Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 23 (441. - 460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
460. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-05 07:49:27
Üzenet elküldve: 2013-11-05 07:49:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//A gyanú árnyékában//
-Az öreg felmutatja a levelet, amit a halott lovastól vett el, és máris minden megoldódni látszik, a marcona fickó is mintha enyhébb tekintettel nézne rájuk.*
- Remélem a kaján kívül mást is adnak nekünk, majdnem otthagytuk a fogunkat.* - súgja oda az elf lánynak. A fickó azért közli velük, hogy szemmel tartja őket. hát persze, ahol egy sötét elf van ott mindig megmarad a gyanakvó légkőr. De sebaj, Olfreen is elhatározza, hogy ő is figyel erősen,abból baj nem lehet.*
-Az öreg felmutatja a levelet, amit a halott lovastól vett el, és máris minden megoldódni látszik, a marcona fickó is mintha enyhébb tekintettel nézne rájuk.*
- Remélem a kaján kívül mást is adnak nekünk, majdnem otthagytuk a fogunkat.* - súgja oda az elf lánynak. A fickó azért közli velük, hogy szemmel tartja őket. hát persze, ahol egy sötét elf van ott mindig megmarad a gyanakvó légkőr. De sebaj, Olfreen is elhatározza, hogy ő is figyel erősen,abból baj nem lehet.*
459. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-03 22:44:03
Üzenet elküldve: 2013-11-03 22:44:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//A gyanú árnyékában//
*A férfi bőszen bólogat, majd mikor befejezték a kalandorok hát ő is szól:*
- Azok nem a mi embereink voltak. Sőt, valójában azt sem tudjuk kifélék és honnan.
- Na, ebben éppen segíthetek *mondja az öreg, s már nyújtja is át a levelet* felteszem ez nem magának íródott.
*A férfi átveszi a levelet, s gyorsan átfut rajta.*
- Valóban nem, ez a levél uramnak, Desmond Bel-Estessonak íródott, ki nemrégiben vesztette el hitvesét. Én Marius Di'Naron vagyok, a várkapitány. De hogy ki ez a ves Nevar, az még rejtély a számomra. Mindenesetre bárkik is legyetek, hősiesen helytálltatok. Uram hallotta mit tettetek, s úgy rendelkezett engedjelek be titeket, mert szívesen elköltené veletek az ebédjét. Gyertek hát, de jobb ha tudjátok, rajtatok tartom a szememet.
*A férfi bőszen bólogat, majd mikor befejezték a kalandorok hát ő is szól:*
- Azok nem a mi embereink voltak. Sőt, valójában azt sem tudjuk kifélék és honnan.
- Na, ebben éppen segíthetek *mondja az öreg, s már nyújtja is át a levelet* felteszem ez nem magának íródott.
*A férfi átveszi a levelet, s gyorsan átfut rajta.*
- Valóban nem, ez a levél uramnak, Desmond Bel-Estessonak íródott, ki nemrégiben vesztette el hitvesét. Én Marius Di'Naron vagyok, a várkapitány. De hogy ki ez a ves Nevar, az még rejtély a számomra. Mindenesetre bárkik is legyetek, hősiesen helytálltatok. Uram hallotta mit tettetek, s úgy rendelkezett engedjelek be titeket, mert szívesen elköltené veletek az ebédjét. Gyertek hát, de jobb ha tudjátok, rajtatok tartom a szememet.
458. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-11-03 20:24:56
Üzenet elküldve: 2013-11-03 20:24:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Hirtelen érnek ki a fák közül; egyszer csak tisztán lehet látni az eget és sűrű füvet tapod a lábuk.*
- Huh. - *Cemyl kifújja magát. Egy kissé elfáradt, amíg átvágtak az erdőn. Hadarn szótlanul áll mellette. Amikor a lány már eleget pihent, újra útnak indulnak. Hamarosan elérnek egy útnak tűnő ösvényt. Cemyl hálát ad mindenkinek, aki valaha ezen az úton végigment, hogy kitaposták más vándoroknak. Innentől útjuk sétagaloppnak tűnik, gyorsan és könnyen haladnak, így viszonylag gyorsan elérnek egy hídhoz.
Miután átkeltek rajta, Hadarn megtorpan.*
- Mi a baj?
- Én idáig. Nem kísér tovább.
- Hogyhogy? - *néz rá Cem furcsán. Ez alatt a közel egy hét alatt megszokta az idegen társaságát.*
- Mész tovább egyenest, városba. Sok ember, sok éhes fül. Én idáig. Szerencse veled! - *azzal megfordul és elsiet. Cemyl egy darabig még értetlenkedve néz utána.
"Sok éhes fül" - gondolja kuncogva. Különös megfogalmazás! Mindenesetre folytatja útját egyedül is. Végiggyalogol az úton, míg a városba nem ér, amit Hadarn Artheniornak nevezett.*
- Huh. - *Cemyl kifújja magát. Egy kissé elfáradt, amíg átvágtak az erdőn. Hadarn szótlanul áll mellette. Amikor a lány már eleget pihent, újra útnak indulnak. Hamarosan elérnek egy útnak tűnő ösvényt. Cemyl hálát ad mindenkinek, aki valaha ezen az úton végigment, hogy kitaposták más vándoroknak. Innentől útjuk sétagaloppnak tűnik, gyorsan és könnyen haladnak, így viszonylag gyorsan elérnek egy hídhoz.
Miután átkeltek rajta, Hadarn megtorpan.*
- Mi a baj?
- Én idáig. Nem kísér tovább.
- Hogyhogy? - *néz rá Cem furcsán. Ez alatt a közel egy hét alatt megszokta az idegen társaságát.*
- Mész tovább egyenest, városba. Sok ember, sok éhes fül. Én idáig. Szerencse veled! - *azzal megfordul és elsiet. Cemyl egy darabig még értetlenkedve néz utána.
"Sok éhes fül" - gondolja kuncogva. Különös megfogalmazás! Mindenesetre folytatja útját egyedül is. Végiggyalogol az úton, míg a városba nem ér, amit Hadarn Artheniornak nevezett.*
457. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-10-21 19:59:21
Üzenet elküldve: 2013-10-21 19:59:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//A gyanú árnyékában//
* Úgy tűnik egyenlőre minden jól alakul. A lovasok meghívják őket egy jó ebédre és egy kis pihenésre, nem mintha olyan nagyon fáradtak volnának hisz még csak alig keltek útra. Egy nemes urat ismerni talán előny lehet a jövőben hát Ewa sem ellenkezik, minek is tenné hisz a vezetőjük szó nélkül beleegyezett a látogatásba. Észre sem veszi, hogy a meghíváson tulajdonképpen kötelező részt venniük.
Épp csak szeme sarkából figyeli amint a nőstényt egy lóra felhelyezik. Sejti, hogy nem lehet túl jó érzés egy komolyabb sérüléssel lovagolni de ha nincs idő vesszőágyat fonni és talán nem is mennek túl messze akkor épp megteszi.
Vissza siet Hópehelyhez. Megveregeti a hátát majd biztatóan a sörényét is megsimogatja mielőtt felülne lovára és beállna a sorba. Előtte talán az öreg és a lovas csapat vezetője üget. A nőstény is valamerre ott lehet, Ewa pedig végül Lángszem mellé sorol be bár nem beszélnek de legalább van akivel szemvillantást váltson meglátva a magas falakat és a négy komor bástyát.*
- Tényleg egy várúr lesz. *jegyzi meg a hím számára is hallhatóan. A gyerekek kegyetlensége elborzasztja, nem azért mert a nőstény jóformán semmi rosszat sem tett hanem egyszerűen mert Ewa elf és pont ezért mindenkiben keresi a jót, a tiszta lelket. Fejét csóválva néz az egyik gyermekre, mintha legalábbis azt mondaná "Ha édesanyád ezt látná biztosan nem örülne..." persze lehet, hogy ez nem szégyenérzetet hoz ki a lurkóból hanem dühöt és a szépek népének gyermeke is kap egy vörös pecsétet a ruhájára.
A kastély vezetőjének kérdésére megismétli a nevét és jóváhagyóan bólint a hím szavaira.*
- Igen, pontosan így van. Utunk arra vezetett amerre a haramiák megtámadták az önök csapatát. Megpróbáltunk segíteni de sokan voltak és csak a harcosok érkezését látva menekültek el.
* Úgy tűnik egyenlőre minden jól alakul. A lovasok meghívják őket egy jó ebédre és egy kis pihenésre, nem mintha olyan nagyon fáradtak volnának hisz még csak alig keltek útra. Egy nemes urat ismerni talán előny lehet a jövőben hát Ewa sem ellenkezik, minek is tenné hisz a vezetőjük szó nélkül beleegyezett a látogatásba. Észre sem veszi, hogy a meghíváson tulajdonképpen kötelező részt venniük.
Épp csak szeme sarkából figyeli amint a nőstényt egy lóra felhelyezik. Sejti, hogy nem lehet túl jó érzés egy komolyabb sérüléssel lovagolni de ha nincs idő vesszőágyat fonni és talán nem is mennek túl messze akkor épp megteszi.
Vissza siet Hópehelyhez. Megveregeti a hátát majd biztatóan a sörényét is megsimogatja mielőtt felülne lovára és beállna a sorba. Előtte talán az öreg és a lovas csapat vezetője üget. A nőstény is valamerre ott lehet, Ewa pedig végül Lángszem mellé sorol be bár nem beszélnek de legalább van akivel szemvillantást váltson meglátva a magas falakat és a négy komor bástyát.*
- Tényleg egy várúr lesz. *jegyzi meg a hím számára is hallhatóan. A gyerekek kegyetlensége elborzasztja, nem azért mert a nőstény jóformán semmi rosszat sem tett hanem egyszerűen mert Ewa elf és pont ezért mindenkiben keresi a jót, a tiszta lelket. Fejét csóválva néz az egyik gyermekre, mintha legalábbis azt mondaná "Ha édesanyád ezt látná biztosan nem örülne..." persze lehet, hogy ez nem szégyenérzetet hoz ki a lurkóból hanem dühöt és a szépek népének gyermeke is kap egy vörös pecsétet a ruhájára.
A kastély vezetőjének kérdésére megismétli a nevét és jóváhagyóan bólint a hím szavaira.*
- Igen, pontosan így van. Utunk arra vezetett amerre a haramiák megtámadták az önök csapatát. Megpróbáltunk segíteni de sokan voltak és csak a harcosok érkezését látva menekültek el.
456. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-10-21 16:44:30
Üzenet elküldve: 2013-10-21 16:44:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
*Az öreg lerendezi a dolgokat a lovasokkal, és el is fogad egy meghívást a nevükben a uruk birtokára. Az elf lány bemutatkozik és egy kecses meghajlást is rögtönöz a lovasoknak. A mozdulat finomsága külön megragadja a tekintetét. Ő csak a háttérbe húzódik, nem igen akar szem előtt lenni amíg nem tisztázódik minden a lovasok urával is. Amíg a sebesült sötét elf ügye sincs lerendezve őrá is gyanú vetülhet bármikor. Felül a lovára, arcára húzza vörös csuklyáját és szótlanul lovagol a lovasok mellett, kik közrefogják őket. A sötét elf nőt is magukkal hurcolják, nyilván kínvallatásoknak vetik alá. Az út nem volt hosszú, egy idő után megpillantja a bástyákkal megerősített várfalat. Az emberek a várfalon túl hozzák a formájukat, és tökéletes csőcselék módjára viselkednek. Olfreen igyekszik a lehető legkisebbre összehúzni magát, nem kér ő is az esetleges beszólásokból. Nem sokkal később egy erélyes hangú ember bukkan elő aki a nevüket és acéljaikat kérdezi ellenmondást nem tűrő hangon. * - Olfreen lángszem vagyok, szabad kalandor. Ez az ember fogadott fel kísérőnek. *int az öreg felé.* - Utunk oka és végcélja csak az ő számára ismert.
*Amint befejezte a mondatot, hátrébb üget kicsit, beszéljen csak az öreg.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.22 21:01:08, a következő indokkal:
Jeljavítás
*Amint befejezte a mondatot, hátrébb üget kicsit, beszéljen csak az öreg.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.22 21:01:08, a következő indokkal:
Jeljavítás
455. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-10-20 11:19:03
Üzenet elküldve: 2013-10-20 11:19:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A gyanú árnyékában//
*Lilliath szenved a sebétől, hát még amikor fölrakják egy lóra. Kicsit furcsállja is, hogy nem végeznek vele ott helyben, de fájdalmai eltompítják az agyát elégé ahhoz, hogy inkább ne is próbáljon ezen elmélkedni. Nem a legkényelmesebb módját veszi igénybe az utazásnak, de lehetne rosszabb is. Amikor már egy ideje mennek akkor jut csak eszébe, hogy mi mindent otthagyhattak a hulláknál. Az erődítményt észre se veszi először, csak amikor közelebb érnek jön rá, hogy mi is az. Ahogy közelednek úgy múlnak a fájdalmai, bár az is lehet, hogy csak annyira elkábult a fájdalomtól, vagy annyira megszokta, hogy nem is érzi elviselhetetlennek. Annál inkább kezdi érezi a kínt amikor megdobálják. Pedig ő nem is vétett ellenük. Senkit se ölt meg, senkit se sebesített meg, csak épp összebarátkozott megmentőivel. Amikor meghallja, hogy el fogják látni, megcsillan előtte a remény, hogy esetleg túlélheti. A tömlöc szó viszont eme reményen méretes csorbát okoz, de nem szünteti meg teljesen. Az életfogytiglan raboskodás is jobb mint a halál, legalábbis jobbnak tűnik az ő szemében, nem sokkal, de jobbnak. Ennél tovább nem is bonyolítja a gondolkodást, mert nem érzi magát hozzá kellőképp erősnek, meg a koncentrálásban erősen hátráltatják érzései, és amúgy sincs sok értelme a gondolkodásnak egy ilyen helyzetben. Szinte biztos, hogy nem tehet semmit. Már pénze sincs vesztegetéshez, és ami egyszer nem sikerült az másodszor se fog, így a testi adottságaival se jut előre, se hátra.*
*Lilliath szenved a sebétől, hát még amikor fölrakják egy lóra. Kicsit furcsállja is, hogy nem végeznek vele ott helyben, de fájdalmai eltompítják az agyát elégé ahhoz, hogy inkább ne is próbáljon ezen elmélkedni. Nem a legkényelmesebb módját veszi igénybe az utazásnak, de lehetne rosszabb is. Amikor már egy ideje mennek akkor jut csak eszébe, hogy mi mindent otthagyhattak a hulláknál. Az erődítményt észre se veszi először, csak amikor közelebb érnek jön rá, hogy mi is az. Ahogy közelednek úgy múlnak a fájdalmai, bár az is lehet, hogy csak annyira elkábult a fájdalomtól, vagy annyira megszokta, hogy nem is érzi elviselhetetlennek. Annál inkább kezdi érezi a kínt amikor megdobálják. Pedig ő nem is vétett ellenük. Senkit se ölt meg, senkit se sebesített meg, csak épp összebarátkozott megmentőivel. Amikor meghallja, hogy el fogják látni, megcsillan előtte a remény, hogy esetleg túlélheti. A tömlöc szó viszont eme reményen méretes csorbát okoz, de nem szünteti meg teljesen. Az életfogytiglan raboskodás is jobb mint a halál, legalábbis jobbnak tűnik az ő szemében, nem sokkal, de jobbnak. Ennél tovább nem is bonyolítja a gondolkodást, mert nem érzi magát hozzá kellőképp erősnek, meg a koncentrálásban erősen hátráltatják érzései, és amúgy sincs sok értelme a gondolkodásnak egy ilyen helyzetben. Szinte biztos, hogy nem tehet semmit. Már pénze sincs vesztegetéshez, és ami egyszer nem sikerült az másodszor se fog, így a testi adottságaival se jut előre, se hátra.*
454. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-10-20 10:18:44
Üzenet elküldve: 2013-10-20 10:18:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//A gyanú árnyékában//
* A lovasok vezére meghallgatja a mondottakat, bár az idegenek nem bírják sok munkára a füleit. Eztán mintha kérdezősködni akarna, de az öreg beléfolytja a szót, mikor megmutatja a levelet.*
- Ha uram barátai nem is lettetek, de hálás mindenképp lehet nektek *visszadja a levelet az öregnek, majd int, hogy szálljanak lóra* Ha utazók vagytok *néz az elfre* úgy biztos nem vetnétek meg egy kiadós ebédet, s egy tisztes ágyat estére. Gyertek hát, s számoljatok be uramnak a történtekről, nyilván a ti szátokból inkább végighallgatná.
*Ha az "utazók" inkább folytatnák az útjukat, ahelyett, hogy élnek a lehetőséggel, úgy a lovasok erélyesebb hangnemben parancsolnak rá a csapatra, miszerint menjenek velük. Erre azonban nincs sok esély, mert az öreg hálásan fogadja az invitálást, a többienek meg hát még is csak ő a megbízója.
A sebesült sötételfet szintén lóra rakják, s magukkal viszik. Bandita, gyilkos, nem számít. Ő is élőlény, s mint olyannak, joga van az életre - legalábbis addig, míg kötelet nem raknak a nyakára.
A birtokra vezető út, ügetve alig fél óra. Az öreg csapatát előlről és hátúlról fogják közre, nehogy meggondolják magukat.
Már messziről meglehet pillantani a négy sarokbástyával erősített várfalat, mely vagy öt méterre tör fel a magasba. A váron kívül, s belül is népes embersereg fogadja az idegeneket. Az egyik katona már rég megérkezett, s eljárt a szája, így nép pontosan tudhatja mi történt. A gyerekek kegyetlen módon meg is dobálják a sérült sötételfet, s nem vitás, hogy a kivégzését is mosollyal az arcukon néznék végig.*
A vár kapujában egy ötvenes éveiben járó, szigorú arcú, rövidre nyírt fejű ember várja őket. Oldalán nemesi kard, mellkasán pedig vért feszül. Parancsokat osztogat, s láthatólag ő a katonák vezetője.*
- Hallani akarom a neveteket, hogy honnan jöttetek, és hogy miért? *vet egy kurta pillantást a sebesült banditára is* - Lássátok el a sebeit, és vigyétek a tömlöcbe. Vele később foglalkozom.
* A lovasok vezére meghallgatja a mondottakat, bár az idegenek nem bírják sok munkára a füleit. Eztán mintha kérdezősködni akarna, de az öreg beléfolytja a szót, mikor megmutatja a levelet.*
- Ha uram barátai nem is lettetek, de hálás mindenképp lehet nektek *visszadja a levelet az öregnek, majd int, hogy szálljanak lóra* Ha utazók vagytok *néz az elfre* úgy biztos nem vetnétek meg egy kiadós ebédet, s egy tisztes ágyat estére. Gyertek hát, s számoljatok be uramnak a történtekről, nyilván a ti szátokból inkább végighallgatná.
*Ha az "utazók" inkább folytatnák az útjukat, ahelyett, hogy élnek a lehetőséggel, úgy a lovasok erélyesebb hangnemben parancsolnak rá a csapatra, miszerint menjenek velük. Erre azonban nincs sok esély, mert az öreg hálásan fogadja az invitálást, a többienek meg hát még is csak ő a megbízója.
A sebesült sötételfet szintén lóra rakják, s magukkal viszik. Bandita, gyilkos, nem számít. Ő is élőlény, s mint olyannak, joga van az életre - legalábbis addig, míg kötelet nem raknak a nyakára.
A birtokra vezető út, ügetve alig fél óra. Az öreg csapatát előlről és hátúlról fogják közre, nehogy meggondolják magukat.
Már messziről meglehet pillantani a négy sarokbástyával erősített várfalat, mely vagy öt méterre tör fel a magasba. A váron kívül, s belül is népes embersereg fogadja az idegeneket. Az egyik katona már rég megérkezett, s eljárt a szája, így nép pontosan tudhatja mi történt. A gyerekek kegyetlen módon meg is dobálják a sérült sötételfet, s nem vitás, hogy a kivégzését is mosollyal az arcukon néznék végig.*
A vár kapujában egy ötvenes éveiben járó, szigorú arcú, rövidre nyírt fejű ember várja őket. Oldalán nemesi kard, mellkasán pedig vért feszül. Parancsokat osztogat, s láthatólag ő a katonák vezetője.*
- Hallani akarom a neveteket, hogy honnan jöttetek, és hogy miért? *vet egy kurta pillantást a sebesült banditára is* - Lássátok el a sebeit, és vigyétek a tömlöcbe. Vele később foglalkozom.
453. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-10-18 14:30:32
Üzenet elküldve: 2013-10-18 14:30:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//A gyanú árnyékában//
* Mivel a fájdalomtól megtört mélységi nem válaszol szavaira a lány leereszti íját és érdeklődve néz át a hímhez, vajon ő mire jutott. Vezetőjük hamar visszatér véres bárdját tisztogatva így Ewa is hagyja az őrséget. Úgy tűnik a földön fekvő nem fog egyenlőre tovább szaladni, főleg minek után az öreg dühét pont a nőstényen vezeti le. A nyílvessző vissza kerül a tegezbe, az íja pedig a vállára.
Idő közben megérkezik a felmentő sereg is. Amint a vezetőjük reájuk kiált Ewa riadtan néz feléjük, de szerencsére volt egy szemtanú aki azonnal tisztázza a helyzetet. Az elf fellélegzik, "Ez meleg helyzet volt".*
Pá rövid kérdés és válasz miknek a végére az elf is válaszol
- Utazók... * majd kecses meghajlás * Ewangel Nortsan, íjász Artheniorból.*
* Mivel a fájdalomtól megtört mélységi nem válaszol szavaira a lány leereszti íját és érdeklődve néz át a hímhez, vajon ő mire jutott. Vezetőjük hamar visszatér véres bárdját tisztogatva így Ewa is hagyja az őrséget. Úgy tűnik a földön fekvő nem fog egyenlőre tovább szaladni, főleg minek után az öreg dühét pont a nőstényen vezeti le. A nyílvessző vissza kerül a tegezbe, az íja pedig a vállára.
Idő közben megérkezik a felmentő sereg is. Amint a vezetőjük reájuk kiált Ewa riadtan néz feléjük, de szerencsére volt egy szemtanú aki azonnal tisztázza a helyzetet. Az elf fellélegzik, "Ez meleg helyzet volt".*
Pá rövid kérdés és válasz miknek a végére az elf is válaszol
- Utazók... * majd kecses meghajlás * Ewangel Nortsan, íjász Artheniorból.*
452. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-10-16 21:34:10
Üzenet elküldve: 2013-10-16 21:34:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A gyanú árnyékában//
*A fájdalom kínozza, de megérti, hogy újdonsült barátai mit tettek. Ha ezt tudja nem száll be a csatába, de már késő. Amikor rátaposnak a fájdalom akár milyen hevesen is járja át, bizonyos szinten jogosnak tartja, bár ez nem akadályozza meg abban, hogy felüvöltsön és szemei könnybe lábadjanak. Még ahhoz sincs elég ereje, hogy tiltakozzon, csak szenved. Próbálja összeszedni magát amikor a kínzása véget ér, de nincs elég ereje. Van elég baja ezen a kellemetlen helyzeten kívül is. Pontosabban most épp kettő, az egyik, hogy kitiltották a városból, a másik, meg olyan amit nem oszt meg másokkal, mert az magánügy.*
*A fájdalom kínozza, de megérti, hogy újdonsült barátai mit tettek. Ha ezt tudja nem száll be a csatába, de már késő. Amikor rátaposnak a fájdalom akár milyen hevesen is járja át, bizonyos szinten jogosnak tartja, bár ez nem akadályozza meg abban, hogy felüvöltsön és szemei könnybe lábadjanak. Még ahhoz sincs elég ereje, hogy tiltakozzon, csak szenved. Próbálja összeszedni magát amikor a kínzása véget ér, de nincs elég ereje. Van elég baja ezen a kellemetlen helyzeten kívül is. Pontosabban most épp kettő, az egyik, hogy kitiltották a városból, a másik, meg olyan amit nem oszt meg másokkal, mert az magánügy.*
451. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-10-13 14:14:26
Üzenet elküldve: 2013-10-13 14:14:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//A gyanú árnyékában//
*Alig kezdené el alaposabban szemügyre venni a sebesültet, visszaér az öreg, aki épp véres fegyverét tisztogatja. Szinte rá se pillant a sebesültre, máris közli, hogy reménytelen. És valóban, egy reszkető mozdulatra futja még tőle, majd meghal. Az öreg átkutatja és egy pergament húz elő. * - Remélem megosztja velünk mi van benne, ha már az életünket kockáztattuk...*- morog magában Olfreen. Az öreg azonban nem titkolózik, felolvassa a szöveget. Majd beletapos a sebesült sötét elfbe. Már már ráripakodik az öregre, végül is csak a fajtársa....de végül is visszafogja magát. A lovasok is beérkeznek, tisztázzák a szerepeket, úgy tűnik nem lesznek felkoncolva egyelőre...Olfreen leszűrte ,hogy egy nemes úr halála van a levélben és a lovasok is talán hozzá tartoznak. A szeme az elf lányt keresi, aki derekasan lövöldözött. * - Jól van, megúszta, kár lett volna érte, holmi hitvány rabló prédájaként.* - gondolja a sötét elf. Érdeklődve fordul a lovasok felé, hogy végre kiderüljön mi is történt, kik is ők, és kiket akartak megmenteni sikertelenül.*
*Alig kezdené el alaposabban szemügyre venni a sebesültet, visszaér az öreg, aki épp véres fegyverét tisztogatja. Szinte rá se pillant a sebesültre, máris közli, hogy reménytelen. És valóban, egy reszkető mozdulatra futja még tőle, majd meghal. Az öreg átkutatja és egy pergament húz elő. * - Remélem megosztja velünk mi van benne, ha már az életünket kockáztattuk...*- morog magában Olfreen. Az öreg azonban nem titkolózik, felolvassa a szöveget. Majd beletapos a sebesült sötét elfbe. Már már ráripakodik az öregre, végül is csak a fajtársa....de végül is visszafogja magát. A lovasok is beérkeznek, tisztázzák a szerepeket, úgy tűnik nem lesznek felkoncolva egyelőre...Olfreen leszűrte ,hogy egy nemes úr halála van a levélben és a lovasok is talán hozzá tartoznak. A szeme az elf lányt keresi, aki derekasan lövöldözött. * - Jól van, megúszta, kár lett volna érte, holmi hitvány rabló prédájaként.* - gondolja a sötét elf. Érdeklődve fordul a lovasok felé, hogy végre kiderüljön mi is történt, kik is ők, és kiket akartak megmenteni sikertelenül.*
450. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-10-12 17:03:30
Üzenet elküldve: 2013-10-12 17:03:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//A gyanú árnyékában//
*Csuklya ide, csuklya oda, Olfreen szeme lángokban áll, egészen addig, míg meg nem látja a lovasokat. Netán ez a felmentő sereg, vagy egy újabb csapat bandita akikkel ezek a szerencsétlenek sem mernek ujjat húzni? Lassan kiderül. A sötételf leguggol a férfihez, ki egy jókora vértócsában fetreng. Ruhájánól ítélve jómódú urat szolgál, bár a kosfej címert t nem ismeri fel. Időközben visszaérkezik az öreg is, ki épp a bárdjáról tisztogatja a ráragadt mócsingokat.*
- Ez már nem húzza sokáig *jelenti ki az öreg, s ő is lehajol a férfihoz, ki éppen a mellkasa felé nyúl, ám a mozdulat közben elernyed.*
- Nem megmondtam? *azzal vállat von, s megnézi, hogy miért nyúlt a férfi. Egy pergament húz elő, mely ahhoz képest, hogy egy csupa vér embertől vették el, valamint, hogy az öreg keze is tocsog a vörös nedvben, patyolattiszta. Az öreg feláll, majd megindul az elf felé, közben kezdi kigöngyölni a pergament.*
- Ez egy levél, valamilyen Desmond Bel-Estessonak *mondja az öreg, s grimaszt vág a furcsa névre* - Kedves barátom... csak most értesültem szörnyű sorcsapásodról... kötelességemnek érzem... három nap múlva meglátogatlak. Lord Acramon ves Nevar, Rohnan grófja.
*Összegöngyöli a pergament, s a földön fekvő nőre teszi a lábát*
- Egy gyászmeneten ütöttetek rajta, ti szerencsétlenek *azzal rátapos a nő mellkasára, kinek testét ettől irtózatos fájdalom járja át. A lovasok közben elég közel értek, sőt, már alig pár méter választja el őket a csapattól.*
- Megállni! *kiáltja az egyik lovas, mire az öreg nyugalomra inti megfogyatkozott embereit.*
- Nem ők voltam uram *mondja egy másik* ezeket láttam rátámadni a lovasokra *mutat a halott banditákra.
- Hátt akkor ti kik vagytok *kérdi az előljáró.
- Desmond Bel-Estesso barátai, most már...
*Csuklya ide, csuklya oda, Olfreen szeme lángokban áll, egészen addig, míg meg nem látja a lovasokat. Netán ez a felmentő sereg, vagy egy újabb csapat bandita akikkel ezek a szerencsétlenek sem mernek ujjat húzni? Lassan kiderül. A sötételf leguggol a férfihez, ki egy jókora vértócsában fetreng. Ruhájánól ítélve jómódú urat szolgál, bár a kosfej címert t nem ismeri fel. Időközben visszaérkezik az öreg is, ki épp a bárdjáról tisztogatja a ráragadt mócsingokat.*
- Ez már nem húzza sokáig *jelenti ki az öreg, s ő is lehajol a férfihoz, ki éppen a mellkasa felé nyúl, ám a mozdulat közben elernyed.*
- Nem megmondtam? *azzal vállat von, s megnézi, hogy miért nyúlt a férfi. Egy pergament húz elő, mely ahhoz képest, hogy egy csupa vér embertől vették el, valamint, hogy az öreg keze is tocsog a vörös nedvben, patyolattiszta. Az öreg feláll, majd megindul az elf felé, közben kezdi kigöngyölni a pergament.*
- Ez egy levél, valamilyen Desmond Bel-Estessonak *mondja az öreg, s grimaszt vág a furcsa névre* - Kedves barátom... csak most értesültem szörnyű sorcsapásodról... kötelességemnek érzem... három nap múlva meglátogatlak. Lord Acramon ves Nevar, Rohnan grófja.
*Összegöngyöli a pergament, s a földön fekvő nőre teszi a lábát*
- Egy gyászmeneten ütöttetek rajta, ti szerencsétlenek *azzal rátapos a nő mellkasára, kinek testét ettől irtózatos fájdalom járja át. A lovasok közben elég közel értek, sőt, már alig pár méter választja el őket a csapattól.*
- Megállni! *kiáltja az egyik lovas, mire az öreg nyugalomra inti megfogyatkozott embereit.*
- Nem ők voltam uram *mondja egy másik* ezeket láttam rátámadni a lovasokra *mutat a halott banditákra.
- Hátt akkor ti kik vagytok *kérdi az előljáró.
- Desmond Bel-Estesso barátai, most már...
449. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-10-10 14:58:05
Üzenet elküldve: 2013-10-10 14:58:05
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//A gyanú árnyékában //
* Talán elsők között veheti észre, hogy újabb lovasok érkeznek. Nem szándékozik üldözőbe venni a banditákat, csak utánuk néz de mivel igen fürgén iszkolnak, ráadásul az öreg is utánuk iparkodik Ewa inkább az ott maradt banditát veszi célba. Határozott léptekkel közelíti meg a nőstényt de nem megy kard avagy pallos távolságon belülre. Az elf idő közben még egy nyílvesszőt helyez az idegre és félig felhúzva a az íjat tartja az a sebesültre.
- Maradj nyugton amíg visszatér a vezetőnk. Ő majd eldönti mi lesz a sorsod. *csak ennyit mond és már figyelme is csak részben összpontosul a nőstényre. Segíteni nem fog neki csak majd ha parancsba kapja, akkor ha már tudja mi lesz a mélységivel. Fölösleges volna a kötözéssel bíbelődnie, ha mondjuk meg kell ölniük vagy át kell adniuk az utolsó itt maradt banditát az érkező lovasoknak.
Tekintete érdeklődve fordul pár pillanatra Olfreen felé is.*
- Szóval még van olyan is aki él.* jegyzi meg csak halkan magának, hogy következő pillanatban ismét a nőstényt fürkéssze.*
* Talán elsők között veheti észre, hogy újabb lovasok érkeznek. Nem szándékozik üldözőbe venni a banditákat, csak utánuk néz de mivel igen fürgén iszkolnak, ráadásul az öreg is utánuk iparkodik Ewa inkább az ott maradt banditát veszi célba. Határozott léptekkel közelíti meg a nőstényt de nem megy kard avagy pallos távolságon belülre. Az elf idő közben még egy nyílvesszőt helyez az idegre és félig felhúzva a az íjat tartja az a sebesültre.
- Maradj nyugton amíg visszatér a vezetőnk. Ő majd eldönti mi lesz a sorsod. *csak ennyit mond és már figyelme is csak részben összpontosul a nőstényre. Segíteni nem fog neki csak majd ha parancsba kapja, akkor ha már tudja mi lesz a mélységivel. Fölösleges volna a kötözéssel bíbelődnie, ha mondjuk meg kell ölniük vagy át kell adniuk az utolsó itt maradt banditát az érkező lovasoknak.
Tekintete érdeklődve fordul pár pillanatra Olfreen felé is.*
- Szóval még van olyan is aki él.* jegyzi meg csak halkan magának, hogy következő pillanatban ismét a nőstényt fürkéssze.*
448. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-10-10 11:02:48
Üzenet elküldve: 2013-10-10 11:02:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
*Artheniorba tartva áthalad az Artheniorhoz közeli, füves pusztával övezett területen.* -Gyerünk, gyerünk, nincs már olyan messze!- *biztatja önmagát. Fáradt és éhes már, nagyon régen evett utoljára. Leül egy kicsit pihenni. Mókusát simogatja, miközben átkozza saját butaságát, amiért elfelejtette az istállóból elhozni a lovát.* -Na, semmi baj, Suri. Mindjárt megyünk tovább- *mondja kedvesen a mókusnak. Az út melletti fűben megpillant egy szép virágot. Feláll, letépi és a hajába tűzi, aztán továbbindul Arthenior irányába. Már régóta gyalogol, amikor végre megpillantja a távolban a várost.* -Végre!- *kiált fel hangosan. A mellette elhaladó férfi furcsán néz rá, mire Eldenia zavartan elneveti magát, és bocsánatot kér.* -Ugyan, semmi baj, kisasszony- *feleli a férfi mosolyogva. Az elflánynak erőt ad a tudat, hogy nemsokára megérkezik. Újult erővel folytatja útját.*
447. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-10-09 08:11:36
Üzenet elküldve: 2013-10-09 08:11:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//A gyanú árnyékában//
* Örömmel konstatálja, hogy a terve sikerült, a rablók menekülnek előle. Torz vigyor ül szét az arcán, amit bárki láthat, hisz a harc előtt hátrahajtotta a csuklyáját. Ám elég hamar le is lohad az öröm a sötét elf arcáról, mert meglátja a közelőd lovasokat az úton, kik nagy port kavarva közelednek.* - Nem baj, így is derekasan helytálltam, szégyent nem vallottam.* - gondolja magában Olfreen. Az öreg, mint egy megszállott üldözi a menekülőket, már már ő is utánuk veti magát, mert elragadta a harci láz, de meghallja az utolsó élő lovas nyöszörgését. Az illető csupa seb, és vér, de talán megmenthető. Igaz nem orvos, de apjától azért megtanulta az alapvető sebkötözési, és ellátási fortélyokat. Reméli ez elég lesz addig amíg ideérnek a lovasok, talán velük van gyógyító. Letérdel a sebesülthöz és megnézi mennyire komoly a sérülése, és bár idegenkedik a segítségtől egy embernek, megtesz mindent, hogy megmentse, mert ha meghal, nem lesz senki aki elmondhatná, hogy ők nem rablók, hanem segítők. Bár lehet így is elhinnék, de többet kéne magyarázkodni, és tudja, hogy az emberek nem feltétlenül hisznek egy sötét elfnek, és a fajtája rossz híre rávetülhet a társaira is. Tehát mindenképpen meg kell menteni a lovas életét, vagy legalább úgy ellátni ,hogy kihúzza addig míg ideérnek a lovasok. Bár, fut végig az elf agyán a gondolat, a lovasok nem biztos, hogy felmentő sereg...lehet másik rivális rablóbanda.
De most elhessegeti ezeket a gondolatokat és megpróbál megtenni mindent amit csak tud a lovasért.*
A hozzászólás írója (Olfreen Lángszem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.09 08:13:05
* Örömmel konstatálja, hogy a terve sikerült, a rablók menekülnek előle. Torz vigyor ül szét az arcán, amit bárki láthat, hisz a harc előtt hátrahajtotta a csuklyáját. Ám elég hamar le is lohad az öröm a sötét elf arcáról, mert meglátja a közelőd lovasokat az úton, kik nagy port kavarva közelednek.* - Nem baj, így is derekasan helytálltam, szégyent nem vallottam.* - gondolja magában Olfreen. Az öreg, mint egy megszállott üldözi a menekülőket, már már ő is utánuk veti magát, mert elragadta a harci láz, de meghallja az utolsó élő lovas nyöszörgését. Az illető csupa seb, és vér, de talán megmenthető. Igaz nem orvos, de apjától azért megtanulta az alapvető sebkötözési, és ellátási fortélyokat. Reméli ez elég lesz addig amíg ideérnek a lovasok, talán velük van gyógyító. Letérdel a sebesülthöz és megnézi mennyire komoly a sérülése, és bár idegenkedik a segítségtől egy embernek, megtesz mindent, hogy megmentse, mert ha meghal, nem lesz senki aki elmondhatná, hogy ők nem rablók, hanem segítők. Bár lehet így is elhinnék, de többet kéne magyarázkodni, és tudja, hogy az emberek nem feltétlenül hisznek egy sötét elfnek, és a fajtája rossz híre rávetülhet a társaira is. Tehát mindenképpen meg kell menteni a lovas életét, vagy legalább úgy ellátni ,hogy kihúzza addig míg ideérnek a lovasok. Bár, fut végig az elf agyán a gondolat, a lovasok nem biztos, hogy felmentő sereg...lehet másik rivális rablóbanda.
De most elhessegeti ezeket a gondolatokat és megpróbál megtenni mindent amit csak tud a lovasért.*
A hozzászólás írója (Olfreen Lángszem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.09 08:13:05
446. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-10-07 11:35:38
Üzenet elküldve: 2013-10-07 11:35:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A gyanú árnyékában//
*Lilliath fekve marad, pokolian fáj a nyíl becsapódosának helye, de nem üvölt, elfojtja az érzéseit, melyek fel akarnak törni, de nem tudja teljesen uralni testét, mely a fájdalomtól megvonaglik, de nem tud mit tenni. Csak várja a múlását kínjainak, és próbálja feldolgozni a történéseket, valahogy nem tudja elhinni, hogy a banditák akiket valahogy megkedvelt, ami számára teljesen képtelen, hisz senkit sem szeretett évek óta, és mindenkit lenézett aki nem fajtársa, erre egy csapat rablóval összebarátkozott, és pár nap ismertség után minden barátját lemészárolják. A fájdalom az ami megvédi ennek a tudatnak a felfogásától, és ezzel együtt az elmebajtól.*
*Lilliath fekve marad, pokolian fáj a nyíl becsapódosának helye, de nem üvölt, elfojtja az érzéseit, melyek fel akarnak törni, de nem tudja teljesen uralni testét, mely a fájdalomtól megvonaglik, de nem tud mit tenni. Csak várja a múlását kínjainak, és próbálja feldolgozni a történéseket, valahogy nem tudja elhinni, hogy a banditák akiket valahogy megkedvelt, ami számára teljesen képtelen, hisz senkit sem szeretett évek óta, és mindenkit lenézett aki nem fajtársa, erre egy csapat rablóval összebarátkozott, és pár nap ismertség után minden barátját lemészárolják. A fájdalom az ami megvédi ennek a tudatnak a felfogásától, és ezzel együtt az elmebajtól.*
445. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-10-06 14:19:42
Üzenet elküldve: 2013-10-06 14:19:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//A gyanú árnyékában //
*Olfreen tajtékzó tekintete aligha látható a csuklyája miatt, de a banditák azért megijednek tőle, s kezdik menekülőre fogni. Ám ezt az öreg úgy látszik nem nagyon akarja engedni, mert fejszéjével a kezében iparkodik utánuk.
Ewangel egy újabb veszőt enged útjára, ami egy menekülő harcost terít le.
Mindenki akinek van ideje elfordítani a tekintetét a harcról, s az útra figyel, láthatja, hogy miért is kezdtek menekülésbe a banditák: lovasok közelednek.
Apropó lovasok. A szerencsétlen ötös, kiken rajtaütött a rablóbanda, most már mind egy szálig halottak, vagyis majdnem mind, hiszen egyikükben még pislákol az élet. Az illető Olfreenhez van legközelebb, így ha nem választja a rablók üldözését, talán segíthet az illetőn.
A csatát tehát megnyerték, de a lovasok szempontjából ez mindegy, hisz ők elbuktak. Számos rabló holtteste hever szerteszét az úton, s egy, kivel Ewangel nyila még nem végzett.*
*Olfreen tajtékzó tekintete aligha látható a csuklyája miatt, de a banditák azért megijednek tőle, s kezdik menekülőre fogni. Ám ezt az öreg úgy látszik nem nagyon akarja engedni, mert fejszéjével a kezében iparkodik utánuk.
Ewangel egy újabb veszőt enged útjára, ami egy menekülő harcost terít le.
Mindenki akinek van ideje elfordítani a tekintetét a harcról, s az útra figyel, láthatja, hogy miért is kezdtek menekülésbe a banditák: lovasok közelednek.
Apropó lovasok. A szerencsétlen ötös, kiken rajtaütött a rablóbanda, most már mind egy szálig halottak, vagyis majdnem mind, hiszen egyikükben még pislákol az élet. Az illető Olfreenhez van legközelebb, így ha nem választja a rablók üldözését, talán segíthet az illetőn.
A csatát tehát megnyerték, de a lovasok szempontjából ez mindegy, hisz ők elbuktak. Számos rabló holtteste hever szerteszét az úton, s egy, kivel Ewangel nyila még nem végzett.*
444. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-10-05 17:16:29
Üzenet elküldve: 2013-10-05 17:16:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
*Lassan, nyugodtan sétál a Hold karavánpihenő felé. Úgy tudja, erre kell menni. Körülnéz. Csak a nagy füves pusztát látja mindenfelé. Arthenior főteréről jön, a karavánpihenőbe tart. Egyszer csak óriási szél kerekedik, ami kis híján felborítja Eldeniát.* ~Jó lenne, ha most nálam lenne Aryna! Jaj, miért felejtettem el elvinni őt az istállóból?~ *mérgelődik magában, amiért elfelejtette magával hozni lovát, akit az istállóban hagyott még régebben.* -Gyorsabban odaérnék, nem kellene egy csomót gyalogolnom ebben a szélben. De bolond vagyok!- *morogja. Hirtelen az eső is elered. Eldenia most már nagyon mérges. Cifrákat káromkodva átkozza saját butaságát, amiért nem hozta magával a lovát vagy legalább valami melegebb ruhát. Rohanni kezd. Szeretne minél hamarabb célhoz érni.*
443. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-09-30 20:30:24
Üzenet elküldve: 2013-09-30 20:30:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//A gyanú árnyékában //
* Mivel a közvetlen életveszély a nőstény irányából egyenlőre megszűnt tekintete most más ellenfelet keres.
Marad a jól bevált figyelmes, de főleg gyors terepfelmérés majd amint talál egy kellő távolságban levő haramiát aki épp a megbízójukra vagy Olfreenre pályázik az újabb nyílvesszőt neki szánja.
A tegezből ismét egy fekete tollazatú vessző kerül elő amit az idegre helyez majd távolra húzva az ideget az íjat megfeszíti. Még egy utolsó pillantást vet a nőstény felé és mivel úgy tűnik egyenlőre nem kell tartani tőle, amennyire csak tőle telik pontosan bemér egy ellenséget a társai közelében. Arra minden képen nagyon figyel nehogy a hím pont beleszaladhasson a vessző útjába. Amint megvan a legjobb célpont azonnal útra engedi a nyílvesszőt majd ismét végignéz a "hadszíntéren".*
* Mivel a közvetlen életveszély a nőstény irányából egyenlőre megszűnt tekintete most más ellenfelet keres.
Marad a jól bevált figyelmes, de főleg gyors terepfelmérés majd amint talál egy kellő távolságban levő haramiát aki épp a megbízójukra vagy Olfreenre pályázik az újabb nyílvesszőt neki szánja.
A tegezből ismét egy fekete tollazatú vessző kerül elő amit az idegre helyez majd távolra húzva az ideget az íjat megfeszíti. Még egy utolsó pillantást vet a nőstény felé és mivel úgy tűnik egyenlőre nem kell tartani tőle, amennyire csak tőle telik pontosan bemér egy ellenséget a társai közelében. Arra minden képen nagyon figyel nehogy a hím pont beleszaladhasson a vessző útjába. Amint megvan a legjobb célpont azonnal útra engedi a nyílvesszőt majd ismét végignéz a "hadszíntéren".*
442. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-09-30 17:05:59
Üzenet elküldve: 2013-09-30 17:05:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A gyanú árnyékában //
*Hálát ad minden istennek kiben hisz, és akiben nem hisz, hogy a bőrpáncél megmentette az életét. Sajnos így se képes folytatni a harcot, legalábbis egy ideig, amíg teljesen vissza nem nyeri az irányítást a teste felett, melyben az ütéstől amit a lövedék okozott, teljesen eluralkodott a fájdalom. A földön fekve próbál magához térni, de ebben gátolja a fájdalom, és az ijedség amit a fájdalom idézett elő. Kapkodva szedi a levegőt, és csak remélni tudja, hogy fektében nem öli meg valami, sőt remélni sem tudja, mivel túlságosan leköti, hogy visszanyerje önuralmát. Ahogy lenyugszik, körbepislant, hogy felmérje a helyzetet.*
*Hálát ad minden istennek kiben hisz, és akiben nem hisz, hogy a bőrpáncél megmentette az életét. Sajnos így se képes folytatni a harcot, legalábbis egy ideig, amíg teljesen vissza nem nyeri az irányítást a teste felett, melyben az ütéstől amit a lövedék okozott, teljesen eluralkodott a fájdalom. A földön fekve próbál magához térni, de ebben gátolja a fájdalom, és az ijedség amit a fájdalom idézett elő. Kapkodva szedi a levegőt, és csak remélni tudja, hogy fektében nem öli meg valami, sőt remélni sem tudja, mivel túlságosan leköti, hogy visszanyerje önuralmát. Ahogy lenyugszik, körbepislant, hogy felmérje a helyzetet.*
441. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-09-30 12:04:54
Üzenet elküldve: 2013-09-30 12:04:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//A gyanú árnyékában //
*Sikeresen kikerült a sűrűből, és még pár rablónak sérülést is tudott okozni. A harc hevében marad némi ideje elégedetten konstatálni sikeres manőverét. De túl sok ideje nem marad erre, mert még sokan vannak, és a lovasok úgy tűnik nem lesznek nagy segítségükre. Apja tanácsa most is jól jöhet. Ha többen támadnak rád ,sose hagyd hogy mindenki rád jöjjön. Helyezkedj úgy ,hogy minél kevesebben férjenek hozzád. Sajnos az úton nincs túl sok fedezék, de a botját maga körül lóbálva, elkezd közeledni feléjük, hangos üvöltést hallatva. Szeme ilyenkor vadul lángol, arca eltorzul és szinte démoni tekintetet vesz fel. Apja szerint ez elég hatásos módszer az ellenfél harci kedvének csökkentésére. Az öreg is támadásba lendült, egy két fejet már bezúzott. ha hátrálna lehet jobb pozícióba kerülhetne a fák között, de az öreget sem hagyhatja magára, mert együtt több esélyük van a győzelemre. Üvöltve, lángoló szemmel, botját maga körül pörgetve elindul a rablók felé. Igyekszik oldalba, vagy fejbe vágni akit csak tud.*
A hozzászólás írója (Olfreen Lángszem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.30 12:05:13
*Sikeresen kikerült a sűrűből, és még pár rablónak sérülést is tudott okozni. A harc hevében marad némi ideje elégedetten konstatálni sikeres manőverét. De túl sok ideje nem marad erre, mert még sokan vannak, és a lovasok úgy tűnik nem lesznek nagy segítségükre. Apja tanácsa most is jól jöhet. Ha többen támadnak rád ,sose hagyd hogy mindenki rád jöjjön. Helyezkedj úgy ,hogy minél kevesebben férjenek hozzád. Sajnos az úton nincs túl sok fedezék, de a botját maga körül lóbálva, elkezd közeledni feléjük, hangos üvöltést hallatva. Szeme ilyenkor vadul lángol, arca eltorzul és szinte démoni tekintetet vesz fel. Apja szerint ez elég hatásos módszer az ellenfél harci kedvének csökkentésére. Az öreg is támadásba lendült, egy két fejet már bezúzott. ha hátrálna lehet jobb pozícióba kerülhetne a fák között, de az öreget sem hagyhatja magára, mert együtt több esélyük van a győzelemre. Üvöltve, lángoló szemmel, botját maga körül pörgetve elindul a rablók felé. Igyekszik oldalba, vagy fejbe vágni akit csak tud.*
A hozzászólás írója (Olfreen Lángszem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.30 12:05:13
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222