Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
960. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-24 21:28:21
Üzenet elküldve: 2014-06-24 21:28:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
// Szigeti vész //
*Marin elsőnek ér oda, Zopal nem sokkal utána. Míg Marin megkapja a kedves szavakat, az ork már csak a férfi válaszát hallja, amiből tudhatja már, hogy miért van itt. Mind a ketten a talmid miatt jöttek. Bár, bentről csak Marin létéről tudnak, arra számítanak, hogy mások is kíváncsiskodni jönnek. Még ha nem is egyszerre várják őket. Sőt, nem is várják őket, úgy egyáltalán.
Odabent beszélgetés moraja hallatszik, mintha megvitatnának valamit. Idő közben Aturus is megérkezik, ki a kint lévő párost kérdezi, hogy azért vannak-e ott, mint amiért ő is jött. Bizonyosan igenlő válaszra lel az ork és az ember felől, ám figyelmüket újra az unott, mogorva hang tereli magára, ám most jobban hallatszik, mintha közvetlen az ajtó mögül szólna.*
- Azt mondta a neve Marin Remalek?
*Érkezik a kérdés, most már akár ismerős is lehet a hang a férfi számára, kinek címzi, éppen egy pillanattal előbb, mintsem Galin érkezne. Így aztán a nevét is kiderítheti. Majd aztán a többiek pedig megmondhatják neki, míg újabb zörejek-zajok hallatszanak, hogy zárva van az ajtó, s nincs bejárás. Persze, Marin bizonyára megerősíti a személyének mivoltát, biztosítva, hogy valóban ő áll itt, nem valami ismeretlen idegen.
Az ajtó ekkor kattan egyet, mi bizonyára a zár hangja, majd feltárul egy rés, hol egy savanyú pofa bámul ki. Galin és Marin talán ráismer a kissé piszkos zöld ruhás Penészre.*
- Marin úr! Törp uram! Ezek?
*Tekintete a többiekre terelődik, Zopalra és Aturusra. Persze aztán sóhajt egyet, mikor hátulról egy még ennél is ismerősebb hang szólal meg, hogy ne pazarolja már az időt. Lagor hangja szakítja meg, akármit is akarjon mondani bárki és Penész kelletlen pofával, de beereszti mindüket.*
- Jó látni, hogy maguk is hallották a pletykát. Bár, nem akartam hogy híre legyen. Gondolom, most akarják látni.
*Lagor személyesen áll eléjük, majd vezeti őket egy hátsóbb szobába. Közben Vigyori és Penész egy asztalhoz ülnek és kártyákat veszik kezükbe újra, ám éppen csak addig, míg Penész megnézi, majd a széles mosolyú Vigyori pofájába nem vágja egy csaló megnevezés kíséretében. Milyen meglepő...*
- Ahhoz képest, hogy a tengerben él, egész jól bírja itt is.
*Egy ajtót nyit, mely mögött méretes fürdőmedence, mert valóban hatalmas, nincs is nagyon több hely a szobában, de meglátszik rajta, hogy csak azért tákolták össze, mert muszáj volt. A víz benne sós, érezni illatát, bár az egész kikötőben mindenhol, most olyan, mintha a parton állnának. S ott a négyből kettő által már látott talmid. Bár méretes teremtmények, ez inkább emberi magassággal bír, így alacsonynak nevezhető. Úszóhártyás keze a peremen talál fogást, ahogy kiemeli fejét a vízből, enyhe szürkés árnyalatú és szemének sárga fénye is kopottas. Úgy tűnik, hogy nem élete virágán van, bár pofija kortalannak tűnik. Talán öreg, talán csak a felszín szívja ki erejét. Vékony ajkai elválnak egymástól, éles fogai meglátszanak, ahogy egy kissé gurgulázó hangot hallat, majd az ember és törp által ismert bugyborékolással kísért, furcsa, s meglepően emberi hang szól.*
- Tii... Segíít... Elszabadult...
- Csak ezeket ismételgeti állandóan. Hiába csinálunk bármit, nem mond mást. Nem tudjuk, hogy mi szabadulhatott el, hogy milyen segítséget akar. A ti az nyilván mi, mint akik itt vagyunk.
*Lagor nagyon elmésen megállapítja és informálja a csapatot, akik ez után nyugodtan vizsgálhatják és kérdezhetik a lényt, hátha kiderítenek valamit. Többet, mint Lagor és az "ebei".*
*Marin elsőnek ér oda, Zopal nem sokkal utána. Míg Marin megkapja a kedves szavakat, az ork már csak a férfi válaszát hallja, amiből tudhatja már, hogy miért van itt. Mind a ketten a talmid miatt jöttek. Bár, bentről csak Marin létéről tudnak, arra számítanak, hogy mások is kíváncsiskodni jönnek. Még ha nem is egyszerre várják őket. Sőt, nem is várják őket, úgy egyáltalán.
Odabent beszélgetés moraja hallatszik, mintha megvitatnának valamit. Idő közben Aturus is megérkezik, ki a kint lévő párost kérdezi, hogy azért vannak-e ott, mint amiért ő is jött. Bizonyosan igenlő válaszra lel az ork és az ember felől, ám figyelmüket újra az unott, mogorva hang tereli magára, ám most jobban hallatszik, mintha közvetlen az ajtó mögül szólna.*
- Azt mondta a neve Marin Remalek?
*Érkezik a kérdés, most már akár ismerős is lehet a hang a férfi számára, kinek címzi, éppen egy pillanattal előbb, mintsem Galin érkezne. Így aztán a nevét is kiderítheti. Majd aztán a többiek pedig megmondhatják neki, míg újabb zörejek-zajok hallatszanak, hogy zárva van az ajtó, s nincs bejárás. Persze, Marin bizonyára megerősíti a személyének mivoltát, biztosítva, hogy valóban ő áll itt, nem valami ismeretlen idegen.
Az ajtó ekkor kattan egyet, mi bizonyára a zár hangja, majd feltárul egy rés, hol egy savanyú pofa bámul ki. Galin és Marin talán ráismer a kissé piszkos zöld ruhás Penészre.*
- Marin úr! Törp uram! Ezek?
*Tekintete a többiekre terelődik, Zopalra és Aturusra. Persze aztán sóhajt egyet, mikor hátulról egy még ennél is ismerősebb hang szólal meg, hogy ne pazarolja már az időt. Lagor hangja szakítja meg, akármit is akarjon mondani bárki és Penész kelletlen pofával, de beereszti mindüket.*
- Jó látni, hogy maguk is hallották a pletykát. Bár, nem akartam hogy híre legyen. Gondolom, most akarják látni.
*Lagor személyesen áll eléjük, majd vezeti őket egy hátsóbb szobába. Közben Vigyori és Penész egy asztalhoz ülnek és kártyákat veszik kezükbe újra, ám éppen csak addig, míg Penész megnézi, majd a széles mosolyú Vigyori pofájába nem vágja egy csaló megnevezés kíséretében. Milyen meglepő...*
- Ahhoz képest, hogy a tengerben él, egész jól bírja itt is.
*Egy ajtót nyit, mely mögött méretes fürdőmedence, mert valóban hatalmas, nincs is nagyon több hely a szobában, de meglátszik rajta, hogy csak azért tákolták össze, mert muszáj volt. A víz benne sós, érezni illatát, bár az egész kikötőben mindenhol, most olyan, mintha a parton állnának. S ott a négyből kettő által már látott talmid. Bár méretes teremtmények, ez inkább emberi magassággal bír, így alacsonynak nevezhető. Úszóhártyás keze a peremen talál fogást, ahogy kiemeli fejét a vízből, enyhe szürkés árnyalatú és szemének sárga fénye is kopottas. Úgy tűnik, hogy nem élete virágán van, bár pofija kortalannak tűnik. Talán öreg, talán csak a felszín szívja ki erejét. Vékony ajkai elválnak egymástól, éles fogai meglátszanak, ahogy egy kissé gurgulázó hangot hallat, majd az ember és törp által ismert bugyborékolással kísért, furcsa, s meglepően emberi hang szól.*
- Tii... Segíít... Elszabadult...
- Csak ezeket ismételgeti állandóan. Hiába csinálunk bármit, nem mond mást. Nem tudjuk, hogy mi szabadulhatott el, hogy milyen segítséget akar. A ti az nyilván mi, mint akik itt vagyunk.
*Lagor nagyon elmésen megállapítja és informálja a csapatot, akik ez után nyugodtan vizsgálhatják és kérdezhetik a lényt, hátha kiderítenek valamit. Többet, mint Lagor és az "ebei".*
959. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-24 21:27:24
Üzenet elküldve: 2014-06-24 21:27:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Zaranir, Rika//
*A rum ködén keresztül is érzékeli, hogy Zaranir hangja nem egészen természetes, de nem akad fenn ilyen apróságokon.*
Hm... igen, az jó lenne.
*Visszahúzza a lábát a mólóra, és még ülő helyzetben lerángatja róla a csizmát. Először a lábbelikkel a kezében próbál felállni, majd amikor ez nem sikerül, leteszi őket, és úgy kel fel, majd a száruknál fogva ismét kézbe veszi őket. Mégiscsak ez az egyetlen pár csizmája, nem kéne elhagyni úton-útfélen.
Ezzel végezvén nagyvonalúan megengedi Zaranirnak, hogy újra átkarolja. Kellemesen zsongós, nagyon barátságos hangulatban van, ilyenkor ez simán belefér. A válla fölött még egy pillantást vet a hajóra, ami nemsokára már talán az övék lesz.*
Jó móka lesz ez *mondja, majd inkább a sétára összpontosít. Rika jóval előttük jár, pedig a mozgása több, mint érdekes.* El ne röppenj nekem! *kiált utána Asmä.
Hamarosan elérik a homokos szakaszt, ahol már sokkal kellemesebb a séta. Asmä csak reméli, hogy nem hozott szálkákat a talpában a mólón tett lépések emlékeként, de ezzel is elég lesz holnap foglalkozni. Most úgysem tudná kiszedni őket, túl sötét van, és ő maga sincs abban az állapotban, hogy icipici dolgokat vadásszon ki a bőréből. A homokban haladva néha a víz is eléri a lábát, de semmit sem tesz, hogy távolabb menjenek tőle, sőt, élvezi a dolgot.*
Mennyivel jobb itt, mint az erdőben... *sóhajtja. Aztán egy gyors váltással átmegy melankolikusból játékosba, elengedi Zaranirt, és Rika után szalad, azzal a szándékkal, hogy a vízbe kergeti.*
*A rum ködén keresztül is érzékeli, hogy Zaranir hangja nem egészen természetes, de nem akad fenn ilyen apróságokon.*
Hm... igen, az jó lenne.
*Visszahúzza a lábát a mólóra, és még ülő helyzetben lerángatja róla a csizmát. Először a lábbelikkel a kezében próbál felállni, majd amikor ez nem sikerül, leteszi őket, és úgy kel fel, majd a száruknál fogva ismét kézbe veszi őket. Mégiscsak ez az egyetlen pár csizmája, nem kéne elhagyni úton-útfélen.
Ezzel végezvén nagyvonalúan megengedi Zaranirnak, hogy újra átkarolja. Kellemesen zsongós, nagyon barátságos hangulatban van, ilyenkor ez simán belefér. A válla fölött még egy pillantást vet a hajóra, ami nemsokára már talán az övék lesz.*
Jó móka lesz ez *mondja, majd inkább a sétára összpontosít. Rika jóval előttük jár, pedig a mozgása több, mint érdekes.* El ne röppenj nekem! *kiált utána Asmä.
Hamarosan elérik a homokos szakaszt, ahol már sokkal kellemesebb a séta. Asmä csak reméli, hogy nem hozott szálkákat a talpában a mólón tett lépések emlékeként, de ezzel is elég lesz holnap foglalkozni. Most úgysem tudná kiszedni őket, túl sötét van, és ő maga sincs abban az állapotban, hogy icipici dolgokat vadásszon ki a bőréből. A homokban haladva néha a víz is eléri a lábát, de semmit sem tesz, hogy távolabb menjenek tőle, sőt, élvezi a dolgot.*
Mennyivel jobb itt, mint az erdőben... *sóhajtja. Aztán egy gyors váltással átmegy melankolikusból játékosba, elengedi Zaranirt, és Rika után szalad, azzal a szándékkal, hogy a vízbe kergeti.*
958. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-24 17:35:49
Üzenet elküldve: 2014-06-24 17:35:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Szigeti vész//
*Pár nap kimerítő gyaloglás, vagy inkább már rohanás után végre megérkezett a Kikötőbe, s mint ki is tervelte útközben egyből az egyik fogadó felé vette az irányt, ahol fájdalomtól begörcsölt lábait végre megpihentetheti. Egy jó meleg fürdőt is vett, sőt még belefért a pihenőnapjába az is, hogy puszta kedvtelésből megtakarítsa mára már igencsak időevett páncélzatát. Miután gondosan kifényezte, és letörölgette a hideg fémet felpróbálta, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött sétál benne egyet.
Az apró túra közben egy furcsa, számára igencsak érdekes pletykára lett figyelmes. ~Egy talmid! Ejj, milyen jókor érkeztem! A te fajtáddal még elintéznivalóm van, ha egyáltalán valóban létezel.~ Így történt, hogy ez az apró hír felborította az egész napját, és pihenés helyett inkább a bosszúálás mellett tette le a voksát, hisz pipáját még most sem sikerült megbocsátania.
"Lagor ebei" így szól a cégérre pingált felirat, és ez az amire Galin oly körültekintően figyel, miközben a megfelelő épületet keresi. A kutatás persze azonnal nem ért célt, hisz ez a terület számára teljesen ismeretlenül hat, így több órába is telik mire megtalálja az említett helyszínt. ~Úgy tűnik nem én vagyok az első.~ Rajta kívűl még három derék férfi kíváncsi a szörnyetegre, de valószínűleg csak a törp érkezett hatalmas bosszúvággyal, s gyűlölettel. A többiek talán még nem is láttak ilyen veszedelmes lényt, csak egyszerűen kíváncsiak. Kivéve persze Marin urat, kit arcáról a szakállas is felismer némi gondolkodás után, ha a hozzátartozó név nem is jut az eszébe. Ezért hozzá lép oda először, majd paskolja meg a nemes hátát.*
-Üdvözletem Uram! Emlékszik még rám?
*Mosolyog kicsit kajlán a férfire, majd biccent a többieknek is.*
-Mire várunk itt kint? Miért nem megyünk beljebb?
*Ha addig senki nem szólt ki, az ajtó pedig nincs bezárva, akkor Galin semmi félelem nélkül lépi át a küszöböt.*
*Pár nap kimerítő gyaloglás, vagy inkább már rohanás után végre megérkezett a Kikötőbe, s mint ki is tervelte útközben egyből az egyik fogadó felé vette az irányt, ahol fájdalomtól begörcsölt lábait végre megpihentetheti. Egy jó meleg fürdőt is vett, sőt még belefért a pihenőnapjába az is, hogy puszta kedvtelésből megtakarítsa mára már igencsak időevett páncélzatát. Miután gondosan kifényezte, és letörölgette a hideg fémet felpróbálta, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött sétál benne egyet.
Az apró túra közben egy furcsa, számára igencsak érdekes pletykára lett figyelmes. ~Egy talmid! Ejj, milyen jókor érkeztem! A te fajtáddal még elintéznivalóm van, ha egyáltalán valóban létezel.~ Így történt, hogy ez az apró hír felborította az egész napját, és pihenés helyett inkább a bosszúálás mellett tette le a voksát, hisz pipáját még most sem sikerült megbocsátania.
"Lagor ebei" így szól a cégérre pingált felirat, és ez az amire Galin oly körültekintően figyel, miközben a megfelelő épületet keresi. A kutatás persze azonnal nem ért célt, hisz ez a terület számára teljesen ismeretlenül hat, így több órába is telik mire megtalálja az említett helyszínt. ~Úgy tűnik nem én vagyok az első.~ Rajta kívűl még három derék férfi kíváncsi a szörnyetegre, de valószínűleg csak a törp érkezett hatalmas bosszúvággyal, s gyűlölettel. A többiek talán még nem is láttak ilyen veszedelmes lényt, csak egyszerűen kíváncsiak. Kivéve persze Marin urat, kit arcáról a szakállas is felismer némi gondolkodás után, ha a hozzátartozó név nem is jut az eszébe. Ezért hozzá lép oda először, majd paskolja meg a nemes hátát.*
-Üdvözletem Uram! Emlékszik még rám?
*Mosolyog kicsit kajlán a férfire, majd biccent a többieknek is.*
-Mire várunk itt kint? Miért nem megyünk beljebb?
*Ha addig senki nem szólt ki, az ajtó pedig nincs bezárva, akkor Galin semmi félelem nélkül lépi át a küszöböt.*
957. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-24 16:08:35
Üzenet elküldve: 2014-06-24 16:08:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Caram Solithian//
*Örül, hogy hajója elnyerte partnere tetszését, illetve még a játékba is belemegy és üdvözli a hajót, mint egy élőlényt. *Kedvel téged.* mondja, és ő is végigsimít egy faragványt. *Mindenkit kedvel aki nem akarja bántani. Aki viszont ki akarja fosztani...nos mondjuk azt, hogy Clem tud rossz is lenni. *ezeket a mondatokat ismét magának mondja. Ittas állapota miatt néha elkalandozik a gondolata. Nem nagyon bírja az italt.* Nos mint mondtam ez egy hosszú történet. Ám biztosíthatlak róla, hogy a világ minden kincséért se cserélném el őt. A másik hajón szolgáltam volna, csak végül nem futottunk ki. Pedig nagyon szerettem volna valami igazi munkát. Olyat amiben dolgoznom kel, és kalandokban veszel rész. Ilyen az én szerencsém! *Úgy gondolja kielégítő választ adott. Hogy az ez után keletkezett csendet elűzze, érdekes ötlete támad. Mosolyogva fordul oda Caramhoz.* Mit szolnál egy kis zenéhez? *Kérdezi, majd előveszi kis ezüst hárfáját, és hagyja, hogy a hangszer lebegjen a levegőben, és egy szép kis lassú dalt játsszon. Közben elkezd magával keringőzni. Jó táncos hírében áll, ám most egy kicsit esetlen a sok italtól. Valószínűleg nevetségesen is néz, de a részeg ember egy másik világban él.* Nincs kedved esetleg csatlakozni? Eléggé rossz így partner nélkül. Nem muszáj persze nem akarom erőltetni, de a régi nemesi idők emlékére esetleg? *kérdezi a lánytól táncolás közben.*
*Örül, hogy hajója elnyerte partnere tetszését, illetve még a játékba is belemegy és üdvözli a hajót, mint egy élőlényt. *Kedvel téged.* mondja, és ő is végigsimít egy faragványt. *Mindenkit kedvel aki nem akarja bántani. Aki viszont ki akarja fosztani...nos mondjuk azt, hogy Clem tud rossz is lenni. *ezeket a mondatokat ismét magának mondja. Ittas állapota miatt néha elkalandozik a gondolata. Nem nagyon bírja az italt.* Nos mint mondtam ez egy hosszú történet. Ám biztosíthatlak róla, hogy a világ minden kincséért se cserélném el őt. A másik hajón szolgáltam volna, csak végül nem futottunk ki. Pedig nagyon szerettem volna valami igazi munkát. Olyat amiben dolgoznom kel, és kalandokban veszel rész. Ilyen az én szerencsém! *Úgy gondolja kielégítő választ adott. Hogy az ez után keletkezett csendet elűzze, érdekes ötlete támad. Mosolyogva fordul oda Caramhoz.* Mit szolnál egy kis zenéhez? *Kérdezi, majd előveszi kis ezüst hárfáját, és hagyja, hogy a hangszer lebegjen a levegőben, és egy szép kis lassú dalt játsszon. Közben elkezd magával keringőzni. Jó táncos hírében áll, ám most egy kicsit esetlen a sok italtól. Valószínűleg nevetségesen is néz, de a részeg ember egy másik világban él.* Nincs kedved esetleg csatlakozni? Eléggé rossz így partner nélkül. Nem muszáj persze nem akarom erőltetni, de a régi nemesi idők emlékére esetleg? *kérdezi a lánytól táncolás közben.*
956. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-24 13:29:23
Üzenet elküldve: 2014-06-24 13:29:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Zaranir, Asmä, Kalen//
*Ahogy belebámul az esti tájba, már csak afféle zavaró háttérzajnak bizonyul számára a másik kettő beszélgetése, szavaik csupán duruzsolásként jutnak füleibe. Az új dalt - melybe Asmä belekezd - ugyan nem ismeri, mégis jól esik hallgatni. Zaranir utolsó szavai azonban már eljutnak hozzá, elmosolyodik az ajánlatra.*
- Egész jól hangzik.
*Azonban, hogy a férfi ismét belekaroljon, aztmár nem hagyja, leveti bakancsait, és mint egy kisgyerek, aki madarat játszik, úgy egyensúlyozva indul neki a partnak. ~ Bizonyára nem lesznek magányosak. ~ Lopva visszatekint társaságára, akik valószínűleg hamarosan utolérik.*
*Ahogy belebámul az esti tájba, már csak afféle zavaró háttérzajnak bizonyul számára a másik kettő beszélgetése, szavaik csupán duruzsolásként jutnak füleibe. Az új dalt - melybe Asmä belekezd - ugyan nem ismeri, mégis jól esik hallgatni. Zaranir utolsó szavai azonban már eljutnak hozzá, elmosolyodik az ajánlatra.*
- Egész jól hangzik.
*Azonban, hogy a férfi ismét belekaroljon, aztmár nem hagyja, leveti bakancsait, és mint egy kisgyerek, aki madarat játszik, úgy egyensúlyozva indul neki a partnak. ~ Bizonyára nem lesznek magányosak. ~ Lopva visszatekint társaságára, akik valószínűleg hamarosan utolérik.*
955. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-24 01:34:29
Üzenet elküldve: 2014-06-24 01:34:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Rika, Asmä, Kalen//
*Miután a két társa látszólag lecövekelődött és már csak dalokat énekelgetnek, Zaranir is megbarátkozik a gondolattal, hogy talán ily rövid lesz az utazásuk mostani szakasza. Csak a holnap reggel árnyai miatt aggódik. Egyébként is sajnálatosan üres a kikötő ezen része így estefelé, alig pilásolnak a fények. Csak a reggel árnyai fognak kísérteni, ha ezt a kettőt itt éri az álom. Ekkor egy ötlete támad. Egy közeli, letakart tutajról gyorsan magához veszi a leplet, majd egy keveset hajtogatva rajta öltözékévé igazítja. Leguggol mögéjük, közéjük hajol és sejtelmes kihívással, játékosan a fülükbe suttogja.*
-Ki akar egyet sétálni a tengerparton mezítláb? Élvezni, ahogy a homokba szépen belesüppednek a lábujjaid, ahogy a hullámok megnyaldosnak és a tengert nem takarják fatákolmányok, teljes természetességében nyilatkozik meg előttünk. Én szeretném...
*Majd szomorúságot húz hangszínébe.*
-Csak nem akarok egyedül menni... magányosan...
*Amennyiben ezzel sikerült elcsábítani a hölgyeket, segít nekik feltápászkodni és oldalba karolva vinni őket tovább.*
A hozzászólás írója (Zaranir Kharasnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.24 01:34:48
*Miután a két társa látszólag lecövekelődött és már csak dalokat énekelgetnek, Zaranir is megbarátkozik a gondolattal, hogy talán ily rövid lesz az utazásuk mostani szakasza. Csak a holnap reggel árnyai miatt aggódik. Egyébként is sajnálatosan üres a kikötő ezen része így estefelé, alig pilásolnak a fények. Csak a reggel árnyai fognak kísérteni, ha ezt a kettőt itt éri az álom. Ekkor egy ötlete támad. Egy közeli, letakart tutajról gyorsan magához veszi a leplet, majd egy keveset hajtogatva rajta öltözékévé igazítja. Leguggol mögéjük, közéjük hajol és sejtelmes kihívással, játékosan a fülükbe suttogja.*
-Ki akar egyet sétálni a tengerparton mezítláb? Élvezni, ahogy a homokba szépen belesüppednek a lábujjaid, ahogy a hullámok megnyaldosnak és a tengert nem takarják fatákolmányok, teljes természetességében nyilatkozik meg előttünk. Én szeretném...
*Majd szomorúságot húz hangszínébe.*
-Csak nem akarok egyedül menni... magányosan...
*Amennyiben ezzel sikerült elcsábítani a hölgyeket, segít nekik feltápászkodni és oldalba karolva vinni őket tovább.*
A hozzászólás írója (Zaranir Kharasnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.24 01:34:48
954. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-23 23:58:35
Üzenet elküldve: 2014-06-23 23:58:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
Semmi gond. Tényleg. Már túl vagyok rajta. Többé-kevésbé.
*Ferdnichar jól számít, Caram elmosolyodik a nemeseket kifigurázó mozdulaton, és hasonló túljátszottsággal fogadja el a gesztust.*
Örvendek, Clementine *mosolyodik el ismét, amikor megérkeznek a hajóhoz. A szkúner valóban gyönyörű, a szó visszafogott felszíni fényűzést jelentő értelmében. Valami olyasmit jelképez, amiben a nőnek már nagyon régen nem volt része, és ettől egyszerre érzi magát otthonosan és idegenül.
Követi Ferdnichart a hajóra, és körülnéz. Tetszik neki a hajó, de még inkább a férfi lelkesedése. Kitagadása előtti önmagára emlékezteti, és felveti a kérdést, miért nem tud csak egy kicsit jobban hasonlítani arra az életvidám Caramra.*
Tényleg meseszép *simít végig egy faragott delfin hátán.* Épp tökéletesnek tűnik arra, amire kaptad. Sose bánd a ládákat *legyint*, láttam már nagyobb rumlit is... szegény Clementine mit szólt, hogy itt akartad hagyni egy másik hajó kedvéért?
*Ferdnichar jól számít, Caram elmosolyodik a nemeseket kifigurázó mozdulaton, és hasonló túljátszottsággal fogadja el a gesztust.*
Örvendek, Clementine *mosolyodik el ismét, amikor megérkeznek a hajóhoz. A szkúner valóban gyönyörű, a szó visszafogott felszíni fényűzést jelentő értelmében. Valami olyasmit jelképez, amiben a nőnek már nagyon régen nem volt része, és ettől egyszerre érzi magát otthonosan és idegenül.
Követi Ferdnichart a hajóra, és körülnéz. Tetszik neki a hajó, de még inkább a férfi lelkesedése. Kitagadása előtti önmagára emlékezteti, és felveti a kérdést, miért nem tud csak egy kicsit jobban hasonlítani arra az életvidám Caramra.*
Tényleg meseszép *simít végig egy faragott delfin hátán.* Épp tökéletesnek tűnik arra, amire kaptad. Sose bánd a ládákat *legyint*, láttam már nagyobb rumlit is... szegény Clementine mit szólt, hogy itt akartad hagyni egy másik hajó kedvéért?
953. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-23 22:56:51
Üzenet elküldve: 2014-06-23 22:56:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Caram Solithian//
*Ferdnichar megdöbben a lány hirtelen őszinteségén. Nem gondolta volna, hogy ennyire megrázó volt Caram élete.* Elnézést. Nem gondoltam át a mondatot mielőtt kimondtam. Talán a rum az oka, nem is iszok többet hisz eddig is túl sokat tett. *Mondja sűrű bocsánatkérését. Mikor társa beleegyezik a körbevezetésbe, Ferd teljesen megváltozik.* Akkor ne is késlekedjünk! Irány a hajó! Szabad a kezét kisasszony? *Kérdezi teljesen átszellemülve és a nemeseket kifigurázó mozdulattal nyújtja oda kezét a hölgynek hátha mosolyt csal az arcára, és eltereli a figyelmét a rossz emlékekről. Ha elfogadja akkor kikíséri a fogadóból, és a Kikötő felé kíséri. Közben lelkesen mesél hajójáról. Hiába, ha hajóról van szó Ferdnichar beszédét nehéz megállítani.* Biztos tetszeni fog! Gyönyörű hajó! A születés napomra kaptam és azóta együtt vagyunk. Gyakorlatilag ez az otthonom, és az egyetlen „nő” az életemben. De itt is van! Nos Caram, bemutatom neked Clementine-t! *Mondja mikor odaérnek a kikötő azon részére ahol a hajó horgonyoz. Az említett „hölgy” egy közepes nagyságú Szkúner képében testesül. A hajó két vitorlával rendelkezik, mindkettőn ott a családi címer, egy koronás pajzs amin egy kis sziget látható. A vitorlákat leszámítva a hajó nem nagyon díszített, itt-ott található rajta kis aranyozás, illetve faragványok amin a család állata a delfin látható. Két ágyúval is fel van szerelve a biztonság kedvéért, illetve egy kis elülső kézi ágyúval.* Ugye milyen gyönyörű? *Kérdezi partnerétől áhítattal* És nagyon kezelhető is, egyedül el bírom vezetni. *Közben felmegy rá, és körbepördül a fedélzeten , mutatván, hogy ez mind az övé. Valószínűleg nevetségesen néz ki, mint valami 10 éves, de hát eléggé felöntött a garatra, így nem érdekli mit gondolnak róla mások, örül, hogy van valaki akivel megoszthatja ezt. Megakarja mutatni a hajófeneket is, de a lejáratott elállja néhány nagy láda.* Elnézést kérek, de nemrég hoztam vissza a holmimat egy másik hajóról. Hosszú történet, a lényeg, hogy nem lett belőle semmi, és most itt vesztegelnek a kipakolásra várva. Majd később megcsinálom. *Mentegetőzik, inkább magának, mint vendégének. Ám rögtön visszazökken és mosolyogva fordul Caramhoz.* Nos hogy tetszik? *Kérdezi érdeklődve.*
*Ferdnichar megdöbben a lány hirtelen őszinteségén. Nem gondolta volna, hogy ennyire megrázó volt Caram élete.* Elnézést. Nem gondoltam át a mondatot mielőtt kimondtam. Talán a rum az oka, nem is iszok többet hisz eddig is túl sokat tett. *Mondja sűrű bocsánatkérését. Mikor társa beleegyezik a körbevezetésbe, Ferd teljesen megváltozik.* Akkor ne is késlekedjünk! Irány a hajó! Szabad a kezét kisasszony? *Kérdezi teljesen átszellemülve és a nemeseket kifigurázó mozdulattal nyújtja oda kezét a hölgynek hátha mosolyt csal az arcára, és eltereli a figyelmét a rossz emlékekről. Ha elfogadja akkor kikíséri a fogadóból, és a Kikötő felé kíséri. Közben lelkesen mesél hajójáról. Hiába, ha hajóról van szó Ferdnichar beszédét nehéz megállítani.* Biztos tetszeni fog! Gyönyörű hajó! A születés napomra kaptam és azóta együtt vagyunk. Gyakorlatilag ez az otthonom, és az egyetlen „nő” az életemben. De itt is van! Nos Caram, bemutatom neked Clementine-t! *Mondja mikor odaérnek a kikötő azon részére ahol a hajó horgonyoz. Az említett „hölgy” egy közepes nagyságú Szkúner képében testesül. A hajó két vitorlával rendelkezik, mindkettőn ott a családi címer, egy koronás pajzs amin egy kis sziget látható. A vitorlákat leszámítva a hajó nem nagyon díszített, itt-ott található rajta kis aranyozás, illetve faragványok amin a család állata a delfin látható. Két ágyúval is fel van szerelve a biztonság kedvéért, illetve egy kis elülső kézi ágyúval.* Ugye milyen gyönyörű? *Kérdezi partnerétől áhítattal* És nagyon kezelhető is, egyedül el bírom vezetni. *Közben felmegy rá, és körbepördül a fedélzeten , mutatván, hogy ez mind az övé. Valószínűleg nevetségesen néz ki, mint valami 10 éves, de hát eléggé felöntött a garatra, így nem érdekli mit gondolnak róla mások, örül, hogy van valaki akivel megoszthatja ezt. Megakarja mutatni a hajófeneket is, de a lejáratott elállja néhány nagy láda.* Elnézést kérek, de nemrég hoztam vissza a holmimat egy másik hajóról. Hosszú történet, a lényeg, hogy nem lett belőle semmi, és most itt vesztegelnek a kipakolásra várva. Majd később megcsinálom. *Mentegetőzik, inkább magának, mint vendégének. Ám rögtön visszazökken és mosolyogva fordul Caramhoz.* Nos hogy tetszik? *Kérdezi érdeklődve.*
952. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-23 17:02:25
Üzenet elküldve: 2014-06-23 17:02:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
Ugye, milyen szép? *sóhajt fel ő is, miközben Zaranir oldalán megékezik a móló szélére, és Rikához hasonlóan láblógázásba fog.* Mégis azt kívántam, amikor leszálltam, hogy soha az életben ne lássam viszont... Hát, ez megváltozott *mosolyodik el ábrándosan. Az a bizonyos szűk sapka egyre jobban tetszik neki, de ezt a világért be nem vallaná.*
Tényleg nem kéne sokáig itt ülnünk... *csatlakozik Zaranirhoz. Azt nem mondja, miért ("nehogy valaki gyanút fogjon"), reméli, újdonsült társai maguktól is rájönnek.
Aztán ismét új dalba kezd, egy errefelé aligha közismert, ám a közös nyelvre lefordított elf balladára a szél és a tenger szerelméről - vagyis arról, hogy miért fúj a tengeren állandóan a szél. A szomorkás dallam illeszkedik a hullámok halk morajához, az egykori szerző érdemeit méltatva.*
Tényleg nem kéne sokáig itt ülnünk... *csatlakozik Zaranirhoz. Azt nem mondja, miért ("nehogy valaki gyanút fogjon"), reméli, újdonsült társai maguktól is rájönnek.
Aztán ismét új dalba kezd, egy errefelé aligha közismert, ám a közös nyelvre lefordított elf balladára a szél és a tenger szerelméről - vagyis arról, hogy miért fúj a tengeren állandóan a szél. A szomorkás dallam illeszkedik a hullámok halk morajához, az egykori szerző érdemeit méltatva.*
951. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-23 01:44:03
Üzenet elküldve: 2014-06-23 01:44:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Rika, Asmä, Kalen//
*A kalózdalokhoz bár nem ért, szerencsére nincs egy józan fül sem, aki ezt érzékelhetné, így Zaranir boldogan énekel, gyakorlatilag egy holt nyelven. Szerencséjére a kalóznóták nem a mély és bonyolult poétikájukról és mozgalmas, csavaros történetszálaikról híresek, így könnyen elméjébe vésheti ezen fontos tartalmakat. Nem mintha a közeljövőben nem fogja ezt hallgatni végtelenítve minden este, de illik. Miután ő is feltérképezi külsőleg a hajót, persze csak szemmel. Nem kell túl közel hajolnia oldalán támaszkodó Asmähoz, hogy könnyedén fülébe súgja neki. *
-Hát egy ilyen szép hajónak én is örömmel lennék a kapitánya... csak rám szűk a sapka.
*Gyorsan változik kedélyessége, amint Rika gyakorlatilag kiszakítja magát és elindul a 'kincs' felé. Mozgásában egyetlen pozitívumot talál, hogy gyorsan sikerült a stabil talaj támaszát megtalálnia. Zaranir előre látja, hogy itt már elbódultak a tenger szagától és a hajó látványától, nem fognak ennél tovább jutni tengerpartsétájukon.*
-Na, szerintem mi is pihenjünk le ott és örvendjünk, hogy a kisasszonynak sikerült nem beleesnie a jéghideg vízbe. Bár nem bánnám, ha nem itt érne a reggel, hiszen még olyan fiatal az este.
*Majd hangosabban a móló felé szól.*
- Nem hagyunk el egy matrózt sem! Várj meg minket, ki ne evezz nélkülünk!
*Ha Asmä nem tervez túl nagy ellenállást az ötlet irányába, akkor ő is elballag a móló szélére, megpróbálva Rikát visszacsábítani a kedélyes társasághoz.*
*A kalózdalokhoz bár nem ért, szerencsére nincs egy józan fül sem, aki ezt érzékelhetné, így Zaranir boldogan énekel, gyakorlatilag egy holt nyelven. Szerencséjére a kalóznóták nem a mély és bonyolult poétikájukról és mozgalmas, csavaros történetszálaikról híresek, így könnyen elméjébe vésheti ezen fontos tartalmakat. Nem mintha a közeljövőben nem fogja ezt hallgatni végtelenítve minden este, de illik. Miután ő is feltérképezi külsőleg a hajót, persze csak szemmel. Nem kell túl közel hajolnia oldalán támaszkodó Asmähoz, hogy könnyedén fülébe súgja neki. *
-Hát egy ilyen szép hajónak én is örömmel lennék a kapitánya... csak rám szűk a sapka.
*Gyorsan változik kedélyessége, amint Rika gyakorlatilag kiszakítja magát és elindul a 'kincs' felé. Mozgásában egyetlen pozitívumot talál, hogy gyorsan sikerült a stabil talaj támaszát megtalálnia. Zaranir előre látja, hogy itt már elbódultak a tenger szagától és a hajó látványától, nem fognak ennél tovább jutni tengerpartsétájukon.*
-Na, szerintem mi is pihenjünk le ott és örvendjünk, hogy a kisasszonynak sikerült nem beleesnie a jéghideg vízbe. Bár nem bánnám, ha nem itt érne a reggel, hiszen még olyan fiatal az este.
*Majd hangosabban a móló felé szól.*
- Nem hagyunk el egy matrózt sem! Várj meg minket, ki ne evezz nélkülünk!
*Ha Asmä nem tervez túl nagy ellenállást az ötlet irányába, akkor ő is elballag a móló szélére, megpróbálva Rikát visszacsábítani a kedélyes társasághoz.*
950. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-23 01:03:05
Üzenet elküldve: 2014-06-23 01:03:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Zaranir, Asmä, Kalen//
*Már válaszolna Zaranir megjegyzésére, de majdnem felbukik, így végül csak legyint egyet, inkább a férfira hagyja. Még a derekára fonodó karját is megbocsátja, elvégre újabb adag rummal gazdagította a társaságot, ami valljuk be, nem kis teljesítmény. Elvigyorodik, ahogy a többiek is csatlakoznak a nótához, mely egyre hangosabban töri meg az éjszaka csendjét. Természetesen ismeri a dalt, melyre Asmä rátér, és hangjával egészíti ki őt. Kiáltására felderülten szalad közelebb az említett járműhöz, széles mosoly húzódik ajkaira.*
- Tökéletes.
*Leesett állal bámulja a hajót, szeme kalandként járja végig a fedélzetet, az árbocot, a hajótestet... ~ Épp csak a zászlót kéne lecserélni. ~ Magában mosolyog, próbálja memorizálni a képet, míg végül arra figyel fel, hogy már a móló peremén üldögél, és onnan lógatja le lábait.*
*Már válaszolna Zaranir megjegyzésére, de majdnem felbukik, így végül csak legyint egyet, inkább a férfira hagyja. Még a derekára fonodó karját is megbocsátja, elvégre újabb adag rummal gazdagította a társaságot, ami valljuk be, nem kis teljesítmény. Elvigyorodik, ahogy a többiek is csatlakoznak a nótához, mely egyre hangosabban töri meg az éjszaka csendjét. Természetesen ismeri a dalt, melyre Asmä rátér, és hangjával egészíti ki őt. Kiáltására felderülten szalad közelebb az említett járműhöz, széles mosoly húzódik ajkaira.*
- Tökéletes.
*Leesett állal bámulja a hajót, szeme kalandként járja végig a fedélzetet, az árbocot, a hajótestet... ~ Épp csak a zászlót kéne lecserélni. ~ Magában mosolyog, próbálja memorizálni a képet, míg végül arra figyel fel, hogy már a móló peremén üldögél, és onnan lógatja le lábait.*
949. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-23 00:49:34
Üzenet elküldve: 2014-06-23 00:49:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rika, Asmä, Kalen//
*Egyetlen sor elég, hogy felismerje Rika dalát, a másodikban már bekapcsolódik. Zaranir is követi a példájukat, amint átkarolta a derekukat, hát Asmä is viszonozza a gesztust. Ő is a férfi derekát karolja át, rumgőzös büszkesége nem akarja, hogy bárki úgy gondolja, őt támogatni kell, és a támogatója vállába kapaszkodik.
Még jobb kedve kerekedik, amikor megérzi a tenger semmivel össze nem hasonlítható illatát, és a rumos nóta többedik ismétlésének befejeztével újabb dalba kezd, egy igazi klasszikusba végtelen kékségről, kedvező szélről, viharokról, sellőkről, hősies csatákról, na meg jókedvű hajósokról. Igyekszik magabiztosan a hajókon túli homokos szakasz felé haladni, hogy ha már ma úgysem lopnak hajót, legalább kényelmes helyük legyen a dorbézoláshoz.
Pár perc múlva félbehagyja az aktuális versszakot, és izgatottan egy csinos kétárbocosra mutat.*
Az az! Azzal a hajóval jöttem!
*Rettentő büszke magára, hogy ilyen cselesen leplezi a szándékukat, bár az izgatott hangnem sehogy sem illik a semmitmondó közléshez. Majd ráfogja a rumra. Nem mintha bárki is kérdezné.*
*Egyetlen sor elég, hogy felismerje Rika dalát, a másodikban már bekapcsolódik. Zaranir is követi a példájukat, amint átkarolta a derekukat, hát Asmä is viszonozza a gesztust. Ő is a férfi derekát karolja át, rumgőzös büszkesége nem akarja, hogy bárki úgy gondolja, őt támogatni kell, és a támogatója vállába kapaszkodik.
Még jobb kedve kerekedik, amikor megérzi a tenger semmivel össze nem hasonlítható illatát, és a rumos nóta többedik ismétlésének befejeztével újabb dalba kezd, egy igazi klasszikusba végtelen kékségről, kedvező szélről, viharokról, sellőkről, hősies csatákról, na meg jókedvű hajósokról. Igyekszik magabiztosan a hajókon túli homokos szakasz felé haladni, hogy ha már ma úgysem lopnak hajót, legalább kényelmes helyük legyen a dorbézoláshoz.
Pár perc múlva félbehagyja az aktuális versszakot, és izgatottan egy csinos kétárbocosra mutat.*
Az az! Azzal a hajóval jöttem!
*Rettentő büszke magára, hogy ilyen cselesen leplezi a szándékukat, bár az izgatott hangnem sehogy sem illik a semmitmondó közléshez. Majd ráfogja a rumra. Nem mintha bárki is kérdezné.*
948. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-21 16:32:50
Üzenet elküldve: 2014-06-21 16:32:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
//Eonarin Thraenaahla, Nadae Eilwen//
*Szokásos komolytalanságával a móló mentén haladva nézegeti az ott sorakozó hajókat, miközben halkan dúdol egy kalózdalt, pusztán a hangulat kedvéért. Ugyan ez az egyetlen tengeri dal, amelyet ismer, ez nemigen szegi kedvét, magában ismételgeti a már unalomig ismert dallamot. Kihasználva az alkalmat, hogy senki sem figyeli, a part mentén egyensúlyozva lépked, akár egy cirkuszi mutatványos, élvezettel vigyorogva próbálja szárazon tartani magát, a hullámok fel-felcsapnak a partra.
Gyermekded szórakozásának azonban emberi hangok moraja vet véget, tekintete komolyba vált, arcáról abban a pillanatban vakolódik le a mosoly, egy ugrással elhagyja a patkát, és a szűkös kis utcán találja magát. Két nőt pillant meg, szemöldökei összehúzódnak, ahogy a távolba kémlel, egyikőjükben azonban egy felejthetetlen ismerősét pillantja meg, amennyire meg tudja állapítani, kissé ingerült állapotban. Ajkai széles vigyorra húzódnak, mely pimaszul görbül arcára, ahogy közelebb lopakodik, kéjelgő hangján szólítja meg a lányt, amint háta mögé ér.*
- Csak nem Eonarin? *Közelebb lép, hogy az utcai fények megvilágításba helyezzék arcát, ujjaival gyengéden érinti meg, és vonja maga felé a lány állát, hacsak nem ellenkezik persze.* Rég láttalak. *Közelebb hajol, ajkaival gyengéd csókot lehel a lány arcára, karja szinte berögződésként fonja körbe a lány derekát, hogy egy melengető ölelésre magához szorítsa. Pár másodperc elteltével elhúzódik, hogy levegőt hagyjon Eonarinnak, hátrébb lépve észleli a másik nőstény jelenlétét is.*
- Hölgyem.
*Hajol meg ünnepélyesen a kalóz felé, kalapja ugyan nincs, amit megemelhetne, de háta mögé rejti egyik kezét. Ajkai szélén csábos mosollyal, éjfekete pillantásával méri végig, majd kacsint felé.*
- Hogy kerülsz te ide? *Fordul ismét Eonarin felé, sokszínű hajába óvatosan belesimítva, puhán érinti tincseit. Mindig is imádta a lány hajkoronáját, noha nem ez az egyetlen dolog, mely egyedivé tette.* - Lihanechben láttalak utoljára, azon a viharos éjszakán... *Éjfekete íriszei elsötétülnek kissé, ahogy a lány bíborlila tekintetével találkoznak, elégedett mosoly kúszik ajkaira, ahogy felevenednek előtte a közös emlékek.*
- Merre tartotok? Egy darabig talán elkísérhetlek.
A hozzászólás írója (Rinan Zihyris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.21 16:35:33
//Eonarin Thraenaahla, Nadae Eilwen//
*Szokásos komolytalanságával a móló mentén haladva nézegeti az ott sorakozó hajókat, miközben halkan dúdol egy kalózdalt, pusztán a hangulat kedvéért. Ugyan ez az egyetlen tengeri dal, amelyet ismer, ez nemigen szegi kedvét, magában ismételgeti a már unalomig ismert dallamot. Kihasználva az alkalmat, hogy senki sem figyeli, a part mentén egyensúlyozva lépked, akár egy cirkuszi mutatványos, élvezettel vigyorogva próbálja szárazon tartani magát, a hullámok fel-felcsapnak a partra.
Gyermekded szórakozásának azonban emberi hangok moraja vet véget, tekintete komolyba vált, arcáról abban a pillanatban vakolódik le a mosoly, egy ugrással elhagyja a patkát, és a szűkös kis utcán találja magát. Két nőt pillant meg, szemöldökei összehúzódnak, ahogy a távolba kémlel, egyikőjükben azonban egy felejthetetlen ismerősét pillantja meg, amennyire meg tudja állapítani, kissé ingerült állapotban. Ajkai széles vigyorra húzódnak, mely pimaszul görbül arcára, ahogy közelebb lopakodik, kéjelgő hangján szólítja meg a lányt, amint háta mögé ér.*
- Csak nem Eonarin? *Közelebb lép, hogy az utcai fények megvilágításba helyezzék arcát, ujjaival gyengéden érinti meg, és vonja maga felé a lány állát, hacsak nem ellenkezik persze.* Rég láttalak. *Közelebb hajol, ajkaival gyengéd csókot lehel a lány arcára, karja szinte berögződésként fonja körbe a lány derekát, hogy egy melengető ölelésre magához szorítsa. Pár másodperc elteltével elhúzódik, hogy levegőt hagyjon Eonarinnak, hátrébb lépve észleli a másik nőstény jelenlétét is.*
- Hölgyem.
*Hajol meg ünnepélyesen a kalóz felé, kalapja ugyan nincs, amit megemelhetne, de háta mögé rejti egyik kezét. Ajkai szélén csábos mosollyal, éjfekete pillantásával méri végig, majd kacsint felé.*
- Hogy kerülsz te ide? *Fordul ismét Eonarin felé, sokszínű hajába óvatosan belesimítva, puhán érinti tincseit. Mindig is imádta a lány hajkoronáját, noha nem ez az egyetlen dolog, mely egyedivé tette.* - Lihanechben láttalak utoljára, azon a viharos éjszakán... *Éjfekete íriszei elsötétülnek kissé, ahogy a lány bíborlila tekintetével találkoznak, elégedett mosoly kúszik ajkaira, ahogy felevenednek előtte a közös emlékek.*
- Merre tartotok? Egy darabig talán elkísérhetlek.
A hozzászólás írója (Rinan Zihyris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.21 16:35:33
947. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-21 14:25:12
Üzenet elküldve: 2014-06-21 14:25:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
* Várja melyik boszorka támad rá először, és olyannyira el is bambul a várakozásba, hogy mire észbe kap, már nincs is előtte egyik személy se. Büszkén kihúzza magát, miközben tőrét visszadugja övébe. Ennyit tesz a kifelé sugárzó erő és magabiztosság. Még jó, hogy senki nem mer belekötni legfeljebb részegen.
Peckes léptekkel indul vissza a kikötő lakottabb részei felé. Ez a kis közjáték teljesen kiverte fejéből eredeti célját. Hajó helyett így a rumos Rókalyukat célozza meg. Az legkevésbé sem érdekli, hogy nincs pénze. Pláne, hogy a hajóval együtt továbbúszott emlékeinek tengerén.
Az ital, viszont nem amit elbitorolt tőle a vérmes nőszemély, így mikor meglátja az ismerős üveget lépteit meggyorsítva kapja le a kihelyezett gerendáról és tüntet el pár kortyot a viszontlátás örömére. Az éj még fiatal, akárcsak saját maga, ideje hát valami remek szórakozást találni. Mert az éles szájjal és ami sokkal fontosabb éles pengékkel felszerelt nőszemélyek társasága nem az.*
Peckes léptekkel indul vissza a kikötő lakottabb részei felé. Ez a kis közjáték teljesen kiverte fejéből eredeti célját. Hajó helyett így a rumos Rókalyukat célozza meg. Az legkevésbé sem érdekli, hogy nincs pénze. Pláne, hogy a hajóval együtt továbbúszott emlékeinek tengerén.
Az ital, viszont nem amit elbitorolt tőle a vérmes nőszemély, így mikor meglátja az ismerős üveget lépteit meggyorsítva kapja le a kihelyezett gerendáról és tüntet el pár kortyot a viszontlátás örömére. Az éj még fiatal, akárcsak saját maga, ideje hát valami remek szórakozást találni. Mert az éles szájjal és ami sokkal fontosabb éles pengékkel felszerelt nőszemélyek társasága nem az.*
946. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-21 14:00:18
Üzenet elküldve: 2014-06-21 14:00:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Nadae Eilwen//
*Elég fiatal még ahhoz, hogy ne nevezhesse magát valami nagy tapasztalatokkal rendelkező gyilkosnak, de azért felmutathat már egyet s mást amit már letett az asztalra. Az ösztöneiben eddig egész jól megbízhatott, és túl nagy tapasztalat híján azok még nem sokszor hagyták cserben. De ő is jól tudja, hogy nem ez az út lett számára kirendelve a jövőben, de addig is be kell érnie a fémek játékával a harcban. Nem mintha nem élvezné...
Azt viszont már egyáltalán nem találja szórakoztatónak, hogy a másik még csak kicsit sem érzi magát veszélyben. A mélységi abban sem biztos, hogy a nő egyáltalán fenyegetve érezné-e magát. Utálja az ilyen ellenfeleket, olyan mintha mindenkit lenéznének maguk körül teljesen alaptalanul. Őneki sem szokása egyenlő félként tekintenie sokszor az ellenfeleire, de azt nem igazán díjazza mikor úgy nézi le valaki a másikat, hogy még ő van szorult helyzetben.*
- Rendben, de ha nem kapom meg, dupla árat számítva plusz egy emberrel bővítem a célpontok számát. *Sóhajt fel végül felállva, fenyegető, szúrós pillantással méregetve a nőt akinek már minden bizonnyal lehet némi sejtése arról, hogy mire utalhatott a nőstény.
A munka sikerétől is függ mi? Egyszerű az elmélet: Vagy sikerül, vagy nem sikerül. Ha sikerül övé a jutalom ha akarja a nőci ha nem, ha pedig nem sikerül...akkor vagy ő hal meg, vagy inkább felszívódik. Kudarcba fulladt munka után ritkán jönnek vissza a megbízóhoz problémázni, kivéve persze akkor, ha változik a célpont személye és egyszerűbbnek találja a gyilkos azt, ha inkább a megbízót iktatja ki.* ~Hm...nem is lenne ez olyan rossz ötlet.~ *Morfondírozik a lány után indulva, közben alaposan felméri ismét az előtte haladót. Egy valami nem tetszik csak az előtte lévő képben, és az az a nyavalyás fáklya! Nagyon gondolkozik azon, hogy ismét előrántsa az egyik szablyáját, és egyszerűen csak ki üsse, vagy vágja vele azt a favackot a nő kezéből, mikor az úgy dönt elkezdi rugdosni a hordókat, majd az emberek után hadonászni a fáklyával. A fény játékára egy pillanatra hátrál, majd még inkább a fejébe húzza a csuklyáját.* ~Esküszöm ez a lány, ha nem lenne a kezében az a fáklya akkor is olyan lenne mint egy villódzó jelzőfény.~ *Szó mi szó, a nő inkább felhívja magára a figyelmet, mint hogy inkább megpróbálna normálisan haladni, és ezt a fiatal mélységi a járásából is lassan kezdi leszűrni.*
- Ugye tisztában vagy vele, hogy a nemfizetést nem foghatod majd arra, hogy egyszerűen csak őrült vagy?! *Töri meg egy idő után a csendet érdektelen hanglejtéssel, és hozzá kapcsolódó arckifejezéssel. Nem kellene már tovább foglalkoznia ezzel a kérdéssel amíg még semmiről sem tud, a járásához viszont nem tudta ezt a megjegyzését magában tartani.*
*Elég fiatal még ahhoz, hogy ne nevezhesse magát valami nagy tapasztalatokkal rendelkező gyilkosnak, de azért felmutathat már egyet s mást amit már letett az asztalra. Az ösztöneiben eddig egész jól megbízhatott, és túl nagy tapasztalat híján azok még nem sokszor hagyták cserben. De ő is jól tudja, hogy nem ez az út lett számára kirendelve a jövőben, de addig is be kell érnie a fémek játékával a harcban. Nem mintha nem élvezné...
Azt viszont már egyáltalán nem találja szórakoztatónak, hogy a másik még csak kicsit sem érzi magát veszélyben. A mélységi abban sem biztos, hogy a nő egyáltalán fenyegetve érezné-e magát. Utálja az ilyen ellenfeleket, olyan mintha mindenkit lenéznének maguk körül teljesen alaptalanul. Őneki sem szokása egyenlő félként tekintenie sokszor az ellenfeleire, de azt nem igazán díjazza mikor úgy nézi le valaki a másikat, hogy még ő van szorult helyzetben.*
- Rendben, de ha nem kapom meg, dupla árat számítva plusz egy emberrel bővítem a célpontok számát. *Sóhajt fel végül felállva, fenyegető, szúrós pillantással méregetve a nőt akinek már minden bizonnyal lehet némi sejtése arról, hogy mire utalhatott a nőstény.
A munka sikerétől is függ mi? Egyszerű az elmélet: Vagy sikerül, vagy nem sikerül. Ha sikerül övé a jutalom ha akarja a nőci ha nem, ha pedig nem sikerül...akkor vagy ő hal meg, vagy inkább felszívódik. Kudarcba fulladt munka után ritkán jönnek vissza a megbízóhoz problémázni, kivéve persze akkor, ha változik a célpont személye és egyszerűbbnek találja a gyilkos azt, ha inkább a megbízót iktatja ki.* ~Hm...nem is lenne ez olyan rossz ötlet.~ *Morfondírozik a lány után indulva, közben alaposan felméri ismét az előtte haladót. Egy valami nem tetszik csak az előtte lévő képben, és az az a nyavalyás fáklya! Nagyon gondolkozik azon, hogy ismét előrántsa az egyik szablyáját, és egyszerűen csak ki üsse, vagy vágja vele azt a favackot a nő kezéből, mikor az úgy dönt elkezdi rugdosni a hordókat, majd az emberek után hadonászni a fáklyával. A fény játékára egy pillanatra hátrál, majd még inkább a fejébe húzza a csuklyáját.* ~Esküszöm ez a lány, ha nem lenne a kezében az a fáklya akkor is olyan lenne mint egy villódzó jelzőfény.~ *Szó mi szó, a nő inkább felhívja magára a figyelmet, mint hogy inkább megpróbálna normálisan haladni, és ezt a fiatal mélységi a járásából is lassan kezdi leszűrni.*
- Ugye tisztában vagy vele, hogy a nemfizetést nem foghatod majd arra, hogy egyszerűen csak őrült vagy?! *Töri meg egy idő után a csendet érdektelen hanglejtéssel, és hozzá kapcsolódó arckifejezéssel. Nem kellene már tovább foglalkoznia ezzel a kérdéssel amíg még semmiről sem tud, a járásához viszont nem tudta ezt a megjegyzését magában tartani.*
945. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-21 11:06:47
Üzenet elküldve: 2014-06-21 11:06:47
ÚJ
![>Alas Riter [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1914_ember-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Alas Riter a kikötőbe ér. Egészen idáig valami nagyon zavarja. Valamitől hiányérzete van. Nem tudja mi az, így továbbra is megy a kikötőben. A kikötő tele van szebbnél szebb és nagyobbnál nagyobb hajókkal. Alas még nem látott ehhez hasonlókat. Igaz már járt ebben a kikötőben és látott nagy hajókat, de ezek azoknál sokkal nagyobbak.
~ Nagy valószínűséggel Wegtorenból jöttek a hajók. ~ gondolja magában de ez nem teljesen biztos benne. Csak azért gondolja, mert nagyjából abból az irányból érkeztek, amerre Wegtoren van.
Továbbra is hiányérzete van a férfinek, ami el kezdi aggasztani. Megáll és megnézi, hogy mi hiányzik. Pár perc alatt rájön, hogy a talizmánja ott maradt. Egyből elindul vissza. Nem egy nagy érték, hisz legfeljebb 50 aranyért tudná eladni, de annál nagyobb az eszmei értéke. Elindul tehát a sziklakertek irányába újra. *
~ Nagy valószínűséggel Wegtorenból jöttek a hajók. ~ gondolja magában de ez nem teljesen biztos benne. Csak azért gondolja, mert nagyjából abból az irányból érkeztek, amerre Wegtoren van.
Továbbra is hiányérzete van a férfinek, ami el kezdi aggasztani. Megáll és megnézi, hogy mi hiányzik. Pár perc alatt rájön, hogy a talizmánja ott maradt. Egyből elindul vissza. Nem egy nagy érték, hisz legfeljebb 50 aranyért tudná eladni, de annál nagyobb az eszmei értéke. Elindul tehát a sziklakertek irányába újra. *
944. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-19 19:50:32
Üzenet elküldve: 2014-06-19 19:50:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Eonarin Thraenaahla//
*A fenyegetettség érzete már rég kihalt a kalóz lányból. Nagyjából akkor, mikor csecsemőkorában is már a hajón volt, és társai fosztottak, raboltak. Röpke évei során, már találkozott számos rossz küllemű, és ijesztő figurával, hogy meg tanulja kezelni a közelükben való tartózkodást. Elsajátította, nem kis küzdelem árán, hogy a mások által félt fajoktól ne féljen. Hiszen az csak az ő előnyükre válna. Ez az érzés, olyannyira beleivódott lelkébe, testébe, hogy már akkor sem érzi a veszély komolyságát, amikor azok már régen túlnőttek rajta.
Mint akár most is. Nem elég, hogy kifordult a lány elől, de az a másik karjával újra hadonászni kezd fel. Ha nem marad félbe a mozdulata, akkor csak kissé leguggolva, feje fölött halad el a penge. De a Félnótás miatt ez nem történik meg.
Ahogy elindul a kikötő vége felé, a férfitól szerzett flaskát a móló egyik cölöpére helyezi. Mondaná, hogy jó kedvében van, s így csak a felét fogyasztotta el a mosléklé ízű lének, de inkább a józanságára hallgat. No meg a tervére, amíg az eszében van. A fáklyát maga előtt tartva indul el, majd egy fél pillanatra megáll, hogy az épp leülő lányra nézzen hátra a válla fölött. *
- Mindent csak a maga idejében. *Mosolyodik el kissé gúnyosan.* - Megállapodunk az árban, ha ezen múlik. De úgy nem adom a megbízatást, egy cingárnak, hogy nem tudom biztosan, hogy benne van. És persze a munka sikerétől is függ ez az ajánlat.
*Mosolya kissé gúnyossá válik, majd mit sem törődve a lánnyal elindul a móló vége felé. Végül is mindegy hogy a mélységi vállalja-e a munkát vagy nem. Ott a fent lévők, biztos, hogy segítenek neki, persze csak busás juss ajánlatával. De talán le tudja őket kenyerezni. Az már biztos, hogy ha visszaszerzik a hajóját, megválogatja, hogy kit enged a legénységi posztokra. Nem fog akárkit csak úgy felvenni. Nem mintha, ezt most se tette volna meg. Gondos odafigyeléssel válogatta meg a betyárokat. Mégis mit ért el vele? Amint megittak néhány flaska édes nedűt, az olyannyira a fejükbe száll, hogy azt sem tudják, hogy mit tesznek. Vagy tudják, csak épp nem érdekli. Ő is játszott már, volt rá példa, hogy saját életét is feltette, vagy akár a másikét. De a Falmart sose tette fel. Egyetlen egy kincse, amit mindig és védett és óvott.
Az agya újra elborul. Szinte vérvörösben látja a világot, ahogy ismételten eszébe jutnak a történtek. Dühében egy rakodás mellett elhaladva oldalba rúgja az egyik hordót, amely könnyen megadja magát, és előbb felborul, majd gurulva bukfencezik le a mólóról. Néhány legény szitkozódva kiállt a lány után, és indulnak visszaszerezni a hordót. Nadae a szitkozódást hallva a legénység tagjai felé fordul és fáklyáját néhányszor dühösen meglengeti feléjük.
Ha a lány követi elég érdekes látvány tárulhat elé, ahogy a kalóz először nyugodtan, majd hirtelen dühbe jőve, lábait kissé terpeszbe állítva megy, majd ahogy lenyugszik, ismét normálisan közlekedik az éj sötétjében. Egy árva fáklya fényének a megvilágításában.*
*A fenyegetettség érzete már rég kihalt a kalóz lányból. Nagyjából akkor, mikor csecsemőkorában is már a hajón volt, és társai fosztottak, raboltak. Röpke évei során, már találkozott számos rossz küllemű, és ijesztő figurával, hogy meg tanulja kezelni a közelükben való tartózkodást. Elsajátította, nem kis küzdelem árán, hogy a mások által félt fajoktól ne féljen. Hiszen az csak az ő előnyükre válna. Ez az érzés, olyannyira beleivódott lelkébe, testébe, hogy már akkor sem érzi a veszély komolyságát, amikor azok már régen túlnőttek rajta.
Mint akár most is. Nem elég, hogy kifordult a lány elől, de az a másik karjával újra hadonászni kezd fel. Ha nem marad félbe a mozdulata, akkor csak kissé leguggolva, feje fölött halad el a penge. De a Félnótás miatt ez nem történik meg.
Ahogy elindul a kikötő vége felé, a férfitól szerzett flaskát a móló egyik cölöpére helyezi. Mondaná, hogy jó kedvében van, s így csak a felét fogyasztotta el a mosléklé ízű lének, de inkább a józanságára hallgat. No meg a tervére, amíg az eszében van. A fáklyát maga előtt tartva indul el, majd egy fél pillanatra megáll, hogy az épp leülő lányra nézzen hátra a válla fölött. *
- Mindent csak a maga idejében. *Mosolyodik el kissé gúnyosan.* - Megállapodunk az árban, ha ezen múlik. De úgy nem adom a megbízatást, egy cingárnak, hogy nem tudom biztosan, hogy benne van. És persze a munka sikerétől is függ ez az ajánlat.
*Mosolya kissé gúnyossá válik, majd mit sem törődve a lánnyal elindul a móló vége felé. Végül is mindegy hogy a mélységi vállalja-e a munkát vagy nem. Ott a fent lévők, biztos, hogy segítenek neki, persze csak busás juss ajánlatával. De talán le tudja őket kenyerezni. Az már biztos, hogy ha visszaszerzik a hajóját, megválogatja, hogy kit enged a legénységi posztokra. Nem fog akárkit csak úgy felvenni. Nem mintha, ezt most se tette volna meg. Gondos odafigyeléssel válogatta meg a betyárokat. Mégis mit ért el vele? Amint megittak néhány flaska édes nedűt, az olyannyira a fejükbe száll, hogy azt sem tudják, hogy mit tesznek. Vagy tudják, csak épp nem érdekli. Ő is játszott már, volt rá példa, hogy saját életét is feltette, vagy akár a másikét. De a Falmart sose tette fel. Egyetlen egy kincse, amit mindig és védett és óvott.
Az agya újra elborul. Szinte vérvörösben látja a világot, ahogy ismételten eszébe jutnak a történtek. Dühében egy rakodás mellett elhaladva oldalba rúgja az egyik hordót, amely könnyen megadja magát, és előbb felborul, majd gurulva bukfencezik le a mólóról. Néhány legény szitkozódva kiállt a lány után, és indulnak visszaszerezni a hordót. Nadae a szitkozódást hallva a legénység tagjai felé fordul és fáklyáját néhányszor dühösen meglengeti feléjük.
Ha a lány követi elég érdekes látvány tárulhat elé, ahogy a kalóz először nyugodtan, majd hirtelen dühbe jőve, lábait kissé terpeszbe állítva megy, majd ahogy lenyugszik, ismét normálisan közlekedik az éj sötétjében. Egy árva fáklya fényének a megvilágításában.*
943. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-19 19:23:43
Üzenet elküldve: 2014-06-19 19:23:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Szigeti vész//
*Egy új világ tárul szeme elé a kikötőbe. Az egész egy nyüzsgő méhkasra emlékezteti. A rengeteg ember, van közöttük aki már a lábán alig áll, van aki még mindig dolgozik és küszködik a rakománnyal. A vízfelszínre talán még egy hajó már nem is férne el, annyi különböző típusú hajó lebeg rajta.*
~Ennyi hajót egész életembe nem láttam mint amit most egy helyen láttok.~ *Csodálkozik, de gyorsan megrázza magát és szemével a szűk utcákon az említett cégért "Lagor ebei" keresi. Kis keresgélés után az egyik szűk utca végén megpillantja a keresett házat, előtte két álldogáló ismeretlennel. Egy pillanatig megáll és felméri a helyzetet.*
~Valószínűleg ők lesznek a társaim.~ *Gondolja majd határozott léptekkel megindul a két ismeretlen felé, majd megáll mellettük és bizalmatlanul megszólal.*
-Ti is a Talmid miatt jöttetek ide ? *Majd felpillant a cégére.*
*Egy új világ tárul szeme elé a kikötőbe. Az egész egy nyüzsgő méhkasra emlékezteti. A rengeteg ember, van közöttük aki már a lábán alig áll, van aki még mindig dolgozik és küszködik a rakománnyal. A vízfelszínre talán még egy hajó már nem is férne el, annyi különböző típusú hajó lebeg rajta.*
~Ennyi hajót egész életembe nem láttam mint amit most egy helyen láttok.~ *Csodálkozik, de gyorsan megrázza magát és szemével a szűk utcákon az említett cégért "Lagor ebei" keresi. Kis keresgélés után az egyik szűk utca végén megpillantja a keresett házat, előtte két álldogáló ismeretlennel. Egy pillanatig megáll és felméri a helyzetet.*
~Valószínűleg ők lesznek a társaim.~ *Gondolja majd határozott léptekkel megindul a két ismeretlen felé, majd megáll mellettük és bizalmatlanul megszólal.*
-Ti is a Talmid miatt jöttetek ide ? *Majd felpillant a cégére.*
942. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-19 14:33:25
Üzenet elküldve: 2014-06-19 14:33:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Szigeti vész//
*Unja már a részeg fajtársát. Szívesen inna vagy enne valamit. De le is pihenne. Két erős rakodóember tőlük két lépésre pihennek meg így pontosan hallják a beszélgetésüket. A legtöbb dolog nem érdekli Zopalt hisz csak a szokásos. Nehéz a munka, gond van otthon, mit csináltak részegen... Viszont meghall valami érdekeset. Valahol van egy talmid. Általában nem szokott hinni az ilyesmikben de, most megnézi. Amúgy is talán ott majd talál munkát. Szó nélkül otthagyja a részegest és megindul afelé a ház felé amiről beszéltek. Látja, hogy ott már álldogál valaki úgyhogy szó nélkül megáll mellette. Ha a másik elkezdi nézegetni akkor egy köszöntő biccentéssel elintézi.*
*Unja már a részeg fajtársát. Szívesen inna vagy enne valamit. De le is pihenne. Két erős rakodóember tőlük két lépésre pihennek meg így pontosan hallják a beszélgetésüket. A legtöbb dolog nem érdekli Zopalt hisz csak a szokásos. Nehéz a munka, gond van otthon, mit csináltak részegen... Viszont meghall valami érdekeset. Valahol van egy talmid. Általában nem szokott hinni az ilyesmikben de, most megnézi. Amúgy is talán ott majd talál munkát. Szó nélkül otthagyja a részegest és megindul afelé a ház felé amiről beszéltek. Látja, hogy ott már álldogál valaki úgyhogy szó nélkül megáll mellette. Ha a másik elkezdi nézegetni akkor egy köszöntő biccentéssel elintézi.*
941. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-19 08:39:03
Üzenet elküldve: 2014-06-19 08:39:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A lánynak már elege van a hajókból, az állandó bűzből, a fogott halakat gyorsan el akarja adni. A kikötőben egy hajó vesztegel, benne részeg matrózokkal. Gyorsan és hangtalanul a fedélzetre kúszik, amikor beér a lámpa fénykörébe a matrózok szellemnek hiszik. Ő némán az asztalra dobja a halakat, a részeg férfiak ijedtükben a csukákat a folyóba lökik, megsemmisítve a zsákmányt. Az immár bosszús árny úgy tűnik el, ahogy jött. Nem akarja, hogy ráküldjenek valakit.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.06.19 11:02:08, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.06.19 11:02:08, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275