Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
3340. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-15 11:27:46
Üzenet elküldve: 2017-04-15 11:27:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét Kilátások//
*Szedi a lábait, hogy utol tudja érni a sötétséget, aztán, ahogy beérnek abba a kis raktárba, kérdés nélkül foglal helyet. Örül, hogy lábai végre tudnak egy keveset pihenni, ha csak pár percet is. A pénzért nyúl, gyorsan átszámolja, majd bólintva el is teszi. Türelmesen hallgatja végig a másikat. Régen sosem kérdezett, nem nagyon érdekelték a részletek. Tette, amit kértek tőle, aztán beszedte az érte járó pénzt. De azok után, amik történtek vele, ilyen nem fog még egyszer előfordulni.*
- Biztos vagyok benne, nem szeretitek a kérdéseket, de engem érdekelnének azok a részletek, amik még rám tartozhatnak. *Holdfényes gyűrűjére pillant az ujján, keserű mosolyt enged el, ahogy megcsavarja és végigméri benne a mintázatot. Biztosan gyorsabb lenne, ha nem kérdezne, valamint már nincs mit veszítenie, tehát nem is érdekelné kit kell megölnie. Viszont ez egy berögződés nála, ha nem tudja, ki hal meg kezei által, frusztrálja. Khoras más esetnek tudható be, több szempontból is. Kénytelen volt elvállalni a feladatot, és a férfi nevének is tudatában állt. Tudta a rangját, a helyzetét. Esélytelen volt, hogy egy a családjából, vagy barátaiból.*
- Ami már megtörtént, az nem érdekel. ~Viszont ha jól sejtem, most, hogy felmérted azt, amire képes vagyok, keményen beledobsz a legmélyébe.~ *Kezét összefonja melle előtt.*
*Szedi a lábait, hogy utol tudja érni a sötétséget, aztán, ahogy beérnek abba a kis raktárba, kérdés nélkül foglal helyet. Örül, hogy lábai végre tudnak egy keveset pihenni, ha csak pár percet is. A pénzért nyúl, gyorsan átszámolja, majd bólintva el is teszi. Türelmesen hallgatja végig a másikat. Régen sosem kérdezett, nem nagyon érdekelték a részletek. Tette, amit kértek tőle, aztán beszedte az érte járó pénzt. De azok után, amik történtek vele, ilyen nem fog még egyszer előfordulni.*
- Biztos vagyok benne, nem szeretitek a kérdéseket, de engem érdekelnének azok a részletek, amik még rám tartozhatnak. *Holdfényes gyűrűjére pillant az ujján, keserű mosolyt enged el, ahogy megcsavarja és végigméri benne a mintázatot. Biztosan gyorsabb lenne, ha nem kérdezne, valamint már nincs mit veszítenie, tehát nem is érdekelné kit kell megölnie. Viszont ez egy berögződés nála, ha nem tudja, ki hal meg kezei által, frusztrálja. Khoras más esetnek tudható be, több szempontból is. Kénytelen volt elvállalni a feladatot, és a férfi nevének is tudatában állt. Tudta a rangját, a helyzetét. Esélytelen volt, hogy egy a családjából, vagy barátaiból.*
- Ami már megtörtént, az nem érdekel. ~Viszont ha jól sejtem, most, hogy felmérted azt, amire képes vagyok, keményen beledobsz a legmélyébe.~ *Kezét összefonja melle előtt.*
3339. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-15 02:48:19
Üzenet elküldve: 2017-04-15 02:48:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Sötét Kilátások//
*A sötételf halkan felnevet a válaszon.*
-Nem elég elegáns, az igaz, de mások fejét remekül darabokra lehet vele törni. De értem, mire gondolsz.
*A lány együttműködésének megint csak örül.*
-Príma. De a részleteket talán egy nyugodtabb helyen beszéljük meg, mit szólsz?
*Az utca vége felől egyre növekszik a zsivaj, félő, hogy valakinek feltűnik az utcán agyonlőtt haramiák hiánya, ideje távozni. A sötételf a dokkok irányába siet, a lánynak szednie kell a lábát, ha tartani akarja a tempót. Már egészen a parton járnak, mikor a férfi egy kívülről raktárnak látszó épületbe fordul be. A hely elhagyatottnak látszik, de a figyelmes szemlélő a raktár ablakaiban óvatos mozgást, esetleg fém csillanását veheti észre. Odabent ládák, hordok állnak, egy részük pedánsan igazított halmokban, mások kusza összevisszaságban. A férfi egy ládára telepszik és jelzi a lánynak, hogy nyugodtan foglaljon helyet egy másikon, aztán az erszénye után nyúl.*
-Kezdjük a pénzzel. 80 arany a buzogányért, ezt beszéltük meg, ugye? * *Nem is várja meg a választ, csak elővesz az erszényéből 80 aranyat és Vérholló Ceia kezébe adja.
Megvárja, amíg a lány elteszi a pénzt, aztán kezd el beszélni.*
-Nem tudom, mennyire vagy képben azzal kapcsolatban, hogy mi történik itt. Ha szeretnéd, mesélhetek neked arról, hogy miért volt szükséged kinyírnod ezt az égimeszelő Khorast, esetleg arról, hogy kinek fogsz dolgozni. Vagy bármi mást, amire kíváncsi De ha Te a keveset kérdező fajta vagy, mondhatom egyből azt is, ami a feladatod lesz. Na mi legyen, meséljek, vagy egyből mondjam a munkát?
*A sötételf halkan felnevet a válaszon.*
-Nem elég elegáns, az igaz, de mások fejét remekül darabokra lehet vele törni. De értem, mire gondolsz.
*A lány együttműködésének megint csak örül.*
-Príma. De a részleteket talán egy nyugodtabb helyen beszéljük meg, mit szólsz?
*Az utca vége felől egyre növekszik a zsivaj, félő, hogy valakinek feltűnik az utcán agyonlőtt haramiák hiánya, ideje távozni. A sötételf a dokkok irányába siet, a lánynak szednie kell a lábát, ha tartani akarja a tempót. Már egészen a parton járnak, mikor a férfi egy kívülről raktárnak látszó épületbe fordul be. A hely elhagyatottnak látszik, de a figyelmes szemlélő a raktár ablakaiban óvatos mozgást, esetleg fém csillanását veheti észre. Odabent ládák, hordok állnak, egy részük pedánsan igazított halmokban, mások kusza összevisszaságban. A férfi egy ládára telepszik és jelzi a lánynak, hogy nyugodtan foglaljon helyet egy másikon, aztán az erszénye után nyúl.*
-Kezdjük a pénzzel. 80 arany a buzogányért, ezt beszéltük meg, ugye? * *Nem is várja meg a választ, csak elővesz az erszényéből 80 aranyat és Vérholló Ceia kezébe adja.
Megvárja, amíg a lány elteszi a pénzt, aztán kezd el beszélni.*-Nem tudom, mennyire vagy képben azzal kapcsolatban, hogy mi történik itt. Ha szeretnéd, mesélhetek neked arról, hogy miért volt szükséged kinyírnod ezt az égimeszelő Khorast, esetleg arról, hogy kinek fogsz dolgozni. Vagy bármi mást, amire kíváncsi De ha Te a keveset kérdező fajta vagy, mondhatom egyből azt is, ami a feladatod lesz. Na mi legyen, meséljek, vagy egyből mondjam a munkát?
3338. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-15 00:04:22
Üzenet elküldve: 2017-04-15 00:04:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
*Tulajdonképpen elégedett. Sa'Tereth híveit rövid úton hidegre tették, és a váratlanul jött segítség sem fordult ellenük. Bár az is igaz, hogy nagyon kell vigyázni minden mozdulatra, minden szóra, hiszen a vallási fanatizmus veszélyes dolog. És ebben az esetben szinte mindegy, hogy Sa'Tereth vagy Eeyr híveiről van szó. Mi sem példázza ezt jobban, hogy a fehér mágus azonnal lecsap egy félmondatára. A varázsló karddal kezében fordul felé, és Laor alig bír elfojtani egy elégedett mosolyt. Ebből, hogy a mágus az acélban bízik, arra következtet, - remélhetően nem tévesen - hogy a másik mágikus hatalma végén jár vagy már ki is fogyott abból. Márpedig egy ilyen bűvészt nem igazán tart igazi ellenfélnek, ha fegyveres harcra kerül sor. Talán ebben sem téved. Mindenesetre még nem akarja dűlőre vinni a dolgot, inkább felel a baljóslatú megjegyzésre.*
- Rosszul tudtad. *válaszol nyájasan* A thargok között szép számmal vannak hívő lelkek, mint jómagam is.
*Mivel nem hazudik, semmi nincs a hangjában, ami a mágusnak gyanakvásra adhatna okot. Mindössze olyan apróságokat hallgat el, melyekre a varázsló nem is kérdezett rá. Mint például azt, hogy ő maga hívő ember, de vallásos buzgalma Drenule felé irányul, felé is csak a maga módján. Ami annyit tesz, hogy ő az egyetlen isten, akit hajlandó nem elvetemült kóklernek tekinteni.
Talán ez elég is lenne a fehér leples gyanakvása elaltatásához és akár másra is figyelhetnek. Például arra, hogy az esőből és a raktárépületek közül egy ismerős, karcsú alak bukkan elő. Laor vesz egy nagy levegőt, hogy üdvözölje és tudassa a többiekkel, hogy megtalálták, akit kerestek, amikor váratlanul felgyorsulnak az események. Aoneer, csak ő tudja, hogy miért, ráront a mágus társára. Laor legszívesebben megeresztene egy cirkalmas káromkodást, részletesen kitérve Eeyr általa elképzelt múltjára, melyben az istenség erkölcstelen módon kereste meg a kenyérre valót, de erre nem pazarolhatja az időt. A hirtelen támadt felfordulás talán eltereli a mágus figyelmét is, akár csak pár pillanatra, amit igyekszik kihasználni. Aoneer olyan helyzetbe hozta, melyben sok választási lehetősége nem maradt: egészen bizonyos, hogy most már lehengerlő szövege is kevés lenne a varázsló meggyőzéséhez. Ezért inkább gyorsaságában, ügyességében és fegyveres tudásában bízik. Abban a pillanatban, amikor a fehér köpenyes alak a felfordulás felé pillant, mozdul és a tőrrel a varázsló torka felé vág. Szerencsés esetben átmetszi az ütőereket, kivételes nagy pech esetén a mágus pont visszafordul és útban lesz a kardja.
Akárhogy is, ha ezt túléli, Aoneer meggondolatlanságát emelt hangon, mondhatni üvöltve fogja felróni a lovagnak. Feltéve, hogy ő is életben lesz még.*
*Tulajdonképpen elégedett. Sa'Tereth híveit rövid úton hidegre tették, és a váratlanul jött segítség sem fordult ellenük. Bár az is igaz, hogy nagyon kell vigyázni minden mozdulatra, minden szóra, hiszen a vallási fanatizmus veszélyes dolog. És ebben az esetben szinte mindegy, hogy Sa'Tereth vagy Eeyr híveiről van szó. Mi sem példázza ezt jobban, hogy a fehér mágus azonnal lecsap egy félmondatára. A varázsló karddal kezében fordul felé, és Laor alig bír elfojtani egy elégedett mosolyt. Ebből, hogy a mágus az acélban bízik, arra következtet, - remélhetően nem tévesen - hogy a másik mágikus hatalma végén jár vagy már ki is fogyott abból. Márpedig egy ilyen bűvészt nem igazán tart igazi ellenfélnek, ha fegyveres harcra kerül sor. Talán ebben sem téved. Mindenesetre még nem akarja dűlőre vinni a dolgot, inkább felel a baljóslatú megjegyzésre.*
- Rosszul tudtad. *válaszol nyájasan* A thargok között szép számmal vannak hívő lelkek, mint jómagam is.
*Mivel nem hazudik, semmi nincs a hangjában, ami a mágusnak gyanakvásra adhatna okot. Mindössze olyan apróságokat hallgat el, melyekre a varázsló nem is kérdezett rá. Mint például azt, hogy ő maga hívő ember, de vallásos buzgalma Drenule felé irányul, felé is csak a maga módján. Ami annyit tesz, hogy ő az egyetlen isten, akit hajlandó nem elvetemült kóklernek tekinteni.
Talán ez elég is lenne a fehér leples gyanakvása elaltatásához és akár másra is figyelhetnek. Például arra, hogy az esőből és a raktárépületek közül egy ismerős, karcsú alak bukkan elő. Laor vesz egy nagy levegőt, hogy üdvözölje és tudassa a többiekkel, hogy megtalálták, akit kerestek, amikor váratlanul felgyorsulnak az események. Aoneer, csak ő tudja, hogy miért, ráront a mágus társára. Laor legszívesebben megeresztene egy cirkalmas káromkodást, részletesen kitérve Eeyr általa elképzelt múltjára, melyben az istenség erkölcstelen módon kereste meg a kenyérre valót, de erre nem pazarolhatja az időt. A hirtelen támadt felfordulás talán eltereli a mágus figyelmét is, akár csak pár pillanatra, amit igyekszik kihasználni. Aoneer olyan helyzetbe hozta, melyben sok választási lehetősége nem maradt: egészen bizonyos, hogy most már lehengerlő szövege is kevés lenne a varázsló meggyőzéséhez. Ezért inkább gyorsaságában, ügyességében és fegyveres tudásában bízik. Abban a pillanatban, amikor a fehér köpenyes alak a felfordulás felé pillant, mozdul és a tőrrel a varázsló torka felé vág. Szerencsés esetben átmetszi az ütőereket, kivételes nagy pech esetén a mágus pont visszafordul és útban lesz a kardja.
Akárhogy is, ha ezt túléli, Aoneer meggondolatlanságát emelt hangon, mondhatni üvöltve fogja felróni a lovagnak. Feltéve, hogy ő is életben lesz még.*
3337. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-14 23:42:08
Üzenet elküldve: 2017-04-14 23:42:08
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
*Tovább mennek, mindenki a maga választott párjával. Laor a mágussal Aoneer a fiatalabb számszeríjásszal, és kíváncsi mikor kezdhetnek el zsoltárokat énekelni és gyertyákat gyújtani.
A vallási fanatista válaszán kissé elmosolyodik. Már majdhogynem úgy érzi, épp egy ostoba kölök az akivel összehozta a sors és akit most tanitgatnia kellene. Ereliassal érezte magát így utoljára. Kár, hogy hamarosan meg kell ölnie, és még az milyen kár, hogy számszeríj van a fiúnál. Nem örül neki, hogy megint ezzel a fegyverrel kell szembe néznie. Veszélyes, rettenetes, kilyuggatja a tüdejét, szóval összességében óvatosnak kell lennie vele, ha el akarja intézni. Gyorsan, egyszerűen, ezúttal fél kezével, a pajzs védelme nélkül, de legalább nála a felkészülés előnye ami korábban nem volt. Alabárddal a kezében követi a csapatot, és próbál újdonsült barátjához közel maradni.*
-Mikor utoljára lebecsültem valakit, az lyukat robbantott a tüdőmbe. *Válaszolja a számszeríjász becsmérlő szavaira, az valószínűleg már látta a lyukat Aoneer oldalán. Kellemetlen eset, és nem akar még egyszer hasonlót átélni.*
-Szar dolog ignorálni valamit amiből bajod lehet. *Azt, hogy amúgy ezek a dolgok meg is tudják ölni ezeket a szerencsétleneket már inkább nem is említi. Az őrült előbb jelenti ki, hogy Eeyr senkit nem hagy meghalni aki hű hozzá. Jó ezt majd letesztelik, és ha a páros tényleg életben marad akkor egye kutya lehet tényleg lesz pofája beállni a fény istennője mellé lovagnak. Amennyire látta Sa'tereth szolgái nem rendelkeznek efféle védelemmel.
Mindent összefoglalva ez az egész neki, gyanúsan magasröptű és őrült. Közben azt is megtudja, hogy amúgy a ló már nem fog meggyógyulni, mert a napsütésből ő bizony nem kap. Remek, a gyöngy mellett még egy csodaszép Tharg paripának is annyi. A kikötő számára nem több mint egy fekete lyuk ami folyamatosan nyeli és nyeli el tőle az értékeket, meg másoktól is.
Aztán a szarzuhatag egyszer csak lecsap. A pap keze a kardjára téved, Aoneer ezzel egy időben nekitámad a számszeríjásznak. A mozdulatra már rég készült így reflexszerűnek hat. Az alabárdra röviden ráfogva megpróbálja a hegyek valamelyikét belevágni a számszeríjász karjába, és egy fájdalmas sérülést okozva a földre rántani. Nem akarja megölni, mert haldoklás közben még lőhet, elsődleges célja, hogy megakadályozza a lövést. Aztán később még megölheti. Igazából a mágust is, ha az Eeyr igaz mágiája ellenére a kardnál marad. Ha sikerül leszerelnie az illetőt akkor még elválik, mi történik. Él benne a gyanú, hogy ismét egy csapdával néznek szembe. Attól fél a mágus máskülönben nem lenne ennyire bátor. Vagy épp csak sikerült a saját területükre tévedni, vagy Eeyr alakja villámló tekintettel kinézett az égből és azt mondta ejnye bejnye. És bár teljesen lefoglalják a hirtelen események, valahol a lelke mélyén úgy érzi mintha valaki gyilkos tekintettel és erős ártó szándékkal figyelné őt.*
*Tovább mennek, mindenki a maga választott párjával. Laor a mágussal Aoneer a fiatalabb számszeríjásszal, és kíváncsi mikor kezdhetnek el zsoltárokat énekelni és gyertyákat gyújtani.
A vallási fanatista válaszán kissé elmosolyodik. Már majdhogynem úgy érzi, épp egy ostoba kölök az akivel összehozta a sors és akit most tanitgatnia kellene. Ereliassal érezte magát így utoljára. Kár, hogy hamarosan meg kell ölnie, és még az milyen kár, hogy számszeríj van a fiúnál. Nem örül neki, hogy megint ezzel a fegyverrel kell szembe néznie. Veszélyes, rettenetes, kilyuggatja a tüdejét, szóval összességében óvatosnak kell lennie vele, ha el akarja intézni. Gyorsan, egyszerűen, ezúttal fél kezével, a pajzs védelme nélkül, de legalább nála a felkészülés előnye ami korábban nem volt. Alabárddal a kezében követi a csapatot, és próbál újdonsült barátjához közel maradni.*
-Mikor utoljára lebecsültem valakit, az lyukat robbantott a tüdőmbe. *Válaszolja a számszeríjász becsmérlő szavaira, az valószínűleg már látta a lyukat Aoneer oldalán. Kellemetlen eset, és nem akar még egyszer hasonlót átélni.*
-Szar dolog ignorálni valamit amiből bajod lehet. *Azt, hogy amúgy ezek a dolgok meg is tudják ölni ezeket a szerencsétleneket már inkább nem is említi. Az őrült előbb jelenti ki, hogy Eeyr senkit nem hagy meghalni aki hű hozzá. Jó ezt majd letesztelik, és ha a páros tényleg életben marad akkor egye kutya lehet tényleg lesz pofája beállni a fény istennője mellé lovagnak. Amennyire látta Sa'tereth szolgái nem rendelkeznek efféle védelemmel.
Mindent összefoglalva ez az egész neki, gyanúsan magasröptű és őrült. Közben azt is megtudja, hogy amúgy a ló már nem fog meggyógyulni, mert a napsütésből ő bizony nem kap. Remek, a gyöngy mellett még egy csodaszép Tharg paripának is annyi. A kikötő számára nem több mint egy fekete lyuk ami folyamatosan nyeli és nyeli el tőle az értékeket, meg másoktól is.
Aztán a szarzuhatag egyszer csak lecsap. A pap keze a kardjára téved, Aoneer ezzel egy időben nekitámad a számszeríjásznak. A mozdulatra már rég készült így reflexszerűnek hat. Az alabárdra röviden ráfogva megpróbálja a hegyek valamelyikét belevágni a számszeríjász karjába, és egy fájdalmas sérülést okozva a földre rántani. Nem akarja megölni, mert haldoklás közben még lőhet, elsődleges célja, hogy megakadályozza a lövést. Aztán később még megölheti. Igazából a mágust is, ha az Eeyr igaz mágiája ellenére a kardnál marad. Ha sikerül leszerelnie az illetőt akkor még elválik, mi történik. Él benne a gyanú, hogy ismét egy csapdával néznek szembe. Attól fél a mágus máskülönben nem lenne ennyire bátor. Vagy épp csak sikerült a saját területükre tévedni, vagy Eeyr alakja villámló tekintettel kinézett az égből és azt mondta ejnye bejnye. És bár teljesen lefoglalják a hirtelen események, valahol a lelke mélyén úgy érzi mintha valaki gyilkos tekintettel és erős ártó szándékkal figyelné őt.*
3336. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-14 23:34:41
Üzenet elküldve: 2017-04-14 23:34:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
*Felkészült a halálra, vagy legalábbis annyira cafatokban vannak az idegei, hogy várja az utolsó csapást. Ami el is érkezik, csak nem pont úgy, ahogy számít rá. Vagyis nem tudja, hogy mi történt, azt sem, hogy mennyi idő telt el, csak azt, hogy iszonyú fejfájással tér magához.
A fejfájásból ítélve nem halt meg, meg a halál után miért egy félhomályos, hideg raktárban lenne? Miért ugyanazzal a nővel, akihez a legutolsó emléke kötődik? A törzs tüzénél kéne ülnie, az összes többi Szellemmel, édesanyja mellett. Összehúzott szemmel hallgatja, hogy mit mond neki a nő, bólint. Megnyugodott már valamennyire, legalábbis képes gondolkodni.*
- Köszönöm.
*Hebegi, mert úgy véli, hogy amaz szívességet tett neki azzal, hogy nem metszette el a torkát. Gyorsan veszi le magáról azokat a ruhákat, amiket beszennyezett a matróz vére, így megszabadul a nadrágjától és a bőrvértjét eltakaró bő bőringtől is. Tempósan mossa meg az arcát, kezeit. Mivel a véres nadrágot hátra fogja hagyni, így kiveszi a zsebéből amit még a kocsmában beletett, vagyis azt a csillagformájú akármit, ami Aoneer sörében volt. Ezen öltözékével már egészen beolvadhatna a kikötői népek közé, csak ugye a fegyverei kirívóak kicsit.
A nő már távozott, így nemsoká Alyo is kilép a raktárból az esőbe. Felhajtja inggallérját, és fejét annyira vállai közé húzza amennyire csak tudja. Mivel fogalma sincs, hogy a kikötő mely részén van, így gyorsan meg kell találnia a hazautat. Már olyan gyorsan amennyire a sérült lába engedi. Aztán megtorpan, mert ismeri a közeledő hangok egy részét. Megdobban a szíve, és egykettőre visszakerül abban az állapotba, amiben elhagyta a kocsmát. Újra elindul hát, igyekszik megszaporázni a lépteit. Már látótávolságban vannak a hangok tulajdonosai, mikor újra megtorpan. Ha minden igaz, akkor már meg kell lássák egymást, viszont a lány újra megtorpan, mert furcsa a társaság, amiben az ismerőseit találja. Furcsa a beszélgetés is, éppen azt taglalják, hogy a thargok istentagadók lennének. Ő még sosem gondolt magára így, de az imént éppen valami istenség nevében akarták megölni, szóval nem nagyon csodálkozik semmin. Nem szól semmit, egyszerűen nem mer, mert Laorra sok mindent lehet mondani, de a beszélőkéje kifejezetten jó, talán erre is van valami jó válasza. Különben nagyon örül, hogy látja, sosem hitte volna, hogy örülni fog neki, de tényleg így van, és szívesen a nyakába borulna hálájában. Seszínű pillantása Aoneerre siklik, feltámad a dühe. Kár, hogy talpig vasban van, mert szívesen beverne neki egyet és számon kérné rajta az egészet, és csak az idegenek társasága menti meg attól, hogy ez utóbbit megtegye, de a tekintete villámlik, talán még jobban, mint Aoneeré szokott.*
*Felkészült a halálra, vagy legalábbis annyira cafatokban vannak az idegei, hogy várja az utolsó csapást. Ami el is érkezik, csak nem pont úgy, ahogy számít rá. Vagyis nem tudja, hogy mi történt, azt sem, hogy mennyi idő telt el, csak azt, hogy iszonyú fejfájással tér magához.
A fejfájásból ítélve nem halt meg, meg a halál után miért egy félhomályos, hideg raktárban lenne? Miért ugyanazzal a nővel, akihez a legutolsó emléke kötődik? A törzs tüzénél kéne ülnie, az összes többi Szellemmel, édesanyja mellett. Összehúzott szemmel hallgatja, hogy mit mond neki a nő, bólint. Megnyugodott már valamennyire, legalábbis képes gondolkodni.*
- Köszönöm.
*Hebegi, mert úgy véli, hogy amaz szívességet tett neki azzal, hogy nem metszette el a torkát. Gyorsan veszi le magáról azokat a ruhákat, amiket beszennyezett a matróz vére, így megszabadul a nadrágjától és a bőrvértjét eltakaró bő bőringtől is. Tempósan mossa meg az arcát, kezeit. Mivel a véres nadrágot hátra fogja hagyni, így kiveszi a zsebéből amit még a kocsmában beletett, vagyis azt a csillagformájú akármit, ami Aoneer sörében volt. Ezen öltözékével már egészen beolvadhatna a kikötői népek közé, csak ugye a fegyverei kirívóak kicsit.
A nő már távozott, így nemsoká Alyo is kilép a raktárból az esőbe. Felhajtja inggallérját, és fejét annyira vállai közé húzza amennyire csak tudja. Mivel fogalma sincs, hogy a kikötő mely részén van, így gyorsan meg kell találnia a hazautat. Már olyan gyorsan amennyire a sérült lába engedi. Aztán megtorpan, mert ismeri a közeledő hangok egy részét. Megdobban a szíve, és egykettőre visszakerül abban az állapotba, amiben elhagyta a kocsmát. Újra elindul hát, igyekszik megszaporázni a lépteit. Már látótávolságban vannak a hangok tulajdonosai, mikor újra megtorpan. Ha minden igaz, akkor már meg kell lássák egymást, viszont a lány újra megtorpan, mert furcsa a társaság, amiben az ismerőseit találja. Furcsa a beszélgetés is, éppen azt taglalják, hogy a thargok istentagadók lennének. Ő még sosem gondolt magára így, de az imént éppen valami istenség nevében akarták megölni, szóval nem nagyon csodálkozik semmin. Nem szól semmit, egyszerűen nem mer, mert Laorra sok mindent lehet mondani, de a beszélőkéje kifejezetten jó, talán erre is van valami jó válasza. Különben nagyon örül, hogy látja, sosem hitte volna, hogy örülni fog neki, de tényleg így van, és szívesen a nyakába borulna hálájában. Seszínű pillantása Aoneerre siklik, feltámad a dühe. Kár, hogy talpig vasban van, mert szívesen beverne neki egyet és számon kérné rajta az egészet, és csak az idegenek társasága menti meg attól, hogy ez utóbbit megtegye, de a tekintete villámlik, talán még jobban, mint Aoneeré szokott.*
3335. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-14 22:59:43
Üzenet elküldve: 2017-04-14 22:59:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Veszélyes kikötő//
//Aoneer, Laor//
-A víz mágia a hitetlen barbárok boszorkánysága! Az igaz mágia a Hetedik tanításából fakad. *Érkezik Aoneer számára a nem túl barátságos válasz, amikor vízmágiát emleget.*
-Eeyr megsegít, ha te is segíted őt, mi nem a szolgái vagyunk, hanem az akarata beteljesítői szabad akaratunkból. *Gyanús neki a lovag, nem bízik benne és a társát Laort hallva maga mögött pláne nem lesz szimpatikus neki a lovag.*
-Eeyr nem hagy meghalni senkit, aki hű hozzá, lásd a vitézedet, ő is elég jó bőrben van a gyávasága ellenére. *Túlérnek a kígyókon is akadálytalanul, amikor felhívják a figyelmüket a másik lóra, ami a földön szenved.*
-Egy árnymágus vágott meg, szóval egy fél nap napsütés majd helyrehozza, erre nincs gyógyszer. *Válaszol Aoneernek a számszeríjas és kissé megtorpanva néz rá.*
-Remélem nem szúrtak szíven. *Inkább nem részletezi fölöslegesen, hogy az mit jelent, csak haladnak tovább a fogadóhoz.*
-Én úgy tudtam, hogy a thargok istentagadók. *Szólal meg a mágus és meg is fordul kivont karddal a kezében.*
-Vagy te ezt megcáfolod? *Érdeklődik, hiszen semmi kedve harcolni, na de a lány akit keresnek is istentagadó, szóval jó oka van kételkedni.*
//Alyosra//
*A nő szíve nincs kőből és nem hidegvérű gyilkos, így végighallgatva a lányt inkább csak a kard markolatával fejbe vágja, hogy az elájuljon, majd a vállára véve elcipeli magával. Szegény sok dolgon mehetett át, na de Eeyr mégsem azt hirdeti csak, hogy mindenkit meg kell ölni, aki másban hisz. Persze a rend tagjai mind másképpen gondolkodnak, ezért még vezekelnie kell majd, de segíteni akar a szerencsétlen lányon. Egy eldugott raktárba cipeli, ahol bundákra fekteti le Alyosrat, majd ellátja a lábán lévő sebet valami gyógynövénykeverékkel, majd be is kötözi. Egy tál vizet visz oda és megmossa a lány fejét, amitől az magához tér. Egy sötét kis helyen vannak, ahol két gyertya ég mindössze.*
-Hagyok itt neked ruhát és a tál vízben megmosakodhatsz, de utána amilyen gyorsan tudsz, húzd el innen a csíkot. *Javasolja, majd távozik az ajtón át, magára hagyva a sérültet. Amint távozni akar kihasználva a felkínált lehetőségeket vagy nem kiélvezve azokat, esős idő fogadja odakinn és elég sötét is van. Hangokat hall közeledni, ismerőset és idegent is.*
//Aoneer, Laor//
-A víz mágia a hitetlen barbárok boszorkánysága! Az igaz mágia a Hetedik tanításából fakad. *Érkezik Aoneer számára a nem túl barátságos válasz, amikor vízmágiát emleget.*
-Eeyr megsegít, ha te is segíted őt, mi nem a szolgái vagyunk, hanem az akarata beteljesítői szabad akaratunkból. *Gyanús neki a lovag, nem bízik benne és a társát Laort hallva maga mögött pláne nem lesz szimpatikus neki a lovag.*
-Eeyr nem hagy meghalni senkit, aki hű hozzá, lásd a vitézedet, ő is elég jó bőrben van a gyávasága ellenére. *Túlérnek a kígyókon is akadálytalanul, amikor felhívják a figyelmüket a másik lóra, ami a földön szenved.*
-Egy árnymágus vágott meg, szóval egy fél nap napsütés majd helyrehozza, erre nincs gyógyszer. *Válaszol Aoneernek a számszeríjas és kissé megtorpanva néz rá.*
-Remélem nem szúrtak szíven. *Inkább nem részletezi fölöslegesen, hogy az mit jelent, csak haladnak tovább a fogadóhoz.*
-Én úgy tudtam, hogy a thargok istentagadók. *Szólal meg a mágus és meg is fordul kivont karddal a kezében.*
-Vagy te ezt megcáfolod? *Érdeklődik, hiszen semmi kedve harcolni, na de a lány akit keresnek is istentagadó, szóval jó oka van kételkedni.*
//Alyosra//
*A nő szíve nincs kőből és nem hidegvérű gyilkos, így végighallgatva a lányt inkább csak a kard markolatával fejbe vágja, hogy az elájuljon, majd a vállára véve elcipeli magával. Szegény sok dolgon mehetett át, na de Eeyr mégsem azt hirdeti csak, hogy mindenkit meg kell ölni, aki másban hisz. Persze a rend tagjai mind másképpen gondolkodnak, ezért még vezekelnie kell majd, de segíteni akar a szerencsétlen lányon. Egy eldugott raktárba cipeli, ahol bundákra fekteti le Alyosrat, majd ellátja a lábán lévő sebet valami gyógynövénykeverékkel, majd be is kötözi. Egy tál vizet visz oda és megmossa a lány fejét, amitől az magához tér. Egy sötét kis helyen vannak, ahol két gyertya ég mindössze.*
-Hagyok itt neked ruhát és a tál vízben megmosakodhatsz, de utána amilyen gyorsan tudsz, húzd el innen a csíkot. *Javasolja, majd távozik az ajtón át, magára hagyva a sérültet. Amint távozni akar kihasználva a felkínált lehetőségeket vagy nem kiélvezve azokat, esős idő fogadja odakinn és elég sötét is van. Hangokat hall közeledni, ismerőset és idegent is.*
3334. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-14 22:12:54
Üzenet elküldve: 2017-04-14 22:12:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
- Ugyan már, miféle... *megakad a nagyképűnek szánt kérdéssel, mert már a felénél rádöbben, hogy a mágusnak bizony igaza van. A ló már csak olyan, hogy ha nem látja mi van előtte, nem fog megijedni.* Nem rossz ötlet.
*Viszonylag zavart mosollyal lazítja meg a nyerget és húzza ki alóla a lótakarót, amit az állat fejére borít. Az kis nyugtalansággal veszi a dolgot, de jól idomított hátasként könnyű megnyugtatni és engedelmesen követi alkalmi gazdáját. Aki a kígyók sikeres eltakarítása után hüvelyébe löki a kardját, ugyanakkor a tőre jelenik meg a kezében. Ha valaki érdeklődne a miértek miatt, mondhatja azt, hogy a lovat vezetve, fél kézzel biztosabban bánik a tőrrel. Holott csak arról van szó, hogy a rövidebb pengét könnyebb mozgatni szűk helyen. És igyekszik olyan közel maradni a mágushoz, amennyire csak a helyzetből adódóan lehetséges, hogy az első gyanús jelre belevághassa a tőrt. Mert abban valahogy nem kételkedik, hogy erre sor fog kerülni.*
- Az ő babája. *int fejével a tetőn osonkodó, majd onnan alászálló Aoneer felé* Valami könnyű kirándulásra indultak, aztán csak ez a vitéz tért vissza. Úgy nézett ki, mint akinek alaposan ellátták a baját és azt a libát is itt hagyta valahol nagy futtában. Sejtheted már, hogy én miért jöttem vele: kell valaki, aki nem fut el az első ijesztő jelre.
*Van annyira aljas, hogy besározza a lovagot a mágus előtt, még ha az valószínűleg kevésbé érdeklődik a részletek iránt ilyen mélységben. Aztán megvonja a vállát.*
- De Alyo is tharg. Ha másért nem, már ezért is utánajöttem volna.
- Ugyan már, miféle... *megakad a nagyképűnek szánt kérdéssel, mert már a felénél rádöbben, hogy a mágusnak bizony igaza van. A ló már csak olyan, hogy ha nem látja mi van előtte, nem fog megijedni.* Nem rossz ötlet.
*Viszonylag zavart mosollyal lazítja meg a nyerget és húzza ki alóla a lótakarót, amit az állat fejére borít. Az kis nyugtalansággal veszi a dolgot, de jól idomított hátasként könnyű megnyugtatni és engedelmesen követi alkalmi gazdáját. Aki a kígyók sikeres eltakarítása után hüvelyébe löki a kardját, ugyanakkor a tőre jelenik meg a kezében. Ha valaki érdeklődne a miértek miatt, mondhatja azt, hogy a lovat vezetve, fél kézzel biztosabban bánik a tőrrel. Holott csak arról van szó, hogy a rövidebb pengét könnyebb mozgatni szűk helyen. És igyekszik olyan közel maradni a mágushoz, amennyire csak a helyzetből adódóan lehetséges, hogy az első gyanús jelre belevághassa a tőrt. Mert abban valahogy nem kételkedik, hogy erre sor fog kerülni.*
- Az ő babája. *int fejével a tetőn osonkodó, majd onnan alászálló Aoneer felé* Valami könnyű kirándulásra indultak, aztán csak ez a vitéz tért vissza. Úgy nézett ki, mint akinek alaposan ellátták a baját és azt a libát is itt hagyta valahol nagy futtában. Sejtheted már, hogy én miért jöttem vele: kell valaki, aki nem fut el az első ijesztő jelre.
*Van annyira aljas, hogy besározza a lovagot a mágus előtt, még ha az valószínűleg kevésbé érdeklődik a részletek iránt ilyen mélységben. Aztán megvonja a vállát.*
- De Alyo is tharg. Ha másért nem, már ezért is utánajöttem volna.
3333. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-14 21:56:43
Üzenet elküldve: 2017-04-14 21:56:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
*Alyo babonás. Hisz a Szellemekben és hisz abban, hogy a Szellemek egyengetik az útját. Az Alvó Isten kultusza nem érintette meg különösebben, bár nem csak őt, de a legtöbb thargot sem, hiszen inkább csalódottan vették tudomásul, hogy elvette tőlük imádott vezérüket. A többi istennel meg nem is igazán tudja, hogy hányadán áll, leginkább hidegen hagyják, nem is ismeri a tanításaikat, és valahogy most sem érzi úgy, hogy meg kellene ismernie. Elsőre édes az ajánlat és majdnem a nő nyakába omlik a megkönnyebbüléstől, hogy vége a megpróbáltatásainak, azonban a nyakához nyomódó hideg acél eltéríti ezen szándékától. Jobban megijedni már nemigen tud, pillái remegnek, ahogy lefolynak néma könnyei, amik szinte már barázdát vájtak arcára.*
- Essünk túl rajta. A férfi, akiről azt hittem, hogy szeret hátrahagyott, pedig azt mondta, hogy nem hagy ott. Legalább soha többet nem kell csalódjak egy férfiben sem.
*Kezdetben dühös volt Aoneerre, most már csak csalódott, nem tudja, hogy mi történt, annyit tud, hogy a férfit csúnyán mellbe lőtték, és jobban belegondolva nem is tudja, hogy hogyan verekedték volna ki magukat a kocsmából azzal a sérüléssel. Azt sem tudja, hogy él-e még, a bizonytalanság pedig idegőrlő. Viszont tényleg csalódott, és nagyjából a minden mindegy állapotba jutott. Talán fel sem fogja a szavainak a súlyát, meg azt, hogy ez a nő komolyan elmetszené a torkát. Valószínűleg nem számít, hogy eggyel több, vagy kevesebb hulla tarkítja-e a mai napon a kikötőt. Amúgy csak bámul a nőre, és a tekintete teljesen üres, teljesen katatón állapotba került, valószínűleg most kezd lecsapódni benne az, hogy mi is történt.*
*Alyo babonás. Hisz a Szellemekben és hisz abban, hogy a Szellemek egyengetik az útját. Az Alvó Isten kultusza nem érintette meg különösebben, bár nem csak őt, de a legtöbb thargot sem, hiszen inkább csalódottan vették tudomásul, hogy elvette tőlük imádott vezérüket. A többi istennel meg nem is igazán tudja, hogy hányadán áll, leginkább hidegen hagyják, nem is ismeri a tanításaikat, és valahogy most sem érzi úgy, hogy meg kellene ismernie. Elsőre édes az ajánlat és majdnem a nő nyakába omlik a megkönnyebbüléstől, hogy vége a megpróbáltatásainak, azonban a nyakához nyomódó hideg acél eltéríti ezen szándékától. Jobban megijedni már nemigen tud, pillái remegnek, ahogy lefolynak néma könnyei, amik szinte már barázdát vájtak arcára.*
- Essünk túl rajta. A férfi, akiről azt hittem, hogy szeret hátrahagyott, pedig azt mondta, hogy nem hagy ott. Legalább soha többet nem kell csalódjak egy férfiben sem.
*Kezdetben dühös volt Aoneerre, most már csak csalódott, nem tudja, hogy mi történt, annyit tud, hogy a férfit csúnyán mellbe lőtték, és jobban belegondolva nem is tudja, hogy hogyan verekedték volna ki magukat a kocsmából azzal a sérüléssel. Azt sem tudja, hogy él-e még, a bizonytalanság pedig idegőrlő. Viszont tényleg csalódott, és nagyjából a minden mindegy állapotba jutott. Talán fel sem fogja a szavainak a súlyát, meg azt, hogy ez a nő komolyan elmetszené a torkát. Valószínűleg nem számít, hogy eggyel több, vagy kevesebb hulla tarkítja-e a mai napon a kikötőt. Amúgy csak bámul a nőre, és a tekintete teljesen üres, teljesen katatón állapotba került, valószínűleg most kezd lecsapódni benne az, hogy mi is történt.*
3332. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-14 21:51:45
Üzenet elküldve: 2017-04-14 21:51:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
*Végül elfogadja a bakot amit a csuhás tart és feljut az épület tetejére. Végül csak használható valamire a fiú, már azon kívül, hogy random elmebetegeket lőjön halomra és terjessze a szentséges igét. Azt viszont ismét bebizonyítja, hogy egy idióta, amiért kap is egy szemforgatást. Ez utóbbit már aligha láthatja mert van köztük egy sisak, egy raktár, meg ugye nem is felé néz, hanem a fenti hullára.*
-Éppenséggel ez a víz mágia közepe. *Említi meg, nehogy a szegény vallási fanatikust még meglepetésként érje ha valaki létrehoz egy hasonló vihart, és a végén még agyonlövi pusztán ezért. Aztán ha megmondta a magáét alabárdjának egy gyors mozdulatával el is választja a sötét pap átokverte fejét attól az átokverte testétől. A következő mozdulattal pedig le is löki a tetőről, hogy a másik is láthassa nem szórakozni volt odafent.
De ha már fenn van akkor szét is néz vajon nem lát e valamit ami fontos lehet. Meg a megmaradt egy kezével átnézi a mágus zsebeit. Mindig is szerette a mágikus holmikat, és ki tudja, talán lesz nála egy másik a Sa'tereth-féle álmok gyöngyéből, vagy legalább néhány arany.*
-A szolga azért van, hogy megoldja amire az ura nem ér rá. Nem azért, hogy az urat mindenféle nyűgjével zaklassa. *Válaszolja újdonsült és feltehetőleg sült bolond barátjának. Az, hogy Eeyrt csak úgy ugráltassa egy kis felhőszakadás miatt, az még akkor is borzasztó vicc volna, ha éppenséggel valódi híve lenne az adott istenségnek. Ha ő így viszonyult volna a hadnagyához akkor már az első nap ötven botütést kap a városőrségnél. "Kisasszony kérem vegye ki a kavicsot a cipőmből, és adjon egy talpmasszázst, aztán talán visszamegyek harcolni."
Ennél a saját embereitől is többet vár. Végül kénytelen lejönni a raktár tetejéről. Egy karja még van, hogy leengedje magát baktávolságba, onnantól meg már eshet nyugodtan. A pap is megcsinálta, a számszeríjász is megcsinálta, az őrült is megcsinálta. Nincs az az isten, hogy neki ne menne, még ha balja épp használhatatlan is.*
-Egyébként nem az zavar, hanem a bénítás. Az a mocsok megvágta a másik lovat is és engem is, és fogalmam sincs meddig tart a hatása. *Emlékezteti a jelenlevőket, hogy amúgy egy másik állat is fetreng a mocsokban. Igen az ott még nem döglött meg, csak lebénult. Majd megdöglik, ha egy nagyobb kígyó egyszer csak éhes lesz.*
-Ha nincs más megoldás akkor zaklathatjuk érte a mi úrnőnket de... ~Gyerünk, menni fog. Egy rakás embert láttál már ahogy a szemedbe hazudik.~ *Biztatja magát. Általában felismeri a hazugságot, és az arcát nem nagyon látják a többiek még felemelt sisakrostéllyal sem. Elvileg nem kéne, hogy egy hihető hazugság előadása túl nehéz legyen.*
-Egy ideje félek attól, hogy Eeyr nem talál méltónak magához. *Ez talán jó lesz. A tény, hogy Alyo bajban van, talán a halálán, talán egy átokverte rabszolgapiacon, egész jól elfeledtette vele mennyire gyűlöli az isteneket. És épp elég ideje volt beletörődni, hogy egy rövid ideig a fény istenének csodás világosságában fog tündökölni amíg el nem vágja minden jelenlevő torkát. Kivéve talán Laorét.*
-Nincs valami ellenszer annál az őrültnél? *Teszi fel a szerinte nyilvánvaló kérdést, de fene tudja miként gondolkoznak a sötétség átokverte hívei.*
*Végül elfogadja a bakot amit a csuhás tart és feljut az épület tetejére. Végül csak használható valamire a fiú, már azon kívül, hogy random elmebetegeket lőjön halomra és terjessze a szentséges igét. Azt viszont ismét bebizonyítja, hogy egy idióta, amiért kap is egy szemforgatást. Ez utóbbit már aligha láthatja mert van köztük egy sisak, egy raktár, meg ugye nem is felé néz, hanem a fenti hullára.*
-Éppenséggel ez a víz mágia közepe. *Említi meg, nehogy a szegény vallási fanatikust még meglepetésként érje ha valaki létrehoz egy hasonló vihart, és a végén még agyonlövi pusztán ezért. Aztán ha megmondta a magáét alabárdjának egy gyors mozdulatával el is választja a sötét pap átokverte fejét attól az átokverte testétől. A következő mozdulattal pedig le is löki a tetőről, hogy a másik is láthassa nem szórakozni volt odafent.
De ha már fenn van akkor szét is néz vajon nem lát e valamit ami fontos lehet. Meg a megmaradt egy kezével átnézi a mágus zsebeit. Mindig is szerette a mágikus holmikat, és ki tudja, talán lesz nála egy másik a Sa'tereth-féle álmok gyöngyéből, vagy legalább néhány arany.*
-A szolga azért van, hogy megoldja amire az ura nem ér rá. Nem azért, hogy az urat mindenféle nyűgjével zaklassa. *Válaszolja újdonsült és feltehetőleg sült bolond barátjának. Az, hogy Eeyrt csak úgy ugráltassa egy kis felhőszakadás miatt, az még akkor is borzasztó vicc volna, ha éppenséggel valódi híve lenne az adott istenségnek. Ha ő így viszonyult volna a hadnagyához akkor már az első nap ötven botütést kap a városőrségnél. "Kisasszony kérem vegye ki a kavicsot a cipőmből, és adjon egy talpmasszázst, aztán talán visszamegyek harcolni."
Ennél a saját embereitől is többet vár. Végül kénytelen lejönni a raktár tetejéről. Egy karja még van, hogy leengedje magát baktávolságba, onnantól meg már eshet nyugodtan. A pap is megcsinálta, a számszeríjász is megcsinálta, az őrült is megcsinálta. Nincs az az isten, hogy neki ne menne, még ha balja épp használhatatlan is.*
-Egyébként nem az zavar, hanem a bénítás. Az a mocsok megvágta a másik lovat is és engem is, és fogalmam sincs meddig tart a hatása. *Emlékezteti a jelenlevőket, hogy amúgy egy másik állat is fetreng a mocsokban. Igen az ott még nem döglött meg, csak lebénult. Majd megdöglik, ha egy nagyobb kígyó egyszer csak éhes lesz.*
-Ha nincs más megoldás akkor zaklathatjuk érte a mi úrnőnket de... ~Gyerünk, menni fog. Egy rakás embert láttál már ahogy a szemedbe hazudik.~ *Biztatja magát. Általában felismeri a hazugságot, és az arcát nem nagyon látják a többiek még felemelt sisakrostéllyal sem. Elvileg nem kéne, hogy egy hihető hazugság előadása túl nehéz legyen.*
-Egy ideje félek attól, hogy Eeyr nem talál méltónak magához. *Ez talán jó lesz. A tény, hogy Alyo bajban van, talán a halálán, talán egy átokverte rabszolgapiacon, egész jól elfeledtette vele mennyire gyűlöli az isteneket. És épp elég ideje volt beletörődni, hogy egy rövid ideig a fény istenének csodás világosságában fog tündökölni amíg el nem vágja minden jelenlevő torkát. Kivéve talán Laorét.*
-Nincs valami ellenszer annál az őrültnél? *Teszi fel a szerinte nyilvánvaló kérdést, de fene tudja miként gondolkoznak a sötétség átokverte hívei.*
3331. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-14 21:17:35
Üzenet elküldve: 2017-04-14 21:17:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Veszélyes kikötő//
//Aoneer, Laor//
*Egy darabig nézi Aoneer bénázását a raktárra való feljutás reményében. Az, hogy majd a raktárban lesz felvezető út, eleve kizárt dolog, hisz nem arra vannak ezek kitalálva, hogy rajtuk közlekedjenek. Az íjász odamegy és ha nincs ellenére a lovagnak, akkor bakot tart neki és felsegíti a raktárra, ahol a mágus holtan fekszik a mellkasát ért találattól.*
-Erre egy mágus sem képes, hogy esőt hozzon, szerintem imádkozott az átkozott, szóval ha zavar, akkor kérd meg Eeyrt, hogy szüntesse meg! *A vállára kapja számszeríját, hogy ha bármi történne, akkor lőhessen majd egyből.
Laor is megindul lovával az úton, ahol a mágus segítségére a kardjával löki félre az útból a kígyókat.*
-Takard le a ló szemét valamivel és át tudod vezetni itt. *Javasolja, ha már ennyire kell az állat nekik, akkor ne hátráltassa őket.*
-Szóval tényleg egy nő miatt jöttetek, aki a fogadóban került bajba? *Érdeklődik Laortól, hogy megbizonyosodjon kihez mennek. A fogadó felé haladnak, azonban Aoneer szembesül a ténnyel, hogy le is kell jönnie a raktár tetejéről, mert egy darabig még tud azokon közlekedni, de utána túl nagy távolság már, amit nem tud megugrani.*
//Alyosra//
-Akkor itt az ideje, hogy megtérj Eeyrnek, akkor a védelmünk alá kerülsz és ellátjuk a sebesülésedet, kapsz új ruhát és meleg fürdőt is. *Hangzatos szavak és kedvesek, majd hirtelen a folytatás már kegyetlenül folytatódik.*
-Ellenben végeznünk kell veled, hisz nincs helye az ilyen senkiknek, akik nem hisznek a fény Úrnőjében. *A tőr a páncél ellen nem sokat ér, sajnos Alyosra nem megy sokra vele. A nő előrántja másik kezével a kardját és az áldozata nyakához szegezi.*
-Na mit választasz?
//Aoneer, Laor//
*Egy darabig nézi Aoneer bénázását a raktárra való feljutás reményében. Az, hogy majd a raktárban lesz felvezető út, eleve kizárt dolog, hisz nem arra vannak ezek kitalálva, hogy rajtuk közlekedjenek. Az íjász odamegy és ha nincs ellenére a lovagnak, akkor bakot tart neki és felsegíti a raktárra, ahol a mágus holtan fekszik a mellkasát ért találattól.*
-Erre egy mágus sem képes, hogy esőt hozzon, szerintem imádkozott az átkozott, szóval ha zavar, akkor kérd meg Eeyrt, hogy szüntesse meg! *A vállára kapja számszeríját, hogy ha bármi történne, akkor lőhessen majd egyből.
Laor is megindul lovával az úton, ahol a mágus segítségére a kardjával löki félre az útból a kígyókat.*
-Takard le a ló szemét valamivel és át tudod vezetni itt. *Javasolja, ha már ennyire kell az állat nekik, akkor ne hátráltassa őket.*
-Szóval tényleg egy nő miatt jöttetek, aki a fogadóban került bajba? *Érdeklődik Laortól, hogy megbizonyosodjon kihez mennek. A fogadó felé haladnak, azonban Aoneer szembesül a ténnyel, hogy le is kell jönnie a raktár tetejéről, mert egy darabig még tud azokon közlekedni, de utána túl nagy távolság már, amit nem tud megugrani.*
//Alyosra//
-Akkor itt az ideje, hogy megtérj Eeyrnek, akkor a védelmünk alá kerülsz és ellátjuk a sebesülésedet, kapsz új ruhát és meleg fürdőt is. *Hangzatos szavak és kedvesek, majd hirtelen a folytatás már kegyetlenül folytatódik.*
-Ellenben végeznünk kell veled, hisz nincs helye az ilyen senkiknek, akik nem hisznek a fény Úrnőjében. *A tőr a páncél ellen nem sokat ér, sajnos Alyosra nem megy sokra vele. A nő előrántja másik kezével a kardját és az áldozata nyakához szegezi.*
-Na mit választasz?
3330. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-14 18:17:09
Üzenet elküldve: 2017-04-14 18:17:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ebben a pillanatban két dolognak is örülhet. Egyrészt támadóik egymás után megtérnek Sa'Tereth paradicsomába, vagy milyen van annak a halhatatlan kurafinak, a másik pedig az, hogy kis mellébeszélése célt érni látszik. A fehér leplekbe burkolózó mágus elfogadja a válaszát és nem ragaszkodik további tanúságtételekhez. Mi több, segítségüket is felajánlja. Lehet, hogy számukra az lenne a szerencsésebb, ha vallási fanatikusék nem ragaszkodnának a további, önzetlennek csak mérsékelten nevezhető segítségükhöz, de ha most hálát rebegve megpróbálná lerázni őket, bizonyosan magukra vonná az eretnekség gyanúját.*
- Hálásak vagyunk a segítségért! *hajtja meg magát enyhén. Az nem baj, ha a mágus és társa rokonszenvvel vannak irántuk. Úgy könnyebb végezni velük, ha a szükség úgy hozza. Nem mintha erre vágyna, mert nem hidegvérű gyilkos és valóban érez némi hálát, de az is valószínű, hogy előbb-utóbb hitéleti kérdésekben össze fognak különbözni és a vallási tolerancia nem lehet erős oldala a fehér párosnak.
Aoneer közben felkapaszkodott a raktár tetejére, hogy a fekete mágus haláláról megbizonyosodjon és onnan osztogathasson tanácsokat. Laor egy sóhaj után elvigyorodik és elindul a lova után. Meg van győződve róla, hogy a lovag attól érzi magát férfinak, pontosabban erős férfinak, hogy indokolatlanul káromkodik. Úgy néz ki, hogy a páncélos vitéz a tetőkön óhajt eljutni a Rókalyukig, Laor pedig előre örül annak a lehetséges fejleménynek, hogy Aoneer elszámítja a vért súlyát és egyik épületről a másikra ugrás közben elegáns ívben csapódik a földhöz.
Aztán megragadja a kantárszárat és maga után húzza a hátast. Ha a kígyók miatt ellenkezne, úgy nem erőlteti a dolgot és kardjával igyekszik rendet vágni a hüllők között, természetesen vigyázva arra, hogy lehetőleg biztos távolságban maradhasson tőlük. Ha sikerrel jár, újdonsült ismerőseikkel igyekszik a cafka megmentésére.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.14 18:18:57
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ebben a pillanatban két dolognak is örülhet. Egyrészt támadóik egymás után megtérnek Sa'Tereth paradicsomába, vagy milyen van annak a halhatatlan kurafinak, a másik pedig az, hogy kis mellébeszélése célt érni látszik. A fehér leplekbe burkolózó mágus elfogadja a válaszát és nem ragaszkodik további tanúságtételekhez. Mi több, segítségüket is felajánlja. Lehet, hogy számukra az lenne a szerencsésebb, ha vallási fanatikusék nem ragaszkodnának a további, önzetlennek csak mérsékelten nevezhető segítségükhöz, de ha most hálát rebegve megpróbálná lerázni őket, bizonyosan magukra vonná az eretnekség gyanúját.*
- Hálásak vagyunk a segítségért! *hajtja meg magát enyhén. Az nem baj, ha a mágus és társa rokonszenvvel vannak irántuk. Úgy könnyebb végezni velük, ha a szükség úgy hozza. Nem mintha erre vágyna, mert nem hidegvérű gyilkos és valóban érez némi hálát, de az is valószínű, hogy előbb-utóbb hitéleti kérdésekben össze fognak különbözni és a vallási tolerancia nem lehet erős oldala a fehér párosnak.
Aoneer közben felkapaszkodott a raktár tetejére, hogy a fekete mágus haláláról megbizonyosodjon és onnan osztogathasson tanácsokat. Laor egy sóhaj után elvigyorodik és elindul a lova után. Meg van győződve róla, hogy a lovag attól érzi magát férfinak, pontosabban erős férfinak, hogy indokolatlanul káromkodik. Úgy néz ki, hogy a páncélos vitéz a tetőkön óhajt eljutni a Rókalyukig, Laor pedig előre örül annak a lehetséges fejleménynek, hogy Aoneer elszámítja a vért súlyát és egyik épületről a másikra ugrás közben elegáns ívben csapódik a földhöz.
Aztán megragadja a kantárszárat és maga után húzza a hátast. Ha a kígyók miatt ellenkezne, úgy nem erőlteti a dolgot és kardjával igyekszik rendet vágni a hüllők között, természetesen vigyázva arra, hogy lehetőleg biztos távolságban maradhasson tőlük. Ha sikerrel jár, újdonsült ismerőseikkel igyekszik a cafka megmentésére.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.14 18:18:57
3329. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-14 16:33:50
Üzenet elküldve: 2017-04-14 16:33:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
*Nem szereti azt az érzést, mikor magán érzi a mások tekintetét, pláne hogy ő azokat nem látja, de a tarkója mégis viszket. Pár lépésenként hátranéz, noha tisztában van vele ez a viselkedés roppant gyanússá teszi a kikötői népek szemében. Mintha nem lenne már így is eléggé gyanús a véres ruhája, a bicegése, meg a kisírt szeme. Szent meggyőződése, hogy ezzel a folyamatosan figyelő taktikával senki nem lepheti meg, erre tessék, a következő pillanatban a falhoz kenve találja magát, keze pánikszerűen nyúl az egyik dobótőrért, hogy a nő hasába mélyessze, de a páncél megállítja a döfését, amaz meg érezheti a szorító keze alatt, hogy a lány milyen hevesen kapkodja a levegőt.*
- Egyik sem.
*suttogja sírós hangon. Komolyan ki van borulva, és a jelen szituáció nem alkalmas arra, hogy meg tudjon nyugodni. Nem arról van szó, hogy gyáva lenne, csak arról van szó, hogy egy számára teljesen új szituációba keveredett, ráadásul egymaga, és hát tökéletesen tisztában van azzal, hogy közelharcban semmi esélye, ezek fényében pedig teljesen normális reakció a rémület. A sápadtság még kreolos bőrén is átüt.*
- Csak megvédtem magam, hogy meggyalázzanak.
*A nő nyilván nem véletlenül Alyonak szegezi ezt a kérdést, nyilván tud a dologról, akkor meg minek is tagadja? Ha tagadja akkor még meg is verik, bár lehet, hogy azt még így is megkapja. Mindenesetre annyira azért nem naiv, hogy azt hihesse, hogy négy hulla nem tűnik fel senkinek.*
*Nem szereti azt az érzést, mikor magán érzi a mások tekintetét, pláne hogy ő azokat nem látja, de a tarkója mégis viszket. Pár lépésenként hátranéz, noha tisztában van vele ez a viselkedés roppant gyanússá teszi a kikötői népek szemében. Mintha nem lenne már így is eléggé gyanús a véres ruhája, a bicegése, meg a kisírt szeme. Szent meggyőződése, hogy ezzel a folyamatosan figyelő taktikával senki nem lepheti meg, erre tessék, a következő pillanatban a falhoz kenve találja magát, keze pánikszerűen nyúl az egyik dobótőrért, hogy a nő hasába mélyessze, de a páncél megállítja a döfését, amaz meg érezheti a szorító keze alatt, hogy a lány milyen hevesen kapkodja a levegőt.*
- Egyik sem.
*suttogja sírós hangon. Komolyan ki van borulva, és a jelen szituáció nem alkalmas arra, hogy meg tudjon nyugodni. Nem arról van szó, hogy gyáva lenne, csak arról van szó, hogy egy számára teljesen új szituációba keveredett, ráadásul egymaga, és hát tökéletesen tisztában van azzal, hogy közelharcban semmi esélye, ezek fényében pedig teljesen normális reakció a rémület. A sápadtság még kreolos bőrén is átüt.*
- Csak megvédtem magam, hogy meggyalázzanak.
*A nő nyilván nem véletlenül Alyonak szegezi ezt a kérdést, nyilván tud a dologról, akkor meg minek is tagadja? Ha tagadja akkor még meg is verik, bár lehet, hogy azt még így is megkapja. Mindenesetre annyira azért nem naiv, hogy azt hihesse, hogy négy hulla nem tűnik fel senkinek.*
3328. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-14 16:20:48
Üzenet elküldve: 2017-04-14 16:20:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*Végigméri a számszeríjászt. Nem tetszik neki ez a kellemetlenkedés, főleg, hogy amiről beszél az nem egy annyira új keletű dolog, talán ők is látták amikor az a gyíkdémon csak úgy feltámasztotta elesett bajtársát.*
-A halálban nem bízom. *Mondja és számszeríját letámasztva annak kengyelére rálépve, egy kézzel is megpróbálja felhúzni a rohadékot. Ez olyan mintha egy rettentően nagy súlyt próbálna emelni, és inkább a lába dolgozik az ügyön mintsem a karja. A sikeresség többek közt jelzi, hogy Aoneer egyike a megtermettebb embereknek, és nem félti a szabad karját. Attól már inkább fél, hogy a sötét mágus megint elkezdi a trükkjeit neki pedig nem lesz megfelelő válasza a történtekre.*
-Lusta egy mocsadék mostanában. *Mondja mikor már újra levegőt kap, és nekiindul, hogy keressen egy utat amin fél kézzel is fel tud kapaszkodni. Persze a fehér csuklyás lusta mindenségének két keze van, és neki nem kell egy vértet cipelnie, de úgy látszik az egész háborúsdit ezek még mindig nem gondolják komolyan.*
-Plusz ezt a szart is ő csinálja. *Mutat az égre egyetlen épp kezével, és számszeríját eltéve, alabárdját megragadva, és karját annak kampós végével megnövelve próbálja feljebb és feljebb küzdeni magát a raktár tetejére, avagy bemegy az ajtón, ha ez a másik nincs tele. Már az előbb is bebizonyosodott, hogy be tud törni, a kérdés már csak az, van e odabent lehetőség a feljutásra, és ha nem akkor vajon van e odakint egy nehezebb lehetőség, a feljutásra. És persze ha feljutott milyen állapotban találja a varázslót. Mert ugye körülöttük esik, és talán ha közelről kissé ráüt a fickó nyakára akkor ez az átokverte eső is megáll.
Nagy gond, hogy Laorral kell hagynia a két csuhást. Rossz mert ketten biztos legyőzik az egy szem Tharg katonát. Jó, mert úgy tűnik jól kijönnek egymással. Rossz mert biztos benne, hogy Laor a saját életét előrébb tartja Aoneerénél, és így akár három az egy ellen is lehet a végső állás. A jó, hogy odafentről jobb rálátása és pozíciója lesz, és ha minden igaz gyorsabban is fog közlekedni.*
-A kibaszott lovat itt ne hagyjátok. *Szól még vissza, mert egy ép lovuk ugye még van. Laor lova. Akinek hamarosan új utat kell találni, mert a mocsok állat nem bírja a kígyókat, idekint meg minden túl vizes ahhoz, hogy felégessék a kígyós kosarat, a Tharg pedig nem olyan vértes mint ő, hogy megpróbálkozzon a dögök lekaszálásával.
A ló amit ő használt már egy kripli. Nem megy az sehová amíg meg nem törik az átok. Ha meg megtörik az átok akkor talán megtörhetnék az ő karján is.*
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*Végigméri a számszeríjászt. Nem tetszik neki ez a kellemetlenkedés, főleg, hogy amiről beszél az nem egy annyira új keletű dolog, talán ők is látták amikor az a gyíkdémon csak úgy feltámasztotta elesett bajtársát.*
-A halálban nem bízom. *Mondja és számszeríját letámasztva annak kengyelére rálépve, egy kézzel is megpróbálja felhúzni a rohadékot. Ez olyan mintha egy rettentően nagy súlyt próbálna emelni, és inkább a lába dolgozik az ügyön mintsem a karja. A sikeresség többek közt jelzi, hogy Aoneer egyike a megtermettebb embereknek, és nem félti a szabad karját. Attól már inkább fél, hogy a sötét mágus megint elkezdi a trükkjeit neki pedig nem lesz megfelelő válasza a történtekre.*
-Lusta egy mocsadék mostanában. *Mondja mikor már újra levegőt kap, és nekiindul, hogy keressen egy utat amin fél kézzel is fel tud kapaszkodni. Persze a fehér csuklyás lusta mindenségének két keze van, és neki nem kell egy vértet cipelnie, de úgy látszik az egész háborúsdit ezek még mindig nem gondolják komolyan.*
-Plusz ezt a szart is ő csinálja. *Mutat az égre egyetlen épp kezével, és számszeríját eltéve, alabárdját megragadva, és karját annak kampós végével megnövelve próbálja feljebb és feljebb küzdeni magát a raktár tetejére, avagy bemegy az ajtón, ha ez a másik nincs tele. Már az előbb is bebizonyosodott, hogy be tud törni, a kérdés már csak az, van e odabent lehetőség a feljutásra, és ha nem akkor vajon van e odakint egy nehezebb lehetőség, a feljutásra. És persze ha feljutott milyen állapotban találja a varázslót. Mert ugye körülöttük esik, és talán ha közelről kissé ráüt a fickó nyakára akkor ez az átokverte eső is megáll.
Nagy gond, hogy Laorral kell hagynia a két csuhást. Rossz mert ketten biztos legyőzik az egy szem Tharg katonát. Jó, mert úgy tűnik jól kijönnek egymással. Rossz mert biztos benne, hogy Laor a saját életét előrébb tartja Aoneerénél, és így akár három az egy ellen is lehet a végső állás. A jó, hogy odafentről jobb rálátása és pozíciója lesz, és ha minden igaz gyorsabban is fog közlekedni.*
-A kibaszott lovat itt ne hagyjátok. *Szól még vissza, mert egy ép lovuk ugye még van. Laor lova. Akinek hamarosan új utat kell találni, mert a mocsok állat nem bírja a kígyókat, idekint meg minden túl vizes ahhoz, hogy felégessék a kígyós kosarat, a Tharg pedig nem olyan vértes mint ő, hogy megpróbálkozzon a dögök lekaszálásával.
A ló amit ő használt már egy kripli. Nem megy az sehová amíg meg nem törik az átok. Ha meg megtörik az átok akkor talán megtörhetnék az ő karján is.*
3327. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-14 15:51:50
Üzenet elküldve: 2017-04-14 15:51:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Veszélyes kikötő//
//Aoneer, Laor//
*Aoneer sikeresen lelövi a sötét mágust, aki a raktár tetején álldogált és nem rég még előnyben volt ellenük, persze csak akkor biztos mindez, ha meg is nézi valaki és látja az elterült hullát. A számszeríjász a lovagra mosolyog, miközben érkezik a célzás, hogy valakinek rá kéne néznie a Sa'Tereth hívőre.*
-Ha ennyire nem hiszel magadban, menj fel és nézd meg magad. *Érkezik a válasz és az agyvelő áztatta kihúzott nyilat megtörli a mellettük fekvő tisztán maradt ruhájában, majd elteszi a tegezébe. A kezét, amíg a beszélgetés folyamatban van, az oldalán logó kard nyelére helyezi, hiszen ilyen közel, mire felhúzná a számszeríját, hogy ellője a lovagot, addigra kettéhasítanák, közelharcban biztosabb a kard, amit eddig a köpenye takart.*
-Helyes, akkor menjünk a lányért! *Laor beszéde elég meggyőző ahhoz, hogy ne keveredjenek újabb harcba és haladhassanak a lány felkeresésével.*
-Ne is vesztegessük az időt. *Meg is indulhatnak a fogadó felé, már ha nem cselekednek másképp.*
//Alyosra//
*A kis elvezető úton ami a dokkokba vezet végig érzi, hogy valaki figyeli, majd az egyik sarkon valaki el is kapja a derekánál fogva és a falhoz löki a lányt. A mellkasánál fogva szorítja oda és füttyent egyet, nyilván nincs egyedül.*
-Mondd leány, követed e Eeyrt vagy Sa'Tereth nevében gyilkoltál? *Érkezik a kérdés és érkezik egy középkorú nőtől, aki fehér csuhában van és alatta teljes páncélzatban.*
//Aoneer, Laor//
*Aoneer sikeresen lelövi a sötét mágust, aki a raktár tetején álldogált és nem rég még előnyben volt ellenük, persze csak akkor biztos mindez, ha meg is nézi valaki és látja az elterült hullát. A számszeríjász a lovagra mosolyog, miközben érkezik a célzás, hogy valakinek rá kéne néznie a Sa'Tereth hívőre.*
-Ha ennyire nem hiszel magadban, menj fel és nézd meg magad. *Érkezik a válasz és az agyvelő áztatta kihúzott nyilat megtörli a mellettük fekvő tisztán maradt ruhájában, majd elteszi a tegezébe. A kezét, amíg a beszélgetés folyamatban van, az oldalán logó kard nyelére helyezi, hiszen ilyen közel, mire felhúzná a számszeríját, hogy ellője a lovagot, addigra kettéhasítanák, közelharcban biztosabb a kard, amit eddig a köpenye takart.*
-Helyes, akkor menjünk a lányért! *Laor beszéde elég meggyőző ahhoz, hogy ne keveredjenek újabb harcba és haladhassanak a lány felkeresésével.*
-Ne is vesztegessük az időt. *Meg is indulhatnak a fogadó felé, már ha nem cselekednek másképp.*
//Alyosra//
*A kis elvezető úton ami a dokkokba vezet végig érzi, hogy valaki figyeli, majd az egyik sarkon valaki el is kapja a derekánál fogva és a falhoz löki a lányt. A mellkasánál fogva szorítja oda és füttyent egyet, nyilván nincs egyedül.*
-Mondd leány, követed e Eeyrt vagy Sa'Tereth nevében gyilkoltál? *Érkezik a kérdés és érkezik egy középkorú nőtől, aki fehér csuhában van és alatta teljes páncélzatban.*
3326. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-14 01:31:38
Üzenet elküldve: 2017-04-14 01:31:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
- S lőn megérkezés *csapja össze a kezeit, amint körbepillant. Igazán nagyszerű érzés, még ha tudja is, hogy a bűnös vágyak érhálózatának szívében lépdel* Inkább tolvajok és haramiák, mint fák...
*Még bólogat is mintegy elismerésül, hogy mily nagy igazságot sikerült itt megfogalmaznia. Ez lehetne bölcsesség is... Ellenben elfelejtett hozni a wegtoreni kéknyelűből, ami pedig a legjobb módszer lett volna a gyors győzelemre, hiszen azt a démont már legyőzte, és betörte, erejével pedig könnyedén fölébe emelkedhetett volna Sa'Terethnek is. Megmérgezi általa, vagy ilyenek. Démonisten, vagy nem, azt a mérget nem győzte volna le egykönnyen, akkor meg már azonnal sebezhetővé is vált volna, hatalmas démonhadai szeme láttára. Akik bizonyára az erőt és hatalmat tisztelik csak, így fejet hajtanak Waia előtt, aki pedig puszta kezével üti át az isten mellkasát, majd pedig tépi ki annak szívét. A legendák szabályai szerint eztán meg is kéne egye, de az gusztustalan lenne. A kikötőben újra fény gyúl, és mindenki fejet hajt Eeyr előtt. Nagyszerű elképzelés, miután véghez vitte, el ne felejtse megíratni egy krónikással...*
- Francba! *csap a homlokára* Elfelejtettem, hogy otthon felejtettem a kéknyelűt. Pedig hát ebből indult az egész, nemde? Legalább Medvét elhívhattam volna, ha verekedni kell, többen legyünk...
*Medve bizony határozottan jó erőben volt. Egy nagydarab tengerész, hát mi más kellhet, hogy legyőzzenek egy istent? Ellenben a fantáziálgatás helyett már egy kicsit igazán kéne arra is figyeljen, hogy el ne tévedjen. Elég pontos útbaigazítást kapott, mielőtt idejött, de őt ismerve bárhol el tud tévedni.*
*Még bólogat is mintegy elismerésül, hogy mily nagy igazságot sikerült itt megfogalmaznia. Ez lehetne bölcsesség is... Ellenben elfelejtett hozni a wegtoreni kéknyelűből, ami pedig a legjobb módszer lett volna a gyors győzelemre, hiszen azt a démont már legyőzte, és betörte, erejével pedig könnyedén fölébe emelkedhetett volna Sa'Terethnek is. Megmérgezi általa, vagy ilyenek. Démonisten, vagy nem, azt a mérget nem győzte volna le egykönnyen, akkor meg már azonnal sebezhetővé is vált volna, hatalmas démonhadai szeme láttára. Akik bizonyára az erőt és hatalmat tisztelik csak, így fejet hajtanak Waia előtt, aki pedig puszta kezével üti át az isten mellkasát, majd pedig tépi ki annak szívét. A legendák szabályai szerint eztán meg is kéne egye, de az gusztustalan lenne. A kikötőben újra fény gyúl, és mindenki fejet hajt Eeyr előtt. Nagyszerű elképzelés, miután véghez vitte, el ne felejtse megíratni egy krónikással...*
- Francba! *csap a homlokára* Elfelejtettem, hogy otthon felejtettem a kéknyelűt. Pedig hát ebből indult az egész, nemde? Legalább Medvét elhívhattam volna, ha verekedni kell, többen legyünk...
*Medve bizony határozottan jó erőben volt. Egy nagydarab tengerész, hát mi más kellhet, hogy legyőzzenek egy istent? Ellenben a fantáziálgatás helyett már egy kicsit igazán kéne arra is figyeljen, hogy el ne tévedjen. Elég pontos útbaigazítást kapott, mielőtt idejött, de őt ismerve bárhol el tud tévedni.*
3325. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-13 07:40:11
Üzenet elküldve: 2017-04-13 07:40:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Végre elég messze kerül attól a fattyútól, s így a varázslat hatásának már fakuló emlékének árnyékában kezdi úgy értékelni a dolgot, hogy végeredményben megérte. Az a néhány perc, amíg a másik fickó volt az áldozat, a levegőben terjengő rettegés édes illata előre kárpótolta a nőt a következőkért. Rossz emberrel húzott ujjat, ez tény, de ugyanez a trükk egy zsúfolt városban sokkal nagyobbat szólhat. Ezen gondolatokkal, kipihenten megindul vissza Arthenior felé. Az ingoványosból távozása közben kezdi újra a környéket betölteni az élet - csicsergő madarak, virágzó fák és a város felé közeledve egyre több kétlábú. Nem tervez időt tölteni a kikötőben, a látszat ellenére ez nem az ő vidéke, itt nem ő a legfélelmetesebb látvány a környéken, így nem megy messzire azzal, ha morogva vicsorog. A város ezért jobb, ott a kényelemben nevelkedett úri ficsúrok maguk alá csinálnak egy ork látványától, s habár néha ettől kerül konfliktusba, jórészt inkább csak mindenki elkerüli.*
~Édes otthon.~
*Gondolja tettetett honvággyal miközben a szeme előtt lebeg a szegénynegyed egy tetszőleges sikátora.*
~Édes otthon.~
*Gondolja tettetett honvággyal miközben a szeme előtt lebeg a szegénynegyed egy tetszőleges sikátora.*
3324. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-13 06:57:20
Üzenet elküldve: 2017-04-13 06:57:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét Kilátások//
*Az elismeréstől még vidámabb is lesz, összeszedve magában a történteket arra jut, hogy a sok bénázása ellenére a feladatot végül is megoldotta. Leemeli hátáról jobbjával a nagy fegyvert, és a másiknak nyújtja.*
- Nekem ugyan nem kell, semmi elegancia nem kell ennek a lóbálásához. *Mosolyog, ekkor elkezdi végre kibontani a haját is, ami eddig fonatban omlott alá. A kérdésre hunyorogva pillant a férfi szemébe, eszébe juttatva azt a nagyon "kedves" fogadtatást. Pár másodpercig töpreng, mit kellene felelnie, de végül beleegyezik. ~Nem túl barátságosak, de ez jellemző a fajunkra. Egyébként meg megfizettek azért, amit rám erőszakoltak. Most, hogy még kedvem is akad hozzá... Nos, valamiből meg kell élni.~ Jobb kezét nyújtja kissé felfelé tartva tenyerét, ezzel tiszteletet adva a másiknak. Ha a másik elfogadja és kezet ráznak, akkor számára már hivatalos a dolog. Bár feltételezi, hogy ezek itt mind bújják annak a fenekét, akihez az elején bevitték, és nélküle nem döntenek, de reménykedni azért lehet. Körbenéz a kikötőn, néhány idegent lát mozgolódni, de nem túl barátságos szándékkal. Végigfut a hátán a hideg, megrekedve a tarkójában, de nem mutatja idegességét. Nem az zavarja, esetleg megtámadhatják - az őt kémlelő íjászok a tetőn eléggé hozzászoktatták ehhez az érzéshez -, szimplán csak a tömeg, amit sosem szeretett. Tekintetét visszaemeli kísérőjére és türelmetlenül rágcsálja a száját.*
*Az elismeréstől még vidámabb is lesz, összeszedve magában a történteket arra jut, hogy a sok bénázása ellenére a feladatot végül is megoldotta. Leemeli hátáról jobbjával a nagy fegyvert, és a másiknak nyújtja.*
- Nekem ugyan nem kell, semmi elegancia nem kell ennek a lóbálásához. *Mosolyog, ekkor elkezdi végre kibontani a haját is, ami eddig fonatban omlott alá. A kérdésre hunyorogva pillant a férfi szemébe, eszébe juttatva azt a nagyon "kedves" fogadtatást. Pár másodpercig töpreng, mit kellene felelnie, de végül beleegyezik. ~Nem túl barátságosak, de ez jellemző a fajunkra. Egyébként meg megfizettek azért, amit rám erőszakoltak. Most, hogy még kedvem is akad hozzá... Nos, valamiből meg kell élni.~ Jobb kezét nyújtja kissé felfelé tartva tenyerét, ezzel tiszteletet adva a másiknak. Ha a másik elfogadja és kezet ráznak, akkor számára már hivatalos a dolog. Bár feltételezi, hogy ezek itt mind bújják annak a fenekét, akihez az elején bevitték, és nélküle nem döntenek, de reménykedni azért lehet. Körbenéz a kikötőn, néhány idegent lát mozgolódni, de nem túl barátságos szándékkal. Végigfut a hátán a hideg, megrekedve a tarkójában, de nem mutatja idegességét. Nem az zavarja, esetleg megtámadhatják - az őt kémlelő íjászok a tetőn eléggé hozzászoktatták ehhez az érzéshez -, szimplán csak a tömeg, amit sosem szeretett. Tekintetét visszaemeli kísérőjére és türelmetlenül rágcsálja a száját.*
3323. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-12 21:00:53
Üzenet elküldve: 2017-04-12 21:00:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
*A segítség tényleg a legjobbkor jött, de Laor nincs elragadtatva az események ilyetén alakulásától, különös tekintettel a sajátos árukapcsolásra. Annál is inkább, mert a fehér csuhás bűvész hanghordozásából világosan kiérezni azt is, hogy ha nemet mondanak a nagylelkű felajánlásra, Aoneerről és róla azon nyomban megállapítja a mágus, hogy bűnösek Sa'Tereth-i eretnekségben. A lovag és a mágus íjpuskása eközben az újfent megboldogult haramiát vizsgálgatják, ő maga pedig kettesben marad a mágussal. Megítélése szerint elég közelségben ahhoz, hogy a jóféle acél gyorsabb legyen, mint egy rafinált varázslat. Mert jelen állás szerint úgy ítéli meg, hogy segítőikkel is végezniük kell, ha élni akarnak. Faramuci helyzet. Hiszen jól jöhetnek a fehérek, ki tudja mi vár rájuk abban a csehóban? És miért ne blöffölhetne?*
- Eeyr ma reánk mosolygott, hiszen ide vezérelt benneteket. *olyan behízelgő mosolyt villant, amilyet csak bír* És sem én, sem a társam nem szeretné, ha tekintetét elfordítaná rólunk.
*Abból indul ki, hogy fanatikusék nem fognak ragaszkodni hozzá, hogy itt helyben, rituálisan tegyenek hűséget annak a sápadt istenségnek. Ha mégis, még mindig megpróbálhatja elvágni a torkát.
Drenule pedig el fogja ezt az egészet nézni neki. Nagyvonalúbbnak gondolja a tharg istent annál, hogy egy kis füllentésen - és esetleg gyilkosságon - fennakadjon.*
*A segítség tényleg a legjobbkor jött, de Laor nincs elragadtatva az események ilyetén alakulásától, különös tekintettel a sajátos árukapcsolásra. Annál is inkább, mert a fehér csuhás bűvész hanghordozásából világosan kiérezni azt is, hogy ha nemet mondanak a nagylelkű felajánlásra, Aoneerről és róla azon nyomban megállapítja a mágus, hogy bűnösek Sa'Tereth-i eretnekségben. A lovag és a mágus íjpuskása eközben az újfent megboldogult haramiát vizsgálgatják, ő maga pedig kettesben marad a mágussal. Megítélése szerint elég közelségben ahhoz, hogy a jóféle acél gyorsabb legyen, mint egy rafinált varázslat. Mert jelen állás szerint úgy ítéli meg, hogy segítőikkel is végezniük kell, ha élni akarnak. Faramuci helyzet. Hiszen jól jöhetnek a fehérek, ki tudja mi vár rájuk abban a csehóban? És miért ne blöffölhetne?*
- Eeyr ma reánk mosolygott, hiszen ide vezérelt benneteket. *olyan behízelgő mosolyt villant, amilyet csak bír* És sem én, sem a társam nem szeretné, ha tekintetét elfordítaná rólunk.
*Abból indul ki, hogy fanatikusék nem fognak ragaszkodni hozzá, hogy itt helyben, rituálisan tegyenek hűséget annak a sápadt istenségnek. Ha mégis, még mindig megpróbálhatja elvágni a torkát.
Drenule pedig el fogja ezt az egészet nézni neki. Nagyvonalúbbnak gondolja a tharg istent annál, hogy egy kis füllentésen - és esetleg gyilkosságon - fennakadjon.*
3322. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-12 20:17:40
Üzenet elküldve: 2017-04-12 20:17:40
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
*Nem jött össze a varázslat, így egy kicsit mérges. Az emberi énje viszont pozitív, szerinte majd máskor sikerülni fog. Na meg ha nem tudja bekötni az az ork a sebeit, akkor valószínűleg belehalt volna az átokba. Hogy magyarázta volna meg ezt otthon? Na meg mit csinált volna a holttesttel? A racionális énje beismeri, hogy nem volt túl jó ötlet ez a sötételf részéről. De hát mikor volt ő észszerű, és meggondolt? Csak az érzelmei vezérlik, a harag és a düh, a kedvességet és a szeretetet meghagyja az emberi részének.*
3321. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-12 19:48:06
Üzenet elküldve: 2017-04-12 19:48:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
*Kénytelen fél kézzel célozni, de legalább a felhajtott sisakrostélyon kilát. Orrlikait összeszorítja, rácéloz a fekete mágusra, és lő. Nem szórakozik azzal, hogy a fejét, vagy a torkát találja el, egyszerűen bele akarja mélyeszteni a testébe a nyilat, a tüdejébe, a szívébe, a gyomrába, oda ahová épp esik. Ha eltalálja akkor már nem lehet olyan nagy gond, még akkor sem ha az illető mágus épp lovagi vértet visel.
Csak a lövés után jön rá, hogy újdonsült "barátaik" bizony elég nagy rohadékok. Egyrészt meg se próbáltak rálőni a fekete mágusra, pedig az ő egyszerű lövése nem biztos, hogy találni fog. Ha olyan biztos lenne akkor már korábban is megkísérelte volna elsütni a fegyverét a raktár tetején álló férfi irányába, és nem vacakolt volna ennyit a környék felgyújtásával.*
~Minden Sa'Tereth hívőnek el kell tűnnie erről a létről.~ *Ismétli magában és elég viccesnek tartja, hisz épp most ignoráltak teljesen egy Sa'Tereth hívőt, aki az ő drága figyelmük és odaadásuk mellett akár meg is léphetett volna, sőt lehet így is meg fog lépni a francba. Nem katonák annyi biztos.
A véleménye, csak még rosszabb lesz róluk mikor az újabb mágus elkezd alkudozni és téríteni.*
~Anyád.~ *Gondolja, de nem szól semmit. Jobb ha a másikra hagyja a szövegelést addig legalább vele foglalkoznak.
Közben a számszeríjász lejött és bőszen vizsgálgatja azt a gennyes, agyleves tócsát amit mostanra Aoneer vascsizmája körül ver fel az eső. Szerinte nem sok élet van már a fickóban, de nyilván jobban örülne neki, ha a hullát elégetnék, és ha a nyakcsigolyákat elvágnák. Franc se tudja mi történik itt.
Csak akkor szólal meg mikor a másik harcos megpróbálja kihúzni a csizma alól az elhasznált számszeríj lövedéket.
Ha időközben meggyógyult a keze akkor természetesen ő is megpróbál újratölteni, és engedi ezt a másiknak is. Egyszer ma már meglőtték, semmi kedve, hogy meglőjék másodjára is.*
-Arra is rá kéne nézni. *Biccent a sötét mágus felé. Ha él azért, ha meghalt akkor azért. Fejében pedig már azt tervezgeti, miként kéne jelen állapotában feljutnia a raktár tetejére. Lehet a számszeríjász meg tudná csinálni, hisz a raktár tetejéről való leugrás sem olyasmi amire bárki képes, talán a feljutás is megy, de nem örülne, annak, hogy egy potenciálisan reá veszélyes lövész megint pofontávolságon kívülre kerüljön.*
*Kénytelen fél kézzel célozni, de legalább a felhajtott sisakrostélyon kilát. Orrlikait összeszorítja, rácéloz a fekete mágusra, és lő. Nem szórakozik azzal, hogy a fejét, vagy a torkát találja el, egyszerűen bele akarja mélyeszteni a testébe a nyilat, a tüdejébe, a szívébe, a gyomrába, oda ahová épp esik. Ha eltalálja akkor már nem lehet olyan nagy gond, még akkor sem ha az illető mágus épp lovagi vértet visel.
Csak a lövés után jön rá, hogy újdonsült "barátaik" bizony elég nagy rohadékok. Egyrészt meg se próbáltak rálőni a fekete mágusra, pedig az ő egyszerű lövése nem biztos, hogy találni fog. Ha olyan biztos lenne akkor már korábban is megkísérelte volna elsütni a fegyverét a raktár tetején álló férfi irányába, és nem vacakolt volna ennyit a környék felgyújtásával.*
~Minden Sa'Tereth hívőnek el kell tűnnie erről a létről.~ *Ismétli magában és elég viccesnek tartja, hisz épp most ignoráltak teljesen egy Sa'Tereth hívőt, aki az ő drága figyelmük és odaadásuk mellett akár meg is léphetett volna, sőt lehet így is meg fog lépni a francba. Nem katonák annyi biztos.
A véleménye, csak még rosszabb lesz róluk mikor az újabb mágus elkezd alkudozni és téríteni.*
~Anyád.~ *Gondolja, de nem szól semmit. Jobb ha a másikra hagyja a szövegelést addig legalább vele foglalkoznak.
Közben a számszeríjász lejött és bőszen vizsgálgatja azt a gennyes, agyleves tócsát amit mostanra Aoneer vascsizmája körül ver fel az eső. Szerinte nem sok élet van már a fickóban, de nyilván jobban örülne neki, ha a hullát elégetnék, és ha a nyakcsigolyákat elvágnák. Franc se tudja mi történik itt.
Csak akkor szólal meg mikor a másik harcos megpróbálja kihúzni a csizma alól az elhasznált számszeríj lövedéket.
Ha időközben meggyógyult a keze akkor természetesen ő is megpróbál újratölteni, és engedi ezt a másiknak is. Egyszer ma már meglőtték, semmi kedve, hogy meglőjék másodjára is.*
-Arra is rá kéne nézni. *Biccent a sötét mágus felé. Ha él azért, ha meghalt akkor azért. Fejében pedig már azt tervezgeti, miként kéne jelen állapotában feljutnia a raktár tetejére. Lehet a számszeríjász meg tudná csinálni, hisz a raktár tetejéről való leugrás sem olyasmi amire bárki képes, talán a feljutás is megy, de nem örülne, annak, hogy egy potenciálisan reá veszélyes lövész megint pofontávolságon kívülre kerüljön.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5240-5259