Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 228 (4541. - 4560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4560. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-15 08:55:12
Üzenet elküldve: 2019-02-15 08:55:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a Mágustorony felé//
//Dat//
- Jajj, hát mondj valami hasznosat is, én is arról jövök, de nekem azt mondták, hogy erre látták kódorogni a vénasszonyt. Valami ilyesféle lehet.*Mondja, majd elkezd megint bőszen kotorászni a táskájában és előkap egy papírdarabot, felmutatja. Dat azon egy gyerekrajzot láthat a keresett személyről, mármint talán arról, mert egészen gyermeteg mivolta miatt, inkább pálcika ember nagy hajjal, bottal és mogorva tekintettel, mint normális, felismerhető személy.*
- Na ő! Láttad?*Néz megint egyenest a férfi szemébe, erős meggyőződéssel, hogy a rajz, amit készített hűen ábrázolja és adja vissza a nagymamája minden fontos és felismerhető részletét.*
- Már vagy egy hete nem láttam, de talán már kettő is. A Mágustorony felé? Mi dolgod arra?*Szűkíti össze gyanakodva a tekintetét, bár még nem járt a városnak ezen felén, így még a toronyig se jutott el soha, csak hallott felőle.*
-Talán jobb is, ha nem egyedül bóklászom, a végén még megtetszem egy nagyobb medvének.*Egyezik bele a társulásba, majd elteszi a rajzot, miután megkapta a választ.*
//Dat//
- Jajj, hát mondj valami hasznosat is, én is arról jövök, de nekem azt mondták, hogy erre látták kódorogni a vénasszonyt. Valami ilyesféle lehet.*Mondja, majd elkezd megint bőszen kotorászni a táskájában és előkap egy papírdarabot, felmutatja. Dat azon egy gyerekrajzot láthat a keresett személyről, mármint talán arról, mert egészen gyermeteg mivolta miatt, inkább pálcika ember nagy hajjal, bottal és mogorva tekintettel, mint normális, felismerhető személy.*
- Na ő! Láttad?*Néz megint egyenest a férfi szemébe, erős meggyőződéssel, hogy a rajz, amit készített hűen ábrázolja és adja vissza a nagymamája minden fontos és felismerhető részletét.*
- Már vagy egy hete nem láttam, de talán már kettő is. A Mágustorony felé? Mi dolgod arra?*Szűkíti össze gyanakodva a tekintetét, bár még nem járt a városnak ezen felén, így még a toronyig se jutott el soha, csak hallott felőle.*
-Talán jobb is, ha nem egyedül bóklászom, a végén még megtetszem egy nagyobb medvének.*Egyezik bele a társulásba, majd elteszi a rajzot, miután megkapta a választ.*
4559. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-15 03:23:11
Üzenet elküldve: 2019-02-15 03:23:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek//
//Tábori munkálatok//
*A fabeszerző kis csapat már elégé távol jár a tábortól. Ahseela és Xonar egymás mellett halad, a többi elf körülöttük elszórtan, mivel nem vadászaton vannak, csendesen folyik a beszélgetés is.
Az erdő ritkásabb, nyíltabb részeiben valószínűbb, hogy kidőlt fákat találhatnak, hiszen azok kevésbé szélvédett területek. Ennek megfelelően ilyen erdő részeket keresnek. Egy ideig még eseménytelenül járják így a rengeteget, amikor Xonar nyugtalanabbá válik. A druida lány azonnal észreveszi a hangulatváltozását. Az állat felszegi a fejét, orrát a szélnek fordítva szimatol, farkát dominánsan magasba emeli. Ahseela nem szól és tesz semmit, csak tovább olvassa Xonar testbeszédét és a környezetet pásztázza, hogy vajon mi keltette fel ennyire az állat figyelmét. A rengeteg sűrűjében járnak, bár a téli vegetáció nem túl burjánzó, de azért a csapat előtt, sréhen dél-nyugat irányba egy szembetűnőbben világosabb, ritkásabb erdei részre lehetnek figyelmesek, ahonnan enyhe szél is fúj. Xonar is abba az irányba tartja a fejét. Ahseela szól is az elf testvéreknek, bár nem mintha a fákban ritkásabb terület nekik nem tűnhetett volna fel, de a farkas jelzéseit aligha figyelték meg.*
- Arra, ti is látjátok. Xonar is megérzett valamit. Nem tudom mit, lehet jó vagy rossz dolog is.
~ Vagy is-is. Nézőpont kérdése. ~
*Teszi hozzá magában Ahseela a gondolatot, mert nem akar további találgatásokba bocsátkozni, úgy is mindjárt meglátják. Kiérvén a felderíteni való területre, a csapat egyszerre torpan meg a döbbenettől, hiszen elég különös látvány tárul a szemük elé. Nemhogy néhány kidőlt, öreg, korhadt fát találnak, hanem egy valóságos erdőpusztítás színterére lépnek ki. A csapatból mindenki szörnyülködve vált pillantást. Legalább egy tucat életerős fa hever előttük tövestül, gyökerestül kitörve a földből. Az a legkülönösebb az egészben, hogy elég szélvédett a hely, mert a pusztítás körül szép, sudár, terebélyes fák alusszák téli álmuk. Ahseela és a többi elf sem tudja elképzelni, hogy milyen természeti jelenség téphette ki, ezeket a fákat. A szimatoló farkas eltűnik a kidöntött fák között. A druida lány és a csapat többi tagja is megszemléli a helyszínt.*
- Akárhogy is, de ezek a fák a táborhoz nagyon is kapóra jönnek.
*Jegyzi meg Ahseela, rávilágítva a dolog pozitív oldalára.*
- Ez rengeteg mázsa. Nem is tudjunk egy fordulóval elhordani mindet.
*Az egyik elf a csapatból, így szól, ahogy indul a baltáért: *
- Jobb, ha neki is látunk darabolni és felrakodni, amit tudunk.
*Hozzá is látnak a fákról lehasogatni és kordélyra hordani a karámépítéshez használható ágakat.
Xonar mindeközben el kezd kaparászni az egyik kicsavart fatörzsén. Ahseela odamegy megnézni, mit talált az állat, ahogy lehajol hozzá, nem kis megdöbbenésére egy fekete, letört tüskét lát a fába fúródva. Maga sem tudja kézzel kihúzni, a lándzsájával kell kifeszítenie. A letört tüskehegyet megvizsgálva arra jut csak, hogy valami szaruképlet, de hogy milyen állattól származhat, nem tudja megállapítani, de most nem foglalkozik vele tovább. Megsimítja Xonar fejét, majd elteszi a kabátja zsebébe tüskét, jó lesz majd még valamire.*
~ Ha mást nem, de nyakláncot vagy karkötőt készíthetnék belőle. ~
*Ezt követően megy, és részt vesz a fahordásban. Ha a kordélyokat teli pakolták kellő fa alapanyaggal, és nem adódik semmi gond, akkor a csapat indul is vissza a táborba.*
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.15 03:31:11
//Tábori munkálatok//
*A fabeszerző kis csapat már elégé távol jár a tábortól. Ahseela és Xonar egymás mellett halad, a többi elf körülöttük elszórtan, mivel nem vadászaton vannak, csendesen folyik a beszélgetés is.
Az erdő ritkásabb, nyíltabb részeiben valószínűbb, hogy kidőlt fákat találhatnak, hiszen azok kevésbé szélvédett területek. Ennek megfelelően ilyen erdő részeket keresnek. Egy ideig még eseménytelenül járják így a rengeteget, amikor Xonar nyugtalanabbá válik. A druida lány azonnal észreveszi a hangulatváltozását. Az állat felszegi a fejét, orrát a szélnek fordítva szimatol, farkát dominánsan magasba emeli. Ahseela nem szól és tesz semmit, csak tovább olvassa Xonar testbeszédét és a környezetet pásztázza, hogy vajon mi keltette fel ennyire az állat figyelmét. A rengeteg sűrűjében járnak, bár a téli vegetáció nem túl burjánzó, de azért a csapat előtt, sréhen dél-nyugat irányba egy szembetűnőbben világosabb, ritkásabb erdei részre lehetnek figyelmesek, ahonnan enyhe szél is fúj. Xonar is abba az irányba tartja a fejét. Ahseela szól is az elf testvéreknek, bár nem mintha a fákban ritkásabb terület nekik nem tűnhetett volna fel, de a farkas jelzéseit aligha figyelték meg.*
- Arra, ti is látjátok. Xonar is megérzett valamit. Nem tudom mit, lehet jó vagy rossz dolog is.
~ Vagy is-is. Nézőpont kérdése. ~
*Teszi hozzá magában Ahseela a gondolatot, mert nem akar további találgatásokba bocsátkozni, úgy is mindjárt meglátják. Kiérvén a felderíteni való területre, a csapat egyszerre torpan meg a döbbenettől, hiszen elég különös látvány tárul a szemük elé. Nemhogy néhány kidőlt, öreg, korhadt fát találnak, hanem egy valóságos erdőpusztítás színterére lépnek ki. A csapatból mindenki szörnyülködve vált pillantást. Legalább egy tucat életerős fa hever előttük tövestül, gyökerestül kitörve a földből. Az a legkülönösebb az egészben, hogy elég szélvédett a hely, mert a pusztítás körül szép, sudár, terebélyes fák alusszák téli álmuk. Ahseela és a többi elf sem tudja elképzelni, hogy milyen természeti jelenség téphette ki, ezeket a fákat. A szimatoló farkas eltűnik a kidöntött fák között. A druida lány és a csapat többi tagja is megszemléli a helyszínt.*
- Akárhogy is, de ezek a fák a táborhoz nagyon is kapóra jönnek.
*Jegyzi meg Ahseela, rávilágítva a dolog pozitív oldalára.*
- Ez rengeteg mázsa. Nem is tudjunk egy fordulóval elhordani mindet.
*Az egyik elf a csapatból, így szól, ahogy indul a baltáért: *
- Jobb, ha neki is látunk darabolni és felrakodni, amit tudunk.
*Hozzá is látnak a fákról lehasogatni és kordélyra hordani a karámépítéshez használható ágakat.
Xonar mindeközben el kezd kaparászni az egyik kicsavart fatörzsén. Ahseela odamegy megnézni, mit talált az állat, ahogy lehajol hozzá, nem kis megdöbbenésére egy fekete, letört tüskét lát a fába fúródva. Maga sem tudja kézzel kihúzni, a lándzsájával kell kifeszítenie. A letört tüskehegyet megvizsgálva arra jut csak, hogy valami szaruképlet, de hogy milyen állattól származhat, nem tudja megállapítani, de most nem foglalkozik vele tovább. Megsimítja Xonar fejét, majd elteszi a kabátja zsebébe tüskét, jó lesz majd még valamire.*
~ Ha mást nem, de nyakláncot vagy karkötőt készíthetnék belőle. ~
*Ezt követően megy, és részt vesz a fahordásban. Ha a kordélyokat teli pakolták kellő fa alapanyaggal, és nem adódik semmi gond, akkor a csapat indul is vissza a táborba.*
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.15 03:31:11
4558. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-15 00:11:14
Üzenet elküldve: 2019-02-15 00:11:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek//
//Másnap//
*Miután minden elrendeztek, már, amit lehetséges, elindul a hármas és komótos tempóban haladnak a fák lombja alatt, de még így is gyorsabban, mint előző nap, amikor egy egész falunyi elffel tették meg ugyanezt az utat csak az ellenkező irányból.
Úgy tűnik, a korábbi vándorlás ténye felkeltette Tinthereth érdeklődését is, amit meg is fogalmaz a csuhátlan csuhás felé. Az elől haladó erdőmélyi elf nosolytalan pillant vissza, kicsit lelassít, hogy az erdei hosszúéletűvel egy vonalban haladjon tovább előre. Gyanítja, hogy a kérdés gyökere nem most fogalmazódott meg Tintherethben, de most jött el az ideje, hogy fel is tegye.*
- Nem hoztam őket. *Kezd bele a válaszba. A kérdés és arra adandó válasz feléleszti emlékeit a nem is túl régi múltról. A temetőről, a templomról, a temetésről, s a halálmadárról, amely a mellkasába rágta magát. Amitől kicsit... meghalt.*
- Nemrég a város alatt megnyílt a föld, sokan elvesztették az otthonukat, de voltak házak, amelyek tűz martalékává lettek. Ezek a családok ott voltak, amikor megtisztítottuk Eeyr oltárát a sötétség gyalázatától, segítettek nekünk. *Meséli halk hangon. Nem szívesen beszél ezekről az időkről, de úgy gondolja, tartozik ennyivel a hozzájuk csatlakozóknak, hogy ismerteti velük az igazságot. Ha nem is a teljes igazságot, de egy részét.*
- Amikor sikerrel jártunk, én úgy döntöttem, hogy letelepedem az erdőben. Felajánlottam a városiaknak, hogy tartsanak velem. Az elf családok közül csaknem mind eljött velem és mások is, nem csak elfek. Otthont és békét kerestünk, egy új jövőt. *Néz szomorú pillantással az erdei elfre.*
- Nem hiszem, hogy félnünk kell bármitől is. *Mondja, de egy szívdobbanásnyi időre megtorpannak az ajkáról pergő szavak. Élesen él benne a kép, amelyben Hanlorennel együtt állnak a fehér csuhás ismeretlen előtt, aki biztosítja őket, hogy nem lesz nyugodalmuk. Alighanem életük végéig kísérteni fogja őket Sa'Tereth árnya.*
- Semmi sem kötötte már őket a városhoz, így velem jöttek és most otthont teremtünk magunknak. *Halovány mosolyt erőltet a vonásaira, pedig nincs kedve mosolyogni. Azok után, amit átélt és tapasztalt, a pillanatok, melyeket a Kárpit Túloldalán töltött, valahogy elvették tőle az őszinte öröm élményét. Mintha a bőrébe égett fekete madáralak a lelkén is nyomot hagyott volna.*
- Nem aggódom, me'Ochass, kérlek, te se mérgezd vele a lelked. *Mondja még, ezúttal egy hajszálnyival őszintébb a mosolya. Ämeada felé is néz, nem szeretné az elf lányt megrémiszteni szavaival, lombzöld tekintetéből kiolvashatja, bármi is történjen, ő mindent igyekszik békésen megoldani.*
- Tudom, hogy nem a legkényelmesebb Híjas nyerge, ha megállnál, szólj bátran. Jó időt futunk. *Néz az ég felé a csuhátlan csuhás.*
//Az örök magányosok útja//
~ Jöjj hát, jöjj hát,
A fánál várok rád.
Ahol a gyilkos kérte
Kedvese irgalmát... ~
*Ezúttal nem teljesen ugyanazt az utat járják be, mint előző nap, az Arthenior közeli erdőket kevésbé érintve kíván a csuhátlan csuhás elhaladni a város mellett, hogy a szántóföldekre forduljanak rá Amon Ruadh felé.
Ismerősnek tűnik a vidék, pedig úgy érzi, sohasem járt erre, bár meglehet, hogy korábban mégis. Lassabbra fogja Éjvihar léptét, ami feltűnhet társainak, láthatóan hegyezi a fülét. A fák közül romos ház bukkan fel, ahogy közelednek, de tíz méternél közelebb nem közelíti meg az elhagyatottnak tűnő épületet.
Nem messze esztelen nevetés ver fel egy csapatnyi varjat. A lombszín szemek a fekete madarak röptét követik egy ideig, fájón masszírozza meg a mellkasára égett fekete jelet, ahogy oldalt lecsúszik a nyeregből. A nevetés túl ismerősen csengett elf füleiben.*
- Szálljatok le. *Utasítja keményen két társát, ahogy puhán földet ér, jobbja a hátára szíjazott wegtoreni penge markolatára fonódik.*
- Tinthereth, kösd ki a lovakat és kövessetek. *Nem, nem fogja egyedül hagyni őket. Vele nem.
Elf érzékei céltudatosan vezetik a hangforrás irányába, de bevárja társait, mielőtt elindulna.*
- Ne tegyetek semmit, kérlek, amíg nem szólok. *Nem kéri őket, hogy ne ragadjanak fegyvert, de reméli, hogy hallgatnak rá. Lombzöld tekintete Ämeadáét és az erdei elfét keresik, igyekszik megnyugtatni őket, hogy nem lesz baj, de tudja, ennek az ellenkezője is könnyedén bekövetkezhet.
Óvatos léptekkel halad előre, míg meg nem pillantja a hang forrását, az Átkozott Szerzetest.*
//Másnap//
*Miután minden elrendeztek, már, amit lehetséges, elindul a hármas és komótos tempóban haladnak a fák lombja alatt, de még így is gyorsabban, mint előző nap, amikor egy egész falunyi elffel tették meg ugyanezt az utat csak az ellenkező irányból.
Úgy tűnik, a korábbi vándorlás ténye felkeltette Tinthereth érdeklődését is, amit meg is fogalmaz a csuhátlan csuhás felé. Az elől haladó erdőmélyi elf nosolytalan pillant vissza, kicsit lelassít, hogy az erdei hosszúéletűvel egy vonalban haladjon tovább előre. Gyanítja, hogy a kérdés gyökere nem most fogalmazódott meg Tintherethben, de most jött el az ideje, hogy fel is tegye.*
- Nem hoztam őket. *Kezd bele a válaszba. A kérdés és arra adandó válasz feléleszti emlékeit a nem is túl régi múltról. A temetőről, a templomról, a temetésről, s a halálmadárról, amely a mellkasába rágta magát. Amitől kicsit... meghalt.*
- Nemrég a város alatt megnyílt a föld, sokan elvesztették az otthonukat, de voltak házak, amelyek tűz martalékává lettek. Ezek a családok ott voltak, amikor megtisztítottuk Eeyr oltárát a sötétség gyalázatától, segítettek nekünk. *Meséli halk hangon. Nem szívesen beszél ezekről az időkről, de úgy gondolja, tartozik ennyivel a hozzájuk csatlakozóknak, hogy ismerteti velük az igazságot. Ha nem is a teljes igazságot, de egy részét.*
- Amikor sikerrel jártunk, én úgy döntöttem, hogy letelepedem az erdőben. Felajánlottam a városiaknak, hogy tartsanak velem. Az elf családok közül csaknem mind eljött velem és mások is, nem csak elfek. Otthont és békét kerestünk, egy új jövőt. *Néz szomorú pillantással az erdei elfre.*
- Nem hiszem, hogy félnünk kell bármitől is. *Mondja, de egy szívdobbanásnyi időre megtorpannak az ajkáról pergő szavak. Élesen él benne a kép, amelyben Hanlorennel együtt állnak a fehér csuhás ismeretlen előtt, aki biztosítja őket, hogy nem lesz nyugodalmuk. Alighanem életük végéig kísérteni fogja őket Sa'Tereth árnya.*
- Semmi sem kötötte már őket a városhoz, így velem jöttek és most otthont teremtünk magunknak. *Halovány mosolyt erőltet a vonásaira, pedig nincs kedve mosolyogni. Azok után, amit átélt és tapasztalt, a pillanatok, melyeket a Kárpit Túloldalán töltött, valahogy elvették tőle az őszinte öröm élményét. Mintha a bőrébe égett fekete madáralak a lelkén is nyomot hagyott volna.*
- Nem aggódom, me'Ochass, kérlek, te se mérgezd vele a lelked. *Mondja még, ezúttal egy hajszálnyival őszintébb a mosolya. Ämeada felé is néz, nem szeretné az elf lányt megrémiszteni szavaival, lombzöld tekintetéből kiolvashatja, bármi is történjen, ő mindent igyekszik békésen megoldani.*
- Tudom, hogy nem a legkényelmesebb Híjas nyerge, ha megállnál, szólj bátran. Jó időt futunk. *Néz az ég felé a csuhátlan csuhás.*
//Az örök magányosok útja//
~ Jöjj hát, jöjj hát,
A fánál várok rád.
Ahol a gyilkos kérte
Kedvese irgalmát... ~
*Ezúttal nem teljesen ugyanazt az utat járják be, mint előző nap, az Arthenior közeli erdőket kevésbé érintve kíván a csuhátlan csuhás elhaladni a város mellett, hogy a szántóföldekre forduljanak rá Amon Ruadh felé.
Ismerősnek tűnik a vidék, pedig úgy érzi, sohasem járt erre, bár meglehet, hogy korábban mégis. Lassabbra fogja Éjvihar léptét, ami feltűnhet társainak, láthatóan hegyezi a fülét. A fák közül romos ház bukkan fel, ahogy közelednek, de tíz méternél közelebb nem közelíti meg az elhagyatottnak tűnő épületet.
Nem messze esztelen nevetés ver fel egy csapatnyi varjat. A lombszín szemek a fekete madarak röptét követik egy ideig, fájón masszírozza meg a mellkasára égett fekete jelet, ahogy oldalt lecsúszik a nyeregből. A nevetés túl ismerősen csengett elf füleiben.*
- Szálljatok le. *Utasítja keményen két társát, ahogy puhán földet ér, jobbja a hátára szíjazott wegtoreni penge markolatára fonódik.*
- Tinthereth, kösd ki a lovakat és kövessetek. *Nem, nem fogja egyedül hagyni őket. Vele nem.
Elf érzékei céltudatosan vezetik a hangforrás irányába, de bevárja társait, mielőtt elindulna.*
- Ne tegyetek semmit, kérlek, amíg nem szólok. *Nem kéri őket, hogy ne ragadjanak fegyvert, de reméli, hogy hallgatnak rá. Lombzöld tekintete Ämeadáét és az erdei elfét keresik, igyekszik megnyugtatni őket, hogy nem lesz baj, de tudja, ennek az ellenkezője is könnyedén bekövetkezhet.
Óvatos léptekkel halad előre, míg meg nem pillantja a hang forrását, az Átkozott Szerzetest.*
4557. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-14 22:24:19
Üzenet elküldve: 2019-02-14 22:24:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek//
//Másnap//
*Odafigyel ő is a beszerzendő dolgok listájára, melyeket Pycta sorol Tinthereth érdeklődésére. Egyelőre ő maga nem egészíti ki semmivel, kötél vásárlását javasolta volna elsősorban, hiszen ha terveikhez híven lombházak építésébe kezdenek majd, ahhoz mindenképpen szükségeltetne kötél is, de azt a hosszúéletű már említette felsorolásában. Egy ötlete támad még, esetleg beszerezhetnének olyan gyógynövényeket is, melyek nem honosak táborhelyük közelében, s így nehezen férhetnének hozzá, azonban sajnos nem rendelkezik ismeretekkel az Amon Ruadh környéki növényvilágot illetően, elképzelhető, hogy teljesen hasonlatos az ittenihez, így ezen gondolat felvetését későbbre halasztja, mikor közelebb érnek úti céljukhoz.
Amint társaik is egyeztetnek vezetőjükkel a kéréseiket illetően, ezt követően útnak is indulnak.
A lány kezd hozzászokni az érzéshez, hogy egy termetes állat hátán foglal épp helyet, s úgy tűnik számára, ezt maga Híjas sem veszi zokon. Mindenesetre az igásló, aki vélhetően nem gyakran volt hosszabb utak megtételére befogva, egészen békésen viseli a dolgot, ráérősen halad a másik két ló nyomában. Egyelőre még tartja az iramot, azonban gyanítható, hogy ennél nagyobb sebességgel való haladásra nehezen lehetne ösztökélni. Ada ezt nem bánja jelen helyzetben, így, hogy egy érezhetően megbízható jószág hátán utazik, biztonságban érzi magát a nyeregben, s az utóbbi napok bizonytalansága után meglehetősen hálás ezért. Fél kézzel tartja csupán a kantárszárat, nem szükséges az ő irányítása, Híjas engedelmesen baktat a fekete telivér mellett. Arra is csak részben figyel oda, hogy Tinthereth kérdésekkel fordul Pyctához, saját kérdésein töpreng, melyek leginkább az előttük álló események körül forognak. Hiányos információkkal rendelkezik Amon Ruadh kapcsán, így nem igazán tudja, mire is kell számítania, de azt talán kissé naivan biztosra veszi, hogy veszélytől nem kell tartania, s egyelőre beéri ezzel.*
//Másnap//
*Odafigyel ő is a beszerzendő dolgok listájára, melyeket Pycta sorol Tinthereth érdeklődésére. Egyelőre ő maga nem egészíti ki semmivel, kötél vásárlását javasolta volna elsősorban, hiszen ha terveikhez híven lombházak építésébe kezdenek majd, ahhoz mindenképpen szükségeltetne kötél is, de azt a hosszúéletű már említette felsorolásában. Egy ötlete támad még, esetleg beszerezhetnének olyan gyógynövényeket is, melyek nem honosak táborhelyük közelében, s így nehezen férhetnének hozzá, azonban sajnos nem rendelkezik ismeretekkel az Amon Ruadh környéki növényvilágot illetően, elképzelhető, hogy teljesen hasonlatos az ittenihez, így ezen gondolat felvetését későbbre halasztja, mikor közelebb érnek úti céljukhoz.
Amint társaik is egyeztetnek vezetőjükkel a kéréseiket illetően, ezt követően útnak is indulnak.
A lány kezd hozzászokni az érzéshez, hogy egy termetes állat hátán foglal épp helyet, s úgy tűnik számára, ezt maga Híjas sem veszi zokon. Mindenesetre az igásló, aki vélhetően nem gyakran volt hosszabb utak megtételére befogva, egészen békésen viseli a dolgot, ráérősen halad a másik két ló nyomában. Egyelőre még tartja az iramot, azonban gyanítható, hogy ennél nagyobb sebességgel való haladásra nehezen lehetne ösztökélni. Ada ezt nem bánja jelen helyzetben, így, hogy egy érezhetően megbízható jószág hátán utazik, biztonságban érzi magát a nyeregben, s az utóbbi napok bizonytalansága után meglehetősen hálás ezért. Fél kézzel tartja csupán a kantárszárat, nem szükséges az ő irányítása, Híjas engedelmesen baktat a fekete telivér mellett. Arra is csak részben figyel oda, hogy Tinthereth kérdésekkel fordul Pyctához, saját kérdésein töpreng, melyek leginkább az előttük álló események körül forognak. Hiányos információkkal rendelkezik Amon Ruadh kapcsán, így nem igazán tudja, mire is kell számítania, de azt talán kissé naivan biztosra veszi, hogy veszélytől nem kell tartania, s egyelőre beéri ezzel.*
4556. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-14 21:04:37
Üzenet elküldve: 2019-02-14 21:04:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*Sajnálatos, hogy nem minden vessző ép, de ha csak a hegyet sikerül visszaszednie, akkor azt teszi el. Az ép vesszőket a tegezébe fűzi, a hegyekről letöri a nagyját, ha egy marok széles vesszőrész marad rajta, hát azzal együtt teszi a tarisznyájába. Eltelik egy kis idő mire leégnek a dögök, Lyz aggódik is, hogy mi lesz, ha nem lesznek meg lovak. Boyta hűséges társ, de az ijedtség is nagy volt. Már gyalog indulna, mikor feltűnik a fák közt egy újabb állatcsapat. Jobban megfigyelve pedig nem is újabb. A lovaikon túl, a lupus falka is ott figyel. Különösnek találja Lyz, hogy a lovaik épségben vannak, és egy sem lett lupus eledel, és nem is szöknek a villámosok elől, csak mintha terelnék őket. Befogja Boytát, majd összehúzott szemmel figyeli az alfát, majd nagyot sóhajt.*
~Már megint… ~
- Arról jöttünk *mondja, talán a farkasnak, bár jól tudja, hogy nem ért az semmit. *
- Kivetett minket az az erdő *motyogja* ~Vesztünkbe viszel.~
*Denzackra pillant, aztán Monsotorra, aztán indulásra ösztönzi Bolytát, egyenesen az alfa után.*
- Utána megyek. Eldönthetitek, hogy velem jöttök, vagy vissza a tanyára. *Nem arra akart menni. De a látomás, és most ez.*
~Utoljára követlek, ha bajba sodorsz! ~ Duzzog kicsit magában, de számára eleve furcsa a lupus viselkedése, ezért is szeretne a végére járni. *
~És ha megint megcsapsz, akkor szintén nem követlek többet.~
Ezt mindet szépen sorban határozza el magában, s ez által kúszik vissza a látomás egy-egy képkockája. A torony, s a kicsiny fa sziluett.
~Az őrtorony lett volna? De nem lehet romos. Még nem. Még csak… és a fácska?~
Most már aztán komolyabban igyekszik a lupusok után. Határozottan tudni szeretné, mitől ilyen különösek.*
*Sajnálatos, hogy nem minden vessző ép, de ha csak a hegyet sikerül visszaszednie, akkor azt teszi el. Az ép vesszőket a tegezébe fűzi, a hegyekről letöri a nagyját, ha egy marok széles vesszőrész marad rajta, hát azzal együtt teszi a tarisznyájába. Eltelik egy kis idő mire leégnek a dögök, Lyz aggódik is, hogy mi lesz, ha nem lesznek meg lovak. Boyta hűséges társ, de az ijedtség is nagy volt. Már gyalog indulna, mikor feltűnik a fák közt egy újabb állatcsapat. Jobban megfigyelve pedig nem is újabb. A lovaikon túl, a lupus falka is ott figyel. Különösnek találja Lyz, hogy a lovaik épségben vannak, és egy sem lett lupus eledel, és nem is szöknek a villámosok elől, csak mintha terelnék őket. Befogja Boytát, majd összehúzott szemmel figyeli az alfát, majd nagyot sóhajt.*
~Már megint… ~
- Arról jöttünk *mondja, talán a farkasnak, bár jól tudja, hogy nem ért az semmit. *
- Kivetett minket az az erdő *motyogja* ~Vesztünkbe viszel.~
*Denzackra pillant, aztán Monsotorra, aztán indulásra ösztönzi Bolytát, egyenesen az alfa után.*
- Utána megyek. Eldönthetitek, hogy velem jöttök, vagy vissza a tanyára. *Nem arra akart menni. De a látomás, és most ez.*
~Utoljára követlek, ha bajba sodorsz! ~ Duzzog kicsit magában, de számára eleve furcsa a lupus viselkedése, ezért is szeretne a végére járni. *
~És ha megint megcsapsz, akkor szintén nem követlek többet.~
Ezt mindet szépen sorban határozza el magában, s ez által kúszik vissza a látomás egy-egy képkockája. A torony, s a kicsiny fa sziluett.
~Az őrtorony lett volna? De nem lehet romos. Még nem. Még csak… és a fácska?~
Most már aztán komolyabban igyekszik a lupusok után. Határozottan tudni szeretné, mitől ilyen különösek.*
4555. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-14 20:40:44
Üzenet elküldve: 2019-02-14 20:40:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a Mágustorony felé//
//Xavi//
*Dat igencsak furcsállja az ismeretlen ismerkedési szokásait, tudtával senki sem szagolta még meg, hogy megállapítsa tündér-e, vagy sem. De legalább most már tudja, hogy Xavinak hívják. Szinte már meg sem lepődik a következő kérdésen.*
-Banyát? Nem, nem láttam. Én Arthenior felől jövök.
~Tehát valami erdei boszorkánynak a tanoncába futottam bele? Nem sok embert láthatott az utóbbi időben.~
-Egyébként mit keresel itt? Mármint a banyán kívül?
*Kérdezi végül, majd még hozzáteszi:*
-Tudod mit Xavi? Épp a Mágustorony felé indultam. Talán útközben megtaláljuk.
~No persze, ha tényleg boszorkány, akkor mégis nagyobb esélyünk van ott találkozni vele.~
*Gondolja, bár egyelőre nem akarja megkérdezni a "banya" kilétét.*
//Xavi//
*Dat igencsak furcsállja az ismeretlen ismerkedési szokásait, tudtával senki sem szagolta még meg, hogy megállapítsa tündér-e, vagy sem. De legalább most már tudja, hogy Xavinak hívják. Szinte már meg sem lepődik a következő kérdésen.*
-Banyát? Nem, nem láttam. Én Arthenior felől jövök.
~Tehát valami erdei boszorkánynak a tanoncába futottam bele? Nem sok embert láthatott az utóbbi időben.~
-Egyébként mit keresel itt? Mármint a banyán kívül?
*Kérdezi végül, majd még hozzáteszi:*
-Tudod mit Xavi? Épp a Mágustorony felé indultam. Talán útközben megtaláljuk.
~No persze, ha tényleg boszorkány, akkor mégis nagyobb esélyünk van ott találkozni vele.~
*Gondolja, bár egyelőre nem akarja megkérdezni a "banya" kilétét.*
4554. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-14 20:18:41
Üzenet elküldve: 2019-02-14 20:18:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek//
//Tábori munkálatok//
*Ahseela átbeszéli a karámépítést a táborban maradottakkal. Elmondja a véleményét és az ötleteit. A pásztorok bólogatnak és munkára készek, hiszen az állatoknak szüksége van biztos karámra. Az öregebbek elmondják, hogy a folyópartról kavicsokra is szükség lesz, a karám oszlopainak alapozásához. Tehát kavicsgyűjtésre is kell valakiket küldeni, amellett akik az erdőbe mennek faalapanyagért. A druida lány egyetért a kavicsgyűjtéssel, bár erre nem is gondolt, de végiggondolva teljesen magától értetődő is. Bár még sosem épített karámot, úgy volt vele, hogy csak leássák a faoszlopokat. A továbbiakat nem beszélik át, mivel az eddig tervbe vetteket is elég kivitelezni. Az erdőben biztosan nem lehet tudni, hogy jó- vagy balszerencse kíséri az erdei népek életét. Ezért kell kellő elővigyázatossággal eljárniuk mindenben, amit a rengetegben tesznek, ezzel Ahseela is tisztában van, de minden óva intő meghagyást örömmel vesz az idősebb elfektől.*
- Igen testvérek! Akkor a karámfák beszerzésére hányan mennénk?
*Tekint körbe a hallgatóságon és ha elegendően jelentkeznek, akkor egy kisebb csapattal vágnak neki az erdőségnek. A kipakolt kordélyokat és a baltát is viszik magukkal, amikkel majd a táborba fuvarozhatják a fát.
A druida lány a hátáról keze ügyébe veszi a lándzsáját, Xonar mellette. A kis csapatra néz.*
- Akkor mehetünk testvérek?
*Ha mindenki egyetért, akkor bevetik magukat a fák közé.*
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.14 20:21:56
//Tábori munkálatok//
*Ahseela átbeszéli a karámépítést a táborban maradottakkal. Elmondja a véleményét és az ötleteit. A pásztorok bólogatnak és munkára készek, hiszen az állatoknak szüksége van biztos karámra. Az öregebbek elmondják, hogy a folyópartról kavicsokra is szükség lesz, a karám oszlopainak alapozásához. Tehát kavicsgyűjtésre is kell valakiket küldeni, amellett akik az erdőbe mennek faalapanyagért. A druida lány egyetért a kavicsgyűjtéssel, bár erre nem is gondolt, de végiggondolva teljesen magától értetődő is. Bár még sosem épített karámot, úgy volt vele, hogy csak leássák a faoszlopokat. A továbbiakat nem beszélik át, mivel az eddig tervbe vetteket is elég kivitelezni. Az erdőben biztosan nem lehet tudni, hogy jó- vagy balszerencse kíséri az erdei népek életét. Ezért kell kellő elővigyázatossággal eljárniuk mindenben, amit a rengetegben tesznek, ezzel Ahseela is tisztában van, de minden óva intő meghagyást örömmel vesz az idősebb elfektől.*
- Igen testvérek! Akkor a karámfák beszerzésére hányan mennénk?
*Tekint körbe a hallgatóságon és ha elegendően jelentkeznek, akkor egy kisebb csapattal vágnak neki az erdőségnek. A kipakolt kordélyokat és a baltát is viszik magukkal, amikkel majd a táborba fuvarozhatják a fát.
A druida lány a hátáról keze ügyébe veszi a lándzsáját, Xonar mellette. A kis csapatra néz.*
- Akkor mehetünk testvérek?
*Ha mindenki egyetért, akkor bevetik magukat a fák közé.*
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.14 20:21:56
4553. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-14 19:54:32
Üzenet elküldve: 2019-02-14 19:54:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
*Legyintve fordul el a válaszra, s dacol a viharral mind szívben és mind lélekben. Nem foglalkozik immár a haragvó szellemmel, s semmivel. Épp eleget választott már életében, hogy maga döntsön sorsáról és elképzeléseivel. Sötét úr, vagy világos, hát nem oly mindegy? Szép lassan undor ül az arcára, majd egy pillanattal később érzéketlen és hideg vigyorral váltja fel. A Pyctától kapott botról a húsokat azért megmenti, s amennyit tud magával visz, majd egy darabig tűnődén nézi a széttrancsírozott tetemet, mellette a hevenyészett kőoltárral, benne Valea hamvaival. Vállát megvonva fordul el.*
- Te arra, én erre. Nincs gond. *Mondja miután a hang elhallgat, s a szél alábbhagy. Nem néz a minx után, visszafelé indul el. A menetelés természetesen jóval hosszabb és lassabb, mint Kócoson. Egy kósza pillanatig eszébe jut a lova, hogy aztán arra is csak köpjön egyet oldalra.*
- Nincs szükségem arra, aki cserbenhagy. Sosem bántottam volna. *Egy pillanatig bandukol, aztán az erdő fáinak lombja felé fordítja tekintetét.* HUHÚÚÚÚ! HEHEHEHEHEEEEE! *Hisztérikusan ordít egyet, az erőltetett vidámság aztán valódivá csap át, s tényleg elkapja a röhögés. Groteszk, fuldokló és rekedt röhögés. Nem tudja mi az, ami ennyire tetszik neki, de nem is különösebben érdekli, mert kis idő után, már látja a házat.*
- Végre. *Sóhajtva lép be az ajtón, megvan a szekér, megvan minden, senki sem háborgatta a helyet. Alaposan ki kell takarítania a növényzetből, ha azt akarja, hogy más is körbevegye, de még nem most. A húst komótosan az asztalra helyezi, aztán az egyik széket kiviszi a ház elé. Egészen pontosan pont oda ül, ahol Valea ült annak idején. Sokáig nem időzik, egy kósza gondolat kúszik a fejébe, majd a szablyát övébe tűzve Valea elrejtett sírhantja felé indul. Beteges késztetést érez, hogy alsó ajkát megnyalva vegye szemügyre miután odaér, majd a fának támasztva hátát ül le mellé, ha valaki nem tudja, hogy ott egy sír fekszik, észre sem veszi.*
- Szia, kicsim. Remélem jól aludtál. *A felhangzó nevetéstől haragvón károgó varjúcsapat reppen fel a fáról, s a rengeteg hirtelen felzendül.*
*Legyintve fordul el a válaszra, s dacol a viharral mind szívben és mind lélekben. Nem foglalkozik immár a haragvó szellemmel, s semmivel. Épp eleget választott már életében, hogy maga döntsön sorsáról és elképzeléseivel. Sötét úr, vagy világos, hát nem oly mindegy? Szép lassan undor ül az arcára, majd egy pillanattal később érzéketlen és hideg vigyorral váltja fel. A Pyctától kapott botról a húsokat azért megmenti, s amennyit tud magával visz, majd egy darabig tűnődén nézi a széttrancsírozott tetemet, mellette a hevenyészett kőoltárral, benne Valea hamvaival. Vállát megvonva fordul el.*
- Te arra, én erre. Nincs gond. *Mondja miután a hang elhallgat, s a szél alábbhagy. Nem néz a minx után, visszafelé indul el. A menetelés természetesen jóval hosszabb és lassabb, mint Kócoson. Egy kósza pillanatig eszébe jut a lova, hogy aztán arra is csak köpjön egyet oldalra.*
- Nincs szükségem arra, aki cserbenhagy. Sosem bántottam volna. *Egy pillanatig bandukol, aztán az erdő fáinak lombja felé fordítja tekintetét.* HUHÚÚÚÚ! HEHEHEHEHEEEEE! *Hisztérikusan ordít egyet, az erőltetett vidámság aztán valódivá csap át, s tényleg elkapja a röhögés. Groteszk, fuldokló és rekedt röhögés. Nem tudja mi az, ami ennyire tetszik neki, de nem is különösebben érdekli, mert kis idő után, már látja a házat.*
- Végre. *Sóhajtva lép be az ajtón, megvan a szekér, megvan minden, senki sem háborgatta a helyet. Alaposan ki kell takarítania a növényzetből, ha azt akarja, hogy más is körbevegye, de még nem most. A húst komótosan az asztalra helyezi, aztán az egyik széket kiviszi a ház elé. Egészen pontosan pont oda ül, ahol Valea ült annak idején. Sokáig nem időzik, egy kósza gondolat kúszik a fejébe, majd a szablyát övébe tűzve Valea elrejtett sírhantja felé indul. Beteges késztetést érez, hogy alsó ajkát megnyalva vegye szemügyre miután odaér, majd a fának támasztva hátát ül le mellé, ha valaki nem tudja, hogy ott egy sír fekszik, észre sem veszi.*
- Szia, kicsim. Remélem jól aludtál. *A felhangzó nevetéstől haragvón károgó varjúcsapat reppen fel a fáról, s a rengeteg hirtelen felzendül.*
4552. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-14 16:59:50
Üzenet elküldve: 2019-02-14 16:59:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek//
//Másnap//
- Rendben, amíg odaérünk igyekszem kigondolni, hogy kell-e még valami nekünk a lombházakhoz. - *Biccent, hiszen az anyagbeszerzés még nem volt a feladata, és nem is rohant ki gyakran a közössége más fajok piacára, sokkal inkább szerettek mindent otthon megoldani, de ez most, kevesebb szakemberrel, nem kialakult faluval sokkal nehezebb, így a piacot Tinthereth is fontosnak látja.
A további időben aligha van szükség az ő meglátásaira, így az időt a hátassal való ismerkedéssel tölti, suttogja a szokásos buta dolgait a fülébe, ahogy azt mindig szokta.
Amikor elkészülnek a többiek, felül Linera hátára, és bár látszik, hogy az elmúlt években nem lovagolt, azért nem is esik le a másik oldalt, és várhatóan hamar bele fog jönni.
A lónak dicsérő szavakat suttog, és ahogy mindketten nyugodtabbá válnak - hiszen az állatnak is biztosan meg kell szoknia, hogy nem a szokásos elf ül a hátán -, máris összeszokottabban, könnyebben mozognak.
Az irányról aligha van fogalma, nem ismeri a célhelyszínt, így Pycta nyomában marad.*
- Pycta, bátyám, kérlek ne vedd ezt bizalmatlanságom jelének, de honnan hoztál te ennyi elfet, s miért követnek téged? Kell félnünk attól, hogy valaki utánatok jön? - *Egy ilyen elf vándorlás nem gyakori, majdnem egy falunyi hosszúéletű csak úgy nem szokott helyet váltani, ha egy település elkészül, sokszor évezredekig nyúlik majd a hagyományuk. Természetes hát talán, hogy Tinthereth fél attól, hogy esetleg új társai menekülnek valahonnan, és ez esetben komolyabb védelmet is szervezniük kell.*
//Másnap//
- Rendben, amíg odaérünk igyekszem kigondolni, hogy kell-e még valami nekünk a lombházakhoz. - *Biccent, hiszen az anyagbeszerzés még nem volt a feladata, és nem is rohant ki gyakran a közössége más fajok piacára, sokkal inkább szerettek mindent otthon megoldani, de ez most, kevesebb szakemberrel, nem kialakult faluval sokkal nehezebb, így a piacot Tinthereth is fontosnak látja.
A további időben aligha van szükség az ő meglátásaira, így az időt a hátassal való ismerkedéssel tölti, suttogja a szokásos buta dolgait a fülébe, ahogy azt mindig szokta.
Amikor elkészülnek a többiek, felül Linera hátára, és bár látszik, hogy az elmúlt években nem lovagolt, azért nem is esik le a másik oldalt, és várhatóan hamar bele fog jönni.
A lónak dicsérő szavakat suttog, és ahogy mindketten nyugodtabbá válnak - hiszen az állatnak is biztosan meg kell szoknia, hogy nem a szokásos elf ül a hátán -, máris összeszokottabban, könnyebben mozognak.
Az irányról aligha van fogalma, nem ismeri a célhelyszínt, így Pycta nyomában marad.*
- Pycta, bátyám, kérlek ne vedd ezt bizalmatlanságom jelének, de honnan hoztál te ennyi elfet, s miért követnek téged? Kell félnünk attól, hogy valaki utánatok jön? - *Egy ilyen elf vándorlás nem gyakori, majdnem egy falunyi hosszúéletű csak úgy nem szokott helyet váltani, ha egy település elkészül, sokszor évezredekig nyúlik majd a hagyományuk. Természetes hát talán, hogy Tinthereth fél attól, hogy esetleg új társai menekülnek valahonnan, és ez esetben komolyabb védelmet is szervezniük kell.*
4551. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-14 02:02:39
Üzenet elküldve: 2019-02-14 02:02:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek//
//Tábori munkálatok//
*Ahseela minden útra kelőnek integet, és így kiált utánuk, kicsit csipogósba váltó felhanggal, ahogy mindig, ha megemeli a hangját.*
- A keringőző Holdak ereje óvjon benneteket és térjetek vissza épségben!
*Bár Voelkin nem szólt hozzá egy szót sem, de a druida lány nem veszi zokon a vadász íjásztól.*
~ Lehet tolakodásnak, vagy teljes sületlenségnek vette, amit az imént mondtam neki. De hát tényleg, olyan rossz érzés kioltani egy állat életét. Beszélek vele erről, ha visszatér. ~
*Ahseela nem lódított, hiszen valamennyire ért a vadászathoz. Hét esztendeje járja már a nagyvilágot, zömében erdőségeket és kénytelen volt a Testvériségben elsajátított alapvető vadászati ismereteit alkalmazni ezen idő alatt. Az is igaz, hogy Xonar nagy segítségére van, ahogy mondta is. A Holdfényes Unikornis Testvériségből, ahonnan a druida lány útnak eredt, egyik hitbéli tanuk szerint minden állatnak lelke van, és nem puszta ösztönlények, mint valami tudatlan húsvér tárgyak. Hitük szerint minden levadászott vadnak hálát kell adni, hogy életével és testével táplálja az élőket, ezért is mond a druida lány minden elejtett állat lelkéért egy rubiliáni imát.
A táborban maradó Ahseela nagy levegőt véve pörgeti végig Pycta által elmondott teendőket a fejében. Sok a tenni való. Hirtelen nem is tudja, hol is kezdje a napot. Úgy véli a karám körüli munkákat kéne folytatni, hiszen a rongykötél hosszútávon nem megbízható és itt az erdőben eme állatok már jóval többet érnek annál az aranyértéknél, amiért vásárolhatták őket. Az erdőben ezek a haszonállatok jelentik a tábor számára az önellátó és önfenntartó közösség jövőjét, szóval Ahseela kellő komolysággal tekint a feladatok között erre.*
~ Majd átbeszélem a teendők részleteit a sok teliholdat látott testvérekkel, de előbb elmegyek imádkozni. ~
*Ahseela megvakargatja a lábánál ülő Xonar fejét, majd visszasétál a függőágyához és a hátizsákjához, amiből elővesz egy ütött-kopott rézlámpást, amiben már kevéske olaj lötyög. Csadorja szegélyével megtörölgeti a lámpást, persze nem terem előtte egyetlen dzsinn sem, csupán a rubiliáni rúnasorokat tisztogatja meg, mivel imához készül. Elmegy a folyóhoz és egy nagyobb mohás kőnél ül le a sarkaira. Xonar mellé fekszik. A druida lány leteszi maga elé a lámpást és meggyújtja. A kis lángocska rezegve világlik a lámpás száján. Ahseela lehunyt szemekkel kezd halk imába.*
- Víz, föld, tűz, szél. A négy elem időtlen ereje éltesse eme erdei közösséget. Eeyr fénye oszlassa el a gátló árnyakat. Midőn nappal, úgy az istennő folyton megtelő s folyvást elfogyó éji szemei által is. Me'Ochass.
*Fűzi az áldást kérő ima végére a Pyctától hallott elf megnevezést, amit a druida lány illőnek érez erre a táborra, ami most még olyan akár egy sarjadó csira levélke.
Az ima végeztével eloltja a lámpást, amit visszapakol a hátizsákjába. A pásztorokhoz és az idősebbekhez megy, hogy átbeszélje velük a fából épülő karám építését, amihez az erdőből tudnak szerezni alapanyagot. A ketrecbe zárt baromfiakra is gondol, melyeknek valami elkerített kapirgáló udvart is ki kéne alakítani. A pásztorokhoz és az öreg elfekhez tartva, a következő eshetőségeken töpreng.*
~ Talán nem kell ezekhez még fákat sem kivágnunk. Lehet találnánk a viharok által kidöntött fákat, amik még nem korhadtak használhatatlanná. ~
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.14 02:07:26
//Tábori munkálatok//
*Ahseela minden útra kelőnek integet, és így kiált utánuk, kicsit csipogósba váltó felhanggal, ahogy mindig, ha megemeli a hangját.*
- A keringőző Holdak ereje óvjon benneteket és térjetek vissza épségben!
*Bár Voelkin nem szólt hozzá egy szót sem, de a druida lány nem veszi zokon a vadász íjásztól.*
~ Lehet tolakodásnak, vagy teljes sületlenségnek vette, amit az imént mondtam neki. De hát tényleg, olyan rossz érzés kioltani egy állat életét. Beszélek vele erről, ha visszatér. ~
*Ahseela nem lódított, hiszen valamennyire ért a vadászathoz. Hét esztendeje járja már a nagyvilágot, zömében erdőségeket és kénytelen volt a Testvériségben elsajátított alapvető vadászati ismereteit alkalmazni ezen idő alatt. Az is igaz, hogy Xonar nagy segítségére van, ahogy mondta is. A Holdfényes Unikornis Testvériségből, ahonnan a druida lány útnak eredt, egyik hitbéli tanuk szerint minden állatnak lelke van, és nem puszta ösztönlények, mint valami tudatlan húsvér tárgyak. Hitük szerint minden levadászott vadnak hálát kell adni, hogy életével és testével táplálja az élőket, ezért is mond a druida lány minden elejtett állat lelkéért egy rubiliáni imát.
A táborban maradó Ahseela nagy levegőt véve pörgeti végig Pycta által elmondott teendőket a fejében. Sok a tenni való. Hirtelen nem is tudja, hol is kezdje a napot. Úgy véli a karám körüli munkákat kéne folytatni, hiszen a rongykötél hosszútávon nem megbízható és itt az erdőben eme állatok már jóval többet érnek annál az aranyértéknél, amiért vásárolhatták őket. Az erdőben ezek a haszonállatok jelentik a tábor számára az önellátó és önfenntartó közösség jövőjét, szóval Ahseela kellő komolysággal tekint a feladatok között erre.*
~ Majd átbeszélem a teendők részleteit a sok teliholdat látott testvérekkel, de előbb elmegyek imádkozni. ~
*Ahseela megvakargatja a lábánál ülő Xonar fejét, majd visszasétál a függőágyához és a hátizsákjához, amiből elővesz egy ütött-kopott rézlámpást, amiben már kevéske olaj lötyög. Csadorja szegélyével megtörölgeti a lámpást, persze nem terem előtte egyetlen dzsinn sem, csupán a rubiliáni rúnasorokat tisztogatja meg, mivel imához készül. Elmegy a folyóhoz és egy nagyobb mohás kőnél ül le a sarkaira. Xonar mellé fekszik. A druida lány leteszi maga elé a lámpást és meggyújtja. A kis lángocska rezegve világlik a lámpás száján. Ahseela lehunyt szemekkel kezd halk imába.*
- Víz, föld, tűz, szél. A négy elem időtlen ereje éltesse eme erdei közösséget. Eeyr fénye oszlassa el a gátló árnyakat. Midőn nappal, úgy az istennő folyton megtelő s folyvást elfogyó éji szemei által is. Me'Ochass.
*Fűzi az áldást kérő ima végére a Pyctától hallott elf megnevezést, amit a druida lány illőnek érez erre a táborra, ami most még olyan akár egy sarjadó csira levélke.
Az ima végeztével eloltja a lámpást, amit visszapakol a hátizsákjába. A pásztorokhoz és az idősebbekhez megy, hogy átbeszélje velük a fából épülő karám építését, amihez az erdőből tudnak szerezni alapanyagot. A ketrecbe zárt baromfiakra is gondol, melyeknek valami elkerített kapirgáló udvart is ki kéne alakítani. A pásztorokhoz és az öreg elfekhez tartva, a következő eshetőségeken töpreng.*
~ Talán nem kell ezekhez még fákat sem kivágnunk. Lehet találnánk a viharok által kidöntött fákat, amik még nem korhadtak használhatatlanná. ~
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.14 02:07:26
4550. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-13 23:55:35
Üzenet elküldve: 2019-02-13 23:55:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
*A nagy kapkodás közepette Viel alig tudja követni a többieket, de kis fejét a legjobban a szerződés zavarja meg. Az elhangzó szöveg valahogy minden ünnepélyességet mellőz, pedig a lány azt várta, hogy valami szertartás vagy ehhez hasonló keretezze ezt a drámai pillanatot. Elvész a mondatok felénél, csak arra tud támaszkodni, hogy mindenki a kellő nyugalommal, sőt egyre nagyobb izgalommal szemléli a jelenetet. Láthatóan Lauéknak nem jelent gondot összehozni az összeget, és még eszközöket is kapnak, meg az összepakolt könyveket is sikerül megmenekíteni.*
~ Termelési könyvek! ~ *Örül a lány magában. Tudja, hogy működik a kerti munka, de még a legügyesebbeknek is sok érdekességet tartogathatnak a régi, bölcs emberek írásai. A pénz eközben hamar összegyűlik, Viel csekélyebb felajánlására nincs is szükség, de ha a lány tudná, Angu hogy gondolkodik, egyetértene vele: ez a kis összeg is egyfajta hozzájárulás a nagy közöshöz. Kellemetlenül érezné magát, ha éppen ő nem adná bele a saját összegét, ezért kicsi késéssel, és kevésbé kapkodva, mint Lyllinor, de ő is átnyújtja megígért összegét, 500 aranyat Laurentitia Sminderhennek.
Boldog vezetőjükre mosolyog, nála egészen biztosan jó kezekben lesz a pénz.*
~ Lesz otthonom? ~ *Ízlelgeti magában a szót a széken kuporogva. Már rég nem mondhatta el ezt magáról.*
*A nagy kapkodás közepette Viel alig tudja követni a többieket, de kis fejét a legjobban a szerződés zavarja meg. Az elhangzó szöveg valahogy minden ünnepélyességet mellőz, pedig a lány azt várta, hogy valami szertartás vagy ehhez hasonló keretezze ezt a drámai pillanatot. Elvész a mondatok felénél, csak arra tud támaszkodni, hogy mindenki a kellő nyugalommal, sőt egyre nagyobb izgalommal szemléli a jelenetet. Láthatóan Lauéknak nem jelent gondot összehozni az összeget, és még eszközöket is kapnak, meg az összepakolt könyveket is sikerül megmenekíteni.*
~ Termelési könyvek! ~ *Örül a lány magában. Tudja, hogy működik a kerti munka, de még a legügyesebbeknek is sok érdekességet tartogathatnak a régi, bölcs emberek írásai. A pénz eközben hamar összegyűlik, Viel csekélyebb felajánlására nincs is szükség, de ha a lány tudná, Angu hogy gondolkodik, egyetértene vele: ez a kis összeg is egyfajta hozzájárulás a nagy közöshöz. Kellemetlenül érezné magát, ha éppen ő nem adná bele a saját összegét, ezért kicsi késéssel, és kevésbé kapkodva, mint Lyllinor, de ő is átnyújtja megígért összegét, 500 aranyat Laurentitia Sminderhennek.
Boldog vezetőjükre mosolyog, nála egészen biztosan jó kezekben lesz a pénz.*~ Lesz otthonom? ~ *Ízlelgeti magában a szót a széken kuporogva. Már rég nem mondhatta el ezt magáról.*
4549. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-13 23:12:49
Üzenet elküldve: 2019-02-13 23:12:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Új kezdetek//
*A szerzetes válaszára, széles mosolya, fogait is kivillantja. ~Ám legyen Pycta.~ Bólint a feltételre, mit az elf kiszabott. ~Olyan íjat csinálok neked, hogy a híre visszajut majd ahhoz az árushoz is, kitől a fát veszed.~ Néz Pyctára, széles vigyorral arcán.*
-Jó utat! *Búcsúzik el egy őszinte mosollyal a három útra kelőtől, majd indul is Arthenior piacára.
Felszerelését ellenőrzi mielőtt útnak indul. Belső zsebéből előbújik, majd felugrik jobb vállára Hav, a kölyök nullum. Voelkin megszorongatja nyakában lévő nyakláncát, amit a múlt éjjel fejezett be. ~Vigyázz reám az úton és a városban, vigyázz a többiekre, és vigyázz a táborban maradottakra.~ Lehunyt szemmel mond egy imát Eeyrhez, majd szinte futva indul meg az erdőnek. Egyszer még visszapillant, megcsodálva a sok szorgos népet.*
-Na Hav, izgalmas napnak nézünk elébe ma is. *Szól az apró állathoz.*
-Micsoda íjam lesz. *Mondja ki hangosan, miközben egy apró nevetést is megenged magának.
Íját kezébe veszi majd lassú futásnak ered.*
*A szerzetes válaszára, széles mosolya, fogait is kivillantja. ~Ám legyen Pycta.~ Bólint a feltételre, mit az elf kiszabott. ~Olyan íjat csinálok neked, hogy a híre visszajut majd ahhoz az árushoz is, kitől a fát veszed.~ Néz Pyctára, széles vigyorral arcán.*
-Jó utat! *Búcsúzik el egy őszinte mosollyal a három útra kelőtől, majd indul is Arthenior piacára.
Felszerelését ellenőrzi mielőtt útnak indul. Belső zsebéből előbújik, majd felugrik jobb vállára Hav, a kölyök nullum. Voelkin megszorongatja nyakában lévő nyakláncát, amit a múlt éjjel fejezett be. ~Vigyázz reám az úton és a városban, vigyázz a többiekre, és vigyázz a táborban maradottakra.~ Lehunyt szemmel mond egy imát Eeyrhez, majd szinte futva indul meg az erdőnek. Egyszer még visszapillant, megcsodálva a sok szorgos népet.*
-Na Hav, izgalmas napnak nézünk elébe ma is. *Szól az apró állathoz.*
-Micsoda íjam lesz. *Mondja ki hangosan, miközben egy apró nevetést is megenged magának.
Íját kezébe veszi majd lassú futásnak ered.*
4548. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-13 22:20:19
Üzenet elküldve: 2019-02-13 22:20:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek//
//Másnap//
*Örömét leli abban, hogy Tinthereth személyében is hasonló gondolkodású fajtársakra tett szert. Az erdő védelme számára is elsődleges fontosságú, de mivel egy egész falunyi elfet és más fajút kell élelemhez juttatniuk, így kénytelenek most elvenni az erdőtől. De abban is biztos, hogy kamatostul adnak majd vissza, s ha bármi támadás érné is az erdőt a jövőben, e tábor íjászai és elf harcosai lesznek az elsők, akik a védelmére kelnek.
A tábor szélére elsőként érkezik, majd kisvártatva Tinthereth is megérkezik a kölcsönkapott hátassal és gazdájával, majd Ämeada is egyetértésben Híjassal.*
- Mindent, ami fontos lehet. Kötelet, fejszét és csákányt, ásót még. *Kezd bele a válaszba elgondolkodva.*
- De majd meglátjuk, milyen a kínálat és megbeszéljük, mire is lehet még szükség. *Sóhajtja, hisz reméli, hogy nem egyedül kell mindenre gondolnia majd és ha odaértek, az eladni kívánt árukat látva, biztosan támad még jó ötletük.
Mielőtt indulnának, Voelkin is megérkezik, hátán az íjával, láthatóan vadászatra készen. A kérést hallva a csuhátlan csuhás kurtán bólint.*
- Nem látom akadályát, hogy egyedül vadássz. *Mosolyog az ifjú íjászra.*
- Rendben, nem csak nézek, venni is fogok neked. *Szélesedik ki a mosolya. Alatta a lovak és a farkas jelenlététől izgatottá váló Éjvihar kezd forgolódni, de az erdőmélyi szerzetes kordában tartja a telivért.*
- Cserébe viszont kérek tőled valamit, me'Ochass. *Követi tekintete forgolódás közben Voelkint.*
- Ha sikerült vennem ébenfát, nekem is készítened kell egy íjat. *Mondja, hisz mi másra kellhet egy elfnek ébenfa, mint íjkészítésre. Ugyan a csuhátlan csuhás nem a legjobb lövő, meg sem közelíti Lyzendra tudását, de jól elboldogul az íjjal.*
- Hozunk olajat. *Bólint Asheelaxa kérését is hallva.
Mindenkitől elbúcsúzik, majd a város felé fordítja Éjvihar orrát, kicsit ki kell menniük az erdőből, hogy jól haladhassanak Amon felé, lóháton talán dél körül el is érik a déli várost.*
- Induljunk. *Néz Tintherethre és Ämeadára, majd nekiindul a fák között.*
//Másnap//
*Örömét leli abban, hogy Tinthereth személyében is hasonló gondolkodású fajtársakra tett szert. Az erdő védelme számára is elsődleges fontosságú, de mivel egy egész falunyi elfet és más fajút kell élelemhez juttatniuk, így kénytelenek most elvenni az erdőtől. De abban is biztos, hogy kamatostul adnak majd vissza, s ha bármi támadás érné is az erdőt a jövőben, e tábor íjászai és elf harcosai lesznek az elsők, akik a védelmére kelnek.
A tábor szélére elsőként érkezik, majd kisvártatva Tinthereth is megérkezik a kölcsönkapott hátassal és gazdájával, majd Ämeada is egyetértésben Híjassal.*
- Mindent, ami fontos lehet. Kötelet, fejszét és csákányt, ásót még. *Kezd bele a válaszba elgondolkodva.*
- De majd meglátjuk, milyen a kínálat és megbeszéljük, mire is lehet még szükség. *Sóhajtja, hisz reméli, hogy nem egyedül kell mindenre gondolnia majd és ha odaértek, az eladni kívánt árukat látva, biztosan támad még jó ötletük.
Mielőtt indulnának, Voelkin is megérkezik, hátán az íjával, láthatóan vadászatra készen. A kérést hallva a csuhátlan csuhás kurtán bólint.*
- Nem látom akadályát, hogy egyedül vadássz. *Mosolyog az ifjú íjászra.*
- Rendben, nem csak nézek, venni is fogok neked. *Szélesedik ki a mosolya. Alatta a lovak és a farkas jelenlététől izgatottá váló Éjvihar kezd forgolódni, de az erdőmélyi szerzetes kordában tartja a telivért.*
- Cserébe viszont kérek tőled valamit, me'Ochass. *Követi tekintete forgolódás közben Voelkint.*
- Ha sikerült vennem ébenfát, nekem is készítened kell egy íjat. *Mondja, hisz mi másra kellhet egy elfnek ébenfa, mint íjkészítésre. Ugyan a csuhátlan csuhás nem a legjobb lövő, meg sem közelíti Lyzendra tudását, de jól elboldogul az íjjal.*
- Hozunk olajat. *Bólint Asheelaxa kérését is hallva.
Mindenkitől elbúcsúzik, majd a város felé fordítja Éjvihar orrát, kicsit ki kell menniük az erdőből, hogy jól haladhassanak Amon felé, lóháton talán dél körül el is érik a déli várost.*
- Induljunk. *Néz Tintherethre és Ämeadára, majd nekiindul a fák között.*
4547. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-13 21:56:56
Üzenet elküldve: 2019-02-13 21:56:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek//
//Másnap//
*Vezetőjük igyekszik megnyugtatni az aggodalmas erdei elfet, a lány számára pedig felajánlja az utazáshoz a Híjas névre hallgató igáslovukat, Ada rá is bólint a javaslatra. Úgy véli, a ló teherbírására egyébként is szükség lenne a vásárolt dolgok hazahozatalához, így hát ő is felkéredzkedik az állat hátára amolyan potyautasként.
Habár serdülőként egy fiatal kanca lendületességéhez szokott, jó lovasnak tartja magát, s bízik benne, hogy Híjassal is megtalálja majd a közös hangot. El is indul a jószág keresésére, és amint rábukkan, nyugodt, ráérős léptekkel közelíti meg, hogy semmiképpen ne ijessze el hirtelen mozdulatokkal. Lassan nyújtja felé kezét, s ha a ló engedi, az orra fölé simítja tenyerét, néhány pillanatig ott nyugtatva ujjait, hagyja, hogy az állat is megszokja az ő közelségét.*
- Szia, Híjas. Szükségem lenne a segítségedre, útnak indulunk, hogy közösségünk számára vásároljunk Amon Ruadh piacán. Tudod, hol van? Hát, én sem, de majd meglátjuk. *Duruzsol halkan, a lóhoz közelebb hajolva, kezét nyakára csúsztatja, néhányszor finoman megpaskolja. Ha nem ütközik semmiféle ellenállásba Híjas részéről, elkezdi akkurátusan felnyergelni, ügyelve, hogy a szíjak rendben legyenek, de ne okozzanak kényelmetlenséget sem a hátasnak. Amikor elkészül, megpróbálkozik fellendülni a nyeregbe, de egy igásló vélhetően nem olyan kis termetű, így a tervezettnél nagyobb lendületre lesz szüksége. Egyik lábát a kengyelbe helyezi, biztos támaszt keresve, majd másik lábával ellöki magát a talajtól, és ezt követően helyet is foglalhat a nyeregben.*
- Látod? Megy ez. *Szól az állathoz, ismét nyakát simogatva, remélhetőleg továbbra is partner lesz az út során. Kis nógatásra újdonsült hátasa a tábor széle felé kezd lépegetni, ahol Ada már meg is pillanthatja a fekete telivért és Linerát, Tinthereth kölcsönkapott lovát várakozni. Látja, hogy Pycta Voelkinnel társalog, így nem szól közbe, gondolatai időközben máris előreszaladnak, azon mélázva, merre is lehet úti céljuk.*
//Másnap//
*Vezetőjük igyekszik megnyugtatni az aggodalmas erdei elfet, a lány számára pedig felajánlja az utazáshoz a Híjas névre hallgató igáslovukat, Ada rá is bólint a javaslatra. Úgy véli, a ló teherbírására egyébként is szükség lenne a vásárolt dolgok hazahozatalához, így hát ő is felkéredzkedik az állat hátára amolyan potyautasként.
Habár serdülőként egy fiatal kanca lendületességéhez szokott, jó lovasnak tartja magát, s bízik benne, hogy Híjassal is megtalálja majd a közös hangot. El is indul a jószág keresésére, és amint rábukkan, nyugodt, ráérős léptekkel közelíti meg, hogy semmiképpen ne ijessze el hirtelen mozdulatokkal. Lassan nyújtja felé kezét, s ha a ló engedi, az orra fölé simítja tenyerét, néhány pillanatig ott nyugtatva ujjait, hagyja, hogy az állat is megszokja az ő közelségét.*
- Szia, Híjas. Szükségem lenne a segítségedre, útnak indulunk, hogy közösségünk számára vásároljunk Amon Ruadh piacán. Tudod, hol van? Hát, én sem, de majd meglátjuk. *Duruzsol halkan, a lóhoz közelebb hajolva, kezét nyakára csúsztatja, néhányszor finoman megpaskolja. Ha nem ütközik semmiféle ellenállásba Híjas részéről, elkezdi akkurátusan felnyergelni, ügyelve, hogy a szíjak rendben legyenek, de ne okozzanak kényelmetlenséget sem a hátasnak. Amikor elkészül, megpróbálkozik fellendülni a nyeregbe, de egy igásló vélhetően nem olyan kis termetű, így a tervezettnél nagyobb lendületre lesz szüksége. Egyik lábát a kengyelbe helyezi, biztos támaszt keresve, majd másik lábával ellöki magát a talajtól, és ezt követően helyet is foglalhat a nyeregben.*
- Látod? Megy ez. *Szól az állathoz, ismét nyakát simogatva, remélhetőleg továbbra is partner lesz az út során. Kis nógatásra újdonsült hátasa a tábor széle felé kezd lépegetni, ahol Ada már meg is pillanthatja a fekete telivért és Linerát, Tinthereth kölcsönkapott lovát várakozni. Látja, hogy Pycta Voelkinnel társalog, így nem szól közbe, gondolatai időközben máris előreszaladnak, azon mélázva, merre is lehet úti céljuk.*
4546. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-13 21:55:32
Üzenet elküldve: 2019-02-13 21:55:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek//
//Másnap//
*Ahseela bólint az elhangzottakra, miszerint Ada és Tinthereth tart Pyctával az amoni körútra. A druida lány Tintherethtel felnyergeli Linerát. Xonar a hátas körül, de még a hasa alatt is többször átmegy, a két jószág láthatóan jól kijön egymással. A fakó patás kicsit tipeg-topog a felszerszámozás közben, főleg amikor a hevederhúzásra kerül a sor, mivel a ló kicsit hevederiszonyos, de a gazdája halk szavai megnyugtatják. A nyeregtáskába mindent bepakolnak, amit az egykori remete elf magával szándékozik vinni, amikor mindennel megvannak, akkor megdörgöli lova orrhátát, nyom rá egy puszit és szinte csak gondolatban suttogja oda lovának.*
- Szél kele, víz színe, patáid topogása visszhangá váljon, midőn újra hallom.
*Linera mindezekre halkan nyihog egyet. Ezt követően Ahseela átnyújtja a kantárszárakat Tintherethnek.*
- Jószerencsét testvér!
*Ha Ada igényli és elfogadja, felajánlja az igásló felszerszámozásában való segédkezését. A szürke farkasának int, és a karámon kívül marasztalja, hiszen az idegen ló, akár meg is riadhat Xonartól.*
- Marad!
*A farkas megáll a karámon kívül és vár. Ahseela úgy gondolja a hidegvérű lóhoz aligha akad nyereg, bár nem tudja biztosan, de bárhogy is lészen lovagolhatóan felszerszámozzák. Ha van málhás nyereg azzal, ha nincs, akkor az igavonó hámot és a szemellenzős kantárral szerszámozzák fel a böszme patást, akinek dús sörényébe, a művelet végeztével dicsérően beletúr.
Ha mindenki útra kész, akkor a druida lány Xonarral a sarkában odalép a lovas hármashoz, hogy van-e a Pyctának valami meghagyása vagy egyéb mondandója, amiket még figyelembe vesz majd a táborban való munkálatok során. Közben eszébe jut, hogy hozhatnának neki valamit a piacról, majd megadja az árát, ha visszatérnek.*
- Kérlek, Pycta! Hoznátok nekem egy hordó lámpaolajat. Köszönöm.
*Hogy mire kell neki nem ecseteli, hiszen a nevében is benne van. Voelkin is megjelenik közelükben, mire Ahseela köszönti őt is, hiszen ma még nem látta.*
- 'Napot testvér! A vadászathoz én is értek valamit, persze mentorom Xonar, a véresebb munkákat rá szoktam hagyni. Nem szeretem megölni az állatokat. Tudom butaság, de hát ez van.
//Másnap//
*Ahseela bólint az elhangzottakra, miszerint Ada és Tinthereth tart Pyctával az amoni körútra. A druida lány Tintherethtel felnyergeli Linerát. Xonar a hátas körül, de még a hasa alatt is többször átmegy, a két jószág láthatóan jól kijön egymással. A fakó patás kicsit tipeg-topog a felszerszámozás közben, főleg amikor a hevederhúzásra kerül a sor, mivel a ló kicsit hevederiszonyos, de a gazdája halk szavai megnyugtatják. A nyeregtáskába mindent bepakolnak, amit az egykori remete elf magával szándékozik vinni, amikor mindennel megvannak, akkor megdörgöli lova orrhátát, nyom rá egy puszit és szinte csak gondolatban suttogja oda lovának.*
- Szél kele, víz színe, patáid topogása visszhangá váljon, midőn újra hallom.
*Linera mindezekre halkan nyihog egyet. Ezt követően Ahseela átnyújtja a kantárszárakat Tintherethnek.*
- Jószerencsét testvér!
*Ha Ada igényli és elfogadja, felajánlja az igásló felszerszámozásában való segédkezését. A szürke farkasának int, és a karámon kívül marasztalja, hiszen az idegen ló, akár meg is riadhat Xonartól.*
- Marad!
*A farkas megáll a karámon kívül és vár. Ahseela úgy gondolja a hidegvérű lóhoz aligha akad nyereg, bár nem tudja biztosan, de bárhogy is lészen lovagolhatóan felszerszámozzák. Ha van málhás nyereg azzal, ha nincs, akkor az igavonó hámot és a szemellenzős kantárral szerszámozzák fel a böszme patást, akinek dús sörényébe, a művelet végeztével dicsérően beletúr.
Ha mindenki útra kész, akkor a druida lány Xonarral a sarkában odalép a lovas hármashoz, hogy van-e a Pyctának valami meghagyása vagy egyéb mondandója, amiket még figyelembe vesz majd a táborban való munkálatok során. Közben eszébe jut, hogy hozhatnának neki valamit a piacról, majd megadja az árát, ha visszatérnek.*
- Kérlek, Pycta! Hoznátok nekem egy hordó lámpaolajat. Köszönöm.
*Hogy mire kell neki nem ecseteli, hiszen a nevében is benne van. Voelkin is megjelenik közelükben, mire Ahseela köszönti őt is, hiszen ma még nem látta.*
- 'Napot testvér! A vadászathoz én is értek valamit, persze mentorom Xonar, a véresebb munkákat rá szoktam hagyni. Nem szeretem megölni az állatokat. Tudom butaság, de hát ez van.
4545. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-13 21:54:54
Üzenet elküldve: 2019-02-13 21:54:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Örök magányosok útja//
//Umon//
*A hang mintha nem is a fejében szólna, valóban. Talán a szél rezgeti a havat és az avart, s ebből a kakofóniából születnek a szavak, a szél szava.
A minx már messze jár, ahogy Kócos is, amíg ez a szélvihar tart, biztosan nem tér vissza, ha visszatér egyáltalán.
A szél kavargása nem hagy alább, a kásás hó lassan körbefogja Umont, mint egy ketrec.
~ A vádaskodásod gyenge, mint az érveid, halandó. ~
Szól a szél rezgő hangon. Az üvöltést elnyomja a felharsanó szél zúgása, mintha azt akarná bebizonyítani, hogy semmit sem ér a hangoskodás ellene.
~ Talán ideje volna az élőkkel törődni a holtak helyett. Az élettel a halál helyett. ~
Hallatszik még a szózat, s a következő pillanatban leesik a hófüggöny, a szelet, mintha késsel vágták volna el.
A választás megtörtént, semmi sem tartja már vissza attól Umont, hogy a saját útját járja. A fák között nem jelenik meg újra a minx, csak a meggyalázott dög teteme fekszik a hóban. A mellészúrt bot, mint valami groteszk fejfa jelzi a hantolatlan bestia sírját.
A magányosok útjára lépő ember búcsújára pedig nem érkezik felelet.*
//Umon//
*A hang mintha nem is a fejében szólna, valóban. Talán a szél rezgeti a havat és az avart, s ebből a kakofóniából születnek a szavak, a szél szava.
A minx már messze jár, ahogy Kócos is, amíg ez a szélvihar tart, biztosan nem tér vissza, ha visszatér egyáltalán.
A szél kavargása nem hagy alább, a kásás hó lassan körbefogja Umont, mint egy ketrec.
~ A vádaskodásod gyenge, mint az érveid, halandó. ~
Szól a szél rezgő hangon. Az üvöltést elnyomja a felharsanó szél zúgása, mintha azt akarná bebizonyítani, hogy semmit sem ér a hangoskodás ellene.
~ Talán ideje volna az élőkkel törődni a holtak helyett. Az élettel a halál helyett. ~
Hallatszik még a szózat, s a következő pillanatban leesik a hófüggöny, a szelet, mintha késsel vágták volna el.
A választás megtörtént, semmi sem tartja már vissza attól Umont, hogy a saját útját járja. A fák között nem jelenik meg újra a minx, csak a meggyalázott dög teteme fekszik a hóban. A mellészúrt bot, mint valami groteszk fejfa jelzi a hantolatlan bestia sírját.
A magányosok útjára lépő ember búcsújára pedig nem érkezik felelet.*
4544. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-13 21:43:48
Üzenet elküldve: 2019-02-13 21:43:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Új kezdetek//
*A tűz még mindig parázslik, mellette a köpenyébe burkolózva fekszik Voelkin. Csuklyája takarásában, arcán egy könnycsepp csordul végig, mely fülénél beleivódik fehér hajába. ~Egy újabb álom...~ Ébren van, de szemét még nem nyitja ki. Nem emlékszik ki is volt az akit látott álmában, csak az érzésre amit az ébenfekete hajú nő iránt táplált. Ébren van, bár nem szívesen. Erősen próbálkozik felidézni ki is volt a nő, de nem találkozott még vele.
Lassan felül, majd jobb kezével letörli arcáról, az őszinte könnycseppet. Egy darabig csak néz maga elé, miközben érzi hogy szíve összeszorul. ~Mi volt ez? Ki volt az a gyönyörű nő? És mi ez az érzés?~ A választ nem találja, érzésit nem érti. Eddig, ha álmodott legtöbbször a tűzről álmodott aminek lángjai felemésztették szülőfaluját, vagy a bátyjáról, kinek arcát csak homályosan látja, de ez más volt.
Szomorú gondolataiból Hav mocorgása rázza fel. Szemei már Pyctát keresik, közben gyorsan összeszedi magát és ellenőrzi a felszerelését. Íját lába közé szorítja, megfeszíti, majd az ideget beakasztja az íj felső végébe is. A felajzott íjat hátára veszi, majd Pyctához megy, aki a többiekkel együtt már várja őt. Pycta felvázolja a napi tervet. Voelkin amíg Pycta a két útitársára vár a tisztás szélén, odamegy hozzá.*
-Pycta! *Szólítja meg a szerzetest, és ha ránéz, akkor folytatja.*
-A vadászatot vállalom, de nem érzem, hogy ma képes lennék vezetni egy vadászatot, így ma egyedül mennék. Ami a többieket illeti, akik tegnap velem tartottak, arra kérnélek, hogy szólj nekik mielőtt elmész, hogy ma nélkülem menjenek. Mindenki elég tapasztalt, nem vagyok jobb náluk úgyhogy nincs szükségük az irányításomra. *Hangja elakad, eszébe jut az álma, de gyorsan tovább lép, nem akarja feltartani Pyctát sem, és ha a többiek már odaértek, akkor őket sem. Eszébe jut az új íj ötlete.*
-Még annyit szeretnék utoljára kérni, hogy a piacon, ha van esetleg ében, akác vagy gyertyán faléc, akkor nagyon hálás lennék ha tudnál hozni belőle. Az ébenfa lenne a legjobb. *A szerzetesre néz, hogy meggyőződjön arról, hogy Pycta tudta őt követni, majd folytatja kissé már idegesítően hosszú monológját.*
-Illetve még annyit szeretnék mondani, hogy ma az Artheniori piacon is körül szeretnék nézni, hátha megtalálom amit keresek. *Mondandóját abbahagyva, már csak az elf válaszára vár.*
*A tűz még mindig parázslik, mellette a köpenyébe burkolózva fekszik Voelkin. Csuklyája takarásában, arcán egy könnycsepp csordul végig, mely fülénél beleivódik fehér hajába. ~Egy újabb álom...~ Ébren van, de szemét még nem nyitja ki. Nem emlékszik ki is volt az akit látott álmában, csak az érzésre amit az ébenfekete hajú nő iránt táplált. Ébren van, bár nem szívesen. Erősen próbálkozik felidézni ki is volt a nő, de nem találkozott még vele.
Lassan felül, majd jobb kezével letörli arcáról, az őszinte könnycseppet. Egy darabig csak néz maga elé, miközben érzi hogy szíve összeszorul. ~Mi volt ez? Ki volt az a gyönyörű nő? És mi ez az érzés?~ A választ nem találja, érzésit nem érti. Eddig, ha álmodott legtöbbször a tűzről álmodott aminek lángjai felemésztették szülőfaluját, vagy a bátyjáról, kinek arcát csak homályosan látja, de ez más volt.
Szomorú gondolataiból Hav mocorgása rázza fel. Szemei már Pyctát keresik, közben gyorsan összeszedi magát és ellenőrzi a felszerelését. Íját lába közé szorítja, megfeszíti, majd az ideget beakasztja az íj felső végébe is. A felajzott íjat hátára veszi, majd Pyctához megy, aki a többiekkel együtt már várja őt. Pycta felvázolja a napi tervet. Voelkin amíg Pycta a két útitársára vár a tisztás szélén, odamegy hozzá.*
-Pycta! *Szólítja meg a szerzetest, és ha ránéz, akkor folytatja.*
-A vadászatot vállalom, de nem érzem, hogy ma képes lennék vezetni egy vadászatot, így ma egyedül mennék. Ami a többieket illeti, akik tegnap velem tartottak, arra kérnélek, hogy szólj nekik mielőtt elmész, hogy ma nélkülem menjenek. Mindenki elég tapasztalt, nem vagyok jobb náluk úgyhogy nincs szükségük az irányításomra. *Hangja elakad, eszébe jut az álma, de gyorsan tovább lép, nem akarja feltartani Pyctát sem, és ha a többiek már odaértek, akkor őket sem. Eszébe jut az új íj ötlete.*
-Még annyit szeretnék utoljára kérni, hogy a piacon, ha van esetleg ében, akác vagy gyertyán faléc, akkor nagyon hálás lennék ha tudnál hozni belőle. Az ébenfa lenne a legjobb. *A szerzetesre néz, hogy meggyőződjön arról, hogy Pycta tudta őt követni, majd folytatja kissé már idegesítően hosszú monológját.*
-Illetve még annyit szeretnék mondani, hogy ma az Artheniori piacon is körül szeretnék nézni, hátha megtalálom amit keresek. *Mondandóját abbahagyva, már csak az elf válaszára vár.*
4543. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-13 21:29:51
Üzenet elküldve: 2019-02-13 21:29:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
- Ó, értem! *szomorodik el picit, mikor kiderül, a könyvek már bedobozolásra kerültek, de hamar kiderül, azért mégis akad itt valami a számukra*
- Ezek remekül hangzanak! *sóhajt fel megkönnyebbülten, mikor meghallja, miféle olvasmányok maradnak itt a házban. ~Pont ezekre lesz szükségünk első körben, a többit meg beszerezhetjük utána is!~ vélekedik magában. A borászati felszereléseket illetően is csak lelkesen bólogat.*
- Ez bőven több, mint amire szükségünk lehet! *jegyzi meg nevetve a sok berendezés hallatán. ~De azért biztos hasznát vesszük majd mindegyiknek!~ gondolja, tisztességesnek tartva az árat is, amit Arystor kér a könyvekért és a felszerelésért*
- Megfelel, azt hiszem, bele is írhatjuk a szerződésbe! *bólogat lelkesen, a biztonság kedvéért azért kérdőn pillantva végig a társaságon, akad-e ellenvetése valakinek*
- Örömmel segítek! *mosolyodik el, mikor megkapja Arystor beleegyezését. Ő maga se írt sokat mostanában, de biztos benne, ketten együtt gyorsabban haladnak majd. Az első példányt veszi alapul, kiegészítve azzal, amit megbeszéltek, ötezer hétszáz aranyban állapítva meg végül a ténylegesen fizetendő összeget. Ha elkészültek mindegyik példánnyal, Arystornak adja őket, hiszen úgy véli, az eladó jogán neki lenne illendő először aláírnia a szerződést, ezt követően pedig maga is ellátja kézjegyével az összes papírt, majd a többiek felé nyújtja, hogy hasonlóképp cselekedjenek. Ha mindannyian végeztek, akkor pedig nem marad hátra, mint elintézni a piszkos anyagiakat. Leszámol pontosan 5700 aranyat Mesélő (Hádész) elé az asztalra.*
- Ennyiben egyeztünk meg, ugye? *pillant a nemesre, nem is feltétlen a vételárra értve a kérdést, hanem hogy hogyan tovább, mi következik most, hogy megtörtént a szerződés aláírása és a fizetés. ~Ennyi? Ilyen egyszerű az egész, és már miénk is a ház?~ maga se tudja elhinni, hogy talán tényleg sikerült összehozniuk a vásárlást. Kivételesen örül neki, hogy épp a széken csücsül, különben biztos le kellene ülnie, annyira remegnének a lábai az izgatottságtól.*
- Ó, értem! *szomorodik el picit, mikor kiderül, a könyvek már bedobozolásra kerültek, de hamar kiderül, azért mégis akad itt valami a számukra*
- Ezek remekül hangzanak! *sóhajt fel megkönnyebbülten, mikor meghallja, miféle olvasmányok maradnak itt a házban. ~Pont ezekre lesz szükségünk első körben, a többit meg beszerezhetjük utána is!~ vélekedik magában. A borászati felszereléseket illetően is csak lelkesen bólogat.*
- Ez bőven több, mint amire szükségünk lehet! *jegyzi meg nevetve a sok berendezés hallatán. ~De azért biztos hasznát vesszük majd mindegyiknek!~ gondolja, tisztességesnek tartva az árat is, amit Arystor kér a könyvekért és a felszerelésért*
- Megfelel, azt hiszem, bele is írhatjuk a szerződésbe! *bólogat lelkesen, a biztonság kedvéért azért kérdőn pillantva végig a társaságon, akad-e ellenvetése valakinek*
- Örömmel segítek! *mosolyodik el, mikor megkapja Arystor beleegyezését. Ő maga se írt sokat mostanában, de biztos benne, ketten együtt gyorsabban haladnak majd. Az első példányt veszi alapul, kiegészítve azzal, amit megbeszéltek, ötezer hétszáz aranyban állapítva meg végül a ténylegesen fizetendő összeget. Ha elkészültek mindegyik példánnyal, Arystornak adja őket, hiszen úgy véli, az eladó jogán neki lenne illendő először aláírnia a szerződést, ezt követően pedig maga is ellátja kézjegyével az összes papírt, majd a többiek felé nyújtja, hogy hasonlóképp cselekedjenek. Ha mindannyian végeztek, akkor pedig nem marad hátra, mint elintézni a piszkos anyagiakat. Leszámol pontosan 5700 aranyat Mesélő (Hádész) elé az asztalra.
*- Ennyiben egyeztünk meg, ugye? *pillant a nemesre, nem is feltétlen a vételárra értve a kérdést, hanem hogy hogyan tovább, mi következik most, hogy megtörtént a szerződés aláírása és a fizetés. ~Ennyi? Ilyen egyszerű az egész, és már miénk is a ház?~ maga se tudja elhinni, hogy talán tényleg sikerült összehozniuk a vásárlást. Kivételesen örül neki, hogy épp a széken csücsül, különben biztos le kellene ülnie, annyira remegnének a lábai az izgatottságtól.*
4542. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-13 21:00:25
Üzenet elküldve: 2019-02-13 21:00:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Arystor bízott benne, hogy üzletet köthetnek és a birtok és az azon lévő ház olyan jó kezekbe kerül, mint az asztalnál ülő kis csapaté.
Amikor visszatér és Laurentitia bejelenti azt, amiben reménykedett, széles mosoly költözik a férfi arcára.*
- Ez a beszéd. *Mondja lelkesen, ahogy leül.
Miután ismertette a szerződés szövegét, Lau kérdést intéz hozzá a könyvekkel kapcsolatban. Arystor elgondolkodik egy pillanatra, majd az Öregre néz segítségért.*
- A könyveket már elpakoltuk az utazóládákba, de még a fészerben várják, hogy elszállítsuk őket. *Az Öreg helyeslően bólogat megerősítve a nemes szavait.*
- De az igazán fontos könyveket már elvittük korábban, csak a kevésbé értékes, de éppoly sok tudást rejtő könyvek vannak még itt. Legendáriumok, történelemkönyvek, erdészeti könyvek, tenyésztéssel és termesztéssel kapcsolatos irományok. Ha jól emlékszem, ezek maradtak itt. *Az Öreg most is helyesel Arystor szavaira néma bólogatással.*
- Ezeket, ha szeretnétek, megkaphatjátok és a borászati felszerelések is megvannak, két prés, három lepárló, boroshordók és dézsák, lopók, butéliák, erjesztőkádak. *Sorolja fejből, láthatóan ért hozzá.*
- Mindezt megkaphatjátok hétszáz aranyért, ha megfelel nektek. *Megerősítésként most is a biztos pontra néz, az Öregre, aki ezúttal is helyeslően bólogat csak és ez elég is Arystornak.*
- Ha megfelel, beleírom a szerződésbe. *Mosolyog az asztalnál ülőkre, s amikor Laurentitia felajánlja, hogy segít neki másolni a szerződést, köszönettel elfogadja.*
- Köszönöm, ritkán írok ennyit és bár bírom az írás és olvasás tudását, ritkán használom sajnos. *Nevet fel, s mivel a felsorolt dolgok bevétele csak utólag kerülne a szerződésre, miután a csapat döntött az ár felől, úgy nekikezd a második példány megírásának.*
*Arystor bízott benne, hogy üzletet köthetnek és a birtok és az azon lévő ház olyan jó kezekbe kerül, mint az asztalnál ülő kis csapaté.
Amikor visszatér és Laurentitia bejelenti azt, amiben reménykedett, széles mosoly költözik a férfi arcára.*
- Ez a beszéd. *Mondja lelkesen, ahogy leül.
Miután ismertette a szerződés szövegét, Lau kérdést intéz hozzá a könyvekkel kapcsolatban. Arystor elgondolkodik egy pillanatra, majd az Öregre néz segítségért.*
- A könyveket már elpakoltuk az utazóládákba, de még a fészerben várják, hogy elszállítsuk őket. *Az Öreg helyeslően bólogat megerősítve a nemes szavait.*
- De az igazán fontos könyveket már elvittük korábban, csak a kevésbé értékes, de éppoly sok tudást rejtő könyvek vannak még itt. Legendáriumok, történelemkönyvek, erdészeti könyvek, tenyésztéssel és termesztéssel kapcsolatos irományok. Ha jól emlékszem, ezek maradtak itt. *Az Öreg most is helyesel Arystor szavaira néma bólogatással.*
- Ezeket, ha szeretnétek, megkaphatjátok és a borászati felszerelések is megvannak, két prés, három lepárló, boroshordók és dézsák, lopók, butéliák, erjesztőkádak. *Sorolja fejből, láthatóan ért hozzá.*
- Mindezt megkaphatjátok hétszáz aranyért, ha megfelel nektek. *Megerősítésként most is a biztos pontra néz, az Öregre, aki ezúttal is helyeslően bólogat csak és ez elég is Arystornak.*
- Ha megfelel, beleírom a szerződésbe. *Mosolyog az asztalnál ülőkre, s amikor Laurentitia felajánlja, hogy segít neki másolni a szerződést, köszönettel elfogadja.*
- Köszönöm, ritkán írok ennyit és bár bírom az írás és olvasás tudását, ritkán használom sajnos. *Nevet fel, s mivel a felsorolt dolgok bevétele csak utólag kerülne a szerződésre, miután a csapat döntött az ár felől, úgy nekikezd a második példány megírásának.*
4541. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-13 20:23:53
Üzenet elküldve: 2019-02-13 20:23:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
- Köszönöm! *hálálkodik, ahogy egyre nő előtte az aranykupac. ~Most már biztos lesz annyi pénzünk, hogy megvegyük a házat!~ mosolyodik el magában, alig bírva türtőztetni magát most, hogy álmának beteljesülése egy karnyújtásnyira van tőle. Ennek is köszönhető, hogy miután végeztek a megbeszéléssel, rég látott ruganyossággal pattan fel, hogy az őrt, illetve Arystort megkeresse. Szerencsére nem kell sokáig kutatnia, hiszen az őr hamar előkeríti a nemest, aki időközben a szerződés egy példányával is elkészült.*
- Szeretnénk megvenni a házat! *jelenti ki határozottan, örömmel látva, hogy Arystor se számított más válaszra és már mindent előkészített a számukra.*
- Igen, igen, nagyszerű! *motyogja magában, miközben az irományt olvassa. ~Precíz, aprólékos, minden részletre kitér!~ bólogat elégedetten a szöveg láttán. A felsorolás számtalan pontot tartalmaz, ám az őket érdeklőkre külön is rákérdez, hogy ha esetleg átsiklana rajta a tekintete, akkor is tudja, mire számíthatnak.*
- A házban lévő könyvekre milyen sors vár? *fordul érdeklődve a nemeshez, mielőtt még alaposabban szemügyre venné a listát* Ha esetleg nincsenek benne az árban, szívesen megvásárolnánk őket, vagy legalábbis egy részüket. Gondolom, igazán értékesek, így nem is várjuk el, hogy beleszámítsanak a vételárba, de talán meg tudnánk egyezni valahogy! *érdeklődik Arystor szándékait illetően, remélve, hogy ha az összes könyvre nem is futja, egy párat legalább ki tudnak alkudni a nemestől, hogy jó áron itt hagyja nekik.*
- Illetve a gyümölcsök legjobb felhasználáshoz talán jól jönne egy-két hordó és egyéb felszerelés is! *pillant beszéd közben Angura, aki már korábban is jelezte érdeklődését a pálinkafőzéssel kapcsolatban. Ő maga nem ért annyira hozzá, de biztos benne, a férfiak majd kisegítik ezen a téren, mire is van szükség az italozáshoz. Mielőtt aláírná a szerződést, megvárja persze a választ, és hogy a többiek is átolvassák a szerződést. Ha valakinek esetleg problémái lennének ezen a téren, szívesen felolvassa hangosan is, majd ha már minden kérdés tisztázódott, visszafordul Arystor felé.*
- Azt hiszem, elkészíthetjük a többi példányt is, nem? *néz körbe a többieken, valamiféle végső megerősítést várva tőlük, vagy hogy most jelezzék aggodalmaikat a vásárlást illetően.*
- Segíthetek esetleg? *ajánlja fel a nemesnek, hogy szívesen kiveszi a részét a szerződés további példányainak elkészítéséből, ha mindenki beleegyezését megkapják a szöveg részleteit illetően.*
- Köszönöm! *hálálkodik, ahogy egyre nő előtte az aranykupac. ~Most már biztos lesz annyi pénzünk, hogy megvegyük a házat!~ mosolyodik el magában, alig bírva türtőztetni magát most, hogy álmának beteljesülése egy karnyújtásnyira van tőle. Ennek is köszönhető, hogy miután végeztek a megbeszéléssel, rég látott ruganyossággal pattan fel, hogy az őrt, illetve Arystort megkeresse. Szerencsére nem kell sokáig kutatnia, hiszen az őr hamar előkeríti a nemest, aki időközben a szerződés egy példányával is elkészült.*
- Szeretnénk megvenni a házat! *jelenti ki határozottan, örömmel látva, hogy Arystor se számított más válaszra és már mindent előkészített a számukra.*
- Igen, igen, nagyszerű! *motyogja magában, miközben az irományt olvassa. ~Precíz, aprólékos, minden részletre kitér!~ bólogat elégedetten a szöveg láttán. A felsorolás számtalan pontot tartalmaz, ám az őket érdeklőkre külön is rákérdez, hogy ha esetleg átsiklana rajta a tekintete, akkor is tudja, mire számíthatnak.*
- A házban lévő könyvekre milyen sors vár? *fordul érdeklődve a nemeshez, mielőtt még alaposabban szemügyre venné a listát* Ha esetleg nincsenek benne az árban, szívesen megvásárolnánk őket, vagy legalábbis egy részüket. Gondolom, igazán értékesek, így nem is várjuk el, hogy beleszámítsanak a vételárba, de talán meg tudnánk egyezni valahogy! *érdeklődik Arystor szándékait illetően, remélve, hogy ha az összes könyvre nem is futja, egy párat legalább ki tudnak alkudni a nemestől, hogy jó áron itt hagyja nekik.*
- Illetve a gyümölcsök legjobb felhasználáshoz talán jól jönne egy-két hordó és egyéb felszerelés is! *pillant beszéd közben Angura, aki már korábban is jelezte érdeklődését a pálinkafőzéssel kapcsolatban. Ő maga nem ért annyira hozzá, de biztos benne, a férfiak majd kisegítik ezen a téren, mire is van szükség az italozáshoz. Mielőtt aláírná a szerződést, megvárja persze a választ, és hogy a többiek is átolvassák a szerződést. Ha valakinek esetleg problémái lennének ezen a téren, szívesen felolvassa hangosan is, majd ha már minden kérdés tisztázódott, visszafordul Arystor felé.*
- Azt hiszem, elkészíthetjük a többi példányt is, nem? *néz körbe a többieken, valamiféle végső megerősítést várva tőlük, vagy hogy most jelezzék aggodalmaikat a vásárlást illetően.*
- Segíthetek esetleg? *ajánlja fel a nemesnek, hogy szívesen kiveszi a részét a szerződés további példányainak elkészítéséből, ha mindenki beleegyezését megkapják a szöveg részleteit illetően.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222