//Megérkezés//
*Ryrroshvar szája sarka megremeg egy pillanatra, amikor hallgatja Minasyn kiselőadását a testvéreiről.
Szinte alig bírja visszatartani, hogy ne nevesse el magát. Hát ez nem várt fordulat, annyi szent. De sikerül tartania magát, akár egy úriember, és a lányba továbbra is belekarolva sétál tovább a kijelölt cél felé.*
- Az ember szeretni szokta a testvéreit. *jegyzi csak meg, úgy mellékesen, és nem firtatja tovább ezt a témát egyelőre. Amíg nem muszáj, addig nem mondja el, hogy ismeri az ikreket. Ha pedig úgy dönt, hogy elmondja, éppen időben fogja még ahhoz, hogy ne tűnjön lehetőleg hazugnak. Na meg erre is van már egy kész terve. Még nem teljes, de lassan kibontakozik már a fejében.
Az idősebb Minasyn témája viszont furcsán mélyen érinti a férfit. Nem is néz a kis vörösre, miközben róla beszél.*
- Más volt az illendő? *kérdez vissza, habár nagyjából érti mire gondol a lány, csak nehezére esik ezt elhinni.*
- Talán... én mesélhetek majd a nagyanyádról, ha szeretnéd. *mosolyog a lányra. Aztán ismét előre pillant az útra.*
- Tudod, nem sokkal volt fiatalabb nálam. Ez pedig azt jelenti, hogy én sem vagyok túlzottan fiatal. Ez zavar Téged? *kérdezi csöndesen, de illendően érdeklődve. Persze nem fejti ki, hogy miért kéne ennek zavarnia a lányt, de hát sosem lehet tudni. Főleg így, hogy gyakorlatilag a nagyapja lehetne, mégis olyan fiatalos és jóképű, akár egy huszonéves ifjú.*
- Igen, az lesz az. *mondja a közeledő fények felé pillantva. Alighanem néhány perc múlva már oda is érnek.*