Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 64 (1261. - 1280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1280. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-27 19:19:55
Üzenet elküldve: 2014-01-27 19:19:55
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar tábor//
*Szerencsére nem kell sokat nézelődnie, az unokatestvére csakhamar felbukkan. Elégedetten, de fáradtan elmosolyodik és kezét nyújtva köszönti az érkező törzsfőnököt. Rég látta és jó tudni, hogy minden rendben zajlott. Vagyis... csak annyit tud, hogy a tábor még a helyén van és a társai is épségben vannak. Ez pedig nem kevesebb, mint amit előzetesen remélt.*
- Remek híreim vannak. *Mondja rögvest, hogy ne csigázza a rokont, hiszen amaz valószínűleg nagyon kíváncsi arra, hogy milyen eredményt hozott a felderítésük. Az eredmény pedig az, hogy nincsen eredmény: vagyis nem lelkek üldözőik nyomára és a jelek hiánya nagy megnyugvást hozhat a törzsnek.*
- Úgy tűnik, leráztuk őket. *Gyorsan meg is osztja a felderítés során született következtetésüket. Még szerencse, hogy ilyen tömör, mert nem is lenne lehetősége többet mondani. Nyomban érkezik Valian, meg még legalább ketten, akik maguknak követelik Kagan figyelmét. Most, hogy Waldran szétnéz, elég nagy sürgés-forgást lát. Eddig is látta ugyan, de a törzsfőt keresve nem tulajdonított neki túlzott jelentőséget.*
- Mi folyik itt? *Érdeklődik, a környéket pásztázva. Nem egy új arcot is felfedez, s csak reménykedni tud benne, hogy a törzs új rabszolgáit látja. Épp a minap gondolkodtak rajta útközben, hogy nem ártana néhány új példányt beszerezniük. Úgy tűnik, hogy Kagan és a banda nem vesztegette az idejét, máris elfogtak néhány ígéretes egyedet.*
*Szerencsére nem kell sokat nézelődnie, az unokatestvére csakhamar felbukkan. Elégedetten, de fáradtan elmosolyodik és kezét nyújtva köszönti az érkező törzsfőnököt. Rég látta és jó tudni, hogy minden rendben zajlott. Vagyis... csak annyit tud, hogy a tábor még a helyén van és a társai is épségben vannak. Ez pedig nem kevesebb, mint amit előzetesen remélt.*
- Remek híreim vannak. *Mondja rögvest, hogy ne csigázza a rokont, hiszen amaz valószínűleg nagyon kíváncsi arra, hogy milyen eredményt hozott a felderítésük. Az eredmény pedig az, hogy nincsen eredmény: vagyis nem lelkek üldözőik nyomára és a jelek hiánya nagy megnyugvást hozhat a törzsnek.*
- Úgy tűnik, leráztuk őket. *Gyorsan meg is osztja a felderítés során született következtetésüket. Még szerencse, hogy ilyen tömör, mert nem is lenne lehetősége többet mondani. Nyomban érkezik Valian, meg még legalább ketten, akik maguknak követelik Kagan figyelmét. Most, hogy Waldran szétnéz, elég nagy sürgés-forgást lát. Eddig is látta ugyan, de a törzsfőt keresve nem tulajdonított neki túlzott jelentőséget.*
- Mi folyik itt? *Érdeklődik, a környéket pásztázva. Nem egy új arcot is felfedez, s csak reménykedni tud benne, hogy a törzs új rabszolgáit látja. Épp a minap gondolkodtak rajta útközben, hogy nem ártana néhány új példányt beszerezniük. Úgy tűnik, hogy Kagan és a banda nem vesztegette az idejét, máris elfogtak néhány ígéretes egyedet.*
1279. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-27 19:17:45
Üzenet elküldve: 2014-01-27 19:17:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
// Thargodar tábor //
-Békét hozzuk északról. *Suttogja biztatón még csókja előtt.
Maga sem érti igazán mi lelte, mi ez a szokatlan kezdeményezőkészség, tettlegesség és bátorság. A lovak gyűrűjében, hátasaik takarásában kis meghitt körben találják magukat. A távollét fokozta vágy, az öröm és boldogság robban szét, ahogy az ingerek cikáznak a lány közelségére. Úgy kapaszkodik Isu vékony derekába, s vonja magához, és tapad ajkával másikéra, mintha attól függne minden, kap -e levegőt, éltető nedüt. Bizsergető érzés fut végig hátán és éri el végtagjait és okoz elgyengülést. Mégis sziklaként áll, mert erőt ad a szenvedély, mi köztük vibrál.
Aztán egyszer csak véget ér. A zúgó folyó elmosta az akadályt, most mégis elterül, ahogy a síkra ér. Ekképp ül el a régóta várt alkalom csodája, és költözik vissza a mindennapok komorsága, hasonlatosan a kék szempárhoz.
Némán áll, kissé értetlenül, fejbe kólintva. Egyrészt ajkuk összeforrásának varázsától, másrészt a szavak és legfőképp Isu tettétől. És most először félelmet érez. Nem titkuk miatt, vagy hogy kitudódik, de amiért nem ismeri ki magát rajta, mi lelte hirtelen, és miért hátrál el.
A meleg kis kacsó kicsúszik kezéből, ahogy távolodik. De ő nem lép utána, nem zárja bilincsbe, pedig tehetné. Más barbár férfi bizonyára így is cselekedne, de ő más. Ezt mindenki felismerte már. Kételyek merülnek fel benne fajtája kapcsán, hogy nem lenne elég jó neki, vagy bátyja vasmarkos börtöne nem engedi, vagy ki tudja? És csak nézi, ahogy a kecses hóhajú alak visszaindul a tűz körébe. S ő, ő ottmarad a lovak között, lovászfiúként, még mindig kipirosodott arccal, ajkain az édes csók ízével, mégis pofára esve.*
~Átkos vagyok. Átokfajzat.~
*Ró mindent saját számlájára, és hosszasan néz még vágyai netovábbja után, ha rálátása nyílik a tűz körére, úgy ott is. Csak jó idő múltán ocsúdik, tér vissza belé az élet, s immár gondterheltebben, mint valaha, de munkához lát, hogy mielőbb a jótékony álommal fedje el a lelkében, elméjében dúló háborút.*
-Békét hozzuk északról. *Suttogja biztatón még csókja előtt.
Maga sem érti igazán mi lelte, mi ez a szokatlan kezdeményezőkészség, tettlegesség és bátorság. A lovak gyűrűjében, hátasaik takarásában kis meghitt körben találják magukat. A távollét fokozta vágy, az öröm és boldogság robban szét, ahogy az ingerek cikáznak a lány közelségére. Úgy kapaszkodik Isu vékony derekába, s vonja magához, és tapad ajkával másikéra, mintha attól függne minden, kap -e levegőt, éltető nedüt. Bizsergető érzés fut végig hátán és éri el végtagjait és okoz elgyengülést. Mégis sziklaként áll, mert erőt ad a szenvedély, mi köztük vibrál.
Aztán egyszer csak véget ér. A zúgó folyó elmosta az akadályt, most mégis elterül, ahogy a síkra ér. Ekképp ül el a régóta várt alkalom csodája, és költözik vissza a mindennapok komorsága, hasonlatosan a kék szempárhoz.
Némán áll, kissé értetlenül, fejbe kólintva. Egyrészt ajkuk összeforrásának varázsától, másrészt a szavak és legfőképp Isu tettétől. És most először félelmet érez. Nem titkuk miatt, vagy hogy kitudódik, de amiért nem ismeri ki magát rajta, mi lelte hirtelen, és miért hátrál el.
A meleg kis kacsó kicsúszik kezéből, ahogy távolodik. De ő nem lép utána, nem zárja bilincsbe, pedig tehetné. Más barbár férfi bizonyára így is cselekedne, de ő más. Ezt mindenki felismerte már. Kételyek merülnek fel benne fajtája kapcsán, hogy nem lenne elég jó neki, vagy bátyja vasmarkos börtöne nem engedi, vagy ki tudja? És csak nézi, ahogy a kecses hóhajú alak visszaindul a tűz körébe. S ő, ő ottmarad a lovak között, lovászfiúként, még mindig kipirosodott arccal, ajkain az édes csók ízével, mégis pofára esve.*
~Átkos vagyok. Átokfajzat.~
*Ró mindent saját számlájára, és hosszasan néz még vágyai netovábbja után, ha rálátása nyílik a tűz körére, úgy ott is. Csak jó idő múltán ocsúdik, tér vissza belé az élet, s immár gondterheltebben, mint valaha, de munkához lát, hogy mielőbb a jótékony álommal fedje el a lelkében, elméjében dúló háborút.*
1278. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-27 18:58:16
Üzenet elküldve: 2014-01-27 18:58:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Thargodar tábor //
*Kulacs víz. Ez is több, mint a semmi, nede? Fordulhat meg a fejekben, de nem az őriáséban. Szelíd, jóakartú böhöm ő, és hajlamos elsiklani néhány grimasz felett is akár, ha olyan a kedve. Máskor azonban akár dühöngeni is képes ilyesmiért, és épp ezért kiszámíthatatlan, óvatosságra int pusztán termete is. A kulacs így gazdát cserél, majd visszakerül és ő merő jóindulatból még el is vigyorintja magát. Persze csak miután megfosztotta bökőitől a szurkosképűt. Mert azért naiv, de nem oly ostoba, hogy belesétáljon egyenest egy alattomos támadásba.
A tábortűz körében lelnek rá Kaganra, és a kisebbik fej, vagyis a tündér előadja a történteket. Más fejében talán átfutna a gondolat, hogy nem minden erdőből ágrólszakadt kémleli az ő táborukat, meglehet csak nagy az átmenő forgalom a vak véletlenek egybeesésének köszönhetően, de Rolkó ilyenekkel nem terheli amúgy is gondterhelt elméjét. De a szavakra azért reflektál a maga módján.*
-Bokorharcos. *Bólint, hogy majd leesik hatalmas busa feje nyakáról, majd az elkobzott fegyvereket is felmutatja vezérének. Újabb fogása van hát, és irtó büszke magára. Megcsodálja közben a csuklyátlanított üstököt, és furcsa bőrszínt, kissé meggyötört tartást, a mélységit. Miután a füstös meglehetős nyugalommal viseltetik, és szóra sem nyitja száját kéretlenül, tiszteletlenül, ő maga óriás bátyuskáját keresi fejét forgatva. Hangját már hallotta, termetéből kifolyólag pedig bízik benne hamar megleli majd. Viszont megüti fülét egy szó.*
-He?! *Méltatlankodó hanghordozással tör fel belőle. *Ütődött? *Kéri ki magának szúrós szemmel pislogva az időközben földre szállt angyal, vagyis szárnyast méricskélve. Kicsit félreértette no, megesik a legjobbakkal is.*
*Kulacs víz. Ez is több, mint a semmi, nede? Fordulhat meg a fejekben, de nem az őriáséban. Szelíd, jóakartú böhöm ő, és hajlamos elsiklani néhány grimasz felett is akár, ha olyan a kedve. Máskor azonban akár dühöngeni is képes ilyesmiért, és épp ezért kiszámíthatatlan, óvatosságra int pusztán termete is. A kulacs így gazdát cserél, majd visszakerül és ő merő jóindulatból még el is vigyorintja magát. Persze csak miután megfosztotta bökőitől a szurkosképűt. Mert azért naiv, de nem oly ostoba, hogy belesétáljon egyenest egy alattomos támadásba.
A tábortűz körében lelnek rá Kaganra, és a kisebbik fej, vagyis a tündér előadja a történteket. Más fejében talán átfutna a gondolat, hogy nem minden erdőből ágrólszakadt kémleli az ő táborukat, meglehet csak nagy az átmenő forgalom a vak véletlenek egybeesésének köszönhetően, de Rolkó ilyenekkel nem terheli amúgy is gondterhelt elméjét. De a szavakra azért reflektál a maga módján.*
-Bokorharcos. *Bólint, hogy majd leesik hatalmas busa feje nyakáról, majd az elkobzott fegyvereket is felmutatja vezérének. Újabb fogása van hát, és irtó büszke magára. Megcsodálja közben a csuklyátlanított üstököt, és furcsa bőrszínt, kissé meggyötört tartást, a mélységit. Miután a füstös meglehetős nyugalommal viseltetik, és szóra sem nyitja száját kéretlenül, tiszteletlenül, ő maga óriás bátyuskáját keresi fejét forgatva. Hangját már hallotta, termetéből kifolyólag pedig bízik benne hamar megleli majd. Viszont megüti fülét egy szó.*
-He?! *Méltatlankodó hanghordozással tör fel belőle. *Ütődött? *Kéri ki magának szúrós szemmel pislogva az időközben földre szállt angyal, vagyis szárnyast méricskélve. Kicsit félreértette no, megesik a legjobbakkal is.*
1277. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-27 17:14:13
Üzenet elküldve: 2014-01-27 17:14:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*A kitaposott követi, talán kereskedelmi útvonal lehet, nem tudja, de az biztos, hogy sokkal biztonságosabb, mintha letérne a kijelölt ösvényről. Az ilyen utak általában egy másik városba vagy faluba vezetnek. Így elméletileg könnyű dolga van, könnyebb is, mint eltévedni egy hatalmas erdőben vagy mezőn.*
1276. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-27 16:02:59
Üzenet elküldve: 2014-01-27 16:02:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
// Thargodar tábor //
*Még lenne lehetősége meglépni. Mindig van. De nem tud mozdulni, s vélhetőleg nem is akar.
Az új ingerek szinte kisütik receptorait, új élmény teljesen leblokkolja agyát és képtelen gondolkozni, lépni, ellenállni.
Mellkasa egész elnehezedik, egész estét forróság önti el.
Először bátortalanul ízlelgetik a harcos csókját. Lábai megremegnek, így kezeit inkább Harath nyaka köré fonja, hogy megkapaszkodhasson erős vállaiban és támaszra leljen.
A kezdeti bizonytalanság és félsz gátját leírhatatlan, elemi erővel szakítja át az elfojtott vágyak árja. Felszabadult szenvedéllyel viszonozza hát a csókot a lány. Ujjai sietve túrják le a férfi fejéről a csuklyát, teste szeretetéhesen simul, avagy már inkább feszül a másikhoz, de egy pillanat csupán az egész. Egy tünékeny illúzió, mely épp szertefoszlani készül, ahogy ajkaik elszakadnak egymástól.
Lélektükreinek kék ege kitisztul, ahogy csendesedik a vihar.*
-Nem tudhatják meg!
*Súgja a szavakat, s szívesen meg is pecsételné kettejük kis titkát egy újabb csókkal, de fél.
Kivételesen nem testvére hatalma, tekintélye és ereje az, mi megrettenti, hanem saját gyengesége. Így is túlontúl elragadtatta magát. Ezt nem engedheti meg magának. Soha többet.
Lassan elhátrál a hazatérő harcostól, egy utolsó pillantást vet még rá, ám ha nem tartja fel tovább, akkor az ezüsthajú visszahúzódik a tűzhely melegéhez és a többi törzstaghoz. Helye a központi sátorban van, bátyja mellett.*
*Még lenne lehetősége meglépni. Mindig van. De nem tud mozdulni, s vélhetőleg nem is akar.
Az új ingerek szinte kisütik receptorait, új élmény teljesen leblokkolja agyát és képtelen gondolkozni, lépni, ellenállni.
Mellkasa egész elnehezedik, egész estét forróság önti el.
Először bátortalanul ízlelgetik a harcos csókját. Lábai megremegnek, így kezeit inkább Harath nyaka köré fonja, hogy megkapaszkodhasson erős vállaiban és támaszra leljen.
A kezdeti bizonytalanság és félsz gátját leírhatatlan, elemi erővel szakítja át az elfojtott vágyak árja. Felszabadult szenvedéllyel viszonozza hát a csókot a lány. Ujjai sietve túrják le a férfi fejéről a csuklyát, teste szeretetéhesen simul, avagy már inkább feszül a másikhoz, de egy pillanat csupán az egész. Egy tünékeny illúzió, mely épp szertefoszlani készül, ahogy ajkaik elszakadnak egymástól.
Lélektükreinek kék ege kitisztul, ahogy csendesedik a vihar.*
-Nem tudhatják meg!
*Súgja a szavakat, s szívesen meg is pecsételné kettejük kis titkát egy újabb csókkal, de fél.
Kivételesen nem testvére hatalma, tekintélye és ereje az, mi megrettenti, hanem saját gyengesége. Így is túlontúl elragadtatta magát. Ezt nem engedheti meg magának. Soha többet.
Lassan elhátrál a hazatérő harcostól, egy utolsó pillantást vet még rá, ám ha nem tartja fel tovább, akkor az ezüsthajú visszahúzódik a tűzhely melegéhez és a többi törzstaghoz. Helye a központi sátorban van, bátyja mellett.*
1275. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-27 09:18:16
Üzenet elküldve: 2014-01-27 09:18:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
// Thargodar tábor //
*A táboron való keresztülvágás közben gyanúsan méregeti a fickót.*
~ Minket minden ütődött erdőjáró megtalál? ~
*Úgy fest hogy magukhoz vonzzák őket. Először az a vadász srác, aztán a Badumir gyerek, az ork, a földön fekvő ürge.*
~ Te meg ki az anyám vagy? ~
*Pillant a földön fekvő Kramlaf felé. Aztán visszatér eredeti gondolatmenetéhez.*
~ Most meg itt a vakond ~
-Egy bokorból szedtük ki az ürgét. A tábort figyelte.*Mondja Kagannak, miközben elegánsan leereszkedik Rolko válláról pár kecses szárnycsapással.*
- Két tőr volt nála.*Biccent az óriásnál lévő fegyverekre.*
-Azt mondja keres valamit.*Legalábbis neki ezt mondta a fickó. " Keresgéltem ", vagy mi a szösz.*
-Te, főnök.* Reppen közelebb Kaganhoz.*
-Ide vonzzuk az összes ütődöttet a környékről.*Arca kissé elkomorodik, s mogorva pillantást vet mind a kifektetett Kramlafra, Ugugra, a távolban metélt Badumirra, majd a sötételfre*
-És fogalmam sincs hány nyüzsög még odakint.
*A táboron való keresztülvágás közben gyanúsan méregeti a fickót.*
~ Minket minden ütődött erdőjáró megtalál? ~
*Úgy fest hogy magukhoz vonzzák őket. Először az a vadász srác, aztán a Badumir gyerek, az ork, a földön fekvő ürge.*
~ Te meg ki az anyám vagy? ~
*Pillant a földön fekvő Kramlaf felé. Aztán visszatér eredeti gondolatmenetéhez.*
~ Most meg itt a vakond ~
-Egy bokorból szedtük ki az ürgét. A tábort figyelte.*Mondja Kagannak, miközben elegánsan leereszkedik Rolko válláról pár kecses szárnycsapással.*
- Két tőr volt nála.*Biccent az óriásnál lévő fegyverekre.*
-Azt mondja keres valamit.*Legalábbis neki ezt mondta a fickó. " Keresgéltem ", vagy mi a szösz.*
-Te, főnök.* Reppen közelebb Kaganhoz.*
-Ide vonzzuk az összes ütődöttet a környékről.*Arca kissé elkomorodik, s mogorva pillantást vet mind a kifektetett Kramlafra, Ugugra, a távolban metélt Badumirra, majd a sötételfre*
-És fogalmam sincs hány nyüzsög még odakint.
1274. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-27 07:42:21
Üzenet elküldve: 2014-01-27 07:42:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar tábor//
- Az egyik büdös, a másik ütődött, a harmadik meg nagy pofájú. Vezérem más vendégeink is lesznek?
*Kérdezi fejcsóválva és vigyorogva. Nem egy izmos alkat ő, így nem kapja a vállára az ernyedt testet. Az úgy is ájult a jelek és a közvélekedés szerint. Ráadásul a fű is friss, nyirkos, csúszós. Elég Kramlaf bokáit megragadni és maga után vonszolni a foglyok szállására. Az aktuális őrnek már messziről odakiáltja:*
- Segíts már egy kicsit! Ez a bolond többet nyom, mint én sodronyvértben. Kagan utasítására kötözzétek a zöld orkpatkány mellé. Együtt fog menetelni velünk a déli szállásra.
*Na igen, a déli tábor. Minden törzsnek van nyári szállása, amiről beavatatlanoknak elég annyit tudni, hogy jó messze esik gyalog és megkötözve egy szekér vagy egy ló farka mögé kötve.*
- Nálam vannak a fegyverei. Lévén a férfi fogoly, így gondolom már nem igen fogja visszakapni őket. Azért motozzátok meg, hátha maradt egy elrejtett penge nála. Mondjuk feldugva az ülepébe. Én hozzá nem nyúlnék bottal se!
*Ha az őrizetére bízott személy átadása sikeresen megtörtént akkor ő megy és leadja a fegyvereket a megfelelő helyre, a megfelelő személynek. Az elő sem fordulhat, hogy Kramlaf fegyverhez jutva tovább ökörködjön.*
- Az egyik büdös, a másik ütődött, a harmadik meg nagy pofájú. Vezérem más vendégeink is lesznek?
*Kérdezi fejcsóválva és vigyorogva. Nem egy izmos alkat ő, így nem kapja a vállára az ernyedt testet. Az úgy is ájult a jelek és a közvélekedés szerint. Ráadásul a fű is friss, nyirkos, csúszós. Elég Kramlaf bokáit megragadni és maga után vonszolni a foglyok szállására. Az aktuális őrnek már messziről odakiáltja:*
- Segíts már egy kicsit! Ez a bolond többet nyom, mint én sodronyvértben. Kagan utasítására kötözzétek a zöld orkpatkány mellé. Együtt fog menetelni velünk a déli szállásra.
*Na igen, a déli tábor. Minden törzsnek van nyári szállása, amiről beavatatlanoknak elég annyit tudni, hogy jó messze esik gyalog és megkötözve egy szekér vagy egy ló farka mögé kötve.*
- Nálam vannak a fegyverei. Lévén a férfi fogoly, így gondolom már nem igen fogja visszakapni őket. Azért motozzátok meg, hátha maradt egy elrejtett penge nála. Mondjuk feldugva az ülepébe. Én hozzá nem nyúlnék bottal se!
*Ha az őrizetére bízott személy átadása sikeresen megtörtént akkor ő megy és leadja a fegyvereket a megfelelő helyre, a megfelelő személynek. Az elő sem fordulhat, hogy Kramlaf fegyverhez jutva tovább ökörködjön.*
1273. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-27 04:11:22
Üzenet elküldve: 2014-01-27 04:11:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar tábor//
*Meglehetősen váratlanul és szokatlanul cselekszik. Korábban elképzelhetetlennek tartotta maga is, hogy emígy lépjen a tettek mezejére, bármiféle hezitálás nélkül, pusztán ösztönöktől és vágyaktól hajtva, mindennemű gondolati, tekintélyelvű megkötéstől szabadulva. Pedig csak pár nap telt el, hogy búcsút intett, s északra vágtatott, hogy a törzs békéjét őrizze, illetve az esetleges veszélyeket felderítse. De történt néhány váratlan dolog az útja során, mégpedig a testi vágy feléledése, és lelohadása éppúgy. De elmondani meglehet sosem fogja másnak, megtartja saját magának. Talán erre a jelre várt mindvégig, talán nem.
De most, most nem szalasztja el, ha már ilyen szépen földbe gyökereztek a lány lábai. Most készen áll, és talán, ha elég erős, véghez is viszi majd. Gondolatok most nem állítják meg, aggályok nem lepik el, és fullasztják, mint korábban. Most, hogy vágyai céltáblája kacsóját övébe ereszti, s gyönyörű kéklő lélektükréhez kapcsolhatja sajátját, a világ megáll forogni.
A csillagok, a Hold, az éj és nappal, mind -mind lélegzetvételnyi szünetet tartanak az időtlen körforgásban. Szinte hallja sóhajuk. Vagy talán csak csodált múzsájának szétnyíló ajkai közül kél e számára kéjes és hívogató szellő? Hátasaik halk horkantásai mintegy szurkolásként hallik az éji sötétben. Az egész lénye olyan hívogató, oly csábító, oly édes!
A csók.
Melyet Isurii ajkairól lop, lágyan, mégis hosszú -hosszú ideig elfojtott vágyát éreztetve, legalább oly hosszan és forrón. Megtette, nincs tovább, vagyis nincs visszaút. Elgyengült és átlépett egy határt, melyet a hierarchiában nem szabadott volna, mely talán sehova sem vezet, és mégis többet ér még így is mindennél. Mert ez szívének minden dobbanása, ez minden lélegzetvétel, minden csepp víz, mi éltet ad, ezt letagadni nem akarja már soha, de soha!*
*Meglehetősen váratlanul és szokatlanul cselekszik. Korábban elképzelhetetlennek tartotta maga is, hogy emígy lépjen a tettek mezejére, bármiféle hezitálás nélkül, pusztán ösztönöktől és vágyaktól hajtva, mindennemű gondolati, tekintélyelvű megkötéstől szabadulva. Pedig csak pár nap telt el, hogy búcsút intett, s északra vágtatott, hogy a törzs békéjét őrizze, illetve az esetleges veszélyeket felderítse. De történt néhány váratlan dolog az útja során, mégpedig a testi vágy feléledése, és lelohadása éppúgy. De elmondani meglehet sosem fogja másnak, megtartja saját magának. Talán erre a jelre várt mindvégig, talán nem.
De most, most nem szalasztja el, ha már ilyen szépen földbe gyökereztek a lány lábai. Most készen áll, és talán, ha elég erős, véghez is viszi majd. Gondolatok most nem állítják meg, aggályok nem lepik el, és fullasztják, mint korábban. Most, hogy vágyai céltáblája kacsóját övébe ereszti, s gyönyörű kéklő lélektükréhez kapcsolhatja sajátját, a világ megáll forogni.
A csillagok, a Hold, az éj és nappal, mind -mind lélegzetvételnyi szünetet tartanak az időtlen körforgásban. Szinte hallja sóhajuk. Vagy talán csak csodált múzsájának szétnyíló ajkai közül kél e számára kéjes és hívogató szellő? Hátasaik halk horkantásai mintegy szurkolásként hallik az éji sötétben. Az egész lénye olyan hívogató, oly csábító, oly édes!
A csók.
Melyet Isurii ajkairól lop, lágyan, mégis hosszú -hosszú ideig elfojtott vágyát éreztetve, legalább oly hosszan és forrón. Megtette, nincs tovább, vagyis nincs visszaút. Elgyengült és átlépett egy határt, melyet a hierarchiában nem szabadott volna, mely talán sehova sem vezet, és mégis többet ér még így is mindennél. Mert ez szívének minden dobbanása, ez minden lélegzetvétel, minden csepp víz, mi éltet ad, ezt letagadni nem akarja már soha, de soha!*
1272. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-26 21:25:06
Üzenet elküldve: 2014-01-26 21:25:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar tábor//
* A legszerencsétlenebb meglepetés a mai nap történései közül az, hogy az ember kulacsában víz lötyög, valamiféle méregerős lélekerősítő helyett. Az viszont mindenképp értékelendő, hogy még azelőtt megkínálják vele, mielőtt a tábortűzhöz citálnák. A hála bármiféle jele nélkül veszi át a kulacsot, amiből húz egy jókorát, majd visszaadja az óriás fiának. A friss víz megnedvesíti ajkainak töredezett, s a kortyintások után, hangja is mintha lágyabban csengene, de még így sem ígér túl sok jót. Valian kérdésére, csak egy furcsálló pillantással jutalmazza a tündért. Mégis vajon mit csinálhatott az erdőben az elmúlt hónapokban? Maga sem tudja.*
- Keresgéltem. - * legyint, mintha semmi jelentőset nem mondott volna. Nem is mondott semmi olyasmit.
Rolko vezet, a tündér mögötte marad míg egy keskeny sávon haladnak sátrak vásznai és egy szekér oldala között. Xiltyn átlép egy srégen feszülő kötelet, majd eloldalaz egy láda mellett, szemeit közben előremereszti a tűzkör felé, de az előtte haladó háta minden kitakar előle. ~ Még a napfelkeltét és elfogná előlem, ha úgy állna a dombtetőn. ~ méltatlankodik az óriás lesve. Xiltyn nem mondható magasnak, körülbelül 165 centis volt éjkorában, de azóta már jócskán meggörnyedt a háta, így még annál is alacsonyabbnak tűnik mint valójában. Végül beérnek a táncoló fények gyűrűjébe, s mikor Rolkó kilép előle, a méreg szempár egészen összeszűkül a narancssárgás fényben. Ahogy arcát is megvilágítják a lángok, a helyiek láthatják, hogy arcának piszkos szürke bőre, valami okból zöldes árnyalatban játszik ajkain, és szája körül. Mélyen ülő szemei között apró, hegyes orra meg-megemelkedik, ahogy beleszimatol a levegőbe, és ahogy tépázott csuklyáját hátrahajtja, ezüst haját is megláthatják a táborlakók, amit egy vékony bőrcsíkkal fogott össze tarkójánál lófarokba. Zubbonya igaz egykor időtálló bőrből készült, s kialakításán látszik, hogy nem volt olcsó darab, de hosszas erdei élet sok helyütt elnyűtte a remek ruhadarabot. Buggyos nadrágját csizmája szárába tűrte. Botjára támaszkodva biceg a barbár után, míg oda nem érkeznek egy termetes férfihoz, aki a tábor főnökének tűnik. Körbesandítva egyetlen sötételfet sem látott semerre. Ez nem tűnik jó jelnek, de ha hagyják beszélni, úgyis mindent el fog rendezni. Kagant figyelve elhatározza, hogy közel fog jutni a szeszeshordókhoz bármi áron, ám egyelőre csendben vár, nehogy kéretlen megszólalásával egyből elvágja az esélyeit. Egy ily primitívnek tetsző közösségben, biztos benne, hogy tiszteletalapú rendszer uralkodik. *
* A legszerencsétlenebb meglepetés a mai nap történései közül az, hogy az ember kulacsában víz lötyög, valamiféle méregerős lélekerősítő helyett. Az viszont mindenképp értékelendő, hogy még azelőtt megkínálják vele, mielőtt a tábortűzhöz citálnák. A hála bármiféle jele nélkül veszi át a kulacsot, amiből húz egy jókorát, majd visszaadja az óriás fiának. A friss víz megnedvesíti ajkainak töredezett, s a kortyintások után, hangja is mintha lágyabban csengene, de még így sem ígér túl sok jót. Valian kérdésére, csak egy furcsálló pillantással jutalmazza a tündért. Mégis vajon mit csinálhatott az erdőben az elmúlt hónapokban? Maga sem tudja.*
- Keresgéltem. - * legyint, mintha semmi jelentőset nem mondott volna. Nem is mondott semmi olyasmit.
Rolko vezet, a tündér mögötte marad míg egy keskeny sávon haladnak sátrak vásznai és egy szekér oldala között. Xiltyn átlép egy srégen feszülő kötelet, majd eloldalaz egy láda mellett, szemeit közben előremereszti a tűzkör felé, de az előtte haladó háta minden kitakar előle. ~ Még a napfelkeltét és elfogná előlem, ha úgy állna a dombtetőn. ~ méltatlankodik az óriás lesve. Xiltyn nem mondható magasnak, körülbelül 165 centis volt éjkorában, de azóta már jócskán meggörnyedt a háta, így még annál is alacsonyabbnak tűnik mint valójában. Végül beérnek a táncoló fények gyűrűjébe, s mikor Rolkó kilép előle, a méreg szempár egészen összeszűkül a narancssárgás fényben. Ahogy arcát is megvilágítják a lángok, a helyiek láthatják, hogy arcának piszkos szürke bőre, valami okból zöldes árnyalatban játszik ajkain, és szája körül. Mélyen ülő szemei között apró, hegyes orra meg-megemelkedik, ahogy beleszimatol a levegőbe, és ahogy tépázott csuklyáját hátrahajtja, ezüst haját is megláthatják a táborlakók, amit egy vékony bőrcsíkkal fogott össze tarkójánál lófarokba. Zubbonya igaz egykor időtálló bőrből készült, s kialakításán látszik, hogy nem volt olcsó darab, de hosszas erdei élet sok helyütt elnyűtte a remek ruhadarabot. Buggyos nadrágját csizmája szárába tűrte. Botjára támaszkodva biceg a barbár után, míg oda nem érkeznek egy termetes férfihoz, aki a tábor főnökének tűnik. Körbesandítva egyetlen sötételfet sem látott semerre. Ez nem tűnik jó jelnek, de ha hagyják beszélni, úgyis mindent el fog rendezni. Kagant figyelve elhatározza, hogy közel fog jutni a szeszeshordókhoz bármi áron, ám egyelőre csendben vár, nehogy kéretlen megszólalásával egyből elvágja az esélyeit. Egy ily primitívnek tetsző közösségben, biztos benne, hogy tiszteletalapú rendszer uralkodik. *
1271. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-26 21:15:59
Üzenet elküldve: 2014-01-26 21:15:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar tábor//
* Elenyel ütése, ahogy gondolta; eljátssza hogy leviszi a földre. ~ És most pár másodperc. ~ Gondolja magában és röhög, más nem hallhatja.
Hallja Kagan parancsokat oszt, ezek szerint nem meghal, csupán az orkkal kell menetelnie, nem nagy valami; vajon megérte? Ezt csak az idő mondhatja majd meg.
Míg lentvan érzi a fémes vért a fogai között szivárogni. ~ A fene essen bele jól pofán vágott az a lány. ~ zsémbel magában, vajon milyen messze mennek, és meg lesz e kötözve?*
* Elenyel ütése, ahogy gondolta; eljátssza hogy leviszi a földre. ~ És most pár másodperc. ~ Gondolja magában és röhög, más nem hallhatja.
Hallja Kagan parancsokat oszt, ezek szerint nem meghal, csupán az orkkal kell menetelnie, nem nagy valami; vajon megérte? Ezt csak az idő mondhatja majd meg.
Míg lentvan érzi a fémes vért a fogai között szivárogni. ~ A fene essen bele jól pofán vágott az a lány. ~ zsémbel magában, vajon milyen messze mennek, és meg lesz e kötözve?*
1270. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-26 20:40:09
Üzenet elküldve: 2014-01-26 20:40:09
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* Arthenior városa felé vágtázik aranyszín lován (palomino), nem sokkal Napjának kelte után. *
- Éirigh! Amharc síos!
* Kiáltja fel az égbe a vörös s arany égi gömb üdvözlésére. Kelj fel, nézz le ránk! Az idegen elf a város felé tart, elsőnek szálláshelyet keres majd, később pedig a templomot keresi fel. Ha most is kíséri szerencséje, nem kell egyedül gyakorolnia az igéket. Szinte felfekszik lovára, ahogy az sebes vágtával viszi egyre közelebb a városhoz. Nem is látni belőle túl sokat, csupán egy tovasuhanó aranyszín foltot s némi zöldet. *
- Nincs már messze az újabb város Aurinko, kitartás.
* Bátorítja kancáját s egyre közelebb kerül a városhoz. *
A hozzászólás írója (Shauri Sethi Ishani) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.26 20:41:55
- Éirigh! Amharc síos!
* Kiáltja fel az égbe a vörös s arany égi gömb üdvözlésére. Kelj fel, nézz le ránk! Az idegen elf a város felé tart, elsőnek szálláshelyet keres majd, később pedig a templomot keresi fel. Ha most is kíséri szerencséje, nem kell egyedül gyakorolnia az igéket. Szinte felfekszik lovára, ahogy az sebes vágtával viszi egyre közelebb a városhoz. Nem is látni belőle túl sokat, csupán egy tovasuhanó aranyszín foltot s némi zöldet. *
- Nincs már messze az újabb város Aurinko, kitartás.
* Bátorítja kancáját s egyre közelebb kerül a városhoz. *
A hozzászólás írója (Shauri Sethi Ishani) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.26 20:41:55
1269. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-26 20:22:59
Üzenet elküldve: 2014-01-26 20:22:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar tábor//
//még este//
*Kiadja a parancsokat és súlyos döntéseket hoz; ő is pontosan tudja, hogy főszabályként a halállal egyenlő, ha valakit pucéron, télvíz idején kidobnak az erdő mélyén, főleg, ha előtte kicsit meg is metszik, minek köszönhetően vérszaggal terhes lesz a levegő.*
~ Majd az Erdő Szelleme, vagy azok, kik ideküldték, megóvják az életét. Vagy meghal az ostoba! ~ *mereng, vagyis csak ezt tenné, mert megzavarják. Egy pillanatig elképedve néz a tapsikoló szellemi fogyatékosra, ki megzavarja; sőt, mi több, még gúnyolná is, ha Elenyel nem vágná szájon.*
*Ha és amennyiben Elenyel képes leütni a bolondot, Kagan rávigyorog a nőre, majd int, hogy takarítsák fel Kramlafot.*
- Kössétek az ork mellé, majd a déli táborban megfontolom a kérelmét! *röhög, mert előbb bizony nem fogja megtenni. Addig a szerzetesünk kutyagol.*
~ Egy évi hűségeskü, honnan jött ez a bolond?! A hűségeskü örökre szól, vagy míg meg nem töröd, nem köthető a falevelek hullásához! Városiak... ~ *mérgelődik.*
*Ha Elenyelnek nem sikerül leütni Kramlafot, akkor Kagan maga lendül előre, és fokosa tompábbik végével kínálja meg Kramlafot - arra azért vigyázva, hogy méretes dudornál, meg egy kis ájulásnál nagyobb sérülést ne okozzon neki találat esetén sem. Egyébként ugyanazok a szavai, ha legalább neki sikerül kifektetnie a fickót.*
-
*A Lombjáró Badumir dolgát rábízhatja Leandanára és "bátyóira", így ő maga Uguggal foglalkozik inkább. Egy darabig méregeti az orkot, és csak az után válaszol.*
- Bármikor megölhetünk most is, Ugug. Most velünk jössz - a déli szálláson majd döntünk a sorsodról. *ezzel ezt is letudta, int az orknak, hogy menjen vissza a helyére. Ugug most csak félig fogoly: folyamatosan figyelnek rá, de nincsenek rajta kötelek; viszont egy rossz döntés, és bőréből harci dob készül majd.*
*Az esti megbeszélésnek vége, de Kagan még nem térhet nyugovóra.*
- Waldran, itt vagyok! *int a láthatóan őt kereső rokonnak, ám azt is hamar kiszúrja, hogy Valianék egy furcsa szerzetet terelnek felé.*
~ Menten eldobom az agyam, mi van itt, törzsi naggyűlés?! ~ *dühöng, mikor látja, hogy újabb "vendég" érkezik, ezúttal egy sötételf. És az alapján, ahogy vezetik, valószínűleg őt is a gyepűn csípték meg.*
- Na ez meg ki a fene?! *mérgelődik, mert egyszerűen mozdulni sem tud már a sok érkezőtől. Pedig ő azt hitte, hogy ez egy rettenetes hírű barbár tábor.*
//még este//
*Kiadja a parancsokat és súlyos döntéseket hoz; ő is pontosan tudja, hogy főszabályként a halállal egyenlő, ha valakit pucéron, télvíz idején kidobnak az erdő mélyén, főleg, ha előtte kicsit meg is metszik, minek köszönhetően vérszaggal terhes lesz a levegő.*
~ Majd az Erdő Szelleme, vagy azok, kik ideküldték, megóvják az életét. Vagy meghal az ostoba! ~ *mereng, vagyis csak ezt tenné, mert megzavarják. Egy pillanatig elképedve néz a tapsikoló szellemi fogyatékosra, ki megzavarja; sőt, mi több, még gúnyolná is, ha Elenyel nem vágná szájon.*
*Ha és amennyiben Elenyel képes leütni a bolondot, Kagan rávigyorog a nőre, majd int, hogy takarítsák fel Kramlafot.*
- Kössétek az ork mellé, majd a déli táborban megfontolom a kérelmét! *röhög, mert előbb bizony nem fogja megtenni. Addig a szerzetesünk kutyagol.*
~ Egy évi hűségeskü, honnan jött ez a bolond?! A hűségeskü örökre szól, vagy míg meg nem töröd, nem köthető a falevelek hullásához! Városiak... ~ *mérgelődik.*
*Ha Elenyelnek nem sikerül leütni Kramlafot, akkor Kagan maga lendül előre, és fokosa tompábbik végével kínálja meg Kramlafot - arra azért vigyázva, hogy méretes dudornál, meg egy kis ájulásnál nagyobb sérülést ne okozzon neki találat esetén sem. Egyébként ugyanazok a szavai, ha legalább neki sikerül kifektetnie a fickót.*
-
*A Lombjáró Badumir dolgát rábízhatja Leandanára és "bátyóira", így ő maga Uguggal foglalkozik inkább. Egy darabig méregeti az orkot, és csak az után válaszol.*
- Bármikor megölhetünk most is, Ugug. Most velünk jössz - a déli szálláson majd döntünk a sorsodról. *ezzel ezt is letudta, int az orknak, hogy menjen vissza a helyére. Ugug most csak félig fogoly: folyamatosan figyelnek rá, de nincsenek rajta kötelek; viszont egy rossz döntés, és bőréből harci dob készül majd.*
*Az esti megbeszélésnek vége, de Kagan még nem térhet nyugovóra.*
- Waldran, itt vagyok! *int a láthatóan őt kereső rokonnak, ám azt is hamar kiszúrja, hogy Valianék egy furcsa szerzetet terelnek felé.*
~ Menten eldobom az agyam, mi van itt, törzsi naggyűlés?! ~ *dühöng, mikor látja, hogy újabb "vendég" érkezik, ezúttal egy sötételf. És az alapján, ahogy vezetik, valószínűleg őt is a gyepűn csípték meg.*
- Na ez meg ki a fene?! *mérgelődik, mert egyszerűen mozdulni sem tud már a sok érkezőtől. Pedig ő azt hitte, hogy ez egy rettenetes hírű barbár tábor.*
1268. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-26 20:13:04
Üzenet elküldve: 2014-01-26 20:13:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar tábornál//
* Az óriások természetüknél fogva hajlamosak bizalmat táplálni idegenek iránt. Ami egyrészt egy nagyon előnyös és becsülendő tulajdonság - már amennyire morális alapon közelítünk -. Másrészt iszonyúan veszélyes is, ha katonai alapon mozgunk. Amint a fegyverek Rolkonál vannak mindjárt sokkal jobb a helyzet.*
-Ha te mondod komám.*Biccent a söételfnek. De jelenlegi óriás őrposztját egyelőre nem hagyja el.*
-Igyál.*Mondja amint a mélységihez kerül a kulacs.*
-Mond csak, mit kerestél ilyenkor az erdőben?*Kérdi, s közben a másik mögé kerülve - ha az nem kever zűrt - el is indulnak a tábor belseje felé, hogy Kagan elé vezessék.*
* Az óriások természetüknél fogva hajlamosak bizalmat táplálni idegenek iránt. Ami egyrészt egy nagyon előnyös és becsülendő tulajdonság - már amennyire morális alapon közelítünk -. Másrészt iszonyúan veszélyes is, ha katonai alapon mozgunk. Amint a fegyverek Rolkonál vannak mindjárt sokkal jobb a helyzet.*
-Ha te mondod komám.*Biccent a söételfnek. De jelenlegi óriás őrposztját egyelőre nem hagyja el.*
-Igyál.*Mondja amint a mélységihez kerül a kulacs.*
-Mond csak, mit kerestél ilyenkor az erdőben?*Kérdi, s közben a másik mögé kerülve - ha az nem kever zűrt - el is indulnak a tábor belseje felé, hogy Kagan elé vezessék.*
1267. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-26 19:49:29
Üzenet elküldve: 2014-01-26 19:49:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar tábor//
*Hallotta, hogy Harath beszél a lovak gyűrűjében, de szavait aligha érthette. Jobban izgult annál, minthogy kihallgassa titokban. Átfutott gondolatai közt, mennyire jó ötlet az, hogy egyből a férfi után loholt, amint megneszelte, hogy megérkeztek. Jó ötlet-e egyáltalán?
De túl sokáig nem tud ezen a kérdéskörön rágódni, mert ajkai szólásra nyílnak és köszönti a harcost.
Nem lép ugyan közelebb hozzá, de nem is mozdul el helyéről, bár jól látja, hogy a másik egyenesen felé tart, s nem úgy fest, mint aki tőle tisztes távolban megállni szándékozik.*
-Dehogy!
*Fordítja el arcát szégyenlősen, mintha takargatni próbálná az arcára kiülő mosolyt. Neki is eszébe jut a búcsú. Elvágtatott, elszaladt, mint egy kislány, s talán most is bölcsebb lenne így tenni, de alig bír mozdulni. A másik közelsége teljesen megbénítja.*
-Csiripelték a madarak, hogy erre felé vagy.
*Motyogja felpillantva a félvérre. Magától is kitalálhatta volna, hogy a lovakkal foglalatoskodik, de az az igazság, hogy idáig már nem jutott el gondolatban.*
-Igen.
*Válaszol alig hallhatón. Kékjei bizonytalanul kutakodnak a férfi lélektükreiben. Akaratereje elesett a vágyaival vívott csatában, hiszen nem mozdul, nem ellenkezik, holott jól tudja: tilosban járnak. Törékeny, puha kezeit Harath markába bújtatja, ajkai elválnak egymástól, ahogy levegőhöz próbál jutni.*
*Hallotta, hogy Harath beszél a lovak gyűrűjében, de szavait aligha érthette. Jobban izgult annál, minthogy kihallgassa titokban. Átfutott gondolatai közt, mennyire jó ötlet az, hogy egyből a férfi után loholt, amint megneszelte, hogy megérkeztek. Jó ötlet-e egyáltalán?
De túl sokáig nem tud ezen a kérdéskörön rágódni, mert ajkai szólásra nyílnak és köszönti a harcost.
Nem lép ugyan közelebb hozzá, de nem is mozdul el helyéről, bár jól látja, hogy a másik egyenesen felé tart, s nem úgy fest, mint aki tőle tisztes távolban megállni szándékozik.*
-Dehogy!
*Fordítja el arcát szégyenlősen, mintha takargatni próbálná az arcára kiülő mosolyt. Neki is eszébe jut a búcsú. Elvágtatott, elszaladt, mint egy kislány, s talán most is bölcsebb lenne így tenni, de alig bír mozdulni. A másik közelsége teljesen megbénítja.*
-Csiripelték a madarak, hogy erre felé vagy.
*Motyogja felpillantva a félvérre. Magától is kitalálhatta volna, hogy a lovakkal foglalatoskodik, de az az igazság, hogy idáig már nem jutott el gondolatban.*
-Igen.
*Válaszol alig hallhatón. Kékjei bizonytalanul kutakodnak a férfi lélektükreiben. Akaratereje elesett a vágyaival vívott csatában, hiszen nem mozdul, nem ellenkezik, holott jól tudja: tilosban járnak. Törékeny, puha kezeit Harath markába bújtatja, ajkai elválnak egymástól, ahogy levegőhöz próbál jutni.*
1266. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-26 19:23:30
Üzenet elküldve: 2014-01-26 19:23:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar tábor//
*Elmélyülten gondozza hátasaikat, s óhatatlanul, de egyszer csak Atsun -Isu lova- feje böködi meg karját. Valahogy a közelébe "lopózott". Vagy a jutalomfalatkák, vagy csak a legény vonzotta magához, nem tudja. Kap azért köszöntésnek egy kis paskolást, és simítást orrára. És ha már itt van, részesül a zabból is Harr tenyeréből. Közben beszél hozzá.*
-Hát gazdád merre hagytad? Tudod, reméltem láthatom visszatértemkor! *Panaszkodik kicsit. Szinte észre sem veszi a közelében lévőket, a négy, immáron öt hátas eléggé körbefogják, s takarják őt, és az ő látószögét is.*
-Nálánál szebb hegyi -pusztai virágot nem láttam még sehol. *Tör fel belőle, miközben serényen jár keze, meg nem áll.*
-De félek vajon ő, hogy érez? *Suttogja lovának, majd feláll, s körbenéz vajon kész van -e mindahány lóval. Ekkor érkezik a köszöntés, s ő biza felé pördül, de még hogy. Első gondolata, vajon meghallotta, amit itt a lovaknak mondott?*
~Valahogy állatoknak könnyebb kiönteni szívünket.~
*De rögvest a boldogság ragyogja be arcát a sötétben is, nagyot dobban szíve, ahogy meglátja a tétova mozdulatot. Hangját persze azonnal, ezer közül is felismerné, így kétsége sem volt, választottját hallja.*
-Üdv Néked is! *Lép felé legalább oly határozatlanul, ahogy Isu tette. De egyre közelebb és közelebb lépdel.*
-Felvertünk álmodból? *Érdeklődik. De reméli, a viszontlátás izgalma, reménye "zavarta" ide a lányt. Közben úgy pillog rá, mint ki nem látott még hasonlót sem, szinte felfalja szemével, befogja íriszeivel és beragyogja a boldogság fényével bennük.*
-Hogy találtál meg? *Kérdi kicsit bugyután, most már csak néhány lépés távolból. Ha tudná, nyíltan kérdezett rá a többiektől, főleg Wald jelenlétében. Nos, lehet megállna benne az ütő. Bár valamikor véget kell vetni a bizonytalanságnak, valamikor sarkukra kell álljanak, ha egyáltalán akarnak bármit is együtt. Valamikor tisztába kell tenni a dolgokat.*
-De a lényeg, hogy itt vagy. *Suttogja már egész közel hozzá. Ha nem ellenkezik, vagy húzódik el tőle, nos, kacsóját fogja meg, immár másodízben érve össze.*
~Csókod beleégett bőrömbe, szívembe.~ *Gondol a búcsújuk alkalmával kapott puszira, és üzeni lélektükreivel.*
*Elmélyülten gondozza hátasaikat, s óhatatlanul, de egyszer csak Atsun -Isu lova- feje böködi meg karját. Valahogy a közelébe "lopózott". Vagy a jutalomfalatkák, vagy csak a legény vonzotta magához, nem tudja. Kap azért köszöntésnek egy kis paskolást, és simítást orrára. És ha már itt van, részesül a zabból is Harr tenyeréből. Közben beszél hozzá.*
-Hát gazdád merre hagytad? Tudod, reméltem láthatom visszatértemkor! *Panaszkodik kicsit. Szinte észre sem veszi a közelében lévőket, a négy, immáron öt hátas eléggé körbefogják, s takarják őt, és az ő látószögét is.*
-Nálánál szebb hegyi -pusztai virágot nem láttam még sehol. *Tör fel belőle, miközben serényen jár keze, meg nem áll.*
-De félek vajon ő, hogy érez? *Suttogja lovának, majd feláll, s körbenéz vajon kész van -e mindahány lóval. Ekkor érkezik a köszöntés, s ő biza felé pördül, de még hogy. Első gondolata, vajon meghallotta, amit itt a lovaknak mondott?*
~Valahogy állatoknak könnyebb kiönteni szívünket.~
*De rögvest a boldogság ragyogja be arcát a sötétben is, nagyot dobban szíve, ahogy meglátja a tétova mozdulatot. Hangját persze azonnal, ezer közül is felismerné, így kétsége sem volt, választottját hallja.*
-Üdv Néked is! *Lép felé legalább oly határozatlanul, ahogy Isu tette. De egyre közelebb és közelebb lépdel.*
-Felvertünk álmodból? *Érdeklődik. De reméli, a viszontlátás izgalma, reménye "zavarta" ide a lányt. Közben úgy pillog rá, mint ki nem látott még hasonlót sem, szinte felfalja szemével, befogja íriszeivel és beragyogja a boldogság fényével bennük.*
-Hogy találtál meg? *Kérdi kicsit bugyután, most már csak néhány lépés távolból. Ha tudná, nyíltan kérdezett rá a többiektől, főleg Wald jelenlétében. Nos, lehet megállna benne az ütő. Bár valamikor véget kell vetni a bizonytalanságnak, valamikor sarkukra kell álljanak, ha egyáltalán akarnak bármit is együtt. Valamikor tisztába kell tenni a dolgokat.*
-De a lényeg, hogy itt vagy. *Suttogja már egész közel hozzá. Ha nem ellenkezik, vagy húzódik el tőle, nos, kacsóját fogja meg, immár másodízben érve össze.*
~Csókod beleégett bőrömbe, szívembe.~ *Gondol a búcsújuk alkalmával kapott puszira, és üzeni lélektükreivel.*
1265. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-26 19:05:21
Üzenet elküldve: 2014-01-26 19:05:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar tábor//
*Igaz, nem sikerült többet megtudnia egyelőre, de már szalad is, hogy utánanézzen az elmaradó negyediknek.
Amúgy sem fog ártani, ha vet egy pillantást Atsunra. Időnként meglátogatja hátasát, hogy ne csak a munkát és a feladatokat lássa benne a patás, hanem egy kis kényeztetést és jutalomfalatot is reméljen tőle valahányszor feltűnik. Na nem a ló lelkivilága az, ami motiválja Isuriit. Egyszerűen sokkal könnyebb elcsípni a legelőn a derest, ha az kíváncsiságból a közelébe szimatol.
Meg is találja a karámoknál, akit keres, de most, hogy itt áll tőle nem messze... inába száll bátorsága.*
-Szia!
*Köszön rá végül Harathra esetlenül és még int is neki a sötétben, remélve, hogy legalább a roppant egyedi mozdulatsort felismeri.*
*Igaz, nem sikerült többet megtudnia egyelőre, de már szalad is, hogy utánanézzen az elmaradó negyediknek.
Amúgy sem fog ártani, ha vet egy pillantást Atsunra. Időnként meglátogatja hátasát, hogy ne csak a munkát és a feladatokat lássa benne a patás, hanem egy kis kényeztetést és jutalomfalatot is reméljen tőle valahányszor feltűnik. Na nem a ló lelkivilága az, ami motiválja Isuriit. Egyszerűen sokkal könnyebb elcsípni a legelőn a derest, ha az kíváncsiságból a közelébe szimatol.
Meg is találja a karámoknál, akit keres, de most, hogy itt áll tőle nem messze... inába száll bátorsága.*
-Szia!
*Köszön rá végül Harathra esetlenül és még int is neki a sötétben, remélve, hogy legalább a roppant egyedi mozdulatsort felismeri.*
1264. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-26 18:56:52
Üzenet elküldve: 2014-01-26 18:56:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Thargodar tábor - Északi portyázók érkezése//
*Végre, hamarosan már a tábori tűz körül ronthatják a levegőt és fogyaszthatják a vacsorát. Éhes már a kis bélpoklos vörös, kifogyott a gyökerekből és gumókból az út során.
Waldran példáját követve ő is Harathra bízza lova ellátását és hűséges kutya ként baktat a Thargodar férfi mögött, várva valami lepattanó jutalomfalatot, egy buksi simit, kedves szót... Akármit. Mivel kicsit csapatuk vezetője volt Waldran, ezért bizonyára a fontos dolgok körülötte fognak történni. Jelentés, miegymás. Minden ilyesmi, melyhez Akheel ugyan nem konyít sokat, de még sem maradna le róla.
Az első akibe belebotlanak, az a Thargodar lány. Csak fejével bök a lovakat ellátó harcos felé, nehogy itt rosszul legyen a nyekenyóka fehér hajú!
Minél többen tömörülnek össze érkezésük alkalmából, Akheel annál jobban örül. De ha még vacsorát is kapna belátható időn belül, akkor nyugton is maradna az est hátralévő részében.*
*Végre, hamarosan már a tábori tűz körül ronthatják a levegőt és fogyaszthatják a vacsorát. Éhes már a kis bélpoklos vörös, kifogyott a gyökerekből és gumókból az út során.
Waldran példáját követve ő is Harathra bízza lova ellátását és hűséges kutya ként baktat a Thargodar férfi mögött, várva valami lepattanó jutalomfalatot, egy buksi simit, kedves szót... Akármit. Mivel kicsit csapatuk vezetője volt Waldran, ezért bizonyára a fontos dolgok körülötte fognak történni. Jelentés, miegymás. Minden ilyesmi, melyhez Akheel ugyan nem konyít sokat, de még sem maradna le róla.
Az első akibe belebotlanak, az a Thargodar lány. Csak fejével bök a lovakat ellátó harcos felé, nehogy itt rosszul legyen a nyekenyóka fehér hajú!
Minél többen tömörülnek össze érkezésük alkalmából, Akheel annál jobban örül. De ha még vacsorát is kapna belátható időn belül, akkor nyugton is maradna az est hátralévő részében.*
1263. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-26 18:44:17
Üzenet elküldve: 2014-01-26 18:44:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar tábor//
*Amint meghozták a döntést, ő szép csendben le is lép. Csak semmi feltűnés. Nem lelné különösebben nagy élvezetét Badumir megkínzásában, s támadt is egy jobb ötlete. Már tudja mivel üsse el az időt addig, míg a Lombjáró dolgát elintézik.
Vállára vastag köpeny terít és sétára indul a folyó irányába. El-el tűnhet alakja olykor a fák közt, de tudja, hogy őrszemeik figyelik és vigyázzák őt. Nincs mitől tartania. Ellenben a mezítelen kivetett dalnoknak akadhatnak majd gondjai a hideg időben. Kifigyeli hol és merre eresztik szélnek, majd prémes köpenyét egy gubacsban az egyik fa tövében hagyja, remélve, hogy a férfi belebotlik majd.
Ennél többet nem tehet, s nem is tenne. Visszafelé bevizezi még kicsit magát a vízparton, hogy úgy tűnjön: megcsúszott a köveken, s a folyó árja elsodorta a prémet.
Ezt követően visszatér a táborba, s ha nincs vele senkinek dolga, akkor pihen egy nagyot a tűz mellett.
Köszönhetően annak, hogy hamar elbóbiskolt, egész éjjel kuruttyolni fog, ez már szinte biztos. Fel-alá császkál, pakolgat, hajat ápol, öltözékeit válogatja... Amolyan lányos dolgot művel, mikor az érkezők zaja megüti füleit.*
~Visszaértek?!~
*Annyira izgatott lesz, hogy szíve is kihagy egy ütemet. Kirobban a sátorból és sietve körbepillant. El sem hiszi amit lát!
Az északra küldöttek visszatértek! Akheelt, Ricket és Waldrant elsőre megpillantja, de a lovakkal foglalatoskodó Harath rejtve marad szemei elől.*
-Ily kevesen... ily kevesen tértetek vissza?
*Hebegi zavartan a kis csapatnak. Ne űzzenek vele most gonosz tréfát, még a végén elájulna!*
*Amint meghozták a döntést, ő szép csendben le is lép. Csak semmi feltűnés. Nem lelné különösebben nagy élvezetét Badumir megkínzásában, s támadt is egy jobb ötlete. Már tudja mivel üsse el az időt addig, míg a Lombjáró dolgát elintézik.
Vállára vastag köpeny terít és sétára indul a folyó irányába. El-el tűnhet alakja olykor a fák közt, de tudja, hogy őrszemeik figyelik és vigyázzák őt. Nincs mitől tartania. Ellenben a mezítelen kivetett dalnoknak akadhatnak majd gondjai a hideg időben. Kifigyeli hol és merre eresztik szélnek, majd prémes köpenyét egy gubacsban az egyik fa tövében hagyja, remélve, hogy a férfi belebotlik majd.
Ennél többet nem tehet, s nem is tenne. Visszafelé bevizezi még kicsit magát a vízparton, hogy úgy tűnjön: megcsúszott a köveken, s a folyó árja elsodorta a prémet.
Ezt követően visszatér a táborba, s ha nincs vele senkinek dolga, akkor pihen egy nagyot a tűz mellett.
Köszönhetően annak, hogy hamar elbóbiskolt, egész éjjel kuruttyolni fog, ez már szinte biztos. Fel-alá császkál, pakolgat, hajat ápol, öltözékeit válogatja... Amolyan lányos dolgot művel, mikor az érkezők zaja megüti füleit.*
~Visszaértek?!~
*Annyira izgatott lesz, hogy szíve is kihagy egy ütemet. Kirobban a sátorból és sietve körbepillant. El sem hiszi amit lát!
Az északra küldöttek visszatértek! Akheelt, Ricket és Waldrant elsőre megpillantja, de a lovakkal foglalatoskodó Harath rejtve marad szemei elől.*
-Ily kevesen... ily kevesen tértetek vissza?
*Hebegi zavartan a kis csapatnak. Ne űzzenek vele most gonosz tréfát, még a végén elájulna!*
1262. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-26 18:24:36
Üzenet elküldve: 2014-01-26 18:24:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar tábor - Északi portyázók érkezése//
*A verseny valóban újdonságát veszíti egy idő után, az első hosszabb vágta végeztével. A céljuk elérni a tábort mihamarabb, inkább számít. Így mondhatni rotációban kerül előre hol egyikük, hol másikuk, hogy aztán jókora utat megtéve, hosszú órák -nap lovaglása eredményeként a tüzek jelezzék számukra: Megérkeztek.*
-Ott! *Mutat előre kicsit lassítva, így elsuhanhat mellette a kicsiny csapatuk többi tagja. Újra szélnek ereszti hátasát, a csípős éji szél miatt könnye is kicsordul szeméből. Vágta, vágta, vágta. Hogy elérjék jutalmukat, a meleg sátrat, kaját, italt, és nyugalmat.
Az őröknek messziről kiáltja oda érkeztüket, nehogy lerohanást véljenek, s összekeverjék őket támadókkal. Csak ők tértek vissza északról, csapzott lovakon, elnyűve, éhesen és fáradt- piszkosan az út porától.
Ahogy két lábbal újfent a tábor porába toppan végre, szétnéz, s bár későre jár reméli meglátja, akit keres tekintete. Ezzel párhuzamosan felméri mi is történhetett távollétük alatt. Annyi szent, nem állt meg az élet, sőt! Wald szavaira megkapja a négy ló kantárját, s indul feladatára. Mai utolsó teendője, ha minden jól megy.*
-Úgy lesz. *Nyugtázza is szavakkal, majd eltűnik egy kis időre. Leszerszámozza hátasaikat, lecsutakolja, megitatja -eteti őket. Egy -két dicsérő szót sem sajnál, hiszen szép teljesítményt nyújtottak a nap folyamán.*
-Ügyesek voltatok. *Ahogy kefélgeti szőrüket, paskolja nyakukat, cirógatja orrukat és mindőjüknek csen egy kis jutalomfalatot is, valami zöldséget. Répát, ilyesmit, amit szeretnek nagyon.*
-Megérdemlitek. *Bizony eltölt jó néhány fertályórát velük, míg a négy állatot rendbeteszi. Közben azért gondolatban a központi sátorban jár, vajon Wald mit tud meg, Kagan miként reagál a veszedelem elhárultára. Hiszien küldetésük lényege volt ez a kérdéskör. Vajon északról várható -e további fenyegetés, vagy eléggé délre vándoroltak, s ide már nem követik őket a Grobak -horda kopói?*
*A verseny valóban újdonságát veszíti egy idő után, az első hosszabb vágta végeztével. A céljuk elérni a tábort mihamarabb, inkább számít. Így mondhatni rotációban kerül előre hol egyikük, hol másikuk, hogy aztán jókora utat megtéve, hosszú órák -nap lovaglása eredményeként a tüzek jelezzék számukra: Megérkeztek.*
-Ott! *Mutat előre kicsit lassítva, így elsuhanhat mellette a kicsiny csapatuk többi tagja. Újra szélnek ereszti hátasát, a csípős éji szél miatt könnye is kicsordul szeméből. Vágta, vágta, vágta. Hogy elérjék jutalmukat, a meleg sátrat, kaját, italt, és nyugalmat.
Az őröknek messziről kiáltja oda érkeztüket, nehogy lerohanást véljenek, s összekeverjék őket támadókkal. Csak ők tértek vissza északról, csapzott lovakon, elnyűve, éhesen és fáradt- piszkosan az út porától.
Ahogy két lábbal újfent a tábor porába toppan végre, szétnéz, s bár későre jár reméli meglátja, akit keres tekintete. Ezzel párhuzamosan felméri mi is történhetett távollétük alatt. Annyi szent, nem állt meg az élet, sőt! Wald szavaira megkapja a négy ló kantárját, s indul feladatára. Mai utolsó teendője, ha minden jól megy.*
-Úgy lesz. *Nyugtázza is szavakkal, majd eltűnik egy kis időre. Leszerszámozza hátasaikat, lecsutakolja, megitatja -eteti őket. Egy -két dicsérő szót sem sajnál, hiszen szép teljesítményt nyújtottak a nap folyamán.*
-Ügyesek voltatok. *Ahogy kefélgeti szőrüket, paskolja nyakukat, cirógatja orrukat és mindőjüknek csen egy kis jutalomfalatot is, valami zöldséget. Répát, ilyesmit, amit szeretnek nagyon.*
-Megérdemlitek. *Bizony eltölt jó néhány fertályórát velük, míg a négy állatot rendbeteszi. Közben azért gondolatban a központi sátorban jár, vajon Wald mit tud meg, Kagan miként reagál a veszedelem elhárultára. Hiszien küldetésük lényege volt ez a kérdéskör. Vajon északról várható -e további fenyegetés, vagy eléggé délre vándoroltak, s ide már nem követik őket a Grobak -horda kopói?*
1261. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-26 18:09:29
Üzenet elküldve: 2014-01-26 18:09:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar tábor - Északi portyázók érkezése//
*Megint szélsebesen haladnak, de botorság lenne azt hinni, hogy egész úton ezt a tempót diktálták. Sőt, egy ponton kénytelen voltak megállni pihenni, mert kifordultak volna a lovak a portyázók alól, aztán sétálhattak volna... köszönhetően annak az órányi sziesztának, most újra vágtáznak. Waldran számára lényegét vesztette a verseny, már csak a hajába kapó szél miatt hajtja a hátast. Lassan feldereng a horizonton a tábor vagy legalábbis az, amit annak képzelne. Valószínű, hogy előbb a messzebbi falak jelennek meg a láthatáron, esetleg a tábortüzek füstje.*
- Még egy kicsi és megérkezünk. Éjközépre. *Biztatja a többieket és titkon reméli, hogy már kellően berendezkedett a törzs és kedvükre válogathatják majd a különböző vadhúsokat és köreteket. Néha hátrapillant, nehogy valamelyikük lemaradjon, de a három vadász egészen kiváló lovassá vált az elmúlt évek alatt, a gnómjuk pedig valahogy mindig is szót értett az állatokkal. Még ügyesség sem igazán kell neki, csak egy kis elszántság, hogy erősen kapaszkodjon a nyeregben.
Hamarosan megérkeznek majd a táborba, s Waldran rögvest a két lábán folytatja az utat a nagy sátrat célozva meg. Folytatná, de...*
- Harath, gondoskodj, hogy a lovak jó ellátást kapjanak. Mi is kapjunk jó ellátást, Akheel. Szép volt, Rick. *Fordul a társaihoz, hiszen immáron nincs serdülő vadászjelölt a csapatban, hogy azon nyomban gondját viselje a lovaiknak. Kényelmes életük a hegyek közt maradt, meg a nagy tó partján. Biccent egyet a mélynövésű lovasnak, első felderítéseinek egyikét kiválóan teljesítette.*
~ Gyors jelentés, majd dőzsölés. ~ *Sóhajt egyet, aztán tényleg megcélozza a sátrat. Eközben nézelődik, mi változott az elmúlt egynéhány nap alatt.*
*Megint szélsebesen haladnak, de botorság lenne azt hinni, hogy egész úton ezt a tempót diktálták. Sőt, egy ponton kénytelen voltak megállni pihenni, mert kifordultak volna a lovak a portyázók alól, aztán sétálhattak volna... köszönhetően annak az órányi sziesztának, most újra vágtáznak. Waldran számára lényegét vesztette a verseny, már csak a hajába kapó szél miatt hajtja a hátast. Lassan feldereng a horizonton a tábor vagy legalábbis az, amit annak képzelne. Valószínű, hogy előbb a messzebbi falak jelennek meg a láthatáron, esetleg a tábortüzek füstje.*
- Még egy kicsi és megérkezünk. Éjközépre. *Biztatja a többieket és titkon reméli, hogy már kellően berendezkedett a törzs és kedvükre válogathatják majd a különböző vadhúsokat és köreteket. Néha hátrapillant, nehogy valamelyikük lemaradjon, de a három vadász egészen kiváló lovassá vált az elmúlt évek alatt, a gnómjuk pedig valahogy mindig is szót értett az állatokkal. Még ügyesség sem igazán kell neki, csak egy kis elszántság, hogy erősen kapaszkodjon a nyeregben.
Hamarosan megérkeznek majd a táborba, s Waldran rögvest a két lábán folytatja az utat a nagy sátrat célozva meg. Folytatná, de...*
- Harath, gondoskodj, hogy a lovak jó ellátást kapjanak. Mi is kapjunk jó ellátást, Akheel. Szép volt, Rick. *Fordul a társaihoz, hiszen immáron nincs serdülő vadászjelölt a csapatban, hogy azon nyomban gondját viselje a lovaiknak. Kényelmes életük a hegyek közt maradt, meg a nagy tó partján. Biccent egyet a mélynövésű lovasnak, első felderítéseinek egyikét kiválóan teljesítette.*
~ Gyors jelentés, majd dőzsölés. ~ *Sóhajt egyet, aztán tényleg megcélozza a sátrat. Eközben nézelődik, mi változott az elmúlt egynéhány nap alatt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222