//Második szál//
*Félrehúzza a száját, amikor ezen visongatni kezdenek, még pedig pont azt visítják, hogy ne visítsanak. Megrázza a fejét, ettől egy kósza vörös tincs keveredik a szeme és szája elé. Minthogy éppen támaszkodik, így nem kívánt megmozdulni, csak néhány fújással igyekszik eltüntetni látóteréből, kevésbé sikeresen.*
- Érzések? *Röhög fel cinikusan Nad kérdése után.* Neked az életben sem voltak olyanjaid. *Legyinti le a dolgot.*
- Úgy, szóval az én hibám, mi? *Kérdezi ingerülten, de egy pillanatra elmereng. Igazából, nem is hülyeség, amit mond.* Legadon. *Puffog az orra alatt és ökölbe szorul a keze.* Vagy ő volt, vagy Taran. *Köti az ebet a karóhoz, hiába kételkedik benne Neri.* Ő tudta ki vagyok, lehet kivárta a megfelelő pillanatot és beárult. Engem nyilvánvalóan lefoghattak többen is, titeket meg leterítettek egy íjjal. Mert ilyen bénák vagyok. *Mosolyodik el.* Valamiféle dulakodás biztos volt, mert sebes a hátam.
*A széles hátsó megjegyzésre a háta mögé néz és öntelten megrázza a vállát.*
- Csak szép kerek. *Mondja egyszerűen. Külsejére mondhatnak bármit ezek ketten, ő tudja magáról, hogy tökéletesebb lényt ritkán alkot a természet, így Neri civódásán is csak gúnyosan felhorkant.*
- Ja, persze. Tökéletes a testetek. Mint egy férfinek. Úgysem válogattok, így a nők között sikeresek lettetek volna. Ha éltek, persze. De ez már lényegtelen. *Hiszen megdöglöttek, mint az állatok. ÉS ebben a poros, halszagú valamiben végezték.*
- Hópihe? *Vonja meg a szemöldökét. Valóban eltűnt a nő, pedig legutóbbi emlékei szerint még ő adta rá a ruháját, majd velük tartott a további mulatozásban.*
- Én mondom nektek, hogy ezek összeesküdtek. Mind. Az egész klán. *Jelenti ki, mint aki az évszázad felfedezését hirdetné ki.* Féltékenységből, vagy gyávaságból, de biztos vagyok benne, hogy mindnek benne volt a keze. *Na persze kérdésként felmerül benne, hogy Bressel mi lett. Hiszen, ha valakiről, akkor róla tudja, hogy nem ártana neki, így vélhetőleg ő is itt van valahol az alvilágban, minthogy Dynti egészen biztos benne, hogy ő próbálta megvédeni. S, ha már Bress.*
- Várjunk csak. *Emeli meg az ujját.* Talán… talán, a halott ismerőseink tudnak segíteni. *Néz körbe gyanúsan.*
- Sins! Ó te drága Sins. *Ragyog fel a szeme.* A szemeim előtt szúrtak le, de most megtalállak és kijutunk innen. *Beszél a levegőhöz, egy pillanatra fittyet hányva arra, hogy kik vannak vele.* Meg kell találnunk azt a tökéletes testét és a kopasz kis fejét, ő majd segíteni fog. *Mondja a többieknek és immár sokkal céltudatosabban indul meg a Kiköt felé. Ha valahol, hát akkor ott megtalálja a fickót.
Ekkor éri Neri visítása és az előtte elfutó görény képe. Maga sem tudja mi üt belé, de teste önkényesen is cselekszik és egy nagy ugrással vetődik a földre, hogy elkapja az állatot. Csak, hogy hamarabb ér földet, minthogy az állatot elkaphatná. Ennek pedig az a vége, hogy álla koppan a földön és ráharap a nyelvére. A vér íze hamar szétárad a szájában, szerencsére nem harapta le, de a vérzést ez nem állítja meg. Nagy, vörös nyálcseppekkel adományozza meg a földet.*
- A johadt éjetbe. *Köpköd.* Mijé így kell Finfnek újjalátnija? Utájom eft a femét kif dögöt. *Utal agörényre.*