Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
2020. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-07 18:24:12
Üzenet elküldve: 2015-08-07 18:24:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* A plafont bámulva fekszik az ágyon, Hószín haja szétterül a párnán, s kezén melyet feje alá tett. Ajaki hangtalanul formálják a szavakat, miközben ujjai a hasán pihenő vaskos könyv gerincén futkároznak. A picike ablakon csak egy halvány fénysugárban szűrődik be a kinti napfény, mely ahogy közeledik delelőjéhez, úgy kszik fel az ágyon lassan elérve mezítelen lábát. A hamuszín ajkak egyszer csak megállnak, összeráncolja homlokát, még állkapcsát is oldalra löki. *
- Ööö…azt mondja, hogy a hatodik pont…az az…
* motyogja már hangosabban, hisz úgy se hallja senki. Hiába töri csinos kis kobakját, és olvassa, már ki tudja hanyadszorra, egyszerűen nem jutnak eszébe azok a fránya szavak. Dühösen emeli fel a hasán pihenő sárga lapú könyvet, hogy újra elolvassa azt a bizonyos pontot. *
- … a fene esne beléd!
* Csattan fel, mikor az egyértelmű választ elolvassa. Dühösen csapja össze a könyvet, hogy aztán az ágy mellett lévő kis szekrényre hajítsa.
Már jó pár hete, de talán van egy hónapja is, hogy elindult otthonról. A meleg, száraz Wegtorenből. Inkább mellőle, - egy hűvös kis barlangi lakból-, de ez mellékes. Eljött hazulról a család akaratából, s persze a sajátjából, hogy Arheniorba menjen tanulni, na meg persze rokonokat látogatni. Igaz, unokahúgát, már rég nem látta, s feltehetően mindketten sokat változtak azóta. Levelet nem küldtek, afféle meglepetésként érkezik. Félre értés ne essék, nem csak csupa szívjóságból. Nem erről szó sincs. Nem csak azért nem küldtek értesítés jöveteléről, hogy kedves rokonát megkíméljék attól, hogy kisebb esküvőt rittyentsen össze, fogadására. Noha, Seirye-t zavarta volna a legkevésbé. Szereti a nagy felhajtásokat. A legfőbb oka annak, hogy érkezése titokban történik, hogy legyen miről a későbbiekben pletykálni az otthon maradt rokonoknak. Hisz, milyen család lenne az, ahol nem beszélik ki a másik vagyonát, szerelmei életét, csúfos bukását vagy éppen fényes dicsőségét. Ha, számítanának rá, minden apró kis bűnjelet eltakarítanának, hogy még véletlenül se szivárogjon ki semmi. Ezt pedig ugye nem lehet hagyni.
Mindenesetre a több hetes ringatózás, már túlságosan az idegeire ment, annak ellenére, hogy milyen nagy lelkesedéssel indult útnak. Viszont azóta, más társasága se volt, mint az a néhány zsoldos, akit a család szerzet, hogy biztonságba felpakolják a hajóra, őt és azt a fél raktérnyi holmit, amit magával hozott. Ám, utána se vált túl rózsássá a helyzet. Néha ugyan felment napközben is a fedélzetre, de olyankor is inkább árnyékba húzódott, s ritkán elegyedett szóba a fentiekkel. Éjszaka meg már mindenki nyugovóra tért a hajó legénységén kívül. És be kell vallani, ők sem tartoznak, a kifinomul társaság közé. Minap igaz, erőt véve magán csak beszállt kártyázni, s a rumos üveget emelgetni. Annak se lett jó vége. Azóta az egyikük, a hajó aljában, pihen abban a ketrecben, melyet az engedetleneknek tartanak fent. De, végre ma kikötnek és szárazföldet érezhet a talpa alatt.
Odafentről, hangos s siető léptek döndülése hallatszik, - igen a másik dolog, amiért már legszívesebben leugrott volna a fedélzetről, az állandó járkálás, ami miatt azt sem tudta sokszor, hogy, mit is olvas- s kiabálás, a kapitány öblös hangja, amint parancsokat osztogat, s a matrózok óbégatása, ahogy egymásnak adják tovább. Csak a plafonra emeli tekintetét, hálát rebegve a tengeri manóknak, az összes tengeri herkentyűknek, bárminek, amiben csak hisznek, hogy reményei szerint pár napig ne kell ezt elviselnie. Halk kopogás riasztja fel imájából.*
- Ki vagy?
* Szól ki, simogató hangján, mert tud á ő ilyen is lenni. A kérdés felesleges, s költői is, hisz pontosan tudja ki áll az ajtó túloldalán. S az is tudja, hogy feleletet nem várnak, így csak mozdul a kilincs, hogy résnyire kinyílva, egy törpe nézzen be rajta. A hajó szakácsa, fura mód, mióta fellépet a hajóra, a kis szőrmók árgus szemekkel követi minden lépését. Maga szolgálja fel ételét, s maga hozza a híreket, úgy int most. *
- Hamarosan kikötünk, kisasszony.
* Lép beljebb ujjait tördelve, hogy szemlesütve közölje, azt amit a nőstény már eddig is tudott. Levendulakék szemit végig futtatja a vörös törpén, - akit mellesleg, azóta se tudja, hogy hívnak-, hogy halványan elmosolyodjon. *
- Nah, gyere ide!
* Tesz, egy lendületes mozdulatot, hogy magához intse a törpét. állítólag volt neki, egy mélységi szeretője, s ezért olyan boldog mikor meglátja. Ezt is csak úgy a matrózok rebesgették, mikor fel-felment a fedélzetre. Mese habbal gondolta akkor s gondolja most is. A kezét tördelő törpe látványán mulattatja, de visszafojtja nevetését, s merőn bámulja azokat a barna szemeket. Közelebb hajolva hozzá lágy csókot hint annak szájára, melyre az fülig elvörösödik. *
- Köszönöm kedvességed, mellyel az úton, során irányomban voltál.
* Mosolyodik el az uraságra, mélyen remélve, hogy nem fog örömében a padlóra vizelni. Bősz bólogatás mellett, zavartan hátrál ki az ajtón, hogy azt ügyes fiú módjára csukja is be.
Mikor felér, a fedélzetre már látja a partot, a hozzátartozó ringó hajókkal és a lapos tetejű raktár épületekkel, nah és a Rumossal. Apró még mindegyik, mint a hangya, s a köztük járkálókat még nem is lehet látni. Szívét jó érzés járja át, egyetlen egy dolog miatt bosszankodik, hogy nem napnyugta környékén érkeztek, mikor már kissé enyhül a forróság. A nap ereje teljében virít az égbolton, hogy kínozza sugaraival. Átkozza magát, amiért nem almi könnyedebb ruhába bújt, melyen keresztül érezhetné azt a hűs szellőt, mely néha belekap hajába, hogy könnyed táncot járjon vele. Ahelyett inkább húzott magára egy hosszú szárú csizmát, fekete szemérmetlenül szűk nadrágot. Galambszürke kabátot, derékban kissé bevéve, melyen aranyszínű gombok sorakoznak, az alsó kettőt oldatlanul hagyta, hogy szárnyai a combját verdessék. Alóla sűrű hullámokban bukik elő a hófehér ing, melynek a rengeteg fodor mellett egyetlen dísze a nyakánál lévő obszidián színű arany bross. Oldalára díszes tőrét, csatolta. - Meghagyva azt a tévhitet, melyben oly sok felszíni ringatja magát. Mi szerint minden mindegyikük kegyetlen gyilkos és szó nélkül vágna át minden torkot. Jobb néha erre rájátszani, főleg, ha kíséret nélkül utazik. - Ennél talán csak akkor kínozná jobban, ha még egy prémes felöltőt is terített volna magára. De, most már nincs ideje, hogy átöltözzön, így marad, ahogy van. S így talán kevésbé adja azt a látszatot, hogy védtelen. A magabiztosság, a felsőbbrendűség látszata, azért elég sok mindenkit megrémiszt.
A hajóhíd döndülve érkezik földet. Panaszosan sír a termetes kapitány alatt, amint az parancsokat kiabálva indul meg rajta. Másodikként indul meg a leeresztett hídon, halk kopogás kíséri minden léptét, egy intéssel búcsúzik a szakállas tiszttől. Még a hajón megbeszélte vele, hogy csomagjait, az első Artheniorba induló hajóra fogják átpakolni. A felvilágosultabbak közé tartozott, aki a csengő aranyakért cserébe félre tudta ellenszenvét tenni fajtája iránt. Komótos léptekkel indult meg a fogadó felé. Bár szíve szerint rohanvást ment volna, torka már szinte porzik a szárazságtól, s arcát, szemeit még mindig bántják a nap, vakító sugarai. De, ő egy Dwirinthalen, - noha ez nincs a homlokára írva, jószerivel csak jó maga tudja. – aki nem engedheti meg magának, hogy futva lássák. Így dacolva a napfénnyel s a torkát mardosó szomjúsággal, magára erőltetett higgadtsággal folytatja útját a Rumos felé. *
- Ööö…azt mondja, hogy a hatodik pont…az az…
* motyogja már hangosabban, hisz úgy se hallja senki. Hiába töri csinos kis kobakját, és olvassa, már ki tudja hanyadszorra, egyszerűen nem jutnak eszébe azok a fránya szavak. Dühösen emeli fel a hasán pihenő sárga lapú könyvet, hogy újra elolvassa azt a bizonyos pontot. *
- … a fene esne beléd!
* Csattan fel, mikor az egyértelmű választ elolvassa. Dühösen csapja össze a könyvet, hogy aztán az ágy mellett lévő kis szekrényre hajítsa.
Már jó pár hete, de talán van egy hónapja is, hogy elindult otthonról. A meleg, száraz Wegtorenből. Inkább mellőle, - egy hűvös kis barlangi lakból-, de ez mellékes. Eljött hazulról a család akaratából, s persze a sajátjából, hogy Arheniorba menjen tanulni, na meg persze rokonokat látogatni. Igaz, unokahúgát, már rég nem látta, s feltehetően mindketten sokat változtak azóta. Levelet nem küldtek, afféle meglepetésként érkezik. Félre értés ne essék, nem csak csupa szívjóságból. Nem erről szó sincs. Nem csak azért nem küldtek értesítés jöveteléről, hogy kedves rokonát megkíméljék attól, hogy kisebb esküvőt rittyentsen össze, fogadására. Noha, Seirye-t zavarta volna a legkevésbé. Szereti a nagy felhajtásokat. A legfőbb oka annak, hogy érkezése titokban történik, hogy legyen miről a későbbiekben pletykálni az otthon maradt rokonoknak. Hisz, milyen család lenne az, ahol nem beszélik ki a másik vagyonát, szerelmei életét, csúfos bukását vagy éppen fényes dicsőségét. Ha, számítanának rá, minden apró kis bűnjelet eltakarítanának, hogy még véletlenül se szivárogjon ki semmi. Ezt pedig ugye nem lehet hagyni.
Mindenesetre a több hetes ringatózás, már túlságosan az idegeire ment, annak ellenére, hogy milyen nagy lelkesedéssel indult útnak. Viszont azóta, más társasága se volt, mint az a néhány zsoldos, akit a család szerzet, hogy biztonságba felpakolják a hajóra, őt és azt a fél raktérnyi holmit, amit magával hozott. Ám, utána se vált túl rózsássá a helyzet. Néha ugyan felment napközben is a fedélzetre, de olyankor is inkább árnyékba húzódott, s ritkán elegyedett szóba a fentiekkel. Éjszaka meg már mindenki nyugovóra tért a hajó legénységén kívül. És be kell vallani, ők sem tartoznak, a kifinomul társaság közé. Minap igaz, erőt véve magán csak beszállt kártyázni, s a rumos üveget emelgetni. Annak se lett jó vége. Azóta az egyikük, a hajó aljában, pihen abban a ketrecben, melyet az engedetleneknek tartanak fent. De, végre ma kikötnek és szárazföldet érezhet a talpa alatt.
Odafentről, hangos s siető léptek döndülése hallatszik, - igen a másik dolog, amiért már legszívesebben leugrott volna a fedélzetről, az állandó járkálás, ami miatt azt sem tudta sokszor, hogy, mit is olvas- s kiabálás, a kapitány öblös hangja, amint parancsokat osztogat, s a matrózok óbégatása, ahogy egymásnak adják tovább. Csak a plafonra emeli tekintetét, hálát rebegve a tengeri manóknak, az összes tengeri herkentyűknek, bárminek, amiben csak hisznek, hogy reményei szerint pár napig ne kell ezt elviselnie. Halk kopogás riasztja fel imájából.*
- Ki vagy?
* Szól ki, simogató hangján, mert tud á ő ilyen is lenni. A kérdés felesleges, s költői is, hisz pontosan tudja ki áll az ajtó túloldalán. S az is tudja, hogy feleletet nem várnak, így csak mozdul a kilincs, hogy résnyire kinyílva, egy törpe nézzen be rajta. A hajó szakácsa, fura mód, mióta fellépet a hajóra, a kis szőrmók árgus szemekkel követi minden lépését. Maga szolgálja fel ételét, s maga hozza a híreket, úgy int most. *
- Hamarosan kikötünk, kisasszony.
* Lép beljebb ujjait tördelve, hogy szemlesütve közölje, azt amit a nőstény már eddig is tudott. Levendulakék szemit végig futtatja a vörös törpén, - akit mellesleg, azóta se tudja, hogy hívnak-, hogy halványan elmosolyodjon. *
- Nah, gyere ide!
* Tesz, egy lendületes mozdulatot, hogy magához intse a törpét. állítólag volt neki, egy mélységi szeretője, s ezért olyan boldog mikor meglátja. Ezt is csak úgy a matrózok rebesgették, mikor fel-felment a fedélzetre. Mese habbal gondolta akkor s gondolja most is. A kezét tördelő törpe látványán mulattatja, de visszafojtja nevetését, s merőn bámulja azokat a barna szemeket. Közelebb hajolva hozzá lágy csókot hint annak szájára, melyre az fülig elvörösödik. *
- Köszönöm kedvességed, mellyel az úton, során irányomban voltál.
* Mosolyodik el az uraságra, mélyen remélve, hogy nem fog örömében a padlóra vizelni. Bősz bólogatás mellett, zavartan hátrál ki az ajtón, hogy azt ügyes fiú módjára csukja is be.
Mikor felér, a fedélzetre már látja a partot, a hozzátartozó ringó hajókkal és a lapos tetejű raktár épületekkel, nah és a Rumossal. Apró még mindegyik, mint a hangya, s a köztük járkálókat még nem is lehet látni. Szívét jó érzés járja át, egyetlen egy dolog miatt bosszankodik, hogy nem napnyugta környékén érkeztek, mikor már kissé enyhül a forróság. A nap ereje teljében virít az égbolton, hogy kínozza sugaraival. Átkozza magát, amiért nem almi könnyedebb ruhába bújt, melyen keresztül érezhetné azt a hűs szellőt, mely néha belekap hajába, hogy könnyed táncot járjon vele. Ahelyett inkább húzott magára egy hosszú szárú csizmát, fekete szemérmetlenül szűk nadrágot. Galambszürke kabátot, derékban kissé bevéve, melyen aranyszínű gombok sorakoznak, az alsó kettőt oldatlanul hagyta, hogy szárnyai a combját verdessék. Alóla sűrű hullámokban bukik elő a hófehér ing, melynek a rengeteg fodor mellett egyetlen dísze a nyakánál lévő obszidián színű arany bross. Oldalára díszes tőrét, csatolta. - Meghagyva azt a tévhitet, melyben oly sok felszíni ringatja magát. Mi szerint minden mindegyikük kegyetlen gyilkos és szó nélkül vágna át minden torkot. Jobb néha erre rájátszani, főleg, ha kíséret nélkül utazik. - Ennél talán csak akkor kínozná jobban, ha még egy prémes felöltőt is terített volna magára. De, most már nincs ideje, hogy átöltözzön, így marad, ahogy van. S így talán kevésbé adja azt a látszatot, hogy védtelen. A magabiztosság, a felsőbbrendűség látszata, azért elég sok mindenkit megrémiszt.
A hajóhíd döndülve érkezik földet. Panaszosan sír a termetes kapitány alatt, amint az parancsokat kiabálva indul meg rajta. Másodikként indul meg a leeresztett hídon, halk kopogás kíséri minden léptét, egy intéssel búcsúzik a szakállas tiszttől. Még a hajón megbeszélte vele, hogy csomagjait, az első Artheniorba induló hajóra fogják átpakolni. A felvilágosultabbak közé tartozott, aki a csengő aranyakért cserébe félre tudta ellenszenvét tenni fajtája iránt. Komótos léptekkel indult meg a fogadó felé. Bár szíve szerint rohanvást ment volna, torka már szinte porzik a szárazságtól, s arcát, szemeit még mindig bántják a nap, vakító sugarai. De, ő egy Dwirinthalen, - noha ez nincs a homlokára írva, jószerivel csak jó maga tudja. – aki nem engedheti meg magának, hogy futva lássák. Így dacolva a napfénnyel s a torkát mardosó szomjúsággal, magára erőltetett higgadtsággal folytatja útját a Rumos felé. *
2019. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-05 15:24:18
Üzenet elküldve: 2015-08-05 15:24:18
ÚJ
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Leon//
-Hát talán a zsonglőrködés még menne így sérülten is, ha ilyen utcai parádézásra gondolsz. *Javasolja, mert ezek szerint nem rendes munkával keresett pénz érdekli most Leont, könnyű pénzt meg ilyenekkel lehet csak szerezni, amit legutóbb mondott.*
-Elmondhatod mi Nadae ötlete? *Kérdi a férfira nézve kíváncsian, mert lehet nem tartozik rá, de egy ártatlan kérdésért csak nem szedik le a fejét még.*
-Biztos nem gond, hogy vissza kell mennünk körülnézni? Biztos vagyok benne, hogy a szirteknél hagytuk el aközben, mert előtte még megvolt. *Csak néz pár pillanatig szemeivel, majd a felé nyúló kezet megfogja és fel is pattan az ágyról kedvese elé.*
-Köszönöm! *Lábujjhegyre emelkedik és megcsókolja szerelmét, reméli nem húzódik el.*
-Szia Patkány! *Fejével odabújik az állathoz miközben üdvözli a vállán és Leont követve vagy ha az ragaszkodik hozzá, akkor előtte haladva indul meg lefelé a hajóról, de nem mer a kikötőbe egyedül megindulni ott már szorosan belekarol szerelmébe ismét.*
-Hát talán a zsonglőrködés még menne így sérülten is, ha ilyen utcai parádézásra gondolsz. *Javasolja, mert ezek szerint nem rendes munkával keresett pénz érdekli most Leont, könnyű pénzt meg ilyenekkel lehet csak szerezni, amit legutóbb mondott.*
-Elmondhatod mi Nadae ötlete? *Kérdi a férfira nézve kíváncsian, mert lehet nem tartozik rá, de egy ártatlan kérdésért csak nem szedik le a fejét még.*
-Biztos nem gond, hogy vissza kell mennünk körülnézni? Biztos vagyok benne, hogy a szirteknél hagytuk el aközben, mert előtte még megvolt. *Csak néz pár pillanatig szemeivel, majd a felé nyúló kezet megfogja és fel is pattan az ágyról kedvese elé.*
-Köszönöm! *Lábujjhegyre emelkedik és megcsókolja szerelmét, reméli nem húzódik el.*
-Szia Patkány! *Fejével odabújik az állathoz miközben üdvözli a vállán és Leont követve vagy ha az ragaszkodik hozzá, akkor előtte haladva indul meg lefelé a hajóról, de nem mer a kikötőbe egyedül megindulni ott már szorosan belekarol szerelmébe ismét.*
2018. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-05 14:38:15
Üzenet elküldve: 2015-08-05 14:38:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Reydis//
*A lány szépen válaszolgat, de Leon egyáltalán nem ilyesmire gondolt. Ő valami olyasmire. hogy fúj egy kis tüzet. vagy bűvészkedik, és az emberek dobálják a pénzt. Azonban ezek így nem túl hasznos dolgok, mert se kocsma, se fürdő, se semmi ilyesmi.*
-Ezek nem jók! *Mondja kissé csalódottan, de annyira nem foglalkoztatja a dolog. Sokkal inkább Reydis bámulása köti le figyelmét, ahogy mászkál az ágyon, meg ilyesmi.*
-Na mindegy, akkor maximum nem költünk olyan sokat. Aztán majd Nadae ötlete hozza a pénzt. Remélem... *Ekkor már ki is derül, hogy mit keresett szerelme olyan buzgóan.* ~Egy amulett? Lett volna rajta?~ *Gondolkodik el, de sehogy nem emlékszik ilyesmire.* ~Hmm, valószínűleg nem azt néztem rajta!~ *Kuncog egy kicsit magában, hiszen tényleg nem azt nézte eddig sem... Azonban elgondolkodik rajta, mivel is segíthetne a szemmel láthatóan csalódott lánynak. Nem ajánl fel neki másikat, pedig biztos találna felesége elhozott dolgai között. Az az ötlete támad, hogy keressék meg.* ~Vagy a Rumosban a szobában van, vagy a szirteknél. Jobb ötletem nincs.~
-Szerintem menjünk és nézzük meg, hol hagytuk el! Van egy olyan érzésem, hogy mikor hemperegtünk a földön, akkor eshetett le. talán, még ott van! *Ezzel fel is áll a földről, hogy mutassa, készen áll az indulásra.*
-Jobb, ha sietünk, mielőtt valaki más találja meg előttünk! *Ezzel nyújtja is kezét szerelmének, hogy kézen fogva mehessenek.*
-Add a kezed! *Ha ezzel megvannak, akkor hívja Patkányt is, aki ezúttal Reydis vállára telepedik le. Ha úgy döntenek, hogy elindulnak, akkor Leon bezárja a hajó szobáinak ajtajait. Noha, Nadae valószínűleg itt fogja őket keresni, ha végre hajlandó idejönni, a kalóz most nem törődik ezzel, hiszen mindenképp szeretné megkeresni kedvese eltűnt ékszerét.*
*A lány szépen válaszolgat, de Leon egyáltalán nem ilyesmire gondolt. Ő valami olyasmire. hogy fúj egy kis tüzet. vagy bűvészkedik, és az emberek dobálják a pénzt. Azonban ezek így nem túl hasznos dolgok, mert se kocsma, se fürdő, se semmi ilyesmi.*
-Ezek nem jók! *Mondja kissé csalódottan, de annyira nem foglalkoztatja a dolog. Sokkal inkább Reydis bámulása köti le figyelmét, ahogy mászkál az ágyon, meg ilyesmi.*
-Na mindegy, akkor maximum nem költünk olyan sokat. Aztán majd Nadae ötlete hozza a pénzt. Remélem... *Ekkor már ki is derül, hogy mit keresett szerelme olyan buzgóan.* ~Egy amulett? Lett volna rajta?~ *Gondolkodik el, de sehogy nem emlékszik ilyesmire.* ~Hmm, valószínűleg nem azt néztem rajta!~ *Kuncog egy kicsit magában, hiszen tényleg nem azt nézte eddig sem... Azonban elgondolkodik rajta, mivel is segíthetne a szemmel láthatóan csalódott lánynak. Nem ajánl fel neki másikat, pedig biztos találna felesége elhozott dolgai között. Az az ötlete támad, hogy keressék meg.* ~Vagy a Rumosban a szobában van, vagy a szirteknél. Jobb ötletem nincs.~
-Szerintem menjünk és nézzük meg, hol hagytuk el! Van egy olyan érzésem, hogy mikor hemperegtünk a földön, akkor eshetett le. talán, még ott van! *Ezzel fel is áll a földről, hogy mutassa, készen áll az indulásra.*
-Jobb, ha sietünk, mielőtt valaki más találja meg előttünk! *Ezzel nyújtja is kezét szerelmének, hogy kézen fogva mehessenek.*
-Add a kezed! *Ha ezzel megvannak, akkor hívja Patkányt is, aki ezúttal Reydis vállára telepedik le. Ha úgy döntenek, hogy elindulnak, akkor Leon bezárja a hajó szobáinak ajtajait. Noha, Nadae valószínűleg itt fogja őket keresni, ha végre hajlandó idejönni, a kalóz most nem törődik ezzel, hiszen mindenképp szeretné megkeresni kedvese eltűnt ékszerét.*
2017. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-05 14:26:40
Üzenet elküldve: 2015-08-05 14:26:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A titokzatos növény//
*Kicsit idegesíti Aern szavai a városőrt, s ez látszik is rajta. Szemöldökeit összevonja, majd pedig a férfira néz.*
- S maga szerint ki állhat a városőrök felett?
*Kérdi rideg, karcos hangján. Egyéb esetben ez a hang nyugtató lehetne, most mégis valahol idegességet szül a hangja. Ritkán hangoztat hasonlókat, de a kikötői csőcselék mindig máshogy gondolkozik.
A lepelbe bújtatott tárgyat elveszi a férfitől. Gondosan veszi le a leplet róla, s egy festményt talál alatta.
Egy barna hajú nőt rejt a kép. Arca napbarnított, szemei zölden tündökölnek. Vonásai nemesek, egyszerűek, lágyak. Szemeiből merő kedvesség árad a világra, megfogva a nézőjét is. Mintha megbabonáznák. Telt, cseresznyeszínű ajkak, hosszú, vékony nyak, melyben tengerzöld színű medál lapul, mely aranylóan világít. Nem tudni, hogy ez varázslat, vagy a festő képességei fedezhetőek fel a vásznon.
A férfi arca elborul, rögtön visszahajtja rá a leplet, s az asztalra hajítja a képet. Rideg tekintettel mered a férfira.*
- Azt mondta, hogy Ezt kellett elvinnie máshova? *Mutat a képre.* - Hova?
*Kérdi fojtott idegességgel hangjában.*
*Kicsit idegesíti Aern szavai a városőrt, s ez látszik is rajta. Szemöldökeit összevonja, majd pedig a férfira néz.*
- S maga szerint ki állhat a városőrök felett?
*Kérdi rideg, karcos hangján. Egyéb esetben ez a hang nyugtató lehetne, most mégis valahol idegességet szül a hangja. Ritkán hangoztat hasonlókat, de a kikötői csőcselék mindig máshogy gondolkozik.
A lepelbe bújtatott tárgyat elveszi a férfitől. Gondosan veszi le a leplet róla, s egy festményt talál alatta.
Egy barna hajú nőt rejt a kép. Arca napbarnított, szemei zölden tündökölnek. Vonásai nemesek, egyszerűek, lágyak. Szemeiből merő kedvesség árad a világra, megfogva a nézőjét is. Mintha megbabonáznák. Telt, cseresznyeszínű ajkak, hosszú, vékony nyak, melyben tengerzöld színű medál lapul, mely aranylóan világít. Nem tudni, hogy ez varázslat, vagy a festő képességei fedezhetőek fel a vásznon.
A férfi arca elborul, rögtön visszahajtja rá a leplet, s az asztalra hajítja a képet. Rideg tekintettel mered a férfira.*
- Azt mondta, hogy Ezt kellett elvinnie máshova? *Mutat a képre.* - Hova?
*Kérdi fojtott idegességgel hangjában.*
2016. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-05 14:09:38
Üzenet elküldve: 2015-08-05 14:09:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Leon//
*Sajnos minden igyekezete ellenére sem találja az amulettjét, ami elszomorítja, de közben figyel szerelmére is, hogy válaszolhasson neki. Még az ágyon kutyapózban tapogatózva érkezik első kérdés-felelet után a válasza.*
-A masszőrködésből is lehet pénzt csinálni, de ez környezettől is függ mire kéne alkalmasnak lennem *itt kezd el a takarókkal szórakozni.*
-Például, ha egy kocsmát nyitnál jó felszolgáló lehetnék, de ha egy fürdőd lenne ott lehetne masszírozni is a betérő vendégeket. *Lehajol a föld felé, majd mikor felemeli a fejét látszik szemében egy kis csalódottság és felül az ágyon.*
-Az ezüst amulettem kerestem, de mindegy... ~úgy is a szirteknél lehet valahol, ha nem találta meg valaki és rakta el már.~
-Megleszek nélküle is *mosolyt erőltet magára* fölösleges itt keresgélni tovább szerintem, mert biztos nincs itt.
*Sajnos minden igyekezete ellenére sem találja az amulettjét, ami elszomorítja, de közben figyel szerelmére is, hogy válaszolhasson neki. Még az ágyon kutyapózban tapogatózva érkezik első kérdés-felelet után a válasza.*
-A masszőrködésből is lehet pénzt csinálni, de ez környezettől is függ mire kéne alkalmasnak lennem *itt kezd el a takarókkal szórakozni.*
-Például, ha egy kocsmát nyitnál jó felszolgáló lehetnék, de ha egy fürdőd lenne ott lehetne masszírozni is a betérő vendégeket. *Lehajol a föld felé, majd mikor felemeli a fejét látszik szemében egy kis csalódottság és felül az ágyon.*
-Az ezüst amulettem kerestem, de mindegy... ~úgy is a szirteknél lehet valahol, ha nem találta meg valaki és rakta el már.~
-Megleszek nélküle is *mosolyt erőltet magára* fölösleges itt keresgélni tovább szerintem, mert biztos nincs itt.
2015. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-05 13:24:44
Üzenet elküldve: 2015-08-05 13:24:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Reydis//
*A lány még nem mászik ki az öléből. Leon ennek örül, mert így érezheti szerelme közelségét. Nagyon szereti ezt a helyzetet, amikor így vannak. Ezután a férfi magába önti a maradék teát, mikor Reydis elkezd mozgolódni, és felmászik az ágyra.* ~Minek mész te az ágyba? Most jöttünk ki onnan!~ *Már rögtön beindul a fantáziája, hogy a lány mögé lopódzik és ráveti magát, de úgy tűnik tévedett, mikor azt gondolta, hogy egy jó hancúrkodás kedvéért ment be az ágyba szerelme, hiszen az szemmel láthatóan keres valamit. Leon nézi egy ideig, hogy mit csinál, majd egy kis fáziskéséssel válaszol Reydis kérdésére.*
-Hát, nem is tudom... bármi, amivel lehet pénzt keresni. *Nem tér ki semmire, mert kedvese kutakodása eléggé kezdi zavarni. Vagyis, igazából nem maga a cselekedet, hanem az, hogy nem tudja mit is kell keresni.*
-Elvesztettél valamit? Vagy csak beágyazol? *Azonban mikor az ágy alá is benéz, akkor már biztos benne, hogy az a valami, amit Reydis nem talál, el van tűnődve.*
-Segíthetek? *Kérdezi, miközben felhúzza szemöldökét. Nem igazán tudja, mit is veszthetett el a lány, mert, ha jól emlékszik, tök pucér volt, mikor a férfi megvette őt, de könnyen lehet, hogy téved.* ~Lett volna nála valami?~ *Közben Patkány befejezte a szaladgálást és leült a földre. Valószínűleg azért, hogy a lány ne csaphassa fejbe egy párnával vagy valamivel, de ugye ebben lehet biztos a férfi, mert egy állatról van szó. Az előbbi dolgot a féltékenykedéssel viszont nem csak beképzelte, vagy rámondta, mert egy patkány, vagy egy kutya nyugodtan képes ilyesmire. Főleg, hogy jelen esetben egy nagyon intelligens rágcsávóról van szó...*
*A lány még nem mászik ki az öléből. Leon ennek örül, mert így érezheti szerelme közelségét. Nagyon szereti ezt a helyzetet, amikor így vannak. Ezután a férfi magába önti a maradék teát, mikor Reydis elkezd mozgolódni, és felmászik az ágyra.* ~Minek mész te az ágyba? Most jöttünk ki onnan!~ *Már rögtön beindul a fantáziája, hogy a lány mögé lopódzik és ráveti magát, de úgy tűnik tévedett, mikor azt gondolta, hogy egy jó hancúrkodás kedvéért ment be az ágyba szerelme, hiszen az szemmel láthatóan keres valamit. Leon nézi egy ideig, hogy mit csinál, majd egy kis fáziskéséssel válaszol Reydis kérdésére.*
-Hát, nem is tudom... bármi, amivel lehet pénzt keresni. *Nem tér ki semmire, mert kedvese kutakodása eléggé kezdi zavarni. Vagyis, igazából nem maga a cselekedet, hanem az, hogy nem tudja mit is kell keresni.*
-Elvesztettél valamit? Vagy csak beágyazol? *Azonban mikor az ágy alá is benéz, akkor már biztos benne, hogy az a valami, amit Reydis nem talál, el van tűnődve.*
-Segíthetek? *Kérdezi, miközben felhúzza szemöldökét. Nem igazán tudja, mit is veszthetett el a lány, mert, ha jól emlékszik, tök pucér volt, mikor a férfi megvette őt, de könnyen lehet, hogy téved.* ~Lett volna nála valami?~ *Közben Patkány befejezte a szaladgálást és leült a földre. Valószínűleg azért, hogy a lány ne csaphassa fejbe egy párnával vagy valamivel, de ugye ebben lehet biztos a férfi, mert egy állatról van szó. Az előbbi dolgot a féltékenykedéssel viszont nem csak beképzelte, vagy rámondta, mert egy patkány, vagy egy kutya nyugodtan képes ilyesmire. Főleg, hogy jelen esetben egy nagyon intelligens rágcsávóról van szó...*
2014. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-05 12:51:29
Üzenet elküldve: 2015-08-05 12:51:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Leon//
*Mikor szóba kerül a tea, már el is engedi a kalóz a lányt, aki csak kihúzza magát az ölében ülve és kényelmesen kicsit hátra dőlve nézi szerelmét és a vállára felrohanó Patkányt. Az állat a vállán futkározik, mint ha féltékeny lenne Reydisre, ami elég vicces lenne, a lány nem biztos abba, hogy az állatok tudnának ilyen érzelmeket produkálni. A lány is a szájához emeli saját langyos kis csészéjét és finom mozdulattal kortyolgatja, miközben a nyakához emeli a kezét, hogy megsimogassa az ezüst amulettjét, de ez nincs ott és kétségbeesetten teszi le a csészét és mászik fel az ágyra, miközben Leon a patkányához beszél nevetve.*
-Sok mindent tanultam, *az ágyon a párnákat emelgeti meg a takarót rázogatja, láthatóan keres valamit és kicsit tagoltan is beszél e miatt* így értek jó pár dologhoz, de mindet felsorolni most nem tudom... Van valami konkrét elképzelésed? *Miközben kérdezi lefekszik az ágyra és a kalóz mellet lógatva fejét néz be az ágy alá is.* ~Ne-ne-ne! Hol lehet az amulettem, a szirteknél volt meg utoljára, remélem nem ott hagytam el, az nem lenne jó.~
*Mikor szóba kerül a tea, már el is engedi a kalóz a lányt, aki csak kihúzza magát az ölében ülve és kényelmesen kicsit hátra dőlve nézi szerelmét és a vállára felrohanó Patkányt. Az állat a vállán futkározik, mint ha féltékeny lenne Reydisre, ami elég vicces lenne, a lány nem biztos abba, hogy az állatok tudnának ilyen érzelmeket produkálni. A lány is a szájához emeli saját langyos kis csészéjét és finom mozdulattal kortyolgatja, miközben a nyakához emeli a kezét, hogy megsimogassa az ezüst amulettjét, de ez nincs ott és kétségbeesetten teszi le a csészét és mászik fel az ágyra, miközben Leon a patkányához beszél nevetve.*
-Sok mindent tanultam, *az ágyon a párnákat emelgeti meg a takarót rázogatja, láthatóan keres valamit és kicsit tagoltan is beszél e miatt* így értek jó pár dologhoz, de mindet felsorolni most nem tudom... Van valami konkrét elképzelésed? *Miközben kérdezi lefekszik az ágyra és a kalóz mellet lógatva fejét néz be az ágy alá is.* ~Ne-ne-ne! Hol lehet az amulettem, a szirteknél volt meg utoljára, remélem nem ott hagytam el, az nem lenne jó.~
2013. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-05 10:37:06
Üzenet elküldve: 2015-08-05 10:37:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Reydis//
*Valóban, Leon nem tudja, hogy a lánynak fájdalmat okoz. Nem gondolhat ő sem mindenre, főleg ebben a helyzetben. Talán, ha emlékezne, hogy baj van a bordájával, akkor visszavenne az ölelésből, de mivel szerelme meg sem szólal ez ügyben, így meg sem fordul a kalóz fejében ilyesmi. Bólint. Hisz Reydisnek. Talán, ha azt mondaná neki, hogy a fű kék, még azt is elhinné jelen pillanatban, hiszen, el akarja hinni. Könnyebb úgy neki. Ezután tesz említést a kihűlő teára. Vélhetőleg azért, mert már elege van abból, hogy szorongatja őt Leon, mint valami szerencsétlen gyerek. Ezért is azonnal elengedi őt, mikor szó esik erről, és belekortyol a teába, amit előzőleg lerakott a földre. Most, valamiért nagyon jól esik neki a langyos ital. Megnyugtatja az idegeit, főleg, hogy direkt olyan teakeverék, aminek lazító hatása van. Közben mivel Patkány már nem tud magával mit kezdeni elkezd rohangászni Leon vállán, amit a férfi igencsak viccesnek tart, hiszen a kis rágcsáló szemmel láthatóan féltékeny a lányra, amiért gazdája többet foglalkozik vele. A kalóz éppen ezért megsimogatja az állatkát.*
-Na, jól van! Nyugi már! Téged is szeret Apui, nem csak Anyucit! *Mondja nevetve, majd nekidől az ágynak, mert elégé el van már fáradva. Sok teendőjük van még, rendezkedni kéne a hajón is. Most, hogy "megbeszélték" a dolgokat, és vélhetőleg nyugalmuk is lesz Vérebtől, ideje pakolni. Az egyik helyiségben látott asztalokat meg székeket, azokat ki kéne pakolni. Ha ezzel megvannak már csak azt a küzdőringet kéne összeeszkábálni majd valamikor, amiről Nad beszélt. Arról viszont fogalma sincs, hogy kéne kinéznie, úgyhogy az még vár a kalózlányra. Addig is nyugodtan kortyolgatja a teát. Felmerül benne egy kérdés, amit eddig is meg akart kérdezni, csak mindig más került témába, de most, hogy megtörje a csendet, felhozza.*
-Értesz egyébként valami máshoz az akrobatikán meg mutatványokon kívül? *Kérdezi mindezt azért, mert neki már fogyóban a pénze, és szeretne valami hasznot, hogyha valami váratlan kiadás lenne, akkor tudjon rá költeni. Netalán, ha értene bármihez, úgy lehetne aranyakat keresni.* ~Hülye kérdés! Ha bármihez is értene akkor elmondta volna eddig is! A szépségével, meg a testével tud pénzt keresni, de amíg sérült, addig az sem megy.~ *Mire ezt így végiggondolja magában, már elhangzott a kérdés, így hát érdeklődően várja a választ. Még az is lehet, hogy kellemesen csalódni fog, sőt, az is lehet, hogy ezt a kérdést már egyszer feltette, csak így a hirtelen jött idegesség után, már erre sem emlékszik...*
*Valóban, Leon nem tudja, hogy a lánynak fájdalmat okoz. Nem gondolhat ő sem mindenre, főleg ebben a helyzetben. Talán, ha emlékezne, hogy baj van a bordájával, akkor visszavenne az ölelésből, de mivel szerelme meg sem szólal ez ügyben, így meg sem fordul a kalóz fejében ilyesmi. Bólint. Hisz Reydisnek. Talán, ha azt mondaná neki, hogy a fű kék, még azt is elhinné jelen pillanatban, hiszen, el akarja hinni. Könnyebb úgy neki. Ezután tesz említést a kihűlő teára. Vélhetőleg azért, mert már elege van abból, hogy szorongatja őt Leon, mint valami szerencsétlen gyerek. Ezért is azonnal elengedi őt, mikor szó esik erről, és belekortyol a teába, amit előzőleg lerakott a földre. Most, valamiért nagyon jól esik neki a langyos ital. Megnyugtatja az idegeit, főleg, hogy direkt olyan teakeverék, aminek lazító hatása van. Közben mivel Patkány már nem tud magával mit kezdeni elkezd rohangászni Leon vállán, amit a férfi igencsak viccesnek tart, hiszen a kis rágcsáló szemmel láthatóan féltékeny a lányra, amiért gazdája többet foglalkozik vele. A kalóz éppen ezért megsimogatja az állatkát.*
-Na, jól van! Nyugi már! Téged is szeret Apui, nem csak Anyucit! *Mondja nevetve, majd nekidől az ágynak, mert elégé el van már fáradva. Sok teendőjük van még, rendezkedni kéne a hajón is. Most, hogy "megbeszélték" a dolgokat, és vélhetőleg nyugalmuk is lesz Vérebtől, ideje pakolni. Az egyik helyiségben látott asztalokat meg székeket, azokat ki kéne pakolni. Ha ezzel megvannak már csak azt a küzdőringet kéne összeeszkábálni majd valamikor, amiről Nad beszélt. Arról viszont fogalma sincs, hogy kéne kinéznie, úgyhogy az még vár a kalózlányra. Addig is nyugodtan kortyolgatja a teát. Felmerül benne egy kérdés, amit eddig is meg akart kérdezni, csak mindig más került témába, de most, hogy megtörje a csendet, felhozza.*
-Értesz egyébként valami máshoz az akrobatikán meg mutatványokon kívül? *Kérdezi mindezt azért, mert neki már fogyóban a pénze, és szeretne valami hasznot, hogyha valami váratlan kiadás lenne, akkor tudjon rá költeni. Netalán, ha értene bármihez, úgy lehetne aranyakat keresni.* ~Hülye kérdés! Ha bármihez is értene akkor elmondta volna eddig is! A szépségével, meg a testével tud pénzt keresni, de amíg sérült, addig az sem megy.~ *Mire ezt így végiggondolja magában, már elhangzott a kérdés, így hát érdeklődően várja a választ. Még az is lehet, hogy kellemesen csalódni fog, sőt, az is lehet, hogy ezt a kérdést már egyszer feltette, csak így a hirtelen jött idegesség után, már erre sem emlékszik...*
2012. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-04 10:39:00
Üzenet elküldve: 2015-08-04 10:39:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Leon//
*Reydis hiába vigasztaló, de egy percig sem érzi magát erősebbnek, még ha az így is van, neki Leon a legerősebb férfi a világon és nem akar felé helyezkedni semmivel sem. Eszébe sem jut, hogy mennyire jól eshet szerelmének a nyugtatása és vigasztalása. Mikor szorosabban bújik az ölelésbe a férfi, a lány kicsit összehúzza a szemöldökét, mert a teste azért még nincs ennyire jól, de nem szisszen fel és mivel nem egymással szemben vannak, így Leon nem is gondolhatja, hogy most ez így már fájhat a lánynak.* ~Bízol bennem, igen ezt már mondtad... Vérebben nem bízol és amíg meg nem győződsz, hogy végleg eltűnt, addig nem is várom el a feltétlen bizalmad szívem vágya.~
-Abban biztos lehetsz, hogy így van! *Helyesel határozottan és aranyos hangon, amiből kihallatszik hogy a lány már boldog, bár hogy ne lenne az mikor a szerelme ölében lehet a történtek után és ölelheti kedvére.*
-Nem szeretnék elválni tőled, de nem fog kihűlni a teád? *Kérdezi félénkebben, mert most hogy lenyugodott már tudna ő is inni valami folyadékot és szeretne Leon szemébe is belenézni, ajkait érezni újra a száján.*
*Reydis hiába vigasztaló, de egy percig sem érzi magát erősebbnek, még ha az így is van, neki Leon a legerősebb férfi a világon és nem akar felé helyezkedni semmivel sem. Eszébe sem jut, hogy mennyire jól eshet szerelmének a nyugtatása és vigasztalása. Mikor szorosabban bújik az ölelésbe a férfi, a lány kicsit összehúzza a szemöldökét, mert a teste azért még nincs ennyire jól, de nem szisszen fel és mivel nem egymással szemben vannak, így Leon nem is gondolhatja, hogy most ez így már fájhat a lánynak.* ~Bízol bennem, igen ezt már mondtad... Vérebben nem bízol és amíg meg nem győződsz, hogy végleg eltűnt, addig nem is várom el a feltétlen bizalmad szívem vágya.~
-Abban biztos lehetsz, hogy így van! *Helyesel határozottan és aranyos hangon, amiből kihallatszik hogy a lány már boldog, bár hogy ne lenne az mikor a szerelme ölében lehet a történtek után és ölelheti kedvére.*
-Nem szeretnék elválni tőled, de nem fog kihűlni a teád? *Kérdezi félénkebben, mert most hogy lenyugodott már tudna ő is inni valami folyadékot és szeretne Leon szemébe is belenézni, ajkait érezni újra a száján.*
2011. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-04 10:21:10
Üzenet elküldve: 2015-08-04 10:21:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Reydis//
*Leon észreveszi szerelmén a változást. Most, mintha sokkal határozottabb lenne, és mintha az egész helyzetet ő irányítaná. Gondol itt arra, ahogy befurakodott az ölébe, amikor a kalóz éppen, hogy el akart tőle távolodni, most pedig a hátának simogatása, ami hiába, hogy borzasztóan jól esik neki, és megnyugtatja, mégis azt az érzetet kelti benne, hogy most ő az elesettebb.* ~Hagyd magad egy kicsit elnyomni! Néha, neked is kell a pihenés Leon.~ *Ezzel ellazul kedvese karjaiban, és hagyja magát vigasztalni. Noha, ez nem vall rá, hiszen eddig ő mutatkozott erősebbnek, most mégis jó így...* ~Az élete árán! Mégis, hogyan védene meg?~ *Erre nem kérdez rá. Reydis sebesült, törékeny, és nincs fegyvere sem. Így tényleg csak az életével tudná óvni őt, mással nem. Leon ragaszkodik hozzá, így nem tudná hagyni, hogy meghaljon. Még mindig nem szól. Nem tudja, mit mondhatna, így inkább meg szorosabban bújik bele az ölelésbe. Neki nem lenne szüksége most szavakra. Azonban kedvese mégis beszél, Leonnak pedig muszáj megszólalnia, nem hagyhatja annyiba a dolgot, mikor Reydis magát ostorozza Véreb miatt. Ezek a gondolatok arra ösztönzik, hogy átgondoljon mindent,a mi most történik, és történt, így csak percekkel azután szólal meg, hogy a lány szavai elhangzottak. Immáron úgy, hogy képes hinni neki. Képes elhinni, hogy Véreb nem létezik. A Szerelméből áradó hihetetlen erő győzte meg, ami szinte még őt is átjárja. Ebben a helyzetben, amikor ez a kemény férfi, hírhedt kalóz, sok százak gyilkosa megtörve, kiscicaként bújik hozzá. Most, amikor a legnagyobb szüksége van rá, képes erőt tölteni tagjaiba...*
-Bízom benned! *Mondja, miközben mosolyog. Habár, ezt Reydis nem láthatja, mert a férfi még mindig a nyakán nyugtatja fejét.*
-Ha együtt maradunk, Véreb nem fog visszatérni!
*Leon észreveszi szerelmén a változást. Most, mintha sokkal határozottabb lenne, és mintha az egész helyzetet ő irányítaná. Gondol itt arra, ahogy befurakodott az ölébe, amikor a kalóz éppen, hogy el akart tőle távolodni, most pedig a hátának simogatása, ami hiába, hogy borzasztóan jól esik neki, és megnyugtatja, mégis azt az érzetet kelti benne, hogy most ő az elesettebb.* ~Hagyd magad egy kicsit elnyomni! Néha, neked is kell a pihenés Leon.~ *Ezzel ellazul kedvese karjaiban, és hagyja magát vigasztalni. Noha, ez nem vall rá, hiszen eddig ő mutatkozott erősebbnek, most mégis jó így...* ~Az élete árán! Mégis, hogyan védene meg?~ *Erre nem kérdez rá. Reydis sebesült, törékeny, és nincs fegyvere sem. Így tényleg csak az életével tudná óvni őt, mással nem. Leon ragaszkodik hozzá, így nem tudná hagyni, hogy meghaljon. Még mindig nem szól. Nem tudja, mit mondhatna, így inkább meg szorosabban bújik bele az ölelésbe. Neki nem lenne szüksége most szavakra. Azonban kedvese mégis beszél, Leonnak pedig muszáj megszólalnia, nem hagyhatja annyiba a dolgot, mikor Reydis magát ostorozza Véreb miatt. Ezek a gondolatok arra ösztönzik, hogy átgondoljon mindent,a mi most történik, és történt, így csak percekkel azután szólal meg, hogy a lány szavai elhangzottak. Immáron úgy, hogy képes hinni neki. Képes elhinni, hogy Véreb nem létezik. A Szerelméből áradó hihetetlen erő győzte meg, ami szinte még őt is átjárja. Ebben a helyzetben, amikor ez a kemény férfi, hírhedt kalóz, sok százak gyilkosa megtörve, kiscicaként bújik hozzá. Most, amikor a legnagyobb szüksége van rá, képes erőt tölteni tagjaiba...*
-Bízom benned! *Mondja, miközben mosolyog. Habár, ezt Reydis nem láthatja, mert a férfi még mindig a nyakán nyugtatja fejét.*
-Ha együtt maradunk, Véreb nem fog visszatérni!
2010. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-04 09:55:20
Üzenet elküldve: 2015-08-04 09:55:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Leon//
*Sikeresen a kedvenc pózában sikerül a kalóz ölében helyet foglalnia és szorosan hozzá bújnia. Fejét nem emeli fel, nem akar semmi félreérthető mozdulatot tenni. Elmosolyodik, amikor a férfi magához szorítja és viszonozza az ölelést. Reydis most kezd csak igazán megnyugodni végre, mert most érzi a szeretetét Leonnak és más fontosabb dolog nem is kell az ő boldogságának és lelki békéjének.
A kalóz fejét a lány vállára hajtja, biztos őt is megviseli ez az egész, mert nem minden nap tör életére a szerelme az embernek, ezzel tisztában van Reydis is, ezért egyik kezével el kezdi simogatni szerelmét a hátán.*
-Én sem akarlak elveszíteni Téged, ha kell az életem árán védelek meg! *Hangja határozott és érezni lehet belőle imádatát is a férfi iránt. Nagyon örül a puszinak, amit kap a nyakára.*
-Nem, nem tévedtem vele kapcsolatban, de azért óvatos leszek és odafigyelek a gondolataimra, nem engedhetem meg neki, hogy akár egy gondolattal is visszatérjen és megbolondítson engem. *Érezni lehet Reydis szavaiból, hogy Véreb valószínű már a múlté, de a lány erősebb és esélyt sem akar adni újabb gyengeségre, ezért jobban odafigyel magára. Valami tényleg megváltozott benne, méghozzá az, hogy majdnem elvesztette, ami fontos neki és ezt soha többé nem akarja érezni és erőssé fog válni. Erőssé válik, hogy megvédhesse, ami fontos neki és élete legboldogabb perceit okozza neki.*
-Megértem, hogy nem bízol bennem, majd idővel remélem újra kiérdemlem... *kicsit szomorú a hangja, de meg érti Leont és nem szeretné, hogy ilyen gondolat bántsa szerelmét.*
-Nem haragszom e miatt, csak az számít, hogy szeretjük egymást! *Reméli ezzel jobb lesz a kalóz lelkének egy kicsit, Reydisnek ő fontosabb, mint saját maga.*
*Sikeresen a kedvenc pózában sikerül a kalóz ölében helyet foglalnia és szorosan hozzá bújnia. Fejét nem emeli fel, nem akar semmi félreérthető mozdulatot tenni. Elmosolyodik, amikor a férfi magához szorítja és viszonozza az ölelést. Reydis most kezd csak igazán megnyugodni végre, mert most érzi a szeretetét Leonnak és más fontosabb dolog nem is kell az ő boldogságának és lelki békéjének.
A kalóz fejét a lány vállára hajtja, biztos őt is megviseli ez az egész, mert nem minden nap tör életére a szerelme az embernek, ezzel tisztában van Reydis is, ezért egyik kezével el kezdi simogatni szerelmét a hátán.*
-Én sem akarlak elveszíteni Téged, ha kell az életem árán védelek meg! *Hangja határozott és érezni lehet belőle imádatát is a férfi iránt. Nagyon örül a puszinak, amit kap a nyakára.*
-Nem, nem tévedtem vele kapcsolatban, de azért óvatos leszek és odafigyelek a gondolataimra, nem engedhetem meg neki, hogy akár egy gondolattal is visszatérjen és megbolondítson engem. *Érezni lehet Reydis szavaiból, hogy Véreb valószínű már a múlté, de a lány erősebb és esélyt sem akar adni újabb gyengeségre, ezért jobban odafigyel magára. Valami tényleg megváltozott benne, méghozzá az, hogy majdnem elvesztette, ami fontos neki és ezt soha többé nem akarja érezni és erőssé fog válni. Erőssé válik, hogy megvédhesse, ami fontos neki és élete legboldogabb perceit okozza neki.*
-Megértem, hogy nem bízol bennem, majd idővel remélem újra kiérdemlem... *kicsit szomorú a hangja, de meg érti Leont és nem szeretné, hogy ilyen gondolat bántsa szerelmét.*
-Nem haragszom e miatt, csak az számít, hogy szeretjük egymást! *Reméli ezzel jobb lesz a kalóz lelkének egy kicsit, Reydisnek ő fontosabb, mint saját maga.*
2009. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-04 09:40:54
Üzenet elküldve: 2015-08-04 09:40:54
ÚJ
![>Dongnor Aern [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9890_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A titokzatos növény//
*Tipikus ostoba városőr gondolkozás. El sem tudja képzelni, hogy a világban nem minden olyan mint ahogy ő hiszi.*
-De ha az a fickó tényleg akkora kutya. Azok mondták azt.
*Utal a fenyegetőzésre még az épület felé menet. A következő kérdésre Aern épp belekezdene egy újabb válaszba amit senki nem ellenőrizhet le, de az őrt kihívják. Mikor visszatér akkor látszik rajta, hogy nem tetszenek neki a dolgok. A kép kérdésére Aern úgy tesz mintha közönyös lenne.*
-Persze ha ez segít akkor nézze csak.
*És ő is kíváncsian nézi mintha még nem látta volna.*
*Tipikus ostoba városőr gondolkozás. El sem tudja képzelni, hogy a világban nem minden olyan mint ahogy ő hiszi.*
-De ha az a fickó tényleg akkora kutya. Azok mondták azt.
*Utal a fenyegetőzésre még az épület felé menet. A következő kérdésre Aern épp belekezdene egy újabb válaszba amit senki nem ellenőrizhet le, de az őrt kihívják. Mikor visszatér akkor látszik rajta, hogy nem tetszenek neki a dolgok. A kép kérdésére Aern úgy tesz mintha közönyös lenne.*
-Persze ha ez segít akkor nézze csak.
*És ő is kíváncsian nézi mintha még nem látta volna.*
2008. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-04 09:14:17
Üzenet elküldve: 2015-08-04 09:14:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Reydis//
*A csóknál szerelme folyamatosan egyre közelebb kerül hozzá, ezzel meggátolja Leont abban, hogy távolabb ülhessen tőle, mikor végeznek. Ajkaik elválásakor Reydis már az ölében csücsül, és bújik hozzá. Valóban jól gondolta, a férfi tényleg nem tudná magától ellökni, hiszen neki is nagyon hiányzott az érintés, az ölelés melegsége. Azonban tudja, hogy ezzel teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül, ha esetleg megtámadná őt Véreb, hiszen Leonnak nagyon nem akaródzik elhinni, hogy mintegy varázsütésre eltűnhetett a lány egyik énje, ami eddig életben maradásáért volt felelős létezni. Így, mikor az ölébe bújik a lány, Leon magához szorítja, és ölelni kezdi. Fejét szerelme vállára hajtja. Nem vallaná be magának, de nagyon kikészült idegileg. Talán, ha gyermekkorában nem sulykolják bele, hogy sírni bűn, és nem kapott volna minden egyes könnycseppért egy hatalmas pofont, most sírna, úgy, ahogy Reydis is tette. Azonban ő, mint erős kalóz, nem tehet meg ilyesmit, akármennyire is érzelmileg meggyötört helyzetbe került.*
-Nem akarlak elveszíteni! *Mondja, miközben megpuszilja kedvese nyakát.*
-Nagyon remélem, hogy nem tévedtél, mikor azt mondtad Véreb eltűnt! *Fejezi ki aggodalmát szóban is. Eddig, várva, hogy mi lesz, tartva egy újabb támadástól nem akart beszélni, nem akarta hangoztatni mennyire kétségbeesett, de már nem tudja magában tartani.*
-Bocsáss meg nekem, hogy nem hiszek neked, de hidd el, hogy nagyon szeretnék! De nem megy... *nem beszél hangosan, szinte suttog, hiszen ajkai szerelme füle mellett vannak.*
A hozzászólás írója (Leon Descobrat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.04 09:23:12
*A csóknál szerelme folyamatosan egyre közelebb kerül hozzá, ezzel meggátolja Leont abban, hogy távolabb ülhessen tőle, mikor végeznek. Ajkaik elválásakor Reydis már az ölében csücsül, és bújik hozzá. Valóban jól gondolta, a férfi tényleg nem tudná magától ellökni, hiszen neki is nagyon hiányzott az érintés, az ölelés melegsége. Azonban tudja, hogy ezzel teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül, ha esetleg megtámadná őt Véreb, hiszen Leonnak nagyon nem akaródzik elhinni, hogy mintegy varázsütésre eltűnhetett a lány egyik énje, ami eddig életben maradásáért volt felelős létezni. Így, mikor az ölébe bújik a lány, Leon magához szorítja, és ölelni kezdi. Fejét szerelme vállára hajtja. Nem vallaná be magának, de nagyon kikészült idegileg. Talán, ha gyermekkorában nem sulykolják bele, hogy sírni bűn, és nem kapott volna minden egyes könnycseppért egy hatalmas pofont, most sírna, úgy, ahogy Reydis is tette. Azonban ő, mint erős kalóz, nem tehet meg ilyesmit, akármennyire is érzelmileg meggyötört helyzetbe került.*
-Nem akarlak elveszíteni! *Mondja, miközben megpuszilja kedvese nyakát.*
-Nagyon remélem, hogy nem tévedtél, mikor azt mondtad Véreb eltűnt! *Fejezi ki aggodalmát szóban is. Eddig, várva, hogy mi lesz, tartva egy újabb támadástól nem akart beszélni, nem akarta hangoztatni mennyire kétségbeesett, de már nem tudja magában tartani.*
-Bocsáss meg nekem, hogy nem hiszek neked, de hidd el, hogy nagyon szeretnék! De nem megy... *nem beszél hangosan, szinte suttog, hiszen ajkai szerelme füle mellett vannak.*
A hozzászólás írója (Leon Descobrat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.04 09:23:12
2007. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-04 08:56:47
Üzenet elküldve: 2015-08-04 08:56:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Leon//
*Reydis szinte végig kényezteti Patkányt, valamit muszáj kicsit kényeztetnie úgy érzi, mert nem bírja magába fojtani az érzést. mikor hallja a közeledő Leont akkor kapja el csak gyorsan a kezét, nem akar semmi kellemetlenséget e miatt. Mikor le ül mellé akkor a pityergést is abbahagyja és a teába meredve hessegeti el a rossz gondolatokat, hogy fél tőle a kalóz és azzal ellenben, hogy bízik benne teljesen bizalmatlan felé. Gondolataiból akkor billen ki, amikor a kezéből elveszik a forró italt, kicsit görcsösen szorította a csészét, de átadja természetesen gazdájának, ő amúgy sem kért semmit, bár tény sokat sírt, de ettől talán nem fog kiszáradni. Amint a földön hallja a teáscsésze landolását, hirtelen újra összeérnek ajkaik és kezeit a férfi nyakába fonva viszonozza a heves csókokat. ~Annyira szeretlek!~ Miközben elvannak a lány akaratlanul is feltérdel, majd közeledik testével is és a kalózhoz. Amikor Leon leül akkor szemben vele megpróbál az ölébe ülni a lány, mert nem akarja elengedni és ha a mellkasához bújik utána csak nem üldözi majd el. Nem akarja megtörni az ölelést és a közelséget sem.*
*Reydis szinte végig kényezteti Patkányt, valamit muszáj kicsit kényeztetnie úgy érzi, mert nem bírja magába fojtani az érzést. mikor hallja a közeledő Leont akkor kapja el csak gyorsan a kezét, nem akar semmi kellemetlenséget e miatt. Mikor le ül mellé akkor a pityergést is abbahagyja és a teába meredve hessegeti el a rossz gondolatokat, hogy fél tőle a kalóz és azzal ellenben, hogy bízik benne teljesen bizalmatlan felé. Gondolataiból akkor billen ki, amikor a kezéből elveszik a forró italt, kicsit görcsösen szorította a csészét, de átadja természetesen gazdájának, ő amúgy sem kért semmit, bár tény sokat sírt, de ettől talán nem fog kiszáradni. Amint a földön hallja a teáscsésze landolását, hirtelen újra összeérnek ajkaik és kezeit a férfi nyakába fonva viszonozza a heves csókokat. ~Annyira szeretlek!~ Miközben elvannak a lány akaratlanul is feltérdel, majd közeledik testével is és a kalózhoz. Amikor Leon leül akkor szemben vele megpróbál az ölébe ülni a lány, mert nem akarja elengedni és ha a mellkasához bújik utána csak nem üldözi majd el. Nem akarja megtörni az ölelést és a közelséget sem.*
2006. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-04 08:19:34
Üzenet elküldve: 2015-08-04 08:19:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Reydis//
*Tény, hogy Leon nem örül egy véres huzatnak, mert, hogy nem nagyon lehet belőle semmivel kimosni, de most ez lenne a legkisebb gondja még akkor is, ha tudná, hogy mit csinált a lány! Így meg, hogy fogalma sincs róla, így meg majd később ad okot egy kis bosszúságra. Patkány természetesen engedi, hogy a lány megsimogassa. Ő csupán egy állat, aki azt érzi, hogy mindenki meg van ijedve és zavarodva körülötte, így hát nem tudja mit tegyen... Mikor Leon beér a szobába, még látja, ahogy a lány szájában ott az ujja, ami előzőleg a kalóz szájában volt.* ~Ajj, hiába ez az egész, nem tudom nem szeretni őt!~ *Pedig, a legegyszerűbb talán a felejtés volna, de Leon a szerelem és szeretet érzéseit nem tudja elnyomni magában. Sokszor bajba került emiatt, nem egyszer majdnem meg is halt, amikor megesett a szíve valakin, akit meg kellett volna ölnie, de nincs mit tenni. A jellemén nem változtathat, ha meggebed se. Emiatt is és sok más gondolat miatt is úgy dönt, hogy csak egyetlen egy rövid pillanatig elfelejti bizalmatlanságát Reydis iránt. Utána természetesen újra figyelni fog, nehogy el legyen harapva a torka, de egyszerűen nem bírja ki igazi testi érintkezésen kívül. Leteszi a teát a földre. Szerelme kezéből is kiveszi, mert nem szeretné, hogy egy rossz pillanatban az ölébe boruljon a forró ital. Mikor ez megvan, egy hirtelen mozdulattal húzza ajkához Reydis ajkait, hogy mohón falni kezdje, és csókolhassa. Hiába a harag és félelem érzete, mégsem bírja ki nélküle. Mégsem tudja elviselni, azt a mérhetetlen és mély szomorúságot, amit szerelme szemében felfedezett, mikor belenézett. Mikor egy hosszú és forró ölelkezés és csók után elválik a lánytól, ugyanúgy ül vissza mellé, ahogy előbb volt, és kezébe veszi a teát, de nem kortyol még belőle, hiszen neki úgy teljesen jó, hogy kedvese ízét érzi a szájában. Az sokkal finomabb, bármelyik italnál...*
*Tény, hogy Leon nem örül egy véres huzatnak, mert, hogy nem nagyon lehet belőle semmivel kimosni, de most ez lenne a legkisebb gondja még akkor is, ha tudná, hogy mit csinált a lány! Így meg, hogy fogalma sincs róla, így meg majd később ad okot egy kis bosszúságra. Patkány természetesen engedi, hogy a lány megsimogassa. Ő csupán egy állat, aki azt érzi, hogy mindenki meg van ijedve és zavarodva körülötte, így hát nem tudja mit tegyen... Mikor Leon beér a szobába, még látja, ahogy a lány szájában ott az ujja, ami előzőleg a kalóz szájában volt.* ~Ajj, hiába ez az egész, nem tudom nem szeretni őt!~ *Pedig, a legegyszerűbb talán a felejtés volna, de Leon a szerelem és szeretet érzéseit nem tudja elnyomni magában. Sokszor bajba került emiatt, nem egyszer majdnem meg is halt, amikor megesett a szíve valakin, akit meg kellett volna ölnie, de nincs mit tenni. A jellemén nem változtathat, ha meggebed se. Emiatt is és sok más gondolat miatt is úgy dönt, hogy csak egyetlen egy rövid pillanatig elfelejti bizalmatlanságát Reydis iránt. Utána természetesen újra figyelni fog, nehogy el legyen harapva a torka, de egyszerűen nem bírja ki igazi testi érintkezésen kívül. Leteszi a teát a földre. Szerelme kezéből is kiveszi, mert nem szeretné, hogy egy rossz pillanatban az ölébe boruljon a forró ital. Mikor ez megvan, egy hirtelen mozdulattal húzza ajkához Reydis ajkait, hogy mohón falni kezdje, és csókolhassa. Hiába a harag és félelem érzete, mégsem bírja ki nélküle. Mégsem tudja elviselni, azt a mérhetetlen és mély szomorúságot, amit szerelme szemében felfedezett, mikor belenézett. Mikor egy hosszú és forró ölelkezés és csók után elválik a lánytól, ugyanúgy ül vissza mellé, ahogy előbb volt, és kezébe veszi a teát, de nem kortyol még belőle, hiszen neki úgy teljesen jó, hogy kedvese ízét érzi a szájában. Az sokkal finomabb, bármelyik italnál...*
2005. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-03 22:17:20
Üzenet elküldve: 2015-08-03 22:17:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Leon//
*Reydis a földet nézi, mikor Leon elfordul tőle és feláll, a férfi biztos örül, hogy nem őt bámulja most a lány. A felszólításra csak bólint egyet és egy 'ühüm' is elhagyja ajkait. Mikor elhagyja a szobát a kalóz elengedi a párna szorítását és felhúzza lábait felsőtestéhez és a már alig vérző lábszárához érinti. Lehet nem fog örülni neki a szerelme, hogy összevérezi a párnahuzatot, de nem tud most hirtelen mit ráhelyezni, amivel elállítsa a vérzést, ahol még nem kezdett megalvadni.*
-Patkány, ugye te sem utáltál meg? *Beszél halkan a kis állathoz, aki valamiért ott maradt és ha engedi akkor megsimogatja.*
~Hogyan bizonyíthatnám be, hogy ne féljen tőlem, mert már csak én vagyok a saját magam irányítója?~
*Szájába veszi a még kicsit nyálas ujjait, így legalább még érezheti Leont, elég beteg, de annyira hiányzik neki... el is kezd újra pityeregni a térdeire hajolva. mikor Leon beér a teával, amiből csinált Reydisnek is egy adagot a lány elfogadja, de csak a kezében tartja és bámulja. Érzi a vállán a kart, de érzi a bizalmatlanságot és látja a menekülő útvonalakat. Persze lehet, sőt érzi, hogy kicsit túlbonyolítja a dolgokat, de ő ölelni és csókolni szeretné szerelmét végre.*
*Reydis a földet nézi, mikor Leon elfordul tőle és feláll, a férfi biztos örül, hogy nem őt bámulja most a lány. A felszólításra csak bólint egyet és egy 'ühüm' is elhagyja ajkait. Mikor elhagyja a szobát a kalóz elengedi a párna szorítását és felhúzza lábait felsőtestéhez és a már alig vérző lábszárához érinti. Lehet nem fog örülni neki a szerelme, hogy összevérezi a párnahuzatot, de nem tud most hirtelen mit ráhelyezni, amivel elállítsa a vérzést, ahol még nem kezdett megalvadni.*
-Patkány, ugye te sem utáltál meg? *Beszél halkan a kis állathoz, aki valamiért ott maradt és ha engedi akkor megsimogatja.*
~Hogyan bizonyíthatnám be, hogy ne féljen tőlem, mert már csak én vagyok a saját magam irányítója?~
*Szájába veszi a még kicsit nyálas ujjait, így legalább még érezheti Leont, elég beteg, de annyira hiányzik neki... el is kezd újra pityeregni a térdeire hajolva. mikor Leon beér a teával, amiből csinált Reydisnek is egy adagot a lány elfogadja, de csak a kezében tartja és bámulja. Érzi a vállán a kart, de érzi a bizalmatlanságot és látja a menekülő útvonalakat. Persze lehet, sőt érzi, hogy kicsit túlbonyolítja a dolgokat, de ő ölelni és csókolni szeretné szerelmét végre.*
2004. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-03 19:08:25
Üzenet elküldve: 2015-08-03 19:08:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Reydis//
*Leon nagyon reménykedik benne, hogy a lánynak igaza van, és tényleg elnyomta Vérebet örökre. Ha így van, és ez tényleg megtörtént, akkor lényegesen könnyebb lesz életük ezután. Talán így már meg fog bízni saját erejében a lány, és nem kell mindig másra hagyatkoznia. Leon nem bír tovább ülve maradni. Tekintetét elveszi a lányról és feláll.*
-Most, egy kicsit ki kell mennem! Csinálok magamnak egy teát! Várj meg itt! *Nos, ez csak kibúvó, mert azért hagyja ott, hogy egy pár percre önmaga legyen, gondolkodhasson. Na, meg, hogy átvegye a nadrágját, mert a lány vérének íze nem csak olyan érzetet adott neki, mint egy hentergés, hanem... nos... egyenértékű is volt vele, hiszen olyan régen volt ilyen helyzetben. Mikor kimegy, feldob egy kis vizet a tűzre, hogy megtartsa szavát, és ne üres kézzel kelljen visszamennie majd. Ezután első dolga, hogy odarohan a zsákhoz, amiben ruhái vannak és kikap belőle egy nadrágot, meg alsóneműt és át is öltözik villámsebességgel. A régi ruhákat pedig bedobja a közelben lévő egyik üres hordóba.* ~Eh, majd később foglalkozok vele.~ *Kardját felveszi és odatámasztja az ajtóhoz, hogyha esetleg Véreb megtámadná, akkor gyorsan meg tudja szerezni, azonban nem teszi be tokjába, mert akkor Reydis még azt gondolná, hogy nem bízik benne. Ezután be a konyhába, ahol leül és várja, hogy elég legyen a víz. Megcsinálja a két csésze teát, és azzal tér vissza. Úgy ül le Reydis mellé, miután az egyik teát a kezébe nyomta, hogy baljával átkarolja a lány vállát. De semmi több. Nem csókolja meg, vagy ilyesmi. Sőt, még úgy is helyezkedik, hogyha újra a nyakának ugrik a lány, akkor el tudja lökni magától.*
-Idd meg a teát! Kisírtad magadból az összes vizet. *Mosolyog kedvesen, és, hogy jó példával járjon elől, kortyol egyet.*
*Leon nagyon reménykedik benne, hogy a lánynak igaza van, és tényleg elnyomta Vérebet örökre. Ha így van, és ez tényleg megtörtént, akkor lényegesen könnyebb lesz életük ezután. Talán így már meg fog bízni saját erejében a lány, és nem kell mindig másra hagyatkoznia. Leon nem bír tovább ülve maradni. Tekintetét elveszi a lányról és feláll.*
-Most, egy kicsit ki kell mennem! Csinálok magamnak egy teát! Várj meg itt! *Nos, ez csak kibúvó, mert azért hagyja ott, hogy egy pár percre önmaga legyen, gondolkodhasson. Na, meg, hogy átvegye a nadrágját, mert a lány vérének íze nem csak olyan érzetet adott neki, mint egy hentergés, hanem... nos... egyenértékű is volt vele, hiszen olyan régen volt ilyen helyzetben. Mikor kimegy, feldob egy kis vizet a tűzre, hogy megtartsa szavát, és ne üres kézzel kelljen visszamennie majd. Ezután első dolga, hogy odarohan a zsákhoz, amiben ruhái vannak és kikap belőle egy nadrágot, meg alsóneműt és át is öltözik villámsebességgel. A régi ruhákat pedig bedobja a közelben lévő egyik üres hordóba.* ~Eh, majd később foglalkozok vele.~ *Kardját felveszi és odatámasztja az ajtóhoz, hogyha esetleg Véreb megtámadná, akkor gyorsan meg tudja szerezni, azonban nem teszi be tokjába, mert akkor Reydis még azt gondolná, hogy nem bízik benne. Ezután be a konyhába, ahol leül és várja, hogy elég legyen a víz. Megcsinálja a két csésze teát, és azzal tér vissza. Úgy ül le Reydis mellé, miután az egyik teát a kezébe nyomta, hogy baljával átkarolja a lány vállát. De semmi több. Nem csókolja meg, vagy ilyesmi. Sőt, még úgy is helyezkedik, hogyha újra a nyakának ugrik a lány, akkor el tudja lökni magától.*
-Idd meg a teát! Kisírtad magadból az összes vizet. *Mosolyog kedvesen, és, hogy jó példával járjon elől, kortyol egyet.*
2003. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-03 18:28:06
Üzenet elküldve: 2015-08-03 18:28:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Leon//
*Reydis maga sem tudja magáról, de Leon szerelme akkora erőt ad neki, amivel nem érez lehetetlent és bármit megtenne, csak hogy ezt el ne veszítse. Nem tudatosul benne, hogy tényleg képes volt elnyomni Vérebet, bár most kicsit kételkedik önmagában, de idővel már biztosra fogja érezni, hogy csak a saját maga ura és erősnek kell maradnia, hogy ez így is maradjon, de neki ahhoz a kalóz kell, nélküle nem akar létezni sem annyira beleszeretett.*
~Nem akar bántani, mert szeret engem! Van remény mégis a bizalomra is?~
-Én is nagyon szeretlek! *Mondja határozottan és szemeiből is érezni lehet szinte a szerelmének a kisugárzását, a párnát jobban magához szorítja, azt tudja csak szorosan ölelni, mert a kalózhoz nem mer odabújni, pedig az mindennél jobban este most.*
~Még jó, hogy nincs Véreb, de ezt hogyan tudnám bebizonyítani neki meg magamnak is?~ *Majd a következő szavak elég szívéhez szólnak, hogy benne megbízik és lényegében, ha nem szedi össze magát, már halott lenne szerelme és megvédte őt. Bár ez a minimum, ha már átvette a vad énje a hatalmát egy kis vizezett rumtól.*
*Reydis maga sem tudja magáról, de Leon szerelme akkora erőt ad neki, amivel nem érez lehetetlent és bármit megtenne, csak hogy ezt el ne veszítse. Nem tudatosul benne, hogy tényleg képes volt elnyomni Vérebet, bár most kicsit kételkedik önmagában, de idővel már biztosra fogja érezni, hogy csak a saját maga ura és erősnek kell maradnia, hogy ez így is maradjon, de neki ahhoz a kalóz kell, nélküle nem akar létezni sem annyira beleszeretett.*
~Nem akar bántani, mert szeret engem! Van remény mégis a bizalomra is?~
-Én is nagyon szeretlek! *Mondja határozottan és szemeiből is érezni lehet szinte a szerelmének a kisugárzását, a párnát jobban magához szorítja, azt tudja csak szorosan ölelni, mert a kalózhoz nem mer odabújni, pedig az mindennél jobban este most.*
~Még jó, hogy nincs Véreb, de ezt hogyan tudnám bebizonyítani neki meg magamnak is?~ *Majd a következő szavak elég szívéhez szólnak, hogy benne megbízik és lényegében, ha nem szedi össze magát, már halott lenne szerelme és megvédte őt. Bár ez a minimum, ha már átvette a vad énje a hatalmát egy kis vizezett rumtól.*
2002. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-03 18:06:25
Üzenet elküldve: 2015-08-03 18:06:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Kalózok markában//
*A Rúmos Rókalyuk tetszetős kis viskója úgy tűnt el Valahin háta mögött, mint a horgász lyukas hálójából a halak. Most nem sétálni akart, nem nézelődni és nem is vásárolni. Fontos találkozója volt, egy megadott helyen, nem is annyira jól ismert emberekkel, mégis ez az egyetlen esemény, abban a pillanatban többet jelentett számára mindennél.
A dokkok csak úgy bűzlöttek a kifogott, döglődő halak émelyítő szagától, melyek a matrózok korántsem szalonképes itatta is betársult. De míg a jószágok nem körülötte zsongtak, addig ez az emberekről már korántsem volt elmondható. A kikötő ezen kora délutáni órában sokkal inkább egy felbolydult méhkasra emlékeztette a lovagok, ami korántsem túl sokat ígér a számára. ~Sok ma a későn kifutó hajó. Csak a Tengeri Patkány ne legyen köztük.~ szorul ökölbe a keze. ~Gyorsan meg kell találnom a tizennégyes dokkot. ~ néz körbe, de a tömegen kívül és pár közelebbi hajó kopott jelölésén kívül, semmi feltűnőt sem lát.*
-Vigyázzá! *ordít rá egy tagbaszakadt férfi, egy méretes kordély mögül, mely tömve van finom tengeri herkentyűkkel. Rákokkal, kagylókkal és pár olyan hallal, melyet a lovag soha életében nem látott.*
*Valahin egy szó nélkül lép félre az útjából, és a kordély hangos nyekergéssel újra elindult, egyenesen át a tömegen, valószínűleg az egyik fogadó raktáráig meg sem állva. ~Emlékezzek rá, hogy tengeri étket soha ne egyek itt.~ húzza el a száját. ~de ezzel nem kerülök előrébb. Meg kellene találnom a Dokkmestert. Ha senki sem, ő biztos tud némi tanáccsal szolgálni.~ határozott lépésekkel indul, el a kiköt központja felé, de alig tesz meg pár lépést és a lendülete alábbhagy. ~Ostoba. Ha a városi őrség benne van, akkor ő is. Csak az időmet pazarlom.~ fogai olyan erővel súrolják egymást, hogy bárki attól félne, hogy azon nyomban szilánkosra törnének.
De abban a pillanatban úja, pont mint amikor Dina-val találkozott legelőször, a koszos, mocskos utcagyerekek szintén feltűnnek körülötte. Egy egész raj vesz körül, jó egy tucat utcagyerek zsibong körülötte, mely abban a pillanatban arra sarkalja a lovagot, hogy a tarisznyájához nyúljon. ~Ti kis...~ ordítana rájuk ismét, de szája mégis mosolyra húzódik. ~ Hát persze. ~*
- Hé gyerekek. Akartok szerezni egy kis pénzt? *kérdi tőlük, apró kis vigyorral az arcán.*
A hozzászólás írója (Valahin Arrowyen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.03 18:06:50
*A Rúmos Rókalyuk tetszetős kis viskója úgy tűnt el Valahin háta mögött, mint a horgász lyukas hálójából a halak. Most nem sétálni akart, nem nézelődni és nem is vásárolni. Fontos találkozója volt, egy megadott helyen, nem is annyira jól ismert emberekkel, mégis ez az egyetlen esemény, abban a pillanatban többet jelentett számára mindennél.
A dokkok csak úgy bűzlöttek a kifogott, döglődő halak émelyítő szagától, melyek a matrózok korántsem szalonképes itatta is betársult. De míg a jószágok nem körülötte zsongtak, addig ez az emberekről már korántsem volt elmondható. A kikötő ezen kora délutáni órában sokkal inkább egy felbolydult méhkasra emlékeztette a lovagok, ami korántsem túl sokat ígér a számára. ~Sok ma a későn kifutó hajó. Csak a Tengeri Patkány ne legyen köztük.~ szorul ökölbe a keze. ~Gyorsan meg kell találnom a tizennégyes dokkot. ~ néz körbe, de a tömegen kívül és pár közelebbi hajó kopott jelölésén kívül, semmi feltűnőt sem lát.*
-Vigyázzá! *ordít rá egy tagbaszakadt férfi, egy méretes kordély mögül, mely tömve van finom tengeri herkentyűkkel. Rákokkal, kagylókkal és pár olyan hallal, melyet a lovag soha életében nem látott.*
*Valahin egy szó nélkül lép félre az útjából, és a kordély hangos nyekergéssel újra elindult, egyenesen át a tömegen, valószínűleg az egyik fogadó raktáráig meg sem állva. ~Emlékezzek rá, hogy tengeri étket soha ne egyek itt.~ húzza el a száját. ~de ezzel nem kerülök előrébb. Meg kellene találnom a Dokkmestert. Ha senki sem, ő biztos tud némi tanáccsal szolgálni.~ határozott lépésekkel indul, el a kiköt központja felé, de alig tesz meg pár lépést és a lendülete alábbhagy. ~Ostoba. Ha a városi őrség benne van, akkor ő is. Csak az időmet pazarlom.~ fogai olyan erővel súrolják egymást, hogy bárki attól félne, hogy azon nyomban szilánkosra törnének.
De abban a pillanatban úja, pont mint amikor Dina-val találkozott legelőször, a koszos, mocskos utcagyerekek szintén feltűnnek körülötte. Egy egész raj vesz körül, jó egy tucat utcagyerek zsibong körülötte, mely abban a pillanatban arra sarkalja a lovagot, hogy a tarisznyájához nyúljon. ~Ti kis...~ ordítana rájuk ismét, de szája mégis mosolyra húzódik. ~ Hát persze. ~*
- Hé gyerekek. Akartok szerezni egy kis pénzt? *kérdi tőlük, apró kis vigyorral az arcán.*
A hozzászólás írója (Valahin Arrowyen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.03 18:06:50
2001. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-03 17:51:18
Üzenet elküldve: 2015-08-03 17:51:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Reydis//
*Leon látja a szemein a változást, azonban ez nem elég neki.* ~Mi van, ha ez is csak megjátszás? Ha be akar csapni?~ *Azonban, ahogy tovább és mélyebben nézi a lélektükröket, egyszerűen nem tudja elhinni, hogy ebben bármiféle gonoszság lappanghat. Hiába keresi benne a Vérebre oly jellemző megvetést, még csak a szikrát sem találja. Csupán könnyeket és ártatlanságot... és szomorúságot. Legszívesebben újra üvölteni támadna kedve, de mégsem teszi. Lelke mélyén megnyugodott. Lecsillapították a lány szavai és az, hogy kiérzi belőle, hogy mindent csak őérte, a semmirekellő, embertelen és megvetett kalózért történt.* ~Talán, képes volt miattam eltemetni magában Vérebet? Ekkora erőt adott neki a szerelmem?~ *Ez nagyon nyálasnak és bugyutának hangzik, de mégis... Leon elhiszi, hogy így van. Azonban mondatain nem változtathat, még ha Reydis másik énje valóban el is tűnt. Nem karolja át kedvesét, pedig legszívesebben így tenne. Magához szorítaná, hogy azt suttogja a fülébe, hogy semmi baj, vagy, hogy minden rendben lesz és ilyesmik, de nem teheti. Nem is teszi. Ehelyett csak szavakkal válaszol neki, tettekkel nem.*
-De nem teszem! *Utal itt a lány szavaira, hogy megölhetné őt. Levághatná, megkönnyítve a dolgát. Senki nem keresné a lányt... De nem teszi.*
-Azért nem, mert szeretlek! Nem vesztetted el a bizalmamat! *Furcsán hangozhat ez, de így van. Megpróbálja elmagyarázni is.*
-Te nem! Én Vérebben nem bízok! *Egyik tenyerét Reydis vállára teszi.*
-De benned igen, Szerelmem! Te voltál az, aki megállította őt! *Nos, ez így is van. Nélküle már meghalt volna. Nem tudja a kalóz, hogy mi lesz ezután, de próbálja összekaparni Reydis önbizalmát a földről...*
*Leon látja a szemein a változást, azonban ez nem elég neki.* ~Mi van, ha ez is csak megjátszás? Ha be akar csapni?~ *Azonban, ahogy tovább és mélyebben nézi a lélektükröket, egyszerűen nem tudja elhinni, hogy ebben bármiféle gonoszság lappanghat. Hiába keresi benne a Vérebre oly jellemző megvetést, még csak a szikrát sem találja. Csupán könnyeket és ártatlanságot... és szomorúságot. Legszívesebben újra üvölteni támadna kedve, de mégsem teszi. Lelke mélyén megnyugodott. Lecsillapították a lány szavai és az, hogy kiérzi belőle, hogy mindent csak őérte, a semmirekellő, embertelen és megvetett kalózért történt.* ~Talán, képes volt miattam eltemetni magában Vérebet? Ekkora erőt adott neki a szerelmem?~ *Ez nagyon nyálasnak és bugyutának hangzik, de mégis... Leon elhiszi, hogy így van. Azonban mondatain nem változtathat, még ha Reydis másik énje valóban el is tűnt. Nem karolja át kedvesét, pedig legszívesebben így tenne. Magához szorítaná, hogy azt suttogja a fülébe, hogy semmi baj, vagy, hogy minden rendben lesz és ilyesmik, de nem teheti. Nem is teszi. Ehelyett csak szavakkal válaszol neki, tettekkel nem.*
-De nem teszem! *Utal itt a lány szavaira, hogy megölhetné őt. Levághatná, megkönnyítve a dolgát. Senki nem keresné a lányt... De nem teszi.*
-Azért nem, mert szeretlek! Nem vesztetted el a bizalmamat! *Furcsán hangozhat ez, de így van. Megpróbálja elmagyarázni is.*
-Te nem! Én Vérebben nem bízok! *Egyik tenyerét Reydis vállára teszi.*
-De benned igen, Szerelmem! Te voltál az, aki megállította őt! *Nos, ez így is van. Nélküle már meghalt volna. Nem tudja a kalóz, hogy mi lesz ezután, de próbálja összekaparni Reydis önbizalmát a földről...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260