Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 46 (901. - 920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
920. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-06 15:18:04
Üzenet elküldve: 2014-01-06 15:18:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Északi portya//
~Ha másért nem, ezért érdemes hazatérni.~
*Gondol még Isuval, de miután végre összerázódott a csapat, és búcsút intettek a tábornak, immár minden figyelmével a feladatra koncentrál. Lovát biztosan üli meg nyergében, és Waldrannal közrefogja Rick-et, a kis druidát. Így ő adja a jobb szárnyat, Akheel pedig a balt.
Fegyvere nincs kezében, íját hátára vetette keresztben, ahogy egyik tegeze is hátán, másik pedig a nyergén lapul. Kardja és tőrei (dobótőrei széles bőr hevederén mellkasán) is könnyed, begyakorolt mozdulattal siklik kezébe, ha a szükség megkívánja. Mindet megélezte még a reggel, mikor élelmet vett magához. Így gyomra sem korog majd jó darabig, miatta nem kell majd idejekorán megállniuk. Csuklyás kabátja (mit nemrég kapott vissza a lánytól) fejébe húzva árnyékolja szemét, s Pejko hátáról messzire ellát a pusztában. Nem mellékesen pedig jótékonyan fedi bőrvértjét és melegíti testét. Habár ez a tél korántsem oly vad, mint amilyen a felvidéken megszokott. Azért ő nem dudorászik, danolászik, noha itt, a tábor közelében még nem számít semmi érdemlegesre. De sosem volt az a mulatós, sem nem az a könnyelmű fajta. Ha munka van, akkor munka van, és azt sosem veszi félvállról.*
-Irány a Híd, a Karavánpihenő és vissza. *Ismétli és rögzíti feladatukat magában. Ámde mivel hangosan teszi, szól ez társainak is. Csak, hogy biztosan mindenki tudja, mi is lesz dolguk. És mégis késztetést érez beletoldani saját remekművét társai rímeibe.*
- Ahol végleg csöndben marad... *Fejezi be mégis a versikét saját szavaival. Ezen amúgy jót mulat magában és somolyog csuklyája alatt.*
A hozzászólás írója (Harath Hardoghar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.06 15:21:23
~Ha másért nem, ezért érdemes hazatérni.~
*Gondol még Isuval, de miután végre összerázódott a csapat, és búcsút intettek a tábornak, immár minden figyelmével a feladatra koncentrál. Lovát biztosan üli meg nyergében, és Waldrannal közrefogja Rick-et, a kis druidát. Így ő adja a jobb szárnyat, Akheel pedig a balt.
Fegyvere nincs kezében, íját hátára vetette keresztben, ahogy egyik tegeze is hátán, másik pedig a nyergén lapul. Kardja és tőrei (dobótőrei széles bőr hevederén mellkasán) is könnyed, begyakorolt mozdulattal siklik kezébe, ha a szükség megkívánja. Mindet megélezte még a reggel, mikor élelmet vett magához. Így gyomra sem korog majd jó darabig, miatta nem kell majd idejekorán megállniuk. Csuklyás kabátja (mit nemrég kapott vissza a lánytól) fejébe húzva árnyékolja szemét, s Pejko hátáról messzire ellát a pusztában. Nem mellékesen pedig jótékonyan fedi bőrvértjét és melegíti testét. Habár ez a tél korántsem oly vad, mint amilyen a felvidéken megszokott. Azért ő nem dudorászik, danolászik, noha itt, a tábor közelében még nem számít semmi érdemlegesre. De sosem volt az a mulatós, sem nem az a könnyelmű fajta. Ha munka van, akkor munka van, és azt sosem veszi félvállról.*
-Irány a Híd, a Karavánpihenő és vissza. *Ismétli és rögzíti feladatukat magában. Ámde mivel hangosan teszi, szól ez társainak is. Csak, hogy biztosan mindenki tudja, mi is lesz dolguk. És mégis késztetést érez beletoldani saját remekművét társai rímeibe.*
- Ahol végleg csöndben marad... *Fejezi be mégis a versikét saját szavaival. Ezen amúgy jót mulat magában és somolyog csuklyája alatt.*
A hozzászólás írója (Harath Hardoghar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.06 15:21:23
919. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-06 14:10:42
Üzenet elküldve: 2014-01-06 14:10:42
ÚJ
![>Daeros Argien [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/5061_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar -tábor//
*Daeros végigméri a törzsfőt, legalábbis gondolja, hogy az, a kiállásából ítélve. Magasabb még a vadásznál is, pedig ő maga sem egy apró termet. Tipikusan az a fajta fickó, akivel nem jó összetűzésbe keveredni egy kocsmai verekedés során.*
-A nevem Daeros Ardien, de a pusztaság népe jobbára csak Vadász-ként emleget.*hajt fejet a férfi előtt.*
-Messzire vándoroltam a városból, s innen is még vagy jó egynapi járóföldre van. Az éjszaka itt cserkeltem a közeli erdőben, és mostanra elfáradtam. Abban a reményben jöttem ide, hogy a törzsfő talán megengedné, hogy a tüzük mellett megmelegedjek, s mielőtt tovább indulnék pihenhessek egy keveset? Veszélyes hely a vadon mostanában, ha az ember egyedül járja, fáradtan meg még veszélyesebb.*mondja tisztelettudó hangon.*
-Ha kell pár arannyal, vagy épp különféle füvekkel fizetni is tudok a szívességért cserébe.*teszi még hozzá, ez általában be szokott válni. Közben alaposan szemügyre veszi a tábort és az ott tartózkodókat. Valóban nem egy szokványos nomád társaság, annyi szent.*
-Nem zavarnék sok vizet, csupán elkészíteném ezt itt.*csap a vállán lévő dögre, jelezve, hogy a szándéka az, hogy kizsigereli a szarvast, a húsát meg felaprózza és besózza, mielőtt oszlásnak indulna. Egy egész napot nem bírna ki csak úgy a hús, amíg a városba ér, s itt talán nyugodt helyen végezheti a dolgát, aztán már állhat is tovább. Mindenki jól jár.*
-Persze ha akad valami munka, amivel meghálálhatnám a dolgot, abban is szívesen állok a törzsfő rendelkezésére.*biccent Kagan felé.*
*Daeros végigméri a törzsfőt, legalábbis gondolja, hogy az, a kiállásából ítélve. Magasabb még a vadásznál is, pedig ő maga sem egy apró termet. Tipikusan az a fajta fickó, akivel nem jó összetűzésbe keveredni egy kocsmai verekedés során.*
-A nevem Daeros Ardien, de a pusztaság népe jobbára csak Vadász-ként emleget.*hajt fejet a férfi előtt.*
-Messzire vándoroltam a városból, s innen is még vagy jó egynapi járóföldre van. Az éjszaka itt cserkeltem a közeli erdőben, és mostanra elfáradtam. Abban a reményben jöttem ide, hogy a törzsfő talán megengedné, hogy a tüzük mellett megmelegedjek, s mielőtt tovább indulnék pihenhessek egy keveset? Veszélyes hely a vadon mostanában, ha az ember egyedül járja, fáradtan meg még veszélyesebb.*mondja tisztelettudó hangon.*
-Ha kell pár arannyal, vagy épp különféle füvekkel fizetni is tudok a szívességért cserébe.*teszi még hozzá, ez általában be szokott válni. Közben alaposan szemügyre veszi a tábort és az ott tartózkodókat. Valóban nem egy szokványos nomád társaság, annyi szent.*
-Nem zavarnék sok vizet, csupán elkészíteném ezt itt.*csap a vállán lévő dögre, jelezve, hogy a szándéka az, hogy kizsigereli a szarvast, a húsát meg felaprózza és besózza, mielőtt oszlásnak indulna. Egy egész napot nem bírna ki csak úgy a hús, amíg a városba ér, s itt talán nyugodt helyen végezheti a dolgát, aztán már állhat is tovább. Mindenki jól jár.*
-Persze ha akad valami munka, amivel meghálálhatnám a dolgot, abban is szívesen állok a törzsfő rendelkezésére.*biccent Kagan felé.*
918. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-06 13:07:04
Üzenet elküldve: 2014-01-06 13:07:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar -tábor másnap - tábor közepe//
*A harcosok egy része északnak tart, néhány jó embere délnek, a többiek vagy alszanak, vagy a tábort, vagy pedig az orkot őrzik. Csak a bánatos Rolkó mélabús morgása töri meg a tábor csendjét.*
~ Persze, hogy éhes. Rolkó mindig éhes. És bár önmagától nem gyűlöl senkit, mégis velünk együtt utálja az orkokat...csak mert mi utáljuk őket. ~ *mosolyodik el magában, miközben int Salanelnek: menjen csak, tekeredjen bele valami bundás bőrtakaróba, és aludjon. Most lehet.*
~ Jó lélek... na meg egyszerű, mint egy cölöp. És legalább annyira stabil támasz is. ~ *a két óriás és a közvetlen vérrokonok Kagan uralmának legfőbb támaszai, és ő ezt sosem felejti el.*
- Egyszer még baj lesz ebből. *rázza meg a fejét rosszallóan Leandana lovas produkcióját látva, de végül nem véleményezi jobban a dolgot. Tekintete felparázslik, ahogy a Szellemjáró szokatlan önvallomásának jeleit szó szerint a bőrén érzi.*
- Nincs helye félelemnek, Lea. Egyébként sincs már hová hátrálnunk tovább. Több mint háromszázan indultunk 10 évvel ezelőtt, és alig harmincan maradtunk. *haloványan elmosolyodik, és átkarolja Leandana sovány vállait.*
- Habár... őseink, a Nagy Saga hősei sem voltak többen, mikor partra szálltak a hegyek lábánál. Vajon ők féltek, mikor az idegen föld zord hegyei között törtek északnak, uralmuk alá gyűrve a felföld primitív törzseit, megtanítva őket számos tudományra és hadi taktikára? Nem hinném, de ha így is volt, erről nem ír a Saga. *az ölelgetés most inkább amolyan erőt adó, baráti lapogatás, de legalább valami.*
- A férfi meg a törpéje... kufárok voltak, de nem vándorkereskedők, hanem ilyen helyi markecolók. Ajándékot is hoztak, no meg sertést ígértek jó áron. Finom malachús, omlós és puha, na? *vigyorog a már majdnem girhes Szellemjáróra.*
- Néhány hét vagy hónap, és újra erősek leszünk. Akkor majd felajánljuk kardunkat és földet szerzünk érte. De most csak egy mocsarat vagy egy horhost kapnánk, ha ki nem seprűznének minket! *a legjobbat akarja kapni, amit csak lehetséges - és még azt sem tudja, miből válogathatna.*
*A Thargodar tábor nyílt terepen, az erdőtől és a folyótól egyaránt 1-1,5 km-re található. A közelében halk szavú, enyhe sodrású mezei ér csörgedezik, de a táboriak a lovakat és a hordókat a nagyobb vízhozamú folyóból töltötték fel. A tábor szélét éles szemű íjászok, határait pedig konok, harcias óriások őrzik, de a látogató annyira nyíltan érkezik, hogy még a beljebb álló Kagan is észreveszi.*
- No lám. Újabb vendég. Gyere, nézzük meg, ki az... *invitálja Leandanát, majd határozott léptekkel elindul Daeros irányába.*
*A férfi szavaira és rendhagyó üdvözlésére csak bólint, hiszen már jó ideje nem hívja magukat sem felföldinek, sem Thargodrymnek, de azért a "pusztaság gyermekei" sem túlzottan helyénvaló megnevezés.*
- És a Szellemek legyenek jók hozzád is, idegen. Ki vagy és mi ügyben jársz?
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.06 13:17:02
*A harcosok egy része északnak tart, néhány jó embere délnek, a többiek vagy alszanak, vagy a tábort, vagy pedig az orkot őrzik. Csak a bánatos Rolkó mélabús morgása töri meg a tábor csendjét.*
~ Persze, hogy éhes. Rolkó mindig éhes. És bár önmagától nem gyűlöl senkit, mégis velünk együtt utálja az orkokat...csak mert mi utáljuk őket. ~ *mosolyodik el magában, miközben int Salanelnek: menjen csak, tekeredjen bele valami bundás bőrtakaróba, és aludjon. Most lehet.*
~ Jó lélek... na meg egyszerű, mint egy cölöp. És legalább annyira stabil támasz is. ~ *a két óriás és a közvetlen vérrokonok Kagan uralmának legfőbb támaszai, és ő ezt sosem felejti el.*
- Egyszer még baj lesz ebből. *rázza meg a fejét rosszallóan Leandana lovas produkcióját látva, de végül nem véleményezi jobban a dolgot. Tekintete felparázslik, ahogy a Szellemjáró szokatlan önvallomásának jeleit szó szerint a bőrén érzi.*
- Nincs helye félelemnek, Lea. Egyébként sincs már hová hátrálnunk tovább. Több mint háromszázan indultunk 10 évvel ezelőtt, és alig harmincan maradtunk. *haloványan elmosolyodik, és átkarolja Leandana sovány vállait.*
- Habár... őseink, a Nagy Saga hősei sem voltak többen, mikor partra szálltak a hegyek lábánál. Vajon ők féltek, mikor az idegen föld zord hegyei között törtek északnak, uralmuk alá gyűrve a felföld primitív törzseit, megtanítva őket számos tudományra és hadi taktikára? Nem hinném, de ha így is volt, erről nem ír a Saga. *az ölelgetés most inkább amolyan erőt adó, baráti lapogatás, de legalább valami.*
- A férfi meg a törpéje... kufárok voltak, de nem vándorkereskedők, hanem ilyen helyi markecolók. Ajándékot is hoztak, no meg sertést ígértek jó áron. Finom malachús, omlós és puha, na? *vigyorog a már majdnem girhes Szellemjáróra.*
- Néhány hét vagy hónap, és újra erősek leszünk. Akkor majd felajánljuk kardunkat és földet szerzünk érte. De most csak egy mocsarat vagy egy horhost kapnánk, ha ki nem seprűznének minket! *a legjobbat akarja kapni, amit csak lehetséges - és még azt sem tudja, miből válogathatna.*
*A Thargodar tábor nyílt terepen, az erdőtől és a folyótól egyaránt 1-1,5 km-re található. A közelében halk szavú, enyhe sodrású mezei ér csörgedezik, de a táboriak a lovakat és a hordókat a nagyobb vízhozamú folyóból töltötték fel. A tábor szélét éles szemű íjászok, határait pedig konok, harcias óriások őrzik, de a látogató annyira nyíltan érkezik, hogy még a beljebb álló Kagan is észreveszi.*
- No lám. Újabb vendég. Gyere, nézzük meg, ki az... *invitálja Leandanát, majd határozott léptekkel elindul Daeros irányába.*
*A férfi szavaira és rendhagyó üdvözlésére csak bólint, hiszen már jó ideje nem hívja magukat sem felföldinek, sem Thargodrymnek, de azért a "pusztaság gyermekei" sem túlzottan helyénvaló megnevezés.*
- És a Szellemek legyenek jók hozzád is, idegen. Ki vagy és mi ügyben jársz?
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.06 13:17:02
917. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-06 12:48:08
Üzenet elküldve: 2014-01-06 12:48:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar -tábor//
*Daeros komótos léptekkel halad a város felé, a Nap első sugaraival együtt. Jó messzire elvándorolt, de ezerszer szívesebben van idekint, mint a szegénynegyed bűzös forgatagában. Vállán egy fiatal szarvasünő nem rég elejtett teteme pihen, minek még épphogy csörgedező vére a bőrvértjét festi vörösre. Az állat nem túl nehéz, alig van talán negyven kiló az egész, pedig még ki sem zsigerelte. Arra viszont elég lesz, hogy ne koplaljon talán egy vagy két napig, egészen pontosan a következő útjáig. Az övén lévő szütyőben különféle növények találhatók kötegelve, ezeket majd alkalomadtán eladja a városban. Ezek voltak jelenlegi útjának legfőbb céljai, tekintve, hogy van, ami az évnek csak ebben a szakában zöldell, ami elég furcsa játéka a természetnek, de hát Daeros a maga részéről nem szokta megkérdőjelezni az őt körülvevő világ bölcsességét. Mindennek megvan a maga oka.
A távolban egy furcsa dolgot pillant meg, ami legutóbb még nem volt itt, nevezetesen egy nomád táborra hasonlító sátorcsoportot. Nem szoktak a városhoz ilyen közel jönni, de azt is tudja, hogy a nomádok nem kifejezetten vérszomjas népség, főleg akkor nem, ha alig egy napi járásnyira vannak Artheniortól. Többször látták már őt magát is vendégül különféle nomád törzsek, s ami azt illeti talán most is segítséget nyújthatnak neki. Egyenesen a tábor felé sétál ráérősen, elvégre nem siet sehova, s a nomádoktól félnivalója sincsen.
Bő fertályórával később el is éri a nomád tábort, melynek a közepén egy nagy sátor áll. Ugyanakkor nem úgy néznek ki, mint a pusztában megszokott nomádok, de Daeros ezt a gondolatot egyelőre félreteszi.*
-Üdvözlöm a pusztaság gyermekeit!*szól jó hangosan a csuklya és maszk takarásából.*
-Szeretnék a törzsfő elé járulni, amennyiben nincs ellene kifogásotok.*teszi még hozzá, hátha van akit érdekel, hogy ő ott van, s épp megérkezett.*
*Daeros komótos léptekkel halad a város felé, a Nap első sugaraival együtt. Jó messzire elvándorolt, de ezerszer szívesebben van idekint, mint a szegénynegyed bűzös forgatagában. Vállán egy fiatal szarvasünő nem rég elejtett teteme pihen, minek még épphogy csörgedező vére a bőrvértjét festi vörösre. Az állat nem túl nehéz, alig van talán negyven kiló az egész, pedig még ki sem zsigerelte. Arra viszont elég lesz, hogy ne koplaljon talán egy vagy két napig, egészen pontosan a következő útjáig. Az övén lévő szütyőben különféle növények találhatók kötegelve, ezeket majd alkalomadtán eladja a városban. Ezek voltak jelenlegi útjának legfőbb céljai, tekintve, hogy van, ami az évnek csak ebben a szakában zöldell, ami elég furcsa játéka a természetnek, de hát Daeros a maga részéről nem szokta megkérdőjelezni az őt körülvevő világ bölcsességét. Mindennek megvan a maga oka.
A távolban egy furcsa dolgot pillant meg, ami legutóbb még nem volt itt, nevezetesen egy nomád táborra hasonlító sátorcsoportot. Nem szoktak a városhoz ilyen közel jönni, de azt is tudja, hogy a nomádok nem kifejezetten vérszomjas népség, főleg akkor nem, ha alig egy napi járásnyira vannak Artheniortól. Többször látták már őt magát is vendégül különféle nomád törzsek, s ami azt illeti talán most is segítséget nyújthatnak neki. Egyenesen a tábor felé sétál ráérősen, elvégre nem siet sehova, s a nomádoktól félnivalója sincsen.
Bő fertályórával később el is éri a nomád tábort, melynek a közepén egy nagy sátor áll. Ugyanakkor nem úgy néznek ki, mint a pusztában megszokott nomádok, de Daeros ezt a gondolatot egyelőre félreteszi.*
-Üdvözlöm a pusztaság gyermekeit!*szól jó hangosan a csuklya és maszk takarásából.*
-Szeretnék a törzsfő elé járulni, amennyiben nincs ellene kifogásotok.*teszi még hozzá, hátha van akit érdekel, hogy ő ott van, s épp megérkezett.*
916. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-06 12:16:47
Üzenet elküldve: 2014-01-06 12:16:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - másnap//
*Kora reggel óta őrzi a tábor biztonságát a maga bamba módján. Azt hihetné az ember, hogy már -már aluszik, vagy nem is lát tovább az orránál, de akkor nagyot csalódna. Mert lassan járj, tovább érsz elvét követi az ingerhiánnyal küszködő óriás. Csupán a reggeli érkezők és szekerük zavarja meg a tábor csendjét, és fogadásukban ő is hathatósan részt vesz. Egészen addig, míg Kagan nem hívatja magához a pöttömöt és testvérét.
Aztán felbolydul a tábor, készülődésbe kezd, majd elhagyja hevenyészett szekér-sátortáborukat a városba készülők triója, aztán pedig az északi portyára indulók.*
- Rick! *Rikkantja felocsúdva lagymatagságából, mikor látja az apróság is távozók közt nyargal majd sólymával. Áll, mint kőszikla a sátrak közt, mégis sósan nedvesedik be egyik szemgödre. Elmorzsol egy könnycseppet. Mert nagyon maga alatt van, hiszen Krumko sincs sehol, most pedig a gnóm kabalájuk is oda.
Egy kis színt -szó szerint- hoz életébe Lisé öltözete, mit rögvest kiszúr. Feltüzeli ágyékát, s csak vezérük gyors intézkedése menti meg a lányt. Hiszen mikor újfent látja, már a szokásos zöld "semmilyen" ruházatában tündököl, még csuklyával is elfedi fürtjeit. Ő meg csak áll ott nyálcsorgatva. És mit tehet egy bánatos óriás? Hát ennivaló után néz!*
-Kaja! *Szól a kondéros szolgákhoz, s bizony egy fatállal folytatja őrködését, miközben jobb híján a többieket lesi, mígnem készültségbe nem szólítják a maradókat. Na ez felszítja vérét. Eldob tányért, kanalat, s fegyvert ragad.*
~Végre valami!~
*Élénkül meg a hím, s fürkészi végig a tábort, vajon merre lehet a fenyegetés forrása. Látja Kagant is fegyvert rántani, és amerre ő tart, oda rohan ó is. Hát egy-kettőre utoléri hatalmas léptein, csak úgy reng a föld érkezésére.*
-Ork piszok! *Konstatálja kedves kis megjegyzésével a dolgokat a többiek háta mögött, miközben elhúzza száját, és olyan grimaszt vág, mint ki undorodik. De a csatabárdja marad kezében, öklendezésig nem jut, sőt. De miután itt sincs semmi vész, csalódottan veti vállára az irdatlan eszközt, s hátat fordít a gyógyítónak, Kellnek, Lisének, és elmegy üríteni magán.*
*Kora reggel óta őrzi a tábor biztonságát a maga bamba módján. Azt hihetné az ember, hogy már -már aluszik, vagy nem is lát tovább az orránál, de akkor nagyot csalódna. Mert lassan járj, tovább érsz elvét követi az ingerhiánnyal küszködő óriás. Csupán a reggeli érkezők és szekerük zavarja meg a tábor csendjét, és fogadásukban ő is hathatósan részt vesz. Egészen addig, míg Kagan nem hívatja magához a pöttömöt és testvérét.
Aztán felbolydul a tábor, készülődésbe kezd, majd elhagyja hevenyészett szekér-sátortáborukat a városba készülők triója, aztán pedig az északi portyára indulók.*
- Rick! *Rikkantja felocsúdva lagymatagságából, mikor látja az apróság is távozók közt nyargal majd sólymával. Áll, mint kőszikla a sátrak közt, mégis sósan nedvesedik be egyik szemgödre. Elmorzsol egy könnycseppet. Mert nagyon maga alatt van, hiszen Krumko sincs sehol, most pedig a gnóm kabalájuk is oda.
Egy kis színt -szó szerint- hoz életébe Lisé öltözete, mit rögvest kiszúr. Feltüzeli ágyékát, s csak vezérük gyors intézkedése menti meg a lányt. Hiszen mikor újfent látja, már a szokásos zöld "semmilyen" ruházatában tündököl, még csuklyával is elfedi fürtjeit. Ő meg csak áll ott nyálcsorgatva. És mit tehet egy bánatos óriás? Hát ennivaló után néz!*
-Kaja! *Szól a kondéros szolgákhoz, s bizony egy fatállal folytatja őrködését, miközben jobb híján a többieket lesi, mígnem készültségbe nem szólítják a maradókat. Na ez felszítja vérét. Eldob tányért, kanalat, s fegyvert ragad.*
~Végre valami!~
*Élénkül meg a hím, s fürkészi végig a tábort, vajon merre lehet a fenyegetés forrása. Látja Kagant is fegyvert rántani, és amerre ő tart, oda rohan ó is. Hát egy-kettőre utoléri hatalmas léptein, csak úgy reng a föld érkezésére.*
-Ork piszok! *Konstatálja kedves kis megjegyzésével a dolgokat a többiek háta mögött, miközben elhúzza száját, és olyan grimaszt vág, mint ki undorodik. De a csatabárdja marad kezében, öklendezésig nem jut, sőt. De miután itt sincs semmi vész, csalódottan veti vállára az irdatlan eszközt, s hátat fordít a gyógyítónak, Kellnek, Lisének, és elmegy üríteni magán.*
915. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-06 09:27:16
Üzenet elküldve: 2014-01-06 09:27:16
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - másnap - tábor közepe//
*Valamiért most nincs kedve viccelődni, pedig általában meglehetősen jó kedélyű. Jó kedélyű dacára az éhezésnek, a nélkülözésnek, menekülésnek. De néha kicsit megijed azért. Most is. Gyorsan leveszi a tarka lóról a nyerget meg a kantárt, majd a farára suhint, az állat pedig kiüget a sátrak közül társaihoz - anélkül, hogy letaposna, felborítana, összetörne bárkit, vagy bármit. A többiek mondjuk nem mindig szeretik amikor ezt csinálja, de azért már lassan mindenki megérti, hogy szorul az állatba annyi ész, hogy ne egyenesen haladjon előre toronyiránt, hanem a tereptárgyakat kikerülve.
Elgondolkodva hallgatja Kagant, és közben újra megállapítja, hogy Kaganban dolgozik valami megfoghatatlan dolog, önzőség vagy mohóság? Lea nem tudná pontosan megfogalmazni, hogy mi is, de egy biztos:*
- Nem sodorhatjuk miatta veszélybe magunkat. Bármit tud is!
*nem beszél hangosan, sőt szinte csak Kagan hallhatja, ahogyan szűri a fogai között. Általában Lea igyekszik figyelni arra, hogy ne csorbuljon a másik tekintélye azzal, hogy az ő véleménye gyökeresen más, mint Kagané. Mégiscsak Kagan a törzsfő.*
- Azt hiszem, hogy félek...
*jobbját megemelve megragadja Kagan kezét, hogy érezze az is, hogy remeg. Az egész csak egy pillanat, mert Lea nem az a fajta aki szereti mások tudtára adni, hogy mennyire fél. Valahogy azóta az éjszaka óta benne van a félelem, csak általában igyekszik mással foglalkozni, és főleg nem kimutatni. A Hrodga-fenyegetéssel élik a mindennapjaikat. Márpeig ha ennek az orknak köze van a Hrodgákhoz, akkor bizonyára nincsenek túl jóban, vagy ha igen akkor igen furcsa csel lenne az ő táborukba küldeni egy sebesült társukat. Lea hajlik arra, hogy ez csupán egy hatalmas véletlen. Ettől függetlenül olykor jól esne neki egy biztató ölelés, hogy miközben a haját simogatják, aközben a fülébe súgják, hogy "nincsen semmi baj".*
- Ha állandó szálláshelyet akarsz, akkor üzletelj a városiakkal, hogy adjanak földet a kardunkért cserébe.
*előző este is ezt mondta Kagannak, de akkor nem jutottak túl azon, hogy az állandó szálláshelyen földet művelnének-e, vagy sem.*
- Mit akart a férfi, meg a törpéje? Hamar hírünk ment...
*Valamiért most nincs kedve viccelődni, pedig általában meglehetősen jó kedélyű. Jó kedélyű dacára az éhezésnek, a nélkülözésnek, menekülésnek. De néha kicsit megijed azért. Most is. Gyorsan leveszi a tarka lóról a nyerget meg a kantárt, majd a farára suhint, az állat pedig kiüget a sátrak közül társaihoz - anélkül, hogy letaposna, felborítana, összetörne bárkit, vagy bármit. A többiek mondjuk nem mindig szeretik amikor ezt csinálja, de azért már lassan mindenki megérti, hogy szorul az állatba annyi ész, hogy ne egyenesen haladjon előre toronyiránt, hanem a tereptárgyakat kikerülve.
Elgondolkodva hallgatja Kagant, és közben újra megállapítja, hogy Kaganban dolgozik valami megfoghatatlan dolog, önzőség vagy mohóság? Lea nem tudná pontosan megfogalmazni, hogy mi is, de egy biztos:*
- Nem sodorhatjuk miatta veszélybe magunkat. Bármit tud is!
*nem beszél hangosan, sőt szinte csak Kagan hallhatja, ahogyan szűri a fogai között. Általában Lea igyekszik figyelni arra, hogy ne csorbuljon a másik tekintélye azzal, hogy az ő véleménye gyökeresen más, mint Kagané. Mégiscsak Kagan a törzsfő.*
- Azt hiszem, hogy félek...
*jobbját megemelve megragadja Kagan kezét, hogy érezze az is, hogy remeg. Az egész csak egy pillanat, mert Lea nem az a fajta aki szereti mások tudtára adni, hogy mennyire fél. Valahogy azóta az éjszaka óta benne van a félelem, csak általában igyekszik mással foglalkozni, és főleg nem kimutatni. A Hrodga-fenyegetéssel élik a mindennapjaikat. Márpeig ha ennek az orknak köze van a Hrodgákhoz, akkor bizonyára nincsenek túl jóban, vagy ha igen akkor igen furcsa csel lenne az ő táborukba küldeni egy sebesült társukat. Lea hajlik arra, hogy ez csupán egy hatalmas véletlen. Ettől függetlenül olykor jól esne neki egy biztató ölelés, hogy miközben a haját simogatják, aközben a fülébe súgják, hogy "nincsen semmi baj".*
- Ha állandó szálláshelyet akarsz, akkor üzletelj a városiakkal, hogy adjanak földet a kardunkért cserébe.
*előző este is ezt mondta Kagannak, de akkor nem jutottak túl azon, hogy az állandó szálláshelyen földet művelnének-e, vagy sem.*
- Mit akart a férfi, meg a törpéje? Hamar hírünk ment...
914. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-06 06:32:40
Üzenet elküldve: 2014-01-06 06:32:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar -tábor másnap - tábor közepe//
-Ha nincs halaszthatatlan feladat, akkor lepihennék.
*Ha nincs szükség rá, akkor fölöslegesen nem marad ébren.*
-Ledőlök ide.
*Mutat pár méterrel arrébb és leül az egyik sátor tövébe szunyókálni.*
-Ha az ork fajzatot követnék a társai, akkor itt megtaláltok.
*Kardját tokostul az ölébe helyezi, hogy kéznél legyen, íját és tegezés maga mellé támasztja és lehunyja a szemét. Nem akar bevonulni egyik sátroba se, hogy kényelmesen elhelyezkedve aludjon, mert annál rosszabb lesz majd kipattanni a helyéről, ha riadót fújnak. Ez a félig ülő, félig fekvő pozíció épp tökéletes, alig pár másodperc és máris elnyomja az álom.*
-Ha nincs halaszthatatlan feladat, akkor lepihennék.
*Ha nincs szükség rá, akkor fölöslegesen nem marad ébren.*
-Ledőlök ide.
*Mutat pár méterrel arrébb és leül az egyik sátor tövébe szunyókálni.*
-Ha az ork fajzatot követnék a társai, akkor itt megtaláltok.
*Kardját tokostul az ölébe helyezi, hogy kéznél legyen, íját és tegezés maga mellé támasztja és lehunyja a szemét. Nem akar bevonulni egyik sátroba se, hogy kényelmesen elhelyezkedve aludjon, mert annál rosszabb lesz majd kipattanni a helyéről, ha riadót fújnak. Ez a félig ülő, félig fekvő pozíció épp tökéletes, alig pár másodperc és máris elnyomja az álom.*
913. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-05 21:51:59
Üzenet elküldve: 2014-01-05 21:51:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar -tábor másnap - tábor közepe//
*Kikívánkozna a sóhaja, de elnyomja. Bólint a törzsfő felé, hogy megy és segít. Éppen odatart, anélkül hogy mondanák.
Az hogy Eanna hova áll, hogy ne támadja meg az ork, nem izgatja. Chiari kérdése a segítség nyújtásban megakadályozza. Ugyanis kissé ledermed. Ajkát egészen vékonnyá keskenyedik, ahogy összeszorítja. Arcán látszik, hogy ezen most jobban elgondolkodik.*
- Hm.hm hát..
*Kezd bele, és nem tud újabbat mondani, mint amiket eddig csinált. Segített ahol kellett. Főzés, koszt osztás, mosás, egyéb ruházatok megvarrása. Meg minden ilyesmi. *
- Öhm biztosra veszem, hogy értek valamihez, de még nem jöttem rá miaz. Talán varázslás, vagy gyógyítás, nem tudom. Anyámnak mihez volt tehetsége?
*Kérdezgeti Chiarit, mert vajmi keveset tud a nőről. Azt tudja, hogy apja harcos volt, de anyja azontúl hogy kemény határozott nő volt mihez érthetett még? Nyilván ahhoz fog Lisé is, csak ki kell találni, vagy kivárni. Közben segít Chiarinak bekötözni a sérült orkot. Főzetet keverni, vagy amire éppen szükség lehet.*
*Kikívánkozna a sóhaja, de elnyomja. Bólint a törzsfő felé, hogy megy és segít. Éppen odatart, anélkül hogy mondanák.
Az hogy Eanna hova áll, hogy ne támadja meg az ork, nem izgatja. Chiari kérdése a segítség nyújtásban megakadályozza. Ugyanis kissé ledermed. Ajkát egészen vékonnyá keskenyedik, ahogy összeszorítja. Arcán látszik, hogy ezen most jobban elgondolkodik.*
- Hm.hm hát..
*Kezd bele, és nem tud újabbat mondani, mint amiket eddig csinált. Segített ahol kellett. Főzés, koszt osztás, mosás, egyéb ruházatok megvarrása. Meg minden ilyesmi. *
- Öhm biztosra veszem, hogy értek valamihez, de még nem jöttem rá miaz. Talán varázslás, vagy gyógyítás, nem tudom. Anyámnak mihez volt tehetsége?
*Kérdezgeti Chiarit, mert vajmi keveset tud a nőről. Azt tudja, hogy apja harcos volt, de anyja azontúl hogy kemény határozott nő volt mihez érthetett még? Nyilván ahhoz fog Lisé is, csak ki kell találni, vagy kivárni. Közben segít Chiarinak bekötözni a sérült orkot. Főzetet keverni, vagy amire éppen szükség lehet.*
912. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-05 21:37:35
Üzenet elküldve: 2014-01-05 21:37:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Nem messze a Thargodar tábortól//
*Badumir halkan helyezi íjára a nyílvesszőt. A bokor, ami eltakarja mozdulatait most nagyon hasznos számára, mivel nem nagyon szeretné, hogy az idegenek meglássák. Ismeri ezt a bokrot. Szereti. Emlékszik mikor még olyan aprók voltak az ágai, hogy csak fekvő rejteknek lehetett használni, ma meg! Teljesen elérzékenyül az ember ha csak ránéz! És micsoda virágot hozott pár hónapja! Badumir egy pillanatra elmosolyodik, de aztán megkeményednek arcvonásai. Az övén két nyúl és egy kiszárított növény lóg, fontos lenne eladnia még ezeket naplemente előtt. A nyíl halkan megremeg az ujján pihenve, de ő erősen fogja a fegyvert. Ezek az emberek nem a városból jöttek, az biztos. Sokan vannak, nagyon sokan. Badumir leereszti fegyverét, majd vállát meghúzva még egy nyilat tesz a másik mellé. Igen, ez így már elég lesz az idegenek ellen... Vagy, legalábbis kis előnyből indul. Szemeit összehúzza, jobb ha felméri a terepet mielőtt közelebb merészkedne. Lát pár embert, és egy zöld alakot is. Úgy tűnik összegyűltek a tábor közepén, talán terveznek valamit. Badumir újra leereszti az íját. Túl sokan vannak, ő egyedül nem tehet semmit. "Az átkozottak." Dörmögi magában, ahogy átsuhan egy közelebbi bokorba. Nem tudja elérni Artheniort, amíg ezek itt vannak.*
*Badumir halkan helyezi íjára a nyílvesszőt. A bokor, ami eltakarja mozdulatait most nagyon hasznos számára, mivel nem nagyon szeretné, hogy az idegenek meglássák. Ismeri ezt a bokrot. Szereti. Emlékszik mikor még olyan aprók voltak az ágai, hogy csak fekvő rejteknek lehetett használni, ma meg! Teljesen elérzékenyül az ember ha csak ránéz! És micsoda virágot hozott pár hónapja! Badumir egy pillanatra elmosolyodik, de aztán megkeményednek arcvonásai. Az övén két nyúl és egy kiszárított növény lóg, fontos lenne eladnia még ezeket naplemente előtt. A nyíl halkan megremeg az ujján pihenve, de ő erősen fogja a fegyvert. Ezek az emberek nem a városból jöttek, az biztos. Sokan vannak, nagyon sokan. Badumir leereszti fegyverét, majd vállát meghúzva még egy nyilat tesz a másik mellé. Igen, ez így már elég lesz az idegenek ellen... Vagy, legalábbis kis előnyből indul. Szemeit összehúzza, jobb ha felméri a terepet mielőtt közelebb merészkedne. Lát pár embert, és egy zöld alakot is. Úgy tűnik összegyűltek a tábor közepén, talán terveznek valamit. Badumir újra leereszti az íját. Túl sokan vannak, ő egyedül nem tehet semmit. "Az átkozottak." Dörmögi magában, ahogy átsuhan egy közelebbi bokorba. Nem tudja elérni Artheniort, amíg ezek itt vannak.*
911. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-05 20:41:47
Üzenet elküldve: 2014-01-05 20:41:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar -tábor másnap - tábor közepe//
*Az északi felderítők végre elindulnak, hogy körbenézzenek a törzs hagyta nyomvonalon, elkerülendő a kellemetlen meglepetéseket. Arra semmi szükség most, tél előtt. A csapat felől a szél halk dúdolást hoz, mi halovány mosolyt csal Kagan arcára.*
~ Akheel meg a dolgai... ~ *dünnyög befelé, aztán Salanelre pillant. Lisé így csak szavait kapja, tekintetét nem.*
- Lisé, Lisé...Menj Chiarihoz, segíts neki az ork féreg körül. *ott talán hasznos lesz a kis Lisé. Kagan azonban már Salanelt méregeti rosszallóan.*
- Biztos? Aztán meg majd jól elalszol, és beleborulsz a tűzbe, meg ilyenek. *most van lehetőségük alaposabban pihenni, mert ha az istenek úgy akarják, hogy megint útra kell kelniük, az alaposan megnehezíti az ilyesmit.*
*A hozzájuk csatlakozó Leandana már több figyelmet igényel és érdemel, és ahogy Kagan rápillant, szinte belelát a Szellemjáró gondolataiba. Hiába, 10 éve élnek egymás mellett, no nem mint házasok, inkább mint a törzs két tartóoszlopa, pillére - míg a nő a Szellemi vezető (ami még nem jelenti, hogy a bölcsesség kútfője is lenne), addig Kagan a világi döntések forrása (ami szintén nem jelenti a fentieket).*
- Mármint az orkot? *válaszol kérdéssel, csak a pontosítás végett, mert nem akar beleszaladni egy szokásos "Megsimogathatom? Persze! Aha, és a cicát is?" típusú viccelődésbe.*
- Az attól függ, ki keresi. *biccent megfontoltan, ha valóban az orkról beszél a Kagantal-nőstény. Csibészes mosoly kúszik a férfi ajkára.*
- Már ha keresik egyáltalán. És ha eléggé biztosra tudják, hogy itt van. Na és persze ha eléggé kell nekik. *mert bizony amit megszerzel, az a tiéd, amit megölsz, az a tiéd, amit el tudsz pusztítani, azt uralod, és amit uralsz, az is a tiéd. Márpedig Kagan nagyon nem szeret lemondani arról, ami az övé.*
- Az ork nem érdekel, Lea, csak amit tudhat. És amit az ittléte jelenthet...mindannyiunknak. *valószínűleg nem kell magyaráznia, mire gondol: a Hrodga-klán vérbosszúja 10 év után is él, így a Thargodaroknak mindig figyelniük kell a hátuk mögé.*
- Mindenesetre mielőbb állandó szálláshelyet kell találnunk, és nem téli táborra gondolok, hanem...végleges táborhelyre. Igen, tudom! *emeli fel kezét, elejét véve a tiltakozásnak.*
- Nem veszem félváról a Szellemek szavát, tudom, hogy a város veszélyes. Nem is akarok oda bemenni, de talán...van más megoldás is. Csak előbb látnunk kell a Várost magát.
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.05 20:47:32
*Az északi felderítők végre elindulnak, hogy körbenézzenek a törzs hagyta nyomvonalon, elkerülendő a kellemetlen meglepetéseket. Arra semmi szükség most, tél előtt. A csapat felől a szél halk dúdolást hoz, mi halovány mosolyt csal Kagan arcára.*
~ Akheel meg a dolgai... ~ *dünnyög befelé, aztán Salanelre pillant. Lisé így csak szavait kapja, tekintetét nem.*
- Lisé, Lisé...Menj Chiarihoz, segíts neki az ork féreg körül. *ott talán hasznos lesz a kis Lisé. Kagan azonban már Salanelt méregeti rosszallóan.*
- Biztos? Aztán meg majd jól elalszol, és beleborulsz a tűzbe, meg ilyenek. *most van lehetőségük alaposabban pihenni, mert ha az istenek úgy akarják, hogy megint útra kell kelniük, az alaposan megnehezíti az ilyesmit.*
*A hozzájuk csatlakozó Leandana már több figyelmet igényel és érdemel, és ahogy Kagan rápillant, szinte belelát a Szellemjáró gondolataiba. Hiába, 10 éve élnek egymás mellett, no nem mint házasok, inkább mint a törzs két tartóoszlopa, pillére - míg a nő a Szellemi vezető (ami még nem jelenti, hogy a bölcsesség kútfője is lenne), addig Kagan a világi döntések forrása (ami szintén nem jelenti a fentieket).*
- Mármint az orkot? *válaszol kérdéssel, csak a pontosítás végett, mert nem akar beleszaladni egy szokásos "Megsimogathatom? Persze! Aha, és a cicát is?" típusú viccelődésbe.*
- Az attól függ, ki keresi. *biccent megfontoltan, ha valóban az orkról beszél a Kagantal-nőstény. Csibészes mosoly kúszik a férfi ajkára.*
- Már ha keresik egyáltalán. És ha eléggé biztosra tudják, hogy itt van. Na és persze ha eléggé kell nekik. *mert bizony amit megszerzel, az a tiéd, amit megölsz, az a tiéd, amit el tudsz pusztítani, azt uralod, és amit uralsz, az is a tiéd. Márpedig Kagan nagyon nem szeret lemondani arról, ami az övé.*
- Az ork nem érdekel, Lea, csak amit tudhat. És amit az ittléte jelenthet...mindannyiunknak. *valószínűleg nem kell magyaráznia, mire gondol: a Hrodga-klán vérbosszúja 10 év után is él, így a Thargodaroknak mindig figyelniük kell a hátuk mögé.*
- Mindenesetre mielőbb állandó szálláshelyet kell találnunk, és nem téli táborra gondolok, hanem...végleges táborhelyre. Igen, tudom! *emeli fel kezét, elejét véve a tiltakozásnak.*
- Nem veszem félváról a Szellemek szavát, tudom, hogy a város veszélyes. Nem is akarok oda bemenni, de talán...van más megoldás is. Csak előbb látnunk kell a Várost magát.
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.05 20:47:32
910. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-05 20:02:30
Üzenet elküldve: 2014-01-05 20:02:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - másnap//
*Lea sem szívleli túlzottan az orkokat, viszont a haldoklókat sem szereti maga körül. A halál nem szép dolog, de a sárban még rondább, még egy orknak is. Chiari szerencsére egykettőre átveszi, ő pedig elővarázsol a kabátjából egy rongyot, amibe beletörli a kezéről az ork vérét. A karddal hadonászó Kagant nagy ívben kerüli ki, nem szereti amikor Kagan hadonászik a kardjával, vagy akármivel. Petrencés rúddal mondjuk.*
- Szólj ha már csak a Kegy segít a szellemén!
*Az ő fajtájuknál nem szokás sokáig szenvedni hagyni a haldoklót, legyen szó akár sebesültről, akár öregről, vagy betegről. Egy döfés a szívbe a Kegy, a szellem ilyenkor távozik az elgyötört testből. Ha menthetetlen, akkor Chiari értesíti majd Leát, ő pedig elvégzi, mint az szokás. A harctéren persze nem a vajákos rohangál a küzdők között, hogy a halálba segítse azt, aki halálos sebet szerzett, de a táborban, nyugodt körülmények között ez az ő dolga. Viszont, hogy mennyire van az illető a halálán azt a gyógyítónak kell megítélnie.
A valószínűleg haldokló ork felszínre hozza benne azt a pillanatot, amikor először ölt meg valakit. Kagan lázadásának éjszakáján történt, valami vérgőzös agyú Thargodrym harcos kapta el a mészárlás közepette. Erőszakot tett volna rajta, sőt talán a vérét is akarta venni, Leát pedig csak a hatalmas szerencse mentette meg. Maga sem tudja már, hogy hogyan történt, mert a legelső mozzanat, amire emlékszik az az, hogy a férfi fölött térdel és már sokadjára mártja a tőrt - a férfi sajátját - a szívébe. Valaki lerángatta a holtestről és feldobta a lóra maga elé, nem tudná megmondani már, hogy ki volt az.
Akkor a félelem adott neki erőt, hogy megtegye, hiszen nem olyan könnyű dolog átszúrni valakinek a mellkasát, viszont a tíz évnyi vándorlás során sajnos már tökélyre vitte a technikát.
Kicsit szédül ahogy odébb megy. Egyik szemét Isuriin tartva megy vissza a lovához. Egyrészt mert nem tudja, hogy mennyire viseli meg az orkkal való eset. Másrészt meg, mert azért kellett hazasietniük, hogy elbúcsúzhasson Harathtól. Remélhetőleg ez utóbbi sikerül neki.
Közben, mivel Kagan már elrakta a micsodáját, vagyis a kardját, a micsodáját már ébredés után eldugta... Szóval a dolog lényege, hogy a fekete-fehér, lobogó sörényű lovát maga után vezetve indul Kagan irányába. Meg is áll előtte.*
- Mi a terved vele? Ugye kiadjuk, ha keresik?
*Lea sem szívleli túlzottan az orkokat, viszont a haldoklókat sem szereti maga körül. A halál nem szép dolog, de a sárban még rondább, még egy orknak is. Chiari szerencsére egykettőre átveszi, ő pedig elővarázsol a kabátjából egy rongyot, amibe beletörli a kezéről az ork vérét. A karddal hadonászó Kagant nagy ívben kerüli ki, nem szereti amikor Kagan hadonászik a kardjával, vagy akármivel. Petrencés rúddal mondjuk.*
- Szólj ha már csak a Kegy segít a szellemén!
*Az ő fajtájuknál nem szokás sokáig szenvedni hagyni a haldoklót, legyen szó akár sebesültről, akár öregről, vagy betegről. Egy döfés a szívbe a Kegy, a szellem ilyenkor távozik az elgyötört testből. Ha menthetetlen, akkor Chiari értesíti majd Leát, ő pedig elvégzi, mint az szokás. A harctéren persze nem a vajákos rohangál a küzdők között, hogy a halálba segítse azt, aki halálos sebet szerzett, de a táborban, nyugodt körülmények között ez az ő dolga. Viszont, hogy mennyire van az illető a halálán azt a gyógyítónak kell megítélnie.
A valószínűleg haldokló ork felszínre hozza benne azt a pillanatot, amikor először ölt meg valakit. Kagan lázadásának éjszakáján történt, valami vérgőzös agyú Thargodrym harcos kapta el a mészárlás közepette. Erőszakot tett volna rajta, sőt talán a vérét is akarta venni, Leát pedig csak a hatalmas szerencse mentette meg. Maga sem tudja már, hogy hogyan történt, mert a legelső mozzanat, amire emlékszik az az, hogy a férfi fölött térdel és már sokadjára mártja a tőrt - a férfi sajátját - a szívébe. Valaki lerángatta a holtestről és feldobta a lóra maga elé, nem tudná megmondani már, hogy ki volt az.
Akkor a félelem adott neki erőt, hogy megtegye, hiszen nem olyan könnyű dolog átszúrni valakinek a mellkasát, viszont a tíz évnyi vándorlás során sajnos már tökélyre vitte a technikát.
Kicsit szédül ahogy odébb megy. Egyik szemét Isuriin tartva megy vissza a lovához. Egyrészt mert nem tudja, hogy mennyire viseli meg az orkkal való eset. Másrészt meg, mert azért kellett hazasietniük, hogy elbúcsúzhasson Harathtól. Remélhetőleg ez utóbbi sikerül neki.
Közben, mivel Kagan már elrakta a micsodáját, vagyis a kardját, a micsodáját már ébredés után eldugta... Szóval a dolog lényege, hogy a fekete-fehér, lobogó sörényű lovát maga után vezetve indul Kagan irányába. Meg is áll előtte.*
- Mi a terved vele? Ugye kiadjuk, ha keresik?
909. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-05 19:37:51
Üzenet elküldve: 2014-01-05 19:37:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Thargodar -tábor másnap - tábor közepe//
* Tudja jól, hogy a többiek sem kedvelik a hímet a fajtája miatt, de már itt van és nem is ölik meg. Legalábbis most még nem. A későbbiekbe pedig ki tudja mi lesz a sorsa, ha életben hagyják sebei? Ő meg teszi mindazt, mit tehet érte és a kitisztított sebeket kezdi el összevarrni, mikor Eanna és Lisé hangját is meghallja. *
- Eanna, maradhatsz és akkor átvesszük mindazt, amit tanultál egy valódi sérült körül.
- Lisé, neked is örülnék, beszélgethetnék néhány dologról, ha már így felbukkantál. Egyrészt az egészségi állapotod érdekelne, másrészt pedig az, hogy mihez kezdenél magaddal?
* Talán a lány érteni fogja, mit akar tőle. Inkább ő kérdezze meg, sem mint Kagan vagy akár a Lea. Lemossa és megtörli a kezeit, beköti a sebeket. Óvatosan fentebb húzza a hím jobb, majd bal szemhéját is, hogy tovább vizsgálódjon. A motyogás miatt seblázra gyanakszik és a vérveszteség miatt is lehetnek gondok. Kever neki egy főzetet erre a két dologra és néhány cseppet, talán egy nagyobb kortyot is leküzd valahogy a hím torkán. Úgy tervezi, hogy itt lesz vele a mai napon, ha máshol akad majd dolga, marad Eanna, Kell amúgy is vigyáz rájuk. De a kezével kellene még kezdeni valamit, mert most meg kapálódzik.*
- Eanna, itt maradhatsz velem, de akkor itt kell lenned feltétlen, ha nekem máshol van dolgom, szólni fogok. Ilyenkor mindig figyeld, hogy mit motyog. Lehet hogy fontos lesz, lehet simán csak félrebeszél.
* Ha még mindig mocorogna, akkor kerít kötelet és lekötözi. *
* Tudja jól, hogy a többiek sem kedvelik a hímet a fajtája miatt, de már itt van és nem is ölik meg. Legalábbis most még nem. A későbbiekbe pedig ki tudja mi lesz a sorsa, ha életben hagyják sebei? Ő meg teszi mindazt, mit tehet érte és a kitisztított sebeket kezdi el összevarrni, mikor Eanna és Lisé hangját is meghallja. *
- Eanna, maradhatsz és akkor átvesszük mindazt, amit tanultál egy valódi sérült körül.
- Lisé, neked is örülnék, beszélgethetnék néhány dologról, ha már így felbukkantál. Egyrészt az egészségi állapotod érdekelne, másrészt pedig az, hogy mihez kezdenél magaddal?
* Talán a lány érteni fogja, mit akar tőle. Inkább ő kérdezze meg, sem mint Kagan vagy akár a Lea. Lemossa és megtörli a kezeit, beköti a sebeket. Óvatosan fentebb húzza a hím jobb, majd bal szemhéját is, hogy tovább vizsgálódjon. A motyogás miatt seblázra gyanakszik és a vérveszteség miatt is lehetnek gondok. Kever neki egy főzetet erre a két dologra és néhány cseppet, talán egy nagyobb kortyot is leküzd valahogy a hím torkán. Úgy tervezi, hogy itt lesz vele a mai napon, ha máshol akad majd dolga, marad Eanna, Kell amúgy is vigyáz rájuk. De a kezével kellene még kezdeni valamit, mert most meg kapálódzik.*
- Eanna, itt maradhatsz velem, de akkor itt kell lenned feltétlen, ha nekem máshol van dolgom, szólni fogok. Ilyenkor mindig figyeld, hogy mit motyog. Lehet hogy fontos lesz, lehet simán csak félrebeszél.
* Ha még mindig mocorogna, akkor kerít kötelet és lekötözi. *
908. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-05 18:31:51
Üzenet elküldve: 2014-01-05 18:31:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Azonosság//
//Humph Juvesas//
*Amint felülnek Asqura, Juve betakarja mindkettőjüket a köpenyével így a lány didergése némiképp alábbhagy. Az út hosszú és az idejük még is kevés. Pár órányi lovaglás után már félúton vannak a fogadóhoz. Hamarosan kiderül milyen titkot rejtenek a kártyák és a meghívók.*
-Szerinted mi vár ott ránk? Harcolnunk kell majd?-*Őszintén szólva fél a harcoktól. Utál bántani bármilyen élőlényt. Épp ezért állítják meg lovukat, hogy pihenhessen. A közelben patak csordogál így ott isznak és a kulacsokat is feltöltik.*
-Kéne valami finomat enni. Ha gondolod csinálok salátát.-*Néha kedve támad ahhoz, hogy úgy gondoskodjon Juveról, mint a saját fiáról vagy szeretőjéről.*
//Humph Juvesas//
*Amint felülnek Asqura, Juve betakarja mindkettőjüket a köpenyével így a lány didergése némiképp alábbhagy. Az út hosszú és az idejük még is kevés. Pár órányi lovaglás után már félúton vannak a fogadóhoz. Hamarosan kiderül milyen titkot rejtenek a kártyák és a meghívók.*
-Szerinted mi vár ott ránk? Harcolnunk kell majd?-*Őszintén szólva fél a harcoktól. Utál bántani bármilyen élőlényt. Épp ezért állítják meg lovukat, hogy pihenhessen. A közelben patak csordogál így ott isznak és a kulacsokat is feltöltik.*
-Kéne valami finomat enni. Ha gondolod csinálok salátát.-*Néha kedve támad ahhoz, hogy úgy gondoskodjon Juveról, mint a saját fiáról vagy szeretőjéről.*
907. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-05 16:31:56
Üzenet elküldve: 2014-01-05 16:31:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Északi portya//
-Háil Akhee! -*Üdvözli mikor meglátja.*
- Ugye te emlékszel, hogy nem láttál, de ott voltam?
* Na ugye miért is emlékezne rá, ha nem látta, de ki tudja, lehet, hogy tudja amit nem látott.
Közben persze eligazítja magát, s ő is felül egy alacsonyabb lóra. Ló nyakát lesimítja, ő meg örül, hogy megértik.*
- Ám mondom, ha mész legközelebb vadászni, vidd Hevest, azt mondja segít. -*~Most azt mondja.~Heves ekkor odabólint Akheelnek a válláról.
Onnan átreppent a ló fejére, amelyiken Rikic ül. Rikic különben nem furcsállja Akheel kótyagosságát. Ő egy ilyen megtestesülés, ahogy mindenki olyan, ahogy azt a szelleme inspirálja. Talán még egy kicsit rajong is érte, ha ezt nem is fogja fel tudatosan.
~ Harath csak nem haragszik.~ Játszik el magában. Minden esetre úgy néz ki végre megindulnak. Ideje volt.*
- Szerintem mondhatod is.
*Szól bele megint más dolgába. De hát ez egy véleménye szerint jogos kifejtést említ. Csak belegondol, hogy esetleg ők ebbe is belegondolnak valamit.*
- Aztán meg a temetőbe...
* Folytatja Akheel dallamával a dalát.*
-Háil Akhee! -*Üdvözli mikor meglátja.*
- Ugye te emlékszel, hogy nem láttál, de ott voltam?
* Na ugye miért is emlékezne rá, ha nem látta, de ki tudja, lehet, hogy tudja amit nem látott.
Közben persze eligazítja magát, s ő is felül egy alacsonyabb lóra. Ló nyakát lesimítja, ő meg örül, hogy megértik.*
- Ám mondom, ha mész legközelebb vadászni, vidd Hevest, azt mondja segít. -*~Most azt mondja.~Heves ekkor odabólint Akheelnek a válláról.
Onnan átreppent a ló fejére, amelyiken Rikic ül. Rikic különben nem furcsállja Akheel kótyagosságát. Ő egy ilyen megtestesülés, ahogy mindenki olyan, ahogy azt a szelleme inspirálja. Talán még egy kicsit rajong is érte, ha ezt nem is fogja fel tudatosan.
~ Harath csak nem haragszik.~ Játszik el magában. Minden esetre úgy néz ki végre megindulnak. Ideje volt.*
- Szerintem mondhatod is.
*Szól bele megint más dolgába. De hát ez egy véleménye szerint jogos kifejtést említ. Csak belegondol, hogy esetleg ők ebbe is belegondolnak valamit.*
- Aztán meg a temetőbe...
* Folytatja Akheel dallamával a dalát.*
906. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-05 15:26:18
Üzenet elküldve: 2014-01-05 15:26:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar -tábor másnap - tábor közepe//
* Jóllakottan tért nyugovóra Chiari közelében. Tudja hogy nem sok köze van hozzá, de már-már pótmamájaként tartja számon a nőt, meg aztán tőle tanulhat a legtöbbet és nála kell szinte mindig az ő kis kezének a segítsége. Kicsit későn ébred és reggelizik, s a lovak ápolgatása, etetése miatt le is marad a két városi érkezéséről, de idejében tér vissza a sátrukba ahhoz, hogy az orkot már ott találja. A zöld nadrágos, inges tündérke meglepődve áll meg köpenyével a kezében Kell háta mögött és onnan lesi a hímet, akit Chiari ápol. *
- Ez hogy került ide Kell? Ti fogtátok?
* Az egyik dolog amit meg kellett tanulnia az az, hogy az orkokkal nagyon kell vigyázni. Egyenlőre inkább Kell mögött áll és onnan figyel, persze más is van a sátorban, de a tündér lánya inkább áll Kell háta mögé, még csak egy sérült ork miatt is, mint Lisé mögé. Az még rendben van, hogy tündérként elrepül, ha gond van, de ez nem mindig jön össze. *
* Jóllakottan tért nyugovóra Chiari közelében. Tudja hogy nem sok köze van hozzá, de már-már pótmamájaként tartja számon a nőt, meg aztán tőle tanulhat a legtöbbet és nála kell szinte mindig az ő kis kezének a segítsége. Kicsit későn ébred és reggelizik, s a lovak ápolgatása, etetése miatt le is marad a két városi érkezéséről, de idejében tér vissza a sátrukba ahhoz, hogy az orkot már ott találja. A zöld nadrágos, inges tündérke meglepődve áll meg köpenyével a kezében Kell háta mögött és onnan lesi a hímet, akit Chiari ápol. *
- Ez hogy került ide Kell? Ti fogtátok?
* Az egyik dolog amit meg kellett tanulnia az az, hogy az orkokkal nagyon kell vigyázni. Egyenlőre inkább Kell mögött áll és onnan figyel, persze más is van a sátorban, de a tündér lánya inkább áll Kell háta mögé, még csak egy sérült ork miatt is, mint Lisé mögé. Az még rendben van, hogy tündérként elrepül, ha gond van, de ez nem mindig jön össze. *
905. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-05 14:16:03
Üzenet elküldve: 2014-01-05 14:16:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar -tábor másnap - tábor közepe//
*Úgy tűnik mégis az ork megmentése mellett döntenek. Ha megmarad, akár hasznos információkat is ki lehet belőle szedni. Már ha ellenség egyáltalán. Ha meg nem az, akkor is szerezhetnek előnyt az érkezéséből.*
-Fogjuk rá, megmaradok.
*Egy-két óra pihenő is több a semminél, frissebb, mint azelőtt. Tény, hogy Salanel strapabíró fajta, volt ideje és lehetősége megedződni és az alváshiánynál komolyabb nehézségekkel is küzdött már. Ettől függetlenül persze nem kellemes dolog, de túl lehet élni.*
-Megyek.
*Azzal indul is tovább, hogy az északi csapatot keresse meg. Kutatása azonban felesleges, hiszen a négyes épp akkor indul el, így Salanelnek nem kell szólnia az ügy érdekében.*
-Pont most indulnak.
*Tájékoztatja Kagant, ha még eléri egyáltalán a férfit.*
*Úgy tűnik mégis az ork megmentése mellett döntenek. Ha megmarad, akár hasznos információkat is ki lehet belőle szedni. Már ha ellenség egyáltalán. Ha meg nem az, akkor is szerezhetnek előnyt az érkezéséből.*
-Fogjuk rá, megmaradok.
*Egy-két óra pihenő is több a semminél, frissebb, mint azelőtt. Tény, hogy Salanel strapabíró fajta, volt ideje és lehetősége megedződni és az alváshiánynál komolyabb nehézségekkel is küzdött már. Ettől függetlenül persze nem kellemes dolog, de túl lehet élni.*
-Megyek.
*Azzal indul is tovább, hogy az északi csapatot keresse meg. Kutatása azonban felesleges, hiszen a négyes épp akkor indul el, így Salanelnek nem kell szólnia az ügy érdekében.*
-Pont most indulnak.
*Tájékoztatja Kagant, ha még eléri egyáltalán a férfit.*
904. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-05 14:02:13
Üzenet elküldve: 2014-01-05 14:02:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar -tábor másnap - tisztás széle//
*Isurii igyekszik leplezni zaklatottságát, de lelkének nyugodt taván fagyos szél korbácsol haragos hullámokat. Már indulna, mikor Kagan végre válaszol neki. A vezér szavaira csak aprót biccent. Nem, nem egy vérmes asszonyállat, aki puszta fogával tépné fel ellenfele torkát, de habozás nélkül döfné tőrét egy orkba. Szinte semmivel nem lehet kihozni a sodrából, de övéit a világon mindennél jobban félti a veszélytől. Eddig az orkfajzatok jelenléte csak fenyegetést jelentett számukra.
Nyugodtan léptet lovával a távozó kereskedők szekere mögött, kiktől az erdő szélen válik el. Nem vezeti be lovát a fák közé.
A nagy kavarodásban meg is feledkezett az északra indulókról egy pillanatra, pedig Leával azért indultak vissza időben, hogy búcsút vehessenek tőlük. Meg is lepődik, mikor Harath megszólítja a fák mögül. (Mert nem kell ám visszamennie a tábor közepére, elhagyva már összekészült társait azért, hogy Isuriival válthasson pár szót, hiszen a lány kilovagolt ismét.)*
-Harath!
*Örül meg a férfinek, arcára őszinte mosoly szökik. Korábbi komorságának emléke is elillan fejéből. Gyors pillantással méri végig a felkészült harcost, majd lepattan lováról. Még sem beszélgethet vele a nyeregből!*
-Ah, igen-igen. *hadarja zavartan és a nyereg mögül le is emeli az összehajtott holmit. Nem feledkezett meg róla (eddig), ezért (is) volt annyira fontos, hogy az előtt találkozhasson még Harral, hogy elindulnak.*
-Tessék.
*Nyújtja át szemlesütve a férfi köpenyét. Vállára is teríthetné, de ez már csak később jut eszébe, s amilyen ügyetlen zavarában, egészen biztos elbaltázná a dolgot. Inkább nem kockáztat.*
-Nekem?
*Pislog meglepetten a harcosra, de tekintete hamar leszökik annak arcáról és a felkínált ékszerre suhan. Óvatosan, szinte már féltve fogja kezébe a darabot.*
-Köszönöm szépen.
*Szól végül igencsak megilletődve.*
-A Szellemek óvjanak utadon!
*Búcsúzik Harathtól, de mielőtt elválhatnának gyorsan körbekémlel. Nincs a közelben senki, a tábor, s köztük deres lova áll, eltakarva őket az esetlegesen fürkésző szemek elöl, így Isu a tettek mezejére lép!
Természetesen nem cselekedhet másként, csak a rá ilyenkor oly jellemző sutasággal, de cselekszik, talán ez a fontosabb, nem a 'hogyan és miként'. Talán.
Az ezüsthajú váratlan lép közelebb a harcoshoz és hirtelen egy apró, ártatlan puszit nyom Harath arcára.
Még levegőt venni is elfelejt akciója közben, így apró sóhajjal lendül nyeregbe sietősen és vágtat vissza a táborba. Nem tartaná fel tovább az indulókat. Hátra se néz már.*
*Isurii igyekszik leplezni zaklatottságát, de lelkének nyugodt taván fagyos szél korbácsol haragos hullámokat. Már indulna, mikor Kagan végre válaszol neki. A vezér szavaira csak aprót biccent. Nem, nem egy vérmes asszonyállat, aki puszta fogával tépné fel ellenfele torkát, de habozás nélkül döfné tőrét egy orkba. Szinte semmivel nem lehet kihozni a sodrából, de övéit a világon mindennél jobban félti a veszélytől. Eddig az orkfajzatok jelenléte csak fenyegetést jelentett számukra.
Nyugodtan léptet lovával a távozó kereskedők szekere mögött, kiktől az erdő szélen válik el. Nem vezeti be lovát a fák közé.
A nagy kavarodásban meg is feledkezett az északra indulókról egy pillanatra, pedig Leával azért indultak vissza időben, hogy búcsút vehessenek tőlük. Meg is lepődik, mikor Harath megszólítja a fák mögül. (Mert nem kell ám visszamennie a tábor közepére, elhagyva már összekészült társait azért, hogy Isuriival válthasson pár szót, hiszen a lány kilovagolt ismét.)*
-Harath!
*Örül meg a férfinek, arcára őszinte mosoly szökik. Korábbi komorságának emléke is elillan fejéből. Gyors pillantással méri végig a felkészült harcost, majd lepattan lováról. Még sem beszélgethet vele a nyeregből!*
-Ah, igen-igen. *hadarja zavartan és a nyereg mögül le is emeli az összehajtott holmit. Nem feledkezett meg róla (eddig), ezért (is) volt annyira fontos, hogy az előtt találkozhasson még Harral, hogy elindulnak.*
-Tessék.
*Nyújtja át szemlesütve a férfi köpenyét. Vállára is teríthetné, de ez már csak később jut eszébe, s amilyen ügyetlen zavarában, egészen biztos elbaltázná a dolgot. Inkább nem kockáztat.*
-Nekem?
*Pislog meglepetten a harcosra, de tekintete hamar leszökik annak arcáról és a felkínált ékszerre suhan. Óvatosan, szinte már féltve fogja kezébe a darabot.*
-Köszönöm szépen.
*Szól végül igencsak megilletődve.*
-A Szellemek óvjanak utadon!
*Búcsúzik Harathtól, de mielőtt elválhatnának gyorsan körbekémlel. Nincs a közelben senki, a tábor, s köztük deres lova áll, eltakarva őket az esetlegesen fürkésző szemek elöl, így Isu a tettek mezejére lép!
Természetesen nem cselekedhet másként, csak a rá ilyenkor oly jellemző sutasággal, de cselekszik, talán ez a fontosabb, nem a 'hogyan és miként'. Talán.
Az ezüsthajú váratlan lép közelebb a harcoshoz és hirtelen egy apró, ártatlan puszit nyom Harath arcára.
Még levegőt venni is elfelejt akciója közben, így apró sóhajjal lendül nyeregbe sietősen és vágtat vissza a táborba. Nem tartaná fel tovább az indulókat. Hátra se néz már.*
903. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-05 14:00:49
Üzenet elküldve: 2014-01-05 14:00:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar -tábor másnap - tábor közepe//
*Észreveszik, de hát mi másért vette volna fel ezt a rikító göncöt. Eleget gyűrődik táskája alján. Elérte a célját is vele, csak hogy egyből szinte szemet szúr, pont a törzsfőnek. Majdhogynem szószerint. Nagyot sóhajt, és döntse el a foltos fenekű majom, hogy most örül, vagy bosszús.
Arra halványan emlékszik, hogy anyjáé a ruha, de hogy milyen volt benne az anyja arról fogalma sincs. Nyilván jobban állt rajta, mert Lisé korántsem olyan harcos alkat.
Kedvtelenül visszasétál a sátorba, és előkeresi nyeregtáskáját, melyben a másik váltás ruhája, a már megszokott sötétzöld rejlik, amiben szinte eltűnik. Nem csak a többiek között, de még a földbe is beolvad.Az öltözködésből nem csinál nagy ügyet, és átveszi a másik ruhát, az övet ugyanúgy visszaköti derekára, melyen ott lóg a csonttőre. Kilépve a sátorból még a köpenye csuklyáját is jobban a fejébe húzza, hogy ne látszódjon vörös haja.*
- Most már akkor segítsek?
*kérdezi, az iménti bosszúságnak már nyoma sincsen. Mindig akad ami eltereli a figyelmét a jelenlegi lelkiállapotáról, így most kíváncsian fürkészi a sérült orkot.*
*Észreveszik, de hát mi másért vette volna fel ezt a rikító göncöt. Eleget gyűrődik táskája alján. Elérte a célját is vele, csak hogy egyből szinte szemet szúr, pont a törzsfőnek. Majdhogynem szószerint. Nagyot sóhajt, és döntse el a foltos fenekű majom, hogy most örül, vagy bosszús.
Arra halványan emlékszik, hogy anyjáé a ruha, de hogy milyen volt benne az anyja arról fogalma sincs. Nyilván jobban állt rajta, mert Lisé korántsem olyan harcos alkat.
Kedvtelenül visszasétál a sátorba, és előkeresi nyeregtáskáját, melyben a másik váltás ruhája, a már megszokott sötétzöld rejlik, amiben szinte eltűnik. Nem csak a többiek között, de még a földbe is beolvad.Az öltözködésből nem csinál nagy ügyet, és átveszi a másik ruhát, az övet ugyanúgy visszaköti derekára, melyen ott lóg a csonttőre. Kilépve a sátorból még a köpenye csuklyáját is jobban a fejébe húzza, hogy ne látszódjon vörös haja.*
- Most már akkor segítsek?
*kérdezi, az iménti bosszúságnak már nyoma sincsen. Mindig akad ami eltereli a figyelmét a jelenlegi lelkiállapotáról, így most kíváncsian fürkészi a sérült orkot.*
902. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-05 13:30:29
Üzenet elküldve: 2014-01-05 13:30:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Északi portya//
*Na végre elindulhatnak!
Akheel csak int a táborban maradók felé, de nem igazán akad ott olyan akitől könnyes búcsút vehetne. Érzése szerint kedvelik a törzsben, hiszen a bolondos vadász gyakran munkálkodik azon, hogy társai kedvét felvidítsa. Ennek érdekében még bolondot is csinál magából ha a helyzet úgy hozza.
Talán pont ezért nem veszik őt sosem kellően komolyan, így mély kapcsolatot sem tudott kiépíteni senkivel. Cessaval elválaszthatatlanok voltak ifjabb korukban, de mióta beindultak a hormonok és fiatal nővé cseperedtek megváltozott minden. Nem vesztek össze, nem marakodnak ma sem, mégis 'más'. Nem is keresik egymás társaságát, különösebb lelki törést már egyiküknek sem okoz, hogy külön sátorban kell aludniuk.
Nyeregbe pattan ő is, amint összeáll a csapat és szép komótosan nekiindulnak. Hosszú út áll előttük, tartalékolniuk kell az erejük. A tervet már ismerik mind. Ő személyesen Kagantól is hallhatta, akárcsak Waldran és Harath. A gnómnak meg majdhogynem mindegy. Kelekótyasági faktora talán magasabb, mint a rezesé, ami nagy szó.
Eszébe jut a reggel. Hogy megszeppent mikor a három férfi körülállt az ő kis bokrát! Telt ajaki apró mosolyra húzódnak, s jobbjával övére szerelt, zsebes kis táskájába nyúl. Ebben kaptak helyet személyes kis kacatjai, melyekhez annyira ragaszkodik. Itt van a tegnap talál kis kavics is.
Rövid kotorászással még utoljára leellenőrzi, hogy minden megvan-e. Szerencsére a készletből nem hiányzik semmi, így nem kell lóhalálában visszasietnie a táborba, hogy eltűnt csöncsöréit felkutassa.
Személyes tárgyainak rabja. Tudja, hogy ezek 'csak' tárgyak, de mégsem. Köréjük szőtt meséi, a hozzá kapcsolódó emlékei fontossá teszik őket a számára.
Gyerekes dolog, sokszor megmondták már neki, de szerencsére annyira soha nem zavarta egyik törzstagot sem, hogy drasztikus lépésekre szánva magát 'kigyógyítsa' Akheelt ezen 'betegségéből'.*
-Visz az út az erdőbe...
*Dúdolgat halkan.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.05 13:50:11, a következő indokkal:
Jelpótlás.
*Na végre elindulhatnak!
Akheel csak int a táborban maradók felé, de nem igazán akad ott olyan akitől könnyes búcsút vehetne. Érzése szerint kedvelik a törzsben, hiszen a bolondos vadász gyakran munkálkodik azon, hogy társai kedvét felvidítsa. Ennek érdekében még bolondot is csinál magából ha a helyzet úgy hozza.
Talán pont ezért nem veszik őt sosem kellően komolyan, így mély kapcsolatot sem tudott kiépíteni senkivel. Cessaval elválaszthatatlanok voltak ifjabb korukban, de mióta beindultak a hormonok és fiatal nővé cseperedtek megváltozott minden. Nem vesztek össze, nem marakodnak ma sem, mégis 'más'. Nem is keresik egymás társaságát, különösebb lelki törést már egyiküknek sem okoz, hogy külön sátorban kell aludniuk.
Nyeregbe pattan ő is, amint összeáll a csapat és szép komótosan nekiindulnak. Hosszú út áll előttük, tartalékolniuk kell az erejük. A tervet már ismerik mind. Ő személyesen Kagantól is hallhatta, akárcsak Waldran és Harath. A gnómnak meg majdhogynem mindegy. Kelekótyasági faktora talán magasabb, mint a rezesé, ami nagy szó.
Eszébe jut a reggel. Hogy megszeppent mikor a három férfi körülállt az ő kis bokrát! Telt ajaki apró mosolyra húzódnak, s jobbjával övére szerelt, zsebes kis táskájába nyúl. Ebben kaptak helyet személyes kis kacatjai, melyekhez annyira ragaszkodik. Itt van a tegnap talál kis kavics is.
Rövid kotorászással még utoljára leellenőrzi, hogy minden megvan-e. Szerencsére a készletből nem hiányzik semmi, így nem kell lóhalálában visszasietnie a táborba, hogy eltűnt csöncsöréit felkutassa.
Személyes tárgyainak rabja. Tudja, hogy ezek 'csak' tárgyak, de mégsem. Köréjük szőtt meséi, a hozzá kapcsolódó emlékei fontossá teszik őket a számára.
Gyerekes dolog, sokszor megmondták már neki, de szerencsére annyira soha nem zavarta egyik törzstagot sem, hogy drasztikus lépésekre szánva magát 'kigyógyítsa' Akheelt ezen 'betegségéből'.*
-Visz az út az erdőbe...
*Dúdolgat halkan.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.05 13:50:11, a következő indokkal:
Jelpótlás.
901. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-05 13:27:32
Üzenet elküldve: 2014-01-05 13:27:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar -tábor másnap - tábor közepe//
*Komoran mered Gramorn Kevdakra, mert a férfi szavai sajnos a rosszabb verziót, a kellemetlenebb végkicsengésű lehetőséget vetítik előre.*
~ Hát ez baj. Jobb is, ha elmentek. ~ *nem jó az idegen a táborban, amikor a Thargodarok harci készülődésbe kezdenek.*
- Rátok is. *néz elgondolkozva a távozó szekér után. Mélán megdörzsöli borostáját - a forró fürdővel hozzávetőleges pofanyírást is végzett, több-kevesebb sikerrel - majd tekintete Isuriira villan.*
- Nyugodj meg, húgom. *természetesen megérti a lány feltámadó ellenszenvét és haragját; szó szerint az oltár mellől mentették meg. Egy fiatal leányba az ilyesmi (mármint egy másfél mázsás, tetves-rühös, féregrágta orkkal való házasság rémképe) alaposan bele tud égni.*
- Még nem tudom. Mindenek előtt kihallgatjuk, aztán meglátom. *válaszol az ifjú Thargodarnak az igazsághoz híven, hiszen még fogalma sincs, mi lesz Ugug sorsa. Az sem biztos, hogy megmarad a rühönc.*
*Tekintetével követi Isuriit, így majdnem elszalasztja Lisé Henna Hawless türkizkék anyacárné megjelenését. Kagan szeme kissé besül, ahogy meglátja a kis szolgáló ruháját, amit még valószínűleg anyjától örökölt, ki a törzs egy szabad harcosának asszonya volt.*
- Először is öltözz át, Lisé. Bekönnyezik a szemem, és kiváló célpontot is nyújtasz te lány. Nyílvesszőnek és az óriások húsdorongjának egyaránt. Na sipirc! *mérgelődik egy sort - teljesen kellemetlen lenne, ha az amúgy is felspannolt, és nőt régóta nélkülöző óriások előtt tündérkézne ebben a csilli-villi csodában.*
~ Majd ha a városba megyünk, felhúzhatod, de itt csak bajt okoz. ~ *ekkor ér vissza Salanel a körútjáról, és jelentését a törzsfő egy biccentéssel fogadja.*
- Sikerült aludnod? *kérdezi a fél-elfet, ki (bár faja alapján senki nem hinné) az egyik legszívósabb fickó a törzsben. Túlélte a hosszú fogságot Grobaknál, és az már nem semmi. Ahogy a válaszra vár, pillantása újra Isurii után fordul, akit meg is pillant, csak nem egyedül.*
- Nem kellett volna már elindulniuk? *húzza fel a szemöldökét, ugyanis Harath még mindig itt van, pedig már rég nem kellene, hogy itt legyen.*
- Szólj kérlek Waldrannak, hogy most induljanak már el, hacsak nem akar éjjel is lovagolni a téli pusztán. *szól az utasítás Salanelnek, de aztán nem méregeti tovább a két fiatalt, hanem Leandanát kutatja. Vajon merre van a Szellemjáró? Talán az orknál?*
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.05 13:29:26
*Komoran mered Gramorn Kevdakra, mert a férfi szavai sajnos a rosszabb verziót, a kellemetlenebb végkicsengésű lehetőséget vetítik előre.*
~ Hát ez baj. Jobb is, ha elmentek. ~ *nem jó az idegen a táborban, amikor a Thargodarok harci készülődésbe kezdenek.*
- Rátok is. *néz elgondolkozva a távozó szekér után. Mélán megdörzsöli borostáját - a forró fürdővel hozzávetőleges pofanyírást is végzett, több-kevesebb sikerrel - majd tekintete Isuriira villan.*
- Nyugodj meg, húgom. *természetesen megérti a lány feltámadó ellenszenvét és haragját; szó szerint az oltár mellől mentették meg. Egy fiatal leányba az ilyesmi (mármint egy másfél mázsás, tetves-rühös, féregrágta orkkal való házasság rémképe) alaposan bele tud égni.*
- Még nem tudom. Mindenek előtt kihallgatjuk, aztán meglátom. *válaszol az ifjú Thargodarnak az igazsághoz híven, hiszen még fogalma sincs, mi lesz Ugug sorsa. Az sem biztos, hogy megmarad a rühönc.*
*Tekintetével követi Isuriit, így majdnem elszalasztja Lisé Henna Hawless türkizkék anyacárné megjelenését. Kagan szeme kissé besül, ahogy meglátja a kis szolgáló ruháját, amit még valószínűleg anyjától örökölt, ki a törzs egy szabad harcosának asszonya volt.*
- Először is öltözz át, Lisé. Bekönnyezik a szemem, és kiváló célpontot is nyújtasz te lány. Nyílvesszőnek és az óriások húsdorongjának egyaránt. Na sipirc! *mérgelődik egy sort - teljesen kellemetlen lenne, ha az amúgy is felspannolt, és nőt régóta nélkülöző óriások előtt tündérkézne ebben a csilli-villi csodában.*
~ Majd ha a városba megyünk, felhúzhatod, de itt csak bajt okoz. ~ *ekkor ér vissza Salanel a körútjáról, és jelentését a törzsfő egy biccentéssel fogadja.*
- Sikerült aludnod? *kérdezi a fél-elfet, ki (bár faja alapján senki nem hinné) az egyik legszívósabb fickó a törzsben. Túlélte a hosszú fogságot Grobaknál, és az már nem semmi. Ahogy a válaszra vár, pillantása újra Isurii után fordul, akit meg is pillant, csak nem egyedül.*
- Nem kellett volna már elindulniuk? *húzza fel a szemöldökét, ugyanis Harath még mindig itt van, pedig már rég nem kellene, hogy itt legyen.*
- Szólj kérlek Waldrannak, hogy most induljanak már el, hacsak nem akar éjjel is lovagolni a téli pusztán. *szól az utasítás Salanelnek, de aztán nem méregeti tovább a két fiatalt, hanem Leandanát kutatja. Vajon merre van a Szellemjáró? Talán az orknál?*
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.05 13:29:26
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222