//Viharok és kapitányok//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
//Reydis//
*A nő érkezésére a tengerészek morogva adnak utat, így a nő akadálytalanul sétál a szőke elé és méri végig tetőtől talpig. A véres szája láttán kis félmosolyra kunkorodnak telt ajkai.*
-Mi van, cica, már kaptál a kis szádra?
*Felemeli a hangját.*
-Szóval valaki elmondaná nekem, ki ez a picsa és mit csinál itt?
*A tömegből a dokkbéli őrök vezetője lép elő.*
-A kapitánytól magától akar tanulni. *Vállat von.* Küzdeni tud.
*A nő felkacag.*
-Tényleg? Tud küzdeni? Akkor bevesszük, holnap már kap a zsákmányból és azzal hál, akivel kedve van, nem? *Egészen Reydis arca elé lép.* Nem. Ez itt nem így megy. De tetszik, hogy tanulni akarsz. Igen, ez tetszik. Híres a mi kapitányunk, jól mondom, fiúk? *Éljenzés és fütyülés a válasz. A nő mosolyogva fordul vissza Reydis felé.* Szóval megbecsüljük, ha hódolója érkezik. Bizony, még csak meg sem foglak ölni, amiért nő létedre az engedélyem nélkül a fedélzetre léptél. Tanulni akarsz? Rendben, legyen, tanulj! Kezdjük az alapoknál!
*Körülnéz, majd az egyik, pár lépéssel arrébb ácsorgó matróz kezéből kiveszi a kefét és Reydisnek dobja.*
-Súrold fel a fedélzetet! Közben próbáld azt a feszes kis segged nem túl magasra emelni, mert esetleg valaki kedvet kap hozzá, bár ha tudsz küzdeni, ez nem lehet gond, nem igaz? *Többen felröhögnek. Valószínűleg lesz jelentkező. A fekete hajú most Reydis felé fordul, hogy ellenőrizze, nekilát-e a dolgának.*
//Bonston//
*A gnóm jókat felelget, tetszik a többieknek, fel-felröhögnek a válaszokon és elismerően bólogatnak. Csak mikor a harcokra terelődik a szó, akkor kókad kissé a jókedvük.*
-Ezért itt, amit látsz. *A válaszoló széles mozdulattal körbe int.* Ez itt a miénk a Kikötőből. A dokkokhoz nem tudnak lejönni meg miénk még a legtöbb raktár a parton végig, aztán még minden a torkolatig. Ja, erre fáj a foguk, mert így tudunk szállítmányokat küldeni északra. Nagy pénz, gondolhatod. Kéne nekik, rohadt kis férgek! De nem kapják meg, amíg csak akad egy rendes kapitány, aki kiparancsolja a matrózait őrködni! *Általános helyeslés érkezik a társak részéről.* Na persze, azok a nagy pofájú kereskedők azért nekik is szállítanak meg kötik a zsíros üzleteket velük. Mert "függetlenség" meg ami kínjuk még van. Áruló népség, én azt mondom! Hajóra az szálljon, akinek a tenger van a szívében, de ezeknek csak a pénz lakik ott, semmi más.
*Társa bólogat, aztán átveszi a szót.*
-Ha meg nem lenne elég ez a sok mocskos rabló, itt vannak még ezek a páncélos papok, vagy mik. *A többiek sűrűn bólogatnak, ketten is köpnek.* Hogy ezeknek mi kell, igazából senki nem tudja. Csak megjelennek a fehér csuhájukban, tökig vértben és megkérdezik, hiszed-e tiszta szíveddel a seggem se tudja, honnan szalajtott istenüket, aztán ha nem áll rögtön imára a szád, már szecskáznak is föl. Emlékeztek a Rája Tigralra? Az egy tökös legény volt, mikor megtalálták ott arra, a' mögött a raktár mögött, kiröhögte őket. Meg mondta, hogy Ő csak a tengerben hisz meg a szép nők ígéreteiben. Aztán várta, hogy most mit csinálnak. *Megcsóválja a fejét.* Az egy dolog, hogy keresztül szúrták, mint egy tokhalat. De utána vas csizmával taposták szét a fejét, a karjait meg levágták és úgy szögezték fel a falra, mintha imádkozna az égbe. A kis Huri mesélte el, akit akkor a Tigral okított, aztán mikor jöttek ezek, fedezékbe parancsolt. Érezhette, hogy mi jön, de nem hitte el. Vagy csak túl tökös volt ahhoz, hogy elfusson. *Most a beszélő is köp egyet.* Szerencsétlen kölyök azóta szót se szól naphosszat, csak gyakorol a számszeríjával. Meg ágyba vizel, de ha valaki szórakozni kezd vele ezért, én magam vágom szájon.