Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 253 (5041. - 5060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5060. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-16 04:10:08
Üzenet elküldve: 2019-06-16 04:10:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
-Semmi, semmi. Minden rendben.
*Döcög miközben a fejét arrébb dönti, hogy a füle kicsit távolodjon a másik éles hangjától. Minek kiabálni hozzá. A hallása is azok közé a dolgok közé tartozik amiket örülhet, hogy a fajtársaktól örökölt. A lányt valamiért az se nyugtatja meg, hogy az elf se sokkal tapasztaltabb lovas mint ő.*
-Ne aggódj! Velem született tehetségem van ehhez. Ha meg mégis esnél ezért kapaszkodsz belém, hogy gyorsan magad alá ránts.
*Szerencse, hogy a lány nem látja az arcát mert szélesen vigyorog. Elég pimasz figura ő, de hazudni azért nem szokott. És nem is épp a legkedvesebb dolog leteremteni valakit aki csak a félelmet és a feszültséget próbálta elűzni. Sóhajt egyet.*
-Miért akarnálak ezzel átverni? Még viccesnek se vicces. Ha, azt mondanám, hogy majd megmutatom, hogy kell csinálni gondolom akkor is megsértődnél. Pedig van ilyen.
*Ő is csinált már ilyesmit. Sőt, a legtöbb nő szereti az ilyen összebújós dolgokat miközben valami szerelmesekről szóló dalt énekel a muzsikus. Ez most egy rossz pont volt a vörösnek. Az utat legalább nem tévesztik el. Arra próbálja vezetni Szexi fehér csajt amerre a lány mutatja, hogy majd le kell térni. Büszke magára, hogy ilyet is tud. Bár tény, hogy egy hajót szívesebben vezetne. Vajon olyan van? Szárazföldi hajó? Mindenesetre jól hangzik.*
-Semmi, semmi. Minden rendben.
*Döcög miközben a fejét arrébb dönti, hogy a füle kicsit távolodjon a másik éles hangjától. Minek kiabálni hozzá. A hallása is azok közé a dolgok közé tartozik amiket örülhet, hogy a fajtársaktól örökölt. A lányt valamiért az se nyugtatja meg, hogy az elf se sokkal tapasztaltabb lovas mint ő.*
-Ne aggódj! Velem született tehetségem van ehhez. Ha meg mégis esnél ezért kapaszkodsz belém, hogy gyorsan magad alá ránts.
*Szerencse, hogy a lány nem látja az arcát mert szélesen vigyorog. Elég pimasz figura ő, de hazudni azért nem szokott. És nem is épp a legkedvesebb dolog leteremteni valakit aki csak a félelmet és a feszültséget próbálta elűzni. Sóhajt egyet.*
-Miért akarnálak ezzel átverni? Még viccesnek se vicces. Ha, azt mondanám, hogy majd megmutatom, hogy kell csinálni gondolom akkor is megsértődnél. Pedig van ilyen.
*Ő is csinált már ilyesmit. Sőt, a legtöbb nő szereti az ilyen összebújós dolgokat miközben valami szerelmesekről szóló dalt énekel a muzsikus. Ez most egy rossz pont volt a vörösnek. Az utat legalább nem tévesztik el. Arra próbálja vezetni Szexi fehér csajt amerre a lány mutatja, hogy majd le kell térni. Büszke magára, hogy ilyet is tud. Bár tény, hogy egy hajót szívesebben vezetne. Vajon olyan van? Szárazföldi hajó? Mindenesetre jól hangzik.*
5059. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-15 15:13:03
Üzenet elküldve: 2019-06-15 15:13:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Asheelaxa, Roth//
*A szolid iszogatás folytatódik, s Lyz feladatokat is ad a csapatnak, Umon mosolya jelzi, hogy minden lesz, amit csak kérnek, tökélyre fejleszti bor, sörkészítő és szeszfőző tudását. Ezek szerint Lyz és Pycta hamar indulni készül, miként Umon is. A tharg birtokokon érik a gyümölcs, s ő korábban már üzletet kötött. Kell még ugyan egy kis idő, annyi talán pont elég lesz, míg a kocsmát felhúzzák. A feladatokból akad bőven, szinte mindenkinek segítségre van szüksége és mindenki tenni akar, ez jó. Magában nyugtázza, hogy részéről a kocsma lesz az első. Hannak ígért házat, de a lány nincs itt. Elegen vannak az állatokra, s elegen a lombházakra. Ha saját feladatával végzett, talán a központi épület építéséhez csatlakozik. Monsotor és Asheela a karámnál folytatják, míg Pycta és Lyz hamarosan távoznak. Dat, az új ifjú marad, Umon ezzel tökéletesen elégedett. A beszélgetésükbe lépő idegen kapcsán nem rejti véka alá fürkésző tekintetét, ahogyan végigméri az érkezőt, ki hallhatóan barátságos hangot üt meg. Ettől függetlenül persze még nem bízik benne, látott ő már barátságosnak tűnő gyilkosokat. ~ Én is az vagyok. ~ A gondolatot elhessegeti, bár a férfi rejtőzködő volta kérdéseket hagy maga után.*
- Umon vagyok, hívj csak Tintásnak. Üdvözöllek köreinkben. *Fogja rövidre.* Ott találod a vezetőket *Mutat a földön ülő társaságra.* Velük megbeszélhetsz mindent, igyál egy pohárral. *Mosolyodik el halványan, majd arcára fagy.* De talán elébb válaszolj a druida kérdésére, jól vagy-e? Minden bizonnyal rejtőzködő voltodra, s a gyolcsokra próbált ezzel udvariasan utalni. Ha kórságot terjesztesz, tudd, hogy egy nép felett ítélkezel önkéntelenül, talán akaratlanul.
*Nem fog parolázni egy ismeretlennel, hosszú útja során sok mindenkiben bízott már, sokat látott. A kedves szavak nem hatják meg, nem gyengül el, de nem is ellenséges. Hangja udvarias, kimért, de tisztelettudó. Az idő majd eldönti mire méltó az ember és mire nem. Saját hibájából igyekszik maga is tanulni.*
//Három Barát//
//Datvinoolv//
*A férfinak biccent, majd a földön ülő Dathoz fordul.*
- Ha megittad, gyere, dolgunk van. *Mondja csendesen.* Felhúzzuk azt a kocsmát rendesen. *Mosolyodik el, majd elindul, hogy a kis tanya felé vegye az irányt.*
- Vigyázzatok magatokra! *Int Pyctának és Lyznek, régóta nem szívleli már a hosszú búcsút, túl sokszor volt benne része már.* És siessetek vissza! *Engedi le kezét, majd a szekérhez indul, hogy egy szabadon legelő lovat fogjon be elé, s kis tanyájáhz hajtson. Azt még megvárja, Datvinoolv csatlakozik-e hozzá. Ha így lesz, hát jelzi neki, hogy pattanjon fel a bakra, s maga is helyet foglal, kezébe fogva a gyeplőt.*
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Asheelaxa, Roth//
*A szolid iszogatás folytatódik, s Lyz feladatokat is ad a csapatnak, Umon mosolya jelzi, hogy minden lesz, amit csak kérnek, tökélyre fejleszti bor, sörkészítő és szeszfőző tudását. Ezek szerint Lyz és Pycta hamar indulni készül, miként Umon is. A tharg birtokokon érik a gyümölcs, s ő korábban már üzletet kötött. Kell még ugyan egy kis idő, annyi talán pont elég lesz, míg a kocsmát felhúzzák. A feladatokból akad bőven, szinte mindenkinek segítségre van szüksége és mindenki tenni akar, ez jó. Magában nyugtázza, hogy részéről a kocsma lesz az első. Hannak ígért házat, de a lány nincs itt. Elegen vannak az állatokra, s elegen a lombházakra. Ha saját feladatával végzett, talán a központi épület építéséhez csatlakozik. Monsotor és Asheela a karámnál folytatják, míg Pycta és Lyz hamarosan távoznak. Dat, az új ifjú marad, Umon ezzel tökéletesen elégedett. A beszélgetésükbe lépő idegen kapcsán nem rejti véka alá fürkésző tekintetét, ahogyan végigméri az érkezőt, ki hallhatóan barátságos hangot üt meg. Ettől függetlenül persze még nem bízik benne, látott ő már barátságosnak tűnő gyilkosokat. ~ Én is az vagyok. ~ A gondolatot elhessegeti, bár a férfi rejtőzködő volta kérdéseket hagy maga után.*
- Umon vagyok, hívj csak Tintásnak. Üdvözöllek köreinkben. *Fogja rövidre.* Ott találod a vezetőket *Mutat a földön ülő társaságra.* Velük megbeszélhetsz mindent, igyál egy pohárral. *Mosolyodik el halványan, majd arcára fagy.* De talán elébb válaszolj a druida kérdésére, jól vagy-e? Minden bizonnyal rejtőzködő voltodra, s a gyolcsokra próbált ezzel udvariasan utalni. Ha kórságot terjesztesz, tudd, hogy egy nép felett ítélkezel önkéntelenül, talán akaratlanul.
*Nem fog parolázni egy ismeretlennel, hosszú útja során sok mindenkiben bízott már, sokat látott. A kedves szavak nem hatják meg, nem gyengül el, de nem is ellenséges. Hangja udvarias, kimért, de tisztelettudó. Az idő majd eldönti mire méltó az ember és mire nem. Saját hibájából igyekszik maga is tanulni.*
//Három Barát//
//Datvinoolv//
*A férfinak biccent, majd a földön ülő Dathoz fordul.*
- Ha megittad, gyere, dolgunk van. *Mondja csendesen.* Felhúzzuk azt a kocsmát rendesen. *Mosolyodik el, majd elindul, hogy a kis tanya felé vegye az irányt.*
- Vigyázzatok magatokra! *Int Pyctának és Lyznek, régóta nem szívleli már a hosszú búcsút, túl sokszor volt benne része már.* És siessetek vissza! *Engedi le kezét, majd a szekérhez indul, hogy egy szabadon legelő lovat fogjon be elé, s kis tanyájáhz hajtson. Azt még megvárja, Datvinoolv csatlakozik-e hozzá. Ha így lesz, hát jelzi neki, hogy pattanjon fel a bakra, s maga is helyet foglal, kezébe fogva a gyeplőt.*
5058. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-15 14:53:30
Üzenet elküldve: 2019-06-15 14:53:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Észleli az elf rángatózását, hiszen közelebb van most hozzá, mint bárkihez az elmúlt hónapokban, ez zavarja is rendesen. Így felfigyel a rázkódásra és csupán azért, nehogy itt, út közben veszítse el a gyógyítót kérdez, elég határozott és éles hangon, nem figyelve rá, hogy az elf füle alig van felkarnyi távolságban.*
-Minden rendben? Ne szálljunk le? Mi történt? *A hangja simán csak tárgyilagos, hiszen most ketten ülnek a lovon, ő meg még hátul is, így ha a másiknak baja lenne, se látná, az meg kifejezetten megrémíti, mi lesz, ha a ló megbokrosodik. Némi nyugalommal tölti el, mikor a szöszi beszélni kezd hozzá, így talán már tárgytalan az előbbi kérdésáradat, bár, hogy mi történt furdalja az oldalát.*
-Szóval még csak kétszer? Ez felettébb megnyugtató. *Mondja gúnyos hangon, bár ahogy eddig elboldogultak, úgy bizonyára fog menni ez után is, így ez nem aggasztja.*
-Megint át akarsz verni, én még olyat egyszer se láttam. Minek nézel engem?! *Csattan fel, nem szereti, amikor bolondnak akarják nézni, a szöszi meg már másodszorra játssza ki ezt a kártyát.*
~Legszívesebben most letépném mind a két hegyes fülét!~ *Morog magában tovább, még szerencse, hogy már nem járnak messze és hamarosan megszabadul az elf idegesítő társaságától.*
-Igen, már nem vagyunk messze, a következő utáni elágazásnál kell letérjünk az útról. *Ereszti el egyik kezével a férfit és az ujjával arra is mutat, hogy egyértelmű legyen.*
*Észleli az elf rángatózását, hiszen közelebb van most hozzá, mint bárkihez az elmúlt hónapokban, ez zavarja is rendesen. Így felfigyel a rázkódásra és csupán azért, nehogy itt, út közben veszítse el a gyógyítót kérdez, elég határozott és éles hangon, nem figyelve rá, hogy az elf füle alig van felkarnyi távolságban.*
-Minden rendben? Ne szálljunk le? Mi történt? *A hangja simán csak tárgyilagos, hiszen most ketten ülnek a lovon, ő meg még hátul is, így ha a másiknak baja lenne, se látná, az meg kifejezetten megrémíti, mi lesz, ha a ló megbokrosodik. Némi nyugalommal tölti el, mikor a szöszi beszélni kezd hozzá, így talán már tárgytalan az előbbi kérdésáradat, bár, hogy mi történt furdalja az oldalát.*
-Szóval még csak kétszer? Ez felettébb megnyugtató. *Mondja gúnyos hangon, bár ahogy eddig elboldogultak, úgy bizonyára fog menni ez után is, így ez nem aggasztja.*
-Megint át akarsz verni, én még olyat egyszer se láttam. Minek nézel engem?! *Csattan fel, nem szereti, amikor bolondnak akarják nézni, a szöszi meg már másodszorra játssza ki ezt a kártyát.*
~Legszívesebben most letépném mind a két hegyes fülét!~ *Morog magában tovább, még szerencse, hogy már nem járnak messze és hamarosan megszabadul az elf idegesítő társaságától.*
-Igen, már nem vagyunk messze, a következő utáni elágazásnál kell letérjünk az útról. *Ereszti el egyik kezével a férfit és az ujjával arra is mutat, hogy egyértelmű legyen.*
5057. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-15 07:48:46
Üzenet elküldve: 2019-06-15 07:48:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Int nem az a fajta alak amilyennek az apja akarta volna nevelni. Ha olyan lenne akkor könyékkel köszönte volna meg a lánynak a mutatványt. Bár akkor fel se ajánlotta volna a lovat hisz a nő tudjon gyalogolni. Szokta is szégyellni, hogy nem ilyen mint ahogy akarták. Most ebben a helyzetben viszont eszébe se jut az apja. Kimondottan tetszik neki az ahogy a másik kapaszkodik belé. Tényleg figyel arra, hogy le ne essen. Arra, hogy ne gondolja, hogy a vörösnek ez jól esik csak némán kuncog. Ez a háta mozgásából tűnhet fel a másiknak. A táncra viszont hozzá teszi.*
-Lovon eddig én is csak kétszer ültem. Abból is csak egyszer másodmagammal. Táncból meg van olyan. Átkarolod a párod és közösen ringatóztok. Csak lassú zene kell hozzá. Kellemes dolog az.
*Arra, hogy a másik mit művel mögötte arra nem figyel. Az utat nézi, hogy nagyjából jó felé menjenek. Mármint reméli arra kell.*
-Amúgy erre van a házatok?
*Int nem az a fajta alak amilyennek az apja akarta volna nevelni. Ha olyan lenne akkor könyékkel köszönte volna meg a lánynak a mutatványt. Bár akkor fel se ajánlotta volna a lovat hisz a nő tudjon gyalogolni. Szokta is szégyellni, hogy nem ilyen mint ahogy akarták. Most ebben a helyzetben viszont eszébe se jut az apja. Kimondottan tetszik neki az ahogy a másik kapaszkodik belé. Tényleg figyel arra, hogy le ne essen. Arra, hogy ne gondolja, hogy a vörösnek ez jól esik csak némán kuncog. Ez a háta mozgásából tűnhet fel a másiknak. A táncra viszont hozzá teszi.*
-Lovon eddig én is csak kétszer ültem. Abból is csak egyszer másodmagammal. Táncból meg van olyan. Átkarolod a párod és közösen ringatóztok. Csak lassú zene kell hozzá. Kellemes dolog az.
*Arra, hogy a másik mit művel mögötte arra nem figyel. Az utat nézi, hogy nagyjából jó felé menjenek. Mármint reméli arra kell.*
-Amúgy erre van a házatok?
5056. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-15 06:51:28
Üzenet elküldve: 2019-06-15 06:51:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Umon//
*Amint elhangzik Roth szájából az üdvözlet, a társalkodó csoport fürkésző tekintetét érzi magán. Nem csoda, hiszen fehér maszk fedi az arcát, amely alól csak zöld színű szemei láthatóak. Füleit, nyakát szürke gyolcs takarja, kezeit szintúgy. Nem egy megszokott látvány, az egyszer biztos. Rothnak még barátkoznia kell ezen "áldással", amivel a csillagszilánk megajándékozta. Meggyőződve van arról, hogy ha nem burkolózna be így, bárki aki ránézne, nyomban elborzadna Roth látványától, bár igaz, hogy semmiféle betegségben nem szenved. Ha már a kíváncsiság rivaldafényében úszik, Roth is gyorsan szemügyre veszi a kis társaság tagjait.
~Három elf, két ember és egy óriás. Érdekes kombináció.~
Ugyan kicsit megtorpan az érdeklődő tekintetektől, de bizodalommal veszi tudomásul, hogy megjelenését nem utasítják el, éppen ellenkezőleg, érdeklődéssel fogadják. Kiváltképp a szakállas férfi mutat érdeklődést Roth ittléte felől, ezért hozzá intézi mondandóját.
Lépésnyi távolságban megáll a férfival szemben, majd így szól.*
-Először is bemutatkozom, nevem Rothawdar Arskeliss. Lanawin földjén járok-kelek. Az ok, amiért itt vagyok, nos...hát...elég meglepőnek tűnhet.
*Ennél a pontnál, hagy egy kis szünetet, közben zavartan lenéz a földre majd vissza a szakállasra.*
-Egy számomra megmagyarázhatatlan hívásnak testek eleget, egy olyan érzésnek, amit még nem tapasztaltam soha. Valami azt súgja nekem, hogy tartoznom kell valahova, mégpedig ide, közétek.
*Tárja ki karjait, majd leengedi őket.*
-Vándoroltam eleget, meg kell állapodnom és jobb hely a természetközelségnél nincs, tudtommal.
*Végül így zárja sorait.*
-Csak jártam-keltem, de sehol nem találtam, azt amit kerestem, amiről csak most győződtem meg, hogy idekint van távol a thargoktól, távol Artheniortól. Arra kérlek, hogy fogadjatok be magatokhoz.
*Nem akarja fényezni azt, ami nincs, tehát csak arra szorítkozik, amije van. Egy vándor, aki nem akar tovább vándorolni. Furcsa egy pálfordulás, annyi biztos. Ám, ami eztán fog következni, majd eldönti Roth maradását.*
//Umon//
*Amint elhangzik Roth szájából az üdvözlet, a társalkodó csoport fürkésző tekintetét érzi magán. Nem csoda, hiszen fehér maszk fedi az arcát, amely alól csak zöld színű szemei láthatóak. Füleit, nyakát szürke gyolcs takarja, kezeit szintúgy. Nem egy megszokott látvány, az egyszer biztos. Rothnak még barátkoznia kell ezen "áldással", amivel a csillagszilánk megajándékozta. Meggyőződve van arról, hogy ha nem burkolózna be így, bárki aki ránézne, nyomban elborzadna Roth látványától, bár igaz, hogy semmiféle betegségben nem szenved. Ha már a kíváncsiság rivaldafényében úszik, Roth is gyorsan szemügyre veszi a kis társaság tagjait.
~Három elf, két ember és egy óriás. Érdekes kombináció.~
Ugyan kicsit megtorpan az érdeklődő tekintetektől, de bizodalommal veszi tudomásul, hogy megjelenését nem utasítják el, éppen ellenkezőleg, érdeklődéssel fogadják. Kiváltképp a szakállas férfi mutat érdeklődést Roth ittléte felől, ezért hozzá intézi mondandóját.
Lépésnyi távolságban megáll a férfival szemben, majd így szól.*
-Először is bemutatkozom, nevem Rothawdar Arskeliss. Lanawin földjén járok-kelek. Az ok, amiért itt vagyok, nos...hát...elég meglepőnek tűnhet.
*Ennél a pontnál, hagy egy kis szünetet, közben zavartan lenéz a földre majd vissza a szakállasra.*
-Egy számomra megmagyarázhatatlan hívásnak testek eleget, egy olyan érzésnek, amit még nem tapasztaltam soha. Valami azt súgja nekem, hogy tartoznom kell valahova, mégpedig ide, közétek.
*Tárja ki karjait, majd leengedi őket.*
-Vándoroltam eleget, meg kell állapodnom és jobb hely a természetközelségnél nincs, tudtommal.
*Végül így zárja sorait.*
-Csak jártam-keltem, de sehol nem találtam, azt amit kerestem, amiről csak most győződtem meg, hogy idekint van távol a thargoktól, távol Artheniortól. Arra kérlek, hogy fogadjatok be magatokhoz.
*Nem akarja fényezni azt, ami nincs, tehát csak arra szorítkozik, amije van. Egy vándor, aki nem akar tovább vándorolni. Furcsa egy pálfordulás, annyi biztos. Ám, ami eztán fog következni, majd eldönti Roth maradását.*
5055. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-14 12:53:15
Üzenet elküldve: 2019-06-14 12:53:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Asheelaxa, Roth//
*Nem érzi szükségét, hogy megerősítse újra mondanivalójának igazságát Umonban. Nem a szavak elfe, de amikor mégis kimondja gondolatait, akkor lehet bízni a szavában. A szúrós pillantásra csak mosolyog. Nem gondolta, hogy az átkozott szerzetes ilyen hiú is tud lenni.
Közben a kis társaság egyre csak gyarapszik, a csuhátlan csuhás pedig szótlan hallgatja-figyeli a tervezgetést és beszélgetést.
Az érkező lépteinek zaját talán elsőként észleli, érdeklődve fordul a kapu rése felé, de nem aggódik, hisz a faluból sokan járnak ki-be az építés munkálatai alatt. Ám ezúttal egy eddig nem látott ember érkezik. Umon morgására csak megcsóválja a fejét mosolyogva. Kell az a kapu, de nem azért, hogy a békés betérőket kizárja.
Maga nem szólal meg, hagyja, hogy Umon kérdezze az érkezőt, őt úgyis túl barátságosnak és megengedőnek tartják. Bár az ismeretlen különös külsejét jól megfigyeli.
Lyzendra közben beleegyezik, hogy az erdőmélyi elf elkísérje, amire kurtán bólint. Bár az utolsó látogatásuk a thargok földjén több szempontból is szerencsétlennek bizonyult. Kiderült, hogy Aenae teljesen elengedte már kettőjük szerelmét, Umon önhibáján kívül pedig részben tett róla, hogy nem kívánatos személyeknek titulálják őket.
Halovány mosollyal hallgatja, ahogy Lyzendra elosztja a feladatokat. Valóban sokkal jobb vezető, mint a csuhátlan csuhás valaha is volt. Magában megkönnyebbülten sóhajt, hogy az elf lány leveszi ennek terhét a válláról. Feladat akad bőven, mind választhatnak maguknak megfelelőt, képességeikhez legjobban illőt.
Remek érzés ennyi egy ügyért dolgozót együtt látni, egyetértésben és békében. Ilyenkor érzi igazán, hogy jó ötlet volt elhagyni a várost és az erdőben keresni új otthont maguknak.*
- Mikor szeretnél indulni? *Hajol közelebb Lyzendrához, hogy az útról kérdezze és közben ne zavarja meg a többieket.*
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Asheelaxa, Roth//
*Nem érzi szükségét, hogy megerősítse újra mondanivalójának igazságát Umonban. Nem a szavak elfe, de amikor mégis kimondja gondolatait, akkor lehet bízni a szavában. A szúrós pillantásra csak mosolyog. Nem gondolta, hogy az átkozott szerzetes ilyen hiú is tud lenni.
Közben a kis társaság egyre csak gyarapszik, a csuhátlan csuhás pedig szótlan hallgatja-figyeli a tervezgetést és beszélgetést.
Az érkező lépteinek zaját talán elsőként észleli, érdeklődve fordul a kapu rése felé, de nem aggódik, hisz a faluból sokan járnak ki-be az építés munkálatai alatt. Ám ezúttal egy eddig nem látott ember érkezik. Umon morgására csak megcsóválja a fejét mosolyogva. Kell az a kapu, de nem azért, hogy a békés betérőket kizárja.
Maga nem szólal meg, hagyja, hogy Umon kérdezze az érkezőt, őt úgyis túl barátságosnak és megengedőnek tartják. Bár az ismeretlen különös külsejét jól megfigyeli.
Lyzendra közben beleegyezik, hogy az erdőmélyi elf elkísérje, amire kurtán bólint. Bár az utolsó látogatásuk a thargok földjén több szempontból is szerencsétlennek bizonyult. Kiderült, hogy Aenae teljesen elengedte már kettőjük szerelmét, Umon önhibáján kívül pedig részben tett róla, hogy nem kívánatos személyeknek titulálják őket.
Halovány mosollyal hallgatja, ahogy Lyzendra elosztja a feladatokat. Valóban sokkal jobb vezető, mint a csuhátlan csuhás valaha is volt. Magában megkönnyebbülten sóhajt, hogy az elf lány leveszi ennek terhét a válláról. Feladat akad bőven, mind választhatnak maguknak megfelelőt, képességeikhez legjobban illőt.
Remek érzés ennyi egy ügyért dolgozót együtt látni, egyetértésben és békében. Ilyenkor érzi igazán, hogy jó ötlet volt elhagyni a várost és az erdőben keresni új otthont maguknak.*
- Mikor szeretnél indulni? *Hajol közelebb Lyzendrához, hogy az útról kérdezze és közben ne zavarja meg a többieket.*
5054. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-13 20:59:20
Üzenet elküldve: 2019-06-13 20:59:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Ahseela, Roth//
*Az óriás észreveszi a többieket is, de most úgy érzi, hogy most még nem heverészhet a semmiben. Az óriás Lyz miatt jött oda, már csak azért hogy az elf lány feladatot osszon neki. Lyzendra megkínálja Monsotort egy kupa borral, de Mons nem fogadja el azt, és ezt közli vele:*
-Köszönöm, de most még nem iszom amíg nem végeztünk mindennel.
*Ezután sorolja csak Lyzendra a teendők sorait. Ott van Umon kocsmája, az állatoknak is kell itató, a főépület sincs kész, valamint a saját házát is fel kell majd építeni. Elsőnek Asheelának fog besegíteni, már csak az útmutatás miatt is. Miután Lyz tájékoztatta az óriást a dolgokról, csak akkor módosul benne, hogy még csak nem is köszönt a többieknek.*
-Üdvözöllek bennetek! Elnézést kérek udvariatlanságomért.
*Az ismeretlen személyt is észreveszi, aki épp feléjük tart. Az ismeretlen idegen felé fordul*
-Üdvözöllek téged ismeretlen!
*Pár másodperc, míg megfigyeli az új jövevényt, majd Asheelához fordul.*
-Szivesen segítek neked! A karámmal vagy az itatókkal kezdjük?
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Ahseela, Roth//
*Az óriás észreveszi a többieket is, de most úgy érzi, hogy most még nem heverészhet a semmiben. Az óriás Lyz miatt jött oda, már csak azért hogy az elf lány feladatot osszon neki. Lyzendra megkínálja Monsotort egy kupa borral, de Mons nem fogadja el azt, és ezt közli vele:*
-Köszönöm, de most még nem iszom amíg nem végeztünk mindennel.
*Ezután sorolja csak Lyzendra a teendők sorait. Ott van Umon kocsmája, az állatoknak is kell itató, a főépület sincs kész, valamint a saját házát is fel kell majd építeni. Elsőnek Asheelának fog besegíteni, már csak az útmutatás miatt is. Miután Lyz tájékoztatta az óriást a dolgokról, csak akkor módosul benne, hogy még csak nem is köszönt a többieknek.*
-Üdvözöllek bennetek! Elnézést kérek udvariatlanságomért.
*Az ismeretlen személyt is észreveszi, aki épp feléjük tart. Az ismeretlen idegen felé fordul*
-Üdvözöllek téged ismeretlen!
*Pár másodperc, míg megfigyeli az új jövevényt, majd Asheelához fordul.*
-Szivesen segítek neked! A karámmal vagy az itatókkal kezdjük?
5053. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-13 19:10:51
Üzenet elküldve: 2019-06-13 19:10:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*A hang egyértelműen jelezte neki, hogy minden szó ellenére, bizony fájdalmat okozott, ehhez kétség sem fér. Azonban a helyett, hogy jó leteremtette volna, e miatt egészen előzékenyen csak annyit ejt ki a száján, hogy semmi gond. Ez a félvérnek így már elég kínos érzés, pedig szerette volna elhordani mindennek az elfet, de az nem ad alkalmat rá, sőt, még el is nézi neki az ügyetlenkedését.*
~A helyett, hogy a szemembe mondaná, hogy milyen egy szerencsétlen vagyok.~ *Húzza el a száját.*
-Értem, tehát akkor nincs más. Rendben, nem fogok. *Mondja halkabbra és tárgyilagosra véve a hangját, közben próbálja óvatosan fogni a másikat, nehogy még több kényelmetlenséget okozzon. Bár az érződik, hogy mind a tíz ujjával kapaszkodik, talán az is okozza a nagy csendet, hogy próbál nem hangot adni annak, mennyire is fél, hogy egyszer csak lezúg az állatról. A két combjával is erőteljesen szorít, talán túlságosan is, mikor pedig érzi, hogy zsibbad, kicsit kienged, közben megállapítja, hogy ő bizony nem lóra termett. Mikor pedig megkapja, hogy ez tök normális dolog, az kicsit sem nyugtatja meg.*
-Nem igazán az élvezet szót használnám, ne gondold, hogy ez jólesik. *Morogja oda.*
-Még soha nem ültem lovon, főleg nem másod magammal. A táncról pedig annyit, én láttam már, tuti nincsenek ilyen közel egymáshoz, ezt nem veszem be. *Fordítja a fejét az erdő felé, kezd kicsit kínos lenni számára, hogy egyfolytában az elf haját és hátát bámulja. Viszont tagadhatatlan, hogy a szőke tincsek szimpatikusak neki, közelebb is hajol, mert mintha illatuk is lenne, amit kifejezetten még furcsáll is.*
*A hang egyértelműen jelezte neki, hogy minden szó ellenére, bizony fájdalmat okozott, ehhez kétség sem fér. Azonban a helyett, hogy jó leteremtette volna, e miatt egészen előzékenyen csak annyit ejt ki a száján, hogy semmi gond. Ez a félvérnek így már elég kínos érzés, pedig szerette volna elhordani mindennek az elfet, de az nem ad alkalmat rá, sőt, még el is nézi neki az ügyetlenkedését.*
~A helyett, hogy a szemembe mondaná, hogy milyen egy szerencsétlen vagyok.~ *Húzza el a száját.*
-Értem, tehát akkor nincs más. Rendben, nem fogok. *Mondja halkabbra és tárgyilagosra véve a hangját, közben próbálja óvatosan fogni a másikat, nehogy még több kényelmetlenséget okozzon. Bár az érződik, hogy mind a tíz ujjával kapaszkodik, talán az is okozza a nagy csendet, hogy próbál nem hangot adni annak, mennyire is fél, hogy egyszer csak lezúg az állatról. A két combjával is erőteljesen szorít, talán túlságosan is, mikor pedig érzi, hogy zsibbad, kicsit kienged, közben megállapítja, hogy ő bizony nem lóra termett. Mikor pedig megkapja, hogy ez tök normális dolog, az kicsit sem nyugtatja meg.*
-Nem igazán az élvezet szót használnám, ne gondold, hogy ez jólesik. *Morogja oda.*
-Még soha nem ültem lovon, főleg nem másod magammal. A táncról pedig annyit, én láttam már, tuti nincsenek ilyen közel egymáshoz, ezt nem veszem be. *Fordítja a fejét az erdő felé, kezd kicsit kínos lenni számára, hogy egyfolytában az elf haját és hátát bámulja. Viszont tagadhatatlan, hogy a szőke tincsek szimpatikusak neki, közelebb is hajol, mert mintha illatuk is lenne, amit kifejezetten még furcsáll is.*
5052. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-13 19:04:33
Üzenet elküldve: 2019-06-13 19:04:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Ahseela, Roth//
*Ahseela halvány mosollyal fogadja az udvarias fogadtatást és figyelmesen hallgatja, hogy mi a véleménye a többieknek az egyszerű, kis ötletéről. A korábban elhangzottakat nem hallotta, hiszen azok után sétált a beszélgetőkhöz.*
- Persze, én sem szeretnék túlságosan beleavatkozni a természetbe. Egyáltalán nem is gondoltam folyó elterelésre, sem pedig szabályozásra. Nem venném a szívemre, ha elláposítanánk a környéket. – *Néz azokon végig, akik véleményüket fűzték a vizesárokhoz; Pyctán, Umonon és Lyzendrán. Ahseela, ha csak az ingoványos vidékre gondol, tudja, hogy hova vezet a túlzott folyószabályozás, persze nem áll neki erről kiselőadást tartani. Nem szeretné untatni a többieket, csak az ötletét fejti ki, amiben, miközben beszél róla, több lehetőséget is meglát egyszerre. Lábával megtisztítja maga előtt a talajt, lehajol, felvesz egy ágat és elkezdi lerajzolni, szinte madártávlatból az egész falut és köré a vizesárkot.*
- Csupán arra gondoltam, hogy az ideiglenesen ásott itató nyomvonalát követve, ki lehetne alakítani egy mellékágat, amit akár zsiliprendszerrel is elláthatunk, így akkor használnánk, amikor kell. A védelmi funkciója mellett, öntöző-, itatórendszerként is működhetne. – *A mondat végén, amikor csókaszemivel felpillant, észreveszi magát és csak legyint egyet a kis ággal a kezében, hogy már megint elveszett a gondolatainak részleteiben.*
- Mindegy, kicsit előre gondolkodva elkalandoztam. Ez jelenleg tényleg nem olyan fontos, mint a házak befejezése. – *Elhallgatva bólint Lyz szavaira, bár a maga részéről az idejét se tudná megmondani, hogy mikor aludt utoljára rendes tető alatt, hozzászokott, hogy általában az erdőben hajtja alvásra a fejét.
Umon kocsma és szeszfőzde építéséről hallva, kissé elcsodálkozik, nem gondolta volna, hogy a késdobáló szerzetest ilyen dolgok is foglalkoztatják. Bár most, hogy a druida lány, így végiggondolja a szituációt, arra jut magába, hogy a férfi lehet akkor be volt rúgva. Nem tudja. Gondolatban megvonja a vállait.
Lyzendra ekkor borral kínálja őt és Monsotort.*
- Sajnálom, Lyz nővérem. Köszönöm. Igazán kedves vagy, de vallásom szerint nem ihatok bort, csak téli és nyári napforduló ünnepélyének alkalmaikor. Ne vegyétek sértésnek. – * Feleli a druida lány maga elé emelve egyik kezét, a másikkal a derekára kötözött bőrtömlőjét oldja le.*
- De koccintok veletek más itallal. – *Mondja, miközben maga elé emeli a tömlőt és kicsit meg is lögyböli.* – Kamillás, citromfüves tea.
*A hozzájuk odalépő és köszönő maszkos fiatalember érkezése nem lepi meg.*
- Üdv néked, testvér! – *Eltöltött már elég időt a táborból átalakuló faluban, hogy ne csodálkozzon, hogy itt csak úgy jönnek-mennek a legkülönfélébb szerzetek. Ez persze aggályokkal is eltölti, hiszen, hogy lehet így egy biztos közösséget kialakítani és bárki felé is bizalommal lenni, ha mindenki csak átvonul itt, mint egy átjáróházon. Azt már végig sem gondolja, hogy a különös eltűnések hátterében vajon mi állhat. Gondol itt Throggotra, Volekinre, Tintherethre, Adára és Hanlorenre. Persze, ezzel a helyzettel sem tud jelenleg, mit kezdeni, és úgy véli beleszólási joga sincs, szóval csak magában, másodízben, mint a vizesárok ötletén, tovább gondolkodik. Hátha kicsírázik valami a fejében.
Közben, jobban szemügyre veszi az újonnan érkező fiút, akinek eltakart arcáról és bugyolált kezeiről több feltételezés is felötlik benne, amik mind olyanok, hogy egyikre se illő rákérdezni. Az első, hogy leprás, vagy valami olyan deformitással rendelkezik, mint égési vagy vágási hegek, sérülések. Netán torzszülött. Frissen szerzett tetoválások elképzelése is felvetődik benne, de azt elveti. Persze, a mohos óriás esete óta, nem ugrik mindenkinek a nyakába, hogy a segítő kezet nyújtson, de nem tagadja meg önmagát és a neveltetését. *
- Jól vagy? – * Összevont szemöldökkel, egy udvarias kérdéssel illeti Rothot.
A szolgálatkész Monsotoron, akkor pillant végig figyelmesebben, amikor az íjász szőkeség teendőket lajstromba szedve, pedzegeti, hogy segédkezhetne neki a karám és az itató körüli munkában. Ahseela támogatólag szól is.*
- Persze, örülnék ha segítenél és összedolgoznánk, Monsotor. A karámnál elkezdtem kialakítani itatót, de a karámot is be kéne fejezni. Fa alapanyag van hozzá, az egyik kordélyon hoztunk, néhány elf testvérrel.
*Azonban, felvont szemöldökös, felemás szemekkel Lyzre pillant.*
- Elmész? Hova? Mikor? – *Arról persze lemaradt, hogy Pyctával erednek útnak, ahogy a harangöntés-beszerzés elgondolást sem hallotta.*
- Csak, mert arra gondoltam vacsorára főzök gombapörköltet. – *Igazítja meg hátán félvállra vett hátizsákját, ami frissen szedett gombával van tele.*
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Ahseela, Roth//
*Ahseela halvány mosollyal fogadja az udvarias fogadtatást és figyelmesen hallgatja, hogy mi a véleménye a többieknek az egyszerű, kis ötletéről. A korábban elhangzottakat nem hallotta, hiszen azok után sétált a beszélgetőkhöz.*
- Persze, én sem szeretnék túlságosan beleavatkozni a természetbe. Egyáltalán nem is gondoltam folyó elterelésre, sem pedig szabályozásra. Nem venném a szívemre, ha elláposítanánk a környéket. – *Néz azokon végig, akik véleményüket fűzték a vizesárokhoz; Pyctán, Umonon és Lyzendrán. Ahseela, ha csak az ingoványos vidékre gondol, tudja, hogy hova vezet a túlzott folyószabályozás, persze nem áll neki erről kiselőadást tartani. Nem szeretné untatni a többieket, csak az ötletét fejti ki, amiben, miközben beszél róla, több lehetőséget is meglát egyszerre. Lábával megtisztítja maga előtt a talajt, lehajol, felvesz egy ágat és elkezdi lerajzolni, szinte madártávlatból az egész falut és köré a vizesárkot.*
- Csupán arra gondoltam, hogy az ideiglenesen ásott itató nyomvonalát követve, ki lehetne alakítani egy mellékágat, amit akár zsiliprendszerrel is elláthatunk, így akkor használnánk, amikor kell. A védelmi funkciója mellett, öntöző-, itatórendszerként is működhetne. – *A mondat végén, amikor csókaszemivel felpillant, észreveszi magát és csak legyint egyet a kis ággal a kezében, hogy már megint elveszett a gondolatainak részleteiben.*
- Mindegy, kicsit előre gondolkodva elkalandoztam. Ez jelenleg tényleg nem olyan fontos, mint a házak befejezése. – *Elhallgatva bólint Lyz szavaira, bár a maga részéről az idejét se tudná megmondani, hogy mikor aludt utoljára rendes tető alatt, hozzászokott, hogy általában az erdőben hajtja alvásra a fejét.
Umon kocsma és szeszfőzde építéséről hallva, kissé elcsodálkozik, nem gondolta volna, hogy a késdobáló szerzetest ilyen dolgok is foglalkoztatják. Bár most, hogy a druida lány, így végiggondolja a szituációt, arra jut magába, hogy a férfi lehet akkor be volt rúgva. Nem tudja. Gondolatban megvonja a vállait.
Lyzendra ekkor borral kínálja őt és Monsotort.*
- Sajnálom, Lyz nővérem. Köszönöm. Igazán kedves vagy, de vallásom szerint nem ihatok bort, csak téli és nyári napforduló ünnepélyének alkalmaikor. Ne vegyétek sértésnek. – * Feleli a druida lány maga elé emelve egyik kezét, a másikkal a derekára kötözött bőrtömlőjét oldja le.*
- De koccintok veletek más itallal. – *Mondja, miközben maga elé emeli a tömlőt és kicsit meg is lögyböli.* – Kamillás, citromfüves tea.
*A hozzájuk odalépő és köszönő maszkos fiatalember érkezése nem lepi meg.*
- Üdv néked, testvér! – *Eltöltött már elég időt a táborból átalakuló faluban, hogy ne csodálkozzon, hogy itt csak úgy jönnek-mennek a legkülönfélébb szerzetek. Ez persze aggályokkal is eltölti, hiszen, hogy lehet így egy biztos közösséget kialakítani és bárki felé is bizalommal lenni, ha mindenki csak átvonul itt, mint egy átjáróházon. Azt már végig sem gondolja, hogy a különös eltűnések hátterében vajon mi állhat. Gondol itt Throggotra, Volekinre, Tintherethre, Adára és Hanlorenre. Persze, ezzel a helyzettel sem tud jelenleg, mit kezdeni, és úgy véli beleszólási joga sincs, szóval csak magában, másodízben, mint a vizesárok ötletén, tovább gondolkodik. Hátha kicsírázik valami a fejében.
Közben, jobban szemügyre veszi az újonnan érkező fiút, akinek eltakart arcáról és bugyolált kezeiről több feltételezés is felötlik benne, amik mind olyanok, hogy egyikre se illő rákérdezni. Az első, hogy leprás, vagy valami olyan deformitással rendelkezik, mint égési vagy vágási hegek, sérülések. Netán torzszülött. Frissen szerzett tetoválások elképzelése is felvetődik benne, de azt elveti. Persze, a mohos óriás esete óta, nem ugrik mindenkinek a nyakába, hogy a segítő kezet nyújtson, de nem tagadja meg önmagát és a neveltetését. *
- Jól vagy? – * Összevont szemöldökkel, egy udvarias kérdéssel illeti Rothot.
A szolgálatkész Monsotoron, akkor pillant végig figyelmesebben, amikor az íjász szőkeség teendőket lajstromba szedve, pedzegeti, hogy segédkezhetne neki a karám és az itató körüli munkában. Ahseela támogatólag szól is.*
- Persze, örülnék ha segítenél és összedolgoznánk, Monsotor. A karámnál elkezdtem kialakítani itatót, de a karámot is be kéne fejezni. Fa alapanyag van hozzá, az egyik kordélyon hoztunk, néhány elf testvérrel.
*Azonban, felvont szemöldökös, felemás szemekkel Lyzre pillant.*
- Elmész? Hova? Mikor? – *Arról persze lemaradt, hogy Pyctával erednek útnak, ahogy a harangöntés-beszerzés elgondolást sem hallotta.*
- Csak, mert arra gondoltam vacsorára főzök gombapörköltet. – *Igazítja meg hátán félvállra vett hátizsákját, ami frissen szedett gombával van tele.*
5051. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-13 15:14:11
Üzenet elküldve: 2019-06-13 15:14:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
//a jelenetet 16+ jelenetet tartalmazhat//
*Nem beképzeltségből dicséri magát. Tisztában van a saját képességeivel. És kifejtette, hogy a lázadás tette ezt biztossá. A nemeseket és gazdagokat fellógatták vagyis a hozzáértő értelmiség nagyját is. A lovára sikeresen felszállt és a lányt is felsegítette aki ahogy annak rendje és módja megkapaszkodott az elfben akit ez cseppet se zavart. Mikor pedig érkezett az engedély lassan el is indította Szexi fehér csajszit mire kapott egy kellemetlen gyomorba markolást amire fel is nyögött.*
-Semmi gond.
~Baszd meg!~
*A hangján nem érződik, hogy megsértődött volna. Nem is sértődött csak nem esett jól. A kérdésre pedig úgy válaszol mintha a legtermészetesebb dolog lenne a világon. Pedig csak nemrég tanulta ő is.*
-Belém. Comboddal tartod magad és belém kapaszkodsz. Le ne ess!
*Még csak az kéne. Szedhetné össze, hogy elmondja az utat. Aztán a kislány mellett vigyázhatna rá is. Nem mintha ellenére lenne. A kis félmondatot természetesen elkapták az elf fülek és úgy válaszol mint eddig. Semmi gond ez csak lovaglás semmi több.*
-Hogy kicsit élvezed? Nem gond. Sőt, örülök neki. Ne érezd magad kellemetlenül. Olyan ez mint a tánc. Hozzáérhetsz a partneredhez és nem veszi ki magát furán a dolog.
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.13 15:19:49
//a jelenetet 16+ jelenetet tartalmazhat//
*Nem beképzeltségből dicséri magát. Tisztában van a saját képességeivel. És kifejtette, hogy a lázadás tette ezt biztossá. A nemeseket és gazdagokat fellógatták vagyis a hozzáértő értelmiség nagyját is. A lovára sikeresen felszállt és a lányt is felsegítette aki ahogy annak rendje és módja megkapaszkodott az elfben akit ez cseppet se zavart. Mikor pedig érkezett az engedély lassan el is indította Szexi fehér csajszit mire kapott egy kellemetlen gyomorba markolást amire fel is nyögött.*
-Semmi gond.
~Baszd meg!~
*A hangján nem érződik, hogy megsértődött volna. Nem is sértődött csak nem esett jól. A kérdésre pedig úgy válaszol mintha a legtermészetesebb dolog lenne a világon. Pedig csak nemrég tanulta ő is.*
-Belém. Comboddal tartod magad és belém kapaszkodsz. Le ne ess!
*Még csak az kéne. Szedhetné össze, hogy elmondja az utat. Aztán a kislány mellett vigyázhatna rá is. Nem mintha ellenére lenne. A kis félmondatot természetesen elkapták az elf fülek és úgy válaszol mint eddig. Semmi gond ez csak lovaglás semmi több.*
-Hogy kicsit élvezed? Nem gond. Sőt, örülök neki. Ne érezd magad kellemetlenül. Olyan ez mint a tánc. Hozzáérhetsz a partneredhez és nem veszi ki magát furán a dolog.
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.13 15:19:49
5050. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-13 14:38:25
Üzenet elküldve: 2019-06-13 14:38:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
-Szóval a legjobb orvos a városban. *Ismétli el a mondat egy részét, valahogy nagyon felvágósnak hangzott, majd mikor ő is kimondja, rájön, hogy még az ő szájából is. Egyértelműen az, bár, hogy mennyire lehet igaz, azt ő nem tudja megállapítani, csak reméli, hogy van némi valóságtartalma az állításnak.*
~Biztosan van, nálam tuti többet ért hozzá, akkor meg már bőven megteszi.~ *Hagyja ennyiben a gondolatot. Mikor pedig látja a zavarodottságot az elf tekintetében, minthogy nem találja a nyergen azt, amit keresett, kicsit megnyugszik, úgy fest, a szöszi se lehet mindenben jó.*
~Ez a természet rendje.~ *Veszi ki határozottan a másik kezéből a kosarat, mikor már belenyugodott a dologba. Majd felszáll az állat hátára, amit egyértelműen nagyra nyitott szemekkel figyel. Mármint a felszállást, ami még így is jobban megy neki, fél kézzel, mint ő neki fog, teljes felszereléssel.*
~Oh, hát akkor.~ *Topog egy kicsit a földön még, aztán a szöszi nyújtja a kezét, az egyetlent segítő szándékkal, hogy felhúzza. Nem igazán szeretné még az esés közben magával rántani, de nincs mit tenni, úgy fest kelleni fog az a kéz neki is, így erősen megfogja, majd a lábát a kengyelbe akasztva pattog kettőt és átveti a lábát. El se hiszi, hogy elsőre sikeredett, bár a kosár húzza egy kicsit vissza, így mindjárt belekapaszkodik a másikba, hogy korrigáljon.*
-Khm… Azt hiszem, megvagyok, indulhatunk. *Minthogy immár biztosnak érzi magát, elereszti az elfet, de nem sokáig, a ló elkezd hullámozni alatta, ami a második lépésnél arra készteti, hogy két kézzel hátulról az egyetlen stabilnak tűnő személybe kapaszkodjon, némi kétségbeesett hang kiadása után.*
-Ne haragudj! *Ha most látná valaki, biztosan azt hinné, hogy lázas beteg, egyszerűen nem hiszi el, hogy ez a módja a lovon való utazásnak.*
~Ez milyen megalázó! Tuti érezte, hogy még a karmom is belemélyesztettem.~ *Mikor megmozdult a ló, ösztönösen csapta előre a kezeit, nem lepődne meg azon se, ha hasba vágta volna a hirtelenségben a szöszit.*
-Hol kell ezt fogjam? Nem találom. *Nézelődik oldalra, hátha van külön neki valami izé a nyergen, de csak nem látja, közben erőteljesen ficereg az elf mögött. Egyszerűen nem akar bénának mutatkozni, így nem is említi, de most már, ha idiótának is nézi, mert esélyes, hogy már elkönyvelte annak, muszáj bevallania.*
-Be kell valljak valamit… *Kezd bele halkan, majd félbe marad a mondat és reméli az elf nem hallotta meg.*
~Ne csináld! Csak lesz valahogy!~ *Harap bele az alsó ajkába.*
-Szóval a legjobb orvos a városban. *Ismétli el a mondat egy részét, valahogy nagyon felvágósnak hangzott, majd mikor ő is kimondja, rájön, hogy még az ő szájából is. Egyértelműen az, bár, hogy mennyire lehet igaz, azt ő nem tudja megállapítani, csak reméli, hogy van némi valóságtartalma az állításnak.*
~Biztosan van, nálam tuti többet ért hozzá, akkor meg már bőven megteszi.~ *Hagyja ennyiben a gondolatot. Mikor pedig látja a zavarodottságot az elf tekintetében, minthogy nem találja a nyergen azt, amit keresett, kicsit megnyugszik, úgy fest, a szöszi se lehet mindenben jó.*
~Ez a természet rendje.~ *Veszi ki határozottan a másik kezéből a kosarat, mikor már belenyugodott a dologba. Majd felszáll az állat hátára, amit egyértelműen nagyra nyitott szemekkel figyel. Mármint a felszállást, ami még így is jobban megy neki, fél kézzel, mint ő neki fog, teljes felszereléssel.*
~Oh, hát akkor.~ *Topog egy kicsit a földön még, aztán a szöszi nyújtja a kezét, az egyetlent segítő szándékkal, hogy felhúzza. Nem igazán szeretné még az esés közben magával rántani, de nincs mit tenni, úgy fest kelleni fog az a kéz neki is, így erősen megfogja, majd a lábát a kengyelbe akasztva pattog kettőt és átveti a lábát. El se hiszi, hogy elsőre sikeredett, bár a kosár húzza egy kicsit vissza, így mindjárt belekapaszkodik a másikba, hogy korrigáljon.*
-Khm… Azt hiszem, megvagyok, indulhatunk. *Minthogy immár biztosnak érzi magát, elereszti az elfet, de nem sokáig, a ló elkezd hullámozni alatta, ami a második lépésnél arra készteti, hogy két kézzel hátulról az egyetlen stabilnak tűnő személybe kapaszkodjon, némi kétségbeesett hang kiadása után.*
-Ne haragudj! *Ha most látná valaki, biztosan azt hinné, hogy lázas beteg, egyszerűen nem hiszi el, hogy ez a módja a lovon való utazásnak.*
~Ez milyen megalázó! Tuti érezte, hogy még a karmom is belemélyesztettem.~ *Mikor megmozdult a ló, ösztönösen csapta előre a kezeit, nem lepődne meg azon se, ha hasba vágta volna a hirtelenségben a szöszit.*
-Hol kell ezt fogjam? Nem találom. *Nézelődik oldalra, hátha van külön neki valami izé a nyergen, de csak nem látja, közben erőteljesen ficereg az elf mögött. Egyszerűen nem akar bénának mutatkozni, így nem is említi, de most már, ha idiótának is nézi, mert esélyes, hogy már elkönyvelte annak, muszáj bevallania.*
-Be kell valljak valamit… *Kezd bele halkan, majd félbe marad a mondat és reméli az elf nem hallotta meg.*
~Ne csináld! Csak lesz valahogy!~ *Harap bele az alsó ajkába.*
5049. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-13 14:01:05
Üzenet elküldve: 2019-06-13 14:01:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Nem úgy néz ki mint aki megijedt volna a lehetőségtől amit felvázolt a vörös. Ha jobban ismernék egymást az elf elsütne egy szóviccet a lány titkos kertecskéjéről. Így ezt megtartja magának.*
-A lázadás miatt biztos, de szerintem előtte is az egyik legjobb orvos voltam a városban.
*Közli a válla felett míg bemegy a házba.*
~Remélhetőleg akkor nem most fog keresni Rheia asszony vagy a főnök aranyérrel. Az mekkora poén lenne. Tényleg élvezném kikezelni. Ahogy üvöltene!~
*Baromi jól szórakozik a gondolaton. Élvezné kínozni a fickót. Nem azért mert személyesen vele baja van. Sőt, kimondottan rendes volt. Csakhogy kékvérű azokat meg Int nem szívleli. Összeszedi amit kell és elindul kifelé ahol Szexi fehér csaj már várja. Meg a szexi vörös is. A segítőkészségre ő a nyeregre néz.*
-Nem ezért van ezen...ez...nincs erre valami izé? Lehet, hogy jobb ha fogod.
*Majd be is mutatja a lóra szállás művészetét olyan magabiztossággal mintha egész életében ezt csinálta volna. Nem azért mert olyan jó benne csak, azt hiszi. Ezek után a kezét nyújtja a vörösnek, hogy felsegítse.*
-Okés. Gyere!
*Egyáltalán nem úgy néz ki mint, aki ki akarná használni a helyzetet. Olyanok a mozdulatai mintha teljesen hétköznapi dolog lenne ez.*
*Nem úgy néz ki mint aki megijedt volna a lehetőségtől amit felvázolt a vörös. Ha jobban ismernék egymást az elf elsütne egy szóviccet a lány titkos kertecskéjéről. Így ezt megtartja magának.*
-A lázadás miatt biztos, de szerintem előtte is az egyik legjobb orvos voltam a városban.
*Közli a válla felett míg bemegy a házba.*
~Remélhetőleg akkor nem most fog keresni Rheia asszony vagy a főnök aranyérrel. Az mekkora poén lenne. Tényleg élvezném kikezelni. Ahogy üvöltene!~
*Baromi jól szórakozik a gondolaton. Élvezné kínozni a fickót. Nem azért mert személyesen vele baja van. Sőt, kimondottan rendes volt. Csakhogy kékvérű azokat meg Int nem szívleli. Összeszedi amit kell és elindul kifelé ahol Szexi fehér csaj már várja. Meg a szexi vörös is. A segítőkészségre ő a nyeregre néz.*
-Nem ezért van ezen...ez...nincs erre valami izé? Lehet, hogy jobb ha fogod.
*Majd be is mutatja a lóra szállás művészetét olyan magabiztossággal mintha egész életében ezt csinálta volna. Nem azért mert olyan jó benne csak, azt hiszi. Ezek után a kezét nyújtja a vörösnek, hogy felsegítse.*
-Okés. Gyere!
*Egyáltalán nem úgy néz ki mint, aki ki akarná használni a helyzetet. Olyanok a mozdulatai mintha teljesen hétköznapi dolog lenne ez.*
5048. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-13 11:36:25
Üzenet elküldve: 2019-06-13 11:36:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Arra, hogy az elf szerint azért nem ártana elmagyaráznia merre is lesz dolga, csak egy „nem az én dolgom” típusú vállrándítás után válaszol.*
-Nem kell azt tudják, úgyse ásunk el a kert végébe, vagy mégis? *Inog meg látszólag a kijelentés, majd egy kárörvendő mosoly kíséretében azért még hozzáteszi:*
-A többiek úgy se engednék, hogy elfekkel trágyázzam a kertet, főleg egy ilyen hasznossal, ha valóban értesz a gyógyításhoz, ahogy azt állítottad. *Forgatja körbe a szemeit.*
-A ló az egy jó ötlet, legalább hamarabb otthon leszünk, és tényleg nem megyünk messzire. *Villan fel benne, hiszen minél rövidebb időt kell egy elf társaságában töltenie, annál jobb neki. Aztán csak hesseget a kezével néhányat, hogy most már aztán igyekezzék a szöszi, minden szó csak időpocsékolás. Ahogy azt az elf kérte, már hozzák is felszerszámozva a lovat, a gyönyörű fehér paripa pedig csak úgy világít a nap fényében, közben izgatottan dobálja a farkát, nézelődik, de úgy fest, tudja mi lesz a dolga, nem ellenkezik.*
~Vajon, hogy kell erre felülni?~ *Aztán bevillan neki, hogy akkor most ketten fognak egy lovon utazni a szöszivel, ettől a gondolattól teljesen kifehéredik, arca egy pillanatra megnyúlik a rémülettől, de most már nem visszakozhat, hiszen jön is az elf. Menniük kell. Odalép a ló mellé és megsimítja az oldalát, majd megvárja előzékenyen, míg a félkezű bemutatja a lóra mászás művészetét.*
-A kosarat fogjam én? *De már nyúl is oda, hogy elvegye.*
*Arra, hogy az elf szerint azért nem ártana elmagyaráznia merre is lesz dolga, csak egy „nem az én dolgom” típusú vállrándítás után válaszol.*
-Nem kell azt tudják, úgyse ásunk el a kert végébe, vagy mégis? *Inog meg látszólag a kijelentés, majd egy kárörvendő mosoly kíséretében azért még hozzáteszi:*
-A többiek úgy se engednék, hogy elfekkel trágyázzam a kertet, főleg egy ilyen hasznossal, ha valóban értesz a gyógyításhoz, ahogy azt állítottad. *Forgatja körbe a szemeit.*
-A ló az egy jó ötlet, legalább hamarabb otthon leszünk, és tényleg nem megyünk messzire. *Villan fel benne, hiszen minél rövidebb időt kell egy elf társaságában töltenie, annál jobb neki. Aztán csak hesseget a kezével néhányat, hogy most már aztán igyekezzék a szöszi, minden szó csak időpocsékolás. Ahogy azt az elf kérte, már hozzák is felszerszámozva a lovat, a gyönyörű fehér paripa pedig csak úgy világít a nap fényében, közben izgatottan dobálja a farkát, nézelődik, de úgy fest, tudja mi lesz a dolga, nem ellenkezik.*
~Vajon, hogy kell erre felülni?~ *Aztán bevillan neki, hogy akkor most ketten fognak egy lovon utazni a szöszivel, ettől a gondolattól teljesen kifehéredik, arca egy pillanatra megnyúlik a rémülettől, de most már nem visszakozhat, hiszen jön is az elf. Menniük kell. Odalép a ló mellé és megsimítja az oldalát, majd megvárja előzékenyen, míg a félkezű bemutatja a lóra mászás művészetét.*
-A kosarat fogjam én? *De már nyúl is oda, hogy elvegye.*
5047. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-13 07:24:28
Üzenet elküldve: 2019-06-13 07:24:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Asheelaxa, Roth//
*Lyz örömmel látja, hogy ilyen tevékeny aktív közeg alakult köré. Így neki sem teher, ha tenni kell, vagy feladatot keresni, esetleg adni. Több okból sem baj ez, hisz így válik mindenkinek a hasznára ő is.
Attól eltekintve, hogy összekalapálja az ujját olykor. Mindez eltörpül amellett a boldogság mellett, amit most érez, ahogy Umonal, Pyctával, az újonnan érkezett Datvinoolvval üldögél a fal tövében, s emelik poharukat az új fallal körbevett közösségre.*
- Ha bevételt nem is hoz, csak fehér szőlő borból is legyen kínálat *viccel arra utalva, hogy azt szereti igazán. Elkortyolgatja a vörösbort is, de az édes fehérbornál jobban egyiket sem szereti. Azon ritka alkalmakkor, amikor borozni támad kedve egyáltalán.* Édes legyen ám, mint a méz, és aranyló, mint a napsugarak *mosolyodik orra alatt, hiszen ez csupán olyan támasztott követelés, aminek egy szava sem komoly, csupán játék. Ez tükröződik szeméből is, mely még sosem csillogott ilyen cinkosul, ha alkoholról volt szó.
Umon köszönete meghatja, Pycta válaszával pedig teljesen egyet ért, s bólogat rá. A súrlódások ellenére is örül Lyz, hogy Umonban nem okoztak mély sérelmeket.*
- Leveleim *szól csendesen az elf lány, ahogy szeretetteljesen végignéz a kompánián, s az újonnan érkezőkön. A lopott pillantás utolsó mozzanatát még éppen elcsípi Pycta felől. Érzi ő maga is, hogy változott mióta ideért, de nem gondolná magát szebbnek, mint azelőtt, s hogy az erdőmélyi elf annak látja, még véletlenül sem merül fel benne. *
- Örülnék, ha elkísérnél *válaszol hálás mosollyal Pyctának, kezét gyengéden vállára téve, melyet aztán el is vesz, csupán az érzet marad, hogy az elf lány valóban örül neki, nem pedig csupán udvarias.
A könyvek főépületben való elhelyezése is tetszik Lyznek, melyre bár ingatja fejét ahogy latolgatja a dolgot, s végül a mozdulat bólogatássá válik. Lelki szemei előtt a főépület egy tanácsterem, aztán iskola, bálterem is egyben, bár Lyz a mulatságokat szabad ég alatt tervezi, amíg az esős szeles évszakok be nem köszöntenek.
Pillanatok alatt kettővel többen lesznek, s többen is érkeznek, gyors egymásutánban.*
- Szervusz Montosor, kérsz egy kupa bort? Aki ennyit dolgozik, lazíthat is egy kicsit. És te Ashhela? *jegyzi meg, mert valóban sokat dolgoztak mind ketten az elmúlt hat alatt. Azonnal lép is, hogy ha kérnek, kupát adhasson a kezükbe, ha talál még a kocsin.*
- Nagyon sok munka van még, Monsotor. Éppen most beszéltünk a kocsmáról, amit Umon szeretne nyitni, csak egy kicsit ki kell pofozni. Segíthetsz abban is. De elkél a segítség az állatoknál is Asheelaxa mellett. Rendes itató kellene nekik, rendes vályúk. Idősebb elfek biztosan meg tudják mutatni, hogyan kell elkezdeni, és örülnék, ha megvolna mire visszaérek.*Úgy beszél kicsit, mint ha azt, hogy egy rövidke időre elhagyja a tábort, mindenki hallotta volna.* Vagy még ott van a főépület is, ami csak félkész. Idefele jövet, láttam, hogy fogytán a fűrészelt léc. Lehet, hogy azóta már elkezdték, de a fűrészelés lehet, hogy neked jobban menne. *Hát, azt nem mondhatják, hogy nincs mit csinálni.*
- Esetleg, ha szeretnéd, kereshetsz rönköket a saját házadhoz is. Egyszer azt is fel kell építeni...
*Végeláthatatlan a sor, csak választani kell.*
- Esetleg elsőként Asheelának segíts, aztán pedig a főépületnél. *Vet számot hogy mégis valamilyen konkrét iránymutatást adjon az óriásnak. Rájött már egy hat alatt, s a korábbi hatok alatt is a kis tanyán, hogy Monsotornak kell a segítség, az iránymutatás, bár más szemében ez feladatosztogatásnak tűnhet.*
- Szervusz Asheela. Nem zavarsz, ülj le közénk *mosolyog a csókaszemű lányra, majd figyelmesen hallgatja az ötletet, a vizesárokról.
Asheela is közéjük telepszik, s máris ötlettel áll elő, amit Lyz érdeklődve hallgat. Fejében egy térképen máris húzódik a vonal, amit talán még meg is lehet valósítani, kérdés ugyan, hogy kell-e. Felváltva pillant társaira, vajon ki mit szól hozzá, és természetesen változatosak a vélemények, ami nem könnyíti meg a dolgát.*
- Köszönjük Asheela. Aludnék még rá egyet. A fal megvan. A folyó terelés nagyon nagy munka, és az erdőre is figyelnünk kell. *Pillant egyetértőn Pyctára.* Sokaknak még nincs tető a feje felett.
*Első a védelem, amivel a fal rendelkezik is, de a folyó egyelőre maradhat ahol van. Látszik Lyzen, hogy elmélázik az ötleten, nem veti el teljesen, még talán egy térképet is elővesz majd, hogy megnézze mit lehet belőle kihozni. A faltól kellő távolban, ez vajon milyen hosszú, s kemény munka lenne, de csak akkor látja érdemesnek nekifogni, ha a közösség tető alatt alszik éjjel, nem sátorban.
Halk motozás egyre erősödik, s végül egy idegen képében ölt testet, mely feléjük igyekszik.*
- Üdvözöllek Mil'Ochass kapujában *köszön Rothawdarnak, de Umon megelőzi, hogy ittlétének káról kérdezze, így csupán érdeklődve figyeli a vándort.*
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Asheelaxa, Roth//
*Lyz örömmel látja, hogy ilyen tevékeny aktív közeg alakult köré. Így neki sem teher, ha tenni kell, vagy feladatot keresni, esetleg adni. Több okból sem baj ez, hisz így válik mindenkinek a hasznára ő is.
Attól eltekintve, hogy összekalapálja az ujját olykor. Mindez eltörpül amellett a boldogság mellett, amit most érez, ahogy Umonal, Pyctával, az újonnan érkezett Datvinoolvval üldögél a fal tövében, s emelik poharukat az új fallal körbevett közösségre.*
- Ha bevételt nem is hoz, csak fehér szőlő borból is legyen kínálat *viccel arra utalva, hogy azt szereti igazán. Elkortyolgatja a vörösbort is, de az édes fehérbornál jobban egyiket sem szereti. Azon ritka alkalmakkor, amikor borozni támad kedve egyáltalán.* Édes legyen ám, mint a méz, és aranyló, mint a napsugarak *mosolyodik orra alatt, hiszen ez csupán olyan támasztott követelés, aminek egy szava sem komoly, csupán játék. Ez tükröződik szeméből is, mely még sosem csillogott ilyen cinkosul, ha alkoholról volt szó.
Umon köszönete meghatja, Pycta válaszával pedig teljesen egyet ért, s bólogat rá. A súrlódások ellenére is örül Lyz, hogy Umonban nem okoztak mély sérelmeket.*
- Leveleim *szól csendesen az elf lány, ahogy szeretetteljesen végignéz a kompánián, s az újonnan érkezőkön. A lopott pillantás utolsó mozzanatát még éppen elcsípi Pycta felől. Érzi ő maga is, hogy változott mióta ideért, de nem gondolná magát szebbnek, mint azelőtt, s hogy az erdőmélyi elf annak látja, még véletlenül sem merül fel benne. *
- Örülnék, ha elkísérnél *válaszol hálás mosollyal Pyctának, kezét gyengéden vállára téve, melyet aztán el is vesz, csupán az érzet marad, hogy az elf lány valóban örül neki, nem pedig csupán udvarias.
A könyvek főépületben való elhelyezése is tetszik Lyznek, melyre bár ingatja fejét ahogy latolgatja a dolgot, s végül a mozdulat bólogatássá válik. Lelki szemei előtt a főépület egy tanácsterem, aztán iskola, bálterem is egyben, bár Lyz a mulatságokat szabad ég alatt tervezi, amíg az esős szeles évszakok be nem köszöntenek.
Pillanatok alatt kettővel többen lesznek, s többen is érkeznek, gyors egymásutánban.*
- Szervusz Montosor, kérsz egy kupa bort? Aki ennyit dolgozik, lazíthat is egy kicsit. És te Ashhela? *jegyzi meg, mert valóban sokat dolgoztak mind ketten az elmúlt hat alatt. Azonnal lép is, hogy ha kérnek, kupát adhasson a kezükbe, ha talál még a kocsin.*
- Nagyon sok munka van még, Monsotor. Éppen most beszéltünk a kocsmáról, amit Umon szeretne nyitni, csak egy kicsit ki kell pofozni. Segíthetsz abban is. De elkél a segítség az állatoknál is Asheelaxa mellett. Rendes itató kellene nekik, rendes vályúk. Idősebb elfek biztosan meg tudják mutatni, hogyan kell elkezdeni, és örülnék, ha megvolna mire visszaérek.*Úgy beszél kicsit, mint ha azt, hogy egy rövidke időre elhagyja a tábort, mindenki hallotta volna.* Vagy még ott van a főépület is, ami csak félkész. Idefele jövet, láttam, hogy fogytán a fűrészelt léc. Lehet, hogy azóta már elkezdték, de a fűrészelés lehet, hogy neked jobban menne. *Hát, azt nem mondhatják, hogy nincs mit csinálni.*
- Esetleg, ha szeretnéd, kereshetsz rönköket a saját házadhoz is. Egyszer azt is fel kell építeni...
*Végeláthatatlan a sor, csak választani kell.*
- Esetleg elsőként Asheelának segíts, aztán pedig a főépületnél. *Vet számot hogy mégis valamilyen konkrét iránymutatást adjon az óriásnak. Rájött már egy hat alatt, s a korábbi hatok alatt is a kis tanyán, hogy Monsotornak kell a segítség, az iránymutatás, bár más szemében ez feladatosztogatásnak tűnhet.*
- Szervusz Asheela. Nem zavarsz, ülj le közénk *mosolyog a csókaszemű lányra, majd figyelmesen hallgatja az ötletet, a vizesárokról.
Asheela is közéjük telepszik, s máris ötlettel áll elő, amit Lyz érdeklődve hallgat. Fejében egy térképen máris húzódik a vonal, amit talán még meg is lehet valósítani, kérdés ugyan, hogy kell-e. Felváltva pillant társaira, vajon ki mit szól hozzá, és természetesen változatosak a vélemények, ami nem könnyíti meg a dolgát.*
- Köszönjük Asheela. Aludnék még rá egyet. A fal megvan. A folyó terelés nagyon nagy munka, és az erdőre is figyelnünk kell. *Pillant egyetértőn Pyctára.* Sokaknak még nincs tető a feje felett.
*Első a védelem, amivel a fal rendelkezik is, de a folyó egyelőre maradhat ahol van. Látszik Lyzen, hogy elmélázik az ötleten, nem veti el teljesen, még talán egy térképet is elővesz majd, hogy megnézze mit lehet belőle kihozni. A faltól kellő távolban, ez vajon milyen hosszú, s kemény munka lenne, de csak akkor látja érdemesnek nekifogni, ha a közösség tető alatt alszik éjjel, nem sátorban.
Halk motozás egyre erősödik, s végül egy idegen képében ölt testet, mely feléjük igyekszik.*
- Üdvözöllek Mil'Ochass kapujában *köszön Rothawdarnak, de Umon megelőzi, hogy ittlétének káról kérdezze, így csupán érdeklődve figyeli a vándort.*
5046. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-12 21:46:33
Üzenet elküldve: 2019-06-12 21:46:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Asheelaxa, Roth//
*Amint előkerül a boroshordó Dat is felkászálódik a földről, először törökülésbe ül, majd feláll.*
-Mil'Ochassra
*Szólal fel ő is, bár nem biztos abban, hogy jól ejtette ki a nevet. Csak ezután kortyol bele italába, és elégedetten nyugtázza, hogy valóban remek, nem mintha sokat szokott volna inni úgy általában. A többiek szóváltását csendben hallgatja, amikor szóra nyitná száját akkor is Umon megelőzi, így visszatér a bor ízlelgetéséhez.*
-Szervusztok. *Köszön a csatlakozóknak. Egyelőre -ötletek híján- nem tud hozzászólni a beszélgetéshez, így inkább marad a jól bevált hallgatásnál. Így legalább pontos információkat szerezhet a jövőbeli tervekről. Bámészkodásából Umon morgása ébreszti fel, aki épp egy idegent látott meg. Érdeklődve követi társát, nem feltételez ellenséges szándékot senkiről, mint ahogyan őróla sem feltételezték.*
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Asheelaxa, Roth//
*Amint előkerül a boroshordó Dat is felkászálódik a földről, először törökülésbe ül, majd feláll.*
-Mil'Ochassra
*Szólal fel ő is, bár nem biztos abban, hogy jól ejtette ki a nevet. Csak ezután kortyol bele italába, és elégedetten nyugtázza, hogy valóban remek, nem mintha sokat szokott volna inni úgy általában. A többiek szóváltását csendben hallgatja, amikor szóra nyitná száját akkor is Umon megelőzi, így visszatér a bor ízlelgetéséhez.*
-Szervusztok. *Köszön a csatlakozóknak. Egyelőre -ötletek híján- nem tud hozzászólni a beszélgetéshez, így inkább marad a jól bevált hallgatásnál. Így legalább pontos információkat szerezhet a jövőbeli tervekről. Bámészkodásából Umon morgása ébreszti fel, aki épp egy idegent látott meg. Érdeklődve követi társát, nem feltételez ellenséges szándékot senkiről, mint ahogyan őróla sem feltételezték.*
5045. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-12 21:13:40
Üzenet elküldve: 2019-06-12 21:13:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Az ötletére nem kap semmi reakciót. Ez nem szép dolog a vöröstől. Főleg, hogy le is marad. Int bár egyáltalán nem egy szerény személy, de eszébe se jut, hogy azért teszi ezt a lány, hogy őt nézegesse. Ha tudná nem jönne zavarba sőt arrébb is tenné a haját, hogy a kerek fokhagymafenekére is rálásson a lány. De így járt. Néma gyereknek anyja se érti a szavát. Mikor megérkeznek a házhoz a másik kijelenti, hogy ő kint vár méghozzá olyan határozottan, hogy az elf csak vállat ránt.*
-Pedig nem ártana ha a főkomornyiknak vagy kinek elmondanád merre is találnak ha kellenék. Ja és a lovam hozzam? Ha te gyalogolsz akkor én is.
*Vagyis hajlandó-e egy romantikus közös lovon való utazáshoz. Ha nem marad a gyaloglás. Elég távolságtartónak tapasztalta eddig a vöröst aki a beszédtémákból is lezárta az izgalmasabbakat. Nem lepné meg ha zavarba jönne ettől az ártatlan gondolattól. Akárhogy is lesz ő úgy jár el. Ha nincs lovon összebújás akkor nem kéri, hogy készítsék elő. Azért szól, hogy távozik mert orvosi vészhelyzet van a család barátainál akik nemrég voltak itt. A laborjában magához veszi az eszközeit meg a gyógynövényeit és le is sétál a vöröshöz. Nem is kicsit nehezebb lett a kosara, de nem panaszkodik.*
*Az ötletére nem kap semmi reakciót. Ez nem szép dolog a vöröstől. Főleg, hogy le is marad. Int bár egyáltalán nem egy szerény személy, de eszébe se jut, hogy azért teszi ezt a lány, hogy őt nézegesse. Ha tudná nem jönne zavarba sőt arrébb is tenné a haját, hogy a kerek fokhagymafenekére is rálásson a lány. De így járt. Néma gyereknek anyja se érti a szavát. Mikor megérkeznek a házhoz a másik kijelenti, hogy ő kint vár méghozzá olyan határozottan, hogy az elf csak vállat ránt.*
-Pedig nem ártana ha a főkomornyiknak vagy kinek elmondanád merre is találnak ha kellenék. Ja és a lovam hozzam? Ha te gyalogolsz akkor én is.
*Vagyis hajlandó-e egy romantikus közös lovon való utazáshoz. Ha nem marad a gyaloglás. Elég távolságtartónak tapasztalta eddig a vöröst aki a beszédtémákból is lezárta az izgalmasabbakat. Nem lepné meg ha zavarba jönne ettől az ártatlan gondolattól. Akárhogy is lesz ő úgy jár el. Ha nincs lovon összebújás akkor nem kéri, hogy készítsék elő. Azért szól, hogy távozik mert orvosi vészhelyzet van a család barátainál akik nemrég voltak itt. A laborjában magához veszi az eszközeit meg a gyógynövényeit és le is sétál a vöröshöz. Nem is kicsit nehezebb lett a kosara, de nem panaszkodik.*
5044. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-12 11:54:05
Üzenet elküldve: 2019-06-12 11:54:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Úgy érzi, nem igazán vannak azonos szinten vagy csücsülnek egy azon párkányon és talán még szerencse is, nem biztos, hogy egy elffel túlságosan is teperne érte hogy elérje azt az állapotot. Nagyot sóhajt út közben, hiszen, már hogy ne sietnének, minél hamarabb leszállítja a gyógyítót, annál hamarabb szabadulhat meg tőle. Ahogy haladnak próbál kicsit lemaradni, hogy szabadon szemügyre vehesse a másikat, főleg a menetszéltől lengedező szőke hajtincsek tetszenek neki.*
~Mindig az ilyenek kapják a jó dolgokat. Pfü de utálom ezért is.~ *De nem szól, csak sétál mögötte itt- ott rátapasztva tekintetét a másik küllemére. Mikor az elf előre mutat, felpillant és valóban ott egy igen szép kúria terül el, amit szépen körbe öleli a természet, pont, mint az övékét. Ha odaérnek, akkor csak megáll előtte.*
-Itt megvárlak, míg összeszeded, amire szükséged van. *Közli tágyilagosan.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.12 12:25:18
*Úgy érzi, nem igazán vannak azonos szinten vagy csücsülnek egy azon párkányon és talán még szerencse is, nem biztos, hogy egy elffel túlságosan is teperne érte hogy elérje azt az állapotot. Nagyot sóhajt út közben, hiszen, már hogy ne sietnének, minél hamarabb leszállítja a gyógyítót, annál hamarabb szabadulhat meg tőle. Ahogy haladnak próbál kicsit lemaradni, hogy szabadon szemügyre vehesse a másikat, főleg a menetszéltől lengedező szőke hajtincsek tetszenek neki.*
~Mindig az ilyenek kapják a jó dolgokat. Pfü de utálom ezért is.~ *De nem szól, csak sétál mögötte itt- ott rátapasztva tekintetét a másik küllemére. Mikor az elf előre mutat, felpillant és valóban ott egy igen szép kúria terül el, amit szépen körbe öleli a természet, pont, mint az övékét. Ha odaérnek, akkor csak megáll előtte.*
-Itt megvárlak, míg összeszeded, amire szükséged van. *Közli tágyilagosan.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.12 12:25:18
5043. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-12 11:39:19
Üzenet elküldve: 2019-06-12 11:39:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Asheelaxa, Roth//
*Pycta szavaira felcsillan a szeme, s vele egyúttal a remény is. Umon szívét sok dolog nyomja, miképp vállát is terheli, ezeken nehéz a túllépés, de barátok között minden működhet.*
- Köszönöm, Pycta. Én is így gondolom. *Szélesedik a mosoly, s immár vadvédi boroshordóval gazdagabban, a kedve is javul, borongós hangulata tűnni látszik, csak szakállát vakargatja meg, majd szúrós szemmel Pyctéra néz közben. ~ Szerintem meg jól áll. ~ *
- Az, bizony. *Válaszolja Lyznek, s a tőle hallottak eztán melegséggel tölti el szívét. Nem a hely számít, sokkal inkább az azt benépesítő szerzetek. A pohárköszöntőt követően némaságba burkolózik, közben figyelve a többiek beszélgetését, már többet beszélt, mint az elmúlt hatokban együttvéve.*
- Elegendő, igen. *Válaszol gyorsan Dat helyett, hiszen a férfi még a kocsmát sem látta, bár azt sejti, hogy a kérdés valójában neki szólt. Hanloren hiánya fájó ugyan, de jelenleg megoldás a helyzetre nem tud születni, mindenesetre örül annak, hogy más is megkedvelte az elf leányt. Mélázásából Lyz szakítja ki, mire felpillant.*
- Hogy? Ja, a könyvek? Persze, biztonságban elrejtettem őket a leendő kocsma épületében. Ha meglesz az épület, akkor a szekéren odaviszem őket és elrendezzük. *Csillan fel a szeme, neki is szívügye egy kis könyvtár, kár lenne vesznihagyni azt a rengeteg tudást.* A harang pedig kiváló ötlet, kérdés akad-e hozzá elég alapanyag. A mesterkovácsok kihalóban vannak. *Sóhajt fel, majd Lyz megjegyzésére elmosolyodik.* Ezek szerint a további feladatok adottak. *Összegzi.* Dattal a kocsmának állunk neki, hogy megnyithassunk, ti pedig... *Azonban hirtelen gyarapszik a csapat.*
- Monsotor! *Int az érkező óriásnak, s feláll, hogy kezet fogjon vele. De nem csak az óriás érkezik, a druida lány is, akivel korábban kissé heves események során találkoztak.*
- Ahseelayxa! *Bólint a lányra is mosolyogva, majd Datra néz.* Köszönjük, alaposan megdolgoztunk érte, szerencsére jól alakult minden. A vizesárok jól hangzik. *Vakarja meg tarkóját a fal felé nézve, azonban Pycta szavaira visszakozik.* Ami azt illeti, egy kicsit nekem is el kell terelnem, vagy... a kocsmától nem messze, a szeszfőzdét a folyóparton építem fel. *Igazából úgy is tökéletes, hajlik a kompromisszumra, maga sem bolygatná a természet rendjét, ha nem muszáj. Fejét oldalra kapja, idegen hangot hall, s a frissen felhúzott fal, kapunak hagyott nyílásában egy ember tűnik fel.*
- Hamar kell az a kapu... *Morogja oda Pyctára és Lyzre nézve.* Itt csak jönnek mennek az emberek, mintha feleslegesen húztuk volna fel. *Majd a férfi felé lép.*
- Üdvözlet idegen, mi járatban felénk? *Kezdeményez, majd veszi fel a barátságosabb modorát, a férfi láthatóan nem ellenséges szándékkal érkezett.*
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Asheelaxa, Roth//
*Pycta szavaira felcsillan a szeme, s vele egyúttal a remény is. Umon szívét sok dolog nyomja, miképp vállát is terheli, ezeken nehéz a túllépés, de barátok között minden működhet.*
- Köszönöm, Pycta. Én is így gondolom. *Szélesedik a mosoly, s immár vadvédi boroshordóval gazdagabban, a kedve is javul, borongós hangulata tűnni látszik, csak szakállát vakargatja meg, majd szúrós szemmel Pyctéra néz közben. ~ Szerintem meg jól áll. ~ *
- Az, bizony. *Válaszolja Lyznek, s a tőle hallottak eztán melegséggel tölti el szívét. Nem a hely számít, sokkal inkább az azt benépesítő szerzetek. A pohárköszöntőt követően némaságba burkolózik, közben figyelve a többiek beszélgetését, már többet beszélt, mint az elmúlt hatokban együttvéve.*
- Elegendő, igen. *Válaszol gyorsan Dat helyett, hiszen a férfi még a kocsmát sem látta, bár azt sejti, hogy a kérdés valójában neki szólt. Hanloren hiánya fájó ugyan, de jelenleg megoldás a helyzetre nem tud születni, mindenesetre örül annak, hogy más is megkedvelte az elf leányt. Mélázásából Lyz szakítja ki, mire felpillant.*
- Hogy? Ja, a könyvek? Persze, biztonságban elrejtettem őket a leendő kocsma épületében. Ha meglesz az épület, akkor a szekéren odaviszem őket és elrendezzük. *Csillan fel a szeme, neki is szívügye egy kis könyvtár, kár lenne vesznihagyni azt a rengeteg tudást.* A harang pedig kiváló ötlet, kérdés akad-e hozzá elég alapanyag. A mesterkovácsok kihalóban vannak. *Sóhajt fel, majd Lyz megjegyzésére elmosolyodik.* Ezek szerint a további feladatok adottak. *Összegzi.* Dattal a kocsmának állunk neki, hogy megnyithassunk, ti pedig... *Azonban hirtelen gyarapszik a csapat.*
- Monsotor! *Int az érkező óriásnak, s feláll, hogy kezet fogjon vele. De nem csak az óriás érkezik, a druida lány is, akivel korábban kissé heves események során találkoztak.*
- Ahseelayxa! *Bólint a lányra is mosolyogva, majd Datra néz.* Köszönjük, alaposan megdolgoztunk érte, szerencsére jól alakult minden. A vizesárok jól hangzik. *Vakarja meg tarkóját a fal felé nézve, azonban Pycta szavaira visszakozik.* Ami azt illeti, egy kicsit nekem is el kell terelnem, vagy... a kocsmától nem messze, a szeszfőzdét a folyóparton építem fel. *Igazából úgy is tökéletes, hajlik a kompromisszumra, maga sem bolygatná a természet rendjét, ha nem muszáj. Fejét oldalra kapja, idegen hangot hall, s a frissen felhúzott fal, kapunak hagyott nyílásában egy ember tűnik fel.*
- Hamar kell az a kapu... *Morogja oda Pyctára és Lyzre nézve.* Itt csak jönnek mennek az emberek, mintha feleslegesen húztuk volna fel. *Majd a férfi felé lép.*
- Üdvözlet idegen, mi járatban felénk? *Kezdeményez, majd veszi fel a barátságosabb modorát, a férfi láthatóan nem ellenséges szándékkal érkezett.*
5042. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-12 10:10:59
Üzenet elküldve: 2019-06-12 10:10:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
*Alig lépi át Arthenior láthatatlan határát, Roth-ot egy olyan álmosság keríti hatalmába, hogy kénytelen a legelső fa árnyékába lekuporodni és szemhéjait lesütve mély álomba szenderül. Talán a tikkasztó meleg az oka vagy az, hogy még ma nem evett semmit, nincs már ideje ezen elmélkedni, hanem álmot lát, amelyben egy folyópart közeli kis erődítményben találja magát, ahol csak egy földi épület van, a többi pedig lombok közé van rejtve. Kellemes érzés tölti el álmában, biztonságérzet ez, kötődés, hogy tartozik valahová.*
//Napváltás//
//Hat nappal később//
*Álmából madarak csicsergése ébreszti fel Roth-ot. Ruházata enyhén nyirkos, megtapogatja magát, s mikor mindent rendben talál, feltápászkodik és emlékezni próbál, mikor is feküdt le a fa tövébe és mennyi idő telhetett el amíg aludt. Csak hamar rájön, hogy szinte egy teljes napot átaludt, ezt a korgó gyomra is jelzi, ugyanakkor a levegő még kicsit párás, hűvös itt a fák lombjai alatt. Kénytelen megbarátkozni egyelőre üres gyomrával, s maga mögött hagyja Artheniort. A hívást még érzi magában, de nem tudja pontosan merre tart. Tán egy órai séta után, a közelben tompa beszélgetés hangjai lesz figyelmes, ezért elindul abba az irányba. Nem kell túl sokat mennie, mert úgy érzi megérkezett arra a helyre, ahova kellett. Ezt bizonyíthatja, hogy egy fából készült cölöpfal tárul Roth szemei elé. Kicsit odébb kalapácsok kopácsolását hallja. ~Nicsak, érdekes építmény...de hiszen ezt szinte megálmodtam!~
Emlékszik vissza az álmára múlt éjszakáról és erősödik benne a felismerés, bizonyosság, hogy megérkezett a rendeltetett helyre.
Emberek kicsiny csoportjára lesz figyelmes, talán az ő beszélgetésüket hallhatta.
Bár meggyőződött róla, hogy jó helyen jár, a még ismeretlen alakokhoz kissé bátortalanul közeledik. Azt fontolgatja, hogy hangosan szóljon oda nekik vagy ha csak pár lépés távolságban lesz velük. Amíg ezen tanakodik már a közelükbe is ér és hogy ha nem is veszik még észre Roth-ot, egy rövid köszönéssel hívja fel a figyelmüket magára.*
-Üdvözlet!
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.12 10:15:59
//Napváltás//
//Hat nappal később//
*Álmából madarak csicsergése ébreszti fel Roth-ot. Ruházata enyhén nyirkos, megtapogatja magát, s mikor mindent rendben talál, feltápászkodik és emlékezni próbál, mikor is feküdt le a fa tövébe és mennyi idő telhetett el amíg aludt. Csak hamar rájön, hogy szinte egy teljes napot átaludt, ezt a korgó gyomra is jelzi, ugyanakkor a levegő még kicsit párás, hűvös itt a fák lombjai alatt. Kénytelen megbarátkozni egyelőre üres gyomrával, s maga mögött hagyja Artheniort. A hívást még érzi magában, de nem tudja pontosan merre tart. Tán egy órai séta után, a közelben tompa beszélgetés hangjai lesz figyelmes, ezért elindul abba az irányba. Nem kell túl sokat mennie, mert úgy érzi megérkezett arra a helyre, ahova kellett. Ezt bizonyíthatja, hogy egy fából készült cölöpfal tárul Roth szemei elé. Kicsit odébb kalapácsok kopácsolását hallja. ~Nicsak, érdekes építmény...de hiszen ezt szinte megálmodtam!~
Emlékszik vissza az álmára múlt éjszakáról és erősödik benne a felismerés, bizonyosság, hogy megérkezett a rendeltetett helyre.
Emberek kicsiny csoportjára lesz figyelmes, talán az ő beszélgetésüket hallhatta.
Bár meggyőződött róla, hogy jó helyen jár, a még ismeretlen alakokhoz kissé bátortalanul közeledik. Azt fontolgatja, hogy hangosan szóljon oda nekik vagy ha csak pár lépés távolságban lesz velük. Amíg ezen tanakodik már a közelükbe is ér és hogy ha nem is veszik még észre Roth-ot, egy rövid köszönéssel hívja fel a figyelmüket magára.*
-Üdvözlet!
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.12 10:15:59
5041. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-10 19:42:20
Üzenet elküldve: 2019-06-10 19:42:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Bólint a lány szavaira. Egy óra az nincs messze. A viccelősére, hogy a kosár lenne nehéz csak a homlokát ráncolja és elhúzza a kosarát mikor a másik nyúl felé.*
-Nem nehéz kislány csak kiszóródik futás közben. Persze ha nem sietünk versenyezhetünk és a vesztes szedi össze a közben kiszórt növényeket.
*Ő aztán semmi jónak nem elrontója. A vörös még örülhet is, hogy ilyen kis laza büntetést talált ki az elf és nem hagyta, hogy elszálljon vele a fantáziája és a pimaszsága. Vagy futnak egy versenyt vagy nem. Mindenesetre egy idő után kosarával a kezében előre mutat az elf.*
-Már látni.
*Bólint a lány szavaira. Egy óra az nincs messze. A viccelősére, hogy a kosár lenne nehéz csak a homlokát ráncolja és elhúzza a kosarát mikor a másik nyúl felé.*
-Nem nehéz kislány csak kiszóródik futás közben. Persze ha nem sietünk versenyezhetünk és a vesztes szedi össze a közben kiszórt növényeket.
*Ő aztán semmi jónak nem elrontója. A vörös még örülhet is, hogy ilyen kis laza büntetést talált ki az elf és nem hagyta, hogy elszálljon vele a fantáziája és a pimaszsága. Vagy futnak egy versenyt vagy nem. Mindenesetre egy idő után kosarával a kezében előre mutat az elf.*
-Már látni.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222