Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
2960. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-27 16:43:07
Üzenet elküldve: 2016-07-27 16:43:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kiürítési parancs//
//Zopal//
// Dobás eredménye:49//
*A félvér gondterhelt ábrázattal néz az ork harcosra.*
~Na bumm! Máris itt egy akadékoskodó.~
*Jobb kezének mutató ujja gyors köröket ír le a levegőben. A jelzés eredményeképpen az öt városőr lovastul villám gyorsan körül veszi Zopalt. Öt irányból merednek töltött íjpuskák a zöld bőrűre. Hatodikként Cotys őrmester áll vele szemben fekete ménje nyergében. Ő egyelőre nem kap fegyverre. Előre dőlve, nyugodt hangon magyaráz az előtte állónak.*
-Azt nem hagyhatom, barátom! Parancsom van rá, hogy ürítsem ki a Kikötőt. Aki pedig nem engedelmeskedik azt vasra verve a Vashegyre kell vitetnem. Térj észhez! Nem volna jobb, ha békével velünk jönnél és aztán együtt harcolhatnánk a fenyegető veszedelem ellen, mint ha börtönben várnád ki a háború végét? Dicsőség helyett láncokra vágysz?
*Ald'as próbál az ork harcos önérzetére hatni. Nem szivesen záratna be egy ilyen jó fegyverforgatónak látszó valakit. Több hasznát venné a csatatéren.*
-Gondolkozz, Zopal! De gondolkozz gyorsan! Nincs időm a játszadozásra.
//Zopal//
// Dobás eredménye:49//
*A félvér gondterhelt ábrázattal néz az ork harcosra.*
~Na bumm! Máris itt egy akadékoskodó.~
*Jobb kezének mutató ujja gyors köröket ír le a levegőben. A jelzés eredményeképpen az öt városőr lovastul villám gyorsan körül veszi Zopalt. Öt irányból merednek töltött íjpuskák a zöld bőrűre. Hatodikként Cotys őrmester áll vele szemben fekete ménje nyergében. Ő egyelőre nem kap fegyverre. Előre dőlve, nyugodt hangon magyaráz az előtte állónak.*
-Azt nem hagyhatom, barátom! Parancsom van rá, hogy ürítsem ki a Kikötőt. Aki pedig nem engedelmeskedik azt vasra verve a Vashegyre kell vitetnem. Térj észhez! Nem volna jobb, ha békével velünk jönnél és aztán együtt harcolhatnánk a fenyegető veszedelem ellen, mint ha börtönben várnád ki a háború végét? Dicsőség helyett láncokra vágysz?
*Ald'as próbál az ork harcos önérzetére hatni. Nem szivesen záratna be egy ilyen jó fegyverforgatónak látszó valakit. Több hasznát venné a csatatéren.*
-Gondolkozz, Zopal! De gondolkozz gyorsan! Nincs időm a játszadozásra.
2959. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-27 15:54:35
Üzenet elküldve: 2016-07-27 15:54:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Most is. A Védelmezők Szövetsége és a már említett nemes. Csak a nemesnek vannak ostromgépei. *Megvonja a vállát. Nem mintha nem lehetne a legtöbb szerkezetet szabotálni vagy elpusztítani, és nem halnának meg az ilyenek korán. Nem mintha túlzottan meghatná, ha meghalnak.
A reakció nem azért van, mert rejtegetnivalója lenne, csak ez a legfontosabb tulajdona jelenleg. Ez különbözteti meg leginkább a mindenfélét összerabolgató utcagyerekektől.*
-Mindig van egy két vajákos, aki hajlandó eladni, ha nem mondod mire kell. Nézz körül! *Nem arra gondol, hogy itt nézzen körbe a másik, hanem úgy alapvetően, Artheniorban és környékén. Aleny a tanács tagja. Nem tudom melyiké. Mindegy, ő felügyeli a kereskedelem egy részét. Van egy alkuja az őrséggel, állítólag ezért van még csempészet a folyón fel. Már amennyire ilyenkor van.
A dokkok, mint általában a feketekereskedelemmel összekapcsolható dolgok, nem úgy néz ki, mint amit nagyon megviselnének a harcok, pontosabban a sötételf laikus szemei így látják. Lehet, hogy megviselte, de amennyire tudja, pont ilyenkor, háborús időkben virágzik a legjobban az alvilág, mert az valamennyire érintetlen marad.*
-Most is. A Védelmezők Szövetsége és a már említett nemes. Csak a nemesnek vannak ostromgépei. *Megvonja a vállát. Nem mintha nem lehetne a legtöbb szerkezetet szabotálni vagy elpusztítani, és nem halnának meg az ilyenek korán. Nem mintha túlzottan meghatná, ha meghalnak.
A reakció nem azért van, mert rejtegetnivalója lenne, csak ez a legfontosabb tulajdona jelenleg. Ez különbözteti meg leginkább a mindenfélét összerabolgató utcagyerekektől.*
-Mindig van egy két vajákos, aki hajlandó eladni, ha nem mondod mire kell. Nézz körül! *Nem arra gondol, hogy itt nézzen körbe a másik, hanem úgy alapvetően, Artheniorban és környékén. Aleny a tanács tagja. Nem tudom melyiké. Mindegy, ő felügyeli a kereskedelem egy részét. Van egy alkuja az őrséggel, állítólag ezért van még csempészet a folyón fel. Már amennyire ilyenkor van.
A dokkok, mint általában a feketekereskedelemmel összekapcsolható dolgok, nem úgy néz ki, mint amit nagyon megviselnének a harcok, pontosabban a sötételf laikus szemei így látják. Lehet, hogy megviselte, de amennyire tudja, pont ilyenkor, háborús időkben virágzik a legjobban az alvilág, mert az valamennyire érintetlen marad.*
2958. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-27 15:17:17
Üzenet elküldve: 2016-07-27 15:17:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kiürítési parancs//
//Xalema, Ziana//
*Ephemia sajnálattal veszi tudomásul, hogy nagy valószínűséggel ezzel a kalapos hölgyeménnyel sem fog tudni zöld ágra vergődni. Ennyi erővel akármelyik sisakost megkérdezhette volna. Nő létére a stílusa igen kemény, már-már férfias, arckifejezése pedig szigorúnak és ellentmondást nem tűrőnek hat Ephemia számára.
Mivel kérdésére nem olyasféle választ kapott az imént, amilyet szeretett volna, már nyitná is beszédre a száját, de Xalema megelőzi.
Kérdései helytállóak, bár lehetséges, hogy az őrcsapat tagjait - főként az élükön álló nőt - még jobban felidegesíti. Akárhogy is, Ephemia is átvált egy kissé határozottabb és keményebb hangra miközben mélyen a vörös hajú katonahölgy szemébe néz.*
- Más lehetőség nincs? Valóban? Szabad polgárok vagyunk, és jogunk van oda menni, ahová szeretnénk. Bár ha az ezért a parancsért felelős emberek úgy ítélték meg, hogy a Vashegy a legbiztonságosabb hely, azt hiszem ez esetben nekünk is ajánlatos arrafelé venni az irányt.
*Sóhajt egyet és vállat von. ~Íme, ez történik, ha az ember kicsit körültekintőbb akar lenni és mer kérdezni. Szép jövő vár erre a társadalomra.~ Egy pillanatra mintha hallaná a fejében bácsikája szavait: "Senki sem mondta, hogy a diplomácia könnyű eszköz."*
//Xalema, Ziana//
*Ephemia sajnálattal veszi tudomásul, hogy nagy valószínűséggel ezzel a kalapos hölgyeménnyel sem fog tudni zöld ágra vergődni. Ennyi erővel akármelyik sisakost megkérdezhette volna. Nő létére a stílusa igen kemény, már-már férfias, arckifejezése pedig szigorúnak és ellentmondást nem tűrőnek hat Ephemia számára.
Mivel kérdésére nem olyasféle választ kapott az imént, amilyet szeretett volna, már nyitná is beszédre a száját, de Xalema megelőzi.
Kérdései helytállóak, bár lehetséges, hogy az őrcsapat tagjait - főként az élükön álló nőt - még jobban felidegesíti. Akárhogy is, Ephemia is átvált egy kissé határozottabb és keményebb hangra miközben mélyen a vörös hajú katonahölgy szemébe néz.*
- Más lehetőség nincs? Valóban? Szabad polgárok vagyunk, és jogunk van oda menni, ahová szeretnénk. Bár ha az ezért a parancsért felelős emberek úgy ítélték meg, hogy a Vashegy a legbiztonságosabb hely, azt hiszem ez esetben nekünk is ajánlatos arrafelé venni az irányt.
*Sóhajt egyet és vállat von. ~Íme, ez történik, ha az ember kicsit körültekintőbb akar lenni és mer kérdezni. Szép jövő vár erre a társadalomra.~ Egy pillanatra mintha hallaná a fejében bácsikája szavait: "Senki sem mondta, hogy a diplomácia könnyű eszköz."*
2957. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-27 13:52:40
Üzenet elküldve: 2016-07-27 13:52:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Mindig akadnak oroszlánszívű lovagok, és feltörekvő nemesek akik mártírokká akarnak válni.
*Mindig is rühellte az ilyeneket, mert a kapzsiságuk és a vagyon megrészegítő mámora hajtja őket.
Névtelen kissé feszülten és ingerülten reagálja le azt, hogy a maszkos megnézné a fészkét. De miért is? Talán rejteget valamit? Vagy olyan valami van a birtokában amit nem szeretne ha más is meglátna? Netán azt hiszi, hogy Dramusz valami maskarába bújt városőr, aki lekapcsolná őt majd a házát is?
A morranás inkább vicces mintsem félelmetes. Mégis mire számít? Hogy egy olyan alak megijed mint a csontmaszkos?*
-Jó. *bólint egyet, elvégre is nem erőszak a disznótor. A következőket figyelmesen hallgatja és memorizálja a szavakat.*
-Szóval kalózok... azok mind megvehetőek, de én nem ilyen piti bűnözőkre gondoltam. Igazából a méreg az érdekelne, de nem hétköznapi formában. Aleny? Az kicsoda? *kíváncsiskodik tovább, miközben elérik a dokkokat és egyben elvileg a feketepiac fellegvárát.*
-Mindig akadnak oroszlánszívű lovagok, és feltörekvő nemesek akik mártírokká akarnak válni.
*Mindig is rühellte az ilyeneket, mert a kapzsiságuk és a vagyon megrészegítő mámora hajtja őket.
Névtelen kissé feszülten és ingerülten reagálja le azt, hogy a maszkos megnézné a fészkét. De miért is? Talán rejteget valamit? Vagy olyan valami van a birtokában amit nem szeretne ha más is meglátna? Netán azt hiszi, hogy Dramusz valami maskarába bújt városőr, aki lekapcsolná őt majd a házát is?
A morranás inkább vicces mintsem félelmetes. Mégis mire számít? Hogy egy olyan alak megijed mint a csontmaszkos?*
-Jó. *bólint egyet, elvégre is nem erőszak a disznótor. A következőket figyelmesen hallgatja és memorizálja a szavakat.*
-Szóval kalózok... azok mind megvehetőek, de én nem ilyen piti bűnözőkre gondoltam. Igazából a méreg az érdekelne, de nem hétköznapi formában. Aleny? Az kicsoda? *kíváncsiskodik tovább, miközben elérik a dokkokat és egyben elvileg a feketepiac fellegvárát.*
2956. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-27 13:12:43
Üzenet elküldve: 2016-07-27 13:12:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kiürítési parancs//
//Ephemia, Ziana//
*Xaly erőnek erejével fogja vissza magát, hogy ne forgassa a szemét, igazán nem vágyik rá, hogy a katona nő felpofozza, mert ha rossz fát tesz a tűzre, Ephemiával elfutni nyilván teljesen reménytelen. Ezért aztán tiszteletteljes arckifejezéssel hallgatja a társalgást, még a megvesztegethetőség kérdésénél sem kezd el bólogatni, pedig már mozdul a feje, de erőt vesz magán. A vöröshajú alárendeltjeinek kissé rosszindulatú nevetésétől szolidan utálkozik belül. ~Nyugi, Xaly, emlékezz! Élőhalottak! Azok még rosszabbak! Biztos büdösek, mocskosak és állítólag nem csak megölnek, meg is esznek! Aztán feltámasztanak és te is büdös leszel és mocskos és te is meg akarsz majd enni másokat. Azért ennél még ezek is jobbak, nem?~ Összeszorítja a száját és csendben tovább ácsorog, csak, mikor a Vashegyre vonulás kerül szóba, dönt úgy, hogy itt az ideje megtudni dolgokat a szófecsérlés helyett.*
-A katonák velünk jönnek? Kaja lesz út közben? Gyalog megyünk vagy vannak lovak, szamarak, szekerek? *Igyekszik gyorsan és semleges hangon eldarálni a kérdéseit. Mint mindenki a Szegénynegyedből, ő is biztos forrásból tudja, hogy amint valakit felvesznek az Őrséghez, első lépésként egy hosszú, vékony kefével a fülén keresztül kisikálják az agyát. Onnantól meggyőződése lesz, hogy amit éppen csinál vagy másokkal csináltat, mert parancsba kapta vagy parancsba adta, mindennél fontosabb és aki hátráltatja ebben, az minimum lázadó, de inkább egy gonosz bandita, akinek csak azért nem vágják le helyben a fejét, mert akkor nem lehetne láncra verni. Mindezek tudatában igyekszik nem feltartani a mogorva nőt, nem akarván megvárni, amíg megmérged rájuk nem létező hátráltató szándékukért.*
A hozzászólás írója (Xalema Unamorel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.27 13:13:28
//Ephemia, Ziana//
*Xaly erőnek erejével fogja vissza magát, hogy ne forgassa a szemét, igazán nem vágyik rá, hogy a katona nő felpofozza, mert ha rossz fát tesz a tűzre, Ephemiával elfutni nyilván teljesen reménytelen. Ezért aztán tiszteletteljes arckifejezéssel hallgatja a társalgást, még a megvesztegethetőség kérdésénél sem kezd el bólogatni, pedig már mozdul a feje, de erőt vesz magán. A vöröshajú alárendeltjeinek kissé rosszindulatú nevetésétől szolidan utálkozik belül. ~Nyugi, Xaly, emlékezz! Élőhalottak! Azok még rosszabbak! Biztos büdösek, mocskosak és állítólag nem csak megölnek, meg is esznek! Aztán feltámasztanak és te is büdös leszel és mocskos és te is meg akarsz majd enni másokat. Azért ennél még ezek is jobbak, nem?~ Összeszorítja a száját és csendben tovább ácsorog, csak, mikor a Vashegyre vonulás kerül szóba, dönt úgy, hogy itt az ideje megtudni dolgokat a szófecsérlés helyett.*
-A katonák velünk jönnek? Kaja lesz út közben? Gyalog megyünk vagy vannak lovak, szamarak, szekerek? *Igyekszik gyorsan és semleges hangon eldarálni a kérdéseit. Mint mindenki a Szegénynegyedből, ő is biztos forrásból tudja, hogy amint valakit felvesznek az Őrséghez, első lépésként egy hosszú, vékony kefével a fülén keresztül kisikálják az agyát. Onnantól meggyőződése lesz, hogy amit éppen csinál vagy másokkal csináltat, mert parancsba kapta vagy parancsba adta, mindennél fontosabb és aki hátráltatja ebben, az minimum lázadó, de inkább egy gonosz bandita, akinek csak azért nem vágják le helyben a fejét, mert akkor nem lehetne láncra verni. Mindezek tudatában igyekszik nem feltartani a mogorva nőt, nem akarván megvárni, amíg megmérged rájuk nem létező hátráltató szándékukért.*
A hozzászólás írója (Xalema Unamorel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.27 13:13:28
2955. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-27 12:11:53
Üzenet elküldve: 2016-07-27 12:11:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A gyász őrei//
*Gordenék a raktárépületek és hatalmas dobozok keszekusza labirintusában haladnak tovább. A kikötő összes lakosa, az alvilági gazemberek kivételéve (de talán még ők is), a motyóját cipelve igyekszik Amon Ruadh fele. Gorden beáll a tömérdek tárgyat cipelő polgárok közé, és, mint egy csorda, együtt gyalogolnak tovább.*
- És honnan jöttél? *kérdi a lányt amennyiben az a közelében tartózkodik. Nem biztos benne, hogy ezt még nem kérdezte, de ismétlés a tudás anyja. Legalábbis így tartja a mondás.*
- Jobb lesz ha figyelünk a dolgainkra! Valószínűleg sok itt a zsebtolvaj.
*Gordenék a raktárépületek és hatalmas dobozok keszekusza labirintusában haladnak tovább. A kikötő összes lakosa, az alvilági gazemberek kivételéve (de talán még ők is), a motyóját cipelve igyekszik Amon Ruadh fele. Gorden beáll a tömérdek tárgyat cipelő polgárok közé, és, mint egy csorda, együtt gyalogolnak tovább.*
- És honnan jöttél? *kérdi a lányt amennyiben az a közelében tartózkodik. Nem biztos benne, hogy ezt még nem kérdezte, de ismétlés a tudás anyja. Legalábbis így tartja a mondás.*
- Jobb lesz ha figyelünk a dolgainkra! Valószínűleg sok itt a zsebtolvaj.
2954. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-27 11:49:48
Üzenet elküldve: 2016-07-27 11:49:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 4. nap//
//Dobás eredménye: 26//
//Kislányok//
*Még sikeresen berúgja a kalyiba ajtaját.*
-Városőrség! Mindenki kifelé!
*Teljesen felesleges szózat ez, tekintve nincs odabenn senki, fordul, hát a következő ház felé. De ekkor számosan bokros feladatait megzavarja két polgár. Fordul a máris bocsánatért esedező felé.*
-Elnézni? Hát olyan korrupt bandának tűnünk mi? Megvesztegethetőnek?
*Halk röhögés hallik fel háta mögül, a zord küllemű, kifejezetten erőszakos kinézetű ötök táborából, kik szerint a válasz egy határozott igen.*
-Jól.
*Méri végig alaposan a két civilt. Túl sok a szöveg. Nagyon sok. Egy fáradt sóhajjal tartja fel kezét, hogy megálljt parancsoljon a szóáradatnak.*
-Probléma? Útmutatás?
*Fintorog egy sort, orrnyergét dörgöli, kicsit sok ez így, egyszerre.*
-Háború van. Jön az ellen. És mert mi azt mondjuk. Mi ok kell még?
*Költői a kérdés. Máris folytatja sajátos rövid, tömör, lényegre törő, és érzéketlen stílusában.*
-Innen mindenki a Vashegyre megy. Vagy önszántából, vagy összeverve, megláncolva. Más lehetőség nincs.
//Grombar után - 4. nap//
//Dobás eredménye: 26//
//Kislányok//
*Még sikeresen berúgja a kalyiba ajtaját.*
-Városőrség! Mindenki kifelé!
*Teljesen felesleges szózat ez, tekintve nincs odabenn senki, fordul, hát a következő ház felé. De ekkor számosan bokros feladatait megzavarja két polgár. Fordul a máris bocsánatért esedező felé.*
-Elnézni? Hát olyan korrupt bandának tűnünk mi? Megvesztegethetőnek?
*Halk röhögés hallik fel háta mögül, a zord küllemű, kifejezetten erőszakos kinézetű ötök táborából, kik szerint a válasz egy határozott igen.*
-Jól.
*Méri végig alaposan a két civilt. Túl sok a szöveg. Nagyon sok. Egy fáradt sóhajjal tartja fel kezét, hogy megálljt parancsoljon a szóáradatnak.*
-Probléma? Útmutatás?
*Fintorog egy sort, orrnyergét dörgöli, kicsit sok ez így, egyszerre.*
-Háború van. Jön az ellen. És mert mi azt mondjuk. Mi ok kell még?
*Költői a kérdés. Máris folytatja sajátos rövid, tömör, lényegre törő, és érzéketlen stílusában.*
-Innen mindenki a Vashegyre megy. Vagy önszántából, vagy összeverve, megláncolva. Más lehetőség nincs.
2953. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-27 11:20:46
Üzenet elküldve: 2016-07-27 11:20:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kiürítési parancs//
//Xalema, Ziana//
*Mivel látja, hogy Xalemának nem válna ínyére a beszéd, Ephemia magában belátja, hogy most rajta a sor. Egyébként is, ha valami nagyon megy neki, az a beszéd.*
- Rendben. Akkor beszélek valakivel!
*Körbenéz az utcán. Mindenfelé katonák. Akármelyiket leszólíthatná, de próbál az értelmesebbek vagy rangosabbak felé tekintgetni. Azokkal mindig többre lehet menni.
Nézelődik még pár pillanat erejéig, amikor is megpillant egy nőt. Nem túl magas, hajkoronája a Xalemáéhoz hasonlóan vörös, egyszerű öltözékben, fején tollas kalappal. ~Biztosan az őrséghez tartozik.~
Ephemia elindul határozott léptekkel elindul felé. Ő úgy néz ki1 mint akivel lehet tárgyalni.*
- Elnézést! Elnézést!
*Kicsit messzebbről szólítja meg, s csak akkor kezd bele mondandójába, mikor már előtte áll. Zaklatottságát leplezve próbál a szokásos határozott hangján beszélni. Néha sikerül, néha nem.*
- Bocsánat, hogy feltartom, de maga az Artheniori Őrség tagja, jól mondom? Volna egy kis problémám. Hallottam a Kikötő kiürítéséről, bár hogy mi okból, azt még biztosra nem tudhatom. A lényeg az, hogy én és a... khm... társam minél előbb Arthenior felé szeretnénk utazni, de nem vagyunk biztosak benne, mely út a legbiztonságosabb. Tudna útmutatást adni?
*Vállán át Xalemára pillant.*
- És ha megkérdezhetem, elárulná, miért van szükség a kiürítésre? Az okáról csak futó pletykákat hallottam, amelyek nem biztos, hogy elég... hitelesek.
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.27 11:23:59
//Xalema, Ziana//
*Mivel látja, hogy Xalemának nem válna ínyére a beszéd, Ephemia magában belátja, hogy most rajta a sor. Egyébként is, ha valami nagyon megy neki, az a beszéd.*
- Rendben. Akkor beszélek valakivel!
*Körbenéz az utcán. Mindenfelé katonák. Akármelyiket leszólíthatná, de próbál az értelmesebbek vagy rangosabbak felé tekintgetni. Azokkal mindig többre lehet menni.
Nézelődik még pár pillanat erejéig, amikor is megpillant egy nőt. Nem túl magas, hajkoronája a Xalemáéhoz hasonlóan vörös, egyszerű öltözékben, fején tollas kalappal. ~Biztosan az őrséghez tartozik.~
Ephemia elindul határozott léptekkel elindul felé. Ő úgy néz ki1 mint akivel lehet tárgyalni.*
- Elnézést! Elnézést!
*Kicsit messzebbről szólítja meg, s csak akkor kezd bele mondandójába, mikor már előtte áll. Zaklatottságát leplezve próbál a szokásos határozott hangján beszélni. Néha sikerül, néha nem.*
- Bocsánat, hogy feltartom, de maga az Artheniori Őrség tagja, jól mondom? Volna egy kis problémám. Hallottam a Kikötő kiürítéséről, bár hogy mi okból, azt még biztosra nem tudhatom. A lényeg az, hogy én és a... khm... társam minél előbb Arthenior felé szeretnénk utazni, de nem vagyunk biztosak benne, mely út a legbiztonságosabb. Tudna útmutatást adni?
*Vállán át Xalemára pillant.*
- És ha megkérdezhetem, elárulná, miért van szükség a kiürítésre? Az okáról csak futó pletykákat hallottam, amelyek nem biztos, hogy elég... hitelesek.
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.27 11:23:59
2952. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-27 10:09:15
Üzenet elküldve: 2016-07-27 10:09:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kiürítési parancs//
//Ephemia, Ziana//
*Ephemia felvetésére elhúzza a száját. Nincs elragadtatva az ötlettől, nagyon nem szívleli ezeket az alakokat, remélhetőleg Ephemiának nincs sejtése róla, hogy miért. Átgondolja a lehetőségeket és arra jut, hogy két út áll előtte. ~Elindulhatok egyedül észak felé. Arra megyek, amerre csak akarok, cserébe bujkálhatok, futhatok az élőholtak elől. Brrr! Vagy maradok ezzel a kis hölggyel és a jelentős mennyiségű arany ígéretével. Igazodnom kell hozzá, vigyáznom rá meg sétálgatnom vele, ráadásul még katonák is lesznek körülöttünk. Brrr! Viszont ők meg jól jöhetnek, ha élőholtakkal találkozunk.~ Megrázza a fejét, tett ő már meg meredekebb dolgokat is egy marék aranyért. Sóhajtva egyezik bele a tervbe.*
-Jól van, kérdezzünk meg egyet!
*A közeledő csapat élén egy határozottnak tűnő, vörös hajú nő csörtet házról házra. Kalapján vörös toll leng, Xaly próbál rájönni, hogy hívják az ilyet, de csak annyira emlékszik, hogy ezeknek már van annyi esze, mint egy dörzsöltebb kecskének, szóval nehezebb előlük meglépni. Még szerencse, hogy most nem ezt tervezi. Lendületesen indul meg felé, hogy megszólítsa, aztán hirtelen megtorpan, meggondolja magát. Jobb lesz ezt a bájolgásban nyilván jártasabb nemeskisasszonyra bízni. Xaly inkább csak a háttérből bólogat és pislog nagy szemekkel, amikor a helyzet éppen megkívánja. Közben szinte rutinból végigpillant a katonákon, vannak-e olyan balgák, hogy övre fűzve hordanak valamilyen erszényt, de aztán lemondóan sóhajt. Nem érné meg a kockázatot.*
//Ephemia, Ziana//
*Ephemia felvetésére elhúzza a száját. Nincs elragadtatva az ötlettől, nagyon nem szívleli ezeket az alakokat, remélhetőleg Ephemiának nincs sejtése róla, hogy miért. Átgondolja a lehetőségeket és arra jut, hogy két út áll előtte. ~Elindulhatok egyedül észak felé. Arra megyek, amerre csak akarok, cserébe bujkálhatok, futhatok az élőholtak elől. Brrr! Vagy maradok ezzel a kis hölggyel és a jelentős mennyiségű arany ígéretével. Igazodnom kell hozzá, vigyáznom rá meg sétálgatnom vele, ráadásul még katonák is lesznek körülöttünk. Brrr! Viszont ők meg jól jöhetnek, ha élőholtakkal találkozunk.~ Megrázza a fejét, tett ő már meg meredekebb dolgokat is egy marék aranyért. Sóhajtva egyezik bele a tervbe.*
-Jól van, kérdezzünk meg egyet!
*A közeledő csapat élén egy határozottnak tűnő, vörös hajú nő csörtet házról házra. Kalapján vörös toll leng, Xaly próbál rájönni, hogy hívják az ilyet, de csak annyira emlékszik, hogy ezeknek már van annyi esze, mint egy dörzsöltebb kecskének, szóval nehezebb előlük meglépni. Még szerencse, hogy most nem ezt tervezi. Lendületesen indul meg felé, hogy megszólítsa, aztán hirtelen megtorpan, meggondolja magát. Jobb lesz ezt a bájolgásban nyilván jártasabb nemeskisasszonyra bízni. Xaly inkább csak a háttérből bólogat és pislog nagy szemekkel, amikor a helyzet éppen megkívánja. Közben szinte rutinból végigpillant a katonákon, vannak-e olyan balgák, hogy övre fűzve hordanak valamilyen erszényt, de aztán lemondóan sóhajt. Nem érné meg a kockázatot.*
2951. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-27 09:20:59
Üzenet elküldve: 2016-07-27 09:20:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kiürítési parancs//
//Xalema, Ziana//
*Xalema mintha olvasott volna a gondolataiban, olyan hirtelen és váratlanul jelenik meg Ephemia mellett. ~Biztosan megint követett.~ Ez már életében a második alkalom, amikor hálás azért, hogy követték. Ritka eset.*
- Próbáltam sietni.
*Beszéd közben hátrapillant a járőröző katonákra.*
- A családom már elment, de nem tudtam meg, hogy hová. A levél befejezetlennek tűnik. Ha szerencsém van, itt találkozom velük, de ha nem... Nos akkor valamilyen módon haza kell térnem Artheniorba.
*Xalema szavain elgondolkodik egy pillanatig.*
- Azt hiszem igazad van. Nem sok esélyem van találkozni bárkivel is, akit ismerek. Ennyi ember között nem. El kell hagynunk ezt a helyet, de nem ismerünk egyetlen biztonságosnak mondható útvonalat sem. Mit szólnál hozzá, ha megkérdeznénk egy katonát?
*A kérdés alig hangzik el, már közeledik is feléjük egy csapat. Ephemia kérdőn néz Xalemára. Lehet, hogy a lány nem lesz elragadtatva az ötlettől. Láthatóan nem szívleli ezeket az alakokat, és Ephemiának már egy ideje van is némi sejtése, hogy miért.*
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.27 10:27:12
//Xalema, Ziana//
*Xalema mintha olvasott volna a gondolataiban, olyan hirtelen és váratlanul jelenik meg Ephemia mellett. ~Biztosan megint követett.~ Ez már életében a második alkalom, amikor hálás azért, hogy követték. Ritka eset.*
- Próbáltam sietni.
*Beszéd közben hátrapillant a járőröző katonákra.*
- A családom már elment, de nem tudtam meg, hogy hová. A levél befejezetlennek tűnik. Ha szerencsém van, itt találkozom velük, de ha nem... Nos akkor valamilyen módon haza kell térnem Artheniorba.
*Xalema szavain elgondolkodik egy pillanatig.*
- Azt hiszem igazad van. Nem sok esélyem van találkozni bárkivel is, akit ismerek. Ennyi ember között nem. El kell hagynunk ezt a helyet, de nem ismerünk egyetlen biztonságosnak mondható útvonalat sem. Mit szólnál hozzá, ha megkérdeznénk egy katonát?
*A kérdés alig hangzik el, már közeledik is feléjük egy csapat. Ephemia kérdőn néz Xalemára. Lehet, hogy a lány nem lesz elragadtatva az ötlettől. Láthatóan nem szívleli ezeket az alakokat, és Ephemiának már egy ideje van is némi sejtése, hogy miért.*
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.27 10:27:12
2950. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-26 23:20:07
Üzenet elküldve: 2016-07-26 23:20:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kiürítési parancs//
*Lovas katonák elé állt oda Zopal és szólalt fel. Választ is kapott. Előbb egy rövidet majd egy velősebbet amit át is kell gondolnia. Ez egy pár pillanatot igénybe is vesz. Nem azért mert lassú az észjárása csak tényleg átgondolja a helyzetet. Ha a kikötő odalesz akkor Arthenior-t is úgy gondolja Zopal, hogy elveszti a biztonságot. Ha lelép akkor a thargokhoz megy. Viszont nem tervez lelépni. A félelf katona szemébe néz.*
-Zopal Grognard. Itt van az otthonom és nem tervezem elhagyni.
~Még ha bele is döglök.~
*Lovas katonák elé állt oda Zopal és szólalt fel. Választ is kapott. Előbb egy rövidet majd egy velősebbet amit át is kell gondolnia. Ez egy pár pillanatot igénybe is vesz. Nem azért mert lassú az észjárása csak tényleg átgondolja a helyzetet. Ha a kikötő odalesz akkor Arthenior-t is úgy gondolja Zopal, hogy elveszti a biztonságot. Ha lelép akkor a thargokhoz megy. Viszont nem tervez lelépni. A félelf katona szemébe néz.*
-Zopal Grognard. Itt van az otthonom és nem tervezem elhagyni.
~Még ha bele is döglök.~
2949. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-26 22:21:57
Üzenet elküldve: 2016-07-26 22:21:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kiürítési parancs//
//Dobás eredménye: 10//
//Zopal//
*A félvér lován marad az egység többi tagjával egyetemben amíg Ziana hadnagy meglehetős vehemenciával intézkedik. Amikor a vörös visszatér hozzá és eldarálja az utasításokat határozott képpel bólint.*
-Igenis, hadnagykisasszony!
*Ezzel a hozzá közelebb álló ötös felé biccentve jelzi, hogy kövessék és máris poroszkálnak a megadott irányba. Útközben egyszer csak elébük toppan egy jókora ork. Cotys egy pillanatig azt hiszi máris ellenállásba ütköznek, de a harcos csupán a helyzet felől érdeklődik.*
-Egyelőre.
*Felel neki hasonlóképp szűkszavúan amikor őt a Grombari ütközet után Ziana hadnagy össze foltozta. Ekkor ismeri csak fel. A fickó ott volt az Átmeneti Ispotálynál*
-Ahogy az előbb is hallhattad, mindenkink el kell innen menni. Indulhatsz a város felé, de velünk is jöhetsz majd Amon irányába. Azután ki tudja mi lesz.
Szóval, hogy döntesz? Csatlakozol? Amúgy a nevem Ald'as Cotys őrmester, a Városőrségtől.
A hozzászólás írója (Ald'as Cotys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.26 22:22:59
//Dobás eredménye: 10//
//Zopal//
*A félvér lován marad az egység többi tagjával egyetemben amíg Ziana hadnagy meglehetős vehemenciával intézkedik. Amikor a vörös visszatér hozzá és eldarálja az utasításokat határozott képpel bólint.*
-Igenis, hadnagykisasszony!
*Ezzel a hozzá közelebb álló ötös felé biccentve jelzi, hogy kövessék és máris poroszkálnak a megadott irányba. Útközben egyszer csak elébük toppan egy jókora ork. Cotys egy pillanatig azt hiszi máris ellenállásba ütköznek, de a harcos csupán a helyzet felől érdeklődik.*
-Egyelőre.
*Felel neki hasonlóképp szűkszavúan amikor őt a Grombari ütközet után Ziana hadnagy össze foltozta. Ekkor ismeri csak fel. A fickó ott volt az Átmeneti Ispotálynál*
-Ahogy az előbb is hallhattad, mindenkink el kell innen menni. Indulhatsz a város felé, de velünk is jöhetsz majd Amon irányába. Azután ki tudja mi lesz.
Szóval, hogy döntesz? Csatlakozol? Amúgy a nevem Ald'as Cotys őrmester, a Városőrségtől.
A hozzászólás írója (Ald'as Cotys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.26 22:22:59
2948. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-26 20:47:44
Üzenet elküldve: 2016-07-26 20:47:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kiürítési parancs//
*Zopal napjai teljesen békésen telnek. Ahhoz képest, hogy hadkészültség van nem és múltkor jól meglettek fenyegetve nem történt semmi. Borosüveggel a kezében egykedvűen üldögél hát a helyén és nézelődik. Mióta beütött a baj ingyen eszik és iszik cserébe pedig nem keres semmit. Valahogy mégiscsak hiányzik neki a régi élete. Egykedvű gondolataiból az ragadja ki, hogy történés van. Városőrök érkeztek.*
~Nocsak! Készül valami?~
*Nem ijeszti meg a gondolat. Bár örülne ha ismét azok mellett a barbárok mellett küzdhetne az otthonáért ezeket a városőröket nem tartja túl alkalmasnak. Mikor meghallja mégis mi folyik itt akkor összébb vonja a szemöldökét és határozottan megindul egy csapat felé. Eléjük érve rátámaszkodik a csatabárdjára és összevont szemöldökkel, de egyelőre inkább csak érdeklődve mint vádlón megkérdi.*
-Feladják a kikötőt?
*Zopal napjai teljesen békésen telnek. Ahhoz képest, hogy hadkészültség van nem és múltkor jól meglettek fenyegetve nem történt semmi. Borosüveggel a kezében egykedvűen üldögél hát a helyén és nézelődik. Mióta beütött a baj ingyen eszik és iszik cserébe pedig nem keres semmit. Valahogy mégiscsak hiányzik neki a régi élete. Egykedvű gondolataiból az ragadja ki, hogy történés van. Városőrök érkeztek.*
~Nocsak! Készül valami?~
*Nem ijeszti meg a gondolat. Bár örülne ha ismét azok mellett a barbárok mellett küzdhetne az otthonáért ezeket a városőröket nem tartja túl alkalmasnak. Mikor meghallja mégis mi folyik itt akkor összébb vonja a szemöldökét és határozottan megindul egy csapat felé. Eléjük érve rátámaszkodik a csatabárdjára és összevont szemöldökkel, de egyelőre inkább csak érdeklődve mint vádlón megkérdi.*
-Feladják a kikötőt?
2947. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-26 20:35:38
Üzenet elküldve: 2016-07-26 20:35:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ephemia//
*Mikor Ephemia elszalad az őrök háta mögött, Xalynak nem sok kedve marad a katonákhoz, így gyorsan megvigasztalódva a meg nem történt bűntény fölött érzett bánatán, odébb áll. Mikor takarásba ér, futásnak ered. Egy kerítésen átmászik, egy kerten átszalad, egy újabb kerítés és máris a katonák mögött van. ~Milyen szerencsétlenek az úrilányok, hogy ilyesmit nem engedhetnek meg maguknak. Hát nem sokkal egyszerűbb lett volna? Így meg tizenöt aranyam bánta. Szörnyű.~ Már sajátjaként sajnálja Ephemia aranyát. Ahogy körülnéz, még látja befordulni a lányt a sarkon. A nyomába ered, de szándékosan nem éri utol, tartja a távolságot. Szeretné látni, hova megy a másik. Szemmel láthatóan ő maga sem biztos benne, kóvályog össze-vissza, néhány elágazásban kétszer is megfordul, mire megtalálja a helyes utat, de végül csak célhoz ér. Egy nagyobb ház előtt torpan meg, majd be is megy az ajtón. Néhány perc és már jön is vissza, mintha piros lenne a szeme is, de Xaly legnagyobb bánatára semmit nem hoz magával. ~Ezért igazán kár volt.~ A mélázást azonban gyorsan feladja és megfeszített iramban futni kezd a lány felé, mintha egész eddig rohant volna a nyomában. Azt ne gondolja, hogy valamit forral, hogy így lopakodik mögötte!*
-Huh, te aztán tudsz szaladni!. *Liheg, fújtat, a térdére támaszkodik, összességében jól adja a hosszú rohanásban kiffuladtat.*
-Na, megtaláltad, amit kerestél? *A válaszra nem nagyon figyel, tudja, hogy legfeljebb egy erszényre valót vehetett magához a lány, csak annyit, ami elfér a ruha alatt, hiszen a kezében nem látott semmit. Ha meg új erszénye van, azt majd szépen megnézi magának. Viszont a katonák már közelednek és első ránézésre ezeknek még annyira sincs társalkodó kedve, mint a korábbiaknak, úgyhogy Xaly úgy dönt, most már tényleg szedhetik a lábukat.*
-Induljunk észak felé, ezek a bunk… izé ezek a derék katonák arrafelé terelnek mindenkit. Biztos találunk valami kényelmes, de legalábbis biztonságos módot az utazásra. *Barátságosan patronálja a lányt, akinek vezetékneve a fejében immár végképp Jelentős Mennyiségű Arany lett.*
*Mikor Ephemia elszalad az őrök háta mögött, Xalynak nem sok kedve marad a katonákhoz, így gyorsan megvigasztalódva a meg nem történt bűntény fölött érzett bánatán, odébb áll. Mikor takarásba ér, futásnak ered. Egy kerítésen átmászik, egy kerten átszalad, egy újabb kerítés és máris a katonák mögött van. ~Milyen szerencsétlenek az úrilányok, hogy ilyesmit nem engedhetnek meg maguknak. Hát nem sokkal egyszerűbb lett volna? Így meg tizenöt aranyam bánta. Szörnyű.~ Már sajátjaként sajnálja Ephemia aranyát. Ahogy körülnéz, még látja befordulni a lányt a sarkon. A nyomába ered, de szándékosan nem éri utol, tartja a távolságot. Szeretné látni, hova megy a másik. Szemmel láthatóan ő maga sem biztos benne, kóvályog össze-vissza, néhány elágazásban kétszer is megfordul, mire megtalálja a helyes utat, de végül csak célhoz ér. Egy nagyobb ház előtt torpan meg, majd be is megy az ajtón. Néhány perc és már jön is vissza, mintha piros lenne a szeme is, de Xaly legnagyobb bánatára semmit nem hoz magával. ~Ezért igazán kár volt.~ A mélázást azonban gyorsan feladja és megfeszített iramban futni kezd a lány felé, mintha egész eddig rohant volna a nyomában. Azt ne gondolja, hogy valamit forral, hogy így lopakodik mögötte!*
-Huh, te aztán tudsz szaladni!. *Liheg, fújtat, a térdére támaszkodik, összességében jól adja a hosszú rohanásban kiffuladtat.*
-Na, megtaláltad, amit kerestél? *A válaszra nem nagyon figyel, tudja, hogy legfeljebb egy erszényre valót vehetett magához a lány, csak annyit, ami elfér a ruha alatt, hiszen a kezében nem látott semmit. Ha meg új erszénye van, azt majd szépen megnézi magának. Viszont a katonák már közelednek és első ránézésre ezeknek még annyira sincs társalkodó kedve, mint a korábbiaknak, úgyhogy Xaly úgy dönt, most már tényleg szedhetik a lábukat.*
-Induljunk észak felé, ezek a bunk… izé ezek a derék katonák arrafelé terelnek mindenkit. Biztos találunk valami kényelmes, de legalábbis biztonságos módot az utazásra. *Barátságosan patronálja a lányt, akinek vezetékneve a fejében immár végképp Jelentős Mennyiségű Arany lett.*
2946. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-26 18:50:06
Üzenet elküldve: 2016-07-26 18:50:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 4. nap//
//Dobás eredménye: 28//
*Nem is érti, de komolyan nem. Próbálja itt megnyugtatni ezeket, hiába. Fancsali fintorral szemléli a nem éppen békés csőcselék táborát, majd váll vonva lép tovább a dolgon.*
-Lehet jobb lett volna, ha parancsba adom nekik, hogy pánikoljanak.
*Morgolódik magában halkan, megsejtve valamicskét a fordított pszichológiából, és a civilek csak azért is engedetlenségéből.
A kapott utasításokra csak bólint, és indul meg a mutatott irányba, hogy csakhamar ugyanazon őrmestert vegzálhassa, kinél minap Aon próbálkozott. Természetesen már ló nélkül vonul be a kis helyiségbe, kezében szottyongatva a pergament.*
-Ziana Yedhir hadnagy. Kelyri hadnaggyal elkezdtük a kikötői kiürítését. Ő és az egysége, a parton ténykedik. A parancs!
*Nyújtja át a dokumentumot.*
-Te és az embereid nekünk segítetek a lakosság mielőbbi útnak indításában a Vashegyre. Nincs kérdés!
*Ezzel vág máris hátra arcot, hogy kilépve nyomban osztogassa parancsait sajátjainak.*
-Al, öt emberrel az innen északra eső házakat fésülitek át. Aki nem hajlandó kiürülni, vagy nem cuccol a kellő iramban azt előbb pofán, ha az se győzi meg akkor vasra veritek. Mienk a másik oldal. Gyerünk fiúk.
*Indul is el az első viskó felé, határozott, öles léptekkel, engedve a tízeknek, hogy maguk döntsék el, ki marad a hadnaggyal, és ki igazol az őrmesterhez.*
//Grombar után - 4. nap//
//Dobás eredménye: 28//
*Nem is érti, de komolyan nem. Próbálja itt megnyugtatni ezeket, hiába. Fancsali fintorral szemléli a nem éppen békés csőcselék táborát, majd váll vonva lép tovább a dolgon.*
-Lehet jobb lett volna, ha parancsba adom nekik, hogy pánikoljanak.
*Morgolódik magában halkan, megsejtve valamicskét a fordított pszichológiából, és a civilek csak azért is engedetlenségéből.
A kapott utasításokra csak bólint, és indul meg a mutatott irányba, hogy csakhamar ugyanazon őrmestert vegzálhassa, kinél minap Aon próbálkozott. Természetesen már ló nélkül vonul be a kis helyiségbe, kezében szottyongatva a pergament.*
-Ziana Yedhir hadnagy. Kelyri hadnaggyal elkezdtük a kikötői kiürítését. Ő és az egysége, a parton ténykedik. A parancs!
*Nyújtja át a dokumentumot.*
-Te és az embereid nekünk segítetek a lakosság mielőbbi útnak indításában a Vashegyre. Nincs kérdés!
*Ezzel vág máris hátra arcot, hogy kilépve nyomban osztogassa parancsait sajátjainak.*
-Al, öt emberrel az innen északra eső házakat fésülitek át. Aki nem hajlandó kiürülni, vagy nem cuccol a kellő iramban azt előbb pofán, ha az se győzi meg akkor vasra veritek. Mienk a másik oldal. Gyerünk fiúk.
*Indul is el az első viskó felé, határozott, öles léptekkel, engedve a tízeknek, hogy maguk döntsék el, ki marad a hadnaggyal, és ki igazol az őrmesterhez.*
2945. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-26 14:24:33
Üzenet elküldve: 2016-07-26 14:24:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Xalema//
*Itt a nagy lehetőség. Abban a pillanatban, amikor Xalema a helyükön strázsáló néhány őr figyelmét is sikeresen eltereli, Ephemia előtt szabaddá válik az út. Előreszalad, majd mielőtt eltűnne az egyik keskeny utca árnyaiban a sarkon, egy pillanat erejéig megfordul, és köszönetképpen bólint egyet az elf lány felé. ~Remélem, fogok még vele találkozni!~ Elvégre még vár rá egy elvégzendő feladat, amelyet nehéz szívvel tudna másnak odaígérni. De ezt most úgy tűnik, a jelenlegi helyzet miatt halasztaniuk kell.
Ephemia végigszalad a lehető legkeskenyebb, legeldugottabb utcákon a Kikötőben. Igyekszik halkan, észrevehetetlenül közlekedni, bár minél messzebbre ér a mólóktól, annál kevesebb embert vél észrevenni. ~Bizonyára már elmentek. Rossz ómen.~ Ez azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel már a családja is elmehetett.
Mire a hosszú, végtelennek tűnő bolyongás után odaér a takaros kis rezidenciához a Kikötő kissé igényesebb, szélső részén, látja hogy a díszes bejárati ajtó résnyire nyitva van. Mielőtt benyitna, hátrapillant hogy nem követték-e, majd besurran az ajtón. A hallba érkezik, amely ugyanúgy néz ki, mint mielőtt elment.*
- Bácsikám! Tizio! Briwal! Hahó! Van itt valaki?
*A kérdésre többszöri ismétlés után sem érkezik válasz. Épp indulna átkutatni a házat, amikor észrevesz valamit a fél kőfalat eltakaró, hatalmas faliszőnyegen. Egy levél az, szöggel felfüggesztve. Egy hirtelen mozdulattal lekapja, és hangosan olvasni kezdi.*
Drága Ephemia!
Csak pillanatok állnak a rendelkezésemre megírni ezt a levelet, s csak reménykedni tudok, hogy megtalálod. Kerestünk reggel, de szó nélkül eltűntél! Veszedelem érkezik a horizonton, most tudtuk meg mi is. Ki fognak toloncolni mindenkit a Kikötőből, s bácsikánk hiába esedezett hogy hadd várjunk reád, a katonáknál szava üres fülekre talált. Nem tudjuk még, pontosan hogyan, de mindenképp vissza fogunk menni Artheniorba miután megtaláltunk. De ha nem találkoznánk mégsem s nem tudnád, hogy merre tarts, térj haza mielőbb, drága húgom! Bácsikánk szörnyen dühös, mi pedig aggódunk érted, hogy ba...
*A szöveg itt egy hirtelen tollvonással véget ér. Ephemia felismeri legidősebb bátyja, Briwal balra dőlő, jellegzetes írását, s szemei könnybe lábadnak. Bizonyára valami miatt nem volt ideje befejezni a teljes szöveget, ezt jelzi a tollvonás és a nyitva hagyott ajtó is, amelynek belső kulcsnyílásában még a kulcsot is benne felejtették. Elhessegeti hát az ártó gondolatokat és az erszényébe gyűri a levelet. ~Legalább a holmijaimat elhozhatnám... Bár úgysem bírnám cipelni. Hátha vissza tudok még térni erre a helyre.~ Letörli a könnyeit, s mivel maradása itt nincs többé, elhagyja a ritkán lakott kis családi rezidenciát, az ajtót kívülről bezárva a nagy, díszes kulccsal.
Épp hogy kiér, katonákat lát az utcákon járőrözni, házról házra járva, berontva az ajtókon, hogy biztosan nem maradt-e ott senki. ~A miénkben már aligha lelnétek valakit.~ Szomorúan kullog vissza a mólók irányába, immáron nem bujkálva senki elől. Magában csak azt reméli, hátha találkozik a családjával, de ha mással nem, legalább azzal a Xalema nevű lánnyal. Ez utóbbira márpedig sokkal nagyobb esélye van.*
*Itt a nagy lehetőség. Abban a pillanatban, amikor Xalema a helyükön strázsáló néhány őr figyelmét is sikeresen eltereli, Ephemia előtt szabaddá válik az út. Előreszalad, majd mielőtt eltűnne az egyik keskeny utca árnyaiban a sarkon, egy pillanat erejéig megfordul, és köszönetképpen bólint egyet az elf lány felé. ~Remélem, fogok még vele találkozni!~ Elvégre még vár rá egy elvégzendő feladat, amelyet nehéz szívvel tudna másnak odaígérni. De ezt most úgy tűnik, a jelenlegi helyzet miatt halasztaniuk kell.
Ephemia végigszalad a lehető legkeskenyebb, legeldugottabb utcákon a Kikötőben. Igyekszik halkan, észrevehetetlenül közlekedni, bár minél messzebbre ér a mólóktól, annál kevesebb embert vél észrevenni. ~Bizonyára már elmentek. Rossz ómen.~ Ez azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel már a családja is elmehetett.
Mire a hosszú, végtelennek tűnő bolyongás után odaér a takaros kis rezidenciához a Kikötő kissé igényesebb, szélső részén, látja hogy a díszes bejárati ajtó résnyire nyitva van. Mielőtt benyitna, hátrapillant hogy nem követték-e, majd besurran az ajtón. A hallba érkezik, amely ugyanúgy néz ki, mint mielőtt elment.*
- Bácsikám! Tizio! Briwal! Hahó! Van itt valaki?
*A kérdésre többszöri ismétlés után sem érkezik válasz. Épp indulna átkutatni a házat, amikor észrevesz valamit a fél kőfalat eltakaró, hatalmas faliszőnyegen. Egy levél az, szöggel felfüggesztve. Egy hirtelen mozdulattal lekapja, és hangosan olvasni kezdi.*
Drága Ephemia!
Csak pillanatok állnak a rendelkezésemre megírni ezt a levelet, s csak reménykedni tudok, hogy megtalálod. Kerestünk reggel, de szó nélkül eltűntél! Veszedelem érkezik a horizonton, most tudtuk meg mi is. Ki fognak toloncolni mindenkit a Kikötőből, s bácsikánk hiába esedezett hogy hadd várjunk reád, a katonáknál szava üres fülekre talált. Nem tudjuk még, pontosan hogyan, de mindenképp vissza fogunk menni Artheniorba miután megtaláltunk. De ha nem találkoznánk mégsem s nem tudnád, hogy merre tarts, térj haza mielőbb, drága húgom! Bácsikánk szörnyen dühös, mi pedig aggódunk érted, hogy ba...
*A szöveg itt egy hirtelen tollvonással véget ér. Ephemia felismeri legidősebb bátyja, Briwal balra dőlő, jellegzetes írását, s szemei könnybe lábadnak. Bizonyára valami miatt nem volt ideje befejezni a teljes szöveget, ezt jelzi a tollvonás és a nyitva hagyott ajtó is, amelynek belső kulcsnyílásában még a kulcsot is benne felejtették. Elhessegeti hát az ártó gondolatokat és az erszényébe gyűri a levelet. ~Legalább a holmijaimat elhozhatnám... Bár úgysem bírnám cipelni. Hátha vissza tudok még térni erre a helyre.~ Letörli a könnyeit, s mivel maradása itt nincs többé, elhagyja a ritkán lakott kis családi rezidenciát, az ajtót kívülről bezárva a nagy, díszes kulccsal.
Épp hogy kiér, katonákat lát az utcákon járőrözni, házról házra járva, berontva az ajtókon, hogy biztosan nem maradt-e ott senki. ~A miénkben már aligha lelnétek valakit.~ Szomorúan kullog vissza a mólók irányába, immáron nem bujkálva senki elől. Magában csak azt reméli, hátha találkozik a családjával, de ha mással nem, legalább azzal a Xalema nevű lánnyal. Ez utóbbira márpedig sokkal nagyobb esélye van.*
2944. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-26 13:56:45
Üzenet elküldve: 2016-07-26 13:56:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Kiürítési parancs//
*"Nincs ok pánikra!" Hangzottak Ziana szavai. Nos... most lett ok. Az átlagos népesség ugyanis igen rossz néven veszi, ha arról mesél nekik egy igen rangidős őrtiszt, hogy bő egy nap múlva megint porig rombolják lakhelyük nagyját az élőhalottak.*
-Hát... Ez nem jött be.
*Pillant oldalra Kelyri, ahogy a ténfergőkből célirányosan elkomorult arccal mászkálók lesznek.*
-Te menj tovább!
*Szól Zianának.*
-Ezeket a tengeri patkányokat már részint ismerem.
*Néz a dokkok hajóira, és a hirtelen eltakarodó fekete piac maradékaira.*
-Most is volt üzlet itten, csak elrontottuk.
*Vigyorog egy nagyot. Néha szokta ezt csinálni, meglincsel pár embert, aztán folytatódik tovább a hat. Néha egy-egy kivégzés, hajóluggatás, de csak ennyi.*
-Intézem a partot.
*Zárja szavait végül.*
-Van egy őrmesterem, meg öt katonám egy házban ott.
*Mutat bentebbre.*
-Őket is szedd össze. Segítsünk pakolni a népnek.
*Ezzel a saját csapatának int, és megindul ki a tenger nyaldosta sziklák irányába, hogy minden hajót elküldjön a tengerre, és a hordárokkal rájuk, vagy szekerekre hordassa a szárazföldön pihenő rakományt.
Többen pedig máris házaikba rohannak, szekereket kerítenek.*
*"Nincs ok pánikra!" Hangzottak Ziana szavai. Nos... most lett ok. Az átlagos népesség ugyanis igen rossz néven veszi, ha arról mesél nekik egy igen rangidős őrtiszt, hogy bő egy nap múlva megint porig rombolják lakhelyük nagyját az élőhalottak.*
-Hát... Ez nem jött be.
*Pillant oldalra Kelyri, ahogy a ténfergőkből célirányosan elkomorult arccal mászkálók lesznek.*
-Te menj tovább!
*Szól Zianának.*
-Ezeket a tengeri patkányokat már részint ismerem.
*Néz a dokkok hajóira, és a hirtelen eltakarodó fekete piac maradékaira.*
-Most is volt üzlet itten, csak elrontottuk.
*Vigyorog egy nagyot. Néha szokta ezt csinálni, meglincsel pár embert, aztán folytatódik tovább a hat. Néha egy-egy kivégzés, hajóluggatás, de csak ennyi.*
-Intézem a partot.
*Zárja szavait végül.*
-Van egy őrmesterem, meg öt katonám egy házban ott.
*Mutat bentebbre.*
-Őket is szedd össze. Segítsünk pakolni a népnek.
*Ezzel a saját csapatának int, és megindul ki a tenger nyaldosta sziklák irányába, hogy minden hajót elküldjön a tengerre, és a hordárokkal rájuk, vagy szekerekre hordassa a szárazföldön pihenő rakományt.
Többen pedig máris házaikba rohannak, szekereket kerítenek.*
2943. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-26 13:29:15
Üzenet elküldve: 2016-07-26 13:29:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ephemia//
~Mindig ez van, vagy a család, vagy a szerető, vagy a vagyon. Esetleg egy kiskutya.~ *Xaly kissé rosszmájúan mélázik el azon, milyen kiszámíthatóak az emberek és a többi, értelmesnek látszó lény. De a lány ijedt arcát nézve azonnal tudja, hogy segíteni fog. ~Nehogy már a fazékfejű taplók miatt ne tudhassa meg, mi van a családjával!~ A folytatást hallva a tettrekészsége az égig szökik.* ~Nem akadály a pénz?! Hohó, Te vagy az én emberem!~
-Egyet se félj, eljutsz a családodhoz, vagy ne legyen a nevem Xaly! *Stílusát, fogadkozását egy nemes lovag is megirigyelhetné, bár ez a nemes lovag biztosan nem azzal a szándékkal nézne körül utána, hogy megtalálja a legsunyibb képű utcagyereket. Xaly viszont pontosan ezt teszi. Ahol tömeg van, ott zsebtolvajok is szép számmal akadnak, már Ő is kiszúrt néhányat. Egy ravaszképű szurtos elf kisfiú éppen nem messze őgyeleg. Xaly mögé lép, majd határozott mozdulattal elkapja a grabancát.*
-Hé, Te! *Amaz gyorsan kapcsol.*
-Jaj kérem, ne tessék bántani, otthon vár a beteg kishúgom, aki négy napja nem evett, a szüleink meghaltak, mi lesz szegény kishúgommal, ha…
-Kuss! *Xaly jó ütemérzékkel vágja el a hazugságáradatot.*
-Akarsz keresni öt aranyat? *A kétségbeesett arc egy pillanat alatt alakul át pajkos mosollyá.*
-Az attól függ, merre kell keresni.
-Arrafelé. *Xaly az őrök felé mutat.*
-De nagyon kell majd futni, mert én itt teli torokból óbégatni fogok, hogy elloptad a pénzem. Értjük egymást? *A gyerek a homlokát ráncolva nézi az őröket, majd újra elmosolyodik.*
-Veszélyes. Harminc arany.
-Te kis rabló! Tíz!
-Húsz!
-Tizenöt, vagy két oltári nagy pofon, amiért feltartasz!
-Legyen tizenöt!
*Xaly szívbaj nélkül nyúl bele Ephemia erszényébe és kap elő belőle 15 aranyat, amit a koszos kis zsebtolvaj azonnal el is tüntet a rongyai között, majd vigyorogva a lányra pillant.*
-Mehet?
-Mehet! *Majd Xaly nagy levegőt vesz és teli torokból, kétségbeesetten sikoltozni kezd.*
-Tolvaj, TOLVAJ! Fogják meg, elvitte a pénzemet! *Ugyanakkor a kisfiú futásnak ered, egyenesen a katonák felé. Ott tettetett döbbenettel torpan meg. Xaly tovább kiabál, közben a fiúra mutogat*
-Ott a tolvaj, hát fogják már meg! *Végre az őrök is kapcsolnak, de sajnos nem az összes, tényleg szigorú parancsot kaphattak, mert valami fehér tollas pasas meg két embere a helyükön marad, míg a többiek a szélvész sebességgel távozó „tolvaj” után vetik magukat. Xaly gyorsan karon ragadja Ephemiát és magával húzza, amíg Ők is egészen közel érnek a katonákhoz, majd a fülébe súg.*
-Most, amíg rám figyelnek! *Azzal a katonákhoz lép, úgy helyezkedve, hogy pont háttal kerüljenek a másik lánynak.*
-Annyira köszönöm, hogy segítenek! Nem tudom, mi lesz velem, ha nem kerül elő a pénzem. Hiába véd meg a bátor Városőrség az élőhalott hordáktól, ha éhen halok, jaj, mi lesz így velem? Kérem, kerítsék elő azt az alávaló tolvajt, ugye megtalálják? Ugye visszahozzák? Kéhérehem!
*Amíg a katonák biztosítják a krokodilkönnyeket zokogó Xalyt, hogy minden rendben lesz, addig Ephemia a hátuk mögött elsurranhat az utcán.*
~Mindig ez van, vagy a család, vagy a szerető, vagy a vagyon. Esetleg egy kiskutya.~ *Xaly kissé rosszmájúan mélázik el azon, milyen kiszámíthatóak az emberek és a többi, értelmesnek látszó lény. De a lány ijedt arcát nézve azonnal tudja, hogy segíteni fog. ~Nehogy már a fazékfejű taplók miatt ne tudhassa meg, mi van a családjával!~ A folytatást hallva a tettrekészsége az égig szökik.* ~Nem akadály a pénz?! Hohó, Te vagy az én emberem!~
-Egyet se félj, eljutsz a családodhoz, vagy ne legyen a nevem Xaly! *Stílusát, fogadkozását egy nemes lovag is megirigyelhetné, bár ez a nemes lovag biztosan nem azzal a szándékkal nézne körül utána, hogy megtalálja a legsunyibb képű utcagyereket. Xaly viszont pontosan ezt teszi. Ahol tömeg van, ott zsebtolvajok is szép számmal akadnak, már Ő is kiszúrt néhányat. Egy ravaszképű szurtos elf kisfiú éppen nem messze őgyeleg. Xaly mögé lép, majd határozott mozdulattal elkapja a grabancát.*
-Hé, Te! *Amaz gyorsan kapcsol.*
-Jaj kérem, ne tessék bántani, otthon vár a beteg kishúgom, aki négy napja nem evett, a szüleink meghaltak, mi lesz szegény kishúgommal, ha…
-Kuss! *Xaly jó ütemérzékkel vágja el a hazugságáradatot.*
-Akarsz keresni öt aranyat? *A kétségbeesett arc egy pillanat alatt alakul át pajkos mosollyá.*
-Az attól függ, merre kell keresni.
-Arrafelé. *Xaly az őrök felé mutat.*
-De nagyon kell majd futni, mert én itt teli torokból óbégatni fogok, hogy elloptad a pénzem. Értjük egymást? *A gyerek a homlokát ráncolva nézi az őröket, majd újra elmosolyodik.*
-Veszélyes. Harminc arany.
-Te kis rabló! Tíz!
-Húsz!
-Tizenöt, vagy két oltári nagy pofon, amiért feltartasz!
-Legyen tizenöt!
*Xaly szívbaj nélkül nyúl bele Ephemia erszényébe és kap elő belőle 15 aranyat, amit a koszos kis zsebtolvaj azonnal el is tüntet a rongyai között, majd vigyorogva a lányra pillant.*
-Mehet?
-Mehet! *Majd Xaly nagy levegőt vesz és teli torokból, kétségbeesetten sikoltozni kezd.*
-Tolvaj, TOLVAJ! Fogják meg, elvitte a pénzemet! *Ugyanakkor a kisfiú futásnak ered, egyenesen a katonák felé. Ott tettetett döbbenettel torpan meg. Xaly tovább kiabál, közben a fiúra mutogat*
-Ott a tolvaj, hát fogják már meg! *Végre az őrök is kapcsolnak, de sajnos nem az összes, tényleg szigorú parancsot kaphattak, mert valami fehér tollas pasas meg két embere a helyükön marad, míg a többiek a szélvész sebességgel távozó „tolvaj” után vetik magukat. Xaly gyorsan karon ragadja Ephemiát és magával húzza, amíg Ők is egészen közel érnek a katonákhoz, majd a fülébe súg.*
-Most, amíg rám figyelnek! *Azzal a katonákhoz lép, úgy helyezkedve, hogy pont háttal kerüljenek a másik lánynak.*
-Annyira köszönöm, hogy segítenek! Nem tudom, mi lesz velem, ha nem kerül elő a pénzem. Hiába véd meg a bátor Városőrség az élőhalott hordáktól, ha éhen halok, jaj, mi lesz így velem? Kérem, kerítsék elő azt az alávaló tolvajt, ugye megtalálják? Ugye visszahozzák? Kéhérehem!
*Amíg a katonák biztosítják a krokodilkönnyeket zokogó Xalyt, hogy minden rendben lesz, addig Ephemia a hátuk mögött elsurranhat az utcán.*
2942. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-26 12:11:47
Üzenet elküldve: 2016-07-26 12:11:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Xalema//
*Ephemia nem kis megkönnyebbülésére megpillantja Xalemát, aki egy pillanat alatt ott terem mellette. Bizonyára követhette őt, és most hálát ad magában az égieknek, hogy így történt. Kicsit halkabban kezd hozzá beszélni miközben zaklatottságát nehezen tudja leplezni.*
- Xalema! A családom... Biztonságban akarom tudni őket! Van egy kisebb rezidenciánk a Kikötő szélénél. A nagybátyám, a testvéreim és néhány szolgálónk... Csak ők vannak most ott. Szeretnék eljutni hozzájuk, de... A katonák...
*Hangja kicsit zihált. Próbál összefüggő mondatokban beszélni, de annyi gondolat és érzés kavarog benne, hogy aligha megy neki.*
- Nézd, Xalema. Én... Nem tudom, hogy ki vagy, honnan jöttél, vagy hogy mik a szándékaid és most nem is érdekel, azt hiszem... Ha a pénz az, ami hajt, nem akadály nekem. Csak arra kérlek, hogy most segíts! Segíts eljutnom a rezidenciánkig!
*Ephemia magában reménykedik, hogy a családja még mindig a rezidenciában tartózkodik. Nem tudja, mennyire biztonságos még a környék. A veszély bár ott rejtőzhet akármelyik utcasarkon, egy dolog biztos: akár megtalálja a családját, akár nem, a Kikötőt előbb-utóbb el kell hagynia.*
*Ephemia nem kis megkönnyebbülésére megpillantja Xalemát, aki egy pillanat alatt ott terem mellette. Bizonyára követhette őt, és most hálát ad magában az égieknek, hogy így történt. Kicsit halkabban kezd hozzá beszélni miközben zaklatottságát nehezen tudja leplezni.*
- Xalema! A családom... Biztonságban akarom tudni őket! Van egy kisebb rezidenciánk a Kikötő szélénél. A nagybátyám, a testvéreim és néhány szolgálónk... Csak ők vannak most ott. Szeretnék eljutni hozzájuk, de... A katonák...
*Hangja kicsit zihált. Próbál összefüggő mondatokban beszélni, de annyi gondolat és érzés kavarog benne, hogy aligha megy neki.*
- Nézd, Xalema. Én... Nem tudom, hogy ki vagy, honnan jöttél, vagy hogy mik a szándékaid és most nem is érdekel, azt hiszem... Ha a pénz az, ami hajt, nem akadály nekem. Csak arra kérlek, hogy most segíts! Segíts eljutnom a rezidenciánkig!
*Ephemia magában reménykedik, hogy a családja még mindig a rezidenciában tartózkodik. Nem tudja, mennyire biztonságos még a környék. A veszély bár ott rejtőzhet akármelyik utcasarkon, egy dolog biztos: akár megtalálja a családját, akár nem, a Kikötőt előbb-utóbb el kell hagynia.*
2941. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-25 20:16:12
Üzenet elküldve: 2016-07-25 20:16:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kereskedő bőrében//
*Bármennyire is gyors Aletai, a szerencse nem feltétlenül az ő pártján áll. Csakugyan ráragadt arról az átkos kardról a gonosz erő!
Utolsó eldobott tőrét is levédi a nő, rendkívül kellemetlen helyzetbe hozva így a félvért.*
~Ki kellene találnom valamit, méghozzá gyorsan!~
*Nem is kellemes a belőle ágaskodó újak okozta fájdalom, de ez csak akkor tudatosul a férfiben, mikor roham közben belehasít a fájdalom az oldalába, megzavarva így a koncentrációban.
Értelem szerűen így a csapás egyáltalán nem sikerül jól, azt a sötételf boszorkány az ívkardhoz hasonló csontfegyverével hárítja, és már lendül is újra a félvér felé a csontpajzs.
Érzékeli, és úgy dönt, hogy ezt most kihasználja a férfi. A fém alkarvédőjével védekezik, de közvetlenül az arca előtt, hogy ne tudja pontosan a boszorkány, hogy elérte-e a férfi arcát.
A védekezés után megtántorodik, majd néhány lépéssel a nő után a térdére, és két tenyerére (a kardot persze nem elengedve alóla) zuhan, és szédelgést színlelve megrázza a fejét.
Az oldalához nyúl, és kihúzza belőle a szörny úját, majd ugyanezt teszi a vállából is.
Ezt követően a szabad, fegyvertelen kezét visszahelyezi a kezdeti pozícióba.
Egy élő ember, vagy lény ebben az esetben megpróbálná egy csapással bevinni a végső ütést a földön szédelgő ellenfelére, bízik abban Aletai, hogy ez nem lesz másképp az ellenségénél sem.
Amennyiben a raktár alja poros, úgy szabad tenyerébe zár egy jó adagot, miközben megpróbál hangos lihegéssel feltápászkodni, mintha ki lenne merülve, és úgy próbálna újra harci állást venni a szörnnyel szemben.
A valóságtól persze nem áll távol a helyzet, azzal a különbséggel, hogy a látszat ellenére levédte a pajzsos támadást, és kicsit sem szédül annak fájdalmas ütésétől.*
*Bármennyire is gyors Aletai, a szerencse nem feltétlenül az ő pártján áll. Csakugyan ráragadt arról az átkos kardról a gonosz erő!
Utolsó eldobott tőrét is levédi a nő, rendkívül kellemetlen helyzetbe hozva így a félvért.*
~Ki kellene találnom valamit, méghozzá gyorsan!~
*Nem is kellemes a belőle ágaskodó újak okozta fájdalom, de ez csak akkor tudatosul a férfiben, mikor roham közben belehasít a fájdalom az oldalába, megzavarva így a koncentrációban.
Értelem szerűen így a csapás egyáltalán nem sikerül jól, azt a sötételf boszorkány az ívkardhoz hasonló csontfegyverével hárítja, és már lendül is újra a félvér felé a csontpajzs.
Érzékeli, és úgy dönt, hogy ezt most kihasználja a férfi. A fém alkarvédőjével védekezik, de közvetlenül az arca előtt, hogy ne tudja pontosan a boszorkány, hogy elérte-e a férfi arcát.
A védekezés után megtántorodik, majd néhány lépéssel a nő után a térdére, és két tenyerére (a kardot persze nem elengedve alóla) zuhan, és szédelgést színlelve megrázza a fejét.
Az oldalához nyúl, és kihúzza belőle a szörny úját, majd ugyanezt teszi a vállából is.
Ezt követően a szabad, fegyvertelen kezét visszahelyezi a kezdeti pozícióba.
Egy élő ember, vagy lény ebben az esetben megpróbálná egy csapással bevinni a végső ütést a földön szédelgő ellenfelére, bízik abban Aletai, hogy ez nem lesz másképp az ellenségénél sem.
Amennyiben a raktár alja poros, úgy szabad tenyerébe zár egy jó adagot, miközben megpróbál hangos lihegéssel feltápászkodni, mintha ki lenne merülve, és úgy próbálna újra harci állást venni a szörnnyel szemben.
A valóságtól persze nem áll távol a helyzet, azzal a különbséggel, hogy a látszat ellenére levédte a pajzsos támadást, és kicsit sem szédül annak fájdalmas ütésétől.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5239-5258