Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 24 (461. - 480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
480. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-12 18:02:08
Üzenet elküldve: 2013-12-12 18:02:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar Honfoglalás//
~Mikor... mikor pihenhetünk meg?~ *Teszi fel a kérdést magának a hóhajú.
A Thargodar lány aléltan, szinte csak csüng deres hátasa nyergében. Lehorgasztott feje jobbra-balra billien a ló lépteinek ütemét követve ringatózó mozgással.
Hosszú és fárasztó utat tettek meg idáig. Isurii csak remélni tudja, hogy erőfeszítéseik nem voltak hiábavalóak, s itt végre békét lel majd a horda.
Csak kíváncsisága tartja még benne a lelket, csak a tudásszomj az, mi arra készteti, hogy felszegje fejét és mohón igya magába az eléjük táruló idegen látványt.
Bátyja már osztja a feladatokat, mintha most ébresztette volna téli álmából a tavasz első fuvallata.
A lány csak akkor zökken ki kábulatából, mikor saját nevét hallja. Egy lemondó sóhajjal nyugtázza, hogy semmi sem változott. Neki ma sincs más dolga, mint szépen ücsörögni a felállítandó sátorban, elzárva a vad és veszélyes külvilágtól.
Lecsusszan lováról, de mintha láthatatlan hordót kötöttek volna lábai közé. Esetlenül tipeg pár lépést remélve, hogy senki nem látja.
Lopva pillant körbe, majd neki is lát Atsun, hű társa lenyergelésének, lemálházásának...*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.12 18:46:28, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása
~Mikor... mikor pihenhetünk meg?~ *Teszi fel a kérdést magának a hóhajú.
A Thargodar lány aléltan, szinte csak csüng deres hátasa nyergében. Lehorgasztott feje jobbra-balra billien a ló lépteinek ütemét követve ringatózó mozgással.
Hosszú és fárasztó utat tettek meg idáig. Isurii csak remélni tudja, hogy erőfeszítéseik nem voltak hiábavalóak, s itt végre békét lel majd a horda.
Csak kíváncsisága tartja még benne a lelket, csak a tudásszomj az, mi arra készteti, hogy felszegje fejét és mohón igya magába az eléjük táruló idegen látványt.
Bátyja már osztja a feladatokat, mintha most ébresztette volna téli álmából a tavasz első fuvallata.
A lány csak akkor zökken ki kábulatából, mikor saját nevét hallja. Egy lemondó sóhajjal nyugtázza, hogy semmi sem változott. Neki ma sincs más dolga, mint szépen ücsörögni a felállítandó sátorban, elzárva a vad és veszélyes külvilágtól.
Lecsusszan lováról, de mintha láthatatlan hordót kötöttek volna lábai közé. Esetlenül tipeg pár lépést remélve, hogy senki nem látja.
Lopva pillant körbe, majd neki is lát Atsun, hű társa lenyergelésének, lemálházásának...*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.12 18:46:28, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása
479. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-12 17:54:19
Üzenet elküldve: 2013-12-12 17:54:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar Honfoglalás//
*Arthenior városból csupán egyetlen kereskedelmi út vezet ki, jobbára északi irányt tartva, hogy összekösse a várost a Hold Karavánpihenőjével és mindazzal, amit ez jelent: kapcsolat, kereskedelem, élet: maga a külvilág.*
*A folyami híd irányából egy kisebb, kevesebb mint három tucatnyi lényből álló karaván tűnik fel. Más szót meglehetősen nehéz használni erre a vegyes gyülekezetre, melynek tagjai sovány, fáradt lovakon lovagolva kísérik szekereiket. A szekereken szegényes motyójukat és készleteiket tartják, és mindenkin meglátszik, hogy az elmúlt pár hónap nem bánt kesztyűs kézzel a csapattal.*
*A kis karaván élén lovagló férfi azonban nem látszik törődni a körülményekkel, vagy akár saját lova állapotával. Egyenesen derékkal lovagol, mintha legalábbis lovagok élén tenné azt, fedetlen fejét büszkén felszegi, hajába beletép a hideg téli szél.*
~ Mint otthon!~*kissé áthelyezi súlypontját és visszafordul, végigpillantva háza népén, a Thargodarok nemzetségén, és halványan elmosolyodik. Nehéz volt, kemény volt, de eljutottak idáig. Visszafordul, és magához inti a mögötte lovagló unokatestvérét.*
- Waldran, verjetek tábort, ott!-*emelkedik karja és a füves puszta egy részére mutat, közel az erdő széléhez és nem túl távol a folyótól.*
- Küldd ki a vadászokat az erdőbe, és szólj Leandanának, hogy beszélni akarok vele. Ha Cessa is visszatér, megüljük a Tanácsot és a Szertartást.-*a törzs léleklátójának véleménye mindig is nagy súllyal esett latba, de az ilyen furcsa, idegen helyzetekben még inkább rá kellett hagyatkoznia. És ez nem volt ínyére.*
- És szólj a két mamlasznak, hogy fogják a hordókat és hozzanak vizet. A lovakat is vigyék le a folyóhoz, őrizettel!-*a táborverés rutinmunka, de mindig jó szervezést és figyelmet igényel.*
*Miután unokatestvére megkapta a maga feladatát, amivel munkát ad a törzs nagyobbik részének, Kagan visszafordítja lovát, hogy a karavánútról letérő kis konvoj kísérőjéül szegődjön. Keres valakit, és rövid szemlélődés után meg is találja a lányt.*
- Isurii, maradj a sátorban, míg jobban körül nem nézünk és szerét nem ejtjük, hogy megerősítsük a tábort.-* Ezek után nem fordít több figyelmet a nőre, metsző pillantása immár a csapatot fürkészi. Nem is kell, hiszen úr a vérei felett, kik csak csínján és igen ritkán lázadhatnak akarata ellen.*
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.12 17:56:34
*Arthenior városból csupán egyetlen kereskedelmi út vezet ki, jobbára északi irányt tartva, hogy összekösse a várost a Hold Karavánpihenőjével és mindazzal, amit ez jelent: kapcsolat, kereskedelem, élet: maga a külvilág.*
*A folyami híd irányából egy kisebb, kevesebb mint három tucatnyi lényből álló karaván tűnik fel. Más szót meglehetősen nehéz használni erre a vegyes gyülekezetre, melynek tagjai sovány, fáradt lovakon lovagolva kísérik szekereiket. A szekereken szegényes motyójukat és készleteiket tartják, és mindenkin meglátszik, hogy az elmúlt pár hónap nem bánt kesztyűs kézzel a csapattal.*
*A kis karaván élén lovagló férfi azonban nem látszik törődni a körülményekkel, vagy akár saját lova állapotával. Egyenesen derékkal lovagol, mintha legalábbis lovagok élén tenné azt, fedetlen fejét büszkén felszegi, hajába beletép a hideg téli szél.*
~ Mint otthon!~*kissé áthelyezi súlypontját és visszafordul, végigpillantva háza népén, a Thargodarok nemzetségén, és halványan elmosolyodik. Nehéz volt, kemény volt, de eljutottak idáig. Visszafordul, és magához inti a mögötte lovagló unokatestvérét.*
- Waldran, verjetek tábort, ott!-*emelkedik karja és a füves puszta egy részére mutat, közel az erdő széléhez és nem túl távol a folyótól.*
- Küldd ki a vadászokat az erdőbe, és szólj Leandanának, hogy beszélni akarok vele. Ha Cessa is visszatér, megüljük a Tanácsot és a Szertartást.-*a törzs léleklátójának véleménye mindig is nagy súllyal esett latba, de az ilyen furcsa, idegen helyzetekben még inkább rá kellett hagyatkoznia. És ez nem volt ínyére.*
- És szólj a két mamlasznak, hogy fogják a hordókat és hozzanak vizet. A lovakat is vigyék le a folyóhoz, őrizettel!-*a táborverés rutinmunka, de mindig jó szervezést és figyelmet igényel.*
*Miután unokatestvére megkapta a maga feladatát, amivel munkát ad a törzs nagyobbik részének, Kagan visszafordítja lovát, hogy a karavánútról letérő kis konvoj kísérőjéül szegődjön. Keres valakit, és rövid szemlélődés után meg is találja a lányt.*
- Isurii, maradj a sátorban, míg jobban körül nem nézünk és szerét nem ejtjük, hogy megerősítsük a tábort.-* Ezek után nem fordít több figyelmet a nőre, metsző pillantása immár a csapatot fürkészi. Nem is kell, hiszen úr a vérei felett, kik csak csínján és igen ritkán lázadhatnak akarata ellen.*
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.12 17:56:34
478. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-12 14:38:03
Üzenet elküldve: 2013-12-12 14:38:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//A gyanú árnyékában//
* Kilépnek a teremből. Ewa érdeklődve néz körbe és amint valami inasszerű lép elébük rábízza a vezetést. A lépcsőket amennyire csak engedik fürgén szedi, na nem hagyja le a többieket de látszik, hogy egyenlőre nem érzi magát túl fáradtnak. Amint a szoba elé érnek még egy szemvillantást vet a mélységire.*
- Ha körbenéztél van kedved járni egyet a kastély körül? *kérdezi a hímet majd gyorsan fordul z inas felé *Már ha szabad? *kérdezi és ha rábólintanak akkor széles mosollyal lép be a szobába Ha nem akkor valószínű némi mogorva morgolódás mellett lehetne hallani a ketrec na meg a börtön szavak foszlányait.
Érdeklődve járja körbe a szobáját. Apró csizmája végigkopog a deszkapadlón majd egy kis nyikorgás jelzi, hogy a széket, majd kopogás és huppanás,ebből az következik, hogy az ágyat is kipróbálta. Nem telik bele két percbe és ismét az ajtó előtt áll amit már maga mögött húz be. Ha Lángszem rábólintott a sétára akkor bevárja hogy a mélységi is csatlakozzon, ha nem akkor egyedül vág neki a felfedezőútnak.*
* Kilépnek a teremből. Ewa érdeklődve néz körbe és amint valami inasszerű lép elébük rábízza a vezetést. A lépcsőket amennyire csak engedik fürgén szedi, na nem hagyja le a többieket de látszik, hogy egyenlőre nem érzi magát túl fáradtnak. Amint a szoba elé érnek még egy szemvillantást vet a mélységire.*
- Ha körbenéztél van kedved járni egyet a kastély körül? *kérdezi a hímet majd gyorsan fordul z inas felé *Már ha szabad? *kérdezi és ha rábólintanak akkor széles mosollyal lép be a szobába Ha nem akkor valószínű némi mogorva morgolódás mellett lehetne hallani a ketrec na meg a börtön szavak foszlányait.
Érdeklődve járja körbe a szobáját. Apró csizmája végigkopog a deszkapadlón majd egy kis nyikorgás jelzi, hogy a széket, majd kopogás és huppanás,ebből az következik, hogy az ágyat is kipróbálta. Nem telik bele két percbe és ismét az ajtó előtt áll amit már maga mögött húz be. Ha Lángszem rábólintott a sétára akkor bevárja hogy a mélységi is csatlakozzon, ha nem akkor egyedül vág neki a felfedezőútnak.*
477. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-09 18:56:29
Üzenet elküldve: 2013-12-09 18:56:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//A gyanú árnyékában//
* Olfreen megvetően figyeli apa és fia heves szóváltását. Ha ő annak idején így beszélt volna az apjával lábával felfelé egy fára kötve töltötte volna az éjszakát. De az emberek értékrendje így is elég kifacsart, nem akar túl sokat foglalkozni velük. A fiú megvető pillantását egy torz vigyorral konstatálja. A beígért vacsora késik, vendégszobákat ajánlanak fel nekik, hogy pihenhessenek. A sötét elf ennek örül, kissé elfáradt, komoly verekedés van mögötte. Fáradtan tekinget körbe-körbe, várja ,hogy valaki a szobákhoz vezesse őket.*
* Olfreen megvetően figyeli apa és fia heves szóváltását. Ha ő annak idején így beszélt volna az apjával lábával felfelé egy fára kötve töltötte volna az éjszakát. De az emberek értékrendje így is elég kifacsart, nem akar túl sokat foglalkozni velük. A fiú megvető pillantását egy torz vigyorral konstatálja. A beígért vacsora késik, vendégszobákat ajánlanak fel nekik, hogy pihenhessenek. A sötét elf ennek örül, kissé elfáradt, komoly verekedés van mögötte. Fáradtan tekinget körbe-körbe, várja ,hogy valaki a szobákhoz vezesse őket.*
476. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-08 09:26:25
Üzenet elküldve: 2013-12-08 09:26:25
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//A gyanú árnyékában//
* A ficsúr úgy tűnik nem túl sokra becsüli az egyszeri embereket, szerencsére ez Ewangelt nem sokban zavarja. Várja a felajánlott ebédet és érdeklődve fordul egyik arc felől a másikhoz. A beszélgetés apa és fia között kezd egyre felpaprikázottabb lenni.
Az ebéd későbbre lesz halasztva mert az úrficska beszédmodora hagy némi kívánnivalót, az idős nemes pedig úgy dönt megbeszéli előbb a dolgaikat a fiával. Ewa igen kevés lelkesedéssel de azért engedelmesen emelkedik fel az asztaltól, hogy a termen kívül nézzen egy kissé szét társaival.
Csak mikor már kint vannak jegyzi meg halkan.*
- Azt hiszem én sem értékeltem volna ha a saját szobámból is elviszik édesanyám arcmását.* ennyivel be is fejezte a mondanivalóját,most inkább a számukra kijelölt szobákra kíváncsi.*
* A ficsúr úgy tűnik nem túl sokra becsüli az egyszeri embereket, szerencsére ez Ewangelt nem sokban zavarja. Várja a felajánlott ebédet és érdeklődve fordul egyik arc felől a másikhoz. A beszélgetés apa és fia között kezd egyre felpaprikázottabb lenni.
Az ebéd későbbre lesz halasztva mert az úrficska beszédmodora hagy némi kívánnivalót, az idős nemes pedig úgy dönt megbeszéli előbb a dolgaikat a fiával. Ewa igen kevés lelkesedéssel de azért engedelmesen emelkedik fel az asztaltól, hogy a termen kívül nézzen egy kissé szét társaival.
Csak mikor már kint vannak jegyzi meg halkan.*
- Azt hiszem én sem értékeltem volna ha a saját szobámból is elviszik édesanyám arcmását.* ennyivel be is fejezte a mondanivalóját,most inkább a számukra kijelölt szobákra kíváncsi.*
475. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-04 12:48:36
Üzenet elküldve: 2013-12-04 12:48:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A gyanú árnyékában//
*Lilliath csodálkozik a bánásmódon, semmi kedveséget nem vár, amíg be nem viszik az ispotályba, úgy gondolja kínzás következik, a cellában pedig még a száraz kenyeret is becsülnie fog kelleni. Nem érti ami történik. Egy tiszta fehér szobában ellátják sebesülését, de még ez után se zárják valamilyen cellába, helyette egy betegszobába helyezik el. Ha a sebe nem fájna ily mérhetetlenül megkérdezné, miért ilyen jók vele, hisz ő egy rabló, legalábbis azok akik ily kegyesek vele így tudják. Ha a fájdalom nem kínozná ily mérhetetlenü sokkal többre juthatna a kérdések megválaszolásával, de mivel az állapota erre nem ad lehetőséget, inkább megpróbál az álmok birodalmába menekülni, sajnálatos módon nem tud elfutni a kín elől, nem jön álom a szemére, a gondolatok kavarognak elméjében, és a fájdalom is megteszi a magáét. Minden eltelő pillanat hosszú óráknak tűnik, ez miatt az időérzéke teljesen megzavarodik. Egyszercsak halk hangokat hall, nem tud túl sokat kivenni a társalgásból, csak annyit ért meg, hogy valaki nagyon be akar jutni, és megnézni őt. Nem valami átlagos személy lehet, hisz az őr hamar beengedi, nem ellenkezik sokáig. A belépő alaposan végigméri, de a lány hiába keresi a tekintetét. A kék ruhás igencsak gyorsan távozik, de mintha megkönyebbülne mielőtt elmegy. A sötételf úgy dönt először megpróbál aludni, és ha enyhül a fájdalom majd akkor gondolkodik az eseményeken. Lehunyja szemeit, és csendben várja az álom nyugtató érintését, mely elhozhatja neki a gyógyulást.*
*Lilliath csodálkozik a bánásmódon, semmi kedveséget nem vár, amíg be nem viszik az ispotályba, úgy gondolja kínzás következik, a cellában pedig még a száraz kenyeret is becsülnie fog kelleni. Nem érti ami történik. Egy tiszta fehér szobában ellátják sebesülését, de még ez után se zárják valamilyen cellába, helyette egy betegszobába helyezik el. Ha a sebe nem fájna ily mérhetetlenül megkérdezné, miért ilyen jók vele, hisz ő egy rabló, legalábbis azok akik ily kegyesek vele így tudják. Ha a fájdalom nem kínozná ily mérhetetlenü sokkal többre juthatna a kérdések megválaszolásával, de mivel az állapota erre nem ad lehetőséget, inkább megpróbál az álmok birodalmába menekülni, sajnálatos módon nem tud elfutni a kín elől, nem jön álom a szemére, a gondolatok kavarognak elméjében, és a fájdalom is megteszi a magáét. Minden eltelő pillanat hosszú óráknak tűnik, ez miatt az időérzéke teljesen megzavarodik. Egyszercsak halk hangokat hall, nem tud túl sokat kivenni a társalgásból, csak annyit ért meg, hogy valaki nagyon be akar jutni, és megnézni őt. Nem valami átlagos személy lehet, hisz az őr hamar beengedi, nem ellenkezik sokáig. A belépő alaposan végigméri, de a lány hiába keresi a tekintetét. A kék ruhás igencsak gyorsan távozik, de mintha megkönyebbülne mielőtt elmegy. A sötételf úgy dönt először megpróbál aludni, és ha enyhül a fájdalom majd akkor gondolkodik az eseményeken. Lehunyja szemeit, és csendben várja az álom nyugtató érintését, mely elhozhatja neki a gyógyulást.*
474. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-03 23:35:09
Üzenet elküldve: 2013-12-03 23:35:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//A gyanú árnyékában//
- Kalandorok... *mondja a fiú lenézően, s már nem is szentel több figyelmet a harcosokra. A vár urán jól látható, hogy nem igazán örül fiának, ki hanyag eleganciával az asztalához lépked, s bort tölt magának.*
- Atyám! *veti oda két korty között* - Nem is említette, hogy távollétemben ismét átrendezte a családi
képtárat! Nos valóban megkapóbb a bájos kis Lizi orcája a fogadócsarnokban, de megtudakolhatnám, hova lett anyám portréja
a szobámból?
*A fiú hangja arrogáns, szinte számon kérő, s ez láthatóan nem tetszik az apjának, kinek szemei villámokat szórnak, s kinek keze megszorul a széke karfáján. A férfi felállna a székéből, de fia barátságos mozdulattal vállára teszi kezét, s túlzott szeretettel a hangjában mondja:*
- Ugyan atyám, ne fárassza magát, még megárt a hátának! Erre igazán ne legyen gondja, már utasítottam is a cselédséget,
hogy szépen rendezzenek vissza mindent úgy, ahogy volt. Megértem, hogy atyámnak így jobban tetszett, de...
- Ville! *csattan parancsolóan az idős lovag.*
- Igen, atyám? *fordul felé lezserül a fiú.*
- Elnézésüket kérem, de kifáradnának? Lenne egy kis... beszédem a fiammal. Mindazonáltal örömmel venném, ha megtisztelnének minket jelenlétükkel az ebéd folyamán. Addig is, a cselédek megmutatják hol pihenhetik ki az út fáradalmait.
- Kalandorok... *mondja a fiú lenézően, s már nem is szentel több figyelmet a harcosokra. A vár urán jól látható, hogy nem igazán örül fiának, ki hanyag eleganciával az asztalához lépked, s bort tölt magának.*
- Atyám! *veti oda két korty között* - Nem is említette, hogy távollétemben ismét átrendezte a családi
képtárat! Nos valóban megkapóbb a bájos kis Lizi orcája a fogadócsarnokban, de megtudakolhatnám, hova lett anyám portréja
a szobámból?
*A fiú hangja arrogáns, szinte számon kérő, s ez láthatóan nem tetszik az apjának, kinek szemei villámokat szórnak, s kinek keze megszorul a széke karfáján. A férfi felállna a székéből, de fia barátságos mozdulattal vállára teszi kezét, s túlzott szeretettel a hangjában mondja:*
- Ugyan atyám, ne fárassza magát, még megárt a hátának! Erre igazán ne legyen gondja, már utasítottam is a cselédséget,
hogy szépen rendezzenek vissza mindent úgy, ahogy volt. Megértem, hogy atyámnak így jobban tetszett, de...
- Ville! *csattan parancsolóan az idős lovag.*
- Igen, atyám? *fordul felé lezserül a fiú.*
- Elnézésüket kérem, de kifáradnának? Lenne egy kis... beszédem a fiammal. Mindazonáltal örömmel venném, ha megtisztelnének minket jelenlétükkel az ebéd folyamán. Addig is, a cselédek megmutatják hol pihenhetik ki az út fáradalmait.
473. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-12-03 22:23:03
Üzenet elküldve: 2013-12-03 22:23:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//A gyanú árnyékában//
* Az azonnal megjelenő lovászok megnyugtatják. Szeretetteljesen megpaskolja még egyszer a ló nyakát majd átadja a kötőféket annak aki mellettük állapodik meg. Hópehely még visszanéz majd megadó közönnyel arra lépked amerre vezetik egy jó adag széna és talán néhány alma reményében.
Ewa is hasonlóan tesz. Érdeklődéssel fedez fel tekintete mindent ami számára különös. Az itt lévő pompa talán a legérdekesebb számára. Elf létére nem kíván semmiből többet mint amire kimondottan szüksége van de mégis képes megcsodálni a bálterem mérető ebédlőt, a sürgő-forgó szolgálókat és a kancsókkal terhes asztalt.
A gazda kérdezgetésére természetesen ő is néha néha mond pár szót. Nincs sok mesélni valója de talán fontos tudnia az úrnak, hogy hányan voltak a támadók és az irányt amerre menekültek. Ezen néhány mondaton kívül inkább ő is hallgatja a két társa történeteit és elismerően mosolyog feléjük amint egy-két bravúrjuk is szóba kerül. A kellemes, akár tábortűzhöz avagy adomázgatáshoz is illő történeteket egy hirtelen érkező jövevény szakítja félbe. A veszekedést már távolabbról is lehet hallani, és a fiatal hang feldúlt hangszíne már akkor is jól kivehető, később pedig amint belép a terembe látni rajta, hogy meglepődött a vendégek jelenlétén.*
- Ewangel Nortsan. *mutatkozik be az elf is majd még hozzáteszi* Íjjászként kísérem a karavánt. *tekint az öreg felé ezzel jelezve ki is a vezetőjük.*
* Az azonnal megjelenő lovászok megnyugtatják. Szeretetteljesen megpaskolja még egyszer a ló nyakát majd átadja a kötőféket annak aki mellettük állapodik meg. Hópehely még visszanéz majd megadó közönnyel arra lépked amerre vezetik egy jó adag széna és talán néhány alma reményében.
Ewa is hasonlóan tesz. Érdeklődéssel fedez fel tekintete mindent ami számára különös. Az itt lévő pompa talán a legérdekesebb számára. Elf létére nem kíván semmiből többet mint amire kimondottan szüksége van de mégis képes megcsodálni a bálterem mérető ebédlőt, a sürgő-forgó szolgálókat és a kancsókkal terhes asztalt.
A gazda kérdezgetésére természetesen ő is néha néha mond pár szót. Nincs sok mesélni valója de talán fontos tudnia az úrnak, hogy hányan voltak a támadók és az irányt amerre menekültek. Ezen néhány mondaton kívül inkább ő is hallgatja a két társa történeteit és elismerően mosolyog feléjük amint egy-két bravúrjuk is szóba kerül. A kellemes, akár tábortűzhöz avagy adomázgatáshoz is illő történeteket egy hirtelen érkező jövevény szakítja félbe. A veszekedést már távolabbról is lehet hallani, és a fiatal hang feldúlt hangszíne már akkor is jól kivehető, később pedig amint belép a terembe látni rajta, hogy meglepődött a vendégek jelenlétén.*
- Ewangel Nortsan. *mutatkozik be az elf is majd még hozzáteszi* Íjjászként kísérem a karavánt. *tekint az öreg felé ezzel jelezve ki is a vezetőjük.*
472. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-26 20:08:36
Üzenet elküldve: 2013-11-26 20:08:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//A gyanú árnyékában//
*A sötét elf örömmel konstatálja, hogy végre a várúr elé kerülhetnek. A vár maga elég nagynak látszik, sok folyosóval, teremmel. Egy díszes terembe lépnek ahol a vár ura fogadja őket. A falakat régi vadászatok trófeái díszítik, a terem harmóniát és kényelmet sugároz magából. Nem igen volt még része hasonló fogadtatásban, általában gyanakodva, rosszabb helyeken agresszíven fogadták eddig. A várúr mindenre kíváncsi. Arcán szinte gyermeki örömmel hallgatja a harc részleteit, és Olfreen el is mondja bravúrosnak vélt közelharci technikáit, melyeket sikerrel alkalmazott a banditákon. Az öreg átadja a levelet is, melynek elolvasása után kissé rosszabb kedve lesz az úrnak. De nem tud rákérdezni, mert a folyósóról hagos kiabálás hallatszik, majd nagy dirrer-dúrral beront egy fiatalember. Láttukra nem volt felkészülve, de hamar feltalálja magát, bemutatkozik. A várúr fia az illető, Olfreen szerint egy tejfeles szájú suhanc lehet. De azét bemutatkozik ő is. *
- A nevem Olfreen lángszem, kalandor és tanuló mágus.
Hátrébb lépve várja a társai reakcióit is a jövevényre.*
A hozzászólást Vérnyúl (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.27 15:14:02, a következő indokkal:
fejléc
*A sötét elf örömmel konstatálja, hogy végre a várúr elé kerülhetnek. A vár maga elég nagynak látszik, sok folyosóval, teremmel. Egy díszes terembe lépnek ahol a vár ura fogadja őket. A falakat régi vadászatok trófeái díszítik, a terem harmóniát és kényelmet sugároz magából. Nem igen volt még része hasonló fogadtatásban, általában gyanakodva, rosszabb helyeken agresszíven fogadták eddig. A várúr mindenre kíváncsi. Arcán szinte gyermeki örömmel hallgatja a harc részleteit, és Olfreen el is mondja bravúrosnak vélt közelharci technikáit, melyeket sikerrel alkalmazott a banditákon. Az öreg átadja a levelet is, melynek elolvasása után kissé rosszabb kedve lesz az úrnak. De nem tud rákérdezni, mert a folyósóról hagos kiabálás hallatszik, majd nagy dirrer-dúrral beront egy fiatalember. Láttukra nem volt felkészülve, de hamar feltalálja magát, bemutatkozik. A várúr fia az illető, Olfreen szerint egy tejfeles szájú suhanc lehet. De azét bemutatkozik ő is. *
- A nevem Olfreen lángszem, kalandor és tanuló mágus.
Hátrébb lépve várja a társai reakcióit is a jövevényre.*
A hozzászólást Vérnyúl (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.27 15:14:02, a következő indokkal:
fejléc
471. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-26 17:27:45
Üzenet elküldve: 2013-11-26 17:27:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//A gyanú árnyékában//
*Ewangelnek nem kell törődnia lovával, ahogy senki másnak sem. Amint belépnek a kapun, pár lovász fiú igyekszik a segítségükre, kik biztosítják az állatok gazdáit, hogy a hátasoknak nagyon jó dolguk lesz.
A várkapitány mutatja az utat nekik, mely nem is baj, mert amekkora ez a kastély, könnyen el is tévedhetnének. Egy jókora csarnokba érkeznek, hol megannyi díszes pajzs, zászló, és leölt vad kitömött maradványa díszeleg a falakon. Egy jókora, hatalmas gyertyákat felvonultató csillár lóg a mennyezetről meg valószínűleg bármilyen sötétségben képes fényt gyújtani. Emellett számos ajtót lehet látni, ablakokat a falakon, s egy nagy tölgyfaasztalt, melyen kupák, kancsók, s gyertyatartók foglalnak helyet. Az asztal mögött a ház ura ül, s felette áll két apródja.
Az úr szívélyesen fogadja a kalandorokat, kérdezgeti őket honnan jöttek, merre mennek, és nem utolsó sorban a lezajlott harcról. Nagyon úgy tűnik, hogy odavan a harccal kapcsolatos dolgokért.
Mikor az öreg átadja neki a levelet, egy kissé megilletődik, s már éppen belekezdene, mikor hangos csattanást hallni a folyosóról.*
- Eredj az utamból ostoba paraszt, akkor beszélek * a kétszárnyú ajtó kivágódik, és egy nyúlánk alak toppan be a
terembe, arca feldúlt a haragtól* apámmal, amikor én…
*Elhallgat, mikor megpillantja a kalandorokat. Látszólag meglepődött, de gyorsan összeszedi magát, s illedelmesen bemutatkozik:*
- Ville Bel-Estesso, és önökben kit tisztelhetek?
//Lilliath//
*A sötételfet az ispotályba hurcolják, ahol ellátják a sebét, de a felette sündörgő jótevők nem sok időt jósolnak neki, ha a seb elfertőződik.
Ellátása után úgy döntenek, hogy nem zárják tömlöcbe, legalábbis míg erőre nem kap, s addig az egyik betegszobában lábadozhat, mely előtt mindig egy őr strázsál.
Ki tudja mennyi idő telik el a fájdalomtól sújtva, de a nő egyszer csak hangokat hall az ajtó túloldaláról. Nem sokat tud kivenni csupán pár szó jut el hozzá tisztán, azok pedig a következők: Mindenképp látnom kell.
Pár pillanattal később nyílik is az ajtó, s egy szürkés-kék csuhába öltözött őszes ember lép a szobába. Szólni nem szól semmit, csupán tesz pár lépést a beteg felé, s alaposan szemügyre veszi. Látszólag igencsak megkönnyebbül, de azért megrázza a fejét. Ezután kisiet a szobából, ugyanolyan gyorsan, mint ahogy jött.*
A hozzászólást Vérnyúl (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.27 15:38:17, a következő indokkal:
mert szegényke kimaradt
*Ewangelnek nem kell törődnia lovával, ahogy senki másnak sem. Amint belépnek a kapun, pár lovász fiú igyekszik a segítségükre, kik biztosítják az állatok gazdáit, hogy a hátasoknak nagyon jó dolguk lesz.
A várkapitány mutatja az utat nekik, mely nem is baj, mert amekkora ez a kastély, könnyen el is tévedhetnének. Egy jókora csarnokba érkeznek, hol megannyi díszes pajzs, zászló, és leölt vad kitömött maradványa díszeleg a falakon. Egy jókora, hatalmas gyertyákat felvonultató csillár lóg a mennyezetről meg valószínűleg bármilyen sötétségben képes fényt gyújtani. Emellett számos ajtót lehet látni, ablakokat a falakon, s egy nagy tölgyfaasztalt, melyen kupák, kancsók, s gyertyatartók foglalnak helyet. Az asztal mögött a ház ura ül, s felette áll két apródja.
Az úr szívélyesen fogadja a kalandorokat, kérdezgeti őket honnan jöttek, merre mennek, és nem utolsó sorban a lezajlott harcról. Nagyon úgy tűnik, hogy odavan a harccal kapcsolatos dolgokért.
Mikor az öreg átadja neki a levelet, egy kissé megilletődik, s már éppen belekezdene, mikor hangos csattanást hallni a folyosóról.*
- Eredj az utamból ostoba paraszt, akkor beszélek * a kétszárnyú ajtó kivágódik, és egy nyúlánk alak toppan be a
terembe, arca feldúlt a haragtól* apámmal, amikor én…
*Elhallgat, mikor megpillantja a kalandorokat. Látszólag meglepődött, de gyorsan összeszedi magát, s illedelmesen bemutatkozik:*
- Ville Bel-Estesso, és önökben kit tisztelhetek?
//Lilliath//
*A sötételfet az ispotályba hurcolják, ahol ellátják a sebét, de a felette sündörgő jótevők nem sok időt jósolnak neki, ha a seb elfertőződik.
Ellátása után úgy döntenek, hogy nem zárják tömlöcbe, legalábbis míg erőre nem kap, s addig az egyik betegszobában lábadozhat, mely előtt mindig egy őr strázsál.
Ki tudja mennyi idő telik el a fájdalomtól sújtva, de a nő egyszer csak hangokat hall az ajtó túloldaláról. Nem sokat tud kivenni csupán pár szó jut el hozzá tisztán, azok pedig a következők: Mindenképp látnom kell.
Pár pillanattal később nyílik is az ajtó, s egy szürkés-kék csuhába öltözött őszes ember lép a szobába. Szólni nem szól semmit, csupán tesz pár lépést a beteg felé, s alaposan szemügyre veszi. Látszólag igencsak megkönnyebbül, de azért megrázza a fejét. Ezután kisiet a szobából, ugyanolyan gyorsan, mint ahogy jött.*
A hozzászólást Vérnyúl (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.27 15:38:17, a következő indokkal:
mert szegényke kimaradt
470. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-25 18:23:05
Üzenet elküldve: 2013-11-25 18:23:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Esemény - Szemtől szemben//
* Percekig sétál nagyjából körbe-körbe a főtéren lehajtott fejjel, míg egyszer csak neki megy a hirdető táblának. Neki semmi baja, de a tábláról leesik egy papír. Ő érte nyúl, hogy felvegye és ekkor meglátja, hogy mi van ráírva. *
~ Hö?! Asszongya: A bör-tön-ből ki-sza-ba... áh jól van. Nézzük a végét! zsol-do-sok jelent-kezé-sét vár-juk, fejen-ként 500 arany-ért. Jelen-kezni az észak-nyug-ati ka-pu-nák. Hm. 500 arany elég jól hangzik. Abból összejön legalább 5 darab sör! Az elég sok! Szóval akár ölhetek is pénzért. Ez elég jól hangzik. Az észak nyugati kapu pedig elvileg, őő arról van, amerről jöttem, legalábbis nagyjából. Akkor irány oda! ~
* Mikor ezt kigondolta, visszateszi a papírt a helyére, és elindul a helyszín felé. *
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.25 20:12:29, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
* Percekig sétál nagyjából körbe-körbe a főtéren lehajtott fejjel, míg egyszer csak neki megy a hirdető táblának. Neki semmi baja, de a tábláról leesik egy papír. Ő érte nyúl, hogy felvegye és ekkor meglátja, hogy mi van ráírva. *
~ Hö?! Asszongya: A bör-tön-ből ki-sza-ba... áh jól van. Nézzük a végét! zsol-do-sok jelent-kezé-sét vár-juk, fejen-ként 500 arany-ért. Jelen-kezni az észak-nyug-ati ka-pu-nák. Hm. 500 arany elég jól hangzik. Abból összejön legalább 5 darab sör! Az elég sok! Szóval akár ölhetek is pénzért. Ez elég jól hangzik. Az észak nyugati kapu pedig elvileg, őő arról van, amerről jöttem, legalábbis nagyjából. Akkor irány oda! ~
* Mikor ezt kigondolta, visszateszi a papírt a helyére, és elindul a helyszín felé. *
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.25 20:12:29, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
469. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-22 18:47:18
Üzenet elküldve: 2013-11-22 18:47:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Allyn-t (bár lehet, hogy ez kicsit furcsán hangzik) kicsit sem érdekli, hogy a Hallgatagot lerázták. Sőt a tény, hogy a katona egyenesen a mocsárba küldte. Bár nem valószínű, hogy a Hallgatag bánatá a trollokat, de ez a gondolat kicsit megijeszti. Azonban az se biztos, hogy be fog jutni a mocsárba, viszont akkor megint ők lesznek veszélyben, hiszen valószínűleg erre fog jönni a bevarrt szájú. Az egyetlen dolog, ami kicsit megnyugtatja, hogy úgy tűnik a Hallgatagok nem tudják érezni a lélekkővet, hiszen a szentélybe se jött be. Pedig ott voltak az ablakban, onnan könnyen megérezhette volna a kő jelenlétét. Viszont szerencsére ez nem így történt. Lassan ki is lépnek a kapun a város felé. Mikor már a karavánpihenőn kívül haladnak Allyn kifejti, kicsit burkoltan, hogy kötelességének érzi, hogy ő legyen a gazdatest, viszont újabb meglepetést okoz neki a gnóm válasza.*
~Ez olyan volt, mintha én mondtam volna! Hogy lecsitított már!~
~De nagyon kedves! Viszont, ha a tényeketet nézzük nekem van igazam!~
~Pontosan! Csak mi jöhetünk szóba! Jelentéktelenek vagyunk! Jó, hogy végre te is elfogadtad!~
~Az azért túlzás, hogy elfogadtam, inkább felfogtam!~
*Csak félszemmel pillant Zrekil-re, mikor azt mondja, hogy előbb tenné meg önként, mintsem, hogy Allyn legyen az áldozat.*
- Ne viccelj Zrekil! Tudod, hogy nem hagynám, hogy megtedd helyettem! Ahogy mondtam, nekem túl fontos vagy! De nem akarok veled vitatkozni, majd az idő eldönti mi lesz!
~Kezdesz megijeszteni Allyn! Sose voltál még ilyen hideg! Mindig ott volt a melegség a szívedben! Most miért nem érzem!~
~Találd ki! Nincs kedvem veled beszélni!~
*Majd mikor végig hallgatja a férfi következő monológját elmosolyodik. Jól esik neki, amit a férfi mond.*
- Már hogyan lennék fontosabb? Az a rengeteg élet nem ér fel az enyémmel! Viszont, ha így gondolod, akkor nem vitatkozok veled! Én hiszek neked, mégha nem is tudom mit miért mondasz!
~Nekem mondod! Én már nem bírok kiigazodni rajta! Egyik percben még olyan, mintha mindennél jobban szeretne, a következőben, mintha nem is akarna veled foglalkozni, utána meg megint ilyeneket mond! Ezzel valami nincsen rendben!~
~Mit mondtam?~
~Hogy nem akarsz velem beszélni velem! Igenis, értettem!~
*A gnóm következő mondataira csak mosolyog, s hiába szeretné megölelni a másikat, most nem teszi, csak halványan mosolyog. A hidegség kezd múlni a szívében, s ez hangján is hallatszik, hiszen megint kezd hasonlítani, a szerény Allyn-ra.*
- Reménykedjünk benne! Szeretném élve megúszni ezt a kalandot!
*Még gondol utána valamit, viszont kimondani már nem meri, hiszen ki tudja hogyan reagálna rá a másik. Viszont az a legvalószínűbb, hogy megint elkerülné a témát, ami csak mégjobban megfájdítaná a lány szívét. Így inkább meg sem említi, csak halad tovább. Ahogy egyre távolabb jutnak a karavánpihenőtől Allyn úgy kezd visszatérni önmagához. S mikor már a város házai is derengenek a távolban addigra a lány arcán már a könnyek helye csillog, hiszen Thaira kihasználta a pillanatot, mikor Allyn visszatért, s elkezdte piszkálni. A holdfényben szépen dereng az út, a lány már éppen kezdené unni a helyzetet, s kezdené elfogadni, hogy belső hangjának lehet igaza, mikor hirtelen megremeg lába alatta föld, s felkapja a fejét a látvány kicsit meglepi, mikor pedig a gnóm megszólal felé fordul.*
- Tényleg gyönyörű! *felpillant a fénylő égitestre* Semmi baj! Kifjezetten jól jött, kellett ez ebbe a csodás estébe.
*Viszont hiába mondja mindezt, azt nem tudja mikor kezdett a másik varázsolni. Ennyire megszokhatta, vagy csak Thaira foglalta le ennyire gondolatait? Maga sem tudja mi lehet a helyes válasz, de nem is zavarja a lényeg, hogy kicsit kizökkent a komorságból.*
*Allyn-t (bár lehet, hogy ez kicsit furcsán hangzik) kicsit sem érdekli, hogy a Hallgatagot lerázták. Sőt a tény, hogy a katona egyenesen a mocsárba küldte. Bár nem valószínű, hogy a Hallgatag bánatá a trollokat, de ez a gondolat kicsit megijeszti. Azonban az se biztos, hogy be fog jutni a mocsárba, viszont akkor megint ők lesznek veszélyben, hiszen valószínűleg erre fog jönni a bevarrt szájú. Az egyetlen dolog, ami kicsit megnyugtatja, hogy úgy tűnik a Hallgatagok nem tudják érezni a lélekkővet, hiszen a szentélybe se jött be. Pedig ott voltak az ablakban, onnan könnyen megérezhette volna a kő jelenlétét. Viszont szerencsére ez nem így történt. Lassan ki is lépnek a kapun a város felé. Mikor már a karavánpihenőn kívül haladnak Allyn kifejti, kicsit burkoltan, hogy kötelességének érzi, hogy ő legyen a gazdatest, viszont újabb meglepetést okoz neki a gnóm válasza.*
~Ez olyan volt, mintha én mondtam volna! Hogy lecsitított már!~
~De nagyon kedves! Viszont, ha a tényeketet nézzük nekem van igazam!~
~Pontosan! Csak mi jöhetünk szóba! Jelentéktelenek vagyunk! Jó, hogy végre te is elfogadtad!~
~Az azért túlzás, hogy elfogadtam, inkább felfogtam!~
*Csak félszemmel pillant Zrekil-re, mikor azt mondja, hogy előbb tenné meg önként, mintsem, hogy Allyn legyen az áldozat.*
- Ne viccelj Zrekil! Tudod, hogy nem hagynám, hogy megtedd helyettem! Ahogy mondtam, nekem túl fontos vagy! De nem akarok veled vitatkozni, majd az idő eldönti mi lesz!
~Kezdesz megijeszteni Allyn! Sose voltál még ilyen hideg! Mindig ott volt a melegség a szívedben! Most miért nem érzem!~
~Találd ki! Nincs kedvem veled beszélni!~
*Majd mikor végig hallgatja a férfi következő monológját elmosolyodik. Jól esik neki, amit a férfi mond.*
- Már hogyan lennék fontosabb? Az a rengeteg élet nem ér fel az enyémmel! Viszont, ha így gondolod, akkor nem vitatkozok veled! Én hiszek neked, mégha nem is tudom mit miért mondasz!
~Nekem mondod! Én már nem bírok kiigazodni rajta! Egyik percben még olyan, mintha mindennél jobban szeretne, a következőben, mintha nem is akarna veled foglalkozni, utána meg megint ilyeneket mond! Ezzel valami nincsen rendben!~
~Mit mondtam?~
~Hogy nem akarsz velem beszélni velem! Igenis, értettem!~
*A gnóm következő mondataira csak mosolyog, s hiába szeretné megölelni a másikat, most nem teszi, csak halványan mosolyog. A hidegség kezd múlni a szívében, s ez hangján is hallatszik, hiszen megint kezd hasonlítani, a szerény Allyn-ra.*
- Reménykedjünk benne! Szeretném élve megúszni ezt a kalandot!
*Még gondol utána valamit, viszont kimondani már nem meri, hiszen ki tudja hogyan reagálna rá a másik. Viszont az a legvalószínűbb, hogy megint elkerülné a témát, ami csak mégjobban megfájdítaná a lány szívét. Így inkább meg sem említi, csak halad tovább. Ahogy egyre távolabb jutnak a karavánpihenőtől Allyn úgy kezd visszatérni önmagához. S mikor már a város házai is derengenek a távolban addigra a lány arcán már a könnyek helye csillog, hiszen Thaira kihasználta a pillanatot, mikor Allyn visszatért, s elkezdte piszkálni. A holdfényben szépen dereng az út, a lány már éppen kezdené unni a helyzetet, s kezdené elfogadni, hogy belső hangjának lehet igaza, mikor hirtelen megremeg lába alatta föld, s felkapja a fejét a látvány kicsit meglepi, mikor pedig a gnóm megszólal felé fordul.*
- Tényleg gyönyörű! *felpillant a fénylő égitestre* Semmi baj! Kifjezetten jól jött, kellett ez ebbe a csodás estébe.
*Viszont hiába mondja mindezt, azt nem tudja mikor kezdett a másik varázsolni. Ennyire megszokhatta, vagy csak Thaira foglalta le ennyire gondolatait? Maga sem tudja mi lehet a helyes válasz, de nem is zavarja a lényeg, hogy kicsit kizökkent a komorságból.*
468. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-22 10:32:19
Üzenet elküldve: 2013-11-22 10:32:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Kifelé haladva Zrekil folyamatosan a mocsár irányába kémlel, de talán a Hallgatagnak időre lesz szüksége, hogy átfésülje a helyet. Ami azt illeti, nagyon valószínű, hogy el fog tartani egy jó darabig (már ha átengedik a kapun) mire körbenéz azon a szép nagy lápos helyen. Ami azt illeti, a gnóm egyelőre reménykedik benne, hogy nem érzékeli a függőt. Legalábbis a tény, hogy nem jött be a szentélybe, ennek ad bizonyságot. Miután elhagyják a karavánpihenőt, Allyn tesz egy elég egyértelmű utalást arra, hogy ő kíván lenni a gazdatest, vagy még inkább kötelességének érzi. Persze erről Zrekilnek megvan a tömör véleménye:*
- Felejtsd el *mondja szinte gondolkodás nélkül* Előbb iszom meg azt a löttyöt és nyomom le a torkomon a követ, minthogy te legyél a gazdatest. Erről szó sem lehet *ezzel rövidre is zárja a vitát, hiszen egyáltalán nem akar belegondolni olyasmibe, hogy Allyn feláldozza magát ilyesmi miatt.*
- Van, aki fontosabb egy városnál, te egyértelműen ilyen vagy, ezért sem engedhetem, hogy emiatt feláldozd magad. *ráadásul ha Allyn lenne a gazdatest, akkor két halott is lenne, elvégre a gnóm nem tudna rá kezet emelni. Ez minden szempontból a lehető legrosszabb ötlet, így Zrekil nem is hajlandó ezzel tovább foglalkozni, még csak elméleti szinten sem.*
- Minden rendben lesz *mondja végül* Mindketten túl fogjuk élni *lassan belevesznek az éjszakába a karavánpihenő sátrai, és falai, helyette már mintha derengene a másik irányban Arthenior egy-egy épülete. A gnóm rossz ötletnek találja, hogy elkezdjen világítani a jól ismert Napvarázslattal, hiszen úgy könnyen kiszúrnák őket, akármilyen messze is vannak. A Hold pedig éppen elég fényt ad. Mi több, egyenesen gyönyörű a hatalmas, világító gömb az égen, ahogy nyugodt, fehér fényével árasztja el az utat. A gnóm végül nem bír magával, úgy érzi, muszáj megpróbálkozzon egy erősebb Holdvarázslattal. Néhány kézmozdulat és érthetetlen szó, majd reménykedik, hogy sikerülni fog neki a varázslat. Persze akár sikerül, akár nem, mindenképpen halad tovább, viszont amennyiben sikerül, azt Allyn is érzékelheti. Abban az esetben csak mosolyogva annyit mond:*
- Elnézést, nem bírtam megállni, olyan szép ma a Hold, muszáj volt ezzel adóznom neki *azzal tovább halad szapora lépteivel, hogy minél minél hamarabb elérjék Artheniort.*
A varázsló egy Rengető hold nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására ezüst fény pászmák hatolnak a talaj felé, gyenge földrengést okozva 100 méteres körzetben.
*Kifelé haladva Zrekil folyamatosan a mocsár irányába kémlel, de talán a Hallgatagnak időre lesz szüksége, hogy átfésülje a helyet. Ami azt illeti, nagyon valószínű, hogy el fog tartani egy jó darabig (már ha átengedik a kapun) mire körbenéz azon a szép nagy lápos helyen. Ami azt illeti, a gnóm egyelőre reménykedik benne, hogy nem érzékeli a függőt. Legalábbis a tény, hogy nem jött be a szentélybe, ennek ad bizonyságot. Miután elhagyják a karavánpihenőt, Allyn tesz egy elég egyértelmű utalást arra, hogy ő kíván lenni a gazdatest, vagy még inkább kötelességének érzi. Persze erről Zrekilnek megvan a tömör véleménye:*
- Felejtsd el *mondja szinte gondolkodás nélkül* Előbb iszom meg azt a löttyöt és nyomom le a torkomon a követ, minthogy te legyél a gazdatest. Erről szó sem lehet *ezzel rövidre is zárja a vitát, hiszen egyáltalán nem akar belegondolni olyasmibe, hogy Allyn feláldozza magát ilyesmi miatt.*
- Van, aki fontosabb egy városnál, te egyértelműen ilyen vagy, ezért sem engedhetem, hogy emiatt feláldozd magad. *ráadásul ha Allyn lenne a gazdatest, akkor két halott is lenne, elvégre a gnóm nem tudna rá kezet emelni. Ez minden szempontból a lehető legrosszabb ötlet, így Zrekil nem is hajlandó ezzel tovább foglalkozni, még csak elméleti szinten sem.*
- Minden rendben lesz *mondja végül* Mindketten túl fogjuk élni *lassan belevesznek az éjszakába a karavánpihenő sátrai, és falai, helyette már mintha derengene a másik irányban Arthenior egy-egy épülete. A gnóm rossz ötletnek találja, hogy elkezdjen világítani a jól ismert Napvarázslattal, hiszen úgy könnyen kiszúrnák őket, akármilyen messze is vannak. A Hold pedig éppen elég fényt ad. Mi több, egyenesen gyönyörű a hatalmas, világító gömb az égen, ahogy nyugodt, fehér fényével árasztja el az utat. A gnóm végül nem bír magával, úgy érzi, muszáj megpróbálkozzon egy erősebb Holdvarázslattal. Néhány kézmozdulat és érthetetlen szó, majd reménykedik, hogy sikerülni fog neki a varázslat. Persze akár sikerül, akár nem, mindenképpen halad tovább, viszont amennyiben sikerül, azt Allyn is érzékelheti. Abban az esetben csak mosolyogva annyit mond:*
- Elnézést, nem bírtam megállni, olyan szép ma a Hold, muszáj volt ezzel adóznom neki *azzal tovább halad szapora lépteivel, hogy minél minél hamarabb elérjék Artheniort.*
A varázsló egy Rengető hold nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására ezüst fény pászmák hatolnak a talaj felé, gyenge földrengést okozva 100 méteres körzetben.
467. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-21 19:36:04
Üzenet elküldve: 2013-11-21 19:36:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Időt nem saccol a félvér, neki olcsó bizsu az, mi másnak arany, hiszen évekből neki jutott ép elég. A korbács fonatán játszanak ujjai, mélázva, töprengve, s azon kapva magát, hogy megálljt kiált a kocsis, s alább hagy a paták monoton koppanása. Már megérkeztek volna? Kizárt. Napokat emészt a kereskedelmi útvonal, s bár kirekesztve viseltetek a pergő homok iránt, a napok múlását talán meg tudja ítélni. A ponyva mellé oson, s elhúzva azt kipillant a szekér hátuljából. Csillagok játszanak égi szonátát a sötétben úszó égbolton, s egyetlen táncosa a hold.. már ilyen késő lenne? Ha csak nem nagy hatalmú varázslók húztak föléjük káprázatos kupolát... talán tábort ütnek éjszakára? Nem kizárt. Némán, mint a szél, lelép a szekérről, óvatosan körbenéz, s elillan, mint a hajnali köd. A sejtése beigazolódni látszik, farakás előtt gubbaszt keservesen köveket kocogtatva az inas, s kóvályog ott még egy-két zsoldos. A vak szerencse nem közvetlen cimborája a kereskedőknek, ha ad, akkor csak szerényen, de harapni nagyokat szokott, hát nem csoda, hogy arannyal fizet a védelemért.
Emberek.. Rándul görcsbe a keze, ahogy a zsoldos megválva sisakjától fedi fel származását. Ne most - csitít a belső hang. Kár lenne két ember halálért ülni, amikor többet is vehet, s még arannyal is honorálják. Elvégzi dolgát pár lépéssel arrébb, majd visszahúzódik a ponyva alá. Holnap már minden bizonnyal megérkeznek.*
A hozzászólás írója (Arenion Veth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.21 19:36:43
Emberek.. Rándul görcsbe a keze, ahogy a zsoldos megválva sisakjától fedi fel származását. Ne most - csitít a belső hang. Kár lenne két ember halálért ülni, amikor többet is vehet, s még arannyal is honorálják. Elvégzi dolgát pár lépéssel arrébb, majd visszahúzódik a ponyva alá. Holnap már minden bizonnyal megérkeznek.*
A hozzászólás írója (Arenion Veth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.21 19:36:43
466. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-18 00:25:52
Üzenet elküldve: 2013-11-18 00:25:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - Szemtől szemben//
*Mielőtt elhagyja a várost, még lovat szerez, mert nem sok kedve van egy hétig utazni. Már pedig amennyire megismerte a helyet, annyi lenne gyalog szerrel. Így se lesz sokkal rövidebb, de legalább annyival gyorsabb... Hát, valamivel gyorsabb, ebben biztos.
Odahaza is utazni kellett két falu között, de azok csak egy-két napi járóútra voltak, nem ilyen messzeségben. Érthető, hogy ha a városok még ennél is messzebb vannak, miért kell karavánpihenő. Akkor viszont tényleg kellhet oda a segítség, mert a pihenni vágyókat zavarhatja a lázadás. Ennyi még Ezt számára is világos.
Ám pár nap után sikerrel eléri a pihenő környékét. Szerencsére épségben, bár könnyebb lett volna, ha előre készül élelemmel és nem az út közben kellett volna levadásznia pár kisebb vadat, amiket még a ragadozók sem zavartak. A lusta állatnál nincs is finomabb, talán csak egy zsíros, de menekülő vad. Mint odahaza, a disznó, amit apja egy kis késsel ölt meg. Két teljes napig evett belőle az egész falu. Milyen finom is volt!
Szerencsére Arthenior-t elhagyni nem nagy művészet, s lévén egy igazi út vezet kifelé, így azt se tudja eltéveszteni, még egy olyan egyszerű ember se, mint ő maga. Így hát célirányosan haladhat egészen a karavánpihenőig. Na majd ott megmutathatja, mekkora harcos ő, remélhetőleg lesznek elegen, hogy dicső ünneplést csapjanak majd, mikor leverik a börtönbe való lázadókat, kik talán túlélik, ha jól viselkednek.*
*Mielőtt elhagyja a várost, még lovat szerez, mert nem sok kedve van egy hétig utazni. Már pedig amennyire megismerte a helyet, annyi lenne gyalog szerrel. Így se lesz sokkal rövidebb, de legalább annyival gyorsabb... Hát, valamivel gyorsabb, ebben biztos.
Odahaza is utazni kellett két falu között, de azok csak egy-két napi járóútra voltak, nem ilyen messzeségben. Érthető, hogy ha a városok még ennél is messzebb vannak, miért kell karavánpihenő. Akkor viszont tényleg kellhet oda a segítség, mert a pihenni vágyókat zavarhatja a lázadás. Ennyi még Ezt számára is világos.
Ám pár nap után sikerrel eléri a pihenő környékét. Szerencsére épségben, bár könnyebb lett volna, ha előre készül élelemmel és nem az út közben kellett volna levadásznia pár kisebb vadat, amiket még a ragadozók sem zavartak. A lusta állatnál nincs is finomabb, talán csak egy zsíros, de menekülő vad. Mint odahaza, a disznó, amit apja egy kis késsel ölt meg. Két teljes napig evett belőle az egész falu. Milyen finom is volt!
Szerencsére Arthenior-t elhagyni nem nagy művészet, s lévén egy igazi út vezet kifelé, így azt se tudja eltéveszteni, még egy olyan egyszerű ember se, mint ő maga. Így hát célirányosan haladhat egészen a karavánpihenőig. Na majd ott megmutathatja, mekkora harcos ő, remélhetőleg lesznek elegen, hogy dicső ünneplést csapjanak majd, mikor leverik a börtönbe való lázadókat, kik talán túlélik, ha jól viselkednek.*
465. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-15 09:49:56
Üzenet elküldve: 2013-11-15 09:49:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//A gyanú árnyékában//
* Ewangel kezd enyhe fáradságot érezni, hogy ez most honnan is ered? Korán indultak, de ez nem kellene komoly ok legyen. A csata amibe belecsöppentek? Végül is ott ismét szerencséjük volt, és most itt nézhet körbe egy meglepően komor épület kapujában amint kijelentik, hogy ebédet kapnak de azért szemmel lesznek tartva. A lány mélyen mégis igen halkan felsóhajt.*
- Azt én is remélem. *mondja őzgida-barna szemeit a hímre emelve.
* Nem tudná megmondani, hogy mit is vár el a falak tulajdonosától, lehet ténylegesen elég lesz egy jó ebéd és némi finom bor, de akár egy kis segítség is jól jöhet a számukra hisz néhány társuk a csatában tűnt el, lehet csak megrémültek és inkább visszafordultak a város felé, minden esetre most épp két harcossal kevesebben vannak jelen a nagykapuban mint ahányan elindultak Artheniorból, jó volna tudni mi az öreg megbízójuk terve, véghez tudják vinni a feladatot amire szegődtek még így is?.*
- Igazán megtisztelő Desmond Bel-Estesson úr részéről, hogy kíváncsi a mihozzánk hasonló vándorokra. *mondja kedvesen mosolyogva miközben követi a megbízójukat és Di'Naron urat Hópehely hátán. Amint az épület ajtaja elé érnek bevárja, hogy intsenek majd leszáll és lovát nyugtatgatva várja, hogy vagy átvegyék tőle a kötőféket vagy pedig megmutassa, hova kötheti be, majd honnan itathatja és etetheti meg a hűséges állatot. Ha ezzel készen van és biztonságban tudja Hópehelyt kész követni tovább a várkapitányt*
* Ewangel kezd enyhe fáradságot érezni, hogy ez most honnan is ered? Korán indultak, de ez nem kellene komoly ok legyen. A csata amibe belecsöppentek? Végül is ott ismét szerencséjük volt, és most itt nézhet körbe egy meglepően komor épület kapujában amint kijelentik, hogy ebédet kapnak de azért szemmel lesznek tartva. A lány mélyen mégis igen halkan felsóhajt.*
- Azt én is remélem. *mondja őzgida-barna szemeit a hímre emelve.
* Nem tudná megmondani, hogy mit is vár el a falak tulajdonosától, lehet ténylegesen elég lesz egy jó ebéd és némi finom bor, de akár egy kis segítség is jól jöhet a számukra hisz néhány társuk a csatában tűnt el, lehet csak megrémültek és inkább visszafordultak a város felé, minden esetre most épp két harcossal kevesebben vannak jelen a nagykapuban mint ahányan elindultak Artheniorból, jó volna tudni mi az öreg megbízójuk terve, véghez tudják vinni a feladatot amire szegődtek még így is?.*
- Igazán megtisztelő Desmond Bel-Estesson úr részéről, hogy kíváncsi a mihozzánk hasonló vándorokra. *mondja kedvesen mosolyogva miközben követi a megbízójukat és Di'Naron urat Hópehely hátán. Amint az épület ajtaja elé érnek bevárja, hogy intsenek majd leszáll és lovát nyugtatgatva várja, hogy vagy átvegyék tőle a kötőféket vagy pedig megmutassa, hova kötheti be, majd honnan itathatja és etetheti meg a hűséges állatot. Ha ezzel készen van és biztonságban tudja Hópehelyt kész követni tovább a várkapitányt*
464. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-11 21:52:21
Üzenet elküldve: 2013-11-11 21:52:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Most, hogy jobban belegondol a főpap tényleg mondta, hogy nem fogja hallani a bevarrt szájú, amit mondanak. Ennek ellenére persze nem mer hosszú ideig megszólalni. Csak mikor már nagyon nem bírja elviselni azt, hogy Thaira hosszan ecseteli a gonosz kis terveit. S mikor Zrekil megnyugtatja a térkép böngészés közepedte. Ennek hatására már mer hangosabban is beszélni. Viszont a férfi nyugtatásának hatására inkább gombóc nő a torkában, minthogy megnyugodna. De egy két mély lélegzet vétel segít a helyzete.*
- Legfeljebb majd az lesz, amit Thaira mondott. Ha nagyon nem bírom átadom neki a vezetést és behunyom a szemem! Csak ne csináljon semmi olyat, amit később meg fog bánni! És lehet, hogy igazad van, annak a gazdatestnek már jobb lesz, ha végetvetünk az életének! Bár szerintem mind a kettőnek nehéz lesz és biztos, hogy meg fog rázni.
~Még téged is Thaira!~
~Engem nem! Nem fog megrázni csak egy ember és különben is egy egész várost mentünk meg vele!~
~Igaz, de akkor is!~
*Hát igen megint előlről kezdődik a veszekedés. Viszont miután ezt befejezték Allyn elkezd azon gondolkodni, hogy vajon milyen is lesz az a gazdatest, amit majd választanak. Fogalma sincs róla ki lehetne az, akit megfosztanak az életétől a többiekéért cserébe. Nem tudja mi lesz majd, az biztos, hogy akit választanak azt muszáj lesu beavatniuk, abba amit csinálnak, hiszen tudnia kell róla miért hal meg. De mi van, ha nem találnak senkit, akkor valakinek akarata ellenére kellene meghalnia. Nem azt egyikük sem tudná elviselni, ha valakinek az életét akarata ellenére kellene megölniük. Mi lesz, ha a végén nekik... Nekik kell majd feláldozniuk magukat?! Nem, az lehetetlen egyikük se fogadná el, viszont ha erre kerülne sor csak Allyn jöhet szóba, mint gazdatest, hiszen ő nem tud varázsolni, Zrekil pedig igen.*
~És én gondolok rosszra, mi?~
~Ez könnyen megeshet! S van is rá esély, hogy ez bekövetkezzen!~
*Viszont nem sokat tudnak ezen gondolkodni, hiszen Zrekil megint megszólal, s felvezeti az ütemtervet. Allyn érdeklődve hallgatja, de közben folyamatosan bólogat, viszont mikor azt mondja visszanézhetnének a templomba kicsit meglepődik, hiszen elég veszélyes lenne ez az egész.*
- Jól hangzik, akkor ne is húzzuk tovább az időt, gyerünk, gyerünk! Nem hittem, hogy ilyen lelkesen fogok hozzáállni ehhez! Az egyetlen bajom csak a templomba való visszamenetellel van, mert nem hiszem, hogy ha a Hallgatag a nyomunkban lesz akkor nem számít rá, hogy visszamegyünk. Bár lehet, pont ezért nem számít majd ránk, de azért én majd előre küldön Xini-t! Biztos, ami biztos! Ő fürge és ha veszély van nagyon gyorsan tud visszaiszkolni a táskámba. Na de maradjunk annál, ami jelen helyzetben van! Akkor ugye a szentélybe kell eljutnunk? Az milyen messze lehet? Az biztos, hogy be fog esteledni, már most túljár a nap a delelőjén.
*Ezek után persze egy szót sem szól. Nem akarja zavarni Zrekil- t miközben az, az útvonalat böngészi. Inkább játszik Xini- vel, a gyík már úgyis hiányolta a törődést, mert igaz, ami igaz a mai napon több törődésre volt szüksége Allyn- nak, mint neki. A lány kicsit elgondolkodik, s mikor a gyík éppen a hátán fut egy kört, mikor a lány egyik kezével megsimítja azt, amelyiket a gnóm megszorította. Csak most fogja fel, hogy a férfi tényleg meghozzáért, s tovább, mint egy pillanat, ez pedig még nem is olyan furcsa (na jó az, de nem annyira, mint az, amit felfedez), hanem sokkal inkább az a furcsa, hogy mennyire meg tudta nyugtatni a gnóm közelsége. Igaza volt a férfinek, hogy ha ennyi veszélyt élnek meg együtt fognak megbízni egymásban. S most ez a helyzet áll fenn, hogy a gnóm Allyn teljes bizalmát élvezi.*
*Most, hogy jobban belegondol a főpap tényleg mondta, hogy nem fogja hallani a bevarrt szájú, amit mondanak. Ennek ellenére persze nem mer hosszú ideig megszólalni. Csak mikor már nagyon nem bírja elviselni azt, hogy Thaira hosszan ecseteli a gonosz kis terveit. S mikor Zrekil megnyugtatja a térkép böngészés közepedte. Ennek hatására már mer hangosabban is beszélni. Viszont a férfi nyugtatásának hatására inkább gombóc nő a torkában, minthogy megnyugodna. De egy két mély lélegzet vétel segít a helyzete.*
- Legfeljebb majd az lesz, amit Thaira mondott. Ha nagyon nem bírom átadom neki a vezetést és behunyom a szemem! Csak ne csináljon semmi olyat, amit később meg fog bánni! És lehet, hogy igazad van, annak a gazdatestnek már jobb lesz, ha végetvetünk az életének! Bár szerintem mind a kettőnek nehéz lesz és biztos, hogy meg fog rázni.
~Még téged is Thaira!~
~Engem nem! Nem fog megrázni csak egy ember és különben is egy egész várost mentünk meg vele!~
~Igaz, de akkor is!~
*Hát igen megint előlről kezdődik a veszekedés. Viszont miután ezt befejezték Allyn elkezd azon gondolkodni, hogy vajon milyen is lesz az a gazdatest, amit majd választanak. Fogalma sincs róla ki lehetne az, akit megfosztanak az életétől a többiekéért cserébe. Nem tudja mi lesz majd, az biztos, hogy akit választanak azt muszáj lesu beavatniuk, abba amit csinálnak, hiszen tudnia kell róla miért hal meg. De mi van, ha nem találnak senkit, akkor valakinek akarata ellenére kellene meghalnia. Nem azt egyikük sem tudná elviselni, ha valakinek az életét akarata ellenére kellene megölniük. Mi lesz, ha a végén nekik... Nekik kell majd feláldozniuk magukat?! Nem, az lehetetlen egyikük se fogadná el, viszont ha erre kerülne sor csak Allyn jöhet szóba, mint gazdatest, hiszen ő nem tud varázsolni, Zrekil pedig igen.*
~És én gondolok rosszra, mi?~
~Ez könnyen megeshet! S van is rá esély, hogy ez bekövetkezzen!~
*Viszont nem sokat tudnak ezen gondolkodni, hiszen Zrekil megint megszólal, s felvezeti az ütemtervet. Allyn érdeklődve hallgatja, de közben folyamatosan bólogat, viszont mikor azt mondja visszanézhetnének a templomba kicsit meglepődik, hiszen elég veszélyes lenne ez az egész.*
- Jól hangzik, akkor ne is húzzuk tovább az időt, gyerünk, gyerünk! Nem hittem, hogy ilyen lelkesen fogok hozzáállni ehhez! Az egyetlen bajom csak a templomba való visszamenetellel van, mert nem hiszem, hogy ha a Hallgatag a nyomunkban lesz akkor nem számít rá, hogy visszamegyünk. Bár lehet, pont ezért nem számít majd ránk, de azért én majd előre küldön Xini-t! Biztos, ami biztos! Ő fürge és ha veszély van nagyon gyorsan tud visszaiszkolni a táskámba. Na de maradjunk annál, ami jelen helyzetben van! Akkor ugye a szentélybe kell eljutnunk? Az milyen messze lehet? Az biztos, hogy be fog esteledni, már most túljár a nap a delelőjén.
*Ezek után persze egy szót sem szól. Nem akarja zavarni Zrekil- t miközben az, az útvonalat böngészi. Inkább játszik Xini- vel, a gyík már úgyis hiányolta a törődést, mert igaz, ami igaz a mai napon több törődésre volt szüksége Allyn- nak, mint neki. A lány kicsit elgondolkodik, s mikor a gyík éppen a hátán fut egy kört, mikor a lány egyik kezével megsimítja azt, amelyiket a gnóm megszorította. Csak most fogja fel, hogy a férfi tényleg meghozzáért, s tovább, mint egy pillanat, ez pedig még nem is olyan furcsa (na jó az, de nem annyira, mint az, amit felfedez), hanem sokkal inkább az a furcsa, hogy mennyire meg tudta nyugtatni a gnóm közelsége. Igaza volt a férfinek, hogy ha ennyi veszélyt élnek meg együtt fognak megbízni egymásban. S most ez a helyzet áll fenn, hogy a gnóm Allyn teljes bizalmát élvezi.*
463. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-11 20:16:14
Üzenet elküldve: 2013-11-11 20:16:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Igen, a főpap szerint a templomon kívül a Hallgatag már nem hallja, amit mondanak, viszont ennek ellenére szinte az egész szegénynegyeden keresztül csendben jöttek. Viszont amikor Allyn halkan megszólal, és kikéri a gnóm véleményét, az a térkép böngészése közben helyesel, így a lány picit megnyugszik, és már mer beszélni teljes hangerővel.*
- Nyugalom, nem lesz baj, ha valóban meg kell ölnünk a gazdatestet, akkor gyorsan fogjuk véghez vinni, egyetlen csapással, hogy ne szenvedjen. Habár... azt az a személy, aki előtte volt, már úgy sem fogja érezni, számára akkor szűnik meg a világ, amikor beleköltözik az entitás *persze még mindig gondolkozik, hogy ha tényleg eljön az idő, vajon milyen áldozatot válasszanak maguknak. Talán egy öreget, akinek már úgy sincs sok hátra? Egy dolog biztos: olyat, aki tudja, mibe megy bele. Azonban ez még ráér, lehet, hogy nem is élik túl a trollvadászatot.*
- Jó eséllyel vadászni fognak ránk, hogy visszaszerezzék a kövüket, szóval meg kell majd húznunk magunkat. Azt javaslom, haladjunk minél gyorsabban, estére el kellene jussunk a karavánpihenőbe, és ott a szentélyt megtalálni. Ott eltölthetnénk egy éjszakát, mielőtt továbbmegyünk a mocsárba. A mocsárból ha élve kikerülünk, akkor majd úgyis vissza kell mennünk a városba, és onnan a kikötőbe *bök rá a térképre* szóval akár a templomba is bepillanthatunk majd. Onnan pedig egy nap alatt kéne véghez vinni a hárpiavadászatot, majd az áldozatot újból Artheniorban megejteni. Nagyjából így lenne a legokosabb *jegyzi meg. A tervnek mindössze egy gyenge pontja van, a templom. Ha visszafelé benéznek a templomba, akkor lehetséges, hogy a Hallgatagok csapdájába esnek, azonban ennek kis esélyt tulajdonít, főleg akkor, ha kellőképpen meg tudják húzni magukat az út közben. Gyakorlatilag Zrekil új beszélgetést már nem tervez kezdeményezni amíg meg nem pillantják a távolban a sátrakat, az pedig több órás gyalogút is lehet. Közben azon próbál elmélkedni, vajon hogyan tudnák leginkább lerázni a Hallgatagokat, ha esetleg ténylegesen a nyomukba erednek. Nagyjából fejben kidolgozza a teljes útitervet, hogy hogyan lehetne megoldani a dolgot úgy, hogy lehetőleg a lehető legkevesebb nyomot hagyják maguk után, és a lehető legkevesebb kívülállót keverjék bele.*
*Igen, a főpap szerint a templomon kívül a Hallgatag már nem hallja, amit mondanak, viszont ennek ellenére szinte az egész szegénynegyeden keresztül csendben jöttek. Viszont amikor Allyn halkan megszólal, és kikéri a gnóm véleményét, az a térkép böngészése közben helyesel, így a lány picit megnyugszik, és már mer beszélni teljes hangerővel.*
- Nyugalom, nem lesz baj, ha valóban meg kell ölnünk a gazdatestet, akkor gyorsan fogjuk véghez vinni, egyetlen csapással, hogy ne szenvedjen. Habár... azt az a személy, aki előtte volt, már úgy sem fogja érezni, számára akkor szűnik meg a világ, amikor beleköltözik az entitás *persze még mindig gondolkozik, hogy ha tényleg eljön az idő, vajon milyen áldozatot válasszanak maguknak. Talán egy öreget, akinek már úgy sincs sok hátra? Egy dolog biztos: olyat, aki tudja, mibe megy bele. Azonban ez még ráér, lehet, hogy nem is élik túl a trollvadászatot.*
- Jó eséllyel vadászni fognak ránk, hogy visszaszerezzék a kövüket, szóval meg kell majd húznunk magunkat. Azt javaslom, haladjunk minél gyorsabban, estére el kellene jussunk a karavánpihenőbe, és ott a szentélyt megtalálni. Ott eltölthetnénk egy éjszakát, mielőtt továbbmegyünk a mocsárba. A mocsárból ha élve kikerülünk, akkor majd úgyis vissza kell mennünk a városba, és onnan a kikötőbe *bök rá a térképre* szóval akár a templomba is bepillanthatunk majd. Onnan pedig egy nap alatt kéne véghez vinni a hárpiavadászatot, majd az áldozatot újból Artheniorban megejteni. Nagyjából így lenne a legokosabb *jegyzi meg. A tervnek mindössze egy gyenge pontja van, a templom. Ha visszafelé benéznek a templomba, akkor lehetséges, hogy a Hallgatagok csapdájába esnek, azonban ennek kis esélyt tulajdonít, főleg akkor, ha kellőképpen meg tudják húzni magukat az út közben. Gyakorlatilag Zrekil új beszélgetést már nem tervez kezdeményezni amíg meg nem pillantják a távolban a sátrakat, az pedig több órás gyalogút is lehet. Közben azon próbál elmélkedni, vajon hogyan tudnák leginkább lerázni a Hallgatagokat, ha esetleg ténylegesen a nyomukba erednek. Nagyjából fejben kidolgozza a teljes útitervet, hogy hogyan lehetne megoldani a dolgot úgy, hogy lehetőleg a lehető legkevesebb nyomot hagyják maguk után, és a lehető legkevesebb kívülállót keverjék bele.*
462. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-10 01:03:48
Üzenet elküldve: 2013-11-10 01:03:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
*A kapuhoz érve mindketten idegesek. A bűvész felveszi a megszokott jól begyakorolt pókerarcát Intiath pedig azt az arcát amikor az egyik rosszakaróját kell ellátnia. Legszívesebben elmosolyodna de, inkább hűvösséggel nézi a városőröket akik felé mennek. Ha tehetné akkor Intiath ezt a helyzetet kikerülné. Elege van mára a fémdoboz katonákból. De mivel csak itt lehet a városba bejutni itt megy be. Mivel az úton mentek és egy vágtázó városőr csapat sem ment el mellettük bízhatnak benne hogy, a hírük még nem jutott el ide.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.10 16:06:07, a következő indokkal:
Világba nem illő szóhasználat
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.10 16:06:07, a következő indokkal:
Világba nem illő szóhasználat
461. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-05 13:29:31
Üzenet elküldve: 2013-11-05 13:29:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - Szemtől szemben//
*Még vissza néz a város felé. A város felé, mely megannyi rejtélyt tartogat még Arkel számára. Hiszen a baleset miatt nem emlékszik semmire ami egy évnél korábban történt vele. Van hogy meglát egy házat, vagy egy követ egy utcarészt és egy érdekes érzés keríti hatalmába, de nem jönnek elő az emlékek. Talán majd egyszer. Egy darabig erőltette, próbálta felidézni elfelejtett éveit, ám mind hiába. Az emlékezés adta örömök, későbbre tartogatják magukat. *
-Vissza jövök...
*Mondja, mintha csak saját magát próbálná győzködni. Valóban nem állatsimogatóba készül, hanem harcolni indult és mint tudjuk a harc balul is elsülhet. Bármennyire is érzi magát az ember elég gyakorlottnak, elég ügyesnek, mindig van valaki aki még nála is sokkal képzettebb. Van hogy egy életen át elkerülik egymást és van hogy a képzettebb harcos hamar eléri tanítatlanabb ellenfelét és végez vele. De kár még ezen rágódni, stuffolni saját magát Arkelnak. Minden bizonnyal csak egy csapat részeges, kiéhezett kandisznóval kell farkasszemet néznie. Szerencsére nem egyedül. Kíváncsi, vajon még merre rakták ki ezt a hirdetést. Ilyen gondolatok közepette távolodik el a várostól, és batyujából egy üveg jó bort vesz elő. Kihúzza hüvelyéből hegyes tőrét, majd lekaparja a dugóról a viaszt, és ujjával belöki azt. A tőr visszakerül helyére, s Arkel jó nagyokat kortyol az üvegből, azért hogy jobb kedve legyen, vagy azért hogy ne gondoljon félelmeire, de lehet csak azért mert csak simán szomjas. Esetleg mind a három. Hiába nem tudja pontosan hogy mennyi idős, arca szabályossága, a kevés ránc mi arcát ékesíti fiatalságáról árulkodik. Túl fiatal még ahhoz hogy egy ilyen izgalmas kalandnak ígérkező harc elvegye életét. Így magabiztosan, már már isten kegyeltjének érezve magát vág neki az útnak, vág neki élete új kalandjának.*
A hozzászólás írója (Arkel Narron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.05 13:31:15
*Még vissza néz a város felé. A város felé, mely megannyi rejtélyt tartogat még Arkel számára. Hiszen a baleset miatt nem emlékszik semmire ami egy évnél korábban történt vele. Van hogy meglát egy házat, vagy egy követ egy utcarészt és egy érdekes érzés keríti hatalmába, de nem jönnek elő az emlékek. Talán majd egyszer. Egy darabig erőltette, próbálta felidézni elfelejtett éveit, ám mind hiába. Az emlékezés adta örömök, későbbre tartogatják magukat. *
-Vissza jövök...
*Mondja, mintha csak saját magát próbálná győzködni. Valóban nem állatsimogatóba készül, hanem harcolni indult és mint tudjuk a harc balul is elsülhet. Bármennyire is érzi magát az ember elég gyakorlottnak, elég ügyesnek, mindig van valaki aki még nála is sokkal képzettebb. Van hogy egy életen át elkerülik egymást és van hogy a képzettebb harcos hamar eléri tanítatlanabb ellenfelét és végez vele. De kár még ezen rágódni, stuffolni saját magát Arkelnak. Minden bizonnyal csak egy csapat részeges, kiéhezett kandisznóval kell farkasszemet néznie. Szerencsére nem egyedül. Kíváncsi, vajon még merre rakták ki ezt a hirdetést. Ilyen gondolatok közepette távolodik el a várostól, és batyujából egy üveg jó bort vesz elő. Kihúzza hüvelyéből hegyes tőrét, majd lekaparja a dugóról a viaszt, és ujjával belöki azt. A tőr visszakerül helyére, s Arkel jó nagyokat kortyol az üvegből, azért hogy jobb kedve legyen, vagy azért hogy ne gondoljon félelmeire, de lehet csak azért mert csak simán szomjas. Esetleg mind a három. Hiába nem tudja pontosan hogy mennyi idős, arca szabályossága, a kevés ránc mi arcát ékesíti fiatalságáról árulkodik. Túl fiatal még ahhoz hogy egy ilyen izgalmas kalandnak ígérkező harc elvegye életét. Így magabiztosan, már már isten kegyeltjének érezve magát vág neki az útnak, vág neki élete új kalandjának.*
A hozzászólás írója (Arkel Narron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.05 13:31:15
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222