*Hát, ha a tündérben felmerül ilyesmi valószínűleg nem hallott még róla, hogy a gnómok milyen remekül tudnak iszkolni. Muszáj is ezt a tudományt tökélyre fejlesztenie annak, aki nem szeret harcolni és Mivara amennyire kedveli a csillogó cókmókokat annyira van ellene a fölösleges csatározásnak. Persze mindent azért mégsem lehet futással megoldani, de amit lehet azt miért ne. Ilyen csili-vili cuccokkal amúgy sem nagyon tudna elrejtőzni. Nade az a mosoly már kevésbé tetszik neki. Sőt, egyenesen kirázza tőle a hideg.*
- Ácsi, kikérem magamnak, cseppet sem toprongyos.
*Emeli fel jelentőségteljesen mutatóujját, s az ég felé mutat.*
- A ruháim max.
*Néz végig magán, mert nadrágja a hosszú vándorlás alatt itt-ott kiszakadt és alja is cafrangokban lóg. Mindegy, ezt egy hetyke vállrándítással elintézettnek nyilvánítja, elvégre külsőből ítélni csupán az ostobák szoktak, ahogy bajba keveredni is, de erre ne térjünk ki.*
- Ajajj, aja-jajajj!!!
*Sikkant fel, majd ijedtében szájához kapja kezét.*
- Tudtam én, hogy valamit forralsz!
*Mutat rá vádlón, s egy pillanatra el is hiszi, hogy az egészet a nő forralta ki. Egészen addig, míg az távozóra nem fogja.*
- Ácsi.
*Kerüli ki széles ívben idétlenül vigyorogva a férfit, majd gyanakodva hunyorog Tiarkére.*
- Ha ez a férfi nem a férjed akkor ki?
*Próbál mellé érve belekarolni, úgy gondolván, hogy ketten együtt erősebbek és kezd neki nem tetszeni, ahogy amaz méregeti.*
- Nézd, kezdhetnénk elölről. Ha biztos távolságba értünk meghívlak egy italra hálám jeléül.
*Kacsint rá, s valóban kész tiszta lappal indulni, kérdés a fajtájához képest nagyra nőtt nő is képes-e fátylat borítani a történtekre. Ha rajta múlik pár ital után már kacagni fognak a történteken.*