Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 95 (1881. - 1900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1900. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-20 09:30:45
Üzenet elküldve: 2015-11-20 09:30:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Freyai//
*Legyint csak a dologra, nem a lány hibája az egész. Kissé hamar éri el annak az ingerküszöbnek a határát, hogy fegyveréért nyúljon. Régen nem volt ez így, még otthonán kívül sem, de azóta sok minden megváltozott.
Figyelmez azonban a szárnyas gyíkra vándorol. Érdeklődve szemléli a kis lényt, hiszen még nem látott ilyet, sem kicsiben, sem nagyban. De nem csak a vöröske kíváncsisága éledt fel, hiszen Ahel is elindul tétova léptekkel a kinyújtott kezű lány felé. Mindig csak néhány óvatos lépést tesz, miközben füleit hegyezi. Majd megáll, és megemeli egy mellső mancsocskáját, kíváncsian nézi az idegent, oda menjen-e, vagy sem. Aztán az egész procedúrát megismétli, egészen addig, míg végül oda nem ér Freyaihoz. Kíváncsian megszimatolja a felé nyújtott kezet, ám a gyík elvonja a figyelmét. Fenekét kitolva hátra, mellső lábait ferde vonalban előrenyújtva, farkát lelkesen csóválva vakkant néhányat kiskutyásan magas hangján. A fújást ő csak játéknak gondolja, mintha az ellenszenvből semmit nem érzékelne.
Mi tagadás, a képzelt lángok eregetésén jót derül a festett arcú lány is, vidám nevetését végül apró füttyszóval töri meg.*
- Gyere ide, ne ingereled szegény gyíkot. *A hívásra lelkesen rohan vissza gazdájához a kölyök, természetesen közben minél több levelet igyekszik felverni. Neki még játék az egész egész világ.*
- A neve Ahel. *Nem túl eredeti név, ezt elismeri, hiszen törzse nyelvén ez annyit tesz, társ a vadászatban, és hát éppenséggel a tulajdonosa egy vadászkutya lesz. Ám épp a társ tartalom miatt a lánynak sokat jelent ez a választás.* - Ő Mogyi. *Vakargatja meg a bemutatkozás mellé lova homlokát, nehogy megint megsértődjön a jószág, mert hanyagolva érzi magát.* - Én pedig Ydriss vagyok. *Tudja le ezzel a teljes kör bemutatkozást. Hiába, két állattal azért eltart egy darabig.
Rábólint arra, hogy ilyenkor ár tényleg ritkán látni idegeneket az erdőben. Ilyenkor nyugalom van, mármint, az, amivel a vadonban lehet találkozni. Körülötte nyüzsög az élet, hiszen az erdő lakói mindig aktívak, ki nappal, ki a sötétség beálltával, s ugyan a lombok susogását a késő ősz beálltával már nem lehet hallani, helyet ott a száraz levelek zizegése és csörgése.*
- Nem szeretem a várost, amíg nem muszáj, nem éjszakáznék ott. *Rázza meg a fejét határozottan.* Az erdőben nőttem fel, itt kényelmesebb. Biztonságosabb.
//Freyai//
*Legyint csak a dologra, nem a lány hibája az egész. Kissé hamar éri el annak az ingerküszöbnek a határát, hogy fegyveréért nyúljon. Régen nem volt ez így, még otthonán kívül sem, de azóta sok minden megváltozott.
Figyelmez azonban a szárnyas gyíkra vándorol. Érdeklődve szemléli a kis lényt, hiszen még nem látott ilyet, sem kicsiben, sem nagyban. De nem csak a vöröske kíváncsisága éledt fel, hiszen Ahel is elindul tétova léptekkel a kinyújtott kezű lány felé. Mindig csak néhány óvatos lépést tesz, miközben füleit hegyezi. Majd megáll, és megemeli egy mellső mancsocskáját, kíváncsian nézi az idegent, oda menjen-e, vagy sem. Aztán az egész procedúrát megismétli, egészen addig, míg végül oda nem ér Freyaihoz. Kíváncsian megszimatolja a felé nyújtott kezet, ám a gyík elvonja a figyelmét. Fenekét kitolva hátra, mellső lábait ferde vonalban előrenyújtva, farkát lelkesen csóválva vakkant néhányat kiskutyásan magas hangján. A fújást ő csak játéknak gondolja, mintha az ellenszenvből semmit nem érzékelne.
Mi tagadás, a képzelt lángok eregetésén jót derül a festett arcú lány is, vidám nevetését végül apró füttyszóval töri meg.*
- Gyere ide, ne ingereled szegény gyíkot. *A hívásra lelkesen rohan vissza gazdájához a kölyök, természetesen közben minél több levelet igyekszik felverni. Neki még játék az egész egész világ.*
- A neve Ahel. *Nem túl eredeti név, ezt elismeri, hiszen törzse nyelvén ez annyit tesz, társ a vadászatban, és hát éppenséggel a tulajdonosa egy vadászkutya lesz. Ám épp a társ tartalom miatt a lánynak sokat jelent ez a választás.* - Ő Mogyi. *Vakargatja meg a bemutatkozás mellé lova homlokát, nehogy megint megsértődjön a jószág, mert hanyagolva érzi magát.* - Én pedig Ydriss vagyok. *Tudja le ezzel a teljes kör bemutatkozást. Hiába, két állattal azért eltart egy darabig.
Rábólint arra, hogy ilyenkor ár tényleg ritkán látni idegeneket az erdőben. Ilyenkor nyugalom van, mármint, az, amivel a vadonban lehet találkozni. Körülötte nyüzsög az élet, hiszen az erdő lakói mindig aktívak, ki nappal, ki a sötétség beálltával, s ugyan a lombok susogását a késő ősz beálltával már nem lehet hallani, helyet ott a száraz levelek zizegése és csörgése.*
- Nem szeretem a várost, amíg nem muszáj, nem éjszakáznék ott. *Rázza meg a fejét határozottan.* Az erdőben nőttem fel, itt kényelmesebb. Biztonságosabb.
1899. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-19 22:04:32
Üzenet elküldve: 2015-11-19 22:04:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss//
*A nyílért nyúló mozdulat láttán, megadóan felemeli kezeit, miközben kedvesen mosolyog.*
- Bocsánat, nem akartalak megijeszteni. *Szólal meg szelíden. Smaragd tekintetét le is emeli a lányról, s az önfeledten rohangáló kutyára tekint. Mosolyogva figyeli, amíg le nem guggol, hogy felhívja a kölyökre a figyelmét. Alyna, a szárnyas gyíkja a vállán csücsül, s a mozdulatot érezvén nem fogja el öröm.
A szőke leány kinyújtja kezét a kutya felé, barátkozása jeléül, s nyugodtan vár, hogy mit fog a másik lépni. Alyna apró karmait a lány vállába mélyeszti, s úgy tekint a ragadozóra, kit már első pillantásra gyűlöl. Ellenszenvét mi sem fejezi ki jobban, hogy hangosan krákogva nyitja ki száját, s öklendezni kezd. Valójában csak azt képzeli, hogy hatalmas sárkány, s tüzet okádva elpusztíthatja utáltját. Ám még csak kósza füst sem száll fel torkából, orrából, mindez csak az apró gyík képzeleteiben él. De ott igen élénken, s az sem zavarja, ha emiatt komplett idiótának tekinti. Úgyis tudja, hogy mindenkit el fog pusztítani. Egyszer... Ha felnő...
Bárhogy is történik, újra megszólal barátságos, vidám hangján.*
- Hogy hívják?
*Emeli immár tekintetét a lányra, majd feláll újra. Alyna nagy megkönnyebbülésére. Mi sem jelzi ezt jobban, mint hogy egy jóleső sóhajt hallat. De gyűlölködő pillantását folyamatosan váltogatja a vörös loboncú lány, s a farkaskutya között. No persze a ló sem tetszik neki, de azzal akar most a legkevésbé foglalkozni.*
- Oh, értem. Én is sokszor gondolkodok hangosan, amikor azt hiszem egyedül vagyok. Ritka jelenség, hogy ilyenkor az erdőbe járkálnak. *Hajtja oldalra fejét, s mosolygásában egy perc szünetet sem tart. A lány szavaira továbbra is csak mosolyogni tud, s halkan fel is nevet.*
- Ezt én is mondhattam volna. Ritka még, hogy az éj leszálltával valaki még az erdőbe járjon, ha csak nem úton van. De a város közel van, így még bőven beérhettek volna. Úgy gondoltam, hogy lassan nyugovóra térek egy fa tetején. Hát neked mi a kifogásod? *Vicceskedik aprót a lány a szürkületben.*
//Ydriss//
*A nyílért nyúló mozdulat láttán, megadóan felemeli kezeit, miközben kedvesen mosolyog.*
- Bocsánat, nem akartalak megijeszteni. *Szólal meg szelíden. Smaragd tekintetét le is emeli a lányról, s az önfeledten rohangáló kutyára tekint. Mosolyogva figyeli, amíg le nem guggol, hogy felhívja a kölyökre a figyelmét. Alyna, a szárnyas gyíkja a vállán csücsül, s a mozdulatot érezvén nem fogja el öröm.
A szőke leány kinyújtja kezét a kutya felé, barátkozása jeléül, s nyugodtan vár, hogy mit fog a másik lépni. Alyna apró karmait a lány vállába mélyeszti, s úgy tekint a ragadozóra, kit már első pillantásra gyűlöl. Ellenszenvét mi sem fejezi ki jobban, hogy hangosan krákogva nyitja ki száját, s öklendezni kezd. Valójában csak azt képzeli, hogy hatalmas sárkány, s tüzet okádva elpusztíthatja utáltját. Ám még csak kósza füst sem száll fel torkából, orrából, mindez csak az apró gyík képzeleteiben él. De ott igen élénken, s az sem zavarja, ha emiatt komplett idiótának tekinti. Úgyis tudja, hogy mindenkit el fog pusztítani. Egyszer... Ha felnő...
Bárhogy is történik, újra megszólal barátságos, vidám hangján.*
- Hogy hívják?
*Emeli immár tekintetét a lányra, majd feláll újra. Alyna nagy megkönnyebbülésére. Mi sem jelzi ezt jobban, mint hogy egy jóleső sóhajt hallat. De gyűlölködő pillantását folyamatosan váltogatja a vörös loboncú lány, s a farkaskutya között. No persze a ló sem tetszik neki, de azzal akar most a legkevésbé foglalkozni.*
- Oh, értem. Én is sokszor gondolkodok hangosan, amikor azt hiszem egyedül vagyok. Ritka jelenség, hogy ilyenkor az erdőbe járkálnak. *Hajtja oldalra fejét, s mosolygásában egy perc szünetet sem tart. A lány szavaira továbbra is csak mosolyogni tud, s halkan fel is nevet.*
- Ezt én is mondhattam volna. Ritka még, hogy az éj leszálltával valaki még az erdőbe járjon, ha csak nem úton van. De a város közel van, így még bőven beérhettek volna. Úgy gondoltam, hogy lassan nyugovóra térek egy fa tetején. Hát neked mi a kifogásod? *Vicceskedik aprót a lány a szürkületben.*
1898. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-17 19:32:34
Üzenet elküldve: 2015-11-17 19:32:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
*Hosszú az út, a karaván pedig még csak nem is kapkodja el, így nem egy pihenő, meg éjszaka belefér az időbe. Úgy az első ilyen alkalommal a kőfejű szóvá teszi, hogy van nála egy lant, és hogy tud-e rajta zenélni. Helyeslő válaszra már sejtette a folytatást, hogy zenéljen mán valamit, amit amúgy is megtett volna, de valahogy jobb érzés így kivárni, hogy megkérjék erre előbb. Így hát nekilát lantolni, így is telik az idő, bár elmereng azon közben, hogy milyen kár, hogy egy nő sincs a körben – leszámítva a karavánvezető feleségét, aki csak úgy van itt, mint a történetek: Mondták, hogy van, meg beszélhetnek is róla, de tárgyi bizonyítékot még nem igazán láttak róla. A vezető zárt hálókocsija, és kész. Bár a zenére mintha egy másodpercre kipillantott volna. A szellemes mukiról meg kiderült, hogy valami Letonar, vagy valami hasonló neve van, de Astar már így is csak úgy hívja, hogy Loboncmester, a hosszú haja miatt, na meg, mert éppen annyira arisztokratikusan viselkedik alapjáraton, mint ahogy azt Astar elég sokszor eljátsza. Ez, meg a zenebona végül is segítenek koptatni az éber időt.*
1897. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-16 15:20:50
Üzenet elküldve: 2015-11-16 15:20:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Freyai//
*Amint a lány sarkon fordul, hogy innentől menetiránynak hátat fordítva haladjon az úton gúnyosan felkacag.*
- Az imént zakóztál a földre seggel felfelé, most háttal is meg akarod ezt újra tenni? Vagy! Vaaagy... *Átlép a lány mögé, hogy pontosan vele szemben legyen, miközben beszél. S mivel az ugye alapból hátrafele fordul így ez nem is nehéz.* Az is lehet, hogy csak azt szeretnéd, hogy újból felsegítselek? *Széles vigyor, s csak egy újabb szexuális jellegű zaklatás, amit vélhetőleg továbbra sem vesz fel a lány, de ő képtelen vele leállni.
Mivel azonban ezekkel a gondolatokkal és a célzással van elfoglalva, így gyakorlatilag elengedi a füle mellett, azokat az egyébként bőven hasznos tanácsokat, amiket a lapterjesztéssel kapcsolatban mondott. Talán egyszer, álmából felébresztve majd eszébe jut, de most máson jár az agya.*
- Igen, Diriszalen. *Adja meg magát sóhajtva. Kicsit emlékezteti ez a helyzet arra, amikor ő maga tanult olvasni, s Niselle minden alkalommal, amikor helytelenül ejtett ki valamit, keményen rácsapott a combjára, amit viszont Caleth kimondottan élvezett. Ő viszont képtelen szegény Freyait állandóan megcsapkodni, amikor csak rosszul ejti ki a nevet. Amikor most viszont megtette, csak két kezét kitárja ártatlanul.*
- Volt rajta egy kis kosz. *Mintha csak ő tett volna szívességet.
Menet közben ábrándos tekintettel hallgatja a „nővérke” leírását. Pontosan, mint ahogy elképzelte. Napközben szende kis gyógyító, éjszaka pedig szintén, csak másként. Nem is mond rá semmit, még a végén a lány esetleg egy újabb hozzászólásával szét reppentené a képet a szemei elől.*
- Télen is? *Ismét meglepett grimasz húzódik az arcára.*
~Súlyos eset az biztos.~ *Rázza meg a fejét és megindul az ellenkező irányba a maga részéről, szintén gallyakat gyűjteni, közben pedig egyre közeledik az elf felé. Nem nagyon oson, hiszen felesleges egy elf elől bujkálnia, annak éles halása csak elrontaná a játékot. Ezért nem rejtőzik, hanem amikor azt látja, hogy Freyai lehajol egy ágért, akkor rögtön elé áll, hogy ha az felegyenesedik, egyenesen az ő arca legyen, amit meglát közelről. Ekkor vár egy kicsit.*
- Ha ilyet találsz azt is szedd fel. *Emeli meg egy vékony kis ágat a lány szeme elé, már ismerős lehet neki, azt faragta az erdőben is. Miután végzett megindul visszafele a kijelölt szálláshely felé.*
- Mindig kell az utánpótlás. *Szól vissza.*
*Amint a lány sarkon fordul, hogy innentől menetiránynak hátat fordítva haladjon az úton gúnyosan felkacag.*
- Az imént zakóztál a földre seggel felfelé, most háttal is meg akarod ezt újra tenni? Vagy! Vaaagy... *Átlép a lány mögé, hogy pontosan vele szemben legyen, miközben beszél. S mivel az ugye alapból hátrafele fordul így ez nem is nehéz.* Az is lehet, hogy csak azt szeretnéd, hogy újból felsegítselek? *Széles vigyor, s csak egy újabb szexuális jellegű zaklatás, amit vélhetőleg továbbra sem vesz fel a lány, de ő képtelen vele leállni.
Mivel azonban ezekkel a gondolatokkal és a célzással van elfoglalva, így gyakorlatilag elengedi a füle mellett, azokat az egyébként bőven hasznos tanácsokat, amiket a lapterjesztéssel kapcsolatban mondott. Talán egyszer, álmából felébresztve majd eszébe jut, de most máson jár az agya.*
- Igen, Diriszalen. *Adja meg magát sóhajtva. Kicsit emlékezteti ez a helyzet arra, amikor ő maga tanult olvasni, s Niselle minden alkalommal, amikor helytelenül ejtett ki valamit, keményen rácsapott a combjára, amit viszont Caleth kimondottan élvezett. Ő viszont képtelen szegény Freyait állandóan megcsapkodni, amikor csak rosszul ejti ki a nevet. Amikor most viszont megtette, csak két kezét kitárja ártatlanul.*
- Volt rajta egy kis kosz. *Mintha csak ő tett volna szívességet.
Menet közben ábrándos tekintettel hallgatja a „nővérke” leírását. Pontosan, mint ahogy elképzelte. Napközben szende kis gyógyító, éjszaka pedig szintén, csak másként. Nem is mond rá semmit, még a végén a lány esetleg egy újabb hozzászólásával szét reppentené a képet a szemei elől.*
- Télen is? *Ismét meglepett grimasz húzódik az arcára.*
~Súlyos eset az biztos.~ *Rázza meg a fejét és megindul az ellenkező irányba a maga részéről, szintén gallyakat gyűjteni, közben pedig egyre közeledik az elf felé. Nem nagyon oson, hiszen felesleges egy elf elől bujkálnia, annak éles halása csak elrontaná a játékot. Ezért nem rejtőzik, hanem amikor azt látja, hogy Freyai lehajol egy ágért, akkor rögtön elé áll, hogy ha az felegyenesedik, egyenesen az ő arca legyen, amit meglát közelről. Ekkor vár egy kicsit.*
- Ha ilyet találsz azt is szedd fel. *Emeli meg egy vékony kis ágat a lány szeme elé, már ismerős lehet neki, azt faragta az erdőben is. Miután végzett megindul visszafele a kijelölt szálláshely felé.*
- Mindig kell az utánpótlás. *Szól vissza.*
1896. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-16 14:34:05
Üzenet elküldve: 2015-11-16 14:34:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*Végül igazat kell adnia a férfinak. Ő valóban nem megy el messzire,ha valamit tudni akar. Vagyis olyan értelembe nem, ahogy a férfi is. Ő inkább elmegy a könyvtárba, s ha kell, szerény olvasási készségével napokig ott van. S máshogy is lehet információt szerezni. Sokszor bejön neki, hogy megkérdez valakit, s az készséggel válaszol.
Tán ezért is indultak el északra. A kedvességgel sok mindent el lehet érni, rájött már. Akkor is, ha sok rossz tapasztalata van, hogy lenézik eme vonását, s nem tartják életrevalónak. Az ilyen népekre sose haragszik. Mindenki megkapja kamatostul az életbe amit ad. Ez volt az, amit a Tata tanított neki.*
- Értem. *Mosolyogja kedvesen. S ekkor eszébe jut valami. Lelkesen lépked előre a földúton.*
- Uh, vagy lehetne! *Kezd bele, ahogy megfordulva halad előre. Vagy inkább háttal, de így legalább a férival van szemben.* - Lehetne csak egy lapot leírni! Ugyanazzal a hírrel. Minden nap, egy hír. És, és, akár, egy fiú, vagy bármilyen nép állhatna a piactéren, s rikácsolhatná a híreket.
*Ötletel, bár nem az ő szívügye ez az egész. De talán segíthet ilyen formában a férfinak. Tán később még hasznát is veszi ezeknek. Nem tudhatja, hogy mondatai kit találnak célba, s kit nem. Ami a szívén az mindig a száján is van. Még ha nem is kérnek véleményéből, akkor is elmondja.*
- Diriszalen? *Ismétli a nevet, miközben fejét félrehajtja. Ahogy kiértek a városból mozgása sokkal otthonosabbá vált. Már nem esik el kósza gyökerekbe, kövekbe, faágakba. Még ha háttal is megy, akkor is ügyesen kerülgeti ezeket. Miközben megfordul, s hallja, hogy a férfi beleegyezik nevébe, csak mosolyogva lépked tovább, ringó csípővel. S ekkor jön a támadás. Egy kicsit előreugrik, majd megfordulva összevont szemöldökkel szemléli Calethet.*
- Ezt miért? *Pislogja értetlenül.
De aztán némaságba borulnak. Halkan dúdol egy dalt, miközben szinte már szökkelve közlekedik. Az erdő az otthona, s ez meglátszik rajta. Jókedvéből mit sem veszt a nap folyamán. S újra nővérére terelődik a szó.*
- Úgy néz ki, mint én, csak barna hajjal. Igyekszik maga készíteni ruházatát, fején körbe díszeket visel. Faágakat köralakba hajlítja, s egymásba fonja. Druidaként képes az állatok nyelvén beszélni, de inkább gyógyítónak tartja magát. *Vonja meg újra a vállát. Ritkán beszél az otthoni időkről, s az amúgy sokat beszélő lány, az ilyeneket mindig rövidra fogja.
A nap haladtával, egyre hűvösebbé válik az idő. Az est is korán érkezik meg, pedig alig van délután. A nap utolsó sugarainál áll meg.*
- Szerintem ma estére már álljunk meg. *S ekkor néz hátra a kabátját szétnyitó férfira.*
- Áh, mindig így öltözködtem, otthon is. Télen, már megszoktam. *Mosolyogja kedvesen. Az erdő szélén kezd el maguknak megfelelő helyet keresni, s közbe faágakat, gallyakat, nagyobb fadarabokat gyűjt, esti melegedésüknek.*
*Végül igazat kell adnia a férfinak. Ő valóban nem megy el messzire,ha valamit tudni akar. Vagyis olyan értelembe nem, ahogy a férfi is. Ő inkább elmegy a könyvtárba, s ha kell, szerény olvasási készségével napokig ott van. S máshogy is lehet információt szerezni. Sokszor bejön neki, hogy megkérdez valakit, s az készséggel válaszol.
Tán ezért is indultak el északra. A kedvességgel sok mindent el lehet érni, rájött már. Akkor is, ha sok rossz tapasztalata van, hogy lenézik eme vonását, s nem tartják életrevalónak. Az ilyen népekre sose haragszik. Mindenki megkapja kamatostul az életbe amit ad. Ez volt az, amit a Tata tanított neki.*
- Értem. *Mosolyogja kedvesen. S ekkor eszébe jut valami. Lelkesen lépked előre a földúton.*
- Uh, vagy lehetne! *Kezd bele, ahogy megfordulva halad előre. Vagy inkább háttal, de így legalább a férival van szemben.* - Lehetne csak egy lapot leírni! Ugyanazzal a hírrel. Minden nap, egy hír. És, és, akár, egy fiú, vagy bármilyen nép állhatna a piactéren, s rikácsolhatná a híreket.
*Ötletel, bár nem az ő szívügye ez az egész. De talán segíthet ilyen formában a férfinak. Tán később még hasznát is veszi ezeknek. Nem tudhatja, hogy mondatai kit találnak célba, s kit nem. Ami a szívén az mindig a száján is van. Még ha nem is kérnek véleményéből, akkor is elmondja.*
- Diriszalen? *Ismétli a nevet, miközben fejét félrehajtja. Ahogy kiértek a városból mozgása sokkal otthonosabbá vált. Már nem esik el kósza gyökerekbe, kövekbe, faágakba. Még ha háttal is megy, akkor is ügyesen kerülgeti ezeket. Miközben megfordul, s hallja, hogy a férfi beleegyezik nevébe, csak mosolyogva lépked tovább, ringó csípővel. S ekkor jön a támadás. Egy kicsit előreugrik, majd megfordulva összevont szemöldökkel szemléli Calethet.*
- Ezt miért? *Pislogja értetlenül.
De aztán némaságba borulnak. Halkan dúdol egy dalt, miközben szinte már szökkelve közlekedik. Az erdő az otthona, s ez meglátszik rajta. Jókedvéből mit sem veszt a nap folyamán. S újra nővérére terelődik a szó.*
- Úgy néz ki, mint én, csak barna hajjal. Igyekszik maga készíteni ruházatát, fején körbe díszeket visel. Faágakat köralakba hajlítja, s egymásba fonja. Druidaként képes az állatok nyelvén beszélni, de inkább gyógyítónak tartja magát. *Vonja meg újra a vállát. Ritkán beszél az otthoni időkről, s az amúgy sokat beszélő lány, az ilyeneket mindig rövidra fogja.
A nap haladtával, egyre hűvösebbé válik az idő. Az est is korán érkezik meg, pedig alig van délután. A nap utolsó sugarainál áll meg.*
- Szerintem ma estére már álljunk meg. *S ekkor néz hátra a kabátját szétnyitó férfira.*
- Áh, mindig így öltözködtem, otthon is. Télen, már megszoktam. *Mosolyogja kedvesen. Az erdő szélén kezd el maguknak megfelelő helyet keresni, s közbe faágakat, gallyakat, nagyobb fadarabokat gyűjt, esti melegedésüknek.*
1895. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-16 12:06:02
Üzenet elküldve: 2015-11-16 12:06:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Freyai//
- Hogy-hogy miért? *Sóhajt fel fáradtan.* Te miért teszel fel ennyi kérdést? Mert kíváncsi vagy és minden érdekel. Ez is információszerzés, csak te nem mész el a végletekig, ha valamit nem tudsz meg egy kérdéssel, én viszont igen. *Húzza ki magát büszkén és még a kabátját is meghúzogatja, mintha csak valami nagy beszédet mondott volna el.
Sunyin mosolyog a lány által kifejtett dolgon.*
- Így vagyok ezzel én is kedves szöszi. Van, akivel csak egy éjszakát töltök, de hát mit lehet kezdeni, ha valakiből egy nem elég? *Teszi fel a költői kérdést.* Na, persze, egy idő után mindenki unalmassá válik, így ahogy mondtad, ilyenkor elvállnak az utak. Jönnek újak. *És ő még mindig másról beszél, mint a lány, amit már kezd is sejteni, hiszen röpke pár órás ismeretségük és a lányból fakadó, tiszta ártatlanság (amit ugyan némileg beárnyékol a vállán üllő szárnyas gyík, meg az oldalán függő kard) sokat elárul számára. Így egyre nagyobb a kihívás számára, hogy valamit kezdjen az elffel, vagy legalábbis idővel megkísérelje.*
- Sokan vannak, akik piti munkákat vállalnak pénzért. Így ha meg van a kellő tőke és az információ, a segítségükkel fogom sokszorosítani. De ne több százas tételben gondolkodj, nem szabad nagyban kezdeni, onnan könnyű orra esni.
*Dviriszek. Homlokán néhány ránc árulkodik véleményéről, ami a lány tudatlanságát érinti ebben az ügyben.*
- Dwirinthalen. Dwi-rin-thalen! *Tagolja, mint egy kisgyereknek.* Ne mondd, hogy nem hallottál még a sötét elfekről *Ejti szándékosan rosszul tagolva a faj megnevezését* akik nemesként flancolnak a gazdag negyedben. Akkora kúriájuk van, hogy egy egész tehéncsalád is el tudna benne rejtőzni. A matrónájuk pedig egész csinos darab. *Nyalja meg a szája sarkát. Egy Moonxylwery típusu nő az életben nem foglakozna vele, kivéve, ha csak nem sikerül magára valahogy felhívni a figyelmet, végül is az efféle nőknek a legnagyobb az étvágyuk, ő pedig készségesen segít, ha közben sikerül bejutni a négy fal közé.
Amikor segíteni akar az a pikkelyes rohadék pedig a kezébe harap, akkor idegesen felszisszenve kapja szájához a sérült kezet, majd farkasszemet néz az állattal. Mostantól esküdt ellenségévé fogadja, s mint meg fog tenni, hogy felbosszantsa a dögöt, így széles vigyorral az arcán csap a leányzó hátsójára.*
- Ahogy óhajtod Freyai. *teszi hozzá harsányan, de azért néhány lépésnyi távolságba kerül a szőkeségtől, mielőtt még úgy döntene, lenyisszantja a fejét. Ha pedig a lány nem figyel, akkor vidám grimaszt vág az Alyna nevű rondaság felé.
Ezt követi némi csend, miközben lassan rájuk telepszik az éjszaka. Kíváncsian várja a lány nővéréről szóló szaftos és részletes beszámolót, ám az elf önmagát nem meghazudtolva, igencsak egyszerű választ ad. Caleth lemondóan sóhajt a föld felé.*
- Kezdhetnéd azzal, hogy részletekig pontos leírást adsz róla. *Húzza össze magán a kabátot, kezd lehűlni kissé az idő. Hiába a meleg időszaknak vége, következik a csípős hideg és deres éjszakák ideje.*
- Nem fázol? Van hely a kabátomban kettőnknek is. *Nyitja szét egy pillanatra a felső öltözéket és kaján vigyorral várja az elutasíthatatlan ajánlatra a választ, amiből majd kiderül milyen irányba kell tovább haladnia, hogy elérje a célját.*
A hozzászólás írója (Caleth Wynr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.16 12:06:30
- Hogy-hogy miért? *Sóhajt fel fáradtan.* Te miért teszel fel ennyi kérdést? Mert kíváncsi vagy és minden érdekel. Ez is információszerzés, csak te nem mész el a végletekig, ha valamit nem tudsz meg egy kérdéssel, én viszont igen. *Húzza ki magát büszkén és még a kabátját is meghúzogatja, mintha csak valami nagy beszédet mondott volna el.
Sunyin mosolyog a lány által kifejtett dolgon.*
- Így vagyok ezzel én is kedves szöszi. Van, akivel csak egy éjszakát töltök, de hát mit lehet kezdeni, ha valakiből egy nem elég? *Teszi fel a költői kérdést.* Na, persze, egy idő után mindenki unalmassá válik, így ahogy mondtad, ilyenkor elvállnak az utak. Jönnek újak. *És ő még mindig másról beszél, mint a lány, amit már kezd is sejteni, hiszen röpke pár órás ismeretségük és a lányból fakadó, tiszta ártatlanság (amit ugyan némileg beárnyékol a vállán üllő szárnyas gyík, meg az oldalán függő kard) sokat elárul számára. Így egyre nagyobb a kihívás számára, hogy valamit kezdjen az elffel, vagy legalábbis idővel megkísérelje.*
- Sokan vannak, akik piti munkákat vállalnak pénzért. Így ha meg van a kellő tőke és az információ, a segítségükkel fogom sokszorosítani. De ne több százas tételben gondolkodj, nem szabad nagyban kezdeni, onnan könnyű orra esni.
*Dviriszek. Homlokán néhány ránc árulkodik véleményéről, ami a lány tudatlanságát érinti ebben az ügyben.*
- Dwirinthalen. Dwi-rin-thalen! *Tagolja, mint egy kisgyereknek.* Ne mondd, hogy nem hallottál még a sötét elfekről *Ejti szándékosan rosszul tagolva a faj megnevezését* akik nemesként flancolnak a gazdag negyedben. Akkora kúriájuk van, hogy egy egész tehéncsalád is el tudna benne rejtőzni. A matrónájuk pedig egész csinos darab. *Nyalja meg a szája sarkát. Egy Moonxylwery típusu nő az életben nem foglakozna vele, kivéve, ha csak nem sikerül magára valahogy felhívni a figyelmet, végül is az efféle nőknek a legnagyobb az étvágyuk, ő pedig készségesen segít, ha közben sikerül bejutni a négy fal közé.
Amikor segíteni akar az a pikkelyes rohadék pedig a kezébe harap, akkor idegesen felszisszenve kapja szájához a sérült kezet, majd farkasszemet néz az állattal. Mostantól esküdt ellenségévé fogadja, s mint meg fog tenni, hogy felbosszantsa a dögöt, így széles vigyorral az arcán csap a leányzó hátsójára.*
- Ahogy óhajtod Freyai. *teszi hozzá harsányan, de azért néhány lépésnyi távolságba kerül a szőkeségtől, mielőtt még úgy döntene, lenyisszantja a fejét. Ha pedig a lány nem figyel, akkor vidám grimaszt vág az Alyna nevű rondaság felé.
Ezt követi némi csend, miközben lassan rájuk telepszik az éjszaka. Kíváncsian várja a lány nővéréről szóló szaftos és részletes beszámolót, ám az elf önmagát nem meghazudtolva, igencsak egyszerű választ ad. Caleth lemondóan sóhajt a föld felé.*
- Kezdhetnéd azzal, hogy részletekig pontos leírást adsz róla. *Húzza össze magán a kabátot, kezd lehűlni kissé az idő. Hiába a meleg időszaknak vége, következik a csípős hideg és deres éjszakák ideje.*
- Nem fázol? Van hely a kabátomban kettőnknek is. *Nyitja szét egy pillanatra a felső öltözéket és kaján vigyorral várja az elutasíthatatlan ajánlatra a választ, amiből majd kiderül milyen irányba kell tovább haladnia, hogy elérje a célját.*
A hozzászólás írója (Caleth Wynr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.16 12:06:30
1894. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-15 20:46:18
Üzenet elküldve: 2015-11-15 20:46:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Már sötétedik lassan, de egy fiatal lány a sötétedő ösvényeken indul útnak a kikötő felé. Félúton megpihen, fáradtnak tűnik. Egy félreeső placcra leül kicsit kifújni magát. Apró kis táskáját az oldaláról maga mellé helyezi. Kivesz belőle egy kis kulacsot és belekortyint. Kissé felmelegedett már a víz benne de egyelőre nincsen számára más csak az. Szemei lassan lecsukódnak, pár órácskára még talán el is bóbiskol. Ijedten kapja fel a fejét, attól tartva hogy fontos eseményről maradt le. De mindez csak a fejében játszódott le. Lomhát feltápászkodik, táskáját vissza akasztja magára és tovább indul. Célja a főtérre jutni, de nem bánja ha menetközben társra talál. *
1893. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-13 23:38:50
Üzenet elküldve: 2015-11-13 23:38:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*Beszélgetéseik haar tovaröppennek, s abba is maradnak, nem tudván mit rá mondani. Ez inkább az ő hibájának tudható be, hiszen nem mindig érti, hogy miről is beszél a másik. De előbb utóbb úgyis megérti. Ha akarja, ha nem.*
- És miért szerzel információkat?
*Kérdezősködik továbbra. Az útjuk hosszú lesz, ezt már érzi s úgyis el kell ütniük az időt. S mi erre a jobb, mint megismerni egymást? Megszemléli a heget, s fejét félrehajta érinti meg puha kezeivel Egy perc sajnálat nincs benne, inkább további kíváncsiság hajtja.*
- Na látod! Ebbe a világba, manapság senki se marad örökké a másik mellett. *Értse is akárhogy is a másik.* - Mindennkinek megvan a maga célja, s amíg az egyik balra megy, addig a másik jobbra. De ha egy ideig útjuk egy irányba marad, miért ne mehetnének együtt?
*Igaz ő nem tudja, hogy Nilli vagy akár a mágus, vagy a harcos hova is tűnt el. De biztos jól vannak. Érzi, legbelül.*
- Áhhá! *Csap ököllel a tenyerébe, minth mindent értene immár a mágusok csalásáról. De valójában ugyanott van, ahol a part szakad.*
- Éés, hogy fogod az újságot sokszorosítani? Mert ahogy tudom, a könyvek egy részét, no meg a mágia tekercseket kézzel írják, vagy nem? *Kérdezősködk. Lehet ő tudja rosszul, de egykor a Tata azt mondta neki, hogy még kézzel írják a könyveket. Nem tudja, hogy azta mennyire változott ez meg.* - Csak lelkes vagyok. *Feleli arra, hogy pörögne. Általában mindig így viselkedik, s meglehet, hogy szokatlan másoknak energikussága.*
- Kik azok a Dviriszek? *Megpróbálja kiejteni a nevet, de ez számára már túl nyelvtörő. Nyelvére ráharapva sziszei tovább a nevet...
Aztán jön a balesete. Szinte rögtön fel is ül. Aki ismeri, tudhatja, hogy nála ez mindennapos eset. A férfi nevetésére, ő is csak elneveti magát, önfeledten.*
- Harc közben nem vagyok ilyen kétbalkezes. *Vallja be, miközben szemét becsukva vakarja meg halántékát. S már jön is a segítség. Ideje sincs ellenkezni, ezért hagyja magát. Nem úgy Alyna. Neki nem tetszett Caleth taperolása, s már szaladt is fel a lány vállára, hogy a másik kezébe harapjon.*
- Köszönöm. De maradhatunk a Freyainál is. Általában így szólítanak. Ez a rövidebb mindenkinek, s kényelmesebb. *Magyarázza türelmes kedvességgel hangjaba.
Lassan kiérnek a városból. Csend telepszik az utazókra, ez inkább a lány hibája. Régen járt már erre, pontosan akkor, amikor majd két éve a városba jött.
~Vajon hogy vannak otthon?~
Morfondírozik magában.*
- Gyógyító a falunkba, mint oly sokan. Mit mesélhetnék még róla?
*Beszélgetéseik haar tovaröppennek, s abba is maradnak, nem tudván mit rá mondani. Ez inkább az ő hibájának tudható be, hiszen nem mindig érti, hogy miről is beszél a másik. De előbb utóbb úgyis megérti. Ha akarja, ha nem.*
- És miért szerzel információkat?
*Kérdezősködik továbbra. Az útjuk hosszú lesz, ezt már érzi s úgyis el kell ütniük az időt. S mi erre a jobb, mint megismerni egymást? Megszemléli a heget, s fejét félrehajta érinti meg puha kezeivel Egy perc sajnálat nincs benne, inkább további kíváncsiság hajtja.*
- Na látod! Ebbe a világba, manapság senki se marad örökké a másik mellett. *Értse is akárhogy is a másik.* - Mindennkinek megvan a maga célja, s amíg az egyik balra megy, addig a másik jobbra. De ha egy ideig útjuk egy irányba marad, miért ne mehetnének együtt?
*Igaz ő nem tudja, hogy Nilli vagy akár a mágus, vagy a harcos hova is tűnt el. De biztos jól vannak. Érzi, legbelül.*
- Áhhá! *Csap ököllel a tenyerébe, minth mindent értene immár a mágusok csalásáról. De valójában ugyanott van, ahol a part szakad.*
- Éés, hogy fogod az újságot sokszorosítani? Mert ahogy tudom, a könyvek egy részét, no meg a mágia tekercseket kézzel írják, vagy nem? *Kérdezősködk. Lehet ő tudja rosszul, de egykor a Tata azt mondta neki, hogy még kézzel írják a könyveket. Nem tudja, hogy azta mennyire változott ez meg.* - Csak lelkes vagyok. *Feleli arra, hogy pörögne. Általában mindig így viselkedik, s meglehet, hogy szokatlan másoknak energikussága.*
- Kik azok a Dviriszek? *Megpróbálja kiejteni a nevet, de ez számára már túl nyelvtörő. Nyelvére ráharapva sziszei tovább a nevet...
Aztán jön a balesete. Szinte rögtön fel is ül. Aki ismeri, tudhatja, hogy nála ez mindennapos eset. A férfi nevetésére, ő is csak elneveti magát, önfeledten.*
- Harc közben nem vagyok ilyen kétbalkezes. *Vallja be, miközben szemét becsukva vakarja meg halántékát. S már jön is a segítség. Ideje sincs ellenkezni, ezért hagyja magát. Nem úgy Alyna. Neki nem tetszett Caleth taperolása, s már szaladt is fel a lány vállára, hogy a másik kezébe harapjon.*
- Köszönöm. De maradhatunk a Freyainál is. Általában így szólítanak. Ez a rövidebb mindenkinek, s kényelmesebb. *Magyarázza türelmes kedvességgel hangjaba.
Lassan kiérnek a városból. Csend telepszik az utazókra, ez inkább a lány hibája. Régen járt már erre, pontosan akkor, amikor majd két éve a városba jött.
~Vajon hogy vannak otthon?~
Morfondírozik magában.*
- Gyógyító a falunkba, mint oly sokan. Mit mesélhetnék még róla?
1892. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-13 22:55:15
Üzenet elküldve: 2015-11-13 22:55:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Freyai//
*Menet közben párszor megrecsegteti a nyakát, miközben sunyin kacarászik magában a lány által feltett kérdésre.*
- A szakmám az, hogy információkat szerezzek. És, mint sejtheted, az alanyok többnyire nem veszik túl jó néven, ha az ablakon kinézve engem látnak meg a szemközti fán. *Egész őszintén beszél, teljesen nyilvánvaló idétlenségéről, amit ő nem így tekint, vannak dolgok, amikért meg kell szenvedni. És ő meg is teszi.* Ezt itt például *Fordítja a lány felé az arca bal oldalát és a szemöldöke felette hegre mutat.* na ezt egy karikagyűrű okozta. Jó este volt. *Ábrándosan néz az ég felé.
Hallván, hogy a lány arról beszél, hogy hetekig, hónapokig voltak társai, kedvesen mosolyogva néz rá.*
~Biztos csak addig bírták.~ *Hallja gonosz kis belső énjét. Különben viszont a szöszi nem is olyan vészes, ha nem kérdez sokat és nem beszél állandóan. Ez utóbbit viszont egyelőre kényelmesen tudja kezelni azzal, hogy néha csak úgy nem figyel oda. Most viszont egész érdekeseket mond.*
- Van ebben valami, amit mondasz. Sohasem ragadtam még le egy embernél fél évnél tovább. Sőt, igazából, az a féléves is egy speciális helyzet volt.*Természetesen félreérti a helyzetet és ő társ alatt „afféle” partnerre gondol, de ez annyira nem is derül ki beszédéből.
Amint a lény kinyújtja a nyelvét, Caleth visszasziszeg neki és kinyújtja rá a nyelvét. Nehogy már a gyík legyen itt az úr, vagy úrnő, elvégre is nőstény. Közben a lány valami régi ismerőséről beszél, amire a lány számára ismerős mondattal reagál.*
- Aha. *Persze megint nem figyelt. Meg van győződve róla, hogy a gyík az életére akar törni.
Menet közben azonban érdekes kérdést vet fel a lány, amire Caleth válaszként egy meleg mosolyt küld a lány felé.*
- Azért megyünk, hogy ezt kiderítsük. *Kacsint rá, majd átrecsegteti a nyakát párszor, amíg újabb kérdéshalmaz borul rá.*
- Atyám, te aztán pörögsz. *Gyanúsan méregeti a leányzót. Még egy ilyen lelkes kitörés és egészen biztos lesz benne, hogy szed valamit a szöszi.*
- Könyvet nem írok, az a bénáknak való. Újságot pedig nem olvashattál, mivel még nincs. Én fogom beindítani az elsőt. Wegtorenben már próbálkoztam vele, de hát ott nem vevők rá az emberek, itt viszont úgy vettem észre, jobban szomjaznak a pletykára a népek, mint bárhol máshol. Ezt kell megfognom, csak kell hozzá valami fogós kis kezdő sztori. Olyan, amivel az olvasni tudó nemes népet meg lehet fogni. Pontosan ezért nem írhatok egyből róluk. Majd később, ha beindult a lap, akkor jöhetnek a mocskos hálószobatitkok. Mint például, hogy kivel szűri össze a levet a Dwirinthalenek nagyasszonya. *Mondanivalója végét egész teátrálisan adja elő, mintha egy címlapsztori lenne, holott a kúriába egyelőre nem sikerült bejutnia, de idővel.*
- Jó hosszú neved van. Maradjunk a Szöszinél, esetleg Huncutka. *A második szónál játékosan oldalra pillant.
Csendesen hallgatja a lány történetét, miközben tekintetét előreszegezi, így először fel sem tűnik neki, hogy az elf már nincs mellette, csak az, hogy nem beszél. Megfordulva pedig megpróbál elfojtani egy mélyről jövő röhögést, aminek röfögésszerű hang a vége. Kezét csípőre teszi és úgy nézi a kis szerencsétlenséget, fején a gyíkkal. Megrázza a fejét kacarászva, majd odalép és kezét a lány hónalja alá fogva felsegíti, ha az engedi.*
- Hát így fogsz te engem védelmezni? *Mosolyog rá. Úgy tűnik mégsem lesz olyan unalmas az útja, pláne ha a lány megörvendezteti még néhány ilyennel.*
- Csak, hogy tudd, nem értek az ápoláshoz, így, ha még egy öngyilkos merénylettel rukkolsz elő, nem tudok segíteni. *Igazítja meg a lány haját, gondosan ügyelve arra, hogy a gyíkhoz hozzá ne érjen.* Na, jól vagy? Ha igen, akkor mesélhetnél nekem a nővéredről.
*Menet közben párszor megrecsegteti a nyakát, miközben sunyin kacarászik magában a lány által feltett kérdésre.*
- A szakmám az, hogy információkat szerezzek. És, mint sejtheted, az alanyok többnyire nem veszik túl jó néven, ha az ablakon kinézve engem látnak meg a szemközti fán. *Egész őszintén beszél, teljesen nyilvánvaló idétlenségéről, amit ő nem így tekint, vannak dolgok, amikért meg kell szenvedni. És ő meg is teszi.* Ezt itt például *Fordítja a lány felé az arca bal oldalát és a szemöldöke felette hegre mutat.* na ezt egy karikagyűrű okozta. Jó este volt. *Ábrándosan néz az ég felé.
Hallván, hogy a lány arról beszél, hogy hetekig, hónapokig voltak társai, kedvesen mosolyogva néz rá.*
~Biztos csak addig bírták.~ *Hallja gonosz kis belső énjét. Különben viszont a szöszi nem is olyan vészes, ha nem kérdez sokat és nem beszél állandóan. Ez utóbbit viszont egyelőre kényelmesen tudja kezelni azzal, hogy néha csak úgy nem figyel oda. Most viszont egész érdekeseket mond.*
- Van ebben valami, amit mondasz. Sohasem ragadtam még le egy embernél fél évnél tovább. Sőt, igazából, az a féléves is egy speciális helyzet volt.*Természetesen félreérti a helyzetet és ő társ alatt „afféle” partnerre gondol, de ez annyira nem is derül ki beszédéből.
Amint a lény kinyújtja a nyelvét, Caleth visszasziszeg neki és kinyújtja rá a nyelvét. Nehogy már a gyík legyen itt az úr, vagy úrnő, elvégre is nőstény. Közben a lány valami régi ismerőséről beszél, amire a lány számára ismerős mondattal reagál.*
- Aha. *Persze megint nem figyelt. Meg van győződve róla, hogy a gyík az életére akar törni.
Menet közben azonban érdekes kérdést vet fel a lány, amire Caleth válaszként egy meleg mosolyt küld a lány felé.*
- Azért megyünk, hogy ezt kiderítsük. *Kacsint rá, majd átrecsegteti a nyakát párszor, amíg újabb kérdéshalmaz borul rá.*
- Atyám, te aztán pörögsz. *Gyanúsan méregeti a leányzót. Még egy ilyen lelkes kitörés és egészen biztos lesz benne, hogy szed valamit a szöszi.*
- Könyvet nem írok, az a bénáknak való. Újságot pedig nem olvashattál, mivel még nincs. Én fogom beindítani az elsőt. Wegtorenben már próbálkoztam vele, de hát ott nem vevők rá az emberek, itt viszont úgy vettem észre, jobban szomjaznak a pletykára a népek, mint bárhol máshol. Ezt kell megfognom, csak kell hozzá valami fogós kis kezdő sztori. Olyan, amivel az olvasni tudó nemes népet meg lehet fogni. Pontosan ezért nem írhatok egyből róluk. Majd később, ha beindult a lap, akkor jöhetnek a mocskos hálószobatitkok. Mint például, hogy kivel szűri össze a levet a Dwirinthalenek nagyasszonya. *Mondanivalója végét egész teátrálisan adja elő, mintha egy címlapsztori lenne, holott a kúriába egyelőre nem sikerült bejutnia, de idővel.*
- Jó hosszú neved van. Maradjunk a Szöszinél, esetleg Huncutka. *A második szónál játékosan oldalra pillant.
Csendesen hallgatja a lány történetét, miközben tekintetét előreszegezi, így először fel sem tűnik neki, hogy az elf már nincs mellette, csak az, hogy nem beszél. Megfordulva pedig megpróbál elfojtani egy mélyről jövő röhögést, aminek röfögésszerű hang a vége. Kezét csípőre teszi és úgy nézi a kis szerencsétlenséget, fején a gyíkkal. Megrázza a fejét kacarászva, majd odalép és kezét a lány hónalja alá fogva felsegíti, ha az engedi.*
- Hát így fogsz te engem védelmezni? *Mosolyog rá. Úgy tűnik mégsem lesz olyan unalmas az útja, pláne ha a lány megörvendezteti még néhány ilyennel.*
- Csak, hogy tudd, nem értek az ápoláshoz, így, ha még egy öngyilkos merénylettel rukkolsz elő, nem tudok segíteni. *Igazítja meg a lány haját, gondosan ügyelve arra, hogy a gyíkhoz hozzá ne érjen.* Na, jól vagy? Ha igen, akkor mesélhetnél nekem a nővéredről.
1891. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-11 20:34:01
Üzenet elküldve: 2015-11-11 20:34:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
*Ha már ilyen szerencsétlenül járt Svir ügyében, reméli, hogy a többiek sokkal ügyesebben végzik el a feladataikat. Hármójuk közül Harathnak kedvez leginkább a terep, hiszen neki a Pintyben kell tevékenykednie. Agglegényként kiváló célterület, ahol egybe van kötve a munka és a szórakozás. Ezzel szemben Aletai kénytelen a Kalácsfalva felé eső legközelebbi úton, a füves puszta felé vágtázni, és ügetni. Talán Svir is ezt az utat választotta, és így a kedvező terepviszonyoknak köszönhetően hamarabb megpillanthatja a férfit, minthogy beérné. Természetesen a nyomokból az is ki fog az orgyilkos számára derülni, hogy hány kísérője volt az intézőnek, valamint az is, hogy gyalog, vagy lóval mentek-e a célállomásra. Ha a szél nem fújta el a nyomokat teljesen, akkor arra is rájöhet Aletai, hogy egyáltalán Kalácsfalva volt-e a cél, vagy valami egészen más irányban, esetleg az erődben találja meg a keresett személyt. Természetesen számolni kell azzal a lehetőséggel is, hogy a talált nyomok nem Svirtől származnak.*
-Ütné meg a guta!
*Mérgelődik magában a kilátástalan nyomozás találati esélyeit latolgatva, miközben az első nap lassan a végéhez közeledik. Egész napos erőltetett menet után ideje, hogy egy kevés pihenőt adjon a lovának, miközben ő is magába szív némi erőt a tápláléknak köszönhetően, és megalszik egy rögtönzött tákolmányban, ami a széltől és az esőtől hivatott védelmezni. Próbálja majd rövidre fogni ezt a látogatást, hiszen nem időzne szívesen egyedül, a városon kívül, miközben Ewangel szorgosan elkezdte a saját feladatát.*
-Ütné meg a guta!
*Mérgelődik magában a kilátástalan nyomozás találati esélyeit latolgatva, miközben az első nap lassan a végéhez közeledik. Egész napos erőltetett menet után ideje, hogy egy kevés pihenőt adjon a lovának, miközben ő is magába szív némi erőt a tápláléknak köszönhetően, és megalszik egy rögtönzött tákolmányban, ami a széltől és az esőtől hivatott védelmezni. Próbálja majd rövidre fogni ezt a látogatást, hiszen nem időzne szívesen egyedül, a városon kívül, miközben Ewangel szorgosan elkezdte a saját feladatát.*
1890. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-10 19:17:32
Üzenet elküldve: 2015-11-10 19:17:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*Minél közelebb érnek a városhoz kedve annál morgósabb, a tréfát már rég fel se veszi, pusztán a távolba merednek el dühösen szikrázó zöldjei az egyre gyakrabb cukkolások hallatán. Melyek fantáziában ugyan szegényesek, de annál bosszantóbbak.
Jelenleg az elhagyott dühös szerető, és a vasmarkú anya haragja között ingadoznak a rovására mért szavak. Egyiket sem erősíti meg, nem is cáfolja. Épp elég teher számára az aggodalom, mit fog kapni Ewicától kicsi kiruccanásáért. És miként lesz a tovább? Feltehetően ismét egy olyan helyzetbe kényszeríti önmagát, mely fojtogató, unalmas, és túl sok erőfeszítést követel meg. Csodás.*
Jelenleg az elhagyott dühös szerető, és a vasmarkú anya haragja között ingadoznak a rovására mért szavak. Egyiket sem erősíti meg, nem is cáfolja. Épp elég teher számára az aggodalom, mit fog kapni Ewicától kicsi kiruccanásáért. És miként lesz a tovább? Feltehetően ismét egy olyan helyzetbe kényszeríti önmagát, mely fojtogató, unalmas, és túl sok erőfeszítést követel meg. Csodás.*
1889. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-10-28 10:12:13
Üzenet elküldve: 2015-10-28 10:12:13
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
*Ismét a pusztán, vagy ha nem is ott legalább megközelítette a még leginkább otthonosnak mondható helyet amit ezen a világon ismer. Két ebe most is ott lohol a nyomában, követve gazdájukat bár az orkhoz hasonlóan ők se tudják merre tartanak.* ~Az erdő.~ *Pillant oldalra a rengeteg felé.* ~Az az átkozott erdő, a sok fával és a kiismerhetetlen ösvényeivel.~ *A maga részéről nem kedveli a helyet, főleg az itt történtek után nem és semmi kedve ismételten visszatérni oda. De mégis vissza kell. Ha itt kezdődött minden akkor most talán minden véget is ér. Könnyen gyorsan egyszerűen. Persze nem gondolja, hogy egy újabb boszorkány felkeresése és a sorsa szálainak visszafejtése olyan könnyű móka lenne, azonban eltökélt az ügy mellett és ha valahol is ráakadhat minden eddigi bajának okára úgy érzi az csak az erdő sötét mélyén lehetséges.*
~Mit félsz te?~ *Korholja magát mikor lábai megtorpannak az erdő szélénél.* ~Orknak születtél a fenébe is és egy ork nem fél. Ha nem féltél a kígyós banyától akkor meg ne ijedj már a saját árnyékodtól, te eszement.~
*A korholás úgy látszik sikert hoz mert Gravak súlyos lábai lassan megindulnak előre egyre mélyebbre hatolva a zárt és hangoktól nyüzsgő sötétségbe. A kisebb állatok rögvest futnak léptei elől. Nincs igazán veszélyben. Persze nyilván él itt olyan ragadozó amely könnyedén elkaphatná és szétcincálhatná, de ha egy vaddisznó képes minden csörtetésével és pofátlanságával megélni idebent akkor az neki is fog menni. Ráadásképp termete és fizikai ereje mellé még a két korcs kutya is társul szegődött.*
-Heh? *Már elég mélyen beértek az erdőbe mikor Umug leválik a hármastól és egy ösvényt kezd el szaglászni, amely ismét kicsalja az orkból a filozófust. Tudja kutyája jeleire bizony érdemes hallgatni, és most nem is figyel olyan feszülten mint akkor, akkor amikor veszélyt érzett.* -Van ott valami?
*Kérdezi ismét az ebet bár tudja az nem fog neki válaszolni. Tudja az állat ezúttal valami érdekeset talált amire talán neki is illő volna vetnie egy pillantást. És mivel épp az ilyen olgok miatt van ismét a fák árnyékában ezért a döntése is egyértelmű.* ~Rajta.~
~Mit félsz te?~ *Korholja magát mikor lábai megtorpannak az erdő szélénél.* ~Orknak születtél a fenébe is és egy ork nem fél. Ha nem féltél a kígyós banyától akkor meg ne ijedj már a saját árnyékodtól, te eszement.~
*A korholás úgy látszik sikert hoz mert Gravak súlyos lábai lassan megindulnak előre egyre mélyebbre hatolva a zárt és hangoktól nyüzsgő sötétségbe. A kisebb állatok rögvest futnak léptei elől. Nincs igazán veszélyben. Persze nyilván él itt olyan ragadozó amely könnyedén elkaphatná és szétcincálhatná, de ha egy vaddisznó képes minden csörtetésével és pofátlanságával megélni idebent akkor az neki is fog menni. Ráadásképp termete és fizikai ereje mellé még a két korcs kutya is társul szegődött.*
-Heh? *Már elég mélyen beértek az erdőbe mikor Umug leválik a hármastól és egy ösvényt kezd el szaglászni, amely ismét kicsalja az orkból a filozófust. Tudja kutyája jeleire bizony érdemes hallgatni, és most nem is figyel olyan feszülten mint akkor, akkor amikor veszélyt érzett.* -Van ott valami?
*Kérdezi ismét az ebet bár tudja az nem fog neki válaszolni. Tudja az állat ezúttal valami érdekeset talált amire talán neki is illő volna vetnie egy pillantást. És mivel épp az ilyen olgok miatt van ismét a fák árnyékában ezért a döntése is egyértelmű.* ~Rajta.~
1888. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-10-27 10:41:07
Üzenet elküldve: 2015-10-27 10:41:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
* A dolgok sokszor nem úgy alakulnak, ahogy az ember eltervezi őket, így esett meg, hogy a kis elf lánnyal útjai elváltak, az íj története is feledésbe merült. Most, hónapok elteltével kissé céltalanul kószál, ugyanis régen nem történt vele semmi említésre méltó. Aseldről továbbra sem kapott híreket, így magányos perceiben ránehezedik a kétségbeesés. Túltette magát már az eseményeken, már amennyire az ilyesmit el lehet felejteni. De a remény hal meg utoljára, benne pedig addig pislákol a bizakodás lángja, míg saját szemével nem látja, hogy testvére valóban halott.*
1887. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-10-27 10:37:39
Üzenet elküldve: 2015-10-27 10:37:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé – édes kettesben//
*Egészen elképesztő, hogy a mellette bandukoló lány napokon keresztül képes fenntartani a részegség mámorító állapotát! Valahol irigyli is ezért a férfi, mert saját tapasztalatából kiindulva ez olyan nagyon nem is egyszerű mutatvány. Visszanyelni a meginduló gyomortartalmat élből nehéz dolog, nem beszélve a folyamatos utánpótlás leküldéséről. Dynti egy újabb erős oldalát mutatta be. Ha valakit le kell inni a földig, akkor bizton őt küldené a feladat végrehajtására, még akkor is, ha a delikvens törpe.*
-A ruha alatti tetszik, ám a fátyol, amibe burkolod, az kétség kívül titokzatossá teszi, ami önkéntelenül is csalogat egy kalandra.
*Ezt egészen romantikusan elmondta. Érdekes ez, de nagyon szépen mutatja a férfiak gondolkodását.*
-Te már azt sem tudod elképzelni, hogy most mire vagyok képes!
*Mosolyodik el a tűzmágus a lány szavain, hiszen a kalóztól olyan távol áll a mágia, hogy egy apróbb trükkel is teljesen le lehet nyűgözni. Kétségtelenül vannak hihetetlen erejű mágusok, de ahhoz még nagyon sok kell, hogy Taran is eljusson arra a szintre. A kardos hasonlat is csak addig igaz, míg a fegyverforgató valami furfangos módon a közelébe nem kerül a mágusoknak, és máris vége a varázslatnak, legyen az bármilyen erős. Ennek kivédésére fog Taran órákat venni Wramtól és Dyntitől. Ki mástól lehetne jó kardforgató, mint két legendásan jó harcostól és a merőben különböző harcmodoruktól, amiből egy sajátot is fejleszthet?*
-Én!? Hogyan is ihattam volna!? Hiszen a kezedben van!
*Szabadkozik a hirtelen eltűnt sör kérdésében, mert ennyire jól azért még nem tud varázsolni.*
-Még szerencse, hogy hamarosan beérünk Artheniorba, ott majd szerzünk utánpótlást, és én is becsatlakozom!
*Az gyönyörű lesz, mikor Taran is elkezd vedelni. Nagy kérdés, hogy miként is jutnak majd vissza a barlangba, de majd csak lesz valahogy.*
-A legfontosabb, hogy keresünk egy olyan helyet, ahol van rum!
*Elmosolyodik, mert bizony szívesen kirúgna a hámból, de a sok feladat elvégzése után ez éppen időszerű is már.*
*Egészen elképesztő, hogy a mellette bandukoló lány napokon keresztül képes fenntartani a részegség mámorító állapotát! Valahol irigyli is ezért a férfi, mert saját tapasztalatából kiindulva ez olyan nagyon nem is egyszerű mutatvány. Visszanyelni a meginduló gyomortartalmat élből nehéz dolog, nem beszélve a folyamatos utánpótlás leküldéséről. Dynti egy újabb erős oldalát mutatta be. Ha valakit le kell inni a földig, akkor bizton őt küldené a feladat végrehajtására, még akkor is, ha a delikvens törpe.*
-A ruha alatti tetszik, ám a fátyol, amibe burkolod, az kétség kívül titokzatossá teszi, ami önkéntelenül is csalogat egy kalandra.
*Ezt egészen romantikusan elmondta. Érdekes ez, de nagyon szépen mutatja a férfiak gondolkodását.*
-Te már azt sem tudod elképzelni, hogy most mire vagyok képes!
*Mosolyodik el a tűzmágus a lány szavain, hiszen a kalóztól olyan távol áll a mágia, hogy egy apróbb trükkel is teljesen le lehet nyűgözni. Kétségtelenül vannak hihetetlen erejű mágusok, de ahhoz még nagyon sok kell, hogy Taran is eljusson arra a szintre. A kardos hasonlat is csak addig igaz, míg a fegyverforgató valami furfangos módon a közelébe nem kerül a mágusoknak, és máris vége a varázslatnak, legyen az bármilyen erős. Ennek kivédésére fog Taran órákat venni Wramtól és Dyntitől. Ki mástól lehetne jó kardforgató, mint két legendásan jó harcostól és a merőben különböző harcmodoruktól, amiből egy sajátot is fejleszthet?*
-Én!? Hogyan is ihattam volna!? Hiszen a kezedben van!
*Szabadkozik a hirtelen eltűnt sör kérdésében, mert ennyire jól azért még nem tud varázsolni.*
-Még szerencse, hogy hamarosan beérünk Artheniorba, ott majd szerzünk utánpótlást, és én is becsatlakozom!
*Az gyönyörű lesz, mikor Taran is elkezd vedelni. Nagy kérdés, hogy miként is jutnak majd vissza a barlangba, de majd csak lesz valahogy.*
-A legfontosabb, hogy keresünk egy olyan helyet, ahol van rum!
*Elmosolyodik, mert bizony szívesen kirúgna a hámból, de a sok feladat elvégzése után ez éppen időszerű is már.*
1886. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-10-26 09:56:37
Üzenet elküldve: 2015-10-26 09:56:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Hazafelé – édes kettesben//
*Természetesen eszébe sem jut, hogy lovon kellene ülniük, sőt igazából maga a ló ittléte sem nagyon tűnik fel neki, annak is örül, ha tud két lépést tenni anélkül, hogy kidőlne oldalra. Ezért is csimpaszkodik majomként a másik karjába, jóllehet ha jön egy nagyobb lendület, akkor Tarant is lazán magával ránthatja. Erre utal az is, hogy olykor azért rendesen megszédül. De az is lehet, hogy a hirtelen felgyűlő bókok hatásra. Szóval mondhatjuk úgy is, hogy Taran majdnem levette a lábáról, szó szerint. Az italtól pirosló arca az eddigieknek megfelelően most is tovább vörösödik. Ez egyre inkább zavarja, talán csak el van szokva a folyamatos dicséretektől, ám mindenesetre régebben nem volt ennyire szemérmes.*
- És neked még fizetned sem kellett érte. *Mondja ezt úgy, mintha a férfinek élete eddigi legnagyobb sikere lenne a lánnyal töltött két éjszaka, de lehet is benne valami, hiszen azért ő mégsem adja be csak úgy a derekát. Újból lepillant a fehér ruhára, ám ettől a mozdulattól a feje előrébb is viszi kissé, de végül nem esik orra, főleg ha a mágus megfogja.*
- Hát izé… hát… hát na izé. *Böki ki végül teljesen értelmesen.* Kezdem azt hinni, hogy a ruha jobban tetszik, mint ami alatta van. *Kacérkodik kicsit elnevetgélve a dolgot, vagy legalábbis terelve arról, hogy milyen zavarba jött.
Ami pedig a kardot illeti, csak az jut eszébe, hogy az sem nyűgözte le jobban, amikor megkapta élete első kis fa hintalovát, amire annyira áhítozott gyermekkorában. Pedig annak aztán nagyon örült!*
- El sem tudom képzelni, hogy mire leszel képes azután ha még egyszer visszatérsz ebbe a Szentélybe. *Kicsit talán ijesztő is a dolog és valahol böki is a büszkeségét, hogy talán a férfi jóval erősebb lesz a pár kézmozdulattal, vagy suttogással előidézett varázslataival, mint amilyen ő maga valaha is lehet karddal a kezében. Talán nem ártana Tarant még közelebb húznia magához, mielőtt még gondol egyet, ellenük fordul és felgyújtja az egész bagázst.
Az örömteli pillanatról egy szomorú tény tereli a figyelmét. Ugyanis a kezében szorongatott korsó teljesen üres. Igaz, ő borította ki a tartalmát a földre nem is olyan régen, de hát arra ki emlékszik már?*
- Megittad a söröm? *Kérdezi hirtelen és megemeli az egyre nehezebbnek tűnő korsót szabad karjával. Ez a mozdulat viszont kellően kibillenti az egyensúlyából és elkezd dőlni az ellenkező irányba erőteljesen. Így két folytatás lehetőség. Az egyik, hogy Taran összekapja minden erejét, hogy megfogja, vagy pedig ez nem sikerül és mindketten a földön végzik.*
*Természetesen eszébe sem jut, hogy lovon kellene ülniük, sőt igazából maga a ló ittléte sem nagyon tűnik fel neki, annak is örül, ha tud két lépést tenni anélkül, hogy kidőlne oldalra. Ezért is csimpaszkodik majomként a másik karjába, jóllehet ha jön egy nagyobb lendület, akkor Tarant is lazán magával ránthatja. Erre utal az is, hogy olykor azért rendesen megszédül. De az is lehet, hogy a hirtelen felgyűlő bókok hatásra. Szóval mondhatjuk úgy is, hogy Taran majdnem levette a lábáról, szó szerint. Az italtól pirosló arca az eddigieknek megfelelően most is tovább vörösödik. Ez egyre inkább zavarja, talán csak el van szokva a folyamatos dicséretektől, ám mindenesetre régebben nem volt ennyire szemérmes.*
- És neked még fizetned sem kellett érte. *Mondja ezt úgy, mintha a férfinek élete eddigi legnagyobb sikere lenne a lánnyal töltött két éjszaka, de lehet is benne valami, hiszen azért ő mégsem adja be csak úgy a derekát. Újból lepillant a fehér ruhára, ám ettől a mozdulattól a feje előrébb is viszi kissé, de végül nem esik orra, főleg ha a mágus megfogja.*
- Hát izé… hát… hát na izé. *Böki ki végül teljesen értelmesen.* Kezdem azt hinni, hogy a ruha jobban tetszik, mint ami alatta van. *Kacérkodik kicsit elnevetgélve a dolgot, vagy legalábbis terelve arról, hogy milyen zavarba jött.
Ami pedig a kardot illeti, csak az jut eszébe, hogy az sem nyűgözte le jobban, amikor megkapta élete első kis fa hintalovát, amire annyira áhítozott gyermekkorában. Pedig annak aztán nagyon örült!*
- El sem tudom képzelni, hogy mire leszel képes azután ha még egyszer visszatérsz ebbe a Szentélybe. *Kicsit talán ijesztő is a dolog és valahol böki is a büszkeségét, hogy talán a férfi jóval erősebb lesz a pár kézmozdulattal, vagy suttogással előidézett varázslataival, mint amilyen ő maga valaha is lehet karddal a kezében. Talán nem ártana Tarant még közelebb húznia magához, mielőtt még gondol egyet, ellenük fordul és felgyújtja az egész bagázst.
Az örömteli pillanatról egy szomorú tény tereli a figyelmét. Ugyanis a kezében szorongatott korsó teljesen üres. Igaz, ő borította ki a tartalmát a földre nem is olyan régen, de hát arra ki emlékszik már?*
- Megittad a söröm? *Kérdezi hirtelen és megemeli az egyre nehezebbnek tűnő korsót szabad karjával. Ez a mozdulat viszont kellően kibillenti az egyensúlyából és elkezd dőlni az ellenkező irányba erőteljesen. Így két folytatás lehetőség. Az egyik, hogy Taran összekapja minden erejét, hogy megfogja, vagy pedig ez nem sikerül és mindketten a földön végzik.*
1885. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-10-21 20:21:00
Üzenet elküldve: 2015-10-21 20:21:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Egyedül - vissza Artheniorba//
* Az út közben, amely csupán néhány napig tart, sikerül kis élelmet lopkodnia anélkül, hogy észrevennék.
A szekéren eltöltött idő alatt rengeteget gondolkozott, s arra jutott, hogy Coinleach egy segítőkész nőcsábász, s abban reménykedik, hogy a város elég nagy ahhoz, hogy többet ne találkozzanak. Nem azért, mert megutálta, habár tény, hogy ő ezt cserbenhagyásnak titulálja, hanem mert nem lenne képes a férfi szemébe nézni. Holott nem is neki kéne szégyellnie magát. *
- Na, ez az utolsó megálló Arthenior előtt.
* A kintről jövő fiatal, erőteljes férfihang zene Syss füleinek.
~ Akkor már nincs messze a város! ~
Ez lesz az az este, amikor is befejezi az élősködést és elszökik, mikor senki nem figyel.
Legalábbis ő így tervezte, csakhogy valamivel nem szánolt. Méghozzá azzal, hogy esetleg a szertartás csupán félig-meddig sikerült.
Ahelyett, hogy elméjének mélyére zárkózna, ahol mindent tökéletesen érzékel, csupán a nagy semmiben lebeg, pont, mint álmaiban oly sokszor.
A másik én pedig elszabadul éjszakára, amit a karaván egyik fiatal női tagja bán.
Ugyanis a csapat másnap három fegyveres férfit, négy nőt és egy brutálisan meggyilkolt fiatal lányt számlál. *
* Az út közben, amely csupán néhány napig tart, sikerül kis élelmet lopkodnia anélkül, hogy észrevennék.
A szekéren eltöltött idő alatt rengeteget gondolkozott, s arra jutott, hogy Coinleach egy segítőkész nőcsábász, s abban reménykedik, hogy a város elég nagy ahhoz, hogy többet ne találkozzanak. Nem azért, mert megutálta, habár tény, hogy ő ezt cserbenhagyásnak titulálja, hanem mert nem lenne képes a férfi szemébe nézni. Holott nem is neki kéne szégyellnie magát. *
- Na, ez az utolsó megálló Arthenior előtt.
* A kintről jövő fiatal, erőteljes férfihang zene Syss füleinek.
~ Akkor már nincs messze a város! ~
Ez lesz az az este, amikor is befejezi az élősködést és elszökik, mikor senki nem figyel.
Legalábbis ő így tervezte, csakhogy valamivel nem szánolt. Méghozzá azzal, hogy esetleg a szertartás csupán félig-meddig sikerült.
Ahelyett, hogy elméjének mélyére zárkózna, ahol mindent tökéletesen érzékel, csupán a nagy semmiben lebeg, pont, mint álmaiban oly sokszor.
A másik én pedig elszabadul éjszakára, amit a karaván egyik fiatal női tagja bán.
Ugyanis a csapat másnap három fegyveres férfit, négy nőt és egy brutálisan meggyilkolt fiatal lányt számlál. *
1884. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-10-21 15:42:57
Üzenet elküldve: 2015-10-21 15:42:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*Járt már a kikötő vidékén, megjárta már a várost és a pihenőbe is betért már mégis mind közül ez utóbbi a legkedvesebb számára. Hacsak emlékezete nem csal itt töltött el egy kellemes kis estét az elf cafkával miután hős lovagja bemondta az unalmast. Nem voltak soha túl nagy igényei, nem kedveli a társaságot de alkalmanként azért tiszteletét tette az emberek bolyában hogy pótolja a hiányt, feltöltse készleteit és kielégítse mindennemű szükségleteit. Aztán visszaette a fene mindig a vadonba és egy jó időre ismét visszavonult. Élvezte mindig is a vándor létet, azt hogy minden kötöttségtől és kötelezettségtől mentes.*
1883. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-10-17 22:44:00
Üzenet elküldve: 2015-10-17 22:44:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
* Miután Ynnolinna rosszul mérte fel az erdő távolságát, inkább egy erdei ösvényt választ, ahol a hajnal első fényei elől már menedéket nyújtanak neki a fák. Ahogy a nap delelőre ér, a sötételf rövid pihenő után továbbindul. Útját folyó keresztezi váratlanul, amelynek túlpartjáról Arthenior zajait hozza a víz.*
~ Megérkeztem hát. Most keresek valami rejteket és alszom. ~
* Naplemente után a város felé veszi az irányt a nemrég felfedezett gázlón át, miután megmosakodott a folyóban és a köveken megbúvó folyami kagylókkal éhét csillapította.*
~ Megérkeztem hát. Most keresek valami rejteket és alszom. ~
* Naplemente után a város felé veszi az irányt a nemrég felfedezett gázlón át, miután megmosakodott a folyóban és a köveken megbúvó folyami kagylókkal éhét csillapította.*
1882. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-10-17 18:43:04
Üzenet elküldve: 2015-10-17 18:43:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Őrűletre itélve//
* Morakh a sötételf zsoldos magában fortyog a megbízás miatt. Az utobbi időben nem talált magának munkát így elvállalta az eszelős ember nő megbízását ami jobban illet volna egy méregkeverőhöz vagy mágushoz mint hozzá. A férfi újjai között tartja dobőtőreit, szám szerint hármat és bízik benne hogy még nem kell használnia. Azomban a pénz nagyúr és már három napja nem tudott enni rendessen. A megbízója azt akarja hogy mostohafia szenvedjen és élje át azt ami ő. Nem okozhat csonkolást vagy halált, azomban már erre is van egy terve ami persze pénzbe kerül és nem is kevésbe. Kell hozzá pár szinész, egy alkimista és egy bevállalós nő is. Ha ezek megvannak akkor ő is megkapja a pénzét és a sötételfnek csak ez számit.
Addig azomban csak álmodozhat a ropogos libapecsenyéről, az illatos gombáról és párolt káposztáról ami pedig nagy gyengéje. Talán még egy kupa illatos muskotályt is meginna hozzá. Hasa panaszossan kordúl és Morakh be látja hogy ma is csak azt eszi amit a fogadók bamba vendégeitől el tud venni. A fűben le taposott szálak látszanak és ezt még a napközben kimondottan rosszúl látó férfi is észreveszi. Azomban a nyomok Athenior közelébe vezetnek. *
* Morakh a sötételf zsoldos magában fortyog a megbízás miatt. Az utobbi időben nem talált magának munkát így elvállalta az eszelős ember nő megbízását ami jobban illet volna egy méregkeverőhöz vagy mágushoz mint hozzá. A férfi újjai között tartja dobőtőreit, szám szerint hármat és bízik benne hogy még nem kell használnia. Azomban a pénz nagyúr és már három napja nem tudott enni rendessen. A megbízója azt akarja hogy mostohafia szenvedjen és élje át azt ami ő. Nem okozhat csonkolást vagy halált, azomban már erre is van egy terve ami persze pénzbe kerül és nem is kevésbe. Kell hozzá pár szinész, egy alkimista és egy bevállalós nő is. Ha ezek megvannak akkor ő is megkapja a pénzét és a sötételfnek csak ez számit.
Addig azomban csak álmodozhat a ropogos libapecsenyéről, az illatos gombáról és párolt káposztáról ami pedig nagy gyengéje. Talán még egy kupa illatos muskotályt is meginna hozzá. Hasa panaszossan kordúl és Morakh be látja hogy ma is csak azt eszi amit a fogadók bamba vendégeitől el tud venni. A fűben le taposott szálak látszanak és ezt még a napközben kimondottan rosszúl látó férfi is észreveszi. Azomban a nyomok Athenior közelébe vezetnek. *
1881. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-10-17 15:37:06
Üzenet elküldve: 2015-10-17 15:37:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Artheniorba-NYÍLT//
*Kemény tempóban halad, de nem véletlenül. Mikor már látja az erdő szélét, hátrafordul a nőhöz... Aki nincs sehol. *
~Mi a franc? Elhagyhattam volna? Mi történik velem? Feledékeny és figyelmetlen vagyok. Össze kell szednem magam. ~
*Már nincs értelme visszafordulni. Ha a nő mögötte maradt el, biztosan megtalálja az utat egyedül is, ha követi a nyomát. Ha pedig nem, az már nem az ő gondja. A lényeg, hogy ő kiért az erdőből. Kilép a fák alól, és mélyet szippant a késő délutáni levegőből. Körülbelül olyan érzés, mint mikor hosszú idő után az ember leemeli a fejéről a takarót. Kissé elkanyarodhatott északnak, mert nem a városban lyukadt ki, délre viszont látszik néhány épület. Kilép tehát az útra, és úgy indul el a város felé. *
*Kemény tempóban halad, de nem véletlenül. Mikor már látja az erdő szélét, hátrafordul a nőhöz... Aki nincs sehol. *
~Mi a franc? Elhagyhattam volna? Mi történik velem? Feledékeny és figyelmetlen vagyok. Össze kell szednem magam. ~
*Már nincs értelme visszafordulni. Ha a nő mögötte maradt el, biztosan megtalálja az utat egyedül is, ha követi a nyomát. Ha pedig nem, az már nem az ő gondja. A lényeg, hogy ő kiért az erdőből. Kilép a fák alól, és mélyet szippant a késő délutáni levegőből. Körülbelül olyan érzés, mint mikor hosszú idő után az ember leemeli a fejéről a takarót. Kissé elkanyarodhatott északnak, mert nem a városban lyukadt ki, délre viszont látszik néhány épület. Kilép tehát az útra, és úgy indul el a város felé. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222