Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 81 (1601. - 1620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1620. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-09 17:49:18
Üzenet elküldve: 2015-07-09 17:49:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
-Talán célszerűbb lenne reggelre eltenni az ételt, holnap nagyobb szükségünk le az energiára, mint az éjszaka.
*Mondja reménykedve a szerzetes, annak ellenére, hogy agyának eldugott rejtekeiben látja a másikat előtörni és vérszomjasan vicsorogni a hold fényében.*
-Inkább felváltva kellene őrködnünk, hogy mindketten tudjunk pihenni, de gondolom ha nem akarsz úgysem ébresztesz fel.
*Mosolyog fáradtan a mágusra, miközben a lány kényelembe helyezi magát. Egyszer csak se szó se beszéd, felpattan, és elindul a fák felé. Bato hasonlóan kevés gondolkodás után a táskáját a tűz mellett hagyva utána ered és tisztes távolból követi egészen addig, amíg a lány, vagy akárki meg nem áll egy fa mellett. Néhánytíz méterre odébb lelassít, és halk léptekkel folytatja. Ha a mágus követi őt, bal kezét kitartva jelzi, hogy várjon még ő is, cserkésszék be a "vadat". Az előbújó erdei állatok zaja sokat segít elnyomni a finom lépteket, így, ha csak valami természetfeletti vagy véletlen nem történik, egészen közel tudnak lopódzni a célponthoz.*
~Ki kellene deríteni, hogy ki áll előttünk.~
*Ha Coinleach itt van, kérdően néz felé egy vállrándítással társítva, ha egyedül van, csak figyeli, hátha választ kap a kérdésére.*
-Talán célszerűbb lenne reggelre eltenni az ételt, holnap nagyobb szükségünk le az energiára, mint az éjszaka.
*Mondja reménykedve a szerzetes, annak ellenére, hogy agyának eldugott rejtekeiben látja a másikat előtörni és vérszomjasan vicsorogni a hold fényében.*
-Inkább felváltva kellene őrködnünk, hogy mindketten tudjunk pihenni, de gondolom ha nem akarsz úgysem ébresztesz fel.
*Mosolyog fáradtan a mágusra, miközben a lány kényelembe helyezi magát. Egyszer csak se szó se beszéd, felpattan, és elindul a fák felé. Bato hasonlóan kevés gondolkodás után a táskáját a tűz mellett hagyva utána ered és tisztes távolból követi egészen addig, amíg a lány, vagy akárki meg nem áll egy fa mellett. Néhánytíz méterre odébb lelassít, és halk léptekkel folytatja. Ha a mágus követi őt, bal kezét kitartva jelzi, hogy várjon még ő is, cserkésszék be a "vadat". Az előbújó erdei állatok zaja sokat segít elnyomni a finom lépteket, így, ha csak valami természetfeletti vagy véletlen nem történik, egészen közel tudnak lopódzni a célponthoz.*
~Ki kellene deríteni, hogy ki áll előttünk.~
*Ha Coinleach itt van, kérdően néz felé egy vállrándítással társítva, ha egyedül van, csak figyeli, hátha választ kap a kérdésére.*
1619. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-09 13:09:29
Üzenet elküldve: 2015-07-09 13:09:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* A nem csak meleg, de fülledt levegőt egy apró, hűsítő és kellemes légmozgás töri meg. Nem kell nagy megfigyelőnek lennie, hogy rájöjjön, Coinleach műve, ezért rámosolyog és araszolva közelebb csúszik hozzá. *
- Csak egy kicsit, de nem vészes.
* Feleli a férfi kérdésére. Igazat ad neki a testsúlyát célzó kijelentésre, majd, hogy kényelmesen elfeküdjön, mégközelebb húzódik az elfhez és fejét a férfi combjára hajtja. Lassan kezd elálmosodni, majd villámcsapásszerűen talpra szökken, elkéretőzik kicsit az erdőbe, de a választ meg sem várva rohan el. ~ Ne! Csak ne most! Miért pont most?! ~ Mikor már eléggé eltávolodott, hogy ne lássák, remélve, hogy nem vették észre a combját pöttyöző, apró vörösöket, nekitámaszkodva egy öreg fának, halkan liheg. *
* Lassan nyitja ki baljósan fekete szemét. Nem is nyitná ki, ha a kellemes sötétséget nem festené elméje vörösre. *
- Ó, hát eltelt egy újabb hónap!
* Mosolyogva tapsikol örömében. Ebben az időszakban felerősödik. ~ Hamarabb kijutok, mint gondoltam. ~
Elképzeli, hogy ő is, csakúgy, mint a teste, vérzik. Nem is kell sok idő és irreális mennyiség ömlik a földre. Vagyis ebben az esetben a semmibe. Aláteszi a kezét, s mikor egy kisebb adagot összegyűjtött, a szájához emeli is nyelvét kéjesen belemártja. Közben azt képzeli, hogy az elf vérét kóstolja. *
- Micsoda gyönyör!
* Lihegi, majd az élvezettől elvakultan összekeni vele arcát, majd egész testét. *
- Várj csak, Siss! Nemsoká' jövök!
A hozzászólás írója (Syessiss Opsyscalla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.09 15:10:18
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* A nem csak meleg, de fülledt levegőt egy apró, hűsítő és kellemes légmozgás töri meg. Nem kell nagy megfigyelőnek lennie, hogy rájöjjön, Coinleach műve, ezért rámosolyog és araszolva közelebb csúszik hozzá. *
- Csak egy kicsit, de nem vészes.
* Feleli a férfi kérdésére. Igazat ad neki a testsúlyát célzó kijelentésre, majd, hogy kényelmesen elfeküdjön, mégközelebb húzódik az elfhez és fejét a férfi combjára hajtja. Lassan kezd elálmosodni, majd villámcsapásszerűen talpra szökken, elkéretőzik kicsit az erdőbe, de a választ meg sem várva rohan el. ~ Ne! Csak ne most! Miért pont most?! ~ Mikor már eléggé eltávolodott, hogy ne lássák, remélve, hogy nem vették észre a combját pöttyöző, apró vörösöket, nekitámaszkodva egy öreg fának, halkan liheg. *
* Lassan nyitja ki baljósan fekete szemét. Nem is nyitná ki, ha a kellemes sötétséget nem festené elméje vörösre. *
- Ó, hát eltelt egy újabb hónap!
* Mosolyogva tapsikol örömében. Ebben az időszakban felerősödik. ~ Hamarabb kijutok, mint gondoltam. ~
Elképzeli, hogy ő is, csakúgy, mint a teste, vérzik. Nem is kell sok idő és irreális mennyiség ömlik a földre. Vagyis ebben az esetben a semmibe. Aláteszi a kezét, s mikor egy kisebb adagot összegyűjtött, a szájához emeli is nyelvét kéjesen belemártja. Közben azt képzeli, hogy az elf vérét kóstolja. *
- Micsoda gyönyör!
* Lihegi, majd az élvezettől elvakultan összekeni vele arcát, majd egész testét. *
- Várj csak, Siss! Nemsoká' jövök!
A hozzászólás írója (Syessiss Opsyscalla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.09 15:10:18
1618. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-07 22:35:36
Üzenet elküldve: 2015-07-07 22:35:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
*Miután végeztek a szertartással egy elgondolkodó pillantást vet Therganra ~csak nem egy nyitott szív lenne, aki érzi magában Krolm tüzét? ~ majd fivéréhez hasonlóan felölti vértezetét. Könnyű őzbőr mellényére felveszi zekéjét, amit a nagy hőség miatt eddig iszákjában hurcolt, és ráveszi a láncinget, így az nem dörzsöli bőrét, és még egy réteget jelent. A láncing védi combjait is, a többiről pedig majd' mebermagas pajzsa gondoskodik. Felölti ezen kívül télre szánt kesztyűit, amik a Dwartak által leölt medve bundájából készültek. Piszok meleg, de kis védelmet jelent egy esetleges ujjtörés ellen, ha a szörny bőre valóban olyan, mint a szikla. Fejébe nyomja tollforgós sisakját, mely fivérének szakasztott mása is lehetne, csak lángvörös tollak díszítik, mint tulajdon üstökét. Kézbe veszi frissen felszentelt buzogányát, és pajzsát: domináns bal kezében a buzogány, jobbjában a pajzs. Ha az ifjú lovag ellen is így küzdött volna a barakkban, nem tartott volna soká az összecsapás. Próbaképpen meglengeti fegyverét, és beáll Dwartak mellé.
Nem kell sokat várniuk és a ládából előkúszik, majd testet ölt a rettenet. Magasabb, mint az óriások, ilyet Turwal még nem tapasztalt. ~ "A magasabb fa csak nagyobb robajjal dől ki" ahogy a vén Wulfdar mondta mindig ~ Ahogy az íjász felkészül a tüzelésre és Dwar elmondja a mondanivalóját, Turwal fülében ismét saját szívverése szól harcidobként, egyyre hevesebben, ahogy kezdetéhez közelít az összecsapás. Minden izma megfeszül, készülve a rohamra, kezében megremeg a buzogány nyele a feszült várakozástól. De az első lépés a szörnyé, utána jön az íjász, a katonák, és csak az után ők. Erővel kell visszatartsa magát, hogy lábával megkaparja a földet, mint a kitörni készülő bika. *
~Még egy kicsit! ~
A hozzászólás írója (Kőszírt Turwal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.07 22:37:35
// Dwartak, Turwal //
*Miután végeztek a szertartással egy elgondolkodó pillantást vet Therganra ~csak nem egy nyitott szív lenne, aki érzi magában Krolm tüzét? ~ majd fivéréhez hasonlóan felölti vértezetét. Könnyű őzbőr mellényére felveszi zekéjét, amit a nagy hőség miatt eddig iszákjában hurcolt, és ráveszi a láncinget, így az nem dörzsöli bőrét, és még egy réteget jelent. A láncing védi combjait is, a többiről pedig majd' mebermagas pajzsa gondoskodik. Felölti ezen kívül télre szánt kesztyűit, amik a Dwartak által leölt medve bundájából készültek. Piszok meleg, de kis védelmet jelent egy esetleges ujjtörés ellen, ha a szörny bőre valóban olyan, mint a szikla. Fejébe nyomja tollforgós sisakját, mely fivérének szakasztott mása is lehetne, csak lángvörös tollak díszítik, mint tulajdon üstökét. Kézbe veszi frissen felszentelt buzogányát, és pajzsát: domináns bal kezében a buzogány, jobbjában a pajzs. Ha az ifjú lovag ellen is így küzdött volna a barakkban, nem tartott volna soká az összecsapás. Próbaképpen meglengeti fegyverét, és beáll Dwartak mellé.
Nem kell sokat várniuk és a ládából előkúszik, majd testet ölt a rettenet. Magasabb, mint az óriások, ilyet Turwal még nem tapasztalt. ~ "A magasabb fa csak nagyobb robajjal dől ki" ahogy a vén Wulfdar mondta mindig ~ Ahogy az íjász felkészül a tüzelésre és Dwar elmondja a mondanivalóját, Turwal fülében ismét saját szívverése szól harcidobként, egyyre hevesebben, ahogy kezdetéhez közelít az összecsapás. Minden izma megfeszül, készülve a rohamra, kezében megremeg a buzogány nyele a feszült várakozástól. De az első lépés a szörnyé, utána jön az íjász, a katonák, és csak az után ők. Erővel kell visszatartsa magát, hogy lábával megkaparja a földet, mint a kitörni készülő bika. *
~Még egy kicsit! ~
A hozzászólás írója (Kőszírt Turwal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.07 22:37:35
1617. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-07 17:10:19
Üzenet elküldve: 2015-07-07 17:10:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
*Testvére vezeti a szertartást, míg ő mindenben követi, s utána ismétli a szavakat.*
-Krolm ak hotori túan va loga. Iret mord ga ahalinai.*Ejti ki a szavakat. S ezúttal ő maga is követi a vörös azon szokását, hogy Krolm jelét a saját bőrére is felfesti, nem csak a fegyverekre.
-Krolmy barag hat íke rogna!*Mennydörgi végül mikor helyére kerül a vértezet minden darabja. A láncing alá vastag posztó inget vett, mely valamennyit tompít abban az esetben, ha átütik az első körös védelmet. Nem mellesleg pedig sokkal jobb erre húzni a láncinget, és nem a puszta bőrre. A láncing csuklóig ér, hosszúságban pedig combközépig. Alkarvédője nincs, de tervezi hogy kovácsoltat, ahogy majd a lábvértre is szüksége lesz. Rögtönzött megoldásként vastag, télire szánt farkas bőrből készült nadrágját ölti fel, mely ugyan távolról sem ér fel egy acél lemez védelmével, de a semminél azért mégis csak több. Lábain vasalt bakancsok, amik lábszár középig érnek fel. Fejére tollforgós sisakját húzza, mely nem rendelkezik rostéllyal, ellenben ráccsal igen. Maga a rács 3 cm-is kockákból épül fel, s jóval nagyobb látó teret enged mint a hagyományos rostélyok, vagy zárt sisakok. Nem mellesleg levegőt venni is könnyebb benne. Ellenben a rácsnak köszönhetően azért védve van az arc is, persze nem nyilak ellen. De egy kard csapás ellen épp olyan tökéletes mint bármelyik rostély. Szerencse hogy éjszaka küzdenek, s a szélért is hálát ad, mert ebben a hacukában bizony piszkosul meleg van. Nappal minden bizonnyal gyorsan a hőguta kerülgetné őket, de így azért tolerálható a dolog.
Bal karjára vaskos, kerek acél pajzsát szíjazza, melyet fekete mezőben vörös csatabárd díszít, fennen hirdetve melyik isten szolgálatában állnak. Jobbjában csatakalapácsa pihen. A pallost nem hozta magával, ellenben egy tőr azért megbújik övébe tűzve.*
A fáklyákat maguk elé szúrják a földben, ezzel is elősegítve, hogy a lény rájuk figyeljen, s a többiek - akik a sötétben fekszenek, vagy állnak - ne lepleződjenek le idő előtt.*
-Kezdődik.*Mondja hidegen, mikor a doboz árnyéka megnyúlik, s a katonák leírásának megfelelően feltűnik a füst, ami lökés hullámként éri őket. Ez meglepi. Alaposan meg kell vetnie a lábát, hogy ne mozduljon ki.
Pajzsát maga elé kapja, s azért ha nehezen is, de megtartják oszlopszerű lábai. A füst visszatér a doboz fölé, s szemek gyúlnak rajta, beszélni kezd. Hogy mit mond, őt különösebben nem érdekli. Bár az jó pont hogy beszéli a közös nyelvet, legalább nem kell szinkron tolmáccsal bajlódniuk.
A tény hogy a lény még náluk is nagyobb farkas vigyort csal arcára.*
~ Krolmhoz méltó áldozat ~
-Íjász, célozz!.*Adja ki a parancsot, aminek eredményeként, ha minden jól megy, feltűnik mellettük a zsoldos, lángoló nyíllal és célra tartott megfeszített íjjal.*
-Ha megmozdul, azonnal tüzelj.
-Krolm nevében felszólítalak, hogy távozz!*A hangsúly szenvtelen, hideg. Nem üvölt, de jeges szavai elég erőteljesek ahhoz hogy betöltsék a teret.*
-Különben meghalsz.*Mondja, s ezzel a tárgyalási részt ő lezártnak is tekinti.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.09 00:06:04, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (ahoz vs. ahhoz).
// Dwartak, Turwal //
*Testvére vezeti a szertartást, míg ő mindenben követi, s utána ismétli a szavakat.*
-Krolm ak hotori túan va loga. Iret mord ga ahalinai.*Ejti ki a szavakat. S ezúttal ő maga is követi a vörös azon szokását, hogy Krolm jelét a saját bőrére is felfesti, nem csak a fegyverekre.
-Krolmy barag hat íke rogna!*Mennydörgi végül mikor helyére kerül a vértezet minden darabja. A láncing alá vastag posztó inget vett, mely valamennyit tompít abban az esetben, ha átütik az első körös védelmet. Nem mellesleg pedig sokkal jobb erre húzni a láncinget, és nem a puszta bőrre. A láncing csuklóig ér, hosszúságban pedig combközépig. Alkarvédője nincs, de tervezi hogy kovácsoltat, ahogy majd a lábvértre is szüksége lesz. Rögtönzött megoldásként vastag, télire szánt farkas bőrből készült nadrágját ölti fel, mely ugyan távolról sem ér fel egy acél lemez védelmével, de a semminél azért mégis csak több. Lábain vasalt bakancsok, amik lábszár középig érnek fel. Fejére tollforgós sisakját húzza, mely nem rendelkezik rostéllyal, ellenben ráccsal igen. Maga a rács 3 cm-is kockákból épül fel, s jóval nagyobb látó teret enged mint a hagyományos rostélyok, vagy zárt sisakok. Nem mellesleg levegőt venni is könnyebb benne. Ellenben a rácsnak köszönhetően azért védve van az arc is, persze nem nyilak ellen. De egy kard csapás ellen épp olyan tökéletes mint bármelyik rostély. Szerencse hogy éjszaka küzdenek, s a szélért is hálát ad, mert ebben a hacukában bizony piszkosul meleg van. Nappal minden bizonnyal gyorsan a hőguta kerülgetné őket, de így azért tolerálható a dolog.
Bal karjára vaskos, kerek acél pajzsát szíjazza, melyet fekete mezőben vörös csatabárd díszít, fennen hirdetve melyik isten szolgálatában állnak. Jobbjában csatakalapácsa pihen. A pallost nem hozta magával, ellenben egy tőr azért megbújik övébe tűzve.*
A fáklyákat maguk elé szúrják a földben, ezzel is elősegítve, hogy a lény rájuk figyeljen, s a többiek - akik a sötétben fekszenek, vagy állnak - ne lepleződjenek le idő előtt.*
-Kezdődik.*Mondja hidegen, mikor a doboz árnyéka megnyúlik, s a katonák leírásának megfelelően feltűnik a füst, ami lökés hullámként éri őket. Ez meglepi. Alaposan meg kell vetnie a lábát, hogy ne mozduljon ki.
Pajzsát maga elé kapja, s azért ha nehezen is, de megtartják oszlopszerű lábai. A füst visszatér a doboz fölé, s szemek gyúlnak rajta, beszélni kezd. Hogy mit mond, őt különösebben nem érdekli. Bár az jó pont hogy beszéli a közös nyelvet, legalább nem kell szinkron tolmáccsal bajlódniuk.
A tény hogy a lény még náluk is nagyobb farkas vigyort csal arcára.*
~ Krolmhoz méltó áldozat ~
-Íjász, célozz!.*Adja ki a parancsot, aminek eredményeként, ha minden jól megy, feltűnik mellettük a zsoldos, lángoló nyíllal és célra tartott megfeszített íjjal.*
-Ha megmozdul, azonnal tüzelj.
-Krolm nevében felszólítalak, hogy távozz!*A hangsúly szenvtelen, hideg. Nem üvölt, de jeges szavai elég erőteljesek ahhoz hogy betöltsék a teret.*
-Különben meghalsz.*Mondja, s ezzel a tárgyalási részt ő lezártnak is tekinti.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.09 00:06:04, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (ahoz vs. ahhoz).
1616. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-07 09:44:59
Üzenet elküldve: 2015-07-07 09:44:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
* Jargel figyelmesen hallgatja a szavakat, majd szép lassan a többi harcos is köréjük gyűlik. Még a kereskedő is magára öltött egy bőrpáncélt s kardot csatolt oldalára. Félkörben áll fel a kis csapat az óriások előtt s hallgatják a tervet. Veszélyes lesz, de hát ezért fizetik őket, legalább is jó esetben. *
- Értjük.
* Bólintanak válaszul, szép sorban hiszen megértették a nem túl bonyolult tervet. Ezek után nekilátnak ők is a megbeszéltek alapján felkészülni. Az íjász elkészít két lövedéket melyet majd a begyújtáshoz használhat. A többiek ez alatt bőrpáncéljukat öltik fel, a lándzsás pedig a láncingét. Készülődés közben értetlenül nézik a rögtönzött rituálét. Ketten össze is néznek s apró vállrándítással folytatják a dolgaikat. Egyedül Thergan áll szinte megbabonázva figyeli a mozdulatokat, hallgatja a szavakat. Arcán vadul táncolnak a lángnyelvek miközben figyel. Aztán mikor vége akkor pár lélegzetvételnyit még áll némán majd ő is folytatja a páncélja felöltését s fegyverei előkészítését. *
* Beletelik kis időbe mire minden a helyére kerül, a katonák elrejtik magukat kihasználva a nem teljesen egyenletes talajt, kisebb gödrökbe rejtőznek el, ott várva a jelzésre, hogy eltörhessenek remélve, hogy ezzel meglepik a rémet. Várakozás, csend. *
* A hold fényét néhány kóbor felhő sejtelmesen eltakarja, korom sötétséget hozva a tájra. Nyugatra az út túl oldalán halkan lengedeznek az kiterjedt Arthenior-i erdő fáji a meleg nyári szellőnek hála.
A pusztán is szél robog végig a sötétségben felborzolva mindent ami csak az útjába kerül.
Aztán néma csend. Nem mozdul semmi.
A fekete felhők lassan tovább kúsznak a holdfénye pedig idővel a csapathoz is elér ahogy egyre nagyobb részt kap vissza égi uradalmából.
Ahogy a fény áthalad a ládán is annak szép lassan hosszúra nyílik árnyéka. Talán túlzottan hosszúra. Jobban megnézve az az árnyék nem is annyira árnyék, gomolygó füst inkább mely a ládából árad kifelé mintha csak annak árnyéka volna.
Aztán hirtelen tör felfelé, hogy füstoszlopot alkosson és robbanásszerűen terjedjen szét hirtelen minden irányba végigsöpörve a környéken, a katonák rejteke így egy kissé megrongálódik de azért még tartják magukat. A két óriás is kap belőle, súlyuknak köszönhetően nem vágódnak hátra de megérzik a lökés hullámot. Majd lassan elül a füstszerű anyag és a láda fölött tornyosul újra a koromszín füstoszlop majd 4-5 méter magasságig nyúlhat felfelé. *
- Hol, vagy, Kufár?!
* Dübörög hangján - mintha csak törné a közös nyelvet szavanként beszél - a kereskedőt kutatva. A füstben egy narancsos szempár izzik fel. *
- Eljöttem, ahogy, ígértem. A, másodikért.
* A két óriással egyelőre nem törődik a kereskedő pedig nem mer szólni, hisz ő is megbújt csupán, remeg a helyén, nem mer mozdulni. Meg persze a lány, nos igen ő hol is van?
Mindenesetre a füstből álló rém kérdőn néz körbe majd meglátja a két óriást kicsit távolabb. *
- Ti, nem, a, kufár, vagytok!
* Lobban fel a narancsos szempár hangjában érezhető a méreg. *
// Dwartak, Turwal //
* Jargel figyelmesen hallgatja a szavakat, majd szép lassan a többi harcos is köréjük gyűlik. Még a kereskedő is magára öltött egy bőrpáncélt s kardot csatolt oldalára. Félkörben áll fel a kis csapat az óriások előtt s hallgatják a tervet. Veszélyes lesz, de hát ezért fizetik őket, legalább is jó esetben. *
- Értjük.
* Bólintanak válaszul, szép sorban hiszen megértették a nem túl bonyolult tervet. Ezek után nekilátnak ők is a megbeszéltek alapján felkészülni. Az íjász elkészít két lövedéket melyet majd a begyújtáshoz használhat. A többiek ez alatt bőrpáncéljukat öltik fel, a lándzsás pedig a láncingét. Készülődés közben értetlenül nézik a rögtönzött rituálét. Ketten össze is néznek s apró vállrándítással folytatják a dolgaikat. Egyedül Thergan áll szinte megbabonázva figyeli a mozdulatokat, hallgatja a szavakat. Arcán vadul táncolnak a lángnyelvek miközben figyel. Aztán mikor vége akkor pár lélegzetvételnyit még áll némán majd ő is folytatja a páncélja felöltését s fegyverei előkészítését. *
* Beletelik kis időbe mire minden a helyére kerül, a katonák elrejtik magukat kihasználva a nem teljesen egyenletes talajt, kisebb gödrökbe rejtőznek el, ott várva a jelzésre, hogy eltörhessenek remélve, hogy ezzel meglepik a rémet. Várakozás, csend. *
* A hold fényét néhány kóbor felhő sejtelmesen eltakarja, korom sötétséget hozva a tájra. Nyugatra az út túl oldalán halkan lengedeznek az kiterjedt Arthenior-i erdő fáji a meleg nyári szellőnek hála.
A pusztán is szél robog végig a sötétségben felborzolva mindent ami csak az útjába kerül.
Aztán néma csend. Nem mozdul semmi.
A fekete felhők lassan tovább kúsznak a holdfénye pedig idővel a csapathoz is elér ahogy egyre nagyobb részt kap vissza égi uradalmából.
Ahogy a fény áthalad a ládán is annak szép lassan hosszúra nyílik árnyéka. Talán túlzottan hosszúra. Jobban megnézve az az árnyék nem is annyira árnyék, gomolygó füst inkább mely a ládából árad kifelé mintha csak annak árnyéka volna.
Aztán hirtelen tör felfelé, hogy füstoszlopot alkosson és robbanásszerűen terjedjen szét hirtelen minden irányba végigsöpörve a környéken, a katonák rejteke így egy kissé megrongálódik de azért még tartják magukat. A két óriás is kap belőle, súlyuknak köszönhetően nem vágódnak hátra de megérzik a lökés hullámot. Majd lassan elül a füstszerű anyag és a láda fölött tornyosul újra a koromszín füstoszlop majd 4-5 méter magasságig nyúlhat felfelé. *
- Hol, vagy, Kufár?!
* Dübörög hangján - mintha csak törné a közös nyelvet szavanként beszél - a kereskedőt kutatva. A füstben egy narancsos szempár izzik fel. *
- Eljöttem, ahogy, ígértem. A, másodikért.
* A két óriással egyelőre nem törődik a kereskedő pedig nem mer szólni, hisz ő is megbújt csupán, remeg a helyén, nem mer mozdulni. Meg persze a lány, nos igen ő hol is van?
Mindenesetre a füstből álló rém kérdőn néz körbe majd meglátja a két óriást kicsit távolabb. *
- Ti, nem, a, kufár, vagytok!
* Lobban fel a narancsos szempár hangjában érezhető a méreg. *
1615. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-06 17:23:12
Üzenet elküldve: 2015-07-06 17:23:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
*Figyelmesen hallgatja a taktikai eligazítást. Fivére hideg, megfontolt stratéga. Turwal ösztöneire hallgatva, rögtönözve harcol, Dwartak megfontolt, előrelátó, és ugyanakkora örömét leli az efféle előkészületekben, mint a tényleges harcban. Nem mintha ne venné ki derekasan a részét az utóbbiból. Figyeli az embereket, a reakciókat, keresi az esetleges gyengeség, bizonytalanság legkisebb jelét is: tudnia kell előre, kire számíthat, ha szó szerint elszabadul a pokol, és kire nem. A zsoldosok, úgy tűnik, értik a dolgukat, a kereskedő kissé bizonytalan. Nem meglepő. ~Ha minden a tervek szerint megy, kiemelt helyről nézheti végig, ahogy visszaűzzük a lényt a sötétség vermébe~ Kissé meglepődik Dwar tervén, miszerint bejelentik magukat, és megadásra, távozásra szólítják fel a lényt. Végül is miért ne? Majd az eligazítás végén lovához fordul, hogy maga is előkészüljön a csatára.
Előveszi a nyeregtáskából láncingét, leveszi nem embernek szánt pajzsát, és buzogányát; ha ennyien veszik körbe a lényt, akkor most nem lesz helye használni kedvencét, a láncos buzogányt. Leszíjazza tollforgós sisakját is, bár azt a tényleges harcig nem nyomja fejébe, most leteszi a földre a láncinggel együtt, lovától két lépésre. Mellé kerül a pajzs és a buzogány, majd int fivérének, hogy ő is tegye oda a felszentelni való holmit. Miután ez megtörtént, a tárgyak mögé húz egy csíkot a maradék olajból, majd szerez tűzszerszámot és meggyújtja. A harc és háború egyik elengedhetetlen eleme, a tűz. Emellett a tomboló tűz az erő és pusztítás szimbóluma is. *
-Vas tra ík, Krolmy barag. Vas del kóhag, alarut. *"Égj bennem, Krolm tüze. Egj testemben, lelkemben" ahogy a felszentelés rítusa mondja, természetesen a rend által használt belső nyelven. A rőt óriás csukott szemmel végighúzza kezeit a lángok fölött, pont olyan magasságban, hogy azok körültáncolják ujjait, de elég gyorsan ahhoz, hogy ne égessék meg. Majd enyhén mosolyogva kinyitja szemeit, ahogy érzi az ismerős bizsergést izmaiban. Ezután buzogányát is a lángokba tartja. - Krolmy barag hat íke rogna fajjíja! * "Krolm túze perzseli mind, ki ellenem tör! " kiált fel a rőt óriás, majd egy lendülettel feje fölé rántja a fegyvert, felkavarva a levegőben a tűzből fölszálló szikrákat. A markolat megremeg a kezében. Ezután jön a láncing, sisak és pajzs. Megvárja, míg elég a tűz legalább egy kis része, vagy eltapossa, ha ez nem következik be hamarosan, majd a visszamaradt hamuból Krolm jelét rajzolja a felszerelésére. -Krolm ak hotori túan va loga. Iret mord ga ahalinai. * "Krolm az én pajzsom és vértem. A gyengék halála nem kísét soha. " Ezzel a rítus lezárul, Krolm felszentelt lovagjai pedig készenállnak a csatára. Turwal ezen kívül még a hamuból jeleket szokott rajzolni bőrére is, de ez már saját találmánya. Elhivatottsága és spirituális szemlélete miatt szokta ő végezni a felszentelést, de tudja, hogy fivére is ugyanúgy ismeri a szavakat és mozdulatokat, és vele együtt készül szembenézni istenük eddigi legnagyobb kihívásával. *
// Dwartak, Turwal //
*Figyelmesen hallgatja a taktikai eligazítást. Fivére hideg, megfontolt stratéga. Turwal ösztöneire hallgatva, rögtönözve harcol, Dwartak megfontolt, előrelátó, és ugyanakkora örömét leli az efféle előkészületekben, mint a tényleges harcban. Nem mintha ne venné ki derekasan a részét az utóbbiból. Figyeli az embereket, a reakciókat, keresi az esetleges gyengeség, bizonytalanság legkisebb jelét is: tudnia kell előre, kire számíthat, ha szó szerint elszabadul a pokol, és kire nem. A zsoldosok, úgy tűnik, értik a dolgukat, a kereskedő kissé bizonytalan. Nem meglepő. ~Ha minden a tervek szerint megy, kiemelt helyről nézheti végig, ahogy visszaűzzük a lényt a sötétség vermébe~ Kissé meglepődik Dwar tervén, miszerint bejelentik magukat, és megadásra, távozásra szólítják fel a lényt. Végül is miért ne? Majd az eligazítás végén lovához fordul, hogy maga is előkészüljön a csatára.
Előveszi a nyeregtáskából láncingét, leveszi nem embernek szánt pajzsát, és buzogányát; ha ennyien veszik körbe a lényt, akkor most nem lesz helye használni kedvencét, a láncos buzogányt. Leszíjazza tollforgós sisakját is, bár azt a tényleges harcig nem nyomja fejébe, most leteszi a földre a láncinggel együtt, lovától két lépésre. Mellé kerül a pajzs és a buzogány, majd int fivérének, hogy ő is tegye oda a felszentelni való holmit. Miután ez megtörtént, a tárgyak mögé húz egy csíkot a maradék olajból, majd szerez tűzszerszámot és meggyújtja. A harc és háború egyik elengedhetetlen eleme, a tűz. Emellett a tomboló tűz az erő és pusztítás szimbóluma is. *
-Vas tra ík, Krolmy barag. Vas del kóhag, alarut. *"Égj bennem, Krolm tüze. Egj testemben, lelkemben" ahogy a felszentelés rítusa mondja, természetesen a rend által használt belső nyelven. A rőt óriás csukott szemmel végighúzza kezeit a lángok fölött, pont olyan magasságban, hogy azok körültáncolják ujjait, de elég gyorsan ahhoz, hogy ne égessék meg. Majd enyhén mosolyogva kinyitja szemeit, ahogy érzi az ismerős bizsergést izmaiban. Ezután buzogányát is a lángokba tartja. - Krolmy barag hat íke rogna fajjíja! * "Krolm túze perzseli mind, ki ellenem tör! " kiált fel a rőt óriás, majd egy lendülettel feje fölé rántja a fegyvert, felkavarva a levegőben a tűzből fölszálló szikrákat. A markolat megremeg a kezében. Ezután jön a láncing, sisak és pajzs. Megvárja, míg elég a tűz legalább egy kis része, vagy eltapossa, ha ez nem következik be hamarosan, majd a visszamaradt hamuból Krolm jelét rajzolja a felszerelésére. -Krolm ak hotori túan va loga. Iret mord ga ahalinai. * "Krolm az én pajzsom és vértem. A gyengék halála nem kísét soha. " Ezzel a rítus lezárul, Krolm felszentelt lovagjai pedig készenállnak a csatára. Turwal ezen kívül még a hamuból jeleket szokott rajzolni bőrére is, de ez már saját találmánya. Elhivatottsága és spirituális szemlélete miatt szokta ő végezni a felszentelést, de tudja, hogy fivére is ugyanúgy ismeri a szavakat és mozdulatokat, és vele együtt készül szembenézni istenük eddigi legnagyobb kihívásával. *
1614. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-06 10:22:09
Üzenet elküldve: 2015-07-06 10:22:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Az elf törzse//
*Coinleachnek sikerült szikrát gyújtani az összetördelt faágak alatt, és a száraz nyári napon aszalódott gallyak máris gyenge lángra kapnak. Látja, és ő is érzi, hogy fülledt idő nem indokolná a nagy tűz gyújtását, de mint tapasztalt természetjáró tudja, hogy a farkasok és medvék, vagy még szörnyűbb ragadozók akár finom falatnak is nézhetik a három vándort.
Siss homlokán végigfolyik egy izzadtságcsepp, megcsiklandozza az arcát, és valahol a dekoltázsában tűnik el. Az elf ezt észrevétlenül is végigköveti tekintetével. Egyből ért az apró jelből. A lemenő nap és a frissen gyújtott tűz melege nam kedvez a lánynak. Egy hűsítő szellőt küld felé.
Ha sikerül, a lány érezheti, ahogy kellemesen lehűl a teste és egészen felfrissül.
Ha nem, akkor mintha mi sem történt volna, csak fúj egyet a lány felé.*
- Nem éheztetek meg? Bár, tudom, Bato, hogy te akéár több napig is kibírod étel nélkül, de Siss, te lehet, hogy kifáradtál egy kicsit, nem?
~Nem is emlékszem, vajon maradt még abból az ételből, amit a folyóparton kezdtünk el majszolni?~
*Az elf reméli, hogy ha a lány éhesnek bizonyul, a szerzetes talál magánál valamit, amit el lehet ropogtatni vacsora gyanánt.*
- Holnapra sok energiára lesz szükségetek, mert donbos vidékre érünk és durva lesz a terep, kavicsos. Siss, a te pille testsúlyoddal ez nem is lesz megterhelő, de azért készüljetek, pihenjetek! Az első este én őrködöm.
*A mágus leteríti a köpenyét, hiszen neki is melege van, és szemével jelez a lánynak, hogy hajtsa le a fejét. Keresztbe tett lábszárakkal ül le a rögtönzött fekvőhely végébe, hogy közel legyen a tündérhez, ha szüksége lenne rá és őrizze az álmát.*
- Barátom, te is pihenj, nyugodtan, ma este nyitva tartom a szemem. *nyugtatja meg szerzetest, hogyha esetleg aggódna.*
A varázsló egy gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására hűvös szellő kerekedik a varázsló körül, ami gyorsan enyhíti a kisebb, égő fájdalmat, és lehűti a forró tárgyakat.
*Coinleachnek sikerült szikrát gyújtani az összetördelt faágak alatt, és a száraz nyári napon aszalódott gallyak máris gyenge lángra kapnak. Látja, és ő is érzi, hogy fülledt idő nem indokolná a nagy tűz gyújtását, de mint tapasztalt természetjáró tudja, hogy a farkasok és medvék, vagy még szörnyűbb ragadozók akár finom falatnak is nézhetik a három vándort.
Siss homlokán végigfolyik egy izzadtságcsepp, megcsiklandozza az arcát, és valahol a dekoltázsában tűnik el. Az elf ezt észrevétlenül is végigköveti tekintetével. Egyből ért az apró jelből. A lemenő nap és a frissen gyújtott tűz melege nam kedvez a lánynak. Egy hűsítő szellőt küld felé.
Ha sikerül, a lány érezheti, ahogy kellemesen lehűl a teste és egészen felfrissül.
Ha nem, akkor mintha mi sem történt volna, csak fúj egyet a lány felé.*
- Nem éheztetek meg? Bár, tudom, Bato, hogy te akéár több napig is kibírod étel nélkül, de Siss, te lehet, hogy kifáradtál egy kicsit, nem?
~Nem is emlékszem, vajon maradt még abból az ételből, amit a folyóparton kezdtünk el majszolni?~
*Az elf reméli, hogy ha a lány éhesnek bizonyul, a szerzetes talál magánál valamit, amit el lehet ropogtatni vacsora gyanánt.*
- Holnapra sok energiára lesz szükségetek, mert donbos vidékre érünk és durva lesz a terep, kavicsos. Siss, a te pille testsúlyoddal ez nem is lesz megterhelő, de azért készüljetek, pihenjetek! Az első este én őrködöm.
*A mágus leteríti a köpenyét, hiszen neki is melege van, és szemével jelez a lánynak, hogy hajtsa le a fejét. Keresztbe tett lábszárakkal ül le a rögtönzött fekvőhely végébe, hogy közel legyen a tündérhez, ha szüksége lenne rá és őrizze az álmát.*
- Barátom, te is pihenj, nyugodtan, ma este nyitva tartom a szemem. *nyugtatja meg szerzetest, hogyha esetleg aggódna.*
A varázsló egy gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására hűvös szellő kerekedik a varázsló körül, ami gyorsan enyhíti a kisebb, égő fájdalmat, és lehűti a forró tárgyakat.
1613. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-05 21:49:22
Üzenet elküldve: 2015-07-05 21:49:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
*Miután Turw kiönti a hordó olajat a megjelölt helyre ő a közepébe helyezi a dobozt. Körbenéz, s alaposan felméri a terepet.*
-Krolm elé küldjük, mint mindig.*Válaszolja farkas vigyorral fivérének, majd épp készülne kifejteni a részletesebb tervet is mikor odalép melléjük Jargel, aki a zsoldosok vezetőjének látszik, s megosztja velük saját élményeit.
A szőke figyel, s mivel a napkorong is alábukóban van. Úgy dönt eljött az idő. Magához inti a többi zsoldost, s a kereskedőt is, aki remélhetőleg már az oldalára csatolta azt a kardot, hisz minden harcképes korú férfira szükségük lesz ma ha győzni akarnak.*
-Uraim, a terv a következő.*Mondja a köré gyűlteknek.*A láda alatt olaj van, amit a parancsomra begyújt majd az íjászunk egy lángoló nyíllal, de, csak mikor arra jelt adok.
-Jargel, az embereiddel fogd a másik hordót és vidd 40 lépésre innen. Ott induljatok el, s egy nagyjából szabályos körben locsoljátok szét, hogy ha begyújtjuk láng gyűrűt alkosson.*Kezével közben mutatja is mit hogy képzelt el.* Ha kész, az embereiddel szedjetek össze ágakat, lombokat, leveleket, minden olyasmit ami elrejthet titeket, és feküdjetek le a fűbe a köpenyeitek alá fegyverrel a kézben 10 lépésnyire ettől a ládától. Vegyétek körbe három oldalról.* Most egyenként a katonákra mutat.*
-Észak, kelet, dél. A nyugati oldalt szabadon hagyjátok, mi ott állunk majd.*Most az íjász felé fordul.*Te mögöttünk állsz majd fáklyával és beolajozott vesszővel amit azonnal be tudsz gyújtani, a parancsomra a láda mellé lősz és felgyújtod az olajat.*A kereskedő felé fordítja figyelmét.*
-A te helyed a 40 lépésre lévő körnél lesz a belső oldalon, szintén fáklyával és kardal a kézben állsz és a jelemre begyújtod a külső gyűrűt.*Az előkészületi tervek készen állnak, most jöhet a harci taktika.*
-Amint a lény megjelenik, minket kettőnket fog meglátni, mert mi állunk majd vele szemben, fáklyával a kezükben.*Mutat magára és fivérére.* Az íjászt eltakarjuk. Ti.*Mondja Jargelnek és az embereinek.*A fűben fekve várakoztok és igyekeztek észrevétlenek maradni amíg nem jelzek, ha minden jól megy, elkerülitek majd a lény figyelmét. Mi igyekszünk majd lekötni.*Most testvérére pillant.*
-Közöljük vele hogy Krolm lovagjaival áll szemben, vagy távozik, vagy meghal. Amennyiben ellenszegül.*Arcán megkeményednek a vonások.* Az íjászunk.*Lapátnyi mancsát a férfi vállára helyezi.* A parancsomra kilép mögülünk és felgyújtja a lény alatt az olajat. Jargelék ebben a pillanatban meglepetés szerű támadást indítanak ellene három oldalról. Mindössze 30 szívdobbanásnyi időt kérek tőletek.*Fordul a három férfi felé.* Tudom hogy a lény veszélyes, ezért nem is kérek többet, de ahhoz hogy meg tudjuk ölni szükségünk van arra hogy lekössétek a figyelmét. Csupán fél perc. De abban a fél percben úgy küzdjetek mint a veszett farkasok. Azt akarom hogy kimozduljon és rátok figyeljen. A tűz és a támadás megteszi majd a hatását. És akkor lecsapunk mi.*Teszi fivére vállára a kezét.* Szemből támadunk, és elsöpörjük, míg ti hárman mögé húzódtok, így az üllő és a kalapács közé szorítjuk.
-Az íjászunk ekkor csatlakozik Jouliushoz, s a körön belül állva felkészül a harcba való becsatlakozásra. Ti vagytok a tartalékunk. Ha jelzek, támadásba lendültök.*Körbetekint a hallgatóságon.*
-Küldjük vissza a pokolba ezt a dögöt!*Mennydörgi, s testvére felé fordul.*
-Öltsünk vértet és szenteljük fel a fegyvereket.*Ha mindenki indul a dolgára, akkor ő is megy, s követi fivérét hogy elvégezzék a szakrális feladatokat a harc előtt.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.06 17:45:11, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (ahoz vs. ahhoz).
// Dwartak, Turwal //
*Miután Turw kiönti a hordó olajat a megjelölt helyre ő a közepébe helyezi a dobozt. Körbenéz, s alaposan felméri a terepet.*
-Krolm elé küldjük, mint mindig.*Válaszolja farkas vigyorral fivérének, majd épp készülne kifejteni a részletesebb tervet is mikor odalép melléjük Jargel, aki a zsoldosok vezetőjének látszik, s megosztja velük saját élményeit.
A szőke figyel, s mivel a napkorong is alábukóban van. Úgy dönt eljött az idő. Magához inti a többi zsoldost, s a kereskedőt is, aki remélhetőleg már az oldalára csatolta azt a kardot, hisz minden harcképes korú férfira szükségük lesz ma ha győzni akarnak.*
-Uraim, a terv a következő.*Mondja a köré gyűlteknek.*A láda alatt olaj van, amit a parancsomra begyújt majd az íjászunk egy lángoló nyíllal, de, csak mikor arra jelt adok.
-Jargel, az embereiddel fogd a másik hordót és vidd 40 lépésre innen. Ott induljatok el, s egy nagyjából szabályos körben locsoljátok szét, hogy ha begyújtjuk láng gyűrűt alkosson.*Kezével közben mutatja is mit hogy képzelt el.* Ha kész, az embereiddel szedjetek össze ágakat, lombokat, leveleket, minden olyasmit ami elrejthet titeket, és feküdjetek le a fűbe a köpenyeitek alá fegyverrel a kézben 10 lépésnyire ettől a ládától. Vegyétek körbe három oldalról.* Most egyenként a katonákra mutat.*
-Észak, kelet, dél. A nyugati oldalt szabadon hagyjátok, mi ott állunk majd.*Most az íjász felé fordul.*Te mögöttünk állsz majd fáklyával és beolajozott vesszővel amit azonnal be tudsz gyújtani, a parancsomra a láda mellé lősz és felgyújtod az olajat.*A kereskedő felé fordítja figyelmét.*
-A te helyed a 40 lépésre lévő körnél lesz a belső oldalon, szintén fáklyával és kardal a kézben állsz és a jelemre begyújtod a külső gyűrűt.*Az előkészületi tervek készen állnak, most jöhet a harci taktika.*
-Amint a lény megjelenik, minket kettőnket fog meglátni, mert mi állunk majd vele szemben, fáklyával a kezükben.*Mutat magára és fivérére.* Az íjászt eltakarjuk. Ti.*Mondja Jargelnek és az embereinek.*A fűben fekve várakoztok és igyekeztek észrevétlenek maradni amíg nem jelzek, ha minden jól megy, elkerülitek majd a lény figyelmét. Mi igyekszünk majd lekötni.*Most testvérére pillant.*
-Közöljük vele hogy Krolm lovagjaival áll szemben, vagy távozik, vagy meghal. Amennyiben ellenszegül.*Arcán megkeményednek a vonások.* Az íjászunk.*Lapátnyi mancsát a férfi vállára helyezi.* A parancsomra kilép mögülünk és felgyújtja a lény alatt az olajat. Jargelék ebben a pillanatban meglepetés szerű támadást indítanak ellene három oldalról. Mindössze 30 szívdobbanásnyi időt kérek tőletek.*Fordul a három férfi felé.* Tudom hogy a lény veszélyes, ezért nem is kérek többet, de ahhoz hogy meg tudjuk ölni szükségünk van arra hogy lekössétek a figyelmét. Csupán fél perc. De abban a fél percben úgy küzdjetek mint a veszett farkasok. Azt akarom hogy kimozduljon és rátok figyeljen. A tűz és a támadás megteszi majd a hatását. És akkor lecsapunk mi.*Teszi fivére vállára a kezét.* Szemből támadunk, és elsöpörjük, míg ti hárman mögé húzódtok, így az üllő és a kalapács közé szorítjuk.
-Az íjászunk ekkor csatlakozik Jouliushoz, s a körön belül állva felkészül a harcba való becsatlakozásra. Ti vagytok a tartalékunk. Ha jelzek, támadásba lendültök.*Körbetekint a hallgatóságon.*
-Küldjük vissza a pokolba ezt a dögöt!*Mennydörgi, s testvére felé fordul.*
-Öltsünk vértet és szenteljük fel a fegyvereket.*Ha mindenki indul a dolgára, akkor ő is megy, s követi fivérét hogy elvégezzék a szakrális feladatokat a harc előtt.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.06 17:45:11, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (ahoz vs. ahhoz).
1612. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-05 16:18:24
Üzenet elküldve: 2015-07-05 16:18:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
* Dwartaknak úgy látszik megfelel a hely amit a kereskedő mutatott. *
- Rendben!
* Válaszolja majd a szekérrel meglódulnak előre.
Lévén nincs sok holmijuk - jelenleg a ládán kívül csak az étel illetve tulajdon felszerelésük - hamar végez a lepakolással a négy zsoldos. Aztán Dwartakék kiadják az instrukciókat, pihenés és evés. Hát nem kell kétszer mondani a csapatnak. Bár a pihenéssel lesznek gondok. Azóta az éjszaka óta valahogy igen ritkásan sikeredik nekik, ami érthető ha igaz mindaz amit mondtak. De beleegyező bólintás érkezik a négyes fogat részéről.
Joulius is lekecmereg a bakról lányával együtt. Aki a katonáktól nem messze vackolja be magát. Amazok egy kicsi tüzet raknak, az éjszaka hűvöse ellen. Ehhez húzódik közel a lány míg a négy katonából három neki is lát a falatozásnak a borjúból s a cipóból. A hordó itóka is megbontásra kerül. A vezető férfi, Jargel tulajdon fabögréjébe tölt majd a két óriáshoz lépdel míg a többiek pihennek. *
- Mi még sosem láttunk ilyet.
* Szólal meg mikor még kellő távban van, hogy felhívja magára a figyelmet miközben a páros épp a ládát intézik. *
- Az éj közepén jött el. Mikor a hold a legmagasabban állt a sötét égbolton.
* Magyarázza miközben feltekint a távoli hegyekre ahonnét majd a holdkorong kúszik fel a magasba elfoglalva jogos, éjszakai trónját. *
- A húsvér ellent kardal át döföd és kiserken a vére. De... ezen nem fogott akármi.
* Magyaráz szinte csak maga elé. Aztán végignéz az ügyködésen, a láda körbeolajozásán. Majd a két óriás felé fordítja tekintetét. *
- Mi a tervetek?
* A napkorong helyét idő közben lassan átveszi éjszakai párja, a hold kandikál ki komótosan a hegyek közül. Lassan leszáll az éj. *
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.05 16:20:11
// Dwartak, Turwal //
* Dwartaknak úgy látszik megfelel a hely amit a kereskedő mutatott. *
- Rendben!
* Válaszolja majd a szekérrel meglódulnak előre.
Lévén nincs sok holmijuk - jelenleg a ládán kívül csak az étel illetve tulajdon felszerelésük - hamar végez a lepakolással a négy zsoldos. Aztán Dwartakék kiadják az instrukciókat, pihenés és evés. Hát nem kell kétszer mondani a csapatnak. Bár a pihenéssel lesznek gondok. Azóta az éjszaka óta valahogy igen ritkásan sikeredik nekik, ami érthető ha igaz mindaz amit mondtak. De beleegyező bólintás érkezik a négyes fogat részéről.
Joulius is lekecmereg a bakról lányával együtt. Aki a katonáktól nem messze vackolja be magát. Amazok egy kicsi tüzet raknak, az éjszaka hűvöse ellen. Ehhez húzódik közel a lány míg a négy katonából három neki is lát a falatozásnak a borjúból s a cipóból. A hordó itóka is megbontásra kerül. A vezető férfi, Jargel tulajdon fabögréjébe tölt majd a két óriáshoz lépdel míg a többiek pihennek. *
- Mi még sosem láttunk ilyet.
* Szólal meg mikor még kellő távban van, hogy felhívja magára a figyelmet miközben a páros épp a ládát intézik. *
- Az éj közepén jött el. Mikor a hold a legmagasabban állt a sötét égbolton.
* Magyarázza miközben feltekint a távoli hegyekre ahonnét majd a holdkorong kúszik fel a magasba elfoglalva jogos, éjszakai trónját. *
- A húsvér ellent kardal át döföd és kiserken a vére. De... ezen nem fogott akármi.
* Magyaráz szinte csak maga elé. Aztán végignéz az ügyködésen, a láda körbeolajozásán. Majd a két óriás felé fordítja tekintetét. *
- Mi a tervetek?
* A napkorong helyét idő közben lassan átveszi éjszakai párja, a hold kandikál ki komótosan a hegyek közül. Lassan leszáll az éj. *
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.05 16:20:11
1611. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-05 16:12:03
Üzenet elküldve: 2015-07-05 16:12:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
~ Bort, ételt, nőt! ~
* Szívesen harsongná ezeket a szavakat. Csak lenne végre ott! Bár a Medve, igazán igénytelen állat, s sokat tűr, erős akár a... medve! Mégis, mostan már úgy érzi, elég ebből a herce-hurcából, a vonaglásból és sétából. Legszívesebben futva közelítené meg a várost! Hirtelen annyi erőt érez magában, hogy már a gondolatra is azonnal elfárad, hogy most már mélyebben van, mint eddig volt. Bizony, bizony, vértekkel, pallosával és csatabárdjával felszerelve azért egy idő után csoda lenne, ha nem fáradna el. De hát, ez a vándorélet! Már pedig ő választotta ezt meg, még akkor is, ha minden egyes ilyen út végén megbánja, és elátkozza magát százszor s ezerszer is ezért. Aztán persze egy kupa bor, egy jó sült, és ha szerencséje van, egy asszony ölelése mindent megold. És már alig egy mérföld választja el Artheniortól. *
~ Csak lennék már ott...! Bor, étel, nők! ~
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.05 16:28:57, a következő indokkal:
Artheniornak nincs kapuja.
* Szívesen harsongná ezeket a szavakat. Csak lenne végre ott! Bár a Medve, igazán igénytelen állat, s sokat tűr, erős akár a... medve! Mégis, mostan már úgy érzi, elég ebből a herce-hurcából, a vonaglásból és sétából. Legszívesebben futva közelítené meg a várost! Hirtelen annyi erőt érez magában, hogy már a gondolatra is azonnal elfárad, hogy most már mélyebben van, mint eddig volt. Bizony, bizony, vértekkel, pallosával és csatabárdjával felszerelve azért egy idő után csoda lenne, ha nem fáradna el. De hát, ez a vándorélet! Már pedig ő választotta ezt meg, még akkor is, ha minden egyes ilyen út végén megbánja, és elátkozza magát százszor s ezerszer is ezért. Aztán persze egy kupa bor, egy jó sült, és ha szerencséje van, egy asszony ölelése mindent megold. És már alig egy mérföld választja el Artheniortól. *
~ Csak lennék már ott...! Bor, étel, nők! ~
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.05 16:28:57, a következő indokkal:
Artheniornak nincs kapuja.
1610. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-05 15:50:54
Üzenet elküldve: 2015-07-05 15:50:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
*Csak bólogat fivére szavaira, ő sem gondolta komolyan, hogy ők ketten vegyék kezükbe egy leendő rendház vezetését, ann ak minden nyűgével együtt. Tény, hosszú életűeknek számítanak, ha nem fordul ki kezükből a fegyver időnek előtte, akkor rengeteg tudást és tapasztalatot gyűjthetnek, ami egy emberöltőbe nem férhetne bele. *
'~Majd annak is eljön az ideje. ~
*Segít Dwarnak lepakolni a ládát, bár ódzkodik hozzáérni. Utána válra vesz egy hordó olajat, és a szekértől jó húsz lépésre kiborítja a jó részét a földre, igyekezve egyenletesen eloszlatni a folyadékot egy nagyobb területen; ennek közepébe kerül majd a láda. *
-Kész. *szól fivérének, majd kicsit közelebb hajol hozzá. A távolság miatt a többiek úgysem hallják őket, de így is halkan szól* Mikor akarod a többieket beavatni a taktikába? És akkor mi is lesz a taktika? Az íjász begyújtja, utána mi lesz?
// Dwartak, Turwal //
*Csak bólogat fivére szavaira, ő sem gondolta komolyan, hogy ők ketten vegyék kezükbe egy leendő rendház vezetését, ann ak minden nyűgével együtt. Tény, hosszú életűeknek számítanak, ha nem fordul ki kezükből a fegyver időnek előtte, akkor rengeteg tudást és tapasztalatot gyűjthetnek, ami egy emberöltőbe nem férhetne bele. *
'~Majd annak is eljön az ideje. ~
*Segít Dwarnak lepakolni a ládát, bár ódzkodik hozzáérni. Utána válra vesz egy hordó olajat, és a szekértől jó húsz lépésre kiborítja a jó részét a földre, igyekezve egyenletesen eloszlatni a folyadékot egy nagyobb területen; ennek közepébe kerül majd a láda. *
-Kész. *szól fivérének, majd kicsit közelebb hajol hozzá. A távolság miatt a többiek úgysem hallják őket, de így is halkan szól* Mikor akarod a többieket beavatni a taktikába? És akkor mi is lesz a taktika? Az íjász begyújtja, utána mi lesz?
1609. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-05 14:53:50
Üzenet elküldve: 2015-07-05 14:53:50
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
*Nem sokkal lemaradva követik a szekeret és a mellette gyalogló zsoldosokat.*
-Egy rendház?*Kérdi, ízlelgetve a szót és az ötletet.*
-Talán.*Válaszolja, bár nem biztos a dologban.* Nem hiszem hogy készen állnánk rá.*Rázza meg végül hatalmas fejét.* A rendház vezetői sokszor íróasztalok mögé kényszerülnek. Görnyednek és körmölnek, miközben pocakot eresztenek. Az embereknek való ez mikor megöregszenek. De a mi éltünk hosszú, s még az elején járunk.*Rajtuk még akkor se fog az idő mikor az ebben a percben születő harcosok végleg kiöregednek a szakmából, és ezt fivére is tudja, hisz megtanították nekik. Háromszor olyan hosszúra nyúlik az életük mint az embereké.*
-Ha vének leszünk, s nem bírjuk már rendesen forgatni a kardot, segítünk rend társainknak, s átadjuk tudásunkat. De addig még meg is kell szereznünk azt a tudást.*Ebben a percben megáll a kocsi, s a kereskedő hátra siet. Nem emlékszik a nevére, de ez nem is fontos. Talán majd újra hallja valamikor az egyik katona szájából.*
-Rendben.*Bólint, s követi a kocsit lefelé az úton a füves pusztába. Mikor távol kerültek, s a katonák közéjük sereglenek elkezdhetik az eligazítást.*
-Mindenki pihenjen egy órát. Egyetek, igyatok, és aludjatok ha tudtok. Szükség lesz az erőtökre.*Mondja, majd kilép a körből, s testvére felé fordul.* Pakoljuk le a ládát.*Mondja s ha a vörös segít leemeli a dobozt s elindul vele.* Hozz egy hordó olajat.*Szól hátra, hisz tudja a másik ötlete épp az volt hogy gyújtsák be a talajt a démon alatt. Nagyjából 30 métert sétál komótosan a ládával, majd hátra fordul.*
-Jó lesz itt?*Kérdi, s ha amaz rábólint válaszol.* Öntsd az olajat egy helyre, a közepébe tesszük a ládát, és amint megjelenik a lény az íjász begyújtja egy lángoló nyíllal.
// Dwartak, Turwal //
*Nem sokkal lemaradva követik a szekeret és a mellette gyalogló zsoldosokat.*
-Egy rendház?*Kérdi, ízlelgetve a szót és az ötletet.*
-Talán.*Válaszolja, bár nem biztos a dologban.* Nem hiszem hogy készen állnánk rá.*Rázza meg végül hatalmas fejét.* A rendház vezetői sokszor íróasztalok mögé kényszerülnek. Görnyednek és körmölnek, miközben pocakot eresztenek. Az embereknek való ez mikor megöregszenek. De a mi éltünk hosszú, s még az elején járunk.*Rajtuk még akkor se fog az idő mikor az ebben a percben születő harcosok végleg kiöregednek a szakmából, és ezt fivére is tudja, hisz megtanították nekik. Háromszor olyan hosszúra nyúlik az életük mint az embereké.*
-Ha vének leszünk, s nem bírjuk már rendesen forgatni a kardot, segítünk rend társainknak, s átadjuk tudásunkat. De addig még meg is kell szereznünk azt a tudást.*Ebben a percben megáll a kocsi, s a kereskedő hátra siet. Nem emlékszik a nevére, de ez nem is fontos. Talán majd újra hallja valamikor az egyik katona szájából.*
-Rendben.*Bólint, s követi a kocsit lefelé az úton a füves pusztába. Mikor távol kerültek, s a katonák közéjük sereglenek elkezdhetik az eligazítást.*
-Mindenki pihenjen egy órát. Egyetek, igyatok, és aludjatok ha tudtok. Szükség lesz az erőtökre.*Mondja, majd kilép a körből, s testvére felé fordul.* Pakoljuk le a ládát.*Mondja s ha a vörös segít leemeli a dobozt s elindul vele.* Hozz egy hordó olajat.*Szól hátra, hisz tudja a másik ötlete épp az volt hogy gyújtsák be a talajt a démon alatt. Nagyjából 30 métert sétál komótosan a ládával, majd hátra fordul.*
-Jó lesz itt?*Kérdi, s ha amaz rábólint válaszol.* Öntsd az olajat egy helyre, a közepébe tesszük a ládát, és amint megjelenik a lény az íjász begyújtja egy lángoló nyíllal.
1608. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-05 12:05:15
Üzenet elküldve: 2015-07-05 12:05:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
* A platós szekér komótosan halad Arthenior városa felől érkezve, a két öszvér mit sem sejtve vonszolja maga után rakományát.
A kereskedő magába fordulva tekint előre s hajtja a jószágokat. A lány mellette ül, szótlanul húzza magára a szürke posztót. A katonák kissé megfáradtan lépdelnek két oldalt a kocsi mellett. Mindenki kimerült és feszült, ami érthető az elmúlt hetek viszontagságai miatt. Hosszú órákon át haladnak az úton mely északi irányba vezet, egyenest a Karaván pihenő felé.
A táj lassan megváltozik, nyugatról erdőség, keletről pedig hosszan nyúlik el a füves puszta.
A kereskedő hátrafordul s látja a távolban a két óriást, biccent nekik hisz túl messze vannak a szóváltáshoz. A katonáknak pedig megálljt parancsol. *
- Itt bevárjuk őket, ez a hely tán megfelel majd nekik.
* Míg várják a két termetes férfit addig megpihennek a tikkasztó melegben valamicskét. Ahogy beérik őket a kereskedő rögtön elébük lép. *
- Ez volna az a hely amit mondtam, széles terep s kellő távban mindentől. * mutat keleti irányba ahol egészen a folyóig s még azon is túl húzódik a füves pusztaság. *
- Térjünk le az útról, ott nem veszélyeztetjük az úton haladókat.
* Lévén ez egy kereskedelmi útvonal ebből kifolyólag napközben gyakoriak a kisebb nagyobb karavánok. Ha belemennek az óriások akkor meglódul a csapat s a szekérrel együtt letérnek az útról, hogy elinduljanak a füves részre. Hogy kellő távolságba legyenek az úttól. Mikor elérnek egy megfelelő távba ismét megálljt parancsol a férfi. A katonák a két óriás felé fordulnak. *
- Van még egy két óra míg leszáll az éj. Mit tegyünk? Mi a terv?
* Érdeklődik a vezetőféle ahogy a lefelé kanyarodó napkorongra tekint mely már igencsak készül alábukni a horizonton. *
// Dwartak, Turwal //
* A platós szekér komótosan halad Arthenior városa felől érkezve, a két öszvér mit sem sejtve vonszolja maga után rakományát.
A kereskedő magába fordulva tekint előre s hajtja a jószágokat. A lány mellette ül, szótlanul húzza magára a szürke posztót. A katonák kissé megfáradtan lépdelnek két oldalt a kocsi mellett. Mindenki kimerült és feszült, ami érthető az elmúlt hetek viszontagságai miatt. Hosszú órákon át haladnak az úton mely északi irányba vezet, egyenest a Karaván pihenő felé.
A táj lassan megváltozik, nyugatról erdőség, keletről pedig hosszan nyúlik el a füves puszta.
A kereskedő hátrafordul s látja a távolban a két óriást, biccent nekik hisz túl messze vannak a szóváltáshoz. A katonáknak pedig megálljt parancsol. *
- Itt bevárjuk őket, ez a hely tán megfelel majd nekik.
* Míg várják a két termetes férfit addig megpihennek a tikkasztó melegben valamicskét. Ahogy beérik őket a kereskedő rögtön elébük lép. *
- Ez volna az a hely amit mondtam, széles terep s kellő távban mindentől. * mutat keleti irányba ahol egészen a folyóig s még azon is túl húzódik a füves pusztaság. *
- Térjünk le az útról, ott nem veszélyeztetjük az úton haladókat.
* Lévén ez egy kereskedelmi útvonal ebből kifolyólag napközben gyakoriak a kisebb nagyobb karavánok. Ha belemennek az óriások akkor meglódul a csapat s a szekérrel együtt letérnek az útról, hogy elinduljanak a füves részre. Hogy kellő távolságba legyenek az úttól. Mikor elérnek egy megfelelő távba ismét megálljt parancsol a férfi. A katonák a két óriás felé fordulnak. *
- Van még egy két óra míg leszáll az éj. Mit tegyünk? Mi a terv?
* Érdeklődik a vezetőféle ahogy a lefelé kanyarodó napkorongra tekint mely már igencsak készül alábukni a horizonton. *
1607. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-03 20:08:07
Üzenet elküldve: 2015-07-03 20:08:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
*Bato nyomon követi Coinleach ujját, egészen egy szépen előkészített farakásig. Arra veszik az irányt hármasban, majd a közérdeket szem előtt tartva, azonnal körbenéz, milyen ágakkal lehetne legjobban befűteni az éjjelt. Határozott és hosszú léptekkel körbejár egy néhánytíz méteres kört, összeszedve minél több és minél szárazabb fát, gyújtóssal nem foglalkozva, gondolván a mágus úgyis az ujjából pattintja a szikrát. Körbeállják ketten férfiak a természet által előkészített tábortüzet, és azonnal nekikezdenek a kibővítésének. A szerzetes lassan kezdi el recsegtetni a faágakat. Egyre gyorsabban rágja át magát az ágakon, és az egész gyakorlatot egy erőnléti edzésbe forgatja át: három ütemű faágtördelés légzőgyakorlattal. Elmosolyodik a légből kapott elnevezésen, és éppen akkor figyel fel az elf meséjére másodpercekkel később, mikor a tragédiájánál tart. Türelmesen és figyelmesen végighallgatta a mágus mondandóját, tartva a "edzés" ritmusát. Siss aranyos bénázásán hangosan, visszafogottan felnevet Bato, jól láthatóan nem volt egy súlyos baleset. A lánynak is mosoly ül az arcán pillanatokon belül. A bókra, amit a férfi a nő felé suttog, udvariasan elfordul és a kellő nagyságú farakás láttán a maradék ágat átkarolja és a fák közé hajítja. Visszafordulva mindketten már a rakás mellett vannak, egymás karjai helyett.*
~Ugyan már ne szégyenlősködjetek.~
*Utolsóként helyet foglal a munkájuk eredménye mellett, de most jön még csak a feladat oroszlánrésze, ugyanis Coinleach hagyományos módon óhajt meleget varázsolni.*
~A tűzhöz talán nem ért? Sebaj, az engem úgysem érdekel.~
-Halljuk- tündérlány. *A megnevezést rövid hatásszünet után biggyesztette a mondatába, huncut vigyorral az arcán. Bato úgy gondolta, a lány története lesz a keserűbb, és sajnos Coinleach történetét hallva is fenntartja az elképzelését, pedig az sem volt egy boldog história. Ahogy a lány belekezd a mesébe, lefagy a mosoly a szerzetes arcáról, nem azért, mert máris szörnyűséget hallott, hanem mert sejti, hogyan fog folytatódni. A szörnyűségeket hallva változatlanul érdeklődően tekint a lányra, és megfogan a fejében a kérdés: "Emlékszel arra, amit a másik tesz?", de a rövid lezárás érezteti, inkább most ne boncoljuk a témát. A vágyakozó sóhajtás hallatán Bato azonnal a mágusra néz, akár szándékos utalás volt Siss részéről, akár csak egy ártatlan megjegyzés, tudja, sejti, hogy Coinleach megpróbálkozik eleget tenni a tündér vágyának.*
~Egy ilyesmi varázslattal mutattad be nekem, hogy ki is vagy valójában, itt az ideje tündökölnöd.~
*Az éjszaka hidegéhez könnyen hozzászokik, de biztosan jól fog neki esni a tűz, amit Coinleach ide alkotott. Tenyerét máris felé tartja, holott még kicsit fülledt meleg és párás az idő, és a legkevésbé sem kívánja a meleget.*
*Bato nyomon követi Coinleach ujját, egészen egy szépen előkészített farakásig. Arra veszik az irányt hármasban, majd a közérdeket szem előtt tartva, azonnal körbenéz, milyen ágakkal lehetne legjobban befűteni az éjjelt. Határozott és hosszú léptekkel körbejár egy néhánytíz méteres kört, összeszedve minél több és minél szárazabb fát, gyújtóssal nem foglalkozva, gondolván a mágus úgyis az ujjából pattintja a szikrát. Körbeállják ketten férfiak a természet által előkészített tábortüzet, és azonnal nekikezdenek a kibővítésének. A szerzetes lassan kezdi el recsegtetni a faágakat. Egyre gyorsabban rágja át magát az ágakon, és az egész gyakorlatot egy erőnléti edzésbe forgatja át: három ütemű faágtördelés légzőgyakorlattal. Elmosolyodik a légből kapott elnevezésen, és éppen akkor figyel fel az elf meséjére másodpercekkel később, mikor a tragédiájánál tart. Türelmesen és figyelmesen végighallgatta a mágus mondandóját, tartva a "edzés" ritmusát. Siss aranyos bénázásán hangosan, visszafogottan felnevet Bato, jól láthatóan nem volt egy súlyos baleset. A lánynak is mosoly ül az arcán pillanatokon belül. A bókra, amit a férfi a nő felé suttog, udvariasan elfordul és a kellő nagyságú farakás láttán a maradék ágat átkarolja és a fák közé hajítja. Visszafordulva mindketten már a rakás mellett vannak, egymás karjai helyett.*
~Ugyan már ne szégyenlősködjetek.~
*Utolsóként helyet foglal a munkájuk eredménye mellett, de most jön még csak a feladat oroszlánrésze, ugyanis Coinleach hagyományos módon óhajt meleget varázsolni.*
~A tűzhöz talán nem ért? Sebaj, az engem úgysem érdekel.~
-Halljuk- tündérlány. *A megnevezést rövid hatásszünet után biggyesztette a mondatába, huncut vigyorral az arcán. Bato úgy gondolta, a lány története lesz a keserűbb, és sajnos Coinleach történetét hallva is fenntartja az elképzelését, pedig az sem volt egy boldog história. Ahogy a lány belekezd a mesébe, lefagy a mosoly a szerzetes arcáról, nem azért, mert máris szörnyűséget hallott, hanem mert sejti, hogyan fog folytatódni. A szörnyűségeket hallva változatlanul érdeklődően tekint a lányra, és megfogan a fejében a kérdés: "Emlékszel arra, amit a másik tesz?", de a rövid lezárás érezteti, inkább most ne boncoljuk a témát. A vágyakozó sóhajtás hallatán Bato azonnal a mágusra néz, akár szándékos utalás volt Siss részéről, akár csak egy ártatlan megjegyzés, tudja, sejti, hogy Coinleach megpróbálkozik eleget tenni a tündér vágyának.*
~Egy ilyesmi varázslattal mutattad be nekem, hogy ki is vagy valójában, itt az ideje tündökölnöd.~
*Az éjszaka hidegéhez könnyen hozzászokik, de biztosan jól fog neki esni a tűz, amit Coinleach ide alkotott. Tenyerét máris felé tartja, holott még kicsit fülledt meleg és párás az idő, és a legkevésbé sem kívánja a meleget.*
1606. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-03 15:03:03
Üzenet elküldve: 2015-07-03 15:03:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
* Elneveti magát, mikor a férfi az életkorát saccolja. De belepirul a bókba, amit az imént kapott. *
- Szóval ennyire idősnek gondolsz? Emberi években számolva csak negyvenhét éves vagyok.
* A takaros kis táborhely lassan megtelik apró, férfi-térden tördelt fadarabokkal. Siss is megpróbálkozik eggyel, de amint rácsapja a térdére, az kirepül a kezéből. Egy behatárolhatatlan körívet téve pottyan a lány fejére. A hangos koppanást egy hangos szisszenés követi. Nagyon boldog, hogy a férfi látszólag elfelejtette a mai nap borús eseményeit vagy csak nagyon jól leplezi.
Ezután úgy dönt, hogy hagyja a férfiakat dolgozni, míg összeszedi a gondolatait kellemetlen és sötét múltjával kapcsolatban. *
- Egy apró, nem túl távoli helyen születtem. Nem sokra emlékszem, csak arra, hogy tündérfalu volt. Aztán tizenévesen megtörtént az első "balesetem". Aztán ezt követte még egy, majd azt is egy és éveken át ment a dolog. Éjjelente apró állatokat kínoztam halálra. Utoljára pedig egy szegény gyereket.
* Hangja eleinte egész normális, de mire a végére ér, könnyek csordulnak végig az arcán. Nem sír. Mindent megtesz, hogy csak néma könnyeket hullasson. *
- Aztán elmentünk egy szerzetes rendhez, utána pedig ide jöttünk. Azóta itt élek.
* A csuhába, amit visel beletörli az arcát csíkozó folyadékot, majd gondolva egyet leveszi magáról. Így megbizonyosodik arról is, hogy a ruhája is rajta van e. Szerencsére igen. *
- De nem vagyok olyan jó a mesélésben, úgyhogy inkább ne erőltessük, ha lehet.
* Kérleli a férfiakat, hogy ne sokat kérdezzenek. Nem csak hogy kellemetlenül, de fájdalmasan is érinti a múltja.
~ De jó lenne egy kis szél. ~ Pillant fel a melegséget árasztó napra, ahogy lassan lenyugtatja magát. Már csak szipog párat és zöldjeivel a tábort, a körülöttük elterülő természetet és félénken, szeme sarkából a férfiakat is figyeli. *
* Elneveti magát, mikor a férfi az életkorát saccolja. De belepirul a bókba, amit az imént kapott. *
- Szóval ennyire idősnek gondolsz? Emberi években számolva csak negyvenhét éves vagyok.
* A takaros kis táborhely lassan megtelik apró, férfi-térden tördelt fadarabokkal. Siss is megpróbálkozik eggyel, de amint rácsapja a térdére, az kirepül a kezéből. Egy behatárolhatatlan körívet téve pottyan a lány fejére. A hangos koppanást egy hangos szisszenés követi. Nagyon boldog, hogy a férfi látszólag elfelejtette a mai nap borús eseményeit vagy csak nagyon jól leplezi.
Ezután úgy dönt, hogy hagyja a férfiakat dolgozni, míg összeszedi a gondolatait kellemetlen és sötét múltjával kapcsolatban. *
- Egy apró, nem túl távoli helyen születtem. Nem sokra emlékszem, csak arra, hogy tündérfalu volt. Aztán tizenévesen megtörtént az első "balesetem". Aztán ezt követte még egy, majd azt is egy és éveken át ment a dolog. Éjjelente apró állatokat kínoztam halálra. Utoljára pedig egy szegény gyereket.
* Hangja eleinte egész normális, de mire a végére ér, könnyek csordulnak végig az arcán. Nem sír. Mindent megtesz, hogy csak néma könnyeket hullasson. *
- Aztán elmentünk egy szerzetes rendhez, utána pedig ide jöttünk. Azóta itt élek.
* A csuhába, amit visel beletörli az arcát csíkozó folyadékot, majd gondolva egyet leveszi magáról. Így megbizonyosodik arról is, hogy a ruhája is rajta van e. Szerencsére igen. *
- De nem vagyok olyan jó a mesélésben, úgyhogy inkább ne erőltessük, ha lehet.
* Kérleli a férfiakat, hogy ne sokat kérdezzenek. Nem csak hogy kellemetlenül, de fájdalmasan is érinti a múltja.
~ De jó lenne egy kis szél. ~ Pillant fel a melegséget árasztó napra, ahogy lassan lenyugtatja magát. Már csak szipog párat és zöldjeivel a tábort, a körülöttük elterülő természetet és félénken, szeme sarkából a férfiakat is figyeli. *
1605. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-02 15:01:47
Üzenet elküldve: 2015-07-02 15:01:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Az elf törzse//
*A kérdésére az elf csak tömören válaszol:*
- Ennek már jó pár éve és hamar megértettem, hogy mit jelentett ez az áldozatvállalás. Csak remélni tudom, hogy egyszer felérek a mesterem tudásához.
~Batonak is igaza van, jobb lenne, ha kicsit megismernénk egymást~
*Éppen ezért, amint megpillant egy simább felületet, ami az úttól vagy húsz lépésnyire található és 5 fa határolja, egyből elindul felé.*
- Ez tökéletes lesz. *jegyzi meg, majd néhány elhullott faág felé mutat, amiket már egy kupacba hevertek egy nagyobb erdőfolt szélén.*
- Hozzunk tűzrevalót, az este hűvös lehet itt a városon kívül.
*Hoznak pár hosszabb fadarabot, de nem túl vastagokat, mert fejsze híján nem tudják könnyen aprítani, csak térddel törni és földhöz vagdosni. Közben Coinleach bele is kezd meséjébe:*
- Gyerekkorom óta az erdőben élek, az hogy most Artheniorban sodort minket össze a sors, csak a véletlen műve. *térdén tördeli a fadarabokat, és szemével Batonak is jelez, hogy segítsen. Ha Siss is kedvet kapna, a mágus hamar megállítja, hogy inkább pihenjen és majd az ő meséjére is kíváncsiak lesznek.*
- A szüleimet egy ork banditatámadásban vesztettem el egészen fiatalon. Utána a törzs nevelt. Mágusok voltak és rengeteget tanulhattam tőlük az életről, arról az örökösen mozgó energiáról, ami mindent körbevesz és persze az áldozatról, az isteneknek való felajánlásról. *Hangosan nyel egyet, mert eszébe jut, hogy az istenek semmilyen ajándékot nem adnak ingyen. Kicsit tart attól, hogy Siss tisztító szertartása hogyan fog végződni.*
- Több, mint 60 telet megéltem már, de a mi mértékünkben még mindig fiatalnak számítok, hiszen mestereim legtöbbje kétszáz éve járja az erdőket. Ti emberek ezt talán fel sem tudjátok fogni, de te Siss, talán te is közel lehetsz már a 60. évedhez, legalábbis nem látszol már kislánynak, igazi nő vagy. *ezt a bókot már kicsit halkabban súgja a lány felé, mire lassan kezd összeállni egy tábortűzrevalónyi.
Letérdel a kis kupac mellé, és máris csiholni kezdi a tüzet, ez eltart pár percig, de az pont elég arra, hogy a lány történetét is meghallgassák, éppen ezért ismét felé fordul és egy édes mosollyal a szája szélén kérdezi:*
- Nos? Mi a történeted tündérlány?
*Coinleach látszólag már el is felejtette a történteket a szegénynegyedben, de ez nem teljesen igaz. Fél szemmel folyamatosan figyeli Siss, nehogy baj történjen, viszont tudatosan nem érezteti vele ezt, hiszen, ha a tündér felszabadultabb lesz, kevesebb nyomást érez magában, talán jobban vissza tudja tartani a belső énjét.*
*A kérdésére az elf csak tömören válaszol:*
- Ennek már jó pár éve és hamar megértettem, hogy mit jelentett ez az áldozatvállalás. Csak remélni tudom, hogy egyszer felérek a mesterem tudásához.
~Batonak is igaza van, jobb lenne, ha kicsit megismernénk egymást~
*Éppen ezért, amint megpillant egy simább felületet, ami az úttól vagy húsz lépésnyire található és 5 fa határolja, egyből elindul felé.*
- Ez tökéletes lesz. *jegyzi meg, majd néhány elhullott faág felé mutat, amiket már egy kupacba hevertek egy nagyobb erdőfolt szélén.*
- Hozzunk tűzrevalót, az este hűvös lehet itt a városon kívül.
*Hoznak pár hosszabb fadarabot, de nem túl vastagokat, mert fejsze híján nem tudják könnyen aprítani, csak térddel törni és földhöz vagdosni. Közben Coinleach bele is kezd meséjébe:*
- Gyerekkorom óta az erdőben élek, az hogy most Artheniorban sodort minket össze a sors, csak a véletlen műve. *térdén tördeli a fadarabokat, és szemével Batonak is jelez, hogy segítsen. Ha Siss is kedvet kapna, a mágus hamar megállítja, hogy inkább pihenjen és majd az ő meséjére is kíváncsiak lesznek.*
- A szüleimet egy ork banditatámadásban vesztettem el egészen fiatalon. Utána a törzs nevelt. Mágusok voltak és rengeteget tanulhattam tőlük az életről, arról az örökösen mozgó energiáról, ami mindent körbevesz és persze az áldozatról, az isteneknek való felajánlásról. *Hangosan nyel egyet, mert eszébe jut, hogy az istenek semmilyen ajándékot nem adnak ingyen. Kicsit tart attól, hogy Siss tisztító szertartása hogyan fog végződni.*
- Több, mint 60 telet megéltem már, de a mi mértékünkben még mindig fiatalnak számítok, hiszen mestereim legtöbbje kétszáz éve járja az erdőket. Ti emberek ezt talán fel sem tudjátok fogni, de te Siss, talán te is közel lehetsz már a 60. évedhez, legalábbis nem látszol már kislánynak, igazi nő vagy. *ezt a bókot már kicsit halkabban súgja a lány felé, mire lassan kezd összeállni egy tábortűzrevalónyi.
Letérdel a kis kupac mellé, és máris csiholni kezdi a tüzet, ez eltart pár percig, de az pont elég arra, hogy a lány történetét is meghallgassák, éppen ezért ismét felé fordul és egy édes mosollyal a szája szélén kérdezi:*
- Nos? Mi a történeted tündérlány?
*Coinleach látszólag már el is felejtette a történteket a szegénynegyedben, de ez nem teljesen igaz. Fél szemmel folyamatosan figyeli Siss, nehogy baj történjen, viszont tudatosan nem érezteti vele ezt, hiszen, ha a tündér felszabadultabb lesz, kevesebb nyomást érez magában, talán jobban vissza tudja tartani a belső énjét.*
1604. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-07-01 15:06:44
Üzenet elküldve: 2015-07-01 15:06:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Belormy Draton//
*Draton dermedt arcára nézve arca ragyogni kezd a győzelem mámorától.*
-Hihi, végül csak eszedbe jutottam, mi?
*Hálásan néz térdére. ~Ezt csak is a kendőnek köszönhetem.~ Leköti lábáról a szinte már ronggyá használódott, foltos kendőt, hogy visszaadhassa neki. Legnagyobb meglepetésére a fiú nevetésben tör ki megszólalását követően. ~Szerencsétlen?~ Lehangoltan emlékszik vissza a sötét, sűrű erdőre, melyben csaknem ott is maradt örökre. ~Hát igen, tényleg eléggé balszerencsés vagyok. Visszagondolva az eddig történtekre az egyetlen jó ami eddig történt velem, hogy találkoztam Dratonnal.~ Észbe kap, hogy nem ez volt az egyetlen pozitív dolga eddig, így még számba veszi Alfréd megvételét is, nehogy megsértődjön. Mialatt saját világában lebzsel, közben szemei végig Draton arcát fürkészik. A fiú visszafogja nevetését, és ez a változás kirántja Ashert az álomvilágából. Boldognak érzi magát, hogy újra láthatja őt, mégis egy kissé bizonytalannak. ~Annyira örülök, hogy legszívesebben megölelném, bár nem tudom, hogy ez helyén való lenne-e jelen helyzetben.~ Nem tudja, hogy hogyan kellene viselkednie ilyen szituációban, ezért csak egy helyben áll visszafogva érzelmi kitöréseit és mosolyog, nehogy valami furcsát tegyen vagy mondjon. A fiú bocsánatkérését hallva viszont elpattannak a kezeit fogva tartó láncok és hirtelen átkarolja gyönge kezeivel a fiú törzsét. A váratlan támadás olyan gyorsan megtörténik, hogy még a lány sem tudja felfogni, hogy mit tett az imént. Mikor bevillan tudatába a jelen képe szégyenkezve hátraröppen kezeit maga mögé szorítva. Draton korábbi kérdése és saját gyalázatos tette érzelmileg ismét felkavarja Ashert. Arcszíne fokozatosan karmazsin vörösre vált. Könnyei újra szeretnének megindulni, de most már nem a bánattól. ~A fenébe! Túl óvatlan voltam. Én lüke! Valamivel ki kell magyaráznom magamat.~ Zavarodottan kezd kutatni zsebeiben a kendő után, mikor észreveszi, hogy figyelmetlensége miatt már régen a poros földön hever. Gyorsan lehajol érte és mind két kezét előre nyújtva a benne lévő kendővel igyekszik terelni a témát.*
-Ez a tiéd. Mindenképpen szerettem volna visszaadni, ha újra találkozunk. *~Bár szerintem most már nem fog neki kelleni.~ Szégyenében a földet lesi paradicsom piros fejjel, hátha nem veszi észre zavarát.*
*Draton dermedt arcára nézve arca ragyogni kezd a győzelem mámorától.*
-Hihi, végül csak eszedbe jutottam, mi?
*Hálásan néz térdére. ~Ezt csak is a kendőnek köszönhetem.~ Leköti lábáról a szinte már ronggyá használódott, foltos kendőt, hogy visszaadhassa neki. Legnagyobb meglepetésére a fiú nevetésben tör ki megszólalását követően. ~Szerencsétlen?~ Lehangoltan emlékszik vissza a sötét, sűrű erdőre, melyben csaknem ott is maradt örökre. ~Hát igen, tényleg eléggé balszerencsés vagyok. Visszagondolva az eddig történtekre az egyetlen jó ami eddig történt velem, hogy találkoztam Dratonnal.~ Észbe kap, hogy nem ez volt az egyetlen pozitív dolga eddig, így még számba veszi Alfréd megvételét is, nehogy megsértődjön. Mialatt saját világában lebzsel, közben szemei végig Draton arcát fürkészik. A fiú visszafogja nevetését, és ez a változás kirántja Ashert az álomvilágából. Boldognak érzi magát, hogy újra láthatja őt, mégis egy kissé bizonytalannak. ~Annyira örülök, hogy legszívesebben megölelném, bár nem tudom, hogy ez helyén való lenne-e jelen helyzetben.~ Nem tudja, hogy hogyan kellene viselkednie ilyen szituációban, ezért csak egy helyben áll visszafogva érzelmi kitöréseit és mosolyog, nehogy valami furcsát tegyen vagy mondjon. A fiú bocsánatkérését hallva viszont elpattannak a kezeit fogva tartó láncok és hirtelen átkarolja gyönge kezeivel a fiú törzsét. A váratlan támadás olyan gyorsan megtörténik, hogy még a lány sem tudja felfogni, hogy mit tett az imént. Mikor bevillan tudatába a jelen képe szégyenkezve hátraröppen kezeit maga mögé szorítva. Draton korábbi kérdése és saját gyalázatos tette érzelmileg ismét felkavarja Ashert. Arcszíne fokozatosan karmazsin vörösre vált. Könnyei újra szeretnének megindulni, de most már nem a bánattól. ~A fenébe! Túl óvatlan voltam. Én lüke! Valamivel ki kell magyaráznom magamat.~ Zavarodottan kezd kutatni zsebeiben a kendő után, mikor észreveszi, hogy figyelmetlensége miatt már régen a poros földön hever. Gyorsan lehajol érte és mind két kezét előre nyújtva a benne lévő kendővel igyekszik terelni a témát.*
-Ez a tiéd. Mindenképpen szerettem volna visszaadni, ha újra találkozunk. *~Bár szerintem most már nem fog neki kelleni.~ Szégyenében a földet lesi paradicsom piros fejjel, hátha nem veszi észre zavarát.*
1603. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-06-30 23:18:11
Üzenet elküldve: 2015-06-30 23:18:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
*Coinleach története után Batonak elég kevert érzései vannak a hallottakkal kapcsolatban. Amennyire szomorúnak tartja a történetét, egyszerre szabadulnak fel benne pozitív érzések is az óriási áldozatvállalás és tiszteletmutatás kapcsán.*
~Különös kultúrája van a népednek, barátom. Szívesen megismerném.~
*Szó nélkül hagyja a történetet, hagyja, hogy a lánnyal beszéljék meg a dolgot. Később, mikor érzi, hogy elhal a téma, belekezd egy újabba:*
-Tudjátok mi a különös? Belevágtunk egy ekkora kalandba együtt, röpke ismeretség után. Nem sokat tudunk egymásról igazán. Az egyértelműt leszámítva persze, meg amit már elmeséltünk egymásnak. Azt sem tudom igazából, hogy Te
*Siss-re néz, és csak akkor folytatja, ha tekintetük összeakad.*
- honnan származol, hol éltél és mit csináltál. Ahogy rólad sem tudok túl sokat.
*Tekint ezúttal a mágusra. Mosolyogva folytatja.*
-Ismerkedjünk kicsit táborverés közben.
*Szó szerinti táborról nem beszélhet, ő is tudja, ezzel csak arra utal, hogy tudomásul vette Coinleach javaslatát.*
*Coinleach története után Batonak elég kevert érzései vannak a hallottakkal kapcsolatban. Amennyire szomorúnak tartja a történetét, egyszerre szabadulnak fel benne pozitív érzések is az óriási áldozatvállalás és tiszteletmutatás kapcsán.*
~Különös kultúrája van a népednek, barátom. Szívesen megismerném.~
*Szó nélkül hagyja a történetet, hagyja, hogy a lánnyal beszéljék meg a dolgot. Később, mikor érzi, hogy elhal a téma, belekezd egy újabba:*
-Tudjátok mi a különös? Belevágtunk egy ekkora kalandba együtt, röpke ismeretség után. Nem sokat tudunk egymásról igazán. Az egyértelműt leszámítva persze, meg amit már elmeséltünk egymásnak. Azt sem tudom igazából, hogy Te
*Siss-re néz, és csak akkor folytatja, ha tekintetük összeakad.*
- honnan származol, hol éltél és mit csináltál. Ahogy rólad sem tudok túl sokat.
*Tekint ezúttal a mágusra. Mosolyogva folytatja.*
-Ismerkedjünk kicsit táborverés közben.
*Szó szerinti táborról nem beszélhet, ő is tudja, ezzel csak arra utal, hogy tudomásul vette Coinleach javaslatát.*
1602. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-06-30 22:24:31
Üzenet elküldve: 2015-06-30 22:24:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
* Az unalmas és csendes útkoptatásba Bato visz először színt. Syessiss legnagyobb örömére. Ahogy mesél, Siss végig a férfit figyeli és szemmel láthatóan élvezi a történetet.
Felettébb viccesnek találja a férfi heves gesztikulációját és már lassan vigyorog is. Természetesen egy töredék sem megy el a füle mellett és maga elé képzeli a jelenetet, úgy, mint ahogy annak idején Ildon is láthatta. Persze nem ez az egyetlen fő oka is jókedvre. Coinleach meleg ujjai a lányéhoz simulnak, amitől akaratlanul is, de libabőrös lesz és kellemes, meleg érzés árad szét benne. *
- Szóval akkor lenyugtatta a szörnyet az aurájával?
* Kérdi lelkesen, merthogy ő maga is látott hasonlót, csak az egy farkas és egy ember között zajlott le.
Aztán az elf történetét is figyelmesen hallgatja végig, habár az annyira nem boldog, elvégre elragadták tőle a mesterét.
Mikor a végére ér a történetnek, kíváncsian és kissé szomorúan kérdi őt. *
- És nem hiányzik neked? ~ Persze, hogy hiányzik neki, te ostoba! Kinek ne hiányozna a tanítója?! ~
* Aztán megpróbálja felvidítani saját magát is, és ha a férfit is elszomorította a visszaemlékezés, akkor őt is, egy kis dicsérettel. *
- De akkor te sokkal nagyobb tudású lehetsz, mint a mestered. Hogyha akkor elragadták őt, mint ellenértéket, már ugyanakkora tudást birtokoltál és most, ilyen sok idő elteltével túl is szárnyaltad őt.
* Reméli a férfi megérti a szándékot a szavak mögött.
Aztán megfordítja a kezét és a ruhaszegély helyett a férfi tenyerébe csúsztatja apró ujjait. *
* A sötétségben tér magához. Ahogy megmozdul, éles fájdalom hasít végig a testén. Ráemeli a tekintetét a mellkasából kiálló késre, majd egy egyszerű, de fájdalmas mozdulattal kirántja. A kés ott helyben semmivé foszlik. Vissza azzá, amiből született. A "gonosz én" vicsorogva esküszik bosszút Syessiss ellen. *
- Ezért még megfizetsz...
* Az unalmas és csendes útkoptatásba Bato visz először színt. Syessiss legnagyobb örömére. Ahogy mesél, Siss végig a férfit figyeli és szemmel láthatóan élvezi a történetet.
Felettébb viccesnek találja a férfi heves gesztikulációját és már lassan vigyorog is. Természetesen egy töredék sem megy el a füle mellett és maga elé képzeli a jelenetet, úgy, mint ahogy annak idején Ildon is láthatta. Persze nem ez az egyetlen fő oka is jókedvre. Coinleach meleg ujjai a lányéhoz simulnak, amitől akaratlanul is, de libabőrös lesz és kellemes, meleg érzés árad szét benne. *
- Szóval akkor lenyugtatta a szörnyet az aurájával?
* Kérdi lelkesen, merthogy ő maga is látott hasonlót, csak az egy farkas és egy ember között zajlott le.
Aztán az elf történetét is figyelmesen hallgatja végig, habár az annyira nem boldog, elvégre elragadták tőle a mesterét.
Mikor a végére ér a történetnek, kíváncsian és kissé szomorúan kérdi őt. *
- És nem hiányzik neked? ~ Persze, hogy hiányzik neki, te ostoba! Kinek ne hiányozna a tanítója?! ~
* Aztán megpróbálja felvidítani saját magát is, és ha a férfit is elszomorította a visszaemlékezés, akkor őt is, egy kis dicsérettel. *
- De akkor te sokkal nagyobb tudású lehetsz, mint a mestered. Hogyha akkor elragadták őt, mint ellenértéket, már ugyanakkora tudást birtokoltál és most, ilyen sok idő elteltével túl is szárnyaltad őt.
* Reméli a férfi megérti a szándékot a szavak mögött.
Aztán megfordítja a kezét és a ruhaszegély helyett a férfi tenyerébe csúsztatja apró ujjait. *
* A sötétségben tér magához. Ahogy megmozdul, éles fájdalom hasít végig a testén. Ráemeli a tekintetét a mellkasából kiálló késre, majd egy egyszerű, de fájdalmas mozdulattal kirántja. A kés ott helyben semmivé foszlik. Vissza azzá, amiből született. A "gonosz én" vicsorogva esküszik bosszút Syessiss ellen. *
- Ezért még megfizetsz...
1601. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-06-29 20:32:27
Üzenet elküldve: 2015-06-29 20:32:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Az elf törzse//
*Coinleach elsőre is hallotta a lány kérését, mikor még a városban voltak, de akkor éppen el voltak foglalva, ezért nem vágott bele egy történetbe sem. Jólesik neki, ahogy a lány belekapaszkodik, és kezét ő is a lány ujjain pihenteti. Végighallgatja a szerzetes történetét és már alig várja, hogy ő is belekezdhessen egybe, amit ő saját szemmel látott.*
- Még nagyon fiatal, emberi korhoz viszonyítva tizenéves voltam. A 30. telem volt, és az egyik mesterem kivitt a hóba, hogy ott készítsen fel egy fontos szertartásra. A szertartáskor kaptam meg az ajándékot, hogy hallom a fák gondolatait és érzem, amit éreznek. A mesteren megkereste a legmagasabb erdei fenyőt, amit csak talált és a tenyerét a törzsére helyezte.
*Egy pillanatra elengedi Sisst, mert annyira lelkesen mutatja a tanító gesztusát, de hamar újra összekapaszkodnak és még egy gyengéd simítás is belefér, mielőtt folytatná.*
- Megkért, hogy én is fogjam meg a fát, hát így tettem. Abban a pillanatban érezni lehetett a mester hatalmas energiáit a fatörzsön keresztül. A fa pedig megmozdult. A mester ordított: "El ne engedd fiam!" A fenyő lehajolt hozzánk és mindkettőnket alaposan szemügyre vett, majd a tanítómat finoman körbecsavarta az ágaival és a magasba emelte. Felegyenesedett és az ég felé állt ismét minden ága. Lassan megállt a mozgásban. A mesterem viszont nem volt sehol. Én kiabáltam, szinte sírtam és ököllel kezdtem verni a fát, hogy adja vissza őt nekem.
Mikor visszaértem a táborba, már mindent előkészítettek a szertartáshoz, melynek során az erdő megajándékozott engem. Ekkor értettem csak meg, hogy a természetet mindig ki kell engesztelni és a mesterem saját magát ajánlotta fel az erdő szellemeinek az én tudásomért cserébe. Ezekhez a szertartásokhoz sokszor van szükség áldozatvállalásra.
*Miután befejezte a mesét kezével megszorítja Sissét és a tekintetét keresi.*
~Kérlek kislány, csak míg odaérünk, csak addig bírd ki, kérlek!~ *gondolja magában.
A történetek mesélése alatt elég sokat haladtak és már kisebb erdőfoltokkal, fás csoportosulásokkal is találkoznak. A nap már simogatni kezdi a távoli hegyek gerincét, pár óra és lenyugszik. Éppen ezért az elf azt javasolja, hogy most már keressenek olyan részt az úthoz közel, ami jó lesz elfeküdni, hiszen még valami ennivalót is kellene keríteniük.*
*Coinleach elsőre is hallotta a lány kérését, mikor még a városban voltak, de akkor éppen el voltak foglalva, ezért nem vágott bele egy történetbe sem. Jólesik neki, ahogy a lány belekapaszkodik, és kezét ő is a lány ujjain pihenteti. Végighallgatja a szerzetes történetét és már alig várja, hogy ő is belekezdhessen egybe, amit ő saját szemmel látott.*
- Még nagyon fiatal, emberi korhoz viszonyítva tizenéves voltam. A 30. telem volt, és az egyik mesterem kivitt a hóba, hogy ott készítsen fel egy fontos szertartásra. A szertartáskor kaptam meg az ajándékot, hogy hallom a fák gondolatait és érzem, amit éreznek. A mesteren megkereste a legmagasabb erdei fenyőt, amit csak talált és a tenyerét a törzsére helyezte.
*Egy pillanatra elengedi Sisst, mert annyira lelkesen mutatja a tanító gesztusát, de hamar újra összekapaszkodnak és még egy gyengéd simítás is belefér, mielőtt folytatná.*
- Megkért, hogy én is fogjam meg a fát, hát így tettem. Abban a pillanatban érezni lehetett a mester hatalmas energiáit a fatörzsön keresztül. A fa pedig megmozdult. A mester ordított: "El ne engedd fiam!" A fenyő lehajolt hozzánk és mindkettőnket alaposan szemügyre vett, majd a tanítómat finoman körbecsavarta az ágaival és a magasba emelte. Felegyenesedett és az ég felé állt ismét minden ága. Lassan megállt a mozgásban. A mesterem viszont nem volt sehol. Én kiabáltam, szinte sírtam és ököllel kezdtem verni a fát, hogy adja vissza őt nekem.
Mikor visszaértem a táborba, már mindent előkészítettek a szertartáshoz, melynek során az erdő megajándékozott engem. Ekkor értettem csak meg, hogy a természetet mindig ki kell engesztelni és a mesterem saját magát ajánlotta fel az erdő szellemeinek az én tudásomért cserébe. Ezekhez a szertartásokhoz sokszor van szükség áldozatvállalásra.
*Miután befejezte a mesét kezével megszorítja Sissét és a tekintetét keresi.*
~Kérlek kislány, csak míg odaérünk, csak addig bírd ki, kérlek!~ *gondolja magában.
A történetek mesélése alatt elég sokat haladtak és már kisebb erdőfoltokkal, fás csoportosulásokkal is találkoznak. A nap már simogatni kezdi a távoli hegyek gerincét, pár óra és lenyugszik. Éppen ezért az elf azt javasolja, hogy most már keressenek olyan részt az úthoz közel, ami jó lesz elfeküdni, hiszen még valami ennivalót is kellene keríteniük.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222