Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
2780. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-05-02 17:47:13
Üzenet elküldve: 2016-05-02 17:47:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekvesztő - Fedélzet//
*Nem sokat bájologhat kedvenc vörösével, ugyanis máris megjelenik Taran. Hanyagul emeli meg felé jobbját, mint aki nem is akar róla tudomást szerezni.*
~Öcsém ez e mindig akkor bukkan fel mikor kettesben vagyok Dynitvel... egyszer nyakon vágom.~
*Megérkezik Jeges tekintetű is, a szavain csak mosolyog és bólogat.*
-Jól mondja morcika... azaz majdnem. Mert ha nem vetted volna észre, épp a vezetőség volt az aki a végén talpon maradt, és kipakolta az istenverte ládákat!
*Ez persze nem teljesen igaz, de miért is kellene igazat mondania? Ezután Dyntina szavait hallgatja, és lassan komótosan bólogat.*
-Ja szétnézhetünk akár. Rozmár. De mondd meg morcikának, hogy én vagyok a góré, és nem kell a magánakció! Ja de várjál már! Kicsi szívem zenészem nekem ha megkérnél esetleg. Amúgy nem két perc lesz, mivel mostanság hála nektek kikerültem a középpontból... szóval türelem. *vigyorodik rá a vöröskére. Csak jobban esne neki mint az utasítgatás.*
-No ez az eddigi legjobb dolog ami elhagyta a szádat Taran. De figyelj csak... hogy ne hidd azt, hogy valami marha nagy különleges mágus vagy, és hogy rólam se higgyétek azt, hogy nincsenek rejtett képességeim a tarsolyomban mutatok valamit.
*Azzal fogja, és végigsimít ruháján. Ha bejön a varázslata sokan meglepődhetnek (főleg Taran és Dyn) hogy a nagyszájú bárd ilyet is tud... vajon mik lehetnek még ott ahonnan ez jön.*
-Látod Taran pajti... ne vegyél rá mérget, hogy a legnagyobb varázsló te vagy itt a hajón. *kacsint.* -Bress bácsi sokoldalúbb mint hinnétek.
*Amennyiben NEM sikerül a varázslat elneveti magát és így szól.*
-Most tényleg azt hittétek, hogy megmutatom nektek. *nyomja meg a nektek szót.* -Majd ha megérdemlitek.
*Egyszóval mindkét verzióval felnyomhatja a többiek agyvizét. Ezután végül Enrakhala felé fordul.*
-Na gyere morcika beszélgessünk... elmondom amit tudok. Ti meg! *néz a többiekre.* -Nehogy a kormány közelébe menjetek, különben katasztrófát okoztok. Legfeljebb a kapitány mehet oda világos? *osztja az észt, bár mint fedélzetmester bármennyire is idegesítő ez a dolga.*
-Majd jövünk. Mondd meg Dyn a kapitánynak, hogy hová küldtél minket.
~Hátha megnyúz a remek ötletedért.~
*Ha Enrakhala követi akkor útközben majd beszélgetnek, bár, hogy most hová menjen hirtelen nem tudja... körbe kell szimatolnia.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt.
*Nem sokat bájologhat kedvenc vörösével, ugyanis máris megjelenik Taran. Hanyagul emeli meg felé jobbját, mint aki nem is akar róla tudomást szerezni.*
~Öcsém ez e mindig akkor bukkan fel mikor kettesben vagyok Dynitvel... egyszer nyakon vágom.~
*Megérkezik Jeges tekintetű is, a szavain csak mosolyog és bólogat.*
-Jól mondja morcika... azaz majdnem. Mert ha nem vetted volna észre, épp a vezetőség volt az aki a végén talpon maradt, és kipakolta az istenverte ládákat!
*Ez persze nem teljesen igaz, de miért is kellene igazat mondania? Ezután Dyntina szavait hallgatja, és lassan komótosan bólogat.*
-Ja szétnézhetünk akár. Rozmár. De mondd meg morcikának, hogy én vagyok a góré, és nem kell a magánakció! Ja de várjál már! Kicsi szívem zenészem nekem ha megkérnél esetleg. Amúgy nem két perc lesz, mivel mostanság hála nektek kikerültem a középpontból... szóval türelem. *vigyorodik rá a vöröskére. Csak jobban esne neki mint az utasítgatás.*
-No ez az eddigi legjobb dolog ami elhagyta a szádat Taran. De figyelj csak... hogy ne hidd azt, hogy valami marha nagy különleges mágus vagy, és hogy rólam se higgyétek azt, hogy nincsenek rejtett képességeim a tarsolyomban mutatok valamit.
*Azzal fogja, és végigsimít ruháján. Ha bejön a varázslata sokan meglepődhetnek (főleg Taran és Dyn) hogy a nagyszájú bárd ilyet is tud... vajon mik lehetnek még ott ahonnan ez jön.*
-Látod Taran pajti... ne vegyél rá mérget, hogy a legnagyobb varázsló te vagy itt a hajón. *kacsint.* -Bress bácsi sokoldalúbb mint hinnétek.
*Amennyiben NEM sikerül a varázslat elneveti magát és így szól.*
-Most tényleg azt hittétek, hogy megmutatom nektek. *nyomja meg a nektek szót.* -Majd ha megérdemlitek.
*Egyszóval mindkét verzióval felnyomhatja a többiek agyvizét. Ezután végül Enrakhala felé fordul.*
-Na gyere morcika beszélgessünk... elmondom amit tudok. Ti meg! *néz a többiekre.* -Nehogy a kormány közelébe menjetek, különben katasztrófát okoztok. Legfeljebb a kapitány mehet oda világos? *osztja az észt, bár mint fedélzetmester bármennyire is idegesítő ez a dolga.*
-Majd jövünk. Mondd meg Dyn a kapitánynak, hogy hová küldtél minket.
~Hátha megnyúz a remek ötletedért.~
*Ha Enrakhala követi akkor útközben majd beszélgetnek, bár, hogy most hová menjen hirtelen nem tudja... körbe kell szimatolnia.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt.
2779. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-05-01 21:00:41
Üzenet elküldve: 2016-05-01 21:00:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekvesztő - Fedélzet//
*A hármashoz végül Reydis is csatlakozik. Ő is szép kis sebesülést kapott, el fog tartani egy darabig neki is, míg rendbe jön. Helyet szorít a nőnek, miközben Dynti szavait hallgatja.*
-A vezetés jó helyen van a kezetekben. Csak engedjétek, hogy segítsünk néha, ha túl nagy a teher.
*Ez az első két mondata ma, de kiegészíti még néhánnyal.*
-Még ennek a piperkőcnek is megtaláltátok azt, amiben jó! Mostantól nyugodt szívvel vezetheti ezt a tákolmányt!
*Bök ujjával Bress felé, jelezvén, hogy nem kell a vezérkarnak mindenhol ott lennie, és minden feladatot elvállalnia. Bár, igazából ez nem is jellemző rájuk. Őszintén szólva azért mondta ki ezeket a szavakat Taran, hogy oldja a feszültséget, ami a vállára nehezedett. Egy nagyot sóhajt még, majd meghallgatja a nő újdonsül javaslatát is, miszerint varratokat fog kiszedni a mágus. M!?*
-Mi!?
*Fakad ki azonnal a tűzmágus, miközben értetlenül néz Dyntire.*
-Ez még nem korai egy kicsit? Egy hét telt el csak! A sebetek mély! Ettől több idő kell neki!
*Nem csinálta még soha, de volt már hasonló témájú szakirodalom a kezében.*
-Fel fog szakadni! Talán megvárhatnánk Wramot! Majd ő megmondja, hogy igazam van!
*Ha mégis ki kell szednie a varratot, akkor egész egyszerűen nem vállalja.*
-Várjunk még egy hetet!
*Bólint komolyan, miközben elindul ollóért.*
-Persze a kötéseket azt kicserélem!
*Mondja, majd egy kis időre eltűnik a kabinban, hogy aztán egy ollóval, és egy tiszta ruhadarabbal, meg némi rummal tér vissza.*
-Nah? Kivel kezdjük?
*Húzódik sokatmondó félmosolyra a mágus arca, majd a hitelesség kedvéért kétszer csattogtat az ollóval.*
*A hármashoz végül Reydis is csatlakozik. Ő is szép kis sebesülést kapott, el fog tartani egy darabig neki is, míg rendbe jön. Helyet szorít a nőnek, miközben Dynti szavait hallgatja.*
-A vezetés jó helyen van a kezetekben. Csak engedjétek, hogy segítsünk néha, ha túl nagy a teher.
*Ez az első két mondata ma, de kiegészíti még néhánnyal.*
-Még ennek a piperkőcnek is megtaláltátok azt, amiben jó! Mostantól nyugodt szívvel vezetheti ezt a tákolmányt!
*Bök ujjával Bress felé, jelezvén, hogy nem kell a vezérkarnak mindenhol ott lennie, és minden feladatot elvállalnia. Bár, igazából ez nem is jellemző rájuk. Őszintén szólva azért mondta ki ezeket a szavakat Taran, hogy oldja a feszültséget, ami a vállára nehezedett. Egy nagyot sóhajt még, majd meghallgatja a nő újdonsül javaslatát is, miszerint varratokat fog kiszedni a mágus. M!?*
-Mi!?
*Fakad ki azonnal a tűzmágus, miközben értetlenül néz Dyntire.*
-Ez még nem korai egy kicsit? Egy hét telt el csak! A sebetek mély! Ettől több idő kell neki!
*Nem csinálta még soha, de volt már hasonló témájú szakirodalom a kezében.*
-Fel fog szakadni! Talán megvárhatnánk Wramot! Majd ő megmondja, hogy igazam van!
*Ha mégis ki kell szednie a varratot, akkor egész egyszerűen nem vállalja.*
-Várjunk még egy hetet!
*Bólint komolyan, miközben elindul ollóért.*
-Persze a kötéseket azt kicserélem!
*Mondja, majd egy kis időre eltűnik a kabinban, hogy aztán egy ollóval, és egy tiszta ruhadarabbal, meg némi rummal tér vissza.*
-Nah? Kivel kezdjük?
*Húzódik sokatmondó félmosolyra a mágus arca, majd a hitelesség kedvéért kétszer csattogtat az ollóval.*
2778. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-05-01 15:58:11
Üzenet elküldve: 2016-05-01 15:58:11
ÚJ
![>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3154_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
* Fegyver nélkül nem is kalóz a kalóz. Így hát elhatározta magát, hogy ha fél lábbal is, de elmegy a városba, és vesz magának egy új szablyát. Noha ez nem a leggyorsabb és legegyszerűbb dolog, de ebben a rohadt kikötőben senki nincs, aki fegyvereket árulna – vagy, ha van is, hát méregdrágán árulja azokat, így nem fog itt venni semmit. Fosztogatni meg nem érné meg, ugyanis akkor megint közbejön a tény, hogy fél lába van, és hogy nincs kit kifosztani. Meg a városőrök és a többi. Szóval minden bizonnyal a város éri meg még így is a legjobban az összes többi lehetséges úti cél helyett. Szépen lassan, de elindul hát Arthenior irányába. *
2777. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-30 13:14:08
Üzenet elküldve: 2016-04-30 13:14:08
ÚJ
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Egy héttel később - Fedélzet//
//Dynti, Reydis, Taran//
*Hallgatja a beszélgetést és kicsit sem bánja, hogy nincs itt a másik kapitány Nadae, mert addig sem kell tőle félnie, amiért még arra sem volt képes, amire megkérte.
Hamar csökken a létszám és hárman maradnak csak. Ahogy meghallja, hogy átkötözés vagy varratszedés lesz elhúzza a száját. Utálja a fájdalmat és inkább maradjon benne minden, de hát nem fog ellenkezni, meg akarja mutatni mennyire erős és kibírja sírás nélkül is. Felkel az üres hordóról és mivel a hajón az asztal stabilabbnak tűnik az ágynál arra fekszik fel hassal.*
-Hátba támadt egy benga állat, miközben a vízbe dobtam kötelet a többieknek, hogy vissza tudjanak jönni a hajóra. *Persze se az a gonosz Ald se a másik meg se köszönte neki.* Utána meg arra emlékszem, hogy a bombámat elvették és el akarták dobni Hópihére és akkor a késem beleszúrtam a lábába, amiért kaptam pár rúgást és teljes sötétség. *Meséli kicsit bágyadtan, nem büszke magára, nem csinált semmi hasznosat és hamar kiütötték a játékból is.*
A hozzászólás írója (Reydis Syna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.30 13:15:15
//Dynti, Reydis, Taran//
*Hallgatja a beszélgetést és kicsit sem bánja, hogy nincs itt a másik kapitány Nadae, mert addig sem kell tőle félnie, amiért még arra sem volt képes, amire megkérte.
Hamar csökken a létszám és hárman maradnak csak. Ahogy meghallja, hogy átkötözés vagy varratszedés lesz elhúzza a száját. Utálja a fájdalmat és inkább maradjon benne minden, de hát nem fog ellenkezni, meg akarja mutatni mennyire erős és kibírja sírás nélkül is. Felkel az üres hordóról és mivel a hajón az asztal stabilabbnak tűnik az ágynál arra fekszik fel hassal.*
-Hátba támadt egy benga állat, miközben a vízbe dobtam kötelet a többieknek, hogy vissza tudjanak jönni a hajóra. *Persze se az a gonosz Ald se a másik meg se köszönte neki.* Utána meg arra emlékszem, hogy a bombámat elvették és el akarták dobni Hópihére és akkor a késem beleszúrtam a lábába, amiért kaptam pár rúgást és teljes sötétség. *Meséli kicsit bágyadtan, nem büszke magára, nem csinált semmi hasznosat és hamar kiütötték a játékból is.*
A hozzászólás írója (Reydis Syna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.30 13:15:15
2776. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-29 10:11:58
Üzenet elküldve: 2016-04-29 10:11:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Lélekvesztőn//
//Taran, Rey//
*Beletelik némi időben, mire észleli Taran hangját a jelenlétével együtt. Túlságosan fáradtnak érzi magát ahhoz, hogy most felbosszantsa magát annak szavain. Ezért csak egy kissé idiótának tűnő, kába mosolyt kanyarít az arcára, miközben fogja magát és félbeszakítja a férfi szavait.*
- Aggódtál értem? *Sokatmondó a vigyor az arcán, majd nyöszörögve helyezi magát kényelmesebb helyzetbe, hogy mindenféle felcsattanás nélkül reagáljon a hallottakra.*
- A te hókuszpókod is úgy működik, hogy ahhoz, hogy a legjobb lehess mindig nehezebb és erősebb varázslatokat kell megtanulnod nem? A harc az én meglátásom szerint ugyanilyen. Egyre erősebb ellenfeleket kell leküzdeni ahhoz, hogy jónak mondhassam magam. Ha mindig közbeavatkozik valaki, amikor erre lehetőségem van, sosem tanulok belőle. Másrészt pedig… *Tart egy kis pihenőt.* Tudtam, hogy nem fogtok hagyni meghalni. *Vigyorodik el.*
- Kutya bajom. Volt már rosszabb is. Ez is be fog forrni, mint a többi. *Ekkor pillant Rey ágya felé. Fogalma sincs a szösziséggel mi történt, de láthatóan ő sem úszta meg sokkal jobban a dolgot. Dynti a maga részéről nem bánja, egyébként is személyes küldetésének érzi, hogy gatyába rázza a szerelme után siránkozó leányzót, ez a csatában szerzett seb pedig remek kiindulópont.*
- Inkább őt kérdezd. *Bök fejével a lány felé.*
//Egy héttel később - Fedélzet//
//Reydis, En, Bress, Taran//
*Nadon, Nerililen, Zaran, Aldon és Wramon kívül nagyjából mindenki megvan. A háta mögött Reydissel érkezik. Néha visszapillant felé.
Bress üdvözlésére próbál elvigyorodni, aminek valamiféle grimasz lesz a vége, amint végighallgatja a szokásos formáját hozó bárdot. Kap is a félvér egy sötét pillantást.*
- Na, valóban? Még sem láttalak titeket az ellenséges fedélzeten. *Bokszol bele a férfi vállába. Afféle gyermeteg civódásnak szánja szavait, bár tény, hogy utolsó emlékei között nem szerepel sem Bress, sem pedig Nad alakja. Ennek ellenére kínlódva, de szorít némi helyet maga mellett.
Taran felé pillant, aki nem szól felé egy szót sem, jóllehet ez mégis beszédesebb. Igazából mg sem köszönte, hogy ott volt mellette, mind a harcban, mint pedig utána, pedig ha eddig voltak is bizadalmi problémái a mágus felé, ezúttal már kétségtelenül eloszlatta őket. Ezért csak egy hálás mosolyra futja részéről és átveszi a kulacsot, hogy ezutűn már a kellően morcos Hópihe szavaira koncentráljon.*
- Én is örülök, hogy egyben vagy. *Kacagja el magát a sebére tapasztva a kezét. A hósörényű nem hazudtolja meg magát szűkszavú és nem túl barátságos megjegyzésével, aminek igazságtartalma Dyntit is nyomasztja valahol, de inkább nem mutatja. Vesz egy mély lélegzetet, majd körbenéz a kis társaságon.*
- Ja, talán kissé szétszórtak vagyunk, de ki csinálná jobban? Ha van bárminemű jótanácsotok azt örömmel meghallgatom… És! *Emeli meg a kezét.* Ne azzal gyertek, hogy ne rohanjak fejjel a falnak, mert arra már rájöttem. *Saját nyomorán még mindig könnyebb nevetni.*
- Még a vezetést is átpasszolom, ha bárki jobbnak érzi magát, de amíg nem így van, addig két eszement nőre kell hallgatnotok. Jut is eszembe, hol van ez a némber? *Néz körbe a fedélzeten ismét. Persze, hogy Nadaet cseppet sem érdekli, hogy él-e vagy hal.
Bress kérdésére mélyet sóhajt maga elé, majd a szájához emeli a rumot.*
- Az lesz, hogy… Mmm… *Tekintetét oda vissza járatja Enrakhala és Bress között, gyanúsan, némi gonosz fénnyel a szürke íriszeiben, így már azok is sejthetik, ezúttal nem maradnak ki a feladat osztásból.*
- Ti ketten elmentek a Kikötőbe. Elsődleges feladatotok, hogy felderítsetek. Minden információ jól jön a jelenlegi helyzetről. Hány hajó van a kikötőben, mik a rakományok. Mi lett a zombik elleni küzdelem vége. És… *Kezét Bress vállára teszi.* Leginkább arra a hajóra lennék kíváncsi, amiről a Rumosban beszéltél. Rozmár, vagy fóka, vagy mi a neve. Okés? Ja, meg közben, ha találkoznátok pár valamelyikünk csinos pofiját ábrázoló vérdíjas plakáttal, nem bánnám, ha elegánsan leszakítanátok őket onnan. *Kacsint mellé.* Na hess! És meg ne öljétek egymást! *Ezt főleg Hópihének címezi, hiszen érez valami feszültséget felőle.
Ha Bress és En lelépnek, akkor hárman maradnak, Reydis, Taran és ő maga. Na meg Zaranir, ha itt van még, akinek szintén kiadna némi feladatot.*
- Most pedig… *Fordul a lány és a mágus felé.* Előbb megnézzük Reydis sérülését, ha szükséges kötést cserélünk, ha nem akkor kiszedjük a varratokat. Utána ti fogjátok kiszedni belőlem őket. Itt az ideje ezt is megtanulni. Legfeljebb belehalunk. *Kacarászik vígan, majd leszenvedi magát a hordóról és megindul, hogy keressen valami stabil pontot a hajón, akár egy asztalt, vagy egy ágyat és fejével int a lánynak, hogy feküdjön le.*
- Keress egy ollót és valami ruhaanyagot. *Fordul Taran felé. Amíg ő odavan, addig a szőkeséghez beszél.*
- Hogy szerezted ezt?
//Taran, Rey//
*Beletelik némi időben, mire észleli Taran hangját a jelenlétével együtt. Túlságosan fáradtnak érzi magát ahhoz, hogy most felbosszantsa magát annak szavain. Ezért csak egy kissé idiótának tűnő, kába mosolyt kanyarít az arcára, miközben fogja magát és félbeszakítja a férfi szavait.*
- Aggódtál értem? *Sokatmondó a vigyor az arcán, majd nyöszörögve helyezi magát kényelmesebb helyzetbe, hogy mindenféle felcsattanás nélkül reagáljon a hallottakra.*
- A te hókuszpókod is úgy működik, hogy ahhoz, hogy a legjobb lehess mindig nehezebb és erősebb varázslatokat kell megtanulnod nem? A harc az én meglátásom szerint ugyanilyen. Egyre erősebb ellenfeleket kell leküzdeni ahhoz, hogy jónak mondhassam magam. Ha mindig közbeavatkozik valaki, amikor erre lehetőségem van, sosem tanulok belőle. Másrészt pedig… *Tart egy kis pihenőt.* Tudtam, hogy nem fogtok hagyni meghalni. *Vigyorodik el.*
- Kutya bajom. Volt már rosszabb is. Ez is be fog forrni, mint a többi. *Ekkor pillant Rey ágya felé. Fogalma sincs a szösziséggel mi történt, de láthatóan ő sem úszta meg sokkal jobban a dolgot. Dynti a maga részéről nem bánja, egyébként is személyes küldetésének érzi, hogy gatyába rázza a szerelme után siránkozó leányzót, ez a csatában szerzett seb pedig remek kiindulópont.*
- Inkább őt kérdezd. *Bök fejével a lány felé.*
//Egy héttel később - Fedélzet//
//Reydis, En, Bress, Taran//
*Nadon, Nerililen, Zaran, Aldon és Wramon kívül nagyjából mindenki megvan. A háta mögött Reydissel érkezik. Néha visszapillant felé.
Bress üdvözlésére próbál elvigyorodni, aminek valamiféle grimasz lesz a vége, amint végighallgatja a szokásos formáját hozó bárdot. Kap is a félvér egy sötét pillantást.*
- Na, valóban? Még sem láttalak titeket az ellenséges fedélzeten. *Bokszol bele a férfi vállába. Afféle gyermeteg civódásnak szánja szavait, bár tény, hogy utolsó emlékei között nem szerepel sem Bress, sem pedig Nad alakja. Ennek ellenére kínlódva, de szorít némi helyet maga mellett.
Taran felé pillant, aki nem szól felé egy szót sem, jóllehet ez mégis beszédesebb. Igazából mg sem köszönte, hogy ott volt mellette, mind a harcban, mint pedig utána, pedig ha eddig voltak is bizadalmi problémái a mágus felé, ezúttal már kétségtelenül eloszlatta őket. Ezért csak egy hálás mosolyra futja részéről és átveszi a kulacsot, hogy ezutűn már a kellően morcos Hópihe szavaira koncentráljon.*
- Én is örülök, hogy egyben vagy. *Kacagja el magát a sebére tapasztva a kezét. A hósörényű nem hazudtolja meg magát szűkszavú és nem túl barátságos megjegyzésével, aminek igazságtartalma Dyntit is nyomasztja valahol, de inkább nem mutatja. Vesz egy mély lélegzetet, majd körbenéz a kis társaságon.*
- Ja, talán kissé szétszórtak vagyunk, de ki csinálná jobban? Ha van bárminemű jótanácsotok azt örömmel meghallgatom… És! *Emeli meg a kezét.* Ne azzal gyertek, hogy ne rohanjak fejjel a falnak, mert arra már rájöttem. *Saját nyomorán még mindig könnyebb nevetni.*
- Még a vezetést is átpasszolom, ha bárki jobbnak érzi magát, de amíg nem így van, addig két eszement nőre kell hallgatnotok. Jut is eszembe, hol van ez a némber? *Néz körbe a fedélzeten ismét. Persze, hogy Nadaet cseppet sem érdekli, hogy él-e vagy hal.
Bress kérdésére mélyet sóhajt maga elé, majd a szájához emeli a rumot.*
- Az lesz, hogy… Mmm… *Tekintetét oda vissza járatja Enrakhala és Bress között, gyanúsan, némi gonosz fénnyel a szürke íriszeiben, így már azok is sejthetik, ezúttal nem maradnak ki a feladat osztásból.*
- Ti ketten elmentek a Kikötőbe. Elsődleges feladatotok, hogy felderítsetek. Minden információ jól jön a jelenlegi helyzetről. Hány hajó van a kikötőben, mik a rakományok. Mi lett a zombik elleni küzdelem vége. És… *Kezét Bress vállára teszi.* Leginkább arra a hajóra lennék kíváncsi, amiről a Rumosban beszéltél. Rozmár, vagy fóka, vagy mi a neve. Okés? Ja, meg közben, ha találkoznátok pár valamelyikünk csinos pofiját ábrázoló vérdíjas plakáttal, nem bánnám, ha elegánsan leszakítanátok őket onnan. *Kacsint mellé.* Na hess! És meg ne öljétek egymást! *Ezt főleg Hópihének címezi, hiszen érez valami feszültséget felőle.
Ha Bress és En lelépnek, akkor hárman maradnak, Reydis, Taran és ő maga. Na meg Zaranir, ha itt van még, akinek szintén kiadna némi feladatot.*
- Most pedig… *Fordul a lány és a mágus felé.* Előbb megnézzük Reydis sérülését, ha szükséges kötést cserélünk, ha nem akkor kiszedjük a varratokat. Utána ti fogjátok kiszedni belőlem őket. Itt az ideje ezt is megtanulni. Legfeljebb belehalunk. *Kacarászik vígan, majd leszenvedi magát a hordóról és megindul, hogy keressen valami stabil pontot a hajón, akár egy asztalt, vagy egy ágyat és fejével int a lánynak, hogy feküdjön le.*
- Keress egy ollót és valami ruhaanyagot. *Fordul Taran felé. Amíg ő odavan, addig a szőkeséghez beszél.*
- Hogy szerezted ezt?
2775. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-28 21:50:00
Üzenet elküldve: 2016-04-28 21:50:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekvesztőn – Intenzív osztály//
//Dynti//
*A háta fáj a vágás nyomán, nem tudja megtippelni sem, hogy milyen mély lehet a sebe és mennyi idő amíg begyógyul. Utál feküdni, de legtöbbet az oldalán van és a lábait nyújtogatja, meg a kezeit is megmozgatja kicsit. Nem viszi túlzásba azért, mert csak annyira mozgatja, amennyire úgy tudja, hogy ne fájjon a háta miatta. Szentségel is magában a tehetetlensége miatt, de ez a kalóz élet nem neki való és nem is így képzelte el az első csatáját.*
-Hát azt én se tudom, ahogy azt se, hogy hogy élhettem túl. *Kicsit szomorú a hangja, hiányzik neki Leon és alig várja, hogy újra lássa a férfit. Nem kell sokáig várakoznia, bejön Taran és Dyntinek beszél a csatáról és a végkimenetelről, legalább nyertek, de ettől sem érzi magát jobban a lány, főleg mert úgy érzi őt itt szinte senki nem vesz tudomást.*
//Egy héttel később - Fedélzet//
//Mindenki?//
*Végre valaki észreveszi és mozdulásra invitálja, elmosolyodik, már nagyon mehetnéke van így lefordul az ágyról és megpróbálva a hátát nem begörbítve egy pillanatra sem felállni. Nem érzi magát jó erőben, kicsit megszédül és a falnak támaszkodva követi a harcoslányt a lépcsőkön. Megvárja, amíg az felér és csak utána indul meg ő is, nem szeretné, hogy vissza hátraessenek és ő legyen a párna a hátával.
Ahogy felérnek a fedélzetre meg kell állnia a szemét eltakarni, hirtelen minden túl fényes és a kezét a szeme fölé teszi árnyékolni. Mire ismét a buzdítója felé néz, őt már körbevették a fiúk, így ő messzebb ül le valami üres hordóra és onnan fülel a többiek mit beszélnek. Közben elkalandozik a tekintete a kikötő felé. Most esik le neki, hogy áll a hajó és Leon nincs sehol. Itt maradt egyedül és nincs többé senkije. Bekönnyezik a szeme, de gyorsan letörli a ruhájába. Nem szabad gyengének mutatnia magát, mert a többiek felfalják, már ha észreveszik. Nem tudja, mihez kezdjen, Leon újra látása éltette, hogy meggyógyuljon és ne haljon bele a fájdalomba, persze a vajákos is sokat tett az életben maradásáért, de lelkileg ez tartotta benne az erőt. Csak sóhajt egy nagyot és a többiek felé néz és hallgatózik tovább.*
//Dynti//
*A háta fáj a vágás nyomán, nem tudja megtippelni sem, hogy milyen mély lehet a sebe és mennyi idő amíg begyógyul. Utál feküdni, de legtöbbet az oldalán van és a lábait nyújtogatja, meg a kezeit is megmozgatja kicsit. Nem viszi túlzásba azért, mert csak annyira mozgatja, amennyire úgy tudja, hogy ne fájjon a háta miatta. Szentségel is magában a tehetetlensége miatt, de ez a kalóz élet nem neki való és nem is így képzelte el az első csatáját.*
-Hát azt én se tudom, ahogy azt se, hogy hogy élhettem túl. *Kicsit szomorú a hangja, hiányzik neki Leon és alig várja, hogy újra lássa a férfit. Nem kell sokáig várakoznia, bejön Taran és Dyntinek beszél a csatáról és a végkimenetelről, legalább nyertek, de ettől sem érzi magát jobban a lány, főleg mert úgy érzi őt itt szinte senki nem vesz tudomást.*
//Egy héttel később - Fedélzet//
//Mindenki?//
*Végre valaki észreveszi és mozdulásra invitálja, elmosolyodik, már nagyon mehetnéke van így lefordul az ágyról és megpróbálva a hátát nem begörbítve egy pillanatra sem felállni. Nem érzi magát jó erőben, kicsit megszédül és a falnak támaszkodva követi a harcoslányt a lépcsőkön. Megvárja, amíg az felér és csak utána indul meg ő is, nem szeretné, hogy vissza hátraessenek és ő legyen a párna a hátával.
Ahogy felérnek a fedélzetre meg kell állnia a szemét eltakarni, hirtelen minden túl fényes és a kezét a szeme fölé teszi árnyékolni. Mire ismét a buzdítója felé néz, őt már körbevették a fiúk, így ő messzebb ül le valami üres hordóra és onnan fülel a többiek mit beszélnek. Közben elkalandozik a tekintete a kikötő felé. Most esik le neki, hogy áll a hajó és Leon nincs sehol. Itt maradt egyedül és nincs többé senkije. Bekönnyezik a szeme, de gyorsan letörli a ruhájába. Nem szabad gyengének mutatnia magát, mert a többiek felfalják, már ha észreveszik. Nem tudja, mihez kezdjen, Leon újra látása éltette, hogy meggyógyuljon és ne haljon bele a fájdalomba, persze a vajákos is sokat tett az életben maradásáért, de lelkileg ez tartotta benne az erőt. Csak sóhajt egy nagyot és a többiek felé néz és hallgatózik tovább.*
2774. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-28 16:53:59
Üzenet elküldve: 2016-04-28 16:53:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
*Még az éjszaka sötétjében futnak be a kikötőbe, Anor már érzi is a tenger frissítő sós illatát. Amint kikötnek, elköszön a férfitól, és szilárd talajra lép.
Körbenéz a kikötői éjszakában.*
~Miért jöttél ide, Anor? Mit keresel itt? Válaszokat a kérdéseidre? Egyedül vagy!~
*Efféle gondolatok kavarognak a fejében, belső hangja, megérzése beszél hozzá. Céltalanul érkezett ide, mégis úgy érzi, hogy valami hívta őt, mintha oka lenne annak, hogy ide szeretett volna jönni ahelyett, hogy ismét visszatér az Adal házba.
Hallott történeteket a sziklaszirtek felé található varázslókról, akik hajnali imáikat mormolják arrafelé. Csupán pár óra, és a nap ismét feltűnhet a horizonton, így Anor nekivág, hogy pár kilométer gyaloglással eljuthasson akár a Mágustoronyig is.*
Körbenéz a kikötői éjszakában.*
~Miért jöttél ide, Anor? Mit keresel itt? Válaszokat a kérdéseidre? Egyedül vagy!~
*Efféle gondolatok kavarognak a fejében, belső hangja, megérzése beszél hozzá. Céltalanul érkezett ide, mégis úgy érzi, hogy valami hívta őt, mintha oka lenne annak, hogy ide szeretett volna jönni ahelyett, hogy ismét visszatér az Adal házba.
Hallott történeteket a sziklaszirtek felé található varázslókról, akik hajnali imáikat mormolják arrafelé. Csupán pár óra, és a nap ismét feltűnhet a horizonton, így Anor nekivág, hogy pár kilométer gyaloglással eljuthasson akár a Mágustoronyig is.*
2773. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-27 20:54:45
Üzenet elküldve: 2016-04-27 20:54:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekvesztőn//
//Egy héttel később - Fedélzet//
*Amíg sérülései el nem kezdenek gyógyulni, lehetőleg keveset és óvatosan mozog, nehogy felszakadjanak, romoljon az állapotuk. Persze a tétlenség és az efféle korlátok majd az őrületbe kergetik, úgyhogy az amúgy is szótlan lány a szokottnál is csendesebb és mogorvább.
Akkor sincs ez másképp, mikor egy hét elteltével, próbálgatván gyógyulófélben lévő testét, felkapaszkodik az árboc legalsó gerendájára, ahol kényelmesen helyet foglal, lábait lelógatva onnan.
A fedélzet nem marad sokáig üresen, hamarosan feltűnik a Vöröske, szerencsére túlélte az esetet. Minő meglepetés, bár neki még inkább gyógyulnia kellene, nem tud a fenekén maradni. És micsoda újabb meglepetés, az a fajankó is feltűnik, és rögtön lecsap Dynti. Az sem váratlan fordulat, hogy a tüzes fickó is felbukkan, és ő is a páros oldalán keres társaságot - gyaníthatóan nem a kornyikás miatt.*
- Mégis mi történt volna? A vezetés megbukott a vizsgán. *Dörmögi, cseppet sem izgatva magát amiatt, hogy ezt meghallotta volna bármit is. Túl sok sérült, és még ha a pontos értéket nem is tudja megsaccolni, a zsákmány kevés. Ennyi kockázatért, ennyi vérért édes kevés. A szedett-vedett bandák is lehetnek sikeresek, akadt rá már éppen elég példa. Az ő esetük azonban más, pusztán a jó szerencse áldásának köszönhetik, hogy senki nem hagyta ott a fogát. A szerencse pedig forgandó, és aki csak arra épít az bolond, vagy ostoba. Egyik sem az a kategória, akikkel együtt dolgozna, vagy túlzottan tolerálna, hacsak nem élő pajzs szerepkörbe keres valakit.*
//Egy héttel később - Fedélzet//
*Amíg sérülései el nem kezdenek gyógyulni, lehetőleg keveset és óvatosan mozog, nehogy felszakadjanak, romoljon az állapotuk. Persze a tétlenség és az efféle korlátok majd az őrületbe kergetik, úgyhogy az amúgy is szótlan lány a szokottnál is csendesebb és mogorvább.
Akkor sincs ez másképp, mikor egy hét elteltével, próbálgatván gyógyulófélben lévő testét, felkapaszkodik az árboc legalsó gerendájára, ahol kényelmesen helyet foglal, lábait lelógatva onnan.
A fedélzet nem marad sokáig üresen, hamarosan feltűnik a Vöröske, szerencsére túlélte az esetet. Minő meglepetés, bár neki még inkább gyógyulnia kellene, nem tud a fenekén maradni. És micsoda újabb meglepetés, az a fajankó is feltűnik, és rögtön lecsap Dynti. Az sem váratlan fordulat, hogy a tüzes fickó is felbukkan, és ő is a páros oldalán keres társaságot - gyaníthatóan nem a kornyikás miatt.*
- Mégis mi történt volna? A vezetés megbukott a vizsgán. *Dörmögi, cseppet sem izgatva magát amiatt, hogy ezt meghallotta volna bármit is. Túl sok sérült, és még ha a pontos értéket nem is tudja megsaccolni, a zsákmány kevés. Ennyi kockázatért, ennyi vérért édes kevés. A szedett-vedett bandák is lehetnek sikeresek, akadt rá már éppen elég példa. Az ő esetük azonban más, pusztán a jó szerencse áldásának köszönhetik, hogy senki nem hagyta ott a fogát. A szerencse pedig forgandó, és aki csak arra épít az bolond, vagy ostoba. Egyik sem az a kategória, akikkel együtt dolgozna, vagy túlzottan tolerálna, hacsak nem élő pajzs szerepkörbe keres valakit.*
2772. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-27 17:21:58
Üzenet elküldve: 2016-04-27 17:21:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Necraas//
*Úgy tűnik, hogy bármit is mondd a férfi megcáfolja szavait. Sok emberrel ellentétbe, akik nem bírják elviselni, ha nem az ő gondolatait szajkózza a világ, a szőkeség még valahol élvezi is, hogy akad egy vitapartnere.*
- Lehet csak meg kell mutatni a rossznak, hogy lehet másképp is tenni a dolgokat. Hogy nem szükséges mindig a rossz, ahhoz, hogy az ember elérje a céljait. Igaz, hogy azt hiszik, az a könnyebb út, de hosszabb távon nem hinném. *Fejti még ki egy rövid ideig gondolatait. Necraas talán nem is sejti még, hogy alig kell eltelnie pár hétnek, hónapnak, hogy a szőkeség lelke ezernyi darabja hulljon szét. Hogy talán ez az utolsó alkalom, hogy ilyen üdének és gondtalannak látja az elfséget.
Kérdésére nem kap olyan egyszerű választ, mint amit ő maga várt volna. Miért is gondolta, hogy egyszerű lesz? Szemeit lehunyva hallgatja, s próbálja kiűzni ártó gondolatait fejéből. Nem akar a démonjaira gondol, de tudja, hogy a férfinak igaza van.
Meg kellene barátkoznia a gondolattal, hogy ott vannak, ahelyett, hogy tudomást sem venne róluk. De ez akkor nem is a szőkeség lenne.*
- Nem hangzik túl jól. *Sóhajtja végül, majd üdeségét visszavarázsolja egy pillanat alatt arcára.*
- Saját szavunk? De ha csak mi értjük annak úgy mi értelme? *Fordítja oldalra a fejét, naiv ártatlnasággal tekintetében.*
- S milyen szó lehetne ez? necyai? *Kuncogja el magát, ahogy nevüket egy pillanat alatt olvasztotta össze.*
- Alyna nem undok. *Tiltakozik, majd a nyelvét a férfi felé eregető lény fejét simogatja meg.* - Mindössze egész életében csak bántották. Természetes, hogy ellenségesen viselkedik, amíg nem tapasztalja, hogy máshogy is viszonyulhat az emberhez. De ehhez csak idő kell. *S mintha a mondanivaló többi része elrepült volna a füle mellett. Holott megmarad az benne, csak most tűnik úgy, mintha meg sem hallotta volna.*
- Miért kellene megállnia az életnek? *Hajtja oldalra újra a fejét. Ő segíteni akar másoknak, ott ahol tud, önzetlenül. Mégsem érzi úgy, hogy megállt volna vele az élet.*
- Oh… *Válaszolja végül.* - Mint a mágustusán. *Hiszen Nimuenak megígérte, hogy segíti, hogy megnyerje a csatát. S bizony akkor az ő érdekeit nézte a többiekét nem.*
- Saját érdekei a saját elvével szemben? Nem ellentmondásos ez? Hiszen ha érdekem az elveim, az ellen mégis hogy tudnék tenni? *Hát igen, egyszerű gondolkodású a lány, ki az életből semmi rosszat nem tapasztalt még meg valójában.*
- Én nem dicsőségnek nevezném. *Rázza meg a fejét.* - Oly sok ártatlan életet feláldozni valami miatt… ami valójában nem is fontos? Amely elenyészik egy idő után? Mely csak pillanatnyi örömöt adhat? Megéri ez? De ha nem a mi harcunk, akkor kié? Ha mi nem, akkor ki fogja ezt megvívni? Ha folyton keressük a kifogásokat, akkor mi fog változni? *Kérdései csak kérdéseket halmoznak fel, mintha kiapadhatatlan lenne a lány ilyen téren. Ártatlan smaragdjai szomjaznak a tudásra, mely még nem a sajátja.*
- Miért akarnád elfelejteni? Hiszen ha azok nem lennének, te sem lennél ilyen, amilyen. Lehet, hogy egy teljesen más ember lennél. Tényleg akarnád ezt?
*Ezután szemöldökét összevonva figyeli a férfi trükkjét, ám az érme újra eltűnik, majd előtűnik a férfi ingének ujjából.*
- Oh. *Mondja lenyűgözve, s szemeiben az elkápráztatás szikrája robban fel.
S már kint is vannak a Merinából. A nap hősége a szőkeséget nem zavarja, szinte meg sem érzi. Arcát mégis a nap felé fordítja, napoztatva azt.*
- Igen, onnan származik. Azt mondta, hogy az északi hegyvonulatok legészakibb tájáról származik. Zsoldos, s családja is azt hiszem, hogy ezzel foglalkozik. De nem, én még nem jártam arra. *Válaszolja vidáman, ám a kérdésre nem tud válaszolni.*
- Tudja, hogy nem sok hajó megy arra. Így azt is tudja, hogy mikor indulnak. Ha nem jön addig, akkor visszamegyek a városba. Legfeljebb beszélek a hajósokkal, hogyha legközelebb erre járna, akkor vigyék el. *Mosolyogja.*
- Oh, és milyen hajót keresünk? *Fordítja oldalra a fejét, ahogy halad előre a Kikötő belsejében.*
//Necraas//
*Úgy tűnik, hogy bármit is mondd a férfi megcáfolja szavait. Sok emberrel ellentétbe, akik nem bírják elviselni, ha nem az ő gondolatait szajkózza a világ, a szőkeség még valahol élvezi is, hogy akad egy vitapartnere.*
- Lehet csak meg kell mutatni a rossznak, hogy lehet másképp is tenni a dolgokat. Hogy nem szükséges mindig a rossz, ahhoz, hogy az ember elérje a céljait. Igaz, hogy azt hiszik, az a könnyebb út, de hosszabb távon nem hinném. *Fejti még ki egy rövid ideig gondolatait. Necraas talán nem is sejti még, hogy alig kell eltelnie pár hétnek, hónapnak, hogy a szőkeség lelke ezernyi darabja hulljon szét. Hogy talán ez az utolsó alkalom, hogy ilyen üdének és gondtalannak látja az elfséget.
Kérdésére nem kap olyan egyszerű választ, mint amit ő maga várt volna. Miért is gondolta, hogy egyszerű lesz? Szemeit lehunyva hallgatja, s próbálja kiűzni ártó gondolatait fejéből. Nem akar a démonjaira gondol, de tudja, hogy a férfinak igaza van.
Meg kellene barátkoznia a gondolattal, hogy ott vannak, ahelyett, hogy tudomást sem venne róluk. De ez akkor nem is a szőkeség lenne.*
- Nem hangzik túl jól. *Sóhajtja végül, majd üdeségét visszavarázsolja egy pillanat alatt arcára.*
- Saját szavunk? De ha csak mi értjük annak úgy mi értelme? *Fordítja oldalra a fejét, naiv ártatlnasággal tekintetében.*
- S milyen szó lehetne ez? necyai? *Kuncogja el magát, ahogy nevüket egy pillanat alatt olvasztotta össze.*
- Alyna nem undok. *Tiltakozik, majd a nyelvét a férfi felé eregető lény fejét simogatja meg.* - Mindössze egész életében csak bántották. Természetes, hogy ellenségesen viselkedik, amíg nem tapasztalja, hogy máshogy is viszonyulhat az emberhez. De ehhez csak idő kell. *S mintha a mondanivaló többi része elrepült volna a füle mellett. Holott megmarad az benne, csak most tűnik úgy, mintha meg sem hallotta volna.*
- Miért kellene megállnia az életnek? *Hajtja oldalra újra a fejét. Ő segíteni akar másoknak, ott ahol tud, önzetlenül. Mégsem érzi úgy, hogy megállt volna vele az élet.*
- Oh… *Válaszolja végül.* - Mint a mágustusán. *Hiszen Nimuenak megígérte, hogy segíti, hogy megnyerje a csatát. S bizony akkor az ő érdekeit nézte a többiekét nem.*
- Saját érdekei a saját elvével szemben? Nem ellentmondásos ez? Hiszen ha érdekem az elveim, az ellen mégis hogy tudnék tenni? *Hát igen, egyszerű gondolkodású a lány, ki az életből semmi rosszat nem tapasztalt még meg valójában.*
- Én nem dicsőségnek nevezném. *Rázza meg a fejét.* - Oly sok ártatlan életet feláldozni valami miatt… ami valójában nem is fontos? Amely elenyészik egy idő után? Mely csak pillanatnyi örömöt adhat? Megéri ez? De ha nem a mi harcunk, akkor kié? Ha mi nem, akkor ki fogja ezt megvívni? Ha folyton keressük a kifogásokat, akkor mi fog változni? *Kérdései csak kérdéseket halmoznak fel, mintha kiapadhatatlan lenne a lány ilyen téren. Ártatlan smaragdjai szomjaznak a tudásra, mely még nem a sajátja.*
- Miért akarnád elfelejteni? Hiszen ha azok nem lennének, te sem lennél ilyen, amilyen. Lehet, hogy egy teljesen más ember lennél. Tényleg akarnád ezt?
*Ezután szemöldökét összevonva figyeli a férfi trükkjét, ám az érme újra eltűnik, majd előtűnik a férfi ingének ujjából.*
- Oh. *Mondja lenyűgözve, s szemeiben az elkápráztatás szikrája robban fel.
S már kint is vannak a Merinából. A nap hősége a szőkeséget nem zavarja, szinte meg sem érzi. Arcát mégis a nap felé fordítja, napoztatva azt.*
- Igen, onnan származik. Azt mondta, hogy az északi hegyvonulatok legészakibb tájáról származik. Zsoldos, s családja is azt hiszem, hogy ezzel foglalkozik. De nem, én még nem jártam arra. *Válaszolja vidáman, ám a kérdésre nem tud válaszolni.*
- Tudja, hogy nem sok hajó megy arra. Így azt is tudja, hogy mikor indulnak. Ha nem jön addig, akkor visszamegyek a városba. Legfeljebb beszélek a hajósokkal, hogyha legközelebb erre járna, akkor vigyék el. *Mosolyogja.*
- Oh, és milyen hajót keresünk? *Fordítja oldalra a fejét, ahogy halad előre a Kikötő belsejében.*
2771. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-27 14:36:48
Üzenet elküldve: 2016-04-27 14:36:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Freyai//
- De ahogy a jó, felfegyverkezik, úgy a rossz is maga mellé állítja, azt akit arra érdemesnek talál.
* Még mindig úgy hiszi, hogy a világnak megvan a maga egyensúlya, ahol a mérleg nyelve, hol egyik, hol másik irányba billen. Egy olyan játék, melynek sosincs igazi győztes, ahogy valami új születik valami el is veszik. Nézi a le ne hervadó mosolyt, a táncoló lángokat a zöld szemekben. És újra és újra ugyanarra a megállapításra jut. Csábítja az az ártatlanság mely a elfből árad, megrontani, ezer darabra törni lelkének tükrét. Míg énjének másik fele burokba zárná, hogy megvédje mindentől. S hogy miért? Maga sem tudja megmagyarázni. Elhervad a gondolat, ahogy Frey újra megszólal. *
~ „- S mi történik azokkal, akiket a mélybe ránt? Örökké a sötétségben élnek? „~
* Visszhangzik újra a kérdés a fejében, ízlelgeti, el kell gondolkodnia a válaszon. *
- Két út van, hogy melyikre lépsz az csak a te döntésed. Senki sem kényszeríthet, a választás mindig a tied marad. Ott van a másik lehetőség. Ha tévedtél is, visszafordulhatsz. De ott marad az emléke, kísért, hogy újra magához csábítson. Lüktet az ereidben, érzed ízét a szádban. Láthatatlan méreg, mely szétárad a testedben, minden idegvégződésedben érzed.
* Hangja búgó őszi szellő, eső koppanása az ablakon, ahogy a paklit néha az asztalhoz üti, miként forgatja ujjai között. Talán tapasztalatból beszél, talán csak egy újabb feltételezés. *
- És mit ajánlasz? Legyen egy közös szavunk, ami csak a miénk, ha netalán újra összefutnánk.
* Kacsint a lányra, kísérete egy pajkos mosoly. *
- Igen, úgy hiszem talán mindenki tudja, hogy mi a helyes s mi nem. De ahogy te is említetted, mindenkinek mindig van valami oka. S kevés olyan embert hord a hátán a föld, aki mások érdekeit előtérbe helyezi a sajátjánál. Ez a természet, azt hiszem ez valami íratlan törvény. S miért hibáztatnánk emiatt bárkit is? Tudod egyik nem létezik a másik nélkül. Persze, akadnak olyan apró dolgok, melyek nem járnak következménnyel, csak jót teszel valakivel. Mint például Alyna, azzal, hogy magadhoz vetted, jót tettél vele, s azt hiszem, magaddal is, hisz szereztél egy társat, még akkor is, ha kicsit undok.
* Pillant a kis állatra, arcán talán egy kedves mosoly suhan át. *
- Viszont előfordulhat, hogy segítesz valakinek, de közben másnak ártasz vele.
* Elcsépelt példát tudna felhozni, ezért nem is próbálkozik vele. *
- Ha mindig azt nézné az ember, hogy mindenkinek jó legyen, meg kellene állnia az életnek. Ha egy barátod segítséget kér, nem biztos, hogy mérlegeled, hogy talán másnak ártasz vele, hisz azt hiszem természetes, hogy annak az érdekét nézed aki a szívedhez közelebb áll.
* Próbálkozik még is azzal, hogy elmagyarázza mire is gondol. *
- Szerintem, mindenki eljön egyszer az a pillanat, mikor felül kerekedik benne az önzőség, s saját érdekei arra kényszeríti, hogy elveivel szembe menjen.
* Lassan ürül a pohár, ahogy újabb kortyok gurulnak le a torkán. *
- Azt hiszem a háborúk lényege, mindig a győzelem, s hogy mibe kerül sokszor nem számít. Végső győzelem, leigázni valakit mindig dicsőség. Persze, a megegyezés is egy mód, de a béke mindig egy törékeny dolog, mindig ott van, hogy lesz valaki, aki elégedetlen lesz, s akinek erősebb lesz a hangja a többiekénél. Szavai fegyverként hasítják a levegőt, s szítja fel a tüzet. S kezdődik minden előröl. De mi azt gondolom kevesek vagyunk, ahhoz, hogy megértsük mi is hajtja ezt a kereket. Nem a mi harcunk.
* Merengéséből ismét a lány hangja húzza vissza a valóságba. *
- Mh… a legtöbbünknek vannak. Nekem is.
* Húzza szomorú mosolyra ajkait. *
- Van egy része az életemnek, melyet, ha tehetném elfelejtenék.
* Vallja őszintén.*
- Mágia? Ó, ugyan dehogy. Ahhoz az én tudásom vajmi kevés. Egyszerű trükk.
* Tenyerébe ejti az aranyat, hogy a lány jól láthassa, majd összezárja felette ujjait. Ökölbe szorított kezét az asztal felé fordítja, hármat koppant az asztalon, majd újra szétnyitja tenyerét, melyből addigra már eltűnt az érme. Halványan elmosolyodik, majd másik kezével ingujjából húzza elő a csillogó tallért. *
- Míg te a mozdulataimra figyeltél, nem láthattad, hogy az ujjaimmal közbe ide csúsztattam. Szemfényvesztés.
* Adja meg végül a magyarázatot, a korábbi kérdésre is. A vadászós példára csak bólint, nincs is értelme ezzel vitatkozni, hisz a lánynak igaza van. *
- Ezt örömmel hallom. Ő egy barátod?
* Kérdi kíváncsian.*
- Észak.
* Hangjában némi vágyódás, ahogy kiejti a szót. Sok emlék fűzi, őt oda. *
- Jártál már arra?
* Fűzi tovább a beszélgetés fonalát. *
- Igen, ez egy rövid játék, inkább csak időtöltésre jó. De, nagyon ügyes voltál.
* Ring vagy se, de egy gazellának is vannak lábai. A jókedvén maga is jót derül. *
- S meddig fogod itt várni ezt a Darelt?
* Kíváncsi a válaszra, hisz mi van, ha nem jön, örökre csak nem marad itt a Szőkeség. Megindul a horgonyzó hajók felé. A nap már túl jutott delelőjén, de még mindig perzsel. Homlokán apró verejtékcsepp gördül végig. Most visszavágyik a füstös ivóba, hisz ott kellemes hűs volt. *
- Egy csomagot, kell átvennem egy hajóról. Remélem, már kikötött. Aztán pedig visszaviszem a városba.
* Lépked, néha kikerülve egy-egy rakodó matrózt, halakat dobáló vénasszonyt. *
//Freyai//
- De ahogy a jó, felfegyverkezik, úgy a rossz is maga mellé állítja, azt akit arra érdemesnek talál.
* Még mindig úgy hiszi, hogy a világnak megvan a maga egyensúlya, ahol a mérleg nyelve, hol egyik, hol másik irányba billen. Egy olyan játék, melynek sosincs igazi győztes, ahogy valami új születik valami el is veszik. Nézi a le ne hervadó mosolyt, a táncoló lángokat a zöld szemekben. És újra és újra ugyanarra a megállapításra jut. Csábítja az az ártatlanság mely a elfből árad, megrontani, ezer darabra törni lelkének tükrét. Míg énjének másik fele burokba zárná, hogy megvédje mindentől. S hogy miért? Maga sem tudja megmagyarázni. Elhervad a gondolat, ahogy Frey újra megszólal. *
~ „- S mi történik azokkal, akiket a mélybe ránt? Örökké a sötétségben élnek? „~
* Visszhangzik újra a kérdés a fejében, ízlelgeti, el kell gondolkodnia a válaszon. *
- Két út van, hogy melyikre lépsz az csak a te döntésed. Senki sem kényszeríthet, a választás mindig a tied marad. Ott van a másik lehetőség. Ha tévedtél is, visszafordulhatsz. De ott marad az emléke, kísért, hogy újra magához csábítson. Lüktet az ereidben, érzed ízét a szádban. Láthatatlan méreg, mely szétárad a testedben, minden idegvégződésedben érzed.
* Hangja búgó őszi szellő, eső koppanása az ablakon, ahogy a paklit néha az asztalhoz üti, miként forgatja ujjai között. Talán tapasztalatból beszél, talán csak egy újabb feltételezés. *
- És mit ajánlasz? Legyen egy közös szavunk, ami csak a miénk, ha netalán újra összefutnánk.
* Kacsint a lányra, kísérete egy pajkos mosoly. *
- Igen, úgy hiszem talán mindenki tudja, hogy mi a helyes s mi nem. De ahogy te is említetted, mindenkinek mindig van valami oka. S kevés olyan embert hord a hátán a föld, aki mások érdekeit előtérbe helyezi a sajátjánál. Ez a természet, azt hiszem ez valami íratlan törvény. S miért hibáztatnánk emiatt bárkit is? Tudod egyik nem létezik a másik nélkül. Persze, akadnak olyan apró dolgok, melyek nem járnak következménnyel, csak jót teszel valakivel. Mint például Alyna, azzal, hogy magadhoz vetted, jót tettél vele, s azt hiszem, magaddal is, hisz szereztél egy társat, még akkor is, ha kicsit undok.
* Pillant a kis állatra, arcán talán egy kedves mosoly suhan át. *
- Viszont előfordulhat, hogy segítesz valakinek, de közben másnak ártasz vele.
* Elcsépelt példát tudna felhozni, ezért nem is próbálkozik vele. *
- Ha mindig azt nézné az ember, hogy mindenkinek jó legyen, meg kellene állnia az életnek. Ha egy barátod segítséget kér, nem biztos, hogy mérlegeled, hogy talán másnak ártasz vele, hisz azt hiszem természetes, hogy annak az érdekét nézed aki a szívedhez közelebb áll.
* Próbálkozik még is azzal, hogy elmagyarázza mire is gondol. *
- Szerintem, mindenki eljön egyszer az a pillanat, mikor felül kerekedik benne az önzőség, s saját érdekei arra kényszeríti, hogy elveivel szembe menjen.
* Lassan ürül a pohár, ahogy újabb kortyok gurulnak le a torkán. *
- Azt hiszem a háborúk lényege, mindig a győzelem, s hogy mibe kerül sokszor nem számít. Végső győzelem, leigázni valakit mindig dicsőség. Persze, a megegyezés is egy mód, de a béke mindig egy törékeny dolog, mindig ott van, hogy lesz valaki, aki elégedetlen lesz, s akinek erősebb lesz a hangja a többiekénél. Szavai fegyverként hasítják a levegőt, s szítja fel a tüzet. S kezdődik minden előröl. De mi azt gondolom kevesek vagyunk, ahhoz, hogy megértsük mi is hajtja ezt a kereket. Nem a mi harcunk.
* Merengéséből ismét a lány hangja húzza vissza a valóságba. *
- Mh… a legtöbbünknek vannak. Nekem is.
* Húzza szomorú mosolyra ajkait. *
- Van egy része az életemnek, melyet, ha tehetném elfelejtenék.
* Vallja őszintén.*
- Mágia? Ó, ugyan dehogy. Ahhoz az én tudásom vajmi kevés. Egyszerű trükk.
* Tenyerébe ejti az aranyat, hogy a lány jól láthassa, majd összezárja felette ujjait. Ökölbe szorított kezét az asztal felé fordítja, hármat koppant az asztalon, majd újra szétnyitja tenyerét, melyből addigra már eltűnt az érme. Halványan elmosolyodik, majd másik kezével ingujjából húzza elő a csillogó tallért. *
- Míg te a mozdulataimra figyeltél, nem láthattad, hogy az ujjaimmal közbe ide csúsztattam. Szemfényvesztés.
* Adja meg végül a magyarázatot, a korábbi kérdésre is. A vadászós példára csak bólint, nincs is értelme ezzel vitatkozni, hisz a lánynak igaza van. *
- Ezt örömmel hallom. Ő egy barátod?
* Kérdi kíváncsian.*
- Észak.
* Hangjában némi vágyódás, ahogy kiejti a szót. Sok emlék fűzi, őt oda. *
- Jártál már arra?
* Fűzi tovább a beszélgetés fonalát. *
- Igen, ez egy rövid játék, inkább csak időtöltésre jó. De, nagyon ügyes voltál.
* Ring vagy se, de egy gazellának is vannak lábai. A jókedvén maga is jót derül. *
- S meddig fogod itt várni ezt a Darelt?
* Kíváncsi a válaszra, hisz mi van, ha nem jön, örökre csak nem marad itt a Szőkeség. Megindul a horgonyzó hajók felé. A nap már túl jutott delelőjén, de még mindig perzsel. Homlokán apró verejtékcsepp gördül végig. Most visszavágyik a füstös ivóba, hisz ott kellemes hűs volt. *
- Egy csomagot, kell átvennem egy hajóról. Remélem, már kikötött. Aztán pedig visszaviszem a városba.
* Lépked, néha kikerülve egy-egy rakodó matrózt, halakat dobáló vénasszonyt. *
2770. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-26 19:11:51
Üzenet elküldve: 2016-04-26 19:11:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekvesztőn//
*Hát, mondani sem kell, hogy mennyire aggódott a mágus a kis híján félbevágott nőért, így örömmel látta, hogy észhez tért. A nő viszont nem élvezhette a gyógyulás pillanatait, hiszen Taran figyelte minden egyes pillantását, és mikor is úgy érzékelte, hogy a nő magához tért, akkor nem restelkedett kinyilvánítani a véleményét.*
-Hogy lehetsz ennyire ostoba!? És még te a tartod magad jó harcosnak! Heh! A jó harcos ott kezdődik, hogy figyelembe veszi a csapattársai jelenlétét és nem rohan bele a kardba! Elment neked az eszed!?
*Hosszas monológ következik ezután az élet nagy kérdéseiről (pl a rum), és az emberi értékrendekről, ám ahogy a végére ér, lassan kifújja magából az aggódás következtében felgyűlt dühöt.*
-Ugye jól vagy? Nagyon fáj? Kérsz rumot?
*Érdeklődik, mert ha a lány az italt már nem fogadná el, akkor: Szent ég, közel a vég!*
-Győztünk egyébként.
*Röviden elmeséli neki a történetet, és a harc további folyását, majd virraszt egyet mellette, bár mindezt egy érdektelen henyélésnek mutatja.*
//Egy héttel később - Fedélzet//
*Még mindig ezen az átkozott, rozzant bárkán lézengenek, noha volt idő egy kicsit eljárni a kikötő felé, szétnézni, hogy a hely egyben maradt-e. Taran egyébként a korlátnak támaszkodva bámulja a szárazföldet, mikor Dyntina a fedélzetre sétál.*
~Te szeretett föld, mikor taposhatom újra a poraidat!?~
*Melankolikus hangulatát egy újabb korty rummal próbálja elnyomni. Sokadik köre már ez, lényegében mióta Dyn megsebesült, nem nagyon volt egy józan pillanata sem. Maga sem gondolta volna, hogy ennyire megviseli majd a nő betegsége! Most viszont, hogy ismét a fedélzetre jön, mégis elakad a szava. Számon kérően felé fordul, majd az ujját vádlóan megemeli, de egy árva hang sem jön ki a torkán. Így is van egy kis lelkiismeret furdalása, hogy olyan csúnyán lehordta. Bress is megérkezik, és letelepedik Dyn mellé. Taran pedig követi a példáját, és dülöngélve ugyan, de a nő másik oldalához ül. Félreteszi most a tenyérbemászó férfi felé érzett utálatát (vagy haragját, még nem döntött), hiszen Dyn egészsége számít csupán. Átnyújtja neki a rummal félig töltött kulacsot, majd nekidől a hordónak.*
*Hát, mondani sem kell, hogy mennyire aggódott a mágus a kis híján félbevágott nőért, így örömmel látta, hogy észhez tért. A nő viszont nem élvezhette a gyógyulás pillanatait, hiszen Taran figyelte minden egyes pillantását, és mikor is úgy érzékelte, hogy a nő magához tért, akkor nem restelkedett kinyilvánítani a véleményét.*
-Hogy lehetsz ennyire ostoba!? És még te a tartod magad jó harcosnak! Heh! A jó harcos ott kezdődik, hogy figyelembe veszi a csapattársai jelenlétét és nem rohan bele a kardba! Elment neked az eszed!?
*Hosszas monológ következik ezután az élet nagy kérdéseiről (pl a rum), és az emberi értékrendekről, ám ahogy a végére ér, lassan kifújja magából az aggódás következtében felgyűlt dühöt.*
-Ugye jól vagy? Nagyon fáj? Kérsz rumot?
*Érdeklődik, mert ha a lány az italt már nem fogadná el, akkor: Szent ég, közel a vég!*
-Győztünk egyébként.
*Röviden elmeséli neki a történetet, és a harc további folyását, majd virraszt egyet mellette, bár mindezt egy érdektelen henyélésnek mutatja.*
//Egy héttel később - Fedélzet//
*Még mindig ezen az átkozott, rozzant bárkán lézengenek, noha volt idő egy kicsit eljárni a kikötő felé, szétnézni, hogy a hely egyben maradt-e. Taran egyébként a korlátnak támaszkodva bámulja a szárazföldet, mikor Dyntina a fedélzetre sétál.*
~Te szeretett föld, mikor taposhatom újra a poraidat!?~
*Melankolikus hangulatát egy újabb korty rummal próbálja elnyomni. Sokadik köre már ez, lényegében mióta Dyn megsebesült, nem nagyon volt egy józan pillanata sem. Maga sem gondolta volna, hogy ennyire megviseli majd a nő betegsége! Most viszont, hogy ismét a fedélzetre jön, mégis elakad a szava. Számon kérően felé fordul, majd az ujját vádlóan megemeli, de egy árva hang sem jön ki a torkán. Így is van egy kis lelkiismeret furdalása, hogy olyan csúnyán lehordta. Bress is megérkezik, és letelepedik Dyn mellé. Taran pedig követi a példáját, és dülöngélve ugyan, de a nő másik oldalához ül. Félreteszi most a tenyérbemászó férfi felé érzett utálatát (vagy haragját, még nem döntött), hiszen Dyn egészsége számít csupán. Átnyújtja neki a rummal félig töltött kulacsot, majd nekidől a hordónak.*
2769. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-26 13:45:27
Üzenet elküldve: 2016-04-26 13:45:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Fedélzet - Mindenki?//
*Bress napjai furamód csöndesen telnek, volt is mit kipihenni azt azért be kell látni. Hogy a kapitány mire ment a városi pojácákkal arra nagy ívben tesz. Mielőtt kimegy a fedélzetre még zabál valami.*
~Blee... már megint hal!~
*Aztán ezt leöblíti egy kevés vízzel... igen kérem szépen vízzel! És nem a tengeri sós fajtával hanem az ivóvízből ami a készletekhez tartozik... nehezebb volt megtalálni mint a hordószámra felhalmozott rumot. Mikor a fedélzetre megy nyújtózik egyet, majd megköszörüli a torkát.*
-Napot! *emeli meg jobbját hanyagul, majd a korlátnak támaszkodik. Ha így folytatódik muszáj lesz kimenőt kérnie, hogy felhúzzon egy szajhát, ha már ezek a szukák nem partnerek a jóban. Öreg barátja, a hosszú nyakú hét húros lant a hátán pihen, szerencsére egy-két karcolással megúszta az ütközetet... viszont kardot muszáj lesz vennie újat, mert annak lőttek... beleejtette a hülye ökör a vízbe, aztán úgy volt vele a nyavalya sem ugrál utána.*
-Áh üdv Dyn! *lép oda majd elhúzza a száját.* -Sürgősen be kell szereznem valami kardot mert öhm... kettétörték harc közben igen. Látom egyben vagy. *paskolja meg a vállát.* -Hogy mi történt? Szerinted mi? Bénáztatok össze-vissza, a kapitánnyal nem győztünk titeket megmenteni! Az egyik majdnem vízbe fulladt, a másikat kis híján leölték mint egy disznót. Áh. *legyint.* -Tudtam, hogy ez lesz... nem ezt ígérted nekem húgom. Na de azért örülök, hogy életben vagy na. *ad a vöröskének egy barackot, majd két nagy cuppanós puszit is kap mindkét orcájára, hogy érezze a törődést. Ha Dyn szorít neki helyet a hordón melléje ül.*
-És most hogy tovább?
*Bress napjai furamód csöndesen telnek, volt is mit kipihenni azt azért be kell látni. Hogy a kapitány mire ment a városi pojácákkal arra nagy ívben tesz. Mielőtt kimegy a fedélzetre még zabál valami.*
~Blee... már megint hal!~
*Aztán ezt leöblíti egy kevés vízzel... igen kérem szépen vízzel! És nem a tengeri sós fajtával hanem az ivóvízből ami a készletekhez tartozik... nehezebb volt megtalálni mint a hordószámra felhalmozott rumot. Mikor a fedélzetre megy nyújtózik egyet, majd megköszörüli a torkát.*
-Napot! *emeli meg jobbját hanyagul, majd a korlátnak támaszkodik. Ha így folytatódik muszáj lesz kimenőt kérnie, hogy felhúzzon egy szajhát, ha már ezek a szukák nem partnerek a jóban. Öreg barátja, a hosszú nyakú hét húros lant a hátán pihen, szerencsére egy-két karcolással megúszta az ütközetet... viszont kardot muszáj lesz vennie újat, mert annak lőttek... beleejtette a hülye ökör a vízbe, aztán úgy volt vele a nyavalya sem ugrál utána.*
-Áh üdv Dyn! *lép oda majd elhúzza a száját.* -Sürgősen be kell szereznem valami kardot mert öhm... kettétörték harc közben igen. Látom egyben vagy. *paskolja meg a vállát.* -Hogy mi történt? Szerinted mi? Bénáztatok össze-vissza, a kapitánnyal nem győztünk titeket megmenteni! Az egyik majdnem vízbe fulladt, a másikat kis híján leölték mint egy disznót. Áh. *legyint.* -Tudtam, hogy ez lesz... nem ezt ígérted nekem húgom. Na de azért örülök, hogy életben vagy na. *ad a vöröskének egy barackot, majd két nagy cuppanós puszit is kap mindkét orcájára, hogy érezze a törődést. Ha Dyn szorít neki helyet a hordón melléje ül.*
-És most hogy tovább?
2768. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-26 10:09:41
Üzenet elküldve: 2016-04-26 10:09:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Lélekvesztőn – Intenzív osztály//
//Rey//
*Erősen lüktet az oldala, amihez társul a mellkasára aggatott sebhely égő felhívása is legutóbbi tettének ostoba mivoltára. Nerilil válaszára is egy kómás mosoly a reakció, már hunyja is le szemhéjait, hogy visszatévelyedjen a sötétségbe. Nem alszik, de nincs is ébren. Hall maga körül hangokat, olykor még némi mozgolódást is, de ennél érdemibbet nehezen tud feldolgozni. Igazából, azt nem érti, miként volt képes életben maradni, hiszen legutóbbi emlékei alapján, a támadása idején egészen közel állt a nagy benga állat kardjához, és a rajta végighúzódó sérülések arra engednek következtetni, hogy vélhetőleg a penge el is hálta a nászát a lány bőrével. A hegekből eddig sem volt hiány, ezúttal pedig tetemesen sikerült kiegészítenie a testén végighúzódó festményt.
Agonizálásából egy ismerős vékony hang téríti magához. Erőszakkal feszíti fel szemhéjait, valamint a fejét is, hogy oldalra fordulhasson a szőkeség felé.*
- Még azt sem tudom pontosan mi történt. *Ezzel ad választ.* Gondolom amennyit én is. *Nyöszörög fájdalmasan.* Engem inkább az érdekel, hogy miért nincs itt senki. *Ingerülten morran fel. Ezek a nyomorultak még arra sem képesek, hogy a sérültek mellett legyenek a nehéz pillanataikban. Természetesen ő sem ülne senki ágya mellett, találna jobb elfoglaltságot, de azt elvárja ennek ellenére, hogy istápolják.*
- Ezek felől fel is dobhatnánk a talpunkat. Reméljék, hogy beledöglök... *És már csukódik is le a szeme.*
//Egy héttel később - Fedélzet//
//Mindenki?//
*Az egy helyben fekvés nem a specialitása. Kifejezetten rossz beteg, így amint már anélkül is megtud mozdulni, hogy kövér könnycseppek préselődnének ki a szeméből, vagy cifra káromkodással venné tudomásul a lassú gyógyulást, már meg is kísérli, hogy felülve a függőszékből, sántikálva és az oldalát fogva ugyan, de két lábra álljon és maga induljon vízért. Amint talál is, Reydis ágyához lép.*
- Elég a lustálkodásból. *Szól felé és tekintetével jelzi neki, hogy talán ideje lenne, ha a szöszi is követné az ő példáját. Saját magának persze rumot keres, van mit bepótolnia.* Keressünk valami anyaszomorítót. *Bök fejével a lépcsők felé. Mély sóhajokkal, küszködve szenvedi fel magát a lépcsőn, ha Reydis követi, akkor reménykedhet, hogy a Vörös ne billenjen ki az egyensúlyából és essen hátra vele együtt.*
- Az biztos, hogy valakit pofán vágok. *Kapaszkodik bele a korlátba és húzza fel magát a fedélzetre, majd keres egy hordót, ahova lehelyezheti a hátsóját.*
- Na és most valaki magyarázza el mi történt. *Szavai igazából mindenkihez szólnak, aki a közelében van.*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.26 10:30:18
//Rey//
*Erősen lüktet az oldala, amihez társul a mellkasára aggatott sebhely égő felhívása is legutóbbi tettének ostoba mivoltára. Nerilil válaszára is egy kómás mosoly a reakció, már hunyja is le szemhéjait, hogy visszatévelyedjen a sötétségbe. Nem alszik, de nincs is ébren. Hall maga körül hangokat, olykor még némi mozgolódást is, de ennél érdemibbet nehezen tud feldolgozni. Igazából, azt nem érti, miként volt képes életben maradni, hiszen legutóbbi emlékei alapján, a támadása idején egészen közel állt a nagy benga állat kardjához, és a rajta végighúzódó sérülések arra engednek következtetni, hogy vélhetőleg a penge el is hálta a nászát a lány bőrével. A hegekből eddig sem volt hiány, ezúttal pedig tetemesen sikerült kiegészítenie a testén végighúzódó festményt.
Agonizálásából egy ismerős vékony hang téríti magához. Erőszakkal feszíti fel szemhéjait, valamint a fejét is, hogy oldalra fordulhasson a szőkeség felé.*
- Még azt sem tudom pontosan mi történt. *Ezzel ad választ.* Gondolom amennyit én is. *Nyöszörög fájdalmasan.* Engem inkább az érdekel, hogy miért nincs itt senki. *Ingerülten morran fel. Ezek a nyomorultak még arra sem képesek, hogy a sérültek mellett legyenek a nehéz pillanataikban. Természetesen ő sem ülne senki ágya mellett, találna jobb elfoglaltságot, de azt elvárja ennek ellenére, hogy istápolják.*
- Ezek felől fel is dobhatnánk a talpunkat. Reméljék, hogy beledöglök... *És már csukódik is le a szeme.*
//Egy héttel később - Fedélzet//
//Mindenki?//
*Az egy helyben fekvés nem a specialitása. Kifejezetten rossz beteg, így amint már anélkül is megtud mozdulni, hogy kövér könnycseppek préselődnének ki a szeméből, vagy cifra káromkodással venné tudomásul a lassú gyógyulást, már meg is kísérli, hogy felülve a függőszékből, sántikálva és az oldalát fogva ugyan, de két lábra álljon és maga induljon vízért. Amint talál is, Reydis ágyához lép.*
- Elég a lustálkodásból. *Szól felé és tekintetével jelzi neki, hogy talán ideje lenne, ha a szöszi is követné az ő példáját. Saját magának persze rumot keres, van mit bepótolnia.* Keressünk valami anyaszomorítót. *Bök fejével a lépcsők felé. Mély sóhajokkal, küszködve szenvedi fel magát a lépcsőn, ha Reydis követi, akkor reménykedhet, hogy a Vörös ne billenjen ki az egyensúlyából és essen hátra vele együtt.*
- Az biztos, hogy valakit pofán vágok. *Kapaszkodik bele a korlátba és húzza fel magát a fedélzetre, majd keres egy hordót, ahova lehelyezheti a hátsóját.*
- Na és most valaki magyarázza el mi történt. *Szavai igazából mindenkihez szólnak, aki a közelében van.*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.26 10:30:18
2767. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-26 06:21:01
Üzenet elküldve: 2016-04-26 06:21:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nerilil//
-Lehet. De lehet a tenger istene vagy a Sors is. Azzal azért kisegíthetnének, hogy miért. *Először még vigyorog, sőt, még együtt is nevet Nerilillel, de az arca elkomorodik a végére, csak azért, hogy egy pillanattal később derűs nyugalom uralkodjon el rajta.*
-Nem azért hagyhattak itt, mert veszélyes vagyok. *Megvonja a vállát, és egy széles vigyor jelenik meg a képén.* -A probléma az volt, hogy pár éven belül én, a sehonnai taknyos lettem volna azoknak a férgeknek a főnöke. Ugyanis a kapitány örökbefogadott, vagy valami olyasmi.
*A friss mosolyt le se lehetne mosni az arcáról, csak ököllel, de a hangján érződik, hogyha egyszer is látja a legénységet, abban nem lesz köszönet.
A választ alig várja meg a félvér, elindul (vélhetően) a már korábban emlegetett fogadó irányába. Kérdezni sem kellett volna, mindössze pár lépéssel van lemaradva, ami persze elég ahhoz, hogy lássa a lány hátán felrohanó kisállatot. Értetlen képet vág, de nem kérdezősködik a szokatlannak tűnő háziállatról.
Sikerül beérnie Nerililt és mellé lépnie, pontosan a rumos megjegyzéssel egyidőben.*
-Akkor vezess! *Hajol meg kissé, menetközben oldalra fordulva, a lánytól távolabb eső karjával előre intve.*
-Arasys. A tiéd pedig...?
-Lehet. De lehet a tenger istene vagy a Sors is. Azzal azért kisegíthetnének, hogy miért. *Először még vigyorog, sőt, még együtt is nevet Nerilillel, de az arca elkomorodik a végére, csak azért, hogy egy pillanattal később derűs nyugalom uralkodjon el rajta.*
-Nem azért hagyhattak itt, mert veszélyes vagyok. *Megvonja a vállát, és egy széles vigyor jelenik meg a képén.* -A probléma az volt, hogy pár éven belül én, a sehonnai taknyos lettem volna azoknak a férgeknek a főnöke. Ugyanis a kapitány örökbefogadott, vagy valami olyasmi.
*A friss mosolyt le se lehetne mosni az arcáról, csak ököllel, de a hangján érződik, hogyha egyszer is látja a legénységet, abban nem lesz köszönet.
A választ alig várja meg a félvér, elindul (vélhetően) a már korábban emlegetett fogadó irányába. Kérdezni sem kellett volna, mindössze pár lépéssel van lemaradva, ami persze elég ahhoz, hogy lássa a lány hátán felrohanó kisállatot. Értetlen képet vág, de nem kérdezősködik a szokatlannak tűnő háziállatról.
Sikerül beérnie Nerililt és mellé lépnie, pontosan a rumos megjegyzéssel egyidőben.*
-Akkor vezess! *Hajol meg kissé, menetközben oldalra fordulva, a lánytól távolabb eső karjával előre intve.*
-Arasys. A tiéd pedig...?
2766. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-25 22:44:37
Üzenet elküldve: 2016-04-25 22:44:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Arasys//
* Sokat kérdez, és még fog is. Legalábbis addig biztos, míg szájba nem törlik, de látszólag ilyentől egyelőre nem kell tartania. És… tényleg felnevet, ahogy hallja a történetet. Valahogy sajátjai jutnak eszébe. *
- A hajós élet már csak ilyen. Biztos a rumok istennője büntet így téged.
* Arcán le nem hervadó hamiskás mosoly. *
- S mi okuk lett volna rá, hogy itt hagyjanak? Nem tűnsz túl veszélyesnek.
* Felváltva vonogatja szemöldökét, ahogy újra végig méri a lányt. Hirtelen ötlettől vezérelve fordul sarkon és indul el a poros úton. Hátra sandít válla felett vagyis megtenné eme egyszerű cselekedetet, ha a Göjény nem ezt a pillanatot választaná arra, hogy felkapaszkodjon, s tegye meg ő helyette. *
- Na mi lesz, jössz?
* Végül csak sikerül egy nyakatekert mozdulattal borostyán szemeit a Pirire függesztenie. *
- Szerzünk neked rumot. S már ez is fogyóban van.
* Kacsint a Arasyra, s kortyol egyet a nedűből. *
- Brr…
* Rázza meg a fejét, ahogy átjárja testét a maró íz. *
- S mi a neved te lány?
* Úgy tűnik valóban nem fogy ki a kérdésekből, újabbaknál újabbakat fogalmaz meg. *
* Sokat kérdez, és még fog is. Legalábbis addig biztos, míg szájba nem törlik, de látszólag ilyentől egyelőre nem kell tartania. És… tényleg felnevet, ahogy hallja a történetet. Valahogy sajátjai jutnak eszébe. *
- A hajós élet már csak ilyen. Biztos a rumok istennője büntet így téged.
* Arcán le nem hervadó hamiskás mosoly. *
- S mi okuk lett volna rá, hogy itt hagyjanak? Nem tűnsz túl veszélyesnek.
* Felváltva vonogatja szemöldökét, ahogy újra végig méri a lányt. Hirtelen ötlettől vezérelve fordul sarkon és indul el a poros úton. Hátra sandít válla felett vagyis megtenné eme egyszerű cselekedetet, ha a Göjény nem ezt a pillanatot választaná arra, hogy felkapaszkodjon, s tegye meg ő helyette. *
- Na mi lesz, jössz?
* Végül csak sikerül egy nyakatekert mozdulattal borostyán szemeit a Pirire függesztenie. *
- Szerzünk neked rumot. S már ez is fogyóban van.
* Kacsint a Arasyra, s kortyol egyet a nedűből. *
- Brr…
* Rázza meg a fejét, ahogy átjárja testét a maró íz. *
- S mi a neved te lány?
* Úgy tűnik valóban nem fogy ki a kérdésekből, újabbaknál újabbakat fogalmaz meg. *
2765. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-25 08:48:47
Üzenet elküldve: 2016-04-25 08:48:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
// Nad és Wram //
-Már rég össze van írva minden kacat, amit elhoztunk. Csak legyen, aki elvigye.
*Ezzel nem mondott sokat, de még mindig meg tudja lepni, hogy mennyire megfeledkeznek róla, amikor a város ismerete kerül szóba. Ha megkérdeznék, hogy akar-e visszamenni a városba, akkor azt mondaná, hogy nem igazán, de most itt maradni sem akar, ő felfedezősdit akar, szóval kénytelen megpörgetni az eseményeket, ha nem szeretne hoppon maradni.*
-Jajj, nem kell a színjáték, csak attól félsz, hogy megint összetalálkozol valakivel, aki felismerne. De nem kell fosósmalaccá válnod és csíkot húzni a földön, miközben a terebélyes segged vonszolod, a kutya se emlékszik rád, amúgy se.
*Egy sunyi mosoly, most még kedves is volt, bizonyos értelemben. Ha nagyon ki akarta volna idegelni Nadot, akkor nyilván máshogy sértegeti, de most egyelőre örül, hogy a talpa alatt stabil föld van. De egy apró szünettel vágja is oda a másik felét, a feloldozást.*
-De legyen boldogságod, felmegyek a városba, választok egy szabad embert és ketten felpakolunk annyi piát Wramnak és nektek, amennyit el tudunk hozni, okés?
*Ha a terve sikeres, akkor nem látnak át a cselen és egy igent kap válaszul. Sajnos, ha Nad véletlenül nem kapja fel eléggé a vizet vagy nem hiszi azt, hogy ezen odaszúrása után egy hasonlóan, elmés helyett csak sértegető választ vár, amivel Nad fog visszaszúrni. És, ha ez megtörténik, akkor lényegében nyert, mert ez után egy beleegyezést fog kapni, legalább egy olyan formában, hogy elküldik a francba.*
-Már rég össze van írva minden kacat, amit elhoztunk. Csak legyen, aki elvigye.
*Ezzel nem mondott sokat, de még mindig meg tudja lepni, hogy mennyire megfeledkeznek róla, amikor a város ismerete kerül szóba. Ha megkérdeznék, hogy akar-e visszamenni a városba, akkor azt mondaná, hogy nem igazán, de most itt maradni sem akar, ő felfedezősdit akar, szóval kénytelen megpörgetni az eseményeket, ha nem szeretne hoppon maradni.*
-Jajj, nem kell a színjáték, csak attól félsz, hogy megint összetalálkozol valakivel, aki felismerne. De nem kell fosósmalaccá válnod és csíkot húzni a földön, miközben a terebélyes segged vonszolod, a kutya se emlékszik rád, amúgy se.
*Egy sunyi mosoly, most még kedves is volt, bizonyos értelemben. Ha nagyon ki akarta volna idegelni Nadot, akkor nyilván máshogy sértegeti, de most egyelőre örül, hogy a talpa alatt stabil föld van. De egy apró szünettel vágja is oda a másik felét, a feloldozást.*
-De legyen boldogságod, felmegyek a városba, választok egy szabad embert és ketten felpakolunk annyi piát Wramnak és nektek, amennyit el tudunk hozni, okés?
*Ha a terve sikeres, akkor nem látnak át a cselen és egy igent kap válaszul. Sajnos, ha Nad véletlenül nem kapja fel eléggé a vizet vagy nem hiszi azt, hogy ezen odaszúrása után egy hasonlóan, elmés helyett csak sértegető választ vár, amivel Nad fog visszaszúrni. És, ha ez megtörténik, akkor lényegében nyert, mert ez után egy beleegyezést fog kapni, legalább egy olyan formában, hogy elküldik a francba.*
2764. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-23 22:10:56
Üzenet elküldve: 2016-04-23 22:10:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Valamerre//
*Méregzöld, aranyszegélyes köpenye suhog utána. Táskája majd kifoszlik az itt ott kidudorodó könyvsarkaktól. Csak egy apró fekete orr jelzi a teteje sötétjéből, hogy egy vadászgörény is elfér azért még odabent.
Vörös oroszlánfejes ostor, és faragott bot, mely oly régóta nem kopogott már az itteni földön... sem pedig a dokk fapallóján.
A szénfekete fürtök gondosan hátrafésülve keretezik a szürke arcot...
Ryrroshvar megáll, és gondolkodik egy kissé, merre is mehetne tovább. Aztán csakhamar úgy dönt, hogy elég jó helyen van ahhoz, hogy elérhesse célját. Amon Ruadh lesz a célja.
És erre is indul tovább.*
*Méregzöld, aranyszegélyes köpenye suhog utána. Táskája majd kifoszlik az itt ott kidudorodó könyvsarkaktól. Csak egy apró fekete orr jelzi a teteje sötétjéből, hogy egy vadászgörény is elfér azért még odabent.
Vörös oroszlánfejes ostor, és faragott bot, mely oly régóta nem kopogott már az itteni földön... sem pedig a dokk fapallóján.
A szénfekete fürtök gondosan hátrafésülve keretezik a szürke arcot...
Ryrroshvar megáll, és gondolkodik egy kissé, merre is mehetne tovább. Aztán csakhamar úgy dönt, hogy elég jó helyen van ahhoz, hogy elérhesse célját. Amon Ruadh lesz a célja.
És erre is indul tovább.*
2763. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-23 19:31:06
Üzenet elküldve: 2016-04-23 19:31:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Úton//
*Végre megérkezik és átlép a kikötő térségébe. Az első amit megpillant a dokkok. Jobb napokon és időkben innen mennek ki a legfontosabb szállítmányok. Ezek a napok viszont nem ezt mutatják, hiszen alig lézeng valaki a dokkok körül épp csak egy pár hajó horgonyoz, de mintha azok is inkább elmennének nem a gazdag rakományt pakolnák ki, hogy a levegő városába vigyék azt. Q elgondolkodik, hogy vajon a város mennyi élelmet kaphat tengeri úton, és ha mindez a háború miatt elakad, akkor meddig fogják kibírni az éhezést. Mivel a kikötő megtartása fontos, de ha nem biztosítják a városba vezető szárazföldi és vízi utakat, az élelem és más portékák ott fogna a kikötőben megrothadni, vagy rostokolni, amelynek így nem sok hasznát fogják venni. Ez azonban legyen a város vezetésének gondja. Neki majdnem semleges a háború kimenetele, de azért jobban örülne, ha nem változna az egész vidék egy kietlen holt sivataggá, amelyben nincs kivel üzletelnie.*
*Végre megérkezik és átlép a kikötő térségébe. Az első amit megpillant a dokkok. Jobb napokon és időkben innen mennek ki a legfontosabb szállítmányok. Ezek a napok viszont nem ezt mutatják, hiszen alig lézeng valaki a dokkok körül épp csak egy pár hajó horgonyoz, de mintha azok is inkább elmennének nem a gazdag rakományt pakolnák ki, hogy a levegő városába vigyék azt. Q elgondolkodik, hogy vajon a város mennyi élelmet kaphat tengeri úton, és ha mindez a háború miatt elakad, akkor meddig fogják kibírni az éhezést. Mivel a kikötő megtartása fontos, de ha nem biztosítják a városba vezető szárazföldi és vízi utakat, az élelem és más portékák ott fogna a kikötőben megrothadni, vagy rostokolni, amelynek így nem sok hasznát fogják venni. Ez azonban legyen a város vezetésének gondja. Neki majdnem semleges a háború kimenetele, de azért jobban örülne, ha nem változna az egész vidék egy kietlen holt sivataggá, amelyben nincs kivel üzletelnie.*
2762. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-23 14:20:34
Üzenet elküldve: 2016-04-23 14:20:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nerilil//
*A fél-elf sokat kérdez, de egyelőre semmi olyat, ami miatt Arasysban felébredne a gyanú, hogy esetleg, véletlenül rosszat akarna neki. Neki ez egyelőre bőven elég ahhoz, hogy folytassa a társalgást.*
-Hát, nem a legközelebb eső hely, az biztos. Nem keresek semmit és senkit, ha a hajó amin érkeztem még itt lenne, már láttam volna. *Elvigyorodik, aztán még folytatja a mondandóját.* -Ki fogsz röhögni, de azért elmondom, mi a helyzet. Lemaradtam a hajómról. Vagy én ittam túl sokat, aztán nem szálltam fel, vagy a drága társaim dobtak le, de még az is előfordulhat, hogy csak leszédültem a fedélzetről.
*Kellő humorérzékkel rendelkezik, hogy ne hassa meg túlzottan, sőt még egy kisebb nevetést is megengedjen magának, főleg, hogy az első sokkon túl van. Ami Neri segítőkészségét illeti, értékeli, csak még nem döntötte el, hogy hogyan. Kedvesnek kedves tőle, de miért, és kihez? Nem úgy néz ki, mint aki nagyon át akarná verni, de nem lát be a többnyire barna fürtök alá.*
-Azt hiszem, arra lehettünk tegnap. *Bólint a Rumos Rókalyukat illetően. Nem valószínű, hogy a hajóról szerezték volna a piát, így elég logikus, hogy megfordultak a legközelebbi fogadóban.*
-Van egy határ, amin túl nem fizetnék, de akkor majd meghívatom magam. Biztos tudok találni valakit, aki fizet egy-két kört. *Ezt egy vállvonással elintézi, neki az ilyesmi sosem volt akadály.*
*A fél-elf sokat kérdez, de egyelőre semmi olyat, ami miatt Arasysban felébredne a gyanú, hogy esetleg, véletlenül rosszat akarna neki. Neki ez egyelőre bőven elég ahhoz, hogy folytassa a társalgást.*
-Hát, nem a legközelebb eső hely, az biztos. Nem keresek semmit és senkit, ha a hajó amin érkeztem még itt lenne, már láttam volna. *Elvigyorodik, aztán még folytatja a mondandóját.* -Ki fogsz röhögni, de azért elmondom, mi a helyzet. Lemaradtam a hajómról. Vagy én ittam túl sokat, aztán nem szálltam fel, vagy a drága társaim dobtak le, de még az is előfordulhat, hogy csak leszédültem a fedélzetről.
*Kellő humorérzékkel rendelkezik, hogy ne hassa meg túlzottan, sőt még egy kisebb nevetést is megengedjen magának, főleg, hogy az első sokkon túl van. Ami Neri segítőkészségét illeti, értékeli, csak még nem döntötte el, hogy hogyan. Kedvesnek kedves tőle, de miért, és kihez? Nem úgy néz ki, mint aki nagyon át akarná verni, de nem lát be a többnyire barna fürtök alá.*
-Azt hiszem, arra lehettünk tegnap. *Bólint a Rumos Rókalyukat illetően. Nem valószínű, hogy a hajóról szerezték volna a piát, így elég logikus, hogy megfordultak a legközelebbi fogadóban.*
-Van egy határ, amin túl nem fizetnék, de akkor majd meghívatom magam. Biztos tudok találni valakit, aki fizet egy-két kört. *Ezt egy vállvonással elintézi, neki az ilyesmi sosem volt akadály.*
2761. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-23 13:42:54
Üzenet elküldve: 2016-04-23 13:42:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Arasys//
* Valószínű, hogy a fél-elf lánynak nem azzal a tartalommal bírnak a szavak, amivel Arasysnak. Elég szemrevaló egy teremtés, hogy ne akadjon társasága, s ezt sugallja neki a kacsintás is. Elsomolyodik s egyre jobban ínyére van a lány társasága. Üde színfolt eme unalmasnak induló napban. Nem kételkedik abban sem, hogy bizony tartogat meglepetéseket a tarsolyában. De hazudna, ha azt mondaná, hogy nem kíváncsi a tárházra. De egyelőre megmarad a könnyed csevejnél. *
- Áá, a hűvös észak, jeges tavak otthona. Elég messzire fújt akkor az a szél. S most mi jártban erre? Keresel valakit? Vagy szükséged van valamire? Talán tudok segíteni.
* Néz jelentőség teljesen Asysra, elég jól kiismeri már magát a környéken, bátran ajánlkozik. Magasba szökken a szemöldöke, s felemeli az öveget, ahogy a lány rámutat. *
- Úgy lesz.
* Bólint, arcán átsuhan egy mosoly, valóban nem kellett az engedélye, hogy így tegyen. *
- Nocsak! Ha fizetni akarsz érte, akkor a Rumosba menj, ott készségesen mérik neked, csak dagadt legyen az erszényed.
* Lazán int a Kikötő irányában, ahol megtalálhatja a kocsmát. Bér lehet járt már ott korábban, s felesleges az útbaigazítás, de erről ő mit sem tudhat. *
* Valószínű, hogy a fél-elf lánynak nem azzal a tartalommal bírnak a szavak, amivel Arasysnak. Elég szemrevaló egy teremtés, hogy ne akadjon társasága, s ezt sugallja neki a kacsintás is. Elsomolyodik s egyre jobban ínyére van a lány társasága. Üde színfolt eme unalmasnak induló napban. Nem kételkedik abban sem, hogy bizony tartogat meglepetéseket a tarsolyában. De hazudna, ha azt mondaná, hogy nem kíváncsi a tárházra. De egyelőre megmarad a könnyed csevejnél. *
- Áá, a hűvös észak, jeges tavak otthona. Elég messzire fújt akkor az a szél. S most mi jártban erre? Keresel valakit? Vagy szükséged van valamire? Talán tudok segíteni.
* Néz jelentőség teljesen Asysra, elég jól kiismeri már magát a környéken, bátran ajánlkozik. Magasba szökken a szemöldöke, s felemeli az öveget, ahogy a lány rámutat. *
- Úgy lesz.
* Bólint, arcán átsuhan egy mosoly, valóban nem kellett az engedélye, hogy így tegyen. *
- Nocsak! Ha fizetni akarsz érte, akkor a Rumosba menj, ott készségesen mérik neked, csak dagadt legyen az erszényed.
* Lazán int a Kikötő irányában, ahol megtalálhatja a kocsmát. Bér lehet járt már ott korábban, s felesleges az útbaigazítás, de erről ő mit sem tudhat. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275