Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
3480. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-13 16:45:48
Üzenet elküldve: 2017-06-13 16:45:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Idya//
-Nyugalom, apró barátném. Várjunk még azzal.
*Semmi kedve nem lenne pont most megdögleni, mikor az élete lassan kezd egyenesbe jönni. Várta ő a halált nagyon sokszor. Kérlelte, hogy jöjjön el érte és szabadítsa meg. Egyszer még önmagát is ki akarta nyírni, de pechére nem sikerült. A sors fintora lenne, ha épp most purcanna ki.*
-Errefelé nem lehet tudni. Akár te is elmúlhatsz reggelre. De ne félj. Megígérem, hogy ha utánad megyek elmondom, hogy milyen volt az arcod.
*Erről ennyit. Idya fenyegetőzésében mindig van valami rideg és hideg, amitől megfagy a vér az erekben és a frász tör ki.*
-Ha te mondod...
*Nem firtatja tovább, ha jó lesz hát jó lesz.*
-Kicsi a világ. *függetlenül attól, hogy mekkora nagynak gondolja Idya a kikötőt. Ha a sorsuk útjai keresztezik egymást, akkor ha a fene fenét eszik is találkozni fognak.* -Meg aztán te elég feltűnő jelenség vagy. Kétlem, hogy csak úgy eltűnnél, mert valaki biztosan emlékezne az ábrázatodra.
*Idya kérdésére sóhajt egyet.*
-Ezt már megbeszéltük. Most is azt mondom, mint akkor. Támogatom Sa'Tereth tanait, ugyanakkor Teysusét is. Utóbbi felé jobban hajlok. Jó terv. Én segíthetek neked. Jó kis csapat lennénk. És melyikünk lenne a vezető?
*Ezt fontos lenne megvitatni, ugyanis mindig van egy szószóló, aki a legfőbb képviselő egy adott körben.*
-Igy... ek... szem.
*Nem tehet róla, most tetoválják először, ráadásul rögtön az egész hátát. Mintha egy csecsemőt nem a lavórban úsztatnának először, hanem a Lihanechi tóban.*
-Érdekes. Ne bízz senkiben, ugyanakkor érd el, hogy benned bízzanak. *tűnődik.* -Hiszen kellenek az eszközök, hogy azokon felkapaszkodva elérd a céljaidat. A bőrödet félted, de mikor ugrottál, akkor meg nem féltetted a bőrödet! *kis szójáték.*
-Áh, vagy úgy. Miben különbözik ettől a hegtetoválás?
*Nyilván sok mindenben, de majd Idya szépen elregéli.*
-Nyugalom, apró barátném. Várjunk még azzal.
*Semmi kedve nem lenne pont most megdögleni, mikor az élete lassan kezd egyenesbe jönni. Várta ő a halált nagyon sokszor. Kérlelte, hogy jöjjön el érte és szabadítsa meg. Egyszer még önmagát is ki akarta nyírni, de pechére nem sikerült. A sors fintora lenne, ha épp most purcanna ki.*
-Errefelé nem lehet tudni. Akár te is elmúlhatsz reggelre. De ne félj. Megígérem, hogy ha utánad megyek elmondom, hogy milyen volt az arcod.
*Erről ennyit. Idya fenyegetőzésében mindig van valami rideg és hideg, amitől megfagy a vér az erekben és a frász tör ki.*
-Ha te mondod...
*Nem firtatja tovább, ha jó lesz hát jó lesz.*
-Kicsi a világ. *függetlenül attól, hogy mekkora nagynak gondolja Idya a kikötőt. Ha a sorsuk útjai keresztezik egymást, akkor ha a fene fenét eszik is találkozni fognak.* -Meg aztán te elég feltűnő jelenség vagy. Kétlem, hogy csak úgy eltűnnél, mert valaki biztosan emlékezne az ábrázatodra.
*Idya kérdésére sóhajt egyet.*
-Ezt már megbeszéltük. Most is azt mondom, mint akkor. Támogatom Sa'Tereth tanait, ugyanakkor Teysusét is. Utóbbi felé jobban hajlok. Jó terv. Én segíthetek neked. Jó kis csapat lennénk. És melyikünk lenne a vezető?
*Ezt fontos lenne megvitatni, ugyanis mindig van egy szószóló, aki a legfőbb képviselő egy adott körben.*
-Igy... ek... szem.
*Nem tehet róla, most tetoválják először, ráadásul rögtön az egész hátát. Mintha egy csecsemőt nem a lavórban úsztatnának először, hanem a Lihanechi tóban.*
-Érdekes. Ne bízz senkiben, ugyanakkor érd el, hogy benned bízzanak. *tűnődik.* -Hiszen kellenek az eszközök, hogy azokon felkapaszkodva elérd a céljaidat. A bőrödet félted, de mikor ugrottál, akkor meg nem féltetted a bőrödet! *kis szójáték.*
-Áh, vagy úgy. Miben különbözik ettől a hegtetoválás?
*Nyilván sok mindenben, de majd Idya szépen elregéli.*
3479. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-13 16:15:20
Üzenet elküldve: 2017-06-13 16:15:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Aregeor//
-Most még gúnyolódsz, aztán megnézném az arcodra fagyott vigyort, mikor a te hulládat hantolja el valaki egy sötét sikátorban.
*Hangja közömbös, nem fenygetesének szánta, ahogy az előzőt sem, pusztán tisztában van a kikötőben uralkodó állapotokkal. És nem mellesleg nem bírja senki nagy pofáját, legyen rá bármekkora mentsége vagy indoka. Ha emellett rém buta is az illető, akkor már igen erős késztetést szokott érezni arra, hogy megszabadítsa tőle a világot. Aregeorral egyelőre nem volt különösebben nagy problémája. Még a hitük is hasonló, habár lenne mit csiszolni a sötétséghez való hozzáállását.*
-Engem te ne fenyegess! *Sziszegi villámló tekintettel.* Tökéletes munkát végzek, ehhez kétség sem fér.
*Kár, hogy nem tudja referenciaként bemutatni a szárnyakat, amiket a szerzetesre vágott, azokra kifejezetten büszke.*
-Kedves...
*Ehhez nem nagyon tud többet hozzáfűzni. Mindenkinek nyomorúságos volt az élete, legalábbis ezt vallják. Beszéd közben serényen dolgozik, hosszú munkának néz elébe, és nem szeretne éjszakába nyúlóan itt ücsörögni a hordón.*
-Akár. *Rántja meg a vállát.* Ha még találkozunk előtte, elkísérhetsz.
*Ezt kötve hiszi. Nagy ez a kikötő, ő pedig be fogja vetni magát a kis raktárba, amit szerzett. Hacsak...*
-Mennyire lennél hajlandó elköteleződni a sötétség mellett? *Érdeklődik.* Csak mert híveket szeretnék gyűjteni magam mellé, akik segítenének, hogy itt, a kikötőben egy fészket építhessünk ki az eltévelyedett lelkek számára.
*Meg nem mellesleg kinyírni mindenkit, aki az útjukba kerül, de ezt egyelőre nem köti az orrára.*
-Ne hisztizz! *Bár ő már annak is örülhet, hogy nem ficánkol az ujjai alatt, mint valami hal. Mozdulatlanul, mereven tűri a szúrásokat, így a minta vonala egyenletes lesz, nem ugrál félre a tű alól.* Ezt még a egy pár óráig tűrnöd kéne, aztán tarthatunk egy szünetet.
*Aztán hogy az mikor lesz, azt nem tudja. Majd ha már nagyon nem bírja a bőre, és az egész háta vérben úszik, lehet érdemes lesz kicsit pihentetni.*
-Nincs. Gondolkodtam már rajta, de senkiben sem bízom meg annyira, hogy átengedjem neki a bőrömet. Amit rám varr, az egy életre ott marad, és nem akarok egy elbarmolt rajzzal magamon élni.
*De maga az ötlet csábító. Hogy pontosan mit varratna, és hova, nem tudja; mivel tisztában van vele, hogy soka, senkinek nem fogja megengedni, hogy varrjon rá, így feleslegesnek tartja ezen gondolkodni.*
-Egy pár tündérszárny. *Libegteti meg a sajátjait jelzésértékűen.* Habár nem varrtam, hanem vágtam.
*Már a második adag tintát dörzsöli a bőrbe, egy, még tiszta ronggyal pedig a vért itatja fel a sebek körül, hogy lássa, mit is csinál.*
-Most még gúnyolódsz, aztán megnézném az arcodra fagyott vigyort, mikor a te hulládat hantolja el valaki egy sötét sikátorban.
*Hangja közömbös, nem fenygetesének szánta, ahogy az előzőt sem, pusztán tisztában van a kikötőben uralkodó állapotokkal. És nem mellesleg nem bírja senki nagy pofáját, legyen rá bármekkora mentsége vagy indoka. Ha emellett rém buta is az illető, akkor már igen erős késztetést szokott érezni arra, hogy megszabadítsa tőle a világot. Aregeorral egyelőre nem volt különösebben nagy problémája. Még a hitük is hasonló, habár lenne mit csiszolni a sötétséghez való hozzáállását.*
-Engem te ne fenyegess! *Sziszegi villámló tekintettel.* Tökéletes munkát végzek, ehhez kétség sem fér.
*Kár, hogy nem tudja referenciaként bemutatni a szárnyakat, amiket a szerzetesre vágott, azokra kifejezetten büszke.*
-Kedves...
*Ehhez nem nagyon tud többet hozzáfűzni. Mindenkinek nyomorúságos volt az élete, legalábbis ezt vallják. Beszéd közben serényen dolgozik, hosszú munkának néz elébe, és nem szeretne éjszakába nyúlóan itt ücsörögni a hordón.*
-Akár. *Rántja meg a vállát.* Ha még találkozunk előtte, elkísérhetsz.
*Ezt kötve hiszi. Nagy ez a kikötő, ő pedig be fogja vetni magát a kis raktárba, amit szerzett. Hacsak...*
-Mennyire lennél hajlandó elköteleződni a sötétség mellett? *Érdeklődik.* Csak mert híveket szeretnék gyűjteni magam mellé, akik segítenének, hogy itt, a kikötőben egy fészket építhessünk ki az eltévelyedett lelkek számára.
*Meg nem mellesleg kinyírni mindenkit, aki az útjukba kerül, de ezt egyelőre nem köti az orrára.*
-Ne hisztizz! *Bár ő már annak is örülhet, hogy nem ficánkol az ujjai alatt, mint valami hal. Mozdulatlanul, mereven tűri a szúrásokat, így a minta vonala egyenletes lesz, nem ugrál félre a tű alól.* Ezt még a egy pár óráig tűrnöd kéne, aztán tarthatunk egy szünetet.
*Aztán hogy az mikor lesz, azt nem tudja. Majd ha már nagyon nem bírja a bőre, és az egész háta vérben úszik, lehet érdemes lesz kicsit pihentetni.*
-Nincs. Gondolkodtam már rajta, de senkiben sem bízom meg annyira, hogy átengedjem neki a bőrömet. Amit rám varr, az egy életre ott marad, és nem akarok egy elbarmolt rajzzal magamon élni.
*De maga az ötlet csábító. Hogy pontosan mit varratna, és hova, nem tudja; mivel tisztában van vele, hogy soka, senkinek nem fogja megengedni, hogy varrjon rá, így feleslegesnek tartja ezen gondolkodni.*
-Egy pár tündérszárny. *Libegteti meg a sajátjait jelzésértékűen.* Habár nem varrtam, hanem vágtam.
*Már a második adag tintát dörzsöli a bőrbe, egy, még tiszta ronggyal pedig a vért itatja fel a sebek körül, hogy lássa, mit is csinál.*
3478. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-13 15:41:12
Üzenet elküldve: 2017-06-13 15:41:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Idya//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Mentségére szóljon, hogy nem tud sok viccet, így Idya kénytelen az ilyen gyengére sikeredett faviccel beérni. Ilyen gyöngyszemből akad még egy-kettő, talán majd később elmondja.*
-Hű, milyen félelmetes! *mondja erős szarkazmussal.* -Vagy bájos? Mert valakinek biztos bájos...
*Neki ezzel kapcsolatban vegyesek az érzelmei.*
-Igyekszem, de aztán te is végezd jól a dolgod! Különben egy árva fityinget sem kapsz!
~És igen, ezt veheted fenyegetésnek.~
-Ja, nem előtted. *mondja egykedvűen.* -Csak tudod, régen elég gyakran rám ripakodtak így, hogy vetkőzz!
*Kicsit csiklandozza a ceruza, bőre kissé libabőrös lesz, de egyébként kellemes.*
-Jó ötlet. Veled tartok. *jelenti ki, mintha mi sem lenne természetesebb.*
-Rajta!
*Hát... ennyit a kellemességről.*
-Áh, bazdmeg! *csúszik ki száján a csúnya szó. Nem rántja el magát, bírja ő a fájdalmat, csak elszokott tőle az elmúlt időkben.*
-Kurva élet! *sziszegi.* -És én még kiröhögtem azokat, akik mesélték, hogy ez kikúrt szar érzés és rohadt fájdalmas.
*Hozzá lehet szokni, de kell hozzá némi idő. Amikor Idya nem szurkálja, hanem dörzsölgeti az kicsit jobb érzés, kevésbé elviselhetetlen.*
-Neked van tetoválásod? *érdeklődik szakmai dolgokról.* -Mi volt az első minta, amit felvarrtál?
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Mentségére szóljon, hogy nem tud sok viccet, így Idya kénytelen az ilyen gyengére sikeredett faviccel beérni. Ilyen gyöngyszemből akad még egy-kettő, talán majd később elmondja.*
-Hű, milyen félelmetes! *mondja erős szarkazmussal.* -Vagy bájos? Mert valakinek biztos bájos...
*Neki ezzel kapcsolatban vegyesek az érzelmei.*
-Igyekszem, de aztán te is végezd jól a dolgod! Különben egy árva fityinget sem kapsz!
~És igen, ezt veheted fenyegetésnek.~
-Ja, nem előtted. *mondja egykedvűen.* -Csak tudod, régen elég gyakran rám ripakodtak így, hogy vetkőzz!
*Kicsit csiklandozza a ceruza, bőre kissé libabőrös lesz, de egyébként kellemes.*
-Jó ötlet. Veled tartok. *jelenti ki, mintha mi sem lenne természetesebb.*
-Rajta!
*Hát... ennyit a kellemességről.*
-Áh, bazdmeg! *csúszik ki száján a csúnya szó. Nem rántja el magát, bírja ő a fájdalmat, csak elszokott tőle az elmúlt időkben.*
-Kurva élet! *sziszegi.* -És én még kiröhögtem azokat, akik mesélték, hogy ez kikúrt szar érzés és rohadt fájdalmas.
*Hozzá lehet szokni, de kell hozzá némi idő. Amikor Idya nem szurkálja, hanem dörzsölgeti az kicsit jobb érzés, kevésbé elviselhetetlen.*
-Neked van tetoválásod? *érdeklődik szakmai dolgokról.* -Mi volt az első minta, amit felvarrtál?
3477. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-13 13:19:32
Üzenet elküldve: 2017-06-13 13:19:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Aregeor//
*Ha tudná Aregeor, mennyire telibe trafálta a tündér jellemét, lehet nem engedné önként és dalolva, hogy az apró ujjacskák dolgozzanak rajta. Az egyetlen mentsvára a pénze, amiért cserébe egy szép, igényes tetoválást kér.*
-Kackac... *Forgatja a szemeit a zseniális poénra. Már ez az érdektelen reakció is több, mint amit hűvös, közömbös viselkedésével megengedhet magának, de köztudott, hogy az emberek szeretnek beszélgetni. Idya, mint aki inkább elméleti szinten sajátította el ezt a képességet, csak félmondatokat szúr be azokra a helyekre, ahol nagyon adja magát.*
-Az. *Hangulatos, azt meg kell hagyni. Csak ne lenne ennyire büdös, bántja az érzékeny orrát a döglött állat szaga.* Tökéletes lenne egy randevú helyszínének. itt senki sem hallja a sikolyod, és a hullát is gyorsan el lehet tüntetni.
*A férfira villantja jeges mosolyát, mintha csak a sajátos, beteg, fekete humorát villogtatta volna meg. Mintha... Mielőtt elkezdene bármit is, levetkőzteti Aregeort, hogy közvetlenül is szemügyre vegye az alkotási felületet. Sima, feszes bőr, sokkal szebb, mint a szerzetes mellkasa volt.*
-Arra figyelj, hogy ne dőlj nagyon előre, ne húzódjon a bőrös, mert akkor el fog nyúlni a minta. Csak tartsd magad, lehetőleg egyenesen! *Osztogatja a parancsokat, mint egy tapasztalt tetováló.*
-Nosztalgikus? *Húzza fel a szemöldökét, miközben egyik keze a táskája mélyére túr.* Nekem nem rémlik, hogy ez előtt levetkőztél volna előttem, de javíts ki, ha tévedek.
*Közben meg is találta, amit keresett. Egy laposra faragott szén ceruzát vesz elő, és finom mozdulatokkal elkezdi felvázolni a mérleget a bőrre.*
-Tervezek. *Bólint nemes egyszerűséggel.* Aztán majd az Úrral is. Beszédem van vele. Hiszek az elveiben és tanaiban, de nem fogom önzetlenül szolgálni őt. Szívességet kérek a szolgálataimért cserébe, ezt viszont vele kell lebeszélnem. Hozzá pedig Lilith-en keresztül vezet az út.
*A vázlat kész, a két lába közé teszi a ceruzát, hogy ne keveredjen el, majd mellé teszi az üveg tintát, kezébe pedig a hosszú, hegyes tűt.*
-Most kezdődik a neheze. *Hangjába cseppnyi élvezet vegyül, és már kezdi is a munkát. A tű mélyen belefúródik a bőrbe kellemetlen, szúró fájdalmat hagyva maga után. Csak egy pillanatig tűnhet elviselhetetlennek, de addigra már készül is a következő. Gyorsan, precízen dolgozik, végig az előre megrajzolt vonalon maradva. Az apró sebek nyomán vér serken, vörös patakokban folyik végig a férfi oldalán. Miután elkészül egy hosszabb szakasz, előtúrja a rongyot is a táskából, amit elfelejtett előkészíteni, és egyik sarkát az üvegcsébe tuszkolja, átáztatja a tintával. A fekete, festéktől csöpögő anyagot a sebekhez dörzsöli jó erősen, hogy a lehető legtöbb festékanyag jusson a bőr alá. Mikor megjelenik az összefüggő, sötét vonal, ismét tűre vált, hogy folytassa a szurkálást.*
*Ha tudná Aregeor, mennyire telibe trafálta a tündér jellemét, lehet nem engedné önként és dalolva, hogy az apró ujjacskák dolgozzanak rajta. Az egyetlen mentsvára a pénze, amiért cserébe egy szép, igényes tetoválást kér.*
-Kackac... *Forgatja a szemeit a zseniális poénra. Már ez az érdektelen reakció is több, mint amit hűvös, közömbös viselkedésével megengedhet magának, de köztudott, hogy az emberek szeretnek beszélgetni. Idya, mint aki inkább elméleti szinten sajátította el ezt a képességet, csak félmondatokat szúr be azokra a helyekre, ahol nagyon adja magát.*
-Az. *Hangulatos, azt meg kell hagyni. Csak ne lenne ennyire büdös, bántja az érzékeny orrát a döglött állat szaga.* Tökéletes lenne egy randevú helyszínének. itt senki sem hallja a sikolyod, és a hullát is gyorsan el lehet tüntetni.
*A férfira villantja jeges mosolyát, mintha csak a sajátos, beteg, fekete humorát villogtatta volna meg. Mintha... Mielőtt elkezdene bármit is, levetkőzteti Aregeort, hogy közvetlenül is szemügyre vegye az alkotási felületet. Sima, feszes bőr, sokkal szebb, mint a szerzetes mellkasa volt.*
-Arra figyelj, hogy ne dőlj nagyon előre, ne húzódjon a bőrös, mert akkor el fog nyúlni a minta. Csak tartsd magad, lehetőleg egyenesen! *Osztogatja a parancsokat, mint egy tapasztalt tetováló.*
-Nosztalgikus? *Húzza fel a szemöldökét, miközben egyik keze a táskája mélyére túr.* Nekem nem rémlik, hogy ez előtt levetkőztél volna előttem, de javíts ki, ha tévedek.
*Közben meg is találta, amit keresett. Egy laposra faragott szén ceruzát vesz elő, és finom mozdulatokkal elkezdi felvázolni a mérleget a bőrre.*
-Tervezek. *Bólint nemes egyszerűséggel.* Aztán majd az Úrral is. Beszédem van vele. Hiszek az elveiben és tanaiban, de nem fogom önzetlenül szolgálni őt. Szívességet kérek a szolgálataimért cserébe, ezt viszont vele kell lebeszélnem. Hozzá pedig Lilith-en keresztül vezet az út.
*A vázlat kész, a két lába közé teszi a ceruzát, hogy ne keveredjen el, majd mellé teszi az üveg tintát, kezébe pedig a hosszú, hegyes tűt.*
-Most kezdődik a neheze. *Hangjába cseppnyi élvezet vegyül, és már kezdi is a munkát. A tű mélyen belefúródik a bőrbe kellemetlen, szúró fájdalmat hagyva maga után. Csak egy pillanatig tűnhet elviselhetetlennek, de addigra már készül is a következő. Gyorsan, precízen dolgozik, végig az előre megrajzolt vonalon maradva. Az apró sebek nyomán vér serken, vörös patakokban folyik végig a férfi oldalán. Miután elkészül egy hosszabb szakasz, előtúrja a rongyot is a táskából, amit elfelejtett előkészíteni, és egyik sarkát az üvegcsébe tuszkolja, átáztatja a tintával. A fekete, festéktől csöpögő anyagot a sebekhez dörzsöli jó erősen, hogy a lehető legtöbb festékanyag jusson a bőr alá. Mikor megjelenik az összefüggő, sötét vonal, ismét tűre vált, hogy folytassa a szurkálást.*
3476. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-13 08:44:09
Üzenet elküldve: 2017-06-13 08:44:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Idya//
*A legkevésbé sem szeretné magára haragítani a tündért. Ezekben az aprócska, szárnyas kis lényekben mindenki egy tündért lát, a szó átvitt és szoros értelmében is. Viszont akadnak köztük pszichopaták, vérimádók, nekromanciás boszorkányok... legalábbis az elf szerint. Például szent meggyőződése, hogy Idya nem más, mint Sa'Tereth egy kicsi poénja. És ebből a hitből semmi sem zökkenti ki, hiszen nézzenek csak rá! Hátborzongató...*
-Nézd el nekem. *inti le a tündért.* -Ritkán nézek a lábam elé! *villant egy szenvtelen mosolyt. Kis fricska ez a tündér termetét illetően.*
-Azt. *fogja rövidre, hiszen itt nem ő dirigál, hanem a kis barátnéja. Egyszóval mondhat ő bármit, értelmetlen lenne. Meg aztán nem is ismeri még olyan jól a környéket, mint a "kis poén".*
-Hmmm. *néz körbe ott, ahol Idya megáll.* -Milyen hangulatos... *mondja egyértelműen szarkasztikusan.* -Itt szoktál randizni is? Majd megoldjuk. *válaszol ismét röviden. Le is zuttyan a hordóra, hiszen neki nem fel kell ülni, csak letenni a hátsóját.*
-Ó. Milyen nosztalgikus... *húzza el száját, majd leveszi a köpenyét és az alatta lévő inget is, amiket összehajt és maga mellé teszi. Teste nem izmos, inkább kecses, szóval vaskos izomtömegeket nem fog Idya találni.*
-Kezdjük! Közben pedig kedélyesen fecseghetünk arról, hogy tervezel e mondjuk találkozni újra a Démonnal?
*A legkevésbé sem szeretné magára haragítani a tündért. Ezekben az aprócska, szárnyas kis lényekben mindenki egy tündért lát, a szó átvitt és szoros értelmében is. Viszont akadnak köztük pszichopaták, vérimádók, nekromanciás boszorkányok... legalábbis az elf szerint. Például szent meggyőződése, hogy Idya nem más, mint Sa'Tereth egy kicsi poénja. És ebből a hitből semmi sem zökkenti ki, hiszen nézzenek csak rá! Hátborzongató...*
-Nézd el nekem. *inti le a tündért.* -Ritkán nézek a lábam elé! *villant egy szenvtelen mosolyt. Kis fricska ez a tündér termetét illetően.*
-Azt. *fogja rövidre, hiszen itt nem ő dirigál, hanem a kis barátnéja. Egyszóval mondhat ő bármit, értelmetlen lenne. Meg aztán nem is ismeri még olyan jól a környéket, mint a "kis poén".*
-Hmmm. *néz körbe ott, ahol Idya megáll.* -Milyen hangulatos... *mondja egyértelműen szarkasztikusan.* -Itt szoktál randizni is? Majd megoldjuk. *válaszol ismét röviden. Le is zuttyan a hordóra, hiszen neki nem fel kell ülni, csak letenni a hátsóját.*
-Ó. Milyen nosztalgikus... *húzza el száját, majd leveszi a köpenyét és az alatta lévő inget is, amiket összehajt és maga mellé teszi. Teste nem izmos, inkább kecses, szóval vaskos izomtömegeket nem fog Idya találni.*
-Kezdjük! Közben pedig kedélyesen fecseghetünk arról, hogy tervezel e mondjuk találkozni újra a Démonnal?
3475. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-12 21:15:09
Üzenet elküldve: 2017-06-12 21:15:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Banditák//
*A törpe dohánya a jelek szerint senkit sem érdekel. Vagy nem dohányoznak, vagy jól el vannak látva dohánnyal, esetleg a dohány birtoklását erős törvényes védelem vagy vallási dogmák óvják. Akármi is a helyzet, a hat férfi sem szóval, sem tettel nem fejezi ki a törpe dohányának megszerzésére mutató szándékát. Ettől persze még lehetséges, hogy forgatnak valamit a fejükben ezzel kapcsolatban. Az egyik hátul álló számszeríjász csizmája orrával gyorsan megvakarja a lábszárát, a hangra pedig a csatabárdot markoló férfi odakapja a tekintetét. Talán csak egy elhanyagolható közjáték játszódott le, de talán titkos jeladás történt. Talán éppen azt mondta az egyik zsoldos a társának ezzel a mozdulattal: "Nézd csak, dohánya van! Vegyük el tőle, öljük meg, aztán a testét daraboljuk fel és vessük a halaknak!" Hogy mi a helyzet, mi a talány megfejtése, azt csak a következő pillanatok eseményei alapján lehet megállapítani. A csapat vezére mindenesetre tovább beszél, a szavaitól a helyzet kissé kihallgatásszerűvé kezd válni.*
-Mesélj még erről a városi őrről! Egyedül volt, hm? És vajon mi járatban? Hogy intéztétek el? És... hmm... *Szabad kezével megvakarja az állát. Látszik, hogy erősen gondolkozik, miközben tekintete felváltva fixírozza a törpét és az óriást.* Szóval egy faluba mentetek utána? Ott mit csináltatok? Álruha, azt mondod? Szóval artheniori katonának adtátok ki magatokat?
*A törpe dohánya a jelek szerint senkit sem érdekel. Vagy nem dohányoznak, vagy jól el vannak látva dohánnyal, esetleg a dohány birtoklását erős törvényes védelem vagy vallási dogmák óvják. Akármi is a helyzet, a hat férfi sem szóval, sem tettel nem fejezi ki a törpe dohányának megszerzésére mutató szándékát. Ettől persze még lehetséges, hogy forgatnak valamit a fejükben ezzel kapcsolatban. Az egyik hátul álló számszeríjász csizmája orrával gyorsan megvakarja a lábszárát, a hangra pedig a csatabárdot markoló férfi odakapja a tekintetét. Talán csak egy elhanyagolható közjáték játszódott le, de talán titkos jeladás történt. Talán éppen azt mondta az egyik zsoldos a társának ezzel a mozdulattal: "Nézd csak, dohánya van! Vegyük el tőle, öljük meg, aztán a testét daraboljuk fel és vessük a halaknak!" Hogy mi a helyzet, mi a talány megfejtése, azt csak a következő pillanatok eseményei alapján lehet megállapítani. A csapat vezére mindenesetre tovább beszél, a szavaitól a helyzet kissé kihallgatásszerűvé kezd válni.*
-Mesélj még erről a városi őrről! Egyedül volt, hm? És vajon mi járatban? Hogy intéztétek el? És... hmm... *Szabad kezével megvakarja az állát. Látszik, hogy erősen gondolkozik, miközben tekintete felváltva fixírozza a törpét és az óriást.* Szóval egy faluba mentetek utána? Ott mit csináltatok? Álruha, azt mondod? Szóval artheniori katonának adtátok ki magatokat?
3474. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-12 19:57:48
Üzenet elküldve: 2017-06-12 19:57:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Aregeor//
*Igaz, nem pontosan ott várakozik, ahol először találkoztak. A hordót azóta elvitték, ő pedig lekényszeredett egy kisebb dobozra, hogy azon ücsörögve várja meg a férfit. Úgy tűnik, túl korán érkezett, mivel tíz perc várakozás után sem tűnik fel. Nem tudja, merre jár, mi elintézni valója akadt, de ha szűk egy órán belül nem tolja ide azt a nyomorult képét, akkor a lányra ne számítson. Így is a türelme végét járja. Még hogy ő várjon valakire! Az egyetlen ok, amiért mégis a fenekén marad, a pénz, amire most nagy szüksége van. Kedvezni szeretne Sa'Terethnek, a kegyeibe akar férkőzni, amennyire csak lehet, és a tervei megvalósításához pénzre lesz szüksége. Szerencséje van. Idyának, mert nem kell lemondania a pénzéről. Aregeornak, mert nem kell ezek után csukott ablaknál aludnia. Megérkezik a kliens. Rögtön felismeri, habár az új köpenye van rajta, amit eddig csak egyszer látott.*
-Nem sietted el. *Morogja, majd a ládáról lepattanva indul is az egyik szűk sikátor felé.*
-Ugye azt mondtad, bármelyik hely megfelel neked? *A kérdés inkább költői, ha tetoválást akar, követnie kell a tündért a kikötő mélye felé kamyargó labirintuson át.*
-Ez a hely jó is lesz. *Torpan meg egy zsákutca sarkán. Ajtó vagy ablak nem nyílik a sikátort szegélyező hideg kőfalakon; néhány ismeretlen tartalmú, bűzös zsák rohad a sarokban két hordó és egy döglött macska társaságában.* Nem tudom, hogy lenne neked a legkényelmesebb. Meg azt sem, hogyan fogom elérni az egész hátadat. *Méri végig sokadjára a férfit.* Ülj föl az gyik hordóra! *Utasítja, majd ha ez megtörtént, kicsit arrébtolja a másikat is, hogy a háta mögé kerülhessen, és felmászik rá.*
-Tökéletes. Vetkőzz!
*Nem húzza az időt, neki csak az arany kell, a másiknak a tetoválás, mindkettőjük hamar túl akar lenni rajta.*
*Igaz, nem pontosan ott várakozik, ahol először találkoztak. A hordót azóta elvitték, ő pedig lekényszeredett egy kisebb dobozra, hogy azon ücsörögve várja meg a férfit. Úgy tűnik, túl korán érkezett, mivel tíz perc várakozás után sem tűnik fel. Nem tudja, merre jár, mi elintézni valója akadt, de ha szűk egy órán belül nem tolja ide azt a nyomorult képét, akkor a lányra ne számítson. Így is a türelme végét járja. Még hogy ő várjon valakire! Az egyetlen ok, amiért mégis a fenekén marad, a pénz, amire most nagy szüksége van. Kedvezni szeretne Sa'Terethnek, a kegyeibe akar férkőzni, amennyire csak lehet, és a tervei megvalósításához pénzre lesz szüksége. Szerencséje van. Idyának, mert nem kell lemondania a pénzéről. Aregeornak, mert nem kell ezek után csukott ablaknál aludnia. Megérkezik a kliens. Rögtön felismeri, habár az új köpenye van rajta, amit eddig csak egyszer látott.*
-Nem sietted el. *Morogja, majd a ládáról lepattanva indul is az egyik szűk sikátor felé.*
-Ugye azt mondtad, bármelyik hely megfelel neked? *A kérdés inkább költői, ha tetoválást akar, követnie kell a tündért a kikötő mélye felé kamyargó labirintuson át.*
-Ez a hely jó is lesz. *Torpan meg egy zsákutca sarkán. Ajtó vagy ablak nem nyílik a sikátort szegélyező hideg kőfalakon; néhány ismeretlen tartalmú, bűzös zsák rohad a sarokban két hordó és egy döglött macska társaságában.* Nem tudom, hogy lenne neked a legkényelmesebb. Meg azt sem, hogyan fogom elérni az egész hátadat. *Méri végig sokadjára a férfit.* Ülj föl az gyik hordóra! *Utasítja, majd ha ez megtörtént, kicsit arrébtolja a másikat is, hogy a háta mögé kerülhessen, és felmászik rá.*
-Tökéletes. Vetkőzz!
*Nem húzza az időt, neki csak az arany kell, a másiknak a tetoválás, mindkettőjük hamar túl akar lenni rajta.*
3473. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-12 15:39:42
Üzenet elküldve: 2017-06-12 15:39:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Idya//
*Sokkal otthonosabban érzi magát a Kikötőben, mint bent a város szívében. Ide a törvény vasmarka már kevésbé nyúlik el, bár ez meg egyben azt is jelenti, hogy virágzik és burjánzik az alvilág. Ezzel sincs semmi gond, hiszen ez is szükséges az egyensúlyhoz.
Idya még várat magára, mivel Aregeor előbb érkezik meg. Pontosan annál a pontnál állapodik meg, ahol találkoztak. A hordó most nincs itt, szóval nem lesz mit fellökni, de azóta már nem is olyan állapotban van Aregeor, mint akkor.*
~Hol van már a tavalyi búza!~
*Abban nem kételkedik, hogy Idya eljön e és nem e vágja át az elfet. A tündérnek kell a pénz, szüksége van rá, ez egyértelmű. Az elfnek meg van pénze, sőt még mondhatni, hogy fölösleges pénze is van, egyszóval minden feltétel adott.
Közben néha hátrapillant, hogy az a nő, aki a tisztáson elvileg ráköszönt kitartott e és követte e, vagy felhagyott vele. Őszintén szólva az utóbbi megoldásra több esélyt lát, az elsőre jóval kevesebb összeggel fogadna... lényegében semennyivel. Elvégre is minek koslatna utána valaki csak úgy? Ha mégis, az igen hízelgő és imponáló lesz számára.
Fekete köpenyében, fején a csuklyával várakozik kíváncsian, hogy vajon a tündér felismeri e az új szerelésében, vagy elsétál mellette...*
*Sokkal otthonosabban érzi magát a Kikötőben, mint bent a város szívében. Ide a törvény vasmarka már kevésbé nyúlik el, bár ez meg egyben azt is jelenti, hogy virágzik és burjánzik az alvilág. Ezzel sincs semmi gond, hiszen ez is szükséges az egyensúlyhoz.
Idya még várat magára, mivel Aregeor előbb érkezik meg. Pontosan annál a pontnál állapodik meg, ahol találkoztak. A hordó most nincs itt, szóval nem lesz mit fellökni, de azóta már nem is olyan állapotban van Aregeor, mint akkor.*
~Hol van már a tavalyi búza!~
*Abban nem kételkedik, hogy Idya eljön e és nem e vágja át az elfet. A tündérnek kell a pénz, szüksége van rá, ez egyértelmű. Az elfnek meg van pénze, sőt még mondhatni, hogy fölösleges pénze is van, egyszóval minden feltétel adott.
Közben néha hátrapillant, hogy az a nő, aki a tisztáson elvileg ráköszönt kitartott e és követte e, vagy felhagyott vele. Őszintén szólva az utóbbi megoldásra több esélyt lát, az elsőre jóval kevesebb összeggel fogadna... lényegében semennyivel. Elvégre is minek koslatna utána valaki csak úgy? Ha mégis, az igen hízelgő és imponáló lesz számára.
Fekete köpenyében, fején a csuklyával várakozik kíváncsian, hogy vajon a tündér felismeri e az új szerelésében, vagy elsétál mellette...*
3472. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-12 10:47:06
Üzenet elküldve: 2017-06-12 10:47:06
ÚJ
![>Broëq Bürberon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1191_torpe_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Banditák //
*Van egy olyan érzése, hogy az ilyen és ehhez hasonló helyzetekre nem ártana kitalálnia valami elfogadható stratégiát. Mikor négy harcos és két íjász áll az ember, vagy ez esetben a törpe útjába akkor általában kussol és teszi amit mondanak. De persze, ha mondjuk a hátasa is lövedék álló lenne, vagy ha lenne valamije amivel egyszerre több ellenfelet is el tudna intézni. Na az maga lenne az üdvözülés. Például komolyan elgondolkozik, hogy számszeríja miért nem tud mondjuk kétszer lőni, de egy ostoba vágynál ezzel a gondolattal sem jut tovább.*
-Nincs. *Vágja rá a kérdésre olyan természetességgel, hogy abból mindenki számára kiderülhet, nagyon is van nála pia, csak épp azt és a dohányát akár az élete árán is hajlandó lesz megvédeni. És ha ezért majd a közeljövőben pofán kell lőnie a banda vezetőjét akkor bizony isten meg fogja tenni.*
-Tegnap lehetett valamikor a szántók felé. A faluba már ezzel mentünk. *Említi meg. Ha a városőr gyilkosság kedves a bandának akkor talán a lótolvajlás is ismerősen csenghet. Hamarosan lehet tényleg meg kéne ölnie egy kollégáját. Ha egy zsiványt csak egy köpeny fed akkor nyilván városőrnek nézik, na de ha kettő, vagy három van nála akkor azért már lehet becsülete a zsiványok között is. Ugyanakkor ha jó kapcsolatot akarnak kiépíteni az itteniekkel akkor ezt a hazugságot hamar be kell pótolniuk. Mivel az ellenfeleik leengedték a fegyvereiket, ő is szabaddá teszi a két kezét, hogy gyorsan befejezze a pipára gyújtást. A füsttől talán eltakarodnak a bogarak, ha meg nem, legalább ne lássák olyan jól a képét azok a hat lépésre lévő számszeríjászok. Gyors és gyakorlott mozdulatokkal teszi ezt, beszélgetésük alatt, és keze így hamar visszatér a fegyverre, mert ő még mindig nem kedveli ezt a kis gyülekezetet, és nem még mindig nem ad sem a dohányából, sem a piájából.*
-Előre szólok álruhának elég szar. *Morogja már a füstölővel a szájában. És valóban, ha a melák lecsap valakit a közelben és idő előtt ellövi a csattanót akkor már nem sokat kezdhet a köpennyel iratokkal.*
*Van egy olyan érzése, hogy az ilyen és ehhez hasonló helyzetekre nem ártana kitalálnia valami elfogadható stratégiát. Mikor négy harcos és két íjász áll az ember, vagy ez esetben a törpe útjába akkor általában kussol és teszi amit mondanak. De persze, ha mondjuk a hátasa is lövedék álló lenne, vagy ha lenne valamije amivel egyszerre több ellenfelet is el tudna intézni. Na az maga lenne az üdvözülés. Például komolyan elgondolkozik, hogy számszeríja miért nem tud mondjuk kétszer lőni, de egy ostoba vágynál ezzel a gondolattal sem jut tovább.*
-Nincs. *Vágja rá a kérdésre olyan természetességgel, hogy abból mindenki számára kiderülhet, nagyon is van nála pia, csak épp azt és a dohányát akár az élete árán is hajlandó lesz megvédeni. És ha ezért majd a közeljövőben pofán kell lőnie a banda vezetőjét akkor bizony isten meg fogja tenni.*
-Tegnap lehetett valamikor a szántók felé. A faluba már ezzel mentünk. *Említi meg. Ha a városőr gyilkosság kedves a bandának akkor talán a lótolvajlás is ismerősen csenghet. Hamarosan lehet tényleg meg kéne ölnie egy kollégáját. Ha egy zsiványt csak egy köpeny fed akkor nyilván városőrnek nézik, na de ha kettő, vagy három van nála akkor azért már lehet becsülete a zsiványok között is. Ugyanakkor ha jó kapcsolatot akarnak kiépíteni az itteniekkel akkor ezt a hazugságot hamar be kell pótolniuk. Mivel az ellenfeleik leengedték a fegyvereiket, ő is szabaddá teszi a két kezét, hogy gyorsan befejezze a pipára gyújtást. A füsttől talán eltakarodnak a bogarak, ha meg nem, legalább ne lássák olyan jól a képét azok a hat lépésre lévő számszeríjászok. Gyors és gyakorlott mozdulatokkal teszi ezt, beszélgetésük alatt, és keze így hamar visszatér a fegyverre, mert ő még mindig nem kedveli ezt a kis gyülekezetet, és nem még mindig nem ad sem a dohányából, sem a piájából.*
-Előre szólok álruhának elég szar. *Morogja már a füstölővel a szájában. És valóban, ha a melák lecsap valakit a közelben és idő előtt ellövi a csattanót akkor már nem sokat kezdhet a köpennyel iratokkal.*
3471. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-12 00:26:34
Üzenet elküldve: 2017-06-12 00:26:34
ÚJ
![>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2638_orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Banditák //
*Érzi a pillanatot mikor elmúlik a közvetlen életveszély. Nem tudná pontosan beazonosítani hogy hol volt a törés pont. De most már valahogy nem annyira fenyegető a helyzet. Csak szimplán veszélyes. Így kissé ő is lazábban áll, kevésbé fenyegető tartást vesz fel.*
-Höej, az egy jó kis muri vót', höhhö.*Röhög fel, kifejezetten őszintén, hiszen tetszik neki ez a kis móka. Viszont arra már nem vállalkozna hogy összedobjon egy értelmes kis mesét arról a bizonyos városőr ölésről.
Bőven elég volt neki azt a köpenyes maszlagot előadni, attól is majdnem kiégett az agya, annyira használta.
Viszont nem kerüli el a figyelmét a nagy érdeklődés a kurta piája ügyében.*
~ Na mi va' ? Ritkán szagótok pájinkát? Hogy rohadnátok meg ~
*Ha ezt az egészet megússzák élve, meg kell hogy vitassák a dolgot Bögrével. Kezd megfogalmazódni elméjében egy új, üzleti perspektíva.*
*Érzi a pillanatot mikor elmúlik a közvetlen életveszély. Nem tudná pontosan beazonosítani hogy hol volt a törés pont. De most már valahogy nem annyira fenyegető a helyzet. Csak szimplán veszélyes. Így kissé ő is lazábban áll, kevésbé fenyegető tartást vesz fel.*
-Höej, az egy jó kis muri vót', höhhö.*Röhög fel, kifejezetten őszintén, hiszen tetszik neki ez a kis móka. Viszont arra már nem vállalkozna hogy összedobjon egy értelmes kis mesét arról a bizonyos városőr ölésről.
Bőven elég volt neki azt a köpenyes maszlagot előadni, attól is majdnem kiégett az agya, annyira használta.
Viszont nem kerüli el a figyelmét a nagy érdeklődés a kurta piája ügyében.*
~ Na mi va' ? Ritkán szagótok pájinkát? Hogy rohadnátok meg ~
*Ha ezt az egészet megússzák élve, meg kell hogy vitassák a dolgot Bögrével. Kezd megfogalmazódni elméjében egy új, üzleti perspektíva.*
3470. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-11 22:47:17
Üzenet elküldve: 2017-06-11 22:47:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Banditák//
-Miért, van nálad szesz? *A kérdés az egyik számszeríjásztól érkezik, őszinte érdeklődéssel. Az alkohol említésére több szempár is felcsillan, mintha bizony a Kikötőben ez valamiféle hiánycikk lenne. De az elöl álló férfi csak int, hogy most nem kóstolnak, nem üzletelnek. Úgy tűnik, még mindig a köpeny izgatja. Stílusát még mindig a barátságos lenézés jellemzi, de tekintete összevillan az egyik emberével. Az közelebb lép és néhány szót motyog a csapat vezérének, aki aprót bólint és egy pillanatra gondterhelten néz maga elé, aztán újra kihúzza magát és a két idegenre figyel.*
-Nem kell a dohányod. Viszont a köpeny... szóval megöltetek egy artheniori katonát és elszedtétek a köpenyét? Hol történt ez és mikor? *Mintha csak egy sör fölött érdeklődne egy izgalmas történet részletei felől. Már a kardja markolatát sem fogja, hüvelykujját az övébe dugja és kényelmes, magabiztos terpeszben hallgatja az elhangzó válaszokat. A többiek sem látszanak idegesnek, lazán ácsorognak. A négy pengés harcos széles félkörben, négy-öt lépés távolságban, a két számszeríjász hátrébb, két lépéssel mögöttük.*
-Miért, van nálad szesz? *A kérdés az egyik számszeríjásztól érkezik, őszinte érdeklődéssel. Az alkohol említésére több szempár is felcsillan, mintha bizony a Kikötőben ez valamiféle hiánycikk lenne. De az elöl álló férfi csak int, hogy most nem kóstolnak, nem üzletelnek. Úgy tűnik, még mindig a köpeny izgatja. Stílusát még mindig a barátságos lenézés jellemzi, de tekintete összevillan az egyik emberével. Az közelebb lép és néhány szót motyog a csapat vezérének, aki aprót bólint és egy pillanatra gondterhelten néz maga elé, aztán újra kihúzza magát és a két idegenre figyel.*
-Nem kell a dohányod. Viszont a köpeny... szóval megöltetek egy artheniori katonát és elszedtétek a köpenyét? Hol történt ez és mikor? *Mintha csak egy sör fölött érdeklődne egy izgalmas történet részletei felől. Már a kardja markolatát sem fogja, hüvelykujját az övébe dugja és kényelmes, magabiztos terpeszben hallgatja az elhangzó válaszokat. A többiek sem látszanak idegesnek, lazán ácsorognak. A négy pengés harcos széles félkörben, négy-öt lépés távolságban, a két számszeríjász hátrébb, két lépéssel mögöttük.*
3469. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-10 11:47:45
Üzenet elküldve: 2017-06-10 11:47:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Banditák//
*A beszélgetés halad tovább, hamar megtudják, hogy az újdonsült barátjuk egy vízi lidérc, és jobban vonzódik a tengerészekhez mint a kocsmák nőihez. Ezek olyan tulajdonságok amikkel jobb lesz vigyázni.
Mikor a pofa a törpe övére mutat a törpe lenéz. Gyakorlatilag akkor is lenézne ha a másik azt mondaná, hogy ki van kötődve a cipőfűzője, miközben lábbelijét csattok tartják, és egyébként egy ló nyergében ül ahol ez az apróság vajmi keveset számítana. A férfi érdeklődésének két dolog szab gátat. Egyrészt a törpe sosem kapott az őrségtől semmilyen fémhengert, vagy irat tokot. Vagy csak túlságosan is trehány volt ahhoz, hogy tudjon az efféle apróságokról, reformokról. Papírjai megvannak egy belső zsebben, de amíg a banditák nem akarják őt átkutatni addig az a pár cetli biztonságban van.
Másrészt épp mielőtt ez a borzalmas kutyakomédia megkezdődött volna a kis alak épp pipagyújtáshoz készülődött és ennek megfelelően, nem éppen az övéből elő is kerül, egy hengeres, irattartónak túl nyomott, városőri tárgynak túl közönséges dohánytartó edény. Melynek tartalmát, Broëq villámló tekintettel prezentálja. Láthatólag nem örül neki amikor a létezésének legfőbb feltételeit vizslatják.*
-Előbb a köpenyem, aztán a dohányom. Egy dalt igazán énekelhetnél mielőtt a szeszemet is elkéred. *Húzza fel az orrát. Jobbja továbbra is a fegyveren csücsül, a köpenyt meg már nem tudja mivel fogni, mert a dohánytartóval kell játszadoznia. Így az valahol a lovon fekszik. Egy kézzel persze a pipát se tudja sem meggyújtani, sem megtömni, így az apró harcos egy darabig még rossz kedélyállapotban fog a ló nyergében ücsörögni. Elég fancsali tekintettel és eléggé csalódva ebben a helyben. Ha ez a "gonoszság" fellegvára, akkor mi a bánatot rendezkednek itt ezek az alakok mikor egy városőr épp megtérni készül a szent ügyükhöz.*
*A beszélgetés halad tovább, hamar megtudják, hogy az újdonsült barátjuk egy vízi lidérc, és jobban vonzódik a tengerészekhez mint a kocsmák nőihez. Ezek olyan tulajdonságok amikkel jobb lesz vigyázni.
Mikor a pofa a törpe övére mutat a törpe lenéz. Gyakorlatilag akkor is lenézne ha a másik azt mondaná, hogy ki van kötődve a cipőfűzője, miközben lábbelijét csattok tartják, és egyébként egy ló nyergében ül ahol ez az apróság vajmi keveset számítana. A férfi érdeklődésének két dolog szab gátat. Egyrészt a törpe sosem kapott az őrségtől semmilyen fémhengert, vagy irat tokot. Vagy csak túlságosan is trehány volt ahhoz, hogy tudjon az efféle apróságokról, reformokról. Papírjai megvannak egy belső zsebben, de amíg a banditák nem akarják őt átkutatni addig az a pár cetli biztonságban van.
Másrészt épp mielőtt ez a borzalmas kutyakomédia megkezdődött volna a kis alak épp pipagyújtáshoz készülődött és ennek megfelelően, nem éppen az övéből elő is kerül, egy hengeres, irattartónak túl nyomott, városőri tárgynak túl közönséges dohánytartó edény. Melynek tartalmát, Broëq villámló tekintettel prezentálja. Láthatólag nem örül neki amikor a létezésének legfőbb feltételeit vizslatják.*
-Előbb a köpenyem, aztán a dohányom. Egy dalt igazán énekelhetnél mielőtt a szeszemet is elkéred. *Húzza fel az orrát. Jobbja továbbra is a fegyveren csücsül, a köpenyt meg már nem tudja mivel fogni, mert a dohánytartóval kell játszadoznia. Így az valahol a lovon fekszik. Egy kézzel persze a pipát se tudja sem meggyújtani, sem megtömni, így az apró harcos egy darabig még rossz kedélyállapotban fog a ló nyergében ücsörögni. Elég fancsali tekintettel és eléggé csalódva ebben a helyben. Ha ez a "gonoszság" fellegvára, akkor mi a bánatot rendezkednek itt ezek az alakok mikor egy városőr épp megtérni készül a szent ügyükhöz.*
3468. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-10 11:23:16
Üzenet elküldve: 2017-06-10 11:23:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Banditák //
*Eddig egyszerű volt a képlet. A vörös köpenyt kellett kidumálni. Mondjuk a hallottakból ítélve, ez se nagyon sikerült, de hogy a fémhenger az mi a manó?
Ötlete sincs, következésképp arra vonatkozó elképzelése sincs mit kezdjen az új helyzettel. Ahogy mondani szokták, ez már meghaladja az ő kompetenciáját.
Lassan hátra pillant a törpére s biztatóan biccent neki egy aprót. Ez az ő értelmezésében azt jelenti hogy ugyan elvesztette a fonalat de a mély növésű számíthat rá.
Hogy teret adjon a másiknak, mondjuk egy kapás lövésre a nagy pofájú ember homlokába, vagy épp arra hogy kimentse magukat valami állati jó szöveggel, ő oldalra lép, jobb felé.
Így Bögrének kiváló lehetősége lesz lőni, lóval rohamozni, vagy beszélni.
Óriásunk a döntést a törpe kezébe helyezi. Ami őt magát illeti, valamelyest oldalt került a tűzvonalból, s innen talán veszélyesebb lehet a másik "sereg" bal szárnyára nézve.*
*Eddig egyszerű volt a képlet. A vörös köpenyt kellett kidumálni. Mondjuk a hallottakból ítélve, ez se nagyon sikerült, de hogy a fémhenger az mi a manó?
Ötlete sincs, következésképp arra vonatkozó elképzelése sincs mit kezdjen az új helyzettel. Ahogy mondani szokták, ez már meghaladja az ő kompetenciáját.
Lassan hátra pillant a törpére s biztatóan biccent neki egy aprót. Ez az ő értelmezésében azt jelenti hogy ugyan elvesztette a fonalat de a mély növésű számíthat rá.
Hogy teret adjon a másiknak, mondjuk egy kapás lövésre a nagy pofájú ember homlokába, vagy épp arra hogy kimentse magukat valami állati jó szöveggel, ő oldalra lép, jobb felé.
Így Bögrének kiváló lehetősége lesz lőni, lóval rohamozni, vagy beszélni.
Óriásunk a döntést a törpe kezébe helyezi. Ami őt magát illeti, valamelyest oldalt került a tűzvonalból, s innen talán veszélyesebb lehet a másik "sereg" bal szárnyára nézve.*
3467. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-09 07:36:27
Üzenet elküldve: 2017-06-09 07:36:27
ÚJ
![>Adakver Erethlion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/241_elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Pár hattal korábbi kalandjai után úgy dönt mégiscsak eloldalog a kikötőből. Halkan, lassan, és nem túl feltűnően, bár ide befelé sem úgy jött. Még egyszer megszámolja azt a kevés aranyát ami van, illetve ami maradt, meg egyéb értéktelen ócskaságait is ide kell vennie és ha már el akar tűnni a városból, hát kilép az erdőbe, hogy azon át utazhasson vissza Arthenior felé.*
3466. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-09 00:48:14
Üzenet elküldve: 2017-06-09 00:48:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Banditák//
*A hat férfi érdeklődő óvatossággal araszol közelebb. Nem úgy tűnik, hogy aggódnának, láthatóan felmérték, hogy sokkal többen vannak. Összeszokott csapat benyomását keltik, ahogy a közelharci fegyvereket markoló elöl állók félre húzódnak, hogy a mögöttük immár felhúzott számszeríjjal ácsorgó társaiknak szabad rálátásuk legyen célpontjaikra. Az óriás lazán lengetett husángja sem kerüli el a figyelmüket, bölcsen kerülik a hatósugarát. Ha valaki alaposan megnézi őket, láthatja, hogy mind ember, esetleg félelf akadhat közöttük, de akkor inkább az ember szülőjére ütött, már ami a külsejét illeti. A négy közelebb álló férfiből kettő egyszerű fattyúkard markolatán nyugtatja a kezét, a harmadik egy szablyát igazgat az övén, egy negyedik meg már kézbe kapta kétkezes csatabárdját.
A jelenetnek hangulatos aláfestést ad a sirályok vijjogása és az utca kissé riadt, de mindig kíváncsi népének suttogása a háttérből. Ez az utca is csak pont olyan, mint bármelyik másik a Kikötő és a tenger határán. Az utca végén raktárak, azok túloldalán már a mólok, stégek darukkal és ládahalmokkal. Az utca két oldalán többnyire műhelyek, boltok, vagy csak pultok, melyeken a frissen fogott halat, kagylót és egyéb tengeri herkentyűket árulják. Az utcán kényelmesen elférne egymás mellett két szekér is, de most egy sem jár erre, ahogy más sem. Akinek az utca ezen szakaszán volt dolga, az is hátrébb lép és közepes érdeklődéssel szemléli, hogy mi folyik itt. Azért nem egy tekintetben félelem csillan, látszik, hogy errefelé előfordulnak cifra dolgok, amik még a sokak látottak gyomrát is megfeküdheti.
Az óriás és a törpe szavai egyelőre nem kapnak választ, a csapat némán méregeti őket. A nagy mellényű férfi nem is annyira őket figyeli, mint inkább a hátuk mögé mered, meg a környéket pásztázza. Mikor a törpe végez a mondandójával, nagyot bólint.*
-Aha, divatos. Én meg vízi lidérc vagyok és tengerészeket édesgetek magamhoz a varázslatos hangommal. *A társai mérsékelt derültséggel nyugtázzák a viccet.* Szóval mondjuk, hogy elhiszem, hogy ezt a köpenyt szereztétek valahonnan. Annál is inkább, mert ha a munkádhoz kaptad, akkor vagy nagyon bolond vagy, hogy ide jöttél, vagy nagyon veszélyes. Egyik esetben sem hiszem, hogy életben kéne hagyjalak. Úgyhogy most már tényleg csak arra vagyok kíváncsi, mi van abban a kis hengerben.
*A törpe övére mutat, amin egy kis fém hengerben a városőr oklevele fityeg. Ez persze kívülről nem látszik, ezért is az érdeklődés. Közben a férfi jó kedélyű társai is résen vannak. Bár még egy fegyver sem emelkedett csapásra, sőt, többségét még kézbe sem kapták, sejthető, hogy ezt késedelem nélkül teszik majd meg, ha okát látják.*
*A hat férfi érdeklődő óvatossággal araszol közelebb. Nem úgy tűnik, hogy aggódnának, láthatóan felmérték, hogy sokkal többen vannak. Összeszokott csapat benyomását keltik, ahogy a közelharci fegyvereket markoló elöl állók félre húzódnak, hogy a mögöttük immár felhúzott számszeríjjal ácsorgó társaiknak szabad rálátásuk legyen célpontjaikra. Az óriás lazán lengetett husángja sem kerüli el a figyelmüket, bölcsen kerülik a hatósugarát. Ha valaki alaposan megnézi őket, láthatja, hogy mind ember, esetleg félelf akadhat közöttük, de akkor inkább az ember szülőjére ütött, már ami a külsejét illeti. A négy közelebb álló férfiből kettő egyszerű fattyúkard markolatán nyugtatja a kezét, a harmadik egy szablyát igazgat az övén, egy negyedik meg már kézbe kapta kétkezes csatabárdját.
A jelenetnek hangulatos aláfestést ad a sirályok vijjogása és az utca kissé riadt, de mindig kíváncsi népének suttogása a háttérből. Ez az utca is csak pont olyan, mint bármelyik másik a Kikötő és a tenger határán. Az utca végén raktárak, azok túloldalán már a mólok, stégek darukkal és ládahalmokkal. Az utca két oldalán többnyire műhelyek, boltok, vagy csak pultok, melyeken a frissen fogott halat, kagylót és egyéb tengeri herkentyűket árulják. Az utcán kényelmesen elférne egymás mellett két szekér is, de most egy sem jár erre, ahogy más sem. Akinek az utca ezen szakaszán volt dolga, az is hátrébb lép és közepes érdeklődéssel szemléli, hogy mi folyik itt. Azért nem egy tekintetben félelem csillan, látszik, hogy errefelé előfordulnak cifra dolgok, amik még a sokak látottak gyomrát is megfeküdheti.
Az óriás és a törpe szavai egyelőre nem kapnak választ, a csapat némán méregeti őket. A nagy mellényű férfi nem is annyira őket figyeli, mint inkább a hátuk mögé mered, meg a környéket pásztázza. Mikor a törpe végez a mondandójával, nagyot bólint.*
-Aha, divatos. Én meg vízi lidérc vagyok és tengerészeket édesgetek magamhoz a varázslatos hangommal. *A társai mérsékelt derültséggel nyugtázzák a viccet.* Szóval mondjuk, hogy elhiszem, hogy ezt a köpenyt szereztétek valahonnan. Annál is inkább, mert ha a munkádhoz kaptad, akkor vagy nagyon bolond vagy, hogy ide jöttél, vagy nagyon veszélyes. Egyik esetben sem hiszem, hogy életben kéne hagyjalak. Úgyhogy most már tényleg csak arra vagyok kíváncsi, mi van abban a kis hengerben.
*A törpe övére mutat, amin egy kis fém hengerben a városőr oklevele fityeg. Ez persze kívülről nem látszik, ezért is az érdeklődés. Közben a férfi jó kedélyű társai is résen vannak. Bár még egy fegyver sem emelkedett csapásra, sőt, többségét még kézbe sem kapták, sejthető, hogy ezt késedelem nélkül teszik majd meg, ha okát látják.*
3465. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-06 21:20:50
Üzenet elküldve: 2017-06-06 21:20:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Banditák //
-Meh? *Kérdezi a törpe valós megdöbbenéssel. A hülyéje ténylegesen elfelejtette, hogy ez a régi szép emlék még mindig a vállát nyomja. Amúgy a köpeny sem vérfolt mentes. Egy mélységit sikerült elég csúnyán agyonvernie benne, és a törpe nem az a fajta aki túlzottan adna a tisztaságra. Az út pora is a vörös színt nyomja. Egy pillanatra hátranéz ellenőrzi, hogy tényleg rajta van e amit a hatosfogat rajta követel. Ketten már a számszeríjukat készítik, ő pedig akarva akaratlanul, de leginkább gyávasága okán behúzódik az óriás magas árnyékába, ahol aztán nehezebben érheti találat. A nagy mamlasz mégiscsak jó nyílfogónak. Lelöki válláról a köpenyt aztán köpenytelenné vált kezével az árnyékban maga is ráfog a számszeríjra. Ha lőnek akkor ő menekülni fog, és ha lőnek, vagy ütnek akkor valószínűleg drága barátját találják el először.*
-Meh! *Mondja még egyszer kissé ideges hangsúllyal.*
-Azért egy árat igazán mondhatnál mielőtt rásózod az első érdeklődőre. *Számszeríjtól mentes kezével megpróbálja összefogni a ruhadarabot, mintegy készülve egy esetleges átadásra.*
-Jó meleg köpeny ez, és a falvak körül még mindig divatos. *Morgolódik. A városban persze kiszúrnák a sánta törpét, és a kikötőben is láthatólag agyonverik azt aki ilyesmit hord. Meg ő is kész hülye volt, hogy nem használta fel a korábbi rablásuknál és kért el egy lovat az őrség nevében, vagy épp tartóztatta le azt aki nem tetszett neki. Bizony még sok hasznát vette volna ennek a ruhadarabnak. Leginkább akkor ha nem felejtette volna el azt, hogy hordja. Ezért olyan frusztráló számára az egész helyzet. A másik gond, hogy a hat martalóc mellett még itt egy egész kikötő. Talán van itt pár rokona annak a bagázsnak akiket a városban sikeresen felbosszantott.*
-Meh? *Kérdezi a törpe valós megdöbbenéssel. A hülyéje ténylegesen elfelejtette, hogy ez a régi szép emlék még mindig a vállát nyomja. Amúgy a köpeny sem vérfolt mentes. Egy mélységit sikerült elég csúnyán agyonvernie benne, és a törpe nem az a fajta aki túlzottan adna a tisztaságra. Az út pora is a vörös színt nyomja. Egy pillanatra hátranéz ellenőrzi, hogy tényleg rajta van e amit a hatosfogat rajta követel. Ketten már a számszeríjukat készítik, ő pedig akarva akaratlanul, de leginkább gyávasága okán behúzódik az óriás magas árnyékába, ahol aztán nehezebben érheti találat. A nagy mamlasz mégiscsak jó nyílfogónak. Lelöki válláról a köpenyt aztán köpenytelenné vált kezével az árnyékban maga is ráfog a számszeríjra. Ha lőnek akkor ő menekülni fog, és ha lőnek, vagy ütnek akkor valószínűleg drága barátját találják el először.*
-Meh! *Mondja még egyszer kissé ideges hangsúllyal.*
-Azért egy árat igazán mondhatnál mielőtt rásózod az első érdeklődőre. *Számszeríjtól mentes kezével megpróbálja összefogni a ruhadarabot, mintegy készülve egy esetleges átadásra.*
-Jó meleg köpeny ez, és a falvak körül még mindig divatos. *Morgolódik. A városban persze kiszúrnák a sánta törpét, és a kikötőben is láthatólag agyonverik azt aki ilyesmit hord. Meg ő is kész hülye volt, hogy nem használta fel a korábbi rablásuknál és kért el egy lovat az őrség nevében, vagy épp tartóztatta le azt aki nem tetszett neki. Bizony még sok hasznát vette volna ennek a ruhadarabnak. Leginkább akkor ha nem felejtette volna el azt, hogy hordja. Ezért olyan frusztráló számára az egész helyzet. A másik gond, hogy a hat martalóc mellett még itt egy egész kikötő. Talán van itt pár rokona annak a bagázsnak akiket a városban sikeresen felbosszantott.*
3464. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-06 21:02:44
Üzenet elküldve: 2017-06-06 21:02:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Banditák //
*Épp kezdené elemezni azt amit a törpétől hallott, amikor egyszer csak megsűrűsödik körülöttük a levegő.*
~ Mi az anyá'? ~
*Bambán néz a másikra, s ahogy azok is, ő is megnézi a törpe köpenyét. Majd lassan, de biztosan dekódolja az információt. Szerencsére nem egy zseni, így olyan bamba fejjel teszi mindezt mintha semmin se gondolkodna.*
~ Mondta hogy őrséges vót, ehh, a rohadt köpenyt levehette' vóna ~
*Most legszívesebben olyan taslit adna a törpének hogy a fal adja a másikat. De más taktikát választ.
Bamba ábrázata farkas vigyorba kúszik, miközben elég egyértelműen állást foglal a lovas törpe védelmében. Felvett pozícióját jól kihangsúlyozandó vállára is emeli a hunságot, hogy ha esetleg ne adj isten vért kell ontani azt gyorsan megtehesse. Mind a három és fél méterével tornyosul az ember karéj fölé.*
-Tetszi' mi?*Kérdi, de a kérdést inkább retorikai jellegűnek szánja, semmint olyannak melyre választ vár.*
-A mi zsákmányunk.*Szögezi le, mindjárt az elején, nehogy félre értés legyen.*
-Még itte' szárad a vörös kabátos vére a husángo'.*Mondja, s büszkén mutatja az eszközt mellyel valóban nem kevés vért ontott.*
-Eladhatjuk, ha jó árat fizetöl.*Mondja, majd hátra szól, de tekintetét az előtte állókon tartja.*
-Na sánta, eleget hótad' azt a vackot, akadt egy vevő.
*Épp kezdené elemezni azt amit a törpétől hallott, amikor egyszer csak megsűrűsödik körülöttük a levegő.*
~ Mi az anyá'? ~
*Bambán néz a másikra, s ahogy azok is, ő is megnézi a törpe köpenyét. Majd lassan, de biztosan dekódolja az információt. Szerencsére nem egy zseni, így olyan bamba fejjel teszi mindezt mintha semmin se gondolkodna.*
~ Mondta hogy őrséges vót, ehh, a rohadt köpenyt levehette' vóna ~
*Most legszívesebben olyan taslit adna a törpének hogy a fal adja a másikat. De más taktikát választ.
Bamba ábrázata farkas vigyorba kúszik, miközben elég egyértelműen állást foglal a lovas törpe védelmében. Felvett pozícióját jól kihangsúlyozandó vállára is emeli a hunságot, hogy ha esetleg ne adj isten vért kell ontani azt gyorsan megtehesse. Mind a három és fél méterével tornyosul az ember karéj fölé.*
-Tetszi' mi?*Kérdi, de a kérdést inkább retorikai jellegűnek szánja, semmint olyannak melyre választ vár.*
-A mi zsákmányunk.*Szögezi le, mindjárt az elején, nehogy félre értés legyen.*
-Még itte' szárad a vörös kabátos vére a husángo'.*Mondja, s büszkén mutatja az eszközt mellyel valóban nem kevés vért ontott.*
-Eladhatjuk, ha jó árat fizetöl.*Mondja, majd hátra szól, de tekintetét az előtte állókon tartja.*
-Na sánta, eleget hótad' azt a vackot, akadt egy vevő.
3463. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-06 20:34:08
Üzenet elküldve: 2017-06-06 20:34:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16 elemeket tartalmaz//
*Jó kedvel érkezik meg a kikötőbe. Nem olyan rémes, mint ahogy elképzelte. Rémképeiben a falra szögezett emberi tetemektől a Sa'Tereth hívők fekete köpenyeseinek körbe kántálásáig és véráldozatok utcán történő bemutatásáig is mindent látott már. Ez viszont egészen szép. Leszámítva a halas pultok mögötti lefejezések véres verejtékét, mely csak a halakra veszélyes, de azoknak meg már úgyis mindegy, hisz halottak már régen. Aztán ott van a sirályok pofátlan rikoltása, ahogy el-ellopnak egy-két darab dögöt az asztalokról. Ha lassúak ők is megjárják, a kofáknak erős szorítása van és egy mozdulattal nyakukat törik a fehér madaraknak.
Khrosas szinte elmosolyodik. Érzi feltörekedni azt a régi lányt, akit már maga mögött hagyott. Hazudna, ha azt mondaná nem hiányzik olykor. A régi Khrosas pimasz volt, és néha veszélyes is, ahogy azt egy üzértől elvárnák. Ami viszont a legfontosabb maga biztos volt. Már a kiállása is azt sugározta, hogy nem tanácsos vele szórakozni, még akkor is ha fizikuma nem ezt állította. Az már régen volt, ennek ellenére. Az előtt benyelt egy két pofont és hasba rúgást, vágást és erőszakot, hogy megkeményedjen. Manapság túlságosan elpuhult. Egy pillanatig még áll a házak háta mögött és megnézi elő tudja e hívni a régi lányt, aki ért a martalócok nyelvén. A koponyát felveszi karjára, amitől régebben keményebbnek tűnt a kinézete. Mindenki ezt használja, koponyák, csontok, acél hegyek, tüskék díszítik a rohadékokat, hogy még nagyobb bigának tűnjenek. Sóhajt egyet és egyenes háttal sétál be a tömegbe, felszegett állal, gúnyos, lekicsinylő tekintettel. Ennél savanyúbb már csak akkor lehet a pofája, ha megfejelne egy káposztás hordót.
Ezzel a képpel halad el - jó nagy ívben kikerülve - az óriás, törpe párost is, akik igencsak magukra vonták a figyelmét néhány helyi martalócnak. Nem törődik velük sokáig, csak amíg muszáj. Elhalad mellettük és a dokkok faládái között kezd el sétálni, látszólag céltalanul, de nyitott szemmel.
Nem sokáig kell rónia az unalmas köröket, meglát egy félszemű, matróz kinézetű fickót, kinek kompániájába tartozik egy fehér, foltos, medve is. Első ránézésre legalábbis medvének tűnik, medvebocsnak, ami jó sokat edzett, de aztán persze közelebbről megnézve inkább kutya az. Kitudja milyen keresztezés. Ha az amire Khrosas gondol, akkor jó bátor lehetett az apuka, vagy anyuka.*
- Látom, ho' stírölüd a jószágot, cuncika! *Szól a nő felé a matróz, rászegezve mind az egy seszínű szemét. A szájából áradó bűz származásának helye kétséges. Gyanús, hogy rothadó fogai - amikből mintha nem is egy fából lenne -, de az sem kizárt, hogy mocskosul bedarált beszéde okozza. Beszédnek sem lehetne nevezni, sokkal inkább megrágja a szavakat és kiköpi egy jó adag turhával. Az elf arca keményebbé válik. Nem akarja, hogy undora elő merészkedjen és kiüljön rá. Hátrateszi mindkét kezét és átfogja őket.*
- Jól látod. Megveszem. *Jelenti ki, nem kérdezve meg, hogy esetleg eladó e és ha igen akkor mennyi lenne.*
- Ho hó, kisanyá'! *Áll fel lassan, ráérősen a ládájáról, amin eddig ült. Szemérmetlenül tekint végig a nőn, épp csak nyála nem csordul ki.* Oszt, hogy akarná' fizetni, he? *Vigyorodik el, közelebb lépkedve beleszagolva a gyógyfüvek keserédes illatába, ami az elfből árad.*
- Hagyd fent a nadrágod, koma. *Méri végig ő is a férfit, napbarnított bőr, vagy sokkal inkább nap égette, sebhelyek tarkítják testét, meg gennyedző pattanások tömkelege. Szőrös, izzadt és büdös, ahogy az előírás a matrózok között. Arcának sérült oldalán egy fekete, bőr szemkötő erősen leszorítva takarja a ki tudja milyen ocsmányságot, ami alatta leledzik.*
- Mennyit kérsz a kutyáért? Aranyban. *Jelenti ki, majd türelmetlenül várja, hogy kicsorgassa a nyálát a nagyobbik állat és mondjon valamit.*
- Ez e' beszállított, eredeti, főd városi koboldbika, aranyoská'! *Fényezi a ráncos képű, nyomott orrú fehér jószágot, melynek oldalán fekete folt éktelenkedik, pofáján pedig barna. Méretes nyelve kificcen előre tolult alsó állkapcsa felett.*
- Nem lesz óccsó, háromszá' és viheted. *Biccent a nő felé, elégedett vigyorral, közben pedig magában dünnyög valamit. Khrosas hallani véli a bárcás, nagy mellű és szaftos ölű kifejezéseket.*
- Engedj huszonötöt és már el is tűntem. *Teszi szét kezeit az elf, majd átadja az ember állatnak a szót. Az húzza a száját, sőt inkább vicsorog, de rábólint, ki tudja miért. Talán meredező kardja sürgeti, talán az idősebb nő hideg tekintetét akarja elkergetni az emlékeiből.*
- Jóva'! *Örvendve vigyorog és kéri el az elf kezét, aki bele is csap abba. Kisebb erőfitogtatás alakul ki kettejük között, mert Khrosas sem által megszorítani az ocsmány barna mancsot. Eztán egy hanyag mozdulattal dob a férfi felé egy erszényt, amiben már korábban kiszámolta mennyit hajlandó költeni a kutyára. Az erszény tartalma se több, se kevesebb 275 arany. Ami immáron már a matróz - Mesélő (Daidalos) - nedves markaiban csörög, aki nem zavartatva magát számolja meg előtte, hogy megvan e a pontos összeg.
Miközben megfeszített koncentrációval megszámolta a pénzt, nyugtázza, hogy rendbe van. Khrosas kezébe ad egy darab kolbászt, mondván, hogy dörzsölje be vele, s úgy szagoltassa meg a kutyával. A nő meg is teszi, halvány mosollyal hajol előre az állathoz, közben matrózunk kiguvadó szemmel stíröli az elf hátsóját. Ágyékát markolászva, immár fennhangon emlegeti azokat a lucskos ölű kurtizánokat, akikre elfogja verni az állat árát és nem győzi dicsérni magát, hogy milyen jó befektetés volt ez.
A koboldbika eközben megbarátkozik Khrosassal és be is falja a neki dobott falatot. Ezek után a nő megmarkolja a kutya vastag láncát, mely a nyakánál szegecsekkel megmunkált és nem fecsérelve az időt el is vezeti azt, kifelé a ládák sokaságából. A dög a lábánál halad, röfög. Kicsit bamba, medve talpain úgy is sétál, mint egy erdei fenevad. Nem csoda, hisz, olyan izmosak a lábai, mint egy jól táplált orknak. A feje is arra hasonlít, nyomott orrán úgy röfög, mint egy malac, nyelve lóg kifelé előreugró alsó- és kicsit beljebb elhelyezkedő felső állkapcsa között. Fogai hegyesek és harapása is nagyon erős lehet. Khrosas persze szinte szerelmesen néz rá, majd mikor kiér a hajók közé már csak előre tekint, ugyanolyan savanyú pofával, mint eddig. Így is marad a képe, amíg ki nem ér a kikötőből, s rá nem tér az erdei útra.*
A hozzászólás írója (Szomorú Khrosas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.06 20:44:37
*Jó kedvel érkezik meg a kikötőbe. Nem olyan rémes, mint ahogy elképzelte. Rémképeiben a falra szögezett emberi tetemektől a Sa'Tereth hívők fekete köpenyeseinek körbe kántálásáig és véráldozatok utcán történő bemutatásáig is mindent látott már. Ez viszont egészen szép. Leszámítva a halas pultok mögötti lefejezések véres verejtékét, mely csak a halakra veszélyes, de azoknak meg már úgyis mindegy, hisz halottak már régen. Aztán ott van a sirályok pofátlan rikoltása, ahogy el-ellopnak egy-két darab dögöt az asztalokról. Ha lassúak ők is megjárják, a kofáknak erős szorítása van és egy mozdulattal nyakukat törik a fehér madaraknak.
Khrosas szinte elmosolyodik. Érzi feltörekedni azt a régi lányt, akit már maga mögött hagyott. Hazudna, ha azt mondaná nem hiányzik olykor. A régi Khrosas pimasz volt, és néha veszélyes is, ahogy azt egy üzértől elvárnák. Ami viszont a legfontosabb maga biztos volt. Már a kiállása is azt sugározta, hogy nem tanácsos vele szórakozni, még akkor is ha fizikuma nem ezt állította. Az már régen volt, ennek ellenére. Az előtt benyelt egy két pofont és hasba rúgást, vágást és erőszakot, hogy megkeményedjen. Manapság túlságosan elpuhult. Egy pillanatig még áll a házak háta mögött és megnézi elő tudja e hívni a régi lányt, aki ért a martalócok nyelvén. A koponyát felveszi karjára, amitől régebben keményebbnek tűnt a kinézete. Mindenki ezt használja, koponyák, csontok, acél hegyek, tüskék díszítik a rohadékokat, hogy még nagyobb bigának tűnjenek. Sóhajt egyet és egyenes háttal sétál be a tömegbe, felszegett állal, gúnyos, lekicsinylő tekintettel. Ennél savanyúbb már csak akkor lehet a pofája, ha megfejelne egy káposztás hordót.
Ezzel a képpel halad el - jó nagy ívben kikerülve - az óriás, törpe párost is, akik igencsak magukra vonták a figyelmét néhány helyi martalócnak. Nem törődik velük sokáig, csak amíg muszáj. Elhalad mellettük és a dokkok faládái között kezd el sétálni, látszólag céltalanul, de nyitott szemmel.
Nem sokáig kell rónia az unalmas köröket, meglát egy félszemű, matróz kinézetű fickót, kinek kompániájába tartozik egy fehér, foltos, medve is. Első ránézésre legalábbis medvének tűnik, medvebocsnak, ami jó sokat edzett, de aztán persze közelebbről megnézve inkább kutya az. Kitudja milyen keresztezés. Ha az amire Khrosas gondol, akkor jó bátor lehetett az apuka, vagy anyuka.*
- Látom, ho' stírölüd a jószágot, cuncika! *Szól a nő felé a matróz, rászegezve mind az egy seszínű szemét. A szájából áradó bűz származásának helye kétséges. Gyanús, hogy rothadó fogai - amikből mintha nem is egy fából lenne -, de az sem kizárt, hogy mocskosul bedarált beszéde okozza. Beszédnek sem lehetne nevezni, sokkal inkább megrágja a szavakat és kiköpi egy jó adag turhával. Az elf arca keményebbé válik. Nem akarja, hogy undora elő merészkedjen és kiüljön rá. Hátrateszi mindkét kezét és átfogja őket.*
- Jól látod. Megveszem. *Jelenti ki, nem kérdezve meg, hogy esetleg eladó e és ha igen akkor mennyi lenne.*
- Ho hó, kisanyá'! *Áll fel lassan, ráérősen a ládájáról, amin eddig ült. Szemérmetlenül tekint végig a nőn, épp csak nyála nem csordul ki.* Oszt, hogy akarná' fizetni, he? *Vigyorodik el, közelebb lépkedve beleszagolva a gyógyfüvek keserédes illatába, ami az elfből árad.*
- Hagyd fent a nadrágod, koma. *Méri végig ő is a férfit, napbarnított bőr, vagy sokkal inkább nap égette, sebhelyek tarkítják testét, meg gennyedző pattanások tömkelege. Szőrös, izzadt és büdös, ahogy az előírás a matrózok között. Arcának sérült oldalán egy fekete, bőr szemkötő erősen leszorítva takarja a ki tudja milyen ocsmányságot, ami alatta leledzik.*
- Mennyit kérsz a kutyáért? Aranyban. *Jelenti ki, majd türelmetlenül várja, hogy kicsorgassa a nyálát a nagyobbik állat és mondjon valamit.*
- Ez e' beszállított, eredeti, főd városi koboldbika, aranyoská'! *Fényezi a ráncos képű, nyomott orrú fehér jószágot, melynek oldalán fekete folt éktelenkedik, pofáján pedig barna. Méretes nyelve kificcen előre tolult alsó állkapcsa felett.*
- Nem lesz óccsó, háromszá' és viheted. *Biccent a nő felé, elégedett vigyorral, közben pedig magában dünnyög valamit. Khrosas hallani véli a bárcás, nagy mellű és szaftos ölű kifejezéseket.*
- Engedj huszonötöt és már el is tűntem. *Teszi szét kezeit az elf, majd átadja az ember állatnak a szót. Az húzza a száját, sőt inkább vicsorog, de rábólint, ki tudja miért. Talán meredező kardja sürgeti, talán az idősebb nő hideg tekintetét akarja elkergetni az emlékeiből.*
- Jóva'! *Örvendve vigyorog és kéri el az elf kezét, aki bele is csap abba. Kisebb erőfitogtatás alakul ki kettejük között, mert Khrosas sem által megszorítani az ocsmány barna mancsot. Eztán egy hanyag mozdulattal dob a férfi felé egy erszényt, amiben már korábban kiszámolta mennyit hajlandó költeni a kutyára. Az erszény tartalma se több, se kevesebb 275 arany. Ami immáron már a matróz - Mesélő (Daidalos) - nedves markaiban csörög, aki nem zavartatva magát számolja meg előtte, hogy megvan e a pontos összeg.
Miközben megfeszített koncentrációval megszámolta a pénzt, nyugtázza, hogy rendbe van. Khrosas kezébe ad egy darab kolbászt, mondván, hogy dörzsölje be vele, s úgy szagoltassa meg a kutyával. A nő meg is teszi, halvány mosollyal hajol előre az állathoz, közben matrózunk kiguvadó szemmel stíröli az elf hátsóját. Ágyékát markolászva, immár fennhangon emlegeti azokat a lucskos ölű kurtizánokat, akikre elfogja verni az állat árát és nem győzi dicsérni magát, hogy milyen jó befektetés volt ez.
A koboldbika eközben megbarátkozik Khrosassal és be is falja a neki dobott falatot. Ezek után a nő megmarkolja a kutya vastag láncát, mely a nyakánál szegecsekkel megmunkált és nem fecsérelve az időt el is vezeti azt, kifelé a ládák sokaságából. A dög a lábánál halad, röfög. Kicsit bamba, medve talpain úgy is sétál, mint egy erdei fenevad. Nem csoda, hisz, olyan izmosak a lábai, mint egy jól táplált orknak. A feje is arra hasonlít, nyomott orrán úgy röfög, mint egy malac, nyelve lóg kifelé előreugró alsó- és kicsit beljebb elhelyezkedő felső állkapcsa között. Fogai hegyesek és harapása is nagyon erős lehet. Khrosas persze szinte szerelmesen néz rá, majd mikor kiér a hajók közé már csak előre tekint, ugyanolyan savanyú pofával, mint eddig. Így is marad a képe, amíg ki nem ér a kikötőből, s rá nem tér az erdei útra.*
A hozzászólás írója (Szomorú Khrosas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.06 20:44:37
3462. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-06 19:38:10
Üzenet elküldve: 2017-06-06 19:38:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Banditák//
*A reggel itt is csak olyan nyüzsgő, mint máshol. Dolgos kezű mesterek műhelyeiből már kiszűrődik a munka zaja, az utcán már ott vannak az árusok és úgy általában mindenki siet a dolga után. Persze, mint minden nagyobb településnek, a Kikötőnek is megvannak a maga jellegzetességei, amik megkülönböztetik a többi várostól. Ott van például a mindenhol érezhető sós illat, néha halbűzzel keveredve. A sirályok rikoltozása sem téveszthető össze mással. És persze ott vannak a fél tucat jó kedélyű martalócból álló őrjáratok, amik valamiért pont a dokkok környékén nagyon gyakoriak. Szúrós pillantások indulnak a hajók felé, siklanak végig gyanakodva a nagyobb szakállú, tengerész külsejű egyéneken, időznek el az óriáson, aztán tapadnak döbbenten a törpére. Ott is maradnak, nem mennek máshová. Eltelik egy-két pillanat, mire a pillantások tulajdonosai megtalálják a hangjukat.*
-Te nézd már, de szép köpenye van! *A reszelős hangból kitűnik a döbbenet.*
-Az van neki. *A legelöl haladó, mellét leginkább düllesztő férfi sem tűnik kevésbé meglepettnek. Aztán csak int az őt követőknek, akik markolatokra és fegyvernyelekre ráfogva, egymás között döbbent nézéseket váltva megindulnak a nyomában. Bölény és a törpe azt vehetik észre, hogy körülöttük hirtelen elül a zsivaj és nem marad járókelő az utcán, ellenben ott áll hat férfi. Kisebb, veszélyes helyeken járó karavánok kíséretében, kalandos vállalkozásra induló expedíciókban látni hasonló figurákat. Bőrvértjeik kopottak, de jól rájuk vannak igazítva, kardjaik, bárdjaik éle pedig fényesen csillan. A háttérben ketten mintha éppen számszeríjak felhúzásán serénykednének. Hogy így elfoglalta a színt, az elöl lépkedő, igen büszkén dülledő mellkasú egyén ráncolt homloka alól acélos tekintettel méri végig a párost, aztán megismétli az előbbi megjegyzést.*
-De szép köpenyed van!
*Hangja csevegő, de határozott, amolyan "beszéljük ezt meg, barátom, mert különben agyonváglak" stílusú.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.06 19:42:18
*A reggel itt is csak olyan nyüzsgő, mint máshol. Dolgos kezű mesterek műhelyeiből már kiszűrődik a munka zaja, az utcán már ott vannak az árusok és úgy általában mindenki siet a dolga után. Persze, mint minden nagyobb településnek, a Kikötőnek is megvannak a maga jellegzetességei, amik megkülönböztetik a többi várostól. Ott van például a mindenhol érezhető sós illat, néha halbűzzel keveredve. A sirályok rikoltozása sem téveszthető össze mással. És persze ott vannak a fél tucat jó kedélyű martalócból álló őrjáratok, amik valamiért pont a dokkok környékén nagyon gyakoriak. Szúrós pillantások indulnak a hajók felé, siklanak végig gyanakodva a nagyobb szakállú, tengerész külsejű egyéneken, időznek el az óriáson, aztán tapadnak döbbenten a törpére. Ott is maradnak, nem mennek máshová. Eltelik egy-két pillanat, mire a pillantások tulajdonosai megtalálják a hangjukat.*
-Te nézd már, de szép köpenye van! *A reszelős hangból kitűnik a döbbenet.*
-Az van neki. *A legelöl haladó, mellét leginkább düllesztő férfi sem tűnik kevésbé meglepettnek. Aztán csak int az őt követőknek, akik markolatokra és fegyvernyelekre ráfogva, egymás között döbbent nézéseket váltva megindulnak a nyomában. Bölény és a törpe azt vehetik észre, hogy körülöttük hirtelen elül a zsivaj és nem marad járókelő az utcán, ellenben ott áll hat férfi. Kisebb, veszélyes helyeken járó karavánok kíséretében, kalandos vállalkozásra induló expedíciókban látni hasonló figurákat. Bőrvértjeik kopottak, de jól rájuk vannak igazítva, kardjaik, bárdjaik éle pedig fényesen csillan. A háttérben ketten mintha éppen számszeríjak felhúzásán serénykednének. Hogy így elfoglalta a színt, az elöl lépkedő, igen büszkén dülledő mellkasú egyén ráncolt homloka alól acélos tekintettel méri végig a párost, aztán megismétli az előbbi megjegyzést.*
-De szép köpenyed van!
*Hangja csevegő, de határozott, amolyan "beszéljük ezt meg, barátom, mert különben agyonváglak" stílusú.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.06 19:42:18
3461. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-06 18:16:30
Üzenet elküldve: 2017-06-06 18:16:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Banditák //
*Az óriás kérdése jogos az ő helyében a törpe is félne. Arthenior hatásköre a tengerig terjed ki, minden ami annál délebbre van az már nem az ő hatáskörük. Lehetséges, hogy ha beülnek egy csónakba akkor már nem jönnek utánuk, de az is lehet persze, hogy kemények és akaratosak lesznek. Így vagy úgy ez itt a haramiák városa és a haramiák városában van egy előny ami mindenképpen az ő javukra fordíthatja a dolgok menetét.*
-Ha utánunk is jönnek nem találnak meg ennyi betyár alak között, és előbb utóbb valakinek majd csak eszébe jut eltenni láb alól a vörös köpenyeseket. *Már csak a nem vörös köpenyesekkel kell vigyázniuk. Azok is vannak egy páran és talán még veszélyesebbek is. Mit is beszél, szinte biztos, hogy veszélyesebbek.* -Talán épp nekünk lesz rá alkalmunk.
*Mondja és megpróbál pipára gyújtani, ha már így belejöttek a beszélgetésbe.*
-Nem de majd kiderítjük. Nah... Akkor én megnézem azt a nagy tornyot, talán épp a nagykutya birtoka, te meg ha gondolod megnézheted a kricsmit. Ott mindenkinek tudnia kell ki a nagykutya. Csak nehogy lelőjenek. Én is aggódom a ló miatt, az a másik állat úgy kidöglött mintha ott sem lett volna. *Emlékszik vissza a lóra amit sikerült egy nyílvesszővel kibeleznie. Nem volt szép látvány, és nem is ment a dolog a terv szerint.*
-Ha végeztem mindenképpen megkereslek. *Mert egyedül még is csak kevésbé biztonságos a kikötő mint kettesben és a törpe még mindig nem a bátorság bajnoka. Olyannyira nem, hogy egymaga talán nem is mert volna eljönni ebbe a rossz hírű városba. De most már itt van és talán nyélbe is üt egy két remek üzletet.
Természetesen annak csak örül, ha az óriás vele tart a toronyhoz. Oda is kell a méretes barát, és nem csak nyílfogónak.*
*Az óriás kérdése jogos az ő helyében a törpe is félne. Arthenior hatásköre a tengerig terjed ki, minden ami annál délebbre van az már nem az ő hatáskörük. Lehetséges, hogy ha beülnek egy csónakba akkor már nem jönnek utánuk, de az is lehet persze, hogy kemények és akaratosak lesznek. Így vagy úgy ez itt a haramiák városa és a haramiák városában van egy előny ami mindenképpen az ő javukra fordíthatja a dolgok menetét.*
-Ha utánunk is jönnek nem találnak meg ennyi betyár alak között, és előbb utóbb valakinek majd csak eszébe jut eltenni láb alól a vörös köpenyeseket. *Már csak a nem vörös köpenyesekkel kell vigyázniuk. Azok is vannak egy páran és talán még veszélyesebbek is. Mit is beszél, szinte biztos, hogy veszélyesebbek.* -Talán épp nekünk lesz rá alkalmunk.
*Mondja és megpróbál pipára gyújtani, ha már így belejöttek a beszélgetésbe.*
-Nem de majd kiderítjük. Nah... Akkor én megnézem azt a nagy tornyot, talán épp a nagykutya birtoka, te meg ha gondolod megnézheted a kricsmit. Ott mindenkinek tudnia kell ki a nagykutya. Csak nehogy lelőjenek. Én is aggódom a ló miatt, az a másik állat úgy kidöglött mintha ott sem lett volna. *Emlékszik vissza a lóra amit sikerült egy nyílvesszővel kibeleznie. Nem volt szép látvány, és nem is ment a dolog a terv szerint.*
-Ha végeztem mindenképpen megkereslek. *Mert egyedül még is csak kevésbé biztonságos a kikötő mint kettesben és a törpe még mindig nem a bátorság bajnoka. Olyannyira nem, hogy egymaga talán nem is mert volna eljönni ebbe a rossz hírű városba. De most már itt van és talán nyélbe is üt egy két remek üzletet.
Természetesen annak csak örül, ha az óriás vele tart a toronyhoz. Oda is kell a méretes barát, és nem csak nyílfogónak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275