//Egy régi ismerős//
*Karba tett kezekkel hallgatja Cliont. Csak a szokásos. Kéreti magát, mint mindig, mint akinek nem tetszik az egész, és nem akar neki segíteni. Így volt ez mindig is, de a végén csak nem tudott neki ellenállni. Talán a szép szemei, vagy más az oka, nem tudja, a lényeg, hogy most is számít Clion segítségére.*
- Nem igazán érdekel, hogyan szereted hivatni magad. Nekem Clion maradsz, és kész.
*Forgatja a szemeit, picit felnéz az égre. Most jut eszébe, hogy mennyire hiányzott már neki a férfi akadékoskodása. Ja nem. Azt gondolta, hogy idejön, előadja az ajánlatát, lerendezik az üzletet, kap egy zugot valahol, ahol ellakhat, aztán már mehet is Ark után. De nem, neki magyarázatok kellenek, csak azt nem tudja, hogy mi a fenének. Úgysem értené.
Újra hátára dobja a zsákot, majd egy nagy sóhaj után követi Cliont, bármerre is menjen.*
- Látom a nőkkel nem volt szerencséd, ezért inkább egy háziállat az állandó társad, hogy ne legyél magányos. Bezzeg mikor velem foglalkozhattál, sosem voltál egyedül.
*Ez Nori részéről is igaz. Clion volt az egyetlen akit elviselt a föld alatt, és lehet, hogy őt akkor sem támadta volna meg, ha épp jelen lett volna, mikor hat évvel ezelőtt megszökött abból a koszfészekből.
Mikor a sikátorba érnek újra leveszi a zsákot a hátáról, és az egyik falnak dől.*
- Na jó, mesélek. De előbb vedd ezt el, mert én hányok tőle. *Azzal a férfi elé dobja a zsákot.* Megöltem egy tündért, és annak a maradványai vannak benne. Ha jól tudom, te szereted.
*Újra kényelmesen elhelyezkedik, majd mesélni kezd.*
- Rövid leszek, mert a végén még kiszárad a szám. Szóval máig nem tudom kitől, de kaptam egy levelet. Egy furcsa találkozó volt, hasonló személyekkel, mint te vagy én. Ott találkoztam egy démonnal, vagy mivel, egy magát orvosnak valló férfival, aki elvileg tudna segíteni eltűntetni azt a hangot a fejemből. De nem is ők voltak az érdekesek, hanem a harmadik. Ma megtudtam, hogy ő itt tartózkodik a környéken. Meg akarom keresni.
*Arkról még kérésre sem beszél sokat. Ennek az egyik oka az, hogy nem tartozik Clionra, a másik pedig, hogy nem szeretné, ha a lány kínzókamrájában végezné, amiért elkotyogta a titkait. Márpedig van kínzókamrája, Nori biztos benne.*
- Ami pedig a tegnap éjszakát illeti. Egy hófehér bőrű tündérrel társalogtam, aki csak úgy lelépett, mert egy vacsora érdekesebb volt neki, mint az én társaságom. *Vállat ránt.* Visszamentem a szegénynegyedbe, ahol találkoztam egy orkkal. Végre megtudtam, miből készül a méreg, amit a fejesek adtak nekem, hogy kínozzam vele a foglyokat. Aztán feltűnt egy másik csaj, és szinte minden ok nélkül nekem estek. Majdnem megfojtottak. Itt jön képbe az első lovagunk, már ha lovag volt. Sérült volt. Megöltük, ennyi. Az utóbb említett csaj lelépett, az orkkal pedig felkerestük a férfi házát. Aztán szembe jött velünk egy másik tündér. Meg mögötte valaki, aki mögött egy lovag. Tiszta röhej, nem? A tündér elmenekült, a másik kettő nekiálltak harcolni. Én a tündér után mentem, aki harciasabb volt a kelleténél, de ami maradt belőle végül, az ott van, abban a zsákban. Most nézd meg!
*Mutatja karjait, amit a varázsital nagyjából már helyrehozott, de a bevarasodott sebek még mindkét kezén ott virítanak. Clion azt kérte, hogy meséljen, hát mesélt, bár még így is jelentősen lerövidítette a történetet. Az tény, hogy hosszabbra sikerült a beszámoló, de hogy érthetőbbé is, arra már nem fogadna.*