Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
160. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-09-23 12:03:26
Üzenet elküldve: 2012-09-23 12:03:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Eleonor Nesayang, Geradras Darendel, Mesélő #4 és Liannera Muriku részére//
*A gyilkos elf teljesen máshogy látja Zetriatot mint amilyen igazából. Egyáltalán nem gyermeteg a gondolkodása, őt így nevelte anyja míg meg nem halt. Az undor mellett egy kevés sajnálat is vegyül Geradras iránti érzelmeibe. Sajnálja mert szülei hamar eltávoztak az élők sorából, ezért nem volt ki megtanítsa neki mi jó és mi nem. Az elf téved hogy hősünk gondtalan álomvilágba él. Egész életében csak magára számíthatott, soha sem segített neki céljai elérésébe, és ezért létre jött benne egy védekezési mechanizmus, senkinek nem hagyja hogy a lelkébe férkőzzön. Egyedül Ardriannak mesélt érzéseiről, az ifjú elf meglágyította a zárkózott Zetriat szívét. Geradras ütésére az így is fáradt és gyenge elf eszméletét veszti. Álmában egy szürke és egy fehér sólyom köröz felette. A nagyobbik madár húst tép ki a testéből. Mielőtt ismét lecsaphatott volna a fehér madár megállítja. A sebére egy pillangó száll le. Ebben a pillanatba nem érdekli semmi, nyugodtan fekszik a fűben és a fellegekbe gyönyörködik.*
159. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-09-23 09:38:33
Üzenet elküldve: 2012-09-23 09:38:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Geradras Darandel, Zetriat Iuthar, Mesélő #4 és Eleonor Nesayang részére//
*A tündérünk a ráncigálásra semmi rossz jellegűt nem reagált. Majd rá is mosolygotta lányra.*
- Te bármikor ráncigálhatsz kedvedre.
*Majd beleröhög mondatába.*
- Ha nem zavarok én veletek megyek.
*Majd mikor szóltak, hogy az elf elájult, aggódva figyelte. Annyira nem akart beleszólni, hogy mi legyen, hiszen semmi köze hozzá. De azért annyit mondott.*
- Szerintem, vigyük biztonságosabb helyre, de itt tényleg nem maradhatunk. Vagy magunkkal visszük ájultan, vagy helyezzük biztonságba. Eleonor, Zetriatot is körözik? Mert úgy vettem ki, hogy őt nem bántaná senki, bár szerintem is el kéne vinni, nehogy valami vadállat vagy bandita megtalálja.
*Majd figyeli a szikrázó tekinteteket, és inkább hátravonul javaslata után.*
*A tündérünk a ráncigálásra semmi rossz jellegűt nem reagált. Majd rá is mosolygotta lányra.*
- Te bármikor ráncigálhatsz kedvedre.
*Majd beleröhög mondatába.*
- Ha nem zavarok én veletek megyek.
*Majd mikor szóltak, hogy az elf elájult, aggódva figyelte. Annyira nem akart beleszólni, hogy mi legyen, hiszen semmi köze hozzá. De azért annyit mondott.*
- Szerintem, vigyük biztonságosabb helyre, de itt tényleg nem maradhatunk. Vagy magunkkal visszük ájultan, vagy helyezzük biztonságba. Eleonor, Zetriatot is körözik? Mert úgy vettem ki, hogy őt nem bántaná senki, bár szerintem is el kéne vinni, nehogy valami vadállat vagy bandita megtalálja.
*Majd figyeli a szikrázó tekinteteket, és inkább hátravonul javaslata után.*
158. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-09-22 23:29:51
Üzenet elküldve: 2012-09-22 23:29:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
// Mesélő #4 //
"Nem bírom. Sötét van. És büdös. És fáj a lábam. Dohos itt minden. Ez a pára megőrjít. Kérlek, álljunk meg!" Bár beszélni nem mer. Végeláthatatlan, sötét folyosókon loholnak végig. A nő jóval magasabb Yararie-nél, a lány apró lábaival nehezen követi. Nincs hozzászokva a kiálló ágakhoz, gyökerekhez, göcsörtökhöz. Fáklyafény csak néhol, körülöttük néma sötétség, csak a léptek egyenletes dobogása ver némi ütemet. Hajmeresztő.
Mikor a lány már majdhogynem zilál, a vörös megáll és a földre nyomja. Majd nehezen kivehető szavakat hall. "Mi? Honnan tud a küldetésről? És miért fontos neki, hogy ne vegyek benne részt? Hiszen még szinte magam sem tudom, hogy mi az!!" A további szavak mintha elvesznének a vörös amazon szájában, és egy fura masszává olvadnának össze. A lány semmit nem érthet belőle.*
-Mi? És miért? Ki vagy te? Miért hoztál ide?
*De mielőtt választ kaphatna, a nő villámgyors mozdulattal fordít háta neki. Jobbról ruha suhogása hallatszik. A vörös egy másodperc múlva leborulva fekszik a földön, Yararie pedig tátott szájjal néz fel az újonnan érkezett, köpenyes férfira, kinek befont, szinte fehér haja a derekát veri.*
"Nem bírom. Sötét van. És büdös. És fáj a lábam. Dohos itt minden. Ez a pára megőrjít. Kérlek, álljunk meg!" Bár beszélni nem mer. Végeláthatatlan, sötét folyosókon loholnak végig. A nő jóval magasabb Yararie-nél, a lány apró lábaival nehezen követi. Nincs hozzászokva a kiálló ágakhoz, gyökerekhez, göcsörtökhöz. Fáklyafény csak néhol, körülöttük néma sötétség, csak a léptek egyenletes dobogása ver némi ütemet. Hajmeresztő.
Mikor a lány már majdhogynem zilál, a vörös megáll és a földre nyomja. Majd nehezen kivehető szavakat hall. "Mi? Honnan tud a küldetésről? És miért fontos neki, hogy ne vegyek benne részt? Hiszen még szinte magam sem tudom, hogy mi az!!" A további szavak mintha elvesznének a vörös amazon szájában, és egy fura masszává olvadnának össze. A lány semmit nem érthet belőle.*
-Mi? És miért? Ki vagy te? Miért hoztál ide?
*De mielőtt választ kaphatna, a nő villámgyors mozdulattal fordít háta neki. Jobbról ruha suhogása hallatszik. A vörös egy másodperc múlva leborulva fekszik a földön, Yararie pedig tátott szájjal néz fel az újonnan érkezett, köpenyes férfira, kinek befont, szinte fehér haja a derekát veri.*
157. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-09-22 22:29:33
Üzenet elküldve: 2012-09-22 22:29:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Geradras Darandel, Liannera Muriku, Eleonor Nesayang és különösen Zetriat Iuthar részére//
*Míg eszméletlenül fekszik, Zetriat álmot lát. Hanyatt fekszik egy mezőn, körülötte magas fű hullámzik. Felette hamarosan két sólyom jelenik meg, egy nagy, sötétszürke és egy kisebb, fehér tollú. A sötétszürke lecsap Zetriatra, majd felszáll, hogy újabb darabot csíphessen ki belőle éles csőrével és karmaival, de a fehér az útjába áll, és kénytelen újrakezdeni a zuhanórepülést. Mivel a fehér sólyom minden egyes alkalommal Zetriat védelmére kel, csata bontakozik ki a két madár között, és hosszú küzdelem után mindketten véresen, súlyos ebekkel zuhannak a földre.
Zetriat egyetlen sebére egy pillangó telepszik.*
*Míg eszméletlenül fekszik, Zetriat álmot lát. Hanyatt fekszik egy mezőn, körülötte magas fű hullámzik. Felette hamarosan két sólyom jelenik meg, egy nagy, sötétszürke és egy kisebb, fehér tollú. A sötétszürke lecsap Zetriatra, majd felszáll, hogy újabb darabot csíphessen ki belőle éles csőrével és karmaival, de a fehér az útjába áll, és kénytelen újrakezdeni a zuhanórepülést. Mivel a fehér sólyom minden egyes alkalommal Zetriat védelmére kel, csata bontakozik ki a két madár között, és hosszú küzdelem után mindketten véresen, súlyos ebekkel zuhannak a földre.
Zetriat egyetlen sebére egy pillangó telepszik.*
156. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-09-22 22:15:18
Üzenet elküldve: 2012-09-22 22:15:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Yararie Sinathus//
*A nő egyetlen szóval sem válaszol Yararie kérdéseire és követeléseire, szó nélkül vonszolja tovább az alagútban. Egy odő után eltűnnek a féklyák, és teljes sötétségben mennek tovább, a nő léptei mégis magabiztosak maradnak.
Nem tudni, mennyi ideig haladnak előre, a sötétben szinte lehetetlen követni az idő múlását.
A nő később megáll, és egy erőteljes mozdulattal leülteti Yararie-t a földre. A falon kívül, aminek a hátát támaszthatja, úgy tűnik, semmilyen tárgy nincs a lány közvetlen közelében.*
Nem kell félned, nem foglak bántani *mondja fátyolos, rekedt hangon, mint aki már régóta nem beszélt.* Azt viszont nem engedhetem, hogy elmenj, amíg le nem teszel erről az őrült küldetésről.
*Amit ez után suttog, azt Yararie aligha értheti, mivel nem hasonlít semmiféle ma beszélt nyelvhez. Ruha suhogása hallatszik, mintha a nő hirtelen mozdulatot tenne, aztán teljes csend borul rájuk.*
//Lenz Omant//
*Eleinte Lenz útját is megvilágítják a fáklyák, de még el sem éri a viszonylag világos rész végét, amikor szél söpör végig a folyosón, és eloltja az összes fáklyát. A szél azonnal el is áll, a levegő keserűvé válik a füsttől. Odafenn hangos csattanással becsapódik a csapóajtó.*
*A nő egyetlen szóval sem válaszol Yararie kérdéseire és követeléseire, szó nélkül vonszolja tovább az alagútban. Egy odő után eltűnnek a féklyák, és teljes sötétségben mennek tovább, a nő léptei mégis magabiztosak maradnak.
Nem tudni, mennyi ideig haladnak előre, a sötétben szinte lehetetlen követni az idő múlását.
A nő később megáll, és egy erőteljes mozdulattal leülteti Yararie-t a földre. A falon kívül, aminek a hátát támaszthatja, úgy tűnik, semmilyen tárgy nincs a lány közvetlen közelében.*
Nem kell félned, nem foglak bántani *mondja fátyolos, rekedt hangon, mint aki már régóta nem beszélt.* Azt viszont nem engedhetem, hogy elmenj, amíg le nem teszel erről az őrült küldetésről.
*Amit ez után suttog, azt Yararie aligha értheti, mivel nem hasonlít semmiféle ma beszélt nyelvhez. Ruha suhogása hallatszik, mintha a nő hirtelen mozdulatot tenne, aztán teljes csend borul rájuk.*
//Lenz Omant//
*Eleinte Lenz útját is megvilágítják a fáklyák, de még el sem éri a viszonylag világos rész végét, amikor szél söpör végig a folyosón, és eloltja az összes fáklyát. A szél azonnal el is áll, a levegő keserűvé válik a füsttől. Odafenn hangos csattanással becsapódik a csapóajtó.*
155. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-09-21 22:47:38
Üzenet elküldve: 2012-09-21 22:47:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
//Geradras Darandel, Zetriat Iuthar, Mesélő #4 és Liannera Muriku részére//
*Amikor Zetriat megköszöni neki a segítséget, halványan elmosolyodik és aprót biccent. Nem mer semmit sem mondani, a bűntudata még mindig nem engedi, hogy bármit is mondjon az elfnek. Csak a sebre koncentrál, és inkább nem néz Zetriatra. Miután végzett elindul Geradras felé, de mielőtt odaérne zajok hallatszanak és Geradras int, hogy húzódjanak be a bokorba. Eleonor elkapja Liannera karját és behúzza a legközelebbi bozótosba. Miután elmegy az őrjárat, Eleonor a tündérre néz.*
-Már megint csak úgy rángatlak. *sóhajt fel* - Ne haragudj. Sose adjuk meg neked a választás lehetőségét, de tényleg nem szeretném, ha miattunk kerülnél bajba. Kérlek szólj, ha bármikor túl sok lenne neked. Én mindenképpen Geradras mellett maradok, de neked van választási lehetőséged. Még nem tudják, hogy velünk vagy, nem muszáj bajba sodornod magad. Persze nem zavar, ha velünk jössz. *Teszi hozzá gyorsan, nehogy Liannera úgy érezze, hogy el akarja küldeni.* - Csak nem szeretném, ha a végén minket hibáztatnál. Éppen elég, hogy Zetriat miattam sebesült meg.
*Arcán még mindig látszik a bűntudat, lehajtja a fejét. Nem akar szembesülni azzal, hogy még a tündér is esetleg úgy gondolja, hogy igaza van, és őt okolja az elf sebeiért. Ő nem akarta ezt. Ő csak Geradrasszal szeretne lenni és vele együtt kalandozni.*
"Legyen már vége ennek. Jussunk el a Zöldsárkányba, és hadd lehessek újra Geradrasszal."
*Miközben ezt gondolja, egyszer csak Geradras kiált nekik. Zetriat elájult, Eleonor és Liannera odasiet és Eleonor azonnal le akar hajolni az elfhez, de Geradras megállítja.*
-Micsoda? Nem hagyhatjuk itt! *kiált rá Geradrasra* - Ha itt hagyjuk, biztosan megtalálják és elviszik és kivégzik! Hogy tehetsz ilyet a bajtársaddal? *Nem tudja elhinni, hogy Geradras ilyet mondott. Hogy hagyhatnák magára Zetriatot, miközben eszméletlen és ki van téve a veszélynek. Könnyes szemmel figyeli Geradrast és közben arra gondol, hogy - habár csak pár napja ismerik Zetriatot - szimpatikissá vált neki az elf. Becsületesen kűzdött, kiállt mellettük, nekik köszönhetik, hogy itt vannak. Eleonor hátrébb lép, hogy Geradras ne tudja elérni, és határozottan néz az elfre.*
-Én itt maradok, amíg fel nem ébred. Nem hagyhatjuk magára, amíg eszméletlen. Ha felébred és nem akar velünk jönni, akkor nem kell, de nem hagyom itt, amíg eszméletlen.
*Amikor Zetriat megköszöni neki a segítséget, halványan elmosolyodik és aprót biccent. Nem mer semmit sem mondani, a bűntudata még mindig nem engedi, hogy bármit is mondjon az elfnek. Csak a sebre koncentrál, és inkább nem néz Zetriatra. Miután végzett elindul Geradras felé, de mielőtt odaérne zajok hallatszanak és Geradras int, hogy húzódjanak be a bokorba. Eleonor elkapja Liannera karját és behúzza a legközelebbi bozótosba. Miután elmegy az őrjárat, Eleonor a tündérre néz.*
-Már megint csak úgy rángatlak. *sóhajt fel* - Ne haragudj. Sose adjuk meg neked a választás lehetőségét, de tényleg nem szeretném, ha miattunk kerülnél bajba. Kérlek szólj, ha bármikor túl sok lenne neked. Én mindenképpen Geradras mellett maradok, de neked van választási lehetőséged. Még nem tudják, hogy velünk vagy, nem muszáj bajba sodornod magad. Persze nem zavar, ha velünk jössz. *Teszi hozzá gyorsan, nehogy Liannera úgy érezze, hogy el akarja küldeni.* - Csak nem szeretném, ha a végén minket hibáztatnál. Éppen elég, hogy Zetriat miattam sebesült meg.
*Arcán még mindig látszik a bűntudat, lehajtja a fejét. Nem akar szembesülni azzal, hogy még a tündér is esetleg úgy gondolja, hogy igaza van, és őt okolja az elf sebeiért. Ő nem akarta ezt. Ő csak Geradrasszal szeretne lenni és vele együtt kalandozni.*
"Legyen már vége ennek. Jussunk el a Zöldsárkányba, és hadd lehessek újra Geradrasszal."
*Miközben ezt gondolja, egyszer csak Geradras kiált nekik. Zetriat elájult, Eleonor és Liannera odasiet és Eleonor azonnal le akar hajolni az elfhez, de Geradras megállítja.*
-Micsoda? Nem hagyhatjuk itt! *kiált rá Geradrasra* - Ha itt hagyjuk, biztosan megtalálják és elviszik és kivégzik! Hogy tehetsz ilyet a bajtársaddal? *Nem tudja elhinni, hogy Geradras ilyet mondott. Hogy hagyhatnák magára Zetriatot, miközben eszméletlen és ki van téve a veszélynek. Könnyes szemmel figyeli Geradrast és közben arra gondol, hogy - habár csak pár napja ismerik Zetriatot - szimpatikissá vált neki az elf. Becsületesen kűzdött, kiállt mellettük, nekik köszönhetik, hogy itt vannak. Eleonor hátrébb lép, hogy Geradras ne tudja elérni, és határozottan néz az elfre.*
-Én itt maradok, amíg fel nem ébred. Nem hagyhatjuk magára, amíg eszméletlen. Ha felébred és nem akar velünk jönni, akkor nem kell, de nem hagyom itt, amíg eszméletlen.
154. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-09-21 16:40:37
Üzenet elküldve: 2012-09-21 16:40:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//Eleonor Nesayang, Zetriat Iuthar, Mesélő #4 és Liannera Muriku részére//
*Mikor vége szakadt a párbeszédeknek Geradras egyre nagyobb ellenszenvet érzet a gyermeteg idealista elf után. Nagyon nem szimpatizál azzal, hogy ilyen mesevilágban él. Ugyan valószínűleg azért antipatikus neki mert irigyli a gondtalanságáért. Ugyan a másik elf is nagy gyötrelmeknek volt kitéve, de saját gyermeteg fantázia pajzsa megvédte. Legalább is Geradras ezt így látta. Zetriatnak ezt az érdekes védekezési formáját eléggé irigyli. Sajnos Geradras a tragédiája után, ami a családjával történt, nem dolgozta föl, és ember gyűlölete még néha előjön neki. Meg hősünk nem zárkózott el a világ sötétebb részétől, mint Zetriat. Ő nem csak belekóstolt az alvilág rejtelmeibe, ezért értékrendje is más volt, mint a álomvilágban élő másik elfé, aki megveti az ölést és inkább kockáztatna, ahelyett hogy megölne valakit. Nem szóval, nem volt túl kedves a fajtársához. Meg eszébe jutottak az irányába tett ellenséges támadások, amit Zetriat csinált. Mikor a lány leápolta az elfet, meg befejezte a társasága bájcsevejt a rejtekhely nem is tűnt olyan jó rejtekhelynek. Ugyan is zajok hallatszódnak. Mikor elbújtak a bozótba, lányok külön bozótba mentek, Zet meg a földön gyógyult. De Geradras behúzta gyorsan egy bokorba, mielőtt rátaláltak volna. Szerencséjükre az őrök gyorsan tovább mentek. Geradras egy váratlan pillanatban azt mondta az undorral és a fájdalommal küszködő elfnek, még tartozom egyel. Majd egy nagyon hirtelen mozdulattal leütötte, és eszméletét vesztette a másik elf. Mind ezt olyan gyorsan, halkan és nagy szakértelemmel csinálta, hogy a lányok mit sem hallottak az egészből. Majd gyorsan felállt, hogy ne legyen gyanús és odaszólt a többieknek.*
- Azt hiszem valami baj van Zetriattal. Gyertek ide! Valószínűleg a stressztől az eszméletét vesztette, vagy a vérveszteségtől. De nekünk haladnunk kell, mielőtt visszajönnének az őrök. Szóval azt javaslom, bár fájdalom ezt kimondanom.
*Tökéletes színészi alakítással mondta utolsó mondatát.*
- De hagyjuk itt. Őt nem körözik, minden bizonnyal megtalálják, és elviszik a felcserhez. Viszont mi egy perc-el sem maradhatunk itt tovább. Szóval siessünk.
*Mikor vége szakadt a párbeszédeknek Geradras egyre nagyobb ellenszenvet érzet a gyermeteg idealista elf után. Nagyon nem szimpatizál azzal, hogy ilyen mesevilágban él. Ugyan valószínűleg azért antipatikus neki mert irigyli a gondtalanságáért. Ugyan a másik elf is nagy gyötrelmeknek volt kitéve, de saját gyermeteg fantázia pajzsa megvédte. Legalább is Geradras ezt így látta. Zetriatnak ezt az érdekes védekezési formáját eléggé irigyli. Sajnos Geradras a tragédiája után, ami a családjával történt, nem dolgozta föl, és ember gyűlölete még néha előjön neki. Meg hősünk nem zárkózott el a világ sötétebb részétől, mint Zetriat. Ő nem csak belekóstolt az alvilág rejtelmeibe, ezért értékrendje is más volt, mint a álomvilágban élő másik elfé, aki megveti az ölést és inkább kockáztatna, ahelyett hogy megölne valakit. Nem szóval, nem volt túl kedves a fajtársához. Meg eszébe jutottak az irányába tett ellenséges támadások, amit Zetriat csinált. Mikor a lány leápolta az elfet, meg befejezte a társasága bájcsevejt a rejtekhely nem is tűnt olyan jó rejtekhelynek. Ugyan is zajok hallatszódnak. Mikor elbújtak a bozótba, lányok külön bozótba mentek, Zet meg a földön gyógyult. De Geradras behúzta gyorsan egy bokorba, mielőtt rátaláltak volna. Szerencséjükre az őrök gyorsan tovább mentek. Geradras egy váratlan pillanatban azt mondta az undorral és a fájdalommal küszködő elfnek, még tartozom egyel. Majd egy nagyon hirtelen mozdulattal leütötte, és eszméletét vesztette a másik elf. Mind ezt olyan gyorsan, halkan és nagy szakértelemmel csinálta, hogy a lányok mit sem hallottak az egészből. Majd gyorsan felállt, hogy ne legyen gyanús és odaszólt a többieknek.*
- Azt hiszem valami baj van Zetriattal. Gyertek ide! Valószínűleg a stressztől az eszméletét vesztette, vagy a vérveszteségtől. De nekünk haladnunk kell, mielőtt visszajönnének az őrök. Szóval azt javaslom, bár fájdalom ezt kimondanom.
*Tökéletes színészi alakítással mondta utolsó mondatát.*
- De hagyjuk itt. Őt nem körözik, minden bizonnyal megtalálják, és elviszik a felcserhez. Viszont mi egy perc-el sem maradhatunk itt tovább. Szóval siessünk.
153. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-09-21 14:19:48
Üzenet elküldve: 2012-09-21 14:19:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Eleonor Nesayang, Geradras Darandel, Mesélő #4 és Liannera Muriku részére//
*Amikor Geradras ott akarja hagyni egy kicsit ledöbben, de hát nem várt többet egy gyilkostól.*
-Sajnálom hogy miattam kell várnotok. De emlékeztetnélek hogy miattam vagyunk most itt. *Emlékezteti Geradras tetteire miközben Eleonor oda siet hozzá és a sebét kezdi vizsgálgatni.*
-Mondtam hogy hagyj! Csak egy kis pihenésre van szükségem. *Jól esik neki a törődés de ezt nem mutatja ki. Egész életében senki nem törődött az elfel anyján kívül, ezért megszokta hogy csak magára számíthat. Elf társa felajánlására feláll a szőr a hátán, semmi pénzért nem hagyta volna fajtársának hogy a mocskos kezeivel hozzáérjen. Hiszen ezekkel a kezekkel ölt meg nagyon sok lényt. Már majdnem kijelentette hogy inkább itt pusztul meg mint hogy megengedje a gyilkosnak hogy hozzáérjen mikor a nő oda lép hozzá hogy ellássa sebeit, ebben a pillanatban megkönnyebbül, mégis csak jobban örül egy gyilkosnak mint egy embernek.*
-Köszönöm Eleonor hogy megmentettél Geradrastól. *Suttogja halkan miközben a csuklyája alatt rámosolyog Eleonorra. Ezt a mosolyt csak a nő és a segítő kész tündér láthatja. "Én hülye a kis tündérről meg is feledkeztem."*
-Elnézésedet kérem az udvariatlanságomért kisasszony de ez az irtózatos fájdalom elvette az eszem is. A nevem Zetriat Iuthar, az Iuthar család egyetlen élő tagja. Kegyed elárulná nevét? *Fordul oda Liához, kezét átveti mellkasát és ülve meghajol előtte.*
*Amikor Geradras ott akarja hagyni egy kicsit ledöbben, de hát nem várt többet egy gyilkostól.*
-Sajnálom hogy miattam kell várnotok. De emlékeztetnélek hogy miattam vagyunk most itt. *Emlékezteti Geradras tetteire miközben Eleonor oda siet hozzá és a sebét kezdi vizsgálgatni.*
-Mondtam hogy hagyj! Csak egy kis pihenésre van szükségem. *Jól esik neki a törődés de ezt nem mutatja ki. Egész életében senki nem törődött az elfel anyján kívül, ezért megszokta hogy csak magára számíthat. Elf társa felajánlására feláll a szőr a hátán, semmi pénzért nem hagyta volna fajtársának hogy a mocskos kezeivel hozzáérjen. Hiszen ezekkel a kezekkel ölt meg nagyon sok lényt. Már majdnem kijelentette hogy inkább itt pusztul meg mint hogy megengedje a gyilkosnak hogy hozzáérjen mikor a nő oda lép hozzá hogy ellássa sebeit, ebben a pillanatban megkönnyebbül, mégis csak jobban örül egy gyilkosnak mint egy embernek.*
-Köszönöm Eleonor hogy megmentettél Geradrastól. *Suttogja halkan miközben a csuklyája alatt rámosolyog Eleonorra. Ezt a mosolyt csak a nő és a segítő kész tündér láthatja. "Én hülye a kis tündérről meg is feledkeztem."*
-Elnézésedet kérem az udvariatlanságomért kisasszony de ez az irtózatos fájdalom elvette az eszem is. A nevem Zetriat Iuthar, az Iuthar család egyetlen élő tagja. Kegyed elárulná nevét? *Fordul oda Liához, kezét átveti mellkasát és ülve meghajol előtte.*
152. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-09-21 11:23:11
Üzenet elküldve: 2012-09-21 11:23:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A kereskedőúton, egy csuklyás, sötét köpönyeges alak tart Az Artheniort körülvevő folyón átívelő híd felé.Egy egyszerű fabot segíti a járásban.Köpönyege néha kidudorodik, ahogy testéhez ér, ez sejteti, hogy valamiféle páncélt hord, valószínűleg bőrből készültet.Egyéb páncélt, vagy felszerelést nem sejtet a közeledő illető, de lehetséges, hogy van rajta.*
"Na végre, hamarosan ott vagyok.Ott!Hisz az ott már Arthenior!"
*Üdvözül magában Donagh, ahogy a város felé közeledik gyalogszerrel, ugyanis a Karavánpihenőn nem akarták felvenni egy szekérre sem, sőt még kenőpénz ellenében sem.Káromkodott is magában eleget.Így hát a kereskedő úton jött el idáig, és egyenesen a várost körülvevő folyóhoz tart, hogy a hídon átkelve bejusson a városba.De most már itt van, és nem kell attól tartania, hogy éhenhal az úton.A kapuhoz érve biccent az ott állóknak, illetve az őröknek is.Hidegen tekintettel néz körbe, és ha nem szólnak hozzá, elindul a főtér felé.*
"Na végre, hamarosan ott vagyok.Ott!Hisz az ott már Arthenior!"
*Üdvözül magában Donagh, ahogy a város felé közeledik gyalogszerrel, ugyanis a Karavánpihenőn nem akarták felvenni egy szekérre sem, sőt még kenőpénz ellenében sem.Káromkodott is magában eleget.Így hát a kereskedő úton jött el idáig, és egyenesen a várost körülvevő folyóhoz tart, hogy a hídon átkelve bejusson a városba.De most már itt van, és nem kell attól tartania, hogy éhenhal az úton.A kapuhoz érve biccent az ott állóknak, illetve az őröknek is.Hidegen tekintettel néz körbe, és ha nem szólnak hozzá, elindul a főtér felé.*
151. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-09-20 22:44:14
Üzenet elküldve: 2012-09-20 22:44:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Geradras Darandel, Zetriat Iuthar, Mesélő #4 és Eleonor Nesayang részére//
*Liannera nagyon lelkes lett. Nem tud nem mosolyogni. Majd a felvett kérdésre, is úgy válaszol, mint ha valami felemelően pompás dolgot közölne a többiekkel.
- Oh hát az én nevem Liannera Muriku. De szólíts csak Muriku-nak, vagy Lia-nak.
*Szemein látszódnak a kaland előtti fénylések az izgatottságtól. Boldogan mosolyog rá a lányra, majd vöröslő haját igazgatja. Mikor meghalja Geradrasról alkotott véleményezést, csak annyit mond.*
- Nekem semmi bajom, se előítéletem nincs. És Eleonor, miért is zavart volna téged? Azok a bűnözők köztudottan nagyon közkedveltek, kik egy magasztos célért teszik, amit tesznek.
*Majd mikor megjön a sánta elf gondolja, hogy ez lehet az oly sokszor emlegetetett Zetriat. Segítő kész vele, bár főleg Eleonor utasítását követi. Nem akar beleszólni, hogy mi legyen, de szívesen vele tart a társasággal.*
- Nagyon szívesen veletek megyek.
* Örül meg a kérdésnek.*
*Liannera nagyon lelkes lett. Nem tud nem mosolyogni. Majd a felvett kérdésre, is úgy válaszol, mint ha valami felemelően pompás dolgot közölne a többiekkel.
- Oh hát az én nevem Liannera Muriku. De szólíts csak Muriku-nak, vagy Lia-nak.
*Szemein látszódnak a kaland előtti fénylések az izgatottságtól. Boldogan mosolyog rá a lányra, majd vöröslő haját igazgatja. Mikor meghalja Geradrasról alkotott véleményezést, csak annyit mond.*
- Nekem semmi bajom, se előítéletem nincs. És Eleonor, miért is zavart volna téged? Azok a bűnözők köztudottan nagyon közkedveltek, kik egy magasztos célért teszik, amit tesznek.
*Majd mikor megjön a sánta elf gondolja, hogy ez lehet az oly sokszor emlegetetett Zetriat. Segítő kész vele, bár főleg Eleonor utasítását követi. Nem akar beleszólni, hogy mi legyen, de szívesen vele tart a társasággal.*
- Nagyon szívesen veletek megyek.
* Örül meg a kérdésnek.*
150. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-09-20 22:06:18
Üzenet elküldve: 2012-09-20 22:06:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
//Geradras Darandel, Zetriat Iuthar, Mesélő #4 és Liannera Muriku részére//
*Egy ideig pihennek a fák tövében és közben beszélgetnek. Liannera beszédes kedvében van, kérdezgeti őket, ők pedig próbálnak a legjobb tudásuk, és lehetőségeik szerint válaszolni. A nevére csak bólint.*
-És téged hogy hívnak? A nagy rohanásban még azt sem kérdeztük meg.
*Kicsit el is szégyelli magát, hiszen ennyire mégsem kellett volna sietniük. És már egy ideje itt ülnek, csak mindketten a gondolataikba mélyedtek. Eleonor aggódott Zetért, és szörnyen érezné magát, ha miatta valami komoly bajba keveredne az elf. Vagy megsérülne. Arra már gondolni sem mert, hogy esetleg ez a kaland végzetes lett volna számára. Amikor Liannera megemlíti Geradras múltját, Eleonor csak aprót biccent.*
-Tudok mindenről, megbeszéltük, és nem zavar. Az a lényeg, hogy most milyen. *Geradrasra néz és halványan rámosolyog és megfogja a kezét. A 'kienegesztelő öleléstől' meglepődik, nem szokott hozzá az ilyen gyors és hirtelen érzelemkinyilvánításokhoz, de rámosolyog a vidám tündérlányra.*
-A Zöldsárkány fogadóba tartunk, ami az erdő túl oldalán van. *és éppen mondaná tovább a terveket, amikor megjelenik Zetriat. Az elf bicegve érkezik a tisztásra, Eleonor azonnal felpattan, amikor látja, hogy a társuk megsebesült, de Zetriat int neki, hogy hagyja. Eleonor akkor ijed meg igazán, amikor az elf összeesik. A lányt nem érdekli Zetriat ellenkezése, odasiet hozzá.*
-Mi történt veled? *kérdi és bár húzza is fel a ruhát a sebről.* - Uh...elég csúnyán néz ki. Hozzatok vizet! *néz hátra a másik kettőre. Úgy dönt, Zetriat kérdéseire a választ majd Liannera megadja, addig ő visszamegy Geradras mellé. Amikor Geradras felveti, hogy Zetriat esetleg nem tart velük, Eleonor döbbenten néz rájuk.*
-Miért ne jönne velünk? Nem mehet vissza Artheniorba, úgyhogy csak errefelé jöhet. Akkor pedig nem válaszunk szét. *Összeszedik magukat és amikor Geradras felajánlja, hogy kitisztítja a sebet, akkor ő előrelép.*
-Majd én! *odamegy Zethez és megnézi a sebét. Végül lehajol és nekilát a feladatnak.*
-Még soha nem csináltam ilyet...csak egyszer láttam. Remélem nem teszek kárt benned. *mondja halkan, leginkább csak Zetnek, de csak azért beszél, hogy ne arra gondoljon, hogy valami rosszat tesz Zetriatnak. Kimossa a sebet, és beköti egy ruhadarabbal és végül leülteti Zetet egy fa tövébe és ad neki egy kis vizet.*
-Maradjunk még egy kicsit. Zetriatnak ideje sem volt kipihennie magát.
*Felelősnek érzi magát az elfért, hiszen őt védelmezte, miközben megsérült, úgyhogy most bűntudata van a sérülés miatt.*
*Egy ideig pihennek a fák tövében és közben beszélgetnek. Liannera beszédes kedvében van, kérdezgeti őket, ők pedig próbálnak a legjobb tudásuk, és lehetőségeik szerint válaszolni. A nevére csak bólint.*
-És téged hogy hívnak? A nagy rohanásban még azt sem kérdeztük meg.
*Kicsit el is szégyelli magát, hiszen ennyire mégsem kellett volna sietniük. És már egy ideje itt ülnek, csak mindketten a gondolataikba mélyedtek. Eleonor aggódott Zetért, és szörnyen érezné magát, ha miatta valami komoly bajba keveredne az elf. Vagy megsérülne. Arra már gondolni sem mert, hogy esetleg ez a kaland végzetes lett volna számára. Amikor Liannera megemlíti Geradras múltját, Eleonor csak aprót biccent.*
-Tudok mindenről, megbeszéltük, és nem zavar. Az a lényeg, hogy most milyen. *Geradrasra néz és halványan rámosolyog és megfogja a kezét. A 'kienegesztelő öleléstől' meglepődik, nem szokott hozzá az ilyen gyors és hirtelen érzelemkinyilvánításokhoz, de rámosolyog a vidám tündérlányra.*
-A Zöldsárkány fogadóba tartunk, ami az erdő túl oldalán van. *és éppen mondaná tovább a terveket, amikor megjelenik Zetriat. Az elf bicegve érkezik a tisztásra, Eleonor azonnal felpattan, amikor látja, hogy a társuk megsebesült, de Zetriat int neki, hogy hagyja. Eleonor akkor ijed meg igazán, amikor az elf összeesik. A lányt nem érdekli Zetriat ellenkezése, odasiet hozzá.*
-Mi történt veled? *kérdi és bár húzza is fel a ruhát a sebről.* - Uh...elég csúnyán néz ki. Hozzatok vizet! *néz hátra a másik kettőre. Úgy dönt, Zetriat kérdéseire a választ majd Liannera megadja, addig ő visszamegy Geradras mellé. Amikor Geradras felveti, hogy Zetriat esetleg nem tart velük, Eleonor döbbenten néz rájuk.*
-Miért ne jönne velünk? Nem mehet vissza Artheniorba, úgyhogy csak errefelé jöhet. Akkor pedig nem válaszunk szét. *Összeszedik magukat és amikor Geradras felajánlja, hogy kitisztítja a sebet, akkor ő előrelép.*
-Majd én! *odamegy Zethez és megnézi a sebét. Végül lehajol és nekilát a feladatnak.*
-Még soha nem csináltam ilyet...csak egyszer láttam. Remélem nem teszek kárt benned. *mondja halkan, leginkább csak Zetnek, de csak azért beszél, hogy ne arra gondoljon, hogy valami rosszat tesz Zetriatnak. Kimossa a sebet, és beköti egy ruhadarabbal és végül leülteti Zetet egy fa tövébe és ad neki egy kis vizet.*
-Maradjunk még egy kicsit. Zetriatnak ideje sem volt kipihennie magát.
*Felelősnek érzi magát az elfért, hiszen őt védelmezte, miközben megsérült, úgyhogy most bűntudata van a sérülés miatt.*
149. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-09-20 20:59:30
Üzenet elküldve: 2012-09-20 20:59:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//Eleonor Nesayang, Zetriat Iuthar, Mesélő #4 és Liannera Muriku részére//
*Mikor megérkezett a bicegő elf, Geradras megkönnyebbült, ő szíve szerint már rég elment volna, csak tudta, hogy Eleonor úgy se jönne nélküle. Mikor letelepedett a sérült férfi Geradras visszafogta magát és csak biccentett egyet. De gondolatai mások voltak, mint szívélyes köszönése. "Na végre itt van ez a szerencsétlen. És nem bír menni se, ezért kellet várni rá? Na mindegy csak haladjunk már végre, mert így csak bitótófára juttatnak."
- Biztosan nem tartasz velünk barátom? Ha úgy döntenél, hogy útjaink elválnak, akkor kérlek, ne itt piheinges a saját érdekedben is mondom, mert elég veszélyes lett.
*Őszintén szólva nem igazán plántál érzelmeket a másik elf iránt, de hasznosnak találja, meg a fajtájából is való. De sérülten, már nem látja sok értelmét, hogy magukkal vigyék, csak lassítja őket, és ő nincs bajban egyelőre. Nem kell megmenteni semmitől. Majd a két lány fele fordul, rájuk mosolyog.*
- Na tűnjünk innen, de gyorsan, mielőtt ránk találnak.
*Majd segíti felszedelődzködni az embereket, Zetriat felé fordul.*
- Na hogy döntöttél? Ha gondolod elláthatom gyorsan a sebed, van nálam alkohol, és kötszer. De aztán mi mindenképpen megyünk. Bocsáss meg sietségemért, de nyilván megérted.
*Mikor megérkezett a bicegő elf, Geradras megkönnyebbült, ő szíve szerint már rég elment volna, csak tudta, hogy Eleonor úgy se jönne nélküle. Mikor letelepedett a sérült férfi Geradras visszafogta magát és csak biccentett egyet. De gondolatai mások voltak, mint szívélyes köszönése. "Na végre itt van ez a szerencsétlen. És nem bír menni se, ezért kellet várni rá? Na mindegy csak haladjunk már végre, mert így csak bitótófára juttatnak."
- Biztosan nem tartasz velünk barátom? Ha úgy döntenél, hogy útjaink elválnak, akkor kérlek, ne itt piheinges a saját érdekedben is mondom, mert elég veszélyes lett.
*Őszintén szólva nem igazán plántál érzelmeket a másik elf iránt, de hasznosnak találja, meg a fajtájából is való. De sérülten, már nem látja sok értelmét, hogy magukkal vigyék, csak lassítja őket, és ő nincs bajban egyelőre. Nem kell megmenteni semmitől. Majd a két lány fele fordul, rájuk mosolyog.*
- Na tűnjünk innen, de gyorsan, mielőtt ránk találnak.
*Majd segíti felszedelődzködni az embereket, Zetriat felé fordul.*
- Na hogy döntöttél? Ha gondolod elláthatom gyorsan a sebed, van nálam alkohol, és kötszer. De aztán mi mindenképpen megyünk. Bocsáss meg sietségemért, de nyilván megérted.
148. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-09-20 19:16:27
Üzenet elküldve: 2012-09-20 19:16:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
// Lenz Omant és Mesélő #4 részére //
- Ki a ... ! *De tovább nem igazán juthat a mondatában, mert az elsőre Lenznek hitt valaki - aki, mint későbbi pillantások után kiderül, még nemében sem egyezik a várt személlyel - megragadja a finom kis kezet, és nem bántó, de ellenállást nem tűrő mozdulatokkal rángatja maga után egy eddig észrevétlenül maradt csapóajtón át lefelé.*
- Ki maga? És hová visz? Mit képzel? *záporoznak a mondatok a kényes kis szájból, ahogy rájuk csapódik a csapóajtó.
- Semmi nem látok! Áu! Mi ez? Hová megyünk? *Hangjának frekvenciája minden egyes kérdéssel magamass frekvenciák felé ugrik, ahogy a lány maga is tesz a sötétben láthatatlan gyökerek között.*
- Követelem, hogy engedjen el!! *ez már majd-majd sikoltás. Mire a vörös nő hátrafordul, és egy pillantással elnémítja a lányt, Közben egy folyosónak tűnő dologhoz érnek, ahol kétoldalt fáklya világít, így láthatóvá válik a környezet: egy talán föld alatti világot rejtő titok: egy látszólag véget nem érő folyosó, melynek oldalából üregek, helyiségek nyílnak ameddig a szem ellát. Talán nem érti a nyelvemet? gondolkozik a lány. Termetéből és hegyes füleiből azt a következtetést vonta le, hogy az amazon elf lehet. Fél-elf, és nemes lány lévén tanult az elfek ősi, vad nyelvén.*
- Bántani akarsz? *szólal meg végül a rég nem használt nyelven.*
A hozzászólás írója (Yararie Sinathus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.20 19:17:10
- Ki a ... ! *De tovább nem igazán juthat a mondatában, mert az elsőre Lenznek hitt valaki - aki, mint későbbi pillantások után kiderül, még nemében sem egyezik a várt személlyel - megragadja a finom kis kezet, és nem bántó, de ellenállást nem tűrő mozdulatokkal rángatja maga után egy eddig észrevétlenül maradt csapóajtón át lefelé.*
- Ki maga? És hová visz? Mit képzel? *záporoznak a mondatok a kényes kis szájból, ahogy rájuk csapódik a csapóajtó.
- Semmi nem látok! Áu! Mi ez? Hová megyünk? *Hangjának frekvenciája minden egyes kérdéssel magamass frekvenciák felé ugrik, ahogy a lány maga is tesz a sötétben láthatatlan gyökerek között.*
- Követelem, hogy engedjen el!! *ez már majd-majd sikoltás. Mire a vörös nő hátrafordul, és egy pillantással elnémítja a lányt, Közben egy folyosónak tűnő dologhoz érnek, ahol kétoldalt fáklya világít, így láthatóvá válik a környezet: egy talán föld alatti világot rejtő titok: egy látszólag véget nem érő folyosó, melynek oldalából üregek, helyiségek nyílnak ameddig a szem ellát. Talán nem érti a nyelvemet? gondolkozik a lány. Termetéből és hegyes füleiből azt a következtetést vonta le, hogy az amazon elf lehet. Fél-elf, és nemes lány lévén tanult az elfek ősi, vad nyelvén.*
- Bántani akarsz? *szólal meg végül a rég nem használt nyelven.*
A hozzászólás írója (Yararie Sinathus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.20 19:17:10
147. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-09-20 14:48:18
Üzenet elküldve: 2012-09-20 14:48:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Yararie Sinathus és Mesélő 4 figyelmébe//
*Lenz nincs elragadtatva a rókáktól... sunyi állatok és a szaguk szörnyű. De tény a bundájuk miatt nagyon jó rájuk vadászni...*
-Értem... Feltételezem odahaza Önnek hölgyem jó pár rókaszőrme ruhája van. Bár én részemről a farkast és a dámot preferálom.
*Mondja jókedvűen. Majd felkerekedik fát keresni.
Magára hagyja egy legföljebb negyedórára Yarariét. Ami alapjáraton nem sok idő, de a fa keresgélés közbe repül az idő.
Nem sokára vissza is tér a táborhelyhez, ám meglepetésére... Se mellényét, se a lányt nem találja.
Hirtelen eszébe jut a legrosszabb... rablók. De ácsi...
A dolgaik megvannak. Hová tűnhetett.
Egy ideig kering fel és alá a területen révülten, mire megpillantja a mellényét. Félig a földből kiállva?*
-A Régiekre mi a...?
*Majd meglátja gyakorlatilag végig egy csapóajtón fészkelődtek. Kivillannak fehér fogai, előrántja a kardját a hátáról és azzal kifeszíti a csapóajtót. Sötét és nyirkos hely.
Nem gond. A biztonság kedvéért magára kapja a mellényét és megindul le a sötétségbe... talán itt van a lány...*
*Lenz nincs elragadtatva a rókáktól... sunyi állatok és a szaguk szörnyű. De tény a bundájuk miatt nagyon jó rájuk vadászni...*
-Értem... Feltételezem odahaza Önnek hölgyem jó pár rókaszőrme ruhája van. Bár én részemről a farkast és a dámot preferálom.
*Mondja jókedvűen. Majd felkerekedik fát keresni.
Magára hagyja egy legföljebb negyedórára Yarariét. Ami alapjáraton nem sok idő, de a fa keresgélés közbe repül az idő.
Nem sokára vissza is tér a táborhelyhez, ám meglepetésére... Se mellényét, se a lányt nem találja.
Hirtelen eszébe jut a legrosszabb... rablók. De ácsi...
A dolgaik megvannak. Hová tűnhetett.
Egy ideig kering fel és alá a területen révülten, mire megpillantja a mellényét. Félig a földből kiállva?*
-A Régiekre mi a...?
*Majd meglátja gyakorlatilag végig egy csapóajtón fészkelődtek. Kivillannak fehér fogai, előrántja a kardját a hátáról és azzal kifeszíti a csapóajtót. Sötét és nyirkos hely.
Nem gond. A biztonság kedvéért magára kapja a mellényét és megindul le a sötétségbe... talán itt van a lány...*
146. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-09-19 15:19:20
Üzenet elküldve: 2012-09-19 15:19:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Eleonor Nesayang, Geradras Darandel, Mesélő #4 és Liannera Muriku részére//
*Sietve indul a többiek után miután végzett a főtéren. A nyomukat könnyű követni, társai nem figyeltek oda arra hogy így könnyedén megtalálhatják őket. Zetriat próbál minden lábnyomot eltüntetni, de marad néhány amit sietségében nem tud elrejteni. Sebe miatt csak bicegve tud haladni, ez okból kifolyólag csak soká találja meg útitársait. Mikor oda ér Geradras és Eleonor egymáshoz bújva talál miközben újdonsült társukkal beszélgettek. "Cöhh ezek piknikeznek míg én szenvedek a sebesülésem miatt. Persze ezt a lyukat a lábamon is nekik köszönhetem." Vonszolja magát oda hozzájuk utolsó leheletnyi erejével. Próbál erősnek tűnni a többiek előtt, ekkor borzasztó fájdalom hasít vádlijába. A következő pillanatba a földön találja magát, összeesett az elviselhetetlen fájdalomtól vagy a vérveszteségtől, nem lehet tudni. Ha bárki segíteni próbálna neki nem hagyja, próbál magától talpra állni.*
-Pihennem kell. Sajnálom! Nem birok tovább menni megállás nélkül.
*Jelenti ki az elf szégyenébe. Lehorgozza fejét és a földet kezdi bámulni.*
-De addig is megkérdezném ki az újdonsült menekült? És elmondtátok neki miért került ő is bajba?
*Kérdezősködik kíváncsian az új jövevény után, miközben sebesülését tanulmányozza.*
A hozzászólás írója (Zetriat Iuthar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.19 15:20:57
*Sietve indul a többiek után miután végzett a főtéren. A nyomukat könnyű követni, társai nem figyeltek oda arra hogy így könnyedén megtalálhatják őket. Zetriat próbál minden lábnyomot eltüntetni, de marad néhány amit sietségében nem tud elrejteni. Sebe miatt csak bicegve tud haladni, ez okból kifolyólag csak soká találja meg útitársait. Mikor oda ér Geradras és Eleonor egymáshoz bújva talál miközben újdonsült társukkal beszélgettek. "Cöhh ezek piknikeznek míg én szenvedek a sebesülésem miatt. Persze ezt a lyukat a lábamon is nekik köszönhetem." Vonszolja magát oda hozzájuk utolsó leheletnyi erejével. Próbál erősnek tűnni a többiek előtt, ekkor borzasztó fájdalom hasít vádlijába. A következő pillanatba a földön találja magát, összeesett az elviselhetetlen fájdalomtól vagy a vérveszteségtől, nem lehet tudni. Ha bárki segíteni próbálna neki nem hagyja, próbál magától talpra állni.*
-Pihennem kell. Sajnálom! Nem birok tovább menni megállás nélkül.
*Jelenti ki az elf szégyenébe. Lehorgozza fejét és a földet kezdi bámulni.*
-De addig is megkérdezném ki az újdonsült menekült? És elmondtátok neki miért került ő is bajba?
*Kérdezősködik kíváncsian az új jövevény után, miközben sebesülését tanulmányozza.*
A hozzászólás írója (Zetriat Iuthar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.19 15:20:57
145. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-09-18 22:25:04
Üzenet elküldve: 2012-09-18 22:25:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Yararie Sinathus és Lenz Omant részére//
*Bár a jövevény vörös haja miatt Yararie először azt hiszi, Lenz tért vissza a tüzelővel, hamar be kell látnia, hogy tévedett. Egy nő áll mögötte, neméhez képest magas és izmos, mégis hihetetlenül nőies. Alig térdig érő, ujjatlan bőrruhát visel, nyakában nagy, kerek amulett lóg, a szürkületi félhomályban nem látni, mit ábrázol.
A nő nem várja meg, hogy Yararie reagálhasson a megjelenésére. Megragadja a lány karját, és magával rántja a fa gyökerei közé, ahol egy eddig jól álcázott ajtó vezet a föld alá. Amint leérnek, be is csapja maga mögött az ajtót, mely ismét szinte láthatatlanná válik a felszínét elborító moháknak köszönhetően. Közben Yararie kezéből kicsúszik a mellény. Az ajtó rácsapódik, így a ruhadarab egyik fele a felszínen marad, nyomot nyújtva Lenznek, ha elég figyelmesen keresi.
Odalenn a nő egy szót sem szól, cska vonszolja maga után a lányt a sötétben.*
*Bár a jövevény vörös haja miatt Yararie először azt hiszi, Lenz tért vissza a tüzelővel, hamar be kell látnia, hogy tévedett. Egy nő áll mögötte, neméhez képest magas és izmos, mégis hihetetlenül nőies. Alig térdig érő, ujjatlan bőrruhát visel, nyakában nagy, kerek amulett lóg, a szürkületi félhomályban nem látni, mit ábrázol.
A nő nem várja meg, hogy Yararie reagálhasson a megjelenésére. Megragadja a lány karját, és magával rántja a fa gyökerei közé, ahol egy eddig jól álcázott ajtó vezet a föld alá. Amint leérnek, be is csapja maga mögött az ajtót, mely ismét szinte láthatatlanná válik a felszínét elborító moháknak köszönhetően. Közben Yararie kezéből kicsúszik a mellény. Az ajtó rácsapódik, így a ruhadarab egyik fele a felszínen marad, nyomot nyújtva Lenznek, ha elég figyelmesen keresi.
Odalenn a nő egy szót sem szól, cska vonszolja maga után a lányt a sötétben.*
144. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-09-18 22:04:35
Üzenet elküldve: 2012-09-18 22:04:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Geradras Darandel, Zetriat Iuthar, Mesélő #4 és Eleonor Nesayang részére//
*A lány mintha mi se történt volna, úgy tekint a szerelmes párra, ugyanis nagyon melengeti a szívét a látvány. Enyhén felkeltette gyanakvását a történetük, de nem szólt semmit. Majd Geradrasra néz.*
- Azt hiszem hallottam már rólad.
*Teljesen higgadtan közli az elfel. És még rá is mosolyog. Majd nézi őket, hogy miért fáradtak meg ennyire, majd rájön, hogy szárnyaik hiányában nehezebb nekik az utazás.*
"Olyan aranyosak, ahogy egymás fülébe lihegnek."
- ÉS meséljetek még magatokról, merre tartotok?
*Igazgatja közben, haját, fél hogy a gyors repülésben teljesen formáját vesztette a frizura. Mikor végzett a külseje rendberakásával, és eltelt huzamosabb idő így szólt.*
- Szerintem mennünk kéne. Félek, hogy követtek.
*Aggódottan közli a többiekkel.*
- Eleonor igaz? Semmi rosszat nem gondolok rólad nagyon aranyos vagy.
*Villan fel szeme, és mosoly is jeleik meg arcán.*
- Geradrassal sincsen semmi gond, így ránézésre, bár jól ismerem nevét. De a mifajtánkat sose bántotta, embereket rabolt, ölt meg csak, ha jól tudom.
*Rájön hogy rosszúl fogalmazott, kicsit elpirult és zavartan hozzáteszi.*
- Ne hogy félreértsd Eleonor
* Majd hogy bizonyítsa, hogy semmi baja az emberekkel 'szorosan' átöleli a lányt, s megpuszilja az arcát, egy gyors mozdulattal.*
- Nem tudom merre mentek pontosan, de elkél a kaland, szívesen veletek tartom, feltéve ha szükségetek van egy tündérkére.
*Kacérkodva mondja utolsó mondatát.*
*A lány mintha mi se történt volna, úgy tekint a szerelmes párra, ugyanis nagyon melengeti a szívét a látvány. Enyhén felkeltette gyanakvását a történetük, de nem szólt semmit. Majd Geradrasra néz.*
- Azt hiszem hallottam már rólad.
*Teljesen higgadtan közli az elfel. És még rá is mosolyog. Majd nézi őket, hogy miért fáradtak meg ennyire, majd rájön, hogy szárnyaik hiányában nehezebb nekik az utazás.*
"Olyan aranyosak, ahogy egymás fülébe lihegnek."
- ÉS meséljetek még magatokról, merre tartotok?
*Igazgatja közben, haját, fél hogy a gyors repülésben teljesen formáját vesztette a frizura. Mikor végzett a külseje rendberakásával, és eltelt huzamosabb idő így szólt.*
- Szerintem mennünk kéne. Félek, hogy követtek.
*Aggódottan közli a többiekkel.*
- Eleonor igaz? Semmi rosszat nem gondolok rólad nagyon aranyos vagy.
*Villan fel szeme, és mosoly is jeleik meg arcán.*
- Geradrassal sincsen semmi gond, így ránézésre, bár jól ismerem nevét. De a mifajtánkat sose bántotta, embereket rabolt, ölt meg csak, ha jól tudom.
*Rájön hogy rosszúl fogalmazott, kicsit elpirult és zavartan hozzáteszi.*
- Ne hogy félreértsd Eleonor
* Majd hogy bizonyítsa, hogy semmi baja az emberekkel 'szorosan' átöleli a lányt, s megpuszilja az arcát, egy gyors mozdulattal.*
- Nem tudom merre mentek pontosan, de elkél a kaland, szívesen veletek tartom, feltéve ha szükségetek van egy tündérkére.
*Kacérkodva mondja utolsó mondatát.*
143. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-09-18 21:36:15
Üzenet elküldve: 2012-09-18 21:36:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
//Geradras Darandel, Zetriat Iuthar, Mesélő #4 és Liannera Muriku részére//
*Amikor végre megállnak, lihegve nekidől egy fának. Először megpróbálja összeszedni magát, mielőtt bárkinek bármit is mondana. Tudja, hogy magyarázattal tartozik a kis tündérnek. Azzal is tisztában van, hogy Geradras aggódik érte. Úgyhogy vesz pár mély levegőt, és amikor már nem liheg annyira, először Liannerára néz, ebből Geradras is tudni fogja, hogy nem kell miatta aggódni.*
-Ne haragudj, még egyszer. De el kellett menekülnünk. *Nem akarja elmondani, mi történt, hiszen az nem vetne túl jó fényt sem Geradrasra, sem rá, így inkább csak egy megkurtított változatot ad elő.*
-Megismerkedtem Geradrasszal... *mutat az elf felé* ... és ez apámnak nem tetszett. Így, ha együtt akarunk lenni, el kellett jönnünk Artheniorból. Zetriat, a másik férfi, aki még velünk volt, segített nekünk, mert ismerik egymást Geradrasszal. Ne gondolj semmi rosszra, nem vagyunk félelmetesek. És nem vagyunk veszélyesek sem. *Itt egy gyors pillantást vet Geradrasra, hogy ő se legyen 'veszélyes'.* - Még egyszer nagyon sajnálom, hogy belekeveredtél ebbe. De ha ott maradsz nagyon megjárhattad volna.
*Közben Geradras odalép hozzá és átkarolja. Eleonor halkan felsóhajt és hozzábújik a férfihoz. Már nagyon szüksége volt erre az ölelésre, és gyorsan ad egy puszit Geradrasnak.*
-Jól vagyok. Minden rendben.
*Közben Geradras a tündérre néz és Eleonor is várja a férfi kérdéseire a választ. Őt is érdekli, ki ez a lány, aki csak úgy véletlenül csapódott hozzájuk. Vagyis inkább ők rabolták el szegényt.*
-Hol lehet Zetriat? *kérdi kissé aggódva, amikor már hosszú ideje várnak rá.* - Remélem őt nem kapták el. Neki aztán tényleg semmi köze ehhez az egészhez.
*Újabb óra telik el Zetriatra várva. Amikor Geradras megkérdezi, hogy minden rendben van-e, csak bólint és Geradrashoz bújik.*
-Csak érjen már ide.
*Közben Liannera felé fordul*
-Remélem nem gondolsz rosszat rólunk. Nem vagyunk túlságosan félelmetes társaság. Na jó, talán Geradras az... * simít végig mosolyogva szerelme arcán* ... de valójában ő sem az. Nem kell aggódnod, megvédünk, ha kell. Én teljesen megbízok Geradrasban és Zetriatban. Zetriat is többször bizonyította, hogy támogat minket.
*Amikor végre megállnak, lihegve nekidől egy fának. Először megpróbálja összeszedni magát, mielőtt bárkinek bármit is mondana. Tudja, hogy magyarázattal tartozik a kis tündérnek. Azzal is tisztában van, hogy Geradras aggódik érte. Úgyhogy vesz pár mély levegőt, és amikor már nem liheg annyira, először Liannerára néz, ebből Geradras is tudni fogja, hogy nem kell miatta aggódni.*
-Ne haragudj, még egyszer. De el kellett menekülnünk. *Nem akarja elmondani, mi történt, hiszen az nem vetne túl jó fényt sem Geradrasra, sem rá, így inkább csak egy megkurtított változatot ad elő.*
-Megismerkedtem Geradrasszal... *mutat az elf felé* ... és ez apámnak nem tetszett. Így, ha együtt akarunk lenni, el kellett jönnünk Artheniorból. Zetriat, a másik férfi, aki még velünk volt, segített nekünk, mert ismerik egymást Geradrasszal. Ne gondolj semmi rosszra, nem vagyunk félelmetesek. És nem vagyunk veszélyesek sem. *Itt egy gyors pillantást vet Geradrasra, hogy ő se legyen 'veszélyes'.* - Még egyszer nagyon sajnálom, hogy belekeveredtél ebbe. De ha ott maradsz nagyon megjárhattad volna.
*Közben Geradras odalép hozzá és átkarolja. Eleonor halkan felsóhajt és hozzábújik a férfihoz. Már nagyon szüksége volt erre az ölelésre, és gyorsan ad egy puszit Geradrasnak.*
-Jól vagyok. Minden rendben.
*Közben Geradras a tündérre néz és Eleonor is várja a férfi kérdéseire a választ. Őt is érdekli, ki ez a lány, aki csak úgy véletlenül csapódott hozzájuk. Vagyis inkább ők rabolták el szegényt.*
-Hol lehet Zetriat? *kérdi kissé aggódva, amikor már hosszú ideje várnak rá.* - Remélem őt nem kapták el. Neki aztán tényleg semmi köze ehhez az egészhez.
*Újabb óra telik el Zetriatra várva. Amikor Geradras megkérdezi, hogy minden rendben van-e, csak bólint és Geradrashoz bújik.*
-Csak érjen már ide.
*Közben Liannera felé fordul*
-Remélem nem gondolsz rosszat rólunk. Nem vagyunk túlságosan félelmetes társaság. Na jó, talán Geradras az... * simít végig mosolyogva szerelme arcán* ... de valójában ő sem az. Nem kell aggódnod, megvédünk, ha kell. Én teljesen megbízok Geradrasban és Zetriatban. Zetriat is többször bizonyította, hogy támogat minket.
142. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-09-18 21:15:21
Üzenet elküldve: 2012-09-18 21:15:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//Eleonor Nesayang, Zetriat Iuthar, Mesélő #4 és Liannera Muriku részére//
*Az főteret nagy sietve elhagyta a három szökevény. Negyedik társuk hollétéről egyelőre semmit se tudtak. Így csak remélhették, hogy Zetriat még életben van. Geradras személy szerint nem féltette, mert tudta, hogy valószínűleg, ha itt pihennek kicsit, akkor nyomukba fog eredni és talán be is éri őket.
Így hát mikor leálltak inni az ezen a kisebb ligetes erdőbe és elhangzottak a kérdések, addig pihenőt javasolt hősünk.*
- Azt javallom várjunk itt egy kicsit, hogy beérjen minket Zetriat. De sokat nem időzhetünk, nehogy őrök jöjjenek az elf helyett.
*Majd Eleonort átkarolja, meggyőződik róla, hogy jól van e. Majd próbálja vidítani, hogy merevsége enyhüljön s megnyugodjon kicsit. Ezt főként testi kontaktussal próbálja elérni, úgy is imádja a lányt közelében lenni. Majd a tündérkére néz, talán tovább nézi mint illendő lenne. Majd víz elfogadása után hangra nyitja száját és kérdésekkel traktálja a tündért.*
- A nevem Geradras, talán hallottál rólam. Nem kell tartanod tőlem a hírem ellenére sem. Honnan jöttél, és mi a neved?
* Majd az idő múlásával letelepednek egy jól rejtett helyen. Vigyáznak és nem raknak tüzet. Igyekszik Geradras szóba elegyedni a menekülőcsapatuk legfrissebb tagjával, de látja, hogy tart tőle, ezért csak óvatosan beszél, közelít hozzá.*
- Eleonor kedvesem, biztosan minden rendben van?
*Agódva kérdezte meg párjától majd a tündérkétől is kikérte az állapotjelentését.*
*Az főteret nagy sietve elhagyta a három szökevény. Negyedik társuk hollétéről egyelőre semmit se tudtak. Így csak remélhették, hogy Zetriat még életben van. Geradras személy szerint nem féltette, mert tudta, hogy valószínűleg, ha itt pihennek kicsit, akkor nyomukba fog eredni és talán be is éri őket.
Így hát mikor leálltak inni az ezen a kisebb ligetes erdőbe és elhangzottak a kérdések, addig pihenőt javasolt hősünk.*
- Azt javallom várjunk itt egy kicsit, hogy beérjen minket Zetriat. De sokat nem időzhetünk, nehogy őrök jöjjenek az elf helyett.
*Majd Eleonort átkarolja, meggyőződik róla, hogy jól van e. Majd próbálja vidítani, hogy merevsége enyhüljön s megnyugodjon kicsit. Ezt főként testi kontaktussal próbálja elérni, úgy is imádja a lányt közelében lenni. Majd a tündérkére néz, talán tovább nézi mint illendő lenne. Majd víz elfogadása után hangra nyitja száját és kérdésekkel traktálja a tündért.*
- A nevem Geradras, talán hallottál rólam. Nem kell tartanod tőlem a hírem ellenére sem. Honnan jöttél, és mi a neved?
* Majd az idő múlásával letelepednek egy jól rejtett helyen. Vigyáznak és nem raknak tüzet. Igyekszik Geradras szóba elegyedni a menekülőcsapatuk legfrissebb tagjával, de látja, hogy tart tőle, ezért csak óvatosan beszél, közelít hozzá.*
- Eleonor kedvesem, biztosan minden rendben van?
*Agódva kérdezte meg párjától majd a tündérkétől is kikérte az állapotjelentését.*
141. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-09-18 19:27:18
Üzenet elküldve: 2012-09-18 19:27:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
// Lenz Omant és Mesélő #4 részére //
- Vadászverseny. Akár hiszi, akár nem. Kételkedik, hm? Persze senki nem hiszi, hogy egy kisasszony jó lehet az ilyesféle dolgokban.
- Mikor mire. Legfőképpen őzre és szarvasra. Néha rókára. Gyönyörű a vörös bundájuk. A legkiválóbb prémek készülnek belőlük. Az udvari szabónk remek mester volt. Nem csak meleg, de csodaszép darabokat varázsolt még a nyers bőrből is. Hát még a bundából.
*Közben helyet foglal az egyik leterített pokrócon. Lenz a tűzrakással foglalatoskodik, gödröt mélyít, majd pár perc múlva szabadkozva ott is hagyja a hölgyet, hogy tüzelőért menjen. Persze a lány segítségét visszautasítja. Persze, hogy nem szükséges mennem fát gyűjteni persze. A nők nem csak ügyetlenek, gyengék is.
A vörös fürtök hamar eltávolodnak a sűrűbb részen, Yararie pedig kissé tanácstalanul néz körbe. Majd szeme megakad a barna mellényen, amit Lenz dobott le magáról, vélvén,. Hogy szüksége úgy sem lesz rá az erdőben: elvégre az ember kimelegszik favágás- és szedés közben.
Valami furcsa ezzel
Felemeli a darabot melynek oldalán nagy lyuk tátong. Hogy mikor és hol szakíthatta szét rejtély. A lány fogadni mert volna, hogy induláskor még rendben volt az öltözéke.
Barna batyujából tűt és fekete cérnát vesz elő. Barna nincs, de nem lehet válogatni. Ügyesen fűzi be a vékony fekete szálat, majd gyakorlottan böki a hegyes kis tárgyat a barna bőrbe. A lyuk beöltésével elég hamar kész lesz, de anyaga még rengeteg. Rengeteget varrattak és hímeztettek vele odahaza, nem okozott nagy problémát.
Körülnéz, de a vörös fürtök se közel, se távol.
Ismét az ölében heverő ruhadarabra pillant. Rövid gondolkodás után kis, puha kezei fürgén járni kezdenek az anyagon, és nemsoká valamiféle fekete minta kezd kirajzolódni. A fekete szálak kacskaringókká, és levél-szerű kis mintákká állnak össze, melyek lassan, de biztos öltésekkel körbefogják először csak a valamikori lyukat, majd ízlésesen elhelyezett mintát alkotnak a mellény bal oldalán.
Yararie teljesen elveszíti az időérzékét. Valamikor talán 10 perc, talán egy óra múlva felemeli a fejét, és perifériájában látja, hogy egy alak van jobbra mögötte. Felsikolt és felugrik, míg meg nem ismeri Lenzet.*
- Vadászverseny. Akár hiszi, akár nem. Kételkedik, hm? Persze senki nem hiszi, hogy egy kisasszony jó lehet az ilyesféle dolgokban.
- Mikor mire. Legfőképpen őzre és szarvasra. Néha rókára. Gyönyörű a vörös bundájuk. A legkiválóbb prémek készülnek belőlük. Az udvari szabónk remek mester volt. Nem csak meleg, de csodaszép darabokat varázsolt még a nyers bőrből is. Hát még a bundából.
*Közben helyet foglal az egyik leterített pokrócon. Lenz a tűzrakással foglalatoskodik, gödröt mélyít, majd pár perc múlva szabadkozva ott is hagyja a hölgyet, hogy tüzelőért menjen. Persze a lány segítségét visszautasítja. Persze, hogy nem szükséges mennem fát gyűjteni persze. A nők nem csak ügyetlenek, gyengék is.
A vörös fürtök hamar eltávolodnak a sűrűbb részen, Yararie pedig kissé tanácstalanul néz körbe. Majd szeme megakad a barna mellényen, amit Lenz dobott le magáról, vélvén,. Hogy szüksége úgy sem lesz rá az erdőben: elvégre az ember kimelegszik favágás- és szedés közben.
Valami furcsa ezzel
Felemeli a darabot melynek oldalán nagy lyuk tátong. Hogy mikor és hol szakíthatta szét rejtély. A lány fogadni mert volna, hogy induláskor még rendben volt az öltözéke.
Barna batyujából tűt és fekete cérnát vesz elő. Barna nincs, de nem lehet válogatni. Ügyesen fűzi be a vékony fekete szálat, majd gyakorlottan böki a hegyes kis tárgyat a barna bőrbe. A lyuk beöltésével elég hamar kész lesz, de anyaga még rengeteg. Rengeteget varrattak és hímeztettek vele odahaza, nem okozott nagy problémát.
Körülnéz, de a vörös fürtök se közel, se távol.
Ismét az ölében heverő ruhadarabra pillant. Rövid gondolkodás után kis, puha kezei fürgén járni kezdenek az anyagon, és nemsoká valamiféle fekete minta kezd kirajzolódni. A fekete szálak kacskaringókká, és levél-szerű kis mintákká állnak össze, melyek lassan, de biztos öltésekkel körbefogják először csak a valamikori lyukat, majd ízlésesen elhelyezett mintát alkotnak a mellény bal oldalán.
Yararie teljesen elveszíti az időérzékét. Valamikor talán 10 perc, talán egy óra múlva felemeli a fejét, és perifériájában látja, hogy egy alak van jobbra mögötte. Felsikolt és felugrik, míg meg nem ismeri Lenzet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222