Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 57 (1121. - 1140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1140. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-19 00:14:32
Üzenet elküldve: 2014-01-19 00:14:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar tábor - érkezés a karavánút felől//
*A tábor és az erdő között semmiféle tereptárgy nem található, így a törzs közelében megjelenő fickót kifejezetten gyorsan észleli Salanel. A félvér épp a tábort járja körül, amikor felfigyel a távoli alakra.*
~Remek, újabb látogató.~
*Hogy jó vagy rossz szándékú-e és hogy egyáltalán mit is akar, az egyelőre kérdéses. Jó lesz kideríteni.*
-Héé! Újabb érkező van a láthatáron! Valamelyik fegyverforgató pattanjon lóra jöjjön velem. Kilovagolunk elé.
*Hangja jól hallhatóan hasít keresztül a táboron, mindenkinek hallania kell szavait és remélhetőleg minél hamarabb csatlakozik hozzá valamelyik társa. A félvér a lovához sétál és megpaskolja a hátas nyakát.*
-Ennyi volt a pihenő komám, megint munka vár rád.
*A megszólítás nem véletlen, az állatnak ugyanis nincs neve.*
-Legyünk óvatosak, új érkező, idegen, vagyis veszélyforrás.
*Ezt már a mellé szegődő társának mondja, akivel fogadják az ismeretlent. A lovak kényelmes tempóban haladnak a cél felé, majd a férfitól - mert a nemét már sikerült megállapítani - jó tíz méterre megállnak. Salanel keze ügyében ott van íja, az idegen pedig egy nyílvessző. Sőt, oldalán egy rövidkard is látható, ám ez egyelőre csak díszként funkcionál. Hogy a másik ezt fenyegetésnek fogja-e fel, azt a fél-elf nem tudja, részéről ez csak egyszerű óvintézkedés. Az se véletlen, hogy ketten jöttek, nem pedig egyedül Salanel.*
-Üdv idegen! Megközelítetted a táborunkat. Ki vagy és milyen céllal érkeztél ?
*Hangja határozott, ám egyáltalán nem fenyegető. Amíg a másik nem viselkedik ellenségesen és nem tesz valami hatalmas ostobaságot, addig Salanelnek semmi oka nincs arra, hogy fenyegetően lépjen fel.*
*A tábor és az erdő között semmiféle tereptárgy nem található, így a törzs közelében megjelenő fickót kifejezetten gyorsan észleli Salanel. A félvér épp a tábort járja körül, amikor felfigyel a távoli alakra.*
~Remek, újabb látogató.~
*Hogy jó vagy rossz szándékú-e és hogy egyáltalán mit is akar, az egyelőre kérdéses. Jó lesz kideríteni.*
-Héé! Újabb érkező van a láthatáron! Valamelyik fegyverforgató pattanjon lóra jöjjön velem. Kilovagolunk elé.
*Hangja jól hallhatóan hasít keresztül a táboron, mindenkinek hallania kell szavait és remélhetőleg minél hamarabb csatlakozik hozzá valamelyik társa. A félvér a lovához sétál és megpaskolja a hátas nyakát.*
-Ennyi volt a pihenő komám, megint munka vár rád.
*A megszólítás nem véletlen, az állatnak ugyanis nincs neve.*
-Legyünk óvatosak, új érkező, idegen, vagyis veszélyforrás.
*Ezt már a mellé szegődő társának mondja, akivel fogadják az ismeretlent. A lovak kényelmes tempóban haladnak a cél felé, majd a férfitól - mert a nemét már sikerült megállapítani - jó tíz méterre megállnak. Salanel keze ügyében ott van íja, az idegen pedig egy nyílvessző. Sőt, oldalán egy rövidkard is látható, ám ez egyelőre csak díszként funkcionál. Hogy a másik ezt fenyegetésnek fogja-e fel, azt a fél-elf nem tudja, részéről ez csak egyszerű óvintézkedés. Az se véletlen, hogy ketten jöttek, nem pedig egyedül Salanel.*
-Üdv idegen! Megközelítetted a táborunkat. Ki vagy és milyen céllal érkeztél ?
*Hangja határozott, ám egyáltalán nem fenyegető. Amíg a másik nem viselkedik ellenségesen és nem tesz valami hatalmas ostobaságot, addig Salanelnek semmi oka nincs arra, hogy fenyegetően lépjen fel.*
1139. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-18 22:42:41
Üzenet elküldve: 2014-01-18 22:42:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar tábor - érkezés a karavánút felől//
*Kram nem érti mért nem ért még oda a városhoz.* ~Pedig azt mondta a kereskedő hogy fél napi járás én pedig már majd egy napja gyalogolok, ha nem botlom emberekbe csapdát fogok állítani valami nyuszinak finom lesz.~
*Ekkor megpillant egy tábort maga előtt, zord emberek és az élet hangjai, szagai.*
~Nem sérthetem meg a területüket, ki tudja milyen lények, nem néznek ki túl pacifikusnak, mégis ha támadni akarnak elég messze vagyok el tudok rejtőzni az erdőbe.~
*Kramlaf megrágja a kérdést, majd a tábor és az erdő között leül félúton; kiteszi a botját és tőrét maga elé annak jeléül hogy nem akar semmi rosszat és a tömlő bort is,cseretárgyként. Majd bekiabál a táborba.*
- Üdvözletem útitársak!
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.18 23:04:22, a következő indokkal:
Jelpótlás, jeljavítás; helyesírás.
*Kram nem érti mért nem ért még oda a városhoz.* ~Pedig azt mondta a kereskedő hogy fél napi járás én pedig már majd egy napja gyalogolok, ha nem botlom emberekbe csapdát fogok állítani valami nyuszinak finom lesz.~
*Ekkor megpillant egy tábort maga előtt, zord emberek és az élet hangjai, szagai.*
~Nem sérthetem meg a területüket, ki tudja milyen lények, nem néznek ki túl pacifikusnak, mégis ha támadni akarnak elég messze vagyok el tudok rejtőzni az erdőbe.~
*Kramlaf megrágja a kérdést, majd a tábor és az erdő között leül félúton; kiteszi a botját és tőrét maga elé annak jeléül hogy nem akar semmi rosszat és a tömlő bort is,cseretárgyként. Majd bekiabál a táborba.*
- Üdvözletem útitársak!
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.18 23:04:22, a következő indokkal:
Jelpótlás, jeljavítás; helyesírás.
1138. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-18 22:02:46
Üzenet elküldve: 2014-01-18 22:02:46
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - harmadnap valamikor//
*Úgy tűnik, hogy Eruanna csak megérti, hogy miről is szól a történet egészen konkrétan. Az indokait persze nem értheti, de talán betudhatja asszonyi szolidaritásnak. Persze azért mert Lea felkarolja a rabnőket még nem javul annyit a szerencséjük, hogy ez nekik feltétlenül feltűnjön. Meg aztán Lea nem az aki nyíltan szembemegy Kagannal, ha az épp a hajánál fogva akar bárkit magával cipelni. Márpedig a friss húst szereti Kagan kipróbálni és betörni, és nem válogat az eszközökben ha nagy az ellenállás. A hozzájuk kerülő rabnőknek lassanként lesz jobb az életük, de a Szellemek végül mindig suttognak valamelyik harcosnak, és mindig sokkal előbb, mint amúgy ráunnának az új húsra.*
- Majd átadom nekik. De amennyiben eljár a szád, akkor nem lesznek restek azt sugallni, hogy vágjuk ki a nyelved...
*Ez valószínűleg az a pillanat, amikor Leának egy biztató mosolyt kéne Eru felé küldeni, ehelyett azonban a másik egy fenyegetést kap. Nem, Lea ritkán osztogatja a mosolyát, főleg egy rabnőnek.*
- Nem kell aggódj, ő nem csatlakozott hozzánk. Csupán a szerszámát félti, meg az életét, azért ment ebbe bele.
*megvonja a vállát. Végülis teljesen mindegy, hogy Badumir miért vállalta a feladatot, mondhatott volna nemet is, bár akkor minden valószínűség szerint a gödör alján hal éhen. Így talán a hasznukra lehet, egyrészt a magja, másrészt pedig az, hogy ismeri a környéket.*
- Ha a gyermekeid fiúnak születnek, akkor szabadok lehetnek. Harcosok. Ha lánynak? Nos, akkor majd a Szellemek könnyítenek a sorsukon...
*Ennyit tud megígérni. Ha Eru bekapná a legyet az is védené valamelyest, mert egy várandós nőt nem szoktak se ágyba cipelni, sem pedig úgy általában bántani. Balszerencse egy állapotos nőstényt bántani, balszerencsés a halott csecsemő és a nyomorék is. Egy újszülött a Szellemek ajándéka, még akkor is ha rabszolga.
Amúgy bólint, arra is, hogy a másik megköszöni a törődést, és arra is, hogy neki sem volt könnyű. Tényleg nem, de egyiküknek sem. A menekülés mindannyiukat megkeményítette, ezért nőhet a bőrkeményedés Lea kezeire, mert hiába a kesztyű, akkor is majd minden nap a kezében volt a gyeplő. Hosszú ideje már. Majd most kipihenik. Mindannyian.
Ellenben Eru nagyon is furcsa most Leának. Összességében nincs ellenére a dolog. Jó is lenne ha valaki végre megmasszírozná a hátát. Kagan ebben nem kifejezetten tehetséges, így nem is kéri ilyenre, ellenben a férfinek mindig vannak ilyen extra kívánságai, mint hátmasszázs, vagy egyéb masszázs. A női kezek sokkal finomabbak ha ilyesmiről van szó, Lea pedig általában nagyon élvezi az eltévedő ujjacskákat. Mert azok az ujjacskák rendszerint eltévednek, ha nem maguktól, akkor Lea tesz róla...*
- Akkor ha befejezted a mosást megmasszírozol. Én most visszavonulok..
*mondja, majd elengedi Eruannát és elindul a sátra felé. A tábor baromi álmos úgy egészében, Chiari meg még nem szólt az orkról (hogy él-e még egyáltalán), Leát pedig nem is érdekli momentán.*
1137. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-18 20:03:28
Üzenet elküldve: 2014-01-18 20:03:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar honfoglalás - harmadnap reggel//
*A férfi mosolyára nem reagál. Vagy nem vette észre vagy csak nem foglalkozik vele. A barbárokkal eltöltött idő alatt megtanulta már, sokkal jobb –és könnyebb engedelmeskedni első szóra, hiszen így vagy úgy, mindenképp teljesül az akaratuk valamiképp. A felszólításra belekarol a nőbe, ám amolyan „döglött hal” stílusban. Látszik, hogy nincs túl sok kedve hozzá, inkább passzív elszenvedője, mint lelkes résztvevője a közbeiktatott csevejüknek. Már az első pár mondat meglepi. Megtorpanva válaszol, majd két kisebb lépéssel visszazárkózik.*
- Nem.. nem különösebben
* Mégis mit válaszolhatna egy elfi értékrendje szerint brutális és kegyetlen nőnek? Ám az újabb mondatok az ebbéli hitét alapjaiban ingatják meg. Most már megáll, meg kell emésztenie az információkat. Szellemek. Ő nem hisz és nem hitt sosem a törzset védő lelkekben,–míg a törzsbélieknek sok, a sámánnal kapcsolatos dolog természetfelettinek számított, Eru, mint amolyan kívülálló, sokkal inkább az okos nő ármányait látta bennük. Viszont ilyen nagy bizonyosságot, mint ami most a másik nő száját elhagyta, még sosem kapott.*
- Akkor, ha alkalmad lesz rá, kérlek mondj köszönetet nevemben a szellemeknek!
* Rhamdis valóban sokat tett érte, sőt útjuk során a szolgák hullottak el, így az életét is neki köszönhette. Ahogy rosszra fordult a törzs sorsa, úgy haltak az emberek- először az amúgy is sovány koszton tartott női rabok szenderültek jobblétre. Rhamdis viszont védte a férfiak asszony híján egyre növő kéjvágyától és az éhhaláltól is. Eru hálás volt ezért és a maga módján talán szerette is.. A néhány pillanatnyi arcára kiülő merengés után újra megszólal.*
- Azt hiszem, értem a célod, Leandana..
* Keresztnevét kissé nyomottan ejti, jelezve, hogy ezúttal nem Lea rangjához, hanem az asszonyhoz beszél.*
- Fogolyként hosszú távon nem tarthatnánk itt a Dalnokot, a városiaknak nem tetszene. Amit felajánlasz, kiváló módja lenne a törzshöz láncolásának.. viszont a gyermekekre kell gondolnom, kiket emlegetsz. Rabszolga vagyok. És ez a férfi itt, ha nálunk marad, még nálam is alacsonyabb sorba kerül. Melyik harcos tűrné el, hogy egy betolakodó ilyen korán ilyen magasra jusson? Mert a gödörbe került..onnan nem szoktak csatlakozni..
* Lassan talán körvonalazódnak aggályai. A Lombjáró ellenségként kezeltetett, innen csatlakozott harcossá felküzdenie magát szinte lehetetlen.*
- Valian.. igen. Tudom, hogy nem akartak, ott voltam.
* Némi keserűség vegyül hangjába. Rabszolga, ám önérzetes fajta- hozzá volt a Tanácskozásig szokva, hogy a törzsben „akarják”.*
- Köszönöm, hogy törődsz velem.
* Mondja ki végül, hisz bármit is állítson a nő, ha a tündértől képes volt megvédeni, sőt, most újabb „menekülési” útvonalat ajánl számára, akkor bármit is állítson, valami elemi szinten foglalkozik vele.*
- Viszont neked sem lehet könnyű. Az összes személyi szolgád elhullott a nagy út során..
* Lea azelőtt még a lábkörmét sem vágta egyedül, így valóban megterhelő lehet számára szolgálók nélkül az élet. *
- Tudod, sokkal több ruhád lenne tiszta és a kezedről is eltűnnének a lassan növő bőrkeményedések, ha nem kellene a férfiak vágyaival törődnöm. Senki sem kérhetné rajtad számon, hogy most, az út végén újra a régi színvonalon szeretnél élni..
* Megejt agy apró, inkább kedves és szégyenlős, mintsem gúnyos mosolyt a nő felé. Talán mégsem az a „buta elf ringyó” akinek emlegetni szokták. Tudja, hogy vakmerőség ilyen nyíltan fogalmaznia, de van, amikor kockáztatni kell. *
*A férfi mosolyára nem reagál. Vagy nem vette észre vagy csak nem foglalkozik vele. A barbárokkal eltöltött idő alatt megtanulta már, sokkal jobb –és könnyebb engedelmeskedni első szóra, hiszen így vagy úgy, mindenképp teljesül az akaratuk valamiképp. A felszólításra belekarol a nőbe, ám amolyan „döglött hal” stílusban. Látszik, hogy nincs túl sok kedve hozzá, inkább passzív elszenvedője, mint lelkes résztvevője a közbeiktatott csevejüknek. Már az első pár mondat meglepi. Megtorpanva válaszol, majd két kisebb lépéssel visszazárkózik.*
- Nem.. nem különösebben
* Mégis mit válaszolhatna egy elfi értékrendje szerint brutális és kegyetlen nőnek? Ám az újabb mondatok az ebbéli hitét alapjaiban ingatják meg. Most már megáll, meg kell emésztenie az információkat. Szellemek. Ő nem hisz és nem hitt sosem a törzset védő lelkekben,–míg a törzsbélieknek sok, a sámánnal kapcsolatos dolog természetfelettinek számított, Eru, mint amolyan kívülálló, sokkal inkább az okos nő ármányait látta bennük. Viszont ilyen nagy bizonyosságot, mint ami most a másik nő száját elhagyta, még sosem kapott.*
- Akkor, ha alkalmad lesz rá, kérlek mondj köszönetet nevemben a szellemeknek!
* Rhamdis valóban sokat tett érte, sőt útjuk során a szolgák hullottak el, így az életét is neki köszönhette. Ahogy rosszra fordult a törzs sorsa, úgy haltak az emberek- először az amúgy is sovány koszton tartott női rabok szenderültek jobblétre. Rhamdis viszont védte a férfiak asszony híján egyre növő kéjvágyától és az éhhaláltól is. Eru hálás volt ezért és a maga módján talán szerette is.. A néhány pillanatnyi arcára kiülő merengés után újra megszólal.*
- Azt hiszem, értem a célod, Leandana..
* Keresztnevét kissé nyomottan ejti, jelezve, hogy ezúttal nem Lea rangjához, hanem az asszonyhoz beszél.*
- Fogolyként hosszú távon nem tarthatnánk itt a Dalnokot, a városiaknak nem tetszene. Amit felajánlasz, kiváló módja lenne a törzshöz láncolásának.. viszont a gyermekekre kell gondolnom, kiket emlegetsz. Rabszolga vagyok. És ez a férfi itt, ha nálunk marad, még nálam is alacsonyabb sorba kerül. Melyik harcos tűrné el, hogy egy betolakodó ilyen korán ilyen magasra jusson? Mert a gödörbe került..onnan nem szoktak csatlakozni..
* Lassan talán körvonalazódnak aggályai. A Lombjáró ellenségként kezeltetett, innen csatlakozott harcossá felküzdenie magát szinte lehetetlen.*
- Valian.. igen. Tudom, hogy nem akartak, ott voltam.
* Némi keserűség vegyül hangjába. Rabszolga, ám önérzetes fajta- hozzá volt a Tanácskozásig szokva, hogy a törzsben „akarják”.*
- Köszönöm, hogy törődsz velem.
* Mondja ki végül, hisz bármit is állítson a nő, ha a tündértől képes volt megvédeni, sőt, most újabb „menekülési” útvonalat ajánl számára, akkor bármit is állítson, valami elemi szinten foglalkozik vele.*
- Viszont neked sem lehet könnyű. Az összes személyi szolgád elhullott a nagy út során..
* Lea azelőtt még a lábkörmét sem vágta egyedül, így valóban megterhelő lehet számára szolgálók nélkül az élet. *
- Tudod, sokkal több ruhád lenne tiszta és a kezedről is eltűnnének a lassan növő bőrkeményedések, ha nem kellene a férfiak vágyaival törődnöm. Senki sem kérhetné rajtad számon, hogy most, az út végén újra a régi színvonalon szeretnél élni..
* Megejt agy apró, inkább kedves és szégyenlős, mintsem gúnyos mosolyt a nő felé. Talán mégsem az a „buta elf ringyó” akinek emlegetni szokták. Tudja, hogy vakmerőség ilyen nyíltan fogalmaznia, de van, amikor kockáztatni kell. *
1136. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-18 13:15:19
Üzenet elküldve: 2014-01-18 13:15:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
~Kiléptem tehát a városból mi eddig megvédett vajon megérte-e?Egyáltalán eljutok-e a karavánpihenőig?Sajnálom itt hagyni ezt a várost ,de most egy új kezdet vár az utam végén. Megkel erősítenem szívem ,és készen kell állnom minden kalandra!~
*Ianiant töprengéséből csak egy éppen felette elsuhanó madár ébreszti föl.Szívében már kezd szűnni a félelem tudja ,hogy szüksége van e kalandra!*
*Ianiant töprengéséből csak egy éppen felette elsuhanó madár ébreszti föl.Szívében már kezd szűnni a félelem tudja ,hogy szüksége van e kalandra!*
1135. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-17 19:19:22
Üzenet elküldve: 2014-01-17 19:19:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Learon Derin összeszedte mindenét, amije volt. Sok időt töltött a barlangjában, de csalódottan kellett rájönnie, a saját kárán, hogy nem biztonságos ott maradni. Valami hatalmas, négylábú lény támadt rá és alig tudta elüldözni a bestiát. Most egy út mellett talált apró szekéren húzza maga után mindenét, amit összeszedett az elmúlt időben. Mellette baktat újdonsült szerzeménye egy nőstény kecske, melyet most vett 100 aranyértMesélő #12 (Ing)-től 
. Most már teje is lesz egy jó ideig, emiatt sem kell aggódnia. Felrakta a szekérre a három tyúkját is a saját ládájukban, valamint azt a három szőnyeget, amit még régebben a barlang bejárat letakarásának céljából vett a piacon valami öreg kereskedőtől. Nagyon nyugtalan, hogy egyedül kell megtennie ezt a hosszú utat, ami a Zöldsárkány nevű fogadóhoz vezet. Még a Pegazusban talált egy lapot a falon, hogy valami zsoldos banda embereket keres. Ott biztosan nyugodtan fogja tudni tanulni a mágiát és az állatai miatt sem kell aggódnia, hiszen míg elmegy, a többi ember vagy bármilyen fajú lény, megvédi őket a haramiáktól és ragadozóktól. Valamint a mutatványos tudományát is elmélyítheti majd, amint tud varázsolni, hiszen állandó közönsége lesz. A zsoldosok mellett pedig gyógyítani is mindennapos feladat lesz, amiért pénzt is kaphat. Ha minden összejön, aranyélet vár rá arrafelé. De előbb még oda kell érni. A szekerét egy ügyes parasztgyerek átalakította neki pár aranyért, hogy egy kézzel is tudja használni. Rakott rá egy szíjat, amivel magához rögzítheti és egy L alakú fa rudat, amivel tolhatja maga előtt a szekerét. nagy könnyítés volt még mellé, hogy mikor utólag visszament, a kecskének is szerelt valamiféle szerkezetet, amivel befoghatja a szekér elé, hogy könnyítse a közlekedést. Igaz, ami igaz, nagyon furcsa és vicces látvány lehet egy félkarú, kecske-szekeret toló férfi, amint lépked az úton, de hát máshogy nem tudta megoldani a dolgokat. Így a legkönnyebb az aprócska kis rakományát szállítani. Ha kinevetik, ha nem, ő büszke magára, hogy már ennyit elért teljesen egyedül, úgy hogy semmije nem volt mikor elindult.*
. Most már teje is lesz egy jó ideig, emiatt sem kell aggódnia. Felrakta a szekérre a három tyúkját is a saját ládájukban, valamint azt a három szőnyeget, amit még régebben a barlang bejárat letakarásának céljából vett a piacon valami öreg kereskedőtől. Nagyon nyugtalan, hogy egyedül kell megtennie ezt a hosszú utat, ami a Zöldsárkány nevű fogadóhoz vezet. Még a Pegazusban talált egy lapot a falon, hogy valami zsoldos banda embereket keres. Ott biztosan nyugodtan fogja tudni tanulni a mágiát és az állatai miatt sem kell aggódnia, hiszen míg elmegy, a többi ember vagy bármilyen fajú lény, megvédi őket a haramiáktól és ragadozóktól. Valamint a mutatványos tudományát is elmélyítheti majd, amint tud varázsolni, hiszen állandó közönsége lesz. A zsoldosok mellett pedig gyógyítani is mindennapos feladat lesz, amiért pénzt is kaphat. Ha minden összejön, aranyélet vár rá arrafelé. De előbb még oda kell érni. A szekerét egy ügyes parasztgyerek átalakította neki pár aranyért, hogy egy kézzel is tudja használni. Rakott rá egy szíjat, amivel magához rögzítheti és egy L alakú fa rudat, amivel tolhatja maga előtt a szekerét. nagy könnyítés volt még mellé, hogy mikor utólag visszament, a kecskének is szerelt valamiféle szerkezetet, amivel befoghatja a szekér elé, hogy könnyítse a közlekedést. Igaz, ami igaz, nagyon furcsa és vicces látvány lehet egy félkarú, kecske-szekeret toló férfi, amint lépked az úton, de hát máshogy nem tudta megoldani a dolgokat. Így a legkönnyebb az aprócska kis rakományát szállítani. Ha kinevetik, ha nem, ő büszke magára, hogy már ennyit elért teljesen egyedül, úgy hogy semmije nem volt mikor elindult.*
1134. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-17 19:04:20
Üzenet elküldve: 2014-01-17 19:04:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - harmadnap reggel//
*Azon túl, hogy bőszen vigyorog, hamarjában a koncentráció ül ki pofájára, hiszen komoly dolgokról esik szó. Várakozásteljes izgalom uralkodik rajta, alig fér a bőrébe. Hiszen a megkedvelt kis zenedoboza sorsáról van szó, no és persze egy kis entyempenytyemről, ami szintén csak pozitív lehet véleménye szerint mindkét félre nézve. Így méricskéli a jelenlévőket, majd tapad pillantása vajákosukra, ki a végső szót kimondhatja. Nem mellesleg a felvetés is mutatja, ő bizony tud.*
~Ő aztán tud!~ *Állapítja is meg, ahogy kivágja magát mindenből, elejét veszi a félreértéseknek, miegymás. Igaz ő kicsit elvesztette a fonalat Eru hárításánál, nem értette kristálytisztán ez most visszautasítás, átpasszolás vagy mifene. Megütközve pislog is néhányat, de aztán minden a helyére kerül.*
-Máris. *Bólint akkorát, hogy félő majd leesik feje bika nyakáról. És egyetlen ugrással rabjuk mellett terem a gödör alján egy biztató mosollyal és termetéhez igazodó gigászi tőrrel kezében. Mindkettő megvillan a reggeli nap sugaraiban, s bár ártatlanul csak elvágni akarja kötelékét, meglehet a hirtelen mozdulat és igencsak vicsornak tetsző vigyora félreértésre adhat okot. Kisebb földrengéssel toppan hát a gödörlakó mellé, és ragadja meg újdonsült "játékszerét", és el is vágja kötelét.*
-Segít. *Jelenti ki válaszul, és máris rántja magával a férfit, feledve, annak lábai még mindig össze vannak kötve, így csak kis lépésre képes. No de mire való emberfeletti ereje, ha nem arra, hogy szinte repítse a reá bízottat fel, a gödörből ki, a tűzhöz közel, kajára fel!*
-Éhes. *Dörmögi közben ellentmondást nem tűrően. A két nőszemély elpártolása kevésbé zavarja, hiszen hajnali őrsége alatt igencsak megéhezett az amúgy is mindig korgó gyomrú óriás. A tűznél a tegnapi nyúlhúsból készült hideg étket szimatolja ki, meg is örül neki, hiszen nem feledte: a vad bizony Badumir övéről való, s épp ő volt, ki elvette onnét.*
-Jer! *Hívogatja a rábízottat, majd miután cipót kerít (szarazat) letelepszik egy rönkre falni. Igazi átéléssel tömi bendőjét, de jut belőle a bizonyára kiéhezett vendégének is. Ahogy vízből (kulacsok, bőrtömlők, hordók) és szőrmékből is, ha netán fázna. Mi szem, szájnak ingere. Kaja közben pedig csak Badumirt méricskéli, aki bizonyára kevesebbet és lassabban zabál, mint ő teszi.*
-Nem ízlik? Nyúlbó' van. *Biztatja kissé. És persze két falat közt temérdek kérdése is van, mit nem rest megosztani vele.*
-Tesó van-e? Sátrad merre? Van zenedobozod is? *Utal lantra, vagy effélére.* Mennyi vagyol? *Érdeklődik korát illetően is.* Harcos vagy? *Helyénvaló kérdés, hiszen eddig kit énekelni hallott nem feltétlenül volt a rendíthetetlen harcos mintapéldánya. Közben pedig betömött egy teljes cipót, megivott egy egész butykos vizet és temérdek húst is. Hiába, ha nem figyelmez, úgy felfal mindent, ami keze ügyébe kerül feledve, a többiek is ennének. Szerencsére -ezért vagy sem- porciózva hagynak csak elől kaját.*
*Azon túl, hogy bőszen vigyorog, hamarjában a koncentráció ül ki pofájára, hiszen komoly dolgokról esik szó. Várakozásteljes izgalom uralkodik rajta, alig fér a bőrébe. Hiszen a megkedvelt kis zenedoboza sorsáról van szó, no és persze egy kis entyempenytyemről, ami szintén csak pozitív lehet véleménye szerint mindkét félre nézve. Így méricskéli a jelenlévőket, majd tapad pillantása vajákosukra, ki a végső szót kimondhatja. Nem mellesleg a felvetés is mutatja, ő bizony tud.*
~Ő aztán tud!~ *Állapítja is meg, ahogy kivágja magát mindenből, elejét veszi a félreértéseknek, miegymás. Igaz ő kicsit elvesztette a fonalat Eru hárításánál, nem értette kristálytisztán ez most visszautasítás, átpasszolás vagy mifene. Megütközve pislog is néhányat, de aztán minden a helyére kerül.*
-Máris. *Bólint akkorát, hogy félő majd leesik feje bika nyakáról. És egyetlen ugrással rabjuk mellett terem a gödör alján egy biztató mosollyal és termetéhez igazodó gigászi tőrrel kezében. Mindkettő megvillan a reggeli nap sugaraiban, s bár ártatlanul csak elvágni akarja kötelékét, meglehet a hirtelen mozdulat és igencsak vicsornak tetsző vigyora félreértésre adhat okot. Kisebb földrengéssel toppan hát a gödörlakó mellé, és ragadja meg újdonsült "játékszerét", és el is vágja kötelét.*
-Segít. *Jelenti ki válaszul, és máris rántja magával a férfit, feledve, annak lábai még mindig össze vannak kötve, így csak kis lépésre képes. No de mire való emberfeletti ereje, ha nem arra, hogy szinte repítse a reá bízottat fel, a gödörből ki, a tűzhöz közel, kajára fel!*
-Éhes. *Dörmögi közben ellentmondást nem tűrően. A két nőszemély elpártolása kevésbé zavarja, hiszen hajnali őrsége alatt igencsak megéhezett az amúgy is mindig korgó gyomrú óriás. A tűznél a tegnapi nyúlhúsból készült hideg étket szimatolja ki, meg is örül neki, hiszen nem feledte: a vad bizony Badumir övéről való, s épp ő volt, ki elvette onnét.*
-Jer! *Hívogatja a rábízottat, majd miután cipót kerít (szarazat) letelepszik egy rönkre falni. Igazi átéléssel tömi bendőjét, de jut belőle a bizonyára kiéhezett vendégének is. Ahogy vízből (kulacsok, bőrtömlők, hordók) és szőrmékből is, ha netán fázna. Mi szem, szájnak ingere. Kaja közben pedig csak Badumirt méricskéli, aki bizonyára kevesebbet és lassabban zabál, mint ő teszi.*
-Nem ízlik? Nyúlbó' van. *Biztatja kissé. És persze két falat közt temérdek kérdése is van, mit nem rest megosztani vele.*
-Tesó van-e? Sátrad merre? Van zenedobozod is? *Utal lantra, vagy effélére.* Mennyi vagyol? *Érdeklődik korát illetően is.* Harcos vagy? *Helyénvaló kérdés, hiszen eddig kit énekelni hallott nem feltétlenül volt a rendíthetetlen harcos mintapéldánya. Közben pedig betömött egy teljes cipót, megivott egy egész butykos vizet és temérdek húst is. Hiába, ha nem figyelmez, úgy felfal mindent, ami keze ügyébe kerül feledve, a többiek is ennének. Szerencsére -ezért vagy sem- porciózva hagynak csak elől kaját.*
1133. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-17 18:52:41
Üzenet elküldve: 2014-01-17 18:52:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Thargodar tábor //
*A vörös szemekben mintha érdeklődés csillanna a fejéhez vágott szitokszavakra, aztán agyaras pofája furcsa grimaszba torzul. Igen, az ork fajzat zöld képére mosoly húzódik- legalábbis afféle- az elf parancsoló, szigorú hangjára. Nem nézte volna ki belőle az eddigiek alapján, hogy keményebb is tud lenni, már amennyire az egy hegyesfülűtől kitelik.*
- Hát harcolni tudsz-e, nőstény?
* Dörmögi a rongyokon ülve, erőt gyűjtve ahhoz, hogy megpróbáljon majd valahogyan feltápászkodni. Fajtájánál nem minden ork nőstény ért a gyógyításhoz, a sebek, nyavalyák ellátása és az ápolás a sámánok és segítőik dolga. Nőstényeik viszont kiváló harcosok, más népek asszonyaihoz képest mindenképp, hevesek és kegyetlenek a harcban, épp úgy, mint az ágyban. *
- Vegyem úgy, hogy fogoly vagyok? Tán te állítanál meg, ha el akarnám hagyni a sátrat?
* Mosolya gúnyos vigyorrá hág, szürkés agyarai méretes tüskékként merednek ki szájából. Nevetségesnek tartja a helyzetet, hogy egy hegyesfülű nőstény inti őt maradásra, ám a frissen fércelt sebbe maró fájdalom megerősíti ezt a furcsa helyzetet; a sérült nagyot mordul, s felhagyva az erőlködéssel inkább újra elnyúlik az összevérzett, gyűrött pokrócon. Egy cseppet bámulja a sátorponyvát feje felett, majd ismét a nő felé billenti üstökét.*
- Nem mintha el tudnám... Ha jól sejtem parancsba kaptad, hogy felügyelj rám, így minden bizonnyal össze vagyunk zárva még egy darabig. Mondd csak, milyen népek vagytok ki? Valami vándorfélék?
* Közben elfogadja a vizet, bár nincs ínyére, hogy itatják, mint egy gyereket, vagy nyomorékot, mindenesetre mohón vedeli, az edényt biztosan keményen kell fognia a nősténynek, hogy tartalma nehogy a zöld fajzat pofájába boruljon. Az utolsó korty után hangosat morran bendője, nem lehet tudni, hogy egy elfojtott böffenés volt-e, vagy üres gyomra korgott egy hatalmasat. Apropó, mikor is evett utoljára? Úgy 3 napja? Az erdőben talált némi csúszómászó férget, az egyik éles levelű növény édeskés ízű gyökerével együtt kifejezetten ízletes csemege volt, bár fél fogára sem volt elég.*
- Egy hétig vonszoltam magam a hegyektől egészen idáig az erdőn át, egy vérző sebbel az oldalamon. Nem akarok most éhen halni, akad valami falni való?
* Ha már valamivel el kell ütni az időt, s az mi más lehetne mint némi társalgás, hát odavet egy aprócska cafatot történetéből a nősténynek, egyelőre csak ennyit, közben pedig nem mulaszt el rákérdezni a kosztra sem.*
*A vörös szemekben mintha érdeklődés csillanna a fejéhez vágott szitokszavakra, aztán agyaras pofája furcsa grimaszba torzul. Igen, az ork fajzat zöld képére mosoly húzódik- legalábbis afféle- az elf parancsoló, szigorú hangjára. Nem nézte volna ki belőle az eddigiek alapján, hogy keményebb is tud lenni, már amennyire az egy hegyesfülűtől kitelik.*
- Hát harcolni tudsz-e, nőstény?
* Dörmögi a rongyokon ülve, erőt gyűjtve ahhoz, hogy megpróbáljon majd valahogyan feltápászkodni. Fajtájánál nem minden ork nőstény ért a gyógyításhoz, a sebek, nyavalyák ellátása és az ápolás a sámánok és segítőik dolga. Nőstényeik viszont kiváló harcosok, más népek asszonyaihoz képest mindenképp, hevesek és kegyetlenek a harcban, épp úgy, mint az ágyban. *
- Vegyem úgy, hogy fogoly vagyok? Tán te állítanál meg, ha el akarnám hagyni a sátrat?
* Mosolya gúnyos vigyorrá hág, szürkés agyarai méretes tüskékként merednek ki szájából. Nevetségesnek tartja a helyzetet, hogy egy hegyesfülű nőstény inti őt maradásra, ám a frissen fércelt sebbe maró fájdalom megerősíti ezt a furcsa helyzetet; a sérült nagyot mordul, s felhagyva az erőlködéssel inkább újra elnyúlik az összevérzett, gyűrött pokrócon. Egy cseppet bámulja a sátorponyvát feje felett, majd ismét a nő felé billenti üstökét.*
- Nem mintha el tudnám... Ha jól sejtem parancsba kaptad, hogy felügyelj rám, így minden bizonnyal össze vagyunk zárva még egy darabig. Mondd csak, milyen népek vagytok ki? Valami vándorfélék?
* Közben elfogadja a vizet, bár nincs ínyére, hogy itatják, mint egy gyereket, vagy nyomorékot, mindenesetre mohón vedeli, az edényt biztosan keményen kell fognia a nősténynek, hogy tartalma nehogy a zöld fajzat pofájába boruljon. Az utolsó korty után hangosat morran bendője, nem lehet tudni, hogy egy elfojtott böffenés volt-e, vagy üres gyomra korgott egy hatalmasat. Apropó, mikor is evett utoljára? Úgy 3 napja? Az erdőben talált némi csúszómászó férget, az egyik éles levelű növény édeskés ízű gyökerével együtt kifejezetten ízletes csemege volt, bár fél fogára sem volt elég.*
- Egy hétig vonszoltam magam a hegyektől egészen idáig az erdőn át, egy vérző sebbel az oldalamon. Nem akarok most éhen halni, akad valami falni való?
* Ha már valamivel el kell ütni az időt, s az mi más lehetne mint némi társalgás, hát odavet egy aprócska cafatot történetéből a nősténynek, egyelőre csak ennyit, közben pedig nem mulaszt el rákérdezni a kosztra sem.*
1132. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-16 21:44:14
Üzenet elküldve: 2014-01-16 21:44:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - estei bóklászás//
* Valóban így van. Dharren passzivitása menti meg a lányt attól, hogy átessen a "szűzkeresztségen". Na de majd legközelebb. *
- Igen, hallottam én is, Kagan és még páran bemennek szétnézni a városban.
* Nincs kedve velük tartani, lesznek elegen. De ha bemegy, akkor a saját szimata után járja be a várost. Vagy, esetleg, kísérget egy szép lányt és vigyáz rá. *
- Ebéd után jó lesz szerintem is, ráérek.
* Halkan azért, de felnevet. *
- Kinek mi az érdekes Lisé. Én inkább amiatt aggódok, hogy lesz olyan része a városnak, ami nem fog tetszeni. Merthogy vannak dolgok, amik minden városban megtalálhatóak. Ilyen a szegénynegyed. A város olyan része ez, ahol a szegények élnek ugyebár és ez a terület úgy kinézetre eléggé lehangoló. Főleg miután láttad azt a részt, ahol a nagyon gazdagok, jómódúak laknak. Mintha két külön világ lenne és hát, tényleg az.
* Ebből tudható, hogy járt már városban. Ebben is, abban is, de leginkább csak gyerekkorában. Kamasz kölyök volt, mikor elkerült, hát, nem is tudja melyik városból egy karavánhoz. Harcos lett, úgy ahogy és beállt harcolni Kagan mellé, mert van amit az ő gyomra sem tűr el. Viszont eléggé megszeppen azon, hogy Lisé ennyire érdeklődő lett hirtelen. Szinte le lett támadva a kérdésözönével. Pislog párat, mielőtt zavartan elmondana néhány lényegtelen dolgot. *
- Sok városban éltem, de arra már nem emlékszem, hogy hol születtem. Apámmal jártam a világot, mindig máshová mentünk. Harcos volt, vagy valami afféle, tőle tanultam ezt-azt. Már egyedül éltem, mikor a törzshöz kerültem...azon az...estén. Sok mindent kibír a gyomrom, de van amit már én sem viselek el.
* A nagy sátorra néz, ami előtt elhaladnak. *
- Hüm hát, lehet jobb lenne, ha aludni mennénk. Holnap ebéd után pedig irány a város, estig haza se jövünk. *
* Valóban így van. Dharren passzivitása menti meg a lányt attól, hogy átessen a "szűzkeresztségen". Na de majd legközelebb. *
- Igen, hallottam én is, Kagan és még páran bemennek szétnézni a városban.
* Nincs kedve velük tartani, lesznek elegen. De ha bemegy, akkor a saját szimata után járja be a várost. Vagy, esetleg, kísérget egy szép lányt és vigyáz rá. *
- Ebéd után jó lesz szerintem is, ráérek.
* Halkan azért, de felnevet. *
- Kinek mi az érdekes Lisé. Én inkább amiatt aggódok, hogy lesz olyan része a városnak, ami nem fog tetszeni. Merthogy vannak dolgok, amik minden városban megtalálhatóak. Ilyen a szegénynegyed. A város olyan része ez, ahol a szegények élnek ugyebár és ez a terület úgy kinézetre eléggé lehangoló. Főleg miután láttad azt a részt, ahol a nagyon gazdagok, jómódúak laknak. Mintha két külön világ lenne és hát, tényleg az.
* Ebből tudható, hogy járt már városban. Ebben is, abban is, de leginkább csak gyerekkorában. Kamasz kölyök volt, mikor elkerült, hát, nem is tudja melyik városból egy karavánhoz. Harcos lett, úgy ahogy és beállt harcolni Kagan mellé, mert van amit az ő gyomra sem tűr el. Viszont eléggé megszeppen azon, hogy Lisé ennyire érdeklődő lett hirtelen. Szinte le lett támadva a kérdésözönével. Pislog párat, mielőtt zavartan elmondana néhány lényegtelen dolgot. *
- Sok városban éltem, de arra már nem emlékszem, hogy hol születtem. Apámmal jártam a világot, mindig máshová mentünk. Harcos volt, vagy valami afféle, tőle tanultam ezt-azt. Már egyedül éltem, mikor a törzshöz kerültem...azon az...estén. Sok mindent kibír a gyomrom, de van amit már én sem viselek el.
* A nagy sátorra néz, ami előtt elhaladnak. *
- Hüm hát, lehet jobb lenne, ha aludni mennénk. Holnap ebéd után pedig irány a város, estig haza se jövünk. *
1131. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-16 17:28:57
Üzenet elküldve: 2014-01-16 17:28:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar honfoglalás - harmadnap reggel//
*Badumir egy tiszteletteljes bólintással nyugtázza Leandana válaszát. Örül, hogy a nő elfogadta feltételét. Bölcsnek és valóban jószívűnek tűnik a hölgy, így elnyerte Badumir tiszteletét. Eruanna szavai kissé összezavarják, azonban jobban foglalkoztatja a tény, hogy kikerülhet a gödörből. Ahogy Rolko segít neki ebben, rögtön kihúzza magát és még egy tiszteletteljes, mély biccentést küld a távozó nőszemélyek felé. Eruannára felpillant, mélyen az elf szemébe néz és megkockáztat egy apró mosolyt. Nem afféle gúnyos, vagy túlzottan 'fickós' mosoly ez, hanem tiszta, szimpátiával teli. Ha igaz amit mondtak róla, a férje hiánya valóban nagy teher lehet számára. Badumir mindig is megértő volt az emberekkel (és bármilyen élőlényekkel) szemben, így reméli segíthet a nőn, ezzel együtt a törzsön. Amint a hölgyek távoztak, az óriás felé fordul, majd kezeit felé tartja és egy jól látható mosollyal kérően megrázza azokat.* Segítesz Rolko?* Kérdezi kellemes hangján. Elég, ha csak a kezeiről szedi le a köteléket, hiszen a lábáról már magának is letudja. Reméli, hogy a nomádok nem gondolták komolyan ezt a himbilimbi leszaggató társalgást, aminek szem- és fültanúja volt, nem akar megválni 'családi örökségétől'.
*Badumir egy tiszteletteljes bólintással nyugtázza Leandana válaszát. Örül, hogy a nő elfogadta feltételét. Bölcsnek és valóban jószívűnek tűnik a hölgy, így elnyerte Badumir tiszteletét. Eruanna szavai kissé összezavarják, azonban jobban foglalkoztatja a tény, hogy kikerülhet a gödörből. Ahogy Rolko segít neki ebben, rögtön kihúzza magát és még egy tiszteletteljes, mély biccentést küld a távozó nőszemélyek felé. Eruannára felpillant, mélyen az elf szemébe néz és megkockáztat egy apró mosolyt. Nem afféle gúnyos, vagy túlzottan 'fickós' mosoly ez, hanem tiszta, szimpátiával teli. Ha igaz amit mondtak róla, a férje hiánya valóban nagy teher lehet számára. Badumir mindig is megértő volt az emberekkel (és bármilyen élőlényekkel) szemben, így reméli segíthet a nőn, ezzel együtt a törzsön. Amint a hölgyek távoztak, az óriás felé fordul, majd kezeit felé tartja és egy jól látható mosollyal kérően megrázza azokat.* Segítesz Rolko?* Kérdezi kellemes hangján. Elég, ha csak a kezeiről szedi le a köteléket, hiszen a lábáról már magának is letudja. Reméli, hogy a nomádok nem gondolták komolyan ezt a himbilimbi leszaggató társalgást, aminek szem- és fültanúja volt, nem akar megválni 'családi örökségétől'.
1130. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-16 13:41:03
Üzenet elküldve: 2014-01-16 13:41:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* A várost elhagyva sem lassulnak léptei, nyílt, kietlen terepre ér, ahol a sűrű éjszakában sátrak tucatját, valamiféle nomád tábor sziluettjét véli felfedezni a pislákoló fáklyák fényében. Az még messze van, ahogyan az erdő széle is, így időnként meg-meg pihen, hogy újult erővel folytathassa útját. Nagy ívben elkerüli a sátrakat, fosztogató barbár népek, banditák is lehetnek, épp úgy, mint tábort vert becstelen katonák. Futva szeli át a füves mezőt, egyenesen a biztonságot jelentő fák sűrűje felé, ügyelve arra, hogy nehogy belefusson egy éjjeli őrjáratba. A tábor felől hangos beszéd foszlányokat sodor felé a szél, hol közelebbről, hol távolabbról többet, mint szeretné, így olyan gyorsan lohol, ahogy csak tud- a lohol valójában nem jó szó rá, kecses léptekkel szökell, akár egy fürge szarvas, kerülgetve, átugorva az útjába kerülő latyakos pocsolyákat. Csuklyája is hátrahullik fejéről, ezüstösen csillogó tincsei vadul lobognak mögötte, jégkék szemei elevenen csillannak a halovány holdfényben. Pazar látvány, igazi ritka tünemény, mit az ember fia a városban nem láthat- s már itt sem sokáig, ha valaki a táborból a feketébe burkolt tájat kémlelné, mivel a fürge árny rögvest el is tűnik a bokrok sűrűjében. Egy korhadt, kidőlt farönkön átszökellve lassít csak léptén, fedezékbe bújva fordul vissza, meggyőződve róla, hogy nem-e követték. Úgy tűnik nem, ez jó jel, viszont vadállatokba sem kíván futni, így jobb, ha egy rövid szusszanás után ismét útnak indul az erdő sűrűje felé...*
1129. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-16 10:44:33
Üzenet elküldve: 2014-01-16 10:44:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - harmadnap reggel//
*A városba induló csapat távozása után Salanel is elindul, hogy körbejárja a tábort. Érkezésük harmadik napjára kifejezetten sok olyan esemény történt, ami figyelemre méltó. A félvér először a gödörben kuksoló Badumirra néz rá, de úgy tűnik vele Leanada és Rolko foglalkozik. Sőt, az óriásuk kifejezetten örül az ember érkezésének. Nagyon helyes, majd ő figyelheti Badumirt. Következő útja a sérült ork sátrához vezet, ugyanis ő a következő veszélyforrás, még akkor is, ha jelen pillanatban nem hogy mozogni, még beszélni is alig tud. Helyes. Legalább addig is ártalmatlan és nem jelent fenyegetést. Ha lenne olyan őrszem, aki még nem ment el aludni, azt gyorsan elküldi, mert a fáradt és nyúzott harcos az nem tudja ellátni a feladatát. Nappal könnyebben és gyorsabban észreveszik az esetleg közeledő veszélyt, mint éjjel, így ilyenkor az elnyűtt őrök pihenhetnek.*
A hozzászólás írója (Salanel Talwir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.16 10:45:00
*A városba induló csapat távozása után Salanel is elindul, hogy körbejárja a tábort. Érkezésük harmadik napjára kifejezetten sok olyan esemény történt, ami figyelemre méltó. A félvér először a gödörben kuksoló Badumirra néz rá, de úgy tűnik vele Leanada és Rolko foglalkozik. Sőt, az óriásuk kifejezetten örül az ember érkezésének. Nagyon helyes, majd ő figyelheti Badumirt. Következő útja a sérült ork sátrához vezet, ugyanis ő a következő veszélyforrás, még akkor is, ha jelen pillanatban nem hogy mozogni, még beszélni is alig tud. Helyes. Legalább addig is ártalmatlan és nem jelent fenyegetést. Ha lenne olyan őrszem, aki még nem ment el aludni, azt gyorsan elküldi, mert a fáradt és nyúzott harcos az nem tudja ellátni a feladatát. Nappal könnyebben és gyorsabban észreveszik az esetleg közeledő veszélyt, mint éjjel, így ilyenkor az elnyűtt őrök pihenhetnek.*
A hozzászólás írója (Salanel Talwir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.16 10:45:00
1128. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-16 09:44:04
Üzenet elküldve: 2014-01-16 09:44:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - harmadnap reggel//
*Lea fél szemöldöke bizony felszalad, amikor a fogoly kimondja a "feltétel" szót. A hangja azonban továbbra is csevegő, amikor megszólal:*
- Azt hiszem, hogy elfelejted, hogy hol vagy. Itt egyvalaki szab feltételeket, az pedig én vagyok. De mivel ma különösen jó hangulatom van ezért teljesítem neked a "feltételed"...
*Az utolsó szót már úgy mondja ki, hogy Badumir tudja: örülhet, hogy megmaradt a nyelve. Eruanna akadékoskodását úgy tűnik, hogy meg sem hallja, hiszen csak Rolkonak reagál vigyorogva.*
- Igen bátyó, lesz ungibungi. Hogy az izéjét le kell-e tépned, nos azt majd még meglátjuk. Szedd ki onnan és reggelizzetek meg.
*az nem hangzott el, hogy Rolko ki is kösse az idegen végtagjait, ezt Lea teljes mértékben az óriásra bízza. Badumir elnyerte ugyanis Rolko tetszését - valószínűleg Krumkójét is el fogja -, így aztán az óriások "megtartják", mint afféle kabalát.*
- Leandana vagyok, és ha bármi gondod van engem keress, mert más nem olyan jó szívű, mint én vagyok!
*még utoljára benéz a gödörbe.*
- Eruanna gyere velem! Karolj belém, mert sétálunk kicsit!
*remélhetőleg Eru teljesíti a parancsot, mert ha nem akkor könnyen csúnya vége lehet. No persze ha Eru jobban belegondol akkor rájöhet, hogy Lea soha senkit nem bántott - kivéve aki az áldozókése elé került. Mikor már eléggé eltávolodnak a gödörtől, akkor megszólal:*
- Idefigyelj! Nem kéne pont velem kekeckedned. Bántottalak én valaha?
*Nem csak Isurii az aki gyűlöli éjjelente hallgatni az erőszakkal sátorba cipelt nők kétségbeesett sikolyait. Meg aztán az ő anyja is rabszolga volt, bár ezt mondjuk nagyon kevesen tudják és most sem fogja Eruanna orrára kötni. Amúgy meg Lea alapvetően egy nagyon kedves nő, már legalábbis azokkal, akikkel egy kasztba tartozik. A szolgákkal inkább semleges a viselkedése, nagyon ritkán kegyetlenkedik csak: ha okot adnak rá. Eruannánál pedig most rezgett a léc.*
- Nagy csapás volt nekünk Rhamdis elvesztése. Talán még téged is elszomorított valamennyire. De ha nem azért sem kárhoztatlak. Azonban lássuk be, hogy jobb volt neked mellette. Ennek előnyeit nyilván te is nagyon jól tudod...
*példának okáért csak egy férfi hágta meg és nem a törzs valamennyi unatkozó tagja. Ez elég nyomós érv.*
- Szerinted Rhamdis miért vett maga mellé? Mert a Szellemek azt tanácsolták neki! Hogy sajnált esetleg, vagy netán megszeretett-e később az más kérdés...
*Lea volt az, aki súgott, a Szellemeket pedig valószínűleg csak indokként használta, hogy elboronálja a nő sorsát. Már persze a lehetőségekhez képest. Régen, amikor több rabszolgájuk is volt akkor nem lihegték ennyire körbe a harcosok a rabnőket. Talán mert választhattak a készségesebbek közül is.*
- Hallottad te is, hogy Valianon kívül senki nem akart volna maga mellé venni. Valiant ismerjük, és nem akarjuk, hogy kicsit kiigazítsa a mosolyod...
*mondjuk jobb fültől egészen a balig. Talán Eru is megérti Lea gondolatmenetét, aminek az a lényege körülbelül, hogy Eru biztonságban van egy férfi mellett. Vagy legalábbis nagyobb biztonságban, mintha "közösben" lenne. A gyereke(i) pedig talán már szabad(ok) lehet(nek). *
- Engem alapvetően nem érdekel, hogy mit csinálsz, amíg tiszta a ruhám. De az előbbit nem tűröm. Megértetted? Gyűlölj nyugodtan, de csendben tedd!
*a hangja végig nyugodt marad, de azért némi fenyegetés érződik belőle.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.16 09:56:20
*Lea fél szemöldöke bizony felszalad, amikor a fogoly kimondja a "feltétel" szót. A hangja azonban továbbra is csevegő, amikor megszólal:*
- Azt hiszem, hogy elfelejted, hogy hol vagy. Itt egyvalaki szab feltételeket, az pedig én vagyok. De mivel ma különösen jó hangulatom van ezért teljesítem neked a "feltételed"...
*Az utolsó szót már úgy mondja ki, hogy Badumir tudja: örülhet, hogy megmaradt a nyelve. Eruanna akadékoskodását úgy tűnik, hogy meg sem hallja, hiszen csak Rolkonak reagál vigyorogva.*
- Igen bátyó, lesz ungibungi. Hogy az izéjét le kell-e tépned, nos azt majd még meglátjuk. Szedd ki onnan és reggelizzetek meg.
*az nem hangzott el, hogy Rolko ki is kösse az idegen végtagjait, ezt Lea teljes mértékben az óriásra bízza. Badumir elnyerte ugyanis Rolko tetszését - valószínűleg Krumkójét is el fogja -, így aztán az óriások "megtartják", mint afféle kabalát.*
- Leandana vagyok, és ha bármi gondod van engem keress, mert más nem olyan jó szívű, mint én vagyok!
*még utoljára benéz a gödörbe.*
- Eruanna gyere velem! Karolj belém, mert sétálunk kicsit!
*remélhetőleg Eru teljesíti a parancsot, mert ha nem akkor könnyen csúnya vége lehet. No persze ha Eru jobban belegondol akkor rájöhet, hogy Lea soha senkit nem bántott - kivéve aki az áldozókése elé került. Mikor már eléggé eltávolodnak a gödörtől, akkor megszólal:*
- Idefigyelj! Nem kéne pont velem kekeckedned. Bántottalak én valaha?
*Nem csak Isurii az aki gyűlöli éjjelente hallgatni az erőszakkal sátorba cipelt nők kétségbeesett sikolyait. Meg aztán az ő anyja is rabszolga volt, bár ezt mondjuk nagyon kevesen tudják és most sem fogja Eruanna orrára kötni. Amúgy meg Lea alapvetően egy nagyon kedves nő, már legalábbis azokkal, akikkel egy kasztba tartozik. A szolgákkal inkább semleges a viselkedése, nagyon ritkán kegyetlenkedik csak: ha okot adnak rá. Eruannánál pedig most rezgett a léc.*
- Nagy csapás volt nekünk Rhamdis elvesztése. Talán még téged is elszomorított valamennyire. De ha nem azért sem kárhoztatlak. Azonban lássuk be, hogy jobb volt neked mellette. Ennek előnyeit nyilván te is nagyon jól tudod...
*példának okáért csak egy férfi hágta meg és nem a törzs valamennyi unatkozó tagja. Ez elég nyomós érv.*
- Szerinted Rhamdis miért vett maga mellé? Mert a Szellemek azt tanácsolták neki! Hogy sajnált esetleg, vagy netán megszeretett-e később az más kérdés...
*Lea volt az, aki súgott, a Szellemeket pedig valószínűleg csak indokként használta, hogy elboronálja a nő sorsát. Már persze a lehetőségekhez képest. Régen, amikor több rabszolgájuk is volt akkor nem lihegték ennyire körbe a harcosok a rabnőket. Talán mert választhattak a készségesebbek közül is.*
- Hallottad te is, hogy Valianon kívül senki nem akart volna maga mellé venni. Valiant ismerjük, és nem akarjuk, hogy kicsit kiigazítsa a mosolyod...
*mondjuk jobb fültől egészen a balig. Talán Eru is megérti Lea gondolatmenetét, aminek az a lényege körülbelül, hogy Eru biztonságban van egy férfi mellett. Vagy legalábbis nagyobb biztonságban, mintha "közösben" lenne. A gyereke(i) pedig talán már szabad(ok) lehet(nek). *
- Engem alapvetően nem érdekel, hogy mit csinálsz, amíg tiszta a ruhám. De az előbbit nem tűröm. Megértetted? Gyűlölj nyugodtan, de csendben tedd!
*a hangja végig nyugodt marad, de azért némi fenyegetés érződik belőle.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.16 09:56:20
1127. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-15 22:16:34
Üzenet elküldve: 2014-01-15 22:16:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar honfoglalás - harmadnap reggel//
*Meglepi, ugyanakkor mélyről fakadó, elemi gyanakvással tölti el a nő reakciója közbeszólására. Semmi felképelés, fenyegetés, de még egy fia leteremtés nem sok, annyit sem kap. Most kezd csak igazán pánikba esni. A sámán hisztijét sokkal könnyebben elviseli, jobban kezeli, mint ezt az álnok, előre kitervelt és hűvös hangnemet. Nem kell sokat várni, hogy beigazolódjon gyanúja. Ahogy a szavak elhagyják a másik nő ajkait, az ő arca úgy felhősödik el. Rhamdis emlegetését az adott körítéssel pedig még ettől a nőtől is arcátlannak tartja. Bár a morzsolgatás nyomán fehér, majd vöröslő örvények lepik el vállát, nem szól semmit egyelőre. Átfut agyán, hogy csupán egy apró és gyors mozdulat kellene, nem túl megterhelő, elfi gyorsaságával talán sikerülne is és a kígyó könnyen a rab mellett találná magát a gödörben. Ha nem is szegné nyakát az esésben, a méltósága kiköszörülhetetlen csorbát szenvedne. Akkor talán még a saját életét sem féltené később. Ideges fészkelődésnek álcázott mozdulatát az erődjáró szavai szakítják meg. Ha a saját életét nem is óvja, a férfit nem keverheti bajba. A támadás helyett negédes mosollyal fordul az úrnőhöz.*
- Ó, ne részesíts efféle kegyben, kérlek! Elf vagyok, s mint olyan, én még várhatok..gyermeknemzésre csaknem egy évszázad áll előttem. Van a törzsben más bevetetlen föld, mi sürgetőbb virágzást kíván! * oda szúr, ahol mindenképp fáj a másik nőnek: a korát és a gyermektelenségét pedzegeti. Sámán, viszont nő is, elképzelhetetlen, hogy ne vágyna családra. Ha a helyzete miatt tilos gyermeket világra hoznia, azért fájdalmas, ha pedig eddig csupán „nem jött össze”..Bizony, a maga huszonvalahány emberi évével Leandana már bőven benn van a gyerekszülési korban, mégsem szült még, de még magzatelhajtásról sem hallott az esetében. *
- Szívesen átengedem neked, úrnő.. az tenne igazán boldoggá! * mosolyog tovább. Az ő méhével és szomorúságával egy ilyen barbár ringyó ne szórakozzon! A barbárok közt nem csak mosni tanult meg, a kegyetlenkedés módjaiból lassan ő is nagymesteri vizsgát tehetne.*
*Meglepi, ugyanakkor mélyről fakadó, elemi gyanakvással tölti el a nő reakciója közbeszólására. Semmi felképelés, fenyegetés, de még egy fia leteremtés nem sok, annyit sem kap. Most kezd csak igazán pánikba esni. A sámán hisztijét sokkal könnyebben elviseli, jobban kezeli, mint ezt az álnok, előre kitervelt és hűvös hangnemet. Nem kell sokat várni, hogy beigazolódjon gyanúja. Ahogy a szavak elhagyják a másik nő ajkait, az ő arca úgy felhősödik el. Rhamdis emlegetését az adott körítéssel pedig még ettől a nőtől is arcátlannak tartja. Bár a morzsolgatás nyomán fehér, majd vöröslő örvények lepik el vállát, nem szól semmit egyelőre. Átfut agyán, hogy csupán egy apró és gyors mozdulat kellene, nem túl megterhelő, elfi gyorsaságával talán sikerülne is és a kígyó könnyen a rab mellett találná magát a gödörben. Ha nem is szegné nyakát az esésben, a méltósága kiköszörülhetetlen csorbát szenvedne. Akkor talán még a saját életét sem féltené később. Ideges fészkelődésnek álcázott mozdulatát az erődjáró szavai szakítják meg. Ha a saját életét nem is óvja, a férfit nem keverheti bajba. A támadás helyett negédes mosollyal fordul az úrnőhöz.*
- Ó, ne részesíts efféle kegyben, kérlek! Elf vagyok, s mint olyan, én még várhatok..gyermeknemzésre csaknem egy évszázad áll előttem. Van a törzsben más bevetetlen föld, mi sürgetőbb virágzást kíván! * oda szúr, ahol mindenképp fáj a másik nőnek: a korát és a gyermektelenségét pedzegeti. Sámán, viszont nő is, elképzelhetetlen, hogy ne vágyna családra. Ha a helyzete miatt tilos gyermeket világra hoznia, azért fájdalmas, ha pedig eddig csupán „nem jött össze”..Bizony, a maga huszonvalahány emberi évével Leandana már bőven benn van a gyerekszülési korban, mégsem szült még, de még magzatelhajtásról sem hallott az esetében. *
- Szívesen átengedem neked, úrnő.. az tenne igazán boldoggá! * mosolyog tovább. Az ő méhével és szomorúságával egy ilyen barbár ringyó ne szórakozzon! A barbárok közt nem csak mosni tanult meg, a kegyetlenkedés módjaiból lassan ő is nagymesteri vizsgát tehetne.*
1126. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-15 21:08:51
Üzenet elküldve: 2014-01-15 21:08:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
// Thargodar tábor //
* A horkolás nem zavarja, az estéli együttlétek hangjai sem zavarják már. Megszokta, mikor a törzshöz került. Legalábbis kénytelen volt, hiszen többen alszanak egy sátorban. Néha kelti fel a mellette alvó Eannat, hogy egy-egy óráig figyelje ő a hímet és keltse fel, ha amaz felébredne, de erre nem került sor egy ideig. Így tud aludni egy-egy órát az éjszaka folyamán. A hajnali nap hideg, bágyadt fényeivel kel, mossa meg kint az arcát és eszik, mielőtt még a hím felébredne. Ami meg is történik nem sokkal azután, hogy visszatér a sátorba. Na, mégsem tud kérni a hím. Ezt egy ilyen éjszaka után, mikor a legtöbbet megtette azért, hogy a hím fel ne dobja a talpát, nehezményezi kissé. A vakkantás olyasmi, amit nem visel el egy jött-ment orktól. *
- Ne piszkáld a sebed te bolond! A mocskos kezedtől még elfertőződik és több főzetet nem pazarlok már el rád a saját hülyeséged miatt.
* Mordul rá a miheztartás végett. Jólelkű gyógyító ez igaz, de mindennek meg van a határa, még nála is. Nem ugrik rögtön a vízzel, vár még vele egy rövid ideig. *
- Mint a legtöbb nő, az anyjától.
* Az ő szemében elég nagy szégyen az, ha egy nő nem tud varrni és főzni. Legalább minimális mértékben meg kell tanulni mindezt, ha az anyjuktól nem, hát valaki mástól, legalább idősebb korukban. A törzsben is van olyan lány, aki nem tud varrni, de ezért nem szól. Egyrészt nem úgy lettek nevelve, másrészt meg nem is igazán az ő dolguk ez. Megvárja míg feltápászkodik a hím és félig ülve marad. Akkor ad majd csak vizet neki, megitatja persze, hogy ne pazarolja a vizet azzal a hím, hogy félrenyel és magára önti. *
- Egy táborban, nem az én tisztem válaszolgatni neked. Majd a vezérünk megteszi, mikor visszatér útjáról. Legkésőbb estére. Úgy is ki akar kérdezni arról, hogy mi történt veled és hogy kerültél ide. Mesélhetsz nekem is, mert másra módod most nem lesz. Értsd úgy, hogy nem kellhetsz még fel a sebeddel, nem hagyhatod el a sátrat.
* A horkolás nem zavarja, az estéli együttlétek hangjai sem zavarják már. Megszokta, mikor a törzshöz került. Legalábbis kénytelen volt, hiszen többen alszanak egy sátorban. Néha kelti fel a mellette alvó Eannat, hogy egy-egy óráig figyelje ő a hímet és keltse fel, ha amaz felébredne, de erre nem került sor egy ideig. Így tud aludni egy-egy órát az éjszaka folyamán. A hajnali nap hideg, bágyadt fényeivel kel, mossa meg kint az arcát és eszik, mielőtt még a hím felébredne. Ami meg is történik nem sokkal azután, hogy visszatér a sátorba. Na, mégsem tud kérni a hím. Ezt egy ilyen éjszaka után, mikor a legtöbbet megtette azért, hogy a hím fel ne dobja a talpát, nehezményezi kissé. A vakkantás olyasmi, amit nem visel el egy jött-ment orktól. *
- Ne piszkáld a sebed te bolond! A mocskos kezedtől még elfertőződik és több főzetet nem pazarlok már el rád a saját hülyeséged miatt.
* Mordul rá a miheztartás végett. Jólelkű gyógyító ez igaz, de mindennek meg van a határa, még nála is. Nem ugrik rögtön a vízzel, vár még vele egy rövid ideig. *
- Mint a legtöbb nő, az anyjától.
* Az ő szemében elég nagy szégyen az, ha egy nő nem tud varrni és főzni. Legalább minimális mértékben meg kell tanulni mindezt, ha az anyjuktól nem, hát valaki mástól, legalább idősebb korukban. A törzsben is van olyan lány, aki nem tud varrni, de ezért nem szól. Egyrészt nem úgy lettek nevelve, másrészt meg nem is igazán az ő dolguk ez. Megvárja míg feltápászkodik a hím és félig ülve marad. Akkor ad majd csak vizet neki, megitatja persze, hogy ne pazarolja a vizet azzal a hím, hogy félrenyel és magára önti. *
- Egy táborban, nem az én tisztem válaszolgatni neked. Majd a vezérünk megteszi, mikor visszatér útjáról. Legkésőbb estére. Úgy is ki akar kérdezni arról, hogy mi történt veled és hogy kerültél ide. Mesélhetsz nekem is, mert másra módod most nem lesz. Értsd úgy, hogy nem kellhetsz még fel a sebeddel, nem hagyhatod el a sátrat.
1125. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-15 18:16:06
Üzenet elküldve: 2014-01-15 18:16:06
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Északi portya //
~ Hogy repültél? ~*Ez volt az első kérdése. Nyugodt szele volt, nyugodt a környék is. Hát ha ez van, akkor ez van. Itt ott ha vannak is, valószínűleg húzzák a lóbőrt, meg egyéb nem gyanús elemek lehetnek. Megköszöni a körültekintést, illetve továbbítja. Azt mondják indulás akkor indulás. Ló is pihenhetett, füttyent neki az meg egyhangúan leül, hogy ő meg felülhessen.*
- Valóban.
*Helyesli Akheel hozzászólását. Úgy döntött most nem fogok szavakban elbővelkedni a pontos kifejtésről, ez pontosan kifejti a helyzetet.*
- Sors tudja hová vezet az egyenes.
*És itt a folyamatosan haladó időre gondol. Heves felcsücsül újra a ló fejére, élvezi annak a mozgását, s a ló se bánja.
Ő élvezi ezt a nyugodtságot, környezetet mit lát. Látta már sokszor igazából, de ez egyfajta dolog amit meg kell becsülni, mint élet velejárója amit jóformán ő választott. S miközben megfigyeli azt, ahogy minden mindennel össze van kapcsolódva.*
- Nem hinném, hogy idáig elüldöztek volna minket. Ahogy én látom, a sorsunk fonata csak mostanra érte ki magát, mondhatni, levedlettük őket, mint kígyó a bőrét.
~ Hogy repültél? ~*Ez volt az első kérdése. Nyugodt szele volt, nyugodt a környék is. Hát ha ez van, akkor ez van. Itt ott ha vannak is, valószínűleg húzzák a lóbőrt, meg egyéb nem gyanús elemek lehetnek. Megköszöni a körültekintést, illetve továbbítja. Azt mondják indulás akkor indulás. Ló is pihenhetett, füttyent neki az meg egyhangúan leül, hogy ő meg felülhessen.*
- Valóban.
*Helyesli Akheel hozzászólását. Úgy döntött most nem fogok szavakban elbővelkedni a pontos kifejtésről, ez pontosan kifejti a helyzetet.*
- Sors tudja hová vezet az egyenes.
*És itt a folyamatosan haladó időre gondol. Heves felcsücsül újra a ló fejére, élvezi annak a mozgását, s a ló se bánja.
Ő élvezi ezt a nyugodtságot, környezetet mit lát. Látta már sokszor igazából, de ez egyfajta dolog amit meg kell becsülni, mint élet velejárója amit jóformán ő választott. S miközben megfigyeli azt, ahogy minden mindennel össze van kapcsolódva.*
- Nem hinném, hogy idáig elüldöztek volna minket. Ahogy én látom, a sorsunk fonata csak mostanra érte ki magát, mondhatni, levedlettük őket, mint kígyó a bőrét.
1124. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-15 17:41:06
Üzenet elküldve: 2014-01-15 17:41:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - harmadnap reggel//
*Először csak mosolyog, és bambul ki a fejéből. Hiszen a rajongók gyűlnek, s ő lehet az első, vagy Isun túl a második. Viszont ami ezután következik megakasztja, és képén meglepetés kifejezése jelenik meg. Értetlenül fordul a vajákos felé, majd pillant az elfre aztán a gödörlakóra.
Aztán elér tudatáig szép lassan a terv lényege, és még vigyorgóbbá válik tőle. Mert a kényszeregyüttlét fogalma nem ér el hozzá. Így az egész negatív oldalát nem is látja meg, csupán a jót. Még bólogat is a férfinek odalent, sőt hüvelykujját mutatja fel neki.*
-Mehet az ungibungi! *Tör ki belőle, miután Badumir beadja derekát. Erura és Lea-ra is jut bősz vigyorából és jókedvéből. Kis híja, hogy meg nem paskolja vajákosuk vállát a fantasztikus ötletéért. Kis híja, de mégsem teszi. Annál jobban tart tőle. Viszont nagyon meglepi vele, hiszen korábban nyúzás, főzés, egyebek voltak napirenden a férfi jövőjével kapcsolatban, és most. Most pedig kap egy ilyen cuki kis példányt, és még Eru is boldog lehet elvesztett párját pótolják végre.
Vállát vonva hallgatja a feltételeket, de ez már csak mellékszál számára. Hiszen a porontyot vagy asszonyt gondozni meg sem fordul fejében. Ő óriás, máshoz szokott, nomeg sosem volt igazi családban, nem úgy nőtt fel. Krumkótól tanult mindent, csak nem gyengéd ragaszkodást és gondoskodást. Bár elválaszthatatlan párosuk hasonló kapcsolatot ápol, de ez fivéri, vérségi kötelék, semmi egyéb.*
-Tartsuk meg! *Nyilatkozik meg végül majdhogynem toporzékolva örömében, mintha holmi játékszerről beszélne.* Ha pedig rosszalkodik, majd Rolko letépi izéjét! *Ajánlkozik fel. Meglehet kezét -lábát sem kímélné szerencsétlennek, de persze azzal jobban is járna, mintha csak himbilimbijétől fosztanák meg. Márpedig akit Rolko megkedvelt, és játékának tekint, de mégis szökni próbál, hamar megérezheti az óriás irdatlan erejét és dühét, no meg vérszomját.*
*Először csak mosolyog, és bambul ki a fejéből. Hiszen a rajongók gyűlnek, s ő lehet az első, vagy Isun túl a második. Viszont ami ezután következik megakasztja, és képén meglepetés kifejezése jelenik meg. Értetlenül fordul a vajákos felé, majd pillant az elfre aztán a gödörlakóra.
Aztán elér tudatáig szép lassan a terv lényege, és még vigyorgóbbá válik tőle. Mert a kényszeregyüttlét fogalma nem ér el hozzá. Így az egész negatív oldalát nem is látja meg, csupán a jót. Még bólogat is a férfinek odalent, sőt hüvelykujját mutatja fel neki.*
-Mehet az ungibungi! *Tör ki belőle, miután Badumir beadja derekát. Erura és Lea-ra is jut bősz vigyorából és jókedvéből. Kis híja, hogy meg nem paskolja vajákosuk vállát a fantasztikus ötletéért. Kis híja, de mégsem teszi. Annál jobban tart tőle. Viszont nagyon meglepi vele, hiszen korábban nyúzás, főzés, egyebek voltak napirenden a férfi jövőjével kapcsolatban, és most. Most pedig kap egy ilyen cuki kis példányt, és még Eru is boldog lehet elvesztett párját pótolják végre.
Vállát vonva hallgatja a feltételeket, de ez már csak mellékszál számára. Hiszen a porontyot vagy asszonyt gondozni meg sem fordul fejében. Ő óriás, máshoz szokott, nomeg sosem volt igazi családban, nem úgy nőtt fel. Krumkótól tanult mindent, csak nem gyengéd ragaszkodást és gondoskodást. Bár elválaszthatatlan párosuk hasonló kapcsolatot ápol, de ez fivéri, vérségi kötelék, semmi egyéb.*
-Tartsuk meg! *Nyilatkozik meg végül majdhogynem toporzékolva örömében, mintha holmi játékszerről beszélne.* Ha pedig rosszalkodik, majd Rolko letépi izéjét! *Ajánlkozik fel. Meglehet kezét -lábát sem kímélné szerencsétlennek, de persze azzal jobban is járna, mintha csak himbilimbijétől fosztanák meg. Márpedig akit Rolko megkedvelt, és játékának tekint, de mégis szökni próbál, hamar megérezheti az óriás irdatlan erejét és dühét, no meg vérszomját.*
1123. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-15 17:17:42
Üzenet elküldve: 2014-01-15 17:17:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar honfoglalás - harmadnap reggel//
*Badumir keserédesen elmosolyodik az idegen lány szavaira. Bájosan beszél, úgy tűnik kíváncsi az álmára, azonban a 'főnökasszony' dönt mindenben. A Lombjáró tekintetét végig a sámánfélén tartja (a nomádok valószínűleg nem így nevezik, azonban az ő nyelvjárásban mindig is így ragadtak meg az efféle tevékenységet űzők) és hallgatja annak szavat, miközben a nő a fűcsomót morzsolgatja. "Bevetni a kertjét?" Ismétli magában a férfi, kissé megrémülve. "Most tényleg azt akarják, hogy...?" Kerekedik ki kissé a szeme Badumirnak, ahogyan realizálódik benne a helyzete. Egy gyors pillantást vet Eruannára, majd pedig a főnökasszonyra. Ezt a mozzanatot többször is megismétli, egy-egy elvétett pillantást még Rolko felé is ejt, azonban megpróbál a 'feladatra' koncentrálni. Valóban, a nő meglehetősen bájos, ám mégis, a férfiban furcsa érzést kelt. Mintha lenne még a lányban valami, amit nem lát. A gödörlakó szájára kissé nehezen jönnek a szavak, azonban hamar rájön, hogy nincsen sok választani valója. Nem szökne el, hiszen fél egyrészt a bűntudattól, ami később elkísérné, másrészt pedig a nyilaktól, amik könnyen utat találnának a hátába. Nincsenek gyermekei, (legalábbis nem tud róluk) azonban ezt nem említi meg. Ki tudja, hogy talán ezt megtudnák róla, már nem is akarnák annyira azt a kis kertészkedést. Badumir végül csak lenyugtatja magát, majd fejet hajt a gödör szélén ücsörgő előtt.*
- Amennyiben ez a szabadságom ára... rendben.* Jelenti ki komolyan.* Azonban egy feltételem van, ami mellől nem tágítok.* Folytatja hirtelen, felemelve arcát egyenesen társalgó partnerére nézve.* Amennyiben sikerrel járok, itt akarok maradni hogy segítsem az anyát, ameddig a gyermek meg nem születik. Ez egy apa feladata, vigyázok a véremre.* Jelenti ki végül, Eruannára pillantva. "Mibe kevertél, Erdő szelleme!" Nem tervezett családot alapítani, azonban ha ezt hozza elé a sors, hát legyen. Ha Eruanna tényleg ennyire hiányolja férjét, már pusztán jó szándékból is segít a nőn.* Hasznomat vennétek, nem lennék láb alatt. Vadászhatok az erdőben, jól kiismerem arra magamat.* Teszi még hozzá mellékesen, hátha a nő így könnyebben hajlik feltételére.* És énekelhetek is.* Zárja le mondandóját Rolkora sandítva. Habár az óriás szava nem döntő, mégis jó ha támogatja valaki a mesemondó oldalát.*
*Badumir keserédesen elmosolyodik az idegen lány szavaira. Bájosan beszél, úgy tűnik kíváncsi az álmára, azonban a 'főnökasszony' dönt mindenben. A Lombjáró tekintetét végig a sámánfélén tartja (a nomádok valószínűleg nem így nevezik, azonban az ő nyelvjárásban mindig is így ragadtak meg az efféle tevékenységet űzők) és hallgatja annak szavat, miközben a nő a fűcsomót morzsolgatja. "Bevetni a kertjét?" Ismétli magában a férfi, kissé megrémülve. "Most tényleg azt akarják, hogy...?" Kerekedik ki kissé a szeme Badumirnak, ahogyan realizálódik benne a helyzete. Egy gyors pillantást vet Eruannára, majd pedig a főnökasszonyra. Ezt a mozzanatot többször is megismétli, egy-egy elvétett pillantást még Rolko felé is ejt, azonban megpróbál a 'feladatra' koncentrálni. Valóban, a nő meglehetősen bájos, ám mégis, a férfiban furcsa érzést kelt. Mintha lenne még a lányban valami, amit nem lát. A gödörlakó szájára kissé nehezen jönnek a szavak, azonban hamar rájön, hogy nincsen sok választani valója. Nem szökne el, hiszen fél egyrészt a bűntudattól, ami később elkísérné, másrészt pedig a nyilaktól, amik könnyen utat találnának a hátába. Nincsenek gyermekei, (legalábbis nem tud róluk) azonban ezt nem említi meg. Ki tudja, hogy talán ezt megtudnák róla, már nem is akarnák annyira azt a kis kertészkedést. Badumir végül csak lenyugtatja magát, majd fejet hajt a gödör szélén ücsörgő előtt.*
- Amennyiben ez a szabadságom ára... rendben.* Jelenti ki komolyan.* Azonban egy feltételem van, ami mellől nem tágítok.* Folytatja hirtelen, felemelve arcát egyenesen társalgó partnerére nézve.* Amennyiben sikerrel járok, itt akarok maradni hogy segítsem az anyát, ameddig a gyermek meg nem születik. Ez egy apa feladata, vigyázok a véremre.* Jelenti ki végül, Eruannára pillantva. "Mibe kevertél, Erdő szelleme!" Nem tervezett családot alapítani, azonban ha ezt hozza elé a sors, hát legyen. Ha Eruanna tényleg ennyire hiányolja férjét, már pusztán jó szándékból is segít a nőn.* Hasznomat vennétek, nem lennék láb alatt. Vadászhatok az erdőben, jól kiismerem arra magamat.* Teszi még hozzá mellékesen, hátha a nő így könnyebben hajlik feltételére.* És énekelhetek is.* Zárja le mondandóját Rolkora sandítva. Habár az óriás szava nem döntő, mégis jó ha támogatja valaki a mesemondó oldalát.*
1122. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-15 12:08:36
Üzenet elküldve: 2014-01-15 12:08:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - harmadnap reggel//
*Nem fejti ki Badumirnak, hogy az elmúlt évek során átéltek már annyi borzalmat a menekülés során, hogy holmi rossz álmoktól nem fognak elszaladni, elbújni, összegömbölyödni valahol és bőgni. Ha nem akarja elmondani nekik, hogy mit álmodott, akkor nem mondja el. Igazából Leát vajmi kevéssé érdekli, szemben Rolkoval és Eruannával.*
- Háromból kettőt meggyőztél.. Csak sajnos nem őket kell meggyőzd erről, hanem engem. Azonban az eredeti kérdésem nem az volt, hogy "mit álmodtál?", hanem az, hogy "mit kezdjek veled?"... Szóval?
*csevegő hangon beszél, közben már leszakít egy újabb toklászt, de ezt simán csak morzsolgatja a jobbjában. Neki továbbra is van terve, viszont továbbra is úgy csinál, mintha Badumirnak lenne választási lehetősége. Pedig nincsen, vagy legalábbis nem túl sok. Ha vérengzeni akartak volna, akkor azt nyilván előző éjszaka megteszik. Úgyhogy nem akarják, hogy vér folyjon, vagy legalábbis egyelőre nem akarják. Meg Lea amúgy sem venné senki vérét Kagan nélkül, ugyanis a férfi nagyon nehezményezné ha kimaradna a mókából.*
- Elmondom azért, hogy én mire gondoltam! Itt van nekünk a szép Eruanna. Szép is, csendes is, dolgos is.
*közben kinyúl oldalra és megmarkolja Eru vállát, sőt jól meg is morzsolgatja, csak, hogy a lány érezze a törődést.*
- Szegény egyedül van amióta Rhamdis, az ura meghalt...
*Ez esetben pedig nem Eru férjeuráról van szó, de ezt Badumir nem tudhatja*
- ... azóta szegény Eruanna nagyon sokat szomorkodik. Rhamdisnak pedig még arra sem volt arra ideje, hogy elvesse a magát Eruanna kertecskéjében. Itt hever szegény lány parlagon.
*talán itt már sejthetik, hogy Lea mire is gondol.*
- A te feladatod az lenne, hogy bevesd Eruanna kertjét. Ha ez sikerül akkor távozhatsz. Amennyiben bizonyos időn belül nem sikerül akkor is távozhatsz, csak éppen a függelékeiddel a nyakadban.
*persze azt nem árulja el, hogy Eru milyen státuszban is van náluk, hogy rabszolga, illetve azt sem teszi hozzá, hogy milyen szankciók érik Erut ha nem fogan meg Badumir magja a méhében.*
- Ha szökni próbálsz, vagy meg is teszed akkor Eruanna ismét nagyon szomorú lesz. Ezt nyilván nem akarhatod. Jah, és persze dalolhatsz is nekünk. De szépen ám, mert nem szeretjük a csúnya énekeket!
*mindezen fenyegetéseket persze Lea képes olyan rezzenetlen és bájosan mosolygó arccal elmondani, hogy az már egyenesen félelmetes.*
*Nem fejti ki Badumirnak, hogy az elmúlt évek során átéltek már annyi borzalmat a menekülés során, hogy holmi rossz álmoktól nem fognak elszaladni, elbújni, összegömbölyödni valahol és bőgni. Ha nem akarja elmondani nekik, hogy mit álmodott, akkor nem mondja el. Igazából Leát vajmi kevéssé érdekli, szemben Rolkoval és Eruannával.*
- Háromból kettőt meggyőztél.. Csak sajnos nem őket kell meggyőzd erről, hanem engem. Azonban az eredeti kérdésem nem az volt, hogy "mit álmodtál?", hanem az, hogy "mit kezdjek veled?"... Szóval?
*csevegő hangon beszél, közben már leszakít egy újabb toklászt, de ezt simán csak morzsolgatja a jobbjában. Neki továbbra is van terve, viszont továbbra is úgy csinál, mintha Badumirnak lenne választási lehetősége. Pedig nincsen, vagy legalábbis nem túl sok. Ha vérengzeni akartak volna, akkor azt nyilván előző éjszaka megteszik. Úgyhogy nem akarják, hogy vér folyjon, vagy legalábbis egyelőre nem akarják. Meg Lea amúgy sem venné senki vérét Kagan nélkül, ugyanis a férfi nagyon nehezményezné ha kimaradna a mókából.*
- Elmondom azért, hogy én mire gondoltam! Itt van nekünk a szép Eruanna. Szép is, csendes is, dolgos is.
*közben kinyúl oldalra és megmarkolja Eru vállát, sőt jól meg is morzsolgatja, csak, hogy a lány érezze a törődést.*
- Szegény egyedül van amióta Rhamdis, az ura meghalt...
*Ez esetben pedig nem Eru férjeuráról van szó, de ezt Badumir nem tudhatja*
- ... azóta szegény Eruanna nagyon sokat szomorkodik. Rhamdisnak pedig még arra sem volt arra ideje, hogy elvesse a magát Eruanna kertecskéjében. Itt hever szegény lány parlagon.
*talán itt már sejthetik, hogy Lea mire is gondol.*
- A te feladatod az lenne, hogy bevesd Eruanna kertjét. Ha ez sikerül akkor távozhatsz. Amennyiben bizonyos időn belül nem sikerül akkor is távozhatsz, csak éppen a függelékeiddel a nyakadban.
*persze azt nem árulja el, hogy Eru milyen státuszban is van náluk, hogy rabszolga, illetve azt sem teszi hozzá, hogy milyen szankciók érik Erut ha nem fogan meg Badumir magja a méhében.*
- Ha szökni próbálsz, vagy meg is teszed akkor Eruanna ismét nagyon szomorú lesz. Ezt nyilván nem akarhatod. Jah, és persze dalolhatsz is nekünk. De szépen ám, mert nem szeretjük a csúnya énekeket!
*mindezen fenyegetéseket persze Lea képes olyan rezzenetlen és bájosan mosolygó arccal elmondani, hogy az már egyenesen félelmetes.*
1121. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-14 22:31:23
Üzenet elküldve: 2014-01-14 22:31:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar honfoglalás - harmadnap reggel//
-Köszönöm. *feleli a sámánnak, de nem fűz nagy reményeket jó sorsához. A másik nő jókedve csak úgy beragyogja a tábort, de ez, ha lehet, még nagyobb óvatosságra készteti Erut. A viharos jókedv nagyon hamar átcsaphat mindent elpusztító viharrá- talán ez az, amit a férfiak nemes egyszerűséggel „női szeszély” néven illetnek. Leandana is képes egyik pillanatról a másikra dühödt fúriává válni és ez az, amit az elf nem szívesen látna, főleg most, hogy valamiért nagyon a nő szemei elé került.
A felszólításra feláll, otthagyja az inget, a dézsát és Kellt is. Nem tudja, nem járt volna jobban, ha a férfival megy az első hívó szóra. A gödör mellett ő is leül, de az ő testtartásából a szikrákja is hiányzik a sámán lazaságának. Amíg lehet, csendben marad – hátha a fogoly érdekesebb, mint ő. Ha így van, talán, egy óvatlan pillanatban eliszkolhat. Ugrásra készen- ami felfogható szolgálatkészségnek is- egyenes háttal üldögél kicsit nagyobb, mint karnyújtásnyi távolban a másik nőtől. Amint az óriás csatlakozik, a csendes elsompolygásnak minden reménye elszáll, inkább teljes figyelmét a fogolynak szenteli ő is.
~ Valóban szépen dalol. *állapítja meg magában, majd a dal okozta jókedv hamar el is párolog. Arca egyre komorabb és komorabb színt ölt, ahogy hallja a szavakat, látja az erdőjáró viselkedését. Eru nagyon jól tudja, melyek azok a pontok, amikor sokkal nagyobbat vét a férfi, mint azt el tudná képzelni.*
- Kérlek, uram, mesélj az álmaidról! Tehetségesnek tűnsz, és mi más lenne annak mérvadója, mint az általad említett szörnyűségek lefestése a dalok csodás nyelvén! *veti be mosolyát, legnyájasabb és alázatosabb hangját, melyeket azokra az időkre tartogat többnyire, amikor el akar érni valamit a törzs férfitagjainál. Tudja, hogy nem túl okos dolog beleszólnia a dologba, de a férfi úgy tűnik, nem veszi komolyan helyzetét.
Leandanában csak a vonzó nőt látja és ez elvakítja, pedig, bizonyos szempontból, sokkal rosszabb helyzetben van, mintha Kagan elé vezették volna ismét. A férfi idegen, nem tudhatja, így megérdemel még egy esélyt. S talán a szellemei hamar enyhítik majd a sebeket, melyeket közbeszólásárét szerez majd a lány. *
A hozzászólás írója (Eruanna Aqrentoliel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.14 22:32:00
-Köszönöm. *feleli a sámánnak, de nem fűz nagy reményeket jó sorsához. A másik nő jókedve csak úgy beragyogja a tábort, de ez, ha lehet, még nagyobb óvatosságra készteti Erut. A viharos jókedv nagyon hamar átcsaphat mindent elpusztító viharrá- talán ez az, amit a férfiak nemes egyszerűséggel „női szeszély” néven illetnek. Leandana is képes egyik pillanatról a másikra dühödt fúriává válni és ez az, amit az elf nem szívesen látna, főleg most, hogy valamiért nagyon a nő szemei elé került.
A felszólításra feláll, otthagyja az inget, a dézsát és Kellt is. Nem tudja, nem járt volna jobban, ha a férfival megy az első hívó szóra. A gödör mellett ő is leül, de az ő testtartásából a szikrákja is hiányzik a sámán lazaságának. Amíg lehet, csendben marad – hátha a fogoly érdekesebb, mint ő. Ha így van, talán, egy óvatlan pillanatban eliszkolhat. Ugrásra készen- ami felfogható szolgálatkészségnek is- egyenes háttal üldögél kicsit nagyobb, mint karnyújtásnyi távolban a másik nőtől. Amint az óriás csatlakozik, a csendes elsompolygásnak minden reménye elszáll, inkább teljes figyelmét a fogolynak szenteli ő is.
~ Valóban szépen dalol. *állapítja meg magában, majd a dal okozta jókedv hamar el is párolog. Arca egyre komorabb és komorabb színt ölt, ahogy hallja a szavakat, látja az erdőjáró viselkedését. Eru nagyon jól tudja, melyek azok a pontok, amikor sokkal nagyobbat vét a férfi, mint azt el tudná képzelni.*
- Kérlek, uram, mesélj az álmaidról! Tehetségesnek tűnsz, és mi más lenne annak mérvadója, mint az általad említett szörnyűségek lefestése a dalok csodás nyelvén! *veti be mosolyát, legnyájasabb és alázatosabb hangját, melyeket azokra az időkre tartogat többnyire, amikor el akar érni valamit a törzs férfitagjainál. Tudja, hogy nem túl okos dolog beleszólnia a dologba, de a férfi úgy tűnik, nem veszi komolyan helyzetét.
Leandanában csak a vonzó nőt látja és ez elvakítja, pedig, bizonyos szempontból, sokkal rosszabb helyzetben van, mintha Kagan elé vezették volna ismét. A férfi idegen, nem tudhatja, így megérdemel még egy esélyt. S talán a szellemei hamar enyhítik majd a sebeket, melyeket közbeszólásárét szerez majd a lány. *
A hozzászólás írója (Eruanna Aqrentoliel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.14 22:32:00
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222