Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior főtere (új)
Szántóföldek (új)
Arthenior közelébenSzarvasliget (új)
Ingoványos vidék (új)
Ezen a helyszínen lehetőséged van zenét hallgatni. (4.78 MB)

<< Előző oldal - Mostani oldal: 94 (1861. - 1880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1880. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-10-13 09:57:08
 ÚJ
>Lewonor Dargal avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Kényszer Kompánia//

*Dargal, miután szétosztogatta a magával ragadott húst, teli hassal, elégedetten dől le aludni. Nem horkol, teljesen hangtalan pihen, hiszen hozzászokott, hogy senki nem védi meg, jobb, ha eltűnik mindenki szeme és füle elől. Viszont tény, hogy jobban alszik, mint szokott, ugyanis megbízik Iluse-ban, és arra gondol, ha ő ottvan, biztos nem eshet baja. Valamint Khanba is bizalmat fektet. A nagydarab ork teljesen más tészta, de ha ketten vigyázzák álmát, hát baj nem lehet! Ezután az előző őrségnek kell őt kelteni, mert ugye magától nem ébred fel. Azonban amint kipattannak a szemei, már áll is oda Megmentője mellé, hogy mindentől megvédje, bármi is jön velük szembe. Kivéve, ha az a bármi nagyon ijesztő, mert akkor kénytelen lesz elbújni. De szerencsére estéjük eseménytelenre sikeredik. Dargalt nem zavarja a napfény. Legtöbb társával ellentétben ő nappal szeret tevékenykedni, így az ő szemének élességében bárki megbízhat, nem fogják őket meglepni. Iluse is dob egyet a hangulatán, hiszen tesz utalást egy vörösre, ami egy pár percnyi gondolkodás után le is esik az orknak. Innentől kezdve ugrándozva halad az úton Artheniorba.*
-Dargal fog kapni vörös kislány! Vörös kislány! *Énekelget magában vidáman, de ha rászólnak, akkor persze abbahagyja, hisz nem akar ő újdonsűlt "barátainak" gondot okozni.*


1879. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-10-10 08:43:08
 ÚJ
>Shar' Khan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Kényszer Kompánia//
//Myna Foks figyelmébe//

* Elfogadja az orktól kapott husit és a kenyerével együtt azon nyammog. A fáról nem csak a környező területet, de őrtársát, sőt mi több, az alvókat is szemmel tartja.
Hiába a váltás, Khan nem mászik le a fáról. Már hozzászokott, hogy két-három napig egy szemhunyásnyit sem alszik, és még a nem túl megterhelő harc előtt is pihent, szóval ez igazán semmiség az orgyilkosnak.
Némán várja a hajnalhasadtát, hogy útnak induljanak végre. Nem igazán kedvére való fényes nappal haladni, mert mire az egész világ fényárban úszik, Khan látása kissé elhomályosul. Így született nem igazán tehet róla. Talán ez mutatja, hogy valóban a sötétség szülötte.
A meleg ellenére maga köré csavarja nagy utazóköpenyét, csuklyáját az arcába húzza és úgy baktat a kompániával.
Hosszú az út Artheniorig, amiről végül is kiderült, hogy egy nagyváros.
~ Ott talán el tudok vegyülni. ~
És egy munka sem ártana a mélységinek, amivel megkeresheti a mindennapra valót.
Vezetőjük a város előtt ver tábort és még megvitatná az eladásra szántakat. Ez Khannak halál mindegy. Félre is vonul és a várost kezdi el szemlélni, sőt, még egy kicsit meg is közelíti azt. *
- Mindjárt jövök. Pár perc az egész.
* Azzal elindul. Persze a városhatárt egyelőre nem lépi át, a ki- s betérő népeket figyeli. A legtöbbjük egyszerű parasztember, aki nagyvalószínűséggel eladni akarja a megtermelt ételt a piacon.
Mert csak van egy ekkora városnak piactere.
Ezek önfeledten beszélgetnek és nem nagyon veszik észre a köpenyébe burkolózott sötételfet. Miért is tennék? Errefelé biztosan megszokott a furcsa idegenek jelenléte.
Így hát azért hall egy két érdekességet, bár a legtöbb jelentéséről és a legtöbb névről fogalma sincs, egy azért mégis megüti a fülét és nem csak azt. Mintha gyomorba vágták volna, s meg is tántorodik. Ezt a nevet jó ideje nem hallotta már, de az akkori események mély sebet vágtak belé.
A fene sem gondolta volna, hogy pont itt, pont most hallja ezt a nevet évek után ismét, s az eddig elzárt és táplált düh lassan kezd kitörni. Most végre bosszút állhat.
Miközben sietős léptekkel halad vissza a táborához, szemében vörös tűz gyúl, s összeszorított fogai közt az imént hallott nevet sziszegi. *
- Most megvagy, Myna Foks.


1878. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-10-09 21:57:31
 ÚJ
>Iluse Yawanarylth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Kényszer kompánia//

*Az út a karavánpihenő és a levegő városa között nem éppen rövid. Lóháton nyargalva sokkal gyorsabb lenne, na de csak két jószáguk van, rájuk pedig a cipekedés terhét rótta. Ha menet közben valaki beszélgetni akar vele, az elől nem zárkózik el, de javarészt gondolataiba merülve halad előre. Mindig azon agyal, miképp tudná gyorsan, és kellő pénzért eladni a szerzett holmikat és a két lovat, de be kell látnia, kapcsolatai javarészt lichanechi érdekeltségűek, esetleg a kikötő környékéra nézhetnek el hébe-hóba.
A terv az, hogy egyelőre a városon kívül vernek tanyát, még ha ez kicsit kényelmetlen is. Két mélységi, két ork és egy ember elég rendkívüli látvány ahhoz, hogy kicsiny kompániájuk felkeltse a nem kívánatos figyelmet. Míg a többiek a holmira - és egymásra - figyelnek, addig ő megpróbál valami vevőt, vagy vevőket felhajtani. Ezen tervet a többiekkel is megosztja, sőt, oly kegyes és nagylelkű, hogy még beleszólást is engedélyez a kérdésre, sőt, még akár meg is vitathatják a dolgot. Az a jó arany szíve viszi majd a sírba.*


1877. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-10-09 11:56:58
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

// Erdőjárás //

*Teljesen ismeretlen vidéken jár. Az erdő lassan kikopik a lába alól, és füves pusztává alakul. A távolban feltűnik egy messze, észak-dél irányban kanyargó út. Sokáig tart, míg eléri, vagy fél napi járóföldre van tőle, amikor először megpillantja. Arrafelé tart, valami vonzza, hívja. Olyan izgalmat érez, amit már régen. Talán az ismeretlen vidék, talán az új tájak, talán valami más. Ő maga sem tudná megmondani, még ha kellene sem. Egyelőre csak a gondolataiba mélyed, ahogy halad előre. Messze még az este. ~Arthenior. A levegő városa. Valószínű nemsokára meglátja.~ Szerencséje van, mert egy délnek, a városba tartó, néhány szekérből álló csapattal találkozik. Az utolsó szekér megáll mellette, ahogy bandukol, és anélkül, hogy sokat kérdezősködne a hajtó, megengedi, hogy felszálljon hátra, aztan újra megindul. Ő sem kérdezi, merre tartanak a szekeresek, érzi, hogy a másik számára az út természetes. A nap már késő délutánba hajlik, mikor a szekerek elérik a várost, behajtva a Főtérre. Isqehának csak intenek, aztán továbbindulnak. Ő meg ott marad a Levegő városának főterén. Furcsa. Olyan érzés, mintha járt volna már itt. Pedig a fél-elf lábai sohasem tapodtak még egyetlen lanawini város utcáján se. Messze a Világfal-hegylánc erdőségének mélyén nőtt fel, csak a kis elf települést ismerve.*


1876. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-29 14:58:22
 ÚJ
>Zilyan Zalain avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Nyugodalmas napok - 1. elem: Derengő fa//

*És igen, igen! Végre megtalálja! Óh, mennyire örül! A szíve majd kiugrik, persze, nem csak az örömtől. Alig kap levegőt, zihálva érkezik meg a lovag közelébe, s bizony eltelik jó pár pillanat, mire csitul a légzés, és megnyugszik.*
-Annyit kerestelek!
*De a szavak nem panaszként hangoznak, sokkal inkább adják hírül a boldogságot, hogy rátalált.*
-Téged kereslek, mert Tenmin mondta, hogy útra kelsz, és én szeretnék veled menni. Hát ki fogja megmasszírozni a nyakad, ha fáj?
*Csillogó szemeiben játékos vidámság.*
-Veled szeretnék menni. Élelmet tudunk találni. Az erdő soha nem hagy éhen.
*Óh ártatlan naivság. Mivé is lenne a világ nélküle? De jól van így, és Zilyan hiszi is, hogy az erdő mindennel ellátja, amire csak szükségük támadhat. Éjjeli szállás, pihenőhely, étel. Kell-e ennél több? Hogy veszélyes lehet? Minden kaland veszélyes. Még az is, ha a piacra indul el, hiszen egy ló elgázolhatja, s a törékeny tündértest ott vesztené el létét. De ezzel most nem gondol, csak azzal, hogy megy Ryrinnel.
Végül a lovag is enged, s megindulnak kettesben az erdőbe, egy alig ösvényen. Szemmel szinte nem is látható, de azért ott van, és vezet is valahová. S hogy ne teljen némán az út, a lovag máris kérdéssel fordul a kicsi lény felé. Zi átveszi a papírost, melyekre egy recept hozzávalóit írták össze. Könnyedén olvassa el a szavakat, hiszen tanult olvasni.*
-Derengő fát még soha nem láttam. Azt mondják nem is létezik, csak kitalálták. *Mondja csicseregve.* De a sárkányfogat ismerem. Gyógyító növény. A fagyos xadoról is hallottam már, de még soha nem láttam. Azt mondják nehéz észrevenni, de csak igen hideg időben terem. Ez is gyógyító növény, csontokat forraszt.
*Elmereng néhány pillanatra, majd miközben visszanyújtja a papírost kérdőn pillant fel Ryrinre.*
-Fura egy recept ez. Mire kell neked?


1875. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-29 14:10:43
 ÚJ
>Ryrin Bessin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270

Játékstílus: Vakmerő

//Nyugodalmas napok - 1. elem: Derengő fa//

~Azt hiszem, hogy ez lesz a helyes irány!~
*Mosolyodik el a lovag, miután megtalálta azt a helyet, ahol letérhet az útról a legközelebbi barlang felé haladva. A tekercset összegöngyöli, majd már indulna is, ám ekkor a távolból a nevének ziháló skandálását hallja.*
-Heh!?
*Eleinte azt hiszi, hogy csak a füle cseng, ami nem meglepő azok után a rémálmok után, amik az elmúlt napokban gyötörték, megfosztva őt a nyugodalmas éjszakáktól.*
-Zilyan!? Hát te mit csinálsz itt!?
*Végül kiderül, hogy egyáltalán nem hallott félre, és csak a tündérke akadt valamilyen módon a nyomára. Ha a kicsi lény megáll mellette, akkor megvárja, míg az kifújja magát.*
-Nem biztos, hogy veszélytelen lesz az út, és élelmet is csak egy főre hoztam... Mit szeretnél hát?
*Kérdezi tőle, de a választ már sejti. Ha tényleg vele akar menni a tündér, természetesen nem fog ellenkezni és kíméletlenül elzavarni őt, bár a korábban említett okok miatt láthatóan nem szeretne a lovag egy útitársat. Ha Zilyan szándéka kiviláglik, csak azután tér le az útról, és indul el a kijelölt célpontok egyike felé, be az erdőbe.*
-Ha már utánam jöttél, akkor mondhatnál véleményt ezekről a növényekről.
*A ruházata alatt kotorászni kezd, majd az összetevők leírását tartalmazó pergament előveszi, és a lénynek adja.*
-Ismered ezeket? Láttad már némelyiket esetleg?
*Kérdezi, miközben a szabadon maradt kezével a szeméhez lógó ágakat löki félre, könnyítve így az előrejutást.*
-Mondd csak, miért jöttél utánam? Hamarosan visszatértem volna a városba. Számításaim szerint csak napok kérdése.
*Vagy hetek, de az eredményt tekintve ez lényegtelen. Visszatért volna az Alrishul-rezidenciára, amit egyfajta főhadiszállásként használ a városban tartózkodás idejére.*


1874. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-28 19:06:00
 ÚJ
>Zilyan Zalain avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Nyugodalmas napok - 1. elem: Derengő fa//

*Hátralép egyet, így neki is nyomódik valakinek azonnal. Megfordul, és ott áll előtte a lovag.*
-De jó! Már annyira kerestelek!
*Örül meg, hogy meglelte a férfit. Felpillant és a sisak résén kilátszódó arc vonásait fürkészi tekintetével. Mogorva pillantás vetül vissza rá, mely egyáltalán nem ismerős.*
-Engem?
*Mély hang, mely valahogy megriasztja a kicsi lényt.*
-Bocsánat. Nem téged. Elnézést, nem akartam zavarni.
*Riadtan húzza össze magát kicsire, majd amilyen gyorsan csak tud, eltűnik a férfi közeléből. Még egyszer körbe szaladja a teret, a szökőkút környékét, aztán megtorpan.*
~Mit is mondott Tenmin? "Ha nem találod ott, indulj az erdő felé." Igen, valami ilyesmit. De merre is van az erdő?~
*Izgatottan forgolódik, majd egy őrtől, ki éppen akkor megy el előtte, megkérdezi. Nem innen érkeztek a városba, így nem volt könnyű az irányt betájolni, de a gyors útmutatás nyomán, már minden a helyére kerül.
Apró lábak iramodnak meg szélnél is sebesebben repítve a vékonyka teremtést. Még a szárnyai is meg-megrebbennek, néha el is emelik kicsit a földről, hogy előre lökjék.
Percek telnek el a száguldással, mire végre feltűnik előtte az erdő, s a távolban egy ismerős alak.*
-Ry! Ryrin! Ryrin!
*Kiáltja zihálva, de meg nem áll, csak rohan tovább, hogy minél hamarabb odaérjen. Talán most már tényleg a lovag az, akit keres. Legalább is ebben reménykedik, de nagyon.*


1873. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-28 18:51:56
 ÚJ
>Ryrin Bessin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270

Játékstílus: Vakmerő

//Nyugodalmas napok - 1. elem: Derengő fa//

*Időben nem mérhető össze, míg Tenmin hazaért a gazdag negyedi villába azzal, hogy Ryrnin a főtéren várjon, főleg úgy nem, hogy minden porcikájával az utazásra készült, és úgy, hogy nem is szerencsés túlzottan sokat a városban lennie, hiszen könnyen összetalálkozhat Kagan csatlósaival. Előnyére válna, ha nem tudnák meg, hogy életben van, hiszen könnyen lehet, hogy máskülönben még Isurii mellé sem lenne esélye visszatérni. Így hát szegény Zilyan hiába is keresi a főtéren, nem a lovag előtt áll meg. Vagyis az ott ácsorgó alak valóban lovag, de az egyetlen közös vonása Ryrinnel az az, hogy szintén talpig vértben van.*
~Vajon merre induljak?~
*Pillant az erdő felé, majd megvakarja a kobakját. Gondolta ő, hogy nem kis feladat lesz egy erdőben megkeresni egyetlen jól elkülönülő fát, mégis a látvány szemmel láthatóan lelombozza.
Eközben a kis tündér számára elmondhatta Tenmin azt is, hogy merre indult a lovag, így a lány tovább folytathatja elkeseredett keresgélését, ha úgy gondolja. Nem túlzottan sokat kell egyébként szaladnia, hiszen a lovag megtorpant az erdőszélen, hogy előkeresse a térképét, hogy aztán széttekerve gondosan tanulmányozni kezdje a helyes utat. Ne feledjük, hogy nem feltétlenül a járt utat fogja választani, hiszen a fő irányadói ezúttal a barlangok, aminek a környékén meglelheti a Derengő fát.
Félő, hogyha belép az erdőbe, akkor a tündér végérvényesen elveszíti a nyomát, legalábbis egy időre.*


1872. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-27 15:58:55
 ÚJ
>Bato Luo'Su avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

*A lovak már igazán kifulladtak, mikor a hídhoz érkezik a páros, amihez Batot még mindig kellemetlen emlékek fűzik a korábbi társasága kapcsán.*
-Álljunk meg itt, pihenjenek a lovak. Ha jobban lesznek, az úthátralevő részén behozzák a kimaradást, higgy nekem.
*Nem igazán tudja mit kell ilyenkor mondani, nem tapasztalt lovas, de látja, hogy nagyon nehezen bírják már a jószágok, ezért valahogyan mindenképp meg akarja győzni a vándort, hogy pihenjenek. Szerencsére belátja, hogy pihenő nélkül nem fognak egyről a kettőre jutni, ezért néhány órát hagyják aludni a hátasokat, mielőtt tovább indulnának.*


1871. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-21 23:45:45
 ÚJ
>Solan Thyrnel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

* Már messziről észrevehető a nagy város közelsége, egy jó ideje nem járt ehhez fogható méretű városban sőt talán ekkorában még sohasem életében.
Legutóbb talán a szülőföldjén a hegyek gyomrában fordult meg hasonlóban bár az is csak pár száz lelket számol. De azt a helyet el kellett hagynia, s ez is már hónapokkal ezelőtt volt. Azóta jóformán még emberek közelében sem fordult meg.
Sosem kedvelte a társaságot micsoda irónia ez most, nem szereti a tömeget, leginkább magányosan szeret lenni, még csak csapatban sem szeret dolgozni, erre fel most meg egy több ezer lelket számláló városba tart.
De hát itt talán több esélye lesz munkát, feladatokat, pénz szerzési lehetőséget találni.
Egy jó pár hónapja vándorol már mióta elhagyta otthonát, lassan elfogynak a készletei, pénz szűkében is áll, muszáj tennie valamit ha nem akar éhen halni még ha mintha a fogát tépnék is.*

~Hogy őszinte legyek magamhoz nem igazán van kedvem oda menni de mit tehetnék...
Ennem muszáj.
Majd megpróbálok valahova elhúzódni, valami félre eső helyre, meg hallottam hogy sok érdekes dolog megtalálható efféle városokban. A fölösleges, értelmetlen párbeszédeket pedig majd kerülöm, jobb ötletem nincs sajnos.~

*Ez után folytatja útját az Arhenior-ba vezető úton, még mielőtt a nap lemegy, nem ártana egy kis élelmet is beszereznie. Az éjszakát már éppen kibírná a csillagok alatt, de a korgó gyomor senkinek nem barátja*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.09.22 11:13:02, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; jelpótlás (~ hiány).



1870. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-20 11:57:51
 ÚJ
>Coinleach Loon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

*Másnap felkelve még a hajnali órákban útnak indulnak a kereskedő szekerén. Egy újabb napon át tartó zötykölődés után már kezdenek közeledni a városhoz. A lenyugvó nap fényei pont oldalról világítják meg a magasba emelkedő tornyokat. A gazdagnegyed legdíszesebb házait még innen is látni, olyan fényűző a megjelenésük.
Amint közelednek a városhoz, lassan a főtér is látszani kezd, ahova az útjuk elsőnek vezet.
A szekér begördül és Coinleach azonnal lepattan róla.*
- Mindent köszönök, drága barátom, az istenek áldják a szívedet és a lovaid sebes lábait. A viszontlátásra!


1869. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-18 19:02:34
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*Napok teltek el, mikor is visszatér a folyó partjára. Na nem ugyan oda, ahol ama incidens történt. Nagyjából talán meg tudná mondani, hol vetette magát a vízbe, és hol emelte őt partra a mélységi, de biztosan nem tudná megmondani. Túl sok minden történt, túl sok minden járt a fejében, és túlságosan fáradt és kába volt, hogy minden részletet megjegyezzen.
A lényegen úgysem változtat. Egyedül maradt. Nem tiltja semmi törvény, hogy ne térhetne haza, mégsem érzi helyénvalónak. A billog a vállán csak egy része az oknak. Nem tudná elviselni sem a szánalmat, sem a lenézést, sem az együttérzést, amit kiváltana. A nyakvasat, ha nem is egyszerűen, de le tudta szedni, nyaka azóta is sajog a procedúrától. Ismét nadrágot hord, a szoknyát pedig hosszú csíkokra hasította, abból tekert széles kötést a húsába égetett jelre a vállán, hogy még véletlenül se látszódjon ki alól a bélyeg. Ám hiába takargatná így, előbb-utóbb fény derülne az igazságra. Ahogyan arra is, miképp szerezte, és mit fizethetett volna még érte népe is. Akkor minden bizonnyal önként s dalolva hajítanák ki.
Másfelől pedig ott vannak az emlékek. Az elmúlt napok történései kísértenék minden lehető módon. Vágyálmok és rémálmok, sóvargás és keserűség, ezzel mételyezné elméjét minden egyes új nap, és eme furcsa keverék átkával mérgezné lassan környezetét is. Különben is, egyesek már azért átkozottnak tartanák, márt olyan nyílvesszőkkel térne haza, amelyeknek fém hegyük van. A hegymély kincsei csakis a balsorsot adják ajándékul. Talán igazuk is van.
Az egyetlen, ami tartotta benne a lelket, s ezáltal az életet, az hűséges társa, a kanca. A ló érezve, mennyire rossz bőrben van gazdája, mondhatni egy tapodtat sem mozdult gazdája mellől, ha az leszállt nyergéből. Az állandóan odébb kószáló, elbóklászó, de azért visszatérő jószág most karnyújtásnyi távolságban maradt.
Állapotát eleinte az is nehezítette, hogy éhezett. Vizet még csak tudott szerezni, ám vadászni képtelen volt, minden lövése mellé ment. Túlságosan fásult volt, és gondolatai ezernyi más helyen jártak. A megannyi kérdés és kétely megmaradt. Ezer és ezer hangon ordít benne, miért? De akár a kegyes, akár a kegyetlen variációt nézi, egyikre se talál értelmet. Ha valóban hazugság volt minden, miért e bonyolult terv? Miért fedte fel idő előtt? És miért őt mentette elsőként a sodrásból, ha a túlélés egyáltalán nem volt garantálva? Az a néma ölelés ott a tisztáson, túlságosan valóságos volt, az nem lehetett színjáték. Oly biztos benne, ám a vállába égetett billog felveri a kétely hangjait. Egyik eshetőségnek sincs semmi értelme. Válaszokat pedig már nem kaphat, a hím, ha túl is élte a küzdelmet az áradattal, már bizonyára messze jár.
Sokadjára kérdezi meg magától, van-e egyáltalán értelme, megpróbálni rendet találni a zűrzavar mélyén. A végeredményen nem változtat. Egyedül maradt. Pontosabban, majdnem. Mogyi megmaradt neki, és ez az a szalmaszál, amibe kétségbeesetten kapaszkodott.
Gyerekkorában sokszor mászott, mindre fel és fel, arra is, amire nem kellett volna. Ez persze azzal járt, hogy sokat esett is, ami utána fájt. De mindig felkelt, és ment tovább. Meg persze, mászott tovább. Most is ezt kell tennie. Esett egyet. Egy baromi nagyot. És fáj, ó de hogy fáj. Mintha kitéptek volna egy darabot belőle, és a tépett sebek eszeveszett lüktetése emlékezteti a tátongó semmire, ami talán soha nem fog beforrni. Összetört. De a darabokból lehet, és kell is építkezni. Idő kell, de más választása nincs.
Ez hozta ide a folyóhoz is, annak egy csendes, lassú sodrású részéhez. Holmijaival egy a vízbe dőlt lapos sziklára térdel, majd ül le. Bizonytalan lévén a kanca a közelben marad, a vízbe is begázol, de nem nyüstöli gazdáját. A lány ugyanis teljesen elmerül, már a gondolataiban. Teljesen elveszik számára a külvilág, csupán hátasa harsányabb jelzéseire figyelne fel. Gondolatban végig megy a közelmúlt, és a nem annyira közelmúlt eseményein. Talán órák is eltelnek, míg így mozdulatlanul, csendben ül. Az egyik kis erszényért nyúl, és annak tartalmát a hullámok közé szórja. A fehér por az, amivel arcára kente a festést. A fürdőházi látogatása óta mulasztotta eme rituálét, nem véletlenül. Ám ideje pótolni. A másik szütyőért nyúl, s annak tartalmát keveri a kis agyag tálba merített vízbe. A szürke port más alkalomra tartotta, ám a mostani helyzethez is tökéletesen illik. Azzal mázol fel egy új mintát arcára. Korábban néhány nagy, nem egyenes, de nem is kanyargós vonal mintázta vonásait, vastag, de lány vonalvezetéssel. Az új sokkal kisebb, élesebb, határozottabb vonásokból áll. Nem mondhatni, hogy ijesztővé változtatja a lányt, de sokkal komorabb az összhatás, s ezen az sem említene, ha éppen elmosolyodna.
Amint ezzel végzett, lassan felkel, és a kancát a kantárnál fogva a partra vezeti, majd a nyeregbe lendül. Megpaskolja még a hátasa nyakát, mielőtt irányba fordítaná.*
- Gyere Mogyi, ideje kitalálni, hogy mihez kezdjünk. *Az ősz jeleit egyre jobban látni. Az zöldből sárágba és vörösbe hajló levelek, az egyre gyakoribb, borongós idő. Azt pedig a tél fogja követni, amire fel kell készülnie. Nincs otthona, ahol meghúzhatná magát, nincs barát, vagy segítség, akire számíthatna. Átkos aranya van, de ki tudja, az mire lesz elég? Egyetlen esélye most a város, ahol más szabályok, más törvények uralkodnak. Alkalmazkodnia kell, és már tudja, mi az első lépés ehhez. Meg kell tanulnia hazudni.*


1868. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-18 12:25:07
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Van néhány igen hosszú pillanat, amikor megfordul a fejében, hogy itt a vége. A vízbefúlás nem a legszebb halál egy harcosnak. Ilyen egy ostobaságot! Ezt az eszement, rohadt nagy ostobaságot! Talán meg is érdemli ezt a méltatlan véget.
Meglehet a saját, végzet felett vinnyogó belső hangja rázza fel és ad neki újult erőt, hogy szembeszálljon a vad sodrással. Küzd az életéért minden maradék erejével, az pedig, a mélységiek megátalkodott természetét tekintve, nem kevés. A folyó végül mintha eresztene. A meder kiszélesedésével csendesedik a sodrás is. Kharasshi végül csak partra vergődik. Kimerülten, köhögve, zihálva terül el. A kése odalett, de legalább az élete nem ment rá erre a mutatványra. A szemöldökét felrepesztette az az uszadékrönk és a feje is sajog az ütéstől, de ezt leszámítva és hogy a kimerültségtől mozdulni se bír, egész szerencsésen megúszta.
Muszáj szusszannia egy kicsit, mire fel bír tápászkodni. De mindjárt húzódik is a bokrok takarásába, amikor meghallja a neszeket. Lapul, fülel, hunyorog. Csak remélni meri, hogy nem az a bolond némber jött utána, hogy a nyomára akadjon a folyó mentén. Még élt, amikor őt elsodorta a víz. Ha van egy csöpp esze, inkább kapaszkodik ebbe az adományba és olyan messze fut innen, amennyire csak tud.*
- Bitang *mosolyodik el, ahogy meglátja a hátast a part mentén ügetve. A fülét hegyezi és horkantgatva figyeli a vizet.* - Azt hittem, jobban ragaszkodsz ahhoz a kis kancához.
*Megpaskolja a ló nyakát és a fejének dönti a fejét.*
- Menjünk *suttogja fáradt sóhajjal.
Nyeregbe kapaszkodik és indulásra nógatja a kesely hátast.*


1867. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-17 18:34:26
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ydriss, Kharasshi//

*A kancát már az izzó acél, majd az égett hús szaga és gazdája fájdalmas sikolya is jól láthatóan feszélyezte, amin a vezetékszár sem enyhített. A hirtelen beinduló cselekmények azonban elpattintják benne a húrt, hangos nyerítéssel kezd vadul ágaskodni. Bár nem a köztük lévő összhang miatt, ezzel mégis segít a lánynak, hiszen időt nyer neki a mélységivel szemben. Éppen eleget ahhoz, hogy a sodró hullámok közé tudja vetni magát.
Jó úszó, így bár fárasztó lenne, de meg tudna küzdeni a folyóval a menekülésért. Ha ez lenne a célja, és nem megkötözött kezekkel vetette volna magát a habokba. Így azonban a víz kényére kedvére hányja, rántja a mélybe, s löki kis időre a felszínre. Az ösztönök működnek, s hiába szánta el magát a hullámsírra is, benntartja a levegőt, amíg tudja, s szomjazva kap utána, mikor ismét a felszínre bukkan. Ám így is egyre több vizet nyel, prüszköl és köhög, a feje felett ácsapó hullámokon kívül mást nem nagyon lát, mást nem nagyon érzékel. Ennyi volt hát, teljesen biztos benne, hogy ezek rövid élete utolsó pillanatai. Mindent odaadott, hogy aztán mindent eldobjanak. Illetve, egyetlen egy valami maradt meg számára, amivel pedig törzsének tartozik.
Egy rántás a fém galléron, és ismét a hullámok felett van. Kábán, vízzel a szemében próbál fókuszálni, mi is történt vele. Nem megakadt valamiben, a hím ugrott utána. Hát ennyire nem akarja elengedni a prédáját? Inkább megkockáztatja, hogy maga is vízbe fúl, csakhogy kicsikarhassa belőle, amire kíváncsi?
Nem, nem fogja hagyni. Amennyire a lehetőségek engedik, próbál szabadulni, de a mélységi csak magához húzza, és a part felé evickél vele.
Elsőként őt emeli partra Kharasshi. Az eddig lenyelt víztől köhögve, fuldokolva szabadul meg. Azonban mielőtt ő is a partra húzhatná magát, egy rönknek hála a folyó visszarántja, őt már nem ereszti.
Egy része megkönnyebbülten fellélegez, hogy megmenekült, pontosabban, hogy így már nincs, aki népe nyomára akar bukkanni. Egy másik része viszont rémülten nézi, amint a vad hullámok elragadják a hímet. Két ellentétes érzelem dúl harcot egy fáradt, kába elmében. A jelenetet azonban nem tudja sokáig nézni, újabb köhögés rohammal szabadul meg a maradék víztől. Mire visszafordul oda, ahol az imént még a mélységit látta, már csak a partot ostromló vízfergeteget látja.
Ennyi volt hát. Erőtlenül fekszik a földön, és nem tudja, vajon fel tud-e még kelni onnan. Kábán hallgatja a folyó zúgását, a hullámok csapkodását, miközben elméjében az elmúlt napok, az elmúlt órák emlékei próbálnak értelmet verni az egész őrületbe. De ahogy józanabb pillanatban sem sikerült, úgy most sem tudja kibogozni a szálakat.
Mogyi panaszos nyerítése téríti magához valamennyire. Még mindig ködös elmével fordul oldalra, és próbál találni egy élesebb követ, amivel elvághatja a köteleket. Ingatagon áll fel eztán, s tántorogva indul a hangok irányába. Riadt lova boldogan üget oda hozzá, amint megpillantja őt a folyóparton, az elf pedig átöleli az állat nyakát, mintha ő lenne most az egyetlen kapaszkodója az egész világon.
A nyeregbe szállás sokkal nehezebben megy, mint máskor, de valahogy csak sikerül a jószág hátára másznia. A kanca nyakára feküdve nógatja gyengén indulásra. Hogy merre? Az erdő felé, a fák közé, az otthonosabb terepre. És utána? Vissza már nem mehet, és nincs kivel tartania.*


1866. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-17 14:18:30
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Ydriss, Kharasshi//

*A kérdés csak egy fancsali mosolyt von Kharasshi arcára. Megcsóválja a fejét és egyelőre elhallgat ő is. A lombok susogása, a víz zubogása, a lovak patái alatt ropogó levelek, gallyak hangja átveszi a szavak helyét. Ydriss némán botorkál a lovas nyomában, s úgy tűnik, a hím is a gondolataiba mélyed kissé. A vörös nőstényke jó pillanatot választ ki magának. Sikerül kitépnie a kötelet Kharasshi kezéből, s a hirtelen eseményekre megriadt lovak, a fakóvérű ágaskodó kancája még időt is nyer neki. A mélységi ehhez képest egész gyorsan reagál. Nem szívesen bár, de elmetszi a vezetékszárat, ami a teljesen megvadult, rúgkapáló kancát tartja. Menjen az a dög inkább, amerre akar. Inkább, minthogy az ő lovát is megsebesítse.
Aztán már ugrik is le a nyeregből és a nőstény után iramodik. Amint ráébred, mit tervezhet, ha lehet, még keményebb iramra vált és szitkozódik magában, de mocskosul.
Egy paraszthajszálon múlik, hogy elérje a lányt, mikor a vadul rohanó áradatba veti magát.*
- Eszement szuka! *kiáltja dühösen, aztán dönt. A fogai közé szorítja a pengéjét és elrugaszkodik. A víz kavargó, habos szörnyetegként rántja magával. Taszítja és húzza, löködi a sziklák között. Minden erejére és ügyességére szüksége van, hogy megőrizze kezében az irányítást. A lány összekötött kézzel sodródik. Valószínűleg már jócskán nyelt a vízből, de ha kába is, még van benne élet, amikor a ruhájába markol és magához húzva átfogja őt. A folyó nehezen engedi őket. Kharasshi is egyre többször kerül a felszín alá így, hogy a lányt is próbálja a víz felett tartani. Minden erejére szüksége van, hogy a part felé lökje magukat. A sodrás a folyó szélén is nagyon erős. Csoda, hogy fél kézzel kapaszkodva valamennyire ki tudja emelni a fakóvérűt. Amikor viszont maga is a partra húzódzkodna, egy uszadékrönk átírja a terveit. A keze lecsúszik a kapaszkodóról és a folyó újra magához ragadja. Talán egy utolsó, végzetes ölelkezésre.*


1865. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-16 20:08:46
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ydriss, Kharasshi//

*A fásultság még a jobbik eset lenne, talán számára is. Amit a lányon látni, az a lemondás. Nem érdekli, miképp reagál a változásra a hím, azon a ponton már átlendült.
A rántás követően némán indul meg a mélységi után. Némán hallgatja az általa ecsetelt jövőt, de nem reagál, sem az ijesztgetésre, sem a fenyegetésre. Törzse harcolna, minden egyes tagja, efelől semmi kétsége. Nem azért, mert olyan vad nép lenne. Egyszerűen védené magát, és nem adná meg azt az örömöt támadóiknak, hogy önként térdet hajtanak. Van bennük büszkeség, és a szabadság utáni vágyuk hajtaná őket tovább, hogy küzdjenek, míg erejükből telne.
Ahogy a hímnek azt sem kell ecsetelnie, mi mindent tennének népével az övéi. Elszigetelve éltek, ez tény, de nem fordítottak teljesen hátat a világnak, tudják, miféle kegyetlenségre képesek az erdőn túli fajzatok.*
- Mégis miért hinném el egy szavadat is? *A hím felé sem nézve teszi fel a kérdést. Ám az indulatnak nyoma sincs benne, se harag, se gyűlölet, sem megvetés. Csak az üresség, a semmi. Nem fog semmit sem adni, nem fog könyörögni, nem fog alkudozni. Csakis egy dolog lebeg előtte, s az egyre közelebb kerül hozzá, ahogy egyre jobban hallja a folyó csobogását.
A nehéz terep miatt lassan halad, néha-néha megbicsaklik, ám továbbra sem szólal meg. Ez a kezesség talán már kiábrándító, vagy gyanús, vagy csupán a diadalt növeli, ki tudja. De a parton haladva végül csak rászánja magát az elkeseredett próbálkozásra. Hirtelen próbál nekiiramodni, s kirántani a béklyó végét a mélységi kezéből. Ha a hím számított hasonlóra, vagy csak szimplán elég gyorsan reagál, sokat nem ér el vele. Ám ha mégis sikerrel jár, nem habozik, azonnal a víz felé iramodik. Csak érje el, csak hadd merülhessen el a vad hullámok között. Akkor aztán próbálhatnák kiszedni belőle népe hollétét. A holtak már nem beszélnek, és talán ebből ő is tanulna végre.*


1864. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-16 19:09:15
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Ydriss, Kharasshi//

*A parázs mintha lassan megfúlna a barna íriszekben és fásult közönnyé tompulna. Nem mondhatni, hogy a hím kedvére van ez a változás. Fancsali képpel löki el magától. Földet rúg a tűzrakóhely parazsára és nyeregbe száll. Ránt egyet a béklyón, mikor indulásra ösztökéli hátasát.*
- Pedig elővehetnéd a készségességedet, fakóvérű! *mondja mogorván.* - Velem talán alkudhatnál a családod életére. A fivérem. Ő sokkal nyersebb módszerekkel kérdez. Hidd el nekem *pillant hátra Ydrissre.* - Meg fogja találni őket. És meg fogja büntetni őket a makacsságodért.
*Lehet, hogy Ydriss már nem hisz a mélységi szavainak, de ahogy Kharasshi a fivéréről beszél, abban van valami hátborzongató. Nehezen talál rajta kapaszkodót a kétség.*
- Az öregek és a gyerekek, akik tíz télnél fiatalabbak, futhatnak *mondja.* - És a nővéred is *teszi hozzá, mintegy kiemelt kegyet.* - Aki nem áll ellen, örvet kap és életben marad. Aki harcol és szerencsés, ott helyben meghal. Aki kevésbé, azzal példát statuálunk. *Nem részletezi. Még. Talán majd arra is sor kerül, de nem valószínű, hogy Ydriss hallani akarja.*
- Téged pedig megtartalak. *Különös lejtése van ennek a mondatnak. Kharasshi tulajdonjoga, bár elsőre épp elég szörnyű gondolat, ezúttal olyan kegyelemként dereng, mint fény a legsötétebb éjszaka mélyén. Ebben nagyjából benne is foglaltatik, hogy mire számíthat a kis nőstény egyéb esetben.*
- Dönts okosan, fakóvérű. Legalább most.
*A Nagy Erdőkerülő folyó zúgása már hallatszik a fák közül. Itt különösen vad a sodrása. Egyelőre a part mentén haladnak. Nem túl könnyű a terep, de Kharasshi nem engedi nyeregbe a nőstényt.*


1863. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-16 18:00:01
 ÚJ
>Solanthugor Lahr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Egy újabb állomás //

*Madarak énekétől teljes napra virradt a vándor a tegnap esti kései érkezés után kiválasztott fa tövében. No meg persze korgó gyomorra. Feltápászkodik, kinyújtóztatja testét majd hátizsákja után nyúl melyet az este feje támaszaként használt, s elő keres egy kissé már száraz kenyér darabot. Majd ha jóízűen nem is de elmajszolja egy kis vízzel le öblítvén, még ami maradt a tömlőjében*
-Azt hiszem jó lenne valami munka után nézni, mert lassan kifogyok minden tartalékomból, márpedig pénz szűkében állok.
*Mormogta magában, majd feltápászkodott s vissza indult a város irányába valami betevő után nézni*



1862. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-16 17:51:58
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ydriss, Kharasshi//

*Nem adja fel. Munkálkodik benne a dac, a harag, a kétségbeesés, a bizonytalanság, ám nem ezek lökik tovább előre, nem ezek nem engedik a földre roskadni, összeomlani. Túlélés, az életben maradásért folytatott ösztönök sarkallják rá, hogy maradjon talpon, és küzdjön, ha kell foggal körömmel.
Hogyne lüktetne a vállában a fájdalom, hogyne fájna minden egyes kegyetlen szó, de nem mutatja ki, nem mutathatja ki. Sem kívül, sem belül nem inoghat meg, bármennyire is üvölteni szeretne, bármennyire is rá akarná bírni a hímet, hogy térjen észhez. Ám ki tudja, talán éppen most józan. Szavai erről tanúskodnak, a bőrébe égtett billog is ezt bizonyítja, de egy része még mindig bolond mód ragaszkodik hozzá, hogy ez az igazi trükk. Kész elmebaj az egész.
Racionálisabb fele azonban már nem tűr, és nem hallgat tovább. Ugyanúgy igaz lehet minden fenyegetés és ígéret, amit most mond a hím. Hogy a többi átkozott mélységit el akarja vezetni a törzséhez. A harcok, az a nyomorult, gyűlölködő háború őket is elérné - miatta. Annyi kötelesség tudat még belé is szorult, hogy tudja, ezt nem hagyhatja. Maga keverte magát ebbe bele, mást ne rántson magával a mélybe. Hiába nem kegyetlen nép az övé, náluk is igaz, a közösség érdeke az egyén fölött való. Abban biztos, hogy hiába makacsolná meg magát és hallgatna, megvannak a módszerei a hímnek is, és a díszes kompániájának is, hogy szóra bírják. Hallgatni tehát csak egyféleképpen tud majd.
Azt várta volna, hogy ez a gondolat megrémiszti, hogy rettegni fog, hogy még vadabbul próbál kiutat találni ebből a maszlagból. Ehelyett azonban a semmi, az üresség komor, mélabús nyugalma lepi el. Ott van az egérút. És mennyivel megkönnyítene mindent. Nem vallathatnák ki, és neki sem kellene megküzdenie azzal a valamivel, ami belülről emésztené el szépen lassan. A sorsa részben már úgyis megpecsételődött, már nem lenne hova visszatérnie, és nincsen ahová mehetne.
A felismerés, és az utolsó szívesség, amivel még tartozik népének, elindították az első repedéseket. Hiába a hím fenyegető közelsége, hiába a durva gesztus, végül mégsem ezek kezdik elszívni az erejét.
Az elmart csók mondhatni kigúnyolása mindennek, ami az elmúlt néhány napban történt. Nem csoda hát, ha valóban zsákmányolni kellett azt, ellenben ellenkezni sem ellenkezik. Nem reagál semmit, mintha nem is történt volna semmi.
Rezzenéstelen arccal néz vissza Kharasshira, csupán a tekintetében lehet látni valamiféle fáradtság és szomorú nyugalom, vagy inkább bizonyosság különös keverékét.*
- Majd meglátjuk, mire mész a foglyoddal. *Hangjából ugyan az cseng ki, mint amit tekintetében is látni.*



1861. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-16 15:59:30
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Ydriss, Kharasshi//

*A kis szuka nem adja fel, nem dönti le az önérzet bálványát a vád, hogy mennyire könnyen megtévesztették, hogy kegyetlen játék volt az egész. Kharasshi ujjai rászorítanak a korbácsra.*
- Nem kell bizonyítanom, hogy harcos vagyok *morogja egészen közel hajolva.* - Legalább olyan fölösleges volna, mint neked azt bizonygatni, hogy naiv vagy és bolond. *Megvetés csikorog a hangjában.*
- Ugyan miért ne működne?
- Árnyékból fűzök rád gyűrűt *idézi fel a szavakat, aztán a mondat gúnyos kacagásba csap át. A hím felkel és talpra rántja a lányt is.*
- Te ostoba kis csitri *csóválja a fejét.* - Hihetetlen, mit meg nem tettél nekem. Bevallom, a végén már érdekelt, meddig mehetnék el. *Közel húzza a vöröst a nyakvasánál fogva.* - Legalább már tudod, hogyan tégy a gazdád kedvére.
*Hosszan néz Ydriss szemébe. Részvét és könyörület nélkül vizslatja tulajdonát.*
- Megkérdezhettem volna, hol élnek a tiéid *mondja.* - Faggatózás nélkül kiadtad volna a titkaikat *vigyorodik aljasul.* - De azt akartam, hogy amikor elmondod, tudd, hogy elárulod őket. *Szavait szinte Ydriss ajkaira súgja, s a mondat végeztével kóstolót is mar.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222