésből nem enged, nem azért mert ragaszkodna a közelséghez, avagy bármihez, de itt, most ő irányít. A taszítás hatására egy apró, fájdalmas grimasz fut végig arcán. Elég nyilvánvaló, hogy nem Ewica erőnlétének köszönhetően, sokkal inkább egy makacsul lassan gyógyuló repedt bordának.*
-Eddig még nem volt panasz.
*Vigyorog rá a lányra.*
-Viszont most nem rólam van szó. Te akarsz az én kedvemre tenni. Ahogy mondtad: bármit.
*Hangja pillanatnyilag mellőzi a gúnyt, kellőképpen komoly, és vészjósló. Tekintete a lány arcát fürkészi, alaposan tanulmányozva ajkai vonalát, szemének zöldjét, a kócos szőke zuhatag esését. Megereszt egy kedves mosolyt. A gondolatra, hogy ha bárki látná most őket biztosan azt vélné lázasan szerelmes ifjú gyönyörködik kedvesében, igyekezve mohó pillantásaival az öröklétbe emelni a percet, és a szépet. Micsoda baromság!*
-Nos? Tudod mit hova kell tenni?
1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-02 18:03:53
Üzenet elküldve: 2014-07-02 18:03:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* A sietség uralja most lépteit, ugyanis nem késhet még többet, ha még estére oda akar érni. Nem is vágyik másra, mint hogy végre a bizonyítékot lelhesse meg, amelyet keres. Meg akarja találni azt a dolgot, amelyet keres. Az pedig a halál oka. Nem nyugszik bele a fájdalomba, és nem is hagyja hogy csak egyszerűen véget érjen az a kötelék, amelyet épített. Látni akarja megint.
A kikötő forgatagába jut előre, és az ottani embereket úgy látja, akár a halakat a tengerben. Túl sok, és túl egyforma. Be kell vallani, mindig is volt egy ilyen sötét meglátása a nőnek, habár erről nem tehetett soha. Most mégis próbál sietni, és ez a pillanat nem az, amikor vissza kell fognia magát.*
- Kérem engedjenek!- * Mondja dühösem, s dühe érthető is. Nem akarja, hogy az emberek féljenek ttőle, de ha nem hagynak más választást, akkor legyen.*
A kikötő forgatagába jut előre, és az ottani embereket úgy látja, akár a halakat a tengerben. Túl sok, és túl egyforma. Be kell vallani, mindig is volt egy ilyen sötét meglátása a nőnek, habár erről nem tehetett soha. Most mégis próbál sietni, és ez a pillanat nem az, amikor vissza kell fognia magát.*
- Kérem engedjenek!- * Mondja dühösem, s dühe érthető is. Nem akarja, hogy az emberek féljenek ttőle, de ha nem hagynak más választást, akkor legyen.*
1005. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-02 16:28:21
Üzenet elküldve: 2014-07-02 16:28:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A dokkokon áthaladva Darnak fura érzése támad. Itt nincs az a pezsgő nyüzsgés, ami a kikötőre jellemző. A fura érzés oka pedig mi más lenne, mint a lelkiismeret furdalás, hogy elhagyta a Rumos Rókalyukat anélkül, hogy bármit is vett volna.*
~Még betérhetsz, még betérhetsz!~
*Tudniillik, amit ő nagyon akar, meg is teszi. De ebben az esetben most az akaratereje győzött.*
~Majd Thargarodban iszol, barátom! Várj, hol hagytad a lovad?~
*Valószínűleg ott, ahol hagyta. Mindegy, füttyent egyet, amilyen hangosat csak tud. A lovaknak állítólag kifinomult hallása van. És ha erre a füttyre nem jön, akkor semmire, mert még a kikötő is ettől a füttytől visszhangzik. Sokan nézik is, szegény őrült pára, mit fütyülget? De ekkor paták hangját lehet hallani, és egy fakószürke ló vágtat át mindenen és mindenkin, majd egy hatalmas fékezéssel megáll a gazdája orra előtt.*
-Szerencsétlen, miért nem követtél, hogy a fene essen beléd!?
*Felül a hátára, majd gyengén fenéken paskolja, és ügetve indulnak az erdei ösvény irányába.*
~Még betérhetsz, még betérhetsz!~
*Tudniillik, amit ő nagyon akar, meg is teszi. De ebben az esetben most az akaratereje győzött.*
~Majd Thargarodban iszol, barátom! Várj, hol hagytad a lovad?~
*Valószínűleg ott, ahol hagyta. Mindegy, füttyent egyet, amilyen hangosat csak tud. A lovaknak állítólag kifinomult hallása van. És ha erre a füttyre nem jön, akkor semmire, mert még a kikötő is ettől a füttytől visszhangzik. Sokan nézik is, szegény őrült pára, mit fütyülget? De ekkor paták hangját lehet hallani, és egy fakószürke ló vágtat át mindenen és mindenkin, majd egy hatalmas fékezéssel megáll a gazdája orra előtt.*
-Szerencsétlen, miért nem követtél, hogy a fene essen beléd!?
*Felül a hátára, majd gyengén fenéken paskolja, és ügetve indulnak az erdei ösvény irányába.*
1004. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-02 16:14:55
Üzenet elküldve: 2014-07-02 16:14:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Áthaladóban van a kikötőben. Nagy a csábítás, hogy betérjen a Rumos Rókalyukba, de ezt most nem engedheti meg magának. Egyetlen egy célja van, az pedig Thargarod. Az út tehát innen a dokkokba vezet. Megáll egy helyen. megújult erővel mozog, hisz az izzadtság súlya és sűrűsége már nem gátolja a mozgásban, de nem is azért ül le, mert fáradt, hanem mert valami nyomósabb indoka van rá. És tényleg. Egy közeledő hajóból szállnak ki az utasok, azokat nézi árgus szemmel. Pont az útját keresztezi a hatalmas tömeg, és azért ült le, nehogy apró termetével agyontapossák szegénykét. Bár, amilyen tüskés sisak van rajta nem túl esedékes, hogy valaki megkíséreljen rálépni. De, fő a biztonság. Miután a népvonulás már elvonult, biztonságban indul a dokkok felé.*
1003. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-01 23:13:45
Üzenet elküldve: 2014-07-01 23:13:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Szép, új világ//
*Saját maga számára is meglepő módon, egyet kell értenie Jaz iménti kijelentésével. Az égegyadta világon semmit, de semmit nem tud a fiúról.*
- Ahogy te sem rólam.
*Feleli az egészen nyilvánvalót, hiszen ugyanezt el lehet mondani a másikról is, akármennyire legyen jó annak következtető készsége.
Egészen addig tart ez a némileg higgadt magabiztosság, mit rövid időre felöltött, míg ismét külseje nem kerül szóba. A talán már csak bosszantásnak szánt megjegyzésre újfent ruházatának igazgatásába kezd, ezúttal jóval hamarabb feladva, mint az első alkalommal. Mégis mit vár tőle ez a srác? Egy hét, étlen-szomjan egy koszos hajó nem különb gyomrában rostokolva, bárki megjelenésén nyomot hagyna.*
- Hidd el, nem jókedvemből...
*Mentegetőzni, vagy hosszasabb magyarázatot a dologhoz fűzni viszont nem áll szándékában, ha annyira kíváncsiak rá, úgyis megkérdik. Ehelyett döbbenetét fejezi ki felszaladó szemöldökével a tényre, miszerint minderre már vannak emberei Jaz-nek. ~Na persze...~ Ha csak nem anyjára utalt ezzel, lánykánk meglehetősen szkeptikusan áll a kijelentéshez.
De már kerül is kezébe a kulacs, min úgy csüng, akár kisded az anyja keblén. A nagy buzgóságban fel sem tűnik neki, amint jótevője közvetlen közel kerül hozzá, s a gyengéd mozdulat is váratlanul éri, mellyel megfosztani kívánják az életmentő nedűtől. Nem küzd sokat, éppen csak kicsit bárgyú módon cuppan le a butykos szájáról, elengedve füle mellett a hasfájásról szóló frázist.
Ami viszont ezután következik arra a legkevésbé sem számított. Hirtelen történik az egész, nincs is ideje reagálni, dereka körül már a fiú karját érzi, csípője tompán puffan a másik oldalához érve. Arca ismét vörös színbe vált, s egy nem túl erős, de erélyes mozdulattal megtaszítva Jaz mellkasát, próbálja odébb lökni magát. Persze ez csak akkor fog sikerülni, ha nem ragaszkodnak túlzottan közelségéhez, egyébként az ölelésben ragad.*
- Na mert te annyira értesz az ilyen dolgokhoz?
*Kérdez vissza rögvest, szándékánál sokkal kevésbé sértett, inkább megilletődött hangon. Fogalma sincs róla, hogy mennyire lehet tapasztalt, vagy éppen tapasztalatlan ilyen téren a fél-elf.*
A hozzászólás írója (Ewica Delis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.01 23:23:28
*Saját maga számára is meglepő módon, egyet kell értenie Jaz iménti kijelentésével. Az égegyadta világon semmit, de semmit nem tud a fiúról.*
- Ahogy te sem rólam.
*Feleli az egészen nyilvánvalót, hiszen ugyanezt el lehet mondani a másikról is, akármennyire legyen jó annak következtető készsége.
Egészen addig tart ez a némileg higgadt magabiztosság, mit rövid időre felöltött, míg ismét külseje nem kerül szóba. A talán már csak bosszantásnak szánt megjegyzésre újfent ruházatának igazgatásába kezd, ezúttal jóval hamarabb feladva, mint az első alkalommal. Mégis mit vár tőle ez a srác? Egy hét, étlen-szomjan egy koszos hajó nem különb gyomrában rostokolva, bárki megjelenésén nyomot hagyna.*
- Hidd el, nem jókedvemből...
*Mentegetőzni, vagy hosszasabb magyarázatot a dologhoz fűzni viszont nem áll szándékában, ha annyira kíváncsiak rá, úgyis megkérdik. Ehelyett döbbenetét fejezi ki felszaladó szemöldökével a tényre, miszerint minderre már vannak emberei Jaz-nek. ~Na persze...~ Ha csak nem anyjára utalt ezzel, lánykánk meglehetősen szkeptikusan áll a kijelentéshez.
De már kerül is kezébe a kulacs, min úgy csüng, akár kisded az anyja keblén. A nagy buzgóságban fel sem tűnik neki, amint jótevője közvetlen közel kerül hozzá, s a gyengéd mozdulat is váratlanul éri, mellyel megfosztani kívánják az életmentő nedűtől. Nem küzd sokat, éppen csak kicsit bárgyú módon cuppan le a butykos szájáról, elengedve füle mellett a hasfájásról szóló frázist.
Ami viszont ezután következik arra a legkevésbé sem számított. Hirtelen történik az egész, nincs is ideje reagálni, dereka körül már a fiú karját érzi, csípője tompán puffan a másik oldalához érve. Arca ismét vörös színbe vált, s egy nem túl erős, de erélyes mozdulattal megtaszítva Jaz mellkasát, próbálja odébb lökni magát. Persze ez csak akkor fog sikerülni, ha nem ragaszkodnak túlzottan közelségéhez, egyébként az ölelésben ragad.*
- Na mert te annyira értesz az ilyen dolgokhoz?
*Kérdez vissza rögvest, szándékánál sokkal kevésbé sértett, inkább megilletődött hangon. Fogalma sincs róla, hogy mennyire lehet tapasztalt, vagy éppen tapasztalatlan ilyen téren a fél-elf.*
A hozzászólás írója (Ewica Delis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.01 23:23:28
1002. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-01 17:23:50
Üzenet elküldve: 2014-07-01 17:23:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Szép, új világ//
*Kis, jóleső, bizsergető érzés, talán elégedettség suhan át egy pillanatra mellkasán, látván, hogy a másiknak tetszett a tréfa. A pimaszkodást fel sem veszi, csak ránt egyet vállán.*
-Talán nem túl okos dolog ránézésre ítélkezni, elvégre semmit sem tudsz rólam.
*Ezt igazán, nagyon komolyan is gondolja, mert még ő hamari következtetéseket vont le a lány minden egyes szavából, gesztusából, megjelenéséből, addig Ewica egyértelműen a láthatóak síkján ragadt. Vagy még ott se. Mégis mit gondol? Hogy szerezhette a sérüléseit? Lehentergett egy ládáról részegen? Ugyan már! Igen keményen megdolgozott minden egyes lila foltért, láthatókért, és takarásban lévőkért is. Figyelmesen, és egyre pofátlanabb, csúfondáros ábrázattal hallgatja Ewica felsorolását. Majd nagy sóhajt követve, jön az újabb kioktatás.*
-Mosás tekintetében nem vagy a saját magad legjobb cégére. És egyébként is, mindezekre már van emberem.
*Csendesen, elgondolkodva figyeli a lányt, amíg az iszik. Újabb fej rázás, kelletlen félmosoly, és egy apró szisszenéssel toppan két lábra, hogy egyetlen határozott lépéssel leküzdje kettejük között a távolságot, és egészen atyáskodó, gyengéd mozdulattal szerezze vissza italát.*
-Jó, elég lesz, megfájdul tőle a hasad, ha ennyit iszol éhgyomorra.
~Magasságos égiek! Tényleg még ezt sem tudja?!~
*Vonakodhat Ewica, de Jaz még sérülései ellenére is jobb kondícióban van egy nyeszlett, éhes kislánynál. Így könnyedén szerzi vissza tulajdonát. És amennyiben a lány nem volt elég óvatos baljával máris megragadva derekát, rántja magához a kis szutykost.*
-Esetleg még valami, amihez értesz?
*Egyértelmesítő pimasz vigyor.*
*Kis, jóleső, bizsergető érzés, talán elégedettség suhan át egy pillanatra mellkasán, látván, hogy a másiknak tetszett a tréfa. A pimaszkodást fel sem veszi, csak ránt egyet vállán.*
-Talán nem túl okos dolog ránézésre ítélkezni, elvégre semmit sem tudsz rólam.
*Ezt igazán, nagyon komolyan is gondolja, mert még ő hamari következtetéseket vont le a lány minden egyes szavából, gesztusából, megjelenéséből, addig Ewica egyértelműen a láthatóak síkján ragadt. Vagy még ott se. Mégis mit gondol? Hogy szerezhette a sérüléseit? Lehentergett egy ládáról részegen? Ugyan már! Igen keményen megdolgozott minden egyes lila foltért, láthatókért, és takarásban lévőkért is. Figyelmesen, és egyre pofátlanabb, csúfondáros ábrázattal hallgatja Ewica felsorolását. Majd nagy sóhajt követve, jön az újabb kioktatás.*
-Mosás tekintetében nem vagy a saját magad legjobb cégére. És egyébként is, mindezekre már van emberem.
*Csendesen, elgondolkodva figyeli a lányt, amíg az iszik. Újabb fej rázás, kelletlen félmosoly, és egy apró szisszenéssel toppan két lábra, hogy egyetlen határozott lépéssel leküzdje kettejük között a távolságot, és egészen atyáskodó, gyengéd mozdulattal szerezze vissza italát.*
-Jó, elég lesz, megfájdul tőle a hasad, ha ennyit iszol éhgyomorra.
~Magasságos égiek! Tényleg még ezt sem tudja?!~
*Vonakodhat Ewica, de Jaz még sérülései ellenére is jobb kondícióban van egy nyeszlett, éhes kislánynál. Így könnyedén szerzi vissza tulajdonát. És amennyiben a lány nem volt elég óvatos baljával máris megragadva derekát, rántja magához a kis szutykost.*
-Esetleg még valami, amihez értesz?
*Egyértelmesítő pimasz vigyor.*
1001. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-01 16:53:00
Üzenet elküldve: 2014-07-01 16:53:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Szép, új világ//
*Ez igaz...nála könnyebben kihasználható teremtést igazán kitartóan kéne keresnie annak, ki erre adná fejét. Hiszen most is éppen egy kacatokkal teli zsák nemlétező ételkészleteinek feléért ajánlkozik buzgón, minden gyanú nélkül.
Túlzás lenne azt állítani, hogy érdeklődve, de hallgatja a fiú szavat, melyek azt sugallhatják, hogy mégsem lenne annyira reménytelen az a koldulás, de csak egy újabb fricska erejéig. Ami, meg kell vallania, igazán mókásra sikerült, még sértettségében is átsuhan ábrázatán egy titkolni kívánt félmosoly, látva az előkelők beképzeltségét tükrözö mozdulatot.*
- Ránézésre nem sok dolgot szoktál csinálni a ládákon fetrengésen kívül...
*Ismét pimaszkodik, bárhogy is álljon a helyzet, képtelen visszafogni magát, ha ennyire érzi a kioktatást.*
- Tudok mosni, padlót sikálni, kenyeret sütni, fát hasogatni...
*Sorolja a teljesség igénye nélkül minden különlegességet nélkülözö képességeit. Nem tudja, mi máshoz lenne tehetsége, szárnyai bontogatására nem nagyon volt még lehetősége.
Ezért is lepődik meg annyira, mikor ilyen könnyedén belemegy a másik az általa szabott "ár"-ba. Gyanakodva veszi át a felé nyújtott kulacsot, s a megnyugtató szavak ellenére megszaglássza, mielőtt valóban belekortyol. De ahogy ezt megteszi, szinte képtelenség elválasztani őt újdonsült legjobb pajtásától, s mint aki egy tikkasztó sivatagbeli túrából érkezett, dönti magába a kissé fanyar mellékízzel rendelkező vizet.*
*Ez igaz...nála könnyebben kihasználható teremtést igazán kitartóan kéne keresnie annak, ki erre adná fejét. Hiszen most is éppen egy kacatokkal teli zsák nemlétező ételkészleteinek feléért ajánlkozik buzgón, minden gyanú nélkül.
Túlzás lenne azt állítani, hogy érdeklődve, de hallgatja a fiú szavat, melyek azt sugallhatják, hogy mégsem lenne annyira reménytelen az a koldulás, de csak egy újabb fricska erejéig. Ami, meg kell vallania, igazán mókásra sikerült, még sértettségében is átsuhan ábrázatán egy titkolni kívánt félmosoly, látva az előkelők beképzeltségét tükrözö mozdulatot.*
- Ránézésre nem sok dolgot szoktál csinálni a ládákon fetrengésen kívül...
*Ismét pimaszkodik, bárhogy is álljon a helyzet, képtelen visszafogni magát, ha ennyire érzi a kioktatást.*
- Tudok mosni, padlót sikálni, kenyeret sütni, fát hasogatni...
*Sorolja a teljesség igénye nélkül minden különlegességet nélkülözö képességeit. Nem tudja, mi máshoz lenne tehetsége, szárnyai bontogatására nem nagyon volt még lehetősége.
Ezért is lepődik meg annyira, mikor ilyen könnyedén belemegy a másik az általa szabott "ár"-ba. Gyanakodva veszi át a felé nyújtott kulacsot, s a megnyugtató szavak ellenére megszaglássza, mielőtt valóban belekortyol. De ahogy ezt megteszi, szinte képtelenség elválasztani őt újdonsült legjobb pajtásától, s mint aki egy tikkasztó sivatagbeli túrából érkezett, dönti magába a kissé fanyar mellékízzel rendelkező vizet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5239-5258