Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-07 23:30:14
Üzenet elküldve: 2012-12-07 23:30:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
- És téged ki vitt már el a két szép szemedért? Mármint rajtam kívül, természetesen.
*Kérdi, mivel tudnia kell, kik a rivális zsiványok, akikkel majd tárgyalnia kell. Vagyis akikkel le kell számolnia. Vagy ami könnyebben kivitelezhetőnek bizonyul. Dom megcsóválja a fejét a komolyan nem vehető vád hallatán.*
- Ez se volt épp fair. Az utazást az ilyesmik közé számítom.
*Feleli önérzetesen. Amikor Weli elkezdi komolyan végigtúrni a zsebeit, ő csak egy jót mosolyog. Természetesen már rég végigkutathatta volna a lány zsebeit, ha akarja. De mi haszna lett volna belőle? Ő nem afféle piaci tolvaj, vagy hasonló... nem, ő értékesebb és nagyobb kihívást jelentő zsákmányok után szokott futni.*
- Erre semmi szükség. Nem vettem el tőled semmit.
*Feleli unottan, és most valahogy nem tudja komolyan venni a figyelmeztető-fenyegető hangsúlyt. Talán mert túl hűvös van ehhez.
A madaras kérdésből viszont nem enged. Kár, hogy Weli nem vevő a játékra. Így kénytelen lesz megint letorkolni.*
- A kígyó is tollas, mégis csak baj van belőle.
*Ölti ki a nyelvét, majd inkább legyint. Ebbe most nincs kedve nagyon belemerülni. Jó kis gondolatkísérlet lett volna, de Weli elrontotta. ~ Nem baj, foglak én még madárneveken szólítani, tubicám, gerlicém... ~ Gondolja egy sóhajjal.
Aztán beüt a mennykő. Weli megsértődik, és nemhogy az ölébe nem ül bele, de még el is húzódik tőle. A pálinkát illetően még csak megérti a dolgot, de sejt itt valami csúsztatást. A többit nem tudja teljesen hova tenni.
Nomármost, ha Dom valóban úriember lenne, levenné a köpönyegét, átadná a hölgynek, és sértődötten vacogna. Mivel azonban Dom nem úriember, erre nem kerül sor. Ha Weli makacsságában meg akar fagyni, ám legyen. Ő viszont nem.
Ennek köszönhetően gyorsabban mozdul a leugráskor, és ha Weli nem állna biztosan a lábán, segít neki. A gnómleány azonban örülhet, mivel ilyen hirtelen szálltak le, a féltett szeszéből nem kell adnia a kocsisnak. És a matrózoknak se, hiszen van ott rum és grog elég. Meg krampampuli is, ha elég ínyenc az ember. Amíg a leányzó egy nagy bögre rummal nyit, Dom egy jókora adag groggal vigasztalódik. Amikor már mindketten tokától bokáig átmelegedtek, egymásra vigyorognak, és szent a béke.
A matrózok és kikötői népek szemlátomást ismerik Domot, és egyikük se akarja megverni, vagy bármiféle tartozást behajtani rajta. Ez jó hír, ugyanis hősünknek épp csak annyija van, hogy a mai dorbézolást ki tudja fizetni. Úgyhogy az első néhány kört ő állja, aztán a többit majd megoldja valahogy okosba. Például hagyja, hogy mások hálásak legyenek. És ha már itt van, ellátja magát olcsó szivarral, dohánnyal és még egy pipára is szert tesz valahonnan... És mivel ide csupa rendes zsivány jár, senki se tesz tisztességtelen ajánlatot Welinek, régi cimboraként és fegyvertársként kezelik, és csak az ilyenkor elvárható vaskos tréfák puffognak.*
*Mire hajnalodni kezd, már csak a harmonikás, a zongorás, néhány hamiskártyás és ők bírják... és persze mindenki olyan sakálrészeg, hogy már Dom ül a zongoránál, az egyik hamiskártyás harmonikázik, Weli a pult tetején ül, a két zenész pedig kártyázni próbál...*
- Csuhajja... mennyünk inét... mermár lekéssük a reggelit... vagy ilyesmi.
*Mondja Dom, és szétcsúszott mosollyal néz a pult felé, ahol Welit hagyta.*
- Haha...hajóval vissza, én amondó vagyok, he?
*Kérdi, mivel tudnia kell, kik a rivális zsiványok, akikkel majd tárgyalnia kell. Vagyis akikkel le kell számolnia. Vagy ami könnyebben kivitelezhetőnek bizonyul. Dom megcsóválja a fejét a komolyan nem vehető vád hallatán.*
- Ez se volt épp fair. Az utazást az ilyesmik közé számítom.
*Feleli önérzetesen. Amikor Weli elkezdi komolyan végigtúrni a zsebeit, ő csak egy jót mosolyog. Természetesen már rég végigkutathatta volna a lány zsebeit, ha akarja. De mi haszna lett volna belőle? Ő nem afféle piaci tolvaj, vagy hasonló... nem, ő értékesebb és nagyobb kihívást jelentő zsákmányok után szokott futni.*
- Erre semmi szükség. Nem vettem el tőled semmit.
*Feleli unottan, és most valahogy nem tudja komolyan venni a figyelmeztető-fenyegető hangsúlyt. Talán mert túl hűvös van ehhez.
A madaras kérdésből viszont nem enged. Kár, hogy Weli nem vevő a játékra. Így kénytelen lesz megint letorkolni.*
- A kígyó is tollas, mégis csak baj van belőle.
*Ölti ki a nyelvét, majd inkább legyint. Ebbe most nincs kedve nagyon belemerülni. Jó kis gondolatkísérlet lett volna, de Weli elrontotta. ~ Nem baj, foglak én még madárneveken szólítani, tubicám, gerlicém... ~ Gondolja egy sóhajjal.
Aztán beüt a mennykő. Weli megsértődik, és nemhogy az ölébe nem ül bele, de még el is húzódik tőle. A pálinkát illetően még csak megérti a dolgot, de sejt itt valami csúsztatást. A többit nem tudja teljesen hova tenni.
Nomármost, ha Dom valóban úriember lenne, levenné a köpönyegét, átadná a hölgynek, és sértődötten vacogna. Mivel azonban Dom nem úriember, erre nem kerül sor. Ha Weli makacsságában meg akar fagyni, ám legyen. Ő viszont nem.
Ennek köszönhetően gyorsabban mozdul a leugráskor, és ha Weli nem állna biztosan a lábán, segít neki. A gnómleány azonban örülhet, mivel ilyen hirtelen szálltak le, a féltett szeszéből nem kell adnia a kocsisnak. És a matrózoknak se, hiszen van ott rum és grog elég. Meg krampampuli is, ha elég ínyenc az ember. Amíg a leányzó egy nagy bögre rummal nyit, Dom egy jókora adag groggal vigasztalódik. Amikor már mindketten tokától bokáig átmelegedtek, egymásra vigyorognak, és szent a béke.
A matrózok és kikötői népek szemlátomást ismerik Domot, és egyikük se akarja megverni, vagy bármiféle tartozást behajtani rajta. Ez jó hír, ugyanis hősünknek épp csak annyija van, hogy a mai dorbézolást ki tudja fizetni. Úgyhogy az első néhány kört ő állja, aztán a többit majd megoldja valahogy okosba. Például hagyja, hogy mások hálásak legyenek. És ha már itt van, ellátja magát olcsó szivarral, dohánnyal és még egy pipára is szert tesz valahonnan... És mivel ide csupa rendes zsivány jár, senki se tesz tisztességtelen ajánlatot Welinek, régi cimboraként és fegyvertársként kezelik, és csak az ilyenkor elvárható vaskos tréfák puffognak.*
*Mire hajnalodni kezd, már csak a harmonikás, a zongorás, néhány hamiskártyás és ők bírják... és persze mindenki olyan sakálrészeg, hogy már Dom ül a zongoránál, az egyik hamiskártyás harmonikázik, Weli a pult tetején ül, a két zenész pedig kártyázni próbál...*
- Csuhajja... mennyünk inét... mermár lekéssük a reggelit... vagy ilyesmi.
*Mondja Dom, és szétcsúszott mosollyal néz a pult felé, ahol Welit hagyta.*
- Haha...hajóval vissza, én amondó vagyok, he?
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-07 22:27:07
Üzenet elküldve: 2012-12-07 22:27:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
- Irigy? Ez most fájt tudod… égszerűen csak ahhoz vagyok szokva, hogy egy magamfajta lánykát általában elvisznek a két szép szeméért is…* Dohogja miközben összefonja karjait, bár a mozdulat inkább fázós, mint sértett. A maga részéről most legszívesebben felkucorodna egy kemence padkájára, és egyetértőn a kocsissal halk szuszogásba kezdene... vagy jobb esetben már kellően ittasan ücsörögnének egy korcsmában, de nem Domnak nem volt jó az első útjukba akadó…
A bál dolgára nem reagál. Bár érdekelné a dolog, mégis csak egy bál, s Welian már csak elvből sem érdeklődik bálok után. Sosem magyarázni ki, ha bárki megtudná, hogy olykor még élvezi is őket.*
- Nem hinném, elvégre az utazást most sem soroltad fel.* Incselkedik kicsit, hallva az elf nem igazán sértődött meg a dolgon.*
- Hallom igaz szekértővel van dolgom… * Majd a férfire sandít, s kezei eltűnnek a számtalan zseb mélyén ellenőrizve, megvan-e még mindene, legalábbis azon dolgok, amikről tudja, hogy nála vannak.*
- Ugye tőlem ma este nem emeltél még el semmit? HA mégis, jobb ha bevallod, akkor kegyes leszek, de ha elsumákolod… rá fogok jönni, és abban nem lesz hála, hidd el!* Húzza ki magát a törékeny teremtés, s bár alkata nem fenyegető hangsúlyán érződik ő azért még komolyan beszél. S ha mindez nem lenne épp elegendő még a madárság is visszaköszön.*
- Hát, tollas! * Vágja rá mintha csak megnevezett volna egy fajtát, hiteles határozottsággal. Azt, hogy lövése sincs, s nem csak mert nem ismeri annyira a madárvilágot, azon túl, hogy a csirke finom a pulyka meg szép, inkább nem osztja meg az elffel, ki valószínűleg járatosabb nála a témában, nehogy az ráaggasson valami sosem hallott madárfajt, mit ismeretlensége révén még csak cáfolni sem tudna hitelesen. Ennek ellenére van egy olyan balsejtelme, hogy az este folyamán még gazdagodni fog valami hasonlóval… Ajjajj. És ismét.*
- Megfagyni? Már ne is haragudj, de mire te egyszer megfagysz addig, én háromszor! Hidd el nekem kisebb test előbb hűl, ahogy egy kisebb bögre tea is! * s bizony ez is egy olyan dolog amiben jobban jár Dom ha enged, mert Welian még képes és gnómikustanulmányok sorozatával támasztja alá igazát. ÉS ha már amúgy is kezd belejönni:*
- Másfelől, ne sértegess, kérlek! Rendben van, a szivart dézsmálom, de az üveget a tartalmával a Dédnagyanyámtól kaptam, és mint ilyen nagyon becses dolog számomra! * Részint ezért is nem osztogatná mindenféle kocsisoknak, még ha nagy szívességet is tett nekik, s igen, Domot sem kicsit tisztelte meg ezzel… *
- Mindezeken túl most vallottad be, hogy gyanús alak vagy.* Fűzi hozzá mintegy tényleg mellékesen… S valahogy már illetve most, ezek után már nem is vágyik a másik közelségére, azaz testének melegére. Kicsit el is húzódik ezzel pedig az ölbe ülést is visszautasítja. Mindennek hála pedig zavarba sem fog jönni, hiszen amint felfogná, hogy Dom ölében ücsörög, ez minden bizonnyal bekövetkezett volna.*
- Egye fene nem kell! Sőt!* A köpenyét is visszalebbenti rá. Eztán éri a megfagyás dolga mire még nyelvet is ölt. Ezek után még ha kétszer ilyen hideg lenne sem lenen hajlandó megfagyni! Bár ajaki erősen kékülnek, büszkesége erősebb, kitart, némiképp értetlenül motyogva saját orra alá. Hiába no, olykor kibújik belőle a sértődött nemeskisasszony, de ez az egyetlen hibája. Nem is szólal különösebben míg le nem szállnak, s be nem térnek a korcsmába, s bár ábrázatára kiül, hogy ’tényleg ezért jöttünk ide?’ nem ad hangot kételyeinek, inkább egy nagy pohár, rumba, ha már matrózkocsma, folytja indulatait.
Attól azért nem kell tartani, hogy egész este ilyen ’zord’ marad, hála a már eddig elfogyasztott szesznek, különösen ha még termetét is figyelembe vesszük, s hogy hirtelen melegre került, nem sokkal később már ismét fülig ér a szája.*
A bál dolgára nem reagál. Bár érdekelné a dolog, mégis csak egy bál, s Welian már csak elvből sem érdeklődik bálok után. Sosem magyarázni ki, ha bárki megtudná, hogy olykor még élvezi is őket.*
- Nem hinném, elvégre az utazást most sem soroltad fel.* Incselkedik kicsit, hallva az elf nem igazán sértődött meg a dolgon.*
- Hallom igaz szekértővel van dolgom… * Majd a férfire sandít, s kezei eltűnnek a számtalan zseb mélyén ellenőrizve, megvan-e még mindene, legalábbis azon dolgok, amikről tudja, hogy nála vannak.*
- Ugye tőlem ma este nem emeltél még el semmit? HA mégis, jobb ha bevallod, akkor kegyes leszek, de ha elsumákolod… rá fogok jönni, és abban nem lesz hála, hidd el!* Húzza ki magát a törékeny teremtés, s bár alkata nem fenyegető hangsúlyán érződik ő azért még komolyan beszél. S ha mindez nem lenne épp elegendő még a madárság is visszaköszön.*
- Hát, tollas! * Vágja rá mintha csak megnevezett volna egy fajtát, hiteles határozottsággal. Azt, hogy lövése sincs, s nem csak mert nem ismeri annyira a madárvilágot, azon túl, hogy a csirke finom a pulyka meg szép, inkább nem osztja meg az elffel, ki valószínűleg járatosabb nála a témában, nehogy az ráaggasson valami sosem hallott madárfajt, mit ismeretlensége révén még csak cáfolni sem tudna hitelesen. Ennek ellenére van egy olyan balsejtelme, hogy az este folyamán még gazdagodni fog valami hasonlóval… Ajjajj. És ismét.*
- Megfagyni? Már ne is haragudj, de mire te egyszer megfagysz addig, én háromszor! Hidd el nekem kisebb test előbb hűl, ahogy egy kisebb bögre tea is! * s bizony ez is egy olyan dolog amiben jobban jár Dom ha enged, mert Welian még képes és gnómikustanulmányok sorozatával támasztja alá igazát. ÉS ha már amúgy is kezd belejönni:*
- Másfelől, ne sértegess, kérlek! Rendben van, a szivart dézsmálom, de az üveget a tartalmával a Dédnagyanyámtól kaptam, és mint ilyen nagyon becses dolog számomra! * Részint ezért is nem osztogatná mindenféle kocsisoknak, még ha nagy szívességet is tett nekik, s igen, Domot sem kicsit tisztelte meg ezzel… *
- Mindezeken túl most vallottad be, hogy gyanús alak vagy.* Fűzi hozzá mintegy tényleg mellékesen… S valahogy már illetve most, ezek után már nem is vágyik a másik közelségére, azaz testének melegére. Kicsit el is húzódik ezzel pedig az ölbe ülést is visszautasítja. Mindennek hála pedig zavarba sem fog jönni, hiszen amint felfogná, hogy Dom ölében ücsörög, ez minden bizonnyal bekövetkezett volna.*
- Egye fene nem kell! Sőt!* A köpenyét is visszalebbenti rá. Eztán éri a megfagyás dolga mire még nyelvet is ölt. Ezek után még ha kétszer ilyen hideg lenne sem lenen hajlandó megfagyni! Bár ajaki erősen kékülnek, büszkesége erősebb, kitart, némiképp értetlenül motyogva saját orra alá. Hiába no, olykor kibújik belőle a sértődött nemeskisasszony, de ez az egyetlen hibája. Nem is szólal különösebben míg le nem szállnak, s be nem térnek a korcsmába, s bár ábrázatára kiül, hogy ’tényleg ezért jöttünk ide?’ nem ad hangot kételyeinek, inkább egy nagy pohár, rumba, ha már matrózkocsma, folytja indulatait.
Attól azért nem kell tartani, hogy egész este ilyen ’zord’ marad, hála a már eddig elfogyasztott szesznek, különösen ha még termetét is figyelembe vesszük, s hogy hirtelen melegre került, nem sokkal később már ismét fülig ér a szája.*
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-07 21:24:06
Üzenet elküldve: 2012-12-07 21:24:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
- Ne legyél már irigy...
*Korholja Welit csendesen, hogy a különben talán bóbiskoló hajtót ne zavarja. Könnyen lehet, hogy a fickó már rég alszik, csak hát a lovai tudják az utat, és majd jeleznek, amikor ébredni kell. Igen, könnyen el tudja képzelni, hogy így van. Hiszen ez a terület szinte teljesen rablómentes, és ilyen korán nem nagyon van más az úton se, miért is ne alhatna egyet az élelmes kocsis.
Közben lassan egyre közelebb jutnak a tengerhez, a sós levegőn már érezni lehet.*
- Én is. Ha a bált nem számítjuk.
*Mondja, hiszen akkor nem hagyták el a kikötőt. Visszaemlékezve a bálra, elvigyorodik. Ó, az is jó móka volt.*
- Hé, ez övön aluli volt! Vannak dolgok, amikért rendesen fizetek! Étel és ital, fürdő és gúnyák... meg ilyesmik.
*Mondja önérzetesen. De nem haragszik. Nem először gyanúsították már meg ezzel, és tudja, nem is utoljára. Alkalmasint a vádlóknak igazuk van. Csak épp a léptékben tévednek.*
- Minden dolog máshogy csillog. Van, amiben a többség nem lát semmit... van, amit nem hiszik, hogy el lehet orozni. És van, amit kifejezetten mókás megszerezni.
*Feleli elgondolkozva. Ha valahogy is meg kéne határoznia magát, akkor alighanem a specialista szót használná. A közönséges tolvajokhoz képest ő túl emelkedett, a kémekhez képest nem eléggé elhivatott. Őt nem mindenféle magasztos célok vezetik, pusztán önző érdekek.*
- Arról viszont nem szóltál, te milyen madár vagy.
*Emlékezteti Welit, még mielőtt a téma elsikkadna. Az újabb vádaskodáson se lepődik meg.*
- Ebben van valami. Viszont akkor én fagynék meg. Az igazi úriemberek az ilyen esetek miatt korán halnak. Ugyanakkor... egy igazi úriember nem vinne ilyen hosszú útra egy igazi úrihölgyet megfelelő hintó nélkül. Egy igazi úrihölgy pedig nem dézsmálná a nagybátyja és gyámja szivar- és pálinkakészleteit, és nem lófrálna az éjszakában gyanús alakokkal... szóval patthelyzet.
*Vigyorog a lányra, és úgy helyezkedik, hogy azért nagyjából ne fázzanak.*
- De ha már így mondod, egye fene, ülj az ölembe!
*Mondja, és ha Weli engedelmeskedik, akkor kényelmesebben folytathatják. Közben beérnek a dokkok közé.*
- Áh, innen már nincs messze! Szóval ne merészelj nekem megfagyni!
*Ajánlja derűsen, majd a nyakát kicsavarva körbenéz és fülel. Hamarosan meghallja a neki tetsző hangokat. Mulatozás, dáridózás. Az erszényéből három aranyat vesz elő, és leteszi maguk mellé.*
- Most ugrás! Innen gyalog közelebb van!
*Vezényli, és ha minden jól megy, öt perc múlva már az egyik matrózkocsmában melegednek és isszák a forró puncsot.*
*Korholja Welit csendesen, hogy a különben talán bóbiskoló hajtót ne zavarja. Könnyen lehet, hogy a fickó már rég alszik, csak hát a lovai tudják az utat, és majd jeleznek, amikor ébredni kell. Igen, könnyen el tudja képzelni, hogy így van. Hiszen ez a terület szinte teljesen rablómentes, és ilyen korán nem nagyon van más az úton se, miért is ne alhatna egyet az élelmes kocsis.
Közben lassan egyre közelebb jutnak a tengerhez, a sós levegőn már érezni lehet.*
- Én is. Ha a bált nem számítjuk.
*Mondja, hiszen akkor nem hagyták el a kikötőt. Visszaemlékezve a bálra, elvigyorodik. Ó, az is jó móka volt.*
- Hé, ez övön aluli volt! Vannak dolgok, amikért rendesen fizetek! Étel és ital, fürdő és gúnyák... meg ilyesmik.
*Mondja önérzetesen. De nem haragszik. Nem először gyanúsították már meg ezzel, és tudja, nem is utoljára. Alkalmasint a vádlóknak igazuk van. Csak épp a léptékben tévednek.*
- Minden dolog máshogy csillog. Van, amiben a többség nem lát semmit... van, amit nem hiszik, hogy el lehet orozni. És van, amit kifejezetten mókás megszerezni.
*Feleli elgondolkozva. Ha valahogy is meg kéne határoznia magát, akkor alighanem a specialista szót használná. A közönséges tolvajokhoz képest ő túl emelkedett, a kémekhez képest nem eléggé elhivatott. Őt nem mindenféle magasztos célok vezetik, pusztán önző érdekek.*
- Arról viszont nem szóltál, te milyen madár vagy.
*Emlékezteti Welit, még mielőtt a téma elsikkadna. Az újabb vádaskodáson se lepődik meg.*
- Ebben van valami. Viszont akkor én fagynék meg. Az igazi úriemberek az ilyen esetek miatt korán halnak. Ugyanakkor... egy igazi úriember nem vinne ilyen hosszú útra egy igazi úrihölgyet megfelelő hintó nélkül. Egy igazi úrihölgy pedig nem dézsmálná a nagybátyja és gyámja szivar- és pálinkakészleteit, és nem lófrálna az éjszakában gyanús alakokkal... szóval patthelyzet.
*Vigyorog a lányra, és úgy helyezkedik, hogy azért nagyjából ne fázzanak.*
- De ha már így mondod, egye fene, ülj az ölembe!
*Mondja, és ha Weli engedelmeskedik, akkor kényelmesebben folytathatják. Közben beérnek a dokkok közé.*
- Áh, innen már nincs messze! Szóval ne merészelj nekem megfagyni!
*Ajánlja derűsen, majd a nyakát kicsavarva körbenéz és fülel. Hamarosan meghallja a neki tetsző hangokat. Mulatozás, dáridózás. Az erszényéből három aranyat vesz elő, és leteszi maguk mellé.*
- Most ugrás! Innen gyalog közelebb van!
*Vezényli, és ha minden jól megy, öt perc múlva már az egyik matrózkocsmában melegednek és isszák a forró puncsot.*
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-07 21:11:22
Üzenet elküldve: 2012-12-07 21:11:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//A karaván - Kelash Zhaughwar//
*Merros igazán kellemetlen helyzetben érezheti magát. Nagy mennyiségű Hodarilt szállítottak Artheniorba busás fizetség ellenében, ám valaki rajtaütött a találkozó feleken. Mind a szállító, mind az átvevő halott. Holott a Ferro bá-nak ismert öreg medvétől rengetegen féltek a városban.
Az Üstösökkel folytatott viszálykodás nem teszi lehetővé, hogy embereket nélkülözzönek, így Merrosnak egy nevesincs embert kell kerítenie maga mellé, akivel aztán végezhet is, elvégre ha az ügy napvilágra kerülne, a Fekete Kéz veszítene méltóságából. Márpedig ő annak nem örülne.
A férfinak gyorsan kell eljárnia, így nem válogathat sokat. Tekintete egy jó erőben lévő sötételfre összpontosul, kinek ruházatából látszik, hogy csak valamiféle utazó lehet.
"Tökéletes. Pénzért bármit megtesz, s hiányozni sem fog senkinek"
A tagbaszakadt, szakállas férfi a sötélfhez siet, majd megszólítja:*
- Szép napot! Látom, nem vet fel a pénz, de ezt könnyen orvosolhatjuk. Szeretnél sok aranyat keresni egy csekélyke feladat elvégzésért? Semmi törvénytelen, sőt, afféle jótétemány lenne.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.07 21:11:44
*Merros igazán kellemetlen helyzetben érezheti magát. Nagy mennyiségű Hodarilt szállítottak Artheniorba busás fizetség ellenében, ám valaki rajtaütött a találkozó feleken. Mind a szállító, mind az átvevő halott. Holott a Ferro bá-nak ismert öreg medvétől rengetegen féltek a városban.
Az Üstösökkel folytatott viszálykodás nem teszi lehetővé, hogy embereket nélkülözzönek, így Merrosnak egy nevesincs embert kell kerítenie maga mellé, akivel aztán végezhet is, elvégre ha az ügy napvilágra kerülne, a Fekete Kéz veszítene méltóságából. Márpedig ő annak nem örülne.
A férfinak gyorsan kell eljárnia, így nem válogathat sokat. Tekintete egy jó erőben lévő sötételfre összpontosul, kinek ruházatából látszik, hogy csak valamiféle utazó lehet.
"Tökéletes. Pénzért bármit megtesz, s hiányozni sem fog senkinek"
A tagbaszakadt, szakállas férfi a sötélfhez siet, majd megszólítja:*
- Szép napot! Látom, nem vet fel a pénz, de ezt könnyen orvosolhatjuk. Szeretnél sok aranyat keresni egy csekélyke feladat elvégzésért? Semmi törvénytelen, sőt, afféle jótétemány lenne.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.07 21:11:44
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-06 13:37:09
Üzenet elküldve: 2012-12-06 13:37:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Hajóra fel//
*A zajos dokkokból, a kissé csendesebb Kikötőbe viszik hatalmas, vaskos lábai. Úgy néz ki elérte célját, megérkezett a papíroson leírt helyszínre, már csak a megbízót kell megtalálnia. Még nagyobbacska termetével sem tűnik ki a részeg matrózok és az egyéb népek közül, ez oknál fogva nem is lát igazán messzire. Így jóval nehezebb lesz a keresés. De nem olyan esetlen törpünk, hogy megriadjon e feladattól. Már a lelki szemei előtt látja, a meg nem történt hős tetteiért kapott, mondhatni nagy jutalmat. Mint a legtöbb törp ő is vágyik a dicsőségre, és gazdaságra, még ha nemesi származású is. Mégis jobb érzés ha mindent amink van magunk szerezzük, nem pedig örököljük. Mellesleg a kaland vágy is ott motoszkál Galinban. "Hol vannak már, még a végén nélkülem indulnak el. De azt nem tehetik, hisz nélkülem semmit sem érnek." Egyre erőszakosabban tőr előre az útját akadályozó emberek között. Már kezd dühbe gurulni mikor meglát egy kisebb csapatot egybe tömörülve. "Ááá biztosan ők lesznek azok." Menetirányba fordul, és gyors tempóban, hamar eljut az előbb kiszemelt kis csoporthoz.*
-Üdvözletem uraim, és hölgyeim! Maguk adták fel a hirdetést?
*Mutatja fel a gyűrött lapot. Csak miután jobban szemügyre veszi a társaságot, tűnik fel neki a csuklyát viselő alak.*
-U...Umon? Hát újra összehozott minket a sors. De mit keresel te itt? Ha így tudom jöhettünk volna akár együtt is.
*Vonja kérdőre ismerősét.*
*A zajos dokkokból, a kissé csendesebb Kikötőbe viszik hatalmas, vaskos lábai. Úgy néz ki elérte célját, megérkezett a papíroson leírt helyszínre, már csak a megbízót kell megtalálnia. Még nagyobbacska termetével sem tűnik ki a részeg matrózok és az egyéb népek közül, ez oknál fogva nem is lát igazán messzire. Így jóval nehezebb lesz a keresés. De nem olyan esetlen törpünk, hogy megriadjon e feladattól. Már a lelki szemei előtt látja, a meg nem történt hős tetteiért kapott, mondhatni nagy jutalmat. Mint a legtöbb törp ő is vágyik a dicsőségre, és gazdaságra, még ha nemesi származású is. Mégis jobb érzés ha mindent amink van magunk szerezzük, nem pedig örököljük. Mellesleg a kaland vágy is ott motoszkál Galinban. "Hol vannak már, még a végén nélkülem indulnak el. De azt nem tehetik, hisz nélkülem semmit sem érnek." Egyre erőszakosabban tőr előre az útját akadályozó emberek között. Már kezd dühbe gurulni mikor meglát egy kisebb csapatot egybe tömörülve. "Ááá biztosan ők lesznek azok." Menetirányba fordul, és gyors tempóban, hamar eljut az előbb kiszemelt kis csoporthoz.*
-Üdvözletem uraim, és hölgyeim! Maguk adták fel a hirdetést?
*Mutatja fel a gyűrött lapot. Csak miután jobban szemügyre veszi a társaságot, tűnik fel neki a csuklyát viselő alak.*
-U...Umon? Hát újra összehozott minket a sors. De mit keresel te itt? Ha így tudom jöhettünk volna akár együtt is.
*Vonja kérdőre ismerősét.*
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-06 13:21:44
Üzenet elküldve: 2012-12-06 13:21:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
*Miután sikeresen megtanulta első mágiáját, megfogadta a Mágusnak, hogy ahogy lesz alkalma s persze aranya, eljön újra, hogy tovább folytassa a mágia elsajátítását. Barátságosan elköszön tőle, majd amerre jött, azon az úton halad vissza a kikötő felé, hogy viszont láthassa Kedvesét. Kényelmes tempóban vág át a rengetegen, nem kapkodva lépteit. Ahogy kiér a sűrűből, érzi a sós tenger illatát. Nagyot szippant a levegőbe, majd tovább halad óvatosan a sziklaszirten, míg nem leér a kikötőbe. Alkonyodik, így sietnie kell a hajóra, ami visszaviszi Artheniorba. Látja, hogy a hajó még nem érkezett meg, ezért úgy dönt, hogy körül néz a kikötőbe.*
~Mesések ezek a nagy bárkák. Úgy felszállnék egyre, hogy tengert átszelve láthassak világot. Magammal hoznám Kean-t is, hiszen nélküle nem indulnék el.~
*Sétálgat a dokkoknál, megnézi az árusok portékáját.Közbe-közbe nézi a tengert, hátha megérkezik a hajója. De még semmi. Üres a helye. Így tovább nézelődik. Többnyire halárusokat és ékszer kereskedőket lát, de beljebb már feltűnnek a ruhás kofák, zöldséges és gyümölcsös s persze a csecse-becse kupec. Mindenhol akad egy-két ilyen eladó. Miután kinézegette magát, visszasétál ahhoz a dokkhoz, ahol leszállt. Türelmesen várakozik, míg nem a távolban megpillantja a hajót.*
~Nem is kellett sokat várnom. Szerencsére el tudtam ütni az időt a nézelődéssel. Na majd, ha lesz költeni valóm visszajövök, hogy vegyek valami apróságot Kean-nek. Láttam az ékszeresnél egy csontfogat, mint medál. Bár nem tudom milyen fog volt, de hegyes volt. Veszélyes állaté lehetett, s biztos jó drágán is adná. Na mindegy, majd legközelebb.~
*Beérkezik a várva várt bárka. Megvárja, míg leszállnak róla az emberek, majd felballag a pallón. Kényelmesen letámaszkodik a korlátnál nézi a végtelennek tűnő tengert.*
~Egyszer úgy is eljutok a másik oldalára.~
*A kapitány megkongatja a kolompot, ezzel jelezve, hogy indulásra készen áll. Sóhajt egy nagyot majd visszanéz a kikötői életre.*
~Még jövök ide. Nem utoljára voltam itt.~
*Harmonikus látványt nyújt a kikötői táj, így nyugodt szívvel hagyja el, hiszen tudja, hogy még visszajön. Zökkenőmentesen hagyja el a bárka a dokkot, így aggodalomra semmi ok.*
~Hamarosan találkozunk Kedvesem!~
~Mesések ezek a nagy bárkák. Úgy felszállnék egyre, hogy tengert átszelve láthassak világot. Magammal hoznám Kean-t is, hiszen nélküle nem indulnék el.~
*Sétálgat a dokkoknál, megnézi az árusok portékáját.Közbe-közbe nézi a tengert, hátha megérkezik a hajója. De még semmi. Üres a helye. Így tovább nézelődik. Többnyire halárusokat és ékszer kereskedőket lát, de beljebb már feltűnnek a ruhás kofák, zöldséges és gyümölcsös s persze a csecse-becse kupec. Mindenhol akad egy-két ilyen eladó. Miután kinézegette magát, visszasétál ahhoz a dokkhoz, ahol leszállt. Türelmesen várakozik, míg nem a távolban megpillantja a hajót.*
~Nem is kellett sokat várnom. Szerencsére el tudtam ütni az időt a nézelődéssel. Na majd, ha lesz költeni valóm visszajövök, hogy vegyek valami apróságot Kean-nek. Láttam az ékszeresnél egy csontfogat, mint medál. Bár nem tudom milyen fog volt, de hegyes volt. Veszélyes állaté lehetett, s biztos jó drágán is adná. Na mindegy, majd legközelebb.~
*Beérkezik a várva várt bárka. Megvárja, míg leszállnak róla az emberek, majd felballag a pallón. Kényelmesen letámaszkodik a korlátnál nézi a végtelennek tűnő tengert.*
~Egyszer úgy is eljutok a másik oldalára.~
*A kapitány megkongatja a kolompot, ezzel jelezve, hogy indulásra készen áll. Sóhajt egy nagyot majd visszanéz a kikötői életre.*
~Még jövök ide. Nem utoljára voltam itt.~
*Harmonikus látványt nyújt a kikötői táj, így nyugodt szívvel hagyja el, hiszen tudja, hogy még visszajön. Zökkenőmentesen hagyja el a bárka a dokkot, így aggodalomra semmi ok.*
~Hamarosan találkozunk Kedvesem!~
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-05 20:58:10
Üzenet elküldve: 2012-12-05 20:58:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
*A csendes erdőt a nyüzsgés, a kalmárok hangja váltja fel. Bármerre néz a törp bódékat, és különféle árukat lát, gyümölcsök, szőnyegek és egyéb dolgok mi szemnek, és szájnak ingere. Galin próbálkozik gyorsan áttörni a sokféle élőlény között, hogy hamar a Kikötőbe érjen. Többször is majdnem fellökik, de ebben a kivételes esetben nem foglalkozik vele, így is késésben van. Nem sokára eléri uticélját, és egy lépéssel közelebb lesz a jutalom megszerzéséhez.*
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-05 14:50:35
Üzenet elküldve: 2012-12-05 14:50:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Hajóra fel//
*Enyhe émelygés fogja el, mikor megcsapja orrát a sós víz illata. Percekig csak bolyong a környéken, majd úgy dönt, hogy odaszemtelenkedik ahhoz a kis csoportosuláshoz, amely egyébként már érkezésekor is felkeltette a figyelmét.*
"Egy páncélos, két gazdag, és még egy valaki... talán szerzetes? A ruházata alapján legalábbis... nos, igen vegyes társaság."
*Sorolja fel gondolatban, a teljesség igénye nélkül, kiket lát összegyűlni. Valóban érdekes csoportosulásnak tartja őket, talán épp ezért is vonzza annyira oda hozzájuk a kíváncsiság.
Melléjük érve csupán egy biccentéssel bólint, mivel nem nagyon van kedve megszólalni, jelenleg ez a kurta bólintás is újabb fájdalmat okoz. Pedig már azt hitte, múlik az a fejfájás...
Ha nem zavarják el, kíváncsian hallgatózik tovább, hátha hall is valami olyat, ami a hasznára lehet.*
*Enyhe émelygés fogja el, mikor megcsapja orrát a sós víz illata. Percekig csak bolyong a környéken, majd úgy dönt, hogy odaszemtelenkedik ahhoz a kis csoportosuláshoz, amely egyébként már érkezésekor is felkeltette a figyelmét.*
"Egy páncélos, két gazdag, és még egy valaki... talán szerzetes? A ruházata alapján legalábbis... nos, igen vegyes társaság."
*Sorolja fel gondolatban, a teljesség igénye nélkül, kiket lát összegyűlni. Valóban érdekes csoportosulásnak tartja őket, talán épp ezért is vonzza annyira oda hozzájuk a kíváncsiság.
Melléjük érve csupán egy biccentéssel bólint, mivel nem nagyon van kedve megszólalni, jelenleg ez a kurta bólintás is újabb fájdalmat okoz. Pedig már azt hitte, múlik az a fejfájás...
Ha nem zavarják el, kíváncsian hallgatózik tovább, hátha hall is valami olyat, ami a hasznára lehet.*
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-05 10:28:33
Üzenet elküldve: 2012-12-05 10:28:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
//Hajóra fel//
- Én is, én is!!! *Csendül fel a furcsa páros mögül egy mélyről jövő igen magasnak mondható vékonyka női hang, majd kisvártatva előbújik a -hozzá képest- termetes 'nemes' mögül gazdája is. A Kereskedő, a Kapitány, na meg a hirdetésükre jelentkezett urak egy tündéri kis gnóm leányzót láthatnak hatalmas, huncutul csillogó, olajzöld szemekkel, s széles mosollyal. Bájos arcát kusza mélyvörös lobonc keretezi, pöttöm alakját jelenleg egy vastag irhakabát burkolja anorákkal, lábát pedig prémes csizmácskákba bugyolálta. A maga módján elbűvölő, s eleven teremtés, aki most is úgy zizeg, mint az őszi avar a talp alatt. Csuklóin megannyi karperec, tincsei közt rengeteg gyöngy és néhány csengő díszeleg*
- Üdvözlöm Önöket! *Hajol meg.*
- Fürge Míva vagyok szolgálatukra. Láttam a hirdetést és úgy gondoltam szükségük lehet egy magam fajta apró alakra. *Vigyorog töretlenül, mert miután Kalke helyett ezt a hirdetést találta elhatározta bármi áron részt vesz rajta. Már csak valahogy meg kell győznie ezt a szektás felekezetet, hogy hasznát veszik, mert a kicsiny gnóm lányka úgy véli, hogy aki csuklyát hord fényes nappal annak takargatni valója van, s mi más lehetne az mint valami tiltott vallás. Hiába, nagyapja jól végezte dolgát, s mindenfélével teletömte azt az okos kis fejét. Egyébként sok minden nincs nála, lévén a 'városőrség' szinte összes aranyától megszabadította. Amije volt azt elköltötte néhány meleg ruhára, illetve kajára, szóval nagyon is szüksége van erre a munkára, ezért nem rest elővenni legszebb nézését és édesen az urakra pillogni.*
- Én is, én is!!! *Csendül fel a furcsa páros mögül egy mélyről jövő igen magasnak mondható vékonyka női hang, majd kisvártatva előbújik a -hozzá képest- termetes 'nemes' mögül gazdája is. A Kereskedő, a Kapitány, na meg a hirdetésükre jelentkezett urak egy tündéri kis gnóm leányzót láthatnak hatalmas, huncutul csillogó, olajzöld szemekkel, s széles mosollyal. Bájos arcát kusza mélyvörös lobonc keretezi, pöttöm alakját jelenleg egy vastag irhakabát burkolja anorákkal, lábát pedig prémes csizmácskákba bugyolálta. A maga módján elbűvölő, s eleven teremtés, aki most is úgy zizeg, mint az őszi avar a talp alatt. Csuklóin megannyi karperec, tincsei közt rengeteg gyöngy és néhány csengő díszeleg*
- Üdvözlöm Önöket! *Hajol meg.*
- Fürge Míva vagyok szolgálatukra. Láttam a hirdetést és úgy gondoltam szükségük lehet egy magam fajta apró alakra. *Vigyorog töretlenül, mert miután Kalke helyett ezt a hirdetést találta elhatározta bármi áron részt vesz rajta. Már csak valahogy meg kell győznie ezt a szektás felekezetet, hogy hasznát veszik, mert a kicsiny gnóm lányka úgy véli, hogy aki csuklyát hord fényes nappal annak takargatni valója van, s mi más lehetne az mint valami tiltott vallás. Hiába, nagyapja jól végezte dolgát, s mindenfélével teletömte azt az okos kis fejét. Egyébként sok minden nincs nála, lévén a 'városőrség' szinte összes aranyától megszabadította. Amije volt azt elköltötte néhány meleg ruhára, illetve kajára, szóval nagyon is szüksége van erre a munkára, ezért nem rest elővenni legszebb nézését és édesen az urakra pillogni.*
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-04 18:35:09
Üzenet elküldve: 2012-12-04 18:35:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Hajóra fel//
*Marinék megérkeznek, s egy kevés kérdezősködés után meg is tudják, hogy merre kell menniük.
A testőr mérhetetlenül izgul, többek közt azért, mert sosem volt nagy hazudozó - sosem volt rá szüksége, elvégre a becsületességre tanították.
Ha a csel nem jönne össze, úgy valami kétkezi munka után kell néznie a kikötőben. Árucipelés, halfilézés, stb. Nem mintha szívesen csinálná, de a szükség nagy úr.
A jövendőbeli munkaadó és a mellette álló harcos láttán, Marin nagyot nyel. További két egyén látható, kik valószínűleg szintén a feladatra akarnak jelentkezni.*
- Uram, emlékszik a játékra amit a csónakban meséltem? Itt az ideje, hogy kipróbáljuk.
- Szeretek játszani.
- Igen, uram, tudom. Most akkor kezdjük el.
- Igenis, Remalek nagyúr * mosolyodik el a gyermeklelkű férfi.
A társasághoz közeledve Marin kihúzza magát, állát felszegi, s méltóságteljes ábrázatot ölt. Sokszor, sok embernél látta már ezt a lenéző tekintetet, melyet most gyakorol. Sosem szerette az ilyen embereket, s lehet, hogy pont emiatt nem érzi most jól magát a bőrében. Egy kicsit vissza is vesz az előre elképzelt szerepéből. Ő amúgy is egy rebbelis fiatal, ki a szülők utasítására ellentmondva néz izgalmak után.*
- Uraim *szólal meg Tarsis olyan mélyen hajlongva, hogy már-már a földet csókolja* nagy szerencse ez nekem, hogy bemutathatom önöknek Marin Remalek nagyurat, ki bátorságával hazájában olyan tiszteletnek örvend, mely minden lányt az ágyába csalt, az elmúlt években. Ő az, ki legyőzte a...
*A testőr majdnem felrugdosta urát a földről, ám, ehelyett csak erélyesen rászólt, hogy elég lesz a fevezetésből.
Nem ezt beszélte meg Tarsissal, ki most durcás arccal, s mellén karbafont kezekkel fordul el hű barátjától. Hiába, Marin meghiusította, hogy elmondja a sokáig érlelt mondókáját.*
- Azt hiszem *szól Marin a kereskedőhöz* elég rólam annyit tudni, hogy jól bánok a karddal, s kalandot kereesek. Ha ez elég, úgy szívesen társulnék a csapathoz.
*Marinék megérkeznek, s egy kevés kérdezősködés után meg is tudják, hogy merre kell menniük.
A testőr mérhetetlenül izgul, többek közt azért, mert sosem volt nagy hazudozó - sosem volt rá szüksége, elvégre a becsületességre tanították.
Ha a csel nem jönne össze, úgy valami kétkezi munka után kell néznie a kikötőben. Árucipelés, halfilézés, stb. Nem mintha szívesen csinálná, de a szükség nagy úr.
A jövendőbeli munkaadó és a mellette álló harcos láttán, Marin nagyot nyel. További két egyén látható, kik valószínűleg szintén a feladatra akarnak jelentkezni.*
- Uram, emlékszik a játékra amit a csónakban meséltem? Itt az ideje, hogy kipróbáljuk.
- Szeretek játszani.
- Igen, uram, tudom. Most akkor kezdjük el.
- Igenis, Remalek nagyúr * mosolyodik el a gyermeklelkű férfi.
A társasághoz közeledve Marin kihúzza magát, állát felszegi, s méltóságteljes ábrázatot ölt. Sokszor, sok embernél látta már ezt a lenéző tekintetet, melyet most gyakorol. Sosem szerette az ilyen embereket, s lehet, hogy pont emiatt nem érzi most jól magát a bőrében. Egy kicsit vissza is vesz az előre elképzelt szerepéből. Ő amúgy is egy rebbelis fiatal, ki a szülők utasítására ellentmondva néz izgalmak után.*
- Uraim *szólal meg Tarsis olyan mélyen hajlongva, hogy már-már a földet csókolja* nagy szerencse ez nekem, hogy bemutathatom önöknek Marin Remalek nagyurat, ki bátorságával hazájában olyan tiszteletnek örvend, mely minden lányt az ágyába csalt, az elmúlt években. Ő az, ki legyőzte a...
*A testőr majdnem felrugdosta urát a földről, ám, ehelyett csak erélyesen rászólt, hogy elég lesz a fevezetésből.
Nem ezt beszélte meg Tarsissal, ki most durcás arccal, s mellén karbafont kezekkel fordul el hű barátjától. Hiába, Marin meghiusította, hogy elmondja a sokáig érlelt mondókáját.*
- Azt hiszem *szól Marin a kereskedőhöz* elég rólam annyit tudni, hogy jól bánok a karddal, s kalandot kereesek. Ha ez elég, úgy szívesen társulnék a csapathoz.
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-04 17:48:44
Üzenet elküldve: 2012-12-04 17:48:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy közelednek a kikötőbe, szemet kápráztató látvány tárul elé. Először a nagyobb, több árbocos hajókat véli felfedezni, majd a kikötőbe érve a kisebbeket is. Megáll a bárka, megérkeztek. Leeresztik óvatosan a pallót, majd lassan lesétál róla. Körbe tekint kékes szemével. Több hajóra is rakodnak. Az egyikre hordókat, nagyobb dobozokat raknak, a másikról friss halakat cipelnek a Dokkok felé. Az egyik kisebb csónakban két halász italozik serényen s jókat mulatnak egymás tréfáin. Ám hamar rájön, hogy nem maradhat itt napestig, hiszen vár rá a kemény tanulás. Összeszedi minden gondolatát, majd elindul a sziklaszirtek felé.*
~Igen, a sziklaszírt után egyenesen a rengetegbe vezet egy út, ami elvezet a Mágiatoronyhoz. Hmm... minden esetre sietnem kell, hiszen nem szeretnék sok időt itt tölteni, hiszen vár rám otthon a Szerelmem.~
~Igen, a sziklaszírt után egyenesen a rengetegbe vezet egy út, ami elvezet a Mágiatoronyhoz. Hmm... minden esetre sietnem kell, hiszen nem szeretnék sok időt itt tölteni, hiszen vár rám otthon a Szerelmem.~
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-04 15:24:25
Üzenet elküldve: 2012-12-04 15:24:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A Mélység Szemei//
*A páros félelmei jogosak és érezhetően többet akarnak tudni az esetek természetéről.
Miközben lent állnak a ladik előtt és a három páncélos matróz beszáll a kis halászbárkába, a kapitány megdörzsölve a szemét így szól:*
-Nézzék terjed egy buta mende-monda a népek körébe, miszerint az öbölnek, a kikötőnek és a szigeteknek van egy mágikus erejű teremtménye. Egy óriási tintahal. Istenként tisztelik. Egyesek krákennak hívják. Azt állítják a bolond halászok, hogy hajókat nyel el a mélységbe. Azonban erre a 'legendára' nem érkezett még egyetlen tengerimedvémtől sem igazolás. Senki nem látta. Mese. Nem kell benne hinni.
*Mondja magabiztosan, majd odaszól a ladikban ülő és diskuráló őröknek.*
-Igaz?!
*Erre az őrök egyhangúlag felelnek.*
-Igen... persze... jah. Abszolút... csak mese... mese mese meskete.
*A vörös szakállú kapitány gunyorosan elvigyorodik, majd megveregeti Alinar vállát.*
-Noh... ha készek indulhatnak is. Ne feledjék... csak magabiztosan. Semmi baj nem történhet.
*Azzal ha beszállnak a ladikba, el is indulnak a szigetek felé, ahol a kereskedő hajó... eltűnt.*
*A páros félelmei jogosak és érezhetően többet akarnak tudni az esetek természetéről.
Miközben lent állnak a ladik előtt és a három páncélos matróz beszáll a kis halászbárkába, a kapitány megdörzsölve a szemét így szól:*
-Nézzék terjed egy buta mende-monda a népek körébe, miszerint az öbölnek, a kikötőnek és a szigeteknek van egy mágikus erejű teremtménye. Egy óriási tintahal. Istenként tisztelik. Egyesek krákennak hívják. Azt állítják a bolond halászok, hogy hajókat nyel el a mélységbe. Azonban erre a 'legendára' nem érkezett még egyetlen tengerimedvémtől sem igazolás. Senki nem látta. Mese. Nem kell benne hinni.
*Mondja magabiztosan, majd odaszól a ladikban ülő és diskuráló őröknek.*
-Igaz?!
*Erre az őrök egyhangúlag felelnek.*
-Igen... persze... jah. Abszolút... csak mese... mese mese meskete.
*A vörös szakállú kapitány gunyorosan elvigyorodik, majd megveregeti Alinar vállát.*
-Noh... ha készek indulhatnak is. Ne feledjék... csak magabiztosan. Semmi baj nem történhet.
*Azzal ha beszállnak a ladikba, el is indulnak a szigetek felé, ahol a kereskedő hajó... eltűnt.*
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-01 19:28:52
Üzenet elküldve: 2012-12-01 19:28:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Hajóra fel//
*Nem tűnt hosszú útnak, mire ideér, igazából el sem fárad, bár ez elképzelhető, hogy a korábbi meditálásnak tudható be. Frissnek, kipihentnek érzi magát, mintha nem gyalogolt volna le futólépésben épp néhány mérföldet. Ahogy a kikötőbe ér, már messziről észreveszi a kereskedő termetes alakját, mellette a fémpáncélba bújtatott csatlósát. "Az üzenet innen származhat" morfondírozik magában, majd körbenéz. Szikrázó napsütés, az égen csak olykor-olykor kúszik át egy-egy bárányfelhő. A szél néha feltámad, a szerzetes csuháját fellendíti, ezért kezével szorosabbat húz a kötélen, mely derekán fogja össze. Csuklyáját mélyen szemébe húzza. Újabb ismeretlen arcok, újabb bizalmatlanság, újabb ismeretlen kaland. A folyón még sohasem járt, legalábbis legjobb tudása szerint, így kissé félve lép a móló felé. Alatta a víz morajlón örvénylik, nem véletlenül kapta nevét a nem messze lévő Morajló Merina. A kereskedő délcegnek nem nevezhető alakja mellett egy harmadik személy. Hófehér hajába belekap a szél. Nem látta még a városban, bár ruházata nem a szegénynegyedről árulkodik. Egy rövid sóhaj után újabbat igazít csuháján, majd határozottan a társasághoz lépked.*
- Fogadjon az erdő benneteket, barátaim! Felhívásra leltem, bár nem vagyok tapasztalt harcos, de az öklöm bizonyára jó szolgálatot tehet a hosszú úton. Amennyiben úgy ítélitek meg, szeretnék csatlakozni. *mondja halkan, szinte reszelősen suttogva, mindeközben biccent előbb a kereskedő, majd a harcos és a sötételf felé. Csuklyája mindeközben mélyen szemébe húzva, egyelőre nem szeretné felfedni arca vonásait.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.01 19:29:17
*Nem tűnt hosszú útnak, mire ideér, igazából el sem fárad, bár ez elképzelhető, hogy a korábbi meditálásnak tudható be. Frissnek, kipihentnek érzi magát, mintha nem gyalogolt volna le futólépésben épp néhány mérföldet. Ahogy a kikötőbe ér, már messziről észreveszi a kereskedő termetes alakját, mellette a fémpáncélba bújtatott csatlósát. "Az üzenet innen származhat" morfondírozik magában, majd körbenéz. Szikrázó napsütés, az égen csak olykor-olykor kúszik át egy-egy bárányfelhő. A szél néha feltámad, a szerzetes csuháját fellendíti, ezért kezével szorosabbat húz a kötélen, mely derekán fogja össze. Csuklyáját mélyen szemébe húzza. Újabb ismeretlen arcok, újabb bizalmatlanság, újabb ismeretlen kaland. A folyón még sohasem járt, legalábbis legjobb tudása szerint, így kissé félve lép a móló felé. Alatta a víz morajlón örvénylik, nem véletlenül kapta nevét a nem messze lévő Morajló Merina. A kereskedő délcegnek nem nevezhető alakja mellett egy harmadik személy. Hófehér hajába belekap a szél. Nem látta még a városban, bár ruházata nem a szegénynegyedről árulkodik. Egy rövid sóhaj után újabbat igazít csuháján, majd határozottan a társasághoz lépked.*
- Fogadjon az erdő benneteket, barátaim! Felhívásra leltem, bár nem vagyok tapasztalt harcos, de az öklöm bizonyára jó szolgálatot tehet a hosszú úton. Amennyiben úgy ítélitek meg, szeretnék csatlakozni. *mondja halkan, szinte reszelősen suttogva, mindeközben biccent előbb a kereskedő, majd a harcos és a sötételf felé. Csuklyája mindeközben mélyen szemébe húzva, egyelőre nem szeretné felfedni arca vonásait.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.01 19:29:17
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-01 13:28:11
Üzenet elküldve: 2012-12-01 13:28:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
//Hajóra fel//
* Nem remélte, hogy ennyire elszaladt az idő, mikor a Mágustoronyban volt. Fel sem tűnt neki, hogy a mágikus szavak tanulása pirkadatig tart, ezért most csuklyáját a szemei elé húzza, hiszen a reggeli napsütés bántja azokat. A köves talajon lustán szedi a lábait, mert egy út vezet ki innen, és az amerről jött. Lemarad a csodás látványról, amit ezen a helyen lehet látni, mert fontosabb dolga akad a Kikötőben. Néha-néha rövidebb pillanatra elkalandozik tekintete a horizont felé, hol a tenger birodalma terül el.
~ Még sosem voltam tengeren. Talán egy alkalommal adódik egy lehetőség. ~ Sóhajtás hagyja el sebhelyes ajkait. Végül befejezi a nézelődést, hogy átvegye helyét a szálláshely utáni kutatás. Némán halad, míg lassan ki nem bontakozik előtte a település látványa. Megérkezik a Kikötőbe, ahol csatlakozik a forgataghoz, hiszen munkások dolgoznak, és a hajókapitányoktól hangos a környék.
~ Élet. ~ Magában ez az egy szó fogalmazódik meg, mikor szemmel kíséri az itt látható eseményeket. Bámulásából egy hozzá sodródó papírdarab zökkenti ki, ami megakad a lábában. Lenyúl érte, majd figyelmesen végigolvassa az elejétől, a végéig.
~ Kaland a vizen? ~ Különös játéka ez a sorsnak, hogy nem oly régen a tengerről álmodozott, és rögtön egy lehetőséget kap rá. A szél felerősödik, ezért gondosan ügyel, hogy le ne emelje a fejéről a csuklyáját. A kalandozás érzése közben szétterül testében, így a Családját figyelmen kívül hagyva, hozza meg saját döntését.
~ Majd a hajón pihenek. ~ Zárja le gondolatai folyamát, hogy izgalomtól fűtött testét cselekvésre sarkalja. Kimért léptekkel, rangjának megfelelően halad az írásban említett helyre, hogy biztosan helye legyen a csapatban. Nem harcos, azonban a varázslat tudomány beavatottja, és sok idő kell ahhoz, hogy igazi varázslónak mondhassa magát. Késlekedve találja meg hajót, mert kevés helyismerettel rendelkezik. Megpillantja a kereskedő szép kelmékkel takart alakját és a kapitány páncélba bújtatott testét.
~ Nocsak! Érdekesek egymás mellett! ~ Jegyzi meg magában, miközben folyamatosan közeledik hozzájuk. Mikor előttük áll pár lépésnyire, akkor a csuklya árnyas rejtekéből szól hozzájuk.*
- Szép napot! * Tán meglepő lehet számukra, hogy a hirdetést követően nemesi kelmékbe öltözött alak jelenik meg.*
- Jelentkeznék a kalandra.* Több szó nem hagyja el csúf ajkait, hanem várja és figyeli a két illető reakcióit.*
* Nem remélte, hogy ennyire elszaladt az idő, mikor a Mágustoronyban volt. Fel sem tűnt neki, hogy a mágikus szavak tanulása pirkadatig tart, ezért most csuklyáját a szemei elé húzza, hiszen a reggeli napsütés bántja azokat. A köves talajon lustán szedi a lábait, mert egy út vezet ki innen, és az amerről jött. Lemarad a csodás látványról, amit ezen a helyen lehet látni, mert fontosabb dolga akad a Kikötőben. Néha-néha rövidebb pillanatra elkalandozik tekintete a horizont felé, hol a tenger birodalma terül el.
~ Még sosem voltam tengeren. Talán egy alkalommal adódik egy lehetőség. ~ Sóhajtás hagyja el sebhelyes ajkait. Végül befejezi a nézelődést, hogy átvegye helyét a szálláshely utáni kutatás. Némán halad, míg lassan ki nem bontakozik előtte a település látványa. Megérkezik a Kikötőbe, ahol csatlakozik a forgataghoz, hiszen munkások dolgoznak, és a hajókapitányoktól hangos a környék.
~ Élet. ~ Magában ez az egy szó fogalmazódik meg, mikor szemmel kíséri az itt látható eseményeket. Bámulásából egy hozzá sodródó papírdarab zökkenti ki, ami megakad a lábában. Lenyúl érte, majd figyelmesen végigolvassa az elejétől, a végéig.
~ Kaland a vizen? ~ Különös játéka ez a sorsnak, hogy nem oly régen a tengerről álmodozott, és rögtön egy lehetőséget kap rá. A szél felerősödik, ezért gondosan ügyel, hogy le ne emelje a fejéről a csuklyáját. A kalandozás érzése közben szétterül testében, így a Családját figyelmen kívül hagyva, hozza meg saját döntését.
~ Majd a hajón pihenek. ~ Zárja le gondolatai folyamát, hogy izgalomtól fűtött testét cselekvésre sarkalja. Kimért léptekkel, rangjának megfelelően halad az írásban említett helyre, hogy biztosan helye legyen a csapatban. Nem harcos, azonban a varázslat tudomány beavatottja, és sok idő kell ahhoz, hogy igazi varázslónak mondhassa magát. Késlekedve találja meg hajót, mert kevés helyismerettel rendelkezik. Megpillantja a kereskedő szép kelmékkel takart alakját és a kapitány páncélba bújtatott testét.
~ Nocsak! Érdekesek egymás mellett! ~ Jegyzi meg magában, miközben folyamatosan közeledik hozzájuk. Mikor előttük áll pár lépésnyire, akkor a csuklya árnyas rejtekéből szól hozzájuk.*
- Szép napot! * Tán meglepő lehet számukra, hogy a hirdetést követően nemesi kelmékbe öltözött alak jelenik meg.*
- Jelentkeznék a kalandra.* Több szó nem hagyja el csúf ajkait, hanem várja és figyeli a két illető reakcióit.*
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-11-30 17:11:20
Üzenet elküldve: 2012-11-30 17:11:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
//Hajóra fel//
*A kikötőben, a leírt helyen, mit szépen kiplakátoltak és pár elszóródott lapon is olvasható, egy kereskedő várja a kalandos útra jelentkező csapatot. A sztereotípiáknak megfelelően, s vagyonához mérten elég testes, s nem túl magas, kimondottan kövér. Ám alakját szép kelmékkel takarja, főleg a föld barna színében öltözködik, egy vastag ing és egy prémes kabát, lábain a vastag bőrnadrág, mely alaposan elfedi egészen a bakancsokig és így válik egész tömzsi alakja egybeolvadóvá a hűvös időben kopár földhöz.
Már három hajója és annak minden rakománya, s legénysége odaveszett. Nagyon kíváncsi arra, miféle szörnyeteg ragadja el minduntalan vagyonát képező kis flottája tagjait. Hiszen a felét elvesztette és igen jelentős ügyfelei hagyták ott, mivel nem tűnt megbízhatónak. Na, majd most a rátermett harcosok leigázzák, bármilyen akadály állítja meg és teszi semmissé bárkáit.
Oldalán egy jól megtermett, láthatóan sok harcot megélt férfi. Könnyűfém páncélzatban, oldalán kardjával áll, várja ő is, hogy a csapatot a kis hajóra vezesse. Erre az útra már nem ad sajátjai közül a kereskedő. Így pedig a kapitány, ki a páncélba bújt ember, ő adja a szállítóeszközt. Maga is érdekelt az ügyben, hiszen elég sokszor alkalmazza őt a kerekedő. S nem mellesleg, elég jó ivócimborák is.
Nagyon remélik, hogy a jutalom, mit említettek pár kalandozót azért magához vonz és kiállnak bármivel. Majd elválik, mennyien élik túl, hogy fizetségüket megkapják. A lágy tengeri szél, a kora reggeli napsütésben sós illatával tölti meg az egész kikötőt, mint mindig. A nap már átbukott a horizonton, ám a dél még nincs annyira közel. Biztos, hogy a kalandor csapat nem szeretne sötétben, majdnem vakon harcolni. Bár, a kapitány nagyon is jól képzett zsoldos, ám nem halhatatlan és legyőzhetetlen harcos. Így szeretné ő is, hogy könnyebb legyen a dolguk. Épp csak egy teljesen felszerelt hadihajót nem hozott a kikötőbe, hogy azzal menjenek az ismeretlen rémség elébe.*
*A kikötőben, a leírt helyen, mit szépen kiplakátoltak és pár elszóródott lapon is olvasható, egy kereskedő várja a kalandos útra jelentkező csapatot. A sztereotípiáknak megfelelően, s vagyonához mérten elég testes, s nem túl magas, kimondottan kövér. Ám alakját szép kelmékkel takarja, főleg a föld barna színében öltözködik, egy vastag ing és egy prémes kabát, lábain a vastag bőrnadrág, mely alaposan elfedi egészen a bakancsokig és így válik egész tömzsi alakja egybeolvadóvá a hűvös időben kopár földhöz.
Már három hajója és annak minden rakománya, s legénysége odaveszett. Nagyon kíváncsi arra, miféle szörnyeteg ragadja el minduntalan vagyonát képező kis flottája tagjait. Hiszen a felét elvesztette és igen jelentős ügyfelei hagyták ott, mivel nem tűnt megbízhatónak. Na, majd most a rátermett harcosok leigázzák, bármilyen akadály állítja meg és teszi semmissé bárkáit.
Oldalán egy jól megtermett, láthatóan sok harcot megélt férfi. Könnyűfém páncélzatban, oldalán kardjával áll, várja ő is, hogy a csapatot a kis hajóra vezesse. Erre az útra már nem ad sajátjai közül a kereskedő. Így pedig a kapitány, ki a páncélba bújt ember, ő adja a szállítóeszközt. Maga is érdekelt az ügyben, hiszen elég sokszor alkalmazza őt a kerekedő. S nem mellesleg, elég jó ivócimborák is.
Nagyon remélik, hogy a jutalom, mit említettek pár kalandozót azért magához vonz és kiállnak bármivel. Majd elválik, mennyien élik túl, hogy fizetségüket megkapják. A lágy tengeri szél, a kora reggeli napsütésben sós illatával tölti meg az egész kikötőt, mint mindig. A nap már átbukott a horizonton, ám a dél még nincs annyira közel. Biztos, hogy a kalandor csapat nem szeretne sötétben, majdnem vakon harcolni. Bár, a kapitány nagyon is jól képzett zsoldos, ám nem halhatatlan és legyőzhetetlen harcos. Így szeretné ő is, hogy könnyebb legyen a dolguk. Épp csak egy teljesen felszerelt hadihajót nem hozott a kikötőbe, hogy azzal menjenek az ismeretlen rémség elébe.*
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-11-27 14:40:17
Üzenet elküldve: 2012-11-27 14:40:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
*Miután hősünket elhajtották barátjától és ott hagyták a semmi közepén úgy döntött nincs értelme tovább ott maradni. Így hát el is jött az ezernyi szánóföldek közül. Hosszas bolyongás után elérkezett ide. Nem túlzottan örült neki, ugyan is erről jött. Ellenben szándékosan jött erre, hogy vissza találjon valami lakott területre. Gyorsan keresett egy padot, hogy összeszedje magát, ugyan is nagyon gyorsan jött és meglehetősen elfáradt. A pihengetés közben folyton az járt a fejében, hogy mi tévő legyen. Se lakása se semmije amíg Mivara vissza nem ér. Ki kéne őket szabadítani. De merre lehetnek? Ezen töprengett Kalkerolk, míg egyszer csak megunta az üldögélést. Tovább kezdett sétálni, hátha erre hozták őket vissza, ami nem teljességgel kizárt, sőt némi esély is van rá. Közben készleteit igyekezett frissíteni a különböző standoknál. Mikor ezzel is végzet és megvette az elegendő szállítható ételeket, ruhát és a többit. Akkor gondolja, hogy valaki illetéklest megkérdez merre viszik erre fele a foglyokat. Útnak is eredt, bár még pontosan nem tudja, hogy kihez forduljon, így hát pár embert kell majd megkérdezni, ha eredeti hipotézisét akarja követni.*
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-11-23 20:19:52
Üzenet elküldve: 2012-11-23 20:19:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A Mélység Szemei//
*Eleinte szokásos nyugodalmával, és egyfajta természetes kíváncsiságával lépked Kataleia után, fel a stégre. Egyik karja lazán pihen teste mellett, míg másik keze a tegeztartó szíjat markolja. Ám egy rövidke pillanatra mégis megáll, és gyanakvó tekintettel illeti környezetét. Körülpásztázza a környéket, de végül a Hold, ragyogó korongján akadnak meg világoskék lélektükrei. Valami vészjóslót vél érezni a máskor nagy becsben tartott ezüstöt sugarak felől, melyek most sápadtan omlanak az elfek alakjaira.
Úgy tartja, óvatosnak kell lenniük, de egyelőre nem osztja meg aggodalmait hölgy útitársával, aki már elég sokat szoronghatott a nap folyamán, és bizonyosan most is eme nehéz teher alatt roskadozik a lelke.
Szóval a röpke pillanat után sietős lépteivel követi az aranyló hajú leányt, akivel végezetül a Kapitány előtt állapodnak meg.*
- A szerencse ragyogja be találkozásunk óráját... *Üdvözli ő is a kapitányt meglehetősen visszafogott hangon, amely ritkás tőle. Többnyire gondmentesen ejti ki vékony ajkain a szavakat, de most valami baljóslatú szűrődik ki mögülük, amely mindennemű lepel nélkül tárja fel legsötétebb érzéseit az egész kaland iránt. Nem is hat túl kedvesnek és természetesnek a köszöntése, inkább amolyan remény, hogy rendben legyen minden.
Ha egymaga volna, valószínűleg nem bánná szíve a nagy, férfiaknak való harcokat sem, de most oldalán eme hölgy áll, Kataleia, aki iránt ösztönösen érzi a védelem szerepét, amelyet nyújtania kell. Nem sodorhatja nagy bajba, és ügyük már nem holmi kíváncsi feltárás, a lány egy rokona forog kockán, aki még ki tudja, lehet életben van valahol, az ő segítségükre várakozván.
És feladatának eleget téve, ő is figyelmesen hallgatja a hajó és kikötő urát, aki ellátja őket mindennel, csupán a legfontosabb információval nem. Mi van a tintahallal? Számára igen csak jelentőségteljes dolognak tűnik a létező vagy fiktív hal szerepe, amelyet ügyesen került ugyan a Kapitány, de szemfüles társa egyhamar rákérdezett.*
- Engem is érdekelne a Tintahal befolyása az eseményekre, még ha maguk nem is hisznek benne. Azért megoszthatná, terjed-e bármi mítosz az erejéről vagy a támadásairól? *Teszi fel ő is kérdéseit, már-már kerülve a formalitást, hiszen szavai keményen csengenek. Most nem lehet kedves és udvarias, ha valamit tudni akar, és az életüket is biztonságban akarja érezni - még ha csak egy kicsit is -, tudnia kell mindent erről a szörnyetegről.
Közben természetesen lesétál a hajóról társával egyetemben, akivel midőn egyedül maradnak, hamar szót váltani kíván.*
- Ha úgy érzed félelmed nagyobb a "kötelességnél", ne szégyelld, és addig mondj nemet ameddig még nem késő. Bár abban bizonyos lehetsz, védelmem a tiéd *Suttogja neki csöndesen, a végére egy kedves mosolyt eresztvén meg, s hogy szavainak nyomatékot biztosítson, enyhén meghajol a hölgy előtt, hogy valóban tudja, rá számíthat bármiben.
Aztán a bárkának nem csúfolható ladik felé pillant, hogy felmérje szegényes lehetőségeiket.*
A hozzászólás írója (Alinar Liathas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.23 21:25:48
*Eleinte szokásos nyugodalmával, és egyfajta természetes kíváncsiságával lépked Kataleia után, fel a stégre. Egyik karja lazán pihen teste mellett, míg másik keze a tegeztartó szíjat markolja. Ám egy rövidke pillanatra mégis megáll, és gyanakvó tekintettel illeti környezetét. Körülpásztázza a környéket, de végül a Hold, ragyogó korongján akadnak meg világoskék lélektükrei. Valami vészjóslót vél érezni a máskor nagy becsben tartott ezüstöt sugarak felől, melyek most sápadtan omlanak az elfek alakjaira.
Úgy tartja, óvatosnak kell lenniük, de egyelőre nem osztja meg aggodalmait hölgy útitársával, aki már elég sokat szoronghatott a nap folyamán, és bizonyosan most is eme nehéz teher alatt roskadozik a lelke.
Szóval a röpke pillanat után sietős lépteivel követi az aranyló hajú leányt, akivel végezetül a Kapitány előtt állapodnak meg.*
- A szerencse ragyogja be találkozásunk óráját... *Üdvözli ő is a kapitányt meglehetősen visszafogott hangon, amely ritkás tőle. Többnyire gondmentesen ejti ki vékony ajkain a szavakat, de most valami baljóslatú szűrődik ki mögülük, amely mindennemű lepel nélkül tárja fel legsötétebb érzéseit az egész kaland iránt. Nem is hat túl kedvesnek és természetesnek a köszöntése, inkább amolyan remény, hogy rendben legyen minden.
Ha egymaga volna, valószínűleg nem bánná szíve a nagy, férfiaknak való harcokat sem, de most oldalán eme hölgy áll, Kataleia, aki iránt ösztönösen érzi a védelem szerepét, amelyet nyújtania kell. Nem sodorhatja nagy bajba, és ügyük már nem holmi kíváncsi feltárás, a lány egy rokona forog kockán, aki még ki tudja, lehet életben van valahol, az ő segítségükre várakozván.
És feladatának eleget téve, ő is figyelmesen hallgatja a hajó és kikötő urát, aki ellátja őket mindennel, csupán a legfontosabb információval nem. Mi van a tintahallal? Számára igen csak jelentőségteljes dolognak tűnik a létező vagy fiktív hal szerepe, amelyet ügyesen került ugyan a Kapitány, de szemfüles társa egyhamar rákérdezett.*
- Engem is érdekelne a Tintahal befolyása az eseményekre, még ha maguk nem is hisznek benne. Azért megoszthatná, terjed-e bármi mítosz az erejéről vagy a támadásairól? *Teszi fel ő is kérdéseit, már-már kerülve a formalitást, hiszen szavai keményen csengenek. Most nem lehet kedves és udvarias, ha valamit tudni akar, és az életüket is biztonságban akarja érezni - még ha csak egy kicsit is -, tudnia kell mindent erről a szörnyetegről.
Közben természetesen lesétál a hajóról társával egyetemben, akivel midőn egyedül maradnak, hamar szót váltani kíván.*
- Ha úgy érzed félelmed nagyobb a "kötelességnél", ne szégyelld, és addig mondj nemet ameddig még nem késő. Bár abban bizonyos lehetsz, védelmem a tiéd *Suttogja neki csöndesen, a végére egy kedves mosolyt eresztvén meg, s hogy szavainak nyomatékot biztosítson, enyhén meghajol a hölgy előtt, hogy valóban tudja, rá számíthat bármiben.
Aztán a bárkának nem csúfolható ladik felé pillant, hogy felmérje szegényes lehetőségeiket.*
A hozzászólás írója (Alinar Liathas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.23 21:25:48
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-11-23 00:12:49
Üzenet elküldve: 2012-11-23 00:12:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Noel//
*Még aznap hajnalban egy közeli kocsmában tölti el Noellel az időt, megvárva a napfelkelte első sugarait. Egy kupa mézsör mellett kellemesen eliszogatnak, majd szerelmespárhoz híven egymás karjaiban töltik el a fennmaradt időt. Az a jótét lélek, aki útbaigazította őket, tényleg igaza volt, igen jó hely.
Sietve térnek vissza párjával a hajóra, ahol remélik, hogy kipihenhetik az éjszakai mulatást. Sajnos ez a gondolat hamar szertefoszlik, mivel a legénység egyik tagja jelenti, hogy a kapitány megbetegedett. Niraya megvizsgálja, majd megállapítja a tüneteket, felajánlja, hogy keres gyógyírt a betegségre. Sikerül felkutatnia a dokkokban egy kellemetlen külsejű egyént, aki talán a megfelelő gyógyírt kínálja. Mivel a betegség több napra ágyba döntheti a kapitányt, kiadja parancsba, hogy inasa, Noel intézze a kapitány ügyeit, míg lábra nem tud állni.
Nirayanak sikerül eljuttatnia a gyógyszert, így elindul, hogy elmondja Noelnek a jó hírt. Egy megbeszélt helyen találkoznak. Viszonylag központi helyen levő épület sarkához siet, ahol remélhetőleg már várja őt a kedvese. Aki rátekint a könnyű léptű nőre, Könnyű bőrből készült ruhája beleolvad a tömegbe. Útja közben köpenye meg-meglibben, csuklyája mögül csak a rakoncátlan vörös fürtjei látszanak ki.*
*Még aznap hajnalban egy közeli kocsmában tölti el Noellel az időt, megvárva a napfelkelte első sugarait. Egy kupa mézsör mellett kellemesen eliszogatnak, majd szerelmespárhoz híven egymás karjaiban töltik el a fennmaradt időt. Az a jótét lélek, aki útbaigazította őket, tényleg igaza volt, igen jó hely.
Sietve térnek vissza párjával a hajóra, ahol remélik, hogy kipihenhetik az éjszakai mulatást. Sajnos ez a gondolat hamar szertefoszlik, mivel a legénység egyik tagja jelenti, hogy a kapitány megbetegedett. Niraya megvizsgálja, majd megállapítja a tüneteket, felajánlja, hogy keres gyógyírt a betegségre. Sikerül felkutatnia a dokkokban egy kellemetlen külsejű egyént, aki talán a megfelelő gyógyírt kínálja. Mivel a betegség több napra ágyba döntheti a kapitányt, kiadja parancsba, hogy inasa, Noel intézze a kapitány ügyeit, míg lábra nem tud állni.
Nirayanak sikerül eljuttatnia a gyógyszert, így elindul, hogy elmondja Noelnek a jó hírt. Egy megbeszélt helyen találkoznak. Viszonylag központi helyen levő épület sarkához siet, ahol remélhetőleg már várja őt a kedvese. Aki rátekint a könnyű léptű nőre, Könnyű bőrből készült ruhája beleolvad a tömegbe. Útja közben köpenye meg-meglibben, csuklyája mögül csak a rakoncátlan vörös fürtjei látszanak ki.*
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-11-22 09:29:27
Üzenet elküldve: 2012-11-22 09:29:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Niraya//
*Napokba telik, mire Noelnek sikerül jól kiismernie a környéket és megtudakoznia, hogy a helybéli kereskedők milyen portékákat kínálnak egy olyan tehetős embernek, mint a mestere. Meglepődve veszi észre, hogy a Fahem Soheli neve messze megelőzte hajója érkezését.
Hosszú évek teltek el mióta Baezris beadta jelentkezését inasnak, mestere a kezdetekkor nagyon előítéletes volt. Mindig azt mondogatta, 'Egy fél-elf nem ilyen munkára való. Rajtuk azonnal látni, ha valamit el akarnak titkolni.' Lassan már 30 éve dolgoznak vállvetve, így megannyi kalandban volt részük, volt némelyek jóra, némelyek pedig rosszra sikeredtek, de ez a múltkori ...
Most kicsit szomorúan gondol vissza a hajójuk kapitányára, miközben a környék forgalmasabb részein, a dokkok szövedékes utcáiban lépdel.* ~Kitartás öreg barátom, ha nekem belehalsz abba a vérhasba, mihez kezdek a legénységgel? Cudar egy lázadó banda, főleg az a Myran, ha ő nem lenne, sokkal rendezettebb lenne a legénység. A tenger isteneire esküszöm, ha téged magával ragad a kórság, ő is megy veled kísérőnek a túlvilágra, úgy is csak testőrnek jó az a mihaszna. Na jó, nem mérgelődöm tovább. Niraya úgyis valami orvossággal tér vissza, ami segíthet rajta.~
A hozzászólás írója (Noel Baezris Stishycer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.22 09:30:41
*Napokba telik, mire Noelnek sikerül jól kiismernie a környéket és megtudakoznia, hogy a helybéli kereskedők milyen portékákat kínálnak egy olyan tehetős embernek, mint a mestere. Meglepődve veszi észre, hogy a Fahem Soheli neve messze megelőzte hajója érkezését.
Hosszú évek teltek el mióta Baezris beadta jelentkezését inasnak, mestere a kezdetekkor nagyon előítéletes volt. Mindig azt mondogatta, 'Egy fél-elf nem ilyen munkára való. Rajtuk azonnal látni, ha valamit el akarnak titkolni.' Lassan már 30 éve dolgoznak vállvetve, így megannyi kalandban volt részük, volt némelyek jóra, némelyek pedig rosszra sikeredtek, de ez a múltkori ...
Most kicsit szomorúan gondol vissza a hajójuk kapitányára, miközben a környék forgalmasabb részein, a dokkok szövedékes utcáiban lépdel.* ~Kitartás öreg barátom, ha nekem belehalsz abba a vérhasba, mihez kezdek a legénységgel? Cudar egy lázadó banda, főleg az a Myran, ha ő nem lenne, sokkal rendezettebb lenne a legénység. A tenger isteneire esküszöm, ha téged magával ragad a kórság, ő is megy veled kísérőnek a túlvilágra, úgy is csak testőrnek jó az a mihaszna. Na jó, nem mérgelődöm tovább. Niraya úgyis valami orvossággal tér vissza, ami segíthet rajta.~
A hozzászólás írója (Noel Baezris Stishycer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.22 09:30:41
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-11-22 09:27:14
Üzenet elküldve: 2012-11-22 09:27:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Túl fáradt és nyúzott már ahhoz, hogy felvegye a megjegyzéseket és beszélgetésbe kezdjen. Egy megkönnyebbül sóhajjal nyúlik el az ágyon, és kivételesen még azt is szó nélkül hagyja, hogy a mellette ügyködő Alina már megint nem hajlandó rendesen elpakolni a cókmókjait. Az éjszakai kiruccanása végül is elérte a célját, hisz most már valóban nem vágyik másra egy kiadós alváson kívül.. A csókot és a kósza simításokat már lehunyt szemmel élvezi, és csak a lány utolsó szavaira reagál némi mosollyal az arcán.*
- Na persze..
*Ha valamitől, hát az otromba matrózok csáberejétől aztán nem kell tartania. De legalább ennyi előnye meg van ennek a környéknek..
Ezek után aztán már nem is mond többet, csupán finoman magához öleli a másikat, aminek hála hamar elfelejti a pár perccel előbbi hidegvizes tisztálkodással együtt járó kellemetlenségeket. Még egyszer utoljára belecsókol a barna tincsek közé, majd hagyja, hogy végleg ellazuljanak a fáradt tagjai, és a tudata alig néhány perc múltán mély álomba zuhan.*
- Na persze..
*Ha valamitől, hát az otromba matrózok csáberejétől aztán nem kell tartania. De legalább ennyi előnye meg van ennek a környéknek..
Ezek után aztán már nem is mond többet, csupán finoman magához öleli a másikat, aminek hála hamar elfelejti a pár perccel előbbi hidegvizes tisztálkodással együtt járó kellemetlenségeket. Még egyszer utoljára belecsókol a barna tincsek közé, majd hagyja, hogy végleg ellazuljanak a fáradt tagjai, és a tudata alig néhány perc múltán mély álomba zuhan.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260