//Révészen//
*Nagyon szereti hallani, ahogy Rey nevet, ettől valami kellemes érzés bizsergeti meg a mellkasát.*
-No, én is így gondoltam. *Ha már így megbeszélték, akkor eldönti, hogy mindjárt feláll, hogy hozzon papírt meg írószert, de még nem indul el, mert előbb megbeszélnek mindent itt az ágyban. Az igazság az, hogy nem akar felállni, mert olyan kényelmes itt neki.*
-Mindegy, nem szeretem őket. *Szögezi le, hogy belőlük nem kér, és döntése végleges. Még annak a fránya templomnak sem akar a közelébe menni, mert pénzsóvár öregembereket bárhol tud találni, nem kell ahhoz pap.*
-Akkor ezt is megbeszéltük! Keresünk valakit aki összead és aki nem pap. Felőlem akár a Rumos pultosa is lehet. *Vigyorodik el. Egyébként ez nem is lenne elvetendő ötlet, hiszen a barlangiaknak úgyis az a törzshelye, és talán Nadae is jobban viselné, ha inna egy kicsit esküvőjük alkalmakor. A többieknek pedig a patkányok adnak majd egy kis műsort. Részegen nincs is viccesebb táncoló állatkáknál.* ~Csak nehogy valaki lecsapja Patkányt, mert megnyúzok mindenkit.~ *Hangosan felnevet azon, hogy ő adja egybe a két patkányt.*
-De, egybeadom őket, ha kész lesz a ruhácskájuk! *Viccnek szánta, de ezek szerint komolyan is lehetne venni. Nos, akkor legyen dupla esküvő, ő nem elrontója semminek!*
-Tervezzünk! Egy pillanat. *Ezzel ki is pattan az ágyból egészen felébredt az előbbitől, meg most a jövőjük tervezgetésétől. Odahajol Reyhez miután feláll, és tarkójára teszi a tenyerét, és hosszú csókot ad neki.*
-Köszönöm, hogy felébresztettél én kis asszonykám! *Vigyorodik el, és gyorsan maga köré dobja azt a törölközőt, amit előbb is használt, és feláll, hogy menjen a pennáért, papírért. Kint találja meg erszényét, ott ahol dolgozott. Azon vannak kulcsai egy nagy karikán. Kikeresi, hogy melyik volt az, amit a mélységi mondott, és azzal kinyitja a kabint. Gyors léptekkel terem az asztal mellett, felkap egy rúd szénceruzát, meg egy ív papírt és már kinn is terem. Bezárja maga mögött, majd visszatér a hálószobába. A kulcskarikát ledobja az asztalra, a lepedőt pedig az ágy előtt engedi, hogy leessen a földre. Nem szégyenlősségből takargatja magát, hanem egyszerűen valami megszokás. Talán akkor vette fel, amikor együtt lakott fiával, erre már nem emlékszik. Azonban az ágyba nincs szükség rá, ez tény. Ha felöltözne, magukat ismerve, csupán egy felesleges kört szerezne, hogy levetkőzzön a későbbiekben. Jobb ez így, kényelmesebb.*