Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior főtere (új)
Szántóföldek (új)
Arthenior közelébenSzarvasliget (új)
Ingoványos vidék (új)
Ezen a helyszínen lehetőséged van zenét hallgatni. (4.78 MB)

<< Előző oldal - Mostani oldal: 229 (4561. - 4580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

4580. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-17 00:41:02
 ÚJ
>Estrothim Rytl'or avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//

- Valóban, pont mint az eső!
*Jelenti ki Rion "vízből a szélbe" felvetésére.*
- Nem sokan tennék ezt, akik a vízmágia bölcsőjébe születnek.
*Eközben Lylli süteménnyel kynálja őket. A kis hölgy ugyan szólt róla korábban, hogy ez lesz, de Thimet mégis meglepi. Elfeledkezett erről teljesen. Az arcán is meglátszik a döbbenet, mikor átveszi a finomságot.*
- ohh, igaz is! Nagyon köszönöm!
*Kissé zavarban van és belekóstol, viszont a sütemény kellemes íze azonnal ellazítja.*
- Ezer köszönet érte, nagyon finom!
*Köszöni őszintén. Eztán újult erővel lát neki a tűzgyújtásnak. Pattognak a szikrák, majd füst kezd kanyarogni az ágak közül. Egészen vékony füst, az alján pedig csak egy fekete foltot hagyott. Thim fújja, ahogy tudja, hogy a parázs megmutassa magát és tűz legyen belőle. Alig egy perc múlva kellemes meleg árad szét. A tűz szép látványán el is időzik egy kicsit. Nézi a lángot, majd Lyllit, aki talán megmenekül a felfázástól. Az apró hölgy szemében tükröződnek a lángok és hajfürtjei visszanyerik göndör formájukat száradás közben. Thim ettől a sok jó dologtól elmosolyodik, maga sem veszi észre. Később mégis észbe kap, mert félbehagyta gondolatmenetét.*
- Bocsáss meg!
*Fordul Rion felé*
- Azt szerettem volna mondani, hogy nem feltétlen volt helyes a döntésem. Ahogy Lylli mondja, van itt egy híres vízmágus, én is miatta jöttem. De nem minden a hírnév. Lehet, hogy jó tanárom lesz ő, de az is lehet, hogy nem fogad fel, vagy hogy odahaza jobb mestert leltem volna. Majd kiderül, ez még a jövő zenéje.


4579. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-16 21:30:24
 ÚJ
>Ahseelaxa Scyranna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Új kezdetek//
//Tábori munkálatok//

*A nyúl egy darabig nyugodtan gubbaszt Ahseela ölében, szőrös gombócként, hátára lapult fülekkel. Azonban az üregi nyúl nem házi nyuszi, és veszett gyors egy jószág. Egyik pillanatban megugrik Ahseela simogató keze alatt. Kirúgva nagy pamacsos, de hosszú karmos hátsó lábaival helyből ugrik vagy két métert és nyúlcipőt húzva elskerázik. A druida lány csak akkor kap észbe, amikor némi fájdalom hasít kézfejébe, mert az állat egyik karmos lába megsebezte. Ahseela szájához kapja két vértől vöröslő csíkos kézfejét. Felkel a fától, ami hevesen rázkódik a rajta csattanó balta sújtásaitól. A druida lány Xonarra néz, elveszi száját a sebekről, a másik kezében lándzsájával int is a farkasnak, aki még mindig a nyúl után néz.*
- Hagyd! Menjünk!
*Xonar mellé szegődik, Ahseela végigsimít a hátán, majd megy és a csapattal elkezdik felpakolni a feldarabolt öreg tölgyet a kordékra. Ha végeztek a favágással és pakolással, és semmi gond nem adódik, akkor megindulnak a táborba.*


4578. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-16 20:46:15
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139

Játékstílus: Megfontolt

//Úton-útfélen//

~Szarvas-major, milyen kedves kis név. Soha az életemben nem képzeltem, hogy olyan helyen fogok élni, aminek még címere is van.~*Mintha ez büszkeséggel is eltöltené némileg, ezt az érzést még nem igazán volt szerencséje érezni, de kifejezetten jónak találja. Majd, hogy egyedül maradnak a helyiségben, egyre csak kezdenek záporozni az ötletek, hogy a nap megmaradt részét mivel is kéne tölteniük.*
-A tüzelő dolgában egyetértek, én is megyek segíteni, hiszen nincs is rosszabb, mint egy kihűlt falú, idegen szobában tölteni az estét. Legalább akkor lobogjon a tűz a kandallóban.*Csatlakozik Anguhoz, hogy segítsen, bár az még nem világos, hol fogják tölteni az estét, mindenki külön-külön szobában vagy egyelőre megelégszenek csak néhány szoba felfűtésével és inkább elviselik egymás társaságát.*
-A szobaválasztás úgy vélem, azért elengedhetetlen, valahol csak kell ma este aludnunk. Esetleg ha nem akarunk mindent felfűteni, nem bánnám, ha ma valakivel meg kéne osztoznom egy ágyon.*Majd végre az ünneplés szó is elér a tudatáig, egyetért, bár jóval nagyobb felhajtásra gondolt, talán későbbiek során, minthogy most fontosabbnak érzi, hogy lobogjon a tűz, de egy pohár piát nem tudna elutasítani.*
-A főzés dolgában sajnos nem igazán jeleskedem, de ha kiválasztjátok a szobát, mindbe segítek befűteni.*Úgy véli a csapat apróbb részének, talán ez nagyobb segítség most, hogy megfosztja őket ettől a megterhelőbb fizikai munkától.*
~Ez a ház hatalmas.~*Szorul össze a szíve egy pillanatra.*




4577. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-16 19:47:30
 ÚJ
>Lyllinor Gramhin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99

Játékstílus: Vakmerő

//Úton-útfélen//

*Izgatottsága fokozódik, mikor Lau rákérdez a könyvekre. Hát még, mikor kiderül, hogy maradt itt néhány és az övék lehet. A legendáriumok és történelemkönyvek jó felvezetés, ám a többi egyelőre kívül esik érdeklődési körén. Hát persze, miért is gondolta, hogy épp az a téma képviselteti magát, amit tanulni akar? Ezek kifejezetten értékes könyvek, ezért ha akad is ilyen, a tulajdonos helyében nem is válna meg tőlük. No de sebaj, majd lesz olyan is. Addig se árválkodnak a polcok, és ki tudja, milyen kincsekre bukkannak abban a ládában? Örül, hogy azért van, aki értékeli a teljes kínálatot, hiszen ő miatta adnak ki egy egész vagyont rájuk.
Számára a csendes körmölés a feszült pillanatokban mégis elég ünnepélyes pillanat, hogy emelkedett hangulatban érezze magát tőle. Hiába, ő a könyvek és papírok megszállottja. Restelkedik, hogy neki nem jutott eszébe felajánlani a szerződés lemásolását. Igazán szép gesztus volt Lautól. Ízlelgeti magában a Szarvas-major nevet. Nagyon tetszik neki, hiszen rajong az állatokért. Attól viszont komolyan zavarba jön, hogy a függő hozzákerül. Véleménye szerint sokkal jobban illene Lauhoz, aki a legtöbbet tette azért, hogy ez a hely az övék legyen. Egyelőre mégis apró kezeit ajánlja fel, hogy megőrizze.*
- Bilyen szép! Köszönjük szépen!
*Néz fel Arystorra csillogó szemekkel és mosollyal. Aztán a másik oldalán ülő Vielhez fordul, hogy megmutassa neki is, s persze mindenkinek, aki kíváncsi.*
- Nézd csak!
*Szól elragadtatva. Érzi, hogy közeleg a búcsú ideje, ezért felbátorodva visszafordul és elmondja jókívánságait, mielőtt lecsúszna róla.*
- Legyen nagyon boldog Lihanechben! Gyönyörű hely, én onnan jötteb. Talán bég találkozunk ott egyszer.
*Korábban azt gondolta, hogy visszamennek a városba, de tulajdonképpen miért is tennék? Máris kezdenek felengedni és belegondolni, hogy mihez kezdjenek. Angu felvetését nagyon helyesli a szekér kapcsán, s egy kicsit tovább is gondolja, míg az Öreg is itt van.*
- Élelbet neb kellene hoznunk, ha bár úgyis baradunk? Akkor a szekérrel néhányan vissza is behetnénk, és lenne, aki hajtsa.
*Később, mikor magukra maradnak, jönnek az első ötletek, s bár osztja Luni rajongását a könyvekkel, most úgy érzi, nem azzal kellene kezdeniük.*
- Nagyon kedves tőled, szeretnéb, ha együtt nézhetnénk át a ládát! Viszont… a szobákkal is igazad van. Azt hiszeb, jó lenne gondolni az éjszakára. Begvetni az ágyakat például. És befűteni.
*Pillant Angura, aki már erre is gondolt.*
- Bi lenne, ha főznénk valabi finobat vacsorára, és azzal ünnepelnénk beg az első közös estét? Valószínűleg akkor a konyhát is előbb használatba kellene venni. És vizet hozni. Bi lenne, ha csapatokra válnánk és felosztanánk bagunk között a feladatokat?

A hozzászólás írója (Lyllinor Gramhin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.16 19:51:06


4576. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-16 18:14:54
 ÚJ
>Dynnaras Howns avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Városnézés//

*A fejcsóválásra egyetértőn bólogat, a megbámulás emlegetésére pedig megrendült arcot vág.*
- Nem mondja! Nahát, micsoda szerencsém van, hogy nem egy útonállóba botlottam!
*Derűjét aztán elhomályosítja a kérdés, melyre felkapja a fejét és méregetni kezdi az elfet.*
- Szóval hallott róla.
*Felel csendesen. Aztán tekintete előre fut a falak nélküli város sziluettjére, mely már egészen kezd megnőni és formát ölteni. Nagyot dobban tőle a szíve. Fájdalmasan.*
- Nem tudom, mit hagyott meg az otthonomból. A családommal korábban elmentünk.
*Mivel azonban nem szeretne megragadni a szomorú témáknál, előhozakodik a bemutatkozással és ráerőltetni újdonsült ismerősére a bizalmasabb hangvételt. Elfogadja a nyújtott kezet vigyorogva. Szereti, ha valakivel könnyű egy húron pendülni. Főként csupán néhány perc után. Ennek az ismeretségnek még nagy jövőt jósol, tipikusan így kezdődnek a hosszú barátságok.*
- Örvendek! De hogy lesz valaki bosszantóan jóképű? Kit bosszant vele?
*Kérdezi ártatlan képpel, s közben tanakodón közelebb hajolva igyekszik megvizsgálni a férfi arcát, kezét állára támasztja. Persze a sajátjára.*


4575. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-16 18:07:50
 ÚJ
>Lsonjangu Rkusstianbrock avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196

Játékstílus: Megfontolt

//Úton-útfélen//

*Miután Laurentitia felajánlja, hogy segít szerződést másolni, úgy gondolja, neki nem kell, hisz elegendően vannak ketten is hozzá. A szerződésmódosítás kedvére való, hisz bár nincs tisztában az árakkal, de valószínűsíti, hogy igen jó áron jutnak a könyvekhez és a lepárlóhoz. Ráadásul még a szállítással, megfelelő kiválasztásával sem kell bajlódniuk, így egyértelműen jó vétel. Miután túl vannak az ünnepélyes átadáson, aminek azért ő is átérzi a súlyát, hisz először az életében van saját valamije, ami nagyobb mint egy pálinkáshordó és értékesebb, mint egy zacskó jóféle vigyor. Ráadásul több értelme is van és osztozik jó pár kedves nőszeméllyel a dolgon, ami azért nem kis felelősség, így próbál praktikusan hozzáállni a dologhoz és az érzelgős részt meghagyni a nőknek. ~ Mi a fontos most így első körben? Van a szekér, amit vissza kell vinni. Jó volna valami kaja, bár az még tán akad is náluk ha nem is valami sok. Meg persze hideg van, hisz itt áll kitudja mióta a ház kifűtetlen, ma jól be kell fűteni, hogy átmelegedjenek a falak. Meg, ahogy tegnap este lefeküdtek, talán a többiek is szívesen megfürdenének, ki tudja mióta vannak úton és nem volt senkinek sem módja megejteni. ~ Mosolyogva nézi a búcsúzkodást, nyilván ő is elköszön a nemestől és a katonáktól, aztán mielőtt elindulnának még észbe kap és egy kérdés erejéig marasztalja őket:*
- A szekér dolgában érdeklődnék uram. * mondja tisztelettel, hisz a szíve jogán is kijár a nemesnek a megszólítás, nemcsak a vagyona miatt. * - Rendezik önök a visszavitelt, vagy nekünk kell majd vele elszámolni a Pegazusnál? Csak mert a mai teendők átbeszélésénél segítene, ha tudnánk van-e vele dolgunk. * Felteszi úgy is át kell még beszélniük a ház dolgait maholnap, de az első napok menetét mindenképp. Aztán a válasz után az Öreghez fordul:*
- Ha végzett Arystor úrral én egyből kérnék segítséget tüzelő dolgában. Hasogatnék ha a költözés miatt elmaradt, ha nem meg behordanám, legalább az estére, éjszakára valót, hisz szükségünk lesz rá. Ha megmutatnád Öreg merre találom hálás lennék. Köszönöm!
*Mikor elmennek a többiek felé fordul. Elmosolyodik Laurentitia sóhaján, maga sem gondolta pár napja, de még tegnap este mikor a Pegazusba betért sem, hogy mostanra a Szarvas-major nagyon büszke és nemkevésbé tanácstalan tulajdonosi körében fog állni. Luninari ötlete a szobákkal és az esti ünnepléssel kapcsolatban is elnyeri a tetszését, mindkettőnél bólogatással jelzi egyetértését, bár a koccintással azért nem várna addig.*
- Ha nem bánjátok kerítsünk poharat és koccintsunk az új szerzeményünkre, hisz már a miénk, bármilyen furcsa is kimondani. * Azzal el is indul az egyik gyanús szekrény felé poharakért és valami erősebbért. *

A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.16 18:10:36


4574. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-16 15:29:23
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 506
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Úton-útfélen//

*Nagyon örül neki, hogy a dolog eldőlt végre, és még jobban örül, hogy Laut boldognak látja. Amennyiben az isteneknek van valami beleszólásuk a halandók dolgaiba, nem csak úgy vannak, vagy akár nincsenek, ahogyan ez a képtelen gondolat benne néha már felmerült, akkor igen csak szeszélyesek. Sokáig csapások özönét zúdították közvetlen környezetükre és rájuk, most pedig egyszer csak hirtelen az ölükbe pottyantanak egy ilyen házat a semmiből csak úgy, és mindezt nem sokkal azok után, hogy úgy érezte, hogy jövőjük még sohasem volt olyan sötét, és bizonytalan, mint addig.
A szerencse mindenesetre mindenképp közrejátszott. Kivételesen jó helyen és jó időben voltak, így nem csak Arystorral találkoztak, hanem egymással is.
Külön-külön egyikük sem tudta volna megvenni ezt a házat a hozzá tartozó birtokkal együtt, így azonban, hogy mindannyian összerakták a pénzüket, szinte pillanatok alatt össze is jön a szükséges arany, még úgy is, hogy vesznek a házhoz könyveket és hordókat.
A szerződés megkötésének módja kissé azért szokatlan számára, de nem hozza zavarba, csak érdeklődve figyel.
A világtól elzárkózott kis faluból, ahonnan ő érkezett, bőven elég volt az istenekre tett eskü, vagy az adott szó, hiszen ott szó szerint mindenki mindenkit ismert. Egy egész közösség taszította volna ki önmagából azt, aki ígéretet és szerződést szegni merészel, ezt pedig nyilvánvalóan nem kockáztatta meg senki. Ha pedig valaki, akkor éppen ő, mint egyetlen ottani félvér, pontosan tudja, hogy milyen is kitaszítottnak lenni saját otthonában.
A röpke gondolatnak köszönhetően fanyar mosoly kúszik egy pillanatra az ajkaira. Egy részről sokadszorra is figyelmezteti magát, hogy felesleges a múlton rágódnia, más részről úgy tűnik, hogy most igazi társai akadtak, és rendes otthona lesz, ahol ha csak nem csinál valami végzetes hülyeséget, senki sem fogja kiközösíteni őt. Szándéka azonban nincs ilyesmire és saját józan eszében is bízik.
Maga sem tudja, hogy miért, de a szerződés megkötése kissé valamiféle szertartásra emlékezteti. Nem sokban más, mint azok a vallási szertartások, amelyeket odahaza édesanyjától látott. Az események itt is a maguk sajátos logikájába illeszkednek, a különbség most mindössze annyi, hogy ezúttal halandók halandókkal, nem pedig istenekkel, vagy szellemekkel szerződnek, jelenleg pedig nem védelmet kérnek, hanem új otthont, ami jobban belegondolva tulajdonképpen majdnem pont ugyanaz.
Ami pedig a módot illeti, teljesen mindegy, hogy egy szerződést aláírásokkal, és viasszal pecsételnek meg, nem pedig egy füstölő meggyújtásával, vagy egy csomó megkötésével, lélek helyett pedig papírra írják. Ez őket ugyanúgy igazolja és tulajdonukat elvitathatatlanná teszi.*
- Örülök, hogy megismertük! Remélem találkozunk még, és lesz alkalmunk vendégül látni itt. *mondja aztán Arystornak őszintén kedves mosollyal, nem pedig udvariasságból. Ha nem hoz rájuk akkora szerencsét, mint amekkorát hozott, akkor is élvezte volna a férfi társaságát.
Persze nem tartóztatja fel, nyilván van még mit megbeszélnie az Öreggel, aki arcán látszik, hogy elég sok érzelem kavarog most benne. Meg tudja érteni. Ő maga ugyan még nagyon fiatal, de még ő is érez egyfajta meghatottsággal határos megilletődöttséget, most, hogy életének egy szakasza úgy tűnik végleg lezárul, és elkezdődik egy új, remélhetőleg sokkal jobb, mint amilyen az előző volt. Szerencsére Lau biztosítja róla a férfit, hogy náluk is jó helye lesz, és ami azt illeti ő is mindent meg fog ezért majd tenni a maga részéről ezért.
Biztosan a többiek is így lehetnek vele, de az is lehet, hogy csak ő képzeli örömtelinek, szinte áhítatosnak a csendet, ami közéjük telepszik Lau szavai után, aki valószínűleg mindannyiuk gondolatait fejezi ki, amikor azt mondja, hogy még mindig alig hiszi el, hogy ez a valóság.
Az viszont már biztosan nem képzelgés, hanem tény, hogy bármennyire is egyszeri, egyedi és megismételhetetlen pillanat is ez, nem állhatnak és ülhetnek itt örökké, így elsőnek áll fel.*
- Sok dolgunk lesz itt, de hogyan kezdjünk hozzá? *teszi fel a kérdést, amit jelenleg a legfontosabbnak érez.
Csak ami őt magát illeti, kell keresnie egy kosarat kis barátainak, szobát kell választania, tűzrakót építeni, megnézni a könyveket, hátha akad köztük olyan, ami számára is hasznos, kitalálni, hogy mi lesz a vacsora, és a többi. Annyira vágyott az új otthonra, hogy most, hogy itt van, hirtelen nem is tudja, hogy mihez kezdjen, vagy merre forduljon.*
- Kezdetnek keressünk egy szobát magunknak szerintem, aztán majd meglátjuk. *javasolja, bár elég bizonytalan hangon, ezzel is jelezve, hogy amúgy a maga részéről minden ötletre nyitott.*
- Ha gondolod segítek átnézni és rendszerezni a könyveket. *ajánlja fel Lyllinek. Ugyan feltérképezi a konyhát és vacsorát készíteni talán fontosabb lenne, a vágy, hogy találjon valamit, ami segít neki kicsit eligazodni a mágiában a könyvek felé húzza.*
- Persze az is lehet, hogy első esténken itt meg kéne ünnepelni, hogy van egy szép, új házunk. *mosolyodik el aztán végül.*
- Dolgozni ráérünk reggel is. Talán értelmesebb is lenne akkor, kipihenten elkezdeni bármit, mint most egy hosszú úttal a hátunk mögött. *mondja végül, kíváncsian várva, hogy mi lesz a többiek véleménye. Még az is lehet, hogy csak ő szaladt gondolatban nagyon előre, mindezen pedig ráérnek majd gondolkodni később, miután tényleg felfogták, hogy van otthonuk, és ez a hely most már tényleg csak az övék.*


4573. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-16 14:25:16
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Úton-útfélen//

- Köszönöm! *mosolyog Vielre, mikor tőle is megkapja a korábban ígért aranyakat, bár tőle fogadja el a legnehezebben, hiszen az a megérzése, az anyagi dolgok kevésbé foglalkoztatják a lányt, így valószínű, a pénz se veti fel. A kívánt összeg végül csak összejön, és izgatottan adja át Arystornak a szerződés példányaival együtt*
- Én is igazán örülök, hogy találkoztunk. És annak is, hogy veletek összesodort az élet! *mosolyog meghatottan új lakótársaira, alig várva, hogy végre elkezdjék új, közös életüket. Óvatosan veszi el a már aláírt és lepecsételt szerződést a nemestől, vigyázva rá, nehogy bármi folt essen rajta, hiszen ez bizonyítja, hogy innentől kezdve az övék a ház. ~Ennek keresnünk kell valami megfelelő helyet, ahol biztonságban lesz~ gondolja a szerződést szemlélve*
- Köszönjük! Nagyra értékeljük, hogy eladta nekünk! *biccent Arystor felé, hiszen tisztában van vele, kezdetben voltak fenntartásai a férfinak rögtönzött kis csapatuk ellen, így igazán hálás érte, hogy mégis eladta nekik az épületet, ami láthatóan sokat jelentett neki. Érdeklődve figyeli a ház címerét is, amit a férfi átjut Lyllinek. ~Tökéletes helyen lesz nála! Remélem, a közös jövőbe vetett hit erőt ad neki, hogy gyorsabban meggyógyuljon!~ mosolyog magában, kicsit még mindig aggódva a lány egészségügyi állapota miatt, nem súlyosbodott-e a betegsége az események hirtelen forgatagában*
- Rendben! Remélem, továbbra is olyan jól fogja majd itt érezni magát, mint eddig! *búcsúzik az Öregtől is, igyekezve biztosítani őt, hogy a tulajdonosváltás a lehető legkevésbé fogja érinti az eddig megszokott életét illetően, hiszen nem szeretnének tőle semmi olyasmit kérni, amihez nem fűlik a foga. ~Talán a nagyobb erőt igénylő munkákhoz jól jönne mellé még valaki, aki segít a ház körül...~ töpreng magában, hiszen bár ránézésre Angu igencsak izmosnak tűnik, nem szívesen testálná rá az összes ilyesféle teendőt a ház körül. Ezt a kérdést azonban egyelőre elteszi későbbre*
- Ez egyszerűen elképesztő! Még mindig nem tudom elhinni... *hebegi, ahogy egyedül marad tulajdonostársaival együtt, kíváncsian nézve rájuk, vajon az ő szívüket is ugyanúgy átjárja-e a boldogság, mint az övét. Fogalma sincs, mihez kéne most kezdeniük, vagy milyen sürgős feladatuk lenne a beköltözés körül, hiszen az öröm minden más gondolatot kiűz a fejéből, így a többiektől vár segítséget, van-e valami ötletük, mit is kéne most tenniük.*


4572. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-16 10:51:37
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Az örök magányosok útja//
//Umon, Pycta, Tintherth, Ameada//

*Alkalomadtán talán bocsánatot kér a parancsoló hangnemért, de sem Tinthereth, sem Ämeada nem tudja, mit rejt az erdő, ő viszont igen. Nem szeretné feleslegesen megijeszteni egyiküket sem, de a helyzet ezúttal megkívánja, hogy rákényszerítse akaratát társaira. Megfordul a fejében, hogy inkább visszafordul és a lovakra szállva elkerülik a helyet és a személyt, melyet a fák egyelőre még eltakarnak a szemeik elől.
Mind elfek, valószínűleg már hallhatják a beszédet és a nevetést, amely a közelből érkezik, s mire kilép a fák közül, a wegtoreni pengét már meztelen szegezi a föld felé. Tartása nem feszült, de nem is a legtermészetesebb.
A fák között álló férfi olyan szívélyesen tárja szét a karjait, hogy szinte baráti, viszont a tény, hogy mindkettőben fegyvert tart, ennek ellenkezőjéről regél. A csuhátlan csuhás megáll a szokatlan külső ellenére is ismert alak előtt tíz lépéssel, lombzöld tekintete a változás részleteit fürkészik. Bár, ha jobban belegondol, rajta is nyomot hagytak az elmúlt hatok viszontagságai.
Kétségtelenül Umon az, de mégsem ő. Rosszat sejtve intéz kérdést rég látott "barátjához".*
- Átok, te vagy az? *Kizökkenve kérdez, nem szokott ő ilyen udvariatlan lenni, de az Erdő Szívének említése talán nem volna helyénvaló ez alkalommal.
Umon a barátja, akit mindig tisztelt és közelállónak érezte magához, ám az a másik. Az amelyik megsebezte a szerelmét, amelyik benne rejtőzik. Őt nem kedveli túlságosan. És ez a változás, ez az őrült nevetés valahogy nem illik az egykori szertelen, de jószívű szerzeteshez.
Miután a férfi ellöki magát a fától, melynek eddig támaszkodott és megindul feléjük, a csuhátlan csuhás lendületesen felemeli a mesterkardot, hogy a másik mellének szegezve állítsa meg a közeledésben. A wegtoreni penge egyenesen Umon mellkasára mutat.
A burkolt fenyegetésre nem reagál, csak a lombzöld tekintet szűkül össze kissé, nem fog hasonlóval válaszolni.*
- Ne közelíts. *Mondja halkan, remélve, e két szó is elég lesz, hogy megállítsa.
Tisztában van vele, melyikük melyik Umon leírásában, de a kérdések értelme, melyeket a férfi két társának szeget, már nem olyan világosak. Kelletlen tűri a némaságot, megvárva, míg Ämeada és Tinthereth választ adnak, hátha kiderül valami azokból, hátha választ kap saját, fel nem tett kérdéseire is.
A gúnyos megjegyzésre sem kíván válaszolni, Átok provokálja, de ezúttal nem fog belemenni a játékba.*


4571. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-16 10:06:27
 ÚJ
>Balkócza Xavylari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Megfontolt

//Útban a mágustorony felé//
//Dat//

*Mikor a férfi pozitív visszajelzést ad a szárnyak tekintetében, még valami megcsillan a nő szemeiben.*
-Vajon megengedi, hogy megfogjam? Vedleni szokták azt? Hogy szokta tisztogatni?*A kérdésekből egyértelműen kivehető, hogy csupán tudományos kíváncsiság hajtja, talán még életében nem találkozott olyan tündérrel, akinek lettek volna szárnyai is.*
~Megengedné, hogy mintát vegyek belőlük vajon? Fájna neki az?~*Latolgatja elgondolkodva a dolgokat, tiszta bamba képpel, szinte Dat többi kérdését meg sem hallva, csak sétál lassan mögötte.*
~Vajon mekkora lehet? Ha ráugranék hátulról, akkor összetörnének a csontjai?~
-Amúgy mágusféle vagy?*Azért ezt sem árt tisztázni, a végén még kap egy tűzgömböt a hátsójába vagy valami olyasmit, amivel ezek a mai porontyok játszadozni szoktak, szerencsétlen és ártatlan gnóm útitársakon.*


4570. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-16 09:34:04
 ÚJ
>Datvinoolv Nyarneldurki avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Megfontolt

//Útban a Mágustorony felé//
//Xavi//

~Szóval a nagyanyja.~
*Szűri le az igen elmés következtetést Dat, miután Xavi elmondta. Azt már nen említi meg, hogy egyáltalán nem hasonlítanak, nem szeretné megsérteni újdonsült útitársát. Az elkódorgott vénasszony meg csak meglesz.*
-Igen, igen vannak szárnyai is.
*Kissé elbambulva gondol vissza régi barátjára.*
-Befogni? Pyrt? Dehogy! Nem vagyok én tündérvadász.
Te talán az vagy?
*Húzza fel a szemöldökét, de hanar le is ereszti, hiszen Xaviból előbb nézné ki, hogy dédelgetné Pyrt, mintsem elfogná. *
-Igazad van, ne is húzzuk az időt, induljunk!
*Ezzel kimászik a bokrok közül, és ráfordul az útra. A "Datika" megszólításra pedig elmosolyodva csóválja a fejét, de nem szól semmit.*




4569. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-16 08:53:41
 ÚJ
>Balkócza Xavylari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Megfontolt

//Útban a mágustorony felé//
//Dat//

- Ez a vén banya az öreganyám, hát nem hasonlítunk?!*Teszi a rajzot a saját feje mellé, hogy Dat össze tudja hasonlítani a fickát az ő goromba pofijával.*
- Együtt lakunk, de már egy jó ideje eltűnt, pedig egy-két napnál tovább még nem maradt távol. Attól félek ezúttal, valakinél nagyon kihúzhatta a gyufát, lehet elvett egy zsémbes ork orra elöl egy korsó sört, az meg leütötte. De az is megeshet, hogy idekint fetreng az erdőben, csak épp már beütött nála a dili és nem talál haza.*Latolgatja a lehetőségeket, amik ezidáig eszébe ötlöttek.*
*Mikor a férfi kiejti a száján, hogy egy tündért keres, hirtelen kerekednek ki a szemei.*
- Szárnyai is van annak a tündérnek? Ismerősöd? Vagy csak be akarsz fogni egyet?*Majd a következő kérdés nyílegyenest dobja vissza az arcára a mogorva tekintetet.*
-Hogy mennyi idős vagyok? Van képed rákérdezni? No nem baj, így könnyebb lesz majd odalökni egy medvének, ha az utunkba sodorná a sors, inkább téged egyen, mint engem. De hajrá, akkor irány a Mágustorony.*Mutat maga elé határozottan, majd elbizonytalanodik.*
-Te mész előre, mert én nem ismerem az utat Datika.*Teszi oda a végére a kicsinyítőt, így talán könnyebb elfogadni a másikat.*


4568. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-15 22:19:27
 ÚJ
>Ahseelaxa Scyranna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Új kezdetek//
//Tábori munkálatok//

*Ahseela látva a kidőlt öreg tölgyet, sajnálja valahol, de örül is neki, mert felhasználhatják a karámépítéshez.*
- Jól van.
*Nyilatkozza maga elé. Ekkor pillantja meg maga is az üregi nyulat, amit ezek szerint Xonar kiszagolt. Míg a csapat nekilát a fafeldolgozásnak, a farkas a fatövében kaparászik a nyúl után, alighanem bebújt a még földben lévő gyökerek közé.*
- Ne! Xonar, most nem vadászunk. Meg ne fogd!
*Arrébb küldi a farkast, aki elhátrálva odaengedi. A druida lány dicsérőn megborzolja az állat nyakát, hogy a tapsifüleshez vezette.*

- Okos farkas, de nekem jobb ötletem van.
*Magyarázza Ahseela halvány mosollyal Xonarnak. A druida lány benyúl a gyökerek közé, elég mély, ekkor markol rá a kődarabra, _föl-földobja a követ_, majd csak úgy zsebre teszi és újra az üregszerűségben kezd matatni. Másoknak badarságnak tűnhet, de most is óvatosan jár el. A druida lány tudja, hogy az üregi nyulak koránt se olyan veszélytelen állatok. A nyúlánk, két kilós vadjószágok képesek harapni is, és több centi hosszú karmaik vannak, amikkel csúnya sebeket okozhatnak.*
~ Miért ne lehetne egy nyulam is, talán be tudom idomítani. ~
*A farkas izgatottan tipeg egy helyben mellette, majd egészen odabújik Ahseelahoz, hogy a válla felett lesse, hogy gazdája megfogja-e a nyulat.*
- Ne szuszogj már a fülembe, csikiz!
*Szól rá Xonarra, és löki meg könyökével, mire az állat izgatottan nyüszítve lépked hátrébb.*

//Aktív képesség: Szelídítés//

*Az ujjai rákulcsolódnak a nyúl füleire és kihúzza az odújából, akárcsak egy bűvész a nyuszit a kalapból. Az ugrifüles, ernyedten lóg a druida lány kezében. Bajszos, pihe-puha orra serényen mozog. Karmos mellső lábai cukin behajlítva, a hátsó vastagabbakkal enyhén rúgkapál. Ahseela elmosolyodva az ölébe veszi és párszor megsimogatja.*
- Na, tapsi?

A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.15 22:23:10


4567. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-15 21:29:21
 ÚJ
>Datvinoolv Nyarneldurki avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Megfontolt

//Útban a mágustorony felé//
//Xavi//

*Dat kezdi egyre kínosabban érezni magát, amit csak fokoz Xavi gyermeteg rajza, melyet most dugott az orra alá.*
-Nem nem, nem ismerős. Kicsoda ő, hogy ennyire keresed?
*Szánja végre rá magát, hogy megkérdezze.*
-Hogy mi dolgom arrafele? Tudod, én is keresek valakit. Egy tündért.
*Végre úgy tűnik Xavi is rájött, mennyivel biztonságosabb együtt menni, ám Dat még nem végzett a kérdezősködéssel.*
-Mondd csak, Xavi, mennyi idős is vagy pontosan?


4566. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-15 20:30:48
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Az örök magányosok útja//
//Pycta, Tintherth, Ameada//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Az ijedten és méltatlankodva felreppenő varjak még jobb kedvre derítik, s a hisztérikus nevetése immár mélyről jövő kacagásba csap át. Két hatalmas csapás után feláll, egy darabig néz komoran maga elé, majd a fedett sírra letekintve, ismét elneveti magát. Hirtelen megfontolásból két ütést mér a fa törzsére, mely tompán koppan a síri csendben. A varjak károgása már messze jár, szél süvít kissé a fák közt, s a porhanyós hó roppanása minden lépténél hallatszik. Akkor is, mikor csak súlyt helyez rá. Megigazítja a hátára tűzött szablyát, s az oldalán függő dobótőrt.*
- Felelősen és felkészülten... he-hehehehehe-heee... baszd meg. *Fojtja el a röhögést, mikor oldalra kapja a fejét, s hátával a rossz érzésnek ellenkező oldalnál megtámaszkodik. Keze lassan csúszik lefelé a tőrre, majd halk mozdulattal húzza ki az övéből. Ajka széles vigyorra húzódik, egészen a fültövéig, de szemei hidegek maradnak akár a jég. Légzését lelassítja, s szinte kényszeríti magát, hogy leheletének párája ne terítse be, oly nyugodt, akár az állóvíz a teliholdas éjszakán. Csak egy pillanatra tekint ki a fa mögül, közben hátáról a szablyát másik kezébe rántja. Vigyora töretlen, s akkor sem változik, mikor kezeit, benne a fegyverekkel szélesre tárva lép ki a fa mögül.*
- Pycta... del... Ventussszz... hehehe... hát előkerültél, barátom. *Szemeit körbeforgatva néz szét, majd karjait a szablyával és a tőrrel együtt összefonja maga előtt, amitől a fegyverek srégen keresztezik egymást, miközben a szerzetes hátát a fának támasztja, immár Pyctával szemben, feltéve, ha még itt van. Lábait is keresztezi, kissé nemtörődöm testtartást vesz fel, majd hirtelen szemeit kezdi el meresztgetni, s az elf válla mögé tekintget. Ellöki magát, s komótosan megindul, kezeit lazán maga mellett tartva:*
- Nocsak, nocsak, nocsak... nem is egyedül jöttél! Bölcs dolog... hisz olyan veszélyes egyedül az erdőben... *Biggyeszti le ajkait szánakozva és fejét csóválva, hideg tekintetét le nem véve a társaságról.*
- Mmmm... s micsoda csoda csapat: egy elf, kit megrágott az idő vasfoga, s egy másik, ki szemében álmokat kerget. Ebben hasonlít rád, bizony, barátom! *Nevet fel mélyről jövő görgeteg kuncogással, majd egy laza mozdulattal nyomja övébe a hosszú tőrt, de szablyáját még a kezében tartja.*
- Héj! *Kiált oda a másik kettőnek Pycta mögött, fegyverével rájuk mutatva.* Vajon ismeritek-e a tiszteletet? Éreztek, s láttok-e? *Csattan fel határozott hangon.* Engedd meg, hogy ők válaszoljanak, Pycta. *Fűzi hozzá gyorsan.* Szeretném látni kiket szedtél össze, mindig hazahordasz mindenféle dolgokat. Sosincs jó vége. Nézz csak rám! Há-háháháháh-hááá-hááááá! *Szablyát szorító öklével térdére csap néhányszor, úgy elkapta a felhőtlen jókedv.* Hú, baszki, de jót röhögtem. *Törli meg szemeit.*


4565. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-15 20:25:30
 ÚJ
>Monsotor Sonnalis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó levél//

*Miután mindenki lovon van, Lyz az alfa után menne, de még hozzájuk szól a hosszúéletű. Most kell eldöntenie, hogy utána megy, vagy a tanyára. Nem tudja, hogy mi ez az egész. Hogy mi a lupusok szándéka, és hogy miért történik mindez. Kisebb tétovázás után a szerzetes lovát arra utasítja, hogy kövesse az elf lányt és a lupusokat. Mivel bízik a csodában, ami a szeme előtt történt, ezért nem feltételezi, hogy a lupus fulgurok esetleg csak elcsalni akarják őket, hogy utána jól megcsámcsoghassák őket. Ő csak követi Lyzt, mert eddig is követte, és miért ne kövesse most is. Kérdéses neki, mi lesz a célban, de az óriás naiv módon nem feltételez rosszat.*


4564. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-15 18:02:02
 ÚJ
>Ämeada Beldhaar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Új kezdetek//
//Másnap//

*Eredetileg kevéssé figyel oda az útitársai között kibontakozó beszélgetésre, azonban a halk szavakkal elbeszélt történet lassanként egyre inkább felpiszkálja kíváncsiságát. Elsősorban az a felismerés keríti hatalmába, hogy a hosszúéletű hite milyen mérhetetlen megingathatatlanságról tett tanúbizonyságot, hiszen képes volt harcolni, hogy megvédje. Ez talán számára magától értetődő is, de Adának ez a fajta magatartás eddig példa nélküli volt.
Ahogyan tovább hallgatja az események felidézését, érzi, hogy némileg elsápad, s ennek tulajdonítja, hogy Pycta felajánlja a pihenőt. Válaszképpen a fejét rázza.*
- Én… Nem, köszönöm. Jól vagyok. *Feleli kicsit vontatottan egy tétova mosoly kíséretében, még mindig a hallottak hatása alatt, azt azonban maga sem tudná eldönteni, pontosan mire is értette szavait: az őt fürkésző lombzöld tekintetből kiolvasható megnyugtatásra, avagy a nyereg kérdésére. Utóbbit egyébként sem érzi kényelmetlennek, kifejezetten megnyugtatónak találja Híjas ritmikus lépteit, s kapaszkodik ebbe a monoton ütemességbe.*

//Az örök magányosok útja//

*Közben haladnak előre céljuk felé. A lány számára nem ismerős az útvonal, és a fák egyformasága közt nehezen is különböztet meg eltérő tereptárgyakat, amelyeket megjegyezve tájékozódhatna. Kisvártatva mégis egy romos ház körvonalai bontakoznak ki a közelben, ami megtöri a látkép addigi egyhangúságát.
A szemlélődésből egy váratlanul felhangzó nevetés rángatja ki, össze is rezzen meglepettségében, gerincén rögvest valamiféle kellemetlen hidegség kúszik végig a hang hatására. Neki aztán eszében sem lenne megkeresni a forrását, leginkább szeretné magát minél messzebb tudni tőle. Próbálná is gyorsabb léptekre ösztönözni hátasát, aki ugyan szintén érzékelhette a hangot, forgatja is fejét némi érdeklődéssel, valószínűsíthetően mégsem érti egészen, most mitől lett ilyen sürgős a dolog lovasának, ugyanis korábbi komótos tempójában ballag tovább. Sokkal távolabb azonban nem jutnak, nyomban érkezik a felszólítás vezetőjüktől, hogy szálljanak le a nyeregből. A határozott hangnemből érezhető, hogy ellenkezésnek helye nincs, emellett Ada nem is túlzottan lázadó típus, így meg is állítja Híjast. A leszállás nem megy olyan simán, mivel magasabbról ér földet, talpai is valamivel erőteljesebben puffannak a talajon, pedig szeretné a lehető legkisebb zajjal megoldani. Hátasához fordul, megsimogatja.*
- Nincs semmi baj. *Habár nem fedezi fel rajta a riadalom jeleit, mégis igyekszik megnyugtatóan szólni hozzá, annak ellenére is, hogy fogalma sem lehet róla, igazat állít-e vajon.
Amíg Tinthereth a lovak kikötésével foglalatoskodik, addig felhasználja ezt a kis időt arra, hogy táskájában megbúvó tőrét jobban keze ügyébe igazítsa. Nem veszi kézbe a fegyvert, nem szeretné nyíltan támadó szándékot mutatva megközelíteni a vészjósló nevetés produkálóját, viszont azért úgy helyezi el a tőrt, hogy még táskája takarásában maradjon ugyan, de akadálymentesen elő tudja venni szükség esetén. Mégis erősen reméli, hogy nem így lesz.
Igyekszik nesztelen léptekkel követni társait, felkészülve arra, hogy bármelyik pillanatban felbukkanhat előttük a baljós hang forrása.*


4563. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-15 16:50:52
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Úton-útfélen//

*Mintha minden egybevágna, úgy alakul az üzlet a felek elvárásai szerint. Arystor talán most örül az igazán, hogy a meghiúsult üzlet helyébe ezt a remek, furcsa kis csapatot találta meg a városban. Laurentitia szavaival egyetértésben beleírja az eredeti szerződésbe az eladásba foglalt felszereléseket záradékként, majd a nővel együtt lemásolják azt a példányt így kapnak hármat a szerződésből. A nemes elégedetten futja át, tanultságát bizonyítja, hogy motyogás nélkül, gyorsan futja át a szöveget, mindhármat, majd mosolyogva veszi magához őket aláírásra.
Amikor Lau kiszámolja az összeget, akkor is mosolyog, s bár, ha tudna Vieljana gondolatairól, egyetértene, de sajnos a bürokrácia ilyen szárazzá silányítja a fennkölt pillanatokat is, de elrontani nem ronthatja el az érzéseket, melyek a valódi élményt nyújtják. Arystor rendes árat és vevőket kap a birtokára, a kis csapat pedig otthont és békét. Ennél szebb pillanat nem is kell egyiküknek sem.*
- Hadd mondjam el, hogy örülök annak, hogy találkoztunk. Bár nekem nem jelentett volna anyagi hátrányt, ha a birtok eladatlan marad, mégis nagy öröm számomra, hogy nektek adhatom el. *Ezek már ünnepélyes és őszinte szavak az aláírások után. Még a testőrök is mosolyognak, az Öreg szeme pedig felhőssé válik, amikor Arystor aláírja mindhárom példányt. Neki mégiscsak egy korszak zárul le, egy élet, melyet eddig élt. Számára ez egyszerre boldog és szomorú pillanat. Az egyik testőr gyertyát gyújt és pecsétviaszt ad Arystornak, aki lehúzza gyűrűjét, viaszt olvaszt a papírokra és családjának ősi jelképével pecsételi meg a szerződéseket. Elrendeltetett hát, a ház a jelenlévőké.
A termetes nemes nehéz sóhajjal nyújtja át az egyik szerződést Laurentitiának és a kis csapatnak, neki sem könnyű pillanat ez, de mégiscsak ő maga kínálta eladásra a házat.*
- Úgy gondolom, ezzel meg is volnánk. A Szarvas-major innentől a tiétek. *Mosolyog a társaságra. Mellényének zsebébe nyúl, egy apró függőt vesz elő, egy szökellő szarvas stilizált mását, talán rézből alkotta ügyes kezű mester. Egyszerű munka, de láthatóan sokat jelent a férfinek.*
- Ez a major címere, azt szeretném, ha a tiétek lenne. *Átnyújtja a mellette ülő Lyllinornak az apró ékszert.*
- Most kicsit magatokra hagylak benneteket, nekem pár dolgot meg kell beszélnem Öreggel, ha szükség lesz rám, akkor nála megtaláltok.
*Az egyik testőr fogja a ládát, a másik felsegíti Öreget és kimennek a szobából, így a társaság magukra marad frissen szerzett kastélyukban.*


4562. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-15 11:48:47
 ÚJ
>Tébolyult Tinthereth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Új kezdetek//
//Másnap//

- Tehát városból jöttek... de ha segítettek Eeyr templomának tisztításában, nem lehetnek rossz elfek vagy emberek. - *Válaszol tűnődve Pycta magyarázatára. Abban, hogy nincs félnivalójuk, nem igazán tud hinni, egy ilyen kaliberű újítás, ráadásul, ha istenek játékába is bonyolódtak korábban, nem sok eséllyel folyik le egyszerűen.*
- Rendben, a szorongás mérge tényleg nem a hosszú élet titka... Bízom bennetek és benned, me'Ochass, óvni fog minket az erdő, úgy érzem. - *Apró félelme ellenére hangjában tisztelet csendül, hiszen nem tudta, hogy milyen kaland van mögöttük, még mindig nem érti pontosan, de nem most van itt az órája, hogy erről érdeklődjön.*

//Az örök magányosok útja//

*Tinthereth is meghallja a furcsa nevetést, mely tájidegen számára ebben a környezetben.
Pycta utasítása először kellemetlenül érinti, soha nem fogadott el felettesének senkit nyíltan, túlságosan szabadelvű ő ahhoz. Látja viszont, hogy komolyodik az elf, így nem áll le vitatkozni, leszáll, és határozottan, minél csendesebben kiköti a lovakat egy-egy fához, és szomorúan simítja meg az arcukat, hogy nem tudja őket most vízzel kínálni.*
- Később, levélkék. - *Súgja, sőt inkább csak leheli feléjük a bocsánatért esedező szavakat. Látja Pycta kezeit ráfonódni kardjára, így ő is készenlétbe áll íjával, és kicsit hátrébb, jó célzó pozícióban igyekszik maradni.
Amúgy sem az előbb lő, mint kérdez típus, annál többet ér neki az élet szentsége, így az elf kérésére szótlanul bólint, ahogy követi őt.
De ki a furcsa hang, furcsa forrása?*


4561. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-15 09:39:45
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97

Játékstílus: Szelíd

//Új kezdetek//
//Tábori munkálatok//
//Ahseelaxa Scyranna - nyomolvasás-próba//

*A nem kis feladatokkal megbízott maroknyi csapat valóban elindul, hogy a tábort környező erdőségben alapanyagot keressenek maguknak. Szerencséjük van, az idő kedvező, s bár a nem oly rég elmúlt hajnal apró csipkéi még érződnek, az időjárás igazán alkalmas arra, hogy a kezdeti munkálatoknak nekiláthassanak. A vezetői feladatokat a nem kevésbé ambiciózus Ahseelaxa látja el, kinek lelkesedése és tenni akarása tiszteletreméltóan töretlen, azonban képességei még nem elég magasak ahhoz, hogy az erdő rejtett, vagy akár nyílt jeleiből olvasni tudjon.
Pontosan ezért, elképzelhető, hogy valahol irtás van, Erdőmélye rengetegében, azonban itt az Arthenior közeli út mellett, kevés eséllyel fordulhat elő. Lehetett volna vihar, a melegebb évszak esősebb időszakaiban, azonban jelenleg csupán porhó és kisebb felengedő zúzmara borít mindent esetleg a nyugati szél olykor felerősödő harapásait érezhetik.
Új ezen a vidéken, így nem tudhatja, hogy az Arthenoir közeli útszakasz, korántsem olyan veszélyes, mint mondjuk Erdőmélye. Azt is tudni lehet, legalábbis erre kószáló vándorok iránymutatásai alapján, hogy sem veszélyes ragadozók, sem egyéb nagyvadak nem háborgatják a vidéket. Ezt akár egyes írásokban is olvasni lehet, miszerint:
Errefelé biztonságos a közlekedés és ritkák a támadások, hiszen naponta fegyveres őrjáratok biztosítják Arthenior közvetlen környékét, őrizve a rendet és a békét. A legveszélyesebb rész talán az Arthenior nyugati oldalán található erdőség, de a folyamatos vadászat és fakitermelés következtében komolyabb ragadozók itt nem igen fordulnak elő. Bár fegyveres őrjárat már kevésbé, polgárőrök viszont akadnak, kik figyelő tekintetüket az út mentén járatják.
Xonar valóban felkapja a fejét, azonban ez nem másnak, mint egy apró üregi nyúlnak köszönhető, akit követi is az egyetlen kidőlt, végtelenül természetes fának, mely kora, korhadt gyökerei és az erősebb széljárásnak köszönhetően adta meg magát a laza szerkezetű talajban. Xonar a tövében a nyulat keresi, s mit előtalál, csupán egy koszosabb kődarab. Más nemigen lehet, hiszen ez a környék, mint fentebb említettük nem veszélyes, ami azt illeti nem is különös. Talán az lesz egyszer, ha a tábor elkészül, de a jelenleg előtalált kidőlt, ódon fa, csupán egy lombház alátámasztásának használható fel, túlzás lenne azt mondani, hogy ebből kigazdálkodnak mindent.
A tábor megépítése hosszú és fáradtságos munka, miképp a környező fák kitermelése is. Jóval nagyobb küzdelem szükséges hozzá. Ha különlegességre vágynak, megvan annak is a helye és ideje, azonban még nem most. Ahhoz rengeteget kell tanulni és fejlődni, legalább annyiban, hogy akár a hírforrások, akár saját szemünk alapján, de felismerjük a bennünket körbevevő környezetet és nem vélünk egy koszos kődarabot ismeretlennek, vagy idegennek, esetleg egy kidőlt fát ijesztő, számottevő pusztításnak. Ahsee kap is néhány furcsa pillantást a csapattól, de aztán vállukat megvonva állnak neki a kidőlt fa feldolgozásának.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222