Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 82 (1621. - 1640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1640. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-15 14:54:07
Üzenet elküldve: 2015-07-15 14:54:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Az elf törzse//
*A reggeli után Coinleach is jobban érzi magát. Tegnap a nagy menekülés közepette nem evett semmit, utoljára a folyóparton harapott egy keveset. Siss a víz felől érdeklődik és Coinleach pontosan tudja, hogy mi a probléma.*
- Túl korán jöttünk el Artheniorból. A piactéren kellett volna vásárolnunk élelmet és vizet az útra. Sajnos a szegénynegyedben történt incidens után erre nem volt lehetőség, ezért most alaposan át kell gondolnunk mindent.
*Nagyot sóhajt és folytatja a mondandóját:*
- Az eredeti tervem az volt, hogy szép lassan elérünk a Hold karavánpihenőhöz, talán még egy szekér is felvenne minket, ha az úton maradunk, errefelé nagy a kereskedelmi forgalom. Viszont félnapi járásra innen, az úton van egy híd. Egy kisebb patak fut át alatta, ismerem a környéket és az egyik térképen is láttam a hidat. Ott találunk vizet. A kérdés az, hogy megálljunk-e a pihenőhelyen feltölteni a készleteinket és esetleg benézni a szentélybe? Ha ehhez nem ragaszkodtok, a híd után követhetjük a patak folyását, ami elvezet az erdőig. Az út erre rövidebb, és végig víz közelben lennénk, viszont úgy esélyünk sincs, hogy valaki felvegyen, és ne kelljen gyalogolnunk.
*Kérdő tekintetével pásztázza társait. A patakban fürödhetnének, és ismét ennivalóhoz juthatnának, halakhoz, vagy kövekre tapadt kagylókhoz. Azt, hogy onnan merre folytassák útjukat Bato és Siss döntheti el. Bárhogy is szeretnék, először a hidat kell elérni. Éppen ezért az elf egy kézmozdulattal eloltja az amúgy is már csak parázsló tűzfészket.*
- Induljunk, az oda úton lesz időtök kitalálni, hogy mit szeretnétek.
*Ekkor jut eszébe, hogy Siss kérte, meséljen a mágiáról. Amint elindulnak bele is kezd a mondandójába.*
- Ha a mágiáról kérdeztek, magáról az életről, a világról szeretnétek többet megtudni. Ahhoz, hogy elmagyarázzam először is: Bato, szükségem lenne arra a botra.
*Ujjával egy út menti ágra mutat. Ha szerzetes együttműködő odaadja neki, de ekkor Coinleach el is hajítja a távolba.*
- Ez a mágia lényege. Nem kértem, hogy add ide, nem kényszerítettelek rá, hozzád sem értem, mégis teljesítetted azt az akaratot, amit sugalmaztam. A mágia itt van benned és bennem. Mindenki tudja irányítani a természet erőit, mindenki képes megtanulni a mágia művészetét. Az egyetlen dolog, amire figyelnie kell az, hogy nyitott szemmel és szívvel járjon a világban. Megpróbálja megérezni még a fűszálak kívánságát is, hogyha kell. A természettel való teljesen egyensúly és egybeolvadás adja meg a kulcsot a mágiához, hiszen az nem más, mint amitől a fák nőnek, amitől a szíved ver, vagy amitől a folyók folynak, a szelek fújnak.
*És így folytatja a mesét egészen addig, mígnem megpillantják a hidat. Alig pár száz lépésre vannak tőle és a nap már az égbolt tetején jár, közeledik a dél.*
*A reggeli után Coinleach is jobban érzi magát. Tegnap a nagy menekülés közepette nem evett semmit, utoljára a folyóparton harapott egy keveset. Siss a víz felől érdeklődik és Coinleach pontosan tudja, hogy mi a probléma.*
- Túl korán jöttünk el Artheniorból. A piactéren kellett volna vásárolnunk élelmet és vizet az útra. Sajnos a szegénynegyedben történt incidens után erre nem volt lehetőség, ezért most alaposan át kell gondolnunk mindent.
*Nagyot sóhajt és folytatja a mondandóját:*
- Az eredeti tervem az volt, hogy szép lassan elérünk a Hold karavánpihenőhöz, talán még egy szekér is felvenne minket, ha az úton maradunk, errefelé nagy a kereskedelmi forgalom. Viszont félnapi járásra innen, az úton van egy híd. Egy kisebb patak fut át alatta, ismerem a környéket és az egyik térképen is láttam a hidat. Ott találunk vizet. A kérdés az, hogy megálljunk-e a pihenőhelyen feltölteni a készleteinket és esetleg benézni a szentélybe? Ha ehhez nem ragaszkodtok, a híd után követhetjük a patak folyását, ami elvezet az erdőig. Az út erre rövidebb, és végig víz közelben lennénk, viszont úgy esélyünk sincs, hogy valaki felvegyen, és ne kelljen gyalogolnunk.
*Kérdő tekintetével pásztázza társait. A patakban fürödhetnének, és ismét ennivalóhoz juthatnának, halakhoz, vagy kövekre tapadt kagylókhoz. Azt, hogy onnan merre folytassák útjukat Bato és Siss döntheti el. Bárhogy is szeretnék, először a hidat kell elérni. Éppen ezért az elf egy kézmozdulattal eloltja az amúgy is már csak parázsló tűzfészket.*
- Induljunk, az oda úton lesz időtök kitalálni, hogy mit szeretnétek.
*Ekkor jut eszébe, hogy Siss kérte, meséljen a mágiáról. Amint elindulnak bele is kezd a mondandójába.*
- Ha a mágiáról kérdeztek, magáról az életről, a világról szeretnétek többet megtudni. Ahhoz, hogy elmagyarázzam először is: Bato, szükségem lenne arra a botra.
*Ujjával egy út menti ágra mutat. Ha szerzetes együttműködő odaadja neki, de ekkor Coinleach el is hajítja a távolba.*
- Ez a mágia lényege. Nem kértem, hogy add ide, nem kényszerítettelek rá, hozzád sem értem, mégis teljesítetted azt az akaratot, amit sugalmaztam. A mágia itt van benned és bennem. Mindenki tudja irányítani a természet erőit, mindenki képes megtanulni a mágia művészetét. Az egyetlen dolog, amire figyelnie kell az, hogy nyitott szemmel és szívvel járjon a világban. Megpróbálja megérezni még a fűszálak kívánságát is, hogyha kell. A természettel való teljesen egyensúly és egybeolvadás adja meg a kulcsot a mágiához, hiszen az nem más, mint amitől a fák nőnek, amitől a szíved ver, vagy amitől a folyók folynak, a szelek fújnak.
*És így folytatja a mesét egészen addig, mígnem megpillantják a hidat. Alig pár száz lépésre vannak tőle és a nap már az égbolt tetején jár, közeledik a dél.*
1639. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-15 11:36:07
Üzenet elküldve: 2015-07-15 11:36:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
*Bato intenzíven gyakorlatozik, és olyan jól érzi magát, mint csak nagyon régen. Puszta kézzel recsegteti a masszív fák törzsét. Rövidesen már az akaratlagos gondolkodás is a fájdalommal együtt megszűnt, és csak üti, aztán hirtelen a fákról banditák ugranak rá. Társait megvédve tigrisként veti magát közéjük. Az első késsel támad, has felé szúr. Bato előrehajol és rámarkol a támadó csuklóra, alatta másik karjával átnyúl, és a kart kitekerve a bandita nyakára fog. Egy gyors mozdulattal földre teríti amivel párhuzamosan kirántja a kést a kezéből. Azon nyomban látja már a következő veszélyt a szeme sarkából, oldalról suhan felé egy rövidkard pengéje, amit egy elegáns mozdulattal alulról kikerül, és egy hasonlóan határozott ökölcsapással hatástalanítja a támadót. De nem pihenhet, mert már súhan is a következő fegyver felé, egy hatalmas csatabárd. Bato erre-,
"Bato."
-kinyitja a szemét. Coinleach az ételt kevesli. Mi tagadás, fél fogára sem lenne elég az a csenevész alma, azért megfogja, és a mágus követése közben, megkínálja vele őt. Ha elfogadja egy laza csuklómozdulattal odadobja neki, ha a lánynak akarja meghagyni, visszateszi táskájába, ha csak egyszerűen elutasítja, úgy befalja azt. Követi az elf minden lépését, megpróbál beazonosítani maga is egy-két ehető növényt, de a hegyvidéki füvek, amiket felszínesen ismer, itt nyomokban sem találhatók meg. Kiszórja a csalódott hagyákat a táskájából, kifordítja, átsöpri, és úgy általában alaposan megtisztogatja, szöszmentesíti. Felajánlja a barátjának a táskát, hogy abban vigyék vissza a burgonyát.*
-Belefér?
*Bato szokatlanul csendes. Egy-egy hümmögésen túl nem igazán válaszol az elfnek semmit, már-már rossz kedvű hangulatot sugároz. A táborba visszaérve még mindig az álmában érzi magát, és látja maga előtt, hogy a baltás fickóval mit is kezdene. Ahogy az álma végére ér, sokadjára, kezd felébredni, és kommunikatív állapotba kerülni, de egyelőre csak ennyit nyög ki:*
-Hogy aludtatok?
*Eszébe sem jut, hogy Coinleach egy szemhunyásnyit sem. A vízre vonatkozó kérdésre csak annyit tud felelni, hogy:*
*Nagy levegőt vesz, hogy belekezdjen a válaszába, majd rögtön rájön, hogy az most nincs. Bambán bámul körbe helyette, hátha hirtelen meglát valamit, de nem jár sikerrel. Ő megtette amit tud. Lehuppan a tábortűz mellé, és hagyja, hogy társai tegyék amit tenni akarnak. Ha a lány odébb áll vizet keresni, rajta tartja a szemét a tűz mellől egészen addig amíg még rálát, ha nem, felkel és utánaered. Mindezt nagy sóhajtozások közepette. Ha mindenki marad a tűz körül, kivárja a sorát, hogy bevigye a reggeli, (meg a tegnap esti, reggeli, az az előtti, és az azt megelőző napi) táplálékot.*
~Talán ettől észhez térek.~
*Bato intenzíven gyakorlatozik, és olyan jól érzi magát, mint csak nagyon régen. Puszta kézzel recsegteti a masszív fák törzsét. Rövidesen már az akaratlagos gondolkodás is a fájdalommal együtt megszűnt, és csak üti, aztán hirtelen a fákról banditák ugranak rá. Társait megvédve tigrisként veti magát közéjük. Az első késsel támad, has felé szúr. Bato előrehajol és rámarkol a támadó csuklóra, alatta másik karjával átnyúl, és a kart kitekerve a bandita nyakára fog. Egy gyors mozdulattal földre teríti amivel párhuzamosan kirántja a kést a kezéből. Azon nyomban látja már a következő veszélyt a szeme sarkából, oldalról suhan felé egy rövidkard pengéje, amit egy elegáns mozdulattal alulról kikerül, és egy hasonlóan határozott ökölcsapással hatástalanítja a támadót. De nem pihenhet, mert már súhan is a következő fegyver felé, egy hatalmas csatabárd. Bato erre-,
"Bato."
-kinyitja a szemét. Coinleach az ételt kevesli. Mi tagadás, fél fogára sem lenne elég az a csenevész alma, azért megfogja, és a mágus követése közben, megkínálja vele őt. Ha elfogadja egy laza csuklómozdulattal odadobja neki, ha a lánynak akarja meghagyni, visszateszi táskájába, ha csak egyszerűen elutasítja, úgy befalja azt. Követi az elf minden lépését, megpróbál beazonosítani maga is egy-két ehető növényt, de a hegyvidéki füvek, amiket felszínesen ismer, itt nyomokban sem találhatók meg. Kiszórja a csalódott hagyákat a táskájából, kifordítja, átsöpri, és úgy általában alaposan megtisztogatja, szöszmentesíti. Felajánlja a barátjának a táskát, hogy abban vigyék vissza a burgonyát.*
-Belefér?
*Bato szokatlanul csendes. Egy-egy hümmögésen túl nem igazán válaszol az elfnek semmit, már-már rossz kedvű hangulatot sugároz. A táborba visszaérve még mindig az álmában érzi magát, és látja maga előtt, hogy a baltás fickóval mit is kezdene. Ahogy az álma végére ér, sokadjára, kezd felébredni, és kommunikatív állapotba kerülni, de egyelőre csak ennyit nyög ki:*
-Hogy aludtatok?
*Eszébe sem jut, hogy Coinleach egy szemhunyásnyit sem. A vízre vonatkozó kérdésre csak annyit tud felelni, hogy:*
*Nagy levegőt vesz, hogy belekezdjen a válaszába, majd rögtön rájön, hogy az most nincs. Bambán bámul körbe helyette, hátha hirtelen meglát valamit, de nem jár sikerrel. Ő megtette amit tud. Lehuppan a tábortűz mellé, és hagyja, hogy társai tegyék amit tenni akarnak. Ha a lány odébb áll vizet keresni, rajta tartja a szemét a tűz mellől egészen addig amíg még rálát, ha nem, felkel és utánaered. Mindezt nagy sóhajtozások közepette. Ha mindenki marad a tűz körül, kivárja a sorát, hogy bevigye a reggeli, (meg a tegnap esti, reggeli, az az előtti, és az azt megelőző napi) táplálékot.*
~Talán ettől észhez térek.~
1638. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-14 23:07:10
Üzenet elküldve: 2015-07-14 23:07:10
ÚJ
![>Yinabelvy Arco [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9953_ember_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Loganorr Braxtonnar//
*Ahogy a kocsi el hagyja a várost a lány még hátrafordítja fejét majd ölébe teszi a kezeit és a gyűrűjét nézve elmosolyodik, most új fejezet nyílik az életében és bár minden kezdet nehéz, ha a lovagja vele van és egyikőjüknek sem esik baja nem lesz gond, de most, hogy van kit szeretnie újra és el tűnt az űr a szívéből, nagyon is félti férjét és nem szeretné, ha várurához kéne mennie szolgálatba, bárcsak végig együtt lehetnének.
A csöndet Logan töri meg a családjával.* ~Szóval jól gondoltam, hogy nem lesz könnyű a kezdet.~
-gondoltam, hogy nem lesz könnyű, de amíg mellettem vagy *belekarol és vállára dönti fejét* addig mindent megoldunk együtt. Szeretlek! *Felemeli a fejét és keresi a kékeket, hogy találkozzon pillantásuk.*
-Köszönöm! *Felül és oldalról megöleli férjét és ha lehet még meg is csókolja, majd el veszi a zacskót és szájába vesz egy darabot tartalmából, mindig is édes szájú volt szereti az ilyeneket, elégedetten mosolyog.*
-Sajnos nem tudtam sokat enni sajnálom, de igyekeztem. ~Nem akarok ilyen gebe lenni örökre és szégyenkezni a testem miatt.~
*Ahogy a kocsi el hagyja a várost a lány még hátrafordítja fejét majd ölébe teszi a kezeit és a gyűrűjét nézve elmosolyodik, most új fejezet nyílik az életében és bár minden kezdet nehéz, ha a lovagja vele van és egyikőjüknek sem esik baja nem lesz gond, de most, hogy van kit szeretnie újra és el tűnt az űr a szívéből, nagyon is félti férjét és nem szeretné, ha várurához kéne mennie szolgálatba, bárcsak végig együtt lehetnének.
A csöndet Logan töri meg a családjával.* ~Szóval jól gondoltam, hogy nem lesz könnyű a kezdet.~
-gondoltam, hogy nem lesz könnyű, de amíg mellettem vagy *belekarol és vállára dönti fejét* addig mindent megoldunk együtt. Szeretlek! *Felemeli a fejét és keresi a kékeket, hogy találkozzon pillantásuk.*
-Köszönöm! *Felül és oldalról megöleli férjét és ha lehet még meg is csókolja, majd el veszi a zacskót és szájába vesz egy darabot tartalmából, mindig is édes szájú volt szereti az ilyeneket, elégedetten mosolyog.*
-Sajnos nem tudtam sokat enni sajnálom, de igyekeztem. ~Nem akarok ilyen gebe lenni örökre és szégyenkezni a testem miatt.~
1637. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-14 22:40:28
Üzenet elküldve: 2015-07-14 22:40:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
* A lány kellemesen alszik az éberen figyelő férfi közelében s régóta először nem jelenik meg álmában sötét énje. Aztán ki tudja? Lehet, hogy csak a vihar előtti csend.
Mindenesetre a férfi aurájával indokolja a pihentető, jó alvást.
Megérzi, hogy mikor kell felébrednie. A két férfi távol van, valószínűleg élelem után kutatnak. Ez a legjobb időpont a szövetcsík kicserélésére. Fogja a vértől ragacsos szövetet és a kialudt tábortűzre dobja, majd megpróbálkozik ő is egy szakítással, ami izzasztó karmunka által, de végülis sikerül. ~ Holnap lesz a tetőpontja. ~ Húzza el a száját. ~ Akkor biztos, hogy próbálkozni fog valamivel. ~ Ismeri már eléggé a sötét énjét, ezért ha Coinleach és Bato visszatér, megkéri őket, hogy a következő éjszakára kötözzék meg.
A két férfi jó adag minden valószínűség szerint ehető növénnyel tér vissza. Ekkor Siss megkérdi őket, hogy nincs e a közelben valami tó vagy folyó vagy valamilyen víz, ahol kimoshatná a véres rongyot, ugyanis nem akarja, hogy az egész csuhája ezen a három kritikus napon elfogyjon.
Ha azt mondják, hogy van, akkor megkérdi merre s miképp jut el oda.
Ha azt mondják, hogy nincs akkor nem firtatja a témát tovább.
Mindegy mit mondanak, reggeli után indul el (vagy nem) a vízhez. Közben Coinleachez közel ül le s kérdi az elfet: *
- Addig nem mesélnél neke... nekünk valamit a mágiáról?
* A lány kellemesen alszik az éberen figyelő férfi közelében s régóta először nem jelenik meg álmában sötét énje. Aztán ki tudja? Lehet, hogy csak a vihar előtti csend.
Mindenesetre a férfi aurájával indokolja a pihentető, jó alvást.
Megérzi, hogy mikor kell felébrednie. A két férfi távol van, valószínűleg élelem után kutatnak. Ez a legjobb időpont a szövetcsík kicserélésére. Fogja a vértől ragacsos szövetet és a kialudt tábortűzre dobja, majd megpróbálkozik ő is egy szakítással, ami izzasztó karmunka által, de végülis sikerül. ~ Holnap lesz a tetőpontja. ~ Húzza el a száját. ~ Akkor biztos, hogy próbálkozni fog valamivel. ~ Ismeri már eléggé a sötét énjét, ezért ha Coinleach és Bato visszatér, megkéri őket, hogy a következő éjszakára kötözzék meg.
A két férfi jó adag minden valószínűség szerint ehető növénnyel tér vissza. Ekkor Siss megkérdi őket, hogy nincs e a közelben valami tó vagy folyó vagy valamilyen víz, ahol kimoshatná a véres rongyot, ugyanis nem akarja, hogy az egész csuhája ezen a három kritikus napon elfogyjon.
Ha azt mondják, hogy van, akkor megkérdi merre s miképp jut el oda.
Ha azt mondják, hogy nincs akkor nem firtatja a témát tovább.
Mindegy mit mondanak, reggeli után indul el (vagy nem) a vízhez. Közben Coinleachez közel ül le s kérdi az elfet: *
- Addig nem mesélnél neke... nekünk valamit a mágiáról?
1636. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-14 22:30:39
Üzenet elküldve: 2015-07-14 22:30:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yinabelvy Arco Braxtonnar//
*Elhagyva a várost a kocsi nem diktál roham tempót. Nem is baj, mert Yinával most még kettesben élvezheti az időt, anélkül, hogy bárki megzavarná a boldogságukat. Azért előbb utóbb muszáj felkészítenie arra mi vár, majd rá az út végén, így nagy nehezen nekifog, hogy elmondja, de igyekszik azért könnyed hangon előadni, nehogy megijedjen asszonya a családtól, bár az igazat megvallva az sem lenne nagyon meglepő.*
-Tudod Yina, mondtam már neked, hogy a családom másra számít, amikor hazaérek. Nem fognak rád jó szemmel nézni. Apám különösen kegyetlen tud lenni, ha úgy véli a nemesi származás és a vagyon veszélybe került. Fontos, hogy tud én melletted leszek, amíg el nem ül a vihar. Nem szabad a szívedre venned, ha esetleg olyat mondanak, ami bántó, vagy sértő. Biztos vagyok benne, hogy először nagyon felindulnak, de aztán lenyugszanak, majd és elfogadnak. Végül is ki tudna neked ellenállni?
*Mosolyog végül biztatóan az őzike szemekbe.*
-Nézd... ezt neked vetettem a piacon.
*Húz elő egy zacskó cukrozott mandulát a hintó ülésén heverő táskából.*
-Nagyon finom és tápláló. Remélem, azért eleget reggeliztél.
*Mondja aggodalmasan, mert tudja már, hogy Yinára ráfér, hogy gyarapodjon a súlya. Reggel is csak a piacról beszerzett finom, de hideg reggelit tudták megenni annyira szorította őket az indulás ideje. Közben a hintó minden gond nélkül jut tovább az úton felkavarva a port maga után.*
*Elhagyva a várost a kocsi nem diktál roham tempót. Nem is baj, mert Yinával most még kettesben élvezheti az időt, anélkül, hogy bárki megzavarná a boldogságukat. Azért előbb utóbb muszáj felkészítenie arra mi vár, majd rá az út végén, így nagy nehezen nekifog, hogy elmondja, de igyekszik azért könnyed hangon előadni, nehogy megijedjen asszonya a családtól, bár az igazat megvallva az sem lenne nagyon meglepő.*
-Tudod Yina, mondtam már neked, hogy a családom másra számít, amikor hazaérek. Nem fognak rád jó szemmel nézni. Apám különösen kegyetlen tud lenni, ha úgy véli a nemesi származás és a vagyon veszélybe került. Fontos, hogy tud én melletted leszek, amíg el nem ül a vihar. Nem szabad a szívedre venned, ha esetleg olyat mondanak, ami bántó, vagy sértő. Biztos vagyok benne, hogy először nagyon felindulnak, de aztán lenyugszanak, majd és elfogadnak. Végül is ki tudna neked ellenállni?
*Mosolyog végül biztatóan az őzike szemekbe.*
-Nézd... ezt neked vetettem a piacon.
*Húz elő egy zacskó cukrozott mandulát a hintó ülésén heverő táskából.*
-Nagyon finom és tápláló. Remélem, azért eleget reggeliztél.
*Mondja aggodalmasan, mert tudja már, hogy Yinára ráfér, hogy gyarapodjon a súlya. Reggel is csak a piacról beszerzett finom, de hideg reggelit tudták megenni annyira szorította őket az indulás ideje. Közben a hintó minden gond nélkül jut tovább az úton felkavarva a port maga után.*
1635. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-14 11:45:18
Üzenet elküldve: 2015-07-14 11:45:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
*A fülében a harci dobok üteme egyre gyorsul, összekoccan a két fegyver, ahogy a két óriás támadásba lendül. Turwal együtt üvölt fel fivérével, ahogy rohamra indulnak, tükrözött állásuk miatt a két pajzs egymás mellett halad, ez pont jó lesz a lökéshez. A rőt óriás figyelmét nem kerülte el, hogy a lényt láthatóan zavarta a buzogányos találata, rögtön keményebben is szorítja saját felszentelt tollas buzogányát. *
~Mondtam én, hogy kőtörésre ez a legjobb! ~
*Dwartaknak mondania sem kell, úgyis egyre gondolnak: beletolni a dögöt a tűzbe. Turwal csak reméli, hogy ez sikerül, de már készíti buzogányát, hogy földrengető ütést mérjen a pokolfajzatra, amennyiben a lendületük megakadna. Turwal áll baloldalt, így ütését a nyitott mellkasra, esetleg nyak-fej magasságban indítaná, persze csak ha tolásos taktikájuk kudarcot vallana. *
// Dwartak, Turwal //
*A fülében a harci dobok üteme egyre gyorsul, összekoccan a két fegyver, ahogy a két óriás támadásba lendül. Turwal együtt üvölt fel fivérével, ahogy rohamra indulnak, tükrözött állásuk miatt a két pajzs egymás mellett halad, ez pont jó lesz a lökéshez. A rőt óriás figyelmét nem kerülte el, hogy a lényt láthatóan zavarta a buzogányos találata, rögtön keményebben is szorítja saját felszentelt tollas buzogányát. *
~Mondtam én, hogy kőtörésre ez a legjobb! ~
*Dwartaknak mondania sem kell, úgyis egyre gondolnak: beletolni a dögöt a tűzbe. Turwal csak reméli, hogy ez sikerül, de már készíti buzogányát, hogy földrengető ütést mérjen a pokolfajzatra, amennyiben a lendületük megakadna. Turwal áll baloldalt, így ütését a nyitott mellkasra, esetleg nyak-fej magasságban indítaná, persze csak ha tolásos taktikájuk kudarcot vallana. *
1634. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-14 11:38:01
Üzenet elküldve: 2015-07-14 11:38:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
- Végre. *Egy kicsit élénkebb lesz, amikor megpillantja az ismerős utat és messziről hallja már a folyó zúgását. Ez az egyetlen, ami tetszik neki a felszíni életben, a folyók, vizek és tavak. Bár a barlangi tavakban is van szépség, de a csillagok közt úszni számára nincs tisztább és tekintélyt parancsolóbb. Azok a fényes testek őt nézik, elbújni nem lehet előlük, mert, amint kibukkan az elf feje a víz alól, ugyanott vannak és bölcsen hallgattatnak. Viszont figyelik őt szikrázó tekintetükkel, és ez egészen feldobja Seldsvraet. Lassan de biztosan feltűnik a város is, főleg a templom tornya emelkedik ki a házak forgatagból és persze megnő a forgalom az utakon. Kereskedők, kalandorok, orkok és mindenféle népség, amik Seldnek csak rabszolgák, az is a jobbik eset. Ő pedig kihúzott felsőtesttel, megsemmisítő tekintettel lép el mellettük úgy, hogy nem is tud róla mit mutat az arca. Ez neki a természetes, megszokta már mint ebihal az úszást, vagy mint az ostorcsapást az engedetlenségeiért.*
1633. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-14 10:20:38
Üzenet elküldve: 2015-07-14 10:20:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Az elf törzse//
//Este//
*Coinleach bőrét szinte felperzseli a lány érintése, miközben a rongydarabot szakítja le a számára. Mély tekintete egy pillanatra feltekint a hajszálak között és még egy félmosolyt is megenged magának.*
- Nyugodj meg, ez teljesen természetes, pár nap és elmúlik!
*Mindkét társa a lefekvéshez készülődik, ő pedig az őrködéshez. Kényelmes ülőpozícióba helyezkedik, és a lángokat kezdi figyelni, míg a szerzetes és a tündér is megtalálja a kényelmes pozíciót. Mikor Siss közelebb húzódik az elfet a forróság már nem a vállán keresztül önti el, hanem az ágyékától terjed végig combján és hasfalán. A lány aurája most békés és meleg. Szinte hívogató. A mágusnak hamar el kell terelnie a gondolatát Sissről, de ez egyre nehezebbé válik, ahogy eszébe jut a csók a folyóparton.*
//Éjszaka//
*A két útitárs hamar elcsendesedik és az éjszaka nyugalmába süllyednek.*
~Milyen csendes az éjjel ma este!~
*Coinleach éberen figyel és semmi különöset nem tapasztal. Az szerzetes és a tündér mindketten édesen alszanak. A lány néha aprókat rándul, de ez csak egy furcsa álom lehet, mert nem nyöszörög, nem ébred meg. Viszonylag békésen pihen.
A mágusnak eszébe jut, hogy mit ígért két társának. A tanítás nagyon fontos, hiszen mindketten fejlődni szeretnének, ezért nem hanyagolhatja el a vállalt feladatát sem.
Az éjszaka nyugodt és csendes. Az utazók még messze vannak az erdő sűrűjétől. A távolban halk vonyítás és néhány ágropogás is hallatszik, de ezek mind biztonságos távolságban vannak. Az elfnek eszébe sem jut felébreszteni Batot. A tábortűz, amire néha-néha dob egy darabot egész este távol tartja a vadakat.*
//Reggel//
*A hajnal első fénysugarai vékony páraréteget lehelnek a fűre és a mező, mint egy nedves rongy, hűvös és vizes lesz. Coinleach szeme le sem csukódott az éjjel, de nem érzi magát fáradtnak, hiszen hosszú évei alatt már jó párszor maradt fent egész éjszaka. Előfordult olyan is, hogy 3 napon keresztül megállás nélkül étlen, szomjan gyalogolt. Ezt csakis fajtájának adatott különös állóképességének és könnyű testalkatának köszönheti.
Felkel helyéről, de vigyáz, hogy az édesen alvó Sisst véletlen se ébressze fel. Ellenben Batohoz lép és gyengén megrázza a vállát.*
- Bato! Az az alma édes kevés lesz nekünk, legjobb lenne, ha valami harapnivaló után néznénk!
*Ha társa magához tér, magával hívja a rövid beszerző körútra. Visszapillant az szunyókáló tündérlányra, majd a közeli árnyékos rész felé indul, hátha akad valami ehető erdei nővény.
Egy kevés keresés után erős fokhagyma szag csapja meg az orrukat. Egy medvehagymás részhez értek. Ennek a növénynek ehetőek a levelei, nem mérgezőek, hiszen csupán egy vadon termő hagymafajta. Coinleach int társának:*
- Szedjük meg! Ez még jól jöhet.
*Pár csokor elég az erős illatú nővényből. Az elf megpillant két távolabbi fa között pár ismerős levelet, ezért gyorsan odasiet, és szemügyre veszi.*
~Ez az! Vadburgonya!~
*Alaposan megvizsgálja, nehogy a mérgező vadbükköny legyen, de megnyugszik. Ehető.
A tövénél fogva könnyen kifordulnak a növények és gyökérzeten található gumók leszakíthatóak. Ha Bato segít, össze tudnak szedni egy reggelire valót.*
- A medvehagymával együtt igazán ízletes lakomát csaphatunk ezekből.
*Ha végeztek, elindulnak vissza, a tábor felé. A tűz helyén már csak parázs csillog, de a burgonya megsütéséhez pontosan erre van szükségük.
Ha Siss még nem kelt fel magától, Coinleach gyengéd arcsimítással ébreszti és egy apró puszit is ad a homlokára.*
- Gyere, együnk.
*Elkészítik a burgonyát, ami a héjában megsütve máris ehető lesz és szinte egész napra elegendő tápláléknak bizonyulhat.*
//Este//
*Coinleach bőrét szinte felperzseli a lány érintése, miközben a rongydarabot szakítja le a számára. Mély tekintete egy pillanatra feltekint a hajszálak között és még egy félmosolyt is megenged magának.*
- Nyugodj meg, ez teljesen természetes, pár nap és elmúlik!
*Mindkét társa a lefekvéshez készülődik, ő pedig az őrködéshez. Kényelmes ülőpozícióba helyezkedik, és a lángokat kezdi figyelni, míg a szerzetes és a tündér is megtalálja a kényelmes pozíciót. Mikor Siss közelebb húzódik az elfet a forróság már nem a vállán keresztül önti el, hanem az ágyékától terjed végig combján és hasfalán. A lány aurája most békés és meleg. Szinte hívogató. A mágusnak hamar el kell terelnie a gondolatát Sissről, de ez egyre nehezebbé válik, ahogy eszébe jut a csók a folyóparton.*
//Éjszaka//
*A két útitárs hamar elcsendesedik és az éjszaka nyugalmába süllyednek.*
~Milyen csendes az éjjel ma este!~
*Coinleach éberen figyel és semmi különöset nem tapasztal. Az szerzetes és a tündér mindketten édesen alszanak. A lány néha aprókat rándul, de ez csak egy furcsa álom lehet, mert nem nyöszörög, nem ébred meg. Viszonylag békésen pihen.
A mágusnak eszébe jut, hogy mit ígért két társának. A tanítás nagyon fontos, hiszen mindketten fejlődni szeretnének, ezért nem hanyagolhatja el a vállalt feladatát sem.
Az éjszaka nyugodt és csendes. Az utazók még messze vannak az erdő sűrűjétől. A távolban halk vonyítás és néhány ágropogás is hallatszik, de ezek mind biztonságos távolságban vannak. Az elfnek eszébe sem jut felébreszteni Batot. A tábortűz, amire néha-néha dob egy darabot egész este távol tartja a vadakat.*
//Reggel//
*A hajnal első fénysugarai vékony páraréteget lehelnek a fűre és a mező, mint egy nedves rongy, hűvös és vizes lesz. Coinleach szeme le sem csukódott az éjjel, de nem érzi magát fáradtnak, hiszen hosszú évei alatt már jó párszor maradt fent egész éjszaka. Előfordult olyan is, hogy 3 napon keresztül megállás nélkül étlen, szomjan gyalogolt. Ezt csakis fajtájának adatott különös állóképességének és könnyű testalkatának köszönheti.
Felkel helyéről, de vigyáz, hogy az édesen alvó Sisst véletlen se ébressze fel. Ellenben Batohoz lép és gyengén megrázza a vállát.*
- Bato! Az az alma édes kevés lesz nekünk, legjobb lenne, ha valami harapnivaló után néznénk!
*Ha társa magához tér, magával hívja a rövid beszerző körútra. Visszapillant az szunyókáló tündérlányra, majd a közeli árnyékos rész felé indul, hátha akad valami ehető erdei nővény.
Egy kevés keresés után erős fokhagyma szag csapja meg az orrukat. Egy medvehagymás részhez értek. Ennek a növénynek ehetőek a levelei, nem mérgezőek, hiszen csupán egy vadon termő hagymafajta. Coinleach int társának:*
- Szedjük meg! Ez még jól jöhet.
*Pár csokor elég az erős illatú nővényből. Az elf megpillant két távolabbi fa között pár ismerős levelet, ezért gyorsan odasiet, és szemügyre veszi.*
~Ez az! Vadburgonya!~
*Alaposan megvizsgálja, nehogy a mérgező vadbükköny legyen, de megnyugszik. Ehető.
A tövénél fogva könnyen kifordulnak a növények és gyökérzeten található gumók leszakíthatóak. Ha Bato segít, össze tudnak szedni egy reggelire valót.*
- A medvehagymával együtt igazán ízletes lakomát csaphatunk ezekből.
*Ha végeztek, elindulnak vissza, a tábor felé. A tűz helyén már csak parázs csillog, de a burgonya megsütéséhez pontosan erre van szükségük.
Ha Siss még nem kelt fel magától, Coinleach gyengéd arcsimítással ébreszti és egy apró puszit is ad a homlokára.*
- Gyere, együnk.
*Elkészítik a burgonyát, ami a héjában megsütve máris ehető lesz és szinte egész napra elegendő tápláléknak bizonyulhat.*
1632. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-13 22:22:57
Üzenet elküldve: 2015-07-13 22:22:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
*Nem ért célba a poénja és most csalódott. Persze nem úgy mint akit cserben hagytak. Tudja jól, hogy soha nem volt valami legendás a humorérzéke. Egészen meg is szokta már az otthonában, hogy gyakran felsül egy-egy rosszul időzített, fogalmazott, hangsúlyozott, meg úgy általában rossz viccel. Ezen gondolkodik, miközben sétálnak vissza a táborhely felé, ahol örömmel látja, hogy párszáz szúnyogon, légyen és a táskában lévő kajára gyűlt hangyán kívül más állat nincs.*
-A jó életbe.
*Gyorsan a táskájához kap, hogy megvizsgálja a kárt. A hal totál ehetetlen, az egyik szem alma még oké, az ütődöttebbet úgyszint széthordták a bogarak.*
~Egy almával nem megyünk messzire. Sebaj, ez legyen a holnap gondja.~
*Nem helyezi magát vízszintesbe, ahogy általában akkor teszi, mikor bizonytalan a biztonsága az éjszakára. Lótuszülésből, ha baj van, gyorsan tud reagálni bármire. Akár támogatni a rosszul lévő lányt, akár felvenni a másikkal, vagy banditákkal, útonállókkal, szökött rabokkal a harcot. Félig éber, és aligha pihentető alvás, de rég nem aludt olyan sokat egy huzamban, mint amit feltételezhetően ma éjszaka fog. Talán ez ellensúlyozza egy kicsit. Már ha nem lesz mozgalmas a pihenésre szánt idő. Szinte biztos abban, hogy bármi történik, azonnal felébred rá, így amit a mágusnak súg, sokkal inkább a barátjának szól, mintsem az útitársának.*
-Ha bármi van, ébressz fel.
~Ha beszélni vagy aludni akarsz, akkor is. Főleg akkor.~
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.14 22:13:12, a következő indokkal:
Kérésre.
*Nem ért célba a poénja és most csalódott. Persze nem úgy mint akit cserben hagytak. Tudja jól, hogy soha nem volt valami legendás a humorérzéke. Egészen meg is szokta már az otthonában, hogy gyakran felsül egy-egy rosszul időzített, fogalmazott, hangsúlyozott, meg úgy általában rossz viccel. Ezen gondolkodik, miközben sétálnak vissza a táborhely felé, ahol örömmel látja, hogy párszáz szúnyogon, légyen és a táskában lévő kajára gyűlt hangyán kívül más állat nincs.*
-A jó életbe.
*Gyorsan a táskájához kap, hogy megvizsgálja a kárt. A hal totál ehetetlen, az egyik szem alma még oké, az ütődöttebbet úgyszint széthordták a bogarak.*
~Egy almával nem megyünk messzire. Sebaj, ez legyen a holnap gondja.~
*Nem helyezi magát vízszintesbe, ahogy általában akkor teszi, mikor bizonytalan a biztonsága az éjszakára. Lótuszülésből, ha baj van, gyorsan tud reagálni bármire. Akár támogatni a rosszul lévő lányt, akár felvenni a másikkal, vagy banditákkal, útonállókkal, szökött rabokkal a harcot. Félig éber, és aligha pihentető alvás, de rég nem aludt olyan sokat egy huzamban, mint amit feltételezhetően ma éjszaka fog. Talán ez ellensúlyozza egy kicsit. Már ha nem lesz mozgalmas a pihenésre szánt idő. Szinte biztos abban, hogy bármi történik, azonnal felébred rá, így amit a mágusnak súg, sokkal inkább a barátjának szól, mintsem az útitársának.*
-Ha bármi van, ébressz fel.
~Ha beszélni vagy aludni akarsz, akkor is. Főleg akkor.~
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.14 22:13:12, a következő indokkal:
Kérésre.
1631. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-13 21:28:35
Üzenet elküldve: 2015-07-13 21:28:35
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
*Épp úgy lüktet az ő fülében is a harci dob, s ezt csak fokozza a lény látható tombolása.*
-Íjász, a tűzgyűrűt.*A kuffárra ezer szerint nem számíthat. Marad tehát a zsoldos. Ugyan elvágódott, de nem úgy tűnt mintha komoly baja lenne.*
-Verj életet a főnöködbe, szükségünk lesz rá is ha meg akarja menteni a lányát!.*Dörren még hátra, s reméli ez elég lesz. Figyelme innentől kezdve a harcé. A démon erős, de - legalábbis egyelőre úgy fest - lomha mint egy bánya ló.*
-Próbáljuk felöklelni, ha nem esik el, toljuk tovább a tűz felé.*Mondja fivérének, s megfeszíti pajzsot tartó kezét. Látja amint a lény mozdul, s kezd úgy fordulni hogy az nekik is előnyös legyen.*
-Krolmy barag!*Morran, s pörölyét szokás szerint fivére buzogányához csapja kétszer. Régi jó szokásuk összekoccintani a fegyvert harc előtt. Az első balhéban, az első vonalban találták ki.*
-MOST!*Mennydörgi, s a páros megindul. Lábuk alatt reng a föld. Pajzs a pajzson, zárt alakzatban. A két óriás együtt több mint fél tonnát nyom. Nem kevés erő, és tömeg indul meg a démon felé.
Teljes erővel, és sebességgel támad. A várható becsapódás előtt fogait keményen összezárja, s vállával is belefekszik a pajzsba.*
~ Krolm adj erőt!!! ~
*Igyekszik mellkas magasságban találni, s pajzsfalban maradni. S ha nem sikerült fellökni a lényt, megállíthatatlan lendülettel tolni a nem rég begyújtott lángoló olaj felé.*
// Dwartak, Turwal //
*Épp úgy lüktet az ő fülében is a harci dob, s ezt csak fokozza a lény látható tombolása.*
-Íjász, a tűzgyűrűt.*A kuffárra ezer szerint nem számíthat. Marad tehát a zsoldos. Ugyan elvágódott, de nem úgy tűnt mintha komoly baja lenne.*
-Verj életet a főnöködbe, szükségünk lesz rá is ha meg akarja menteni a lányát!.*Dörren még hátra, s reméli ez elég lesz. Figyelme innentől kezdve a harcé. A démon erős, de - legalábbis egyelőre úgy fest - lomha mint egy bánya ló.*
-Próbáljuk felöklelni, ha nem esik el, toljuk tovább a tűz felé.*Mondja fivérének, s megfeszíti pajzsot tartó kezét. Látja amint a lény mozdul, s kezd úgy fordulni hogy az nekik is előnyös legyen.*
-Krolmy barag!*Morran, s pörölyét szokás szerint fivére buzogányához csapja kétszer. Régi jó szokásuk összekoccintani a fegyvert harc előtt. Az első balhéban, az első vonalban találták ki.*
-MOST!*Mennydörgi, s a páros megindul. Lábuk alatt reng a föld. Pajzs a pajzson, zárt alakzatban. A két óriás együtt több mint fél tonnát nyom. Nem kevés erő, és tömeg indul meg a démon felé.
Teljes erővel, és sebességgel támad. A várható becsapódás előtt fogait keményen összezárja, s vállával is belefekszik a pajzsba.*
~ Krolm adj erőt!!! ~
*Igyekszik mellkas magasságban találni, s pajzsfalban maradni. S ha nem sikerült fellökni a lényt, megállíthatatlan lendülettel tolni a nem rég begyújtott lángoló olaj felé.*
1630. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-13 20:41:59
Üzenet elküldve: 2015-07-13 20:41:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
* Szégyenében legszívesebben efutna, de az éjjel rémisztő erdő gondolata maradásrs készteti.
Mikor a szerzetes visszatér a csuhával, hagyja, hogy a két férfi segítse bele. Fásultan pillant felváltva a férfiakra. Ez belekerült a legrosszabb élmények tizes listájába.
Alig várja, hogy végre visszabotladozzon a tábortűzhöz és csecsemő pozícióban aludjon el. Hallott történeteket helyekről s népekről, ahol a nők vérzését gonosznak titulálják s arra az időszakra nem mozdulhatnak ki a szobából vagy külön erre a célra épített viskóból. Nem beszélhetnek férfiakkal sem, és ha kiderül, hogy a szabályok valamelyikét megszegi, akkor nagyon megverik.
Szerencsére az itteni népek és kevert kultúrák miatt nem nagyon hallott hasonlóról Artheniorban. Ezt is egy vándor mesélte neki hónapokkal ezelőtt. Hosszasan gondolkodik, hogy mi felelne meg a célra, s végül megkéri Coinleachet, ha már övé az ötlet, tépjen egy csíkot a csuha aljából.
Ha a férfi megteszi, akkor addig titkon, alsó ajkát beharapva figyeli, ahogy néhány tincs a halántékán előre lendül, mikor lehajol.
Észre sem veszi, hogy keze megindul és gyengéden végigsimítja a férfi erős karját s vállát. Későn, a mozdulat végén kap észbe, rántja vissza kezét, mintha tűzbe nyúlt volna. Úgy is érzi. Forr a keze s mellkasa egyaránt.
Megrázza a fejét, amitől , mint kígyók, szabadulnak el tincsei és pírral az arcán, ajkát mégjobban beharapva elnézést motyog.
Ha nem tartják fel, némán elfekszik, rejtett zugba tapasztja a ruhadarabot, majd közel a tűzhöz heveredik le.
Néhány perc múlva alszik is, de felébred. Körbepillant és halkan odamászik az elfhez. *
- Nem baj, ha melletted fekszem le? Hideg van és félek is.
* Kérdi félénken és orcáján ismét halovány pír jelenik meg. Míg végigmondja s a férfi felel, addig a tüzet bámulja.
Ha rábólint, akkor mellé fekszik, ha nem akkor visszamászik a helyére. *
* Szégyenében legszívesebben efutna, de az éjjel rémisztő erdő gondolata maradásrs készteti.
Mikor a szerzetes visszatér a csuhával, hagyja, hogy a két férfi segítse bele. Fásultan pillant felváltva a férfiakra. Ez belekerült a legrosszabb élmények tizes listájába.
Alig várja, hogy végre visszabotladozzon a tábortűzhöz és csecsemő pozícióban aludjon el. Hallott történeteket helyekről s népekről, ahol a nők vérzését gonosznak titulálják s arra az időszakra nem mozdulhatnak ki a szobából vagy külön erre a célra épített viskóból. Nem beszélhetnek férfiakkal sem, és ha kiderül, hogy a szabályok valamelyikét megszegi, akkor nagyon megverik.
Szerencsére az itteni népek és kevert kultúrák miatt nem nagyon hallott hasonlóról Artheniorban. Ezt is egy vándor mesélte neki hónapokkal ezelőtt. Hosszasan gondolkodik, hogy mi felelne meg a célra, s végül megkéri Coinleachet, ha már övé az ötlet, tépjen egy csíkot a csuha aljából.
Ha a férfi megteszi, akkor addig titkon, alsó ajkát beharapva figyeli, ahogy néhány tincs a halántékán előre lendül, mikor lehajol.
Észre sem veszi, hogy keze megindul és gyengéden végigsimítja a férfi erős karját s vállát. Későn, a mozdulat végén kap észbe, rántja vissza kezét, mintha tűzbe nyúlt volna. Úgy is érzi. Forr a keze s mellkasa egyaránt.
Megrázza a fejét, amitől , mint kígyók, szabadulnak el tincsei és pírral az arcán, ajkát mégjobban beharapva elnézést motyog.
Ha nem tartják fel, némán elfekszik, rejtett zugba tapasztja a ruhadarabot, majd közel a tűzhöz heveredik le.
Néhány perc múlva alszik is, de felébred. Körbepillant és halkan odamászik az elfhez. *
- Nem baj, ha melletted fekszem le? Hideg van és félek is.
* Kérdi félénken és orcáján ismét halovány pír jelenik meg. Míg végigmondja s a férfi felel, addig a tüzet bámulja.
Ha rábólint, akkor mellé fekszik, ha nem akkor visszamászik a helyére. *
1629. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-13 20:27:20
Üzenet elküldve: 2015-07-13 20:27:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
* Úgy látszik a második csapása is elérte a kellő hatást. Ha nem is egészen azt amit akart de legalább is megérezték a szemben állók az erejét legalább tudják kivel állnak szemben. Érkeznek a parancsszavak sorra. A hatás nem is marad el a katonák felpattannak és meglódulnak kiáltozva, üvöltözve rontanak a rémnek. A kufár csak remeg bizony, képtelen a mozgásra. Így a tűzgyűrű nem érkezik tőle. Nem mintha a rémség bármerre is menni akarna. Nagyon jó neki ott ahol van, egyelőre.
A hirtelen rárontó alakok meglepetésként érik. Egyik oldalról lándzsa fúródik belé, a baj, hogy tovább is siklik a vaskos kőbőrén. A kard mintha csak embert vágna száguld felé, de sok sikerrel ez sem jár. Maximum azzal, hogy a rémség visszakézből ad egy választ neki. Sajnos a barátunkat a bőr páncélzat nem igen óvja. Pajzsa úgy törik szét mintha nem is lett volna és az emberi test mint valami bábu vágódik oldalra. Aztán hirtelen felhorkan a szörnyeteg. A buzogányos vágta bele lábába fegyverét. Apró repedés is megjelent ott s a dühét bíz nehéz lesz elkerülni. Újabb csapásra emeli a férfi a karját, hogy a buzogány megint lecsapjon míg az óriások várnak. Kis mozgás oldalra, hogy elkerülje a kő karmokat majd ismét csap. Ez alatt a lándzsa is dolgozik. De minduntalan tovább siklik a szikla bőrön. Értetlen nyelven bömböl majd száját nagyra tátja miután elvéti a támadást a buzogányos ellen. A sötét szájnyílásból koromfekete kénes füst robban ki, hogy a férfi egész testét beborítsa, fullasztó lehet. Eltelik majd egy időbe mire eloszlik. De a célt elérték, az út nyitott a két óriás számára, jelenleg féloldalt állnak a szörnynek, bal karja maga mellett így mellkasa félig szabadon. Nyaka kissé előre tolva a füstokádást ahogy kivitelezte. *
// Dwartak, Turwal //
* Úgy látszik a második csapása is elérte a kellő hatást. Ha nem is egészen azt amit akart de legalább is megérezték a szemben állók az erejét legalább tudják kivel állnak szemben. Érkeznek a parancsszavak sorra. A hatás nem is marad el a katonák felpattannak és meglódulnak kiáltozva, üvöltözve rontanak a rémnek. A kufár csak remeg bizony, képtelen a mozgásra. Így a tűzgyűrű nem érkezik tőle. Nem mintha a rémség bármerre is menni akarna. Nagyon jó neki ott ahol van, egyelőre.
A hirtelen rárontó alakok meglepetésként érik. Egyik oldalról lándzsa fúródik belé, a baj, hogy tovább is siklik a vaskos kőbőrén. A kard mintha csak embert vágna száguld felé, de sok sikerrel ez sem jár. Maximum azzal, hogy a rémség visszakézből ad egy választ neki. Sajnos a barátunkat a bőr páncélzat nem igen óvja. Pajzsa úgy törik szét mintha nem is lett volna és az emberi test mint valami bábu vágódik oldalra. Aztán hirtelen felhorkan a szörnyeteg. A buzogányos vágta bele lábába fegyverét. Apró repedés is megjelent ott s a dühét bíz nehéz lesz elkerülni. Újabb csapásra emeli a férfi a karját, hogy a buzogány megint lecsapjon míg az óriások várnak. Kis mozgás oldalra, hogy elkerülje a kő karmokat majd ismét csap. Ez alatt a lándzsa is dolgozik. De minduntalan tovább siklik a szikla bőrön. Értetlen nyelven bömböl majd száját nagyra tátja miután elvéti a támadást a buzogányos ellen. A sötét szájnyílásból koromfekete kénes füst robban ki, hogy a férfi egész testét beborítsa, fullasztó lehet. Eltelik majd egy időbe mire eloszlik. De a célt elérték, az út nyitott a két óriás számára, jelenleg féloldalt állnak a szörnynek, bal karja maga mellett így mellkasa félig szabadon. Nyaka kissé előre tolva a füstokádást ahogy kivitelezte. *
1628. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-13 09:18:25
Üzenet elküldve: 2015-07-13 09:18:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Az elf törzse//
*A lány vérzik. Ez nem jó, de legalább nem a sötét én várta a két férfit az erdőben. Coinleach leengedi botját és hátat fordít Sissnek.*
~Újabb meglepetés, bár teljesen természetes, de hogy miért pont most kellett ennek megtörténnie? Közeledünk az erdőhöz és a vér szaga most 5 napig minden állatnak jelezni fogja, hogy itt vagyunk.
Farkasok portyázhatnak, medvék vadászhatnak errefelé, de még a szarvasok is ingerültek lesznek tőle.~
*Mikor a szerzetes visszaér segít neki beteríteni a lányt a csuhával, majd barátságos hangon szól a körbecsavart Sisshez:*
- Gyere, visszamegyünk és lefekszünk. Estére gyűrj oda egy darab rongyot és holnap még kitalálunk valamit.
*Gyengéden átkarolja vállát és fejével int Batonak, hogy menjenek vissza.
A lobogó kis tűzhöz érve, az elfnek eszébe jut, hogy talán el távol tartja a ragadozókat, kicsit megnyugszik. A tündért nem akarja magára hagyni, látja, hogy zaklatott és szégyenli magát a történtek miatt. A szerzeteshez fordul és úgy súgja neki:*
- Bato pár napig éberen kell figyelnünk, a vér mindhármónkra veszélyt hozhat. Minél közelebb járunk majd az erdőhöz, annál nagyobbat.
*A lány vérzik. Ez nem jó, de legalább nem a sötét én várta a két férfit az erdőben. Coinleach leengedi botját és hátat fordít Sissnek.*
~Újabb meglepetés, bár teljesen természetes, de hogy miért pont most kellett ennek megtörténnie? Közeledünk az erdőhöz és a vér szaga most 5 napig minden állatnak jelezni fogja, hogy itt vagyunk.
Farkasok portyázhatnak, medvék vadászhatnak errefelé, de még a szarvasok is ingerültek lesznek tőle.~
*Mikor a szerzetes visszaér segít neki beteríteni a lányt a csuhával, majd barátságos hangon szól a körbecsavart Sisshez:*
- Gyere, visszamegyünk és lefekszünk. Estére gyűrj oda egy darab rongyot és holnap még kitalálunk valamit.
*Gyengéden átkarolja vállát és fejével int Batonak, hogy menjenek vissza.
A lobogó kis tűzhöz érve, az elfnek eszébe jut, hogy talán el távol tartja a ragadozókat, kicsit megnyugszik. A tündért nem akarja magára hagyni, látja, hogy zaklatott és szégyenli magát a történtek miatt. A szerzeteshez fordul és úgy súgja neki:*
- Bato pár napig éberen kell figyelnünk, a vér mindhármónkra veszélyt hozhat. Minél közelebb járunk majd az erdőhöz, annál nagyobbat.
1627. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-12 23:11:29
Üzenet elküldve: 2015-07-12 23:11:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
*Ahogy a dög halállal fenyegti őket, elvigyorodik a bajsza alatt. ~Erre vártunk, most kezdődik a tánc! ~ Ekkor a démon hátralöki őket, Turwal érzi, ahogy bakancsai megcsúsznak a talajon, berogyaszt és beledől a lökésbe, bízva abban, hogy jelentős súlya ismét elég lesz, hogy elkerülje az íjász sorsát. A lángok láthatóan zavarják a lényt, ez ismét egy apró mosolyt csal arcára. *
-Krolmy barag hat íke rogna fajjíja! *szól oda bátyjának vigyorogva, kormos füstöt köhögve, és maga elé emeli pajzsát, felvéve egy féloldalas küzdőállást, ahogy a lény meglódul. Pajzsot tartó jobbja elöl, csakúgy, mint jobb lába. Bal keze hátul, így lendületet tud venni a buzogány, a harántállás pedig stabilitást nyújt, ha a démon ismét lökdösődni akarna. Turwal kissé behúzza nyakát, ahogy a lény vélhetőleg saját fura nyelvén karattyol: titkon tart attól, hogy a démon valamiféle mágiát forgat, ami ellen nem készültek fel. Az árny azonban meglódul, és hatalmas öklét Dwar felé lendíti. Fivére kifogja a támadást, majd parancsokat kiált. Turwal szjve szerint nekiugrana a lénynek, fülében a harc ritmusa dobol, de fivére nyugodt hangját hallva megrázza fejét. *
~Előbb a zsoldosok megnyitják a védelmet~
*Szemét nem veszi le a lényről, és felkészül egy esetleges támadásra, miközben apró oldallépésekkel felzárkozík fivére mellé. ~Erős? ~ Dwar egyszavas tőmondata többet mond neki, mint egy cirkalmas jellemzés. A lény elég erős, hogy a szőke óriás meginogjon kissé, és a lény ökle nyomot hagyjon a pajzsán. Akire, vagy amire Dwar azt mondja, hogy "erős", az jó eséllyel falakat tud keresztülütni. Turwal ismét kezdi hallani a dobszót. *
~Először a zsoldosok, aztán Krolm pörölye! ~
*Pajzsával felfogja az ütést, bár érzi, hogy karja egész a válláig belenyekken annak erejébe. ~Tényleg "erős" a pokolfatyja! ~ Mint a barakkban az ifjú lovag esetében, most is megpróbálja teljes testsúlyát beleadva visszalökni a démont, amennyire csak tudja, ezzel is távolságot teremtve, és remélhetőleg közelebb juttatva a lényt a zsoldosokhoz, bár most nem egy két méteres emberről van szó, így nem biztos a sikerben. Attól függetlenül, hogy sikerült-e ténylegesen ellöknie a lényt, vagy sem, igyekszik minél hamarabb visszanyerni egyensúlyát, és felzárkózni visszahátrált fivéréhez. *
-Mint a veszett farkasok, fiúk! *kiáltja oda robajló hangon a zsoldosoknak, és magában a másodperceket számolja, harminc túl soknak is tűnik most. *
// Dwartak, Turwal //
*Ahogy a dög halállal fenyegti őket, elvigyorodik a bajsza alatt. ~Erre vártunk, most kezdődik a tánc! ~ Ekkor a démon hátralöki őket, Turwal érzi, ahogy bakancsai megcsúsznak a talajon, berogyaszt és beledől a lökésbe, bízva abban, hogy jelentős súlya ismét elég lesz, hogy elkerülje az íjász sorsát. A lángok láthatóan zavarják a lényt, ez ismét egy apró mosolyt csal arcára. *
-Krolmy barag hat íke rogna fajjíja! *szól oda bátyjának vigyorogva, kormos füstöt köhögve, és maga elé emeli pajzsát, felvéve egy féloldalas küzdőállást, ahogy a lény meglódul. Pajzsot tartó jobbja elöl, csakúgy, mint jobb lába. Bal keze hátul, így lendületet tud venni a buzogány, a harántállás pedig stabilitást nyújt, ha a démon ismét lökdösődni akarna. Turwal kissé behúzza nyakát, ahogy a lény vélhetőleg saját fura nyelvén karattyol: titkon tart attól, hogy a démon valamiféle mágiát forgat, ami ellen nem készültek fel. Az árny azonban meglódul, és hatalmas öklét Dwar felé lendíti. Fivére kifogja a támadást, majd parancsokat kiált. Turwal szjve szerint nekiugrana a lénynek, fülében a harc ritmusa dobol, de fivére nyugodt hangját hallva megrázza fejét. *
~Előbb a zsoldosok megnyitják a védelmet~
*Szemét nem veszi le a lényről, és felkészül egy esetleges támadásra, miközben apró oldallépésekkel felzárkozík fivére mellé. ~Erős? ~ Dwar egyszavas tőmondata többet mond neki, mint egy cirkalmas jellemzés. A lény elég erős, hogy a szőke óriás meginogjon kissé, és a lény ökle nyomot hagyjon a pajzsán. Akire, vagy amire Dwar azt mondja, hogy "erős", az jó eséllyel falakat tud keresztülütni. Turwal ismét kezdi hallani a dobszót. *
~Először a zsoldosok, aztán Krolm pörölye! ~
*Pajzsával felfogja az ütést, bár érzi, hogy karja egész a válláig belenyekken annak erejébe. ~Tényleg "erős" a pokolfatyja! ~ Mint a barakkban az ifjú lovag esetében, most is megpróbálja teljes testsúlyát beleadva visszalökni a démont, amennyire csak tudja, ezzel is távolságot teremtve, és remélhetőleg közelebb juttatva a lényt a zsoldosokhoz, bár most nem egy két méteres emberről van szó, így nem biztos a sikerben. Attól függetlenül, hogy sikerült-e ténylegesen ellöknie a lényt, vagy sem, igyekszik minél hamarabb visszanyerni egyensúlyát, és felzárkózni visszahátrált fivéréhez. *
-Mint a veszett farkasok, fiúk! *kiáltja oda robajló hangon a zsoldosoknak, és magában a másodperceket számolja, harminc túl soknak is tűnik most. *
1626. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-12 22:40:21
Üzenet elküldve: 2015-07-12 22:40:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
*A válasz nem lepi meg, végső soron, valami ilyesmire számított.*
~ Remek ~
*Az előre lendülő test sem éri váratlanul, keményen rámarkol a pajzsra, s kicsit előregörnyed. Amire nem számít az az újabb szélvihar, füst formában ami úgy marr beléjük mint az északi jégvihar. Beledől a füstbe, hogy megtartsa magát. A szeme sarkából még pont elcsípi amint az íjász hátra vágódik.*
~ Franc ~
-Tűzkör!!!*Mennydörgi a parancsot, s reméli a kufár nem vesztette el teljesen a fejét, s végre hajtja a parancsot. Sok ideje azonban nem marad az ellenőrzésre, mert a kirobbanó ököl akkorát vág a pajzsán, hogy még az ősei is belesajdulnak.*
-Erős.*Közli tárgyilagos hangszínben fivérével, miközben a lény visszahúzódik, s alakot ölt.*
~ Démon ~
*Suhan végig elméjén a tényleges felismerés, mikor a lény láthatóvá válik, a hátra felé álló láb számára egyértelmű bizonyíték. Természetesen ismeretei korlátozottak.*
-Jargel, roham!!!*Adja ki az újabb parancsot higgadtan. Nem akarja, hogy a zsoldosokban az a benyomás éledjen hogy a helyzet kezd kicsúszni a kezük közül. Tartják a tervet, és a fegyelmet. Ez, ebben a pillanatban kulcs fontosságú. Hazudna, ha nem aggódna Turw reakciója miatt. De nagyon bízik benne hogy az még képes 30 másodpercig visszafogni magát. Ez a tervük döntő pontja. Ha a vörös túl korán támad, elveszíthetik a taktikai előnyt.*
-Még ne.*Mondja fivérének, mikor a lény Turw felé lendül, s láthatóan lassabb mint füst alakban. A hátrálás ez esetben szükséges, és bölcs megoldás. Ő maga is hátra lép két tisztességeset. Egyrészt hogy kikerüljenek a lény ütőtávjából, másrészt hogy helyet nyerjenek a rohamhoz. Ha a zsoldosok jó munkát végeznek, megnyitják a démon védelmét. Amennyiben a terv sikeres, és testvérét még nem ragadja el a harci láz, úgy pajzs a pajzson, zárt alakzatban sikerül a hátrálás. Úgy ahogy képzett katonáktól az el is várható. Ettől persze még lehet hogy Turw pajzsa is kap egy hatalmasat. Kibírja, ő is kibírta. Bár az tény hogy a kovácsnak lesz belőle mit kikalapálni, mert egyelőre van benne egy hatalmas ököl nyom. A lényeg az hogy a vörös még ne támadjon*
-Készülj!*Mondja hidegen, hisz 30 szívdobbanásnyi idő múlva ők következnek.*
// Dwartak, Turwal //
*A válasz nem lepi meg, végső soron, valami ilyesmire számított.*
~ Remek ~
*Az előre lendülő test sem éri váratlanul, keményen rámarkol a pajzsra, s kicsit előregörnyed. Amire nem számít az az újabb szélvihar, füst formában ami úgy marr beléjük mint az északi jégvihar. Beledől a füstbe, hogy megtartsa magát. A szeme sarkából még pont elcsípi amint az íjász hátra vágódik.*
~ Franc ~
-Tűzkör!!!*Mennydörgi a parancsot, s reméli a kufár nem vesztette el teljesen a fejét, s végre hajtja a parancsot. Sok ideje azonban nem marad az ellenőrzésre, mert a kirobbanó ököl akkorát vág a pajzsán, hogy még az ősei is belesajdulnak.*
-Erős.*Közli tárgyilagos hangszínben fivérével, miközben a lény visszahúzódik, s alakot ölt.*
~ Démon ~
*Suhan végig elméjén a tényleges felismerés, mikor a lény láthatóvá válik, a hátra felé álló láb számára egyértelmű bizonyíték. Természetesen ismeretei korlátozottak.*
-Jargel, roham!!!*Adja ki az újabb parancsot higgadtan. Nem akarja, hogy a zsoldosokban az a benyomás éledjen hogy a helyzet kezd kicsúszni a kezük közül. Tartják a tervet, és a fegyelmet. Ez, ebben a pillanatban kulcs fontosságú. Hazudna, ha nem aggódna Turw reakciója miatt. De nagyon bízik benne hogy az még képes 30 másodpercig visszafogni magát. Ez a tervük döntő pontja. Ha a vörös túl korán támad, elveszíthetik a taktikai előnyt.*
-Még ne.*Mondja fivérének, mikor a lény Turw felé lendül, s láthatóan lassabb mint füst alakban. A hátrálás ez esetben szükséges, és bölcs megoldás. Ő maga is hátra lép két tisztességeset. Egyrészt hogy kikerüljenek a lény ütőtávjából, másrészt hogy helyet nyerjenek a rohamhoz. Ha a zsoldosok jó munkát végeznek, megnyitják a démon védelmét. Amennyiben a terv sikeres, és testvérét még nem ragadja el a harci láz, úgy pajzs a pajzson, zárt alakzatban sikerül a hátrálás. Úgy ahogy képzett katonáktól az el is várható. Ettől persze még lehet hogy Turw pajzsa is kap egy hatalmasat. Kibírja, ő is kibírta. Bár az tény hogy a kovácsnak lesz belőle mit kikalapálni, mert egyelőre van benne egy hatalmas ököl nyom. A lényeg az hogy a vörös még ne támadjon*
-Készülj!*Mondja hidegen, hisz 30 szívdobbanásnyi idő múlva ők következnek.*
1625. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-12 20:01:46
Üzenet elküldve: 2015-07-12 20:01:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
* A narancsos szempár kutatón néz körbe egyelőre mit sem törődve az előtte állókkal. Nem találja akit keres s a kufár a félelemtől képtelen jelét adni ittlétének. De hisz nem is az a dolga. Mikor Dwartak a mondókája végére ér az izzó szemek felé fordulnak s némileg beszűkülnek. *
- Szólítasz, Te?
* Hangsúlyában némi kérdés leledzik, látszik nehezen beszéli a közös nyelvet. *
- Meghalsz.
* Ízlelgeti a másik szót. *
- Legyen!
* Lángol fel a két narancs gömb majd meglódul. S erre az íjász - akire eddig szintén ügyet sem vetett - elengedi a lövedéket hiszen a parancs az volt, hogy ha mozdul akkor rögvest. Hát így is tesz. A vessző sebesen hasítja az éjszakai levegőt vékony csóvát húzva maga után. A lény meglódul közben előre s füst szerű testén gond nélkül szalad keresztül a lövedék mintha csupán levegő volna valóban. Majd amint becsapódik fabrikált nyílvessző nem is marad el a hatás. A fellocsolt rész lángra lobban.
A lénynek csupán annyi ideje akad, hogy irdetlan sebességgel száguld a két óriás és a zsoldos felé, füstből kirobbanó lökés hullámot indítva, mint mikor előjött. Ugyanúgy próbára teszi az izmokat, hogy talpon maradjon az ember fia. A zsoldos nem is bírja, hátra vágódik a lökéstől és vagy 2 méternyit csúszik hátra. A két óriás megtartja ugyan egyensúlyát de néhány centivel ők is hátra csúsznak. Nem beszélve a valóban kormost füsttől amit nem olyan jó élmény benyelni.
Ámbár a folytatás elmarad. A lény rohamát megtöri az idők közben becsapódott lövedék.
Lángok csapnak fel a háttérben és ez bizony a rémnek nem tetszik. Jó kérdés, hogy maga a tűz égető hatása e - hiszen a füst a tűzből fakad, sérülést nem valószínű, hogy okoz neki - vagy csupán a hirtelen fény ami zavarja. Mindenesetre a lényeg, hogy felhorkan és nem tetszését rohamának megállítása illetve hátrébb húzódás is jelzi.
A füst elkezd összpontosulni miközben hangosan valami ismeretlen földöntúli nyelven harsog. Aztán a füst egyre sűrűbbé válik, átláthatatlan korom fekete massza lesz belőle. Lassan araszol a páros felé kiknek ezáltal van idejük visszanyerni egyensúlyukat. A tüzet mindenesetre feltűnően kerüli majd mikor kellő közelségbe ért hirtelen újra felizzik a narancsos szempár. *
- Meghalsz.
* Ismétli dühödten az óriás által mondott szót majd a füstből kirobban egy ököl. Nem emberi de még csak nem is óriás. Méretes darab ugyan de ez sziklából van. Egyenest Dwartak a célpontja s jó eséllyel el is trafálja legalább a pajzsát. Ha így van akkor érezheti, hogy van erő a lényben, nem is kevés. Vélhetően erősebb még mint ő maga, legalább is egyelőre.
Bárhogy is legyen - ha talált ha nem - utána a füst lassan alakot ölt. Egyre jobban összpontosul s fokozatosan láthatóvá válik a rém valódi alakja.
Úgy 3-4 méter magasságú lehet, nem csak ökle, de egész teste vaskos kőből van, külsejét beborítja a fekete szenes maradvány mely a füstből fakad vélhetően. Két lába kissé fura mert a térdízületek nem előre - mint az embereknél - hanem hátra felé állnak. Két karja aránytalanul nagy a testéhez képest és 4 ujja kezenként inkább hasonlít rövidebb kardokhoz mintsem valódi ujjakhoz. Feje kicsi a testéhez képest és valami furcsa farkaspofához hasonlítható melynek nincsenek fülei. *
- Meghalsz.
* Ismétli újra majd meglódul a páros felé, függetlenül attól, hogy sikerült e Dwartakot megütnie / eltalálnia vagy nem. Ebben az alakban már jelentősen lassabb mint a füst formában, abban feltűnően gyorsan mozgott de most, átlagos emberi sebesség, egy gyorsabb mozgó gond nélkül megelőzi. Karját lendíti, hogy újabb csapást mérjen, ez úttal majd a másik óriás lesz a célpont Turwal. De addig még bőven van ideje cselekedni a két óriásnak (is). *
// Dwartak, Turwal //
* A narancsos szempár kutatón néz körbe egyelőre mit sem törődve az előtte állókkal. Nem találja akit keres s a kufár a félelemtől képtelen jelét adni ittlétének. De hisz nem is az a dolga. Mikor Dwartak a mondókája végére ér az izzó szemek felé fordulnak s némileg beszűkülnek. *
- Szólítasz, Te?
* Hangsúlyában némi kérdés leledzik, látszik nehezen beszéli a közös nyelvet. *
- Meghalsz.
* Ízlelgeti a másik szót. *
- Legyen!
* Lángol fel a két narancs gömb majd meglódul. S erre az íjász - akire eddig szintén ügyet sem vetett - elengedi a lövedéket hiszen a parancs az volt, hogy ha mozdul akkor rögvest. Hát így is tesz. A vessző sebesen hasítja az éjszakai levegőt vékony csóvát húzva maga után. A lény meglódul közben előre s füst szerű testén gond nélkül szalad keresztül a lövedék mintha csupán levegő volna valóban. Majd amint becsapódik fabrikált nyílvessző nem is marad el a hatás. A fellocsolt rész lángra lobban.
A lénynek csupán annyi ideje akad, hogy irdetlan sebességgel száguld a két óriás és a zsoldos felé, füstből kirobbanó lökés hullámot indítva, mint mikor előjött. Ugyanúgy próbára teszi az izmokat, hogy talpon maradjon az ember fia. A zsoldos nem is bírja, hátra vágódik a lökéstől és vagy 2 méternyit csúszik hátra. A két óriás megtartja ugyan egyensúlyát de néhány centivel ők is hátra csúsznak. Nem beszélve a valóban kormost füsttől amit nem olyan jó élmény benyelni.
Ámbár a folytatás elmarad. A lény rohamát megtöri az idők közben becsapódott lövedék.
Lángok csapnak fel a háttérben és ez bizony a rémnek nem tetszik. Jó kérdés, hogy maga a tűz égető hatása e - hiszen a füst a tűzből fakad, sérülést nem valószínű, hogy okoz neki - vagy csupán a hirtelen fény ami zavarja. Mindenesetre a lényeg, hogy felhorkan és nem tetszését rohamának megállítása illetve hátrébb húzódás is jelzi.
A füst elkezd összpontosulni miközben hangosan valami ismeretlen földöntúli nyelven harsog. Aztán a füst egyre sűrűbbé válik, átláthatatlan korom fekete massza lesz belőle. Lassan araszol a páros felé kiknek ezáltal van idejük visszanyerni egyensúlyukat. A tüzet mindenesetre feltűnően kerüli majd mikor kellő közelségbe ért hirtelen újra felizzik a narancsos szempár. *
- Meghalsz.
* Ismétli dühödten az óriás által mondott szót majd a füstből kirobban egy ököl. Nem emberi de még csak nem is óriás. Méretes darab ugyan de ez sziklából van. Egyenest Dwartak a célpontja s jó eséllyel el is trafálja legalább a pajzsát. Ha így van akkor érezheti, hogy van erő a lényben, nem is kevés. Vélhetően erősebb még mint ő maga, legalább is egyelőre.
Bárhogy is legyen - ha talált ha nem - utána a füst lassan alakot ölt. Egyre jobban összpontosul s fokozatosan láthatóvá válik a rém valódi alakja.
Úgy 3-4 méter magasságú lehet, nem csak ökle, de egész teste vaskos kőből van, külsejét beborítja a fekete szenes maradvány mely a füstből fakad vélhetően. Két lába kissé fura mert a térdízületek nem előre - mint az embereknél - hanem hátra felé állnak. Két karja aránytalanul nagy a testéhez képest és 4 ujja kezenként inkább hasonlít rövidebb kardokhoz mintsem valódi ujjakhoz. Feje kicsi a testéhez képest és valami furcsa farkaspofához hasonlítható melynek nincsenek fülei. *
- Meghalsz.
* Ismétli újra majd meglódul a páros felé, függetlenül attól, hogy sikerült e Dwartakot megütnie / eltalálnia vagy nem. Ebben az alakban már jelentősen lassabb mint a füst formában, abban feltűnően gyorsan mozgott de most, átlagos emberi sebesség, egy gyorsabb mozgó gond nélkül megelőzi. Karját lendíti, hogy újabb csapást mérjen, ez úttal majd a másik óriás lesz a célpont Turwal. De addig még bőven van ideje cselekedni a két óriásnak (is). *
1624. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-11 22:57:49
Üzenet elküldve: 2015-07-11 22:57:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Lialeth//
- Vannak városőrök, de ők sem tudnak mindent szemmeltartani. Talán annyira nem is érdekük e negyed minden szegletére különös figyelmet szentelni, hisz a Gazdagnegyedben jobban megfizetik őket. A nemeseknek a saját biztonságuk a legfontosabb, s tudják, hogy inkább a házak és saját maguk őriztetésével óvják magukat, a várost úgysem lehet minden bűnözőtől megszabadítani.
* Vonja meg vállát.*
* Hosszú út vár rájuk, nem egy könnyű városi sétára vállalkoztak, már lemenőben a nap, mikor elérik a Karavánpihelő környékét. Útjuk nekik azonban az erdő felé vezet, annak is legmélyebb részét szeretnék meglelni.*
- Valahol le kell majd táboroznunk, meg kell pihennünk, hogy holnap újult erővel válhassunk neki a keresésnek. Van javaslatod, hogy hol töltsük az éjszakát?
* Pillant az elf lányra.*
- Vannak városőrök, de ők sem tudnak mindent szemmeltartani. Talán annyira nem is érdekük e negyed minden szegletére különös figyelmet szentelni, hisz a Gazdagnegyedben jobban megfizetik őket. A nemeseknek a saját biztonságuk a legfontosabb, s tudják, hogy inkább a házak és saját maguk őriztetésével óvják magukat, a várost úgysem lehet minden bűnözőtől megszabadítani.
* Vonja meg vállát.*
* Hosszú út vár rájuk, nem egy könnyű városi sétára vállalkoztak, már lemenőben a nap, mikor elérik a Karavánpihelő környékét. Útjuk nekik azonban az erdő felé vezet, annak is legmélyebb részét szeretnék meglelni.*
- Valahol le kell majd táboroznunk, meg kell pihennünk, hogy holnap újult erővel válhassunk neki a keresésnek. Van javaslatod, hogy hol töltsük az éjszakát?
* Pillant az elf lányra.*
1623. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-11 09:55:05
Üzenet elküldve: 2015-07-11 09:55:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
~Hát remélem, hogy csak túldramatizálja a helyzetét.~
*Ezzel a gondolattal fordít hátat Sissnek, de azért nagyon hegyezi a fülét, ha hirtelen mozgást hall, gyorsan tudjon reagálni.*
-Hol is hagytad a ruhát? A táborban, igaz?
*Teret hagyva mások gondolatának, néhány másodperc után folytatja.*
-Nem szeretnél visszajönni, és mondjuk megmagyarázni, miért támadt kedved egy kis esti tornához? Egyébként nincs ellenmre sose, ha nem éppen az ágyból kell kiugrani.
*Elnevetgél a szerzetes saját magán, eszébe sem jut, hogy talán a többieknek nincs derűs hangulata. Bato hinni akarja, hogy csak a megszokott problémára reagál a lány szélsőségesen, ezért mélyen elnyomja magában az érzést, hogy nem csak erről van szó.*
~Hát remélem, hogy csak túldramatizálja a helyzetét.~
*Ezzel a gondolattal fordít hátat Sissnek, de azért nagyon hegyezi a fülét, ha hirtelen mozgást hall, gyorsan tudjon reagálni.*
-Hol is hagytad a ruhát? A táborban, igaz?
*Teret hagyva mások gondolatának, néhány másodperc után folytatja.*
-Nem szeretnél visszajönni, és mondjuk megmagyarázni, miért támadt kedved egy kis esti tornához? Egyébként nincs ellenmre sose, ha nem éppen az ágyból kell kiugrani.
*Elnevetgél a szerzetes saját magán, eszébe sem jut, hogy talán a többieknek nincs derűs hangulata. Bato hinni akarja, hogy csak a megszokott problémára reagál a lány szélsőségesen, ezért mélyen elnyomja magában az érzést, hogy nem csak erről van szó.*
1622. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-11 07:39:24
Üzenet elküldve: 2015-07-11 07:39:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
* Hosszasan mered a kezére, ami az imént akaratán kívül mozdult. Úgy tűnik, hogy a másik odabent elég erős ahhoz, hogy akaratát a testre vagy egy részére erőltesse. Nem csak ez ad baljós árnyalatot a dolognak, hanem hogy sejti mi állt a mozdulat mögött. Szerencsére még csak az első nap és ahhoz édeskevés, amit a másik valószínűleg fantáziált.
Aztán feleszmél és kissé riadtan pislog körbe. Sötét van, este van, fenyegető hangokat hall mindenhonnan. Reszketni kezd. Aztán először egy rá meredő botot, majd végül a tulajdonosát is megpillantja. *
- Ne nézz ide!
* Nem akar ordibálni, ezzel felkeltve az erdő teremtményeinek kíváncsiságát, hangja mégis kicsit magasabb a kelleténél.
A sötétben talán nem kivehető, de arca vörös, mint az ereiben csordogáló vér. Mindkét kezével lenyúl, hogy intim részét s annak vörösét takarja, közben haja, mint ezer kígyó hullámzik, s végül kócosan megállapodik. *
- Ké... kérem a csuhát.
* Suttogja maga elé s összehúzza testét. Megremeg, ahogy a hűvös, éjjeli szellő megborzolja testét. Közben az éjszakai nap is előbújik néhány pillanatra a sűrű felhők takarásából és ezüstös karját nyújtja Siss felé, megvilágítva az eddig látatlant is.
Hamar észbekap és egy sikkantás kíséretében minden haját összeszedve, ruha gyanánt teste köré csavarja. Ilyenkor hálát ad az ősöknek, amiért ilyen sörénnyel áldották meg.
Batot is megpillantja az elf takarásából s így most két óriás mered rá, reményei szerint az egyik pedig észbe kap és nem kell neki elmagyarázni a történteket.
Szinte könyörögve néz rájuk, s hangja is telve könyörgéssel. *
- Kérlek, forduljatok el és valaki hozza ide a csuhámat.
* Hosszasan mered a kezére, ami az imént akaratán kívül mozdult. Úgy tűnik, hogy a másik odabent elég erős ahhoz, hogy akaratát a testre vagy egy részére erőltesse. Nem csak ez ad baljós árnyalatot a dolognak, hanem hogy sejti mi állt a mozdulat mögött. Szerencsére még csak az első nap és ahhoz édeskevés, amit a másik valószínűleg fantáziált.
Aztán feleszmél és kissé riadtan pislog körbe. Sötét van, este van, fenyegető hangokat hall mindenhonnan. Reszketni kezd. Aztán először egy rá meredő botot, majd végül a tulajdonosát is megpillantja. *
- Ne nézz ide!
* Nem akar ordibálni, ezzel felkeltve az erdő teremtményeinek kíváncsiságát, hangja mégis kicsit magasabb a kelleténél.
A sötétben talán nem kivehető, de arca vörös, mint az ereiben csordogáló vér. Mindkét kezével lenyúl, hogy intim részét s annak vörösét takarja, közben haja, mint ezer kígyó hullámzik, s végül kócosan megállapodik. *
- Ké... kérem a csuhát.
* Suttogja maga elé s összehúzza testét. Megremeg, ahogy a hűvös, éjjeli szellő megborzolja testét. Közben az éjszakai nap is előbújik néhány pillanatra a sűrű felhők takarásából és ezüstös karját nyújtja Siss felé, megvilágítva az eddig látatlant is.
Hamar észbekap és egy sikkantás kíséretében minden haját összeszedve, ruha gyanánt teste köré csavarja. Ilyenkor hálát ad az ősöknek, amiért ilyen sörénnyel áldották meg.
Batot is megpillantja az elf takarásából s így most két óriás mered rá, reményei szerint az egyik pedig észbe kap és nem kell neki elmagyarázni a történteket.
Szinte könyörögve néz rájuk, s hangja is telve könyörgéssel. *
- Kérlek, forduljatok el és valaki hozza ide a csuhámat.
1621. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-10 08:42:37
Üzenet elküldve: 2015-07-10 08:42:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Az elf törzse//
*Coinleach megragadja botját, mert már sejti, hogy ismét szükség lesz rá. Természetesen követi Batot a lány után, izgatottan rohannak mindketten a fák közé. A szerzetes kinyújtott keze megállítja a mágust és mindketten csak figyelnek.*
- Készülj! *súgja társának* Ha ez megint a sötét énje lesz, muszáj megfékeznünk.
*Egy lépést közelebb merészkedik, hátha jobban látja, hogy mit csinál Siss. Valamit a lába közt fog. Olyan, mintha pontosan a lábai közé nyúlt volna. A sötétben nem vehető ki pontosan, de valami festékkel kente be magát szájától a mellkasáig.
Az elf megint lép egyet, reméli, hogy Bato szorosan követi, vagy elindul, hogy bekerítsék a lányt. Ekkor már Siss is láthatja, ahogy a botját előre tartó mágus harcra készen mered rá, mivel nem sejtheti, hogy a lány melyik oldalával áll most szemben.*
*Coinleach megragadja botját, mert már sejti, hogy ismét szükség lesz rá. Természetesen követi Batot a lány után, izgatottan rohannak mindketten a fák közé. A szerzetes kinyújtott keze megállítja a mágust és mindketten csak figyelnek.*
- Készülj! *súgja társának* Ha ez megint a sötét énje lesz, muszáj megfékeznünk.
*Egy lépést közelebb merészkedik, hátha jobban látja, hogy mit csinál Siss. Valamit a lába közt fog. Olyan, mintha pontosan a lábai közé nyúlt volna. A sötétben nem vehető ki pontosan, de valami festékkel kente be magát szájától a mellkasáig.
Az elf megint lép egyet, reméli, hogy Bato szorosan követi, vagy elindul, hogy bekerítsék a lányt. Ekkor már Siss is láthatja, ahogy a botját előre tartó mágus harcra készen mered rá, mivel nem sejtheti, hogy a lány melyik oldalával áll most szemben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222