//Kiürítési parancs//
*Mire leér a kikötőbe már a hold ragyogja be az üres házak tetejét. A környék csendes, a levegő tiszta és sós, nem úgy tűnik mintha esőre állna. Mivel a hajósok, a matrózok és az átlagpolgárok már eltűntek, a sikátorokban gubbasztó söpredék pedig nyugodtan várja, hogy megszabaduljon a városi őrség jelenlététől, úgy dönt ő is szerez magának némi szuvenírt. A lánytól megszerezte a köpenyt, a kikötőtől pedig szeretne szerezni egy csónakot. Ahogy a lány elhagyta a köpenyt, és engedte volna, hogy a szél tépázza, hogy az állatok elvigyék majd vackukba rakják, úgy a kikötő is elhagyta azt a szegény szerencsétlen csónakot, ráhagyta a gonosz rossz élőholtakra, akik feltehetőleg nem is tudnak hajózni vele. Ő viszont remekül megvolna egy kisebb fajta úszóalkalmatossággal, amivel könnyebben és biztonságosabban feljuthatna a folyón a nagy városig, és persze később is hasznát venné. Persze lehetséges, hogy a városőrök elkobozták, kihajózásra kényszerítették, vagy épp felgyújtották az összes vízi járművet, de ha bekukucskál pár csónakházba és ha kellően átnézi a kikötőt akkor csak találnia kell valamit. Talán nem épp a legszebb kétárbocos, hattyúorrú zsírral csöpögősre kent csodát, de legalább valami olyat amibe nem csöpög bele a víz. Aztán ha már a csónakházaknál jár, talán meg is pakolhatná egy-két dologgal, elsősorban kötéllel, mert a kötél az ugye kell neki. Kötél akkor is kellene, ha nem talál csónakot. Jó erős tengerész kötél amivel majd lehet csapdákat állítani vadak számára, építkezni, meg persze dolgokat felemelni egy fa tetejére. Kötél nélkül mondhatni nincs élet, nincs civilizáció. Illetve végső soron ha érez elegendő időt az indulás előtt és őt sem figyeli valami gonosz szempár valamelyik szűkös sikátorból akkor esetleg pár szerszámot is a dolgai közé dob, úgy mint ácsszekercét, szögeket, kalapácsot. Nem annyira kapzsi, hogy feltúrja az összes házat pár lefelejtett festmény és gyertyatartó reményében. Ezek a dolgok csak lelassítanák, és különben sincsenek a hasznára. Előre átgondolt bevásárlólistával és fontossági sorrenddel érkezett, a városőröket, és a bajt mindenek felett kerüli, és nem engedve a kapzsiságának meglép amint csak lehet.*