//Titkom, titkom merre vagy... //
*A főtéren hamar összegyűlik minden ismerős és kevésbé ismert arc. Kissé új külseje miatta zavarból is fakadva hálás, hogy egyelőre, míg az indulásra várnak a háttérbe húzódhat kedvesével. Okosabb is a gondolat, hiszen valóban feltűnő egy hirtelen összegyűlt kis csoport. Hiába a késői időpont akkor is akad még bőven járókelő a környéken. Azután végül valóban el is érkezik az ideje az indulásnak. Már igencsak tűkön ült, hisz akár mennyire is ódzkodott az újdonság, jövőjének megváltozásának gondolatától, már igencsak izgatottan fogadja hogyan is fog alakulni ezek után sorsa, s reményei szerint közös jövője Morfal. Lassú léptekkel indul meg kedvese oldalán, eleinte még lemaradozva, végül pedig, mikor már biztosabb, hogy senkinek sem szúrnak szemet, már bátrabban csapódva megnépesedett társaságukhoz. A gyalogszerrel indulás aggodalmat kelt benne. No, nem kényes kis hölgy ő, de ki akarna nagy távolságot megtenni, ha nem muszáj. Fogalma sincs merre lesz az az arra, mit célul tűztek ki maguknak. Ha közeli a célpont nem tartja gondnak a gyalogszert, de ha az Istenek háta mögé vezényeli őket a Vöröske, hát akárhogy is, de csak kényelemesebb esetlegesen lóháton megtenni a távot. Szerencséjére meghallhatta valaki elmélkedését, hiszen hamarosan már a hátasok is csatlakoznak a kis csapathoz. Az ismerős arcoknak pontosan egy, de ott van a kalapos idegen is, így már nem egészen stimmel a paripák száma. Meg az is aggodalommal tölti el, hogy hiába tűnik úgy, hogy mindenki természetességgel kezeli a lovaglást, ő most volt először igazán közel ilyen állathoz, mikor Árnyékra ráleltek. Büszke mosollyal pillant kedvesére, ahogy az nem sokat váratva pattan is nyeregbe, majd a felé nyújtott kézre csak hálásan mosolyodik el. Nem tétovázik egy pillanatot sem. A kézre fogva hamarosan már mögötte foglal helyet a nyeregben.*
- Tudtam én, hogy te vagy az én hősöm ficsúr.
*Hálás arccal csókol is a férfi arcára, majd ahogy megérzi kezeit hagyja, hogy azok dereka köré fűzzék karjait. A hátához simulva öleli is át szorosabban, ahogy biztosan kapaszkodva hajtja is lapockájára a fejét. Csak akad előnye még ennek a kis csapatnak is. Így, hogy már nőként jelent meg a társaságban minden visszafogottságot hagyhatva lehet Morf mellett közvetlenebbül. Egy ártatlan kézfogás, egy futó kis csók már nem lesz áhítozás tárgya. Most, hogy kényelembe helyezte magát, s kedvesét is ölelheti már sokkal nyugodtabban tekint az indulás elé. Részéről már semmi nem tartja vissza.*