Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
2860. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-15 09:57:58
Üzenet elküldve: 2016-06-15 09:57:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Végre//
*Végül a titkár legnagyobb örömére elindulnak és útjuk a lehető leg gyorsabban és akadálymentesebben vezet át a területen. A gondtalan haladás és Achim eltökélt szándéka, hogy hamar hazaérjen, még valamilyen csoda folytán az öregedő lovát is megacélozza, hogy egy erőltetettebb tempót legyen képes gyakorolni. Ezzel a plusz energiával és a tanultakkal a fejében, kezében, szívében már igen jól fel lett vértezve az előtte álló feladatokra. A varázslatok, amiket most mgetanult valóban jó trükkök és hasznos ki csecsebecsék, de Achim úgy véli eddig is meg volt nélkülük és nagy valószínűséggel ezután is meg lesz. A tudás azonban mindig jó, és ha már így vagy úgy birtokéba került, akkor örül neki és szép emlékként raktározza el. Amit viszont még szívesebben raktározna el a szívében, hogy jó időre nem kell kitennie a lábát a városból és megint egy ilyen hosszú és kényelmetlen útra indulnia. Ez lenne számára a legnagyobb öröm és boldogság. Szerencsére a vashegyen mindig akad munka és intézni való, mivel vannak célok és szándékok egy szebb és jobb világ felépítésére.
Hamarosan eléri a kikötői térség legészakibb pontját ahol át tud térni a tharg ösvényre.*
*Végül a titkár legnagyobb örömére elindulnak és útjuk a lehető leg gyorsabban és akadálymentesebben vezet át a területen. A gondtalan haladás és Achim eltökélt szándéka, hogy hamar hazaérjen, még valamilyen csoda folytán az öregedő lovát is megacélozza, hogy egy erőltetettebb tempót legyen képes gyakorolni. Ezzel a plusz energiával és a tanultakkal a fejében, kezében, szívében már igen jól fel lett vértezve az előtte álló feladatokra. A varázslatok, amiket most mgetanult valóban jó trükkök és hasznos ki csecsebecsék, de Achim úgy véli eddig is meg volt nélkülük és nagy valószínűséggel ezután is meg lesz. A tudás azonban mindig jó, és ha már így vagy úgy birtokéba került, akkor örül neki és szép emlékként raktározza el. Amit viszont még szívesebben raktározna el a szívében, hogy jó időre nem kell kitennie a lábát a városból és megint egy ilyen hosszú és kényelmetlen útra indulnia. Ez lenne számára a legnagyobb öröm és boldogság. Szerencsére a vashegyen mindig akad munka és intézni való, mivel vannak célok és szándékok egy szebb és jobb világ felépítésére.
Hamarosan eléri a kikötői térség legészakibb pontját ahol át tud térni a tharg ösvényre.*
2859. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-14 21:30:55
Üzenet elküldve: 2016-06-14 21:30:55
ÚJ
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekvesztő – Fedélzet, majd Révész//
*A férfi nem is foglalkozik annyira Reydis hirtelen változásával és Dynti sem viszi túlzásba. Persze elsüt egy viccet, hogy merje csak őt megtámadni a szőkeség és nem éli túl, ezen jóízűen nevet is a félvér lány.*
-Abban biztos vagyok, de én még élni szeretnék, szóval inkább csatlakozom az erősebbekhez, mint vesztes helyzetbe hozzam magam, utána meg ha jó csapat vagyunk miért lennék hülye eldobni magamtól a jót hülyeségek miatt? *Ezzel kortyint is egyet a rumból a pohara alján és szomorúan elfintorodik, hogy kiürült.*
-Ja mennyünk a hajómért, ennyit megérdemlek az én Drága Leonomtól. *Mosolyodik el gúnyosan és el is neveti magát a végén, a legkevesebb sajnálkozással a hangjában, lassan fel is egyenesedik, hogy elinduljanak a másik hajóra.
Ahogy leszédeleg kicsit ittasan kezeit kitárja oldalra, mintha egyensúlyozna és hülyéskedne a járásával, ami az egyenes szöges ellentéte.*
-Na, ott a hajó! De elég kihaltnak tűnik. *Mutat előre a révészre és el kezd kutakodni a táskájában, ami mind végig ott volt a közelében a hajón a hordók mögött. Oda bújt szomorkodni és oda rejthette el vagy a fene tudja, de kihalássza a kulcsot belőle, amit a földre ejt és le is guggol érte.*
-A fenébe, de ügyetlenke vagyok! *Nevet fel és inkább a mágus kezébe nyomja a kulcsot, ahogy feláll.*
-Te menj előre, itt a kulcs. *Nehogy már a sérültekre ugorjon rá bármi, ami a hajón maradt, mint a kiéheztetett szamár. Bár az is lehet hogy odamurdált és olyan dög szag száll ki a kabinból, hogy jobb ha nem ők futnak bele.*
-Mi fedezünk hátulról! *Kacsint a vörös lányra, hogy ez jó móka lesz, bármi is ront a férfira, majd jól kinevethetik, főleg ha megijed.*
*A férfi nem is foglalkozik annyira Reydis hirtelen változásával és Dynti sem viszi túlzásba. Persze elsüt egy viccet, hogy merje csak őt megtámadni a szőkeség és nem éli túl, ezen jóízűen nevet is a félvér lány.*
-Abban biztos vagyok, de én még élni szeretnék, szóval inkább csatlakozom az erősebbekhez, mint vesztes helyzetbe hozzam magam, utána meg ha jó csapat vagyunk miért lennék hülye eldobni magamtól a jót hülyeségek miatt? *Ezzel kortyint is egyet a rumból a pohara alján és szomorúan elfintorodik, hogy kiürült.*
-Ja mennyünk a hajómért, ennyit megérdemlek az én Drága Leonomtól. *Mosolyodik el gúnyosan és el is neveti magát a végén, a legkevesebb sajnálkozással a hangjában, lassan fel is egyenesedik, hogy elinduljanak a másik hajóra.
Ahogy leszédeleg kicsit ittasan kezeit kitárja oldalra, mintha egyensúlyozna és hülyéskedne a járásával, ami az egyenes szöges ellentéte.*
-Na, ott a hajó! De elég kihaltnak tűnik. *Mutat előre a révészre és el kezd kutakodni a táskájában, ami mind végig ott volt a közelében a hajón a hordók mögött. Oda bújt szomorkodni és oda rejthette el vagy a fene tudja, de kihalássza a kulcsot belőle, amit a földre ejt és le is guggol érte.*
-A fenébe, de ügyetlenke vagyok! *Nevet fel és inkább a mágus kezébe nyomja a kulcsot, ahogy feláll.*
-Te menj előre, itt a kulcs. *Nehogy már a sérültekre ugorjon rá bármi, ami a hajón maradt, mint a kiéheztetett szamár. Bár az is lehet hogy odamurdált és olyan dög szag száll ki a kabinból, hogy jobb ha nem ők futnak bele.*
-Mi fedezünk hátulról! *Kacsint a vörös lányra, hogy ez jó móka lesz, bármi is ront a férfira, majd jól kinevethetik, főleg ha megijed.*
2858. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-14 18:31:43
Üzenet elküldve: 2016-06-14 18:31:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Anor Adal//
*Lelkesen követi a nemes férfit, akárhová akar is menni. Először csak átmennek a sziklaszirteken, próbálja az agyába vésni az utat, ha netán mégis egy őrült, akkor el tudjon menekülni.*
- Talán nem kedvelhetnek?
*Gondolkozik el a tündér, hogy mit csinálhatott Anor, hogy csak úgy menekülnek az emberek, meg mindenféle lények, ha arra sétál. Semmi ijesztő nincs benne, legalábbis Nellara számára. *
- Ó, ezt én is ismerem!
*Pattan fel örömében, bár nem tudja, hogy megcsinálja-e a varázslatot. Megtanulta, mert hasznos lehet, de nem szeret rossz ruhákba járkálni. Mondjuk a visszafordítását is ismeri, hacsak azóta el nem felejtette.*
*Lelkesen követi a nemes férfit, akárhová akar is menni. Először csak átmennek a sziklaszirteken, próbálja az agyába vésni az utat, ha netán mégis egy őrült, akkor el tudjon menekülni.*
- Talán nem kedvelhetnek?
*Gondolkozik el a tündér, hogy mit csinálhatott Anor, hogy csak úgy menekülnek az emberek, meg mindenféle lények, ha arra sétál. Semmi ijesztő nincs benne, legalábbis Nellara számára. *
- Ó, ezt én is ismerem!
*Pattan fel örömében, bár nem tudja, hogy megcsinálja-e a varázslatot. Megtanulta, mert hasznos lehet, de nem szeret rossz ruhákba járkálni. Mondjuk a visszafordítását is ismeri, hacsak azóta el nem felejtette.*
2857. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-14 18:18:00
Üzenet elküldve: 2016-06-14 18:18:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Nellara Han//
*Útközben, míg a sziklaszirteken áthaladnak, válaszol a lánynak:*
- Valójában többször is, ma már egyszer volt ott egy érdekes találkozásom egy idegennel. egy katonával közeli harcokról beszéltek, de amint feltűntem, ők le is léptek a helyről. Nem rosszabb hely, mint a Pegazus, leszámítva a néha betévedő kikötői csőcseléket.
*Anor nem nagyon szereti a tengerészeket, sem a kalózokat. Nem egyszer fordul elő vele, hogy nemesi öltözete miatt akarták kirabolni egy-egy ilyen kétes kinézető helyen.*
- Éppen ezért jobb is lesz, ha kicsit átvedlek.
*Egy lágy kézmozdulatot tesz, ami ha sikerrel jár díszes öltözetét kopottá varázsolja.
Így már indulhatnak is tovább a Rumos Rókalyuk felé.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására nem mágikus ruházata elnyűtté, kopottá, szakadttá válik.
*Útközben, míg a sziklaszirteken áthaladnak, válaszol a lánynak:*
- Valójában többször is, ma már egyszer volt ott egy érdekes találkozásom egy idegennel. egy katonával közeli harcokról beszéltek, de amint feltűntem, ők le is léptek a helyről. Nem rosszabb hely, mint a Pegazus, leszámítva a néha betévedő kikötői csőcseléket.
*Anor nem nagyon szereti a tengerészeket, sem a kalózokat. Nem egyszer fordul elő vele, hogy nemesi öltözete miatt akarták kirabolni egy-egy ilyen kétes kinézető helyen.*
- Éppen ezért jobb is lesz, ha kicsit átvedlek.
*Egy lágy kézmozdulatot tesz, ami ha sikerrel jár díszes öltözetét kopottá varázsolja.
Így már indulhatnak is tovább a Rumos Rókalyuk felé.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására nem mágikus ruházata elnyűtté, kopottá, szakadttá válik.
2856. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-13 15:15:19
Üzenet elküldve: 2016-06-13 15:15:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
* Négy lóval és pozitív tapasztalatokkal gazdagodott, vagyis mondhatnánk azt is, hogy ezeket úgy vette. Nem is olcsón! Nagyon reméli, hogy Worenth örülni fog neki. Mint minden nála idősebbet, úgy őt is tiszteli, még ha valójában csak néhány évvel öregebb is nála. Mármint a mágusmester. Zaras még fiatal csikó. Többek közt ezért is indult el szó (avagy hiszti) nélkül. Egyet remél csupán; hogy Loka kitakarított, mert hogy ő nem fog, az biztos, s ha valaki véletlenül is benyit az ő szobájába, hát eléggé borzasztó látvány fogadja; vér. Jó sok kékvér. *
2855. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-11 19:50:22
Üzenet elküldve: 2016-06-11 19:50:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kereskedő bőrében//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ennyit a szerencséről! Úgy fest, hogy ma meglehetősen bal lábbal kelt fel a félvér. Kagan is leszúrta, majdnem elkapták, és most még egy rohadt mécsesért is el kéne vágnia egy városőr torkát!*
~Lehet, hogy mégis átkozott volt az a nyavalyás kard!?~
*Egy közeli ház mellett kuporogva villan át az agyán a fantom vészjóslóan csillogó fémpengéje, amit magával vitt Amon Ruadhra. Egy ideig még nézi a városőrt, mert bizony a távoli fényforráshoz közelebb merészkedett.*
~Az hiányzik még, hogy egy városőr meggyilkolását Kaganhoz kössenek!~
*Megrázza a fejét, majd visszalopakodik a raktárhoz. Ismét döntéshelyzet elé került, hogy bemerészkedjen-e minden rossz érzése ellenére, vagy sem?
Az igazság az, hogy ez az első önálló küldetése, ami emellett az első olyan is, ahol ténylegesen az orgyilkosi vénáját használják ki.*
~Nem szúrhatom el!~
*A szakmája sosem volt veszélytelen, és ha meg kell most halnia, akkor úgy sem tudja majd elkerülni. A szíve hevesen dobog, ahogy az adrenalin minden eddiginél magasabb szintre szökik benne, miközben lassan felkapaszkodik a raktár oldalán.*
~Különben sem értené meg a vezér a gyávaságot!~
*Fél! Rohadtul fél! Mégis pontosan tudja, hogy amíg egy kicsi esély is mutatkozik a küldetés végrehajtására, addig nem adhatja fel. Kerül, amibe kerül!
Ha sikeresen elérte az ablakot, megpróbálja kinyitni, és a beszűrődő fényből kiszűrni valamit, ami tájékoztatást adhat a bent várhatóakról. Ha egyértelműen beazonosít valami veszélyes elemet, akkor nem megy le, az egészen biztos. Ám ha nem lát mozgást, akkor egy utolsó mély lélegzetet vesz és lehuppan. Az ablakok vélhetően belülről nyithatóak, így egy olyan pontos hatol be, ahol nyilván résnyire nyitva hagyták a szellőzés miatt. Mikor elérte a földet, előhúzza a kardját. Nagyobb így a biztonságérzete, de talán a vak sötétben ennyit is ér majd a fegyvere.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ennyit a szerencséről! Úgy fest, hogy ma meglehetősen bal lábbal kelt fel a félvér. Kagan is leszúrta, majdnem elkapták, és most még egy rohadt mécsesért is el kéne vágnia egy városőr torkát!*
~Lehet, hogy mégis átkozott volt az a nyavalyás kard!?~
*Egy közeli ház mellett kuporogva villan át az agyán a fantom vészjóslóan csillogó fémpengéje, amit magával vitt Amon Ruadhra. Egy ideig még nézi a városőrt, mert bizony a távoli fényforráshoz közelebb merészkedett.*
~Az hiányzik még, hogy egy városőr meggyilkolását Kaganhoz kössenek!~
*Megrázza a fejét, majd visszalopakodik a raktárhoz. Ismét döntéshelyzet elé került, hogy bemerészkedjen-e minden rossz érzése ellenére, vagy sem?
Az igazság az, hogy ez az első önálló küldetése, ami emellett az első olyan is, ahol ténylegesen az orgyilkosi vénáját használják ki.*
~Nem szúrhatom el!~
*A szakmája sosem volt veszélytelen, és ha meg kell most halnia, akkor úgy sem tudja majd elkerülni. A szíve hevesen dobog, ahogy az adrenalin minden eddiginél magasabb szintre szökik benne, miközben lassan felkapaszkodik a raktár oldalán.*
~Különben sem értené meg a vezér a gyávaságot!~
*Fél! Rohadtul fél! Mégis pontosan tudja, hogy amíg egy kicsi esély is mutatkozik a küldetés végrehajtására, addig nem adhatja fel. Kerül, amibe kerül!
Ha sikeresen elérte az ablakot, megpróbálja kinyitni, és a beszűrődő fényből kiszűrni valamit, ami tájékoztatást adhat a bent várhatóakról. Ha egyértelműen beazonosít valami veszélyes elemet, akkor nem megy le, az egészen biztos. Ám ha nem lát mozgást, akkor egy utolsó mély lélegzetet vesz és lehuppan. Az ablakok vélhetően belülről nyithatóak, így egy olyan pontos hatol be, ahol nyilván résnyire nyitva hagyták a szellőzés miatt. Mikor elérte a földet, előhúzza a kardját. Nagyobb így a biztonságérzete, de talán a vak sötétben ennyit is ér majd a fegyvere.*
2854. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-10 20:07:32
Üzenet elküldve: 2016-06-10 20:07:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Egy kereskedő bőrében//
*Kémünkre rájár a rúd. Minden éjjel kivilágítani a dokkok egész környékét fáklyákkal... Esetleg Artheniorban a gazdagnegyedben. Egy-egy elszórt fáklya meg annyit érne mint halottnak a csók. Annál azért többet, mert manapság már a holtak is mászkálnak, és ha valaki megpróbálna megcsókolni egyet, akkor jó eséllyel fel lenne falva. Ennél kétségkívül többet érne egy szem árva fáklya a sötétben, de akkor sincsen. Akik éjszaka akarnak nézelődni, dolgozni errefelé, azok hoznak saját fényforrást. Ha elkóvályog a nagy keresgélésben egészen a dokkok kikötő felőli széléig, akkor ott a főút kereszteződésében megpillanthat valamit ami fénylik. Egészen pontosan négy lámpást, egy négyméteres pózna tetején, "X" alakban egy-egy tartórúdról lelógatva. A lámpásokban pedig egy-egy gyertya fénye pislákol, sok világot nem ad, nem is azért van hogy fényével elárassza a környéket, csak azért hogy messziről is oda lehessen találni. Üröm az örömben, hogy ezalatt a pózna alatt strázsál az egyetlen városőr, legalábbis akit eddig látott. Csak pár másodpercet kell várni és két másik fickó sétál keresztül az úton, kalandorok, kereskedők, az biztos hogy nem hivatalos őrök, hiszen páncél nincs rajtuk, de mindkettő oldalán ott lóg egy-egy kardhüvely. Itt már érezhetően van némi élet a dokkok közepével ellentétben. Mindezt persze csak akkor figyelheti meg ha elkóborolt ilyen messzire a raktárépülettől, annak környékén közel-távol semmi olyat nem talál amit kifejezetten világításra terveztek volna. Éghető dolgok akadnak, fatörmelék van bőven, de az ilyesmi önmagában még nem igazán nevezhető fáklyának. Időközben azért eszébe jut az is, hogy baromi nehéz lenne fél kézzel felmászni egy ablakig, mert hogy egy égő fáklyát vagy valami parázslót csak tartani kéne rendesen hogy ne gyújtsa fel önmagát. Ha meg tűzszerszámmal menne, a gyújtáshoz akkor is kellene mindkét keze, meg egy hely ahova a fáklyát rakja amíg pattint rá pár szikrát. Ha nincs éppen kéznél nála valami amit használni tudna fáklyakészítésre, vagy nem akar megverekedni az egy szem őrrel a kikötő határában, kockáztatva azt is hogy ott valaki észreveszi amíg felszenvedi magát a póznára hogy lámpást lopjon, akkor marad a sötétség. Odabent így teljesen bezárkózva bizonyára a feketeség uralkodik, de talán egy szem ablakon is jutna be annyi fény hogy legalább fentről benézzen. Az persze már más kérdés, hogy ha bent ücsörögne egy fél zászlóalj, a sötétben azonnal kiszúrnák hogy valaki felnyitott egy ablakot, de valljuk be, valószínűtlen hogy a történtek után bárki is néma csendben lapulna a raktárban. Még az is lehet hogy bent találna valamit amivel majd nagyobb fényt csinálhat, ha mást nem akkor kinyitogathatja az összes ablakot, a semminél az is több... De vállaljon ilyen kockázatot? Talán maga Kagan is megértené ha azzal menne vissza, hogy "bocs de így a sétáló holtak idején nem másztam be egy korom sötét raktárba".*
*Kémünkre rájár a rúd. Minden éjjel kivilágítani a dokkok egész környékét fáklyákkal... Esetleg Artheniorban a gazdagnegyedben. Egy-egy elszórt fáklya meg annyit érne mint halottnak a csók. Annál azért többet, mert manapság már a holtak is mászkálnak, és ha valaki megpróbálna megcsókolni egyet, akkor jó eséllyel fel lenne falva. Ennél kétségkívül többet érne egy szem árva fáklya a sötétben, de akkor sincsen. Akik éjszaka akarnak nézelődni, dolgozni errefelé, azok hoznak saját fényforrást. Ha elkóvályog a nagy keresgélésben egészen a dokkok kikötő felőli széléig, akkor ott a főút kereszteződésében megpillanthat valamit ami fénylik. Egészen pontosan négy lámpást, egy négyméteres pózna tetején, "X" alakban egy-egy tartórúdról lelógatva. A lámpásokban pedig egy-egy gyertya fénye pislákol, sok világot nem ad, nem is azért van hogy fényével elárassza a környéket, csak azért hogy messziről is oda lehessen találni. Üröm az örömben, hogy ezalatt a pózna alatt strázsál az egyetlen városőr, legalábbis akit eddig látott. Csak pár másodpercet kell várni és két másik fickó sétál keresztül az úton, kalandorok, kereskedők, az biztos hogy nem hivatalos őrök, hiszen páncél nincs rajtuk, de mindkettő oldalán ott lóg egy-egy kardhüvely. Itt már érezhetően van némi élet a dokkok közepével ellentétben. Mindezt persze csak akkor figyelheti meg ha elkóborolt ilyen messzire a raktárépülettől, annak környékén közel-távol semmi olyat nem talál amit kifejezetten világításra terveztek volna. Éghető dolgok akadnak, fatörmelék van bőven, de az ilyesmi önmagában még nem igazán nevezhető fáklyának. Időközben azért eszébe jut az is, hogy baromi nehéz lenne fél kézzel felmászni egy ablakig, mert hogy egy égő fáklyát vagy valami parázslót csak tartani kéne rendesen hogy ne gyújtsa fel önmagát. Ha meg tűzszerszámmal menne, a gyújtáshoz akkor is kellene mindkét keze, meg egy hely ahova a fáklyát rakja amíg pattint rá pár szikrát. Ha nincs éppen kéznél nála valami amit használni tudna fáklyakészítésre, vagy nem akar megverekedni az egy szem őrrel a kikötő határában, kockáztatva azt is hogy ott valaki észreveszi amíg felszenvedi magát a póznára hogy lámpást lopjon, akkor marad a sötétség. Odabent így teljesen bezárkózva bizonyára a feketeség uralkodik, de talán egy szem ablakon is jutna be annyi fény hogy legalább fentről benézzen. Az persze már más kérdés, hogy ha bent ücsörögne egy fél zászlóalj, a sötétben azonnal kiszúrnák hogy valaki felnyitott egy ablakot, de valljuk be, valószínűtlen hogy a történtek után bárki is néma csendben lapulna a raktárban. Még az is lehet hogy bent találna valamit amivel majd nagyobb fényt csinálhat, ha mást nem akkor kinyitogathatja az összes ablakot, a semminél az is több... De vállaljon ilyen kockázatot? Talán maga Kagan is megértené ha azzal menne vissza, hogy "bocs de így a sétáló holtak idején nem másztam be egy korom sötét raktárba".*
2853. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-10 19:11:08
Üzenet elküldve: 2016-06-10 19:11:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kereskedő bőrében//
*Végül ismételten felragyog a hold fénye, ami egy kicsit barátságosabbá teszi az utcát, noha ez a cél szempontjából mindegy. Bejött az orgyilkos legrosszabb sejtése, miszerint túl sok nyom lesz, hogy ki lehessen venni a szekér útvonalát. Két lehetséges megoldása maradt még a történetnek. Az egyik az, hogy a zárt raktár belsejében szétnéz egy kicsit, hiszen vélhetően nem véletlenül van zárva. Valamit őriznek a raktárban, ha más nem, élőholtakat akarnak ráereszteni a városra. Akárhogy is, meg kell tudnia, hogy mi van bent.
A másik lehetőség, hogy visszamegy oda, ahol a lovasokat utoljára látta, és követi a nyomaikat. Ekkor még lehet esély arra, hogy ha a küldetést el is bukja, legalább a lovát visszaszerezheti.
Egyelőre az első opciót választja, míg nem esik az eső, vagy a reggeli forgalom el nem tapossa, a nyomok úgy is megmaradnak.
Ahhoz viszont, hogy lásson is valamit a raktárban, immáron fáklyára van szüksége. Ezt meg kell szereznie, ha nem akar meglepetésektől terhes sötét helyre bejutni, ahol egyébként semmit sem fog látni.
El is indul, hogy a környékről valahonnan megszerezzen egy lángoló fáklyát. Csak akkor tér vissza, ha talál ilyet. Ha olyat talál, ami nem lángol, az még jobb, ekkor egy tűzszerszámot, vagy egy darab parazsat hoz magával egy cserépdarabon.
Két helyen fog megpróbálni bejutni. Az egyik valóban az ablak, de ha ott nem bír biztonságosan bevilágítani, akkor marad ismét a tető. Ott a cserepeket elhúzva be tud világítani a vészjósló sötétségbe.*
*Végül ismételten felragyog a hold fénye, ami egy kicsit barátságosabbá teszi az utcát, noha ez a cél szempontjából mindegy. Bejött az orgyilkos legrosszabb sejtése, miszerint túl sok nyom lesz, hogy ki lehessen venni a szekér útvonalát. Két lehetséges megoldása maradt még a történetnek. Az egyik az, hogy a zárt raktár belsejében szétnéz egy kicsit, hiszen vélhetően nem véletlenül van zárva. Valamit őriznek a raktárban, ha más nem, élőholtakat akarnak ráereszteni a városra. Akárhogy is, meg kell tudnia, hogy mi van bent.
A másik lehetőség, hogy visszamegy oda, ahol a lovasokat utoljára látta, és követi a nyomaikat. Ekkor még lehet esély arra, hogy ha a küldetést el is bukja, legalább a lovát visszaszerezheti.
Egyelőre az első opciót választja, míg nem esik az eső, vagy a reggeli forgalom el nem tapossa, a nyomok úgy is megmaradnak.
Ahhoz viszont, hogy lásson is valamit a raktárban, immáron fáklyára van szüksége. Ezt meg kell szereznie, ha nem akar meglepetésektől terhes sötét helyre bejutni, ahol egyébként semmit sem fog látni.
El is indul, hogy a környékről valahonnan megszerezzen egy lángoló fáklyát. Csak akkor tér vissza, ha talál ilyet. Ha olyat talál, ami nem lángol, az még jobb, ekkor egy tűzszerszámot, vagy egy darab parazsat hoz magával egy cserépdarabon.
Két helyen fog megpróbálni bejutni. Az egyik valóban az ablak, de ha ott nem bír biztonságosan bevilágítani, akkor marad ismét a tető. Ott a cserepeket elhúzva be tud világítani a vészjósló sötétségbe.*
2852. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-10 11:05:48
Üzenet elküldve: 2016-06-10 11:05:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Egy kereskedő bőrében//
*A felhőket ugyan elfújja a szél, a hideg szellő is tovaszáll, de ezen kívül semmi sem változik. A környék továbbra is teljesen kihalt. Mintha az egész árva világon csakis ő létezne. A raktár bejáratáig is eljut minden probléma nélkül, az ajtó viszont belülről lehet zárva, ugyanis mozdulni nem hajlandó. Hallani innét sem hall semmit, ha esetleg elmerészkedne a raktár másik oldaláig akkor láthatja hogy az az ajtó egy szép nagy lánccal van lezárva, rajta egy méretes lakat. Ha ért az ilyesmihez és van hozzá megfelelő felszerelése esetleg megpróbálhatja felpiszkálni, de fizikailag betörni nem tűnik megoldhatónak. Ha máshogy nem megy, de nagyon be szeretne jutni, esetleg ott vannak a csukott faablakok. Az utak errefelé egész jó minőségűek, nem csak saras föld, így a nyomok is igen nehezen követhetők. Ahol a szekerek bementek a raktárba ott még csak-csak ki lehet venni őket, de a másik oldalon már csak pár patanyom, az is elég össze-vissza. Sokan rontottak ki amikor meghallották a tetőn és sok irányba kavarogtak el, az meg hogy még utána mi történt, már kiolvashatatlan.*
*A felhőket ugyan elfújja a szél, a hideg szellő is tovaszáll, de ezen kívül semmi sem változik. A környék továbbra is teljesen kihalt. Mintha az egész árva világon csakis ő létezne. A raktár bejáratáig is eljut minden probléma nélkül, az ajtó viszont belülről lehet zárva, ugyanis mozdulni nem hajlandó. Hallani innét sem hall semmit, ha esetleg elmerészkedne a raktár másik oldaláig akkor láthatja hogy az az ajtó egy szép nagy lánccal van lezárva, rajta egy méretes lakat. Ha ért az ilyesmihez és van hozzá megfelelő felszerelése esetleg megpróbálhatja felpiszkálni, de fizikailag betörni nem tűnik megoldhatónak. Ha máshogy nem megy, de nagyon be szeretne jutni, esetleg ott vannak a csukott faablakok. Az utak errefelé egész jó minőségűek, nem csak saras föld, így a nyomok is igen nehezen követhetők. Ahol a szekerek bementek a raktárba ott még csak-csak ki lehet venni őket, de a másik oldalon már csak pár patanyom, az is elég össze-vissza. Sokan rontottak ki amikor meghallották a tetőn és sok irányba kavarogtak el, az meg hogy még utána mi történt, már kiolvashatatlan.*
2851. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-08 21:31:03
Üzenet elküldve: 2016-06-08 21:31:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kereskedő bőrében//
*Sikeresen közelebb tud menni az események kezdetének helyt adó raktárhoz, ám környékén nincs egy árva tolvaj sem.*
~Túl nagy a csend!~
*Felettébb gyanús, hogy nincs a környéken egy teremtett lélek sem, és emellett még el is fogja a félvért a rossz érzés. Önkéntelenül is a hullákra gondol, akikkel volt szerencséje már találkozni a Grombarnál. Csakhogy ott nappal volt, és látta az ellenfelet, itt viszont bármikor meglepheti egy mozgó húscafat.*
~Látnak azok egyáltalán a sötétben?~
*Ezt éppen, hogy nem sikerült kivennie, de most is úgy dönt, hogy inkább nem érdekli. Agyát tudatosan próbálja visszatéríteni a jelenbe, hiszen nem hagyhatja, hogy a félelem eluralkodjon rajta.*
~Aki fél, az hibázik! Ma ma éppen elég volt egy is!~
*Kezét a kardmarkolatra fonja, majd csendesen előhúzza a pengét. Jobb felkészülni a váratlan eseményekre is.
A megfigyelőpontjáról csak akkor mozdul majd ki, ha a holdfény elől ismételten elkúszik a felhő, hiszen korom sötétben nem sokat lát. Mindazonáltal a nyomokat jobban ki tudja venni, ha van egy kis világ, hiszen az immár sötétséghez szokott szeme mellett a tapintás is a segítségére lesz. Nem is beszélve arról, hogy egyáltalán nem érzi magát biztonságban, így a kifényesedő hold arra is lehetőséget ad neki, hogy tekintetét ismét végigvezesse a gyanúsnak tűnő pontokon, jó megfigyelőhelyeken, hátha lát valami mozgást legalább, amiből tudhatja, hogy éppen csapdába sétál-e, vagy sem. Ha minden várakozás hiábavaló, akkor viszont megindul a raktár bejárata felé. Célja, hogy kivegye a sötétben a feltehetően eltávozó rabszolgakordé által hagyott keréknyomokat.*
*Sikeresen közelebb tud menni az események kezdetének helyt adó raktárhoz, ám környékén nincs egy árva tolvaj sem.*
~Túl nagy a csend!~
*Felettébb gyanús, hogy nincs a környéken egy teremtett lélek sem, és emellett még el is fogja a félvért a rossz érzés. Önkéntelenül is a hullákra gondol, akikkel volt szerencséje már találkozni a Grombarnál. Csakhogy ott nappal volt, és látta az ellenfelet, itt viszont bármikor meglepheti egy mozgó húscafat.*
~Látnak azok egyáltalán a sötétben?~
*Ezt éppen, hogy nem sikerült kivennie, de most is úgy dönt, hogy inkább nem érdekli. Agyát tudatosan próbálja visszatéríteni a jelenbe, hiszen nem hagyhatja, hogy a félelem eluralkodjon rajta.*
~Aki fél, az hibázik! Ma ma éppen elég volt egy is!~
*Kezét a kardmarkolatra fonja, majd csendesen előhúzza a pengét. Jobb felkészülni a váratlan eseményekre is.
A megfigyelőpontjáról csak akkor mozdul majd ki, ha a holdfény elől ismételten elkúszik a felhő, hiszen korom sötétben nem sokat lát. Mindazonáltal a nyomokat jobban ki tudja venni, ha van egy kis világ, hiszen az immár sötétséghez szokott szeme mellett a tapintás is a segítségére lesz. Nem is beszélve arról, hogy egyáltalán nem érzi magát biztonságban, így a kifényesedő hold arra is lehetőséget ad neki, hogy tekintetét ismét végigvezesse a gyanúsnak tűnő pontokon, jó megfigyelőhelyeken, hátha lát valami mozgást legalább, amiből tudhatja, hogy éppen csapdába sétál-e, vagy sem. Ha minden várakozás hiábavaló, akkor viszont megindul a raktár bejárata felé. Célja, hogy kivegye a sötétben a feltehetően eltávozó rabszolgakordé által hagyott keréknyomokat.*
2850. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-08 16:20:30
Üzenet elküldve: 2016-06-08 16:20:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Lóti-futi néhány lóért//
* Bambán ül és hallgat, csak mikor kérdésnek tűnő mondat jön elő, akkor beszél egy keveset. *
- A tűztől... Nem, a tűzhöz! Tudod, a W-hukk-toren. * Ekkor újra beleiszik egy üvegbe, majd folytatja. *
- Megyünk keletre, mert elég volt az itteni veszélyekből! * Igen, tényleg keletet mondott. Bizonyára csak egyszerű tévesztés, hacsak a "whukktoren" nem Wegtorent jelent. Akkor az is lehet, hogy tényleg keletre mennek. Ha viszont Wegtorent jelet, akkor alighanem nyugatra kéne hajózniük. Kéne. *
- Két. Ló? Milyen ló? * Értetlenkedik elgondolkozva, aztán rendkívüli ügyességgel már második alkalommal sikerül belecsapnia Zaras kezébe. Elsőre csak a levegőt söpri végig. *
- No, akkor vidd a lovad, én meg megyek a tengerre! * Kiált fel vígan és már el is dugja nadrágjába a 650 aranyat. *
- További... Hukk... Lovaglást! * Mondja még, mikor már az ajtóban vannak (legalábbis ő biztosan), és e mondatát már valószínűleg a fedélzeten is hallhatják, szóval Zaras nem fog akadályba ütközni a távozás során.
Midőn ezzel is megvan, Zaras távozik, ő pedig ismét magára maradt, ellentétes irányba néző szemekkel dől hátra és borul fel a székével. Majd horkol. *
* Bambán ül és hallgat, csak mikor kérdésnek tűnő mondat jön elő, akkor beszél egy keveset. *
- A tűztől... Nem, a tűzhöz! Tudod, a W-hukk-toren. * Ekkor újra beleiszik egy üvegbe, majd folytatja. *
- Megyünk keletre, mert elég volt az itteni veszélyekből! * Igen, tényleg keletet mondott. Bizonyára csak egyszerű tévesztés, hacsak a "whukktoren" nem Wegtorent jelent. Akkor az is lehet, hogy tényleg keletre mennek. Ha viszont Wegtorent jelet, akkor alighanem nyugatra kéne hajózniük. Kéne. *
- Két. Ló? Milyen ló? * Értetlenkedik elgondolkozva, aztán rendkívüli ügyességgel már második alkalommal sikerül belecsapnia Zaras kezébe. Elsőre csak a levegőt söpri végig. *
- No, akkor vidd a lovad, én meg megyek a tengerre! * Kiált fel vígan és már el is dugja nadrágjába a 650 aranyat. *
- További... Hukk... Lovaglást! * Mondja még, mikor már az ajtóban vannak (legalábbis ő biztosan), és e mondatát már valószínűleg a fedélzeten is hallhatják, szóval Zaras nem fog akadályba ütközni a távozás során.
Midőn ezzel is megvan, Zaras távozik, ő pedig ismét magára maradt, ellentétes irányba néző szemekkel dől hátra és borul fel a székével. Majd horkol. *
2849. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-07 13:50:55
Üzenet elküldve: 2016-06-07 13:50:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Egy kereskedő bőrében//
*A dokkok környéke most kísértetiesen csendes. Régen nem volt ritka látvány egy-két köpenyes-csuklyás figura errefelé, akik az elhaladók láttán vagy eloldalogtak, vagy legalább árgus szemekkel, gyanakodva figyelték az erre járókat. Esetleg egy kisebb városőr csapat akik pont az imént említett sötét alakokat próbálták kiszorítani a környékről, sőt, néha még éjszaka is dolgozott pár túlórázó munkás. Talán az élőholtakkal való háború, talán egyéb okok miatt, most senkit nem látni vagy hallani. Az is lehet hogy csak a sötétség az oka, manapság mindenkinek kevesebb kedve van ilyenkor a szabad ég alatt lenni. Miután a lovasok is eltűntek a szeme elől, velük sem találkozik többé. Vészjósló a csend. Pedig nem egy kalandot túlélt már kémünk, most mégis nehezen küzdi le azon gondolatait, hogy a következő dobozrakás mögött egy oszló holttesttel találja majd magát szembe. Vagy ha megfordulna akkor néha csontvázak seregét találná a háta mögött. A holdat is éppen kitakarja egy felhő, a tenger felől érkező hideg szelek sem fordítják jobbra a kedvét, de hát innen már nehéz visszakozni, a feladatot el kell végezni. Félelmei ellenére épségben és háborítatlanul sikerül elérnie a már ismert raktárig, de élőnek vagy holtnak továbbra sincs semmi nyoma. A környék csendes és kihalt. Az ajtók csukva.*
*A dokkok környéke most kísértetiesen csendes. Régen nem volt ritka látvány egy-két köpenyes-csuklyás figura errefelé, akik az elhaladók láttán vagy eloldalogtak, vagy legalább árgus szemekkel, gyanakodva figyelték az erre járókat. Esetleg egy kisebb városőr csapat akik pont az imént említett sötét alakokat próbálták kiszorítani a környékről, sőt, néha még éjszaka is dolgozott pár túlórázó munkás. Talán az élőholtakkal való háború, talán egyéb okok miatt, most senkit nem látni vagy hallani. Az is lehet hogy csak a sötétség az oka, manapság mindenkinek kevesebb kedve van ilyenkor a szabad ég alatt lenni. Miután a lovasok is eltűntek a szeme elől, velük sem találkozik többé. Vészjósló a csend. Pedig nem egy kalandot túlélt már kémünk, most mégis nehezen küzdi le azon gondolatait, hogy a következő dobozrakás mögött egy oszló holttesttel találja majd magát szembe. Vagy ha megfordulna akkor néha csontvázak seregét találná a háta mögött. A holdat is éppen kitakarja egy felhő, a tenger felől érkező hideg szelek sem fordítják jobbra a kedvét, de hát innen már nehéz visszakozni, a feladatot el kell végezni. Félelmei ellenére épségben és háborítatlanul sikerül elérnie a már ismert raktárig, de élőnek vagy holtnak továbbra sincs semmi nyoma. A környék csendes és kihalt. Az ajtók csukva.*
2848. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-07 11:15:57
Üzenet elküldve: 2016-06-07 11:15:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Lélekvesztő – Fedélzet//
*Oldalról vet egy sunyi pillantást Reydis felé. Harmad számban beszél saját magáról. Egy pillanatra még el is húzza a száját, kissé bizarr neki ez a tudathasadásos dolog, megbízhatatlanná teszi a másik felet (feleket a szemében), mert hát, ki tudja mikor bukkan elő egy harmadik személyiség is, aki majd az életére tör? A paranoia az ilyen esetekben kicsit erősebben tudatosul a vörös tincsek alatt.*
- Szimpatikusabb vagy, mint ő. *A félénkebb én aranyos és kedves és valahol mélyen még valamiféle nővéri féltés is irányul Dynti irányából a szöszi lány felé, de ebben az életben nem ezek a félék érvényesülnek. Ahogy ő tanulta, önzőnek és kegyetlennek kell lenni, akkor lehet haladni.*
- Cöh! *Ez már immár Tarannak szól. Sértetten fordítja a fejét. Még, hogy kihalna az emberiség! Éppen ez a fennmaradásuk alapja. Na meg a szaporodás persze, de azt lehet csak úgy is csinálni, mint az állatok. Bár valóban lelke mélyén akad némi romantikus hajlam, ami azt sugallja ez azért erős kijelentés a részéről, de azt el is hessegeti most, még pedig úgy, hogy önakaratából nyomkodni kezd az oldalán húzódó sebet, a fájdalom sok mindenre jó. Ettől persze egy pillanatra elfintorodik.*
- Nos, ajánlom is, hogy ne tedd, mert nem szívesen nyesném le azt a bájos fejedet a nyakadról. *Keménykedik angyali arccal. Jelenleg igazából egy szúnyogot is nehezen tudna megölni, vagy ha sikerülne is valószínűleg könnyek között törne ki, ahogy a penge forgatása közben szétszakadna a sebe. Nem lenne eposzba illő jelenet, ahogy sírva harcol.*
- Menjünk, menjünk. *Bólogat és magához kap néhány holmit. Kardot, fegyvert, kis táskát. Nagyjából úgy mozog a hajóról lefele menet, mint aki hajnalig ivott, vagy már elmúlt hetven éves is. A máguskába kapaszkodva indul meg, nagyban kortyolgatva az italát.*
- Előbb, vagy utóbb, de te is úgyis eltűnsz. *Motyogja oda a férfinek halkan. Nem magyarázza meg ezt mire fel mondja, honnan jött, csak kikívánkozik belőle. A hajóról leérve egy őrhöz kanyarodik inkább.*
- Adok előlegbe száz aranyat, ha vigyáz a hajóra. Ha visszatérünk és még itt lesz, kap további háromszázat. Higgye el nekem *Fordul vissza a Lélekvesztő felé.* Ez az egész roncs nem ér annyit, úgyhogy az aranyammal jobban jár. *A 100 aranyat rejtő apró erszény az őr (Mesélő (Morgena)) kezében landol egy kacsintás keretében, majd tovább áll.
A hajók mellett elhaladva inkább Reydisre bízza az irányt, minthogy lövése sincs melyik hajó lehet a Leoné.*
- Nadae egy anyaszomorító nyomorult. *Szorul ökölbe a keze ismét.* A legénység egy része lerobbant ez meg lelép és itt hagy minket egy árva szó nélkül. Szép kis kapitány. *Morog hangosan.*
- Azért, arra lehet nem ártana felkészülnünk, hogy Leont megölték a hajóját pedig elfoglalták és jelenlegi helyzetünkben, egyedül Taran a harcképes, úgyhogy készíts elő valami hókuszpókot, hogy megvédd a hátsónkat. Bár, ha szöszikénk igazat mond, akkor talán ő is kiharaphat egy darabot a fickókból, már ha lesznek olyanok. Jut is eszembe. Amikor a hajón kést nyomtak a hátadba, te hol voltál? *Ezt a fél-elftől kérdezi.*
*Oldalról vet egy sunyi pillantást Reydis felé. Harmad számban beszél saját magáról. Egy pillanatra még el is húzza a száját, kissé bizarr neki ez a tudathasadásos dolog, megbízhatatlanná teszi a másik felet (feleket a szemében), mert hát, ki tudja mikor bukkan elő egy harmadik személyiség is, aki majd az életére tör? A paranoia az ilyen esetekben kicsit erősebben tudatosul a vörös tincsek alatt.*
- Szimpatikusabb vagy, mint ő. *A félénkebb én aranyos és kedves és valahol mélyen még valamiféle nővéri féltés is irányul Dynti irányából a szöszi lány felé, de ebben az életben nem ezek a félék érvényesülnek. Ahogy ő tanulta, önzőnek és kegyetlennek kell lenni, akkor lehet haladni.*
- Cöh! *Ez már immár Tarannak szól. Sértetten fordítja a fejét. Még, hogy kihalna az emberiség! Éppen ez a fennmaradásuk alapja. Na meg a szaporodás persze, de azt lehet csak úgy is csinálni, mint az állatok. Bár valóban lelke mélyén akad némi romantikus hajlam, ami azt sugallja ez azért erős kijelentés a részéről, de azt el is hessegeti most, még pedig úgy, hogy önakaratából nyomkodni kezd az oldalán húzódó sebet, a fájdalom sok mindenre jó. Ettől persze egy pillanatra elfintorodik.*
- Nos, ajánlom is, hogy ne tedd, mert nem szívesen nyesném le azt a bájos fejedet a nyakadról. *Keménykedik angyali arccal. Jelenleg igazából egy szúnyogot is nehezen tudna megölni, vagy ha sikerülne is valószínűleg könnyek között törne ki, ahogy a penge forgatása közben szétszakadna a sebe. Nem lenne eposzba illő jelenet, ahogy sírva harcol.*
- Menjünk, menjünk. *Bólogat és magához kap néhány holmit. Kardot, fegyvert, kis táskát. Nagyjából úgy mozog a hajóról lefele menet, mint aki hajnalig ivott, vagy már elmúlt hetven éves is. A máguskába kapaszkodva indul meg, nagyban kortyolgatva az italát.*
- Előbb, vagy utóbb, de te is úgyis eltűnsz. *Motyogja oda a férfinek halkan. Nem magyarázza meg ezt mire fel mondja, honnan jött, csak kikívánkozik belőle. A hajóról leérve egy őrhöz kanyarodik inkább.*
- Adok előlegbe száz aranyat, ha vigyáz a hajóra. Ha visszatérünk és még itt lesz, kap további háromszázat. Higgye el nekem *Fordul vissza a Lélekvesztő felé.* Ez az egész roncs nem ér annyit, úgyhogy az aranyammal jobban jár. *A 100 aranyat rejtő apró erszény az őr (Mesélő (Morgena)) kezében landol egy kacsintás keretében, majd tovább áll.
A hajók mellett elhaladva inkább Reydisre bízza az irányt, minthogy lövése sincs melyik hajó lehet a Leoné.*- Nadae egy anyaszomorító nyomorult. *Szorul ökölbe a keze ismét.* A legénység egy része lerobbant ez meg lelép és itt hagy minket egy árva szó nélkül. Szép kis kapitány. *Morog hangosan.*
- Azért, arra lehet nem ártana felkészülnünk, hogy Leont megölték a hajóját pedig elfoglalták és jelenlegi helyzetünkben, egyedül Taran a harcképes, úgyhogy készíts elő valami hókuszpókot, hogy megvédd a hátsónkat. Bár, ha szöszikénk igazat mond, akkor talán ő is kiharaphat egy darabot a fickókból, már ha lesznek olyanok. Jut is eszembe. Amikor a hajón kést nyomtak a hátadba, te hol voltál? *Ezt a fél-elftől kérdezi.*
2847. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-06 19:10:44
Üzenet elküldve: 2016-06-06 19:10:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Lóti-futi néhány lóért//
* Az óriás lelép, így már csak ketten maradnak. Első lépés; pipa. Most pedig már csak egy valamire kell koncentrálnia. Arra, hogy olcsón megvehesse a lovakat, mert hát akármilyen nehéz is elfogadni, jelenleg az ő tarsolyának is vannak határai. *
- Igen.
* A kapitány végre elindul, hogy leüljön, így lehetősége van jobban szemügyre venni a kabint. Mire is számított? Az „invitálásra” helyet foglal, a felé nyújtott üvegre pillantva elhúzza száját, de nagyot nyelve ujjai közé kerül. Pár pillanatig méregeti, mielőtt megtörölné a száját – már az üvegét – és ráhúzna egy hosszúnak álcázott, valójában apró kortyot. *
- Köszönöm.
~ Hétszáz. ~
* Nem tudja, hogy most ez egy lónak az ára, vagy a kettőé együtt, és tart attól, hogy ha megkérdezné, akkor az utóbbi lenne a válasz. Ezért hagyja, hadd húzzon rá a másik az üvegre, míg az ki nem ürül. Közben persze próbálja szóval tartani. *
- Na és merre felé mennek? Tudja, én is a tengeren túlról származom ám!
* És itt kezdődhet a mesedélután arról, hogy milyen is az ő csodálatos Tiolja. A végén pedig a térdére csap. *
- Na, uram, azt hiszem ideje nyélbe ütni az üzletet!
* Villannak szürkéi a másikra. *
- Elviszem a két lovat, mielőtt beesteledik és sötétben kell utaznom. Itt az aranya, jóember. És vigyázzon, a tenger veszélyes.
* Azzal leszámol az asztalra650aranyat, mely immárMesélő (Morw), a kapitány zsebét gazdagítja. *
- A hatszázötven, amiben megegyeztünk!
Ezután jobbját nyújtja a fickónak, kézfogás gyanánt, mielőtt elindulna kifelé. *
A hozzászólás írója (Villámkardú Zaras) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.06 19:11:59
* Az óriás lelép, így már csak ketten maradnak. Első lépés; pipa. Most pedig már csak egy valamire kell koncentrálnia. Arra, hogy olcsón megvehesse a lovakat, mert hát akármilyen nehéz is elfogadni, jelenleg az ő tarsolyának is vannak határai. *
- Igen.
* A kapitány végre elindul, hogy leüljön, így lehetősége van jobban szemügyre venni a kabint. Mire is számított? Az „invitálásra” helyet foglal, a felé nyújtott üvegre pillantva elhúzza száját, de nagyot nyelve ujjai közé kerül. Pár pillanatig méregeti, mielőtt megtörölné a száját – már az üvegét – és ráhúzna egy hosszúnak álcázott, valójában apró kortyot. *
- Köszönöm.
~ Hétszáz. ~
* Nem tudja, hogy most ez egy lónak az ára, vagy a kettőé együtt, és tart attól, hogy ha megkérdezné, akkor az utóbbi lenne a válasz. Ezért hagyja, hadd húzzon rá a másik az üvegre, míg az ki nem ürül. Közben persze próbálja szóval tartani. *
- Na és merre felé mennek? Tudja, én is a tengeren túlról származom ám!
* És itt kezdődhet a mesedélután arról, hogy milyen is az ő csodálatos Tiolja. A végén pedig a térdére csap. *
- Na, uram, azt hiszem ideje nyélbe ütni az üzletet!
* Villannak szürkéi a másikra. *
- Elviszem a két lovat, mielőtt beesteledik és sötétben kell utaznom. Itt az aranya, jóember. És vigyázzon, a tenger veszélyes.
* Azzal leszámol az asztalra650aranyat, mely immárMesélő (Morw), a kapitány zsebét gazdagítja.
* - A hatszázötven, amiben megegyeztünk!
Ezután jobbját nyújtja a fickónak, kézfogás gyanánt, mielőtt elindulna kifelé. *
A hozzászólás írója (Villámkardú Zaras) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.06 19:11:59
2846. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-06 16:21:26
Üzenet elküldve: 2016-06-06 16:21:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Ha úgy gondolta, hogy már az imént, a kikötő másik részén is nagy volt a sürgés-forgás, mostanra teljesen elképed. Ennyi embert, elfet, mélységit és még ki tudja miféle szerzetet egy rakáson még sohasem látott. Néha egy-egy ork is feltűnik, akikre ha nem is gyűlölettel tekint, de meglehetősen bizalmatlan pillantásokat vet feléjük. Persze csak óvatosan, más sem hiányozna, mint hogy egyikük félreértsen valamit. Batyuját erősen megmarkolja, igyekszik minél közelebb húzni magához. Nem attól tart főleg, hogy meglopják, bár ki tudja, hogy melyik szarkának mi tetszik meg? Inkább csak nem szeretné, ha valamelyik sietősebb alak lesodorná a válláról.
Mindig úgy vélte, hogy nincs ellenére a tömeg, de valószínűleg még nem látott igazi sokaságot. Ahogy kifelé tart a kikötő és a dokkok környékéről, megkönnyebbülten sóhajt fel, bár talán korai ez még. Hosszú út áll előtte, de talán sikerül megoldania, hogy ne kelljen végig gyalogolnia. Épp elég kereskedő, utazó tart a kikötőből a világ számos pontja felé és az egyik társzekéren talán neki is jut egy kis hely.*
Mindig úgy vélte, hogy nincs ellenére a tömeg, de valószínűleg még nem látott igazi sokaságot. Ahogy kifelé tart a kikötő és a dokkok környékéről, megkönnyebbülten sóhajt fel, bár talán korai ez még. Hosszú út áll előtte, de talán sikerül megoldania, hogy ne kelljen végig gyalogolnia. Épp elég kereskedő, utazó tart a kikötőből a világ számos pontja felé és az egyik társzekéren talán neki is jut egy kis hely.*
2845. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-06 06:15:44
Üzenet elküldve: 2016-06-06 06:15:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
– Köszönök mindent! És jó szelet! Így mondják, ugye?
*A tengerész, akihez a kérdést intézte, mostanra meg van győződve róla, hogy valami különös és rendkívül makacs átok sújtja. Pedig eleinte még örült is neki, amikor a kapitány megbízta: ügyeljen az úton a vörös hajú lányra és lehetőségek szerint, teljesítse kívánságait. Elvégre tekintélyes összeget kaptak, hogy elhozzák idáig. Széles mosollyal vette tudomásul az utasítást, hiszen hosszú az út és a gondoskodásba talán az is belefér, hogy elszórakozzon vele – ezt sajnos a kapitány korbácsolás terhe mellett megtiltotta. Azt pedig egyáltalán nem találta szórakoztatónak, hogy szinte társalkodónővé kellett avanzsálnia. Mert a lányt minden érdekelte: mit jelent bal- és jobbcsapáson vitorlázni? Miért kell nagy szél esetén reffelni? Egyáltalán, mi az a reffelés? Mi a különbség az ág- és a tarcsvitorla között? A pádli egy kutyafajta?
A végén szabályosan bújócskázott a fedélzeten és őszinte megkönnyebbüléssel vette a horizonton feltűnő szárazföldet. Most morog valamit az orra alatt, ami köszönésnek is felfogható, majd megvárja, míg a vörös hajú rettenet lesétál a hajóhídon és eltűnik a kikötő forgatagában. Aztán az első kocsmában leissza magát a sárga földig.
Deawe érdeklődve és némi izgalommal néz körbe a kikötőben. Új hely, új élmények, új élet. A maga részéről már a tengeri utat is érdekesnek találta és az a kedves matróz is nagyon figyelmes volt. Bár néha furcsán tikkelt a szeme. Talán az erős napsütés miatt. Az egyik kikötői épület sarkában néhány odavetett láda mellett áll meg, lehuppan az egyikre. Batyuját féltő gonddal teszi maga mellé és előkotor belőle egy kulacsot. Jót húz belőle, aztán elfintorodik; kissé poshadt már a víz, valahol szerezni kéne frisset. Aztán a kulacs mellől egy összehajtogatott papirost húz elő. Széthajtogatja, egy hevenyészett térkép áll rajta. Még a mestere skiccelte fel, aki ifjabb korában hosszabb ideig élt ezen a vidéken. Sokat hallott tőle a barbárok településéről, Amon Ruadh-ról, a levegő városáról, Artheniorról. Az úton próbálta elképzelni, a barbárok valóban olyan vademberek, amilyennek néhányan tarják őket? Arthenior lakói tényleg mágikus praktikákra bízzák biztonságuk égbe törő falak helyett? Akárhogy is, reméli, hogy talál egy helyet, ahol igényt tartanak szolgálataira, ahol lehet egy kis műhelye, ahol saját örömére is pepecselhet. Hogy kérdéseire választ találjon, ideje indulni. Még egy pillantást vet a térképre, aztán elpakol mindent. Vállára kanyarítja poggyászát és elindul a dokkok felé.*
A hozzászólás írója (Daewe Syl'dor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.06 06:17:42
*A tengerész, akihez a kérdést intézte, mostanra meg van győződve róla, hogy valami különös és rendkívül makacs átok sújtja. Pedig eleinte még örült is neki, amikor a kapitány megbízta: ügyeljen az úton a vörös hajú lányra és lehetőségek szerint, teljesítse kívánságait. Elvégre tekintélyes összeget kaptak, hogy elhozzák idáig. Széles mosollyal vette tudomásul az utasítást, hiszen hosszú az út és a gondoskodásba talán az is belefér, hogy elszórakozzon vele – ezt sajnos a kapitány korbácsolás terhe mellett megtiltotta. Azt pedig egyáltalán nem találta szórakoztatónak, hogy szinte társalkodónővé kellett avanzsálnia. Mert a lányt minden érdekelte: mit jelent bal- és jobbcsapáson vitorlázni? Miért kell nagy szél esetén reffelni? Egyáltalán, mi az a reffelés? Mi a különbség az ág- és a tarcsvitorla között? A pádli egy kutyafajta?
A végén szabályosan bújócskázott a fedélzeten és őszinte megkönnyebbüléssel vette a horizonton feltűnő szárazföldet. Most morog valamit az orra alatt, ami köszönésnek is felfogható, majd megvárja, míg a vörös hajú rettenet lesétál a hajóhídon és eltűnik a kikötő forgatagában. Aztán az első kocsmában leissza magát a sárga földig.
Deawe érdeklődve és némi izgalommal néz körbe a kikötőben. Új hely, új élmények, új élet. A maga részéről már a tengeri utat is érdekesnek találta és az a kedves matróz is nagyon figyelmes volt. Bár néha furcsán tikkelt a szeme. Talán az erős napsütés miatt. Az egyik kikötői épület sarkában néhány odavetett láda mellett áll meg, lehuppan az egyikre. Batyuját féltő gonddal teszi maga mellé és előkotor belőle egy kulacsot. Jót húz belőle, aztán elfintorodik; kissé poshadt már a víz, valahol szerezni kéne frisset. Aztán a kulacs mellől egy összehajtogatott papirost húz elő. Széthajtogatja, egy hevenyészett térkép áll rajta. Még a mestere skiccelte fel, aki ifjabb korában hosszabb ideig élt ezen a vidéken. Sokat hallott tőle a barbárok településéről, Amon Ruadh-ról, a levegő városáról, Artheniorról. Az úton próbálta elképzelni, a barbárok valóban olyan vademberek, amilyennek néhányan tarják őket? Arthenior lakói tényleg mágikus praktikákra bízzák biztonságuk égbe törő falak helyett? Akárhogy is, reméli, hogy talál egy helyet, ahol igényt tartanak szolgálataira, ahol lehet egy kis műhelye, ahol saját örömére is pepecselhet. Hogy kérdéseire választ találjon, ideje indulni. Még egy pillantást vet a térképre, aztán elpakol mindent. Vállára kanyarítja poggyászát és elindul a dokkok felé.*
A hozzászólás írója (Daewe Syl'dor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.06 06:17:42
2844. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-06-01 18:51:31
Üzenet elküldve: 2016-06-01 18:51:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Lóti-futi néhány lóért//
* A nagydarab magára hagyja Zarast a Kapitánnyal - ezt az elf mögött felhangzó zajos ajtócsukás jelzi. *
- Káttűt? * Emelkedik meg szemöldöke, majd széles vigyorral képén és tágra nyílt szemekkel mondja. * Pont káttű van, szerencsés vagy! * Bólogat is hozzá, majd a leülés felvetésére nem gondolkodik sokat, el is indul beljebb. Most, hogy a szoba nagy részét nem takarja már ki a kapitány képe, az elf jobban is szemügyre veheti a helyet. Semmi különöset, gyanúsat nem lát, hacsak a szanaszét hajigált rumosüvegek nem azok számára. Egy kisebb körasztalhoz invitája az elfet - pontosabban csak megy előre, majd mikor leül a mellette elhelyezkedő egyik székre, a másikra meg rábök, amolyan "ülj le nyugodtan" jelleggel. Lábait tétovázás nélkül feldobja az asztalra, majd hintázni kezd és persze inni. Egy üveg rumot, amit már akkor is kezében szorongatott, mikor Zarasék benyitottak. *
- Ecsémuram, kérsz te is? * Nyújt egy másik üveget az elf felé, melyet amúgy igencsak gyakorlott mozdulattal szedett fel a földről. Még tele van. *
- Attól függ... * Válaszol a kérdésre. *
- Wegtoreni áron ezret is megérnek, artheniorin csak nyócat. Mármint nyócszázat. * Magyarázza, habár kérdéses, hogy ezek most valódi árak, vagy csak a legelső számokat mondta, amik eszébe jutottak. *
- De mi tengeren vagyunk. Itt nemigen vesznek lovat. * Teszi hozzá. *
- Szóval olyan hét. * Böki ki végül, majd megemeli az üveget és noha az ekkor még félig tele van, de mikor leteszi, már csak pár csepp van az alján. Ezután nagyot fúj és már nyúl is a következőért. A "leitatással" nem lesz gond. *
* A nagydarab magára hagyja Zarast a Kapitánnyal - ezt az elf mögött felhangzó zajos ajtócsukás jelzi. *
- Káttűt? * Emelkedik meg szemöldöke, majd széles vigyorral képén és tágra nyílt szemekkel mondja. * Pont káttű van, szerencsés vagy! * Bólogat is hozzá, majd a leülés felvetésére nem gondolkodik sokat, el is indul beljebb. Most, hogy a szoba nagy részét nem takarja már ki a kapitány képe, az elf jobban is szemügyre veheti a helyet. Semmi különöset, gyanúsat nem lát, hacsak a szanaszét hajigált rumosüvegek nem azok számára. Egy kisebb körasztalhoz invitája az elfet - pontosabban csak megy előre, majd mikor leül a mellette elhelyezkedő egyik székre, a másikra meg rábök, amolyan "ülj le nyugodtan" jelleggel. Lábait tétovázás nélkül feldobja az asztalra, majd hintázni kezd és persze inni. Egy üveg rumot, amit már akkor is kezében szorongatott, mikor Zarasék benyitottak. *
- Ecsémuram, kérsz te is? * Nyújt egy másik üveget az elf felé, melyet amúgy igencsak gyakorlott mozdulattal szedett fel a földről. Még tele van. *
- Attól függ... * Válaszol a kérdésre. *
- Wegtoreni áron ezret is megérnek, artheniorin csak nyócat. Mármint nyócszázat. * Magyarázza, habár kérdéses, hogy ezek most valódi árak, vagy csak a legelső számokat mondta, amik eszébe jutottak. *
- De mi tengeren vagyunk. Itt nemigen vesznek lovat. * Teszi hozzá. *
- Szóval olyan hét. * Böki ki végül, majd megemeli az üveget és noha az ekkor még félig tele van, de mikor leteszi, már csak pár csepp van az alján. Ezután nagyot fúj és már nyúl is a következőért. A "leitatással" nem lesz gond. *
2843. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-05-31 21:45:07
Üzenet elküldve: 2016-05-31 21:45:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Lóti-futi néhány lóért//
* A nagydarab nem csak megáll, de végig is hallgatja, aminek nagyon örül az elf fia, főleg hogy már hívogatja az ágya is.
Az ágya... amelyet valószínűleg nem rakott rendbe a Gorthwen lány... *
- Rendben.
* Ennyivel túl is van tárgyalva, ha nem ő adja el, hát vele igazán nincs több dolga. Ellenben a kapitánnyal! Hosszas, bosszantó várakozás után nyílik csak az ajtó, aminek résén egy nem kissé ittas alak kukucskál ki. *
- Két lovat vennék.
* Végigméri a tisztet, majd tekintete ismét a nagydarabra szegeződik.
~ Ha részeg, talán még kedvezménnyel is hozzájuthatok. ~
Nővére nem véletlenül tanította meg az üzlet fortélyaira... vagyis... próbálta tanítani, csak hát nem biztos, hogy sikerült. *
- Üljünk le, négyszemközt megbeszéljük.
* Emeli mutatóujját a szobára. Kedve ugyan nemigen van belépni a mocskos helyiségbe, de ennél jobb ötlete hirtelen nem támadt. A nagyembertől megszabadul, a kapitányt itatja még egy kicsit és közben megalkusznak. Tökéletes terv.
~ Vagy nem kéne ennyire túlbonyolítanom? ~
Húzza el picit a száját. Elvégre az is könnyedén szóba jöhetne, hogy odadobja az aranyakkal teli szütyőt és fogja a lovakat. Gyorsabbnak gyorsabb. De vajon mennyibe kerülnek? *
- Na és mennyibe kerülnek?
* Tudja jól, hogy őt kérdezték előbb, de nem akar nyitni. *
* A nagydarab nem csak megáll, de végig is hallgatja, aminek nagyon örül az elf fia, főleg hogy már hívogatja az ágya is.
Az ágya... amelyet valószínűleg nem rakott rendbe a Gorthwen lány... *
- Rendben.
* Ennyivel túl is van tárgyalva, ha nem ő adja el, hát vele igazán nincs több dolga. Ellenben a kapitánnyal! Hosszas, bosszantó várakozás után nyílik csak az ajtó, aminek résén egy nem kissé ittas alak kukucskál ki. *
- Két lovat vennék.
* Végigméri a tisztet, majd tekintete ismét a nagydarabra szegeződik.
~ Ha részeg, talán még kedvezménnyel is hozzájuthatok. ~
Nővére nem véletlenül tanította meg az üzlet fortélyaira... vagyis... próbálta tanítani, csak hát nem biztos, hogy sikerült. *
- Üljünk le, négyszemközt megbeszéljük.
* Emeli mutatóujját a szobára. Kedve ugyan nemigen van belépni a mocskos helyiségbe, de ennél jobb ötlete hirtelen nem támadt. A nagyembertől megszabadul, a kapitányt itatja még egy kicsit és közben megalkusznak. Tökéletes terv.
~ Vagy nem kéne ennyire túlbonyolítanom? ~
Húzza el picit a száját. Elvégre az is könnyedén szóba jöhetne, hogy odadobja az aranyakkal teli szütyőt és fogja a lovakat. Gyorsabbnak gyorsabb. De vajon mennyibe kerülnek? *
- Na és mennyibe kerülnek?
* Tudja jól, hogy őt kérdezték előbb, de nem akar nyitni. *
2842. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-05-30 17:18:02
Üzenet elküldve: 2016-05-30 17:18:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Lóti-futi néhány lóért//
* A fickó hosszasan vakargatja tarkóját, közben mindvégig figyelve a lovakra persze, aztán a végén így szól. *
- Kövess, a Kapitánnyal tárgyalhatsz. * Nem kíván többet mondani. Ha ez nem felel meg Zarasnak, akkor is továbbmegy a hajón, majd végigszánt a fedélzeten és a kapitányi fülkébe kopogtat. Ha az elf követi őt, csak annyiban változik a történet, hogy biccent egyet fejével az egyik fiatalnak a fedélzeten és valami olyasmit morog el, hogy "velem van".
Tehát, így vagy úgy, elér a kapitányi fülkéhez, ahol is bekopogtat. Hármat, méghozzá jó hangosan. Ezután csörömpölés nesze hallatszik át a faajtókon, melyek ekkor még zárva vannak, de hála Zaras kifinomult hallásának, nem okoz gondot számára, hogy meghallja ezt. A csörömpölést követi egy viszonylag hosszúra nyúló kínos csend. Mikor már tényleg kezd aggasztó lenni, és a félóriás ismét kopogtatna, az ajtó hirtelen résnyire nyílik. Egy sötét loboncos sörény az, amit elsőként meglátnak és a rum szaga az, amit elsőként megéreznek. *
- Nani, nalá, megvónnak a lóóó... * Hukk! * Vakk? * Minden előítéletet félretéve is feltételezni lehet az állítólagos Kapiányról, hogy egy kicsivel több rum csúszott le a torkán, mint amennyi kellett volna a józansághoz. *
- Kapitány! Ez a Fülehegyes alak meg akarja vételezni a maga lovait. Gondoltam behozom, hátha... * Szólal meg kisvártatva a behemót, majd egyet hátralép, és nem túl finoman, de azért nem is túlontúl erőszakosan meglöki hátulról az elfet, hátha az észbe kap, és beljebb fárad. Különben az egész üzletet kénytelen lesz végigállni az ajtóban - ahelyett, hogy a kapitányi szoba szolgáltatásainak örvendjen. *
- Noh, igaz a hír? És mit... * Hukk. * Mennyiér' vennél?
* A fickó hosszasan vakargatja tarkóját, közben mindvégig figyelve a lovakra persze, aztán a végén így szól. *
- Kövess, a Kapitánnyal tárgyalhatsz. * Nem kíván többet mondani. Ha ez nem felel meg Zarasnak, akkor is továbbmegy a hajón, majd végigszánt a fedélzeten és a kapitányi fülkébe kopogtat. Ha az elf követi őt, csak annyiban változik a történet, hogy biccent egyet fejével az egyik fiatalnak a fedélzeten és valami olyasmit morog el, hogy "velem van".
Tehát, így vagy úgy, elér a kapitányi fülkéhez, ahol is bekopogtat. Hármat, méghozzá jó hangosan. Ezután csörömpölés nesze hallatszik át a faajtókon, melyek ekkor még zárva vannak, de hála Zaras kifinomult hallásának, nem okoz gondot számára, hogy meghallja ezt. A csörömpölést követi egy viszonylag hosszúra nyúló kínos csend. Mikor már tényleg kezd aggasztó lenni, és a félóriás ismét kopogtatna, az ajtó hirtelen résnyire nyílik. Egy sötét loboncos sörény az, amit elsőként meglátnak és a rum szaga az, amit elsőként megéreznek. *
- Nani, nalá, megvónnak a lóóó... * Hukk! * Vakk? * Minden előítéletet félretéve is feltételezni lehet az állítólagos Kapiányról, hogy egy kicsivel több rum csúszott le a torkán, mint amennyi kellett volna a józansághoz. *
- Kapitány! Ez a Fülehegyes alak meg akarja vételezni a maga lovait. Gondoltam behozom, hátha... * Szólal meg kisvártatva a behemót, majd egyet hátralép, és nem túl finoman, de azért nem is túlontúl erőszakosan meglöki hátulról az elfet, hátha az észbe kap, és beljebb fárad. Különben az egész üzletet kénytelen lesz végigállni az ajtóban - ahelyett, hogy a kapitányi szoba szolgáltatásainak örvendjen. *
- Noh, igaz a hír? És mit... * Hukk. * Mennyiér' vennél?
2841. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-05-29 12:50:41
Üzenet elküldve: 2016-05-29 12:50:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Lóti-futi néhány lóért//
* A termetes fickót csak sikerül megtorpanásra, sőt körbenézésre is kényszeríteni! Nem is kell ennél több, mert hát minek húzza az idejét, és a másikét is ahelyett, hogy gyorsan letudja az üzletet és visszatérjen?
Fél perc elég, hogy megközelítse a fickót, s ha még távolság van köztük, szavaival feltartóztassa. *
- Megvenném a lovaid.
* Nincs értelme kertelni, főleg, hogy a termetes fickónak nem feltétlenül az a célja, hogy itt és most megszabaduljon a két jószágtól. Most, hogy elmondta, mit kíván, gondolatban támadja be a fickót, megpróbálva rávenni az üzletre, hátha majd nagyobb hajlandóságot érez rá. *
* A termetes fickót csak sikerül megtorpanásra, sőt körbenézésre is kényszeríteni! Nem is kell ennél több, mert hát minek húzza az idejét, és a másikét is ahelyett, hogy gyorsan letudja az üzletet és visszatérjen?
Fél perc elég, hogy megközelítse a fickót, s ha még távolság van köztük, szavaival feltartóztassa. *
- Megvenném a lovaid.
* Nincs értelme kertelni, főleg, hogy a termetes fickónak nem feltétlenül az a célja, hogy itt és most megszabaduljon a két jószágtól. Most, hogy elmondta, mit kíván, gondolatban támadja be a fickót, megpróbálva rávenni az üzletre, hátha majd nagyobb hajlandóságot érez rá. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275