Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
400. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-30 21:34:59
Üzenet elküldve: 2013-08-30 21:34:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Weera Yorgit//
* Ferdnichar nagyon megörül, hogy Nera belegyezett a meghívásba.
- Igen szerintem is elég elegáns, de gondoltam erre. Én könnyen áttudok öltözni, elegánsabb ruhába, és nemrég egy barátom költözött és rám hagyták azokat a dolgokat amiket nem szerettek volna magukkal vinni. Van közöttük egy egész szép női ruha. Arra gondoltam eladom mert minek nekem egy női ruha, de ha szeretnéd szívesen neked adom. Biztos jól állna rajtad. De ha nem szereted a nemesi ruhákat, szerintem abban sem lennél feltűnő amiben most vagy. * mondja mikor a lány a ruhája miatt aggódik. Gyorsan előhozza a ruhát, hogy láthassa. *
- Ez egy sötétkék alkalmi ruha. Nem túl fényűző, ezért is gondoltam, hogy viselhetnéd. *kezdi a bemutatását.* - Itt van egy kis rejtett zsebe, tehát ha van fegyvered elrejtheted ide. *folytatja, és egy kis zsebecskére mutat amit ügyesen varrtak bele a halvány mintába. *
- Máig nem tudom mire használhatta a gazdája, de most megkönnyíti a helyzetünk. Na hogy tetszik? Persze nem muszáj felvenned, ha nem akarod.
* Ferdnichar nagyon megörül, hogy Nera belegyezett a meghívásba.
- Igen szerintem is elég elegáns, de gondoltam erre. Én könnyen áttudok öltözni, elegánsabb ruhába, és nemrég egy barátom költözött és rám hagyták azokat a dolgokat amiket nem szerettek volna magukkal vinni. Van közöttük egy egész szép női ruha. Arra gondoltam eladom mert minek nekem egy női ruha, de ha szeretnéd szívesen neked adom. Biztos jól állna rajtad. De ha nem szereted a nemesi ruhákat, szerintem abban sem lennél feltűnő amiben most vagy. * mondja mikor a lány a ruhája miatt aggódik. Gyorsan előhozza a ruhát, hogy láthassa. *
- Ez egy sötétkék alkalmi ruha. Nem túl fényűző, ezért is gondoltam, hogy viselhetnéd. *kezdi a bemutatását.* - Itt van egy kis rejtett zsebe, tehát ha van fegyvered elrejtheted ide. *folytatja, és egy kis zsebecskére mutat amit ügyesen varrtak bele a halvány mintába. *
- Máig nem tudom mire használhatta a gazdája, de most megkönnyíti a helyzetünk. Na hogy tetszik? Persze nem muszáj felvenned, ha nem akarod.
399. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-30 21:08:56
Üzenet elküldve: 2013-08-30 21:08:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Vakmerő
//Ferdnichar Ni //
* Mikor megérkeznek és megint a szilárd talajon állnak mindketten a férfi hozzá fordul.*
- Őszintén tényleg meg tudnék enni még valamit.
* Válaszolja. A Morajló Merinát megemlítve azonban kissé elbizonytalanodik.*
- Hát, nem is tudom. Úgy hallottam az jóval elegánsabb, mint a Rókalyuk, mind ketten eléggé kilógnánk a tömegből. Persze, te jobban ismered az ottani szokásokat mint én, ezért ha te úgy gondolod, hogy nem néznének ránk rossz szemmel, akkor benne vagyok. Szívesen megnézném, milyen egy ilyen hely. Sok pletykát hall az ember, de általában csak a saját szemének hisz.
* Tényleg nagyon kíváncsi a Merinára és most kihasználja az alkalmat, hogy megnézheti, mert nem hiszi, hogy a közeljövőben adódik még ilyen lehetőség.*
~ És ha az étel is finom, annál jobb.~
* Mikor megérkeznek és megint a szilárd talajon állnak mindketten a férfi hozzá fordul.*
- Őszintén tényleg meg tudnék enni még valamit.
* Válaszolja. A Morajló Merinát megemlítve azonban kissé elbizonytalanodik.*
- Hát, nem is tudom. Úgy hallottam az jóval elegánsabb, mint a Rókalyuk, mind ketten eléggé kilógnánk a tömegből. Persze, te jobban ismered az ottani szokásokat mint én, ezért ha te úgy gondolod, hogy nem néznének ránk rossz szemmel, akkor benne vagyok. Szívesen megnézném, milyen egy ilyen hely. Sok pletykát hall az ember, de általában csak a saját szemének hisz.
* Tényleg nagyon kíváncsi a Merinára és most kihasználja az alkalmat, hogy megnézheti, mert nem hiszi, hogy a közeljövőben adódik még ilyen lehetőség.*
~ És ha az étel is finom, annál jobb.~
398. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-30 20:55:19
Üzenet elküldve: 2013-08-30 20:55:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Weera Yorgit//
- Ha nem hát nem. De ha meggondoltad magad, tudod hol találsz. * tartja fen ajánlatát, majd szépen lehorgonyoz a kikötőben. Mikor leszáll a hajóról a lány felé fordul.*
- Nem tudom mennyire volt laktató a kétszersült, de ha még éhes vagy bemehetünk az egyik itteni fogadóba. Tudom ,hogy nem szereted a feltűnést, és jó lenne neked a Rumos Rókalyuk is, de szeretném, ha egy kicsit elegánsabb helyre mennénk. Ismered a Morajló Merinát? Én azt hallottam róla, hogy igazán finomat főznek. És a kilátás sem lehet utolsó. * mondja és reméli most igent mond a lány. Szeretné, ha Nera jól érezné magát és többet lásson ne csak annyit amennyit egy bérgyilkos megengedhet magának.*
- Ha nem hát nem. De ha meggondoltad magad, tudod hol találsz. * tartja fen ajánlatát, majd szépen lehorgonyoz a kikötőben. Mikor leszáll a hajóról a lány felé fordul.*
- Nem tudom mennyire volt laktató a kétszersült, de ha még éhes vagy bemehetünk az egyik itteni fogadóba. Tudom ,hogy nem szereted a feltűnést, és jó lenne neked a Rumos Rókalyuk is, de szeretném, ha egy kicsit elegánsabb helyre mennénk. Ismered a Morajló Merinát? Én azt hallottam róla, hogy igazán finomat főznek. És a kilátás sem lehet utolsó. * mondja és reméli most igent mond a lány. Szeretné, ha Nera jól érezné magát és többet lásson ne csak annyit amennyit egy bérgyilkos megengedhet magának.*
397. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-29 19:14:42
Üzenet elküldve: 2013-08-29 19:14:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Yelane Kayme Bevorken//
*A férfi egy biccentéssel nyugtázza, hogy elutasították az ajánlatát. Nem szokott hozzá, hogy egy nőnek sikerül nemet mondania neki, de ilyen az élet, talált egy nőt aki ellen áll a csábításának, és ezzel komolyan felkeltette a férfi érdeklődését. Kíváncsi tekintettel fürkészi a lányt, hogy vajon kivel hozta össze a sors. Ezután partnerével betér az egyik utcába, és halkan ballag mellette, majd rámutat egy cégérre melyen egy ló van ábrázolva mely a hátsó lábak helyett uszonnyal van megáldva.*
-Az ott a híres-neves fogadó, a környék legelőkelőbb fogadója, de most valószínűleg nincsenek ott sokan estefelé szoktak csak megjelenni az emberek, most még mindenki dolgozik, kivéve persze minket előkelőeket.*Beszéde közben márt valahogy nem az a nőcsábász lovag, mint eddig, most inkább egy nemes, mint mielőtt a lány ellentmondott neki. Ahogy a fogadóhoz érnek, a férfi előre engedi a nőt, akinek mindössze annyi lehet feltűnő, hogy nagyon nagy a csend bentről, de erre magyarázat lehet, hogy ilyenkor még a legtöbb fogadóban nincsenek sokan. Az ajtó kopottas, rajta réz kilincs, de valahogy nem olyan fényes mint amiket oly sokan oly sokszor megfognak. A férfi ki is nyitja előtte az ajtót, bent asztalokat lát, de egyiknél sem ül senki, a pult viszont nem látszik. Fény is csak ami az ablakokon beszűrődik, de ez elég ahhoz, hogy látni lehessen. Valószínűleg, épp nincsenek sokan ezért spórolnak a gyertyákkal.*
*A férfi egy biccentéssel nyugtázza, hogy elutasították az ajánlatát. Nem szokott hozzá, hogy egy nőnek sikerül nemet mondania neki, de ilyen az élet, talált egy nőt aki ellen áll a csábításának, és ezzel komolyan felkeltette a férfi érdeklődését. Kíváncsi tekintettel fürkészi a lányt, hogy vajon kivel hozta össze a sors. Ezután partnerével betér az egyik utcába, és halkan ballag mellette, majd rámutat egy cégérre melyen egy ló van ábrázolva mely a hátsó lábak helyett uszonnyal van megáldva.*
-Az ott a híres-neves fogadó, a környék legelőkelőbb fogadója, de most valószínűleg nincsenek ott sokan estefelé szoktak csak megjelenni az emberek, most még mindenki dolgozik, kivéve persze minket előkelőeket.*Beszéde közben márt valahogy nem az a nőcsábász lovag, mint eddig, most inkább egy nemes, mint mielőtt a lány ellentmondott neki. Ahogy a fogadóhoz érnek, a férfi előre engedi a nőt, akinek mindössze annyi lehet feltűnő, hogy nagyon nagy a csend bentről, de erre magyarázat lehet, hogy ilyenkor még a legtöbb fogadóban nincsenek sokan. Az ajtó kopottas, rajta réz kilincs, de valahogy nem olyan fényes mint amiket oly sokan oly sokszor megfognak. A férfi ki is nyitja előtte az ajtót, bent asztalokat lát, de egyiknél sem ül senki, a pult viszont nem látszik. Fény is csak ami az ablakokon beszűrődik, de ez elég ahhoz, hogy látni lehessen. Valószínűleg, épp nincsenek sokan ezért spórolnak a gyertyákkal.*
396. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-29 17:22:34
Üzenet elküldve: 2013-08-29 17:22:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ing//
*A séta tovább folytatódik, Yelane legnagyobb örömére. Az viszont már kicsit untatja, hogy állandóan bókokat hall. Még ideje sincs reagálni rájuk, megcáfolni őket, vagy hasonlók. Úgy tűnik az idegen máris kész felvenni vele a harcot, lehetőséget sem hagyva neki megnyilvánulásaira. Ez nem túl udvarias. És túlontúl rámenős is, ami azt illeti. Talán egy kis kihívást azért csak remélhet az ember, vagy nem? Az utat elméjébe vési a félvér lány, hogy tudhassa merre kell majd visszamennie, ha úgy hozza a sors. Mindig fel kell készülni ilyesmikre, főleg egy hirtelen jött 'lovag' esetében. Túl sok kérdés merül fel, például az is, hogy miért pont ő? Hiszen sok lány lépkedett le azon a pallón. Ráadásul tisztán nem is láthatta vonásait a férfi, mert teljes mértékben köpenyébe burkolódzott. Talán pont az efféle azonnali esetek elkerülése végett, bár jobban tartott attól, hogy valaki olyat pillant meg, kin túlontúl ismerős címer tündököl. Elméjében fel is rémlik az arany alap. Rajta egy ágaskodó ló, két kard, s egy ritka virág... A nevére már nem emlékszik. Mindezek gondosan elrendezve, egy pajzs alakjában. Oldalán növények futtatva, tetején egy gömbszerű képződmény, melyből a növények indulnak. Összességében szép képet alkotnak. Meg kell hagyni, családjában nem csak neki van nagyszerű ízlése, ugyanakkor ő szinte már megijed, mikor meglátja a remekművet. Most ez a veszély nem áll fenn. A következő pillanatban azonban valamiért úgy kívánja, bárcsak előfordulna. A váratlan ajánlat meglepi. Sűrű pislogások közepette néz az eddig őt vezető elf szemeibe. Azok hívogatják, nem is kis erővel, a szavak némelyike azonban taszítja el a lányt a magányos lélektől. Talán pont az a kijelentés, hogy magányos. Ez túl sokat sejtet egy nő számára, főleg a szállás ajánlatával összekötve. Talán pont ezért voltak a bókok, töménytelen mennyiségben. Ez úttal azonban az úrfi rossz lánnyal foglalkozik. Magát bár könnyűvérűnek tartja, leleményességet elvár, nem is kis fokon. Eleinte még fel is fedezte ezt, ez a magányos szövegelés azonban túlontúl sablonosnak hat.*
- Köszönöm az ajánlatot, de azért vagyok itt, hogy új dolgokat ismerhessek meg. Ebbe igencsak beletartozik a matrózokkal teli fogadó. S lehet, hogy a koszos sikátorba nem mentem be, de azért, mert ajánlott más lehetőséget is. A fogadó bűzét elviselem, bizonyára találkoztam már rosszabb körülményekkel is, mint ami ott uralkodhat. *feleli mosolyogva.
Ez nyilvánvalóan elutasítás, bár annak a finomabb, és meglehetősen őszinte formája. A lány tényleg nem azért utazott át a folyón, ide, hogy ismét a nemesség előnyeit élvezhesse. Kalandozó öltözékét pedig pont ezért készítette, hogy ne bálra alkalmas ruháit mocskolja.*
*A séta tovább folytatódik, Yelane legnagyobb örömére. Az viszont már kicsit untatja, hogy állandóan bókokat hall. Még ideje sincs reagálni rájuk, megcáfolni őket, vagy hasonlók. Úgy tűnik az idegen máris kész felvenni vele a harcot, lehetőséget sem hagyva neki megnyilvánulásaira. Ez nem túl udvarias. És túlontúl rámenős is, ami azt illeti. Talán egy kis kihívást azért csak remélhet az ember, vagy nem? Az utat elméjébe vési a félvér lány, hogy tudhassa merre kell majd visszamennie, ha úgy hozza a sors. Mindig fel kell készülni ilyesmikre, főleg egy hirtelen jött 'lovag' esetében. Túl sok kérdés merül fel, például az is, hogy miért pont ő? Hiszen sok lány lépkedett le azon a pallón. Ráadásul tisztán nem is láthatta vonásait a férfi, mert teljes mértékben köpenyébe burkolódzott. Talán pont az efféle azonnali esetek elkerülése végett, bár jobban tartott attól, hogy valaki olyat pillant meg, kin túlontúl ismerős címer tündököl. Elméjében fel is rémlik az arany alap. Rajta egy ágaskodó ló, két kard, s egy ritka virág... A nevére már nem emlékszik. Mindezek gondosan elrendezve, egy pajzs alakjában. Oldalán növények futtatva, tetején egy gömbszerű képződmény, melyből a növények indulnak. Összességében szép képet alkotnak. Meg kell hagyni, családjában nem csak neki van nagyszerű ízlése, ugyanakkor ő szinte már megijed, mikor meglátja a remekművet. Most ez a veszély nem áll fenn. A következő pillanatban azonban valamiért úgy kívánja, bárcsak előfordulna. A váratlan ajánlat meglepi. Sűrű pislogások közepette néz az eddig őt vezető elf szemeibe. Azok hívogatják, nem is kis erővel, a szavak némelyike azonban taszítja el a lányt a magányos lélektől. Talán pont az a kijelentés, hogy magányos. Ez túl sokat sejtet egy nő számára, főleg a szállás ajánlatával összekötve. Talán pont ezért voltak a bókok, töménytelen mennyiségben. Ez úttal azonban az úrfi rossz lánnyal foglalkozik. Magát bár könnyűvérűnek tartja, leleményességet elvár, nem is kis fokon. Eleinte még fel is fedezte ezt, ez a magányos szövegelés azonban túlontúl sablonosnak hat.*
- Köszönöm az ajánlatot, de azért vagyok itt, hogy új dolgokat ismerhessek meg. Ebbe igencsak beletartozik a matrózokkal teli fogadó. S lehet, hogy a koszos sikátorba nem mentem be, de azért, mert ajánlott más lehetőséget is. A fogadó bűzét elviselem, bizonyára találkoztam már rosszabb körülményekkel is, mint ami ott uralkodhat. *feleli mosolyogva.
Ez nyilvánvalóan elutasítás, bár annak a finomabb, és meglehetősen őszinte formája. A lány tényleg nem azért utazott át a folyón, ide, hogy ismét a nemesség előnyeit élvezhesse. Kalandozó öltözékét pedig pont ezért készítette, hogy ne bálra alkalmas ruháit mocskolja.*
395. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-29 15:45:07
Üzenet elküldve: 2013-08-29 15:45:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Yelane Kayme Bevorken//
*Eromin nem válaszol az estéről történő okfejtésre. Amikor meghallja a lány döntését az útvonalról elmosolyodik és megszólal.*
-Ahogy óhajtod, így legalább én is tovább élvezhetem a társaságát, mellyel örömet ültetsz a szívembe.*Beszéd közben vezeti tovább a lányt a széles utcán, jobbra fordul egy másik hasonló szélességű utcába, mely keresztezi az amelyiket eddig követtek. Mindeközben szebbnél szebb bókokkal árasztja el újonnan szerzett ismerősét, nem is hagyja a lányt szóhoz jutni. Majd hirtelen megáll és mélyen a lány szemébe néz.*
-Mi lenne, ha meginvitálnálak magamhoz. Megihatnánk egy teát, van nagyon finom teám otthon, ha akarsz meg is szállhatsz nálam, a kikötő fogadói, nem a legelőkelőbbek, sajnos a matrózok, mindegyikbe bejutnak, és ez rossz hatással van a minőségre. Kifejezetten kérlek, hogy szállj meg szerény hajlékomban, mivel én oly magányos vagyok.*Miközben beszél tengerkék szemei csábítják a lányt, aki nem tudja levenni tekintetét az íriszeiről. Mintha eme kék szemeknek erejük lenne, úgy tudják befolyásolni az embert. Szinte lehetetlen ellentmondani neki, de csak szinte, vajon miképp dönt Yelane? Elég nemesnek néz ki az elf, de vajon ez csak látszat, vagy valóság? Egy biztos a bókjai, és viselkedése is lovagra utal, és ha csaló lenne mi vezérelné? Eddig semmi gyanúsat nem tett, és ha meg tudja mutatni a házát, talán több is kiderül róla, hisz egy csaló nem rendelkezik palotával.*
*Eromin nem válaszol az estéről történő okfejtésre. Amikor meghallja a lány döntését az útvonalról elmosolyodik és megszólal.*
-Ahogy óhajtod, így legalább én is tovább élvezhetem a társaságát, mellyel örömet ültetsz a szívembe.*Beszéd közben vezeti tovább a lányt a széles utcán, jobbra fordul egy másik hasonló szélességű utcába, mely keresztezi az amelyiket eddig követtek. Mindeközben szebbnél szebb bókokkal árasztja el újonnan szerzett ismerősét, nem is hagyja a lányt szóhoz jutni. Majd hirtelen megáll és mélyen a lány szemébe néz.*
-Mi lenne, ha meginvitálnálak magamhoz. Megihatnánk egy teát, van nagyon finom teám otthon, ha akarsz meg is szállhatsz nálam, a kikötő fogadói, nem a legelőkelőbbek, sajnos a matrózok, mindegyikbe bejutnak, és ez rossz hatással van a minőségre. Kifejezetten kérlek, hogy szállj meg szerény hajlékomban, mivel én oly magányos vagyok.*Miközben beszél tengerkék szemei csábítják a lányt, aki nem tudja levenni tekintetét az íriszeiről. Mintha eme kék szemeknek erejük lenne, úgy tudják befolyásolni az embert. Szinte lehetetlen ellentmondani neki, de csak szinte, vajon miképp dönt Yelane? Elég nemesnek néz ki az elf, de vajon ez csak látszat, vagy valóság? Egy biztos a bókjai, és viselkedése is lovagra utal, és ha csaló lenne mi vezérelné? Eddig semmi gyanúsat nem tett, és ha meg tudja mutatni a házát, talán több is kiderül róla, hisz egy csaló nem rendelkezik palotával.*
394. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-29 12:40:18
Üzenet elküldve: 2013-08-29 12:40:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ing//
*Az említett fogadó minőségében kételkedik. Sőt, ami azt illeti, abban is, hogy az tényleg fogadó lenne, de ezzel most nem törődik. Végre ismét érezheti az izgalmat, mi az ismeretlennel jár. Az sem érdekli igazán hova mennek. Erei felpezsdülnek a szavak hallatán. Ez az érzés hiányzott neki. A tudat, hogy olyan helyre megy, hol még ez előtt nem járt, s hol talán újabb izgalmakban kaphat helyet. Reménytelien indítja meg lépteit. A férfi felé nyújtott karját elfogadja, kecsesen belé karol, majd várja, hogy vezesse az úriember, kinek valódiságában még mindig kételkedik ugyan, de hát ki ő, hogy elítéljen akár egy, ötletesen próbálkozó csavargót is? A kellemesnek ható hangot lágy mosollyal arcán hallgatja. Véleménye szerint azonban az est sokkal szebb is lehet és örömtelibb, mint ezer hajnal.*
- A legtöbb kocsmában éjszaka mulatnak, a legtöbb bált szintén akkor tartják, amondó vagyok hát, hogy az éj éppoly vidám lehet, mint a nappal. S ha engem kérdez, sok dolog van, mi csak az est folyamán mutatkozik meg a kíváncsi szemeknek. A hold fénye pedig éppoly lágyan teríti be a tavak víztükrét, örömmel töltve el a romantikus szíveket, mint a nap. Aranyló fénye azon félnek is páratlan. *fejti ki véleményét.
Ember, vagy bármiféle lény legyen a talpán az, ki álláspontját meg tudja változtatni. Azt nem mondta egy szóval sem, hogy a napfelkeltével gondja lenne, csupán az éjszaka szépségét fejtegette néhány mondatban. Ez még nem bűn, legalábbis szerinte. Az pedig, hogy cáfolatai ellenére is kitart mellette a másik, egy jó pont az ő oldalára kitartóságáért. Talán pont ezért, a félvért egyre inkább érdeklik a nemes lelkű szándékai. Mikor megállnak és az a sikátor felé mutat, némiképp rossz érzés tölti el a lányt. Betekint a szűkös utcácskába, majd szemlélni kezdi az előttük lévő kövezetet. Ezt követi saját magának gyors végigmérése és útitársáé is.*
- Ezen öltözékekért kár lenne azon jelentéktelen ösvényen járni. Nem mellesleg bőven van időm, s ha kerülőre szánnánk fejünk, csak jobban megismerhetném ezen környéket. Tehát a hosszabb út mellett döntenék, ha nem okoz problémát önnek. *jelenti ki végül szándékát.
A sikátorokat egyébként sem szereti. Nem egyszer kellett már végigmennie olyan helyeken, ruháját pedig kénytelen volt elégetni utána a maradandó bűz és mocsok miatt. Most pedig nem bővelkedik hatalmas ruhatárban, így efféle kísérleteket inkább nem tenne.*
*Az említett fogadó minőségében kételkedik. Sőt, ami azt illeti, abban is, hogy az tényleg fogadó lenne, de ezzel most nem törődik. Végre ismét érezheti az izgalmat, mi az ismeretlennel jár. Az sem érdekli igazán hova mennek. Erei felpezsdülnek a szavak hallatán. Ez az érzés hiányzott neki. A tudat, hogy olyan helyre megy, hol még ez előtt nem járt, s hol talán újabb izgalmakban kaphat helyet. Reménytelien indítja meg lépteit. A férfi felé nyújtott karját elfogadja, kecsesen belé karol, majd várja, hogy vezesse az úriember, kinek valódiságában még mindig kételkedik ugyan, de hát ki ő, hogy elítéljen akár egy, ötletesen próbálkozó csavargót is? A kellemesnek ható hangot lágy mosollyal arcán hallgatja. Véleménye szerint azonban az est sokkal szebb is lehet és örömtelibb, mint ezer hajnal.*
- A legtöbb kocsmában éjszaka mulatnak, a legtöbb bált szintén akkor tartják, amondó vagyok hát, hogy az éj éppoly vidám lehet, mint a nappal. S ha engem kérdez, sok dolog van, mi csak az est folyamán mutatkozik meg a kíváncsi szemeknek. A hold fénye pedig éppoly lágyan teríti be a tavak víztükrét, örömmel töltve el a romantikus szíveket, mint a nap. Aranyló fénye azon félnek is páratlan. *fejti ki véleményét.
Ember, vagy bármiféle lény legyen a talpán az, ki álláspontját meg tudja változtatni. Azt nem mondta egy szóval sem, hogy a napfelkeltével gondja lenne, csupán az éjszaka szépségét fejtegette néhány mondatban. Ez még nem bűn, legalábbis szerinte. Az pedig, hogy cáfolatai ellenére is kitart mellette a másik, egy jó pont az ő oldalára kitartóságáért. Talán pont ezért, a félvért egyre inkább érdeklik a nemes lelkű szándékai. Mikor megállnak és az a sikátor felé mutat, némiképp rossz érzés tölti el a lányt. Betekint a szűkös utcácskába, majd szemlélni kezdi az előttük lévő kövezetet. Ezt követi saját magának gyors végigmérése és útitársáé is.*
- Ezen öltözékekért kár lenne azon jelentéktelen ösvényen járni. Nem mellesleg bőven van időm, s ha kerülőre szánnánk fejünk, csak jobban megismerhetném ezen környéket. Tehát a hosszabb út mellett döntenék, ha nem okoz problémát önnek. *jelenti ki végül szándékát.
A sikátorokat egyébként sem szereti. Nem egyszer kellett már végigmennie olyan helyeken, ruháját pedig kénytelen volt elégetni utána a maradandó bűz és mocsok miatt. Most pedig nem bővelkedik hatalmas ruhatárban, így efféle kísérleteket inkább nem tenne.*
393. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-29 01:57:49
Üzenet elküldve: 2013-08-29 01:57:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Yelane Kayme Bevorken//
*Eromin a naplementét hallva elmosolyodik, végighallgatja a lányt, majd ismét belekezd a szavak játékába.*
-Szívesen kísérgetem a kisasszonyt, tudok is egy nagyon jó fogadót a közelben, elvezethetem oda drága hölgyem.*Eme szavak után felajánlja karját a hölgynek, hogy bele tudjon karolni, és ha a lány követi elindul az egyik utcába. Miközben sétál beszél is.*
-A naplemente ugyan tényleg szép, de azután az éjszaka következik, ami sötét és kegyetlen, míg a napkelte után melegség és öröm következik.*Ekkor megáll és az egyik sikátorra mutat.*Erre rövidebb, de ha akarja követhetjük ezt az utat is, csak úgy kerülni kell.
*Eromin a naplementét hallva elmosolyodik, végighallgatja a lányt, majd ismét belekezd a szavak játékába.*
-Szívesen kísérgetem a kisasszonyt, tudok is egy nagyon jó fogadót a közelben, elvezethetem oda drága hölgyem.*Eme szavak után felajánlja karját a hölgynek, hogy bele tudjon karolni, és ha a lány követi elindul az egyik utcába. Miközben sétál beszél is.*
-A naplemente ugyan tényleg szép, de azután az éjszaka következik, ami sötét és kegyetlen, míg a napkelte után melegség és öröm következik.*Ekkor megáll és az egyik sikátorra mutat.*Erre rövidebb, de ha akarja követhetjük ezt az utat is, csak úgy kerülni kell.
392. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-29 00:23:04
Üzenet elküldve: 2013-08-29 00:23:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//A Sellőzátony//
*Magába zárkózott, amennyire csak bírt. Engedelmesen hallgat, kérdést sem tesz fel, nem kezd bele olyasmikbe, hogy mégis mit fognak vele művelni. Elmondta. Tisztán és érthetően eljut hozzá minden, felfogja, valahol mélyen viszont küzd ellene, csendesen, egymagában. Mást nem tud tenni, a láncok, melyek végtagjain, és nyakában csüngnek, csörrennek, a végső küzdeni vágyását is kiölték. Fejét felemelve figyeli a kampókezű és a vezér szócsatáját, a bolond fájdalomtól torz arcát. Ha ellenkezne, talán ő is így végezné, talán neki még nagyobb fájdalmat okoznának pár szó miatt. Tekintetét inkább elkapja a kettősről, a földet bámulja ismét, kezeit kissé megmozgatva próbálja egy árnyalatnyival kényelmesebbé tenni a bilincs viseletét, de mindhiába. A kellemetlen érzet nem csillapodik, a lánc minduntalan finoman csörren, amikor csak egy kicsit is mozdít csuklóján, jó párszor, végül pedig elhallgatva hagy fel a próbálkozásaival. Nem akarja felhívni magára a figyelmet, okot adni arra, hogy bármit is tegyenek vele. A menet lassan megindul, kényelmetlen bilincs a lábán is csak kellemetlenséget okoz, miközben lépked a menettel. Felveszi a tempót, tartja, hiszen sem sietni, sem tétovázni nincs ideje, esélye, lehetősége. A béklyók, melyek összekötik őket egy gyászos, csendes menetté kovácsolta az amúgy egymás számára majdhogynem ismeretlen alakokat. Olyan békésen indult minden, s Mylene úgy érzi, mintha ez már napokkal ezelőtt történt volna, hetekkel, vagy talán csak a fejében élt a kép egyáltalán. Menet közben sem szólal fel, az egész utat maga elé tekintve lépi meg, mintha csak testben lenne jelen. Nem tudja, ki az, aki még élő, és látja őket, nem tudja, kinek a tekinteté kell elszenvednie így. Sosem bántotta az, ha valaki rátekintett, most mégis, ha megtörténne, apró késszúrásnak érezné a dolgot, amellett a szégyen mellett, amelyet a látványuk nyújt, az, ahogy elfogva, láncra verve haladnak. A fél órás út többszörösét éli meg magában, míg elérik azt, ahol a feltételezett kalózhajó helyett, csak csónakok várják őket. Nem lepi meg a dolog, hogy ilyesmivel érkeztek ide, de nyugalommal sem tölti el. Nem szabadul, nem szabadulhat, hiszen már készen állva várták őket, tervük már rég kész volt, ő pedig, a lehető legrosszabbkor kirándult.
Halk sóhaj hagyja el ajkait, miközben végigtekint a csónakokon, és a benne ülő, eddig ismeretlen kalózokon. Nem bámészkodik sokat, szemeit gyorsan visszatapasztja a földre, vörös tincsei előrehullva takarják arcát, melyen még könnyei mindig csillognak. Felkészül mindenre, ami érheti, viszont a váratlan hang, és ember megjelenése fellobbantja benne a szikrát. Fejét felkapva néz az őrre, már-már feléje lépne, kérlelő tekintettel, melyben csak annyit kér, mentse meg, de amint rátekint, meggondolja magát. Ugyan lép egy arasznyit, végül viszont megáll, mintha csak helyezkedett volna eddig. A felismerés jeges érintése fut végig rajta, hiszen nem jelenik meg több őr, a kalózok fölénye pedig olyan jel, amelyet nem tud nem számításba venni. Egy ember ennyi ellen, csak a csoda folytán győzhet. A reménye azonnal elszáll, mikor az őr felszólítja a társaságot, azok csak nevetve hallgatják szavait. Szinte már kiáltani akarja, hogy meneküljön, de nem jön ki hang a torkán, némán állva bámulja végig azt, ahogyan a torkát átszúrva ér véget előtte egy élet. Hófehér arcbőre sápadttá válik, amint a vért meglátva követi a testet, mely a vízbe hullik. Vége. Mindennek vége. Senki sem tud segíteni rajtuk.
Megrettenve szakítja el tekintetét a haboktól, amikor is a láncai felé nyúlnak, nyaka felé közelítenek. Csak aprót lép hátra, de mindhiába, viszont a hosszú vontatólánc lekerül nyakából. Felsóhajt, hisz azt reméli, ennyivel kevesebb terhet kell cipelnie, de nem lélegezhet fel, belátja, túl könnyű lenne így. Újfent beletörődéssel kíséri végig azt, hogy rövidebb lánc kerül a nyakába, mintha még mindig csak egy állat lenne, nem ember. Csendesen követi, ahogy a sorból párok szakadna le, kerülnek a csónakba kerülnek, és megindulnak vélhetően a hajó felé. Ahogy sorra kerül, figyelemmel nézi, hogy kivel köti egy szárra, és kissé megnyugszik, amikor a nő és a már korábban megismert férfi kerül mellé. Talán még örülne is a társaságuknak, ha nem lenne az a fajta fájdalom a lelkében, nem ásná, szúrná magát minden egyes lépéssel mélyebbre és mélyebbre. Ahogy a csónakba lökik, úgy veszti el egyensúlyát, úgy zuhan a fának neki, mint egy tárgy, amelytől egy ideig megválnak, és csak félrelökik őt. Bocsánatkérően tekint „társaira”, hiszen nyilván ők is megérezték azt, ahogyan esett, és egykettőre húzza fel magát ülésbe, hogy elférjenek, hogy ne érjen egy, a már csónakban ülő kalózhoz sem, és ne legyen a nevetés tárgya. Hajszálnyival húzódik közelebb a férfihoz, csendesen, kissé keresve a biztonságérzetet, miközben megindulnak ők is. Távolodnak a parttól, a kikötőtől, és fáradt, fájdalmas sóhajt hallat. Innen már nincs visszaút. Egy ideig csak a vizet nézi, elmerülve gondolataiban, de amint felsejlik előttük a kalózhajó alakja, fejét felemelve tekint fel a monstrumra, követi végig alakját, a nőalakot, riadt pillantással. Még a szobor is rabnak tűnik, olyannak, amilyenek most ők is, csak szegek nélkül. A feljutás a hajóra nehézkes, többször neki kell futnia, de végül sikerül, nem zuhan a tengerbe és nem rántja magával hozzáláncolt társait sem. Nehezen, de legalább sikerül neki, viszont nézelődni sincs sok ideje, egyből vezetni kezdik őket egy ismeretlen hely felé. Tekintetével gyorsan végigfut mindene, amin csak az idő és a tempó engedi, majd végül megindulnak a hajó mélyébe, a gyomrába, hogy egy ajtón belökve érjen véget útjuk. Most figyel, igyekszik nem elesni, egyensúlyát nehezen, de megtartja, és úgy tekint vissza az ajtó felé, amelyen át érkezett. Ismét csak sóhajt, ahogy végignéz a helyen, a raktárszerűségen, ahova bezárták őket. Nem túl bizalomgerjesztő a látvány, ahogy végignézi a zugokat, de legalább egyedül vannak. A férfi rájuk tekintve foglal helyet, és ha nem is akarná követni őt, a lánca nem enged más utat. Így, mellé telepszik csendesen, lábait maga alá húzva mered maga elé, kavargó gondolataiba mélyedve. A többi rab felé nem intéz pillantást, túlságosan nagy benne a félelem és a rettegés, így, mikor felhangzanak a férfi szavai, összerezzenve kapja fel a fejét. Ismét viszonozza a pillantást, amely a békésebb pillanatokban is megtalálta, majd sóhajt. Ismét fájdalmas, ismét mélyről jövő. Retteg, de nem ez volt a kérdés.*
- Amikor még egészen fiatal voltam, be akartam hajózni a földet.. * - kezd bele a válaszba, kissé máshogy, mint ahogyan a kérdés megkívánná, de úgy érzi, ha egy kicsit is elvonatkoztat attól, hogy hol vannak, és miért, könnyíthet a lelkén, de persze az érzés nem fog elmúlni*
- Békésebb pillanatokban, a fedélzeten ülve képzeltem el, akár egyedül, akár csapattal. Szeretem a tengert, de jelenleg fájdalmas, hogy láncra verve, ebben a lyukban ülve kell megtapasztalnom, milyen elindulni az ismeretlen felé. * - fejezi be végül, tekintetét ismételten a földön, maga előtt pihentetve. Szeme sarkából látja, hogy a másik pihenni akar, és nem is zavarja tovább, ismét némaságba merül. Nem tud pihenni, pedig tagjai a mászástól sajognak, mégsem tudja lehunyni a szemeit. Elátkozott kör ez, amikor nem tud másra gondolni, csak arra, mi fog velük történni.*
*Magába zárkózott, amennyire csak bírt. Engedelmesen hallgat, kérdést sem tesz fel, nem kezd bele olyasmikbe, hogy mégis mit fognak vele művelni. Elmondta. Tisztán és érthetően eljut hozzá minden, felfogja, valahol mélyen viszont küzd ellene, csendesen, egymagában. Mást nem tud tenni, a láncok, melyek végtagjain, és nyakában csüngnek, csörrennek, a végső küzdeni vágyását is kiölték. Fejét felemelve figyeli a kampókezű és a vezér szócsatáját, a bolond fájdalomtól torz arcát. Ha ellenkezne, talán ő is így végezné, talán neki még nagyobb fájdalmat okoznának pár szó miatt. Tekintetét inkább elkapja a kettősről, a földet bámulja ismét, kezeit kissé megmozgatva próbálja egy árnyalatnyival kényelmesebbé tenni a bilincs viseletét, de mindhiába. A kellemetlen érzet nem csillapodik, a lánc minduntalan finoman csörren, amikor csak egy kicsit is mozdít csuklóján, jó párszor, végül pedig elhallgatva hagy fel a próbálkozásaival. Nem akarja felhívni magára a figyelmet, okot adni arra, hogy bármit is tegyenek vele. A menet lassan megindul, kényelmetlen bilincs a lábán is csak kellemetlenséget okoz, miközben lépked a menettel. Felveszi a tempót, tartja, hiszen sem sietni, sem tétovázni nincs ideje, esélye, lehetősége. A béklyók, melyek összekötik őket egy gyászos, csendes menetté kovácsolta az amúgy egymás számára majdhogynem ismeretlen alakokat. Olyan békésen indult minden, s Mylene úgy érzi, mintha ez már napokkal ezelőtt történt volna, hetekkel, vagy talán csak a fejében élt a kép egyáltalán. Menet közben sem szólal fel, az egész utat maga elé tekintve lépi meg, mintha csak testben lenne jelen. Nem tudja, ki az, aki még élő, és látja őket, nem tudja, kinek a tekinteté kell elszenvednie így. Sosem bántotta az, ha valaki rátekintett, most mégis, ha megtörténne, apró késszúrásnak érezné a dolgot, amellett a szégyen mellett, amelyet a látványuk nyújt, az, ahogy elfogva, láncra verve haladnak. A fél órás út többszörösét éli meg magában, míg elérik azt, ahol a feltételezett kalózhajó helyett, csak csónakok várják őket. Nem lepi meg a dolog, hogy ilyesmivel érkeztek ide, de nyugalommal sem tölti el. Nem szabadul, nem szabadulhat, hiszen már készen állva várták őket, tervük már rég kész volt, ő pedig, a lehető legrosszabbkor kirándult.
Halk sóhaj hagyja el ajkait, miközben végigtekint a csónakokon, és a benne ülő, eddig ismeretlen kalózokon. Nem bámészkodik sokat, szemeit gyorsan visszatapasztja a földre, vörös tincsei előrehullva takarják arcát, melyen még könnyei mindig csillognak. Felkészül mindenre, ami érheti, viszont a váratlan hang, és ember megjelenése fellobbantja benne a szikrát. Fejét felkapva néz az őrre, már-már feléje lépne, kérlelő tekintettel, melyben csak annyit kér, mentse meg, de amint rátekint, meggondolja magát. Ugyan lép egy arasznyit, végül viszont megáll, mintha csak helyezkedett volna eddig. A felismerés jeges érintése fut végig rajta, hiszen nem jelenik meg több őr, a kalózok fölénye pedig olyan jel, amelyet nem tud nem számításba venni. Egy ember ennyi ellen, csak a csoda folytán győzhet. A reménye azonnal elszáll, mikor az őr felszólítja a társaságot, azok csak nevetve hallgatják szavait. Szinte már kiáltani akarja, hogy meneküljön, de nem jön ki hang a torkán, némán állva bámulja végig azt, ahogyan a torkát átszúrva ér véget előtte egy élet. Hófehér arcbőre sápadttá válik, amint a vért meglátva követi a testet, mely a vízbe hullik. Vége. Mindennek vége. Senki sem tud segíteni rajtuk.
Megrettenve szakítja el tekintetét a haboktól, amikor is a láncai felé nyúlnak, nyaka felé közelítenek. Csak aprót lép hátra, de mindhiába, viszont a hosszú vontatólánc lekerül nyakából. Felsóhajt, hisz azt reméli, ennyivel kevesebb terhet kell cipelnie, de nem lélegezhet fel, belátja, túl könnyű lenne így. Újfent beletörődéssel kíséri végig azt, hogy rövidebb lánc kerül a nyakába, mintha még mindig csak egy állat lenne, nem ember. Csendesen követi, ahogy a sorból párok szakadna le, kerülnek a csónakba kerülnek, és megindulnak vélhetően a hajó felé. Ahogy sorra kerül, figyelemmel nézi, hogy kivel köti egy szárra, és kissé megnyugszik, amikor a nő és a már korábban megismert férfi kerül mellé. Talán még örülne is a társaságuknak, ha nem lenne az a fajta fájdalom a lelkében, nem ásná, szúrná magát minden egyes lépéssel mélyebbre és mélyebbre. Ahogy a csónakba lökik, úgy veszti el egyensúlyát, úgy zuhan a fának neki, mint egy tárgy, amelytől egy ideig megválnak, és csak félrelökik őt. Bocsánatkérően tekint „társaira”, hiszen nyilván ők is megérezték azt, ahogyan esett, és egykettőre húzza fel magát ülésbe, hogy elférjenek, hogy ne érjen egy, a már csónakban ülő kalózhoz sem, és ne legyen a nevetés tárgya. Hajszálnyival húzódik közelebb a férfihoz, csendesen, kissé keresve a biztonságérzetet, miközben megindulnak ők is. Távolodnak a parttól, a kikötőtől, és fáradt, fájdalmas sóhajt hallat. Innen már nincs visszaút. Egy ideig csak a vizet nézi, elmerülve gondolataiban, de amint felsejlik előttük a kalózhajó alakja, fejét felemelve tekint fel a monstrumra, követi végig alakját, a nőalakot, riadt pillantással. Még a szobor is rabnak tűnik, olyannak, amilyenek most ők is, csak szegek nélkül. A feljutás a hajóra nehézkes, többször neki kell futnia, de végül sikerül, nem zuhan a tengerbe és nem rántja magával hozzáláncolt társait sem. Nehezen, de legalább sikerül neki, viszont nézelődni sincs sok ideje, egyből vezetni kezdik őket egy ismeretlen hely felé. Tekintetével gyorsan végigfut mindene, amin csak az idő és a tempó engedi, majd végül megindulnak a hajó mélyébe, a gyomrába, hogy egy ajtón belökve érjen véget útjuk. Most figyel, igyekszik nem elesni, egyensúlyát nehezen, de megtartja, és úgy tekint vissza az ajtó felé, amelyen át érkezett. Ismét csak sóhajt, ahogy végignéz a helyen, a raktárszerűségen, ahova bezárták őket. Nem túl bizalomgerjesztő a látvány, ahogy végignézi a zugokat, de legalább egyedül vannak. A férfi rájuk tekintve foglal helyet, és ha nem is akarná követni őt, a lánca nem enged más utat. Így, mellé telepszik csendesen, lábait maga alá húzva mered maga elé, kavargó gondolataiba mélyedve. A többi rab felé nem intéz pillantást, túlságosan nagy benne a félelem és a rettegés, így, mikor felhangzanak a férfi szavai, összerezzenve kapja fel a fejét. Ismét viszonozza a pillantást, amely a békésebb pillanatokban is megtalálta, majd sóhajt. Ismét fájdalmas, ismét mélyről jövő. Retteg, de nem ez volt a kérdés.*
- Amikor még egészen fiatal voltam, be akartam hajózni a földet.. * - kezd bele a válaszba, kissé máshogy, mint ahogyan a kérdés megkívánná, de úgy érzi, ha egy kicsit is elvonatkoztat attól, hogy hol vannak, és miért, könnyíthet a lelkén, de persze az érzés nem fog elmúlni*
- Békésebb pillanatokban, a fedélzeten ülve képzeltem el, akár egyedül, akár csapattal. Szeretem a tengert, de jelenleg fájdalmas, hogy láncra verve, ebben a lyukban ülve kell megtapasztalnom, milyen elindulni az ismeretlen felé. * - fejezi be végül, tekintetét ismételten a földön, maga előtt pihentetve. Szeme sarkából látja, hogy a másik pihenni akar, és nem is zavarja tovább, ismét némaságba merül. Nem tud pihenni, pedig tagjai a mászástól sajognak, mégsem tudja lehunyni a szemeit. Elátkozott kör ez, amikor nem tud másra gondolni, csak arra, mi fog velük történni.*
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-28 22:46:36
Üzenet elküldve: 2013-08-28 22:46:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ing//
*A férfi láthatóan meglepődik, min Yelane jót szórakozik. Már el is felejtette milyen mókásak az efféle találkozások. Az, mikor kiderülnek a másik számára társalkodópartnerének bizonyos tulajdonságai. Többek közt az is, melyet a 'lovag' meg is említ. Az, hogy a félvér bizony tud bánni a szavakkal, mely képesség családjában előfeltétel. Vagy élő feltétel, kinek hogy tetszik. Minden esetre el kellett sajátítani eme tudományt, melynek gyakorta veszi hasznát. Többek közt bálokon és estélyeken, hol rangban igencsak azonos személyekkel kénytelen találkozni az elragadóan aranyos istállós fiú zavarba hozása, vagy kedvére való, korban hozzá illő társasággal való szórakozás helyett. Bár nem panaszkodhat, néha akadt oly alkalom, hogy egy-egy bálon talált magának megfelelő partnert, sajnálatára azonban azon esték voltak kevesebb számmal.*
- Kérem, igyekszem legjobb tudásom szerint alkalmazni tanult szókincsem. *mosolyogja, ismét a szemekbe nézve.
A tengerkék íriszeket gyönyörűnek találja. Annak találná akkor is, ha egy nő viselné azokat, ám egy férfi esetében... Aranyló tekintete szinte összefonódik a másikéval, próbálva kiolvasni belőlük annak szándékát, nem túl nagy sikerrel. Gondolatai ugyanis a hallottak körül járnak. "Nem rossz válasz, de nem a legjobb." jut azonnal eszébe.*
- Jómagam a naplementét jobban kedvelem, kellemes árnyalatával. *mondja ki azonnal a szavakat, melyek annyira késztették őt hang kiadására.*
- Eromin, ha sikerült jól megjegyeznem... Látom gondban van a helyes megszólítással. Tudja mit, tegezzen nyugodtan. Jómagam Yelane volnék. *mutatkozik be egy illedelmes biccentéssel. A megszólítással való gondokra azért gyanakszik, mert az úr egyszer tegezi, egyszer pedig magázza, mi felettébb gyanúsan hat a szakértő fülek számára.
Többet nem cselekszik, csak figyel. Ennyi véleménye szerint még egy köznépbelitől is elvárható, már ami a biccentést illeti, így nem tart semmiféle veszélytől. Az viszont talán gondot okozhat, hogy elárulta nevét. "Talán egy álnév kellett volna. Most már mindegy, majd lesz valahogy."*
- Ha még nem szegtem kedvét a velem való társalgástól, és továbbra is felajánlja segítségét, örömmel venném. Ezen környéken nem vagyok túlontúl járatos, szükségem lenne valakire aki körbevezet! Kezdetnek mondjuk megmutathatna egy fogadót, hol szálláshoz és ételhez juthatom! *mosolyog továbbra is kedvesen.*
*A férfi láthatóan meglepődik, min Yelane jót szórakozik. Már el is felejtette milyen mókásak az efféle találkozások. Az, mikor kiderülnek a másik számára társalkodópartnerének bizonyos tulajdonságai. Többek közt az is, melyet a 'lovag' meg is említ. Az, hogy a félvér bizony tud bánni a szavakkal, mely képesség családjában előfeltétel. Vagy élő feltétel, kinek hogy tetszik. Minden esetre el kellett sajátítani eme tudományt, melynek gyakorta veszi hasznát. Többek közt bálokon és estélyeken, hol rangban igencsak azonos személyekkel kénytelen találkozni az elragadóan aranyos istállós fiú zavarba hozása, vagy kedvére való, korban hozzá illő társasággal való szórakozás helyett. Bár nem panaszkodhat, néha akadt oly alkalom, hogy egy-egy bálon talált magának megfelelő partnert, sajnálatára azonban azon esték voltak kevesebb számmal.*
- Kérem, igyekszem legjobb tudásom szerint alkalmazni tanult szókincsem. *mosolyogja, ismét a szemekbe nézve.
A tengerkék íriszeket gyönyörűnek találja. Annak találná akkor is, ha egy nő viselné azokat, ám egy férfi esetében... Aranyló tekintete szinte összefonódik a másikéval, próbálva kiolvasni belőlük annak szándékát, nem túl nagy sikerrel. Gondolatai ugyanis a hallottak körül járnak. "Nem rossz válasz, de nem a legjobb." jut azonnal eszébe.*
- Jómagam a naplementét jobban kedvelem, kellemes árnyalatával. *mondja ki azonnal a szavakat, melyek annyira késztették őt hang kiadására.*
- Eromin, ha sikerült jól megjegyeznem... Látom gondban van a helyes megszólítással. Tudja mit, tegezzen nyugodtan. Jómagam Yelane volnék. *mutatkozik be egy illedelmes biccentéssel. A megszólítással való gondokra azért gyanakszik, mert az úr egyszer tegezi, egyszer pedig magázza, mi felettébb gyanúsan hat a szakértő fülek számára.
Többet nem cselekszik, csak figyel. Ennyi véleménye szerint még egy köznépbelitől is elvárható, már ami a biccentést illeti, így nem tart semmiféle veszélytől. Az viszont talán gondot okozhat, hogy elárulta nevét. "Talán egy álnév kellett volna. Most már mindegy, majd lesz valahogy."*
- Ha még nem szegtem kedvét a velem való társalgástól, és továbbra is felajánlja segítségét, örömmel venném. Ezen környéken nem vagyok túlontúl járatos, szükségem lenne valakire aki körbevezet! Kezdetnek mondjuk megmutathatna egy fogadót, hol szálláshoz és ételhez juthatom! *mosolyog továbbra is kedvesen.*
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-28 22:02:41
Üzenet elküldve: 2013-08-28 22:02:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Yelane Kayme Bevorken//
*Az idegen meglepődik a lány válaszán, de egy pillanat sem telik el, és kedves mosoly mögé rejti pillanatnyi zavarát. Egy darabig, csak nézi a hölgyet, ahogy az a rózsát cirógatja, majd megszólal.*
-Ön nem csak elbűvölően szép, de nagyon jól bánik a szavakkal. Természetesen a napkeltének a csillogása, az arany napkelte csillogása. Ami meg a nevemet illeti, szólíts Eromin-nak ha kérhetlek bájos hölgy. De ha én elárultam nevem titkát esetleg az önét is megtudhatnám, hisz mégse hívhatom mindig csak angyalomnak.*Beszéd közben szemeivel fogva tarja a Yelane tekintetét. A tengerkék szemekből, egyre inkább árad az az érzés, amitől a nők elvesztik az eszüket, de vajon a fél-elf meddig bír ellenállni eme látványnak?*
*Az idegen meglepődik a lány válaszán, de egy pillanat sem telik el, és kedves mosoly mögé rejti pillanatnyi zavarát. Egy darabig, csak nézi a hölgyet, ahogy az a rózsát cirógatja, majd megszólal.*
-Ön nem csak elbűvölően szép, de nagyon jól bánik a szavakkal. Természetesen a napkeltének a csillogása, az arany napkelte csillogása. Ami meg a nevemet illeti, szólíts Eromin-nak ha kérhetlek bájos hölgy. De ha én elárultam nevem titkát esetleg az önét is megtudhatnám, hisz mégse hívhatom mindig csak angyalomnak.*Beszéd közben szemeivel fogva tarja a Yelane tekintetét. A tengerkék szemekből, egyre inkább árad az az érzés, amitől a nők elvesztik az eszüket, de vajon a fél-elf meddig bír ellenállni eme látványnak?*
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-28 19:39:00
Üzenet elküldve: 2013-08-28 19:39:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ing//
*Sokáig nem kell nézelődnie, mire kiszűrhet egy számára kecsegtető hangot. Csizmák fémes csengése kelti fel figyelmét. Füleit tovább hegyezi csuklyája rejtekében, tekintetét el nem mozdítva a tömegről, mindaddig, míg a csizmák tulajdonosa meg nem áll közvetlen közelében. Akkor az ismeretlenre néz. Tekintetét végigvezeti rajta, majd hogy ne legyen illetlen a 'lovaggal' szemben, leveszi csuklyáját sötét tincsei fölül. A férfi felé szelíd mosolyt ereszt. Kutakodó pillantásait követően pedig megállapodik a jóképű idegen tengerre emlékeztető tekintetén. Máris hiányzik neki a hajó ringatózása a folyón, ezt azonban nem említi. S szándékában sincs visszaszállni, mert oly helyre megy az, honnan jelen pillanatban, úgy érzi, menekülnie kell. Azt viszont álmában sem remélte volna, hogy társaságot kap. Így is előbbre egy nincstelen csavargót ha remélt, nem pedig egy díszes páncélzatban megjelenő úriembert, vagy látszólag azt. Viselkedése másra nem is utalhat, de látott ő már karón varjút, ahogy gazdagnegyedben csaló koldust is, ki csak lopta ékes öltözetét, s tanulta a nemesi nyelvet.
Mielőtt bármit is mondana, a felé nyújtott rózsáért nyúl. Ujjait szárának tövismentes részére helyezi, amennyiben pedig lehetősége van rá, magához veszi a leszakajtott növényt. Szirmain finoman, kecsesen végigsimít, mosolyogva figyelve a számára oly kedves színben játszó részeket. A vörös szín mindig is az előkelőségre utalt. Legalábbis kívülre ezt mutatja, de van neki más, érzelmekhez fűződő jelentése is, melyet bizonyára sokan ismernek.*
- Köszönöm a szép szavakat, idegen! Mondja, megmondaná, hogy a tengeren csillogó nap fényeit mely napszakban érti? Hiszen ahogyan mi magunk másként viselkedünk reggel, délben, vagy akár este, úgy a nap is más fénnyel ajándékozza meg a víztükröt. S ha már így felkínálja segítségét, kérem ismertesse velem nevét! Arra elvégre szükségem lehet még, nem szólíthatom mindig jóképű idegennek. *megy bele a játékba.
Az úrfi való igaz, felkeltette érdeklődését, de nem olyan lány ő, hogy ily egyszerű szavakkal le lehessen venni lábáról. Főleg azért nem, mert nap mint nap találkozott efféle megnyilvánulásokkal. Kezelésükben már-már szakértő, ha lehet ilyet mondani. Viseli hát tovább a jelenleg levetni kívánt nemesi 'ábrát'. Talán köpenyét is megfordíthatná, lelepleződése miatt, ennek viszont nem érzi szükségét. Más úgysem valószínű, hogy érzékeli származásának ismertetőit, a kalandor öltözék alatt, s valószínűleg ezen alak sem amiatt jött hozzá, mert felismerte vérének nagy hírű múltját.*
*Sokáig nem kell nézelődnie, mire kiszűrhet egy számára kecsegtető hangot. Csizmák fémes csengése kelti fel figyelmét. Füleit tovább hegyezi csuklyája rejtekében, tekintetét el nem mozdítva a tömegről, mindaddig, míg a csizmák tulajdonosa meg nem áll közvetlen közelében. Akkor az ismeretlenre néz. Tekintetét végigvezeti rajta, majd hogy ne legyen illetlen a 'lovaggal' szemben, leveszi csuklyáját sötét tincsei fölül. A férfi felé szelíd mosolyt ereszt. Kutakodó pillantásait követően pedig megállapodik a jóképű idegen tengerre emlékeztető tekintetén. Máris hiányzik neki a hajó ringatózása a folyón, ezt azonban nem említi. S szándékában sincs visszaszállni, mert oly helyre megy az, honnan jelen pillanatban, úgy érzi, menekülnie kell. Azt viszont álmában sem remélte volna, hogy társaságot kap. Így is előbbre egy nincstelen csavargót ha remélt, nem pedig egy díszes páncélzatban megjelenő úriembert, vagy látszólag azt. Viselkedése másra nem is utalhat, de látott ő már karón varjút, ahogy gazdagnegyedben csaló koldust is, ki csak lopta ékes öltözetét, s tanulta a nemesi nyelvet.
Mielőtt bármit is mondana, a felé nyújtott rózsáért nyúl. Ujjait szárának tövismentes részére helyezi, amennyiben pedig lehetősége van rá, magához veszi a leszakajtott növényt. Szirmain finoman, kecsesen végigsimít, mosolyogva figyelve a számára oly kedves színben játszó részeket. A vörös szín mindig is az előkelőségre utalt. Legalábbis kívülre ezt mutatja, de van neki más, érzelmekhez fűződő jelentése is, melyet bizonyára sokan ismernek.*
- Köszönöm a szép szavakat, idegen! Mondja, megmondaná, hogy a tengeren csillogó nap fényeit mely napszakban érti? Hiszen ahogyan mi magunk másként viselkedünk reggel, délben, vagy akár este, úgy a nap is más fénnyel ajándékozza meg a víztükröt. S ha már így felkínálja segítségét, kérem ismertesse velem nevét! Arra elvégre szükségem lehet még, nem szólíthatom mindig jóképű idegennek. *megy bele a játékba.
Az úrfi való igaz, felkeltette érdeklődését, de nem olyan lány ő, hogy ily egyszerű szavakkal le lehessen venni lábáról. Főleg azért nem, mert nap mint nap találkozott efféle megnyilvánulásokkal. Kezelésükben már-már szakértő, ha lehet ilyet mondani. Viseli hát tovább a jelenleg levetni kívánt nemesi 'ábrát'. Talán köpenyét is megfordíthatná, lelepleződése miatt, ennek viszont nem érzi szükségét. Más úgysem valószínű, hogy érzékeli származásának ismertetőit, a kalandor öltözék alatt, s valószínűleg ezen alak sem amiatt jött hozzá, mert felismerte vérének nagy hírű múltját.*
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-28 19:07:23
Üzenet elküldve: 2013-08-28 19:07:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Yelane Kayme Bevorken//
*Egy jóképű fiatal elf álldogál a parton, amikor a komp megérkezik. Figyeli a leszállókat, és különös fény csillan kék szemében, amikor meglátja Yelanet. Elmosolyodik, megvillantva hófehér fogsorát. Hegyes fülei, szinte előkelően állnak ki rendezett barna fürtjei alól. Ízléses kék köpenyben van, ami tükrözi, hogy nem ép egy szegény földönfutó. Köpenye alól kivillan ezüsttel díszített páncélja, amikor megindul a fél-elf kisasszony irányába. Oldalán egy aranyozott markolatú kard lóg kard lóg. Még a csizmája is a legjobb minőségű bőrből készült, az acélveretek csillognak a lábbelin, ahogy sétál. Amikor odaér a céljához, lágyan megszólal, hangja mint a nyári szellő, kellemesen megérinti a lányt.*
-Kisasszony segíthetek valamiben? Örömet okozna szerény személyemhez, ha egy ilyen szép hölgynek nyújthatnám apró szolgálataimat. Hisz mi vagyok én gyarló lélek, kegyedhez képest, ki oly csodálatos, mint a tengeren meg-meg csillanó napfény.*Miközben beszél egy rózsát húz elő köpenyéből. Először beleszagol a vörös szirmokból, áradó illatból, majd a hölgy felé nyújtja. Mindeközben a szemeivel fogva tartja a lány tekintetét. A kék szempárból árad a melegség, mely a legtöbb hölgy szíve beleülteti a szerelmet. Vajon legújabb pillangóját is sikerül behálóznia, vagy az ellenáll és nem enged a csábításnak amit a férfi okoz. Eközben a kompról, már mindenki leszáll, így némileg csökken a tömeg létszáma a komp körül, már csak azok vannak itt, akiknek valami munkájuk van itt, vagy akik fel szeretnének szállni, hogy átjussanak a folyón.*
*Egy jóképű fiatal elf álldogál a parton, amikor a komp megérkezik. Figyeli a leszállókat, és különös fény csillan kék szemében, amikor meglátja Yelanet. Elmosolyodik, megvillantva hófehér fogsorát. Hegyes fülei, szinte előkelően állnak ki rendezett barna fürtjei alól. Ízléses kék köpenyben van, ami tükrözi, hogy nem ép egy szegény földönfutó. Köpenye alól kivillan ezüsttel díszített páncélja, amikor megindul a fél-elf kisasszony irányába. Oldalán egy aranyozott markolatú kard lóg kard lóg. Még a csizmája is a legjobb minőségű bőrből készült, az acélveretek csillognak a lábbelin, ahogy sétál. Amikor odaér a céljához, lágyan megszólal, hangja mint a nyári szellő, kellemesen megérinti a lányt.*
-Kisasszony segíthetek valamiben? Örömet okozna szerény személyemhez, ha egy ilyen szép hölgynek nyújthatnám apró szolgálataimat. Hisz mi vagyok én gyarló lélek, kegyedhez képest, ki oly csodálatos, mint a tengeren meg-meg csillanó napfény.*Miközben beszél egy rózsát húz elő köpenyéből. Először beleszagol a vörös szirmokból, áradó illatból, majd a hölgy felé nyújtja. Mindeközben a szemeivel fogva tartja a lány tekintetét. A kék szempárból árad a melegség, mely a legtöbb hölgy szíve beleülteti a szerelmet. Vajon legújabb pillangóját is sikerül behálóznia, vagy az ellenáll és nem enged a csábításnak amit a férfi okoz. Eközben a kompról, már mindenki leszáll, így némileg csökken a tömeg létszáma a komp körül, már csak azok vannak itt, akiknek valami munkájuk van itt, vagy akik fel szeretnének szállni, hogy átjussanak a folyón.*
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-28 15:11:36
Üzenet elküldve: 2013-08-28 15:11:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*A hajó legénysége sürögni-forogni kezd. Készülődnek a kikötésre, mely már oly közelre tehető. A part egyre nagyobbnak látszik, ahogy az ott járó népek is. Yelane már a távolból elkezdi őket kutatni, érdekesnek tűnő, lehetséges útitársak után kutatva. Egyelőre még távol vannak, így csak a sziluetteket, a nagyobb darabok külső jellemzőit kénytelen szemlélni. Hirtelen azon kapja magát, hogy az eddig olyannyira nem várt partot érést már alig várja. Szíve vadul kezd kalapálni az ismeretlen terep láttán. Erre még tényleg nem járt, viszont már alig várja, hogy a földre téve lábát felfedezhesse a környéket. A korláton szorul ujjainak fogása. Erősebben kezd kapaszkodni, miközben lassan dőlni kezd kifelé. Csak kicsit hajol előrébb a jobb látás reményében. Ez sikerül is, úgy, hogy ne essen ki. A hajó kikötőbe érkezésekor megremeg kissé. A lány kénytelen vissza húzni magát, hogy tényleg ne érkezzen a vízbe. Bármennyire szeret úszni, nem ruhástól kedvelt tevékenysége.
A nagy vitorlás megáll, a rámpa lecsúszik a partig, várva arra, hogy végigjárjanak rajta a fent lévő népek. Először néhányan a legénység tagjaiból vonulnak le. Yelane addig összeszedi csekély mennyiségű holmiját, vállára aggatja köpenyét, kifelé sötét színével, fejére hajtja csuklyáját, táskáját keresztbe veti testén, igazgatja azt még egy kicsit, ellenőrzi fegyvereit, majd megindul. Csizmája halkan koppan az elé terített ösvényen. Lépteit egymás után helyezi, lassan, óvatosan, hogy közben nyugodtan tudjon szemlélődni. Bizonyára lesz még ideje ilyesmire, de jobb szeretné most kicsit magasabbról is megnézni a helyi forgatagot. Ezzel nem csak ő van egyedül. Mellette egy gyermek, már ha annak lehet nevezni, szintén így cselekszik, lábujjaira tornászva magát, nyakát nyújtva. A félvér örül, hogy neki nem kell effélét cselekednie. Bár bízik egyensúlyában, annyira azért mégsem merész, hogy a lejtőn ilyet tegyen, főleg nem úgy, hogy a talaj egyik végét az itteni hullámok ringatják. Leérve odébb vonul, hogy ne állja el útját senkinek és úgy nézelődik tovább. Legközelebbi állomását keresi. Azt a helyet, hol talán szállásra lel, na meg ételre. Ma már nem kapott ebédet, tekintve, hogy az idő tájt számítottak az érkezésre. A szakácsokat nem is terhelték ilyesmivel, hagy készülődjenek ők is a kiszállásra.*
A nagy vitorlás megáll, a rámpa lecsúszik a partig, várva arra, hogy végigjárjanak rajta a fent lévő népek. Először néhányan a legénység tagjaiból vonulnak le. Yelane addig összeszedi csekély mennyiségű holmiját, vállára aggatja köpenyét, kifelé sötét színével, fejére hajtja csuklyáját, táskáját keresztbe veti testén, igazgatja azt még egy kicsit, ellenőrzi fegyvereit, majd megindul. Csizmája halkan koppan az elé terített ösvényen. Lépteit egymás után helyezi, lassan, óvatosan, hogy közben nyugodtan tudjon szemlélődni. Bizonyára lesz még ideje ilyesmire, de jobb szeretné most kicsit magasabbról is megnézni a helyi forgatagot. Ezzel nem csak ő van egyedül. Mellette egy gyermek, már ha annak lehet nevezni, szintén így cselekszik, lábujjaira tornászva magát, nyakát nyújtva. A félvér örül, hogy neki nem kell effélét cselekednie. Bár bízik egyensúlyában, annyira azért mégsem merész, hogy a lejtőn ilyet tegyen, főleg nem úgy, hogy a talaj egyik végét az itteni hullámok ringatják. Leérve odébb vonul, hogy ne állja el útját senkinek és úgy nézelődik tovább. Legközelebbi állomását keresi. Azt a helyet, hol talán szállásra lel, na meg ételre. Ma már nem kapott ebédet, tekintve, hogy az idő tájt számítottak az érkezésre. A szakácsokat nem is terhelték ilyesmivel, hagy készülődjenek ők is a kiszállásra.*
386. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-27 00:25:07
Üzenet elküldve: 2013-08-27 00:25:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
// A Sellőzátony //
*Suttogás...A sorsnak furcsa humora van. Furcsa, kegyetlen és keserűen egyhangú. Úgy tűnik a végzet nem tud máson nevetni, mint azon, ahogy végignézheti, ahogyan a kalózok mélyebbítik már így is elég mocskos hírnevüket. Lopások, gyalázások kísérik a vízi banditák útját. Szerencsére nekik, foglyoknak is jut elég szégyen, amíg lassan lépkedve végig bukdácsolnak a recsegő deszkákon. Balin lehajtott fejjel sétál, bár sokkal inkább mondhatni csoszogásnak ahogyan halad. Szemét lehunyja, a lánc így is, úgy is vezeti a helyes irányba. Sok hang üti meg a fülét, ami furcsa módon a sós levegővel keveredve egészen kellemes harmóniában egyesül agyában. Recsegés, a láncszemek összekoccanása, suttogás. Balin igyekszik minél többet magába szívni Arthenior kikötőjéből, hiszen ki tudja, látja-e még valaha. Ki tudja, lát-e még egyáltalán akármit. Sok szörnyűséget megélt már a sors keze által, viszont ő vállalta magára ezt a feladatot, így nem is panaszkodhat. Suttogás, lépések. Keze közt finoman számolgatja füzérének gyöngyeit és csontjait, mindegyiknél egy pillanatra megállva és elgondolkodva. Az ember azt várná, hogy egy ilyen helyzetben a gondolatok és érzések csak úgy cikázzanak a fejében, azonban az ő elméjében csak egyetlen egy dolog fordul meg újra és újra. Suttogás. Halkan sóhajt, majd megpróbálja résnyire nyitni szemeit, de egyszerűen nem képes rá. A külső világ zajai, a zajok amik a szemhéja mögül próbálnak betörni elméjébe túlságosan leszorítják. Újabb gyöngy csúszik ujjai közé. Emlékszik erre a gyöngyre. Egy kis repedés van rajta, de mikor még Lihanechben járt, sikerült gyantával megjavítania. Balinnak hiányoznak azok a hónapok. Nagyon hiányoznak.*
*Suttogás.*
*A férfi csak akkor képes kinyitni szemét, mikor egy férfi hangja csattan fel előttük. Az őr bátorsága és vakmerősége meghajtja a kalandort, ám amit tesz az őrültség. Meghalni sosem szép, azonban ha valaki így távozik, örökre feljegyzi nevét a sors apró pergamentjébe. Talán a többi fogoly és kalóz nem gondol az őrre másként, mint közös útjuk egy pillanatnyi mérföldkövére, de Balin nem ilyen. Tiszteli az életet bármilyen formában is legyen az. Halkan, alig halhatóan elsuttog egy búcsúzót, miközben elhaladnak a hősies őr vérben hullámzó teste mellett. "Legyen neki könnyű a víz." Jegyzi meg végül, majd felemeli fejét és végig néz a dokkokon. Az apró hajók, melyekkel elszállítják őket kísértetiesen táncolnak a víz tetején, csak is rájuk várva. A láncokat lecserélik, kisebb csoportokba osztva őket. Az idegen vadvirág akinek tenyeréből olvasott vele egy ladikba kerül, egy másik hölggyel együtt. Balin csak biccent a jövevény felé, majd némán hallgat, ameddig elérik a kalózhajót.*
*A vitorlás már vár rájuk, orrdísze szörnyű ölelésre nyitva karjait. Balin világos szemeivel követi a közeledő hajó falát, addig amíg meg nem érkeznek. Beletart pár percbe, ameddig áttelepítik őket egyik járműből a másikba, de a férfi egyáltalán nem bánja. Sikerül tekintetével végig futnia a hajó fedélzetét, de sajnos nem lát semmit, ami segítségére lehetne. Az efféle terep számára teljesen ismeretlen, a hordókon, ládákon és csomókon kívül nem sok mindent ismer fel a hajón. Alig tudja kinyújtóztatni lábait, mikor is egy raktárszobába tuszkolják őket. Némán 'láncszomszédaira' néz, majd törökülésben helyet foglal, hátát egy nagyobb ládának döntve. A többi fogoly nem igazán foglalkoztatja, viszont nekik is szentel pár pillantást. Kezében csendesen mozdul újra és újra a füzér, halkan összekoccantva a gyöngyöket és csontokat, amik díszítik. A tekintetével végig fut a láncon, majd abba a rozsdabarna tekintetbe pillant, amit már a dokkoknál fürkészni kezdett. Most nem érinti meg a nő tenyerét, egyszerűen és mélyen a hölgy szemeibe tekint, majd megszólal. Mivel egy raktárban több fogollyal is össze vannak zárva, a privát szféra fogalma szertefoszlik, de ez nem zavarja Balint. A sors megadta a segítséget.* Mondja csak, hogyan bírja a pipacs a tengert? * Kérdezi rekedt hangon, hátradöntve fejét. Szemeit behunyja, de ez nem azt jelenti, hogy nem vár választ kérdésére. Egyszerűen pihenni akar.*
*Suttogás...A sorsnak furcsa humora van. Furcsa, kegyetlen és keserűen egyhangú. Úgy tűnik a végzet nem tud máson nevetni, mint azon, ahogy végignézheti, ahogyan a kalózok mélyebbítik már így is elég mocskos hírnevüket. Lopások, gyalázások kísérik a vízi banditák útját. Szerencsére nekik, foglyoknak is jut elég szégyen, amíg lassan lépkedve végig bukdácsolnak a recsegő deszkákon. Balin lehajtott fejjel sétál, bár sokkal inkább mondhatni csoszogásnak ahogyan halad. Szemét lehunyja, a lánc így is, úgy is vezeti a helyes irányba. Sok hang üti meg a fülét, ami furcsa módon a sós levegővel keveredve egészen kellemes harmóniában egyesül agyában. Recsegés, a láncszemek összekoccanása, suttogás. Balin igyekszik minél többet magába szívni Arthenior kikötőjéből, hiszen ki tudja, látja-e még valaha. Ki tudja, lát-e még egyáltalán akármit. Sok szörnyűséget megélt már a sors keze által, viszont ő vállalta magára ezt a feladatot, így nem is panaszkodhat. Suttogás, lépések. Keze közt finoman számolgatja füzérének gyöngyeit és csontjait, mindegyiknél egy pillanatra megállva és elgondolkodva. Az ember azt várná, hogy egy ilyen helyzetben a gondolatok és érzések csak úgy cikázzanak a fejében, azonban az ő elméjében csak egyetlen egy dolog fordul meg újra és újra. Suttogás. Halkan sóhajt, majd megpróbálja résnyire nyitni szemeit, de egyszerűen nem képes rá. A külső világ zajai, a zajok amik a szemhéja mögül próbálnak betörni elméjébe túlságosan leszorítják. Újabb gyöngy csúszik ujjai közé. Emlékszik erre a gyöngyre. Egy kis repedés van rajta, de mikor még Lihanechben járt, sikerült gyantával megjavítania. Balinnak hiányoznak azok a hónapok. Nagyon hiányoznak.*
*Suttogás.*
*A férfi csak akkor képes kinyitni szemét, mikor egy férfi hangja csattan fel előttük. Az őr bátorsága és vakmerősége meghajtja a kalandort, ám amit tesz az őrültség. Meghalni sosem szép, azonban ha valaki így távozik, örökre feljegyzi nevét a sors apró pergamentjébe. Talán a többi fogoly és kalóz nem gondol az őrre másként, mint közös útjuk egy pillanatnyi mérföldkövére, de Balin nem ilyen. Tiszteli az életet bármilyen formában is legyen az. Halkan, alig halhatóan elsuttog egy búcsúzót, miközben elhaladnak a hősies őr vérben hullámzó teste mellett. "Legyen neki könnyű a víz." Jegyzi meg végül, majd felemeli fejét és végig néz a dokkokon. Az apró hajók, melyekkel elszállítják őket kísértetiesen táncolnak a víz tetején, csak is rájuk várva. A láncokat lecserélik, kisebb csoportokba osztva őket. Az idegen vadvirág akinek tenyeréből olvasott vele egy ladikba kerül, egy másik hölggyel együtt. Balin csak biccent a jövevény felé, majd némán hallgat, ameddig elérik a kalózhajót.*
*A vitorlás már vár rájuk, orrdísze szörnyű ölelésre nyitva karjait. Balin világos szemeivel követi a közeledő hajó falát, addig amíg meg nem érkeznek. Beletart pár percbe, ameddig áttelepítik őket egyik járműből a másikba, de a férfi egyáltalán nem bánja. Sikerül tekintetével végig futnia a hajó fedélzetét, de sajnos nem lát semmit, ami segítségére lehetne. Az efféle terep számára teljesen ismeretlen, a hordókon, ládákon és csomókon kívül nem sok mindent ismer fel a hajón. Alig tudja kinyújtóztatni lábait, mikor is egy raktárszobába tuszkolják őket. Némán 'láncszomszédaira' néz, majd törökülésben helyet foglal, hátát egy nagyobb ládának döntve. A többi fogoly nem igazán foglalkoztatja, viszont nekik is szentel pár pillantást. Kezében csendesen mozdul újra és újra a füzér, halkan összekoccantva a gyöngyöket és csontokat, amik díszítik. A tekintetével végig fut a láncon, majd abba a rozsdabarna tekintetbe pillant, amit már a dokkoknál fürkészni kezdett. Most nem érinti meg a nő tenyerét, egyszerűen és mélyen a hölgy szemeibe tekint, majd megszólal. Mivel egy raktárban több fogollyal is össze vannak zárva, a privát szféra fogalma szertefoszlik, de ez nem zavarja Balint. A sors megadta a segítséget.* Mondja csak, hogyan bírja a pipacs a tengert? * Kérdezi rekedt hangon, hátradöntve fejét. Szemeit behunyja, de ez nem azt jelenti, hogy nem vár választ kérdésére. Egyszerűen pihenni akar.*
385. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-26 19:21:56
Üzenet elküldve: 2013-08-26 19:21:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Szelíd
// A Sellőzátony //
* Egyszerűen nem fér a fejébe, hogy küzdelem nélkül fogták el, legalább lett volna alkalma megvillogtatni kicsiny harci tudását, mivel még varázsolni nem tud. *
~ Lehet hogy a többi fogolynak is ez az álláspontja, amilyen erőszakos ez a banda.. Ha ellenálltak volna, lehet hogy már rég halottak lennének. Vagy mielőtt bármit is tehettek volna, addigra már elkapták őket. Ez valószínűbb, senki sem akarna kalózok foglya lenni..~
* A kapitány mondandója után nagyot sóhajt. Látja hogy a kampókezű, Chothal felé magát markolászva úgy kezd ugrálni, mint egy majom. *
~ Biztos bolhás. Nem is csodálkoznék, ha ezért vakarózna. ~
* Halkan felnevet a kalóz idétlen viselkedése miatt, igaz nem is várt mást. A vezért az idétlen kalóz vállára rakja a kezét, majd mond neki egy mondatot, amit egy roppanás kísér és a kalóz arca eltorzul. A jelenetet elégedett és kissé pimasz vigyorral jutalmazta. A vezér ránt egyet a láncon és elindulnak a kikötő felé. Miközben haladnak a kalózok sok mindenkit megfosztanak értékeiktől, de nem ejtenek újabb foglyokat. *
~ Pedig ha többen lennénk, könnyebb lenne megszökni.~
Hiába töri a fejét, hogy tudna megszökni semmi nem jut eszébe, de nem is tudna megszökni ilyen helyzetben, láncon. Lassan kezd beletörődni a tudatba, hogy rabszolga lesz. A dokkok közül hangos nevetéseket hallani, nem nehéz kitalálni hogy mi a jókedv tárgya. A kikötőnél egy őr bátran a védelmükre kel, de hiába. Imberragh pillanatok alatt végez vele.
Ezek után rövidebb láncokat kapnak, és csónakokba ültetik őket. Eleisát egy sötétszőke hajú, sötétbarna szemű hölggyel láncoljak össze. Kedvesen a nőre mosolyog, majd amikor meglátja kísérőit, alig halhatóan kifejezi nem tetszését. Másik három csónakot kezdi kémlelni.
~ Ők se jártak jobban.~
* Jegyzi meg magában, majd egy hatalmas hajóra lesz figyelmes, ami mellett a csónakok eltörpülnek. Felérve a hajóra egyből leviszik őket egy kis helységbe. Látja, hogy Tania le szeretne ülni egy szalmazsákra, nem tartja vissza, sőt még le is ül mellé.*
* Egyszerűen nem fér a fejébe, hogy küzdelem nélkül fogták el, legalább lett volna alkalma megvillogtatni kicsiny harci tudását, mivel még varázsolni nem tud. *
~ Lehet hogy a többi fogolynak is ez az álláspontja, amilyen erőszakos ez a banda.. Ha ellenálltak volna, lehet hogy már rég halottak lennének. Vagy mielőtt bármit is tehettek volna, addigra már elkapták őket. Ez valószínűbb, senki sem akarna kalózok foglya lenni..~
* A kapitány mondandója után nagyot sóhajt. Látja hogy a kampókezű, Chothal felé magát markolászva úgy kezd ugrálni, mint egy majom. *
~ Biztos bolhás. Nem is csodálkoznék, ha ezért vakarózna. ~
* Halkan felnevet a kalóz idétlen viselkedése miatt, igaz nem is várt mást. A vezért az idétlen kalóz vállára rakja a kezét, majd mond neki egy mondatot, amit egy roppanás kísér és a kalóz arca eltorzul. A jelenetet elégedett és kissé pimasz vigyorral jutalmazta. A vezér ránt egyet a láncon és elindulnak a kikötő felé. Miközben haladnak a kalózok sok mindenkit megfosztanak értékeiktől, de nem ejtenek újabb foglyokat. *
~ Pedig ha többen lennénk, könnyebb lenne megszökni.~
Hiába töri a fejét, hogy tudna megszökni semmi nem jut eszébe, de nem is tudna megszökni ilyen helyzetben, láncon. Lassan kezd beletörődni a tudatba, hogy rabszolga lesz. A dokkok közül hangos nevetéseket hallani, nem nehéz kitalálni hogy mi a jókedv tárgya. A kikötőnél egy őr bátran a védelmükre kel, de hiába. Imberragh pillanatok alatt végez vele.
Ezek után rövidebb láncokat kapnak, és csónakokba ültetik őket. Eleisát egy sötétszőke hajú, sötétbarna szemű hölggyel láncoljak össze. Kedvesen a nőre mosolyog, majd amikor meglátja kísérőit, alig halhatóan kifejezi nem tetszését. Másik három csónakot kezdi kémlelni.
~ Ők se jártak jobban.~
* Jegyzi meg magában, majd egy hatalmas hajóra lesz figyelmes, ami mellett a csónakok eltörpülnek. Felérve a hajóra egyből leviszik őket egy kis helységbe. Látja, hogy Tania le szeretne ülni egy szalmazsákra, nem tartja vissza, sőt még le is ül mellé.*
384. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-26 15:41:58
Üzenet elküldve: 2013-08-26 15:41:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//A Sellőzátony//
*Ahogy a kis fogolycsapat lassan halad előre, Mogirs még mindig csak magában gondolkodik. Lefelé néz a saját és az előtte lévő vörös hajú leány lábát látja, na meg a talajt.*
"Lehet, hogy ha elég erősen összpontosítok, talán valami varázslatot végre tudok hajtani, csak úgy spontán. Lehet, hogy az megmentene mindenkit és hős lennék. Egy próbát megérhet."
*Mogirs összeszorítja a szemeit és elkezd erőteljesen összpontosítani. Már-már úgy érzi sikerül is, ekkor kinyitja a szemét és vért lát a lábán.*
"Sikerült volna?"
*Felnéz, de lelkesedése eltűnik mikor meglátja, hogy csak egy bátor őr próbált a kalózok ellen kiállni, egyedül. Mondani se kell, hogy mi történt vele.*
"Hogy is képzelhette ez a bolond, hogy engedelmeskedni fognak neki ezek a kalózok."
*Odaérnek a csónakokhoz, a nagy láncok lekerülnek, kisebbek fel. Ismerős arccal láncolják össze, talán még egy kicsit örül is neki.*
"Legalább Ő nem siránkozik."
*Ránéz Rakorira, látja, hogy rámosolyog, Ő ezt egy kisebb biccentéssel viszonozza, mert az Ő arcán egy aprócska mosoly már rég óta ül. Beszállnak a csónakjukba, ki mást is kapnának maguk mellé mint a fejjel támadó törpét meg perverz amazont. Elindul a csónak a többivel együtt. Mogirs a tenger hullámait bámulja, szeme sarkából látja, hogy rabtársa Őt nézi. Nem törődik vele, úgy gondolja majd megunja nézni, úgy is sok időt fognak együtt tölteni. Kis idő múlva már a kalózhajó mellett lebeg csónakjuk. Hosszadalmas munka ennyi rabot felvinni a hajóra a csónakokból, úgy, hogy össze vannak láncolva de végül sikerül. Ahogy bevezetik őket a helyükre, Mogirs megkönnyebbül, nem lát semmiféle kínzó eszközt. A cellában Rakori egy zsákra rángatja Őt, leül. Háttal a falnak dől, miközben a sötételf valami után kutatgat.*
-Ez a hely a régi időkre emlékeztet. Nem mintha hiányzott volna, de azt hiszem ez mintha jobb lenne, mint akkor volt.
*Ahogy a kis fogolycsapat lassan halad előre, Mogirs még mindig csak magában gondolkodik. Lefelé néz a saját és az előtte lévő vörös hajú leány lábát látja, na meg a talajt.*
"Lehet, hogy ha elég erősen összpontosítok, talán valami varázslatot végre tudok hajtani, csak úgy spontán. Lehet, hogy az megmentene mindenkit és hős lennék. Egy próbát megérhet."
*Mogirs összeszorítja a szemeit és elkezd erőteljesen összpontosítani. Már-már úgy érzi sikerül is, ekkor kinyitja a szemét és vért lát a lábán.*
"Sikerült volna?"
*Felnéz, de lelkesedése eltűnik mikor meglátja, hogy csak egy bátor őr próbált a kalózok ellen kiállni, egyedül. Mondani se kell, hogy mi történt vele.*
"Hogy is képzelhette ez a bolond, hogy engedelmeskedni fognak neki ezek a kalózok."
*Odaérnek a csónakokhoz, a nagy láncok lekerülnek, kisebbek fel. Ismerős arccal láncolják össze, talán még egy kicsit örül is neki.*
"Legalább Ő nem siránkozik."
*Ránéz Rakorira, látja, hogy rámosolyog, Ő ezt egy kisebb biccentéssel viszonozza, mert az Ő arcán egy aprócska mosoly már rég óta ül. Beszállnak a csónakjukba, ki mást is kapnának maguk mellé mint a fejjel támadó törpét meg perverz amazont. Elindul a csónak a többivel együtt. Mogirs a tenger hullámait bámulja, szeme sarkából látja, hogy rabtársa Őt nézi. Nem törődik vele, úgy gondolja majd megunja nézni, úgy is sok időt fognak együtt tölteni. Kis idő múlva már a kalózhajó mellett lebeg csónakjuk. Hosszadalmas munka ennyi rabot felvinni a hajóra a csónakokból, úgy, hogy össze vannak láncolva de végül sikerül. Ahogy bevezetik őket a helyükre, Mogirs megkönnyebbül, nem lát semmiféle kínzó eszközt. A cellában Rakori egy zsákra rángatja Őt, leül. Háttal a falnak dől, miközben a sötételf valami után kutatgat.*
-Ez a hely a régi időkre emlékeztet. Nem mintha hiányzott volna, de azt hiszem ez mintha jobb lenne, mint akkor volt.
383. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-26 13:14:15
Üzenet elküldve: 2013-08-26 13:14:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
//A Sellőzátony//
*Látszólag nem vált be a terve. Hát akkor ez van. Segíteni próbált a maga és mások helyzetén is. Ha őt elengedik akkor segített volna mindenkin.*
~Dehogy mindenkin. A szőkeség ott maradt volna a szép kis pofikájával. Had nyalják össze a kalózok.~ *Unottan hátrál vissza a vezér mögé. A mögötte szipogó vörösre tekint aki úgy néz ki, mint akit elevenen nyúznának. Fölényesen mosolyog.*
~Mennyi gyáva. Most mit kell itt drámázni. Talán még jó is lesz ez a kaland.~ *Mélázgat magában. Reméli, hogy lesznek közöttük normálisak is. Mondjuk olyan, mint a nemrégiben megismert férfi. A csizmája orrát bámulja. Le szeretné köpni az előtte haladó hatalmas állatot. Jobban megfontolja a dolgot és inkább csak oldalra köp. Máris szomjazik pálinkája után. Pedig nem is rég ivott. A pálinka körüli édes gondolataiban zavarja meg az az eszement őr. Enyhe nevetés tör ki belőle. Ezt hamar visszafojtatja, nekem akarja még elveszíteni a gyönyörű nyelvét. Hisz avval mennyi mindent lehet csinálni. Ízlelni a finom húsokat és pálinkákat. Kényeztetni jobbnál jobb férfiakat. Ekkor néhány csepp vér csapódik arcára az lelketlen testéből. Elmaszatolja arcán és próbálja elképzelni magát amint véres fejjel és láncra verve csörtet előre. Jól elmulattatja magát. Szinte már boldogan lépdel előre a csónakokhoz. Még nem ült ilyen nyavalyás ladikokban. És még hajóhoz se volt nagyon szerencséje. Újra a botos férfival kerül egy helyre. Üde mosolyt ereszt meg felé. Bemászik a csónakba és nagyon nem tetszik neki annak az imbolygása. Ez neki túl bizonytalan talajforma. Újra kifogja a perverz csajszit és a törpikét. Mivel jobb dolga nincs ezért kényelmesen elhelyezkedik és társát bámulja szinte már zavarba ejtő módon. A kalózhajó közelében félrepillant és végigméri leendő nagyobbacska "csónakjukat". Nem tudja lenyűgözni a sok szép kis motívum. Az elején lévő kifeszített nőalak már annál inkább az ínyére való. Nem bámulja sokáig. Tekintetét újra társára szegezi és közben végig vigyorog. Mindig is pozitív gondolkodású mélységi volt. Épp ezért mulat folyton ilyen jól. A hajó deélzete se tudja lekötni. Ám annak mélye ahová vezetik érdekesebb. Sötét van odalent. Rakori még így is tökéletesen lát. Enyhe bűz is terjeng lent. Ez a bűz mégis jobb, mint amit a döglött halak árasztanak. Leül egy kényelmesebb zsákra és hozzá láncolt társát is maga mellé rántja. A mellette sorakozó üvegekért nyúl és valami folyadék után kutat az aljukban.*
*Látszólag nem vált be a terve. Hát akkor ez van. Segíteni próbált a maga és mások helyzetén is. Ha őt elengedik akkor segített volna mindenkin.*
~Dehogy mindenkin. A szőkeség ott maradt volna a szép kis pofikájával. Had nyalják össze a kalózok.~ *Unottan hátrál vissza a vezér mögé. A mögötte szipogó vörösre tekint aki úgy néz ki, mint akit elevenen nyúznának. Fölényesen mosolyog.*
~Mennyi gyáva. Most mit kell itt drámázni. Talán még jó is lesz ez a kaland.~ *Mélázgat magában. Reméli, hogy lesznek közöttük normálisak is. Mondjuk olyan, mint a nemrégiben megismert férfi. A csizmája orrát bámulja. Le szeretné köpni az előtte haladó hatalmas állatot. Jobban megfontolja a dolgot és inkább csak oldalra köp. Máris szomjazik pálinkája után. Pedig nem is rég ivott. A pálinka körüli édes gondolataiban zavarja meg az az eszement őr. Enyhe nevetés tör ki belőle. Ezt hamar visszafojtatja, nekem akarja még elveszíteni a gyönyörű nyelvét. Hisz avval mennyi mindent lehet csinálni. Ízlelni a finom húsokat és pálinkákat. Kényeztetni jobbnál jobb férfiakat. Ekkor néhány csepp vér csapódik arcára az lelketlen testéből. Elmaszatolja arcán és próbálja elképzelni magát amint véres fejjel és láncra verve csörtet előre. Jól elmulattatja magát. Szinte már boldogan lépdel előre a csónakokhoz. Még nem ült ilyen nyavalyás ladikokban. És még hajóhoz se volt nagyon szerencséje. Újra a botos férfival kerül egy helyre. Üde mosolyt ereszt meg felé. Bemászik a csónakba és nagyon nem tetszik neki annak az imbolygása. Ez neki túl bizonytalan talajforma. Újra kifogja a perverz csajszit és a törpikét. Mivel jobb dolga nincs ezért kényelmesen elhelyezkedik és társát bámulja szinte már zavarba ejtő módon. A kalózhajó közelében félrepillant és végigméri leendő nagyobbacska "csónakjukat". Nem tudja lenyűgözni a sok szép kis motívum. Az elején lévő kifeszített nőalak már annál inkább az ínyére való. Nem bámulja sokáig. Tekintetét újra társára szegezi és közben végig vigyorog. Mindig is pozitív gondolkodású mélységi volt. Épp ezért mulat folyton ilyen jól. A hajó deélzete se tudja lekötni. Ám annak mélye ahová vezetik érdekesebb. Sötét van odalent. Rakori még így is tökéletesen lát. Enyhe bűz is terjeng lent. Ez a bűz mégis jobb, mint amit a döglött halak árasztanak. Leül egy kényelmesebb zsákra és hozzá láncolt társát is maga mellé rántja. A mellette sorakozó üvegekért nyúl és valami folyadék után kutat az aljukban.*
382. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-26 11:18:22
Üzenet elküldve: 2013-08-26 11:18:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
// A Sellőzátony //
* Tania halvány mosollyal az arcán nézi a kampókezű kalóz megmozdulását az ork felé és kissé csalódott, mikor a vezér leállítja.*
~ Ha már így láncra vertek legalább hagytak volna egy kicsit szórakozni.~
* Gondolja, majd mikor az óriás megrántja a láncot engedelmesen elindul az elé kötött Chothal után.
Miközben haladnak látja, hogy több emberrel is elszórakoznak, ami megint mosolyt csal az arcára, élvezi a kis közjátékot. A saját megaláztatása azonban nem érdekli, sosem érdekelte más mit gondol róla és nem most fog elkezdeni aggódni miatta.
Hallja, hogy a sötételf próbál előnyösebb helyzetbe jutni a kapitány előtt nem túl sok sikerrel.*
~ Bolond, ilyenkor jobb, ha az ember csöndben van.~
* Nem érti minek próbálkozott egyáltalán a "kis sötét", hiszen látszik ezen a bandád, hogy a nyalizás nem hatja meg őket. Sőt, a végén még túl beszédesnek tartják aztán végeznek vele.*
~ Az de szép lenne. Ahhoz képest, hogy mennyire otthon vagyok az anatómiában sosem láttam még egy sötételf beleit. Persze, lehet hogy nincs benne semmi érdekes.~
* Miközben Rakori belső testfelépítésén gondolkodik kiérnek a kikötőbe, ahol csónakok és további kalózok várnak rájuk.*
~ Nagyszerű, csónakázni fogunk.~
* Gondolja szarkasztikus hangon. A hajókkal sosem volt semmi baja, de a csónakokat nem szereti. Mielőtt azonban nagyon belemenne a csónak iránti utálatába egy túlbuzgó kikötői őr jelenik meg a kis csapat előtt.*
~ Újabb öngyilkosjelölt.~
* Megpróbál kilesni a hatalmas ork mögül, hogy lássa a jelenetet. Végül egy gonosz mosollyal nyugtázza az őr halálát.
Mielőtt beültetnék őket a csónakokba a hosszú láncot több rövidre cserélik, hogy két-három fős csoportokban vigyék át őket. Ő egy szőke nő mellett kap helyet. Ez kissé dühíti, mert a kis csapatból bárkivel szívesebben összeláncoltatta volna magát. Nem mintha bármit tett volna ellene a szőkeség, de előítéletei vannak a porcelánbaba típusú nőkkel szemben. Mikor beülnek a csónakba a kampókezű Börg, az ikerpár és még néhány kalóz is helyet foglal, akik nem vettek részt a begyűjtésben. Lassan elindulnak, miközben Tania érdeklő, de vészjósló szemekkel vizsgálja a mellette ülő szépséget. Nem tetszik neki a kék szempár, nem tetszik neki a szőke haj, semmi nem tetszik neki a másikon. Mivel a vizsgálódást hamar megunja inkább a végtelen tengerre emeli a pillantást. Egy idő után egy apró foltot pillant meg, amiben hamarosan felismeri a kalózhajót.
Mikor elérik szemét leveszi a tájról és a járműre emeli. Sosem látott még kalózhajót, de látszik rajta hogy az, teljesen más, mint az egyszerű áruszállító, amin ő utazott. Nehezen, de fölviszik őket a fedélzetre. Nincs ideje körülnézni, rögtön leviszik őket, egy kis helységbe. Mikor bezárul az ajtó Tania, ha Eleisa is engedi, helyet foglal az egyik tömött szalmazsákon. Miután kényelmesen elhelyezkedett tesz néhány hirtelen mozdulatot a fejével, hogy a kötés a szájáról a nyakára csússzon. Mikor sikerül a csuklyáját is lerázza a fejéről, azt csak az utcán szokta hordani, de itt semmi értelme nincs, hogy a fején tartsa.*
A hozzászólás írója (Tania Dolwer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.26 11:22:16
* Tania halvány mosollyal az arcán nézi a kampókezű kalóz megmozdulását az ork felé és kissé csalódott, mikor a vezér leállítja.*
~ Ha már így láncra vertek legalább hagytak volna egy kicsit szórakozni.~
* Gondolja, majd mikor az óriás megrántja a láncot engedelmesen elindul az elé kötött Chothal után.
Miközben haladnak látja, hogy több emberrel is elszórakoznak, ami megint mosolyt csal az arcára, élvezi a kis közjátékot. A saját megaláztatása azonban nem érdekli, sosem érdekelte más mit gondol róla és nem most fog elkezdeni aggódni miatta.
Hallja, hogy a sötételf próbál előnyösebb helyzetbe jutni a kapitány előtt nem túl sok sikerrel.*
~ Bolond, ilyenkor jobb, ha az ember csöndben van.~
* Nem érti minek próbálkozott egyáltalán a "kis sötét", hiszen látszik ezen a bandád, hogy a nyalizás nem hatja meg őket. Sőt, a végén még túl beszédesnek tartják aztán végeznek vele.*
~ Az de szép lenne. Ahhoz képest, hogy mennyire otthon vagyok az anatómiában sosem láttam még egy sötételf beleit. Persze, lehet hogy nincs benne semmi érdekes.~
* Miközben Rakori belső testfelépítésén gondolkodik kiérnek a kikötőbe, ahol csónakok és további kalózok várnak rájuk.*
~ Nagyszerű, csónakázni fogunk.~
* Gondolja szarkasztikus hangon. A hajókkal sosem volt semmi baja, de a csónakokat nem szereti. Mielőtt azonban nagyon belemenne a csónak iránti utálatába egy túlbuzgó kikötői őr jelenik meg a kis csapat előtt.*
~ Újabb öngyilkosjelölt.~
* Megpróbál kilesni a hatalmas ork mögül, hogy lássa a jelenetet. Végül egy gonosz mosollyal nyugtázza az őr halálát.
Mielőtt beültetnék őket a csónakokba a hosszú láncot több rövidre cserélik, hogy két-három fős csoportokban vigyék át őket. Ő egy szőke nő mellett kap helyet. Ez kissé dühíti, mert a kis csapatból bárkivel szívesebben összeláncoltatta volna magát. Nem mintha bármit tett volna ellene a szőkeség, de előítéletei vannak a porcelánbaba típusú nőkkel szemben. Mikor beülnek a csónakba a kampókezű Börg, az ikerpár és még néhány kalóz is helyet foglal, akik nem vettek részt a begyűjtésben. Lassan elindulnak, miközben Tania érdeklő, de vészjósló szemekkel vizsgálja a mellette ülő szépséget. Nem tetszik neki a kék szempár, nem tetszik neki a szőke haj, semmi nem tetszik neki a másikon. Mivel a vizsgálódást hamar megunja inkább a végtelen tengerre emeli a pillantást. Egy idő után egy apró foltot pillant meg, amiben hamarosan felismeri a kalózhajót.
Mikor elérik szemét leveszi a tájról és a járműre emeli. Sosem látott még kalózhajót, de látszik rajta hogy az, teljesen más, mint az egyszerű áruszállító, amin ő utazott. Nehezen, de fölviszik őket a fedélzetre. Nincs ideje körülnézni, rögtön leviszik őket, egy kis helységbe. Mikor bezárul az ajtó Tania, ha Eleisa is engedi, helyet foglal az egyik tömött szalmazsákon. Miután kényelmesen elhelyezkedett tesz néhány hirtelen mozdulatot a fejével, hogy a kötés a szájáról a nyakára csússzon. Mikor sikerül a csuklyáját is lerázza a fejéről, azt csak az utcán szokta hordani, de itt semmi értelme nincs, hogy a fején tartsa.*
A hozzászólás írója (Tania Dolwer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.26 11:22:16
381. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-26 10:07:47
Üzenet elküldve: 2013-08-26 10:07:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// A Sellőzátony //
*Miután a vezér igen tárgyilagosan befejezi mondandóját, többet nem is szólal meg egy jó ideig. Valami szokatlant lehet érezni a jellemében, hiszen egy kalózkapitány úgy él az emberek előtt, mint aki nagyszájú, hangos, és kegyetlenebb a többi kalóznál. Azonban Imberragh túlságosan is komoly, inkább tűnik első pillantásra egy harcosnak, ki hatalmas csapatokat mozgatott a háborúba, mint holmi kalóznak, aki ilyen szánalmas teremtények vezetője lenne..*
- Na mi van, orkimorki, szeretnéd látni mi van odalent, mi? *azzal megmarkolja nadrágját, s őrült vigyorral kezd ugrálni Chothal felé, de váratlanul a vezér a vállára helyezi a kezét, s igen erősen megszorítja*
- Most már elég legyen, vagy téged is a kutyáknak doblak..
*Egy apró roppanást is lehet hallani Börg válla felől, mire a férfinek az arca kissé el is deformálódik a fájdalomtól. A vezér ugyan nem törte csontjait, viszont igen nagy fájdalmat okozott neki - e látványból lehet következtetni, hogy Imberragh bizony hatalmas erővel rendelkezik. Keze ugyanakkor nem pihen sokáig a kampókezű vállán, pillanatokon belül el is húzza azt, megrántja a láncot, s már indulnak is meg a kikötő felé.
Útközben ugyan nem szednek össze több embert, viszont igen sokakat megaláznak, megütnek, vagy egyszerűen csak elveszik portékáikat. Hiszen egy kis árus vagy járókelő mit tudna kezdeni egy csapat olyannal, akiknek semmi se szent? A menetelés most gyorsabban megy, így egy fél óra alatt elérik a kikötőt - eközben a leendő rabszolgák pedig kénytelenek elviselni a megaláztatást, ahogy láncra verve, bilincsbe zárva végigvonszolják őket a dokkok közt. Pár rosszakaró még hangos, gúnyos kacajt is megereszt feléjük a dokkok rejtekéből!*
- Hallgass, szajha! Még egy szó és kivágom a nyelved!
*Utasítja rendre a sötételfet, majd ismét mély hallgatásba kezd, s addig a pár percig, míg el nem érik a hajókat, csak mogorván lépked az élen. Egyelőre kalózhajót, vagy bármilyen erre utaló viziszekeret nem láthatnak, csupán oldalt vagy kilenc, tíz csónakot, melyek mellett szintén kalózok állnak. Odaérve, mikor már szállítanák be azokba a foglyokat, váratlanul megjelenik Imberragh előtt egy bátornak tűnő kikötői őr, ki kardját előrántva kiáltja el magát.*
- Fegyvert letenni, foglyokat elengedni, és álljanak hátrébb, ha nem akarnak bajt!
*Bár az őr emberi méretekben is magasabb az átlagnál, mégis szinte el sem éri a vezér mellkasát! Mondandójára viszont az egész banda hangos röhögésben tör ki, mikor is a kapitány előhúzza oldaláról a szablyát, s egy pillanat alatt döfi keresztül szerencsétlen torkát. Majd mintha mi sem történt volna, visszahelyezi pengéjét helyére, s adja az utasítást, hogy be lehet rakni a foglyokat - a test élettelenül hullik a tengerbe, s a véráztatta habok egy pillanat alatt ragadják el.
A láncok ugyan lekerülnek a nyakakról, viszont azonnal újabbak kerülnek fel, csak rövidebbek. Tania és Eleisa kap egyet, őket már rakják is be az egyik csónakba, ahova a többi kalóz mellett Börg és az ikerpár is csatlakozik, majd meg is indulnak. Rakori és Mogirs nyakán kattan a következő zár, kiket miután beültettek, melléjük szegődik többek közt Mullan és Jekk, majd ők is kieveznek. Caith, Mylene és Balin következik: hármójuk nyakára is egy lánc kerül, majd miután belökik őket az egyik nagyobb csónakba, utánuk megy Golp, Nhill és Fohr. Végezetül Chothal és Ichaster kerül az utolsóba, a legnagyobba, akik mellé a maradék kalóz ül be, s ők is elindulnak.
Vagy egy negyedórás evezés után végül hamarosan elérik a kalózhajót. Szépen megmunkált, hatalmas hajóról beszélhetünk, melynek orrán egy hosszú hajú női szobor díszeleg, kinek kezeiből, lábaiból, s mellkasából egy-egy szög áll ki, mintha csak megfeszítették volna. Ahogy a csónakok közelebb érnek, már dobják is le a vastag köteleket, s egy újabb gyötrelmes fél óra után végre mindenki a kalózhajón van. A foglyokat rögtön le is vezetik egy kis helyiségbe, valahova a víziszekér mélységeibe, majd miután mindegyiket belökték az ajtón, rájuk is zárják azt. Esélyük sincs kijutni: ha megpróbálnák megbontani a szerkezetet, akkor a víz beömölne, s megfulladnának; az ajtó tömör vasból van, így azt leheteten még betörni is, viszont ha valamilyen módon sikerülne is, azonnal megölnék őket a kalózok.
A párok még mindig össze vannak kötve, épp úgy, ahogy a bilincseket sem vették le róluk. A szobában van jópár hordó, szalmazsák, ládák, üres üvegek, mintha csak valami zsúfolt tárolóhelyiség lenne - talán még maradék ételt vagy italt is találhatnak, ha nagyon kutakodnak. Az egészben egyedül annyi a jó, hogy itt már nem zargatják őket a kalózok, hiszen többségük a felszínen van, s néha-néha jön erre pár ellenőrizni őket.*
- Indulás!
*Hallatszik fel a kapitány kísértetiesen mély hangja, mire a hajó pillanatokon belül nyikorog egyet, s már indul is meg a tengeren, ki tudja, milyen végzetes hely felé..*
*Miután a vezér igen tárgyilagosan befejezi mondandóját, többet nem is szólal meg egy jó ideig. Valami szokatlant lehet érezni a jellemében, hiszen egy kalózkapitány úgy él az emberek előtt, mint aki nagyszájú, hangos, és kegyetlenebb a többi kalóznál. Azonban Imberragh túlságosan is komoly, inkább tűnik első pillantásra egy harcosnak, ki hatalmas csapatokat mozgatott a háborúba, mint holmi kalóznak, aki ilyen szánalmas teremtények vezetője lenne..*
- Na mi van, orkimorki, szeretnéd látni mi van odalent, mi? *azzal megmarkolja nadrágját, s őrült vigyorral kezd ugrálni Chothal felé, de váratlanul a vezér a vállára helyezi a kezét, s igen erősen megszorítja*
- Most már elég legyen, vagy téged is a kutyáknak doblak..
*Egy apró roppanást is lehet hallani Börg válla felől, mire a férfinek az arca kissé el is deformálódik a fájdalomtól. A vezér ugyan nem törte csontjait, viszont igen nagy fájdalmat okozott neki - e látványból lehet következtetni, hogy Imberragh bizony hatalmas erővel rendelkezik. Keze ugyanakkor nem pihen sokáig a kampókezű vállán, pillanatokon belül el is húzza azt, megrántja a láncot, s már indulnak is meg a kikötő felé.
Útközben ugyan nem szednek össze több embert, viszont igen sokakat megaláznak, megütnek, vagy egyszerűen csak elveszik portékáikat. Hiszen egy kis árus vagy járókelő mit tudna kezdeni egy csapat olyannal, akiknek semmi se szent? A menetelés most gyorsabban megy, így egy fél óra alatt elérik a kikötőt - eközben a leendő rabszolgák pedig kénytelenek elviselni a megaláztatást, ahogy láncra verve, bilincsbe zárva végigvonszolják őket a dokkok közt. Pár rosszakaró még hangos, gúnyos kacajt is megereszt feléjük a dokkok rejtekéből!*
- Hallgass, szajha! Még egy szó és kivágom a nyelved!
*Utasítja rendre a sötételfet, majd ismét mély hallgatásba kezd, s addig a pár percig, míg el nem érik a hajókat, csak mogorván lépked az élen. Egyelőre kalózhajót, vagy bármilyen erre utaló viziszekeret nem láthatnak, csupán oldalt vagy kilenc, tíz csónakot, melyek mellett szintén kalózok állnak. Odaérve, mikor már szállítanák be azokba a foglyokat, váratlanul megjelenik Imberragh előtt egy bátornak tűnő kikötői őr, ki kardját előrántva kiáltja el magát.*
- Fegyvert letenni, foglyokat elengedni, és álljanak hátrébb, ha nem akarnak bajt!
*Bár az őr emberi méretekben is magasabb az átlagnál, mégis szinte el sem éri a vezér mellkasát! Mondandójára viszont az egész banda hangos röhögésben tör ki, mikor is a kapitány előhúzza oldaláról a szablyát, s egy pillanat alatt döfi keresztül szerencsétlen torkát. Majd mintha mi sem történt volna, visszahelyezi pengéjét helyére, s adja az utasítást, hogy be lehet rakni a foglyokat - a test élettelenül hullik a tengerbe, s a véráztatta habok egy pillanat alatt ragadják el.
A láncok ugyan lekerülnek a nyakakról, viszont azonnal újabbak kerülnek fel, csak rövidebbek. Tania és Eleisa kap egyet, őket már rakják is be az egyik csónakba, ahova a többi kalóz mellett Börg és az ikerpár is csatlakozik, majd meg is indulnak. Rakori és Mogirs nyakán kattan a következő zár, kiket miután beültettek, melléjük szegődik többek közt Mullan és Jekk, majd ők is kieveznek. Caith, Mylene és Balin következik: hármójuk nyakára is egy lánc kerül, majd miután belökik őket az egyik nagyobb csónakba, utánuk megy Golp, Nhill és Fohr. Végezetül Chothal és Ichaster kerül az utolsóba, a legnagyobba, akik mellé a maradék kalóz ül be, s ők is elindulnak.
Vagy egy negyedórás evezés után végül hamarosan elérik a kalózhajót. Szépen megmunkált, hatalmas hajóról beszélhetünk, melynek orrán egy hosszú hajú női szobor díszeleg, kinek kezeiből, lábaiból, s mellkasából egy-egy szög áll ki, mintha csak megfeszítették volna. Ahogy a csónakok közelebb érnek, már dobják is le a vastag köteleket, s egy újabb gyötrelmes fél óra után végre mindenki a kalózhajón van. A foglyokat rögtön le is vezetik egy kis helyiségbe, valahova a víziszekér mélységeibe, majd miután mindegyiket belökték az ajtón, rájuk is zárják azt. Esélyük sincs kijutni: ha megpróbálnák megbontani a szerkezetet, akkor a víz beömölne, s megfulladnának; az ajtó tömör vasból van, így azt leheteten még betörni is, viszont ha valamilyen módon sikerülne is, azonnal megölnék őket a kalózok.
A párok még mindig össze vannak kötve, épp úgy, ahogy a bilincseket sem vették le róluk. A szobában van jópár hordó, szalmazsák, ládák, üres üvegek, mintha csak valami zsúfolt tárolóhelyiség lenne - talán még maradék ételt vagy italt is találhatnak, ha nagyon kutakodnak. Az egészben egyedül annyi a jó, hogy itt már nem zargatják őket a kalózok, hiszen többségük a felszínen van, s néha-néha jön erre pár ellenőrizni őket.*
- Indulás!
*Hallatszik fel a kapitány kísértetiesen mély hangja, mire a hajó pillanatokon belül nyikorog egyet, s már indul is meg a tengeren, ki tudja, milyen végzetes hely felé..*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260