*Wraeco megérkezik a Déli kapuhoz, amit nagy meglepetésére nyitva talál. "Különös, hogy pont most ejtenek meg egy ilyen hibát, talán nem véletlenül..." - tanakodik, majd a rossz látási viszonyok ellenére észreveszi a falon sétáló, ápolatlan külsejű sovány őrt.*
- Hé, te ott! Igen, hozzád beszélek! Miért van nyitva a kapu, te mihaszna?
*A megszólított végigméri az elfet, majd Wraeco izmos testétől és élesnek sejtett szablyájától megriadva menekülőre fogja a dolgot: leugrik az egyik, a falnak támasztott, szénával megrakott szekérre. Kikecmereg, majd futni kezd a Füves puszta irányába. Wraeconak se kell több, utána ered.*
*Néhány perces hajsza után Wraeco elég közel ér üldözöttjéhez és a csizmájából előzetesen előhalászott apró, de éles dobócsillaggal vádlin dobja az őrt (ugyanis ott nem visel páncélt), aki elterül a kopár föld színén. Fájdalmas jajveszékelését elnyeli az egyre sűrűsödő mennydörgések által keltett hangzavar. Wraeco nem látja szükségét, hogy több fájdalmat okozzon a sebesült őrnek, de nem is segít szenvedésén, benne hagyja lábában a csillag alakú fém hajítóeszközt.*
- Nem szeretnélek bántani, csak információra lenne szükségem. Viselkedésed arra enged következtetni, hogy takargatni valód van. Ki kért meg, hogy hagyd nyitva az ajtót? Miért nem volt a közelben egy társad sem? *szegezi neki higgadtan kérdéseid Wraeco.*
- E-e-elmondok mindent, csak ne bánts, kérlek *hebegi az őr* Néhány nappal ezelőtt megkörnyékezett egy csuhás alak. Amikor a nevét kérdeztem, csak annyit felelt: Dayem. Kérte, hogy az ünnepség utáni éjszaka biztosítsak szabad utat neki és társainak. 500 aranyat ígért érte, amit meg is kaptam. Tessék, itt van mind, odaadom neked... *próbálta meg pénzzel megvenni szabadulását az áruló őr.*
- Vidd innen a koszos pénzed, te semmirekellő *fojtja belé a szót fölényesen az elf* Mit tudsz még? Hányan voltak? Volt velük egy fél-elf lány?
- Ne-nem tudok semmit, nem mondott semmit. Tö-többen voltak, lovakkal utaztak és... igen! Vittek valakit, de nem láttam, hogy kit... de ha tudnám, én elmondanám, higgy nekem, uram... *mondja rimánkodva a földön fetrengő őr, ám Wraeco nem foglalkozik vele többet. Megtudta, amit akart, nincs ideje ilyen alantas alakokkal foglalkoznia. Leguggol, s minden előzetes figyelmeztetés nélkül kitépi a kis fémcsillagot áldozata lábából, aki a fájdalomtól elájul. "Majd ha Artheniorba értem, üzenek, hogy jöjjenek érte. Gyáva és kapzsi alak, de nem érdemli meg, hogy halálra fagyjon." - enyhül meg Wraeco szíve az alamuszi kapuvédőn, miközben az Arthenior felé vezető hosszú utat megcélozva erőltetett menetbe kezd.*
A hozzászólás írója (Wraeco Thempestas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.01.29 03:05:53