//Utazás Amon Ruadhba//
- Meg fogod tudni időben. Lehet, hogy neked nem nagy dolog, nekem viszont fontos és nem akarom, hogy az út hátralévő idejében ezzel foglalkozz, mert ha ott leszünk, majd nem tudsz rá koncentrálni. Elégedj meg azzal, hogy ha megcsináltad, soha többé nem kell látnod kényszerből a sebhelyes képemet, ha nem akarod. *Ezzel lezártnak tekinti a „miért vittél magaddal pont most, és mit kell majd csinálnom” vitát. Emellett egy másik dolog is kezd körvonalazódni a fejében, amihez nagyon jól jönnek majd a Pille képességei. Talán ő maga is képes lenne rá, de tudja, hogy az emberlány még ilyen fiatalon is nagyon képzett, és meg tudja majd csinálni. Ő meg majd terel, ha arról van szó. Csak jussanak oda, ez a legfontosabb most.
Elérik a dokkokat végül, a szőke kanca pedig továbbra is akadálytalanul halad a célja felé. Myna megpillant pár árnyékba visszahúzódó alakot, alighanem figyelik őket, de nincs esélye megnézni, hogy kik azok. Az is lehet, hogy az őt keresők, de ugyanúgy lehetnek a mélységi ellenségei, vagy csak haramiák. A dokk veszélyes környék és az itt élők keményen védik a területüket. A ló megrázza egy kicsit a fejét, és pár szívdobbanással később már ők is érzik az enyészet bűzét. Valami rohad a közelben, a sokat emlegetett élőholtak is lehetnek akár. Egyelőre kitart a szerencséjük. Lassan haladnak, Eldac próbálja a legszélesebb „utakon” vezetni a lány lovát, aki érezheti rajta a feszültséget és a koncentrációt. Ezért is válaszol később, hallhatóan feszítettebb hanglejtésben.*
- Ha el akarnálak adni nekik, most már úgysem hinnéd el. De nem hiszem, hogy szükségük van rád, mint rabszolga, plusz nem vagy a tulajdonom, még akkor sem, ha megmentettem az életed. *Reméli, hogy ezzel pontosan emlékezteti a lányt arra, hogy mivel tartozik. Volt annak már jó pár éve – talán három-négy -, hogy egy alkalommal közös akcióban vettek részt. Az akció közös volt, csak a két klán nem tudott róla és arról sem, hogy ez egy csapda. Eldac egy idő után átlátta a helyzetet és mentette az irháját, abból a bizonyos kúriából. Az ellenfél túlerőben volt, a célpont pedig megközelíthetetlen, hiszen tudták, hogy meg fogják támadni őket. Az, hogy a Pillének mi dolga volt, nem tudja, de már hárman körbekapták, amikor közbelépett. Ha nem ér oda időben, már halott lenne a lány, valószínűleg azonban megerőszakolták volna előtte mind a hárman. Mindketten meggyötörve és sok szerencsével jutottak végül ki. Emiatt tartozik neki a szőke lány, aki átkarolja őt.*
- Szóval a te klánod is az enyészeté. Ebből is látszik, hogy mi valamennyivel kiemelkedettebbek vagyunk, többre hivatottak. *Ezt most így is gondolja, nem minden a szerencse. Reméli, hogy bizonyíthat majd a Thargoknál és eljuthat egy olyan pontig is, amikor már ő dönt, hogy mit vállal el és mit nem. Szép álmok.*
- Igenis asszonyom. *Mosolya metszőn kúszik fel az arcára. Három kölyök ugrándozik az irányukba, rongyos ruhájuk biztosítja őket, hogy nem nemesek, utcakölykök lehetnek. Pontosan feléjük tartanak, szemük már most könyörgő, de nem biztos, hogy odaérnek majd, talán ha kerülnek egy kisebbet, mint az utazók, még a dokkok végén elcsíphetik őket. Erre maguk is rájönnek és egy alkalmas pillanatban eltűnnek az mélységi és tolvajlány szemei elől.*
- Ezekkel még találkozni fogunk. *Úgy közli, hogy tudja, nem mond újdonságot. Persze, ha a Pille elábrándozott a háta mögött, lehet, hogy észre sem vette az egészet.*
- Kell egy cél, és talán ott majd megtalálom. Szeretem az új vidékeket felfedezni. *Lassan megérkeznek a dokkok végére és egy út tűnik fel, ami az erdő felé vezet, az utazók által használt ösvény felé.*