Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
2240. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-09-03 22:24:01
Üzenet elküldve: 2015-09-03 22:24:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az ébredés//
*Syma mikor kiteszi az érmét az asztalra a mélységi közelebb lép, hogy szemügyre vehesse, majd a törpe is oda helyez egy ugyanolyan érmét. ~Ez már biztos nem véletlen, de hogy került hozzám és miért?~ A kérdésére kap is választ a nőtől. A lényeg, hogy látta a jelet már és nem máson, mint a kicsi szobrok talapzatán, volt a kezében és szemügyre vette azokat. S leírás alapján egy csuhás volt és két kutyaszerűbb, azaz alacsonyabb. Kicsit viccesnek tartja a helyzetet, mert a mélységi magas csuhás mellet ő a törpével tényleg kis semmik. Elő vesz egy pergament és egy pennát.*
-Rajzolja le a szobrokat ide. Mivel fogta a kezébe és látta a talpazatát biztos emlékszik rá valamennyire. *Kíváncsi mennyire hasonlít a hármasukra a leírás, mert az megmagyarázza miért pont ő hozzájuk fordult a nő, de a szándékaiban még nem hisz, a bizalomhoz több kell egy vendéglátás színlelésénél.
Mikor felhívja a figyelmét a ládára a mélységi oda tekint, de a nő vélhetően nem nagyon akarja, hogy belenézzenek. ~Gyanús.~ A törpe rá rivall a nőre, hogy mutassa meg a ládát, legalábbis úgy hiszi a nőnek mondja, csak nem a sötételfnek szól így be.*
-Ha valóban csak a személyes tárgyai vannak benne, igazán megmutathatja, mint a bizalma jelét és akkor beszélhetünk a lánya megmentéséről talán, de sok kérdés felmerül bennem és szerintem a többiekben is, amikre válaszolnia kell a legjobb tudása szerint. *Az alkudozás a vérében van és valamit valamiért alapon nem ártana képben lenni jobban, hogy mibe csöppent bele akaratlanul.*
-Szóval mutassa meg mi van a ládában. *Szólítja fel a nőt, ha az együttműködést választja.*
*Syma mikor kiteszi az érmét az asztalra a mélységi közelebb lép, hogy szemügyre vehesse, majd a törpe is oda helyez egy ugyanolyan érmét. ~Ez már biztos nem véletlen, de hogy került hozzám és miért?~ A kérdésére kap is választ a nőtől. A lényeg, hogy látta a jelet már és nem máson, mint a kicsi szobrok talapzatán, volt a kezében és szemügyre vette azokat. S leírás alapján egy csuhás volt és két kutyaszerűbb, azaz alacsonyabb. Kicsit viccesnek tartja a helyzetet, mert a mélységi magas csuhás mellet ő a törpével tényleg kis semmik. Elő vesz egy pergament és egy pennát.*
-Rajzolja le a szobrokat ide. Mivel fogta a kezébe és látta a talpazatát biztos emlékszik rá valamennyire. *Kíváncsi mennyire hasonlít a hármasukra a leírás, mert az megmagyarázza miért pont ő hozzájuk fordult a nő, de a szándékaiban még nem hisz, a bizalomhoz több kell egy vendéglátás színlelésénél.
Mikor felhívja a figyelmét a ládára a mélységi oda tekint, de a nő vélhetően nem nagyon akarja, hogy belenézzenek. ~Gyanús.~ A törpe rá rivall a nőre, hogy mutassa meg a ládát, legalábbis úgy hiszi a nőnek mondja, csak nem a sötételfnek szól így be.*
-Ha valóban csak a személyes tárgyai vannak benne, igazán megmutathatja, mint a bizalma jelét és akkor beszélhetünk a lánya megmentéséről talán, de sok kérdés felmerül bennem és szerintem a többiekben is, amikre válaszolnia kell a legjobb tudása szerint. *Az alkudozás a vérében van és valamit valamiért alapon nem ártana képben lenni jobban, hogy mibe csöppent bele akaratlanul.*
-Szóval mutassa meg mi van a ládában. *Szólítja fel a nőt, ha az együttműködést választja.*
2239. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-09-03 21:20:22
Üzenet elküldve: 2015-09-03 21:20:22
ÚJ
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Révészen kettesben//
*Leon nagyon jól méri fel a helyzetet, mert Reydis indulatból beszél és vág hozzá mindenfélét gondolkodás nélkül a fejéhez. Tényleg elég sok minden történt a lánnyal pár nap alatt és hiába lett erősebb a jelleme és győzte le Vérebet, azért nem lett okosabb vagy tapasztaltabb. Egész életében vagy szolga volt, vagy a saját maga ura, ilyen kettős helyzet, hogy közös otthon és tartozni valakihez, ami nem csak az önfeledt szórakozást jelenti a maga piszkos fantáziájával ilyen még nem volt. Szabad, de közben még sem, hisz a szíve ide köti és már kicsit sikerült bele élnie magát abba, hogy ez az egész az övé is, de mégis mikor tudatosul benne, hogy egyedül nem mehet el semerre, akkor jön rá hogy ő nem több, mint egy lány, akit megvettek és nem azért, hogy kedve szerint át vegye a férfi felett az irányítást. Főleg mivel hálásnak kéne lennie, amiért megmentette és amit most tesz az minden, de nem hála. Érzi, hogy el szaladt vele a ló és ettől még rosszabbul érzi magát, főleg mikor szóba kerül, hogy még ma meg kaphatja a patkányát. Könnyes szemekkel néz búsan Leon szemébe és a tenyerébe bújik mikor letörli a lány könnyét. ~Még most is milyen kedves velem, pedig meg sem érdemlem.~ El engedi a párnát és a férfi nyakába ugrik.*
-Ne haragudj rám! Sajnálom, amiket mondtam... én... én szeretlek, de túl sok ez most nekem. *Törnek elő a bűntudat keltette érzelmek és zsebkendő híján még mindig szipog.*
-Csináljuk, ahogy mondtad és én meg türelmesebb leszek és várok még a patkányomra. *Mondja ki bármennyire is fáj neki, de nem lét kérdés most az állat, sokkal fontosabb, hogy elkészüljön az aréna.*
~Miért kívánom még most is annyira az együttlétet vele?~ *Sóhajt egy mélyet és hozzábújik, ha engedi a kalóz, majd a fülét és a nyakát kezdi el végig puszilgatni puha ajkaival.*
*Leon nagyon jól méri fel a helyzetet, mert Reydis indulatból beszél és vág hozzá mindenfélét gondolkodás nélkül a fejéhez. Tényleg elég sok minden történt a lánnyal pár nap alatt és hiába lett erősebb a jelleme és győzte le Vérebet, azért nem lett okosabb vagy tapasztaltabb. Egész életében vagy szolga volt, vagy a saját maga ura, ilyen kettős helyzet, hogy közös otthon és tartozni valakihez, ami nem csak az önfeledt szórakozást jelenti a maga piszkos fantáziájával ilyen még nem volt. Szabad, de közben még sem, hisz a szíve ide köti és már kicsit sikerült bele élnie magát abba, hogy ez az egész az övé is, de mégis mikor tudatosul benne, hogy egyedül nem mehet el semerre, akkor jön rá hogy ő nem több, mint egy lány, akit megvettek és nem azért, hogy kedve szerint át vegye a férfi felett az irányítást. Főleg mivel hálásnak kéne lennie, amiért megmentette és amit most tesz az minden, de nem hála. Érzi, hogy el szaladt vele a ló és ettől még rosszabbul érzi magát, főleg mikor szóba kerül, hogy még ma meg kaphatja a patkányát. Könnyes szemekkel néz búsan Leon szemébe és a tenyerébe bújik mikor letörli a lány könnyét. ~Még most is milyen kedves velem, pedig meg sem érdemlem.~ El engedi a párnát és a férfi nyakába ugrik.*
-Ne haragudj rám! Sajnálom, amiket mondtam... én... én szeretlek, de túl sok ez most nekem. *Törnek elő a bűntudat keltette érzelmek és zsebkendő híján még mindig szipog.*
-Csináljuk, ahogy mondtad és én meg türelmesebb leszek és várok még a patkányomra. *Mondja ki bármennyire is fáj neki, de nem lét kérdés most az állat, sokkal fontosabb, hogy elkészüljön az aréna.*
~Miért kívánom még most is annyira az együttlétet vele?~ *Sóhajt egy mélyet és hozzábújik, ha engedi a kalóz, majd a fülét és a nyakát kezdi el végig puszilgatni puha ajkaival.*
2238. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-09-03 21:00:14
Üzenet elküldve: 2015-09-03 21:00:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Amon Ruadh árnyéka//
* Neki nem okoz nagy gondot a lovaglás és valahogy különösebben nem is figyel most a környékre. Pedig szeret nézelődni, elf szemei messzire ellátnak. De a Dokkok? Pjef. Ocsmány része a városnak, bár magát a várost sem szívleli. Ronda kelés ez az élő vidék arcán. Szívesebben tereli el a gondolatait más irányba. Az új ház, új hely, s végre nem az a bazi nagy kopár hegy. Habár az még mindig jobb, mint a város, de nem egészen neki való. Majd felemeli a fejét és nézi hátulról az előtte ügető félvért. Ugyan olyan csendes, mint mikor a torony felé tartottak. Nem tudja, miként lehetne kizökkenteni ebből az állapotból, s nem is biztos abban, hogy most kellene ezzel próbálkoznia. Lóháton nem olyan jó társalogni. Nem, majd ha vissza tértek a házhoz, majd talán akkor lesz alkalmuk kicsit csevegni, hátha. *
* Neki nem okoz nagy gondot a lovaglás és valahogy különösebben nem is figyel most a környékre. Pedig szeret nézelődni, elf szemei messzire ellátnak. De a Dokkok? Pjef. Ocsmány része a városnak, bár magát a várost sem szívleli. Ronda kelés ez az élő vidék arcán. Szívesebben tereli el a gondolatait más irányba. Az új ház, új hely, s végre nem az a bazi nagy kopár hegy. Habár az még mindig jobb, mint a város, de nem egészen neki való. Majd felemeli a fejét és nézi hátulról az előtte ügető félvért. Ugyan olyan csendes, mint mikor a torony felé tartottak. Nem tudja, miként lehetne kizökkenteni ebből az állapotból, s nem is biztos abban, hogy most kellene ezzel próbálkoznia. Lóháton nem olyan jó társalogni. Nem, majd ha vissza tértek a házhoz, majd talán akkor lesz alkalmuk kicsit csevegni, hátha. *
2237. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-09-03 19:49:11
Üzenet elküldve: 2015-09-03 19:49:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Révészen kettesben//
*A válaszokat már elengedi a füle mellett, mert nem tud velük mit kezdeni, és sejti is, hogy igazából nem gondolta úgy szerelme, ahogy mondta, bár azért az nagyon rosszul esik neki, hogy megismétli, hogy hülye a férfi, de ezzel sem törődik nagyon. Letudja annak, hogy sok minden történt a lánnyal, meg amúgy is fiatal még, és sok tanítás, nevelgetés szükséges még ahhoz, hogy minden olyan legyen, amilyet a kalóz szeretne látni. Miután odamegy, és látja, hogy végül a kedves szavak hatására előbújik a lány, elgondolkodik, hogy mit is tegyen. Első gondolata, hogy akkor most mennek és megveszik azt a patkánylányt, hogy szerelme le tudja foglalni magát, addig sem hisztériázik és nem kergeti az őrületbe a hangulatingadozásaival leendő férjét, de végül arra jut, hogyha mindig minden úgy lesz, ahogy azt Reydis akarja, akkor rövid időn belül elkényeztetődik és akaratos lesz, ami még rosszabb, mint a hisztirohamok. Kedvesen simogatja a hátát, majd elengedi és tenyerével letörli szerelme könnyeit, és mosolyogva néz szemeibe.*
-Az lesz, hogy elkezdem azt az arénát építeni, te meg ottmaradsz velem, és figyelsz, megnyugszol, beszélgetünk és ha egy része elkészül, és úgy látom, hogy megy a dolog, akkor veszünk neked patkánylányt! *Talán ez így jó kompromisszum lehet, ugyanis jobbat nem tud kitalálni. Határozottan beszél, nem akarja azt a látszatot kelteni, hogy elege van ebből az egészből, és azt akarja, hogy minden úgy legyen, ahogy az elején volt, hiszen azóta nagyon sokat változott a lány. Az elején egy viszonylag könnyen befolyásolható, önbizalom nélküli gyönyörű lány volt, most meg ehhez képest vadóc, hisztis és eléggé akaratos lett.* ~Mi minden megváltozik két nap alatt!~ *Ha most nem Reydisről lenne szó, tudná, hogy hogyan is kezelje azt a helyzetet, hogy egy lány szembeszegül vele. Más esetben már rég pofonvágta volna, ha nem lenne tisztában azzal, hogy ki is volt előző gazdája a lánynak. Így pedig az erőszakos rávezetés helyett marad a kedveskedés és a próbálkozások, aminek ő nem túlzottan nagymestere.* ~Miért törődök én ezzel ennyit? Itt van lánc, kikötöm, és ha megnyugszik oké, ha nem, akkor meg majd gondolkodom rajta!~ *De ezt persze gyorsan elveti magában, hiszen nem járható út. Hiába akarja ő ezt így megoldani, szíve nem engedi valamiért. Már arra a gondolatra is összeszorul neki, hogy kezet emeljen kedvesére. Persze, lányegesen egyszerűbb lenne, de nem képes ilyesmire, akármennyire is szeretné. Azon is elgondolkodik, hogy fogja magát, meg a lányt, és kiéli rajta az indulatait. Talán akkor mind a ketten megnyugszanak. Ilyen szemmel néz végig rajta. A sírástól kivörösödött arcon, meggyötört kinézeten... és rendkívül beindul, de ezt nem mutatja ki, hiszen beteges ötletnek tartja még maga is, hogy most ráveti magát a lányra se szó, se beszéd...* ~Pedig milyen jó lenne! Bah!~
*A válaszokat már elengedi a füle mellett, mert nem tud velük mit kezdeni, és sejti is, hogy igazából nem gondolta úgy szerelme, ahogy mondta, bár azért az nagyon rosszul esik neki, hogy megismétli, hogy hülye a férfi, de ezzel sem törődik nagyon. Letudja annak, hogy sok minden történt a lánnyal, meg amúgy is fiatal még, és sok tanítás, nevelgetés szükséges még ahhoz, hogy minden olyan legyen, amilyet a kalóz szeretne látni. Miután odamegy, és látja, hogy végül a kedves szavak hatására előbújik a lány, elgondolkodik, hogy mit is tegyen. Első gondolata, hogy akkor most mennek és megveszik azt a patkánylányt, hogy szerelme le tudja foglalni magát, addig sem hisztériázik és nem kergeti az őrületbe a hangulatingadozásaival leendő férjét, de végül arra jut, hogyha mindig minden úgy lesz, ahogy azt Reydis akarja, akkor rövid időn belül elkényeztetődik és akaratos lesz, ami még rosszabb, mint a hisztirohamok. Kedvesen simogatja a hátát, majd elengedi és tenyerével letörli szerelme könnyeit, és mosolyogva néz szemeibe.*
-Az lesz, hogy elkezdem azt az arénát építeni, te meg ottmaradsz velem, és figyelsz, megnyugszol, beszélgetünk és ha egy része elkészül, és úgy látom, hogy megy a dolog, akkor veszünk neked patkánylányt! *Talán ez így jó kompromisszum lehet, ugyanis jobbat nem tud kitalálni. Határozottan beszél, nem akarja azt a látszatot kelteni, hogy elege van ebből az egészből, és azt akarja, hogy minden úgy legyen, ahogy az elején volt, hiszen azóta nagyon sokat változott a lány. Az elején egy viszonylag könnyen befolyásolható, önbizalom nélküli gyönyörű lány volt, most meg ehhez képest vadóc, hisztis és eléggé akaratos lett.* ~Mi minden megváltozik két nap alatt!~ *Ha most nem Reydisről lenne szó, tudná, hogy hogyan is kezelje azt a helyzetet, hogy egy lány szembeszegül vele. Más esetben már rég pofonvágta volna, ha nem lenne tisztában azzal, hogy ki is volt előző gazdája a lánynak. Így pedig az erőszakos rávezetés helyett marad a kedveskedés és a próbálkozások, aminek ő nem túlzottan nagymestere.* ~Miért törődök én ezzel ennyit? Itt van lánc, kikötöm, és ha megnyugszik oké, ha nem, akkor meg majd gondolkodom rajta!~ *De ezt persze gyorsan elveti magában, hiszen nem járható út. Hiába akarja ő ezt így megoldani, szíve nem engedi valamiért. Már arra a gondolatra is összeszorul neki, hogy kezet emeljen kedvesére. Persze, lányegesen egyszerűbb lenne, de nem képes ilyesmire, akármennyire is szeretné. Azon is elgondolkodik, hogy fogja magát, meg a lányt, és kiéli rajta az indulatait. Talán akkor mind a ketten megnyugszanak. Ilyen szemmel néz végig rajta. A sírástól kivörösödött arcon, meggyötört kinézeten... és rendkívül beindul, de ezt nem mutatja ki, hiszen beteges ötletnek tartja még maga is, hogy most ráveti magát a lányra se szó, se beszéd...* ~Pedig milyen jó lenne! Bah!~
2236. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-09-03 18:55:31
Üzenet elküldve: 2015-09-03 18:55:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Révészen kettesben//
*Hallgatja a válaszokat a falatozó Leontól, de a lényeg nem mindig megy át Reydis fejébe és a legtöbb dolog csak egyik fülén be másikon ki.*
-Persze, most ezt mondod, hogy nem vagyok útban, azután meg ha valami eldől és pont ott vagyok a közelében, akkor egyből jönne a mit legyeskedek ott. *Puffog vissza a magyarázat előtt.*
-Persze szóval tartalak, utána meg én leszek a hibás, mert hülye vagy a gondolkodáshoz és miattam rontasz el mindent, ha meg arra gondoltál, hogy majd én mondom mit csinálj az nem fog menni tervezgetés nélkül, amit úgy lezártál, hogy belefogsz és lesz ami lesz. *Toporzékol és mikor jön a válasz, hogy szabad és a villával is mutatja a Révészről levezető utat, akkor mordul egyet a gondolatra, hogy persze ő milyen szabad. Csak annyi baja van vele, hogy a hajóhoz van kötve és ez így nem szabadság.
Miközben fut kifelé hallja, hogy a villa meg a kés a padlón vagy padlóban landol és a káromkodást is, ami még inkább megijeszti és azért is bújik a takaró alá és sír a párnájába.
Leon váratlanul kedvesen szól hozzá és érzi a kezét a hátán. Amit most mond neki a kalóz, hogy szereti és félti jól esik neki, de akkor is szomorú, hogy nem mehet el sehová egyedül és a patkány lányt se most fogja megkapni. A sírástól valamelyest megkönnyebbül és a szerető szavak is simogatják a lelkét, így be húzva maga alá a térdeit felegyenesedik és a párnát ölelve néz a könnyes szemeivel a kalózra.*
-Akkor most mi lesz? *Kérdi remegő szájjal és szipog is mellé, majd csuklójával törli meg az orrát jobb híján, mert az ágyneműbe nem szívesen fújná ki azt.*
*Hallgatja a válaszokat a falatozó Leontól, de a lényeg nem mindig megy át Reydis fejébe és a legtöbb dolog csak egyik fülén be másikon ki.*
-Persze, most ezt mondod, hogy nem vagyok útban, azután meg ha valami eldől és pont ott vagyok a közelében, akkor egyből jönne a mit legyeskedek ott. *Puffog vissza a magyarázat előtt.*
-Persze szóval tartalak, utána meg én leszek a hibás, mert hülye vagy a gondolkodáshoz és miattam rontasz el mindent, ha meg arra gondoltál, hogy majd én mondom mit csinálj az nem fog menni tervezgetés nélkül, amit úgy lezártál, hogy belefogsz és lesz ami lesz. *Toporzékol és mikor jön a válasz, hogy szabad és a villával is mutatja a Révészről levezető utat, akkor mordul egyet a gondolatra, hogy persze ő milyen szabad. Csak annyi baja van vele, hogy a hajóhoz van kötve és ez így nem szabadság.
Miközben fut kifelé hallja, hogy a villa meg a kés a padlón vagy padlóban landol és a káromkodást is, ami még inkább megijeszti és azért is bújik a takaró alá és sír a párnájába.
Leon váratlanul kedvesen szól hozzá és érzi a kezét a hátán. Amit most mond neki a kalóz, hogy szereti és félti jól esik neki, de akkor is szomorú, hogy nem mehet el sehová egyedül és a patkány lányt se most fogja megkapni. A sírástól valamelyest megkönnyebbül és a szerető szavak is simogatják a lelkét, így be húzva maga alá a térdeit felegyenesedik és a párnát ölelve néz a könnyes szemeivel a kalózra.*
-Akkor most mi lesz? *Kérdi remegő szájjal és szipog is mellé, majd csuklójával törli meg az orrát jobb híján, mert az ágyneműbe nem szívesen fújná ki azt.*
2235. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-09-03 18:51:04
Üzenet elküldve: 2015-09-03 18:51:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Amon Ruadh árnyéka//
*Kellemetlen mind a vágta mind az ügetés, de magához képest Essfyh hősiesen tűri. Legalább addig is el tudja terelni a figyelmét, habár tekintete révetegen csüng az előtte lovagló tharg vezéren. Most lehetősége nyílt rá, hogy hátulról is szemügyre vegye Kagant, nem mintha erre külön kérése lett volna a sorshoz. Néha viszont lesüti a szemeit, hiszen az apró társaság különös helyzetbe keveredett, habár bizonyára csak a kis fél-elf érzi így. Furcsa az is, hogy Ónix mindent tud, míg Chiarinak sejtése sincs. Habár ha hihet a méylségi szavainak, senki sem fogja megtudni tőle. Essnek Kagan, mint pletykaforrás eszébe sem jut különös módon.*
*Kellemetlen mind a vágta mind az ügetés, de magához képest Essfyh hősiesen tűri. Legalább addig is el tudja terelni a figyelmét, habár tekintete révetegen csüng az előtte lovagló tharg vezéren. Most lehetősége nyílt rá, hogy hátulról is szemügyre vegye Kagant, nem mintha erre külön kérése lett volna a sorshoz. Néha viszont lesüti a szemeit, hiszen az apró társaság különös helyzetbe keveredett, habár bizonyára csak a kis fél-elf érzi így. Furcsa az is, hogy Ónix mindent tud, míg Chiarinak sejtése sincs. Habár ha hihet a méylségi szavainak, senki sem fogja megtudni tőle. Essnek Kagan, mint pletykaforrás eszébe sem jut különös módon.*
2234. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-09-03 18:40:23
Üzenet elküldve: 2015-09-03 18:40:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Amon Ruadh árnyéka//
*A mágustorony felől kicsiny lovascsapat, mindössze négy fős társaság érkezik hol ügetésben, hol könnyű vágtában, és csak az észak felé kanyarodó út dokkok felőli szakaszán fogják vissza lovaikat lépésre. Nem akarják hergelni a helyi véderőt, bár a katonák meglepődnének, ha kekeckedni próbálnának. No nem az ellenállás erején, hanem a módján: Kagan Thargodar Nagyúr immár felette áll az őrségnek.*
- Északnak! *fordítja lovát irányba, és a sort vezetve újra ügetésre vált. A sort a sötételf zárja, közöttük a két gyengébb lovaglótudású lány küzdi le a távolságot.*
*A mágustorony felől kicsiny lovascsapat, mindössze négy fős társaság érkezik hol ügetésben, hol könnyű vágtában, és csak az észak felé kanyarodó út dokkok felőli szakaszán fogják vissza lovaikat lépésre. Nem akarják hergelni a helyi véderőt, bár a katonák meglepődnének, ha kekeckedni próbálnának. No nem az ellenállás erején, hanem a módján: Kagan Thargodar Nagyúr immár felette áll az őrségnek.*
- Északnak! *fordítja lovát irányba, és a sort vezetve újra ügetésre vált. A sort a sötételf zárja, közöttük a két gyengébb lovaglótudású lány küzdi le a távolságot.*
2233. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-09-03 17:49:37
Üzenet elküldve: 2015-09-03 17:49:37
ÚJ
![>Grubek Norragimhak [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1246_torpe_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Az ébredés//
*A gnóm lány megjegyzésére, hogy halkabbnak kéne lenni jót nevet és ugyan olyan hangon folytatja.*
-Hát persze lány. A nagy Grubek Norragimhak képes csendes is lenni.
*De nem csak a szája nagy. Van egy kevés tapasztalata. Grubek eddig ami kalandokat átélt a négyből háromban észrevehetett közös furcsaságokat. Ez alapján tudta mire kell rákérdezni. A választ hallva sóhajt egyet majd meghúzza a pálinkát. A további dolgok nagyrészt nem érdeklik. Az érmét látva ő is kiteszi a sajátját az asztalra. Az utolsó kérdésre pedig dühösen felcsattan.*
-Még szép, hogy nem te varázsló szolga! Nyisd fel a ládát! Még egyszer nem fogok úgy ugrálni ahogy egy mocskos hegyes fülű akarja.
*Fegyverére is rámarkol. Biztos benne, hogy ha a ládába nem néznek bele akkor megint csontvázakkal meg hasonlókkal kell küzdenie.*
*A gnóm lány megjegyzésére, hogy halkabbnak kéne lenni jót nevet és ugyan olyan hangon folytatja.*
-Hát persze lány. A nagy Grubek Norragimhak képes csendes is lenni.
*De nem csak a szája nagy. Van egy kevés tapasztalata. Grubek eddig ami kalandokat átélt a négyből háromban észrevehetett közös furcsaságokat. Ez alapján tudta mire kell rákérdezni. A választ hallva sóhajt egyet majd meghúzza a pálinkát. A további dolgok nagyrészt nem érdeklik. Az érmét látva ő is kiteszi a sajátját az asztalra. Az utolsó kérdésre pedig dühösen felcsattan.*
-Még szép, hogy nem te varázsló szolga! Nyisd fel a ládát! Még egyszer nem fogok úgy ugrálni ahogy egy mocskos hegyes fülű akarja.
*Fegyverére is rámarkol. Biztos benne, hogy ha a ládába nem néznek bele akkor megint csontvázakkal meg hasonlókkal kell küzdenie.*
2232. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-09-03 17:06:07
Üzenet elküldve: 2015-09-03 17:06:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Révészen kettesben//
*Nos, a lány, egész érdekes kérdést tesz fel neki, amit eleinte meg sem tud válaszolni, hisz tényleg nem sok dolga van itt a hajón, hiszen a férfi mindent kézben tart.*
-Sosem vagy nekem útban, ne mondj ilyet! *Mondja fejét felemelve a tányérból, hogy kedvese szemébe nézhessen, de ezek után csak jön a többi, egy egész áradata a problémáknak, amire ő próbál válaszolni, de i tudja, hogy szavai mennyit jelentenek a lánynak.*
-Esetleg arra nem gondoltál, hogy már azzal is segítesz nekem, ha csak a közelemben vagy? *Teszi fel a kérdést, ami eleinte butaságnak hathat, de magyarázni is próbálja.*
-Ha szóval tartasz, könnyebb minden, és nem egyedül kell szenvednem vele. Meg, ha elakadok, ki fog segíteni, hogy mit, hogy csináljak? Láttad, hogy hülye vagyok a gondolkodáshoz! *Ezt már kissé indulatosabban mondja, mert alig hiszi el, hogy ennyire nem értené és érezné át a helyzetet a lány, hogy ezt belássa. Leon tudja, hogy a lány rengeteget mozgott eddig, és, hogy ereje is van, és nagy segítség lenne a munkában, ha jól lenne, de ezzel nem lehet mit tenni jelen helyzetben. Azonban a következő kijelentés, miszerint nehezebb megtörni, egyértelműen igaz, bár ő nem csak a lelkiekre gondolt. Hiába, ha valaki odaüt neki, akkor vége az egésznek, és egy fájdalomtól mozdulni sem bíró lányt nagyon könnyű megerőszakolni. Ezt a kalóz tapasztalatból tudja, pont ezért nem szeretné elengedni őt egyedül.*
-Mondtam, nyugodtan elmehetsz! Szabad vagy! *Mutat villájával az ajtó felé, de szerencsére a lány a másik irányba szalad el. A szerencsére erős kifejezés, de tény, hogy jobb, mint a másik verzió. Minden estre a férfi szerelme keze után nyúl, hogy visszatartsa, de az kikerüli őt, és eltűnik az ajtó mögött, Leon arca idegessé válik, és vöröslő képpel földhöz vágja a kezében lévő évőszközöket, egy halk káromkodás közepette.*
-A rohadt életbe!
*Jelen esetben a kést és a villa szaladt ki a kezéből, amik csak úgy csilingelve röpülnek tova, előbbi nyomot vág a padlózat fájába is. Megfogja a fejét, két kezével, hogy kissé lenyugodjon, mielőtt bemenne a szobába, és rázúdítaná hirtelen jött haragját élete hölgyére, hiszen tudja, annál rosszabbat, jelen helyzetben nem is tudna tenni. Ezt szépen, kedvesen kell kezelnie, bár azt nem tudja még, hogyan, de azért utána megy. Nem nyúl be a takaró alá, nem szedi le a lányról, csak halk hangon beszél, és kezét ráteszi a takaróra, ahol kedvese hátát sejti.*
-Te is tudod, hogy szeretlek! Csak féltelek, ezért nem szeretnélek elengedni egyedül. *Nem igazán tudja, mit is mondhatna még. Nem került még ilyen helyzetbe életében, hogy ápolgatnia kell valaki lelkét...*
*Nos, a lány, egész érdekes kérdést tesz fel neki, amit eleinte meg sem tud válaszolni, hisz tényleg nem sok dolga van itt a hajón, hiszen a férfi mindent kézben tart.*
-Sosem vagy nekem útban, ne mondj ilyet! *Mondja fejét felemelve a tányérból, hogy kedvese szemébe nézhessen, de ezek után csak jön a többi, egy egész áradata a problémáknak, amire ő próbál válaszolni, de i tudja, hogy szavai mennyit jelentenek a lánynak.*
-Esetleg arra nem gondoltál, hogy már azzal is segítesz nekem, ha csak a közelemben vagy? *Teszi fel a kérdést, ami eleinte butaságnak hathat, de magyarázni is próbálja.*
-Ha szóval tartasz, könnyebb minden, és nem egyedül kell szenvednem vele. Meg, ha elakadok, ki fog segíteni, hogy mit, hogy csináljak? Láttad, hogy hülye vagyok a gondolkodáshoz! *Ezt már kissé indulatosabban mondja, mert alig hiszi el, hogy ennyire nem értené és érezné át a helyzetet a lány, hogy ezt belássa. Leon tudja, hogy a lány rengeteget mozgott eddig, és, hogy ereje is van, és nagy segítség lenne a munkában, ha jól lenne, de ezzel nem lehet mit tenni jelen helyzetben. Azonban a következő kijelentés, miszerint nehezebb megtörni, egyértelműen igaz, bár ő nem csak a lelkiekre gondolt. Hiába, ha valaki odaüt neki, akkor vége az egésznek, és egy fájdalomtól mozdulni sem bíró lányt nagyon könnyű megerőszakolni. Ezt a kalóz tapasztalatból tudja, pont ezért nem szeretné elengedni őt egyedül.*
-Mondtam, nyugodtan elmehetsz! Szabad vagy! *Mutat villájával az ajtó felé, de szerencsére a lány a másik irányba szalad el. A szerencsére erős kifejezés, de tény, hogy jobb, mint a másik verzió. Minden estre a férfi szerelme keze után nyúl, hogy visszatartsa, de az kikerüli őt, és eltűnik az ajtó mögött, Leon arca idegessé válik, és vöröslő képpel földhöz vágja a kezében lévő évőszközöket, egy halk káromkodás közepette.*
-A rohadt életbe!
*Jelen esetben a kést és a villa szaladt ki a kezéből, amik csak úgy csilingelve röpülnek tova, előbbi nyomot vág a padlózat fájába is. Megfogja a fejét, két kezével, hogy kissé lenyugodjon, mielőtt bemenne a szobába, és rázúdítaná hirtelen jött haragját élete hölgyére, hiszen tudja, annál rosszabbat, jelen helyzetben nem is tudna tenni. Ezt szépen, kedvesen kell kezelnie, bár azt nem tudja még, hogyan, de azért utána megy. Nem nyúl be a takaró alá, nem szedi le a lányról, csak halk hangon beszél, és kezét ráteszi a takaróra, ahol kedvese hátát sejti.*
-Te is tudod, hogy szeretlek! Csak féltelek, ezért nem szeretnélek elengedni egyedül. *Nem igazán tudja, mit is mondhatna még. Nem került még ilyen helyzetbe életében, hogy ápolgatnia kell valaki lelkét...*
2231. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-09-03 12:50:35
Üzenet elküldve: 2015-09-03 12:50:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
//Az ébredés//
*Grubek kérdésére a nő furán kezd el nézni, az elején még úgy tűnik mintha számolna de aztán megenyhül a tekintete.*
- Jaj édesem hagyja már, nem nagyon számolgatom én azt jobb minél kevesebbet rágondolni. Különben is most a lányom a legfontosabb őt kell megtalálni.
*A nőn enyhe zavarodottság vélhető felfedezni, de mikor Syma kérdést tesz fel neki egyre jobban tisztulnak gondolatai. Az érmét amit kitesz az asztalra egy jó ideig csak nézi az idős hölgy és gondolkodik.*
- Hát megvan tudom hol láttam ezt ezelőtt! A furcsa szobor talpazatán, nagyon fura volt az a szobor. Pontosabban három szobor volt benne egy ember aki csuhát viselt és két fura kutyaszerű valami is, először megmertem volna rá esküdni hogy az egyik lélegzet is de biztos csak a fáradtság hitette el velem.
*Ezután a nő ismét tölt magának a már üres korsójába és újból inni kezd. A nő egyre inkább kezd megnyugodni, viszont amikor a társaság harmadik tagja a kandallóban lévő fadobozkára mutat a nő rögtön odasiet.*
- Ez nem ez nem a szobrok! Mint mondtam azt akarta visszaadni a lányom azt magával vitte ez itt a személyes holmim. Ha kérhetem vegyenek komolyan és mondják meg őszintén segítenek nekem vagy sem? Mert hát sötétedésig nincs sok időnk és biztosan akkor fognak valamit csinálni az én kis drágámmal.
*A nő hangjából ismét nyugtalanság és bánat érződik, közben a kis ládát szorongatja. Magával cipeli az asztalhoz majd ott lerakja maga mellé és italáért nyúl. Csendben várja a trió válaszát kérésére és reménykedik közben hogy segítenek neki.*
*Grubek kérdésére a nő furán kezd el nézni, az elején még úgy tűnik mintha számolna de aztán megenyhül a tekintete.*
- Jaj édesem hagyja már, nem nagyon számolgatom én azt jobb minél kevesebbet rágondolni. Különben is most a lányom a legfontosabb őt kell megtalálni.
*A nőn enyhe zavarodottság vélhető felfedezni, de mikor Syma kérdést tesz fel neki egyre jobban tisztulnak gondolatai. Az érmét amit kitesz az asztalra egy jó ideig csak nézi az idős hölgy és gondolkodik.*
- Hát megvan tudom hol láttam ezt ezelőtt! A furcsa szobor talpazatán, nagyon fura volt az a szobor. Pontosabban három szobor volt benne egy ember aki csuhát viselt és két fura kutyaszerű valami is, először megmertem volna rá esküdni hogy az egyik lélegzet is de biztos csak a fáradtság hitette el velem.
*Ezután a nő ismét tölt magának a már üres korsójába és újból inni kezd. A nő egyre inkább kezd megnyugodni, viszont amikor a társaság harmadik tagja a kandallóban lévő fadobozkára mutat a nő rögtön odasiet.*
- Ez nem ez nem a szobrok! Mint mondtam azt akarta visszaadni a lányom azt magával vitte ez itt a személyes holmim. Ha kérhetem vegyenek komolyan és mondják meg őszintén segítenek nekem vagy sem? Mert hát sötétedésig nincs sok időnk és biztosan akkor fognak valamit csinálni az én kis drágámmal.
*A nő hangjából ismét nyugtalanság és bánat érződik, közben a kis ládát szorongatja. Magával cipeli az asztalhoz majd ott lerakja maga mellé és italáért nyúl. Csendben várja a trió válaszát kérésére és reménykedik közben hogy segítenek neki.*
2230. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-09-03 09:52:17
Üzenet elküldve: 2015-09-03 09:52:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Az ébredés//
*Kelletlenül lépked a társaság mellett és kényszerűen hallgatja a törpe hülyeségeit. Biztos a türelemre szeretné megtanítani a boszorkány ezzel az átkával, mert szíve szerint itt hagyná ezt az egészet a fenébe. Vagy behajítaná a törpét a vízbe. Vagy keresztülszúrná, és aztán behajítaná a törpét a vízbe. Vagy addig verné a fejét a ládákba amíg már felismerhetetlen, aztán keresztülszúrná, és behajítaná a törpét a vízbe. Ennek ellenére csak egy néma sóhaj hagyja el ajkait. A házba érve nem megy sokkal beljebb az ajtónál, csak annyira hogy ne zavarja az átjárást. Körbetekint, még mindig szebb mint az a kis szegénynegyedi elhagyatott lyuk ahova ő vette be magát. Az érkező italokkal nem foglalkozik, hiába iszik bele a nő, attól még lehet hogy mérgezett. Grubek kérdését is megint csak haszontalan szócséplésnek veszi, viszont amikor a gnóm egy érmét vesz elő, közelebb lép hogy jobban megnézhesse. Ez már nem lehet véletlen, ilyen dolgok pedig nem történnek csak úgy, bizonyítást nyert hát hogy most is még a Dwirinthalen boszorkány átka miatti álomban jár. Vagy a világ hirtelen megbolondult és különös dolgok történnek, ez sem lehetne azok után hogy egy démonnal találkozott. Talán az jelölte meg valahogy, és ezért kísértik ilyen különös események? Nem számít, a végén majd úgyis kiderül. Szólni még nem szól csak ismét körülnéz a helyiségben és a ládát megpillantva ő válaszol az idegen nő helyett Syma kérdésére.*
- Nézd meg magad, gondolom az az.
*Megnyílik végre kissé köpenye hogy jobbját felemelve a kandalló felé mutasson, abban is a ládára, ezzel felhívva rá a többiek figyelmét. Persze az is lehet hogy nem lesz igaza és valami más lesz benne, talán teljesen érdektelen holmi, de egy próbát megér. Ő maga viszont nem szívesen mozgolódna sokat, ki tudja milyen csapdák rejtőznek a viskóban, menjen csak érte a gnóm vagy a törp.*
*Kelletlenül lépked a társaság mellett és kényszerűen hallgatja a törpe hülyeségeit. Biztos a türelemre szeretné megtanítani a boszorkány ezzel az átkával, mert szíve szerint itt hagyná ezt az egészet a fenébe. Vagy behajítaná a törpét a vízbe. Vagy keresztülszúrná, és aztán behajítaná a törpét a vízbe. Vagy addig verné a fejét a ládákba amíg már felismerhetetlen, aztán keresztülszúrná, és behajítaná a törpét a vízbe. Ennek ellenére csak egy néma sóhaj hagyja el ajkait. A házba érve nem megy sokkal beljebb az ajtónál, csak annyira hogy ne zavarja az átjárást. Körbetekint, még mindig szebb mint az a kis szegénynegyedi elhagyatott lyuk ahova ő vette be magát. Az érkező italokkal nem foglalkozik, hiába iszik bele a nő, attól még lehet hogy mérgezett. Grubek kérdését is megint csak haszontalan szócséplésnek veszi, viszont amikor a gnóm egy érmét vesz elő, közelebb lép hogy jobban megnézhesse. Ez már nem lehet véletlen, ilyen dolgok pedig nem történnek csak úgy, bizonyítást nyert hát hogy most is még a Dwirinthalen boszorkány átka miatti álomban jár. Vagy a világ hirtelen megbolondult és különös dolgok történnek, ez sem lehetne azok után hogy egy démonnal találkozott. Talán az jelölte meg valahogy, és ezért kísértik ilyen különös események? Nem számít, a végén majd úgyis kiderül. Szólni még nem szól csak ismét körülnéz a helyiségben és a ládát megpillantva ő válaszol az idegen nő helyett Syma kérdésére.*
- Nézd meg magad, gondolom az az.
*Megnyílik végre kissé köpenye hogy jobbját felemelve a kandalló felé mutasson, abban is a ládára, ezzel felhívva rá a többiek figyelmét. Persze az is lehet hogy nem lesz igaza és valami más lesz benne, talán teljesen érdektelen holmi, de egy próbát megér. Ő maga viszont nem szívesen mozgolódna sokat, ki tudja milyen csapdák rejtőznek a viskóban, menjen csak érte a gnóm vagy a törp.*
2229. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-09-02 19:55:52
Üzenet elküldve: 2015-09-02 19:55:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A titokzatos növény//
*Az őr félrehajtott fejjel figyeli Aern, a Kopasz Kapitány ténykedését. Ahogy látja, hogy térdreborul, bár nem tudja, hogy mikor állt fel, valahol a szíve legmélyén megszánja a szerencsétlent. Elhúzza a száját, ám az egykori kapitány megint csak újabb produkciót mutat be. Tőrjét - vagy kardját? - felemelve a feje fölé maga mögé szúr. Ám a penge nem és nem akar a megfelelő irányba fordulni. A gravitáció folyamatosan lefelé húzza a föld felé, s nincs annyi ereje a férfinak, hogy ki tudja tartani. így ha a hátát nem is, de a ruháit felkaszabolja.
A kikötői városőr nagyot sóhajt. Mérlegeli az előtte álló heyzetet, de nem tehet sokat. Már nem. Talán ha Aern mindent elmondott volna máshogy alakulnak a dolgok. De így...
Kardját kivonja hüvelyéből. Az első mozdulattal a kardot csapja ki a férfi kezéből, a következőben pedig testébe mártja a pengét. Egy őr megtámadása halállal jár. Itt a központi épületükbe, ahol egymást érik az őrök, amúgy sem juthatott volna tovább. Megvárja, amíg a test elernyed. Megfigyeli a Kopasz Kapitány kardját: véres.
Egy hangos vezényszóra kinyílik az ajtó, s az ott álló őr hökkenve nézi a jelenetet. De nem szól semmit. Megfordulva rohan társaiért, hogy elcipeljék a testet, s elhamvasszák, nehogy járványt kezdjen el terjeszteni. Amint ez megtörténik az őr felkapja a képet az asztalról, s saját maga útjára megy.
így ért véget Dongnor Aern kapitány élete.*
*Az őr félrehajtott fejjel figyeli Aern, a Kopasz Kapitány ténykedését. Ahogy látja, hogy térdreborul, bár nem tudja, hogy mikor állt fel, valahol a szíve legmélyén megszánja a szerencsétlent. Elhúzza a száját, ám az egykori kapitány megint csak újabb produkciót mutat be. Tőrjét - vagy kardját? - felemelve a feje fölé maga mögé szúr. Ám a penge nem és nem akar a megfelelő irányba fordulni. A gravitáció folyamatosan lefelé húzza a föld felé, s nincs annyi ereje a férfinak, hogy ki tudja tartani. így ha a hátát nem is, de a ruháit felkaszabolja.
A kikötői városőr nagyot sóhajt. Mérlegeli az előtte álló heyzetet, de nem tehet sokat. Már nem. Talán ha Aern mindent elmondott volna máshogy alakulnak a dolgok. De így...
Kardját kivonja hüvelyéből. Az első mozdulattal a kardot csapja ki a férfi kezéből, a következőben pedig testébe mártja a pengét. Egy őr megtámadása halállal jár. Itt a központi épületükbe, ahol egymást érik az őrök, amúgy sem juthatott volna tovább. Megvárja, amíg a test elernyed. Megfigyeli a Kopasz Kapitány kardját: véres.
Egy hangos vezényszóra kinyílik az ajtó, s az ott álló őr hökkenve nézi a jelenetet. De nem szól semmit. Megfordulva rohan társaiért, hogy elcipeljék a testet, s elhamvasszák, nehogy járványt kezdjen el terjeszteni. Amint ez megtörténik az őr felkapja a képet az asztalról, s saját maga útjára megy.
így ért véget Dongnor Aern kapitány élete.*
2228. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-09-02 19:32:20
Üzenet elküldve: 2015-09-02 19:32:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Révészen kettesben//
*Eleinte még tudja cirógatni Leont, de úgy tűnik nem tetszik neki minden amit hall és vissza is fordul a nyuszi húsi sütögetéséhez.*
-De amíg te lenn szereled az arénát, addig én mit csinálhatnék? Ha lenn lennék akkor útban vagyok az a baj, ha meg fenn vagyok meg unalmasnak tartalak azt hiszed? Nem te vagy unalmas, hanem hogy nem tudok semmibe sem segíteni, mert rettenetesen fáj az oldalam! *Fakad ki Reydisből az igazság, hiszen nem a kalóz az unalmas, hanem saját magát érzi bénának a ahhoz, hogy segítsen bármiben is és így hasznát vehessék. Így 'betegen' csak az ágyon tud feküdni és bámészkodni. A félelf sose volt még ilyen helyzetben, mert jó volt az egészsége és semmije sem volt eltörve még, ami hosszú táv pihenésre késztette, örökmozgó volt világéletében, de ezt Leon nem tudhatja csak gondolhatja.*
-Már erősebb vagyok és nem olyan könnyű megtörni engem, mint Aldrus tette! *Erősködik a védelme mellett szomorúan és nem emeli meg a hangját, mert nem akarja magát a férfi felé helyezni a veszekedésben.*
-Ezzel tényleg nagy szabadságot adtál nekem... Hol az ígéreted, hogy nem vagyok a szolgád és szabadon közlekedhetek? *Kicsit elcsuklik a hangja közben.* ~Képes lenne elhagyni, ha elhagyom a hajót és nézelődni támad kedvem? Nem is vagyok szabad.~
-Nem is szeretsz... csak kihasználsz, mert jól nézek ki! *Mondja sírva és el fut az ágyba ügyesen kikerülve Leon kezét, ha utána nyúlna és bele veti magát az ágyba hassal magára húzva a takarót és fejét a párnába temetve sír.*
*Eleinte még tudja cirógatni Leont, de úgy tűnik nem tetszik neki minden amit hall és vissza is fordul a nyuszi húsi sütögetéséhez.*
-De amíg te lenn szereled az arénát, addig én mit csinálhatnék? Ha lenn lennék akkor útban vagyok az a baj, ha meg fenn vagyok meg unalmasnak tartalak azt hiszed? Nem te vagy unalmas, hanem hogy nem tudok semmibe sem segíteni, mert rettenetesen fáj az oldalam! *Fakad ki Reydisből az igazság, hiszen nem a kalóz az unalmas, hanem saját magát érzi bénának a ahhoz, hogy segítsen bármiben is és így hasznát vehessék. Így 'betegen' csak az ágyon tud feküdni és bámészkodni. A félelf sose volt még ilyen helyzetben, mert jó volt az egészsége és semmije sem volt eltörve még, ami hosszú táv pihenésre késztette, örökmozgó volt világéletében, de ezt Leon nem tudhatja csak gondolhatja.*
-Már erősebb vagyok és nem olyan könnyű megtörni engem, mint Aldrus tette! *Erősködik a védelme mellett szomorúan és nem emeli meg a hangját, mert nem akarja magát a férfi felé helyezni a veszekedésben.*
-Ezzel tényleg nagy szabadságot adtál nekem... Hol az ígéreted, hogy nem vagyok a szolgád és szabadon közlekedhetek? *Kicsit elcsuklik a hangja közben.* ~Képes lenne elhagyni, ha elhagyom a hajót és nézelődni támad kedvem? Nem is vagyok szabad.~
-Nem is szeretsz... csak kihasználsz, mert jól nézek ki! *Mondja sírva és el fut az ágyba ügyesen kikerülve Leon kezét, ha utána nyúlna és bele veti magát az ágyba hassal magára húzva a takarót és fejét a párnába temetve sír.*
2227. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-09-02 17:01:04
Üzenet elküldve: 2015-09-02 17:01:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Révészen kettesben//
*Leon nem haragszik szerelmére, csak egy kicsit neheztel a sok hiszti miatt. Megengedi szerelmének, hogy cirógassa őt. Ez kissé lazít merevségén, azonban nem enged abban, hogy elengedje, ezt már eldöntötte. Szerelme szavai viszont rosszul esnek neki. nem is kicsit, így hangulata azonnal megváltozik, és innentől kissé neheztel párjára.*
-Sajnálom, hogy unatkozol mellettem! *Mondja komoran. Ezzel vége részéről a próbálkozásnak, hogy kedvesen próbálja megtudni, hogy mi is a baj. Visszafordul ételéhez, és csak úgy másodlagos lesz mellette szerelme.* ~A göncök meg Arthenior legjobb szabóinak keze munkája.~ *A szájhúzást már nem látja, mert nem figyel oda tekintetével, csupán a hangsúlyt hallja.*
-Még, hogy tudsz magadra vigyázni? Ugyan már! *Gondol itt arra, hogy Aldren is, hogy kijátszotta a lányt, és mist még sérült is, tehát nem tudna vigyázni magára sajnos, akármennyire is azt hiszi. A ruhás hordó, amire gondol, pedig egy zárt szobában van, a kulcsok pedig Leonnál, így hát majd egy nagy csalódás éri majd a lányt, ha ezzel próbálkozik. A kalóznak támad egy elborult ötlete. Régebben fiánál is ezt mondta, akkor az nem ment el emiatt, de talán Reydissel más lesz a helyzet. Ő azonban kockáztat, lesz ami lesz alapon. Sokat veszíthet, de nincs mit tennie.*
-Egyezzünk meg abban, hogyha lelépsz a hajónkról az engedélyem nélkül, akkor onnantól fogva már csak az én hajóm lesz, te pedig nem jöhetsz vissza! Megmondtam, amit megmondtam, ne ellenkezz! ~Csak neked lesz jobb, ha nem tűnsz el butuska!~ *Ezzel el is készül étele, és ő pedig helyet foglal az asztalnál, ha követi szerelme, ha nem. Ezután szóba kerül a kis patkánylány is. Nem gondolta volna, hogy ennyire zavarja párját, hogy nem kapta meg.*
-Nem lehet minden úgy, ahogy szeretnéd! Most sokkal fontosabb, hogy meglegyen az az aréna, nem mehetünk el csak úgy lézengeni! *Ezzel el is kezd enni.*
*Leon nem haragszik szerelmére, csak egy kicsit neheztel a sok hiszti miatt. Megengedi szerelmének, hogy cirógassa őt. Ez kissé lazít merevségén, azonban nem enged abban, hogy elengedje, ezt már eldöntötte. Szerelme szavai viszont rosszul esnek neki. nem is kicsit, így hangulata azonnal megváltozik, és innentől kissé neheztel párjára.*
-Sajnálom, hogy unatkozol mellettem! *Mondja komoran. Ezzel vége részéről a próbálkozásnak, hogy kedvesen próbálja megtudni, hogy mi is a baj. Visszafordul ételéhez, és csak úgy másodlagos lesz mellette szerelme.* ~A göncök meg Arthenior legjobb szabóinak keze munkája.~ *A szájhúzást már nem látja, mert nem figyel oda tekintetével, csupán a hangsúlyt hallja.*
-Még, hogy tudsz magadra vigyázni? Ugyan már! *Gondol itt arra, hogy Aldren is, hogy kijátszotta a lányt, és mist még sérült is, tehát nem tudna vigyázni magára sajnos, akármennyire is azt hiszi. A ruhás hordó, amire gondol, pedig egy zárt szobában van, a kulcsok pedig Leonnál, így hát majd egy nagy csalódás éri majd a lányt, ha ezzel próbálkozik. A kalóznak támad egy elborult ötlete. Régebben fiánál is ezt mondta, akkor az nem ment el emiatt, de talán Reydissel más lesz a helyzet. Ő azonban kockáztat, lesz ami lesz alapon. Sokat veszíthet, de nincs mit tennie.*
-Egyezzünk meg abban, hogyha lelépsz a hajónkról az engedélyem nélkül, akkor onnantól fogva már csak az én hajóm lesz, te pedig nem jöhetsz vissza! Megmondtam, amit megmondtam, ne ellenkezz! ~Csak neked lesz jobb, ha nem tűnsz el butuska!~ *Ezzel el is készül étele, és ő pedig helyet foglal az asztalnál, ha követi szerelme, ha nem. Ezután szóba kerül a kis patkánylány is. Nem gondolta volna, hogy ennyire zavarja párját, hogy nem kapta meg.*
-Nem lehet minden úgy, ahogy szeretnéd! Most sokkal fontosabb, hogy meglegyen az az aréna, nem mehetünk el csak úgy lézengeni! *Ezzel el is kezd enni.*
2226. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-09-02 16:31:33
Üzenet elküldve: 2015-09-02 16:31:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Révészen kettesben//
*Megkapta a szappant és végzett is a dolgával, amikor odasétál és megöleli a szerelmét főzőcskézés közben. Leon az ölelést követően és kérdés hallatán megfordul és nem a szerető kedves arcát mutatja, hanem a nem ért semmit számon kérőset. Reydis nagy szemekkel néz aranyosan és úgy válaszol, meg próbál az ujjával cirógatni is, ha engedi neki a kalóz.*
-Csak körülnézni miket lehet feketén megvenni, meg addig is sétálok és nem itt unatkozom a hajón... meg van épp elég gönc, amit fel tudok venni és takarós darabok. *Majd jön az engedély megtagadása, hogy nem mehet sehová és ismét durcás lesz a lány, ami a szája húzásából és a hangsúlyából észrevehető.*
-De miért? Halálra fogom unni magam itt, nem fog senki elrabolni vagy megerőszakolni és tudok magamra vigyázni! *A vége felé már elég szenvedősre veszi a figurát, most látszik csak mennyire fiatal még a lány.* ~Kellett nekem engedélyt kérni... Majd ha nem figyel kilógok és körülnézek, úgy is tudom hol van az a hordó tele ruhákkal.~ *Szóba kerül a durca oka is, ami nem más, mint az új háziállat volt, sóhajt egyet és úgy válaszol kicsit csalódottan.*
-Csak azt hittem, ma megvesszük az én kis lány patkányom és vele elfoglalhatom magam. *Szipog egyet.* Már úgy beleéltem magam mikor beszéltünk róla. *Szemeit a földnek szegezi és fejével a kalózhoz bújik, már ha engedi.*
*Megkapta a szappant és végzett is a dolgával, amikor odasétál és megöleli a szerelmét főzőcskézés közben. Leon az ölelést követően és kérdés hallatán megfordul és nem a szerető kedves arcát mutatja, hanem a nem ért semmit számon kérőset. Reydis nagy szemekkel néz aranyosan és úgy válaszol, meg próbál az ujjával cirógatni is, ha engedi neki a kalóz.*
-Csak körülnézni miket lehet feketén megvenni, meg addig is sétálok és nem itt unatkozom a hajón... meg van épp elég gönc, amit fel tudok venni és takarós darabok. *Majd jön az engedély megtagadása, hogy nem mehet sehová és ismét durcás lesz a lány, ami a szája húzásából és a hangsúlyából észrevehető.*
-De miért? Halálra fogom unni magam itt, nem fog senki elrabolni vagy megerőszakolni és tudok magamra vigyázni! *A vége felé már elég szenvedősre veszi a figurát, most látszik csak mennyire fiatal még a lány.* ~Kellett nekem engedélyt kérni... Majd ha nem figyel kilógok és körülnézek, úgy is tudom hol van az a hordó tele ruhákkal.~ *Szóba kerül a durca oka is, ami nem más, mint az új háziállat volt, sóhajt egyet és úgy válaszol kicsit csalódottan.*
-Csak azt hittem, ma megvesszük az én kis lány patkányom és vele elfoglalhatom magam. *Szipog egyet.* Már úgy beleéltem magam mikor beszéltünk róla. *Szemeit a földnek szegezi és fejével a kalózhoz bújik, már ha engedi.*
2225. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-09-02 15:56:32
Üzenet elküldve: 2015-09-02 15:56:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Révészen kettesben//
*Az, hogy dünnyög, és Leon nem hallja, hogy miről van szó, csak még jobban zavarja. Hamarosan odajön hozzá szerelme, hogy elkérje a szappant. Miután tetőtől talpig bekeni az állatot, már nincs rá szüksége, így odaadja.*
-Parancsolj! *Ezzel visszatér az állatkához. Miközben készíti ételét, kedvese csak úgy, mintha villám csapott volna bele, megint kedvessé változik. Ezen már felszalad a kalóz szemöldöke, és megfordul, hogy szemben legyen a lánnyal. Abba is hagyja, amit eddig csinált, ne legyen ebből gond, hogy nem tudja teljes figyelmét Reydisre összpontosítani. Láthatja a lány, a kalóz arcán, hogy nem nagyon érti a helyzetet.*
-Mégis minek mennél ki, mit csinálnál ott, milyen ruhát szeretnél felvenni? *Sok kérdés, de mind szükséges. Most párja elvileg durcás, hát tartsa is magát ehhez, ne jöjjön most ide ölelkezni, meg kedvesen beszélni... A ruhája pedig Leon tudomása szerint éppen szárad, így abban nem mehet. A legfontosabb kérdés azonban, hogy minek?*
-Dehogy engedlek egyébként el! Még a végén elrabol valaki, vagy megerőszakol, vagy ilyesmi! Ha nem vagy mellettem, akkor bármi veszély érhet. *Igazából akkor is, ha mellette van, hiszen valaha hírhedt kalóz volt, nem tudja, hogy van-e éppen valaki a nyomában. Benne a féltés, féltékenység is abban, hogy nem szeretné szem elől veszíteni a lányt.*
-Meg az előbb is, mi volt ez a durca, amit levágtál? Most ilyen napot tartunk, hogy mindenért megharagszol? *Kérdezi vigyorogva. Talán kicsit túl sok éle volt mondatainak, de most már mindegy, kimondta őket, és várja a válaszokat.*
*Az, hogy dünnyög, és Leon nem hallja, hogy miről van szó, csak még jobban zavarja. Hamarosan odajön hozzá szerelme, hogy elkérje a szappant. Miután tetőtől talpig bekeni az állatot, már nincs rá szüksége, így odaadja.*
-Parancsolj! *Ezzel visszatér az állatkához. Miközben készíti ételét, kedvese csak úgy, mintha villám csapott volna bele, megint kedvessé változik. Ezen már felszalad a kalóz szemöldöke, és megfordul, hogy szemben legyen a lánnyal. Abba is hagyja, amit eddig csinált, ne legyen ebből gond, hogy nem tudja teljes figyelmét Reydisre összpontosítani. Láthatja a lány, a kalóz arcán, hogy nem nagyon érti a helyzetet.*
-Mégis minek mennél ki, mit csinálnál ott, milyen ruhát szeretnél felvenni? *Sok kérdés, de mind szükséges. Most párja elvileg durcás, hát tartsa is magát ehhez, ne jöjjön most ide ölelkezni, meg kedvesen beszélni... A ruhája pedig Leon tudomása szerint éppen szárad, így abban nem mehet. A legfontosabb kérdés azonban, hogy minek?*
-Dehogy engedlek egyébként el! Még a végén elrabol valaki, vagy megerőszakol, vagy ilyesmi! Ha nem vagy mellettem, akkor bármi veszély érhet. *Igazából akkor is, ha mellette van, hiszen valaha hírhedt kalóz volt, nem tudja, hogy van-e éppen valaki a nyomában. Benne a féltés, féltékenység is abban, hogy nem szeretné szem elől veszíteni a lányt.*
-Meg az előbb is, mi volt ez a durca, amit levágtál? Most ilyen napot tartunk, hogy mindenért megharagszol? *Kérdezi vigyorogva. Talán kicsit túl sok éle volt mondatainak, de most már mindegy, kimondta őket, és várja a válaszokat.*
2224. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-09-02 15:37:15
Üzenet elküldve: 2015-09-02 15:37:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Révészen kettesben//
*Miközben ki megy vizet forralni a mosáshoz, hallja Leont, amint Patkánynak róla beszél, hogy megint haragszik valamiért, amire csak hümmög magában és dünnyög, ami hallható, de nem érthető.
Hamar rá kell jönnie, hogy nem fog találni sehol sem szappant, így Leon mögé lépked és mikor már nincs szüksége a szappanra láthatóan akkor szól csak hozzá.*
-Elkérhetem a szappant? Jó lenne túl lenni a mosáson, mert még meg is kell száradnia a ruhámnak. ~Jó lenne kilógni miközben dolgozik venni magamnak pár dolgot, de talán egy kérdést meg ér, hogy el enged e.~
*Reydis amint meg kapja a szappant neki is áll kimosni a ruhákat és kiteregetni. Mire végez a haja is száraz lesz körülbelül és kezével kezdi el fésülgetni a kiengedett haját. Leon úgy néz ki megéhezett, mert a konyhába megy kaját készíteni magának. A lány mögé lép és hátulról megöleli, úgy nem zavarja úgy sem a dolgában.*
-Szerelmem. *Kezdi tenyérbemászóan kedves hangon.* Amíg te lenn dolgozol és én nem tudok neked segíteni, addig én kimehetek a kikötőbe kicsit? *Teszi fel a kérdést, mert nem szeretne itt unatkozni a hajón, amit már kitakarítottak és nem tudja mit csinálhatna rajta.*
*Miközben ki megy vizet forralni a mosáshoz, hallja Leont, amint Patkánynak róla beszél, hogy megint haragszik valamiért, amire csak hümmög magában és dünnyög, ami hallható, de nem érthető.
Hamar rá kell jönnie, hogy nem fog találni sehol sem szappant, így Leon mögé lépked és mikor már nincs szüksége a szappanra láthatóan akkor szól csak hozzá.*
-Elkérhetem a szappant? Jó lenne túl lenni a mosáson, mert még meg is kell száradnia a ruhámnak. ~Jó lenne kilógni miközben dolgozik venni magamnak pár dolgot, de talán egy kérdést meg ér, hogy el enged e.~
*Reydis amint meg kapja a szappant neki is áll kimosni a ruhákat és kiteregetni. Mire végez a haja is száraz lesz körülbelül és kezével kezdi el fésülgetni a kiengedett haját. Leon úgy néz ki megéhezett, mert a konyhába megy kaját készíteni magának. A lány mögé lép és hátulról megöleli, úgy nem zavarja úgy sem a dolgában.*
-Szerelmem. *Kezdi tenyérbemászóan kedves hangon.* Amíg te lenn dolgozol és én nem tudok neked segíteni, addig én kimehetek a kikötőbe kicsit? *Teszi fel a kérdést, mert nem szeretne itt unatkozni a hajón, amit már kitakarítottak és nem tudja mit csinálhatna rajta.*
2223. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-09-02 15:13:41
Üzenet elküldve: 2015-09-02 15:13:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Révészen kettesben//
*Leon rögtön észreveszi, hogy valami baj van, azonban megint csak nem tudja, hogy mit rontott el. Kezd már elege lenni párja durcáiból is. Élettelen választ kap, miszerint idehozz neki Patkányt. Hiába néz utána, semmi játék, hogy egy kis örömöt okozzon a kalóznak.* ~Már megint mi van? A macska rúgja meg!~ *Ettől függetlenül ő azért mégis bámulja tátott szájjal kedvesét, ahogy az meztelenül téblábol, mert azért nagyon szép látvány, azt meg kell hagyni... Miközben még a lány kimegy, hallhatja, hogy Leon a kis jószághoz beszél.*
-Anyuci már megint megharagudott valamiért! De, ha tudnám, hogy mi rosszat csináltam! *Azonban a panaszkodás nem segít semmin, ő pedig eldönti, hogy ezúttal nem fog bocsánatért esedezni, amíg ki nem böki a lány magától, hogy mi bántja a kis lelkét. Reydis nem fog szappant találni, mert a hajó javarészt üres volt, mikor megvette, ilyenekkel pedig azóta nem szerelte fel. Csupán az a pár dolog van, amit ő elhozott és szappan csupán egy darab, azzal pedig Patkányt csutakolja éppen. Ha odajön, hogy kérjen, akkor természetesen meg fogja kapni, de addig kutakodhat, ameddig csak lemegy a nap... A rágcsáló tényleg gyorsan elkészül és amint kiveszi a vízből gazdája, máris első dolga, hogy a földön hemperegve próbáljon meg megszabadulni a szappan és a tisztaság illatától, mert nem nagyon fekszik az ő orrának ez. De mivel viszonylag kevés karmolással, és most hihetetlen módon harapás nélkül vette az akadályokat a fürdővízzel, Leon jutalmul egy darab húst ad neki, még a nyusziból. Ha Rey még nem végzett volna a mosással, vagy azóta is a szappant keresi, akkor a kalóz elkezd magának ételt készíteni és a húst elpusztítja. Nagyon kevés maradt már, de talán arra, hogy hirtelen jött éhségét csillapítsa, jó lesz.*
*Leon rögtön észreveszi, hogy valami baj van, azonban megint csak nem tudja, hogy mit rontott el. Kezd már elege lenni párja durcáiból is. Élettelen választ kap, miszerint idehozz neki Patkányt. Hiába néz utána, semmi játék, hogy egy kis örömöt okozzon a kalóznak.* ~Már megint mi van? A macska rúgja meg!~ *Ettől függetlenül ő azért mégis bámulja tátott szájjal kedvesét, ahogy az meztelenül téblábol, mert azért nagyon szép látvány, azt meg kell hagyni... Miközben még a lány kimegy, hallhatja, hogy Leon a kis jószághoz beszél.*
-Anyuci már megint megharagudott valamiért! De, ha tudnám, hogy mi rosszat csináltam! *Azonban a panaszkodás nem segít semmin, ő pedig eldönti, hogy ezúttal nem fog bocsánatért esedezni, amíg ki nem böki a lány magától, hogy mi bántja a kis lelkét. Reydis nem fog szappant találni, mert a hajó javarészt üres volt, mikor megvette, ilyenekkel pedig azóta nem szerelte fel. Csupán az a pár dolog van, amit ő elhozott és szappan csupán egy darab, azzal pedig Patkányt csutakolja éppen. Ha odajön, hogy kérjen, akkor természetesen meg fogja kapni, de addig kutakodhat, ameddig csak lemegy a nap... A rágcsáló tényleg gyorsan elkészül és amint kiveszi a vízből gazdája, máris első dolga, hogy a földön hemperegve próbáljon meg megszabadulni a szappan és a tisztaság illatától, mert nem nagyon fekszik az ő orrának ez. De mivel viszonylag kevés karmolással, és most hihetetlen módon harapás nélkül vette az akadályokat a fürdővízzel, Leon jutalmul egy darab húst ad neki, még a nyusziból. Ha Rey még nem végzett volna a mosással, vagy azóta is a szappant keresi, akkor a kalóz elkezd magának ételt készíteni és a húst elpusztítja. Nagyon kevés maradt már, de talán arra, hogy hirtelen jött éhségét csillapítsa, jó lesz.*
2222. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-09-02 13:05:09
Üzenet elküldve: 2015-09-02 13:05:09
ÚJ
![>Dongnor Aern [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9890_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A titokzatos növény//
*Az őrnek sikerült megsértenie a kapitányt. Átlátszónak nevezte. A legtöbben akik így mertek tenni már rég halottak. Aern kapitány a Kopasz Patkány, az őrült átlátszó lenne? Ennél csak akkor mondhatott volna rosszabbat az őr ha átlagosnak hívja. A felszólítást Aern megértette és mérlegelte. Térdre borult és a fejét lehajtotta. Majd hirtelen a feje fölött maga mögé szúrt.*
-Egyszer már meghaltam te mocsok.
*Igaz, hogy leszúrták és a vízbe lökték ahol elvesztette az eszméletét, de meg talán nem halt meg. Ez viszont hozzátartozik a legendához. Ami bármikor félbeszakadhat és nagy valószínűséggel talán pont ma lesz az-az alkalom.*
*Az őrnek sikerült megsértenie a kapitányt. Átlátszónak nevezte. A legtöbben akik így mertek tenni már rég halottak. Aern kapitány a Kopasz Patkány, az őrült átlátszó lenne? Ennél csak akkor mondhatott volna rosszabbat az őr ha átlagosnak hívja. A felszólítást Aern megértette és mérlegelte. Térdre borult és a fejét lehajtotta. Majd hirtelen a feje fölött maga mögé szúrt.*
-Egyszer már meghaltam te mocsok.
*Igaz, hogy leszúrták és a vízbe lökték ahol elvesztette az eszméletét, de meg talán nem halt meg. Ez viszont hozzátartozik a legendához. Ami bármikor félbeszakadhat és nagy valószínűséggel talán pont ma lesz az-az alkalom.*
2221. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-09-02 11:02:15
Üzenet elküldve: 2015-09-02 11:02:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A titokzatos növény//
*Figyeli az őr a mozdulatait. Halvány félmosoly jelenik meg a próbálkozásra, majd elneveti magát. A széket csak elrúgja útjából, karját kardjának markolatára helyezi.*
- Ne legyen ennyire átlátszó.
*Mondja vészjóslóan. Egy újabb kopogtatás hallatszik az ajtón, de az őr továbbra sem válaszol.*
- Nincs hova menekülnie. Ha most még elmondja az igazat, életben maradhat. Ha újra nekem támad, akkor halál vár önre.
*Adja meg az ultimátumot kemény hangján az őr. Minden apró mozdulatra felfigyel, szinte semmi sem kerülheti el a figyelmét. Erre képezték ki, ezt gyakorolják nap mint nap.*
*Figyeli az őr a mozdulatait. Halvány félmosoly jelenik meg a próbálkozásra, majd elneveti magát. A széket csak elrúgja útjából, karját kardjának markolatára helyezi.*
- Ne legyen ennyire átlátszó.
*Mondja vészjóslóan. Egy újabb kopogtatás hallatszik az ajtón, de az őr továbbra sem válaszol.*
- Nincs hova menekülnie. Ha most még elmondja az igazat, életben maradhat. Ha újra nekem támad, akkor halál vár önre.
*Adja meg az ultimátumot kemény hangján az őr. Minden apró mozdulatra felfigyel, szinte semmi sem kerülheti el a figyelmét. Erre képezték ki, ezt gyakorolják nap mint nap.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275