Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 234 (4661. - 4680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4680. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-04 15:23:20
Üzenet elküldve: 2019-03-04 15:23:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
//Umon, Pycta, Throggot, Tintereth//
*A bicskásra vigyorogva bólint, végeredményben találó a becenév, ráadásul úgy tűnik az óriásnak még humorérzéke is van, ami nem egy hátrány Umonnal szemben.*
- Bicskás. *Ismétli meg még egyet biccentve, majd Tintereth felé is bólint egyet. A Pyctával történő beszélgetés sok mindent megvilágított neki, jóllehet ettől nem lett sem türelmesebb, sem kifinomultabb és fennköltebb, egyszerű gesztusokat tehet, hogy bizonyítsa nincs ártóm szándékkal. Csupán teljes körű bizalmatlansággal. Úgy alakul, hogy a szekér felkészítését követően mégsem ő marad hátul, abban sem biztos, hogy ez nem véletlen, talán nem akarják maguk mögé engedni. Egy vállrándítással elintézi a dolgot, attól még az éneke felharsan és jó kedvűen danolászik útközben. Az út nem túl hosszú, főleg így, hogy nem futnia kell, szekéren kifejezetten megfelelő, nem tartja szükségesnek, hogy Throggot, vagy Tintereth beszélgetésébe beleszóljon, Pycta pedig magányosan bandukol elöl, így Umon is saját magányába burkolózik. Néha hátra-hátra pillant, hogy az elf és az óriás ne maradjanak le túlságosan, majd ismét előre tekintve halad tovább. Hamar elunja az éneklést, csupán mélabús komorság vesz rajta erőt, hideg tekintettel figyeli a változó környező tájat, mígnem hamarosan a folyó zúgására és építkezés hangjára figyel fel. ~ Hát megérkeztünk. ~ Megfelelő helyre kormányolja a szekeret, majd leugrik a bakról és körbenéz. Hazudna, ha azt mondaná, hogy a látvány nem kedvére való. Sőt mi több, igazság szerint még teszik is neki. Csípőre tett kézzel sétál oda Pyctához, majd kissé oldalvást félhangosan szól hozzá:*
- Ti aztán kitettetek magatokért. Lenyűgöző ez a hely. *Mondja foghegyről, de hangján őszinte elismerés hallatszik.* Ez a rengeteg szerzet... *Mutat körbe a sürgő forgó családokra, zömmel elf csapatokra.* honnan van? *Mert nincs tisztában a városi történésekkel, ahogy a templomi eseményekkel sem.* Híjast vigyem, miután lepakoltunk? *Kérdezi a még befogott lóra mutatva, utalva a Pycta által sürgetett indulásra.* Biztos nem akarsz mást magaddal vinni? Szekeret vigyünk? *Számos kérdés, egyrészt Umon nem kétli, hogy kettejük ellen azért megfelelő erőket kell felvonultatni, de egy íjász sosem jönne rosszul, másrészt... és ekkor veszi észre, hogy ki hiányzik.*
- Lyz. Hol van Lyzendra, Pycta? *Kérdezi ezúttal már az elfre nézve.* Nem úgy volt, hogy jelezni fogunk egymásnak? Azonnal tüzet kell gyújtanunk, a régi tanyáról volt szó! A füstre felfigyel. *Ha Pycta nem fogja vissza, magához képest azonnal nyergelne és indulna, hogy jelezzen Lyznek és csapatának. Furcsa módon, a táborba lépve régebbi emlékek tolulnak fel, s korábbi fagyossága felenged.*
//Umon, Pycta, Throggot, Tintereth//
*A bicskásra vigyorogva bólint, végeredményben találó a becenév, ráadásul úgy tűnik az óriásnak még humorérzéke is van, ami nem egy hátrány Umonnal szemben.*
- Bicskás. *Ismétli meg még egyet biccentve, majd Tintereth felé is bólint egyet. A Pyctával történő beszélgetés sok mindent megvilágított neki, jóllehet ettől nem lett sem türelmesebb, sem kifinomultabb és fennköltebb, egyszerű gesztusokat tehet, hogy bizonyítsa nincs ártóm szándékkal. Csupán teljes körű bizalmatlansággal. Úgy alakul, hogy a szekér felkészítését követően mégsem ő marad hátul, abban sem biztos, hogy ez nem véletlen, talán nem akarják maguk mögé engedni. Egy vállrándítással elintézi a dolgot, attól még az éneke felharsan és jó kedvűen danolászik útközben. Az út nem túl hosszú, főleg így, hogy nem futnia kell, szekéren kifejezetten megfelelő, nem tartja szükségesnek, hogy Throggot, vagy Tintereth beszélgetésébe beleszóljon, Pycta pedig magányosan bandukol elöl, így Umon is saját magányába burkolózik. Néha hátra-hátra pillant, hogy az elf és az óriás ne maradjanak le túlságosan, majd ismét előre tekintve halad tovább. Hamar elunja az éneklést, csupán mélabús komorság vesz rajta erőt, hideg tekintettel figyeli a változó környező tájat, mígnem hamarosan a folyó zúgására és építkezés hangjára figyel fel. ~ Hát megérkeztünk. ~ Megfelelő helyre kormányolja a szekeret, majd leugrik a bakról és körbenéz. Hazudna, ha azt mondaná, hogy a látvány nem kedvére való. Sőt mi több, igazság szerint még teszik is neki. Csípőre tett kézzel sétál oda Pyctához, majd kissé oldalvást félhangosan szól hozzá:*
- Ti aztán kitettetek magatokért. Lenyűgöző ez a hely. *Mondja foghegyről, de hangján őszinte elismerés hallatszik.* Ez a rengeteg szerzet... *Mutat körbe a sürgő forgó családokra, zömmel elf csapatokra.* honnan van? *Mert nincs tisztában a városi történésekkel, ahogy a templomi eseményekkel sem.* Híjast vigyem, miután lepakoltunk? *Kérdezi a még befogott lóra mutatva, utalva a Pycta által sürgetett indulásra.* Biztos nem akarsz mást magaddal vinni? Szekeret vigyünk? *Számos kérdés, egyrészt Umon nem kétli, hogy kettejük ellen azért megfelelő erőket kell felvonultatni, de egy íjász sosem jönne rosszul, másrészt... és ekkor veszi észre, hogy ki hiányzik.*
- Lyz. Hol van Lyzendra, Pycta? *Kérdezi ezúttal már az elfre nézve.* Nem úgy volt, hogy jelezni fogunk egymásnak? Azonnal tüzet kell gyújtanunk, a régi tanyáról volt szó! A füstre felfigyel. *Ha Pycta nem fogja vissza, magához képest azonnal nyergelne és indulna, hogy jelezzen Lyznek és csapatának. Furcsa módon, a táborba lépve régebbi emlékek tolulnak fel, s korábbi fagyossága felenged.*
4679. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-04 02:52:35
Üzenet elküldve: 2019-03-04 02:52:35
ÚJ
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Nincs más hátra, mint vissza...//
* Magányos hősünk egyedül lovagol a régi kereskedőúton. Nem sokan járnak most errefelé. Néhány magányos utazó, esetleg kisebb csoport kalandor, akikre a sötételf gondol, hogy az útjába kerülhetnek.
Ám miért boncolgatnánk, hogy ő mit gondol erről a háború sújtotta helyről, ha úgy is meglátja az olvasó, hogy mi fog történni? Nincs értelme ilyen dolgokon merengeni nekünk, hiszen gyorsan halad az idő és négy patás lábán a főszereplőnk is.
Ám mindig elérkezik az idő, mikor meg kell állnia a leggyorsabbnak is és mivel a karavánpihenőnél egész végig nem evett, nem meglepő az talán, hogy nem a szükség, hanem az éhség lesz az, ami véget vet féktelen száguldásának.
A közeli bozótosban épp érik a szeder, ezért úgy dönt, szed belőle egy keveset. Ám evés közben jön meg az étvágy és a mélységivel is ez történik jelenleg. Egy megzörrenő bokorra lesz figyelmes, amiből egy nyúl ugrik ki és tűnik el pár méterrel odébb egy pici bucka mögött.
Máskor nem pazarolná az időt, hogy üldözőbe vegye, hisz nyíl vagy csúzli nélkül annyi esélyt adhatunk neki, mint a törpe népnek elérni a csillagokat. ám a mardosó belei ezúttal mégis az irreális versenyre sarkallják.*
~ Talán az odújába nyargalt vissza. Ha ügyes vagyok, be tudom szorítani és elkapni kézzel.~
* Ahogy közelebb ér, látja mennyire igaza van. Egy fekete lyuk tátong, nem is látni a végét. Kardját előhúzva lehasal a talajra és őrült módjára szurkálni kezdi. Egy nyüszítés és az acél végén a sárral keveredett vér jelzi, hogy talált.
Az ásót levéve a lováról kezdi kikotorni a zsákmányt. Nem telik bele sok idő és tábortüzet rakva sül a tapsifüles.*
4678. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-03 23:48:27
Üzenet elküldve: 2019-03-03 23:48:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
//Közjáték: Pycta//
*A bocsánatkérésre csak biccent, de látszik, hogy nem hatja meg különösebben. Nem haragudott ő senkire, legfeljebb önnön magára szokott, de azért értékeli a mögötte rejlő gesztust.*
- Nem, jobb, ha ketten mentek. - *Furcsa dolog ez, tisztelni a döntés érvényességét, de gyűlölni annak meghozatalát. Egy magányos ember különös igazságérzete ez, nem enged már változtatni az ítéleten.*
- A táborban van talán most a helyem. Asheelaxa biztosan hiányolja ezt a kedves jószágot, és úgy érzem, kicsit egyedül maradhatott, szomorúnak láttam, amikor hazaküldted őt. - *Osztja meg, hogy helyét most már inkább a folyóparton látja, új társai között, ahol több lehetősége van hasznosítani képességeit, idejét, illetve csendes meditációra, a gondolataiban való elmélyedésre is több lehetősége van.
A meghajlást ő is viszonozza, és az is melengeti a szívét, hogy Pycta szívesen tartaná őt maguk mellett.*
- Ha elhozzák a csillagok az időt, majd újra beszélünk erről. - *Teszi még hozzá, majd megindulhatnak a többiek felé.*
//Throggot, Umon//
- Ne haragudj Throggot, hogy csak így itt hagytunk. Erdeiek vagyunk, én nem is ismerek más életformát... hogy miért pont itt, erre nem tudok neked választ adni. - *Biccent most Pycta felé, akinek több köze volt a hely megválasztásához.*
- Örülök, hogy velünk jössz. Látom nincs hátasod, de én jövök veled lassabban. - *Szegény óriás felé felelősséget érez, hisz a seb mégiscsak a lábán van, talán nem is tud majd olyan gyorsan menni, így szívesen lemarad vele, és a táborhoz vezeti, ha úgy van. Így Pycta és Umon szabadon haladhatnak gyorsabban, ha akarnak, végül is őket jobban sürgeti az idő.*
//Közjáték: Pycta//
*A bocsánatkérésre csak biccent, de látszik, hogy nem hatja meg különösebben. Nem haragudott ő senkire, legfeljebb önnön magára szokott, de azért értékeli a mögötte rejlő gesztust.*
- Nem, jobb, ha ketten mentek. - *Furcsa dolog ez, tisztelni a döntés érvényességét, de gyűlölni annak meghozatalát. Egy magányos ember különös igazságérzete ez, nem enged már változtatni az ítéleten.*
- A táborban van talán most a helyem. Asheelaxa biztosan hiányolja ezt a kedves jószágot, és úgy érzem, kicsit egyedül maradhatott, szomorúnak láttam, amikor hazaküldted őt. - *Osztja meg, hogy helyét most már inkább a folyóparton látja, új társai között, ahol több lehetősége van hasznosítani képességeit, idejét, illetve csendes meditációra, a gondolataiban való elmélyedésre is több lehetősége van.
A meghajlást ő is viszonozza, és az is melengeti a szívét, hogy Pycta szívesen tartaná őt maguk mellett.*
- Ha elhozzák a csillagok az időt, majd újra beszélünk erről. - *Teszi még hozzá, majd megindulhatnak a többiek felé.*
//Throggot, Umon//
- Ne haragudj Throggot, hogy csak így itt hagytunk. Erdeiek vagyunk, én nem is ismerek más életformát... hogy miért pont itt, erre nem tudok neked választ adni. - *Biccent most Pycta felé, akinek több köze volt a hely megválasztásához.*
- Örülök, hogy velünk jössz. Látom nincs hátasod, de én jövök veled lassabban. - *Szegény óriás felé felelősséget érez, hisz a seb mégiscsak a lábán van, talán nem is tud majd olyan gyorsan menni, így szívesen lemarad vele, és a táborhoz vezeti, ha úgy van. Így Pycta és Umon szabadon haladhatnak gyorsabban, ha akarnak, végül is őket jobban sürgeti az idő.*
4677. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-03 23:26:49
Üzenet elküldve: 2019-03-03 23:26:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az örök magányosok útja//
//Pycta, Umon, Tinthereth//
*Figyelmesen hallgatja a bemutatkozást és igyekszik megjegyezni a nevét a másiknak. Amint lehetősége nyílik ő is bemutatkozik. Nem kimondottan barátkozó típus, de jelen helyzetben szüksége van másokra ahhoz, hogy túlélje a felszíni létet.*
- A nevem Throggot. *Majd folytatja.*
- Nem tudom ki. Felkeltem és azóta nem tudtam ismét elaludni. *Az alvás fontos számára és pár óra vagy egy nap alvás nem is igazán fontos vagy jelentős az életében, így amikor erről beszél akkor legalább öt napos alvást ért alatta.*
- Miért éltek az erdőben? Miért itt? *Nem érti még a kis csapat helyválasztását és azt sem pontosan, hogy kik ők, de leszámítva a bicskás alakot a többiek nem ártottak neki és olyanoknak tűnnek, akik békén hagynák, hogy hosszú heteket töltsön alvással. A kérdésére már lehet, hogy nem fog választ kapni, hiszen ekkor betoppan az elf vezér és a bolond bicskás alak és egyenesen hozzájuk tart. Pycta parancsokat osztogat, amely Throgg számára nem sokat mondanak a jelen helyzetbe, de figyelmesen fülel. Tekintete inkább a bicskáson nyugszik, most hogy közel ért hozzá.*
- Throggot! *Mondja határozottan Pyctának* A nevem. *Majd bólint a felkérésre és azonnal fele is. Kár lenne ezen annyit vacakolni, mivel jelen pillanatban úgy sem lenne más felkérése sem dolga.*
- Rendben erdei elf! *Majd várna némi eligazítást, hogy kivel és merre menjen, de jelen helyzetben úgy tűnik neki, hogy a bolond is akar valamit tőle. Így felé fordul, majd meghallgatja a nevét, de mivel ő már bemutatkozott Umon füle hallatára, így nem gondolja, hogy ezt meg kellene ismételten tennie.*
- Bicskás. *Szűkülnek össze szemhéjai, amint végig méri a másikat és közben meghallgatja annak egyszerű bocsánatkérését. Bólint egyet, mintegy pozitívan letudva a bocsánatkérést a jelen pillanatra. A vigyorgást nem konstatálja csak két kis patkánya borzolja össze a szőrét amikor feléjük nyúl és némi vicsorgással üdvözölik az eleve elvetélt kísérletet az érintésre.
Majd várakozik és figyeli a további eseményeket, amely nem teljesen világos, de talán valami utazásról szól és arról, hogy ki mehet ki nem, de nem világos számra. Ameddig nem tudja mit tegyen, addig némi szárított halat és férget vesz elő kis táskájából, hogy megetesse állatkáit, akik némi hangos vicsorgás és acsarkodás után azonnal neki is vágnak az élelem elfogyasztásának. Throggot nem szól bele a kis viadalukba, de azért szemmel tartja. Nem lenne jó ha kárt tennének egymásban és pláne nem a harmadik vemhes kis jószágban.*
//Pycta, Umon, Tinthereth//
*Figyelmesen hallgatja a bemutatkozást és igyekszik megjegyezni a nevét a másiknak. Amint lehetősége nyílik ő is bemutatkozik. Nem kimondottan barátkozó típus, de jelen helyzetben szüksége van másokra ahhoz, hogy túlélje a felszíni létet.*
- A nevem Throggot. *Majd folytatja.*
- Nem tudom ki. Felkeltem és azóta nem tudtam ismét elaludni. *Az alvás fontos számára és pár óra vagy egy nap alvás nem is igazán fontos vagy jelentős az életében, így amikor erről beszél akkor legalább öt napos alvást ért alatta.*
- Miért éltek az erdőben? Miért itt? *Nem érti még a kis csapat helyválasztását és azt sem pontosan, hogy kik ők, de leszámítva a bicskás alakot a többiek nem ártottak neki és olyanoknak tűnnek, akik békén hagynák, hogy hosszú heteket töltsön alvással. A kérdésére már lehet, hogy nem fog választ kapni, hiszen ekkor betoppan az elf vezér és a bolond bicskás alak és egyenesen hozzájuk tart. Pycta parancsokat osztogat, amely Throgg számára nem sokat mondanak a jelen helyzetbe, de figyelmesen fülel. Tekintete inkább a bicskáson nyugszik, most hogy közel ért hozzá.*
- Throggot! *Mondja határozottan Pyctának* A nevem. *Majd bólint a felkérésre és azonnal fele is. Kár lenne ezen annyit vacakolni, mivel jelen pillanatban úgy sem lenne más felkérése sem dolga.*
- Rendben erdei elf! *Majd várna némi eligazítást, hogy kivel és merre menjen, de jelen helyzetben úgy tűnik neki, hogy a bolond is akar valamit tőle. Így felé fordul, majd meghallgatja a nevét, de mivel ő már bemutatkozott Umon füle hallatára, így nem gondolja, hogy ezt meg kellene ismételten tennie.*
- Bicskás. *Szűkülnek össze szemhéjai, amint végig méri a másikat és közben meghallgatja annak egyszerű bocsánatkérését. Bólint egyet, mintegy pozitívan letudva a bocsánatkérést a jelen pillanatra. A vigyorgást nem konstatálja csak két kis patkánya borzolja össze a szőrét amikor feléjük nyúl és némi vicsorgással üdvözölik az eleve elvetélt kísérletet az érintésre.
Majd várakozik és figyeli a további eseményeket, amely nem teljesen világos, de talán valami utazásról szól és arról, hogy ki mehet ki nem, de nem világos számra. Ameddig nem tudja mit tegyen, addig némi szárított halat és férget vesz elő kis táskájából, hogy megetesse állatkáit, akik némi hangos vicsorgás és acsarkodás után azonnal neki is vágnak az élelem elfogyasztásának. Throggot nem szól bele a kis viadalukba, de azért szemmel tartja. Nem lenne jó ha kárt tennének egymásban és pláne nem a harmadik vemhes kis jószágban.*
4676. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-03 22:51:36
Üzenet elküldve: 2019-03-03 22:51:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
//Közjáték: Tinthereth//
*A csuhátlan csuhás Tinthereth tekintetét kezdi fürkészni lombzöld szemeivel, s bár a gondolataiba nem lát bele, azt látja, hogy bús az erdei elf tekintete. Reméli, hogy kérdéseire hamarosan választ kap, hogy a nemrég hozzájuk csatlakozó hosszúéletű megtiszteli azzal, hogy elmondja bántalmait.
A behegedt sebeket szinte észre sem veszi. Úgy értve, hogy konstatálja a meglétüket, de se nem borzasztja, se nem nyűgözi le. Az egykori sebek egy fájdalmas élet mementói lehetnek, meglehet, hogy egyszer majd megkérdi, hogyan szerezte őket vagy Tinthereth magától mesél majd róluk. De most más problémákat kell megbeszélniük.
A fojtott hangú válaszra csak kurtán bólint és félrehívja az erdei elfet. Umon vagy az óriás lehet, hogy nem hallaná, de Ämeada éles elf hallását talán elérné, így a válasz nem csak az erdőmélyi elfé volna.
Ha félrevonultak, akkor szótlanul, komoly arccal hallgatja Tinthereth szavait. Megérti, hogy az erdei elf nem bízik az átkozott szerzetesben, kevesen lennének, akik mostani állapotában azonnal bizalmat szavaznának neki, sejti, hogy a magyarázatot magában foglaló beszélgetést sem odázhatja el sokáig. Ám kiderül, hogy nem ez az egyetlen probléma, amire a többesélyes kurta szóból is következtethetett korábban.
A keserű szavakból arra gondol, hogy Tinthereth bizalmát korábban már elárulták, ami gyökeresen megváltoztathatta az életét és az érzéseit. Talán azt követően vonulhatott magányos aszkézisbe az erdőbe. A csuhátlan csuhás halk sóhajjal konstatálja a hallottakat. Visszagondolva talán egyszer sem hagyta el az ajkait a "kérem" vagy "köszönöm" szavak. Ezúttal rajta a szégyen sora, lesüti lombzöld tekintetét, pár szívdobbanásnyi időre elgondolkodik a válaszon.*
- Azt hiszem, tartozom egy bocsánatkéréssel és az Erdő Szíve látja lelkem, nem szerettem volna megbántani egyikőtöket sem. *Néz arra, amerre Ämeadát és a többieket sejti. Megmasszírozza orrnyergét, mielőtt folytatja.*
- Nem akartam vezetővé válni, mégis döntenem kellett. Nincs mindig idő tanácsot ülni, olykor gyorsan kell cselekedni, hogy a bajt elkerüljük. *Érzi, hogy magyarázkodik, de nem szeretne most az erdőmélyi erődben megesett kudarcáról beszélni.*
- Umon... nehéz eset. Nem szívesen hagynám egyedül a táborba menni, ahogy veletek sem hagynám. Nem veszélyes, csak... *Kénytelen gondolkodni kicsit, így megakad.*
- Csak különös és jobb, ha vele vagyok. Ezért döntöttem úgy, hogy mindenkinek jobb, ha csak őt viszem magammal Amonra. Mellettem veszélytelen. *Sajnos nem biztos ebben teljességgel, de bízik barátságukban és közös múltjuk visszatartó erejében.*
- Ha szeretnél, velünk jöhetsz Amonra, de ezzel a kitérővel már igyekeznünk kell és egy éjjelt így is a tharg földeken kell töltenünk. *Vázolja fel a lehetséges közeljövőt.*
- Természetesen nem tartanálak vissza, ha menni szeretnél, de el kell mondjam, hogy szomorú lennék, ha így tennél. A Fákban Lakó látja szívem, szeretném, ha velünk maradnál. *Most először mosolyodik el a beszélgetés alatt, lombzöld tekintetében őszinteség csillan.*
- Nem tartottál fel, köszönöm, hogy elmondtad és kérlek, a jövőben nyugodtan mondd el a véleményed, ha hasonló helyzetbe kerülünk. *Hajtja meg magát kissé derékból, majd természetesen meghallgatja Tinthereth válaszát és ha nincs más, elindulhatnak vissza Umonhoz és az óriáshoz, hogy elindulhassanak a tábor felé.*
//Közjáték: Tinthereth//
*A csuhátlan csuhás Tinthereth tekintetét kezdi fürkészni lombzöld szemeivel, s bár a gondolataiba nem lát bele, azt látja, hogy bús az erdei elf tekintete. Reméli, hogy kérdéseire hamarosan választ kap, hogy a nemrég hozzájuk csatlakozó hosszúéletű megtiszteli azzal, hogy elmondja bántalmait.
A behegedt sebeket szinte észre sem veszi. Úgy értve, hogy konstatálja a meglétüket, de se nem borzasztja, se nem nyűgözi le. Az egykori sebek egy fájdalmas élet mementói lehetnek, meglehet, hogy egyszer majd megkérdi, hogyan szerezte őket vagy Tinthereth magától mesél majd róluk. De most más problémákat kell megbeszélniük.
A fojtott hangú válaszra csak kurtán bólint és félrehívja az erdei elfet. Umon vagy az óriás lehet, hogy nem hallaná, de Ämeada éles elf hallását talán elérné, így a válasz nem csak az erdőmélyi elfé volna.
Ha félrevonultak, akkor szótlanul, komoly arccal hallgatja Tinthereth szavait. Megérti, hogy az erdei elf nem bízik az átkozott szerzetesben, kevesen lennének, akik mostani állapotában azonnal bizalmat szavaznának neki, sejti, hogy a magyarázatot magában foglaló beszélgetést sem odázhatja el sokáig. Ám kiderül, hogy nem ez az egyetlen probléma, amire a többesélyes kurta szóból is következtethetett korábban.
A keserű szavakból arra gondol, hogy Tinthereth bizalmát korábban már elárulták, ami gyökeresen megváltoztathatta az életét és az érzéseit. Talán azt követően vonulhatott magányos aszkézisbe az erdőbe. A csuhátlan csuhás halk sóhajjal konstatálja a hallottakat. Visszagondolva talán egyszer sem hagyta el az ajkait a "kérem" vagy "köszönöm" szavak. Ezúttal rajta a szégyen sora, lesüti lombzöld tekintetét, pár szívdobbanásnyi időre elgondolkodik a válaszon.*
- Azt hiszem, tartozom egy bocsánatkéréssel és az Erdő Szíve látja lelkem, nem szerettem volna megbántani egyikőtöket sem. *Néz arra, amerre Ämeadát és a többieket sejti. Megmasszírozza orrnyergét, mielőtt folytatja.*
- Nem akartam vezetővé válni, mégis döntenem kellett. Nincs mindig idő tanácsot ülni, olykor gyorsan kell cselekedni, hogy a bajt elkerüljük. *Érzi, hogy magyarázkodik, de nem szeretne most az erdőmélyi erődben megesett kudarcáról beszélni.*
- Umon... nehéz eset. Nem szívesen hagynám egyedül a táborba menni, ahogy veletek sem hagynám. Nem veszélyes, csak... *Kénytelen gondolkodni kicsit, így megakad.*
- Csak különös és jobb, ha vele vagyok. Ezért döntöttem úgy, hogy mindenkinek jobb, ha csak őt viszem magammal Amonra. Mellettem veszélytelen. *Sajnos nem biztos ebben teljességgel, de bízik barátságukban és közös múltjuk visszatartó erejében.*
- Ha szeretnél, velünk jöhetsz Amonra, de ezzel a kitérővel már igyekeznünk kell és egy éjjelt így is a tharg földeken kell töltenünk. *Vázolja fel a lehetséges közeljövőt.*
- Természetesen nem tartanálak vissza, ha menni szeretnél, de el kell mondjam, hogy szomorú lennék, ha így tennél. A Fákban Lakó látja szívem, szeretném, ha velünk maradnál. *Most először mosolyodik el a beszélgetés alatt, lombzöld tekintetében őszinteség csillan.*
- Nem tartottál fel, köszönöm, hogy elmondtad és kérlek, a jövőben nyugodtan mondd el a véleményed, ha hasonló helyzetbe kerülünk. *Hajtja meg magát kissé derékból, majd természetesen meghallgatja Tinthereth válaszát és ha nincs más, elindulhatnak vissza Umonhoz és az óriáshoz, hogy elindulhassanak a tábor felé.*
4675. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-03 19:56:02
Üzenet elküldve: 2019-03-03 19:56:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
//Közjáték: Pycta//
*Éppen gondolataiba merülve simogatja az Ahseelaxától kölcsön kapott lovat, amikor Pycta közelít hozzá Éjviharral. Szemeit búsan az elfre emeli, elgondolva, voltak-e már ilyen közel egymáshoz.
Szégyellni szokta csúnya sebeit, melyek közül több csak heggel gyógyult, de most nem fordul el, nem próbálja rejteni ezt az esztétikai hibát.
Meglepi kicsit a csuhátlan csuhás kérdése, még egy pillanatra az is eszébe jut, hogy egy ilyen gondoskodó vezért el tudna fogadni, aki akkor kemény csak, amikor a helyzet ezt megköveteli, de elhessegeti ezt.
~ Nem ez volt a cél... ~ Figyelmezteti magát, hogy volt már ilyen helyzetben, és nem kívánja újra alárendelni, kiszolgáltatni magát bármiféle entitásnak.*
- Is. - *Válaszol nyíltan, bár fojtott hangon, hogy a csevejnek ne legyen más fültanúja.*
- De azt hiszem, az ő csatlakozását meg tudnád magyarázni, hiszen sok dolog történhetett kettőtök között, amibe én nem láthatok bele. - *Indokolja meg ambivalens véleményét a témában, bár a vak is láthatja, hogy nem bízik meg Umonban, már azért is, mert tudja, hogyan működik egy őrült elme, s ha az embernek is akkora nehézség visszafogni a tébolyt, mint neki, akkor félnivalóját jogosnak érzi.*
- Egyszer már fogadtam el parancsokat, engedtem, hogy a sorsomat magukat feljebbvalónak gondolók kovácsolják, a véleményem kikérése nélkül, de megfogadtam, hogy ilyet többször nem engedek meg senkinek. - *Osztja meg élete egy kis darabkáját, bár a teljes történethez se a helyzet, se az idő, se a bizalom nem adott jelenleg.*
- Lehet, félreértelmeztem a jeleket, és még korai volt véget vetni erdei magányos aszkézisemnek. Nem hagylak most el titeket, segíteni akarok felépíteni a lakhelyeteket, hiszen a céljaitokkal egyet értek. Utána eldöntöm, veletek maradok-e, addig elmeditálok a csillagok alatt, hogy e döntést meghozzam. - *Fejezi be a mondandóját, s most, hogy így kiadhatta magából ezt, arca is megenyhült.*
- Ne haragudj, ha feltartottalak problémámmal, de köszönöm, hogy rákérdeztél. - *Ereszt el egy apró mosolyt, mintegy jelezve, hogy a helyzet problematikáját inkább írja saját számlájára, mint az elfére, egy ilyen önostorozó jellemnek ez öntudatlanul jön.*
//Közjáték: Pycta//
*Éppen gondolataiba merülve simogatja az Ahseelaxától kölcsön kapott lovat, amikor Pycta közelít hozzá Éjviharral. Szemeit búsan az elfre emeli, elgondolva, voltak-e már ilyen közel egymáshoz.
Szégyellni szokta csúnya sebeit, melyek közül több csak heggel gyógyult, de most nem fordul el, nem próbálja rejteni ezt az esztétikai hibát.
Meglepi kicsit a csuhátlan csuhás kérdése, még egy pillanatra az is eszébe jut, hogy egy ilyen gondoskodó vezért el tudna fogadni, aki akkor kemény csak, amikor a helyzet ezt megköveteli, de elhessegeti ezt.
~ Nem ez volt a cél... ~ Figyelmezteti magát, hogy volt már ilyen helyzetben, és nem kívánja újra alárendelni, kiszolgáltatni magát bármiféle entitásnak.*
- Is. - *Válaszol nyíltan, bár fojtott hangon, hogy a csevejnek ne legyen más fültanúja.*
- De azt hiszem, az ő csatlakozását meg tudnád magyarázni, hiszen sok dolog történhetett kettőtök között, amibe én nem láthatok bele. - *Indokolja meg ambivalens véleményét a témában, bár a vak is láthatja, hogy nem bízik meg Umonban, már azért is, mert tudja, hogyan működik egy őrült elme, s ha az embernek is akkora nehézség visszafogni a tébolyt, mint neki, akkor félnivalóját jogosnak érzi.*
- Egyszer már fogadtam el parancsokat, engedtem, hogy a sorsomat magukat feljebbvalónak gondolók kovácsolják, a véleményem kikérése nélkül, de megfogadtam, hogy ilyet többször nem engedek meg senkinek. - *Osztja meg élete egy kis darabkáját, bár a teljes történethez se a helyzet, se az idő, se a bizalom nem adott jelenleg.*
- Lehet, félreértelmeztem a jeleket, és még korai volt véget vetni erdei magányos aszkézisemnek. Nem hagylak most el titeket, segíteni akarok felépíteni a lakhelyeteket, hiszen a céljaitokkal egyet értek. Utána eldöntöm, veletek maradok-e, addig elmeditálok a csillagok alatt, hogy e döntést meghozzam. - *Fejezi be a mondandóját, s most, hogy így kiadhatta magából ezt, arca is megenyhült.*
- Ne haragudj, ha feltartottalak problémámmal, de köszönöm, hogy rákérdeztél. - *Ereszt el egy apró mosolyt, mintegy jelezve, hogy a helyzet problematikáját inkább írja saját számlájára, mint az elfére, egy ilyen önostorozó jellemnek ez öntudatlanul jön.*
4674. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-03 19:00:03
Üzenet elküldve: 2019-03-03 19:00:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tábori munkálatok//
*Lassan a tábortűzhöz jön néhány táborlakó; az idősebb elfek közül, pár gyermek, de a többiek úgy tűnik, nem szándékoznak vacsorázni, vagy csak elmerültek a tábor építőmunkálataiban. Ahseela leteszi a tűz mellé a lábost, a görhöny halommal. Az elf lány nem nógatja a többieket, aki jön, jön, aki nem hát nem. Elvesz két görhönyt és a tábortűz mellé leül a farönkre, aminél Xonar is letelepedett. A farkas nyugodtan fekszik, a druida lány jöttére felemeli fejét, de amint leül mellé, visszahajtja fejét a mancsaira. Ahseela kis falatkákra tépkedve fogyasztja el a magának kiporciózott ételt, az evés végeztével erőt vesz rajta a fáradtság. Hosszú volt a nap; a fagyűjtő erdőjárás, aztán az a perpatvar, majd a csillaghullás és a vacsorakészítés. Az elf lány felkel farönkről, ásítva nyújtózik egyet, majd udvarias szabadkozást követően elsétál, hogy eltegye magát holnapra. Magához inti Xonart. A reggel kiteregetett harmattól nyirkos pokrócot leveszi a fáról, a függőágyból leteszi alá a hátizsákját. A takarót az ágyra teríti, majd elfekszik benne. Xonar felugrik hozzá és elfekszik mellette, melegítve és őrizve a druida lányt.*
- Jóccakát!
*Motyogja orra alatt, majd elalszik.*
*Lassan a tábortűzhöz jön néhány táborlakó; az idősebb elfek közül, pár gyermek, de a többiek úgy tűnik, nem szándékoznak vacsorázni, vagy csak elmerültek a tábor építőmunkálataiban. Ahseela leteszi a tűz mellé a lábost, a görhöny halommal. Az elf lány nem nógatja a többieket, aki jön, jön, aki nem hát nem. Elvesz két görhönyt és a tábortűz mellé leül a farönkre, aminél Xonar is letelepedett. A farkas nyugodtan fekszik, a druida lány jöttére felemeli fejét, de amint leül mellé, visszahajtja fejét a mancsaira. Ahseela kis falatkákra tépkedve fogyasztja el a magának kiporciózott ételt, az evés végeztével erőt vesz rajta a fáradtság. Hosszú volt a nap; a fagyűjtő erdőjárás, aztán az a perpatvar, majd a csillaghullás és a vacsorakészítés. Az elf lány felkel farönkről, ásítva nyújtózik egyet, majd udvarias szabadkozást követően elsétál, hogy eltegye magát holnapra. Magához inti Xonart. A reggel kiteregetett harmattól nyirkos pokrócot leveszi a fáról, a függőágyból leteszi alá a hátizsákját. A takarót az ágyra teríti, majd elfekszik benne. Xonar felugrik hozzá és elfekszik mellette, melegítve és őrizve a druida lányt.*
- Jóccakát!
*Motyogja orra alatt, majd elalszik.*
4673. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-03 14:45:26
Üzenet elküldve: 2019-03-03 14:45:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon…//
*Szomorúan gondol a feldúlt városra, de még tartja magában a reményt, hogy a dolgok hamarosan jobbra fordulnak. Thimmel egy húron pendülnek a mágiában, ez továbbra is jóleső melegséggel tölti el. Örömmel hallja, hogy tervezi a látogatást náluk, bólint rá lelkesen. A lakhely gondjaira viszont elhalványul a mosoly az arcán.*
- Ó, igazán sajnálom! De tulajdonképpen akkor kétszeresen is érdemes körbenézned nálunk. Mindig elkél a segítő kéz, kint és bent is, és nagyon önzetlen a társaság, megosztjuk egymással, amink van.
*Felcsillan a szeme, amikor Ilidrion elárulja, hogy az alkimista és a gyógyító szakma érdekli.*
- Lehetséges, hogy ezekkel te is megtalálnád a helyedet közöttünk. Amolyan menedékhely vagyunk, így ha valakinek ápolásra van szüksége, megadjuk neki. Egyébként talán lesz is valaki, aki tud neked segíteni…
*Morfondírozik magában és egy kicsit megborzong. Biztos jelének veszi, hogy kezd átmelegedni a vizes ruha alatt. Fog egy-két ágat és a lángokra dobja, hogy kivegye részét a tűz gondozásából, aztán megint szorosan maga köré húzza a pokrócot. Örül, hogy Ilidrion is hajlandóságot mutat a látogatásra, érzi, hogy ez mind neki, mind társainak, s persze magának is jót jelent. Hasonló hasonlót vonz. Azt teljesen megérti viszont, hogy előbb a városba szeretne menni.*
- Természetesen, nézz körül mindenképp! Aztán pihenj meg nálunk!
*Mosolyog szelíden, boldogan csillogó szemekkel. A menedékházról feltett kérdésre még ki is húzza magát ültében.*
- Több mint barátok! Inkább, mint egy család. Nagyon sokfélék vagyunk, mégis, nincs olyan a társaságban, akivel ne egyezne a másik valamiben. Mindenki azt teheti, amit szívesen csinál, én például a könyvtárat gondozom, és sokat tanulok ott, valamint besegítek az ápolásban, a házimunkában. De lesz kertünk is és valószínűleg állatokat is tartunk majd. Békés hely, ezért a harcias gyakorlatozást nem nagyon tudom ott elképzelni, de a csendes elmélkedést, a szabadidő kellemes és hasznos eltöltését igen. Sok időt töltünk együtt, de mindig van lehetőség félrevonulni, ha valaki inkább arra vágyik. Mint én a rajzolgatással.
*Int fejével a vázlatfüzete felé. Aztán elpirul.*
- Oh, bocsánat, annyit fecsegek! Nem szeretném, ha csalódnátok, miután annyira felmagasztalom azt a helyet. Valójában elég szerényen élünk ott… de az tény, hogy odafigyelünk egymásra.
*Lesüti a szemeit és tekintete megakad az el nem fogyott édességen.*
- Vegyetek még süteményt!
*Kínálja fel újra.*
//Csak ezt ússzuk meg szárazon…//
*Szomorúan gondol a feldúlt városra, de még tartja magában a reményt, hogy a dolgok hamarosan jobbra fordulnak. Thimmel egy húron pendülnek a mágiában, ez továbbra is jóleső melegséggel tölti el. Örömmel hallja, hogy tervezi a látogatást náluk, bólint rá lelkesen. A lakhely gondjaira viszont elhalványul a mosoly az arcán.*
- Ó, igazán sajnálom! De tulajdonképpen akkor kétszeresen is érdemes körbenézned nálunk. Mindig elkél a segítő kéz, kint és bent is, és nagyon önzetlen a társaság, megosztjuk egymással, amink van.
*Felcsillan a szeme, amikor Ilidrion elárulja, hogy az alkimista és a gyógyító szakma érdekli.*
- Lehetséges, hogy ezekkel te is megtalálnád a helyedet közöttünk. Amolyan menedékhely vagyunk, így ha valakinek ápolásra van szüksége, megadjuk neki. Egyébként talán lesz is valaki, aki tud neked segíteni…
*Morfondírozik magában és egy kicsit megborzong. Biztos jelének veszi, hogy kezd átmelegedni a vizes ruha alatt. Fog egy-két ágat és a lángokra dobja, hogy kivegye részét a tűz gondozásából, aztán megint szorosan maga köré húzza a pokrócot. Örül, hogy Ilidrion is hajlandóságot mutat a látogatásra, érzi, hogy ez mind neki, mind társainak, s persze magának is jót jelent. Hasonló hasonlót vonz. Azt teljesen megérti viszont, hogy előbb a városba szeretne menni.*
- Természetesen, nézz körül mindenképp! Aztán pihenj meg nálunk!
*Mosolyog szelíden, boldogan csillogó szemekkel. A menedékházról feltett kérdésre még ki is húzza magát ültében.*
- Több mint barátok! Inkább, mint egy család. Nagyon sokfélék vagyunk, mégis, nincs olyan a társaságban, akivel ne egyezne a másik valamiben. Mindenki azt teheti, amit szívesen csinál, én például a könyvtárat gondozom, és sokat tanulok ott, valamint besegítek az ápolásban, a házimunkában. De lesz kertünk is és valószínűleg állatokat is tartunk majd. Békés hely, ezért a harcias gyakorlatozást nem nagyon tudom ott elképzelni, de a csendes elmélkedést, a szabadidő kellemes és hasznos eltöltését igen. Sok időt töltünk együtt, de mindig van lehetőség félrevonulni, ha valaki inkább arra vágyik. Mint én a rajzolgatással.
*Int fejével a vázlatfüzete felé. Aztán elpirul.*
- Oh, bocsánat, annyit fecsegek! Nem szeretném, ha csalódnátok, miután annyira felmagasztalom azt a helyet. Valójában elég szerényen élünk ott… de az tény, hogy odafigyelünk egymásra.
*Lesüti a szemeit és tekintete megakad az el nem fogyott édességen.*
- Vegyetek még süteményt!
*Kínálja fel újra.*
4672. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-03 11:19:04
Üzenet elküldve: 2019-03-03 11:19:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
//Közjáték: Tinthereth//
*Ha az Erdő Szíve is úgy akarja, akkor békés lesz az út azokkal, akik végül visszatérnek velük a táborba. Sok megbeszélnivalójuk lesz később, válaszokat kell adnia mindenkinek, aki kérdezi, ennyivel meg kell tisztelnie őket a mostani események után.
Kiosztja a feladatokat, elmondja, hogyan tovább, de az ifjú erdei el arcáról nem nehéz leolvasni a benne lejátszódód gondolatokat. Így miközben Umon felkészíti a szekeret az útra, az óriás döntésre jut és remélhetően Ämeada is visszatér, addig a csuhátlan csuhás a visszaútra készülődő Tinthereth mellé vezeti Éjvihart, hogy halkan szót váltson vele.*
- Jó látom, hogy valami nyomja a szíved, Tinthereth? *Kérdi barátságos hangon, ahogy az erdei hosszúéletű pillantását fürkészi. Sajnos nem mindig célszerű a türelemre hagyni a kérdések megválaszolását, ebben az esetben vétek volna várni a sértések és félreértések tisztázása terén. Az erdőmélyi elf rövid ismeretségük alatt megkedvelte a hozzá hasonlóan sokáig erdei életet élő fajtársát, nem szeretné, ha elhagyná most gyökeret eresztő közösségüket. Bár minden levél szabad, s bármikor kedve szerint lehullhat az ágról, a fa mégis akkor a legszebb és legerősebb, amikor számos levél alkotja lombját.*
- Netalán, vele van a baj? *Teszi hozzá a kérdést és féloldalasan a szekérrel bajlódó Umon felé pillant.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.03 11:19:21
//Közjáték: Tinthereth//
*Ha az Erdő Szíve is úgy akarja, akkor békés lesz az út azokkal, akik végül visszatérnek velük a táborba. Sok megbeszélnivalójuk lesz később, válaszokat kell adnia mindenkinek, aki kérdezi, ennyivel meg kell tisztelnie őket a mostani események után.
Kiosztja a feladatokat, elmondja, hogyan tovább, de az ifjú erdei el arcáról nem nehéz leolvasni a benne lejátszódód gondolatokat. Így miközben Umon felkészíti a szekeret az útra, az óriás döntésre jut és remélhetően Ämeada is visszatér, addig a csuhátlan csuhás a visszaútra készülődő Tinthereth mellé vezeti Éjvihart, hogy halkan szót váltson vele.*
- Jó látom, hogy valami nyomja a szíved, Tinthereth? *Kérdi barátságos hangon, ahogy az erdei hosszúéletű pillantását fürkészi. Sajnos nem mindig célszerű a türelemre hagyni a kérdések megválaszolását, ebben az esetben vétek volna várni a sértések és félreértések tisztázása terén. Az erdőmélyi elf rövid ismeretségük alatt megkedvelte a hozzá hasonlóan sokáig erdei életet élő fajtársát, nem szeretné, ha elhagyná most gyökeret eresztő közösségüket. Bár minden levél szabad, s bármikor kedve szerint lehullhat az ágról, a fa mégis akkor a legszebb és legerősebb, amikor számos levél alkotja lombját.*
- Netalán, vele van a baj? *Teszi hozzá a kérdést és féloldalasan a szekérrel bajlódó Umon felé pillant.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.03 11:19:21
4671. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-03 00:40:18
Üzenet elküldve: 2019-03-03 00:40:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//
- Valakit, aki tudna okítani a varázsitalokról... *Válaszol Lylli kérdésére egy kicsit hamar, bár most ő is rájön, hogy bár mesternek örülne, maga se tudja, hogy milyet szeretne.*
- Bár nem tudom még, hogy pontosan milyet... azt hiszem bárkihez elszegődnék, aki tud ilyesmi témákban tanítani, inaskodásért cserébe. De tanulnék más, ide tartozó dolgokat is, például jó lenne egy gyógyítóval dolgozni. *Teszi még hozzá, átgondolva a tervet, miközben kiejti a szavakat.*
- Jó! *Reagál a gnóm nő élénkülésére hasonló lelkesedéssel, örülve annak, hogy új arcokat ismerhet meg, főleg, hogy ilyen kedves társaságnak mutatják be őket. Illetve az sem elhanyagolható, hogy talán a vendégszobájukban maradhatna kis ideig egy-egy munkáért cserébe, amíg kitalálja, hogy merre tovább.*
- Én is szívesen meglátogatlak majd titeket... de azért előbb még meg kell magamnak néznem a várost, ha már eljöttem idáig. *Mosolyodik el újra a házak felé pillantva, melyek szimbolizálják számára az újdonságot és az új életet.*
- És mivel foglalkoztok ti ott? Vagy csak együtt éltek, mint barátok? - *Kérdez rá a hely koncepciójára, ha már a látogatást is tervezgetik.*
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//
- Valakit, aki tudna okítani a varázsitalokról... *Válaszol Lylli kérdésére egy kicsit hamar, bár most ő is rájön, hogy bár mesternek örülne, maga se tudja, hogy milyet szeretne.*
- Bár nem tudom még, hogy pontosan milyet... azt hiszem bárkihez elszegődnék, aki tud ilyesmi témákban tanítani, inaskodásért cserébe. De tanulnék más, ide tartozó dolgokat is, például jó lenne egy gyógyítóval dolgozni. *Teszi még hozzá, átgondolva a tervet, miközben kiejti a szavakat.*
- Jó! *Reagál a gnóm nő élénkülésére hasonló lelkesedéssel, örülve annak, hogy új arcokat ismerhet meg, főleg, hogy ilyen kedves társaságnak mutatják be őket. Illetve az sem elhanyagolható, hogy talán a vendégszobájukban maradhatna kis ideig egy-egy munkáért cserébe, amíg kitalálja, hogy merre tovább.*
- Én is szívesen meglátogatlak majd titeket... de azért előbb még meg kell magamnak néznem a várost, ha már eljöttem idáig. *Mosolyodik el újra a házak felé pillantva, melyek szimbolizálják számára az újdonságot és az új életet.*
- És mivel foglalkoztok ti ott? Vagy csak együtt éltek, mint barátok? - *Kérdez rá a hely koncepciójára, ha már a látogatást is tervezgetik.*
4670. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-03 00:24:10
Üzenet elküldve: 2019-03-03 00:24:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Throggot//
- Én Tinthereth vagyok... erdei elf. - *Mutatkozik be, bár kezét nem nyújtja, nem nagyon tudja, hogyan illik bánni más fajokkal, így az efféle formaiságokat inkább másokra hagyja, s ő csak sodródik az árral.*
- A folyó mellett telepedtünk le a többiekkel, nem messze innen, tegnap. Főleg elfek, de nem kizárólag. - *Osztja meg még a fontos információt, bár sejtése szerint ezt majd Pycta is meg fogja tenni, és talán meghívást is fog kapni az óriás, ahogy eddig mindenki kapott, akivel összetalálkoztak.*
- Felkeltettek? Kik? - *Kérdez vissza, miután érdeklődően meghallgatta Throggot mondókáját.*
//Umon, Pycta, Throggot//
- Itt vagyunk! - *Szól vissza Pyctának, és visszatér a lovakhoz, hiszen a szilánkok miatt elkóboroltak kicsit.
A csuhátlan csuhás tervére csak biccent, és előkészíti a lovakat az indulásra, ha már ő kötötte ki őket korábban.
Tinthereth arcán viszont tükröződhet most az elégedetlenség. Örül ugyan, hogy visszatérnek a táborba, az ilyen jellegű események kifárasztanak egy, az elmúlt időket egyedül töltő elfet, viszont Pycta túl sokszor utasította őt az ő ízlésének, illetve az Amon Ruadh-i úttól is csak így megfosztotta őt, kérdés nélkül.
~ Talán rosszul olvastam a jeleket, korai nekem még visszatérni a társadalomba... ~ Szomorodik el egészen, s ha a többiek is készen állnak, egykedvűen indul meg utánuk vissza, a tábor irányába.*
- Én Tinthereth vagyok... erdei elf. - *Mutatkozik be, bár kezét nem nyújtja, nem nagyon tudja, hogyan illik bánni más fajokkal, így az efféle formaiságokat inkább másokra hagyja, s ő csak sodródik az árral.*
- A folyó mellett telepedtünk le a többiekkel, nem messze innen, tegnap. Főleg elfek, de nem kizárólag. - *Osztja meg még a fontos információt, bár sejtése szerint ezt majd Pycta is meg fogja tenni, és talán meghívást is fog kapni az óriás, ahogy eddig mindenki kapott, akivel összetalálkoztak.*
- Felkeltettek? Kik? - *Kérdez vissza, miután érdeklődően meghallgatta Throggot mondókáját.*
//Umon, Pycta, Throggot//
- Itt vagyunk! - *Szól vissza Pyctának, és visszatér a lovakhoz, hiszen a szilánkok miatt elkóboroltak kicsit.
A csuhátlan csuhás tervére csak biccent, és előkészíti a lovakat az indulásra, ha már ő kötötte ki őket korábban.
Tinthereth arcán viszont tükröződhet most az elégedetlenség. Örül ugyan, hogy visszatérnek a táborba, az ilyen jellegű események kifárasztanak egy, az elmúlt időket egyedül töltő elfet, viszont Pycta túl sokszor utasította őt az ő ízlésének, illetve az Amon Ruadh-i úttól is csak így megfosztotta őt, kérdés nélkül.
~ Talán rosszul olvastam a jeleket, korai nekem még visszatérni a társadalomba... ~ Szomorodik el egészen, s ha a többiek is készen állnak, egykedvűen indul meg utánuk vissza, a tábor irányába.*
4669. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-02 22:51:53
Üzenet elküldve: 2019-03-02 22:51:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tábori munkálatok//
*Ahseela lepényeket formáz a kolompér masszából, amiket a forró zsírban lassan kisüt. Amikor megpirult az egyik oldal, két kis faággyal fordítja meg a krumpli lepényeket és süti át a másik oldalát is. Az elkészült görhönyöket a lábosba egymásra halmozza.
Xonar tűnik elő az erdőből és bandukol oda a görhönyökkel ügyködő gazdájához. A druida lány egy pillantással fogadja a farkasát.
A jószág egy darabig állva elnézi, hogy tesz-vesz az elf lány a tábortűz körül, majd lefekszik az egyik ott lévő farönk mellé, mancsaira leteszi fejét és pillantásával úgy követi a lány sürgölődését.
Amikor a burgonya pépből, mind lepény lett, és minden görhöny megsült, Ahseela bicsakkal veregeti meg a teli lábos oldalát, akárcsak egy háromszögletű ételcsengőt.*
- Elészült a görhöny! Gyertek enni!
*Kiáltja a táborba, megemelt csipogósba átcsapó hangján.*
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.02 22:53:39
*Ahseela lepényeket formáz a kolompér masszából, amiket a forró zsírban lassan kisüt. Amikor megpirult az egyik oldal, két kis faággyal fordítja meg a krumpli lepényeket és süti át a másik oldalát is. Az elkészült görhönyöket a lábosba egymásra halmozza.
Xonar tűnik elő az erdőből és bandukol oda a görhönyökkel ügyködő gazdájához. A druida lány egy pillantással fogadja a farkasát.
A jószág egy darabig állva elnézi, hogy tesz-vesz az elf lány a tábortűz körül, majd lefekszik az egyik ott lévő farönk mellé, mancsaira leteszi fejét és pillantásával úgy követi a lány sürgölődését.
Amikor a burgonya pépből, mind lepény lett, és minden görhöny megsült, Ahseela bicsakkal veregeti meg a teli lábos oldalát, akárcsak egy háromszögletű ételcsengőt.*
- Elészült a görhöny! Gyertek enni!
*Kiáltja a táborba, megemelt csipogósba átcsapó hangján.*
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.02 22:53:39
4668. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-02 22:19:07
Üzenet elküldve: 2019-03-02 22:19:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
//Otthon//
//YIlanda, Angu//
- Nagyon köszönöb! Igazán szép tüzet gyújtottál!
*Mosolyog hálásan YIlandára, aki már régen elkészült, mikor ő még csak a dolga felével.*
- Oh, hagyd csak, begoldob én!
*Rázza kezét feltartva tiltakozón. Épp elég, hogy a saját szobájáról van szó. Neki is veselkedik kigöngyölni a takarót és a huzatba kezdi gyömöszölni a két első csücskét, mikor Angu megérkezik az italokkal.*
- Oh… köszödöb…
*Úgy véli, hogy hiába tiltakozott, ezt most kötelezően előírták neki. Nem nagyon akarja meginni, de nem szeretné megsérteni Angut, hiszen köszöntőt is mond. Boldogan emeli poharát.*
- Úgy-úgy!
*Belekóstol a szeszbe, de rettentően erős, néhány pillanatra még az orra is kidugul és elvörösödik az arca.*
- Uhh! Ez aztán… finom… egy picit leteszem ide, jó?
*Koppan halkan az asztalkán a pohárka. Most a változatosság kedvéért szipog, ezért kifújja az orrát és somolyog a kedveskedő megszólításon, ahogy Angu YIlandát nevezi.*
- Köszödöb!
*Engedi el őket.*
- Ó, és Lylli…
*Fordul YIlanda után, aki eltévesztette a nevét, de már addigra kívül van a szobából.*
- nor…
*Fejezi be egészen elhalkulva. Amint magára marad, bizonytalanul hajol a takaróért és csuklik egyet, ezért mellényúl, majd a szájához kap, és az ajtó felé néz, vajon hallották-e. Ez a korty is erősen hatott rá, de megpróbálja gyorsan elrendezni az ágyneműt. Inkább majd később tesz rendet, most apró lábain tipegve társai után siet. Feltehetően Viel szemközti szobájába. Ő is utánuk megy, de már csak YIlandát találja ott, amint éppen befűt. Azonnal észreveszi a figyelmességet, hogy előpakolta neki valaki a láda tartalmát.*
- Ó, köszödöb!
*Ellenőrzésképpen kinéz az ablakon, hogy tényleg rá lehet-e látni a tóra. Gyönyörű odakint a lágy hóréteggel körülvéve. Elégedetten bólint, aztán nekilát összehajtogatni a porfogókat és a ládára tenni, majd jöhet a lepedő. Ezt igen precízen végzi most, hiszen Vielé lesz, szeretné, ha szépen kisimuló ágyban alhatna. Aztán jön a párna. Egy nyugtató, halványkék színű huzat egy kedves, ezüst holdsarlóval a sarkán. Úgy véli, Vieljana örülni fog neki. Aztán YIlandával kezd beszélgetni.*
- Látob, nagyon jól kijöttök bár egybással. Te és Angu. Olyan boldog vagyok! A család nagyon fontos.
*Mondja szomorú mosollyal és már a takarónak áll neki. Egy kicsit forog vele a szoba.*
//Otthon//
//YIlanda, Angu//
- Nagyon köszönöb! Igazán szép tüzet gyújtottál!
*Mosolyog hálásan YIlandára, aki már régen elkészült, mikor ő még csak a dolga felével.*
- Oh, hagyd csak, begoldob én!
*Rázza kezét feltartva tiltakozón. Épp elég, hogy a saját szobájáról van szó. Neki is veselkedik kigöngyölni a takarót és a huzatba kezdi gyömöszölni a két első csücskét, mikor Angu megérkezik az italokkal.*
- Oh… köszödöb…
*Úgy véli, hogy hiába tiltakozott, ezt most kötelezően előírták neki. Nem nagyon akarja meginni, de nem szeretné megsérteni Angut, hiszen köszöntőt is mond. Boldogan emeli poharát.*
- Úgy-úgy!
*Belekóstol a szeszbe, de rettentően erős, néhány pillanatra még az orra is kidugul és elvörösödik az arca.*
- Uhh! Ez aztán… finom… egy picit leteszem ide, jó?
*Koppan halkan az asztalkán a pohárka. Most a változatosság kedvéért szipog, ezért kifújja az orrát és somolyog a kedveskedő megszólításon, ahogy Angu YIlandát nevezi.*
- Köszödöb!
*Engedi el őket.*
- Ó, és Lylli…
*Fordul YIlanda után, aki eltévesztette a nevét, de már addigra kívül van a szobából.*
- nor…
*Fejezi be egészen elhalkulva. Amint magára marad, bizonytalanul hajol a takaróért és csuklik egyet, ezért mellényúl, majd a szájához kap, és az ajtó felé néz, vajon hallották-e. Ez a korty is erősen hatott rá, de megpróbálja gyorsan elrendezni az ágyneműt. Inkább majd később tesz rendet, most apró lábain tipegve társai után siet. Feltehetően Viel szemközti szobájába. Ő is utánuk megy, de már csak YIlandát találja ott, amint éppen befűt. Azonnal észreveszi a figyelmességet, hogy előpakolta neki valaki a láda tartalmát.*
- Ó, köszödöb!
*Ellenőrzésképpen kinéz az ablakon, hogy tényleg rá lehet-e látni a tóra. Gyönyörű odakint a lágy hóréteggel körülvéve. Elégedetten bólint, aztán nekilát összehajtogatni a porfogókat és a ládára tenni, majd jöhet a lepedő. Ezt igen precízen végzi most, hiszen Vielé lesz, szeretné, ha szépen kisimuló ágyban alhatna. Aztán jön a párna. Egy nyugtató, halványkék színű huzat egy kedves, ezüst holdsarlóval a sarkán. Úgy véli, Vieljana örülni fog neki. Aztán YIlandával kezd beszélgetni.*
- Látob, nagyon jól kijöttök bár egybással. Te és Angu. Olyan boldog vagyok! A család nagyon fontos.
*Mondja szomorú mosollyal és már a takarónak áll neki. Egy kicsit forog vele a szoba.*
4667. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-02 20:31:25
Üzenet elküldve: 2019-03-02 20:31:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
//Pycta, Umon, Throggot, Tintereth, Amea//
*Nem sokat kell sétálni az elhagyatott házig. Morfondírozva lép beljebb, s szedi össze, mit korábban már kipakolt. Sok dolgot nem kell, a java része a szekéren van.*
- Így lesz, Pycta. *Egy pillanatig gondolkodik, aztán Throggothoz lép.* Umon vagyok. *Közben észreveszi a cikázó rágcsálókat, akiknek kezét kinyújtva elvigyorodva integet egyet.* Kicsit rosszul indítottam, nem túl jók az idegeim mostanában. *Vonja meg a vállát, majd félrenéz.* Szóval... csak ezt akartam. *Egy bocsánatkérés már túl sok volna, még mindig azt gondolja, hogy ne leskelődjenek egy csapatra a fa mögül, főleg, ha az a valaki ekkora behemót. Ha ennyi elég, hát elég, ha nem, hát nem, mindenesetre, ami Umontól telt azt megtette, ez nála már így is óriási fordulat. Pycta felvázolt tervére biccent, neki aztán édes mindegy, csak valamit csinálhasson végre.*
- Már ugrom is. *Mondja, s ha kell segít befogni a lovat. Némi rossz érzés kerülheti, amikor Kócosra gondol, talán már elejtette egy farkasfalka, vagy éhen halt. Nem vadon nőtt fel, fogalma sincs, hogy mit kell csinálnia egyedül.*
- Tőlem indulhatunk is. *Kiált fel, majd, ha Pycta és aki követi elindul, ő s utánuk hajt, szerencsére már jóval rutinosabban, mint, ahogyan Valeával elkezdték.* Gyáááá! Gyerünk Híjas! Vágtaaaa! Heheheheee... *Jól tudja, hogy ekkora súllyal mögötte nem fognak megrohamozni egy várat, de jól hangzott. Hamarosan a roskadásig pakolt szekér Umonnal együtt kényelmes tempóban követi Pyctát, s reményeik szerint mindazokat, akik még vele tartanak.*
- Ééééés nóótaaa! Baj van a részeg szerzetesseeel, baj van a részeg szerzetesseeel, baj van a részeg szerzetesseeeel, minden áldott éjjel! *A nóta nem hosszú, nem is pajzán, ellenben egész jó kedve kerekedik tőle, ezen a hűvös, de már virágnyitogató napon.*
//Pycta, Umon, Throggot, Tintereth, Amea//
*Nem sokat kell sétálni az elhagyatott házig. Morfondírozva lép beljebb, s szedi össze, mit korábban már kipakolt. Sok dolgot nem kell, a java része a szekéren van.*
- Így lesz, Pycta. *Egy pillanatig gondolkodik, aztán Throggothoz lép.* Umon vagyok. *Közben észreveszi a cikázó rágcsálókat, akiknek kezét kinyújtva elvigyorodva integet egyet.* Kicsit rosszul indítottam, nem túl jók az idegeim mostanában. *Vonja meg a vállát, majd félrenéz.* Szóval... csak ezt akartam. *Egy bocsánatkérés már túl sok volna, még mindig azt gondolja, hogy ne leskelődjenek egy csapatra a fa mögül, főleg, ha az a valaki ekkora behemót. Ha ennyi elég, hát elég, ha nem, hát nem, mindenesetre, ami Umontól telt azt megtette, ez nála már így is óriási fordulat. Pycta felvázolt tervére biccent, neki aztán édes mindegy, csak valamit csinálhasson végre.*
- Már ugrom is. *Mondja, s ha kell segít befogni a lovat. Némi rossz érzés kerülheti, amikor Kócosra gondol, talán már elejtette egy farkasfalka, vagy éhen halt. Nem vadon nőtt fel, fogalma sincs, hogy mit kell csinálnia egyedül.*
- Tőlem indulhatunk is. *Kiált fel, majd, ha Pycta és aki követi elindul, ő s utánuk hajt, szerencsére már jóval rutinosabban, mint, ahogyan Valeával elkezdték.* Gyáááá! Gyerünk Híjas! Vágtaaaa! Heheheheee... *Jól tudja, hogy ekkora súllyal mögötte nem fognak megrohamozni egy várat, de jól hangzott. Hamarosan a roskadásig pakolt szekér Umonnal együtt kényelmes tempóban követi Pyctát, s reményeik szerint mindazokat, akik még vele tartanak.*
- Ééééés nóótaaa! Baj van a részeg szerzetesseeel, baj van a részeg szerzetesseeel, baj van a részeg szerzetesseeeel, minden áldott éjjel! *A nóta nem hosszú, nem is pajzán, ellenben egész jó kedve kerekedik tőle, ezen a hűvös, de már virágnyitogató napon.*
4666. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-02 18:22:55
Üzenet elküldve: 2019-03-02 18:22:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
//Umon és a többiek//
*Örül, hogy Umon egyetért vele az út elején járókkal kapcsolatban. Mindenkinek annyi időbe telik végigjárni az utat, amennyit a Fákban Lakó elrendelt neki. Sem nem több, sem nem kevesebb.
A kialakulófélben lévő teológiai beszélgetésben felmerülő fény és árnyék dolgára csak szomorúan elmosolyodik. Érti, mit akar mondani az átkozott szerzetes, de valamennyire másképp látja ő maga.*
- Fény és sötétség. Igen. *Bólint kurtán.*
- De e kettőnek egyensúlyban kell lennie, különben a béke és a nyugalom elérhetetlen. *Emeli lombzöld tekintetét a férfire.
Az sem jó, ha túl sok a fény, mert akkor törvényszerű az árnyék erősödése és ez fordítva is igaz. Mint a templomban. A fény oltárát beborította a sötétség, s ezért vissza kellett hozni a fényt. Az egyensúly. Minden attól függ.
Miközben visszafelé tartanak, Umon elmondja, hogy a lovát elvesztette valahol. Sajnos a csuhátlan csuhásnak van egy olyan érzése, hogy a hátas nem természetes úton veszett oda.*
- Nem kell futnod. *Mondja, amikor visszaérnek a többiekhez, a romos épületbe csak bepillant, ha Umon azt mondta, ott van a szekér a Vadvédi felszerelésekkel, akkor ott van.*
- Mind visszamegyünk a táborhoz, aztán irány Amon Ruadh. Csak Umon jön velem. *Ha ott van Ämeada és Tinthereth és az óriás, ha nincs, ők visszamennek, tudják, merre van a tábor, ha visszatértek.*
- A nevem Pycta del Ventus, neked mi a neved? Dönthetsz, velünk tartasz? *Kérdi az óriást.*
- Tudom, hogy az ismeretségünk nem indult valami jól, de hasznod vennénk a táborban és otthonra találhatnál. *Nem ismeri az óriást, de azt látja, hogy híján van társaknak és fedélnek a feje fölé. Bár kérdés, hogy egyáltalán szüksége van-e ilyenekre.*
- A döntés a tiéd. *Mondja végül, majd vagy maga, vagy Ämeada segítségével elhozza Híjast, hogy a szekér elé kösse, a kordét pedig mögé.*
- Umon, megteszed, hogy követsz minket? *Int a bak felé, majd ha mind elkészültek, az óriás pedig döntött, akkor Éjvihar nyergébe pattan, hogy visszaindulhassanak a táborba.
Mindenki dönthet, hogy merre indul, ebbe a csuhátlan csuhás már nem szeretne beleszólni.*
//Umon és a többiek//
*Örül, hogy Umon egyetért vele az út elején járókkal kapcsolatban. Mindenkinek annyi időbe telik végigjárni az utat, amennyit a Fákban Lakó elrendelt neki. Sem nem több, sem nem kevesebb.
A kialakulófélben lévő teológiai beszélgetésben felmerülő fény és árnyék dolgára csak szomorúan elmosolyodik. Érti, mit akar mondani az átkozott szerzetes, de valamennyire másképp látja ő maga.*
- Fény és sötétség. Igen. *Bólint kurtán.*
- De e kettőnek egyensúlyban kell lennie, különben a béke és a nyugalom elérhetetlen. *Emeli lombzöld tekintetét a férfire.
Az sem jó, ha túl sok a fény, mert akkor törvényszerű az árnyék erősödése és ez fordítva is igaz. Mint a templomban. A fény oltárát beborította a sötétség, s ezért vissza kellett hozni a fényt. Az egyensúly. Minden attól függ.
Miközben visszafelé tartanak, Umon elmondja, hogy a lovát elvesztette valahol. Sajnos a csuhátlan csuhásnak van egy olyan érzése, hogy a hátas nem természetes úton veszett oda.*
- Nem kell futnod. *Mondja, amikor visszaérnek a többiekhez, a romos épületbe csak bepillant, ha Umon azt mondta, ott van a szekér a Vadvédi felszerelésekkel, akkor ott van.*
- Mind visszamegyünk a táborhoz, aztán irány Amon Ruadh. Csak Umon jön velem. *Ha ott van Ämeada és Tinthereth és az óriás, ha nincs, ők visszamennek, tudják, merre van a tábor, ha visszatértek.*
- A nevem Pycta del Ventus, neked mi a neved? Dönthetsz, velünk tartasz? *Kérdi az óriást.*
- Tudom, hogy az ismeretségünk nem indult valami jól, de hasznod vennénk a táborban és otthonra találhatnál. *Nem ismeri az óriást, de azt látja, hogy híján van társaknak és fedélnek a feje fölé. Bár kérdés, hogy egyáltalán szüksége van-e ilyenekre.*
- A döntés a tiéd. *Mondja végül, majd vagy maga, vagy Ämeada segítségével elhozza Híjast, hogy a szekér elé kösse, a kordét pedig mögé.*
- Umon, megteszed, hogy követsz minket? *Int a bak felé, majd ha mind elkészültek, az óriás pedig döntött, akkor Éjvihar nyergébe pattan, hogy visszaindulhassanak a táborba.
Mindenki dönthet, hogy merre indul, ebbe a csuhátlan csuhás már nem szeretne beleszólni.*
4665. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-02 13:47:38
Üzenet elküldve: 2019-03-02 13:47:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
//Otthon//
//Lyllinor, Angu//
*Mikor elkészül a tűzgyújtással, a kis gnóm lány már előhalászta az ágyneműt és egy párnával, valamint a lepedővel is végez. Egy fél percre megtorpan és figyeli, milyen nagy gonddal készül hozzá a takaró felhúzásához, mikor pedig az rápillant, gyorsan eltünteti a mosolyt az arcáról és a derekára teszi a kezét, mintha csak abban a pillanatban végzett volna a dologgal, pedig már vagy fél perce őt mustrálja.*
-Innentől már a tűz végzi a dolgát. Azt hiszem, az egyik takarót be tudom még vállalni.*Mozgatja meg a vállait és némi mosolyt csal vissza az arcára a gondolat, hogy a kislány feltételezi, hogy ő szorul segítségre, bár a legközelebbi szobába azt is bejátszhatja, ha most úgy látná, hogy Lyllinor nehezebben veszi az ágyazást. Majd Angu is visszaér a poharakkal és koccint, lehúzza. Nem igazán szeretné győzködni a kislányt, ha nem kívánja, nem erőlteti, véleménye szerint hozzá nem is való az ital, inkább egy cifra mintás teáscsészével tudná elképzelni, ahogy kedélyesen játszik, képzeletbeli teát tölt egy kedvesebb arcú csibének és egy vörös szemű, éppen arra tévedő, mit sem sejtő nyuszinak a kertben.*
-Egészségedre.*Válaszolja még a koccintásra utólag, aztán a férfi még pakol ki némi fát a kandalló mellé és él az általa felkínált lehetőséggel. A megszólításra csak egy „ezt még visszakapod” tekintetet ereget, de nincs mit tenni, megfogja a kosár fülét és átkíséri Angut a következő szobába.*
-Lyllidor! Előre megyek, szólj, ha valamiben segítség kellene.*Ereszt meg egy kedves gesztust még mielőtt kiérne a szobából. Amint kiérnek az elfnek megered a nyelve és próbál társalogni vele, ami persze, hogy most itt vannak ebben a hatalmas és idegen házban felettébb jólesik neki, de soha nem volt az a bőbeszédű fajta.*
-Nem tudom te hogy vagy vele, de én régen voltam már egyedül egy szobában, egymagam. Még hozzá kell szokjak, de a gondolat, hogy van, ami csak az enyém, hát, kellemes.*Válaszolja azért, nem akarja, hogy Angu arra gondoljon, hogy netán derogál a jelenléte neki vagy valami bántja. Aztán csak nekiveselkedik a munkának és kiszedi a fát a kosárból, hogy ismételje az előbbi műveletet és meleggé varázsoljon még egy szobát.*
-Nálam is van egy fél cipó, meg három alma, de ennyi. *Válaszol még, és egyet ért a felvetéssel, hiszen most még nem érzi, de a mozgástól hamarosan úgyis korogni fog a gyomra, azt meg már le se lehetne tagadni, még ha akarná sem. Mikor Angu egyedül hagyja, még elszöszmötöl a fával, aztán amíg át nem ér a kislány kotorászik a szobában lévő ládában, hogy ennyivel is segítsen, hiszen látta, hogy az előző helyen is onnan halászta elő az ágyneműt.*
//Otthon//
//Lyllinor, Angu//
*Mikor elkészül a tűzgyújtással, a kis gnóm lány már előhalászta az ágyneműt és egy párnával, valamint a lepedővel is végez. Egy fél percre megtorpan és figyeli, milyen nagy gonddal készül hozzá a takaró felhúzásához, mikor pedig az rápillant, gyorsan eltünteti a mosolyt az arcáról és a derekára teszi a kezét, mintha csak abban a pillanatban végzett volna a dologgal, pedig már vagy fél perce őt mustrálja.*
-Innentől már a tűz végzi a dolgát. Azt hiszem, az egyik takarót be tudom még vállalni.*Mozgatja meg a vállait és némi mosolyt csal vissza az arcára a gondolat, hogy a kislány feltételezi, hogy ő szorul segítségre, bár a legközelebbi szobába azt is bejátszhatja, ha most úgy látná, hogy Lyllinor nehezebben veszi az ágyazást. Majd Angu is visszaér a poharakkal és koccint, lehúzza. Nem igazán szeretné győzködni a kislányt, ha nem kívánja, nem erőlteti, véleménye szerint hozzá nem is való az ital, inkább egy cifra mintás teáscsészével tudná elképzelni, ahogy kedélyesen játszik, képzeletbeli teát tölt egy kedvesebb arcú csibének és egy vörös szemű, éppen arra tévedő, mit sem sejtő nyuszinak a kertben.*
-Egészségedre.*Válaszolja még a koccintásra utólag, aztán a férfi még pakol ki némi fát a kandalló mellé és él az általa felkínált lehetőséggel. A megszólításra csak egy „ezt még visszakapod” tekintetet ereget, de nincs mit tenni, megfogja a kosár fülét és átkíséri Angut a következő szobába.*
-Lyllidor! Előre megyek, szólj, ha valamiben segítség kellene.*Ereszt meg egy kedves gesztust még mielőtt kiérne a szobából. Amint kiérnek az elfnek megered a nyelve és próbál társalogni vele, ami persze, hogy most itt vannak ebben a hatalmas és idegen házban felettébb jólesik neki, de soha nem volt az a bőbeszédű fajta.*
-Nem tudom te hogy vagy vele, de én régen voltam már egyedül egy szobában, egymagam. Még hozzá kell szokjak, de a gondolat, hogy van, ami csak az enyém, hát, kellemes.*Válaszolja azért, nem akarja, hogy Angu arra gondoljon, hogy netán derogál a jelenléte neki vagy valami bántja. Aztán csak nekiveselkedik a munkának és kiszedi a fát a kosárból, hogy ismételje az előbbi műveletet és meleggé varázsoljon még egy szobát.*
-Nálam is van egy fél cipó, meg három alma, de ennyi. *Válaszol még, és egyet ért a felvetéssel, hiszen most még nem érzi, de a mozgástól hamarosan úgyis korogni fog a gyomra, azt meg már le se lehetne tagadni, még ha akarná sem. Mikor Angu egyedül hagyja, még elszöszmötöl a fával, aztán amíg át nem ér a kislány kotorászik a szobában lévő ládában, hogy ennyivel is segítsen, hiszen látta, hogy az előző helyen is onnan halászta elő az ágyneműt.*
4664. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-01 18:06:12
Üzenet elküldve: 2019-03-01 18:06:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Álomképek//
- Vendég. *Bólint a hallottakra, s apró mosolyránc ereszkedik meg szeme sarkában, ahogy Kaiykora néz. Tudja, hogy talán nevetséges, ahogy tenni-venni akar, de egyébként sem volt az a sokáig egy helyben ülő típus. Szótlan áll a helyiség közepén, a tűzhely belső terét nyaldosó lángok előtt, a halovány fényben, s vár. Odapillant, amerre Kaiyko mutat, majd csak határozottan bólint.*
- Jó lesz. Úgy jó lesz. *Ami azt illeti elégedett is a látvánnyal. Az idejét sem tudja mikor aludt már normális fekhelyen, talán még azelőtt, hogy idekerült. Furcsa mód, most a feltörő emlékek sem kínozzák.* Megyek. *Mondja majd kissé összébb húzza magán a kabátot, mikor kinyitja az ajtót immár vedrekkel kezében. Hirtelen tör be a süvítő szél, ezért gyorsan lép ki, majd visszapillantva a lányra lassan csukja be az ajtót. Ismét kósza mosoly suhan át arcán, bár maga sem tudja miért mosolyog, valahogy az érzést is elfelejtette már. Kint megmeríti mindegyiket a hóban, majd a sötétlő eget nézi, kint bizonyára már megfagyott volna. Körbefuttatja tekintetét az apró tanyán, szinte értő szemmel, majd visszaindul, s ismét a helyiségbe lép, ezúttal nem tölt el annyi időt kint. A tűz mellé helyezi a vedreket, telve friss, puha fehér hóval, mi szinte azonnal olvadásnak indul. Egy darabig megint nem szól, tűnődve nézi a dolgozó lányt, aztán letérdel elé, s óvatosan kezét fogja meg tekintetét keresve. A tűz mi eddig lobogott, most nincs ott, csupán egy tiszta és őszinte tekintet, miképp lelkét is némiképp üresnek érzi.*
- Köszönöm. *Mondja csendesen és halkan.* Mindent köszönök. *Majd feláll, s az újabb feladatokat végzi el. Pokrócot ráz, s mindent mire a lány megkéri, olykor szótlan, olykor apró mosollyal szája sarkában. A vacsora is tán csendesen telik, hosszú út volt, mindketten elfáradtak, a mosdás után maga is ledől. Hosszú ideig nézi a lányt, talán ő már alszik, mikor egyszer mély hangján megszólal.*
- Ha jön a meleg idő, felásom a ház előtti részt. Jó a föld. Kell a veteményes. *Motyogja, aztán mély álomba merül.*
- Vendég. *Bólint a hallottakra, s apró mosolyránc ereszkedik meg szeme sarkában, ahogy Kaiykora néz. Tudja, hogy talán nevetséges, ahogy tenni-venni akar, de egyébként sem volt az a sokáig egy helyben ülő típus. Szótlan áll a helyiség közepén, a tűzhely belső terét nyaldosó lángok előtt, a halovány fényben, s vár. Odapillant, amerre Kaiyko mutat, majd csak határozottan bólint.*
- Jó lesz. Úgy jó lesz. *Ami azt illeti elégedett is a látvánnyal. Az idejét sem tudja mikor aludt már normális fekhelyen, talán még azelőtt, hogy idekerült. Furcsa mód, most a feltörő emlékek sem kínozzák.* Megyek. *Mondja majd kissé összébb húzza magán a kabátot, mikor kinyitja az ajtót immár vedrekkel kezében. Hirtelen tör be a süvítő szél, ezért gyorsan lép ki, majd visszapillantva a lányra lassan csukja be az ajtót. Ismét kósza mosoly suhan át arcán, bár maga sem tudja miért mosolyog, valahogy az érzést is elfelejtette már. Kint megmeríti mindegyiket a hóban, majd a sötétlő eget nézi, kint bizonyára már megfagyott volna. Körbefuttatja tekintetét az apró tanyán, szinte értő szemmel, majd visszaindul, s ismét a helyiségbe lép, ezúttal nem tölt el annyi időt kint. A tűz mellé helyezi a vedreket, telve friss, puha fehér hóval, mi szinte azonnal olvadásnak indul. Egy darabig megint nem szól, tűnődve nézi a dolgozó lányt, aztán letérdel elé, s óvatosan kezét fogja meg tekintetét keresve. A tűz mi eddig lobogott, most nincs ott, csupán egy tiszta és őszinte tekintet, miképp lelkét is némiképp üresnek érzi.*
- Köszönöm. *Mondja csendesen és halkan.* Mindent köszönök. *Majd feláll, s az újabb feladatokat végzi el. Pokrócot ráz, s mindent mire a lány megkéri, olykor szótlan, olykor apró mosollyal szája sarkában. A vacsora is tán csendesen telik, hosszú út volt, mindketten elfáradtak, a mosdás után maga is ledől. Hosszú ideig nézi a lányt, talán ő már alszik, mikor egyszer mély hangján megszólal.*
- Ha jön a meleg idő, felásom a ház előtti részt. Jó a föld. Kell a veteményes. *Motyogja, aztán mély álomba merül.*
4663. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-01 14:41:44
Üzenet elküldve: 2019-03-01 14:41:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tinthereth//
*Tényleg érdekesek a kis kövek amiket megtalálnak és Throggot nem akar sokat vacakolni velük. Inkább megfogja és láss csodát a sajátja már nem is olyan forró. A társára néz és biccent egyet, hogy szerinte már épp alkalmas a hőmérséklete a kis tárgynak. Egyelőre nem akar vele nagyon mit kezdeni, így köpenye alá rejti a kis táskájába.*
- Jobb lesz talán. *Vakarja meg a fejét, mert nem tudja mit és hogyan kell vele foglalkozni, de talán egyszer majd a közeli jövőben meg fogja érteni.
Ahogy az elf sorolja a többi társa nevét Throgg nem bírja tovább és mielőtt a másik megkérdezhetné, hogy ki ő és honnan jött rákérdez a segítője kilétére. Mély öblös hangján lassan formálva a szavakat teszi fel a kérdést, amelyet már egy jó ideje fel akart tenni.*
- Te és a társaid kicsodák vagytok? *Majd maga is válaszol az elf kérdésére, hiszen nem titok, vagy ilyesmi, ezért nagy bátran felel is.*
- A nagy hegyek gyomrában élek. A barlangokban. Felkeltettek és kijöttem ide. *Építi fel a közelmúlt eseményeinek rövid láncolatát mint egy szemléltetve, hogy miként került ide és habár maga sem tudja mi a jöttének igazi célja, hiszen olyan nem is nagyon van, de mégis kíváncsi a másik történetére, vagyis az egész díszes társaságére, mivel először haramiának, majd gyógyítónak adják magukat, így kissé furcsa és zavaró ez az egész.*
//Pycta, Umon és a többiek//
*Közben megérkeznek a többiek a vezér elf és a bicskahajigáló. Throggot egyszere leginkább egy dologgal szeret foglalatoskodni, így ő most csak azon dolgozik, hogy megértse, amit az elf mond neki, vagy válaszol. Ennek értelmében pusztán a három patkánya szalad ki az óriás köpenye alól amikor megérzik a szagát az átkozott szerzetesnek és érkeztével szemmel is tartják, hogy ha az támadni akarna akkor időben lépni tudjanak.*
*Tényleg érdekesek a kis kövek amiket megtalálnak és Throggot nem akar sokat vacakolni velük. Inkább megfogja és láss csodát a sajátja már nem is olyan forró. A társára néz és biccent egyet, hogy szerinte már épp alkalmas a hőmérséklete a kis tárgynak. Egyelőre nem akar vele nagyon mit kezdeni, így köpenye alá rejti a kis táskájába.*
- Jobb lesz talán. *Vakarja meg a fejét, mert nem tudja mit és hogyan kell vele foglalkozni, de talán egyszer majd a közeli jövőben meg fogja érteni.
Ahogy az elf sorolja a többi társa nevét Throgg nem bírja tovább és mielőtt a másik megkérdezhetné, hogy ki ő és honnan jött rákérdez a segítője kilétére. Mély öblös hangján lassan formálva a szavakat teszi fel a kérdést, amelyet már egy jó ideje fel akart tenni.*
- Te és a társaid kicsodák vagytok? *Majd maga is válaszol az elf kérdésére, hiszen nem titok, vagy ilyesmi, ezért nagy bátran felel is.*
- A nagy hegyek gyomrában élek. A barlangokban. Felkeltettek és kijöttem ide. *Építi fel a közelmúlt eseményeinek rövid láncolatát mint egy szemléltetve, hogy miként került ide és habár maga sem tudja mi a jöttének igazi célja, hiszen olyan nem is nagyon van, de mégis kíváncsi a másik történetére, vagyis az egész díszes társaságére, mivel először haramiának, majd gyógyítónak adják magukat, így kissé furcsa és zavaró ez az egész.*
//Pycta, Umon és a többiek//
*Közben megérkeznek a többiek a vezér elf és a bicskahajigáló. Throggot egyszere leginkább egy dologgal szeret foglalatoskodni, így ő most csak azon dolgozik, hogy megértse, amit az elf mond neki, vagy válaszol. Ennek értelmében pusztán a három patkánya szalad ki az óriás köpenye alól amikor megérzik a szagát az átkozott szerzetesnek és érkeztével szemmel is tartják, hogy ha az támadni akarna akkor időben lépni tudjanak.*
4662. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-01 12:07:57
Üzenet elküldve: 2019-03-01 12:07:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tábori munkálatok//
*Ahseela, amint megvan a pucolással, beirdalva minél vékonyabb csíkokra szeli a burgonyákat. Pásztoroktól kerül a lábosba némi füstölt szalonna is a sütéshez. A szálasra szeletelt kolompérokhoz lisztet önt hozzá, beleüti az üstbe a tojásokat és adva hozzá némi sót is, lassan összedolgozza a masszát.*
~ A holdakban bélire! Valamit még kéne bele tenni. ~
*Töpreng picit, ahogy megkóstolja a szálas burgonya pépet.*
~ Jól jönne egy kis bors. Hát, de abból kell főzni, ami van. ~
*Persze az ellátmányban nincs semmi fűszernövény, de a Füvek városából érkezett leánynak eszébe jut, hogy az erdőben most van szezonja a vadfokhagymának. A tábor közelében keresgélve talál is némi medvehagymát. Persze, megvizsgálja a növényt, mert a sávos levelek könnyen összekeverhetők a gyöngyvirágéval, ami mérgező. A vadfokhagyma leveleit felaprózza, beleszórja az üstbe és belegyúrja a masszába. A szalonnát is felkockázza. Az üstöt és a lábost is letakarva félre teszi. Szedeget egy kis rőzsét és vastagabb ágakat, amit az egyik tábortűzhelyre pakol kis halomba rendezve. Az öreg tölgy kérgéből morzsol egy kis gyújtóst, majd alá gyújt. Ahogy parázs lesz, Ahseela rádob egy laposabb követ, amire ráteszi a lábost, hogy zsírjára pirítsa a szalonnát. Lassan felhangzik a sercegő hang, amivel már a sülő füstös illat is terjengeni kezd.*
~ Aj, Terkus mondta mindig a konyháról, hogy ezzel az illattal vallatni is lehet. ~
*Emlékezi vissza az elf lány, ami megmosolyogtatja.*
*Ahseela, amint megvan a pucolással, beirdalva minél vékonyabb csíkokra szeli a burgonyákat. Pásztoroktól kerül a lábosba némi füstölt szalonna is a sütéshez. A szálasra szeletelt kolompérokhoz lisztet önt hozzá, beleüti az üstbe a tojásokat és adva hozzá némi sót is, lassan összedolgozza a masszát.*
~ A holdakban bélire! Valamit még kéne bele tenni. ~
*Töpreng picit, ahogy megkóstolja a szálas burgonya pépet.*
~ Jól jönne egy kis bors. Hát, de abból kell főzni, ami van. ~
*Persze az ellátmányban nincs semmi fűszernövény, de a Füvek városából érkezett leánynak eszébe jut, hogy az erdőben most van szezonja a vadfokhagymának. A tábor közelében keresgélve talál is némi medvehagymát. Persze, megvizsgálja a növényt, mert a sávos levelek könnyen összekeverhetők a gyöngyvirágéval, ami mérgező. A vadfokhagyma leveleit felaprózza, beleszórja az üstbe és belegyúrja a masszába. A szalonnát is felkockázza. Az üstöt és a lábost is letakarva félre teszi. Szedeget egy kis rőzsét és vastagabb ágakat, amit az egyik tábortűzhelyre pakol kis halomba rendezve. Az öreg tölgy kérgéből morzsol egy kis gyújtóst, majd alá gyújt. Ahogy parázs lesz, Ahseela rádob egy laposabb követ, amire ráteszi a lábost, hogy zsírjára pirítsa a szalonnát. Lassan felhangzik a sercegő hang, amivel már a sülő füstös illat is terjengeni kezd.*
~ Aj, Terkus mondta mindig a konyháról, hogy ezzel az illattal vallatni is lehet. ~
*Emlékezi vissza az elf lány, ami megmosolyogtatja.*
4661. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-01 10:10:58
Üzenet elküldve: 2019-03-01 10:10:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
//Otthon//
//Yllanda, Lyllinor//
* Felegyenesedve szusszan párat, de közben mosolyog a többiekre. Aranyosnak tartja mind Lylli akaratosságát, mind Ylla határozottságát. Érdekes lesz figyelni, hogyan alakul majd a társaság belső hálózata. Ki kivel lesz majd jobban, mint a többiekkel. Az elején nyilván ott alakul ki valami, ahol az egymással töltött idő erre lehetőséget biztosít, de idővel várhatóan azért mindenkinek meg lesz a másikról a véleménye. Meg szép ez a ház és jó dolog, hogy felvállalták a vidéki létet, de elég sok munka lesz itt, hogy egy darabig lekösse őket. Utána viszont lassan majd előjön az egyén, az én, hogy kinek-kinek mi itt a célja és a teendők napi monotonitása lassan majd teher lesz. Igaz ennyire nem érdemes előre szaladni, ha most okosan indulnak el, akkor később csak korrigálni kell majd.
Elmélázásából a félelf szakítja ki, aki rábólintott a felesre és már hozatná is vele az üveget. Visszamegy a közösségi részre, hisz az asztalon hagyták az üveget és a poharakat is. Hármat azokból egymásba csúsztat, meg elkapja az üveg nyakát és megindul vissza a kis gnóm szobájába. Mire visszaér már többé kevésbé rendbe van téve az ágy és picit melegebb is van benn, hála a bentiek munkájának. Ylla gúnyolódására csak bólint egy szemtelen vigyorral az arcán, majd az asztalhoz sétál, s minthogy az előbb elbambulta Lyllike tiltakozását, tölt az imént sorba kirakott poharakba. A többiekhez sétál a poharaikkal, majd koccint. Feltehetően csak Yllával, de ha közben sikerült meggyőzni a tiltakozót természetesen vele is.
- Az első meleg szobára és az első megvetett ágyra. * mondja, majd a pálinka lehúzása után elvigyorodik. * - Persze nem iszunk mindre, de az elsőre, meg talán az utolsóra illik.
Ha még Ylla nem tette volna, a kosárból pakol még ki némi fát, hogy ha leégne a tűz legyen mit rárakni, majd nekikészül, hogy a maradékot átvigye a következő szobába. Nekiveselkedne az immár azért könnyebb kosárnak, mikor kapcsol. *
- Akkor Kiscsillag, akár segíthetnél is átvinni a szomszédba. Majd ha mindenhol, ahol kell már ég a tűz, feltöltjük a tűzifatartókat is. * Azzal megragadja a kosár egyik fülét és ha Ylla is fogja a sajátját átballagnak a szomszédos szobába. *
- Furi nem? Mármint hogy van egy házunk, meg saját szobánk. Már alig várom, hogy egy forró fürdő után elnyújtózzak benne. * kérdezi, miközben a rakják ki a következő adag tűzrevalót. Amint végzett, az immár csak harmada súlyú kosarat felkapja és viszi a szomszédba. Az ajtón kiérve még eszébe jut valami, így visszalép.*
- Összeszedhetnénk milyen kajánk van, mert azért tényleg kell az energia ehhez a munkához. Az én zsákomnak a tetejében van még némi sajt, meg egy fél, pár napos cipó. Utóbbira rá lehet olvasztani az előbbit, azzal már nem halunk éhen. De ha nálatok még van más is, nem tiltakozom. * szól be az ajtóból, aztán a választ meg sem várva indul vissza a fáskamrába. Ott nekivetkőzik és jobb híján a csapásokat számolva múlatja az időt, míg újabb szakajtóra való adaggal el nem készül. *
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.01 10:15:11
//Otthon//
//Yllanda, Lyllinor//
* Felegyenesedve szusszan párat, de közben mosolyog a többiekre. Aranyosnak tartja mind Lylli akaratosságát, mind Ylla határozottságát. Érdekes lesz figyelni, hogyan alakul majd a társaság belső hálózata. Ki kivel lesz majd jobban, mint a többiekkel. Az elején nyilván ott alakul ki valami, ahol az egymással töltött idő erre lehetőséget biztosít, de idővel várhatóan azért mindenkinek meg lesz a másikról a véleménye. Meg szép ez a ház és jó dolog, hogy felvállalták a vidéki létet, de elég sok munka lesz itt, hogy egy darabig lekösse őket. Utána viszont lassan majd előjön az egyén, az én, hogy kinek-kinek mi itt a célja és a teendők napi monotonitása lassan majd teher lesz. Igaz ennyire nem érdemes előre szaladni, ha most okosan indulnak el, akkor később csak korrigálni kell majd.
Elmélázásából a félelf szakítja ki, aki rábólintott a felesre és már hozatná is vele az üveget. Visszamegy a közösségi részre, hisz az asztalon hagyták az üveget és a poharakat is. Hármat azokból egymásba csúsztat, meg elkapja az üveg nyakát és megindul vissza a kis gnóm szobájába. Mire visszaér már többé kevésbé rendbe van téve az ágy és picit melegebb is van benn, hála a bentiek munkájának. Ylla gúnyolódására csak bólint egy szemtelen vigyorral az arcán, majd az asztalhoz sétál, s minthogy az előbb elbambulta Lyllike tiltakozását, tölt az imént sorba kirakott poharakba. A többiekhez sétál a poharaikkal, majd koccint. Feltehetően csak Yllával, de ha közben sikerült meggyőzni a tiltakozót természetesen vele is.
- Az első meleg szobára és az első megvetett ágyra. * mondja, majd a pálinka lehúzása után elvigyorodik. * - Persze nem iszunk mindre, de az elsőre, meg talán az utolsóra illik.
Ha még Ylla nem tette volna, a kosárból pakol még ki némi fát, hogy ha leégne a tűz legyen mit rárakni, majd nekikészül, hogy a maradékot átvigye a következő szobába. Nekiveselkedne az immár azért könnyebb kosárnak, mikor kapcsol. *
- Akkor Kiscsillag, akár segíthetnél is átvinni a szomszédba. Majd ha mindenhol, ahol kell már ég a tűz, feltöltjük a tűzifatartókat is. * Azzal megragadja a kosár egyik fülét és ha Ylla is fogja a sajátját átballagnak a szomszédos szobába. *
- Furi nem? Mármint hogy van egy házunk, meg saját szobánk. Már alig várom, hogy egy forró fürdő után elnyújtózzak benne. * kérdezi, miközben a rakják ki a következő adag tűzrevalót. Amint végzett, az immár csak harmada súlyú kosarat felkapja és viszi a szomszédba. Az ajtón kiérve még eszébe jut valami, így visszalép.*
- Összeszedhetnénk milyen kajánk van, mert azért tényleg kell az energia ehhez a munkához. Az én zsákomnak a tetejében van még némi sajt, meg egy fél, pár napos cipó. Utóbbira rá lehet olvasztani az előbbit, azzal már nem halunk éhen. De ha nálatok még van más is, nem tiltakozom. * szól be az ajtóból, aztán a választ meg sem várva indul vissza a fáskamrába. Ott nekivetkőzik és jobb híján a csapásokat számolva múlatja az időt, míg újabb szakajtóra való adaggal el nem készül. *
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.01 10:15:11
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222