Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 62 (1221. - 1240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1240. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-25 12:42:32
Üzenet elküldve: 2014-01-25 12:42:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar tábornál//
*Egészen elmélyült, mondhatni mereng, s így könnyű prédája lehet a "becserkészésnek". Mígnem az erdő irányából gallyak recsegése, szitkok törik meg a csendet. Ez valamelyest felrázza, és visszarántja a valóságba. Érzékei menten kiélesednek -fajtájához mérten- és a homályba mereszti szemét, s fülel. Megbizonyosodik afelől, hogy bizony ott valaki lófrál, nem csupán a szél vagy állat okozta zajokat hall. Így készenlétbe áll, két marokra fogja csatabárdját, s lép egyet előre.
Hogy aztán még nagyobb meglepetés érje, és vállán landoljon valami. A riadtság talán a legmegfelelőbb szó arra, amit érez. Épp ezért megrázza magát, mintha megcsípték volna, így az a valami a vállán bizony rodeózhat egy keveset, ha éppenséggel meg tud maradni rajta. Közben pedig felbődül persze.*
-Argh! *Sújt egyet széles ívben fegyverével, amolyan távol tartásra kényszerítve a hívatlan látogatóját, mígnem rájön, hogy ki is az.*
-Jah, hogy Te! *Horkan fel sértetten. Egyrészt, mert ijedtségét szégyelli, másrészt mert észrevétlen megközelítette. De a távolból továbbra is káromkodás és recsegés-ropogás neszei érkeznek, így arra fordul újfent figyelme.*
-Hallottad? Megnéz. *Jelenti ki és kérdi egyben, azzal választ sem igen várva öles léptekkel nekiindul, hogy leküzdje a nem kis távolságot az erdő sávja és sátraik határmezsgyéje közt. A sötét nem neki kedvez, bizony hogy nem. Ezért egy idő múltán egyre óvatosabb lészen, mígnem már jól be tudja azonosítani a "zúzás" irányát és helyét.*
-Hö, ki fia borja vagyol? *Szegezi a kérdést a sötétségnek, vagyis annak, akit a homály rejt. Fegyverét továbbra is sújtásra készen tartja, sőt időközben sisakját is fejébe nyomta. Így szarvas fejfedőjében, medveszőr bundájában irdatlan grizlimedvére hajaz. Öblös hangja sem épp cincogó, s most még az adrenalintól karcos. Nem épp szelíd teremtést sejtet.*
*Egészen elmélyült, mondhatni mereng, s így könnyű prédája lehet a "becserkészésnek". Mígnem az erdő irányából gallyak recsegése, szitkok törik meg a csendet. Ez valamelyest felrázza, és visszarántja a valóságba. Érzékei menten kiélesednek -fajtájához mérten- és a homályba mereszti szemét, s fülel. Megbizonyosodik afelől, hogy bizony ott valaki lófrál, nem csupán a szél vagy állat okozta zajokat hall. Így készenlétbe áll, két marokra fogja csatabárdját, s lép egyet előre.
Hogy aztán még nagyobb meglepetés érje, és vállán landoljon valami. A riadtság talán a legmegfelelőbb szó arra, amit érez. Épp ezért megrázza magát, mintha megcsípték volna, így az a valami a vállán bizony rodeózhat egy keveset, ha éppenséggel meg tud maradni rajta. Közben pedig felbődül persze.*
-Argh! *Sújt egyet széles ívben fegyverével, amolyan távol tartásra kényszerítve a hívatlan látogatóját, mígnem rájön, hogy ki is az.*
-Jah, hogy Te! *Horkan fel sértetten. Egyrészt, mert ijedtségét szégyelli, másrészt mert észrevétlen megközelítette. De a távolból továbbra is káromkodás és recsegés-ropogás neszei érkeznek, így arra fordul újfent figyelme.*
-Hallottad? Megnéz. *Jelenti ki és kérdi egyben, azzal választ sem igen várva öles léptekkel nekiindul, hogy leküzdje a nem kis távolságot az erdő sávja és sátraik határmezsgyéje közt. A sötét nem neki kedvez, bizony hogy nem. Ezért egy idő múltán egyre óvatosabb lészen, mígnem már jól be tudja azonosítani a "zúzás" irányát és helyét.*
-Hö, ki fia borja vagyol? *Szegezi a kérdést a sötétségnek, vagyis annak, akit a homály rejt. Fegyverét továbbra is sújtásra készen tartja, sőt időközben sisakját is fejébe nyomta. Így szarvas fejfedőjében, medveszőr bundájában irdatlan grizlimedvére hajaz. Öblös hangja sem épp cincogó, s most még az adrenalintól karcos. Nem épp szelíd teremtést sejtet.*
1239. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-25 12:30:11
Üzenet elküldve: 2014-01-25 12:30:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
//Cahlind Xiltyn - A Thargodar-tábor közelében//
*Cahlindot nyilván megzavarhatta az éjszaka sötétje, s a fáradtság, na meg az elnyűttség, hogy keskeny csalitosnak érzékelte azt a füves pusztát, mely cirka kétezer lépéssel választja el az erdőtől a tábort. A kialvatlanságtól lehet hallucinálni, de ez nem segít rajta akkor, amikor egy őrszem, hála a remek hallásának és a sötételf veszett káromkodásának, jó hangosan elbődül:*
-Ki jár ott?! Lássam a kezeid jó magasan, vagy úgy éljek tűpárnát csinálok belőled!*Cahlind hallhatja, ahogy egy íjon megfeszül az ideg, s a magányos bokor tövéből kipislogva egy kifejezetten hegyesnek tetsző nyílvesszővel nézhet farkasszemet.*
*Cahlindot nyilván megzavarhatta az éjszaka sötétje, s a fáradtság, na meg az elnyűttség, hogy keskeny csalitosnak érzékelte azt a füves pusztát, mely cirka kétezer lépéssel választja el az erdőtől a tábort. A kialvatlanságtól lehet hallucinálni, de ez nem segít rajta akkor, amikor egy őrszem, hála a remek hallásának és a sötételf veszett káromkodásának, jó hangosan elbődül:*
-Ki jár ott?! Lássam a kezeid jó magasan, vagy úgy éljek tűpárnát csinálok belőled!*Cahlind hallhatja, ahogy egy íjon megfeszül az ideg, s a magányos bokor tövéből kipislogva egy kifejezetten hegyesnek tetsző nyílvesszővel nézhet farkasszemet.*
1238. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-25 12:24:58
Üzenet elküldve: 2014-01-25 12:24:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
// Thargodar tábor //
*Akár hogy is vesszük, sehogy sem lesz jó a dolog. De elméjében már kezd megszületni egy terv ami igencsak jövedelmező lehet. Márpedig az arany kulcs momentum nála. Főleg a döntései mozgatórugójaként játszik nagyon fontos szerepet.
Furcsa csörömpölés veri fel, hatalmas lábak döndülése. Ormótlan vállak áthaladása egy sátor ponyva alatt. Aztán egy marcona fej víz alá merülése.
Kezei ösztönösen fonódnak kései markolatára. Bár a tábor közepén elhelyezkedő tábortűznél foglal helyet, de sose lehet tudni. Az őrök heverhetnek holtan is a kinti őrtüzek mellett. A fagyos pusztán sosem tudhatja a tündér hogy mit hoz neki a következő perc.*
~ Mutasd magad ~
*Morog magában, miközben hangtalanul felemelkedik. És nem csak képletesen, hanem szó szerint is a levegőbe löki magát. Így hangtalanul haladhat. És nem csak átvitt értelemben mint az erdő lakó elfek, akik úgy képesek a hátad mögé kerülni hogy meg se hallod, hanem ténylegesen. Az ő lába nem éri a talajt. Szárnyai pedig valóban hangtalanul suhognak. Az egyetlen gyengéje a dolognak hogy nem repülhet túl messzire mert a szárnyai annyira nem erősek sajnos.*
~Átkozott faj korcsosulás ~
*Pedig a kilencek idején, hajdanán. A tündérek állítólag napokat is képesek voltak átrepülni. Folyókon és tengereken keltek át nevetve. S még az éjszakát is könnyű szerrel keresztül repülték. De ez évszázadokkal, talán évezredekkel korábban volt. És azóta - mint annyi más dolog ezen a világon - ez is megváltozott.
Felreppen,némán hallgatózik, 3-4 métert tovaszáll. Majd egy szekér tetején foglal helyet. S újra neki kezd hegyezni a fülét.*
~ Csobbanás ~
*Aztán meg mintha csak egy kutya rázná le magáról a vizet.*
~ Ismerős hangok ~
*Rögtön tudna mondani két óriást is akik hasonló módon indítják a reggelt.
Közelebb reppen, de csak szigorúan 3-4 métereket repülve. Szekérről szekérre. Vagy épp sátorról sátorra, nagyjából 2-3 méter magasan.
Aztán hirtelen előbukkan egy szőrös fej, egy hatalmas váll, és a hozzá tartozó félelmetes magassággal. Végül kirajzolódik a táborban sétafikáló óriás teljes valójában.
Elmosolyodik, némán, csendesen, és fagyosan. De még mindig nem mond semmit. Igyekszik " becserkészni " a másikat. Jobb lábbal rugaszkodik. Bal szárnyal beleránt egyet, aztán újra szökken. Végül - ha minden jól megy - teljes hirtelenséggel, és hangtalanul - huppan le Rolko vállára. Jobbjával sörényébe markolva.*
-Rossz az alvókád cimbora?*Hangja karcos, szeme villan. Óriásra vadászni nagy móka.
Aztán kiszúr valamit, csak a szeme sarkából. A tábor szélénél, és ez már nem az ő óriásuk.*
-Behatoló*S ezúttal már cseppnyi poénkodás sincs a hangjában. Nem reppen le Rolko válláról viszont egyértelműen a sötételf felé mutat, hogy az óriás is gyorsan képbe kerüljön.*
A hozzászólás írója (Valian de Bravadore) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.25 12:30:28
*Akár hogy is vesszük, sehogy sem lesz jó a dolog. De elméjében már kezd megszületni egy terv ami igencsak jövedelmező lehet. Márpedig az arany kulcs momentum nála. Főleg a döntései mozgatórugójaként játszik nagyon fontos szerepet.
Furcsa csörömpölés veri fel, hatalmas lábak döndülése. Ormótlan vállak áthaladása egy sátor ponyva alatt. Aztán egy marcona fej víz alá merülése.
Kezei ösztönösen fonódnak kései markolatára. Bár a tábor közepén elhelyezkedő tábortűznél foglal helyet, de sose lehet tudni. Az őrök heverhetnek holtan is a kinti őrtüzek mellett. A fagyos pusztán sosem tudhatja a tündér hogy mit hoz neki a következő perc.*
~ Mutasd magad ~
*Morog magában, miközben hangtalanul felemelkedik. És nem csak képletesen, hanem szó szerint is a levegőbe löki magát. Így hangtalanul haladhat. És nem csak átvitt értelemben mint az erdő lakó elfek, akik úgy képesek a hátad mögé kerülni hogy meg se hallod, hanem ténylegesen. Az ő lába nem éri a talajt. Szárnyai pedig valóban hangtalanul suhognak. Az egyetlen gyengéje a dolognak hogy nem repülhet túl messzire mert a szárnyai annyira nem erősek sajnos.*
~Átkozott faj korcsosulás ~
*Pedig a kilencek idején, hajdanán. A tündérek állítólag napokat is képesek voltak átrepülni. Folyókon és tengereken keltek át nevetve. S még az éjszakát is könnyű szerrel keresztül repülték. De ez évszázadokkal, talán évezredekkel korábban volt. És azóta - mint annyi más dolog ezen a világon - ez is megváltozott.
Felreppen,némán hallgatózik, 3-4 métert tovaszáll. Majd egy szekér tetején foglal helyet. S újra neki kezd hegyezni a fülét.*
~ Csobbanás ~
*Aztán meg mintha csak egy kutya rázná le magáról a vizet.*
~ Ismerős hangok ~
*Rögtön tudna mondani két óriást is akik hasonló módon indítják a reggelt.
Közelebb reppen, de csak szigorúan 3-4 métereket repülve. Szekérről szekérre. Vagy épp sátorról sátorra, nagyjából 2-3 méter magasan.
Aztán hirtelen előbukkan egy szőrös fej, egy hatalmas váll, és a hozzá tartozó félelmetes magassággal. Végül kirajzolódik a táborban sétafikáló óriás teljes valójában.
Elmosolyodik, némán, csendesen, és fagyosan. De még mindig nem mond semmit. Igyekszik " becserkészni " a másikat. Jobb lábbal rugaszkodik. Bal szárnyal beleránt egyet, aztán újra szökken. Végül - ha minden jól megy - teljes hirtelenséggel, és hangtalanul - huppan le Rolko vállára. Jobbjával sörényébe markolva.*
-Rossz az alvókád cimbora?*Hangja karcos, szeme villan. Óriásra vadászni nagy móka.
Aztán kiszúr valamit, csak a szeme sarkából. A tábor szélénél, és ez már nem az ő óriásuk.*
-Behatoló*S ezúttal már cseppnyi poénkodás sincs a hangjában. Nem reppen le Rolko válláról viszont egyértelműen a sötételf felé mutat, hogy az óriás is gyorsan képbe kerüljön.*
A hozzászólás írója (Valian de Bravadore) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.25 12:30:28
1237. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-25 12:21:35
Üzenet elküldve: 2014-01-25 12:21:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Thargodar tábornál //
*Az elmúlt heteket a város körüli barangolással töltötte. Gyakran azt sem tudta merre tart, mit keres, így az egész kutatás csupán magánkívüli ténfergés volt. Éjszaka botorkált, nappal üregekbe vagy fák odvaiba húzta meg magát, s jobb társaság híjján leginkább magával váltott szót mígnem...
A fák öles törzsei között távoli fényeket vett észre, s mint a bogarak, ő is akaratlanul abba az irányba indult. Valami táborozókra bukkant, erre hamar rádöbben, s mint ilyenek bizton tartanak maguknál valami erős italt, ami segít rajta.
A fák közül kiérve magas alakokat lát a sátrak között a tüzek fényeinél, állatbőrös embereket, meg kitudja még miket?! Semmiféle félelmet vagy kételyt nem támaszt benne váratlan látogatása. * ~Nem tűnnek vérszomjasnak. ~ * ismételgeti magában amíg az erdőszélt a tábortól elválasztó keskeny csalitoson cibálja át magát. Földfoltos köpenyébe több helyen beleakaszkodnak a tüskés bokrok, jó nagy cafatokat szakítva a szebb napokat is látott ruhadarabból. Vándorbotjával odébb hajtja a vaskosabb indákat, de még így is orra bukik párszor. ( így a tábor hangtalan és észrevétlen megközelítésére semmiképp sem eshet szó.) Az utolsó métereken megküzd egy igazán vendégmarasztaló egresbokorral, de végül alulmarad, és a szúrós ágak közé gabalyodva, hangos káromkodásba kezd.
Ha valaki észreveszi egy furcsa, méregzöld -( és véreres ) szemekkel megáldott sötételfet találhat, aki úgy fest szorult helyzetébe, mint valami erdei állat. Szakadt köpönyeg, viseletes zubbony, saras, lógótalpú csizma, és a kopott vászonnadrág, combjainak külső felén tőröket rejtő tokokkal. Egyedül talán a jobb mutatóujján csillogó gyűrű ami, arra hívja fel a figyelmet, hogy nem volt ő mindig ágrólszakadt.*
*Az elmúlt heteket a város körüli barangolással töltötte. Gyakran azt sem tudta merre tart, mit keres, így az egész kutatás csupán magánkívüli ténfergés volt. Éjszaka botorkált, nappal üregekbe vagy fák odvaiba húzta meg magát, s jobb társaság híjján leginkább magával váltott szót mígnem...
A fák öles törzsei között távoli fényeket vett észre, s mint a bogarak, ő is akaratlanul abba az irányba indult. Valami táborozókra bukkant, erre hamar rádöbben, s mint ilyenek bizton tartanak maguknál valami erős italt, ami segít rajta.
A fák közül kiérve magas alakokat lát a sátrak között a tüzek fényeinél, állatbőrös embereket, meg kitudja még miket?! Semmiféle félelmet vagy kételyt nem támaszt benne váratlan látogatása. * ~Nem tűnnek vérszomjasnak. ~ * ismételgeti magában amíg az erdőszélt a tábortól elválasztó keskeny csalitoson cibálja át magát. Földfoltos köpenyébe több helyen beleakaszkodnak a tüskés bokrok, jó nagy cafatokat szakítva a szebb napokat is látott ruhadarabból. Vándorbotjával odébb hajtja a vaskosabb indákat, de még így is orra bukik párszor. ( így a tábor hangtalan és észrevétlen megközelítésére semmiképp sem eshet szó.) Az utolsó métereken megküzd egy igazán vendégmarasztaló egresbokorral, de végül alulmarad, és a szúrós ágak közé gabalyodva, hangos káromkodásba kezd.
Ha valaki észreveszi egy furcsa, méregzöld -( és véreres ) szemekkel megáldott sötételfet találhat, aki úgy fest szorult helyzetébe, mint valami erdei állat. Szakadt köpönyeg, viseletes zubbony, saras, lógótalpú csizma, és a kopott vászonnadrág, combjainak külső felén tőröket rejtő tokokkal. Egyedül talán a jobb mutatóujján csillogó gyűrű ami, arra hívja fel a figyelmet, hogy nem volt ő mindig ágrólszakadt.*
1236. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-25 11:34:36
Üzenet elküldve: 2014-01-25 11:34:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Thargodar tábor //
*Mire kidugja fejét sátrukból, Valian eltűnt és sok minden történt közben. Nagyot nyújtózkodik és kiropogtatja csontjait, és bődülve ásít egyet. Vállán medveszőr bundájában, torzonborz hajával és szakállával csaknem összekeverhető egy igazi fenevaddal. Jobbjába veszi kétélű csatabárdját, fokosát megigazítja fegyverövében, majd hosszú ám lomha léptekkel indul meg. Célja nem más, mint az egyik szekérnél lévő vizeshordó, melybe szépen bedugja fejét úgy, ahogy van. Ahogy kiegyenesedik szétcsapja loboncából a vizet, majd megrázza magát, mint holmi állat, úgy frissítve fel közvetlen környezetét is. Ekkor néz csak körbe igazán, immár felébredve és a csipát is eltüntetve szemeiből.*
~Átaludtam egész nap?~
*Kérdi magától, mert vagy esti szürkület, vagy reggeli fényviszonyok vannak. A napot nem igazán látja, a felhőktől nem látja meg egyelőre.*
~Olyan szürke minden.~
*Összébbhúzza magán prémjét, majd szétnéz a táborban. Egészen a határáig megy, s elpillant a város irányába. Közben azért rádöbben, hogy estefelé járhat az idő. De, hogy Krumkot merre nyelte el a föld, már tényleg idegesítő. Csap egyet a levegőbe öklével haragjában.*
~Ha egyszer előkerül!~
*Fogadkozik, s bizony testvéri szeretetét majd jól kimutatja a termetében kisebb bátyusnak. Majd szépen átcammog körben a tábor körül tovább szőve gondolatait, miket majd jól megoszt, vagy inkább belever bátyjának kobakjába, hogy soha többé ne tünedezzen el így!*
*Mire kidugja fejét sátrukból, Valian eltűnt és sok minden történt közben. Nagyot nyújtózkodik és kiropogtatja csontjait, és bődülve ásít egyet. Vállán medveszőr bundájában, torzonborz hajával és szakállával csaknem összekeverhető egy igazi fenevaddal. Jobbjába veszi kétélű csatabárdját, fokosát megigazítja fegyverövében, majd hosszú ám lomha léptekkel indul meg. Célja nem más, mint az egyik szekérnél lévő vizeshordó, melybe szépen bedugja fejét úgy, ahogy van. Ahogy kiegyenesedik szétcsapja loboncából a vizet, majd megrázza magát, mint holmi állat, úgy frissítve fel közvetlen környezetét is. Ekkor néz csak körbe igazán, immár felébredve és a csipát is eltüntetve szemeiből.*
~Átaludtam egész nap?~
*Kérdi magától, mert vagy esti szürkület, vagy reggeli fényviszonyok vannak. A napot nem igazán látja, a felhőktől nem látja meg egyelőre.*
~Olyan szürke minden.~
*Összébbhúzza magán prémjét, majd szétnéz a táborban. Egészen a határáig megy, s elpillant a város irányába. Közben azért rádöbben, hogy estefelé járhat az idő. De, hogy Krumkot merre nyelte el a föld, már tényleg idegesítő. Csap egyet a levegőbe öklével haragjában.*
~Ha egyszer előkerül!~
*Fogadkozik, s bizony testvéri szeretetét majd jól kimutatja a termetében kisebb bátyusnak. Majd szépen átcammog körben a tábor körül tovább szőve gondolatait, miket majd jól megoszt, vagy inkább belever bátyjának kobakjába, hogy soha többé ne tünedezzen el így!*
1235. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-25 10:03:01
Üzenet elküldve: 2014-01-25 10:03:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Thargodar tábor //
*Badumir a dal végén újra meghajol, és némán várja a reakciókat. Tudja, hogy most már nem mondhat semmit, így nem is nyitja ki többet a száját. Átadta az üzenetet, az ítéletet pedig (már nagy valószínűséggel) meghozták felette. A férfi kissé lehorgasztja a fejét, alig fél füllel hallja még a törzs további szavait. Minden figyelmét nyakában lógó amulettjére összpontosítja, hiszen meglehetősen babonás ilyen tekintetben. "Átadtam, Erdő Szelleme. Átadtam." Ismételgeti magában, nyugtatva még hevesen verő szívét. Habár a jóslat elmondása közben nagyon is izgult, kezd nagyon lassan lenyugodni. Talán ma meghal, talán nem. Csakis Kagantól és Leandanatól függ további sorsa. Nem tehet mást, mint hogy bízik a két nomád kegyelmes döntésében. Ennyit tehet csak, és semmi mást.*
*Badumir a dal végén újra meghajol, és némán várja a reakciókat. Tudja, hogy most már nem mondhat semmit, így nem is nyitja ki többet a száját. Átadta az üzenetet, az ítéletet pedig (már nagy valószínűséggel) meghozták felette. A férfi kissé lehorgasztja a fejét, alig fél füllel hallja még a törzs további szavait. Minden figyelmét nyakában lógó amulettjére összpontosítja, hiszen meglehetősen babonás ilyen tekintetben. "Átadtam, Erdő Szelleme. Átadtam." Ismételgeti magában, nyugtatva még hevesen verő szívét. Habár a jóslat elmondása közben nagyon is izgult, kezd nagyon lassan lenyugodni. Talán ma meghal, talán nem. Csakis Kagantól és Leandanatól függ további sorsa. Nem tehet mást, mint hogy bízik a két nomád kegyelmes döntésében. Ennyit tehet csak, és semmi mást.*
1234. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-25 09:07:19
Üzenet elküldve: 2014-01-25 09:07:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
// Thargodar tábor - éjszaka //
*Az éjszakák csiga lassúsággal telnek - mint mindig a pusztán -, és nincs ez másképp ma sem.
A tüzet bámulva több dolog is megfogalmazódik elméjében. Először is a feladaton kezd merengeni, amit a furcsa idegen hozott nekik.*
~ Városi alvilág ~
*De régen volt már dolga ilyen formákkal. Pedig a falakon belül. Amik itt igazából csak képletesen léteznek, gyakoriak az ilyen, és ehez hasonló leszámolások.
Előhúzza a papírokat, s elmélyülten olvasgatni kezdi az információkat. Aztán alaposan elméjébe vési a képeket, a hozzájuk tartozó nevekkel együtt.*
~ Elwyrien Khaedyys, Turrog, Eralil Namos, Domonas Shalor és Darchen Ye'slidar ~
*Aztán elméjébe idézi azt amit a megbízó mondott róluk.*
~ Ketten közülük igen edzett harcosok, egyikük jól képzett mágus. Ezt a hármat nem feltétlenül kell megölni, elég, ha elhagyják Arhtenior határát. Ugyanakkor nem is reszketünk az életükért. Van még egy kereskedő, amolyan becsüs és egy valaha harcoló, de mára elkényelmesedett sötételf, nekik a haláluk kívánatos. ~
*Macerás ügy. Főleg a törpe, a sötételf és a mágus aggasztja.*
~ Egy mágusra nagy szükségünk lenne ~
*Beszervezni sokkal jobb lenne mint végezni vele, ahogy a törpével is. Tapasztalatból tudja hogy edzett, kemény fickók, akiket sem a fagy, sem a tél nem tud megtörni.*
~ Halálig fog harcolni ~
*Összegzi magában a dolgot, aztán áttér a sötételf kartonjára. Neki furcsa volt ez az elkényelmesedett szófordulat. Még sose látott puhány vakondot.*
~ Azok a mocskok még félholtan is életveszélyesek ~
*Ezt jobb lesz szem előtt tartani. Nem mellesleg a városi harcnak van még egy erős gyengéje.*
~ A városőrség bármikor elcsíphet minket gyilkosságért ~
*Abból pedig nem mosakodnak ki. Kötél várna mindannyiukra.*
~ Jobb lenne mindent a pusztán intézni, vagy legalábbis csendesen. ~
*Ebben a tekintetben nem bízik annyira társaiban. Bronn ügyes városi késelő, meg Harath, de ezen a képességen kevesen osztoznak itt. A hegyomlásnyi méretű barbárokat, és a kissé tökkel ütött zsoldosokat nem fedett akcióra találták ki. Pillanatokon belül lebuktatnák a csapatot.*
~ Egy különítmény kéne ~
*Azokból akik nem feltűnőek, és nem nőttek túl nagyra. Legjobb lenne Hrothgar, Harath, Salanel, meg ő maga. A " nagyobbak " kihagyásával.*
*Az éjszakák csiga lassúsággal telnek - mint mindig a pusztán -, és nincs ez másképp ma sem.
A tüzet bámulva több dolog is megfogalmazódik elméjében. Először is a feladaton kezd merengeni, amit a furcsa idegen hozott nekik.*
~ Városi alvilág ~
*De régen volt már dolga ilyen formákkal. Pedig a falakon belül. Amik itt igazából csak képletesen léteznek, gyakoriak az ilyen, és ehez hasonló leszámolások.
Előhúzza a papírokat, s elmélyülten olvasgatni kezdi az információkat. Aztán alaposan elméjébe vési a képeket, a hozzájuk tartozó nevekkel együtt.*
~ Elwyrien Khaedyys, Turrog, Eralil Namos, Domonas Shalor és Darchen Ye'slidar ~
*Aztán elméjébe idézi azt amit a megbízó mondott róluk.*
~ Ketten közülük igen edzett harcosok, egyikük jól képzett mágus. Ezt a hármat nem feltétlenül kell megölni, elég, ha elhagyják Arhtenior határát. Ugyanakkor nem is reszketünk az életükért. Van még egy kereskedő, amolyan becsüs és egy valaha harcoló, de mára elkényelmesedett sötételf, nekik a haláluk kívánatos. ~
*Macerás ügy. Főleg a törpe, a sötételf és a mágus aggasztja.*
~ Egy mágusra nagy szükségünk lenne ~
*Beszervezni sokkal jobb lenne mint végezni vele, ahogy a törpével is. Tapasztalatból tudja hogy edzett, kemény fickók, akiket sem a fagy, sem a tél nem tud megtörni.*
~ Halálig fog harcolni ~
*Összegzi magában a dolgot, aztán áttér a sötételf kartonjára. Neki furcsa volt ez az elkényelmesedett szófordulat. Még sose látott puhány vakondot.*
~ Azok a mocskok még félholtan is életveszélyesek ~
*Ezt jobb lesz szem előtt tartani. Nem mellesleg a városi harcnak van még egy erős gyengéje.*
~ A városőrség bármikor elcsíphet minket gyilkosságért ~
*Abból pedig nem mosakodnak ki. Kötél várna mindannyiukra.*
~ Jobb lenne mindent a pusztán intézni, vagy legalábbis csendesen. ~
*Ebben a tekintetben nem bízik annyira társaiban. Bronn ügyes városi késelő, meg Harath, de ezen a képességen kevesen osztoznak itt. A hegyomlásnyi méretű barbárokat, és a kissé tökkel ütött zsoldosokat nem fedett akcióra találták ki. Pillanatokon belül lebuktatnák a csapatot.*
~ Egy különítmény kéne ~
*Azokból akik nem feltűnőek, és nem nőttek túl nagyra. Legjobb lenne Hrothgar, Harath, Salanel, meg ő maga. A " nagyobbak " kihagyásával.*
1233. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-24 23:24:58
Üzenet elküldve: 2014-01-24 23:24:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Kiér a városból, és egyből egyedül érzi magát. ~Még szerencse, hogy itt van Mararonlin.~ Gyorsan körülnéz, de csak pusztaságot lát, ahogy Turrog is mondta. Bár a félhomályban nem teljesen látja, mi is veszi körül. Aztán egy hídhoz közeledik, majd áthajt rajta, de lopva meglesi a vizet. Halkan csobog, de nem látja tisztán. Végül a homályból kibontakozik előtte valami egészen más.*
1232. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-24 22:32:17
Üzenet elküldve: 2014-01-24 22:32:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Thargodar tábor //
*Nem tudja, mekkorának tűnhet a kultúréhes lány számára a megszabott "ár", melyet nem tudja maga sem, milyen komolyan gondolt. Ezt meglátja még a másik, de hogy kicsit enyhítsen a dolog esetleges feszültségén, elmosolyodik, és még hozzáteszi:
- Ha gondolod, olvasás után is megadhatod, ha úgy érzed, megéri. A sátorban megtalálod a zsákot, amiből a ruhád kivettük. Annak az alján, szürke szövetbe tekerve ottvan mindkét könyv. Óvatosan velük, de egye fene, megbízok benned. Nekem lassan őrségbe kell mennem. Odáig még elkísérlek, de igyekezve.
*Így is van, ha tényleg halasztódik a jutalmazás, haladni kell a dolgával. A sátorban felveszi kisebb, kerek pajzsát, egy pillantást vet a fekhelyére, majd vissza Cessára.*
- Ha gondolod, helyezkedj el. Őrség végén visszajövök, kíváncsi leszek, mit szólsz. Kicsit jobban megismerhetsz úgy, hogy itt se vagyok. Fura ez. Na akkor...később.
*Azzal már ki is fordul a sátorból, és némileg zavaros gondolatokkal, szakállát idegesen vakargatva távolodik a tábor nyugati vége felé. Most elég sok gondolatát kiadja, de hát...talán tényleg ideje bíznia valakiben. Legalább megválaszthatta, ki lesz az. Mert egyedül halni is könnyebb, semmint úgy élni.*
//Thargodar tábor - Nyugat - Őrség//
*Ideges, így nem is gondol ücsörgésre. Na meg őrködéshez az kicsit kevéssé is praktikus. Lassú léptekkel járkál, nézelődik, de semmi érdemlegeset nem látván csupán ezt ismétli újra és újra. Nem tudja, mit fog szólni a lány a könyvekhez, bár próbál inkább csak úgy máson tűnődni, visszaemlékezni, vagy bármit tenni az erre gondoláson kívül. Hang nem nagyon hallatszik, csupán mögötte a táborlakók életének mindennapi zajai, és odakint..mintha nem is lenne élet. Pedig tudja jól, hogy a pusztában mennyi apró élet bújik meg a létező összes helyen. Sosem gondolta régen, hogy egyszer ilyen helyen, és ilyen helyzetben lesz. Furcsa az élet. Köpenyét kicsit szorosabban maga köré vonja, hátha távol tarthatja a hideget. A kívülről támadót sikerül is. A belső ellen semmi nem véd, még az ital hamar ellobbanó, belső tüze sem.*
*Nem tudja, mekkorának tűnhet a kultúréhes lány számára a megszabott "ár", melyet nem tudja maga sem, milyen komolyan gondolt. Ezt meglátja még a másik, de hogy kicsit enyhítsen a dolog esetleges feszültségén, elmosolyodik, és még hozzáteszi:
- Ha gondolod, olvasás után is megadhatod, ha úgy érzed, megéri. A sátorban megtalálod a zsákot, amiből a ruhád kivettük. Annak az alján, szürke szövetbe tekerve ottvan mindkét könyv. Óvatosan velük, de egye fene, megbízok benned. Nekem lassan őrségbe kell mennem. Odáig még elkísérlek, de igyekezve.
*Így is van, ha tényleg halasztódik a jutalmazás, haladni kell a dolgával. A sátorban felveszi kisebb, kerek pajzsát, egy pillantást vet a fekhelyére, majd vissza Cessára.*
- Ha gondolod, helyezkedj el. Őrség végén visszajövök, kíváncsi leszek, mit szólsz. Kicsit jobban megismerhetsz úgy, hogy itt se vagyok. Fura ez. Na akkor...később.
*Azzal már ki is fordul a sátorból, és némileg zavaros gondolatokkal, szakállát idegesen vakargatva távolodik a tábor nyugati vége felé. Most elég sok gondolatát kiadja, de hát...talán tényleg ideje bíznia valakiben. Legalább megválaszthatta, ki lesz az. Mert egyedül halni is könnyebb, semmint úgy élni.*
//Thargodar tábor - Nyugat - Őrség//
*Ideges, így nem is gondol ücsörgésre. Na meg őrködéshez az kicsit kevéssé is praktikus. Lassú léptekkel járkál, nézelődik, de semmi érdemlegeset nem látván csupán ezt ismétli újra és újra. Nem tudja, mit fog szólni a lány a könyvekhez, bár próbál inkább csak úgy máson tűnődni, visszaemlékezni, vagy bármit tenni az erre gondoláson kívül. Hang nem nagyon hallatszik, csupán mögötte a táborlakók életének mindennapi zajai, és odakint..mintha nem is lenne élet. Pedig tudja jól, hogy a pusztában mennyi apró élet bújik meg a létező összes helyen. Sosem gondolta régen, hogy egyszer ilyen helyen, és ilyen helyzetben lesz. Furcsa az élet. Köpenyét kicsit szorosabban maga köré vonja, hátha távol tarthatja a hideget. A kívülről támadót sikerül is. A belső ellen semmi nem véd, még az ital hamar ellobbanó, belső tüze sem.*
1231. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-24 19:58:52
Üzenet elküldve: 2014-01-24 19:58:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Thargodar tábor //
* Annyit még elmond a két lánynak, hogy arról nem tudott, hogy csak úgy a nyeregre tette Gramorn az ajándékot. Mivel, nem ezt kérte tőle. Ezután távozik. S ha jobban bele gondol, már érti, miért volt olyan rossz kedélyű a bátyja és miért a nyeregre tette az ajándékot, s miért nem Kagannál kezdte a sort az engedéllyel, miegymással. Az a kis összezördülés a Kovácsműhelyben lehetett az oka. Fivére nehezményezni, ha ennyire nem bíznak meg benne, noha lelke mélyén ő is megérti. Majd az idő helyre tesz mindent.
Bátyától pedig búcsút vesz, egyenlőre még csak hajnalig. Az útról tudomása van, beszélgettek erről is, meg arról is, hogy ő is mehetne. De nem akar. Egyrészt nincs ott keresnivalója, mint befogadott lánynak, másrészt nincs is kedve másik városba utazni. Azt meg tudja, hogy apjuknak nem sokat számít, mihez kezd magával. Nem vérszerinti lányaként számára mindegy, hogy hol van és mit tesz, míg nem hoz szégyent a fejére. Erről ennyit. *
- Rendben, akkor maradok itt hajnalig, ha nem lesz semmi gond.
* Valahogy úgy, mint akkor, mikor a sérült ork felbukkant és el kellett jönniük a biztonság kedvéért. *
- Vigyázok magamra és ne aggódj, de te is vigyázz magadra. Ne kapkodj, legyél türelmes.
* Elindul keleti irányba, hogy megkeresse a törzs egy szem törpéjét. *
//Thargodar tábor - Kelet - Őrség//
* Viszonylag hamar meg is találja földijét egy sziklán ücsörögve. Jól hallhatóan közeledik a háta mögül, végül feltelepszik a sziklára a törpe mellé. *
- Gramorn hazament, holnapután elutazik apával üzleti ügyben. Hajnalban majd hazamegyek én is.
* Közli röviden a tényállást, mosolyogva. Kíváncsian nézve a másikra. *
- Megértem, hogy nem bíztok a bátyámban, meg persze bennem sem. Városiak vagyunk és pluszban még kereskedők is. Azokban meg nem olyan könnyű megbízni. De tudod, valamit valamiért. Nem elég, ha csak mi nyitunk felétek.
* Annyit még elmond a két lánynak, hogy arról nem tudott, hogy csak úgy a nyeregre tette Gramorn az ajándékot. Mivel, nem ezt kérte tőle. Ezután távozik. S ha jobban bele gondol, már érti, miért volt olyan rossz kedélyű a bátyja és miért a nyeregre tette az ajándékot, s miért nem Kagannál kezdte a sort az engedéllyel, miegymással. Az a kis összezördülés a Kovácsműhelyben lehetett az oka. Fivére nehezményezni, ha ennyire nem bíznak meg benne, noha lelke mélyén ő is megérti. Majd az idő helyre tesz mindent.
Bátyától pedig búcsút vesz, egyenlőre még csak hajnalig. Az útról tudomása van, beszélgettek erről is, meg arról is, hogy ő is mehetne. De nem akar. Egyrészt nincs ott keresnivalója, mint befogadott lánynak, másrészt nincs is kedve másik városba utazni. Azt meg tudja, hogy apjuknak nem sokat számít, mihez kezd magával. Nem vérszerinti lányaként számára mindegy, hogy hol van és mit tesz, míg nem hoz szégyent a fejére. Erről ennyit. *
- Rendben, akkor maradok itt hajnalig, ha nem lesz semmi gond.
* Valahogy úgy, mint akkor, mikor a sérült ork felbukkant és el kellett jönniük a biztonság kedvéért. *
- Vigyázok magamra és ne aggódj, de te is vigyázz magadra. Ne kapkodj, legyél türelmes.
* Elindul keleti irányba, hogy megkeresse a törzs egy szem törpéjét. *
//Thargodar tábor - Kelet - Őrség//
* Viszonylag hamar meg is találja földijét egy sziklán ücsörögve. Jól hallhatóan közeledik a háta mögül, végül feltelepszik a sziklára a törpe mellé. *
- Gramorn hazament, holnapután elutazik apával üzleti ügyben. Hajnalban majd hazamegyek én is.
* Közli röviden a tényállást, mosolyogva. Kíváncsian nézve a másikra. *
- Megértem, hogy nem bíztok a bátyámban, meg persze bennem sem. Városiak vagyunk és pluszban még kereskedők is. Azokban meg nem olyan könnyű megbízni. De tudod, valamit valamiért. Nem elég, ha csak mi nyitunk felétek.
1230. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-24 18:11:43
Üzenet elküldve: 2014-01-24 18:11:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Thargodar tábor //
* Elkapja a csomagot, súlyra érzi rajta, hogy meg van benne a kellő számú arany. De a békesség kedvéért kinyitja és beleszámol. *
- Rendben van Kagan vezér, ha bármi másra szükségetek lenne a városból, szóljatok.
* Igyekszik majd bizonyítani, hogy ne egy pénzhajhász kufár, hanem rendes kereskedő. De ez, ahogy Ry is mondta, időbe fog kerülni és nem hibázhat. Majd, lesz valahogy. A lovánál várja be húgát, akivel vált néhány szót halkan. *
- Maradj, ha jól érzed magad itt és főleg, úgy látom, hogy vele. Amúgy sincs okom beleszólni, tudom miként állsz a városban élő többi törpével. Azt hiszem, itt merlek hagyni velük. Tudsz magadra vigyázni és úgy érzem, egyébként is szeretnél maradni. Nekem viszont holnap után hajnalban el kell utaznom apával. Nem maradunk tovább egy hétnél, de azt hiszem erről már beszéltünk is korábban. A szekeret rád bízom, ahogy a beszerzések egy részét is. Ügyes légy, mint mindig és, köszönöm hogy segítettél.
* Elköszön tőle és távozik a táborból lóháton, ahogy jött. *
- Hajnal előtt azért ne indulj el, nem szeretném, ha sötétben mászkálnál.
* Búcsúzik végül tőle és elvágtat a város felé. Hazamegy és készülődik az útra. *
* Elkapja a csomagot, súlyra érzi rajta, hogy meg van benne a kellő számú arany. De a békesség kedvéért kinyitja és beleszámol. *
- Rendben van Kagan vezér, ha bármi másra szükségetek lenne a városból, szóljatok.
* Igyekszik majd bizonyítani, hogy ne egy pénzhajhász kufár, hanem rendes kereskedő. De ez, ahogy Ry is mondta, időbe fog kerülni és nem hibázhat. Majd, lesz valahogy. A lovánál várja be húgát, akivel vált néhány szót halkan. *
- Maradj, ha jól érzed magad itt és főleg, úgy látom, hogy vele. Amúgy sincs okom beleszólni, tudom miként állsz a városban élő többi törpével. Azt hiszem, itt merlek hagyni velük. Tudsz magadra vigyázni és úgy érzem, egyébként is szeretnél maradni. Nekem viszont holnap után hajnalban el kell utaznom apával. Nem maradunk tovább egy hétnél, de azt hiszem erről már beszéltünk is korábban. A szekeret rád bízom, ahogy a beszerzések egy részét is. Ügyes légy, mint mindig és, köszönöm hogy segítettél.
* Elköszön tőle és távozik a táborból lóháton, ahogy jött. *
- Hajnal előtt azért ne indulj el, nem szeretném, ha sötétben mászkálnál.
* Búcsúzik végül tőle és elvágtat a város felé. Hazamegy és készülődik az útra. *
1229. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-24 14:49:51
Üzenet elküldve: 2014-01-24 14:49:51
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar tábor//
*A Thargodarok nem holmi természeti népek, így aztán az olyasmik, mint az Erdő Szelleme számukra értelmezhetetlen fogalmak. Azt azonban meg kell hagyni, hogy Badumir kobzosnak kiváló. Egyelőre még nem döntötte el, hogy ezt most, mint dalt, vagy mint az "Erdő Szellemének szavait" értelmezi. Dalnak szép, ennek Kagan hangot is ad. Aztán látszólag nem is foglalkozik Badumirral többet. Viszont Lea most közelebb hajol Kaganhoz, hogy a fülébe suttoghasson. Nagy gyakorlatuk van már a sugdolózásban, olyan tökélyre fejlesztették, hogy szavaik nem kerülnek illetéktelen fülekbe. Meg aztán van itt egyfajta alapzaj is..*
- Megtölti Eruanna hasát, cserébe az életéért és a "szerszámáért"...
*suttogja Kagannak, aki reggel a belátásra bízta a férfi sorsát, Lea pedig így döntött. Az, hogy momentán Eruanna az, aki lázong az más kérdés, de nem is árulja el Kagannak. Ahogyan azt sem, hogy határidőt nem szabott a se a férfinak, sem pedig a rabnőnek. Leának mondjuk nem áll szándékában egy darabig ellenőrizgetni őket, hogy szorgoskodna-e. Aztán egy idő után lehet, hogy törzsi látványosság lesz belőle. Unalmasabb estéken valahogy csak el kell ütni az időt, volt is már rá példa. Mondjuk Lea sosem tartozott a közönséghez, ő ilyenkor inkább szeret odébb menni.
Suttogás közben először Badumirra siklik a borostyánszínű szempár, méregeti is egy ideig - elég zavarba ejtő tud lenni a pillantása -, aztán továbbsiklik az orkra.*
- Hagyd még élve, tudhat az övéi mozgásáról, terveiről...
*Már persze ha hajlandó elárulni. Persze ha nem hajlandó, akkor nagyon kedves és vendégmarasztaló módszereik is vannak arra, hogy megtudjanak egyet, s mást. Például Leát érdekelné az is, hogy egészen konkrétan min is kaptak hajba. Már persze ha egyáltalán igaz a történet, Lea egyelőre még ebben is kételkedik, elvégre az ork egy eléggé alattomos fajta. Ezt a saját bőrükön tapasztalták.
Ha Kagan szeretne mondani bármit is akkor azt megvárja, aztán visszahajol. Hatujjú jobbja a felhúzott térdén dobol, a mozdulat bár hangtalan - ha egy asztallapon csinálná akkor ugyebár nem lenne az -, de azért a türelmetlenség áthatja. Nem szeretne túlságosan sokat időzni ezen a táborhelyen. Annál is inkább, mert az elmúlt pár nap bebizonyította, hogy boldog-boldogtalan idetéved és nincs jobb dolga, minthogy álmokról meséljen, rejtélyes üvegcséket ajándékozzon, ésatöbbi..*
*A Thargodarok nem holmi természeti népek, így aztán az olyasmik, mint az Erdő Szelleme számukra értelmezhetetlen fogalmak. Azt azonban meg kell hagyni, hogy Badumir kobzosnak kiváló. Egyelőre még nem döntötte el, hogy ezt most, mint dalt, vagy mint az "Erdő Szellemének szavait" értelmezi. Dalnak szép, ennek Kagan hangot is ad. Aztán látszólag nem is foglalkozik Badumirral többet. Viszont Lea most közelebb hajol Kaganhoz, hogy a fülébe suttoghasson. Nagy gyakorlatuk van már a sugdolózásban, olyan tökélyre fejlesztették, hogy szavaik nem kerülnek illetéktelen fülekbe. Meg aztán van itt egyfajta alapzaj is..*
- Megtölti Eruanna hasát, cserébe az életéért és a "szerszámáért"...
*suttogja Kagannak, aki reggel a belátásra bízta a férfi sorsát, Lea pedig így döntött. Az, hogy momentán Eruanna az, aki lázong az más kérdés, de nem is árulja el Kagannak. Ahogyan azt sem, hogy határidőt nem szabott a se a férfinak, sem pedig a rabnőnek. Leának mondjuk nem áll szándékában egy darabig ellenőrizgetni őket, hogy szorgoskodna-e. Aztán egy idő után lehet, hogy törzsi látványosság lesz belőle. Unalmasabb estéken valahogy csak el kell ütni az időt, volt is már rá példa. Mondjuk Lea sosem tartozott a közönséghez, ő ilyenkor inkább szeret odébb menni.
Suttogás közben először Badumirra siklik a borostyánszínű szempár, méregeti is egy ideig - elég zavarba ejtő tud lenni a pillantása -, aztán továbbsiklik az orkra.*
- Hagyd még élve, tudhat az övéi mozgásáról, terveiről...
*Már persze ha hajlandó elárulni. Persze ha nem hajlandó, akkor nagyon kedves és vendégmarasztaló módszereik is vannak arra, hogy megtudjanak egyet, s mást. Például Leát érdekelné az is, hogy egészen konkrétan min is kaptak hajba. Már persze ha egyáltalán igaz a történet, Lea egyelőre még ebben is kételkedik, elvégre az ork egy eléggé alattomos fajta. Ezt a saját bőrükön tapasztalták.
Ha Kagan szeretne mondani bármit is akkor azt megvárja, aztán visszahajol. Hatujjú jobbja a felhúzott térdén dobol, a mozdulat bár hangtalan - ha egy asztallapon csinálná akkor ugyebár nem lenne az -, de azért a türelmetlenség áthatja. Nem szeretne túlságosan sokat időzni ezen a táborhelyen. Annál is inkább, mert az elmúlt pár nap bebizonyította, hogy boldog-boldogtalan idetéved és nincs jobb dolga, minthogy álmokról meséljen, rejtélyes üvegcséket ajándékozzon, ésatöbbi..*
1228. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-24 13:53:08
Üzenet elküldve: 2014-01-24 13:53:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
// Thargodar tábor //
*Összevont szemöldökkel nézi a Bokorugrót, majd felhördül, mikor az énekelni kezd.*
~ Na ne, és táncolni is fog? Ne mááár! ~ *lázad benne a műértő, de végül is, kibírja valahogy a gajdolást. Egész más tónushoz, másfajta vers- és dalművészethez szokott.*
~ Leandana jóslási módszere sokkal jobban tetszik, bár...ha ez a fickó próbálkozna meg vele, rövid úton kifordítanánk a bőréből, pfej! Annyi gusztustalanságot hallani ezekről a magányos remetékről! ~ *bár sokféle furcsaság van barbáréknál, de amíg akad elég nő, nem fanyalodik ocsmánykodásra.*
- Kedves dal. De tényleg. Valamiért sosem jósolnak nekem lenge öltözetű szeretőkről, nagy vagyonról és békés, kényelmes életről... *mondja végül halkan, tőle szokatlan mennyiségű iróniával, majd Leára pillant. Tekintete beszédes: "majd a sátorban beszélünk". Ezt követően felsóhajt, visszafordul Badumirhoz, és nem tudva a Leandanával kötött megállapodásról, dönt a sorsáról - egyelőre csak magában. Ugug csak eztán következik.*
*Ritkán hőzöng az említett mészárlással, hiszen - bár Kagan nem veti meg az orvtámadást - nem volt "tiszta" küzdelem egyik sem. Orvcsapás volt az első, kelepce a második, semmi több.*
- Hmm. *morran az ork szavaira, mert bár tudja, hogy az orkok között még most is számos ellentét és csatározás van, ritkán jutna odáig, hogy egy zöldbőrűt dicsérgessen egy másik ember leöléséért, még ha az ellensége volt is. Persze, nem elképzelhetetlen a dolog, csak furcsa, és innentől nehezen hihető.*
- 5 éve már, hogy nem találkoztunk a fajtádból senkivel, és az utolsónak is rég a démoni szél hárfázik a csontjain. *Ugug optimista szavaira azonban kénytelen elvigyorodni, végül fel is nevet. Nem tehet róla, elég egyszerű humorérzéke van.*
- Tehát abban bízol, hogy innen még a saját bőrödben távozol, igaz-e? Meglehetősen biztos lehetsz a dolgodban, zöldbőrű koma. *másképpen nehéz lenne egy rühöncét megszabadítani bármijétől is, ugyebár.*
- Na és mit láttál? Ha lehet, vers és éneklés nélkül, köszönöm! *ám a válasz a közepesnél jobban nem érdekli, hiszen már döntött mindegyik sorsáról, legalábbis van egy erős prekoncepciója.*
*Miután megkapta a válaszokat, újra Leára pillant, van e hozzáfűzni valója a dolgokhoz - bizonyos esetekben, mielőtt kihirdeti ítéletét, érdemes meghallgatnia a Szellemjárót, sőt, időnként más törzstagokat is..*
*Összevont szemöldökkel nézi a Bokorugrót, majd felhördül, mikor az énekelni kezd.*
~ Na ne, és táncolni is fog? Ne mááár! ~ *lázad benne a műértő, de végül is, kibírja valahogy a gajdolást. Egész más tónushoz, másfajta vers- és dalművészethez szokott.*
~ Leandana jóslási módszere sokkal jobban tetszik, bár...ha ez a fickó próbálkozna meg vele, rövid úton kifordítanánk a bőréből, pfej! Annyi gusztustalanságot hallani ezekről a magányos remetékről! ~ *bár sokféle furcsaság van barbáréknál, de amíg akad elég nő, nem fanyalodik ocsmánykodásra.*
- Kedves dal. De tényleg. Valamiért sosem jósolnak nekem lenge öltözetű szeretőkről, nagy vagyonról és békés, kényelmes életről... *mondja végül halkan, tőle szokatlan mennyiségű iróniával, majd Leára pillant. Tekintete beszédes: "majd a sátorban beszélünk". Ezt követően felsóhajt, visszafordul Badumirhoz, és nem tudva a Leandanával kötött megállapodásról, dönt a sorsáról - egyelőre csak magában. Ugug csak eztán következik.*
*Ritkán hőzöng az említett mészárlással, hiszen - bár Kagan nem veti meg az orvtámadást - nem volt "tiszta" küzdelem egyik sem. Orvcsapás volt az első, kelepce a második, semmi több.*
- Hmm. *morran az ork szavaira, mert bár tudja, hogy az orkok között még most is számos ellentét és csatározás van, ritkán jutna odáig, hogy egy zöldbőrűt dicsérgessen egy másik ember leöléséért, még ha az ellensége volt is. Persze, nem elképzelhetetlen a dolog, csak furcsa, és innentől nehezen hihető.*
- 5 éve már, hogy nem találkoztunk a fajtádból senkivel, és az utolsónak is rég a démoni szél hárfázik a csontjain. *Ugug optimista szavaira azonban kénytelen elvigyorodni, végül fel is nevet. Nem tehet róla, elég egyszerű humorérzéke van.*
- Tehát abban bízol, hogy innen még a saját bőrödben távozol, igaz-e? Meglehetősen biztos lehetsz a dolgodban, zöldbőrű koma. *másképpen nehéz lenne egy rühöncét megszabadítani bármijétől is, ugyebár.*
- Na és mit láttál? Ha lehet, vers és éneklés nélkül, köszönöm! *ám a válasz a közepesnél jobban nem érdekli, hiszen már döntött mindegyik sorsáról, legalábbis van egy erős prekoncepciója.*
*Miután megkapta a válaszokat, újra Leára pillant, van e hozzáfűzni valója a dolgokhoz - bizonyos esetekben, mielőtt kihirdeti ítéletét, érdemes meghallgatnia a Szellemjárót, sőt, időnként más törzstagokat is..*
1227. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-24 12:52:44
Üzenet elküldve: 2014-01-24 12:52:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar tábor//
*Isurii továbbra sem szól, hiszen Leandana mindent elmond helyette, mit ő is elmondhatna, megkérdezne. Annyira őt ne zavarja, hogy Kagan engedélye nélkül történt meg a dolog, az már inkább, hogy még ő sem tudott róla.
Ha ez valóban olyan elfogadott, bevett szokás a városi körökben, nem érti miért kell titokban csinálni, szó nélkül főleg azok után, hogy a városőrökkel való incidensük végét még a kereskedő is elcsípte. Egyszerűbb lett volna, ha ledobja a nyeregről és le van tudva. Nem lett volna vele ennyi gond.
De így, természetesen megkérdezte a társait, hogy azok mit tudnak róla, nem-e Cessa szerzeménye véletlen.
Valójában arra lett volna kíváncsi, hogy a törpe nő küldte-e neki a kis fiolát, azért mutatta meg neki. De korábbi magyarázatának fényében már felesleges e tett.
A vajákoshoz hasonlóan ő is egy biccentéssel köszön el a távozó törpe nőtől, aki az előzőek fényében érthető módon nem akar tovább az ő társaságukban időzni. Ez valahol kölcsönös lehet.
Visszapillant Leandanára és tanácstalanul elhúzza száját. Nem tud vitatkozni a hallottakkal, de kezdi kicsit zavarni, hogy a helyi szokásokat, életet nem ismerő nomád népet tudatlanságuk okán könnyen ki tudják használni.Ez ellen hamarosan tenniük kell valamit, de majd Leandanával megbeszéli ötleteit, amint rendeződtek a törzs dolgai. Előbb utóbb csak lesz pár perc nyugtuk, hogy szót váltsanak. Bár ahogy a jelenlegi helyzet áll, ez nem ma este lesz. Mindenkét megkérdezett a szellemekre hivatkozik előttük, sejti, hogy ebből ma is szertartás lesz. Valahogy ki kell deríteni melyiküknek lehet igaza. Személyes véleményére nem alapoz, hiszen egyértelműen érzi, hogy szeretné, ha Badumirnak hinnének, ugyanakkor az ork közelebb áll törzsi múltjukhoz és életükhöz, még ha ezt fáj is elfogadni.*
*Isurii továbbra sem szól, hiszen Leandana mindent elmond helyette, mit ő is elmondhatna, megkérdezne. Annyira őt ne zavarja, hogy Kagan engedélye nélkül történt meg a dolog, az már inkább, hogy még ő sem tudott róla.
Ha ez valóban olyan elfogadott, bevett szokás a városi körökben, nem érti miért kell titokban csinálni, szó nélkül főleg azok után, hogy a városőrökkel való incidensük végét még a kereskedő is elcsípte. Egyszerűbb lett volna, ha ledobja a nyeregről és le van tudva. Nem lett volna vele ennyi gond.
De így, természetesen megkérdezte a társait, hogy azok mit tudnak róla, nem-e Cessa szerzeménye véletlen.
Valójában arra lett volna kíváncsi, hogy a törpe nő küldte-e neki a kis fiolát, azért mutatta meg neki. De korábbi magyarázatának fényében már felesleges e tett.
A vajákoshoz hasonlóan ő is egy biccentéssel köszön el a távozó törpe nőtől, aki az előzőek fényében érthető módon nem akar tovább az ő társaságukban időzni. Ez valahol kölcsönös lehet.
Visszapillant Leandanára és tanácstalanul elhúzza száját. Nem tud vitatkozni a hallottakkal, de kezdi kicsit zavarni, hogy a helyi szokásokat, életet nem ismerő nomád népet tudatlanságuk okán könnyen ki tudják használni.Ez ellen hamarosan tenniük kell valamit, de majd Leandanával megbeszéli ötleteit, amint rendeződtek a törzs dolgai. Előbb utóbb csak lesz pár perc nyugtuk, hogy szót váltsanak. Bár ahogy a jelenlegi helyzet áll, ez nem ma este lesz. Mindenkét megkérdezett a szellemekre hivatkozik előttük, sejti, hogy ebből ma is szertartás lesz. Valahogy ki kell deríteni melyiküknek lehet igaza. Személyes véleményére nem alapoz, hiszen egyértelműen érzi, hogy szeretné, ha Badumirnak hinnének, ugyanakkor az ork közelebb áll törzsi múltjukhoz és életükhöz, még ha ezt fáj is elfogadni.*
1226. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-24 12:38:49
Üzenet elküldve: 2014-01-24 12:38:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar tábor//
*Lea véleménye szerint nem csak a kufárban, de a húgában van is némi arcátlanság. És még meg is magyarázná...*
- Akkor mondd meg a fivérednek, hogy ha legközelebb ajándékot kíván adni, akkor előbb kérdezze meg Kagant, hogy megteheti-e. Ha a válasz igen, akkor ajándékozhat. De ne titokban hagyjon ott mindenféle csecsebecséket a másik lován, hanem adja a kezébe.
*Teljesen nyilvánvaló: Isurii elrabolta a férfi szívét, aki erre rögtön úgy érezte, hogy el kell halmozni a lányt mindenfélével. Mondjuk ahova Isurii megy ott általában ez a reakció. Amilyen csendes, pont olyan feltűnő is, viszont az ilyesmitől pedig igazán meg tud rémülni. Ráadásul tényleg csak úgy otthagyni a lován, amikor előzőleg részük volt egy nem túl kellemes élményben. Mi történt volna ha még egyszer belefutnak egy ellenőrzésbe és Isurii nem tud számot adni a fioláról? Jobb ebbe bele sem gondolni. Végül persze megenyhül a hangja, végtére is a kufár nem tudhatta...*
- Remélem, hogy megérted a problémánkat... És köszönjük a figyelmességedet.
*egyébként Lea fejében az nem fordult meg, hogy a kufár esetleg valami méreggel lepte volna meg Isuriit. Őt az zavarja, hogy mindez Kagan engedélye nélkül történt, illetve, hogy csak úgy oda lett csempészve Isuhoz, mintha Gramorn sunnyogna. Ez pedig nagyon nem tetszik neki, és vélhetően Kagannak sem. Mivel a törpe lány odébb áll, ezért egy biccentéssel búcsúzik tőle, csak a szemét forgatja Isuriira nézve. Nem tetszenek neki a városi népek, sőt úgy egyáltalán elege van abból, hogy senkinek nincsen jobb dolga a környéken, mint őket zaklatni. Vérző ork, az őrség karjaiba sétáló ember, vadászok, kufárok..
Mindenesetre Kagan úgy tűnik, hogy tevékenyen akarja tölteni az estét, ezért aztán rögtön elő is hozatja a foglyokat: az orkot, akit valamennyire összefércelt Chiari, és Badumirt, aki szintén fogoly, bár a Leával kötött egyezsége miatt nincs megkötve. Lea pedig leül a helyére, Kagan baljára.
Elsőként az ork nyitja szóra a ronda pofáját, Lea pedig rezzenetlen arccal hallgatja amit mond. Túl sokat tud, túl sok olyat aminek itt délen nem kellene, hogy jelentősége legyen, sőt egyáltalán nem kellene, hogy tudjanak róla. Erre itt ez a zöldbőrű, és mintha ismerné őket, sőt mintha szándékosan jött volna ide. A Szellemek vezették. Manapság mindenki álmot lát és a Szellemek vezetik. Leában egyre erősödik a gyanú, hogy itt mindenki az ő babonásságukra apellálna. Bár az ork tényleg sokat tud, még akár az is lehet, hogy álmot látott, meg sámánnak is mondja magát.*
- Nehogy magad is az enyészeté légy...
*Ha egy hete vágták fel a hasát (plusz-mínusz az a pár nap, amit Chiari kezei között töltött), akkor könnyen lehet, hogy a nyomukban vannak. Újra. Ha pedig tényleg ez a helyzet, akkor nem kellene sokáig itt vesztegelniük. Vagy legalábbis meg kéne erősíteni a tábort.
De ezt nyilván nem most fogják megvitatni - vagy legalábbis nem a foglyok előtt.
Ezek után Badumir is előáll a maga kis versikéjével, dalocskájával. Az álmáról. Ami amúgy Lea számára meglehetősen furcsa. Valaki megbízza őket valamivel, amit nem kéne elfogadjanak, ha jót akarnak. Lea persze nem tudja, hogy Kagan ezt az üzletet már megkötötte. Így csak hümment egyelőre, mert érdemben hozzászólni nem tud. Információ hiányában. Mindenesetre érzékel a dologban némi furcsaságot...*
*Lea véleménye szerint nem csak a kufárban, de a húgában van is némi arcátlanság. És még meg is magyarázná...*
- Akkor mondd meg a fivérednek, hogy ha legközelebb ajándékot kíván adni, akkor előbb kérdezze meg Kagant, hogy megteheti-e. Ha a válasz igen, akkor ajándékozhat. De ne titokban hagyjon ott mindenféle csecsebecséket a másik lován, hanem adja a kezébe.
*Teljesen nyilvánvaló: Isurii elrabolta a férfi szívét, aki erre rögtön úgy érezte, hogy el kell halmozni a lányt mindenfélével. Mondjuk ahova Isurii megy ott általában ez a reakció. Amilyen csendes, pont olyan feltűnő is, viszont az ilyesmitől pedig igazán meg tud rémülni. Ráadásul tényleg csak úgy otthagyni a lován, amikor előzőleg részük volt egy nem túl kellemes élményben. Mi történt volna ha még egyszer belefutnak egy ellenőrzésbe és Isurii nem tud számot adni a fioláról? Jobb ebbe bele sem gondolni. Végül persze megenyhül a hangja, végtére is a kufár nem tudhatta...*
- Remélem, hogy megérted a problémánkat... És köszönjük a figyelmességedet.
*egyébként Lea fejében az nem fordult meg, hogy a kufár esetleg valami méreggel lepte volna meg Isuriit. Őt az zavarja, hogy mindez Kagan engedélye nélkül történt, illetve, hogy csak úgy oda lett csempészve Isuhoz, mintha Gramorn sunnyogna. Ez pedig nagyon nem tetszik neki, és vélhetően Kagannak sem. Mivel a törpe lány odébb áll, ezért egy biccentéssel búcsúzik tőle, csak a szemét forgatja Isuriira nézve. Nem tetszenek neki a városi népek, sőt úgy egyáltalán elege van abból, hogy senkinek nincsen jobb dolga a környéken, mint őket zaklatni. Vérző ork, az őrség karjaiba sétáló ember, vadászok, kufárok..
Mindenesetre Kagan úgy tűnik, hogy tevékenyen akarja tölteni az estét, ezért aztán rögtön elő is hozatja a foglyokat: az orkot, akit valamennyire összefércelt Chiari, és Badumirt, aki szintén fogoly, bár a Leával kötött egyezsége miatt nincs megkötve. Lea pedig leül a helyére, Kagan baljára.
Elsőként az ork nyitja szóra a ronda pofáját, Lea pedig rezzenetlen arccal hallgatja amit mond. Túl sokat tud, túl sok olyat aminek itt délen nem kellene, hogy jelentősége legyen, sőt egyáltalán nem kellene, hogy tudjanak róla. Erre itt ez a zöldbőrű, és mintha ismerné őket, sőt mintha szándékosan jött volna ide. A Szellemek vezették. Manapság mindenki álmot lát és a Szellemek vezetik. Leában egyre erősödik a gyanú, hogy itt mindenki az ő babonásságukra apellálna. Bár az ork tényleg sokat tud, még akár az is lehet, hogy álmot látott, meg sámánnak is mondja magát.*
- Nehogy magad is az enyészeté légy...
*Ha egy hete vágták fel a hasát (plusz-mínusz az a pár nap, amit Chiari kezei között töltött), akkor könnyen lehet, hogy a nyomukban vannak. Újra. Ha pedig tényleg ez a helyzet, akkor nem kellene sokáig itt vesztegelniük. Vagy legalábbis meg kéne erősíteni a tábort.
De ezt nyilván nem most fogják megvitatni - vagy legalábbis nem a foglyok előtt.
Ezek után Badumir is előáll a maga kis versikéjével, dalocskájával. Az álmáról. Ami amúgy Lea számára meglehetősen furcsa. Valaki megbízza őket valamivel, amit nem kéne elfogadjanak, ha jót akarnak. Lea persze nem tudja, hogy Kagan ezt az üzletet már megkötötte. Így csak hümment egyelőre, mert érdemben hozzászólni nem tud. Információ hiányában. Mindenesetre érzékel a dologban némi furcsaságot...*
1225. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-24 08:24:50
Üzenet elküldve: 2014-01-24 08:24:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
// Thargodar tábor - éjszaka //
*Egész jól végig alszik 5-6 órát, de amikor kipislog a szemhéjai által nyitott résen még mindig sötétséget lát odakint. Próbál visszaaludni. Jobbra fordul, balra fordul, de sehogy sem jó.*
~Felkelek~
*Dönt végül, s lassan komótosan kimászik az ágyból. Átreppen Krumko és Rolko feje fölött a felszereléséhez, s nygudotan felöltözik.*
-A rohadt tetves.*Morog magában mikor észleli, hogy elfogyott a rum a lapos üvegéből. Most nyithat ki egy újabb üveget. Miközben már így is alaposan megcsappant a raktárkészlete. Persze azért egy ilyen nemes feladatra, mint a lerészegedés, mindig van kéznél egy üveg piája. Na de akkor is. Egy újabb üveg rum?
Megcsóválja a fejét, majd előkeresi a fent említett üveget, s még bent a sátorban, óriási ráfordított koncentrációval - egy csepp mellé öntése nélkül -. Feltölti a készletet. Aztán alaposan lezárja a megbontott üveg rumot, és visszacsomagolja a helyére.
Kiváló rejtekhelyet talált, még évekkel ezelőtt. Bizony jó régi "szobatársak már". Az óriások sátrában senki se kutakodik. Ezt hamar feljegyezte magának. Aztán saját hasznára fordította az információt.
Gyors ellenőrző pillantás a két bengára.*
~Érthető okokból~
*Nem elég hogy állati veszélyesek, de még hihetetlenül horkolnak is.
Viszont ezek a körülmények őt egyáltalán nem zavarják. A függőágy kiváló ötletnek bizonyult. A földön még ő sem szívesen aludna mellettük. Mert könnyen laposan ébredhet a tündér, ha óriások mellett szunyál.
Amint felhúzta a farkasszőrt, megfelelő módon kidugta belőle a szárnyait, és felhúzta, majd befűzte a bakancsait. Már indulhat is kifelé. Vagyis indulhatna, de valami fontos dologról megfeledkezett.
Egyrészt a nem rég felöltött lapos üveget ruhája alá rejti. Majd nekilát hogy felcsatolja magára a dobó kése hevedereket is. Aztán akár indulhat is. Pár őrtűz kiégett a táboron belül is, de van még olyan ami pislákolni látszik. Egy ilyet keres. Na meg nem mellesleg egy olyat ami fölött még egy bogrács féle is helyet kapott. Tegnapi kaja, de meleg, és hús van benne. Ez a kettő a legfontosabb. Szóval le is telepszik a tűz mellé, bever egy korty rumot - csak hogy tudja hogy felébredt - aztán kerít egy tál féleséget, meg kanalat, s nagy elánnal falatozni kezd. Mindig is vékony, szikár alak volt, és ez nem is változott sokat az északon töltött idő alatt sem. Persze ő is vesztett némi súlyt a hosszú menet alatt dél felé. De amit leadott azt könnyen visszaszedi. A dolog nem látványos annyira mint az emberek vagy az óriások esetében. De érzi magán hogy sokkal jobb formában van, mint hetekkel ezelőtt.*
*Egész jól végig alszik 5-6 órát, de amikor kipislog a szemhéjai által nyitott résen még mindig sötétséget lát odakint. Próbál visszaaludni. Jobbra fordul, balra fordul, de sehogy sem jó.*
~Felkelek~
*Dönt végül, s lassan komótosan kimászik az ágyból. Átreppen Krumko és Rolko feje fölött a felszereléséhez, s nygudotan felöltözik.*
-A rohadt tetves.*Morog magában mikor észleli, hogy elfogyott a rum a lapos üvegéből. Most nyithat ki egy újabb üveget. Miközben már így is alaposan megcsappant a raktárkészlete. Persze azért egy ilyen nemes feladatra, mint a lerészegedés, mindig van kéznél egy üveg piája. Na de akkor is. Egy újabb üveg rum?
Megcsóválja a fejét, majd előkeresi a fent említett üveget, s még bent a sátorban, óriási ráfordított koncentrációval - egy csepp mellé öntése nélkül -. Feltölti a készletet. Aztán alaposan lezárja a megbontott üveg rumot, és visszacsomagolja a helyére.
Kiváló rejtekhelyet talált, még évekkel ezelőtt. Bizony jó régi "szobatársak már". Az óriások sátrában senki se kutakodik. Ezt hamar feljegyezte magának. Aztán saját hasznára fordította az információt.
Gyors ellenőrző pillantás a két bengára.*
~Érthető okokból~
*Nem elég hogy állati veszélyesek, de még hihetetlenül horkolnak is.
Viszont ezek a körülmények őt egyáltalán nem zavarják. A függőágy kiváló ötletnek bizonyult. A földön még ő sem szívesen aludna mellettük. Mert könnyen laposan ébredhet a tündér, ha óriások mellett szunyál.
Amint felhúzta a farkasszőrt, megfelelő módon kidugta belőle a szárnyait, és felhúzta, majd befűzte a bakancsait. Már indulhat is kifelé. Vagyis indulhatna, de valami fontos dologról megfeledkezett.
Egyrészt a nem rég felöltött lapos üveget ruhája alá rejti. Majd nekilát hogy felcsatolja magára a dobó kése hevedereket is. Aztán akár indulhat is. Pár őrtűz kiégett a táboron belül is, de van még olyan ami pislákolni látszik. Egy ilyet keres. Na meg nem mellesleg egy olyat ami fölött még egy bogrács féle is helyet kapott. Tegnapi kaja, de meleg, és hús van benne. Ez a kettő a legfontosabb. Szóval le is telepszik a tűz mellé, bever egy korty rumot - csak hogy tudja hogy felébredt - aztán kerít egy tál féleséget, meg kanalat, s nagy elánnal falatozni kezd. Mindig is vékony, szikár alak volt, és ez nem is változott sokat az északon töltött idő alatt sem. Persze ő is vesztett némi súlyt a hosszú menet alatt dél felé. De amit leadott azt könnyen visszaszedi. A dolog nem látványos annyira mint az emberek vagy az óriások esetében. De érzi magán hogy sokkal jobb formában van, mint hetekkel ezelőtt.*
1224. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-24 00:34:37
Üzenet elküldve: 2014-01-24 00:34:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar tábor - Kelet - Őrség//
*No igen... a törpe leányzó szeme elég éles ahhoz, hogy észrevegyen _bizonyos_ dolgokat. Jelen esetben a bátyja irányába támasztott bizalmatlanság az. Hrothgaar nem próbál meg mentségeket keresni, vagy kimagyarázni a helyzetet. Azzal talán csak még kínosabbá tenné a szituációt.*
- Igen. Egy ideig még biztos nem fogják tárt karokkal várni. De ez nem _kifejezetten_ neki szól...
*Az a fura helyzet áll hát elő, hogy annak az embernek a húgával beszélget éppen, akiről az imént jelentette ki, hogy egyelőre nem táplálnak felé túláradó bizalmat. Felvetődhet így a kérdés Ryamtiában, hogy akkor a kovács _vele_ miért is igyekszik ilyen közvetlen lenni...?*
~újak vagyunk itt, ismeretlenek. Nem tudhatjuk ki milyen szándékkal közeledik felénk, tán még benned se kén' bíznom~
*Fut át elméjén a gondolat, de jobbnak látja, ha ezt már nem közli hangosan. "Ne szólj szám, nem fáj fejem."
- Ha még párszor kiugrotok ide, valószínűleg megindul és szépen virágzani kezd majd ez az ismeretség is. Akár barátok is lehetnek majd Kagannal...
*Hosszú-hosszú időnek kell ahhoz eltelnie, hogy ez megtörténjen, ha egyáltalán tényleg bekövetkezik majd. Nincs kizárva, csak idő kell. Valamint hideg fej, hogy ne vágják le egymást majd az első adandó alkalommal...*
- Rendben, én kinn leszek a tábor keleti szélén, nem messze innen.
*Dörmögi a törpe és el is indul posztja felé. Elfoglalja helyét és vár. Jobbat úgysem tud tenni egyelőre. Messzire nem távolodhat el a tábortól, de a sátrak tövében kuksolva sem érne túl sokat az őrszolgálata. Mintegy 15-20 méterre viszont ott "gubbaszt" egy nagyobbacska szikla.Méretre nagyjából akkora lehet, mint az a szekér, amin a kereskedők hozták a holmijukat. Célba veszi hát és amolyan öregurasan feltelepszik rá. Pár percig csak csendben figyeli a tájat. Ilyen ez az őrködés, mindig unalmasan kezdődik...*
*No igen... a törpe leányzó szeme elég éles ahhoz, hogy észrevegyen _bizonyos_ dolgokat. Jelen esetben a bátyja irányába támasztott bizalmatlanság az. Hrothgaar nem próbál meg mentségeket keresni, vagy kimagyarázni a helyzetet. Azzal talán csak még kínosabbá tenné a szituációt.*
- Igen. Egy ideig még biztos nem fogják tárt karokkal várni. De ez nem _kifejezetten_ neki szól...
*Az a fura helyzet áll hát elő, hogy annak az embernek a húgával beszélget éppen, akiről az imént jelentette ki, hogy egyelőre nem táplálnak felé túláradó bizalmat. Felvetődhet így a kérdés Ryamtiában, hogy akkor a kovács _vele_ miért is igyekszik ilyen közvetlen lenni...?*
~újak vagyunk itt, ismeretlenek. Nem tudhatjuk ki milyen szándékkal közeledik felénk, tán még benned se kén' bíznom~
*Fut át elméjén a gondolat, de jobbnak látja, ha ezt már nem közli hangosan. "Ne szólj szám, nem fáj fejem."
- Ha még párszor kiugrotok ide, valószínűleg megindul és szépen virágzani kezd majd ez az ismeretség is. Akár barátok is lehetnek majd Kagannal...
*Hosszú-hosszú időnek kell ahhoz eltelnie, hogy ez megtörténjen, ha egyáltalán tényleg bekövetkezik majd. Nincs kizárva, csak idő kell. Valamint hideg fej, hogy ne vágják le egymást majd az első adandó alkalommal...*
- Rendben, én kinn leszek a tábor keleti szélén, nem messze innen.
*Dörmögi a törpe és el is indul posztja felé. Elfoglalja helyét és vár. Jobbat úgysem tud tenni egyelőre. Messzire nem távolodhat el a tábortól, de a sátrak tövében kuksolva sem érne túl sokat az őrszolgálata. Mintegy 15-20 méterre viszont ott "gubbaszt" egy nagyobbacska szikla.Méretre nagyjából akkora lehet, mint az a szekér, amin a kereskedők hozták a holmijukat. Célba veszi hát és amolyan öregurasan feltelepszik rá. Pár percig csak csendben figyeli a tájat. Ilyen ez az őrködés, mindig unalmasan kezdődik...*
1223. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-23 23:14:47
Üzenet elküldve: 2014-01-23 23:14:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodarok - hazafelé//
* A démonok említésére bólint egyet, ezzel egyet ért ő maga is. De félreteszik a kellemetlenebb témákat és más dolgokról beszélgetnek az úton. *
//Thargodar tábor//
* A táborban pedig a két leányzó mellé szegődik, Isurii és Leandana, most már a nevüket is tudja legalább. Ami számára furcsa, mert a városban be szoktak mutatkozni egymásnak az emberek, ha így akadnak össze, mint a két kereskedő és a törzsbéliek. De tudja, hogy a törzsekben másabbak a szokások, mint náluk. Bánja is, nem is, gyerekként izgalmas dolog volt a városban élni, mára már viszont, valahogy más lett minden. Isurii valahogy olyan, amilyennek látta. Szótlan, zárkózott, mint egy kis fehér virág a szürke sziklák között. Akit óvnak, féltenek, és aki természetéből fakadó adottságai miatt sokakat elszédít, s hoz azokra bajt akarva, akaratlanul. Leandana pedig, gondolatban legyint egy nagyot, a türelmét viszont megőrzi, meg ő, még akkor is, ha törpe vére néha fel-felpezsdül. *
- Nem hinném, hogy jegyese lenne a bátyámnak, Gramorn nem olyan, aki "csereüzletként" tekint egy nőre. Annál ő jószívűbb és tisztességesebb. Nem úgy mint mások. Az ajándék pedig nálunk figyelmesség. A bátyám üzletet kötött a vezéretekkel, ha a városban történik mindez, akkor isznak rá egy-egy kupa sört, s ha az üzlettárs az asszonyával van, vagy valamelyik női rokonával, őt illik egy kedves bókkal köszönteni és valamilyen aprósággal megajándékozni. Ezzel is erősítve az üzleti kapcsolatot, semmi mást. De ezt csak a régi vágású kereskedők teszik és nem az olyan kufárok, mint Goswin.
* Elveszi és megnézi a csomagot, az üvegcsét, amit Isurii mutat neki. Kezére löttyint egy keveset, majd visszazárja a tetejét és vissza adja a lánynak. *
- Igen, olaj. Kellemes az illata és jót tesz a bőrnek.
* Beledörzsöli a kezébe, mutatva hogy nem ártalmas, nem mérgező és még csak nem is büdös. *
- A fivéremet pedig ne féltsétek, nem hinném, hogy túl gyakran megfordulna nálatok majd személyesen. Ha valamire szükségetek van, szólhattok nekem, de be is jöhettek a városban vásárolni. Annyira nem sűrű ott a motozás.
* Látta mennyire megváltozott egy nap alatt a testvére és valahogy nem tetszik neki ez a változás. Talán igaza volt Gramornnak és nem érdemes a törzzsel foglalkozni. Nem kell minden áron barátkozni velük. Talán majd ha megszokták a várost és szokásaikat, talán. *
- Azt hiszem én megyek is, nektek is van dolgotok máshol úgy látom.
* Gramorn felé veszi az irányt, de út közben megtalálják egymást a törpével is. *
- Semmi gond Hrothgaar. Tudom mik egy harcos kötelességei és tudom, hogy nálunk mi az, amit egy vendég megengedhet magának a vendéglátójánál.
* Maradna is, nem is. Egyedül Hrothgaar az, akinek a kedvéért maradna. Igen ám, de itt van a bátyja. Tépelődni látszik, nem is kicsit. *
- Beszélek a bátyámmal, hogy mit akar. Ha úgy adódik, megkereslek és elköszönök tőled, de lehet hogy maradok. Egy kicsit. Úgy látom Gramorn nem érzi itt jól magát, nem nagyon kedvelik őt a társaid.
* Pici szemrehányás csak, ami a hangjából érződik. De mosolyogva lép el a törpe mellől és keresi meg bátyját, hogy beszéljen vele. *
* A démonok említésére bólint egyet, ezzel egyet ért ő maga is. De félreteszik a kellemetlenebb témákat és más dolgokról beszélgetnek az úton. *
//Thargodar tábor//
* A táborban pedig a két leányzó mellé szegődik, Isurii és Leandana, most már a nevüket is tudja legalább. Ami számára furcsa, mert a városban be szoktak mutatkozni egymásnak az emberek, ha így akadnak össze, mint a két kereskedő és a törzsbéliek. De tudja, hogy a törzsekben másabbak a szokások, mint náluk. Bánja is, nem is, gyerekként izgalmas dolog volt a városban élni, mára már viszont, valahogy más lett minden. Isurii valahogy olyan, amilyennek látta. Szótlan, zárkózott, mint egy kis fehér virág a szürke sziklák között. Akit óvnak, féltenek, és aki természetéből fakadó adottságai miatt sokakat elszédít, s hoz azokra bajt akarva, akaratlanul. Leandana pedig, gondolatban legyint egy nagyot, a türelmét viszont megőrzi, meg ő, még akkor is, ha törpe vére néha fel-felpezsdül. *
- Nem hinném, hogy jegyese lenne a bátyámnak, Gramorn nem olyan, aki "csereüzletként" tekint egy nőre. Annál ő jószívűbb és tisztességesebb. Nem úgy mint mások. Az ajándék pedig nálunk figyelmesség. A bátyám üzletet kötött a vezéretekkel, ha a városban történik mindez, akkor isznak rá egy-egy kupa sört, s ha az üzlettárs az asszonyával van, vagy valamelyik női rokonával, őt illik egy kedves bókkal köszönteni és valamilyen aprósággal megajándékozni. Ezzel is erősítve az üzleti kapcsolatot, semmi mást. De ezt csak a régi vágású kereskedők teszik és nem az olyan kufárok, mint Goswin.
* Elveszi és megnézi a csomagot, az üvegcsét, amit Isurii mutat neki. Kezére löttyint egy keveset, majd visszazárja a tetejét és vissza adja a lánynak. *
- Igen, olaj. Kellemes az illata és jót tesz a bőrnek.
* Beledörzsöli a kezébe, mutatva hogy nem ártalmas, nem mérgező és még csak nem is büdös. *
- A fivéremet pedig ne féltsétek, nem hinném, hogy túl gyakran megfordulna nálatok majd személyesen. Ha valamire szükségetek van, szólhattok nekem, de be is jöhettek a városban vásárolni. Annyira nem sűrű ott a motozás.
* Látta mennyire megváltozott egy nap alatt a testvére és valahogy nem tetszik neki ez a változás. Talán igaza volt Gramornnak és nem érdemes a törzzsel foglalkozni. Nem kell minden áron barátkozni velük. Talán majd ha megszokták a várost és szokásaikat, talán. *
- Azt hiszem én megyek is, nektek is van dolgotok máshol úgy látom.
* Gramorn felé veszi az irányt, de út közben megtalálják egymást a törpével is. *
- Semmi gond Hrothgaar. Tudom mik egy harcos kötelességei és tudom, hogy nálunk mi az, amit egy vendég megengedhet magának a vendéglátójánál.
* Maradna is, nem is. Egyedül Hrothgaar az, akinek a kedvéért maradna. Igen ám, de itt van a bátyja. Tépelődni látszik, nem is kicsit. *
- Beszélek a bátyámmal, hogy mit akar. Ha úgy adódik, megkereslek és elköszönök tőled, de lehet hogy maradok. Egy kicsit. Úgy látom Gramorn nem érzi itt jól magát, nem nagyon kedvelik őt a társaid.
* Pici szemrehányás csak, ami a hangjából érződik. De mosolyogva lép el a törpe mellől és keresi meg bátyját, hogy beszéljen vele. *
1222. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-23 20:46:58
Üzenet elküldve: 2014-01-23 20:46:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
// Thargodar tábor - Őrség - Észak //
*Sztoikus nyugalommal tűri az őrséget, azt a 4 órát amíg tart. Addig megélezi a késeit, ellenőrzi az íját, és a végére azért pár korttyal több rumot is megenged magának. Ha letelt az ideje lassan feltápászkodik, szól a soron következő őrnek. Ő pedig lelép végre. Útközben még beugrik kajálni valamit. Mert az mint tudjuk sose árt ugye. Ha ez megvolt, akkor ellenőrzi a lovat. És ha szükséges, ad még neki szénát, meg vizet. Aztán elbattyog a sátorig. Lepakolja a motyóját. Hatalmasat ásít. Bever egy nagy korty rumot, és felreppen a függő ágyába. Betakarózik a medvebundába, és egy kissé elmereng azon, hogy tulajdonképpen mikor ölhet már újra. Ha hamarosan nem adódik lehetősége, lehet hogy a saját törzs készletet fogja megcsapolni. Fejben meg is szab magának egy határidőt.*
~Igen, így lesz a legjobb~
*Mint minden függőt, ez őt is teljesen lenyugtatja. Ha lejár a fejben kiszabott idő. Kiválaszt egyet, és átküldi a túlvilágra. Már van is egy ötlete melyik legyen az első. Úgy alszik el mint egy ma született bárány. Lelke nyugodt, és békés.*
*Sztoikus nyugalommal tűri az őrséget, azt a 4 órát amíg tart. Addig megélezi a késeit, ellenőrzi az íját, és a végére azért pár korttyal több rumot is megenged magának. Ha letelt az ideje lassan feltápászkodik, szól a soron következő őrnek. Ő pedig lelép végre. Útközben még beugrik kajálni valamit. Mert az mint tudjuk sose árt ugye. Ha ez megvolt, akkor ellenőrzi a lovat. És ha szükséges, ad még neki szénát, meg vizet. Aztán elbattyog a sátorig. Lepakolja a motyóját. Hatalmasat ásít. Bever egy nagy korty rumot, és felreppen a függő ágyába. Betakarózik a medvebundába, és egy kissé elmereng azon, hogy tulajdonképpen mikor ölhet már újra. Ha hamarosan nem adódik lehetősége, lehet hogy a saját törzs készletet fogja megcsapolni. Fejben meg is szab magának egy határidőt.*
~Igen, így lesz a legjobb~
*Mint minden függőt, ez őt is teljesen lenyugtatja. Ha lejár a fejben kiszabott idő. Kiválaszt egyet, és átküldi a túlvilágra. Már van is egy ötlete melyik legyen az első. Úgy alszik el mint egy ma született bárány. Lelke nyugodt, és békés.*
1221. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-23 20:38:02
Üzenet elküldve: 2014-01-23 20:38:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodarok - hazafelé//
*Bár Hrothgaar nem egy lélekbúvár, azt azért észreveszi, hogy az általa feltett kérdés hatására Ryamtia kissé "összehúzza" magát. A kovács tisztelettudóan hallgatja, nem vág közbe egyszer sem, attól azért több esze van, s bár átfut agyán, hogy bocsánatot kérjen, végül mégsem teszi meg. Földije biztos nem feltételezi, hogy ártani akart ezzel a kérdéssel, attól mindenképp több esze van a lánynak. Merengő hangon szólal meg Hrothgaar.*
- Na igen... mindenkinek megvannak a maga démonjai, és vannak, akin nem tudnak velük megbirkózni...
*Hallhatja a másik, de ez a komor válasz csak egy pillanatra vetít árnyékot a kovácsra, ezután újfent felemeli fejét és széles mosollyal veti bele magát a további beszélgetésbe, "hazáig", a Thargodar-táborig.*
//Thargodar tábor//
//Thargodar tábor - Kelet - Őrség//
*Táboron belül vannak már mindannyian és Hrothgaar nekikezd lerakodnia szekérről, melyen a kereskedők által beszerzett javak utaztak. Jól láthatólag mindenkinek megvan a feladata a táborban, így a kovács egyedül lát neki a pakolásnak. Nem igazán volt felkészülve a lány "hirtelen akciójára", úgyhogy egy pillanatra földbe is gyökerezik Hrothgaar lába a meglepettségtől. A lány instrukciói maguktól értetődőek. Jó pár éve él már az övéivel vándor életet, megtanulták már mind a táborállítás legtöbb csínját-bínját. De Hrothgaar nem fogja pökhendi módon kommentálni a jószívű tanácsot.*
- Köszönöm, úgy lesz...
*Válaszol és a tőle telhető legbarátságosabb mosolyát veszi elő, mielőtt tovább indulna a ládákkal. Kicsit elmerül gondolataiban a ráktársátor felé haladva, amikor arra eszmél, hogy valaki megveregeti a vállát. Leandana volt az, de a nő láthatja, hogy a törpe jelenleg képzeletben valahol máshol jár, így csak valami érthetetlen motyogás tör elő Hrothgaarból, amit ő köszönésnek szán ugyan, de a külső hallgató nem biztos, hogy meg is érti. Lassan befejezi a rakodást egyedül és meg kell hagyni, kezdi érezni a súlyát a hozott cuccnak. Karjai kicsit zsibognak, igaz nem túlzottan.*
~kezdek kiesni a formámból... nem lesz ez így jó!~
*Korholja magát mikor visszafelé halad. Útközben pedig belebotlik a tündérbe, aki közli vele, hogy a törzsfő parancsára kettőzött őrséget kell állni, azért mindenkire szükség van most...*
- Jó, akkor enyém a keleti oldal. Adj pár percet és felveszem az őrséget.
*Visszatérve a tábor centrumához Hrothgaar magához vesz némi harapnivalót és italt, nagyjából annyit, amennyivel egy éjszakai őrséget ki lehet húzni, majd megkeresi a törpe lányt is.*
- Ryamtia, *szólítja meg földijét* ne haragudj, de azt hiszem most nem tudok maradni. Őrt kell állnom a tábor keleti oldalán. Kagan kettőzött őrséget kér és én is kiveszem a részem az itteni teendőkből...
*A kovács hangja kicsit sopánkodónak hathat, nem véletlenül. Míg eszébe nem jut valami.*
- De ha gondolod... tarts velem. Nem valószínű, hogy most kapnánk a nyakunkba egy rabló ork hordát, vagy ilyesmi... Míg vissza nem tértek a városba, maradhatnál.
*Ha Ryamtia vele tart, úgy ketten battyognak ki a tábor keleti oldalára, ha nem, úgy Hrothgaar illedelmesen elköszön a lánytól és egyedül veszi fel az őrposztot.*
*Bár Hrothgaar nem egy lélekbúvár, azt azért észreveszi, hogy az általa feltett kérdés hatására Ryamtia kissé "összehúzza" magát. A kovács tisztelettudóan hallgatja, nem vág közbe egyszer sem, attól azért több esze van, s bár átfut agyán, hogy bocsánatot kérjen, végül mégsem teszi meg. Földije biztos nem feltételezi, hogy ártani akart ezzel a kérdéssel, attól mindenképp több esze van a lánynak. Merengő hangon szólal meg Hrothgaar.*
- Na igen... mindenkinek megvannak a maga démonjai, és vannak, akin nem tudnak velük megbirkózni...
*Hallhatja a másik, de ez a komor válasz csak egy pillanatra vetít árnyékot a kovácsra, ezután újfent felemeli fejét és széles mosollyal veti bele magát a további beszélgetésbe, "hazáig", a Thargodar-táborig.*
//Thargodar tábor//
//Thargodar tábor - Kelet - Őrség//
*Táboron belül vannak már mindannyian és Hrothgaar nekikezd lerakodnia szekérről, melyen a kereskedők által beszerzett javak utaztak. Jól láthatólag mindenkinek megvan a feladata a táborban, így a kovács egyedül lát neki a pakolásnak. Nem igazán volt felkészülve a lány "hirtelen akciójára", úgyhogy egy pillanatra földbe is gyökerezik Hrothgaar lába a meglepettségtől. A lány instrukciói maguktól értetődőek. Jó pár éve él már az övéivel vándor életet, megtanulták már mind a táborállítás legtöbb csínját-bínját. De Hrothgaar nem fogja pökhendi módon kommentálni a jószívű tanácsot.*
- Köszönöm, úgy lesz...
*Válaszol és a tőle telhető legbarátságosabb mosolyát veszi elő, mielőtt tovább indulna a ládákkal. Kicsit elmerül gondolataiban a ráktársátor felé haladva, amikor arra eszmél, hogy valaki megveregeti a vállát. Leandana volt az, de a nő láthatja, hogy a törpe jelenleg képzeletben valahol máshol jár, így csak valami érthetetlen motyogás tör elő Hrothgaarból, amit ő köszönésnek szán ugyan, de a külső hallgató nem biztos, hogy meg is érti. Lassan befejezi a rakodást egyedül és meg kell hagyni, kezdi érezni a súlyát a hozott cuccnak. Karjai kicsit zsibognak, igaz nem túlzottan.*
~kezdek kiesni a formámból... nem lesz ez így jó!~
*Korholja magát mikor visszafelé halad. Útközben pedig belebotlik a tündérbe, aki közli vele, hogy a törzsfő parancsára kettőzött őrséget kell állni, azért mindenkire szükség van most...*
- Jó, akkor enyém a keleti oldal. Adj pár percet és felveszem az őrséget.
*Visszatérve a tábor centrumához Hrothgaar magához vesz némi harapnivalót és italt, nagyjából annyit, amennyivel egy éjszakai őrséget ki lehet húzni, majd megkeresi a törpe lányt is.*
- Ryamtia, *szólítja meg földijét* ne haragudj, de azt hiszem most nem tudok maradni. Őrt kell állnom a tábor keleti oldalán. Kagan kettőzött őrséget kér és én is kiveszem a részem az itteni teendőkből...
*A kovács hangja kicsit sopánkodónak hathat, nem véletlenül. Míg eszébe nem jut valami.*
- De ha gondolod... tarts velem. Nem valószínű, hogy most kapnánk a nyakunkba egy rabló ork hordát, vagy ilyesmi... Míg vissza nem tértek a városba, maradhatnál.
*Ha Ryamtia vele tart, úgy ketten battyognak ki a tábor keleti oldalára, ha nem, úgy Hrothgaar illedelmesen elköszön a lánytól és egyedül veszi fel az őrposztot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222