Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-06-03 16:08:28
Üzenet elküldve: 2013-06-03 16:08:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 351
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 351
Játékstílus: Szelíd
*Megállnak tanakodni a Kikötő nyüzsgésében. Talán nem a legjobb hely ez ehhez, de nem keresgélhetnek egész álló nap nyugodt és beszélgetésre alkalmas helyet.
Nem éri nagy meglepetés, amikor Lucien halálra váltan nevezi meg a kastélyt és mond róla pár ócska sztereotípiát. Dhunamella biztos benne, hogy csak egy elhagyatott kastély, tele felfedezésre váró rejtelmekkel és nem az olyanoknak való, mint ez a remegős emberke. Talán pont ezért kelti fel érdeklődését. Ugyan tényleg fáradt egy kicsit, de semmi kedve ahhoz, hogy szegény Caram egész nap utána rohangásszon és ne tudja "élvezni az életet". Mielőtt még szóba hozná a kastélylátogatást, egy dolgot nem hagyhat figyelmen kívül.*
- Ismerjük már a jó öreg Rumos Rókát. A kérdés szerintem nem igazán fogadói szobára vonatkozott. *Magabiztosan Caramra pillant, reméli, hogy azért ezzel a kijelentéssel nem csinál hülyét magából, de barátnője miért lenne kíváncsi arra, hogy merre van szabad fogadói szoba, ha előző este pont egy fogadóban szálltak meg?
Visszatér eredeti gondolatához.*
- Szerintem érdemes lenne szemügyre venni ezt a Grombar kastélyt. *Biztos benne, hogy társnője nem fog erősen tiltakozni a kis kiruccanás ellen, viszont abban biztos, hogy Lucien heves tiltakozásba fog kezdeni.*
Nem éri nagy meglepetés, amikor Lucien halálra váltan nevezi meg a kastélyt és mond róla pár ócska sztereotípiát. Dhunamella biztos benne, hogy csak egy elhagyatott kastély, tele felfedezésre váró rejtelmekkel és nem az olyanoknak való, mint ez a remegős emberke. Talán pont ezért kelti fel érdeklődését. Ugyan tényleg fáradt egy kicsit, de semmi kedve ahhoz, hogy szegény Caram egész nap utána rohangásszon és ne tudja "élvezni az életet". Mielőtt még szóba hozná a kastélylátogatást, egy dolgot nem hagyhat figyelmen kívül.*
- Ismerjük már a jó öreg Rumos Rókát. A kérdés szerintem nem igazán fogadói szobára vonatkozott. *Magabiztosan Caramra pillant, reméli, hogy azért ezzel a kijelentéssel nem csinál hülyét magából, de barátnője miért lenne kíváncsi arra, hogy merre van szabad fogadói szoba, ha előző este pont egy fogadóban szálltak meg?
Visszatér eredeti gondolatához.*
- Szerintem érdemes lenne szemügyre venni ezt a Grombar kastélyt. *Biztos benne, hogy társnője nem fog erősen tiltakozni a kis kiruccanás ellen, viszont abban biztos, hogy Lucien heves tiltakozásba fog kezdeni.*
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-06-02 20:20:56
Üzenet elküldve: 2013-06-02 20:20:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Esalun Uhedos//
*A sötét szemeket azonnal megragadják a fekete bőrre rajzolt jelek.*
- Hallod, valaki összefirkálta az oldalad. *Jegyzi meg, halkan kuncogva. Hamar fölpattan, ahogy látja, hogy a férfi is föltápászkodni próbál. Segítene neki, de az ő magasságával nem sokat ér. Nem kérdez rá, hogy miért ne hívjon senkit. Valami csalafintaságot érez a dologban. Majd ha már mentesek lesznek a tömegtől, rákérdez. Mikor a fekete férfi végre lábra áll, Daria csak akkor látja, hogy mennyire nem tud neki segíteni.*
- Hűha, te aztán jó nagyra nőttél, kis barátom!
*Kiált fel meglepettségében, aztán lassan megindul a férfi mellett.*
- Van egy olyan sejtésem, hogy minél kisebb utcákon kéne haladnunk. Jó a megérzésem? *kérdezi a sebesülttől, de nem néz rá, az előttük lévő utat fürkészi. Lassan halad, hogy új társa tudja tartani a lépést.
Amikor a zsúfolt kikötő széléhez érnek, szinte ösztönszerűen fordul le, és egy utcával beljebb megy. Itt kevesebb az ember, könnyebben is tudnak haladni, és kevesebb a szem is, amely rájuk tapadhat.*
- Mindjárt ott vagyunk, már nincs sok hátra. *Biztatja a számára óriás termetű férfit.*
*A sötét szemeket azonnal megragadják a fekete bőrre rajzolt jelek.*
- Hallod, valaki összefirkálta az oldalad. *Jegyzi meg, halkan kuncogva. Hamar fölpattan, ahogy látja, hogy a férfi is föltápászkodni próbál. Segítene neki, de az ő magasságával nem sokat ér. Nem kérdez rá, hogy miért ne hívjon senkit. Valami csalafintaságot érez a dologban. Majd ha már mentesek lesznek a tömegtől, rákérdez. Mikor a fekete férfi végre lábra áll, Daria csak akkor látja, hogy mennyire nem tud neki segíteni.*
- Hűha, te aztán jó nagyra nőttél, kis barátom!
*Kiált fel meglepettségében, aztán lassan megindul a férfi mellett.*
- Van egy olyan sejtésem, hogy minél kisebb utcákon kéne haladnunk. Jó a megérzésem? *kérdezi a sebesülttől, de nem néz rá, az előttük lévő utat fürkészi. Lassan halad, hogy új társa tudja tartani a lépést.
Amikor a zsúfolt kikötő széléhez érnek, szinte ösztönszerűen fordul le, és egy utcával beljebb megy. Itt kevesebb az ember, könnyebben is tudnak haladni, és kevesebb a szem is, amely rájuk tapadhat.*
- Mindjárt ott vagyunk, már nincs sok hátra. *Biztatja a számára óriás termetű férfit.*
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-06-02 19:38:10
Üzenet elküldve: 2013-06-02 19:38:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Daria Methilie//
* Ahogy a lány csivitel körülötte, békét idéz. Érzi, ahogy elnehezülnek a szemei, de hirtelen észbe kap. Most nem alhat el. Némán tűri, ahogy a lány a sebei köré tapadt sarat tisztogatja bőréről. Fájdalmairól, csak össze-összeránduló arca tanúskodik. Ahogy a kosz eltűnik testéről, oldalán és vállain láthatóvá válnak a most szinte fénytelen, halovány jelek és az obszidiánt idéző bőr alatt feszülő izomkötegek. Egy darabig eltart amíg a lány végez, ezt a fekete ember próbálja minél jobban kihasználni. Szemét nyitva tartja, de befelé koncentrál. Még nem tudta eltanulni, hogy gyógyítsa magát, de belső erejének áramlásait már tudta némileg irányítani. Minden csepp erejét elkezdte egyetlen pontba, egyetlen kútba gyűjteni, hogy meríthessen belőle amikor itt az ideje. Ez az idő hamarosan el is jön, a lány kérdése nyomán. Lassan megmozdítja fejét és bólint. *
- Megpróbálom. De ne hívj senkit!
* Fél még több embernek tudtára adni itt létét. Még nem tudja, hogy kifutott-e a gálya. Ha keresik, még egyszer nem tudna elmenekülni. Most biztosan nem. Megfordul fejében, hogy segítséget kérjen a felálláshoz és a járáshoz, de hamar rájön, hogy súlyát a lány apró teste talán el se bírná. Mikor már a lány nem törölgeti, cselekvésre szánja el magát. Nehézkesen a hasára fordul. Előbb karjaival tolja fel magát, majd lábait is teste alá húzza. Kínzóan lassan tud csak négykézlábra emelkedni. Innen először megpróbál saját erejéből lábra állni, de fél úton kiszalad erőtlen lába alól a talaj és visszarogy a térdére. *
- Kellene valami...
* De mielőtt befejezné a mondatot, meg is látja azt ami most hasznára válhat. Újra kézbe veszi a szigonynyelet és törött végével lefelé fordítva a földbe döfi. Bár a part talaja nem a legtömörebb, de mégis ad annyi támasztékot a bot, hogy fel tudjon állni végre. Ekkor tapasztalja csak igazán, hogy a megmentője mennyire apró. Talán ha fele akkora mint ő maga. Két kézzel a botot markolva, részben arra támaszkodva tesz néhány tétova lépést a fövényen fölfelé. *
- Igen, menni fog. Vezess, kérlek!
* Aztán ha a lány elindul, követi amennyire csak erejéből telik. Nem panaszkodik és nem bámészkodik, csak magában fohászkodik azért, hogy senkinek ne szúrjon szemet.*
* Ahogy a lány csivitel körülötte, békét idéz. Érzi, ahogy elnehezülnek a szemei, de hirtelen észbe kap. Most nem alhat el. Némán tűri, ahogy a lány a sebei köré tapadt sarat tisztogatja bőréről. Fájdalmairól, csak össze-összeránduló arca tanúskodik. Ahogy a kosz eltűnik testéről, oldalán és vállain láthatóvá válnak a most szinte fénytelen, halovány jelek és az obszidiánt idéző bőr alatt feszülő izomkötegek. Egy darabig eltart amíg a lány végez, ezt a fekete ember próbálja minél jobban kihasználni. Szemét nyitva tartja, de befelé koncentrál. Még nem tudta eltanulni, hogy gyógyítsa magát, de belső erejének áramlásait már tudta némileg irányítani. Minden csepp erejét elkezdte egyetlen pontba, egyetlen kútba gyűjteni, hogy meríthessen belőle amikor itt az ideje. Ez az idő hamarosan el is jön, a lány kérdése nyomán. Lassan megmozdítja fejét és bólint. *
- Megpróbálom. De ne hívj senkit!
* Fél még több embernek tudtára adni itt létét. Még nem tudja, hogy kifutott-e a gálya. Ha keresik, még egyszer nem tudna elmenekülni. Most biztosan nem. Megfordul fejében, hogy segítséget kérjen a felálláshoz és a járáshoz, de hamar rájön, hogy súlyát a lány apró teste talán el se bírná. Mikor már a lány nem törölgeti, cselekvésre szánja el magát. Nehézkesen a hasára fordul. Előbb karjaival tolja fel magát, majd lábait is teste alá húzza. Kínzóan lassan tud csak négykézlábra emelkedni. Innen először megpróbál saját erejéből lábra állni, de fél úton kiszalad erőtlen lába alól a talaj és visszarogy a térdére. *
- Kellene valami...
* De mielőtt befejezné a mondatot, meg is látja azt ami most hasznára válhat. Újra kézbe veszi a szigonynyelet és törött végével lefelé fordítva a földbe döfi. Bár a part talaja nem a legtömörebb, de mégis ad annyi támasztékot a bot, hogy fel tudjon állni végre. Ekkor tapasztalja csak igazán, hogy a megmentője mennyire apró. Talán ha fele akkora mint ő maga. Két kézzel a botot markolva, részben arra támaszkodva tesz néhány tétova lépést a fövényen fölfelé. *
- Igen, menni fog. Vezess, kérlek!
* Aztán ha a lány elindul, követi amennyire csak erejéből telik. Nem panaszkodik és nem bámészkodik, csak magában fohászkodik azért, hogy senkinek ne szúrjon szemet.*
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-06-02 19:03:38
Üzenet elküldve: 2013-06-02 19:03:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Esalun Uhedos//
*Próbálja felébreszteni az előtte fekvő óriást, de eleinte teljesen hiába teszi. Már épp kezdené feladni, megunni az eredménytelen jó-cselekedetet, amikor a férfi köhögve hörögve vizet köp a puha homokra. Daria gyorsan ugrik félre a megforduló, nehéz test útjából.*
- Óvatosan, rám ne feküdj! *Kiált fel, de hangjában nincs igazából semmi vádló. Fülébe eljutnak az ismeretlen nyelv szavai, bár minthogy nem érti, nem tud vele mit kezdeni.*
- Mit motyogsz, te jótét lélek? Ja, hogy segítsek? Persze, hogy segítek. Csak kicsit nehéz vagy te nekem.
*Minthogy zavarban van a pórul járt férfi előtt, ezért folyamatosan beszél. Ahogy térdel, borvörös ruhájának legfelső anyagát felhajtja, alóla a sok fehér alsószoknya egyikéből tép le egy széles csíkot, de nem vizezi be, csak a fekete bőrre ragadt homokot távolítja el a sebek körül. Minthogy itt a folyó vize mégis csak tele van kosszal, nem szívesen mosná ki itt a sebeket.*
- Hogy érzed magad? Tudsz járni? El kell mennünk valami tisztább helyre.
*Próbálja csak a lényeget közölni a fekvővel, nem akarja leterhelni mindenféle mellékes információkkal.*
-Ha kell, hívok segítséget a kikötőből.
*Próbálja felébreszteni az előtte fekvő óriást, de eleinte teljesen hiába teszi. Már épp kezdené feladni, megunni az eredménytelen jó-cselekedetet, amikor a férfi köhögve hörögve vizet köp a puha homokra. Daria gyorsan ugrik félre a megforduló, nehéz test útjából.*
- Óvatosan, rám ne feküdj! *Kiált fel, de hangjában nincs igazából semmi vádló. Fülébe eljutnak az ismeretlen nyelv szavai, bár minthogy nem érti, nem tud vele mit kezdeni.*
- Mit motyogsz, te jótét lélek? Ja, hogy segítsek? Persze, hogy segítek. Csak kicsit nehéz vagy te nekem.
*Minthogy zavarban van a pórul járt férfi előtt, ezért folyamatosan beszél. Ahogy térdel, borvörös ruhájának legfelső anyagát felhajtja, alóla a sok fehér alsószoknya egyikéből tép le egy széles csíkot, de nem vizezi be, csak a fekete bőrre ragadt homokot távolítja el a sebek körül. Minthogy itt a folyó vize mégis csak tele van kosszal, nem szívesen mosná ki itt a sebeket.*
- Hogy érzed magad? Tudsz járni? El kell mennünk valami tisztább helyre.
*Próbálja csak a lényeget közölni a fekvővel, nem akarja leterhelni mindenféle mellékes információkkal.*
-Ha kell, hívok segítséget a kikötőből.
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-06-02 18:39:42
Üzenet elküldve: 2013-06-02 18:39:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Daria Methilie//
* Eleinte nem jutnak el hozzá a tündér szavai. Mint ahogy semmi ami a külvilágban történik. Tudata magára zárta az ajtókat, hogy megóvja önmagát. Álmában messzi földeken jár. Homokos pusztán vág át gyermekként s egy rongyokba öltözött férfi nyomában magas bércre hág. Romok között, dohos pincében fekszik, hogy szél fütyül a fal repedéseiben. Nehéz vödrökben vizet hord és puszta kézzel tördeli a tűzre valót. Közben hallgat. Hallgatja a rongyos férfi minden szavát, nem bólint, nem felesel. Néha kérdez és mindig tanul.
Valaki megérinti az arcát. Újra és újra. De nem csak megérinti, pofozza. Mint ha magához akarnák téríteni. Különösnek érzi a testét, könnyűnek, mozdulni mégse tud. Önnön elméjének börtönében van, ennek viszont tudatára ébred. Megfeszíti akaratát, próbálja mozdítani testét. De nehéz elérnie saját izmait.
Megérinti valaki a kezét, sikerül aprót rándítani ujjain. Lassan közelít a felszínhez. Már érzi tagjait. Tüdejéből halk sóhajjal kísérve távozik a levegő, majd az a kevés víz is a felszínre tör amit lenyelt. Vizet öklendve, levegőért küzdve húzza maga alá a karjait és feltolja magát. Mikor vizet már nem köhög fel, a hátára fordul. Keze lassan elengedi a törött botot, az tompa puffanással fordul ki ujjai közül és esik a homokba. Szemeit összehúzza, még bántja a reggeli fény, de már tudatában van, a másiknak. Lassan felé fordítja fejét. Szája félig nyitva, még mindig nehezen kap levegőt. Az apró lányra néz, szemében félelem és fájdalom ül. Lassan elér tudatáig a testét borító sebekből sugárzó fájdalom is. Próbálja összeszedni maradék erejét, nehézkesen formálja szavait. Először anyanyelvén szólal meg, de azt talán egész Lanawin földjén nem beszéli más. Megnyálazza kicserepesedett száját és megerőlteti rég nem használt hangszálait, de csak egyetlen szót tud kipréselni magából. *
- Segíts!
* Eleinte nem jutnak el hozzá a tündér szavai. Mint ahogy semmi ami a külvilágban történik. Tudata magára zárta az ajtókat, hogy megóvja önmagát. Álmában messzi földeken jár. Homokos pusztán vág át gyermekként s egy rongyokba öltözött férfi nyomában magas bércre hág. Romok között, dohos pincében fekszik, hogy szél fütyül a fal repedéseiben. Nehéz vödrökben vizet hord és puszta kézzel tördeli a tűzre valót. Közben hallgat. Hallgatja a rongyos férfi minden szavát, nem bólint, nem felesel. Néha kérdez és mindig tanul.
Valaki megérinti az arcát. Újra és újra. De nem csak megérinti, pofozza. Mint ha magához akarnák téríteni. Különösnek érzi a testét, könnyűnek, mozdulni mégse tud. Önnön elméjének börtönében van, ennek viszont tudatára ébred. Megfeszíti akaratát, próbálja mozdítani testét. De nehéz elérnie saját izmait.
Megérinti valaki a kezét, sikerül aprót rándítani ujjain. Lassan közelít a felszínhez. Már érzi tagjait. Tüdejéből halk sóhajjal kísérve távozik a levegő, majd az a kevés víz is a felszínre tör amit lenyelt. Vizet öklendve, levegőért küzdve húzza maga alá a karjait és feltolja magát. Mikor vizet már nem köhög fel, a hátára fordul. Keze lassan elengedi a törött botot, az tompa puffanással fordul ki ujjai közül és esik a homokba. Szemeit összehúzza, még bántja a reggeli fény, de már tudatában van, a másiknak. Lassan felé fordítja fejét. Szája félig nyitva, még mindig nehezen kap levegőt. Az apró lányra néz, szemében félelem és fájdalom ül. Lassan elér tudatáig a testét borító sebekből sugárzó fájdalom is. Próbálja összeszedni maradék erejét, nehézkesen formálja szavait. Először anyanyelvén szólal meg, de azt talán egész Lanawin földjén nem beszéli más. Megnyálazza kicserepesedett száját és megerőlteti rég nem használt hangszálait, de csak egyetlen szót tud kipréselni magából. *
- Segíts!
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-06-02 18:13:22
Üzenet elküldve: 2013-06-02 18:13:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Esalun Uhedos//
*Épp csak hajnalodik, de ő már ébren van. Mostanában nehezen alszik. Rémálmok kísértik. Új szokásává vált, hogy a parton tesz reggeli sétákat, ettől mindig kitisztul a feje. Most is friss léptekkel halad végig a már zsibongó kikötőn. A halszag megcsapja orrát, kicsit grimaszol, egyébként nem törődik vele, már megszokta itt tartózkodása alatt. A nyüzsgés hangjai lassacskán elmaradoznak, ahogy egyre közelebb ér a homokos partrészhez, ahol ilyenkor, kora reggel aligha mászkálnak emberek. Lovát, Pipacsot messze maga mögött hagyta egy barátjánál, biztonságban. Azóta gyalog jár. A föltépett, borvörös ruha hosszú sávban maga alá gyűjti a homokot, elsimítja a meztelen kis lábak nyomát. A sós tengerillat betölti Daria tüdejét, a tündérlány végtelenül békésnek és nyugodtnak érzi magát a kora reggeli Nap sugaraiban. Ez egészen addig tart, amíg meg nem látja azt a furcsa, fekete halmot ott a parton feküdni. A pipacstündér először megtorpan, arcán kíváncsiság ütközik ki, sötét szemei felcsillannak. Közelebb lopódzik a látszólag emberforma lényhez.*
- Hé, Te! Miért itt alszol? És, ha elmos a dagály mi lesz veled? *Kérdezgeti tréfásan a látszólag ember férfit, bár az ilyesmit sosem lehet biztosan tudni.*
- Hmm úgy tűnik, nem nagyon vagy magadnál. *Beszél tovább a földön fekvőhöz. Már épp ott hagyná, amikor látja, hogy sebek tarkítják a fekete bőrt. Talán ezért marad ott mégis.*
- Hát te mit csináltál magaddal? *Fogalma sincs, miért beszélget ilyen kedélyesen az tudattalan fickóval. Mindenesetre mellé térdel, próbálja felkelteni.*
"Ki kell mosni a sebeit, mielőtt elfertőződnek." *Finoman pofozgatja a férfit, hátha magához tér, minthogy a test jóval nagyobb nála, megmozdítani nem igazán tudja. Miközben szólongatja megpróbálja a törött fadarabot kifeszegetni erős markából, hogy legalább ne csapja le őt rögtön, ha esetleg felébredne.*
*Épp csak hajnalodik, de ő már ébren van. Mostanában nehezen alszik. Rémálmok kísértik. Új szokásává vált, hogy a parton tesz reggeli sétákat, ettől mindig kitisztul a feje. Most is friss léptekkel halad végig a már zsibongó kikötőn. A halszag megcsapja orrát, kicsit grimaszol, egyébként nem törődik vele, már megszokta itt tartózkodása alatt. A nyüzsgés hangjai lassacskán elmaradoznak, ahogy egyre közelebb ér a homokos partrészhez, ahol ilyenkor, kora reggel aligha mászkálnak emberek. Lovát, Pipacsot messze maga mögött hagyta egy barátjánál, biztonságban. Azóta gyalog jár. A föltépett, borvörös ruha hosszú sávban maga alá gyűjti a homokot, elsimítja a meztelen kis lábak nyomát. A sós tengerillat betölti Daria tüdejét, a tündérlány végtelenül békésnek és nyugodtnak érzi magát a kora reggeli Nap sugaraiban. Ez egészen addig tart, amíg meg nem látja azt a furcsa, fekete halmot ott a parton feküdni. A pipacstündér először megtorpan, arcán kíváncsiság ütközik ki, sötét szemei felcsillannak. Közelebb lopódzik a látszólag emberforma lényhez.*
- Hé, Te! Miért itt alszol? És, ha elmos a dagály mi lesz veled? *Kérdezgeti tréfásan a látszólag ember férfit, bár az ilyesmit sosem lehet biztosan tudni.*
- Hmm úgy tűnik, nem nagyon vagy magadnál. *Beszél tovább a földön fekvőhöz. Már épp ott hagyná, amikor látja, hogy sebek tarkítják a fekete bőrt. Talán ezért marad ott mégis.*
- Hát te mit csináltál magaddal? *Fogalma sincs, miért beszélget ilyen kedélyesen az tudattalan fickóval. Mindenesetre mellé térdel, próbálja felkelteni.*
"Ki kell mosni a sebeit, mielőtt elfertőződnek." *Finoman pofozgatja a férfit, hátha magához tér, minthogy a test jóval nagyobb nála, megmozdítani nem igazán tudja. Miközben szólongatja megpróbálja a törött fadarabot kifeszegetni erős markából, hogy legalább ne csapja le őt rögtön, ha esetleg felébredne.*
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-06-02 13:44:30
Üzenet elküldve: 2013-06-02 13:44:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
*Változik a táj, eltűnnek a szabadságot jelképező természeti objektumok, lassanként beérnek a kikötő nyüzsgő életébe. Lucien maga nem tudja, melyik a jobb. A kinti nyugalom, vagy az itteni nyüzsgés. Mindkettő mellett szól pozitív és negatív érv is, hiszen odakint nincsenek részeg matrózok, akik verekedni akarnak azzal is, aki segítene rajtuk, ámde van farkas.*
- A Grom-Grombar kastély? Ott kísértetek tanyáznak, nem jó hely senkinek.
*Arcán félelem árnya suhan át. Enyhe remegés szalad végig gerincén, ahogy eszébe jut a sok történet, amit hallott a kastélyba érő, de onnan vissza nem térő személyekről. Szellemek, szörnyek és minden furcsaság van ott, csak a jó ég tudja, mi igaz, s mi öli meg azt, aki betér...*
- Hát, a Rumos Rókalyuk nincs messze, ott kényelmes szobákat találni.
*Az egyetlen igazi fogadó a környéken, amit annyira nem leptek el a matrózok. Közben még azon is jár az esze, hogy magukkal akarják-e vinni őt, vagy talán engedik, hogy hazamenjen. Hiszen szó sem esett a sorsáról, azt pedig jó volna tudni, hogy meddig kell velük maradnia.*
- A Grom-Grombar kastély? Ott kísértetek tanyáznak, nem jó hely senkinek.
*Arcán félelem árnya suhan át. Enyhe remegés szalad végig gerincén, ahogy eszébe jut a sok történet, amit hallott a kastélyba érő, de onnan vissza nem térő személyekről. Szellemek, szörnyek és minden furcsaság van ott, csak a jó ég tudja, mi igaz, s mi öli meg azt, aki betér...*
- Hát, a Rumos Rókalyuk nincs messze, ott kényelmes szobákat találni.
*Az egyetlen igazi fogadó a környéken, amit annyira nem leptek el a matrózok. Közben még azon is jár az esze, hogy magukkal akarják-e vinni őt, vagy talán engedik, hogy hazamenjen. Hiszen szó sem esett a sorsáról, azt pedig jó volna tudni, hogy meddig kell velük maradnia.*
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-05-31 23:38:07
Üzenet elküldve: 2013-05-31 23:38:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Kicsit megnyugszik, amikor a kikötőbe érnek, ám a rosszkedv árnyéka nem akar távozni. Úgy tűnik, egy darabig ő maga sem fog, foglyul ejtette ez a város és a környéke.
Mindezek ellenére igyekszik visszanyerni udvarias énjét, annak ellenére is, hogy ez a Lucien, mint kiderül, nem az orvostudományok felülmúlhatatlan tudósa. Még ha nem is foglalkozna Mellával, talán tudna ajánlani valakit maga helyett.*
Valószínűleg itt maradunk egy darabig, úgyhogy nagyjából minden érdekel *teszi hozzá barátnője szavaihoz, majd kérdő pillantást vet a lányra, észrevéve, hogy valami nincs rendben.* Lehet, hogy inkább haza kellene mennünk, fáradtnak tűnsz. Erről jut eszembe *furdul ismét Lucienhez*, nem tud véletlenül kiadó szobáról vagy házról a környéken?
Mindezek ellenére igyekszik visszanyerni udvarias énjét, annak ellenére is, hogy ez a Lucien, mint kiderül, nem az orvostudományok felülmúlhatatlan tudósa. Még ha nem is foglalkozna Mellával, talán tudna ajánlani valakit maga helyett.*
Valószínűleg itt maradunk egy darabig, úgyhogy nagyjából minden érdekel *teszi hozzá barátnője szavaihoz, majd kérdő pillantást vet a lányra, észrevéve, hogy valami nincs rendben.* Lehet, hogy inkább haza kellene mennünk, fáradtnak tűnsz. Erről jut eszembe *furdul ismét Lucienhez*, nem tud véletlenül kiadó szobáról vagy házról a környéken?
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-05-31 15:02:12
Üzenet elküldve: 2013-05-31 15:02:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 351
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 351
Játékstílus: Szelíd
*Lassan átérnek a kikötőbe. A sziklaszirtek csendessége valahogy megnyugtatóbbnak hatott, de a városi élet sokkal kényelmesebb - és neki viszont most erre van szüksége.
A férfiról kiderült, hogy az ittas matrózok isápolásán kívül nem sok dolga akad. Dhunamella halálra unná magát a helyében, nem csoda, hogy ez a férfi ilyen félénk természetű.
Talán ez a Lucien Markam megérdemel egy választ. Hiszen ha majd esetleg a segítségére fog szorulni, akkor ennyit megérdemel még ő is.*
- Éppen valami látnivalót kerestünk ezen a vidéken. A barátnőm szerint *int Caram felé* van erre felé valami kastély. Tud valamit ajánlani? *Kicsit furcsán érzi magát emellett a báránylelkű fickó mellett. Nagyjából egy karmozdításába kerülne és már nem is élne. De egyenlőre nem tervezi eltenni láb alól, hiszen tényleg szükségük lehet rá.
Viszont előbb mindent meg akar tudni róla. Ugyan az nem lesz könnyű, mert megfélemlítéssel nem akarja kiszedni belőle például a múltját. Hiszen ki tudja, lehet, hogy kém? Na de ki kémkedne pont Caram és Mella után?
Egy idő tán fáradni kezd, talán ez is hozzájárul ehhez az "átokhoz"? Lepillant a hasára és tudatán kívül a kezét is óvatosan ráteszi. Reggel óta ugyan nem sokat nőtt, de megint zavaró kezd lenni ez a szűk páncélozott ruha. De leginkább most valami ehetőre van szüksége.*
- Na és most merre? *Leginkább barátnőjéhez intézi ezt a kérdést és igencsak elcsodálkozna, ha a férfi válaszolna.*
A férfiról kiderült, hogy az ittas matrózok isápolásán kívül nem sok dolga akad. Dhunamella halálra unná magát a helyében, nem csoda, hogy ez a férfi ilyen félénk természetű.
Talán ez a Lucien Markam megérdemel egy választ. Hiszen ha majd esetleg a segítségére fog szorulni, akkor ennyit megérdemel még ő is.*
- Éppen valami látnivalót kerestünk ezen a vidéken. A barátnőm szerint *int Caram felé* van erre felé valami kastély. Tud valamit ajánlani? *Kicsit furcsán érzi magát emellett a báránylelkű fickó mellett. Nagyjából egy karmozdításába kerülne és már nem is élne. De egyenlőre nem tervezi eltenni láb alól, hiszen tényleg szükségük lehet rá.
Viszont előbb mindent meg akar tudni róla. Ugyan az nem lesz könnyű, mert megfélemlítéssel nem akarja kiszedni belőle például a múltját. Hiszen ki tudja, lehet, hogy kém? Na de ki kémkedne pont Caram és Mella után?
Egy idő tán fáradni kezd, talán ez is hozzájárul ehhez az "átokhoz"? Lepillant a hasára és tudatán kívül a kezét is óvatosan ráteszi. Reggel óta ugyan nem sokat nőtt, de megint zavaró kezd lenni ez a szűk páncélozott ruha. De leginkább most valami ehetőre van szüksége.*
- Na és most merre? *Leginkább barátnőjéhez intézi ezt a kérdést és igencsak elcsodálkozna, ha a férfi válaszolna.*
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-05-31 10:53:21
Üzenet elküldve: 2013-05-31 10:53:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Eljött végre AZ éjszaka. Már harmadik napja vesztegelt a gálya a kikötőben, s az őrök figyelme végre lankadni látszott. Csak egy volt lenn a fedélközben, az is már elkókadt a rumtól. A fedélzeten lévő kevesek hangja még hallatszott a távolból, de már az ő mulatozásuk is csitulni látszott. Bár már lassan hajnalodott, de a partra szállt tagjai a legénységnek messze jártak és úgy tűnt nem is áll szándékukban még visszatérni. A kattanás szinte nem is hallatszott. Még az alacsony férfi körül szendergő rabszolgák se moccantak meg a zajra. Hangtalanul kisiklik helyéről. Úgy mozog akár egy árny, ahogy a mellette üllő elé kuporodik. A fekete férfi szemei csukva vannak. Ha nem izzanak haloványan a bőrére rót jelek, szinte nem is lehetne észrevenni a sötét fedélközben. Az alacsony férfi a másik szájára szorítja a kezét. Annak szemei felpattannak de se nem szól, se nem mozdul. A kuporgó felemeli kezét és néma beszéddel jeleket formál a másik arca előtt. "Velem tartasz testvér?" így szól az üzenet. A fekete óriás, mert a másikhoz képest tényleg az, némán bólint és béklyóit a másik felé fordítja. Annál csak két apró fémszilánk van, amit fáradságos munkával szerzett meg, a gályán töltött hónapok alatt, de neki bőven elég ennyi is, hogy ilyen egyszerű béklyókat kinyisson. Csöndben lopóznak végig a többi rabszolga között. Se idejük, se lehetőségük nincs mindet felszabadítani, de igazán szándékukban sem áll. Ketten feltűnés nélkül elszökhetnek, kétszázan már nem. Az őrtől csak egy rács s egy ajtó választja el őket, de szinte semmit sem érnek. Az apró férfi úgy nyitja ki mindkettőt, mint ha nem is lenne rajtuk zár. A fekete férfi szorításában az őr hamar mély álomba szenderül. Nem egy bonyolult technika. Csak jó helyen kell szorítani és tudni, mikor engedjen az ember a szorításán. A férfi nem volt tolvaj soha, de tudja, hogy a fedélzeten fegyveresekkel is összefuthatnak. Épp ezért kapcsolja le az alkarvédőket az őrről és csatolja a saját karjára miközben felfelé haladnak.
Sajnos a fedélzeten már nem megy minden olyan simán mint szerették volna. Épp elkezdik leereszteni a menekülésre szánt csónakot amikor a legénység egyik nem eléggé részeg tagja úgy dönt ideje könnyíteni magán. Beletelik néhány pillanatba, mire felfogja mi történik és még épp el tudja kiáltani magát, mielőtt a páros kisebbik tagja egy hirtelen felkapott vödörrel el nem hallgattatja, bár nem véglegesen. A kis ember sietségre ösztökéli társát, de az már tudja, hogy ha így folytatják, nem menekülhetnek. Megragadja társát és behajítja a csónakba. Két gyors mozdulat és a csónak a saját súlyától hajtva zuhan a vízbe. Még látja, ahogy a fekete óriás utoljára lepillant rá. Bár megformálja a szavakat, a kiáltozás elnyomja hangját. Mégis tudja mit üzent a fedélzeten maradott. *
- Menj testvér, vár a szabadságod!
* Éveken keresztül fogja kísérteni ez a néhány szó, már most tudja. Evezni kezd és a fekete ember elfordul a víztől. A néhány lépés és a fedélzetről megkaparint egy kint felejtett szigonyt. Ellenfelei szablyákkal, szigonyokkal és husángokkal rontanak rá. Kiváló harcosnak tartja magát, de tisztában van vele, hogy ennyivel nem tud elbánni. Ölni nem akar, talán ez is közre játszik vereségében. A szigonyt úgy forgatja mint ha teste része lenne. Izzó tetoválásokkal, obszidián bőrével, fakó szemével olyan akár egy démon ahogy a fedélzeten csapást csapás után oszt. Ám lassan támadói felőrlik erejét. Előbb csak egy-egy ütés éri el, majd egyre többi. Mire a szigony vége eltörik és már csak egy bot van a kezében, addigra már számtalan sebből vérzik és szinte teljesen a korláthoz van szorítva. Még próbál kitartani, de végül összerogy a sebek terhe alatt. Még utoljára megpróbál felegyenesedni, de csak félig sikerül. Ezt a pillanatot választja egyik támadója, hogy végső csapást vigyen be, amely át is sodorja a fekete embert a korláton és elnyelik a sötét hullámok. Testét nem keresik, csak egy rabszolga volt és már várja őket vissza az ital és a függőágy.
A hajnal a kikötőn túl, a fövényen éri az eszméletlen férfit. Testét megannyi seb és iszap borítja. Jobbjával még mindig görcsösen markolja a törött szigonynyelet. Talán utolsó gondolata, hogy vajon barátja megmenekült-e. És vajon ő megmenekül-e? *
Sajnos a fedélzeten már nem megy minden olyan simán mint szerették volna. Épp elkezdik leereszteni a menekülésre szánt csónakot amikor a legénység egyik nem eléggé részeg tagja úgy dönt ideje könnyíteni magán. Beletelik néhány pillanatba, mire felfogja mi történik és még épp el tudja kiáltani magát, mielőtt a páros kisebbik tagja egy hirtelen felkapott vödörrel el nem hallgattatja, bár nem véglegesen. A kis ember sietségre ösztökéli társát, de az már tudja, hogy ha így folytatják, nem menekülhetnek. Megragadja társát és behajítja a csónakba. Két gyors mozdulat és a csónak a saját súlyától hajtva zuhan a vízbe. Még látja, ahogy a fekete óriás utoljára lepillant rá. Bár megformálja a szavakat, a kiáltozás elnyomja hangját. Mégis tudja mit üzent a fedélzeten maradott. *
- Menj testvér, vár a szabadságod!
* Éveken keresztül fogja kísérteni ez a néhány szó, már most tudja. Evezni kezd és a fekete ember elfordul a víztől. A néhány lépés és a fedélzetről megkaparint egy kint felejtett szigonyt. Ellenfelei szablyákkal, szigonyokkal és husángokkal rontanak rá. Kiváló harcosnak tartja magát, de tisztában van vele, hogy ennyivel nem tud elbánni. Ölni nem akar, talán ez is közre játszik vereségében. A szigonyt úgy forgatja mint ha teste része lenne. Izzó tetoválásokkal, obszidián bőrével, fakó szemével olyan akár egy démon ahogy a fedélzeten csapást csapás után oszt. Ám lassan támadói felőrlik erejét. Előbb csak egy-egy ütés éri el, majd egyre többi. Mire a szigony vége eltörik és már csak egy bot van a kezében, addigra már számtalan sebből vérzik és szinte teljesen a korláthoz van szorítva. Még próbál kitartani, de végül összerogy a sebek terhe alatt. Még utoljára megpróbál felegyenesedni, de csak félig sikerül. Ezt a pillanatot választja egyik támadója, hogy végső csapást vigyen be, amely át is sodorja a fekete embert a korláton és elnyelik a sötét hullámok. Testét nem keresik, csak egy rabszolga volt és már várja őket vissza az ital és a függőágy.
A hajnal a kikötőn túl, a fövényen éri az eszméletlen férfit. Testét megannyi seb és iszap borítja. Jobbjával még mindig görcsösen markolja a törött szigonynyelet. Talán utolsó gondolata, hogy vajon barátja megmenekült-e. És vajon ő megmenekül-e? *
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-05-22 20:46:42
Üzenet elküldve: 2013-05-22 20:46:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A fedélzeten emberek tömege rohangál körülötte, de ő háttal mindenkinek a korlátnak támaszkodva áll és élvezi a nyugalmat. Bár az idő egész meleg az elmúlt napokhoz képest, ő mégis összébb húzza magán vékony leplét. A kikötő lassan kúszik felé, a víz tajtékot ver a hajó tatjánál. A hajó kissé lassít, most már van értelme újra a kiszabadult hajtincseket visszatűzni a hajába.
Gondosan emlékezetébe vési a tájat, hogy majd később lerajzolhassa. Nagyon szépnek találja, ahogy a házak mögött feltűnik a tenger, lustán nyúlik el a látóhatás pereméig. Színe olyan, akár a lány szeme, ott, ahol a nap rásüt, ezüstös árnyalatban fénylik.
Úgyse tudná ilyenre megfesteni.
A szárazföld egyre közeledik, már ki tudja venni a parton rohangáló embereket, akik már a hajó megérkezésére készülnek. Ő már készen áll, hogy partra lépjen ezen a helyen, melyben reméli, hogy új otthonára talál.
A hajó többi utasa, szinte észre sem veszi, nem tűnik ki a tömegből, és ez neki pont így volt ideális. Maribela Lynis egy külső szemlélő számára egy átlagos utazgató nemes asszonynak tűnik, aki gazdag férjétől távol akarja tölteni az idejét.
Pedig a valóság teljesen más. Maribela elhatározta, hogy gyökeresen változtat az életén, elfeled minden előírást, minden megfontoltságot és a mának akar élni. Még alig 3 hét telt el a szökése óta, de annak minden perce maga volt a gyötrelem, a régóta áhított szabadságot nem tudta kiélvezni. Új családnevét, a Hynalt, melyet maga választott, képtelen volt megszokni, ráadásul folyamatosan rettegett, hogy valaki rájön, hogy ki is ő valójában, és Mitas rátalál. Tudta, hogy akkor nem fog neki kegyelmezni, dühe rettenetes erővel fog lecsapni rá.
Elhessegeti a gondolatot és csomagját megragadva a rámpához sétál. Nagy sóhajjal áll meg az aljában, és szétnéz a nyüzsgő kikötőben. Nem igazán az a hely, ahol most az idejét töltené, így tovább sétál, hiszen megfogadta, hogy a megérzéseit követi. Nem sokkal távolabb homokos partot pillant meg, ahol csak néhányan kószálnak. Úgy dönt, a lakhely keresését későbbre halasztja, előbb kicsit sétál a fövényen, hogy kiszellőztesse a fejét.
Kevéske csomagjával arra veszi az irányt, és odaérve cipőjét lerúgva belefúrja ujjait a selymes homokba. Melegebb, mint várta, ezért elgondolkozik a fürdőzés lehetőségén is, de végül elveti az ötletet, azzal, az indokkal, hogy még nincs elég meleg hozzá. Sokkal inkább közrejátszik benne, hogy szemérmes, nem szívesen mutatkozna hiányos öltözékben még ezelőtt a néhány ember előtt sem.*
Gondosan emlékezetébe vési a tájat, hogy majd később lerajzolhassa. Nagyon szépnek találja, ahogy a házak mögött feltűnik a tenger, lustán nyúlik el a látóhatás pereméig. Színe olyan, akár a lány szeme, ott, ahol a nap rásüt, ezüstös árnyalatban fénylik.
Úgyse tudná ilyenre megfesteni.
A szárazföld egyre közeledik, már ki tudja venni a parton rohangáló embereket, akik már a hajó megérkezésére készülnek. Ő már készen áll, hogy partra lépjen ezen a helyen, melyben reméli, hogy új otthonára talál.
A hajó többi utasa, szinte észre sem veszi, nem tűnik ki a tömegből, és ez neki pont így volt ideális. Maribela Lynis egy külső szemlélő számára egy átlagos utazgató nemes asszonynak tűnik, aki gazdag férjétől távol akarja tölteni az idejét.
Pedig a valóság teljesen más. Maribela elhatározta, hogy gyökeresen változtat az életén, elfeled minden előírást, minden megfontoltságot és a mának akar élni. Még alig 3 hét telt el a szökése óta, de annak minden perce maga volt a gyötrelem, a régóta áhított szabadságot nem tudta kiélvezni. Új családnevét, a Hynalt, melyet maga választott, képtelen volt megszokni, ráadásul folyamatosan rettegett, hogy valaki rájön, hogy ki is ő valójában, és Mitas rátalál. Tudta, hogy akkor nem fog neki kegyelmezni, dühe rettenetes erővel fog lecsapni rá.
Elhessegeti a gondolatot és csomagját megragadva a rámpához sétál. Nagy sóhajjal áll meg az aljában, és szétnéz a nyüzsgő kikötőben. Nem igazán az a hely, ahol most az idejét töltené, így tovább sétál, hiszen megfogadta, hogy a megérzéseit követi. Nem sokkal távolabb homokos partot pillant meg, ahol csak néhányan kószálnak. Úgy dönt, a lakhely keresését későbbre halasztja, előbb kicsit sétál a fövényen, hogy kiszellőztesse a fejét.
Kevéske csomagjával arra veszi az irányt, és odaérve cipőjét lerúgva belefúrja ujjait a selymes homokba. Melegebb, mint várta, ezért elgondolkozik a fürdőzés lehetőségén is, de végül elveti az ötletet, azzal, az indokkal, hogy még nincs elég meleg hozzá. Sokkal inkább közrejátszik benne, hogy szemérmes, nem szívesen mutatkozna hiányos öltözékben még ezelőtt a néhány ember előtt sem.*
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-04-22 07:16:22
Üzenet elküldve: 2013-04-22 07:16:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy a rosszkedvű csapos fogadóját elhagyja, a folyópart felé igyekezve újra átvág a kikötőn. Érdekes jelenetre lesz figyelmes:
Egy apró termetű, vörös hajú nő közeledik furcsán imbolygó, bizonytalan járással. Egyszer csak a hasához kap és elkezd torkaszakadtából nevetni de úgy, hogy hanyatt esik. a földön fekve még mindig nevet, erre odamegy hozzá két matróz és összeköti a két bokáját. A nő továbbra is nevet, talán észre sem veszi, hogy bokájánál fogva a kötéllel behúzzák egy kis ketrecbe.
A gnóm nem az a hősködős típus, de most eszébe jut, hogy talán az árvaházba került gyerekek is hasonló dolgok után születtek. Odamegy a két matrózhoz, és megkérdezi őket:*
- Miért csinálják ezt a szegény hölggyel?
*Az egyik matróz bevérzett szemekkel hozzá válaszol:*
- Visszük a vándorcirkuszba.
- Nem láttam, hogy megkérdezték volna, ő is akar-e menni?
*A két munkás egymásra néz és gúnyosan kinevetik a gnómot. Annyira röhögnek, hogy egy pár társuk egyből odasereglik és kérdezik, hogy mi volt a vicc.*
- Azt mondja erre a szörnyszülöttre, hogy megkérdezték, akar-e menni?
*Még nagyobb hahotázásba kezdenek. A tiszteletlenségtől Tikron kijön a sodrából.*
- Mégis mit képzelnek? Nem lehet embereket csak így elhurcolni, modortalan barbárok! Engedjék el azonnal!
- Nem ember ez, mókás barátom! Nédd csak meg!
*A véres szemű matróz előkap egy egy darab húst, majd bedobja a nőnek, aki egész eddig nevetett. A foglyul ejtett hölgy hirtelen felül, majd a húshoz kap és valami vadállatias módon nekiesik. Miután szétcincálta, a ketrec rácsainak ugrik, az eleséget bedobó matróz felé és Henua Tikron ekkor látja meg a valódi arcát:
Szinte vadmacskává változott, kieresztette hatalmas metszőfogait és karmait, amikkel a kint levők felé kap.*
- Uramisten, mi ez?
- Ugye, mondtam, hogy ez egy szörnyszülött! Már több ilyet befogtunk. Azt beszélik, a kastélyból jönnek.
- De miért nevetett eddig?
- Ez a trükk! Nem egyszerű ám becserkészni ezeket a dögöket. Úgy szoktuk, ahogy most is csináltuk: kifigyeljük, merre jár, aztán valaki rádobja a nevetőport egy kendővel. Utána még kell egy kis idő, amíg hatni kezd és akkor már nem tud semmiről.
*Az odagyűlt matrózok egyike bekiabál:*
- Amíg húst nem kap!
*Erre megint kitör a nevetés.
"Ezeknek nem is kell nevetőpor, elég a rum, úgy tűnik."
*Henua Tikron faképnél hagyja a matrózokat és tovább megy a folyó felé.*
Egy apró termetű, vörös hajú nő közeledik furcsán imbolygó, bizonytalan járással. Egyszer csak a hasához kap és elkezd torkaszakadtából nevetni de úgy, hogy hanyatt esik. a földön fekve még mindig nevet, erre odamegy hozzá két matróz és összeköti a két bokáját. A nő továbbra is nevet, talán észre sem veszi, hogy bokájánál fogva a kötéllel behúzzák egy kis ketrecbe.
A gnóm nem az a hősködős típus, de most eszébe jut, hogy talán az árvaházba került gyerekek is hasonló dolgok után születtek. Odamegy a két matrózhoz, és megkérdezi őket:*
- Miért csinálják ezt a szegény hölggyel?
*Az egyik matróz bevérzett szemekkel hozzá válaszol:*
- Visszük a vándorcirkuszba.
- Nem láttam, hogy megkérdezték volna, ő is akar-e menni?
*A két munkás egymásra néz és gúnyosan kinevetik a gnómot. Annyira röhögnek, hogy egy pár társuk egyből odasereglik és kérdezik, hogy mi volt a vicc.*
- Azt mondja erre a szörnyszülöttre, hogy megkérdezték, akar-e menni?
*Még nagyobb hahotázásba kezdenek. A tiszteletlenségtől Tikron kijön a sodrából.*
- Mégis mit képzelnek? Nem lehet embereket csak így elhurcolni, modortalan barbárok! Engedjék el azonnal!
- Nem ember ez, mókás barátom! Nédd csak meg!
*A véres szemű matróz előkap egy egy darab húst, majd bedobja a nőnek, aki egész eddig nevetett. A foglyul ejtett hölgy hirtelen felül, majd a húshoz kap és valami vadállatias módon nekiesik. Miután szétcincálta, a ketrec rácsainak ugrik, az eleséget bedobó matróz felé és Henua Tikron ekkor látja meg a valódi arcát:
Szinte vadmacskává változott, kieresztette hatalmas metszőfogait és karmait, amikkel a kint levők felé kap.*
- Uramisten, mi ez?
- Ugye, mondtam, hogy ez egy szörnyszülött! Már több ilyet befogtunk. Azt beszélik, a kastélyból jönnek.
- De miért nevetett eddig?
- Ez a trükk! Nem egyszerű ám becserkészni ezeket a dögöket. Úgy szoktuk, ahogy most is csináltuk: kifigyeljük, merre jár, aztán valaki rádobja a nevetőport egy kendővel. Utána még kell egy kis idő, amíg hatni kezd és akkor már nem tud semmiről.
*Az odagyűlt matrózok egyike bekiabál:*
- Amíg húst nem kap!
*Erre megint kitör a nevetés.
"Ezeknek nem is kell nevetőpor, elég a rum, úgy tűnik."
*Henua Tikron faképnél hagyja a matrózokat és tovább megy a folyó felé.*
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-04-21 04:30:34
Üzenet elküldve: 2013-04-21 04:30:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
*A kikötőn keresztül Henua Tikron elmegy a dokkokhoz. Fegyverét előkészíti, mert úgy hírlik, veszélyes ez a hely. Rengeteg láda áll itt. Nyilván szállítójárművekre várnak. A részeg matrózok ezt a helyet is betöltik.
Szinte egy kisebb kerület épül fel a ládákból, dobozokból és hordókból. Kész labirintus, a gnóm nem is próbál meg közöttük eligazodni.
Azt mondják, ez az alvilág egyik telephelye. Főleg éjszaka cserélnek gazdát az illegális áruk. Néha van egy-egy ellenőrzés, de négy város őrsége kellene, hogy mindent megvizsgáljanak. Persze, közben a fél társaság lelépne a holmikkal. Így hát a feketepiac virágzik.*
Szinte egy kisebb kerület épül fel a ládákból, dobozokból és hordókból. Kész labirintus, a gnóm nem is próbál meg közöttük eligazodni.
Azt mondják, ez az alvilág egyik telephelye. Főleg éjszaka cserélnek gazdát az illegális áruk. Néha van egy-egy ellenőrzés, de négy város őrsége kellene, hogy mindent megvizsgáljanak. Persze, közben a fél társaság lelépne a holmikkal. Így hát a feketepiac virágzik.*
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-04-20 18:09:59
Üzenet elküldve: 2013-04-20 18:09:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
*A kikötő számos újdonságot rejt. A legkülönbözőbb méretű és típusú hajók sorakoznak itt. Van többárbocos vitorlás, ami akár a tengereket is megjárja, van kisebb kereskedőhajó, ami nyilván a Nagy Artheniori Folyó mentén hajózik, de talán messzebbre is elmerészkedik. Néhány kisebb csónak is van itt.*
"Ha a városban nyüzsgés volt, azt négyzetre kell emelni, hogy leírjam, amit itt látok!"
*Szinte minden hajó fedélzetén vagy környékén történik valami. Az egyik kereskedőhajóról a csigás szerkezetek hatalmas ládákat emelnek le, amiket a parton már bontanak is ki és a tartalmukat kisebb szekerekre pakolják. Néhány szekér már el is indul vissza a város felé.*
"Biztosan viszik az árut a piacra."
*Más kereskedőhajókra pedig éppen most pakolják fel a ládákat, gurítják a hordókat. A rum bűze mindent betölt. Tikron hallott már legendákat arról, hogy milyen mennyiséget képesek a matrózok ebből az italból elfogyasztani.
Megpillant egy pár pihenő munkást, akiknél kézről kézre jár az üveg. Kihallgat egy történetet, amit egy fogatlan, kövérkés munkás mesél:*
- Megérkeztünk abba a városba a folyó torkolatánál. A kapitány mondta, hogy gyorsan pakoljuk ki az árut, aztán van kettő óránk szabadon a városban. Gyerekek, én az alatt a két óra alatt úgy berúgtam, de úgy! Tíz kocsmában voltam! Az egyikben adtak valami rizsből főzött löttyöt, aminek pocsék íze volt, de úgy fejbe vágott, hogy utána azt se tudtam, hol vagyok?
*Hatalmasat hahotáznak, majd társai is történetekbe kezdenek, egymást felülmúlva azzal, hogy ki hogy részegedett le és mik estek meg vele.*
"Ez is egy életforma, bár nem értem, mi a jó abban, hogy az ember sosincs észnél?"
*Tikron nem egy nagy ivó. Ha mégis iszik, akkor többnyire valami kivételes esemény, ünnep alkalmából vagy ha valami ínyencséget talál, azt megkóstolja. A részegek társaságát nem is igazán kedveli, úgyhogy most is inkább szemügyre veszi a kikötő egyéb részeit.
A part mellett folytatódik a homokos talaj. Ahogy haladunk egyre beljebb a szárazföld felé, már durvább a homok, nem olyan finom, mint a part mentén.
A pusztasággal szemben, a másik oldalon egy erdőséget látni.
Megpillant egy táblát, mely szerint a kikötőben tilos a vízben fürdeni. Nem is készül erre, inkább tovább indul.*
"Ha a városban nyüzsgés volt, azt négyzetre kell emelni, hogy leírjam, amit itt látok!"
*Szinte minden hajó fedélzetén vagy környékén történik valami. Az egyik kereskedőhajóról a csigás szerkezetek hatalmas ládákat emelnek le, amiket a parton már bontanak is ki és a tartalmukat kisebb szekerekre pakolják. Néhány szekér már el is indul vissza a város felé.*
"Biztosan viszik az árut a piacra."
*Más kereskedőhajókra pedig éppen most pakolják fel a ládákat, gurítják a hordókat. A rum bűze mindent betölt. Tikron hallott már legendákat arról, hogy milyen mennyiséget képesek a matrózok ebből az italból elfogyasztani.
Megpillant egy pár pihenő munkást, akiknél kézről kézre jár az üveg. Kihallgat egy történetet, amit egy fogatlan, kövérkés munkás mesél:*
- Megérkeztünk abba a városba a folyó torkolatánál. A kapitány mondta, hogy gyorsan pakoljuk ki az árut, aztán van kettő óránk szabadon a városban. Gyerekek, én az alatt a két óra alatt úgy berúgtam, de úgy! Tíz kocsmában voltam! Az egyikben adtak valami rizsből főzött löttyöt, aminek pocsék íze volt, de úgy fejbe vágott, hogy utána azt se tudtam, hol vagyok?
*Hatalmasat hahotáznak, majd társai is történetekbe kezdenek, egymást felülmúlva azzal, hogy ki hogy részegedett le és mik estek meg vele.*
"Ez is egy életforma, bár nem értem, mi a jó abban, hogy az ember sosincs észnél?"
*Tikron nem egy nagy ivó. Ha mégis iszik, akkor többnyire valami kivételes esemény, ünnep alkalmából vagy ha valami ínyencséget talál, azt megkóstolja. A részegek társaságát nem is igazán kedveli, úgyhogy most is inkább szemügyre veszi a kikötő egyéb részeit.
A part mellett folytatódik a homokos talaj. Ahogy haladunk egyre beljebb a szárazföld felé, már durvább a homok, nem olyan finom, mint a part mentén.
A pusztasággal szemben, a másik oldalon egy erdőséget látni.
Megpillant egy táblát, mely szerint a kikötőben tilos a vízben fürdeni. Nem is készül erre, inkább tovább indul.*
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-04-20 12:40:43
Üzenet elküldve: 2013-04-20 12:40:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
*Visszaérve a kikötőbe meglepődve látja, hogy a hajó indulásra készen áll, az emberek mind fent vannak. Eszeveszett iramban kezdett futni a forgalmas kikötőben . Embereket lökött arrébb, a szapora bocsánatkéréseket szinte nem is bírja mindenkinek osztogatni. A koldus még mindig ugyan ott ül, mint ahol hagyta, az elé rakott kis bőrcafaton még mindig csak az ő néhány kis aranya van. Kicsit megsajnálja de nem mutatja ki. Odaér a hajóhoz és felkiált rá.*
-Hé! Hadd menjek még fel!
-Jegyed?
*Kérdezi egy nemtörődöm hang.*
-Még megvan!
-Hjaj.
A pallót ismét leengedik és Orith kényelmesen felsétálhat rajta.*
-Hé! Hadd menjek még fel!
-Jegyed?
*Kérdezi egy nemtörődöm hang.*
-Még megvan!
-Hjaj.
A pallót ismét leengedik és Orith kényelmesen felsétálhat rajta.*
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-04-20 11:01:17
Üzenet elküldve: 2013-04-20 11:01:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
*A hajó egyre lassul, ahogy megközelítik a kikötőt. Egy ismeretlen, aki minden kikötőnél hangos kiáltással tájékoztatta az utasokat, hogy hol járnak éppen, ismét megszólal.*
-Artheniori kikötő! Húsz perces pihenő! Aki húsz perc múlva nem ér vissza a hajóra, ne is reménykedjen! Ha még úti célja előtt itt maradt pénzvisszafizetés nincs, így járt! Figyelem! Arthenio...
*Még vagy háromszor elmondja, mire visszamegy és bemegy egy ajtón. 'Tilos a bejárás!' felirat van felfestve tán egykor fehér festékkel. Orith lassú léptekkel közelíti meg a partot, elvégre nem siet sehova. Jómódúak, szegények részegek és koldusok vannak mindenütt. Nagyot szippant a levegőből és odamegy az egyik hontalanhoz. Lassan lekuporodik mellé.*
-Szép, jó napot!
-Jobbat. *Vágja rá a koldus tán még komorabban mint a mágus.*
-Nem tudja, van valami hely itt, ahol mágiát lehetne tanulni?
-Ami azt illeti.. Lehet, hogy van lehet, hogy nincs.
*Ha nem lenne ennyi ember már rég belezné a pasit, de megpróbálja megőrizni a hidegvérét. Odadob neki három aranyat és ismét megkérdezi.*
-Látja amott a sziklaszirtet? Azon átmegy és látni egy erdőt. Azon bemegy és ott lesz egy nagy torony, nem is olyan messze. Na most már menjen és hagyjon békén!
*Utasítja a mágust és elfordul tőle.*
-Büdös koldus.
*Szidja a hálátlant és elindul.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.04.20 13:48:24, a következő indokkal:
Kérésre.
-Artheniori kikötő! Húsz perces pihenő! Aki húsz perc múlva nem ér vissza a hajóra, ne is reménykedjen! Ha még úti célja előtt itt maradt pénzvisszafizetés nincs, így járt! Figyelem! Arthenio...
*Még vagy háromszor elmondja, mire visszamegy és bemegy egy ajtón. 'Tilos a bejárás!' felirat van felfestve tán egykor fehér festékkel. Orith lassú léptekkel közelíti meg a partot, elvégre nem siet sehova. Jómódúak, szegények részegek és koldusok vannak mindenütt. Nagyot szippant a levegőből és odamegy az egyik hontalanhoz. Lassan lekuporodik mellé.*
-Szép, jó napot!
-Jobbat. *Vágja rá a koldus tán még komorabban mint a mágus.*
-Nem tudja, van valami hely itt, ahol mágiát lehetne tanulni?
-Ami azt illeti.. Lehet, hogy van lehet, hogy nincs.
*Ha nem lenne ennyi ember már rég belezné a pasit, de megpróbálja megőrizni a hidegvérét. Odadob neki három aranyat és ismét megkérdezi.*
-Látja amott a sziklaszirtet? Azon átmegy és látni egy erdőt. Azon bemegy és ott lesz egy nagy torony, nem is olyan messze. Na most már menjen és hagyjon békén!
*Utasítja a mágust és elfordul tőle.*
-Büdös koldus.
*Szidja a hálátlant és elindul.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.04.20 13:48:24, a következő indokkal:
Kérésre.
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-04-02 13:33:15
Üzenet elküldve: 2013-04-02 13:33:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
*A sötét elf egy kiadós alvás után a rum és bor gőzével megtöltött hajón, a hasonlóan ébredező nap fényeit követve sétára indul a városban, útja pedig hosszas bolyongás, és nézelődés után a kikötőbe vezet. Ebbe kikötőbe még soha nem tette be a lábát, így hát legeltetni kezdi szemét, alaposan memóriarekeszeibe vésve a látottakat ahogy azt hazája megköveteli tőle. Mákonyosan, másnaposan, tétova mozdulatokkal törölgeti szeméből a csipát, rengeteg újdonság törekszik a látóterébe, az egyetlen szerencse, hogy az enyhe köd és a sűrű pislogás megnedvesíti azt. Matrózok tömkelegének kiszolgálására ide több fogadót is építettek ahogyan azt az elf gondolta, és úgy tűnik jól megy a bolt. Így kora délelőtt még nem nagyon vannak fürdőző emberek, de a parton lát néhány kisgyereket játszani, és valószínűleg később meg is telik, hiszen a ködön már most szűrődnek át a napfény foszlányai, mutatóba adva a meleget. A távlatban egy hatalmas kastély emelkedik, melynek ablakából valószínűleg az egész kikötő térségére jól rálátni, amely nem tűnik nagynak, azonban elég zsúfolt. Dariskel a gőzölgő étel illata után szállingózik, itt az ideje egy kiadósabb reggelinek, hiszen a gyomrát még mindig nem sikerült kielégíteni ama hosszú éhezés után. Az egyik táblán az áll: Rumos Rókalyuk. "Ideje egy kis korai tüzet gyújtani a bendőmben." Ezzel a gondolattal befelé veszi az irányt.*
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-03-24 19:32:19
Üzenet elküldve: 2013-03-24 19:32:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*A sötételf visszafogja magát, hogy Lavernának kicsit könnyebb legyen követni őt.*
- Én leginkább edzek, vagy harcolok. Az alkímia sohasem vonzott igazán.
*Vallja be őszintén és ebben a pillanatban egy lepukkant fogadót, is megpillant. Arrafelé veszi az irányt. A szökevény említésére felkapja a fejét, és megkérdezi.*
- Segíthetek? Ha véletlenül meglesz úgy kapom el ahogy gondolod.
*mondja majd elvigyorodik egy régi emlékre.*
- Nekem is volt egyszer egy bandám. Először csak rendes tag voltam aztán vezér. De azok a mocskok elárultak. Eztán mindet megöltem.
*Mondja egy kéjes vigyorral. Valójában ez közel se ilyen vidám emlék, de neki már mindegy, hogy milyen köntösben tálalja. A kérdésre csak megvonja a vállát.*
- Mindent amihez épp kedvem van. Egy ideje, úgy pár éve nincs határozott célom.
*Közli a könyörtelen valóságot az éppoly könyörtelen Bellgaraf.*
A hozzászólás írója (Bellgaraf Hir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.03.24 20:20:31
- Én leginkább edzek, vagy harcolok. Az alkímia sohasem vonzott igazán.
*Vallja be őszintén és ebben a pillanatban egy lepukkant fogadót, is megpillant. Arrafelé veszi az irányt. A szökevény említésére felkapja a fejét, és megkérdezi.*
- Segíthetek? Ha véletlenül meglesz úgy kapom el ahogy gondolod.
*mondja majd elvigyorodik egy régi emlékre.*
- Nekem is volt egyszer egy bandám. Először csak rendes tag voltam aztán vezér. De azok a mocskok elárultak. Eztán mindet megöltem.
*Mondja egy kéjes vigyorral. Valójában ez közel se ilyen vidám emlék, de neki már mindegy, hogy milyen köntösben tálalja. A kérdésre csak megvonja a vállát.*
- Mindent amihez épp kedvem van. Egy ideje, úgy pár éve nincs határozott célom.
*Közli a könyörtelen valóságot az éppoly könyörtelen Bellgaraf.*
A hozzászólás írója (Bellgaraf Hir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.03.24 20:20:31
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-03-24 17:55:24
Üzenet elküldve: 2013-03-24 17:55:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 96
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 96
Játékstílus: Szelíd
*A Dokkok hangzavarában próbál lépést tartani a sötételf mellett és nem elveszíteni őt a nagy tömegben.*
- Igazából érdekel az alkímia, ezért otthon szoktam kísérletezni, tanulni, új dolgokat megismerni ezzel kapcsolatban. *Gondol például az elmúlt éjszakára, amikor késő estig valamilyen kísérleten dolgozott.*
- De nem ezért vagyok a városban. *Teszi hozzá, szinte mormogva, alig hallhatóan.*
- Egy szökevényt keresek. A bandámból szökött meg, csaló és tolvaj egy személyben. Én pedig a megtalálója és a végrehajtója lennék. *Nem gondol itt látványos kivégzésre, sőt, ha lehet élve kell elkapnia a lator fiút.*
- Na és te mi jót csinálsz a gyilkoláson kívül? *Széles mosolyra húzódik szája. Közben már majdnem keresztülhaladtak a piaci részen, egyre közelebb érnek a végéhez. Laverna lába egyre javul, de pihenésre lesz szüksége a teljes felépüléshez.*
- Igazából érdekel az alkímia, ezért otthon szoktam kísérletezni, tanulni, új dolgokat megismerni ezzel kapcsolatban. *Gondol például az elmúlt éjszakára, amikor késő estig valamilyen kísérleten dolgozott.*
- De nem ezért vagyok a városban. *Teszi hozzá, szinte mormogva, alig hallhatóan.*
- Egy szökevényt keresek. A bandámból szökött meg, csaló és tolvaj egy személyben. Én pedig a megtalálója és a végrehajtója lennék. *Nem gondol itt látványos kivégzésre, sőt, ha lehet élve kell elkapnia a lator fiút.*
- Na és te mi jót csinálsz a gyilkoláson kívül? *Széles mosolyra húzódik szája. Közben már majdnem keresztülhaladtak a piaci részen, egyre közelebb érnek a végéhez. Laverna lába egyre javul, de pihenésre lesz szüksége a teljes felépüléshez.*
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-03-14 22:08:06
Üzenet elküldve: 2013-03-14 22:08:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Mella ölelése sokkal kevésbé hozza zavarba, mint Wyssáé alig néhány napja, hiszen a drow leányzóval már régóta ismerik egymást, és átéltek együtt egyet s mást.
Visszatelepednek a padra, és mielőtt Caram bármit kérdezhetne, Mella elárasztja a saját kérdéseivel.*
Párszor majdnem meghaltam, hol barlangi banditák között, hol egy átok miatt. Némi segítséggel végeztem egy démonnal, meg pár torzszülöttel itt nem messze, a barlangokban. Néha összefogtam valakivel, egyszer csúnyán magamra hagytak, az volt a banditás történet. Szóval csak a szokásos.
*Észreveszi Dhunamella arcán a fájdalom pillanatnyi kifejezését, és azonnal abbahagyja a beszédet.*
Pihenned kell *mondja halkan, de ellentmondást nem tűrő hangon.* Van egy fogadó nem messze. Elég nyomorult egy lebuj, de jobb, mint a semmi. Gyere.
*Felkel, és barátnőjét is felsegíti, ha az engedi, majd megindul a Rumos Rókalyuk felé.*
Addig is elmesélhetnéd, veled mi a helyzet, és miért mászkálsz erre egyedül ilyen ramaty állapotban.
Visszatelepednek a padra, és mielőtt Caram bármit kérdezhetne, Mella elárasztja a saját kérdéseivel.*
Párszor majdnem meghaltam, hol barlangi banditák között, hol egy átok miatt. Némi segítséggel végeztem egy démonnal, meg pár torzszülöttel itt nem messze, a barlangokban. Néha összefogtam valakivel, egyszer csúnyán magamra hagytak, az volt a banditás történet. Szóval csak a szokásos.
*Észreveszi Dhunamella arcán a fájdalom pillanatnyi kifejezését, és azonnal abbahagyja a beszédet.*
Pihenned kell *mondja halkan, de ellentmondást nem tűrő hangon.* Van egy fogadó nem messze. Elég nyomorult egy lebuj, de jobb, mint a semmi. Gyere.
*Felkel, és barátnőjét is felsegíti, ha az engedi, majd megindul a Rumos Rókalyuk felé.*
Addig is elmesélhetnéd, veled mi a helyzet, és miért mászkálsz erre egyedül ilyen ramaty állapotban.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275