//Sa'argathot Diadala - Mentőakció//
*Nagyon úgy fest, hogy kedvesével minden valóban a legnagyobb rendben van, épp olyan hűvösen távolságtartó, merev, és rideg, mint legutóbbi találkozásukkor. Ezzel pedig Zia épp úgy nem hajlandó törődni, mint akkor.*
-Igen, már mondtad, ötször.
*Nem mintha számítana az alkimista hány alkalommal próbálta tisztázni a megszólítás kérdését, ennek ellenére Zia számolta, most pedig készségesen adja jelét annak, hogy ő igenis figyel Nes szavaira.*
-Ez inkább.
*Tekint le a tőrére, csak most húzva kissé elő övéből, hogy jobban látszódjon pengéje, majd csúztatja is vissza.*
-Dobófegyver.
*Pontosít tájékoztatólag, sem mint kioktatólag. Bár érzi, hogy nem ez lehet az érdeklődés magva.*
-És miért lenne támadó?
*Molyosodik el derűsen.*
-Ugyan már Nes, tudod, hogy sosem bántanálak.
*Ereszti el a tőrét, és mivel az alkimista nem hagyja, hogy őt taperolja, inkább zsebre vágja kezeit.*
-Hacsak nem muszáj, és akkor sem szívesen.
*Morogja még oda a teljesség igényével kikötéseit, melyeket már amúgy első alkalommal tisztáztak. Konkrétan, hogy Zia nem szívesen veretné ki Nestar fogait, és ez azóta sem változott.
Valahol elkalandozott, ami nem is csoda, borzasztó nehéz összeszedetnek maradni Nes közelében. Mintha teljesen átvennék az irányítást érzékei, látni, hallani, és azt a különös bizsergést érezni gyomortájékon, mely valójában kellemes tud lenni szokatlansága ellenére is. Mindezek most a jelentősek, s olyan élesek, teljesek, mint már nagyon rég voltak.
No de, volt valami kérdés. A tőrről.*
-Jahm, igen. És hatásos az alakváltók ellen.
*Avagy ez lehetett az oka kezdeti óvatosságának. Saját részről elácsorogna még így pár percig, óráig, napig. Nestarral szemben, békésen cseverészve, de őrmestere megzavarja. És ami még zavaróbb, hogy végre észreveszi a jelenlévő másod, harmadsorba igazolt többek mind őt bámulják. Ami fura, jelen helyzetben, hisz ő csak Nestarral kíván szemezni.
És nem elég, hogy fura, még emlékezteti arra is, hogy ő itt valamiféle döntési pozícióban leledzik, amúgy. Nagy sóhajjal, és kis fintorral hát igyekszik kimondott, és a levegőben lógó kérdéseket megválaszolni.*
-Tapasztaltuk az élőholtak mágiáját, nem volt jele sosem annak, hogy képesek lennének az ég ily használatára.
*Kezdi el kifejteni azt a részt, mely miatt ide siettek.*
-Mindemellett tapasztaltuk a toronyban élő mágusok mágiáját, és ismerjük Irénkét, szóval miután ő az egyetlen közelben élő varázsló, ki tudtunkkal képes az időjárás befolyásolására feltételeztük, hogy veszélyben vagytok.
*Véleménye szerint terve tökéletesen hozta a várt eredményt, hisz Nes egyben, rendben, biztonságban kijutott a toronyból, ennél több célja pedig nem volt Ziának. Azért nem hagyja figyelmen kívül a szöszke batár mélységi kérdését sem.*
-Inkább vissza Amonra.
*Itt fordul Moon felé, és kezd bele abba, mit Cralan már előrevetített.*
-Nem, a csapatok tovább vesztegelnek, Kag úgy döntött, inkább valami istenséget küld az emberei helyett a Grombar ellen. Én elindítottam harminc városőrt, hogy figyeljék a kastély, és a folyó környékét, ha a holtak előbb lépnének. Viszont közben a templomihoz hasonló fénysugár jelent meg a Vashegyen, meg ugye Amos az égen, és egy pucér pasi, valami istenség, ez már szintén Amon kapujában, de abból a zavarodottságból, ahogy a helyiek fogadták nem vagyok benne biztos, hogy ő az, akit Kagan felébreszteni kívánt. Bár.
*Vonogatja vállát.*
-Egy éber isten miért lenne mezítelen, ugye? Te pucéran alszol?
*Fordul most újra az alkimista felé, komolyan remélve választ is kérdésére.*