Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 96 (1901. - 1920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1920. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-23 23:12:00
Üzenet elküldve: 2015-11-23 23:12:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Dwartak, Dorder, Turwal//
* Az éjszaka még megbeszél pár dolgot Dwartakkal, majd kicsit távolabb megy (tíz méter maximum) a két óriástól és szétnéz a sötétségben. Bár semmi szokatlant nem lát, mégis érez valamit. Talán a gonosz készülődését, talán csak az izgalmat, mely benne van. Még nem döntött afelől, hogy merre menjen tovább, részben ezért is vállalta magára az őrséget: hogy gondolkozzon rajta. A legjobb lenne, ha ketté tudna válni, hogy az óriásokkal is tartson, meg ne is, de mivel erre nem képes, így melyik lehetőség mellett milyen érvek és ellenérvek szólnak.
Néha tesz egy sétát, de mivel sehol semmi, így pár percig el is alszik, de a belső ébresztő nem hagyja sokáig nyugton.
Ahogy az égbolt vörösleni kezd, az óriások is felkelek. Eljött a döntés pillanata. Konkrét választ nem ad, de így lehet a tudni, hogy merre megy tovább. *
- Biztosan találkozunk még. Addig is... Jó utat, meg mindent. * Búcsúzkodásból nem jeles, de nem is kell túl érzelgőssé válni, hiszen még mindig alig ismerik egymást, ráadásul, nagy a valószínűsége, hogy még találkoznak valahol, valamikor.
Elindul hát északra, amerre a karavánpihenőt sejti. *
A hozzászólás írója (Dorder Lbraith) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.23 23:12:47
* Az éjszaka még megbeszél pár dolgot Dwartakkal, majd kicsit távolabb megy (tíz méter maximum) a két óriástól és szétnéz a sötétségben. Bár semmi szokatlant nem lát, mégis érez valamit. Talán a gonosz készülődését, talán csak az izgalmat, mely benne van. Még nem döntött afelől, hogy merre menjen tovább, részben ezért is vállalta magára az őrséget: hogy gondolkozzon rajta. A legjobb lenne, ha ketté tudna válni, hogy az óriásokkal is tartson, meg ne is, de mivel erre nem képes, így melyik lehetőség mellett milyen érvek és ellenérvek szólnak.
Néha tesz egy sétát, de mivel sehol semmi, így pár percig el is alszik, de a belső ébresztő nem hagyja sokáig nyugton.
Ahogy az égbolt vörösleni kezd, az óriások is felkelek. Eljött a döntés pillanata. Konkrét választ nem ad, de így lehet a tudni, hogy merre megy tovább. *
- Biztosan találkozunk még. Addig is... Jó utat, meg mindent. * Búcsúzkodásból nem jeles, de nem is kell túl érzelgőssé válni, hiszen még mindig alig ismerik egymást, ráadásul, nagy a valószínűsége, hogy még találkoznak valahol, valamikor.
Elindul hát északra, amerre a karavánpihenőt sejti. *
A hozzászólás írója (Dorder Lbraith) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.23 23:12:47
1919. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-23 22:49:34
Üzenet elküldve: 2015-11-23 22:49:34
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Dwartak, Dorder, Turwal - Kiegészítés az éjszakához //
*Mielőtt álomba merül, még van némi megbeszélni valója Dordellel.*
-Legyél te az őr.*Mondja, hisz semmi kedve végig a fickón tartani a szemét. Nem sok olyasmi rohangál ezen a világon ami neki merne ugrani két kifejlett hím óriásnak. Nem szokásuk őrt állítani, de ha az elf vállalja. Akkor miért is ne?*
-Eggen.. *Néz kelet felé, nem a legjobbak az utakkal kapcsolatos ismeretei. Itt köszön vissza tagadhatatlan óriás vére, ő nem utakban gondolkodik, hanem irányokban. Ha délnek megy akkor árkon, bokron, szántóföldön keresztül megy délnek. Az utak hasznosak, de nem mindig van tekintettel rájuk.*
-Igazad lehet.*Mondja végül.* Úgy hát, keletnek tartunk, majd úgy fordulunk délnek. Most pedig, elteszem magam holnapra, hosszú út áll előttünk. Hajnalban indulunk.*Azzal elnyújtózik a földön a tűz mellett, farkas szőr köpenyét magára terítve, s nem kell hozzá 2 perc, már hangos is a táj a két óriás horkolásától.*
*Mielőtt álomba merül, még van némi megbeszélni valója Dordellel.*
-Legyél te az őr.*Mondja, hisz semmi kedve végig a fickón tartani a szemét. Nem sok olyasmi rohangál ezen a világon ami neki merne ugrani két kifejlett hím óriásnak. Nem szokásuk őrt állítani, de ha az elf vállalja. Akkor miért is ne?*
-Eggen.. *Néz kelet felé, nem a legjobbak az utakkal kapcsolatos ismeretei. Itt köszön vissza tagadhatatlan óriás vére, ő nem utakban gondolkodik, hanem irányokban. Ha délnek megy akkor árkon, bokron, szántóföldön keresztül megy délnek. Az utak hasznosak, de nem mindig van tekintettel rájuk.*
-Igazad lehet.*Mondja végül.* Úgy hát, keletnek tartunk, majd úgy fordulunk délnek. Most pedig, elteszem magam holnapra, hosszú út áll előttünk. Hajnalban indulunk.*Azzal elnyújtózik a földön a tűz mellett, farkas szőr köpenyét magára terítve, s nem kell hozzá 2 perc, már hangos is a táj a két óriás horkolásától.*
1918. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-23 22:36:31
Üzenet elküldve: 2015-11-23 22:36:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Dwartak, Dorder, Turwal//
* Mivel senkinek sincs több kérdése a múltjával kapcsolatban, így nem is firtatja azt tovább, inkább hátradől, már amennyire a támla nélküli "szék" engedi. Csak annyira, hogy éppen, hogy ne essen hátra.
Turwal elalszik, Dorder is kezd álmosodni, de egyelőre tartja magát. *
- Itt azért érdemes lenne őrt állnia valakinek, nehogy meglepjenek valakik, vagy valamik. * Állapítja meg, ezt főleg Dwartakhoz intézve, tekintve, hogy a másik békésen szunyókál. *
- Ha gondolod és megbíztok bennem, én vállalom a mai napra. Viszont lenne egy kérdésem. * Vár egy kicsit, hogy, ha esetleg eddig nem igazán figyelt volna rá az óriás, akkor most megtegye. *
- Emlékszem, hogy beszéltél arról, hogy nem egyenesen a karavánpihenőbe megyünk, de ez az út tudtommal oda vezet. Szóval... * Kicsit eltöpreng, ahogy megpróbálja feleleveníteni lelki szemei előtt a térség térképét. *
- Ha arra van a pihenő. * Mutat északnak, amerre az út is húzódik. *
- Akkor, ha mégis délnek akarnánk menni, akkor minél hamarabb el kéne fordulnunk legalább keletre, hogy a füves pusztán haladhassunk... Még, ha ilyenkor a tél közeledtével nem is túl kellemes az ottani szellő. * Nem ismeri annyira ezt a környéket, de azért nagy vonalakban tudja róla, hogy mi hol van. Többek között azt is, hogy ha az utat követik, akkor egyenesen a karavánpihenőbe jutnak. És bár neki az az elsődleges célja, de, ha úgy adódik, akkor tovább is kíséri a két fivért délre, csak hát azért jó lenne tudni, hogy most pontosan merre is mennek? *
* Mivel senkinek sincs több kérdése a múltjával kapcsolatban, így nem is firtatja azt tovább, inkább hátradől, már amennyire a támla nélküli "szék" engedi. Csak annyira, hogy éppen, hogy ne essen hátra.
Turwal elalszik, Dorder is kezd álmosodni, de egyelőre tartja magát. *
- Itt azért érdemes lenne őrt állnia valakinek, nehogy meglepjenek valakik, vagy valamik. * Állapítja meg, ezt főleg Dwartakhoz intézve, tekintve, hogy a másik békésen szunyókál. *
- Ha gondolod és megbíztok bennem, én vállalom a mai napra. Viszont lenne egy kérdésem. * Vár egy kicsit, hogy, ha esetleg eddig nem igazán figyelt volna rá az óriás, akkor most megtegye. *
- Emlékszem, hogy beszéltél arról, hogy nem egyenesen a karavánpihenőbe megyünk, de ez az út tudtommal oda vezet. Szóval... * Kicsit eltöpreng, ahogy megpróbálja feleleveníteni lelki szemei előtt a térség térképét. *
- Ha arra van a pihenő. * Mutat északnak, amerre az út is húzódik. *
- Akkor, ha mégis délnek akarnánk menni, akkor minél hamarabb el kéne fordulnunk legalább keletre, hogy a füves pusztán haladhassunk... Még, ha ilyenkor a tél közeledtével nem is túl kellemes az ottani szellő. * Nem ismeri annyira ezt a környéket, de azért nagy vonalakban tudja róla, hogy mi hol van. Többek között azt is, hogy ha az utat követik, akkor egyenesen a karavánpihenőbe jutnak. És bár neki az az elsődleges célja, de, ha úgy adódik, akkor tovább is kíséri a két fivért délre, csak hát azért jó lenne tudni, hogy most pontosan merre is mennek? *
1917. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-23 22:26:41
Üzenet elküldve: 2015-11-23 22:26:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Dwartak, Dorder, Turwal//
*Elcsendesednek, előbb Turw merül álomba, nem sokkal később pedig Dwartak is elszunyókál, miután megélezte, és beolajozta a pengét.
Nem tudja mennyi idő telik el. A tűz már alig pislákol mikor fivére ébreszti. Az álmok komoly dolgok, és ezúttal ő is látott valamit, bár koránt sem olyan megfoghatót mint testvére. Hát ez van, belé nem szorult szinte semmi érzék a másik sík érzékelése iránt.*
-Egy nőt láttál korábban is, de eddig nem mondtad hogy az oldalán kell harcba szállnunk.*Morfondírozik, miközben a pislákoló tüzet vizsgálja.*
-Krolm ezek szerint új feladattal bízott meg minket. Keressük meg ezt a hópihét, aki fel-fel tűnik álmaidban.*Talpra kecmereg. Majdnem végig aludták az egész éjszakát, az erdő fölött már vöröslik a hajnal.*
-Mindjárt pirkad.*Mondja csöndesen, miközben elkezd szedelődzködni.*
-Induljunk, délnek, ahogy a jövendölés megírta először. Talán erről a csatáról álmodtál akkor is.*Amint a vörös nekilát a készülődésnek, az elf mellé lép.*
-Indulunk, dél felé, ahogy mondtam. Dolgunk van arra. Ha akarsz velünk tarthatsz. Jó hasznodat vennénk. Döntsd el most, vagy később. Ha sietsz be tudsz érni minket. Tarts délnek. Az itteni népek mindig emlékeznek két páncélos óriásra. Könnyen a nyomunkra akadsz ha úgy akarod. Krolm óvjon.*Elfordul és pakolja a saját cuccát, részéről mindent elmondott Dordelnek, innentől az elf döntése merre indul tovább az életben. Ő megadta az esélyt.
Amint elkészültek, indulnak is, hogy beteljesítsék Krolm akaratát.*
*Elcsendesednek, előbb Turw merül álomba, nem sokkal később pedig Dwartak is elszunyókál, miután megélezte, és beolajozta a pengét.
Nem tudja mennyi idő telik el. A tűz már alig pislákol mikor fivére ébreszti. Az álmok komoly dolgok, és ezúttal ő is látott valamit, bár koránt sem olyan megfoghatót mint testvére. Hát ez van, belé nem szorult szinte semmi érzék a másik sík érzékelése iránt.*
-Egy nőt láttál korábban is, de eddig nem mondtad hogy az oldalán kell harcba szállnunk.*Morfondírozik, miközben a pislákoló tüzet vizsgálja.*
-Krolm ezek szerint új feladattal bízott meg minket. Keressük meg ezt a hópihét, aki fel-fel tűnik álmaidban.*Talpra kecmereg. Majdnem végig aludták az egész éjszakát, az erdő fölött már vöröslik a hajnal.*
-Mindjárt pirkad.*Mondja csöndesen, miközben elkezd szedelődzködni.*
-Induljunk, délnek, ahogy a jövendölés megírta először. Talán erről a csatáról álmodtál akkor is.*Amint a vörös nekilát a készülődésnek, az elf mellé lép.*
-Indulunk, dél felé, ahogy mondtam. Dolgunk van arra. Ha akarsz velünk tarthatsz. Jó hasznodat vennénk. Döntsd el most, vagy később. Ha sietsz be tudsz érni minket. Tarts délnek. Az itteni népek mindig emlékeznek két páncélos óriásra. Könnyen a nyomunkra akadsz ha úgy akarod. Krolm óvjon.*Elfordul és pakolja a saját cuccát, részéről mindent elmondott Dordelnek, innentől az elf döntése merre indul tovább az életben. Ő megadta az esélyt.
Amint elkészültek, indulnak is, hogy beteljesítsék Krolm akaratát.*
1916. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-23 22:06:23
Üzenet elküldve: 2015-11-23 22:06:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwartak, Dorder, Turwal//
*Megrázza a felé nyújtott kezet, bár csak óvatosan. Elfet a város felé vezető úton látott először, de korábban is hallott már róluk: kiváló íjászok, és gyorsak, mint a szél. Dwartaktól jó ötlet volt, hgoy saját harcstílusokhoz illő kiegészítést keresett, jó szolgálatot tett az íjász, mikor a démon ellen küzdottek, és ha az elf csak fele olyan jó, mint fajának híre, akkor hasznos tagja lesz csapatának. Vagy lehetne? *
-Turwal vagyok, Dwartak a fivérem, bár gondolom erről már halottál. Úgy rézem van még pörkölt! * mondja, és mohón nyúl a felé nyújtott tányér felé. Élvezkedve lapátolja be a pörköltet, majd még egy tállal. Közben figyel a beszélgetésre, bár úgy tűnik Dorder egy rövid bemutatkozásun túl nem akar részletekbe bocsátkozni, és Krolm szolgálata sincs az ínyére. Turwal egyszer csak érzi, hogy szemhélyai elnehezednek, és a mellette ülő duó beszélgetése, és a tűz ropogása egyre tompábban hallatszik. A rőt óriás feje egyszer csak lekókad, ahogy egy fura álom keríti hatalmába... *
*Nem tudja mennyi idő telhetett el az álom és az ébredés közt, de egy horkantással tér magához, társai még mindig a tűznél ülnek. Turwal elméjében még mindig élénken élnek az előbb látott álom képei, és elkezd belőle dőlni a szó, főleg Dwartaknak szímezve. *
-Dwar! Álmot láttam! De nem értem. Biztos, hogy Krolm feladatot adott, de...nem értem a célját! Egy kopár síkság közepén álltunk, fényes páncélban, kivont fegyverrel. Krolmot dicsőítették a fegyverek, ahogy a nyughatatlan holtak serege összezárult körülöttünk. De nem voltunk egyedül. Egy nőt fogtunk közre, törékeny, mint egy hópihe, a haja is hasonló, és még több tucatnyian voltak ott, pusztító igéket hajigáltak, íjakkal sorozták a holtakat, és mögöttünk vonultak hadba. A nőhöz tartoztak, ez biztos. De mi? Mi védtük a nőt, élő páncélfal a törékyen teremtés két oldalán. Ez lenne Krolm akarata? * majd ahogy kifogynak a szavak, észbe kap, és tekintete Dorderre siklik. * Hát, lehet, hogy csak az egészapos menetelés fárasztott ki. Dakul regli! * teszi még hozzá, ami rendjük nyelvén talán a "Mennykős üsse meg!" kifejezésnek felel meg leginkább. Majd tekintete ismét dwartak felé fordul, és várakozóan mered fivérére, ahogy a szótlan csendben visszatérnek az éjszaka zajai. *
*Megrázza a felé nyújtott kezet, bár csak óvatosan. Elfet a város felé vezető úton látott először, de korábban is hallott már róluk: kiváló íjászok, és gyorsak, mint a szél. Dwartaktól jó ötlet volt, hgoy saját harcstílusokhoz illő kiegészítést keresett, jó szolgálatot tett az íjász, mikor a démon ellen küzdottek, és ha az elf csak fele olyan jó, mint fajának híre, akkor hasznos tagja lesz csapatának. Vagy lehetne? *
-Turwal vagyok, Dwartak a fivérem, bár gondolom erről már halottál. Úgy rézem van még pörkölt! * mondja, és mohón nyúl a felé nyújtott tányér felé. Élvezkedve lapátolja be a pörköltet, majd még egy tállal. Közben figyel a beszélgetésre, bár úgy tűnik Dorder egy rövid bemutatkozásun túl nem akar részletekbe bocsátkozni, és Krolm szolgálata sincs az ínyére. Turwal egyszer csak érzi, hogy szemhélyai elnehezednek, és a mellette ülő duó beszélgetése, és a tűz ropogása egyre tompábban hallatszik. A rőt óriás feje egyszer csak lekókad, ahogy egy fura álom keríti hatalmába... *
*Nem tudja mennyi idő telhetett el az álom és az ébredés közt, de egy horkantással tér magához, társai még mindig a tűznél ülnek. Turwal elméjében még mindig élénken élnek az előbb látott álom képei, és elkezd belőle dőlni a szó, főleg Dwartaknak szímezve. *
-Dwar! Álmot láttam! De nem értem. Biztos, hogy Krolm feladatot adott, de...nem értem a célját! Egy kopár síkság közepén álltunk, fényes páncélban, kivont fegyverrel. Krolmot dicsőítették a fegyverek, ahogy a nyughatatlan holtak serege összezárult körülöttünk. De nem voltunk egyedül. Egy nőt fogtunk közre, törékeny, mint egy hópihe, a haja is hasonló, és még több tucatnyian voltak ott, pusztító igéket hajigáltak, íjakkal sorozták a holtakat, és mögöttünk vonultak hadba. A nőhöz tartoztak, ez biztos. De mi? Mi védtük a nőt, élő páncélfal a törékyen teremtés két oldalán. Ez lenne Krolm akarata? * majd ahogy kifogynak a szavak, észbe kap, és tekintete Dorderre siklik. * Hát, lehet, hogy csak az egészapos menetelés fárasztott ki. Dakul regli! * teszi még hozzá, ami rendjük nyelvén talán a "Mennykős üsse meg!" kifejezésnek felel meg leginkább. Majd tekintete ismét dwartak felé fordul, és várakozóan mered fivérére, ahogy a szótlan csendben visszatérnek az éjszaka zajai. *
1915. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-23 20:22:58
Üzenet elküldve: 2015-11-23 20:22:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - Úton//
//Visszafelé//
* Jó néhány napkeltét és alkonyt látnak közösen, megjárták a fagyos északot ahol farkas ordított éjjel. Közös étkezések, rövid, hosszabb beszélgetések. S végre, hosszú hetek utazásai és viszontagságai után, újra a régen látott obszidián tornyok látványa fogadja őket a távolban. *
- Újra itt.
* Jegyzi meg arcán egy egészen apró kis mosollyal. Majd a többieknek is hátraszól. *
- Odanézzetek, a Levegő Temploma! Már csak néhány nap.
* Konstatálja a csapatnak, hogy már szinte otthon vannak. Otthon, fura szó egy magafajtának.
De valóban már csupán néhány nap van hátra s visszaérnek a Gazdagnegyedi kúriába ahol útjuk véget ér. Megosztoznak majd mindenki megy dolgára. Vége a kis kalandnak. Valahol sajnálja. Igazán jó csapat kovácsolódott össze. *
- Mind kitettünk magunkért.
* Szólal meg miközben előre halad, előre beszél de azért a csapat jól hallhatja. *
- Jól helytálltunk mind a harc terén, mind az út egyéb viszontagságai ellen. Lia * fordul a nő felé s hajt fejet enyhén miközben továbbra is lóháton ül s előre halad. *
- Neked az életünket köszönhetjük mindannyian.
* Jelenti ki hidegen, de még is hálásan. Hiszen így igaz ha a nő nem végzi olyan jól a dolgát akkor bizonyára nem ússzák meg ilyen olcsón. Tán még Asgall is felépül, vagy újabb kaland várja, hogy megtalálja a gyógyírt az átokra, ki tudja? Sok mindent hozhat a jövő. *
- Ti pedig, jól harcoltatok.
* Fordul a férfiak felé.
A déli irányt tartja a csapat, a szekér fa kerekei tompán zötykölődnek az úton. Közelednek. *
//Visszafelé//
* Jó néhány napkeltét és alkonyt látnak közösen, megjárták a fagyos északot ahol farkas ordított éjjel. Közös étkezések, rövid, hosszabb beszélgetések. S végre, hosszú hetek utazásai és viszontagságai után, újra a régen látott obszidián tornyok látványa fogadja őket a távolban. *
- Újra itt.
* Jegyzi meg arcán egy egészen apró kis mosollyal. Majd a többieknek is hátraszól. *
- Odanézzetek, a Levegő Temploma! Már csak néhány nap.
* Konstatálja a csapatnak, hogy már szinte otthon vannak. Otthon, fura szó egy magafajtának.
De valóban már csupán néhány nap van hátra s visszaérnek a Gazdagnegyedi kúriába ahol útjuk véget ér. Megosztoznak majd mindenki megy dolgára. Vége a kis kalandnak. Valahol sajnálja. Igazán jó csapat kovácsolódott össze. *
- Mind kitettünk magunkért.
* Szólal meg miközben előre halad, előre beszél de azért a csapat jól hallhatja. *
- Jól helytálltunk mind a harc terén, mind az út egyéb viszontagságai ellen. Lia * fordul a nő felé s hajt fejet enyhén miközben továbbra is lóháton ül s előre halad. *
- Neked az életünket köszönhetjük mindannyian.
* Jelenti ki hidegen, de még is hálásan. Hiszen így igaz ha a nő nem végzi olyan jól a dolgát akkor bizonyára nem ússzák meg ilyen olcsón. Tán még Asgall is felépül, vagy újabb kaland várja, hogy megtalálja a gyógyírt az átokra, ki tudja? Sok mindent hozhat a jövő. *
- Ti pedig, jól harcoltatok.
* Fordul a férfiak felé.
A déli irányt tartja a csapat, a szekér fa kerekei tompán zötykölődnek az úton. Közelednek. *
1914. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-23 15:09:58
Üzenet elküldve: 2015-11-23 15:09:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss//
*Félrehajtott fejjel hallgatja a lány szavait.
~Szóval nem gondoltak rájuk.~
Amit igen furcsának talál, hiszen ahogy észrevette a város olyan mint egy olvasztótégely. Akármikor járt arra, földjük mindenféle népével tele volt. Óriást tán ő sem látott, vagyis de. Azon a bizonyos harci tornán.*
- Wegtorenbe. *Válaszolja a lány a kérdésre.* - Úgy tudom, hogy Wegtoren az óriások városa. Falunk a Nap Karavánpihenő közelébe fekszik, sokszor segítünk a Pihenőnek. A várost az óriások… lakják. Pirtianesbe azt hiszem, hogy a gnómok, Lihanechbe pedig az emberek, döntő többségben. A mélységieket már nem tudom, régen a hegyekbe éltek, a Nagy Omlás előtt. *Tájékoztatja a másikat, ha nem tudná. A városok nevét meglehet nem jól ejti ki, de ez a hiba a lányból ered. Valahogy mindig is rajongott a történelmükért, a más kultúrák iránt, a városok iránt. Bár még nem sokat tud róluk, reméli, majd felfedezheti őket egyszer.*
- A mi házaink kőből és fából készültek egy vízesés mellett. *Feleli barátságos mosollyal az arcán.* - Számomra a kő annyira nem idegen. De a hazugságok már igen. *S mily igaz. A lány sose hazudott még, mindig megmondja az igazat, még akkor is ha nem teljes a valósággal.*
- S mit kíván szimbolizálni belőled? *Kérdi valódi kíváncsisággal. Érdekli, hogy fajainak más tagjai miként élik a mindennapokat. Milyen szokásaik vannak. Miben térnek el, s különböznek tőlük.*
- Mily ismerősen hangzik. A mi falunk legtöbbjei harcosok. Háború dúl nyugaton, s katonáink oda mentek. Ritkán járnak csak haza. *Hangjában semmi neheztelés, vagy szomorúság nincs. Elfogadja a dolgokat, s nem kérdőjelezi meg azok hasznát.*
1913. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-23 09:03:44
Üzenet elküldve: 2015-11-23 09:03:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A hajnal első sugaraira már végre rátalált az egyedüli kereskedelmi útvonalra ami a városba vezet. Éjszaka igen nehézkes a tájékozódás így csupán az ösztöneire és a csillagokra tudott hagyatkozni. Már érzi, hogy közel jár a városhoz és ez felvidítja kicsit. Hosszú volt az éjszaka nem beszélve arról, hogy még a holt seregektől is tartania kellett bár szerencsére egyetlen csontvázharcossal sem találkozott. Kerülte a veszélyes helyeket már amennyire tudta. Végre az utat meglelve most már a nap sugarai vezetik tovább útján. Megéhezett a nagy igyekezetben így még a maradék élelméből falatozik néhány morzsácskát.*
1912. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-23 08:26:08
Üzenet elküldve: 2015-11-23 08:26:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Freyai//
*Halvány mosollyal figyeli, mint tekeredik a gyík a lány nyakára. Mi tagadás, ő is az állataival összebújva alszik, és nem csak azért, mert az éjszakák egyre hidegebbek, és egymást melegítik. Odahaza, nyár derekán is sokszor megesett, hogy lova mellett töltötte az éjszakát, és nem csak akkor, mikor elbóklásztak a faluból.*
- Hát, azt hiszem, a fogadót nem rájuk méretezték. Mondjuk nem láttam az összes szobát, ki tudja, talán gondoltak rájuk is. Habár eleve nem is láttam sok óriást a városban. Talán ők sem szeretik a városokat? Vagy csak a sajátjaikat? Ők egyáltalán hol élnek? *Merül fel benne a kérdés, hiszen az óriások népét sem ismeri igazán. Igazándiból eddig emberekkel volt dolga igazán, meg persze saját szokásaikat ismeri. Meg összefutott egy mélységivel. A felsejlő emlékek persze most i s felkavarják, amire automatikus reakció, hogy a mellette heverésző kölyök kutyát az ölébe húzza, és átölelve őt simogatja meg vakargatja.*
- Meg tudom érteni. Az erdő neszeit, jeleit én is jobban tudom értelmezni. elvégre a vadonban nőttem fel, nem kőfalak és hazugságok között. *Dörmögi kissé borúsan.*
- Nos, igen is, meg nem is. *Kezd bele a festéssel kapcsolatos magyarázatba.* - Kifejezett jelentése nincs igazán. Mármint olyan, hogy én most vadászni indulok, vagy hogy én harcos vagyok. De a minta mindenképp valami olyasmi, ami jellemző rád, ami illik hozzád.
*Esetében a korábbi, hosszabb, néhány lágy, íves vonalat most apró, éles vonások váltották fel. Nem borítják be az egész arcát, inkább vonásai szélén, élén helyezkednek el, és onnan nyújtóznak keskenyedő végükkel középre, de el nem érik azt. Az egész sokkal komorabbá teszik az elf lány kinézetét.*
- Igen, gondoskodunk magunkról. *Bólint határozottan.* - Ugyan van egy kis csapatunk, aki érintkezik más vidékről származókkal, mert van, hogy valamiből többre van szükségünk, vagy elfogyott, de ritkán engedünk másokat a területünkre. És ez talán már még inkább igaz. *Teszi még hozzá komoran. Fogalma sincs, ezzel kapcsolatban hogyan döntöttek vezetőik, a döntés előtt elhagyta a falut, hogy a gaztevők nyomába eredjen. És mit ért el vele. Dacosan és keserűen fordítja oldalra a fejét.*
//Freyai//
*Halvány mosollyal figyeli, mint tekeredik a gyík a lány nyakára. Mi tagadás, ő is az állataival összebújva alszik, és nem csak azért, mert az éjszakák egyre hidegebbek, és egymást melegítik. Odahaza, nyár derekán is sokszor megesett, hogy lova mellett töltötte az éjszakát, és nem csak akkor, mikor elbóklásztak a faluból.*
- Hát, azt hiszem, a fogadót nem rájuk méretezték. Mondjuk nem láttam az összes szobát, ki tudja, talán gondoltak rájuk is. Habár eleve nem is láttam sok óriást a városban. Talán ők sem szeretik a városokat? Vagy csak a sajátjaikat? Ők egyáltalán hol élnek? *Merül fel benne a kérdés, hiszen az óriások népét sem ismeri igazán. Igazándiból eddig emberekkel volt dolga igazán, meg persze saját szokásaikat ismeri. Meg összefutott egy mélységivel. A felsejlő emlékek persze most i s felkavarják, amire automatikus reakció, hogy a mellette heverésző kölyök kutyát az ölébe húzza, és átölelve őt simogatja meg vakargatja.*
- Meg tudom érteni. Az erdő neszeit, jeleit én is jobban tudom értelmezni. elvégre a vadonban nőttem fel, nem kőfalak és hazugságok között. *Dörmögi kissé borúsan.*
- Nos, igen is, meg nem is. *Kezd bele a festéssel kapcsolatos magyarázatba.* - Kifejezett jelentése nincs igazán. Mármint olyan, hogy én most vadászni indulok, vagy hogy én harcos vagyok. De a minta mindenképp valami olyasmi, ami jellemző rád, ami illik hozzád.
*Esetében a korábbi, hosszabb, néhány lágy, íves vonalat most apró, éles vonások váltották fel. Nem borítják be az egész arcát, inkább vonásai szélén, élén helyezkednek el, és onnan nyújtóznak keskenyedő végükkel középre, de el nem érik azt. Az egész sokkal komorabbá teszik az elf lány kinézetét.*
- Igen, gondoskodunk magunkról. *Bólint határozottan.* - Ugyan van egy kis csapatunk, aki érintkezik más vidékről származókkal, mert van, hogy valamiből többre van szükségünk, vagy elfogyott, de ritkán engedünk másokat a területünkre. És ez talán már még inkább igaz. *Teszi még hozzá komoran. Fogalma sincs, ezzel kapcsolatban hogyan döntöttek vezetőik, a döntés előtt elhagyta a falut, hogy a gaztevők nyomába eredjen. És mit ért el vele. Dacosan és keserűen fordítja oldalra a fejét.*
1911. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-22 19:02:06
Üzenet elküldve: 2015-11-22 19:02:06
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Dwartak, Dorder, Turwal//
*Figyeli az elfet, de nem csak a mondandóját, hanem azt is melyik szónál hogy s mint játszik arcán a fény.*
-Értem.*Mondja, s nem kérdezősködik, amit akar azt úgyis elmondja a hegyes fülű, amit nem akar, azt pedig úgyis csak harapó fogóval tudnák kihúzni belőle. Akárhogy is, rezzen a bokor, és sikít az acél. Mire Turw alakja előbukkan, a szőke hegyomlás már álló helyzetben van, kivont pengével, majd mikor realizálja hogy az előbukkanó hatalmas lény az öccse, megcsóválja a fejét, s hangosan felkacag.*
-Höhhö, tudtam hogy megtalálsz, és nem akartam késlekedni.*Mindig megtalálják egymást, mintha lenne egy beépített iránytűjük.*
-Gyere, maradt neked is.*Mondja s int fivérének hogy trappoljon közelebb, majd ha túlestek Dordellel az ismerkedési rituálén, a vörös kezébe nyom egy hatalmas tál nyúlpörköltet, aztán visszahuppan a kidöntött fa törzsére melyet ülő alkalmatosságként használ.*
-A vendégünk íjász, és jól ért a páncél kapcsokhoz is. Magam győződtem meg róla. Felajánlottam neki egy fegyverhordozói állást kicsiny kompániánkban, de sajnos ez idáig elutasító választ adott.*Hűvös félmosoly kúszik szét arcán, majd öccséhez intézi következő szavait.*
-Krolmy harad, van drahad.*Vagyis "Krolm útjai kifürkészhetetlenek, elválik. "
Míg öccse falatozik élező követ fog, s lassan szikrát hányva húzza végig azt az óriáshoz méltó 5 láb hosszú pengén.*
*Figyeli az elfet, de nem csak a mondandóját, hanem azt is melyik szónál hogy s mint játszik arcán a fény.*
-Értem.*Mondja, s nem kérdezősködik, amit akar azt úgyis elmondja a hegyes fülű, amit nem akar, azt pedig úgyis csak harapó fogóval tudnák kihúzni belőle. Akárhogy is, rezzen a bokor, és sikít az acél. Mire Turw alakja előbukkan, a szőke hegyomlás már álló helyzetben van, kivont pengével, majd mikor realizálja hogy az előbukkanó hatalmas lény az öccse, megcsóválja a fejét, s hangosan felkacag.*
-Höhhö, tudtam hogy megtalálsz, és nem akartam késlekedni.*Mindig megtalálják egymást, mintha lenne egy beépített iránytűjük.*
-Gyere, maradt neked is.*Mondja s int fivérének hogy trappoljon közelebb, majd ha túlestek Dordellel az ismerkedési rituálén, a vörös kezébe nyom egy hatalmas tál nyúlpörköltet, aztán visszahuppan a kidöntött fa törzsére melyet ülő alkalmatosságként használ.*
-A vendégünk íjász, és jól ért a páncél kapcsokhoz is. Magam győződtem meg róla. Felajánlottam neki egy fegyverhordozói állást kicsiny kompániánkban, de sajnos ez idáig elutasító választ adott.*Hűvös félmosoly kúszik szét arcán, majd öccséhez intézi következő szavait.*
-Krolmy harad, van drahad.*Vagyis "Krolm útjai kifürkészhetetlenek, elválik. "
Míg öccse falatozik élező követ fog, s lassan szikrát hányva húzza végig azt az óriáshoz méltó 5 láb hosszú pengén.*
1910. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-22 18:12:26
Üzenet elküldve: 2015-11-22 18:12:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Dwartak, Dorder, Tuewal//
* Mivel Dorder nem kezd beszélni, így Dwartakra marad előbb a beszéd. *
- Nem vagyok túl járatos a nehéz vértek terén, csak azt csináltam, amit gondoltam, hogy kell... Annyira azért nem bonyolult leszedni, ha látod is, hogy mit kell kicsatolni. * Magyarázza. Azért ez elég érhetőnek tűnik, hiszen Dwartak nem igazán láthatja, hogy mit próbál éppen kicsatolni, mivel a szíjak főleg a páncél hátulsó részén vannak, azt pedig legfeljebb tükörrel láthatná. Azt pedig nem minden óriás (vagy akár más lény) visz magával nap, mint nap a zsebében.
~ Krolm, hmm... ~ Átgondolja, hogy pontosan ki is lehet az a Krolm, majd mikor választ is kap rá, miszerint az "erő és a harc istene", ismét gondolkodni kezd ezeken a dolgokon, de nem szól bele Dwartak mondandójába, majd, ha végez, akkor Dorder is felel.
Ami a vagyont, a dicsőséget és a többit illeti, valahogy sosem vágyott különösebben egyikre sem. A pénzzel sosem volt gondja, holott nem született ezüstkanállal a szájában, de még csak átlagosnak sem volt mondható családi vagyonuk.
A dicsőség meg... Valahogy még arra sem gondolt korábban. Valahogy túlságosan le volt foglalva eddigi életében előbb a erdő járásával, majd miután nagyapjával hozta össze a sors, azóta az elfek megkeresésével és megölésével, még ha egyelőre egyről sem tud, kivétel persze azt a nevet, amit még korábban hallott az orgyilkostól, aki apjával végzett. Még, ha nem is lát sok esélyt arra, hogy az óriások ismernék Manasii-t, de egy próbát majd megér. Előbb viszont jöjjön a válasz az óriás kérdésére. *
- Igazán megtisztelő lenne ez, de sajnos mindenkinek megvan a maga útja és úgy érzem, az enyém nem az, hogy apród legyek. * Egy pár másodpercnyi hatásszünet. * Nem azért, mert nem hiszem, hogy elég jól meg tudnátok tanítani a fegyverforgatásra, hanem, mert más utat kell bejárnom. * Válaszolja igencsak kihagyva azt a részt, hogy mégis mi az a "másik út", amit neki annyira be kell járnia, hogy ne tudjon elköteleződni Krolm lovagjai mellett. *
- Még átgondolom azért. * Válaszolja, majd mikor látja, hogy az óriás már majdnem az egész almáját megette, ő is harap bele egyet, majd még egyet. Végül alig nyeli le az utolsó falatot, már jön a fő fogás is.
Nem kevés, annyi szent. Bőségesen jól lakik, majd kulacsából is iszik egy kicsit. Leteszi maga mellé és arra gondol, hogy most már magáról is ejt pár szót, hogy ne csak ő tudjon az óriásról, hanem ez kölcsönösen is igaz legyen, de ekkor a bokor csörgése és egy szintén nem apró alak előbukkanása elvonja a figyelmét.
Mikor az észreveszi őt, Dorder feláll és kezét nyújtja az óriásnak, ha az viszonyozza, akkor a nevét is megtudhatja. *
- Dorder vagyok. A városban találkoztam Dwartakkal és vele jöttem az útra. * Vázolja fel gyorsan a dolgokat, hogy az megtudja, hogy pontosan mit is keres itt. Tehát nem csak egy vándor, akit idecsalogatott az étel illata.
Ha az óriások megbeszélték testvéri dolgaikat, az elf úgy dönt, hogy mond pár szót magáról, mivel eddig mindketten csak a nevét tudják nagyjából. *
- A teljes nevem Dorder Lbraith * Ilyenkor örül, hogy nem ezen a közös nyelven beszéltek ősei, mivel akkor most "Dorder Gyilkos" néven mutatkozhatna be. No, nem, mintha gyilkos lenne, de ezt a nevet aggatták nagyapjára, miután meg akarták ölni... * Artheniorban és annak közelében nőttem fel, egyelőre, vagy épp már sehová sem kötődöm. De egyelőre jó is ez így. * Ezt is csak vázlatpontokba szedve meséli el, nem szükséges szerinte minden részletet megemlíteni, vagy legalábbis, amíg egy csónakban evez ezzel a két óriással, addig jobb, ha nem tudnak mindent. Akár a saját érdekükben is. *
* Mivel Dorder nem kezd beszélni, így Dwartakra marad előbb a beszéd. *
- Nem vagyok túl járatos a nehéz vértek terén, csak azt csináltam, amit gondoltam, hogy kell... Annyira azért nem bonyolult leszedni, ha látod is, hogy mit kell kicsatolni. * Magyarázza. Azért ez elég érhetőnek tűnik, hiszen Dwartak nem igazán láthatja, hogy mit próbál éppen kicsatolni, mivel a szíjak főleg a páncél hátulsó részén vannak, azt pedig legfeljebb tükörrel láthatná. Azt pedig nem minden óriás (vagy akár más lény) visz magával nap, mint nap a zsebében.
~ Krolm, hmm... ~ Átgondolja, hogy pontosan ki is lehet az a Krolm, majd mikor választ is kap rá, miszerint az "erő és a harc istene", ismét gondolkodni kezd ezeken a dolgokon, de nem szól bele Dwartak mondandójába, majd, ha végez, akkor Dorder is felel.
Ami a vagyont, a dicsőséget és a többit illeti, valahogy sosem vágyott különösebben egyikre sem. A pénzzel sosem volt gondja, holott nem született ezüstkanállal a szájában, de még csak átlagosnak sem volt mondható családi vagyonuk.
A dicsőség meg... Valahogy még arra sem gondolt korábban. Valahogy túlságosan le volt foglalva eddigi életében előbb a erdő járásával, majd miután nagyapjával hozta össze a sors, azóta az elfek megkeresésével és megölésével, még ha egyelőre egyről sem tud, kivétel persze azt a nevet, amit még korábban hallott az orgyilkostól, aki apjával végzett. Még, ha nem is lát sok esélyt arra, hogy az óriások ismernék Manasii-t, de egy próbát majd megér. Előbb viszont jöjjön a válasz az óriás kérdésére. *
- Igazán megtisztelő lenne ez, de sajnos mindenkinek megvan a maga útja és úgy érzem, az enyém nem az, hogy apród legyek. * Egy pár másodpercnyi hatásszünet. * Nem azért, mert nem hiszem, hogy elég jól meg tudnátok tanítani a fegyverforgatásra, hanem, mert más utat kell bejárnom. * Válaszolja igencsak kihagyva azt a részt, hogy mégis mi az a "másik út", amit neki annyira be kell járnia, hogy ne tudjon elköteleződni Krolm lovagjai mellett. *
- Még átgondolom azért. * Válaszolja, majd mikor látja, hogy az óriás már majdnem az egész almáját megette, ő is harap bele egyet, majd még egyet. Végül alig nyeli le az utolsó falatot, már jön a fő fogás is.
Nem kevés, annyi szent. Bőségesen jól lakik, majd kulacsából is iszik egy kicsit. Leteszi maga mellé és arra gondol, hogy most már magáról is ejt pár szót, hogy ne csak ő tudjon az óriásról, hanem ez kölcsönösen is igaz legyen, de ekkor a bokor csörgése és egy szintén nem apró alak előbukkanása elvonja a figyelmét.
Mikor az észreveszi őt, Dorder feláll és kezét nyújtja az óriásnak, ha az viszonyozza, akkor a nevét is megtudhatja. *
- Dorder vagyok. A városban találkoztam Dwartakkal és vele jöttem az útra. * Vázolja fel gyorsan a dolgokat, hogy az megtudja, hogy pontosan mit is keres itt. Tehát nem csak egy vándor, akit idecsalogatott az étel illata.
Ha az óriások megbeszélték testvéri dolgaikat, az elf úgy dönt, hogy mond pár szót magáról, mivel eddig mindketten csak a nevét tudják nagyjából. *
- A teljes nevem Dorder Lbraith * Ilyenkor örül, hogy nem ezen a közös nyelven beszéltek ősei, mivel akkor most "Dorder Gyilkos" néven mutatkozhatna be. No, nem, mintha gyilkos lenne, de ezt a nevet aggatták nagyapjára, miután meg akarták ölni... * Artheniorban és annak közelében nőttem fel, egyelőre, vagy épp már sehová sem kötődöm. De egyelőre jó is ez így. * Ezt is csak vázlatpontokba szedve meséli el, nem szükséges szerinte minden részletet megemlíteni, vagy legalábbis, amíg egy csónakban evez ezzel a két óriással, addig jobb, ha nem tudnak mindent. Akár a saját érdekükben is. *
1909. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-22 14:51:00
Üzenet elküldve: 2015-11-22 14:51:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss//
*Mosolyogva tekint a lányra, közbe szemeire ólomsúly nehezedik. Ügyetlen mozdulatokkal simogatja meg Alyna fejét, ki érzékelve gazdája bóbisságát lassan ő is elhelyezkedik. Válláról a nyaka közelébe mászik, ott pedig áttekeredik rajta. Akár egy nyaklánc, mely gyíkbőrből készült úgy néz ki. Melyik tudatlan erre járó tudná, hogy mit is rejt valójában. Ezzel is védve a lány álmát, tudva tudván, hogy az nem fog sokáig tartani.*
- Nem hinném, hogy rossz lenne. Sok nép megpihen ott. Bár óriást nem láttam még arra. Van egyáltalán olyan szoba, amely nekik megfelelő? *Teszi fel a jogos kérdést.* - Én jobban szeretem a természet közeli helyeket. A fák, avarok, növények óvó takarása. Itt érzem magam itthon. Itt tudom, hogy milyen zörgés mitől származik, s ki tudom szűrni az idegeneket. Egy fogadóba ezt nem tudnám. Bár szerintem nem is nagyon tudnék aludni sem ott. *Vakarja meg hátul fejét, szórakozottan.*
- Mit jelent rajtad a festés? *Kérdi kíváncsian, félrehajtott fejjel.* - Mármint, ha nincs mindenkin két egyforma, gondolom van valami jelentése.
*Vagyis ő számára lenne. Ha ő nőtt volna fel ilyen faluban, biztos olyan jelet rajzoltat magára, mely oly jelentősséggel bír, mely fontos számára.*
- Vagy rosszul sejtem? *Kérdezi egyre súlyosabb pislogások közepette. Próbál ébren maradni, ám az utóbbi időben alig aludt valamicskét.*
- Akkor ti is elég önellátó falu vagytok. *Konstatálja a hallottakat. Hanglejtése sejteti, hogy ő is hasonló környezetből származik. Mi sem bizonyítja jobban ezt – inkább a szőkeség számára – minthogy szinte sose mozdult ki onnan. Vagy inkábáb nem engedték, vagy nem kívánták, hogy elmenjen.*
//Ydriss//
*Mosolyogva tekint a lányra, közbe szemeire ólomsúly nehezedik. Ügyetlen mozdulatokkal simogatja meg Alyna fejét, ki érzékelve gazdája bóbisságát lassan ő is elhelyezkedik. Válláról a nyaka közelébe mászik, ott pedig áttekeredik rajta. Akár egy nyaklánc, mely gyíkbőrből készült úgy néz ki. Melyik tudatlan erre járó tudná, hogy mit is rejt valójában. Ezzel is védve a lány álmát, tudva tudván, hogy az nem fog sokáig tartani.*
- Nem hinném, hogy rossz lenne. Sok nép megpihen ott. Bár óriást nem láttam még arra. Van egyáltalán olyan szoba, amely nekik megfelelő? *Teszi fel a jogos kérdést.* - Én jobban szeretem a természet közeli helyeket. A fák, avarok, növények óvó takarása. Itt érzem magam itthon. Itt tudom, hogy milyen zörgés mitől származik, s ki tudom szűrni az idegeneket. Egy fogadóba ezt nem tudnám. Bár szerintem nem is nagyon tudnék aludni sem ott. *Vakarja meg hátul fejét, szórakozottan.*
- Mit jelent rajtad a festés? *Kérdi kíváncsian, félrehajtott fejjel.* - Mármint, ha nincs mindenkin két egyforma, gondolom van valami jelentése.
*Vagyis ő számára lenne. Ha ő nőtt volna fel ilyen faluban, biztos olyan jelet rajzoltat magára, mely oly jelentősséggel bír, mely fontos számára.*
- Vagy rosszul sejtem? *Kérdezi egyre súlyosabb pislogások közepette. Próbál ébren maradni, ám az utóbbi időben alig aludt valamicskét.*
- Akkor ti is elég önellátó falu vagytok. *Konstatálja a hallottakat. Hanglejtése sejteti, hogy ő is hasonló környezetből származik. Mi sem bizonyítja jobban ezt – inkább a szőkeség számára – minthogy szinte sose mozdult ki onnan. Vagy inkábáb nem engedték, vagy nem kívánták, hogy elmenjen.*
1908. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-22 01:10:50
Üzenet elküldve: 2015-11-22 01:10:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Dél felé utazva, Dwartak, Dorder //
*Jó ideje bandukol már az úton, a ló fárad, és az utánfutó zörgését Turwal gyomrának ritmusos korudlása kíséri. Nagyokat húz a kulacsból, hogy legalább víz legyen a bendőjében, de érzi, hogy Dwar most már nem lehet messze. Éppen megáll könnyíteni magán ~Az a rengeteg víz! ~ mikor a susnyáson túlrúl tűzropogás hangját, és pörkölt illatát sodorja felé a gyenge, de hideg ősz esti szél. Rögtön összefut szájában a nyál, és dolga végeztével közelebb óvakodik, hogy lássa, ki lesz az, aki remélhetőleg megvendégeli majd vacsorára. ~Krolm akarata kifürkészhetetlen, bölcsssége végtelen~ fut át az agyán, ahogy meglátja az ismerős alakot falatozni, aki még ültében is magasabb, mint egy megtermett ember. Turwal minden óvatosságot sutba vág, és lovának éleset füttyentve előlép a bokrokból, harsány hangon üdvözölve rég látott fivérét. *
-Dwar! Hát a ménykő csapja meg, úgy ott hagytál a városban, hogy csak...ó! * Hagyja félbe a mondatot, ahogy észreveszi a karcsú alakot, aki szintén nyúlpörköltet szürcsöl. * Jó estét az uraknak, és jó étvágyat! Úti társunk akadt, testvér? Hamra kówa y el fetoz? * teszi még hozzá, azaz "Új barát vagy csak léhűtő?" Közben Kefe, a lova is lassan odaporoszkál, nyomában az utánfutóval. Turwal egyfelől enne, másfelől viszont nem hagyja nyugodni az elf jelenléte. *
*Jó ideje bandukol már az úton, a ló fárad, és az utánfutó zörgését Turwal gyomrának ritmusos korudlása kíséri. Nagyokat húz a kulacsból, hogy legalább víz legyen a bendőjében, de érzi, hogy Dwar most már nem lehet messze. Éppen megáll könnyíteni magán ~Az a rengeteg víz! ~ mikor a susnyáson túlrúl tűzropogás hangját, és pörkölt illatát sodorja felé a gyenge, de hideg ősz esti szél. Rögtön összefut szájában a nyál, és dolga végeztével közelebb óvakodik, hogy lássa, ki lesz az, aki remélhetőleg megvendégeli majd vacsorára. ~Krolm akarata kifürkészhetetlen, bölcsssége végtelen~ fut át az agyán, ahogy meglátja az ismerős alakot falatozni, aki még ültében is magasabb, mint egy megtermett ember. Turwal minden óvatosságot sutba vág, és lovának éleset füttyentve előlép a bokrokból, harsány hangon üdvözölve rég látott fivérét. *
-Dwar! Hát a ménykő csapja meg, úgy ott hagytál a városban, hogy csak...ó! * Hagyja félbe a mondatot, ahogy észreveszi a karcsú alakot, aki szintén nyúlpörköltet szürcsöl. * Jó estét az uraknak, és jó étvágyat! Úti társunk akadt, testvér? Hamra kówa y el fetoz? * teszi még hozzá, azaz "Új barát vagy csak léhűtő?" Közben Kefe, a lova is lassan odaporoszkál, nyomában az utánfutóval. Turwal egyfelől enne, másfelől viszont nem hagyja nyugodni az elf jelenléte. *
1907. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-21 20:36:57
Üzenet elküldve: 2015-11-21 20:36:57
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Dél felé utazva //
*Mikor mindennel kész, s úgy ítéli meg hogy a dolgok a helyükre kerültek Dordelre emeli jég kék tekintetét. Természetesen fél szeme azért eddig is folyamatosan az elfen volt, de most eljött az ideje hogy komolyabb dolgokról is szót ejtsenek.*
-Ügyesen bántál a páncél szíjakkal.*Mondja, miközben vadászkésével kettévág egy almát, s az egyik felét a hegyes fülű felé dobja.* Csináltál már ilyet korábban?*Megvárja a választ, majd folytatja.*
-Krolm az erő és a harc istene. Én őt szolgálom. Az a feladatom hogy elpusztítsam az ő ellenségeit, érkezzenek akár innen, akár a túlvilágról. Ez a feladatom.*Mondja, majd hagy némi szünetet, csak hogy mindenki átgondolhassa az eddig elhangzottakat.*
-Nem tudom milyen céljaid vannak az életeddel, merre tartasz, vagyonra vágysz és földre, vagy dicsőségre.*Függőben hagyja a mondatot.*
-Viszont az öcsém és én nagy hasznát vennénk egy fegyverhordozónak.*Kissé elkomorul az arca.* Hogy is hívjátok őket itt délen? Apród?*Megcsóválja a fejét, legutóbb a mithrillel voltak hasonló lingvisztikai problémái.*
-A vagyonról és a pénzről nem sokat tudok.*Vallja be férfiasan.* De aki Krolm útját járja, sok dolgot láthat, és még többet küldhet a pokolra.*Nagyot harap az almából, lassan megrágja a falatot és lenyeli.*
-Elf vér folyik az ereidben, a kezed és a reflexeid gyorsabbak minden más fajénál, és amint láttam bátorságban sem szenvedsz hiányt, persze hogy ez harcban hogy alakul, még elválik.*Hisz éles helyzetben még nem látta miként reagál Dordel, de a tény hogy északra indult bizonyítja bátorságát, ha mást egyelőre nem is. Mindazonáltal ezzel már most sokkal többet tett, mint legtöbb sorstára.*
-Turw szakértője a buzogánynak, s én is tűrhetően forgatom a kardot.*Mondja cseppnyi mosollyal az arcán. Egy lovag csak ne fényezze saját magát.*
-Habár az íjhoz nem sokat értünk, de a közelharcra kitaníthatunk, és ha akarod, és elfogadod Krolm hitét, a lovagi címet is elnyerheted.*Mondja komolyan, majd az erdő felé pillant, hátha meglátja öccsét kibukkani valahol a fák körül.*
-Fontold meg.*Zárja végül mondandóját, s megkavarja a nyúlpörköltet.*
-Ez kész, add a tányérod.*Ha amaz oda adja szed neki, meg magának is. Aztán komótosan eszegetni kezd. Ebben a kis bográcsban vagy 8 nyúl főtt, úgyhogy van mit enniük, még az ő emberfeletti étvágyának is elég.*
*Mikor mindennel kész, s úgy ítéli meg hogy a dolgok a helyükre kerültek Dordelre emeli jég kék tekintetét. Természetesen fél szeme azért eddig is folyamatosan az elfen volt, de most eljött az ideje hogy komolyabb dolgokról is szót ejtsenek.*
-Ügyesen bántál a páncél szíjakkal.*Mondja, miközben vadászkésével kettévág egy almát, s az egyik felét a hegyes fülű felé dobja.* Csináltál már ilyet korábban?*Megvárja a választ, majd folytatja.*
-Krolm az erő és a harc istene. Én őt szolgálom. Az a feladatom hogy elpusztítsam az ő ellenségeit, érkezzenek akár innen, akár a túlvilágról. Ez a feladatom.*Mondja, majd hagy némi szünetet, csak hogy mindenki átgondolhassa az eddig elhangzottakat.*
-Nem tudom milyen céljaid vannak az életeddel, merre tartasz, vagyonra vágysz és földre, vagy dicsőségre.*Függőben hagyja a mondatot.*
-Viszont az öcsém és én nagy hasznát vennénk egy fegyverhordozónak.*Kissé elkomorul az arca.* Hogy is hívjátok őket itt délen? Apród?*Megcsóválja a fejét, legutóbb a mithrillel voltak hasonló lingvisztikai problémái.*
-A vagyonról és a pénzről nem sokat tudok.*Vallja be férfiasan.* De aki Krolm útját járja, sok dolgot láthat, és még többet küldhet a pokolra.*Nagyot harap az almából, lassan megrágja a falatot és lenyeli.*
-Elf vér folyik az ereidben, a kezed és a reflexeid gyorsabbak minden más fajénál, és amint láttam bátorságban sem szenvedsz hiányt, persze hogy ez harcban hogy alakul, még elválik.*Hisz éles helyzetben még nem látta miként reagál Dordel, de a tény hogy északra indult bizonyítja bátorságát, ha mást egyelőre nem is. Mindazonáltal ezzel már most sokkal többet tett, mint legtöbb sorstára.*
-Turw szakértője a buzogánynak, s én is tűrhetően forgatom a kardot.*Mondja cseppnyi mosollyal az arcán. Egy lovag csak ne fényezze saját magát.*
-Habár az íjhoz nem sokat értünk, de a közelharcra kitaníthatunk, és ha akarod, és elfogadod Krolm hitét, a lovagi címet is elnyerheted.*Mondja komolyan, majd az erdő felé pillant, hátha meglátja öccsét kibukkani valahol a fák körül.*
-Fontold meg.*Zárja végül mondandóját, s megkavarja a nyúlpörköltet.*
-Ez kész, add a tányérod.*Ha amaz oda adja szed neki, meg magának is. Aztán komótosan eszegetni kezd. Ebben a kis bográcsban vagy 8 nyúl főtt, úgyhogy van mit enniük, még az ő emberfeletti étvágyának is elég.*
1906. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-21 12:17:17
Üzenet elküldve: 2015-11-21 12:17:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Úton délre//
*Az első, ami elönti az elfet, az a szabadságérzet és, hogy végre újra elhagyhatta a várost, a második pedig, hogy könnyen meglehet, hogy már többet nem is fog visszatérni ide. Így hát apró mosollyal az arcán int a városnak, majd visszafordul a pusztaságba. A kis kereskedőút általában sok mindent rejt, az útonállóktól megkezdve a vadállatokig, de remélhetőleg már nem lesznek olyan sokan, mivel a tél egyre jobban közeledik és bolond, aki még ilyenkor is inkább megfagy pár mocskos aranyért, vagy egyébért, ahelyett, hogy a városban, vagy akár a karavánpihenőben leljen menedéket. Persze semmi nincs kizárva, így a bokros területeken szúrós tekintettel figyel, hátha az egyik pillanatban épp egy banditacsapat ugrik ki eléjük. Erre az esetre ugyan még nem tudja, mit lépne, hiszen íja nincs felajzva, arra pedig nincs túl sok ideje egy ilyen esetben, így tőrére kéne hagyatkoznia, vagy megadnia magát. Bár utóbbi nem biztos, hogy előnyös lenne, mivel könnyen lehet, hogy mikor rájönnek, hogy egyetlen arany sincs nála, akkor meg is ölnék, de a legjobb, ha inkább abban reménykedünk, hogy semmi rendkívüli nem fog történni útjuk során.
Dwartak nyulat szerez és el is kezdi főni, Dorder pedig besegít a tűzrakásban és a többiben, hogy ne kelljen mindent egyedül csinálnia az óriásnak. Hiszen az elfnek kifinomultabb is a keze, könnyebben megcsinálja az ilyen apró dolgokat. Ha mindennel elkészültek, szerez egy nagyobb követ és ledobja a tűztől pár méterre. Széknek jó.
Bár nem tudja pontosan, hogy hogyan beszélte meg Dwartak az öccsével, hogy összefutnak majd valahol, de úgy gondolja, hogy hamarosan találkozni fog vele is. Ha nem az úton, vagy útszélen, hát majd a karavánpihenőben, vagy előtte akár a kikötőben. Nincs túl sok információja ezzel kapcsolatban, de, ha csak úgy elindultak már, akkor bizonyára Dwartak öccse is tudja, hogy merre kell keresni. Vagy majd keresi a füstöt és a nyúlpörkölt illatát.
Dorder egyelőre nem szól semmit, csak magába vonulva ül és vár, hogy legyen valami. Vagy ne. Tényleg nincsenek nagy elvárásai. *
*Az első, ami elönti az elfet, az a szabadságérzet és, hogy végre újra elhagyhatta a várost, a második pedig, hogy könnyen meglehet, hogy már többet nem is fog visszatérni ide. Így hát apró mosollyal az arcán int a városnak, majd visszafordul a pusztaságba. A kis kereskedőút általában sok mindent rejt, az útonállóktól megkezdve a vadállatokig, de remélhetőleg már nem lesznek olyan sokan, mivel a tél egyre jobban közeledik és bolond, aki még ilyenkor is inkább megfagy pár mocskos aranyért, vagy egyébért, ahelyett, hogy a városban, vagy akár a karavánpihenőben leljen menedéket. Persze semmi nincs kizárva, így a bokros területeken szúrós tekintettel figyel, hátha az egyik pillanatban épp egy banditacsapat ugrik ki eléjük. Erre az esetre ugyan még nem tudja, mit lépne, hiszen íja nincs felajzva, arra pedig nincs túl sok ideje egy ilyen esetben, így tőrére kéne hagyatkoznia, vagy megadnia magát. Bár utóbbi nem biztos, hogy előnyös lenne, mivel könnyen lehet, hogy mikor rájönnek, hogy egyetlen arany sincs nála, akkor meg is ölnék, de a legjobb, ha inkább abban reménykedünk, hogy semmi rendkívüli nem fog történni útjuk során.
Dwartak nyulat szerez és el is kezdi főni, Dorder pedig besegít a tűzrakásban és a többiben, hogy ne kelljen mindent egyedül csinálnia az óriásnak. Hiszen az elfnek kifinomultabb is a keze, könnyebben megcsinálja az ilyen apró dolgokat. Ha mindennel elkészültek, szerez egy nagyobb követ és ledobja a tűztől pár méterre. Széknek jó.
Bár nem tudja pontosan, hogy hogyan beszélte meg Dwartak az öccsével, hogy összefutnak majd valahol, de úgy gondolja, hogy hamarosan találkozni fog vele is. Ha nem az úton, vagy útszélen, hát majd a karavánpihenőben, vagy előtte akár a kikötőben. Nincs túl sok információja ezzel kapcsolatban, de, ha csak úgy elindultak már, akkor bizonyára Dwartak öccse is tudja, hogy merre kell keresni. Vagy majd keresi a füstöt és a nyúlpörkölt illatát.
Dorder egyelőre nem szól semmit, csak magába vonulva ül és vár, hogy legyen valami. Vagy ne. Tényleg nincsenek nagy elvárásai. *
1905. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-20 21:35:01
Üzenet elküldve: 2015-11-20 21:35:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Freyai//
- Nem olyan rossz, de furcsa. És szokatlan. Persze nálunk is vannak házak, de azok másmilyenek. Amik a városban vannak, azok a kőből épültek, nyomasztóak. *Szinte bele is borzong. Ugyan kezd már hozzáedződni az effélékhez, de megszeretni valószínűleg sosem fogja. Zord, és hideg, és természetellenes érzetet kelt, és olyan halottnak is tűnik. Habár a fogadóban töltött idő alatt nem egészen erre figyelt.
Közben azért követi elf társa példáját, és ő is leül, egyelőre vele szemben. Így mégis csak kényelmesebb beszélgetni, mintha fel kellene rá néznie a szőke lánynak, ha pedig mégis zavarna, azt nyilván jelezni fogja.*
- Lehetséges, hogy van vagy volt közöttük valami kapcsolat. Könnyű felismerni minket. *Mutat arcára, jelzés értékűen.* Mindannyiunkon van valami festés, persze senkin sincsen két egyforma. Viszont van nálunk mindenféle, harcos, vadász, gyógyító, ruhakészítő, idomár. Minden, ami kellhet a falunak.
*Kezd bele a lelkes mesélésbe, igaz a derűs hang ellenére tekintetébe némi szomorúság vegyül. Még mindig friss, hogy milyen döntést kellett meghoznia, és ez mennyi mindennel jár, de kitart mellette. Viselnie kell a tettei következményét.*
//Freyai//
- Nem olyan rossz, de furcsa. És szokatlan. Persze nálunk is vannak házak, de azok másmilyenek. Amik a városban vannak, azok a kőből épültek, nyomasztóak. *Szinte bele is borzong. Ugyan kezd már hozzáedződni az effélékhez, de megszeretni valószínűleg sosem fogja. Zord, és hideg, és természetellenes érzetet kelt, és olyan halottnak is tűnik. Habár a fogadóban töltött idő alatt nem egészen erre figyelt.
Közben azért követi elf társa példáját, és ő is leül, egyelőre vele szemben. Így mégis csak kényelmesebb beszélgetni, mintha fel kellene rá néznie a szőke lánynak, ha pedig mégis zavarna, azt nyilván jelezni fogja.*
- Lehetséges, hogy van vagy volt közöttük valami kapcsolat. Könnyű felismerni minket. *Mutat arcára, jelzés értékűen.* Mindannyiunkon van valami festés, persze senkin sincsen két egyforma. Viszont van nálunk mindenféle, harcos, vadász, gyógyító, ruhakészítő, idomár. Minden, ami kellhet a falunak.
*Kezd bele a lelkes mesélésbe, igaz a derűs hang ellenére tekintetébe némi szomorúság vegyül. Még mindig friss, hogy milyen döntést kellett meghoznia, és ez mennyi mindennel jár, de kitart mellette. Viselnie kell a tettei következményét.*
1904. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-20 20:56:43
Üzenet elküldve: 2015-11-20 20:56:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Dél felé utazva //
*Lassan kezd beesteledni, így óriásunk elrendeli a táborverést. Amennyiben az elf kölyök még vele van, úgy neki is, ha lelécelt, akkor csak magának. Akárhogy is, lehúzódik az útról a lóval és az utána kapcsolt utánfutóval és egy kisebb tisztást vesz célba, melynek nyugati sarkánál egy tekintélyes tölgy magasodik. Annak lábánál állítja fel a táborát. Leszerszámozza a lovat, félrehúzza a kis utánfutót, a patakból vizet hoz, tüzet rak. Amint minden kész egy kis üstben nyúlpörkölt főzésébe kezd. Valami vadász hurok csapdájából zsákmányolta őket még út közben. Krolm akarata volt hogy hozzá kerüljenek.
Mikor végleg alábukik a nap a fák fölött, már vígan ropog a tűz, és fő a pörkölt. A lovag kardot az oldalára szíjazza, de minden más fegyvert, és páncélt - kivéve a kalapácsot, melyet az üldögélésre használt rönk lába mellett helyezett el - az utánfutón hagyta, és letakarta. Nem lenne jó ha megázna az új vértje. Utána aztán sikálhatná le róla a rozsdát. Kell a francnak a sok macera ezzel.
Kinyújtóztatja lábait, végre kifújhatja magát. Turw már a közelben van, legalábbis ösztöne ezt sugallja.*
*Lassan kezd beesteledni, így óriásunk elrendeli a táborverést. Amennyiben az elf kölyök még vele van, úgy neki is, ha lelécelt, akkor csak magának. Akárhogy is, lehúzódik az útról a lóval és az utána kapcsolt utánfutóval és egy kisebb tisztást vesz célba, melynek nyugati sarkánál egy tekintélyes tölgy magasodik. Annak lábánál állítja fel a táborát. Leszerszámozza a lovat, félrehúzza a kis utánfutót, a patakból vizet hoz, tüzet rak. Amint minden kész egy kis üstben nyúlpörkölt főzésébe kezd. Valami vadász hurok csapdájából zsákmányolta őket még út közben. Krolm akarata volt hogy hozzá kerüljenek.
Mikor végleg alábukik a nap a fák fölött, már vígan ropog a tűz, és fő a pörkölt. A lovag kardot az oldalára szíjazza, de minden más fegyvert, és páncélt - kivéve a kalapácsot, melyet az üldögélésre használt rönk lába mellett helyezett el - az utánfutón hagyta, és letakarta. Nem lenne jó ha megázna az új vértje. Utána aztán sikálhatná le róla a rozsdát. Kell a francnak a sok macera ezzel.
Kinyújtóztatja lábait, végre kifújhatja magát. Turw már a közelben van, legalábbis ösztöne ezt sugallja.*
1903. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-20 17:01:20
Üzenet elküldve: 2015-11-20 17:01:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss//
*Érdeklődéssel hallgatja a lány véleményét is.*
- Meglehet. Engem is hamar kiszúrtak. *Gondol vissza első kalandjára, amikor a fiúcska leszólította a főtéren. Akkor járt először a Fogadóba is. Igaz nem alvás néven mentek fel akkor az egyik szobába, de nem volt ideje tanakodnia, hogy milyennek is érzi azt.
Akkor ivott először is valami barna, savas, habos nedűt. Azt hitte víz, de hamar torkára fagyott, s krahácsolásba kezdett.*
- Párszor jártam már a fogadóba, de sose aludtam ott. Nem tudtam, inkább visszakóvályogtam az erdőbe. Valahogy számomra otthonosabb egy fa tetején egy ágyon végignyúlni. Nem mintha nem érdekelne, csak nehezen veszem rá magam. Másoknak természetes egy fogadó, számomra nem. *Kezd el magyarázkodni, kicsit hosszabban, mint mások azt elviselik.
Közbe egy fa tövéhez sétál, s lekuporodik a törzséhez. Ha már úgyis alváshoz készülődik, akkr kényelembe is helyezi magát, bár nem zárkózik el egy könnyed beszélgetéstől. Érdeklődve hallgatja, hogy merről is származik a lány.*
- Valóban? *Lelkesül, ahogy meghallja.* - Én a hegy túloldalán, a Nap Karavánpihenő közelében. Egy apró elf falucska, legfőképp gyógyítókat, s íjászokat nevelnek ki ott. Az erdő közepén,a hegy lábánál, egy apró vízesésnél fekszik falunk. Bár vannak épületek, inkább a természet köré alakítottuk ki. Így számomra is otthonos a hely. Lehet, hogy a két falunk kapcsolatban van egymással. *Mondja, mely nem lehetetlen. Hiszen ha belegondolnak, csak egy hegy választotta el őket.*
1902. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-20 16:03:13
Üzenet elküldve: 2015-11-20 16:03:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Freyai//
*A kölyök, miután meggyőződött róla, hogy az idegen nem jelent veszélyt, és a kis gyík a vállán sem jelent számára fenyegetést, hagyja a vakargatást. Sőt, farkát még élénkebb lendülettel csóválja, míg nem gazdája vissza nem rendeli, talán Alyna nagy megkönnyebbülésére.
Az elf lány tűnődve nézi a szárnyas jószágot. Ahogy elnézi, neki is megvan a maga erős személyisége, akárcsak egyes számú saját állatának, azaz Mogyinak. Persze a ló idősebb jóval, mint az újonnan hozzájuk került farkaskutyának, így a kis vadásznak még kiforróban van.*
- Igazán örvendek, Freyai és Alyna. *Mosolyodik el egy kicsit.*
- Ez nem meglepő, a városiak általában a várost kedvelik, aki pedig nem odavaló, azt hamar észrevenni a tömegben is. *Milyen ironikus, hogy ezt saját bőrén tapasztalta meg, és mi lett a vége. Picit megrázza a fejét, hogy megszabaduljon az emlékképektől. De elég csak megemlíteni a fogadót, hogy ne legyen ez olyan egyszerű feladat.*
- Aludtam már a fogadóban. Furcsa. Meg kell szokni. *Első alkalommal, amikor az épületbe ment, rendesen megszédült a zárt tértől, és bárki bármit állított is volna, szentül meg volt győződve róla, hogy a kövek össze fogják nyomni, rá fognak omlani. Persze sok választása nem volt a kérdésben, hiába volt akkor még nyár, hiába volt jó idő.*
- Már több mint egy éve vagy itt? Hogy bírod ki? És miért jöttél ide? *Teszi fel rögtön két csodálkozó kérdését. Alig néhány hónapja járja csak a környéket, és már most úgy érzi olykor, meg fog bolondulni itt. Vagy össze fog törni, de legalábbis megnyomorodni. Utóbbi folyamatot már most is érzi, hogy elkezdődött.*
- Hát... az erdőből. Messze a várostól, messze a karavánpihenőtől, de még a hegyek ezen oldalán. Oda nem igazán vezetnek utak, noha van egy kis táborunk, ahol egy-egy merészebb kereskedő ellátogat, és cserél velünk ezt-azt.
//Freyai//
*A kölyök, miután meggyőződött róla, hogy az idegen nem jelent veszélyt, és a kis gyík a vállán sem jelent számára fenyegetést, hagyja a vakargatást. Sőt, farkát még élénkebb lendülettel csóválja, míg nem gazdája vissza nem rendeli, talán Alyna nagy megkönnyebbülésére.
Az elf lány tűnődve nézi a szárnyas jószágot. Ahogy elnézi, neki is megvan a maga erős személyisége, akárcsak egyes számú saját állatának, azaz Mogyinak. Persze a ló idősebb jóval, mint az újonnan hozzájuk került farkaskutyának, így a kis vadásznak még kiforróban van.*
- Igazán örvendek, Freyai és Alyna. *Mosolyodik el egy kicsit.*
- Ez nem meglepő, a városiak általában a várost kedvelik, aki pedig nem odavaló, azt hamar észrevenni a tömegben is. *Milyen ironikus, hogy ezt saját bőrén tapasztalta meg, és mi lett a vége. Picit megrázza a fejét, hogy megszabaduljon az emlékképektől. De elég csak megemlíteni a fogadót, hogy ne legyen ez olyan egyszerű feladat.*
- Aludtam már a fogadóban. Furcsa. Meg kell szokni. *Első alkalommal, amikor az épületbe ment, rendesen megszédült a zárt tértől, és bárki bármit állított is volna, szentül meg volt győződve róla, hogy a kövek össze fogják nyomni, rá fognak omlani. Persze sok választása nem volt a kérdésben, hiába volt akkor még nyár, hiába volt jó idő.*
- Már több mint egy éve vagy itt? Hogy bírod ki? És miért jöttél ide? *Teszi fel rögtön két csodálkozó kérdését. Alig néhány hónapja járja csak a környéket, és már most úgy érzi olykor, meg fog bolondulni itt. Vagy össze fog törni, de legalábbis megnyomorodni. Utóbbi folyamatot már most is érzi, hogy elkezdődött.*
- Hát... az erdőből. Messze a várostól, messze a karavánpihenőtől, de még a hegyek ezen oldalán. Oda nem igazán vezetnek utak, noha van egy kis táborunk, ahol egy-egy merészebb kereskedő ellátogat, és cserél velünk ezt-azt.
1901. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-20 15:37:22
Üzenet elküldve: 2015-11-20 15:37:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss//
*Nyugodtan szemléli a bizalmatlan kutyust, ahogy előbb elindul felé, majd visszahátrál, s hogy egyre közelebb és közelebb ér hozzá. Végig nem szól semmit, szinte mozdulatlanul áll, derűs mosolya sem olvad le arcáról. Nem türelmetlenkedik, hiszen a bizalomhoz épp türelmesség kell.
S ez az a tulajdonság, mely a lánynak megadatott. Mindenki felé végtelen türelemmel rendelkezik, akkor is, ha az illető mások szerint rossz vagy gonosz. Mindenkibel igyekszik meglátni a jót.
No de visszatérve a helyzethez. Alyna gyűlölködve szemléli továbbra is az ebet, s annak vakkantása láttán körmeit a lány vállába mélyeszti. Mégis állja a tekintetet. Tudja, hogy nem eshet bántódása gazdája vállán. Inkább csak kihúzza magát, s méltóságteljesen ül. A nevető lányra feltekintve pökkhendi tekintettel válaszol. Már amennyire ezt ki tudja fejezni egy szárnyasgyík.*
- Örvendek Ahel. *Szól előbb a kutyához, s ha az engedi, akkor megvakargatja feje bújbát – már ha a ak özelbe van – s annak is inkább a füle tövét. Ám ha nincs a közelbe akkor nem.*
- S feléd is Ydriss. A nevem Freyai, ez a sárkánynak képzelő szárnyasgyík pedig Alyna.
*Az ő neve sem kreativ. Nem is tudja, hogy mégis honnan szedte, valahogy ránézett a kis lényre, s evidens volt számára, hogy ezt adja neki.*
- Valóban? Ez szokatlan. *Örül meg a lány mondandójának.* - Nem sokszor találkozok ilyennek. Vagyis inkább sose. Hasonló képen érzek én is. Már több mint egy éve, hogy a környéken bolyongok, de még egyszer sem tudtam a fogadóba aludni. *Mosolyog a lányra kedvesen.*
- Lanawin melyik részéről származol? *Kíváncsiskodik. Talán hasonló szokásaik vannak, mint nekik voltak otthon.*
//Ydriss//
*Nyugodtan szemléli a bizalmatlan kutyust, ahogy előbb elindul felé, majd visszahátrál, s hogy egyre közelebb és közelebb ér hozzá. Végig nem szól semmit, szinte mozdulatlanul áll, derűs mosolya sem olvad le arcáról. Nem türelmetlenkedik, hiszen a bizalomhoz épp türelmesség kell.
S ez az a tulajdonság, mely a lánynak megadatott. Mindenki felé végtelen türelemmel rendelkezik, akkor is, ha az illető mások szerint rossz vagy gonosz. Mindenkibel igyekszik meglátni a jót.
No de visszatérve a helyzethez. Alyna gyűlölködve szemléli továbbra is az ebet, s annak vakkantása láttán körmeit a lány vállába mélyeszti. Mégis állja a tekintetet. Tudja, hogy nem eshet bántódása gazdája vállán. Inkább csak kihúzza magát, s méltóságteljesen ül. A nevető lányra feltekintve pökkhendi tekintettel válaszol. Már amennyire ezt ki tudja fejezni egy szárnyasgyík.*
- Örvendek Ahel. *Szól előbb a kutyához, s ha az engedi, akkor megvakargatja feje bújbát – már ha a ak özelbe van – s annak is inkább a füle tövét. Ám ha nincs a közelbe akkor nem.*
- S feléd is Ydriss. A nevem Freyai, ez a sárkánynak képzelő szárnyasgyík pedig Alyna.
*Az ő neve sem kreativ. Nem is tudja, hogy mégis honnan szedte, valahogy ránézett a kis lényre, s evidens volt számára, hogy ezt adja neki.*
- Valóban? Ez szokatlan. *Örül meg a lány mondandójának.* - Nem sokszor találkozok ilyennek. Vagyis inkább sose. Hasonló képen érzek én is. Már több mint egy éve, hogy a környéken bolyongok, de még egyszer sem tudtam a fogadóba aludni. *Mosolyog a lányra kedvesen.*
- Lanawin melyik részéről származol? *Kíváncsiskodik. Talán hasonló szokásaik vannak, mint nekik voltak otthon.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222