Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 226 (4501. - 4520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4520. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-12 20:06:16
Üzenet elküldve: 2019-02-12 20:06:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a Mágustorony felé//
//Balkócza Xavylari//
*Hát eljött ez a nap is. Végre meglátogathatja a Tornyot, melyet régóta látni akart. No persze, ha Pyr is itt lenne, mindjárt jobban érezné magát.*
~Elég a bánkódásból! Ha nincs itt, hát nincs itt, majdcsak összefutunk valahol.~
*Ezzel a gondolattal vissza is zökken a saját jelenébe, megigazítja a hátán levő tegezét, és fejére húzott csuklyával elindul.*
~Elég kihalt errefele az út. Úgy tűnik errefele most senkinek sincs dolga.~
*Állapítja meg nagyban bólogatva. Hátranéz még egyszer, az egyre távolodó Artheniorra, de jól tudja, hogy most már nem fordulhat vissza.
Ám előbbi kijelentését megcáfolandó éktelen kiáltozást hall a közeli bozótosból. Csupán kíváncsiságból közelebb megy, de jobb kezét a tőre fölött tartja, hátha valami olyasmivel fut össze. Kissé izgatottan hajtja szét a bokrok sűrűjét, és kellemes csalódottsággal nyugtázza, hogy az előbbi hangzavar tulajdonosa nem más, mint egy csúcsos süveggel rendelkező nő, aki épp nagyon kutat valamit az avarban. Gyorsan el is kapja karját fegyvere fölül, nehogy az ismeretlen észrevegye, hogy eddig ott volt, majd pedig a következő igen értelmes kérdést préseli ki magából:*
-Hát te meg ki vagy?
//Balkócza Xavylari//
*Hát eljött ez a nap is. Végre meglátogathatja a Tornyot, melyet régóta látni akart. No persze, ha Pyr is itt lenne, mindjárt jobban érezné magát.*
~Elég a bánkódásból! Ha nincs itt, hát nincs itt, majdcsak összefutunk valahol.~
*Ezzel a gondolattal vissza is zökken a saját jelenébe, megigazítja a hátán levő tegezét, és fejére húzott csuklyával elindul.*
~Elég kihalt errefele az út. Úgy tűnik errefele most senkinek sincs dolga.~
*Állapítja meg nagyban bólogatva. Hátranéz még egyszer, az egyre távolodó Artheniorra, de jól tudja, hogy most már nem fordulhat vissza.
Ám előbbi kijelentését megcáfolandó éktelen kiáltozást hall a közeli bozótosból. Csupán kíváncsiságból közelebb megy, de jobb kezét a tőre fölött tartja, hátha valami olyasmivel fut össze. Kissé izgatottan hajtja szét a bokrok sűrűjét, és kellemes csalódottsággal nyugtázza, hogy az előbbi hangzavar tulajdonosa nem más, mint egy csúcsos süveggel rendelkező nő, aki épp nagyon kutat valamit az avarban. Gyorsan el is kapja karját fegyvere fölül, nehogy az ismeretlen észrevegye, hogy eddig ott volt, majd pedig a következő igen értelmes kérdést préseli ki magából:*
-Hát te meg ki vagy?
4519. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-12 19:41:47
Üzenet elküldve: 2019-02-12 19:41:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*A seb, amelyet már halott ellenfelétől szerzett, ott még mindig érzi az égető fájdalmat. A pálinkával való fertőtlenítés után a fájdalom felerősödik kissé a sebhelyén, de képes azt is elviselni. Még mielőtt gondolkodhat a, hogy vajon az ital miért jó a sebekre, Lyztől meg is kapja az utasítást, miszerint helyezze egy kupacba a rémek tetemeit. Monsotor úgy is tesz, elmegy először ahhoz, amely a mélységi közelében van, és agancsánál fogva elhúzza a halott testet a megfejelt társa mellé, majd a harmadik rénszarvas tetemét is a másik kettő mellé. Végül amelyeket odahúzott egymás mellé, egymásra helyezi őket. Ezután eltávolodik a hullahalomtól. A bestiák égnek hála a Lyz által csiholt tűznek. Pont amikor már mennének, akkor csapja meg a fülüket egy falka vonítása. De mik vonítanak? Körbetekint az óriás, és meglátja a lupusokat, majd a lovak is visszatérnek hozzájuk. Furcsa neki, hogy ezek után a lupusok nem támadnak, ellenben a csontszarvasokkal, de erről a tényről hamar meg is feledkezik. Monsotor úgy véli, hogy Eeyr kisegítette most őket. Az általa isteni áldásnak vélt véletlen hatására örömittasan a lova felé tart széles mosollyal az arcán, majd fel is ül rá. Már csak a másik két társára vár, és arra hogy hogyan tovább.*
*A seb, amelyet már halott ellenfelétől szerzett, ott még mindig érzi az égető fájdalmat. A pálinkával való fertőtlenítés után a fájdalom felerősödik kissé a sebhelyén, de képes azt is elviselni. Még mielőtt gondolkodhat a, hogy vajon az ital miért jó a sebekre, Lyztől meg is kapja az utasítást, miszerint helyezze egy kupacba a rémek tetemeit. Monsotor úgy is tesz, elmegy először ahhoz, amely a mélységi közelében van, és agancsánál fogva elhúzza a halott testet a megfejelt társa mellé, majd a harmadik rénszarvas tetemét is a másik kettő mellé. Végül amelyeket odahúzott egymás mellé, egymásra helyezi őket. Ezután eltávolodik a hullahalomtól. A bestiák égnek hála a Lyz által csiholt tűznek. Pont amikor már mennének, akkor csapja meg a fülüket egy falka vonítása. De mik vonítanak? Körbetekint az óriás, és meglátja a lupusokat, majd a lovak is visszatérnek hozzájuk. Furcsa neki, hogy ezek után a lupusok nem támadnak, ellenben a csontszarvasokkal, de erről a tényről hamar meg is feledkezik. Monsotor úgy véli, hogy Eeyr kisegítette most őket. Az általa isteni áldásnak vélt véletlen hatására örömittasan a lova felé tart széles mosollyal az arcán, majd fel is ül rá. Már csak a másik két társára vár, és arra hogy hogyan tovább.*
4518. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-12 19:40:35
Üzenet elküldve: 2019-02-12 19:40:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Hát persze, hogy Lyzi is látja, hogy a cukiságmérő is kiakadna, ha bárki lemérné, milyen cuki is Sheni. Ez fizika, elkerülhetetlen. Az arcához érő ujjakra fintorgással válaszol viccesen és megállja, hogy ne nyálazza össze a lány ujjait, mert ilyenkor ezt szokta tenni, ha mindenféle kezek tapadnak az arcára. De most éppen Lyz keze az és azt pedig szereti.
A választható résznél túljátszva elgondolkodik, még szőrtelen állát is megsimogatja, mint ahogy a törpék vagy a szakállas bölcsek szokták tenni, hogy intelligensebb benyomást tehessenek a hallgatóságra.*
- Nem is tudom, nem is tudom. *motyogja maga elé.*
- Csinálhatunk mindent együtt, akkor nem kell szenvednem a hiányodtól semmikor. *vigyorog a választ mondva.
Az Énmegleont felmenteni próbáló szavakra csak fintorog, mert ő egészen másképpen gondolja, mint ahogy azt Lyz. Szerinte lehet bárki bármennyire szerelmes, az még nem ok és felhatalmazás arra, hogy mások érzéseit ne vegye figyelembe. Ez egyszerű és színtiszta bunkóság. Slussz-passz.
A következőkben viszont örül, hogy eltérnek ettől a kellemetlen témától és rákanyarodnak Lyz csodálatára. Ez már sokkal érdemesebb arra, hogy szavakba öntsék.*
- Jogom van annak lenni és szeretnék élni is ezzel a jogommal. *mosolyog szélesen és elrettethetetlenül mellette ülő lányra. Neki csoda és kész. Ezt a gondolatát senki sem veheti el tőle, még Lyz sem a tiltakozásával.
Láthatóan zavarba hozta a lányt, pedig ő kérte, hogy legyen őszinte és mondja el, mit érez. Sheni pedig elmondta, azt, amit eddig nem tudott elmondani. Ezért kellett elrohannia és hülyeségeket kitalálnia, hogy fedezze azt a hiányát, hogy közölni tudja Lyzzel, mit érez.*
- Ideskubizz. *nyúl Lyz keze után, amelyet a lány az ölében dörzsölget. Ha nem húzza el, a jobbját a kezébe fogja és a másik kezével felemeli a lány állát, hogy a szemébe nézhessen.*
- Nem kell elhinned. *mondja és ezúttal nem olyan szélesen mosolyog, de őszintén és nyitottan, ahogy Lyz csodás tekintetét fürkészi sajátjával.*
- Én elhiszem és kész. Ha majd egyszer te is el tudod hinni, visszatérünk rá. Rendi? *szokatlanul felnőttes és komoly szavak ezek egy olyan hegyesfülű szájából, aki korábban fingx húsról beszélt és agancsokat mutatott a feje fölé, csakhogy elhitesse szíve választottjával, hogy márpedig ő ért a vadászathoz.*
//Íjászverseny//
*Hát persze, hogy Lyzi is látja, hogy a cukiságmérő is kiakadna, ha bárki lemérné, milyen cuki is Sheni. Ez fizika, elkerülhetetlen. Az arcához érő ujjakra fintorgással válaszol viccesen és megállja, hogy ne nyálazza össze a lány ujjait, mert ilyenkor ezt szokta tenni, ha mindenféle kezek tapadnak az arcára. De most éppen Lyz keze az és azt pedig szereti.
A választható résznél túljátszva elgondolkodik, még szőrtelen állát is megsimogatja, mint ahogy a törpék vagy a szakállas bölcsek szokták tenni, hogy intelligensebb benyomást tehessenek a hallgatóságra.*
- Nem is tudom, nem is tudom. *motyogja maga elé.*
- Csinálhatunk mindent együtt, akkor nem kell szenvednem a hiányodtól semmikor. *vigyorog a választ mondva.
Az Énmegleont felmenteni próbáló szavakra csak fintorog, mert ő egészen másképpen gondolja, mint ahogy azt Lyz. Szerinte lehet bárki bármennyire szerelmes, az még nem ok és felhatalmazás arra, hogy mások érzéseit ne vegye figyelembe. Ez egyszerű és színtiszta bunkóság. Slussz-passz.
A következőkben viszont örül, hogy eltérnek ettől a kellemetlen témától és rákanyarodnak Lyz csodálatára. Ez már sokkal érdemesebb arra, hogy szavakba öntsék.*
- Jogom van annak lenni és szeretnék élni is ezzel a jogommal. *mosolyog szélesen és elrettethetetlenül mellette ülő lányra. Neki csoda és kész. Ezt a gondolatát senki sem veheti el tőle, még Lyz sem a tiltakozásával.
Láthatóan zavarba hozta a lányt, pedig ő kérte, hogy legyen őszinte és mondja el, mit érez. Sheni pedig elmondta, azt, amit eddig nem tudott elmondani. Ezért kellett elrohannia és hülyeségeket kitalálnia, hogy fedezze azt a hiányát, hogy közölni tudja Lyzzel, mit érez.*
- Ideskubizz. *nyúl Lyz keze után, amelyet a lány az ölében dörzsölget. Ha nem húzza el, a jobbját a kezébe fogja és a másik kezével felemeli a lány állát, hogy a szemébe nézhessen.*
- Nem kell elhinned. *mondja és ezúttal nem olyan szélesen mosolyog, de őszintén és nyitottan, ahogy Lyz csodás tekintetét fürkészi sajátjával.*
- Én elhiszem és kész. Ha majd egyszer te is el tudod hinni, visszatérünk rá. Rendi? *szokatlanul felnőttes és komoly szavak ezek egy olyan hegyesfülű szájából, aki korábban fingx húsról beszélt és agancsokat mutatott a feje fölé, csakhogy elhitesse szíve választottjával, hogy márpedig ő ért a vadászathoz.*
4517. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-12 18:38:43
Üzenet elküldve: 2019-02-12 18:38:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó levél//
//Magányosok útja//
*Umon nem mindennapi látványt nyújt véres ruhájával és a vállán lévő bottal, amelyre a szárnyas varjúdög húsát felszúrta sorban. Minden húst persze nem tud elvinni, de valóban elég nagy élelemforrásra tett szert. Bár a feldarabolt és kivéreztetett állat más problémákat is okozhat az évnek ebben a szakában.
Kérdéseire nem érkezik válasz a farkastestű agancsos lénytől, ő csak továbbra is idegesen viselkedik, ám amikor a havat felborzolja a szél és hangok születnek a semmiből, megugrik és eltűnik a fák között. Umon egyedül marad groteszkül feldíszített botjával a vállán.
Monológja végén a hó kavargása kicsit tisztul, így láthatja, hogy akinek eddig a monológját címezte, nincs már ott, tényleg egyedül van az erdőben a széllel, mely furcsa játékot űzni látszik vele és a mészárosmódra feltrancsírozott szörnyeteggel.
~ Erre ne legyen gondod. ~
Szólal meg újra a hang, ami, most már bizonyos, nem az agancsos állaté.
~ Szimpátia alapján nem választanak hitet, aki mégis, az nem hisz igazán. ~
A kavargás újra felerősödik, olyannyira, hogy útját állja Umonnak, Kócos pedig továbbra sem jelenik meg.
~ A minxet én küldtem, hogy elvezessen azokhoz, akiknek szükségük lehet rád, de ha az árnyakat szolgálnád inkább, akkor nem segíthetsz rajtuk. Elengedlek. ~
A hó kavargása olyan gyorsan fejeződik be, mintha elvágták volna. A kásás hó és avar egyenesen a földre hullik, a szél is abbamarad, csak a néma erdő veszi körbe a férfit.
~ Választanod kell. ~*
//A csapat//
*Monsotor a sikeres támadással a földre küldte ellenfelét, az aganccsal a kezében néz végig a csatatérré vált kis táborhelyen. A havat és az avart alatta több helyen széttúrták a harc közben, de ami a legfontosabb, társai úgy tűnik, jól vannak.
Az óriás az arcán sérült meg, a karmolások enyhe égető érzést sugároznak az idegein át, de a vérzés már elállt.
Lyzendra remekül helyt állt, ahogy két társa is, lövéseivel komoly előnyt szerzett két közelharcot folytató szövetségesének. Amikor megpróbálja visszaszerezni a nyilait, de sajnálattal kell megállapítania, hogy csak kettőt sikerül épségben kiszednie. Három nyíl közül kettő eltört, amikor csontot ért vagy a bestiák a földre estek, egyet pedig, ami nem talált, ki tudja, hol lehet. Két hegyet visszaszerezhet belőlük, hisz az kincs, de hárommal kevesebb vessző lesz a tegzében mostantól.
Egy rémszarvas biztosan él, amelyet az óriás terített le, neki megadja a kegyelemdöfést, de a másik kettő időközben elvérzett.
A szívek ott vannak, ahol lenniük kell, de az egykor talán valóban szarvas állatok különleges változáson mehettek át, míg ilyenné váltak. Monsotor is láthatja, hogy mind ugyanolyan állat a három rémszarvas. De az biztos, hogy ez nem természetes változás volt.
Ha a három társ összedolgozik, akkor gyorsabban végeznek a tűzrakással a tetemek felett, de a gyújtás nehéz folyamat, sok idő eltelik, mire a szárazabb gallyak lángra kapnak, de a tűz biztosan emészti el a rémszarvasok maradványait.
Amikor indulnának, hangokra lesznek figyelmesek. Farkasszerű vonítások, kurta hangok, majd a fák között, messzebb a tűztől megjelennek a lovaik. Körülöttük a lupusok, mintha terelnék őket, az alfa megy ezúttal is csak közel a trióhoz, végignéz rajtuk és a tűzön.
Gazdáikat meglátva a lovak közelebb mennek hozzájuk, be tudják fogni őket, a lupus fulgurok pedig eliramodnak a fák között, de nem arra, amerre Lyzendra vezetné sajátjait. Egyenesen északnak mennének, amerre az elf nő a lápvidéket sejti.
Az alfa vissza-visszanéz rá, mintha hívná és nagyon siettetni akarná. Ha Lyzendra valóban szikrát érez magában, akkor tudja, hogy mit kell tennie.
Át kell vágniuk a mocsárvidéken, az mögött pedig jól tudja, mi várja.
Erdőmélye.*
//Magányosok útja//
*Umon nem mindennapi látványt nyújt véres ruhájával és a vállán lévő bottal, amelyre a szárnyas varjúdög húsát felszúrta sorban. Minden húst persze nem tud elvinni, de valóban elég nagy élelemforrásra tett szert. Bár a feldarabolt és kivéreztetett állat más problémákat is okozhat az évnek ebben a szakában.
Kérdéseire nem érkezik válasz a farkastestű agancsos lénytől, ő csak továbbra is idegesen viselkedik, ám amikor a havat felborzolja a szél és hangok születnek a semmiből, megugrik és eltűnik a fák között. Umon egyedül marad groteszkül feldíszített botjával a vállán.
Monológja végén a hó kavargása kicsit tisztul, így láthatja, hogy akinek eddig a monológját címezte, nincs már ott, tényleg egyedül van az erdőben a széllel, mely furcsa játékot űzni látszik vele és a mészárosmódra feltrancsírozott szörnyeteggel.
~ Erre ne legyen gondod. ~
Szólal meg újra a hang, ami, most már bizonyos, nem az agancsos állaté.
~ Szimpátia alapján nem választanak hitet, aki mégis, az nem hisz igazán. ~
A kavargás újra felerősödik, olyannyira, hogy útját állja Umonnak, Kócos pedig továbbra sem jelenik meg.
~ A minxet én küldtem, hogy elvezessen azokhoz, akiknek szükségük lehet rád, de ha az árnyakat szolgálnád inkább, akkor nem segíthetsz rajtuk. Elengedlek. ~
A hó kavargása olyan gyorsan fejeződik be, mintha elvágták volna. A kásás hó és avar egyenesen a földre hullik, a szél is abbamarad, csak a néma erdő veszi körbe a férfit.
~ Választanod kell. ~*
//A csapat//
*Monsotor a sikeres támadással a földre küldte ellenfelét, az aganccsal a kezében néz végig a csatatérré vált kis táborhelyen. A havat és az avart alatta több helyen széttúrták a harc közben, de ami a legfontosabb, társai úgy tűnik, jól vannak.
Az óriás az arcán sérült meg, a karmolások enyhe égető érzést sugároznak az idegein át, de a vérzés már elállt.
Lyzendra remekül helyt állt, ahogy két társa is, lövéseivel komoly előnyt szerzett két közelharcot folytató szövetségesének. Amikor megpróbálja visszaszerezni a nyilait, de sajnálattal kell megállapítania, hogy csak kettőt sikerül épségben kiszednie. Három nyíl közül kettő eltört, amikor csontot ért vagy a bestiák a földre estek, egyet pedig, ami nem talált, ki tudja, hol lehet. Két hegyet visszaszerezhet belőlük, hisz az kincs, de hárommal kevesebb vessző lesz a tegzében mostantól.
Egy rémszarvas biztosan él, amelyet az óriás terített le, neki megadja a kegyelemdöfést, de a másik kettő időközben elvérzett.
A szívek ott vannak, ahol lenniük kell, de az egykor talán valóban szarvas állatok különleges változáson mehettek át, míg ilyenné váltak. Monsotor is láthatja, hogy mind ugyanolyan állat a három rémszarvas. De az biztos, hogy ez nem természetes változás volt.
Ha a három társ összedolgozik, akkor gyorsabban végeznek a tűzrakással a tetemek felett, de a gyújtás nehéz folyamat, sok idő eltelik, mire a szárazabb gallyak lángra kapnak, de a tűz biztosan emészti el a rémszarvasok maradványait.
Amikor indulnának, hangokra lesznek figyelmesek. Farkasszerű vonítások, kurta hangok, majd a fák között, messzebb a tűztől megjelennek a lovaik. Körülöttük a lupusok, mintha terelnék őket, az alfa megy ezúttal is csak közel a trióhoz, végignéz rajtuk és a tűzön.
Gazdáikat meglátva a lovak közelebb mennek hozzájuk, be tudják fogni őket, a lupus fulgurok pedig eliramodnak a fák között, de nem arra, amerre Lyzendra vezetné sajátjait. Egyenesen északnak mennének, amerre az elf nő a lápvidéket sejti.
Az alfa vissza-visszanéz rá, mintha hívná és nagyon siettetni akarná. Ha Lyzendra valóban szikrát érez magában, akkor tudja, hogy mit kell tennie.
Át kell vágniuk a mocsárvidéken, az mögött pedig jól tudja, mi várja.
Erdőmélye.*
4516. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-12 15:10:36
Üzenet elküldve: 2019-02-12 15:10:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek - otthonkeresés//
//Esti őrség - napzárás//
*Nincs tudomása a tábor körül történtekről, hisz mindenhol ő sem lehet ott. Ha hallotta volna, biztosan békítőlen lépett volna fel, remélve, hogy a templomi tettei és a mostani pozíciója elegendő lett volna a nézeteltérések elsimítására. Nem tartja vezetőnek magát, nem is szeretne az lenni újból, de néha biztosan akként kellene viselkednie a békés együttélést elősegítendő.
A tűz mellett érzi igazán, hogy mennyire fáradt, akkor, amikor leül és leülnek vele a tűzhöz az első őrségbe jelentkezők. Mosolytalanul néz végig a táboron, a lobogó tüzeken, a felettük sülő ételeken, a törődött, de végre talán békés arcokon. Sokat kell még majd dolgozniuk, mire elérik azt, amit szeretnének, de ha mind együttműködnek, nem lehet probléma. Az Erdő Szíve segítse őket.
Az irbiszt kereső fürkészés sikerrel jár, jóval a tűz fénykörén túl jelennek meg a világító szemek, majd maga Xauzur is. A nagymacska egy vaddisznót ejtett el, a csuhátlan csuhás felkelve a tűztől előbb az őrökre néz.*
- Maradjatok csak, ezt elintézem, ha bármi történik, szóljatok. *Mondja halkan. Elvenni egy prédát egy irbisztől kemény feladat volna, ha nem lennének társak. Korábban is kapott már elejtett vadat "ajándékba" Xauzurtól még Erdőmélyén. Egyes tudós fők szerint ez azért van, mert, ahogy a szelídített házi macskák is teszik, az állat azt gondolja, hogy humanoid társai képtelenek maguknak vadászni. Az erdőmélyi elf persze cáfolná ezt, de mégis tréfás belegondolni, hogy az irbisz ezért teszi.
Lassan megközelíti a vadászatban biztosan kifáradt állatot, majd leül vele szemben.*
- Hoztál vacsorát? *Kérdi halovány mosollyal az irbiszt, majd óvatosan elveszi előle a disznót.*
- Szép fogás. *Dicséri meg. Ha Xauzur engedi, akkor elviszi a tábor közepébe a vaddisznót, ahol az elfeket megkéri, hogy dolgozzák fel azt is. A belsőségeket, a májat, a szívet az irbisz kapja meg jutalomként, amit a csuhátlan csuhás ad oda neki.
Fertályóra is eltelik, mire visszatér a tűzhöz, de így legalább mindenkinek jut laktató vacsora.*
- Bocsássatok meg, hogy elmaradtam. *Hajol meg kurtán, mielőtt a tűz mellé telepszik korábbi helyére, ha az még szabad.
Xauzur jóllakottan másik fel egy távolabbi fára, hogy aludni térjen, neki is hosszú napja volt.
A szerzetes a továbbiakban csendesen hallgatja a többiek beszélgetését, olykor-olykor jár egy kört az elcsendesedő tábor körül, ellenőrzi a karámot, a fekvőhelyeket és tervezget. Másnap rengeteg dolguk lesz, sátrakat vagy kunyhókat kellene építeniük, itt használni fogják majd az erdő erőforrásait, fákat, lombot, kérget. Vadászni és halászni kell, gyűjtögetni, akár még csónakot is faraghatnának.
Ha a Fákban Lakó is engedi, nyugodt őrségük lesz, majd annak leteltével felébreszti a váltást, kurta szavakkal jó éjt kíván azoknak, akik őrségben voltak vele, majd a takarójába burkolózva az egyik tűz mellett álomra szenderül. Bár a földön alszik és hideg is van, mégis most először pihen nyugodtan és békésen. Végre megpihenhet és visszaszerezheti lelkének békéjét. Egy magafajta, hosszúéletű szerzetes nem is vágyhat másra.*
//Esti őrség - napzárás//
*Nincs tudomása a tábor körül történtekről, hisz mindenhol ő sem lehet ott. Ha hallotta volna, biztosan békítőlen lépett volna fel, remélve, hogy a templomi tettei és a mostani pozíciója elegendő lett volna a nézeteltérések elsimítására. Nem tartja vezetőnek magát, nem is szeretne az lenni újból, de néha biztosan akként kellene viselkednie a békés együttélést elősegítendő.
A tűz mellett érzi igazán, hogy mennyire fáradt, akkor, amikor leül és leülnek vele a tűzhöz az első őrségbe jelentkezők. Mosolytalanul néz végig a táboron, a lobogó tüzeken, a felettük sülő ételeken, a törődött, de végre talán békés arcokon. Sokat kell még majd dolgozniuk, mire elérik azt, amit szeretnének, de ha mind együttműködnek, nem lehet probléma. Az Erdő Szíve segítse őket.
Az irbiszt kereső fürkészés sikerrel jár, jóval a tűz fénykörén túl jelennek meg a világító szemek, majd maga Xauzur is. A nagymacska egy vaddisznót ejtett el, a csuhátlan csuhás felkelve a tűztől előbb az őrökre néz.*
- Maradjatok csak, ezt elintézem, ha bármi történik, szóljatok. *Mondja halkan. Elvenni egy prédát egy irbisztől kemény feladat volna, ha nem lennének társak. Korábban is kapott már elejtett vadat "ajándékba" Xauzurtól még Erdőmélyén. Egyes tudós fők szerint ez azért van, mert, ahogy a szelídített házi macskák is teszik, az állat azt gondolja, hogy humanoid társai képtelenek maguknak vadászni. Az erdőmélyi elf persze cáfolná ezt, de mégis tréfás belegondolni, hogy az irbisz ezért teszi.
Lassan megközelíti a vadászatban biztosan kifáradt állatot, majd leül vele szemben.*
- Hoztál vacsorát? *Kérdi halovány mosollyal az irbiszt, majd óvatosan elveszi előle a disznót.*
- Szép fogás. *Dicséri meg. Ha Xauzur engedi, akkor elviszi a tábor közepébe a vaddisznót, ahol az elfeket megkéri, hogy dolgozzák fel azt is. A belsőségeket, a májat, a szívet az irbisz kapja meg jutalomként, amit a csuhátlan csuhás ad oda neki.
Fertályóra is eltelik, mire visszatér a tűzhöz, de így legalább mindenkinek jut laktató vacsora.*
- Bocsássatok meg, hogy elmaradtam. *Hajol meg kurtán, mielőtt a tűz mellé telepszik korábbi helyére, ha az még szabad.
Xauzur jóllakottan másik fel egy távolabbi fára, hogy aludni térjen, neki is hosszú napja volt.
A szerzetes a továbbiakban csendesen hallgatja a többiek beszélgetését, olykor-olykor jár egy kört az elcsendesedő tábor körül, ellenőrzi a karámot, a fekvőhelyeket és tervezget. Másnap rengeteg dolguk lesz, sátrakat vagy kunyhókat kellene építeniük, itt használni fogják majd az erdő erőforrásait, fákat, lombot, kérget. Vadászni és halászni kell, gyűjtögetni, akár még csónakot is faraghatnának.
Ha a Fákban Lakó is engedi, nyugodt őrségük lesz, majd annak leteltével felébreszti a váltást, kurta szavakkal jó éjt kíván azoknak, akik őrségben voltak vele, majd a takarójába burkolózva az egyik tűz mellett álomra szenderül. Bár a földön alszik és hideg is van, mégis most először pihen nyugodtan és békésen. Végre megpihenhet és visszaszerezheti lelkének békéjét. Egy magafajta, hosszúéletű szerzetes nem is vágyhat másra.*
4515. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-12 12:57:04
Üzenet elküldve: 2019-02-12 12:57:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Drameiloten, Wymnter, Cerlyna//
* Dram nem akar közbeszólni, amikor húga elkezd egy kis kóstolót adni Cerlynának, hogy mégis mi fog rá várni az oldalán. Egy idő után azonban mégse tudja visszafogni magát, és megszólal, pedig szerette volna, ha Lyna látja, hogy mi vár rá, és még az elején ki tud szállni, ha túl soknak érzi. *
- Wymni, elég lesz. * Emeli fel a kezét, hogy lenyugtassa a fiatal elfet. Bocsánatkérő tekintettel néz az új alkalmazottra. Vagyis még csak jelölt, de gondolatban Dram már felvette magához. *
- Tudom, hogy nehéz dolgod lesz, ne hidd, hogy nem vagyok vele tisztában. De biztosítalak arról, hogy a munka nehézségének megfelelő arányban tisztelünk, és szeretünk majd itt. Ha valóban a húgom segítője leszel, akkor szinte családtagként fogunk kezelni téged is. * Magyarázza Dram kedves mosollyal, aztán mikor a fiatalabb Sayqueves már rángatná magával, mint egy új játékszert, akkor még felemeli a kezét, hogy marasztalja őket. *
- Cerlyna, nem hiszem, hogy a húgom megtiltaná, hogy bármit is elmondj nekem, nem olyan fajta. De ettől függetlenül figyelmeztetnem kell téged, hogy ebben a házban az őszinteséget igen nagyra tartjuk, és bármit is mondasz, ha az az igazság, azért sose fog téged hátrány érni. Lehet ez Wymnivel, velem, vagy más szolgálóval kapcsolatos. Soha senkit nem büntettem azért, mert elmondta az igazat. * Mondja még, azt a kezével tesz egy elbocsátó mozdulatot, hogy nyugodtan menjenek, és ismerjék meg egymást. Végül is, ez volt a cél Wymni bevonásával, és valamiért úgy érzi, hogy ezt addig nem fogják tudni rendesen megtenni, amíg a szigorú bátyus a közelben van. *
//Drameiloten, Wymnter, Cerlyna//
* Dram nem akar közbeszólni, amikor húga elkezd egy kis kóstolót adni Cerlynának, hogy mégis mi fog rá várni az oldalán. Egy idő után azonban mégse tudja visszafogni magát, és megszólal, pedig szerette volna, ha Lyna látja, hogy mi vár rá, és még az elején ki tud szállni, ha túl soknak érzi. *
- Wymni, elég lesz. * Emeli fel a kezét, hogy lenyugtassa a fiatal elfet. Bocsánatkérő tekintettel néz az új alkalmazottra. Vagyis még csak jelölt, de gondolatban Dram már felvette magához. *
- Tudom, hogy nehéz dolgod lesz, ne hidd, hogy nem vagyok vele tisztában. De biztosítalak arról, hogy a munka nehézségének megfelelő arányban tisztelünk, és szeretünk majd itt. Ha valóban a húgom segítője leszel, akkor szinte családtagként fogunk kezelni téged is. * Magyarázza Dram kedves mosollyal, aztán mikor a fiatalabb Sayqueves már rángatná magával, mint egy új játékszert, akkor még felemeli a kezét, hogy marasztalja őket. *
- Cerlyna, nem hiszem, hogy a húgom megtiltaná, hogy bármit is elmondj nekem, nem olyan fajta. De ettől függetlenül figyelmeztetnem kell téged, hogy ebben a házban az őszinteséget igen nagyra tartjuk, és bármit is mondasz, ha az az igazság, azért sose fog téged hátrány érni. Lehet ez Wymnivel, velem, vagy más szolgálóval kapcsolatos. Soha senkit nem büntettem azért, mert elmondta az igazat. * Mondja még, azt a kezével tesz egy elbocsátó mozdulatot, hogy nyugodtan menjenek, és ismerjék meg egymást. Végül is, ez volt a cél Wymni bevonásával, és valamiért úgy érzi, hogy ezt addig nem fogják tudni rendesen megtenni, amíg a szigorú bátyus a közelben van. *
4514. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-12 09:10:56
Üzenet elküldve: 2019-02-12 09:10:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
*Szinte alig látszik ki a bozótosból az út mentén, fekete csúcsos sapkája néha ide-oda mocorog, minthogy gazdája is odalent matat és kutakodik az avarban vagy épp a szerencsétlen bokor ágai között.*
- Ezt nem hiszem el! Ez sok! De még mennyi!*Kiabál szinte férfiakat megszégyenítően hangosan és ordenárén, megzavarva a környék minden apró és kevésbé apró teremtményének nyugalmát. Majd kis ásás és kaparászást hallani.*
~De hogy itt kint az út mentén, szinte csodaszámba megy!~
-Pont, ahogy a könyvekben le van írva, mint a réz, ez nagyon érdekes.*Motyog maga elé, így egy igazán intelligens, bokor érzetét nyújtva az úton haladok szemében.*
-MEGÁLLJ!*Kiált fel hirtelen, mikor gnóm kezei között szétszaladni látszanak az imént gondosan leszedegetett bogyók és az avar közé hullva megindulnak, hogy talán ismét régi helyükre visszatalálva ékesítsék a bokor ágait. A kiáltás nyomán mintha egy állatka, valami még Kócinál is kisebb elugrál mellette, még szagmintát is véve az idegent körül ölelő levegőből, hogy megállapítsa veszélyes-e. Minthogy nem ítéltetik annak, csak tovább ugrál, be az erdő mélye felé.*
- Hogy nem szégyenlitek össze meg vissza magatokat, hátráltatni ENGEM! Én már pedig fontos ügyben járok el, csak most éppen megálltam. De amúgy fontos, nagyon is ám. Ti sem láttátok azt a vén banyát ugye?*Megfordul egy pillanatra, úgy rémlik neki, mintha előbb hallott volna valamit, de minthogy már semmivé avanzsálta magát, így csak váll vonva fordul vissza pörölni szegény, szerencsétlen Rézszínű Hols bokrocskával.*
~Hiányzik a satrafa. Dehogy hiányzik! De mégis. Mibe keveredhetett az öregasszony? Tisztára felhúz ezzel, hogy keresgélnem kell, a helyett hogy dolgoznék.~*Zsörtölődik magában, miközben a bokor leveleit dörzsölgeti és szagolgatja.*
- Ezt nem hiszem el! Ez sok! De még mennyi!*Kiabál szinte férfiakat megszégyenítően hangosan és ordenárén, megzavarva a környék minden apró és kevésbé apró teremtményének nyugalmát. Majd kis ásás és kaparászást hallani.*
~De hogy itt kint az út mentén, szinte csodaszámba megy!~
-Pont, ahogy a könyvekben le van írva, mint a réz, ez nagyon érdekes.*Motyog maga elé, így egy igazán intelligens, bokor érzetét nyújtva az úton haladok szemében.*
-MEGÁLLJ!*Kiált fel hirtelen, mikor gnóm kezei között szétszaladni látszanak az imént gondosan leszedegetett bogyók és az avar közé hullva megindulnak, hogy talán ismét régi helyükre visszatalálva ékesítsék a bokor ágait. A kiáltás nyomán mintha egy állatka, valami még Kócinál is kisebb elugrál mellette, még szagmintát is véve az idegent körül ölelő levegőből, hogy megállapítsa veszélyes-e. Minthogy nem ítéltetik annak, csak tovább ugrál, be az erdő mélye felé.*
- Hogy nem szégyenlitek össze meg vissza magatokat, hátráltatni ENGEM! Én már pedig fontos ügyben járok el, csak most éppen megálltam. De amúgy fontos, nagyon is ám. Ti sem láttátok azt a vén banyát ugye?*Megfordul egy pillanatra, úgy rémlik neki, mintha előbb hallott volna valamit, de minthogy már semmivé avanzsálta magát, így csak váll vonva fordul vissza pörölni szegény, szerencsétlen Rézszínű Hols bokrocskával.*
~Hiányzik a satrafa. Dehogy hiányzik! De mégis. Mibe keveredhetett az öregasszony? Tisztára felhúz ezzel, hogy keresgélnem kell, a helyett hogy dolgoznék.~*Zsörtölődik magában, miközben a bokor leveleit dörzsölgeti és szagolgatja.*
4513. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-12 06:45:52
Üzenet elküldve: 2019-02-12 06:45:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*Lyz nem habozik a harmadik még pislákoló rémet is leölni, de aztán egy rövidke időt társainak is szentel. A kicsi táborhelyen hagyott csomagból előhalászik egy kis pálinkát, s ha talál gyolcsot, azzal fertőtleníti le Denzack sebét, s ha Monsotornak is van mit, akkor az övét is.*
- Monsotor, húzd egymás mellé őket kérlek, Jayzion, pedig keress száraz gallyakat.
*Ő maga nekilát a tűznek. Gyakorlott erdei, de a tűzgyújtáshoz idő kell. Mikor lobbannak az első szikrák már látja, hogy hamarosan ebből máglya lesz.*
- Egy kis pálinkát löttyintsetek oda még a középsőre. *Mutat a Denzack fertőtlenítős anyag darabjára, mely hevenyész kanóccá avanzsált. Nem telik el már sok idő, de a máglya lobban, a dögök égnek, Lyz, Boytának füttyög, hátha előkerül a hátas, de az ijedtében iramodott ló nemigen dugja elő az orrát.*
- Arra megyünk tovább *mutat egy irányba, még annak ellenére is, hogy az nem a tanyácskára vezet.*
- Ha a máglya végéig nem kerülnek elő a lovak, akkor gyalog indulunk.
*Úgy érzi az a jó irány, annak ellenére is, hogy nem visszafelé vezet. Mintha a villám maradványa játszana még aprócska szikráival a mellkasában és ösztönözné, hogy arra menjenek. Ha visszatekint, csak azt látja, hogy ilyen messze még sosem voltak a kis tanyától, és nyugvásig oda sem érnének vissza. A csontok nem égnek el, de amint úgy látja, a parazsat az egyre szaporodó hótakaróval oltja el. Nem fél az erdőtűztől, a hó kordában tartja a parazsat, de nem bízza a véletlenre. Maga gondoskodik a tűz hunyásáról.*
- Indulhatunk. Ha sietünk, kevésbé fázunk.
*Lyz nem habozik a harmadik még pislákoló rémet is leölni, de aztán egy rövidke időt társainak is szentel. A kicsi táborhelyen hagyott csomagból előhalászik egy kis pálinkát, s ha talál gyolcsot, azzal fertőtleníti le Denzack sebét, s ha Monsotornak is van mit, akkor az övét is.*
- Monsotor, húzd egymás mellé őket kérlek, Jayzion, pedig keress száraz gallyakat.
*Ő maga nekilát a tűznek. Gyakorlott erdei, de a tűzgyújtáshoz idő kell. Mikor lobbannak az első szikrák már látja, hogy hamarosan ebből máglya lesz.*
- Egy kis pálinkát löttyintsetek oda még a középsőre. *Mutat a Denzack fertőtlenítős anyag darabjára, mely hevenyész kanóccá avanzsált. Nem telik el már sok idő, de a máglya lobban, a dögök égnek, Lyz, Boytának füttyög, hátha előkerül a hátas, de az ijedtében iramodott ló nemigen dugja elő az orrát.*
- Arra megyünk tovább *mutat egy irányba, még annak ellenére is, hogy az nem a tanyácskára vezet.*
- Ha a máglya végéig nem kerülnek elő a lovak, akkor gyalog indulunk.
*Úgy érzi az a jó irány, annak ellenére is, hogy nem visszafelé vezet. Mintha a villám maradványa játszana még aprócska szikráival a mellkasában és ösztönözné, hogy arra menjenek. Ha visszatekint, csak azt látja, hogy ilyen messze még sosem voltak a kis tanyától, és nyugvásig oda sem érnének vissza. A csontok nem égnek el, de amint úgy látja, a parazsat az egyre szaporodó hótakaróval oltja el. Nem fél az erdőtűztől, a hó kordában tartja a parazsat, de nem bízza a véletlenre. Maga gondoskodik a tűz hunyásáról.*
- Indulhatunk. Ha sietünk, kevésbé fázunk.
4512. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-12 00:53:41
Üzenet elküldve: 2019-02-12 00:53:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
*Vieljanát nem feszélyezi, hogy a többiek előtt beszéljen, sokkal inkább az alázat érződik a hangjából, hogy egy nagyobb akaratnak, ezúttal a szeretetnek és a barátságnak adózhat ebben a kis szobában. Őszinte szavait a többiek meghallgatják, és Lau, akinek a válaszára talán leginkább számít a jelenlévők közül, elvégre ő a vezetőjük, nem is látja akadályát, hogy a tündér lány velük maradjon. A lány komolyan bólint.*
– Nagyon köszönöm! Imádkozom érte, hogy mindig beragyogja új otthonunkat a Fény. *Luni szintén nagyon lelkes, a növények ötlete is tetszik neki, amin Viel elmosolyodik.* A nyulak is örülni fognak, ha rendes, háztáji répával etetjük őket. Bármiben szívesen segítek, ami a természettel kapcsolatos, csak legyen tőle minden szebb, boldogabb és egészségesebb. *A lány nem teszi hozzá, de magában tudja jól, hogy ez tündér létével van összefüggésben. Majd talán a többiek is megszokják.
Közben a többiek az anyagiakról kezdenek beszélni, Viel pedig enyhén feszeng. Ahonnét ő jött, a pénznek nem tulajdonítottak akkora jelentőséget, ezért kicsit zavarba jön a hirtelen mozgolódástól. Emlékeztetnie kell magát, hogy egy ilyen hatalmas városban, ahol ennyi érdek és nézet feszül egymásnak, nem elegendő szívességgel fizetni. Ekkor pillantja meg a Luni táskájából kibukkanó nyuszikat, és mosolyogva pillant rájuk.*
~ Hát innen a nyulak iránti szeretete! ~ *Gondolja meleg szívvel. Neki is volt kiskorában öltöztetős, szárnyas játéktündére. Mikor mindenki elmondta, hogy mennyivel tud beleadni a közösbe, Viel sem akar kimaradni.*
- Én nagyon szívesen adok 500 aranyat, hogy hozzájáruljak a házhoz. *Mondja, és Lyllire pillant.* Ha marad még a házvételből, a könyvvásárlás valóban remek ötlet volna. Sokan tanulnánk itt, a bútorok mellett a könyvtár ugyanolyan fontos része lesz a mindennapjainknak. *Emlékezteti a többieket.*
*Vieljanát nem feszélyezi, hogy a többiek előtt beszéljen, sokkal inkább az alázat érződik a hangjából, hogy egy nagyobb akaratnak, ezúttal a szeretetnek és a barátságnak adózhat ebben a kis szobában. Őszinte szavait a többiek meghallgatják, és Lau, akinek a válaszára talán leginkább számít a jelenlévők közül, elvégre ő a vezetőjük, nem is látja akadályát, hogy a tündér lány velük maradjon. A lány komolyan bólint.*
– Nagyon köszönöm! Imádkozom érte, hogy mindig beragyogja új otthonunkat a Fény. *Luni szintén nagyon lelkes, a növények ötlete is tetszik neki, amin Viel elmosolyodik.* A nyulak is örülni fognak, ha rendes, háztáji répával etetjük őket. Bármiben szívesen segítek, ami a természettel kapcsolatos, csak legyen tőle minden szebb, boldogabb és egészségesebb. *A lány nem teszi hozzá, de magában tudja jól, hogy ez tündér létével van összefüggésben. Majd talán a többiek is megszokják.
Közben a többiek az anyagiakról kezdenek beszélni, Viel pedig enyhén feszeng. Ahonnét ő jött, a pénznek nem tulajdonítottak akkora jelentőséget, ezért kicsit zavarba jön a hirtelen mozgolódástól. Emlékeztetnie kell magát, hogy egy ilyen hatalmas városban, ahol ennyi érdek és nézet feszül egymásnak, nem elegendő szívességgel fizetni. Ekkor pillantja meg a Luni táskájából kibukkanó nyuszikat, és mosolyogva pillant rájuk.*
~ Hát innen a nyulak iránti szeretete! ~ *Gondolja meleg szívvel. Neki is volt kiskorában öltöztetős, szárnyas játéktündére. Mikor mindenki elmondta, hogy mennyivel tud beleadni a közösbe, Viel sem akar kimaradni.*
- Én nagyon szívesen adok 500 aranyat, hogy hozzájáruljak a házhoz. *Mondja, és Lyllire pillant.* Ha marad még a házvételből, a könyvvásárlás valóban remek ötlet volna. Sokan tanulnánk itt, a bútorok mellett a könyvtár ugyanolyan fontos része lesz a mindennapjainknak. *Emlékezteti a többieket.*
4511. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-11 19:47:11
Üzenet elküldve: 2019-02-11 19:47:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Karheia Rhagodar//
*A nő megjegyzésére, hogy az olyan nőkért érdemes harcolni bólint. Mondjuk nem mintha jellemző lenne rá, hogy harcol egy nőért. Ha menni akar akkor menjen. Míg vele van jó hozzá. Talán utána is ha sikerül a sértett férfibüszkeségét kordában tartania, de ha valaki elszerette tőle a nőt az már nem számíthat erre. Ha nagyon kihúzza a gyufát egy jóféle késelés vagy felgyújtás is kinézhet neki. De arról most szó sincs főleg, hogy Int abban se biztos mit gondol róla a zöldszemű. Azokról a szemekről pedig egy érdekes dolgot hall a doki ami látszik is rajta, hogy felkeltette a figyelmét.*
-Igen?
*Sokat nézett azokba a szemekbe és hát olyan őszintének tűnt meg huncutnak, de akkor az, azt jelentené? Nem is úgy nézte majd legközelebb. El is dönti, hogy ha lesz legközelebb akkor alaposan megnézi a lány szemeiben azt a fekete részt. Mikor összébb bújnak megosztani egymással a titkaikat és Rheia mama sora jön akkor a doki Figyelmesen hallgat. A hagyományos dolgok nem állnak távol tőle, de figyelmesnek kell lennie ne hülyeséget tanuljon. Szóval az első mondatok még nem riasztják el. Ami utána jön már igen.*
-Nem drogozom be! Mármint nem ilyen okból. Így szerelmet nem lehet kapni csak a testét könnyebben.
*Azt, meg úgy hiszi, hogy ha valaha visszajön hozzá akkor könnyen megkaphatja. Azzal nincs baja. Csak azzal, hogy ha jönne hozzá akkor miért tenné? Azért, hogy odaadja a testét vagy a pénzéért vagy mert orvos vagy mert az a beszélgetés a lányban is megindított valamit.*
//Karheia Rhagodar//
*A nő megjegyzésére, hogy az olyan nőkért érdemes harcolni bólint. Mondjuk nem mintha jellemző lenne rá, hogy harcol egy nőért. Ha menni akar akkor menjen. Míg vele van jó hozzá. Talán utána is ha sikerül a sértett férfibüszkeségét kordában tartania, de ha valaki elszerette tőle a nőt az már nem számíthat erre. Ha nagyon kihúzza a gyufát egy jóféle késelés vagy felgyújtás is kinézhet neki. De arról most szó sincs főleg, hogy Int abban se biztos mit gondol róla a zöldszemű. Azokról a szemekről pedig egy érdekes dolgot hall a doki ami látszik is rajta, hogy felkeltette a figyelmét.*
-Igen?
*Sokat nézett azokba a szemekbe és hát olyan őszintének tűnt meg huncutnak, de akkor az, azt jelentené? Nem is úgy nézte majd legközelebb. El is dönti, hogy ha lesz legközelebb akkor alaposan megnézi a lány szemeiben azt a fekete részt. Mikor összébb bújnak megosztani egymással a titkaikat és Rheia mama sora jön akkor a doki Figyelmesen hallgat. A hagyományos dolgok nem állnak távol tőle, de figyelmesnek kell lennie ne hülyeséget tanuljon. Szóval az első mondatok még nem riasztják el. Ami utána jön már igen.*
-Nem drogozom be! Mármint nem ilyen okból. Így szerelmet nem lehet kapni csak a testét könnyebben.
*Azt, meg úgy hiszi, hogy ha valaha visszajön hozzá akkor könnyen megkaphatja. Azzal nincs baja. Csak azzal, hogy ha jönne hozzá akkor miért tenné? Azért, hogy odaadja a testét vagy a pénzéért vagy mert orvos vagy mert az a beszélgetés a lányban is megindított valamit.*
4510. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-11 19:41:34
Üzenet elküldve: 2019-02-11 19:41:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Új kezdetek - otthonkeresés//
//Voelkin//
*Bár a csapat vezetője és a hozzá csatlakozott rátermett harcosok életerősek és motiváltak, valójában a mögöttük vánszorgó, követő, többnyire elfek és más fajú egyedek elcsigázottak és fáradtak. Nem is csoda. Hosszú utat tettek meg, hiszen a temetési menet résztvevőiként az egész várost végigjárták, hol megvívták saját harcukat. Ezen a gyönyörű vidék segít. Csendesen csörgedező folyó, életerős és egészséges fák, buja ligetekkel tarkítva, távol a város forgatagától, még e hűvös hidegben is csodálatos. Ettől függetlenül persze rémültek és elveszettek. Korábbi otthonuk nem létezik már, s az újat most tervezik kialakítani. Persze Voelkin szavaira talál hadra fogható férfiakat, van, ki családtagját ölelve, s mosolyogva búcsúzik, van ki kissé kelletlenül, de feláll, s csatlakozik, hisz pontosan tudják mit jelent az éhezés. Egy dologra viszont Voelkin nem gondol. Egykori, vagy jelenlegi családfőkhöz, idősebb, büszke elf férfiakhoz beszél, kik egész életükben családjukért, vagy a fennmaradásért harcoltak. Emellett az elnyomás és a kemény hanggal szemben keltek fel, nem is olyan rég. Az első szavakra csupán morgás a válasz, néhányan persze bólintanak. De vannak más hangok is.*
- Nem azért jöttünk veletek, hogy újra mások ebei legyünk! *Csattan fel az egyik.*
- Fiatalember... sok évet megértem már. *Hallik aztán hátulról, mire a csoport szétválik.* De előbb van a tisztelet, s a megbecsülés, a bizonyítás, aztán az elismerés. *Szól mosolyogva egy láthatóan száz feletti kort megért elf. Arca nem szigorú, sőt tekintete még a másik, ifjabbat csitítja.*
- Segítünk neked, hisz közös érdekünk. De ne tégy úgy, mintha vezérünk lennél, mert nem vagy az. *Csóválja meg fejét az öreg, majd a többiekhez fordul.*
- Testvéreim, az élelemre szükség van, eme ifjú türelmetlen, tapasztalatlan és törekvő, nézzétek el neki. *Bár morgolódik a csapat, de végül elindulnak az ifjú vadásszal. Valóban ejtenek vadat, azonban tekintve a rossz kezdést, az ifjú csupán saját képességire és nyomolvasására hagyatkozhat, az elfek ebben nem segédkeznek, talán tesztelik az ifjú tudását, vagy csupán esélyt adnak számára, hogy kivívja a tiszteletet. Ehhez mérten a zsákmány csupán egy beteg disznó, mely egy korábbi csatájában sérülhetett meg. Bizony nem elég egy egész törzsnek, de legalább valami. Ma éjszaka csupán ezen osztozkodhatnak. Büszkeségük ellenére, Voelkin, emiatt nem kap negatív visszajelzést, sőt, többen meg is dicsérik. Úgy látszik nem kívánnak többé beszélni a korábbiakról, bár tény, hogy Voelkin jobban teszi, ha átgondolja kit, hogyan szólít meg a közeljövőben.*
//Ahseelaxa//
*A lány hamar feltalálja magát, s számtalan feladatot elvállal, azonban hasonló problémákba ütközik, mint társa Voelkin. Az elfek eleinte nem figyelnek a pattogó beszédre, a lány saját stílusának tulajdonítják. Azonban az építkezésre jelentkező elfek között főleg idősebbek vannak, akik értik a munkát, s bírják a terhelést.*
- Sokat segítene, ha gyakrabban használnád a kérem szót, leányom. *Fordul hozzá végül az egyikük.* Tudod, kissé több kort megértünk már, magunk nem így neveljük ifjainkat, s tisztelettel bánunk az idősebbekkel. *Biccent méltóságteljesen.*
- Nem ismerjük még egymást. Időre van szükség, hogy egy csapat összeszokjon, hiszem, hogy ezt a helyet együtt építjük fel, szeretetből és kedvességből... szívből, testvérem. Nem pattogó és utasító szavakkal.
*Az apróbb kiigazítás ellenére, tekintve, hogy fiatalabbak a munkában kevéssé vesznek részt, így heves természetükkel azt nem akadályozzák, nagyon jól haladnak. Elkészül a karám, s az ideiglenes itató is. A munka kiválóan halad, a jó tervezés és kivitelezés miatt. Azonban a lánynak is el kell gondolkodnia, vajon ez miatta, vagy inkább a körötte dolgozó elfek csoportja miatt alakult így?*
//Pycta//
*Pycta a napközben történteknek nem szemtanúja, így a két ifjú maga kell, hogy elgondolkodjon a hallottakon, s tapasztaltakon. Azonban öröm az ürömben, hogy az irbisz is aktív, szerencsére nem tétlen, a tábort utasítás nélkül is feltérképezi. Pycta láthatja, a lenyugvó nap fényében, miként talán egyik portyájáról tér vissza, szájában egy hasonszőrű malaccal, mit Voelkin ejtett. Nem lép a tűz körébe, attól távolabb fekszik el, s a vadat maga elé ejti. Láthatóan bizonytalan, hogy közelebb vigye-e a zsákmányt, vagy csupán ő maga fogyassza el. Ezzel talán kiegészül az esti vacsora, ha Pycta időben lép, mert a vadállat közötte és talán leendő tápláléka között váltogatja hevesen tekintetét.*
//Voelkin//
*Bár a csapat vezetője és a hozzá csatlakozott rátermett harcosok életerősek és motiváltak, valójában a mögöttük vánszorgó, követő, többnyire elfek és más fajú egyedek elcsigázottak és fáradtak. Nem is csoda. Hosszú utat tettek meg, hiszen a temetési menet résztvevőiként az egész várost végigjárták, hol megvívták saját harcukat. Ezen a gyönyörű vidék segít. Csendesen csörgedező folyó, életerős és egészséges fák, buja ligetekkel tarkítva, távol a város forgatagától, még e hűvös hidegben is csodálatos. Ettől függetlenül persze rémültek és elveszettek. Korábbi otthonuk nem létezik már, s az újat most tervezik kialakítani. Persze Voelkin szavaira talál hadra fogható férfiakat, van, ki családtagját ölelve, s mosolyogva búcsúzik, van ki kissé kelletlenül, de feláll, s csatlakozik, hisz pontosan tudják mit jelent az éhezés. Egy dologra viszont Voelkin nem gondol. Egykori, vagy jelenlegi családfőkhöz, idősebb, büszke elf férfiakhoz beszél, kik egész életükben családjukért, vagy a fennmaradásért harcoltak. Emellett az elnyomás és a kemény hanggal szemben keltek fel, nem is olyan rég. Az első szavakra csupán morgás a válasz, néhányan persze bólintanak. De vannak más hangok is.*
- Nem azért jöttünk veletek, hogy újra mások ebei legyünk! *Csattan fel az egyik.*
- Fiatalember... sok évet megértem már. *Hallik aztán hátulról, mire a csoport szétválik.* De előbb van a tisztelet, s a megbecsülés, a bizonyítás, aztán az elismerés. *Szól mosolyogva egy láthatóan száz feletti kort megért elf. Arca nem szigorú, sőt tekintete még a másik, ifjabbat csitítja.*
- Segítünk neked, hisz közös érdekünk. De ne tégy úgy, mintha vezérünk lennél, mert nem vagy az. *Csóválja meg fejét az öreg, majd a többiekhez fordul.*
- Testvéreim, az élelemre szükség van, eme ifjú türelmetlen, tapasztalatlan és törekvő, nézzétek el neki. *Bár morgolódik a csapat, de végül elindulnak az ifjú vadásszal. Valóban ejtenek vadat, azonban tekintve a rossz kezdést, az ifjú csupán saját képességire és nyomolvasására hagyatkozhat, az elfek ebben nem segédkeznek, talán tesztelik az ifjú tudását, vagy csupán esélyt adnak számára, hogy kivívja a tiszteletet. Ehhez mérten a zsákmány csupán egy beteg disznó, mely egy korábbi csatájában sérülhetett meg. Bizony nem elég egy egész törzsnek, de legalább valami. Ma éjszaka csupán ezen osztozkodhatnak. Büszkeségük ellenére, Voelkin, emiatt nem kap negatív visszajelzést, sőt, többen meg is dicsérik. Úgy látszik nem kívánnak többé beszélni a korábbiakról, bár tény, hogy Voelkin jobban teszi, ha átgondolja kit, hogyan szólít meg a közeljövőben.*
//Ahseelaxa//
*A lány hamar feltalálja magát, s számtalan feladatot elvállal, azonban hasonló problémákba ütközik, mint társa Voelkin. Az elfek eleinte nem figyelnek a pattogó beszédre, a lány saját stílusának tulajdonítják. Azonban az építkezésre jelentkező elfek között főleg idősebbek vannak, akik értik a munkát, s bírják a terhelést.*
- Sokat segítene, ha gyakrabban használnád a kérem szót, leányom. *Fordul hozzá végül az egyikük.* Tudod, kissé több kort megértünk már, magunk nem így neveljük ifjainkat, s tisztelettel bánunk az idősebbekkel. *Biccent méltóságteljesen.*
- Nem ismerjük még egymást. Időre van szükség, hogy egy csapat összeszokjon, hiszem, hogy ezt a helyet együtt építjük fel, szeretetből és kedvességből... szívből, testvérem. Nem pattogó és utasító szavakkal.
*Az apróbb kiigazítás ellenére, tekintve, hogy fiatalabbak a munkában kevéssé vesznek részt, így heves természetükkel azt nem akadályozzák, nagyon jól haladnak. Elkészül a karám, s az ideiglenes itató is. A munka kiválóan halad, a jó tervezés és kivitelezés miatt. Azonban a lánynak is el kell gondolkodnia, vajon ez miatta, vagy inkább a körötte dolgozó elfek csoportja miatt alakult így?*
//Pycta//
*Pycta a napközben történteknek nem szemtanúja, így a két ifjú maga kell, hogy elgondolkodjon a hallottakon, s tapasztaltakon. Azonban öröm az ürömben, hogy az irbisz is aktív, szerencsére nem tétlen, a tábort utasítás nélkül is feltérképezi. Pycta láthatja, a lenyugvó nap fényében, miként talán egyik portyájáról tér vissza, szájában egy hasonszőrű malaccal, mit Voelkin ejtett. Nem lép a tűz körébe, attól távolabb fekszik el, s a vadat maga elé ejti. Láthatóan bizonytalan, hogy közelebb vigye-e a zsákmányt, vagy csupán ő maga fogyassza el. Ezzel talán kiegészül az esti vacsora, ha Pycta időben lép, mert a vadállat közötte és talán leendő tápláléka között váltogatja hevesen tekintetét.*
4509. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-11 19:39:31
Üzenet elküldve: 2019-02-11 19:39:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*Az óriás még a lényeket vizsgálja, amikor Lyz felől jön a kérdés, hogy az, amelyet megfejelt, él vagy már halott. Monsotor pár másodperces szünet után közli saját megállapítását.*
-Valószínű, hogy él.
*Aztán még elnézelődik az óriás, vakarja a fejét, hogy ezek, valamint azok a másik lények, melyek közül az egyik Lyzhez közeledett, vajon mik lehetnek. Miközben ezen filozofál a szerzetes, a hosszú életű a nyilait gyűjti össze, majd azt, amelyik még szerinte él, Lyz tőrével leszúrja. Az elf ezután megvizsgálja Jayzion és az óriást is, lehet hogy ő tud valamit vagy van valamije. A mélységi felé és az égimeszelő felé is kérdéseket intéz azzal kapcsolatban, hogy megsérültek-e. Az égimeszelő csak ennyit válaszol:*
-Van, de nem vészes.
*Ezek után Lyz megkérdi mindkettőtöl, hogy szükségük van-e italra, válaszul Monsotor egy fejrázással válaszol, jelezve hogy neki nem fog kelleni az az ital. A hosszú életű gyújtogatásos gondolatát hallva elhátrál a rémszarvasok tetemeitől, nehogy ő is megégjen.*
*Az óriás még a lényeket vizsgálja, amikor Lyz felől jön a kérdés, hogy az, amelyet megfejelt, él vagy már halott. Monsotor pár másodperces szünet után közli saját megállapítását.*
-Valószínű, hogy él.
*Aztán még elnézelődik az óriás, vakarja a fejét, hogy ezek, valamint azok a másik lények, melyek közül az egyik Lyzhez közeledett, vajon mik lehetnek. Miközben ezen filozofál a szerzetes, a hosszú életű a nyilait gyűjti össze, majd azt, amelyik még szerinte él, Lyz tőrével leszúrja. Az elf ezután megvizsgálja Jayzion és az óriást is, lehet hogy ő tud valamit vagy van valamije. A mélységi felé és az égimeszelő felé is kérdéseket intéz azzal kapcsolatban, hogy megsérültek-e. Az égimeszelő csak ennyit válaszol:*
-Van, de nem vészes.
*Ezek után Lyz megkérdi mindkettőtöl, hogy szükségük van-e italra, válaszul Monsotor egy fejrázással válaszol, jelezve hogy neki nem fog kelleni az az ital. A hosszú életű gyújtogatásos gondolatát hallva elhátrál a rémszarvasok tetemeitől, nehogy ő is megégjen.*
4508. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-11 18:40:53
Üzenet elküldve: 2019-02-11 18:40:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Intath Aldeis//
*Intath kicsit lehangolóbbnak érzi válaszait, mint amilyenek azok valójában. Karheia egy felnőtt nő, így nagyon jól tudja, hogy esetenként a férfiak milyen sokat és egyszersmind milyen keveset akarnak. Az sem lepte volna meg, ha az orvos azt mondja neki, bizony ez egy jó numera volt és semmi több.*
- Nagyon helyes. A különleges lányokért érdemes harcolni.
*Persze idővel ezek a különleges lányok is unalmassá válnak a szerető férfi szemében is. Amikor el kezdik bosszantani apróságok, amikor már nem dobban meg úgy a férfi szíve, amikor a kedvesére pillant.*
- Ha nem vagy benne biztos, akkor nézz a szemébe. Azt mondják, hogyha szeret, akkor nagyobbá válik a szemben lévő sötét terület.
*Ahogy ezt mondja még inkább elkezdi kíváncsian fürkészni az elf zöld látószervét. Elgondolkodik, mert most jut eszébe, hogy ő sem nézte ezt meg Nozarin esetében, de majd lehet bepótolja, elvégre az emberi íriszeinél aligha ismer őszintébb valamit. Szerinte ezt még a nagy simlisek sem tudják megváltoztatni, ellentétben mimikájukkal, hanghordozásukkal és egyéb tulajdonságaikkal.*
- Vannak ősi módszerek.
*Kezd bele kissé óvatosan, ügyelve a megfogalmazásra, mert tudja jól, hogy sok múlhat helyzetek megítélésén azon miként adják elő őket.*
- A drága nagyanya tanított nekem pár ilyen évszázadok, talán ezredek óta ismert recepteket. Fűszerek kellenek hozzá főleg, te és a szeretett személyed gondolata. Ez persze csak akkor működhet, hogyha a lány is viszont szeret téged. Inkább olyan ez, mint egy utolsó segítő löket. Csodára nem képes. Nem lehet vele érzelmeket fakasztani egy kérges szívben.
//Intath Aldeis//
*Intath kicsit lehangolóbbnak érzi válaszait, mint amilyenek azok valójában. Karheia egy felnőtt nő, így nagyon jól tudja, hogy esetenként a férfiak milyen sokat és egyszersmind milyen keveset akarnak. Az sem lepte volna meg, ha az orvos azt mondja neki, bizony ez egy jó numera volt és semmi több.*
- Nagyon helyes. A különleges lányokért érdemes harcolni.
*Persze idővel ezek a különleges lányok is unalmassá válnak a szerető férfi szemében is. Amikor el kezdik bosszantani apróságok, amikor már nem dobban meg úgy a férfi szíve, amikor a kedvesére pillant.*
- Ha nem vagy benne biztos, akkor nézz a szemébe. Azt mondják, hogyha szeret, akkor nagyobbá válik a szemben lévő sötét terület.
*Ahogy ezt mondja még inkább elkezdi kíváncsian fürkészni az elf zöld látószervét. Elgondolkodik, mert most jut eszébe, hogy ő sem nézte ezt meg Nozarin esetében, de majd lehet bepótolja, elvégre az emberi íriszeinél aligha ismer őszintébb valamit. Szerinte ezt még a nagy simlisek sem tudják megváltoztatni, ellentétben mimikájukkal, hanghordozásukkal és egyéb tulajdonságaikkal.*
- Vannak ősi módszerek.
*Kezd bele kissé óvatosan, ügyelve a megfogalmazásra, mert tudja jól, hogy sok múlhat helyzetek megítélésén azon miként adják elő őket.*
- A drága nagyanya tanított nekem pár ilyen évszázadok, talán ezredek óta ismert recepteket. Fűszerek kellenek hozzá főleg, te és a szeretett személyed gondolata. Ez persze csak akkor működhet, hogyha a lány is viszont szeret téged. Inkább olyan ez, mint egy utolsó segítő löket. Csodára nem képes. Nem lehet vele érzelmeket fakasztani egy kérges szívben.
4507. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-11 18:13:52
Üzenet elküldve: 2019-02-11 18:13:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek - otthonkeresés//
//Esti őrség//
*Nem tűnik fel neki Ämeada zavara, de a lány figyelme úgyis a képre terelődik, így csak azt érintően válaszol neki.*
- Ha minden igaz, igen. *Igazából nem emlékszik, hogy valóban onnan jött-e a lány is vagy csak az elf nemes.*
- Ha találkozunk vele később vagy út közben, akkor majd értesítjük. *Persze Lyessalra gondol, de nem fűz sok reményt ahhoz, hogy itt találkozzanak a férfi rokonával. De ki tudja, az Erdő Szívének útjai kifürkészhetetlenek.*
- Hiszek neked. *Válaszol Ahseelának a farkast illetően.*
- De amíg nem ismerjük meg, addig maradjon melletted. *Erősíti meg kérését, de nem hiszi, hogy ebből probléma lehetne.
A tisztásra érve az erdei elf is megjelenik közöttük, a csuhátlan csuhás bár észreveszi őt, egyelőre nem szól hozzá, előbb a teljes csapat dolgát kell elrendeznie, hogy a lassan beköszöntő este előtt mielőbb tábort verhessenek.*
- Rendben, az őrségben várlak. *Biccent az elf lánynak, aki elsőként jelentkezik az őrségbe mellé.*
- Jól van, menjetek csak. *Válaszol Asheelának is a karámot illetően és ő is jelentkezik őrségbe. Remek, így talán már elegen is lesznek.
A csapatok megalakulnak, mindenki találhat magának munkát a meglévők között, az erdőmélyi szerzetes pedig az irbisszel foglalkozik kicsit, mielőtt visszatér a tisztásra.
A kordékon sajnos nincs kötél, az már meghaladta a csuhátlan csuhás anyagi lehetőségeit, így a karámépítőknek mással kell megoldania a dolgot, de nem tart tőle, hogy ne sikerülne.
Elégedetten néz végig a kis csoportokban munkálkodó elfeken és az otthont keresőkön, bár fáradt, valamiért mégis erősnek érzi magát. Valamikor ekkor lép hozzá az erdei elf, aki Tintherethként mutatkozik be.*
- Szólíts Pyctának, mint mindenki más. *Válaszol neki halovány mosollyal. Ez a második alkalom, hogy a megszólítása felől érdeklődnek és a csuhátlan csuhás úgy sejti, nem a neve miatt. Nem érez magában elég erőt, hogy a vezető elf előljáró titulusát -pra'ochass - magára vegye, Erdőmélyén már kiderült, az milyen véget érhet.*
- Rendben, Tinthereth, az első őrségben te is benne leszel. *Biztosítja a másik elfet. Az erdőben szerzett tapasztalatai jól fognak jönni ebben a környezetben, örömmel veszi a csatlakozását. A téboly jeleit pedig nem veszi észre rajta, de a tébolyultakkal amúgy is van már tapasztalata.
Az ifjú íjász elterülésén a hóban korábban jót mosolyog. Persze nem kinevetni szeretné a felszabadult fiatal hosszúéletűt, csak irigyli, hogy ilyen természetes módon ki tudja fejezni örömét. Talán már idejét sem tudja, mikor nevetett egy jóízűt.
Voelkin később remekül megszervezi a vadászatot, a nádas remek ötlet kacsákra, az erdő pedig talán még ezen a kései órán is tartogat még zsákmányt.
Talán az elfeknek sikerül elejteniük valami prédát, de a csuhátlan csuhás semmit sem tud biztosan a fogásról, csak reménykedik, hogy ezen a vacsorán is kerül a tűz fölé hús. A piacon vettek burgonyát, kenyeret és sót, ezekkel együtt már fejedelmi lakomát süthetnek maguknak a tábortüzek felett.
Ha sikerül, akkor több tüzet is gyújtanának, hisz elég sokan vannak. Mivel családok tartottak velük nagy részben, így kialakulhattak a kisebb csoportok a tüzek fénykörében, s ha megfelelően előkészítették a remélhető fogást, akkor már készülhet is a vacsora.
A csuhátlan csuhás leveszi magáról a hevedert a karddal és a hátizsákját is, hogy azokat félretéve megkérje Tintherethet, aki éppen Ämeadával társalog, hogy segítsen neki a fagyűjtésben és a tüzeknél míg a többiek elszórtan dolgoznak, s ha ezzel megvoltak, megpihenhetnek egy mellett, hisz az első őrség az övék, ébernek kell lenniük.*
- Minden rendben volt. *Dől hátra az egyik tűz fénykörében.*
- Ennyire. *Mosolyog fel Voelkinre és körbemutat a táboron, ahol eddigre már biztosan kialakultak a megfelelő ideiglenes fekvő- és táborhelyek. Készségesen szorít helyet az ifjúnak is maga mellett, ha le szeretne ülni a tűzhöz mellé, ha pedig utána elmegy íjat faragni, nem állítja meg. Most már nem sietnek sehová.
Kisvártatva Asheela csatlakozik hozzájuk és a másik fiatal elf lány neve felől érdeklődik, majd a csuhátlan csuhást kérdezi az őrség felől. Az erdőmélyi szerzetes fáradt mosollyal néz szét a megbékélő táboron, majd onnan vissza a lányra.*
- Hát, már el is kezdődött. *Válaszol, s ha lehet, ő maga is harap valamit a vacsorából. A farkast nyugodt pillantással fürkészi, akiről eszébe jut Xauzur is, így néha eltekint maga mögé, körbe az erdőben, hátha megpillantja a bizonyosan vadászatról visszatérő irbiszt.*
//Esti őrség//
*Nem tűnik fel neki Ämeada zavara, de a lány figyelme úgyis a képre terelődik, így csak azt érintően válaszol neki.*
- Ha minden igaz, igen. *Igazából nem emlékszik, hogy valóban onnan jött-e a lány is vagy csak az elf nemes.*
- Ha találkozunk vele később vagy út közben, akkor majd értesítjük. *Persze Lyessalra gondol, de nem fűz sok reményt ahhoz, hogy itt találkozzanak a férfi rokonával. De ki tudja, az Erdő Szívének útjai kifürkészhetetlenek.*
- Hiszek neked. *Válaszol Ahseelának a farkast illetően.*
- De amíg nem ismerjük meg, addig maradjon melletted. *Erősíti meg kérését, de nem hiszi, hogy ebből probléma lehetne.
A tisztásra érve az erdei elf is megjelenik közöttük, a csuhátlan csuhás bár észreveszi őt, egyelőre nem szól hozzá, előbb a teljes csapat dolgát kell elrendeznie, hogy a lassan beköszöntő este előtt mielőbb tábort verhessenek.*
- Rendben, az őrségben várlak. *Biccent az elf lánynak, aki elsőként jelentkezik az őrségbe mellé.*
- Jól van, menjetek csak. *Válaszol Asheelának is a karámot illetően és ő is jelentkezik őrségbe. Remek, így talán már elegen is lesznek.
A csapatok megalakulnak, mindenki találhat magának munkát a meglévők között, az erdőmélyi szerzetes pedig az irbisszel foglalkozik kicsit, mielőtt visszatér a tisztásra.
A kordékon sajnos nincs kötél, az már meghaladta a csuhátlan csuhás anyagi lehetőségeit, így a karámépítőknek mással kell megoldania a dolgot, de nem tart tőle, hogy ne sikerülne.
Elégedetten néz végig a kis csoportokban munkálkodó elfeken és az otthont keresőkön, bár fáradt, valamiért mégis erősnek érzi magát. Valamikor ekkor lép hozzá az erdei elf, aki Tintherethként mutatkozik be.*
- Szólíts Pyctának, mint mindenki más. *Válaszol neki halovány mosollyal. Ez a második alkalom, hogy a megszólítása felől érdeklődnek és a csuhátlan csuhás úgy sejti, nem a neve miatt. Nem érez magában elég erőt, hogy a vezető elf előljáró titulusát -pra'ochass - magára vegye, Erdőmélyén már kiderült, az milyen véget érhet.*
- Rendben, Tinthereth, az első őrségben te is benne leszel. *Biztosítja a másik elfet. Az erdőben szerzett tapasztalatai jól fognak jönni ebben a környezetben, örömmel veszi a csatlakozását. A téboly jeleit pedig nem veszi észre rajta, de a tébolyultakkal amúgy is van már tapasztalata.
Az ifjú íjász elterülésén a hóban korábban jót mosolyog. Persze nem kinevetni szeretné a felszabadult fiatal hosszúéletűt, csak irigyli, hogy ilyen természetes módon ki tudja fejezni örömét. Talán már idejét sem tudja, mikor nevetett egy jóízűt.
Voelkin később remekül megszervezi a vadászatot, a nádas remek ötlet kacsákra, az erdő pedig talán még ezen a kései órán is tartogat még zsákmányt.
Talán az elfeknek sikerül elejteniük valami prédát, de a csuhátlan csuhás semmit sem tud biztosan a fogásról, csak reménykedik, hogy ezen a vacsorán is kerül a tűz fölé hús. A piacon vettek burgonyát, kenyeret és sót, ezekkel együtt már fejedelmi lakomát süthetnek maguknak a tábortüzek felett.
Ha sikerül, akkor több tüzet is gyújtanának, hisz elég sokan vannak. Mivel családok tartottak velük nagy részben, így kialakulhattak a kisebb csoportok a tüzek fénykörében, s ha megfelelően előkészítették a remélhető fogást, akkor már készülhet is a vacsora.
A csuhátlan csuhás leveszi magáról a hevedert a karddal és a hátizsákját is, hogy azokat félretéve megkérje Tintherethet, aki éppen Ämeadával társalog, hogy segítsen neki a fagyűjtésben és a tüzeknél míg a többiek elszórtan dolgoznak, s ha ezzel megvoltak, megpihenhetnek egy mellett, hisz az első őrség az övék, ébernek kell lenniük.*
- Minden rendben volt. *Dől hátra az egyik tűz fénykörében.*
- Ennyire. *Mosolyog fel Voelkinre és körbemutat a táboron, ahol eddigre már biztosan kialakultak a megfelelő ideiglenes fekvő- és táborhelyek. Készségesen szorít helyet az ifjúnak is maga mellett, ha le szeretne ülni a tűzhöz mellé, ha pedig utána elmegy íjat faragni, nem állítja meg. Most már nem sietnek sehová.
Kisvártatva Asheela csatlakozik hozzájuk és a másik fiatal elf lány neve felől érdeklődik, majd a csuhátlan csuhást kérdezi az őrség felől. Az erdőmélyi szerzetes fáradt mosollyal néz szét a megbékélő táboron, majd onnan vissza a lányra.*
- Hát, már el is kezdődött. *Válaszol, s ha lehet, ő maga is harap valamit a vacsorából. A farkast nyugodt pillantással fürkészi, akiről eszébe jut Xauzur is, így néha eltekint maga mögé, körbe az erdőben, hátha megpillantja a bizonyosan vadászatról visszatérő irbiszt.*
4506. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-11 14:29:39
Üzenet elküldve: 2019-02-11 14:29:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
//Búcsú//
*Talán a répakarikák azok, amelyeket jobb ízűnek is gondol, így kiválogatja azokat és átteszi a másik tányérjára. Szívesen etetné a saját evőeszközével az elfet, de félő, hogy vagy sértésnek veszi, minthogy már ezt se nézi ki belőle, hogy önállóan képes étkezni, vagy még jobba hozzánőne, mintha átvette volna az anyuka szerepet. Egy pillanatra felötlik benne, hogy bizony hiányzik neki a női társaság. Már olyan régóta úton van, szinte esténként álmában női csacsogás visszhangzik a fülében, rémálmaiban pedig előjön az égésnyom keletkezésének miértje is. Amiért útnak indult és ennyi viszontagságot és kockázatot vállat.
Miután megreggeliztek, reményei szerint némi szilárd étel azért jutott a férfi gyomrába, ha nem is igazán sok, megvárja, míg felöltözik és odalépve hozzá engedélyt kér a távozásra. Nem szívesen hagyja itt egyedül az elfet, hiszen így csak reménykedhet benne, hogy megtalálja azt, amit keres. Kotorászik a táskájában, majd elővesz egy borítékot és odaadja.*
-Ha meg akarsz látogatni.*Kicsit szégyenkezik ugyan, hiszen nem mesélt mindenről a férfinek, egyik kezével zavarában a haját pöndörgeti.*
-Mindig szívesen látlak. De aztán úgy gyere, hogy trükköt fogok követelni.*Mosolyog kedvesen.*
-Biztos vagyok benne, hogy nagyon kitartó tanítvány leszel és keményen fogsz tanulni.*Nyom egy puszit búcsú képen a férfi homlokára majd az ajkaira is.*
-Vigyázz magadra, kérlek.*Még azért hozzáteszi, majd felöltözik és kisétál a házból, mert neki másra is vigyáznia kell, talán ez a lényeg. A táskájából előkapar egy anyagdarabot, ami térképként használtak ez idáig, bár ő csak nézegette, míg a testőr ugyebár kisujjból fújta a fákat meg az otrombábbnál- otrombább kavicsokat az út mentén. Az ugye egyértelmű számára melyik út vezet vissza a városba, de most nem oda akar menni. Mindenesetre csipkednie kell, magát érzi, mert ilyenkor olyan rövidek a nappalok, amikor kóvályog az emberfia.*
//Búcsú//
*Talán a répakarikák azok, amelyeket jobb ízűnek is gondol, így kiválogatja azokat és átteszi a másik tányérjára. Szívesen etetné a saját evőeszközével az elfet, de félő, hogy vagy sértésnek veszi, minthogy már ezt se nézi ki belőle, hogy önállóan képes étkezni, vagy még jobba hozzánőne, mintha átvette volna az anyuka szerepet. Egy pillanatra felötlik benne, hogy bizony hiányzik neki a női társaság. Már olyan régóta úton van, szinte esténként álmában női csacsogás visszhangzik a fülében, rémálmaiban pedig előjön az égésnyom keletkezésének miértje is. Amiért útnak indult és ennyi viszontagságot és kockázatot vállat.
Miután megreggeliztek, reményei szerint némi szilárd étel azért jutott a férfi gyomrába, ha nem is igazán sok, megvárja, míg felöltözik és odalépve hozzá engedélyt kér a távozásra. Nem szívesen hagyja itt egyedül az elfet, hiszen így csak reménykedhet benne, hogy megtalálja azt, amit keres. Kotorászik a táskájában, majd elővesz egy borítékot és odaadja.*
-Ha meg akarsz látogatni.*Kicsit szégyenkezik ugyan, hiszen nem mesélt mindenről a férfinek, egyik kezével zavarában a haját pöndörgeti.*
-Mindig szívesen látlak. De aztán úgy gyere, hogy trükköt fogok követelni.*Mosolyog kedvesen.*
-Biztos vagyok benne, hogy nagyon kitartó tanítvány leszel és keményen fogsz tanulni.*Nyom egy puszit búcsú képen a férfi homlokára majd az ajkaira is.*
-Vigyázz magadra, kérlek.*Még azért hozzáteszi, majd felöltözik és kisétál a házból, mert neki másra is vigyáznia kell, talán ez a lényeg. A táskájából előkapar egy anyagdarabot, ami térképként használtak ez idáig, bár ő csak nézegette, míg a testőr ugyebár kisujjból fújta a fákat meg az otrombábbnál- otrombább kavicsokat az út mentén. Az ugye egyértelmű számára melyik út vezet vissza a városba, de most nem oda akar menni. Mindenesetre csipkednie kell, magát érzi, mert ilyenkor olyan rövidek a nappalok, amikor kóvályog az emberfia.*
4505. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-11 02:23:56
Üzenet elküldve: 2019-02-11 02:23:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek - otthonkeresés//
*Pycta őt is szívélyesen fogadja.*
- Köszönöm.
*Mondja, miközben mosolyogva bólint. A farkast ért kérést is megérti.*
- Természetesen, ahogy óhajtjátok, de hát egymást sem ismerjük, ahhoz idő kell. Xonart is majd megismeritek. Kölyökként találtam az erdőben, egymagában, majdnem olyan, mint egy kutya.
*A vizet jelző nádsor után, a folyó hangjait is meghallják, ami a fák között fel is tűnik előttük. Amikor Pycta bejelenti, hogy itt fognak letáborozni leszáll lováról, és úgy hallgatja végig a táborverés feladatait. Ekkor jelenik meg a remete elf is, aki a hordavezető beszéde után bemutatkozik, és dolgosan jelentkezik a munkálatokra. Voelkinnek nevezett ifjú íjászt vadászatra osztják be. A druida lány a hallottak után elmegy kikötni Linerát egy fához, majd Pyctához sétál a teendők ügyében.*
- Magam a jószágoknál, a karám kialakításnál és a vízellátásnál segédkeznék. Az őrségbe én is jelentkezem, Xonarral. Többször mentette meg már az életem éjszaka az erdőben.
*Ahseela szorosan lábhoz inti a farkast. A mondandója végét csak azért fűzi hozzá, hogy az esetlegesen fennálló riadalmat tovább oszlassa szürke ordasával kapcsolatban.*
- Az ideiglenes karámépítésnél és az állatok terelésénél is, elkél majd több segítő kéz is.
*A tömegből többen is jelentkeznek, Ahseela nem számolja hányan, csak mennek és az elvállalt feladatokhoz látnak. A kordékról kerítenek kötelet, amit több fára egyszer rátekerve lassan kialakítanak egy négyszögletű karámot.*
- Feszítsétek ott meg a kötelet.
*Szól két elfhez az egyik fánál, hiszen a karám nem lehet laza, de a kisebb jószágokkal még lehet gond az éjszaka. Könnyebben elcsatangolhatnak, amíg nincsen kialakítva számukra megfelelő állattartó helyiség. A hordában lévő pásztoroknak alvás helyett őrizniük kell majd a jószágokat. A munka folyik, az idő telik, nem nagyon kell senkit se utasítgatni, mindenki megfogja a munka végét. A kötél karám elkészültével beterelik az állatokat; a tehenet, a juhokat, a kecskét, a szamarat, a hidegvérű lovat. A behajtásnál még Xonar is besegít, akárcsak egy terelőkutya a druida lány vezényletével. A sertéseket, egy másik kötél behúzásával igyekeznek leválasztani a többi állattól, hiszen a mindenevő jószágok még kárt tennének a többi állatban. A baromfiakat, a magukkal hozott ketrecbe zárják ma éjszakára, hogy egy róka vagy egy nyest el ne ragadja azokat. Amikor megvannak a haszonállatok elszállásolásával, akkor Ahseela elégedett mosollyal néz a segédkezőkre. Szépen összedolgoztak.*
- Jól van, ezzel megvolnánk. Most a vízről kell gondoskodnunk.
*Az egyik kordélyról megfogja az ásót és a csákányt.*
- Készítsünk egy ideiglenes itatót.
*Már erősen szürkületben jár az idő, de az elf lány úgy véli, erre még van idejük, és sok fáradtságtól megkímélhetik az egész csapatot és az állatok is nyugodtabbak lesznek, ha elegendő vízhez jutnak. Magához inti az egyik karámnál segédkező elfet, és a kezébe nyomja az ásót. Az ideiglenes karámot a folyóhoz annyira közel állították fel, amennyire csak lehetett. Ahseela csákánnyal, a másik elf az ásóval egész hamar kialakítanak egy rövid itató vályút a folyótól egészen a karámig. A munka végeztével visszapakolják a szerszámokat a kordélyokra. Megetetik az állatokat, Ahseela is ellátja lovát, aztán mindenki megy az alvóhelyét kialakítani és egyéb teendőikhez látni.*
- Ha bármi gond lenne az állatok körül, szóljatok.
*Hagyja meg a jószágok körül letelepedőknek. Az este már jócskán keblére ölelte az erdőt, a hold és a csillagok is birtokba vették az égboltot. A druida lány felpillant a holdsarlóra, melyet zavaros fénykör vesz körül.*
~ Az Erdő Szellemére! Udvara van a holdnak… az éjjel valami történni fog. ~
*Látja, ahogy a többiek is tesznek-vesznek, mások megpihenve ülnek és beszélgetnek. A nyeregtáskájából előveszi függőágyát és felköti két fára, aztán indul a többiekhez a továbbiak felől érdeklődni. A tábortűz ég, ami fölött a forgatott zsákmány megsülve illatozik. Ahseela leül a tűzhöz enni, mellette helyet foglal Xonar is. Ha ott találja a tűzkörül tevékenykedni az őszes hajú nőt, Tinthereth és Pyctát, akkor így szól hozzájuk.*
- Ne haragudj nővérem, de nem tudom a neved. *A hordavezető felé fordul.* Mikor kezdjük az őrséget?
*A druida lány mellett ülő farkas rezzenéstelenül ül, csak akkor mozdul meg, amikor Ahseela az ételből neki is odavet néhány falatot.*
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.11 02:33:32
*Pycta őt is szívélyesen fogadja.*
- Köszönöm.
*Mondja, miközben mosolyogva bólint. A farkast ért kérést is megérti.*
- Természetesen, ahogy óhajtjátok, de hát egymást sem ismerjük, ahhoz idő kell. Xonart is majd megismeritek. Kölyökként találtam az erdőben, egymagában, majdnem olyan, mint egy kutya.
*A vizet jelző nádsor után, a folyó hangjait is meghallják, ami a fák között fel is tűnik előttük. Amikor Pycta bejelenti, hogy itt fognak letáborozni leszáll lováról, és úgy hallgatja végig a táborverés feladatait. Ekkor jelenik meg a remete elf is, aki a hordavezető beszéde után bemutatkozik, és dolgosan jelentkezik a munkálatokra. Voelkinnek nevezett ifjú íjászt vadászatra osztják be. A druida lány a hallottak után elmegy kikötni Linerát egy fához, majd Pyctához sétál a teendők ügyében.*
- Magam a jószágoknál, a karám kialakításnál és a vízellátásnál segédkeznék. Az őrségbe én is jelentkezem, Xonarral. Többször mentette meg már az életem éjszaka az erdőben.
*Ahseela szorosan lábhoz inti a farkast. A mondandója végét csak azért fűzi hozzá, hogy az esetlegesen fennálló riadalmat tovább oszlassa szürke ordasával kapcsolatban.*
- Az ideiglenes karámépítésnél és az állatok terelésénél is, elkél majd több segítő kéz is.
*A tömegből többen is jelentkeznek, Ahseela nem számolja hányan, csak mennek és az elvállalt feladatokhoz látnak. A kordékról kerítenek kötelet, amit több fára egyszer rátekerve lassan kialakítanak egy négyszögletű karámot.*
- Feszítsétek ott meg a kötelet.
*Szól két elfhez az egyik fánál, hiszen a karám nem lehet laza, de a kisebb jószágokkal még lehet gond az éjszaka. Könnyebben elcsatangolhatnak, amíg nincsen kialakítva számukra megfelelő állattartó helyiség. A hordában lévő pásztoroknak alvás helyett őrizniük kell majd a jószágokat. A munka folyik, az idő telik, nem nagyon kell senkit se utasítgatni, mindenki megfogja a munka végét. A kötél karám elkészültével beterelik az állatokat; a tehenet, a juhokat, a kecskét, a szamarat, a hidegvérű lovat. A behajtásnál még Xonar is besegít, akárcsak egy terelőkutya a druida lány vezényletével. A sertéseket, egy másik kötél behúzásával igyekeznek leválasztani a többi állattól, hiszen a mindenevő jószágok még kárt tennének a többi állatban. A baromfiakat, a magukkal hozott ketrecbe zárják ma éjszakára, hogy egy róka vagy egy nyest el ne ragadja azokat. Amikor megvannak a haszonállatok elszállásolásával, akkor Ahseela elégedett mosollyal néz a segédkezőkre. Szépen összedolgoztak.*
- Jól van, ezzel megvolnánk. Most a vízről kell gondoskodnunk.
*Az egyik kordélyról megfogja az ásót és a csákányt.*
- Készítsünk egy ideiglenes itatót.
*Már erősen szürkületben jár az idő, de az elf lány úgy véli, erre még van idejük, és sok fáradtságtól megkímélhetik az egész csapatot és az állatok is nyugodtabbak lesznek, ha elegendő vízhez jutnak. Magához inti az egyik karámnál segédkező elfet, és a kezébe nyomja az ásót. Az ideiglenes karámot a folyóhoz annyira közel állították fel, amennyire csak lehetett. Ahseela csákánnyal, a másik elf az ásóval egész hamar kialakítanak egy rövid itató vályút a folyótól egészen a karámig. A munka végeztével visszapakolják a szerszámokat a kordélyokra. Megetetik az állatokat, Ahseela is ellátja lovát, aztán mindenki megy az alvóhelyét kialakítani és egyéb teendőikhez látni.*
- Ha bármi gond lenne az állatok körül, szóljatok.
*Hagyja meg a jószágok körül letelepedőknek. Az este már jócskán keblére ölelte az erdőt, a hold és a csillagok is birtokba vették az égboltot. A druida lány felpillant a holdsarlóra, melyet zavaros fénykör vesz körül.*
~ Az Erdő Szellemére! Udvara van a holdnak… az éjjel valami történni fog. ~
*Látja, ahogy a többiek is tesznek-vesznek, mások megpihenve ülnek és beszélgetnek. A nyeregtáskájából előveszi függőágyát és felköti két fára, aztán indul a többiekhez a továbbiak felől érdeklődni. A tábortűz ég, ami fölött a forgatott zsákmány megsülve illatozik. Ahseela leül a tűzhöz enni, mellette helyet foglal Xonar is. Ha ott találja a tűzkörül tevékenykedni az őszes hajú nőt, Tinthereth és Pyctát, akkor így szól hozzájuk.*
- Ne haragudj nővérem, de nem tudom a neved. *A hordavezető felé fordul.* Mikor kezdjük az őrséget?
*A druida lány mellett ülő farkas rezzenéstelenül ül, csak akkor mozdul meg, amikor Ahseela az ételből neki is odavet néhány falatot.*
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.11 02:33:32
4504. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-10 23:09:20
Üzenet elküldve: 2019-02-10 23:09:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek - otthonkeresés//
*A nemes hosszúéletűt érintő kérdésére választ kap, ám szinte rögtön meg is bánja oktondi kíváncsiskodását, mivel a helyzet ismerete egészen elszomorítja, a saját szituációjával fennálló erős párhuzama miatt. Nagyon is tisztában van vele, milyen érzés, ha valaki elveszíti valamely hozzátartozóját, s szeretné visszakapni. Valószínűsíti, hogy arca, tekintete árulkodik a lelkében dúló viharról, csak nehezen sikerül visszanyernie a vonásai feletti uralmat. Ebben azonban segítségére van, hogy Pycta egy képet nyújt feléje, amelyet át is vesz tőle, hogy közelebbről tanulmányozhassa.*
- A testvére? Lihanech-ből való? *Talán hamis reményeket kelt a további kérdezősködéssel, de valójában inkább csak találgat, mivel ő maga is az említett városból származik, ezért ezt veszi az első támpontnak. Mégis, minél hosszabban szemléli a portrét, egyre csak növekszik benne a bizonyosság, hogy még nem találkozott a szóban forgó hölggyel. Erre a felismerésre felettébb lelombozódik, igazán szerette volna legalább valamicskével előrébb lendíteni a keresést. Fejét ingatva nyújtja vissza a képet.*
- Sajnálom. Nem ismerem. *Sóhajt aprót.
Figyelmét azonban hamarosan magával ragadja, hogy elérkeznek füléhez a folyó hangjai, s tudja, hogy már nem lehetnek messze tervezett táborhelyüktől. Ez a feltevés hamarosan be is igazolódik, nemsokára a körülöttük sorakozó fák ritkulni kezdenek, és egy tisztásra jutnak, amelyet egy részről nádas övez, mögötte pedig biztos közelségben a víz. Egy, a víz városából származó elf számára ez kifejezett ajándék, s amikor vezetőjük bejelenti, hogy elérték táborhelyüket, tekintete felcsillan, még egy bátortalan mosoly is megjelenik szája sarkában.
A feladatok kiosztásánál ő ugyan nem kap konkrét utasítást, de mindenképpen ki akarja venni részét a munkából. Úgy véli, elsődleges szükséglet a tűzrakás lenne, a hidegben elengedhetetlen, hogy valahol megmelegedhessenek, s a vadászat során szerzett állatokat is meg kell majd sütni valahol.*
- Vállalom a tűzifa gyűjtését. Két főre lenne szükségem. *Jelenti ki. Nem szeretne feleslegesen sok elfet magával vinni, máshol is besegíthetnek, de valóban igyekezniük kell, hogy fényforrást is teremtsenek, mielőtt besötétedik.*
- És számíthatsz rám az első őrségben is. *Teszi még hozzá, aztán, ha megvan a két jelentkezője, nem is vesztegeti az időt, elindul velük. Valamennyivel messzebb kell menniük, ugyanis a tisztás szélén gyérebben állnak a fák, a lehullott gallyakat mostanra belephette a hó, s nem lenne szerencsés vizes tüzelőt alkalmazni. Így olyan helyet keres, ahol a fák lombkoronája zártabb, s az aljnövényzetre nem telepedett sűrű hótakaró, ott találhatnak olyan földön heverő ágakat, melyek még szárazok. Az a gondolat némileg aggodalommal tölti el, hogy esetleg túl messzire mennek, és nem találnak majd vissza, de a folyó közelsége megnyugtatja. Ezenkívül hiába nem tud még sokat az Erdő Szívéről, érzi, hogy nem hagyná őket bajban, bizonyosan visszavezetné őket táborhelyükre, ha szükséges lenne.
Viszonylag gyorsan összeszedik a kellő mennyiségű tüzelőt, aztán igyekeznek is vissza, hogy minél előbb tüzet gyújthassanak.
A tisztásra visszaérve két kupacra osztja a tüzelőt, ezzel kijelölve a tábortüzek helyét. Ezután körülnéz, hátha megtalálja az erdei elfet, örömmel venné segítségét a tűz meggyújtásában.*
- Tinthereth, segítenél nekem? *Szólítja meg, ha sikeresen megleli. Kezével a fakupacok felé int, ezzel jelezve, hogy miben is szorul segédkezésre.*
- A tűzgyújtásban. *Mondja azért magyarázólag mégiscsak.*
*A nemes hosszúéletűt érintő kérdésére választ kap, ám szinte rögtön meg is bánja oktondi kíváncsiskodását, mivel a helyzet ismerete egészen elszomorítja, a saját szituációjával fennálló erős párhuzama miatt. Nagyon is tisztában van vele, milyen érzés, ha valaki elveszíti valamely hozzátartozóját, s szeretné visszakapni. Valószínűsíti, hogy arca, tekintete árulkodik a lelkében dúló viharról, csak nehezen sikerül visszanyernie a vonásai feletti uralmat. Ebben azonban segítségére van, hogy Pycta egy képet nyújt feléje, amelyet át is vesz tőle, hogy közelebbről tanulmányozhassa.*
- A testvére? Lihanech-ből való? *Talán hamis reményeket kelt a további kérdezősködéssel, de valójában inkább csak találgat, mivel ő maga is az említett városból származik, ezért ezt veszi az első támpontnak. Mégis, minél hosszabban szemléli a portrét, egyre csak növekszik benne a bizonyosság, hogy még nem találkozott a szóban forgó hölggyel. Erre a felismerésre felettébb lelombozódik, igazán szerette volna legalább valamicskével előrébb lendíteni a keresést. Fejét ingatva nyújtja vissza a képet.*
- Sajnálom. Nem ismerem. *Sóhajt aprót.
Figyelmét azonban hamarosan magával ragadja, hogy elérkeznek füléhez a folyó hangjai, s tudja, hogy már nem lehetnek messze tervezett táborhelyüktől. Ez a feltevés hamarosan be is igazolódik, nemsokára a körülöttük sorakozó fák ritkulni kezdenek, és egy tisztásra jutnak, amelyet egy részről nádas övez, mögötte pedig biztos közelségben a víz. Egy, a víz városából származó elf számára ez kifejezett ajándék, s amikor vezetőjük bejelenti, hogy elérték táborhelyüket, tekintete felcsillan, még egy bátortalan mosoly is megjelenik szája sarkában.
A feladatok kiosztásánál ő ugyan nem kap konkrét utasítást, de mindenképpen ki akarja venni részét a munkából. Úgy véli, elsődleges szükséglet a tűzrakás lenne, a hidegben elengedhetetlen, hogy valahol megmelegedhessenek, s a vadászat során szerzett állatokat is meg kell majd sütni valahol.*
- Vállalom a tűzifa gyűjtését. Két főre lenne szükségem. *Jelenti ki. Nem szeretne feleslegesen sok elfet magával vinni, máshol is besegíthetnek, de valóban igyekezniük kell, hogy fényforrást is teremtsenek, mielőtt besötétedik.*
- És számíthatsz rám az első őrségben is. *Teszi még hozzá, aztán, ha megvan a két jelentkezője, nem is vesztegeti az időt, elindul velük. Valamennyivel messzebb kell menniük, ugyanis a tisztás szélén gyérebben állnak a fák, a lehullott gallyakat mostanra belephette a hó, s nem lenne szerencsés vizes tüzelőt alkalmazni. Így olyan helyet keres, ahol a fák lombkoronája zártabb, s az aljnövényzetre nem telepedett sűrű hótakaró, ott találhatnak olyan földön heverő ágakat, melyek még szárazok. Az a gondolat némileg aggodalommal tölti el, hogy esetleg túl messzire mennek, és nem találnak majd vissza, de a folyó közelsége megnyugtatja. Ezenkívül hiába nem tud még sokat az Erdő Szívéről, érzi, hogy nem hagyná őket bajban, bizonyosan visszavezetné őket táborhelyükre, ha szükséges lenne.
Viszonylag gyorsan összeszedik a kellő mennyiségű tüzelőt, aztán igyekeznek is vissza, hogy minél előbb tüzet gyújthassanak.
A tisztásra visszaérve két kupacra osztja a tüzelőt, ezzel kijelölve a tábortüzek helyét. Ezután körülnéz, hátha megtalálja az erdei elfet, örömmel venné segítségét a tűz meggyújtásában.*
- Tinthereth, segítenél nekem? *Szólítja meg, ha sikeresen megleli. Kezével a fakupacok felé int, ezzel jelezve, hogy miben is szorul segédkezésre.*
- A tűzgyújtásban. *Mondja azért magyarázólag mégiscsak.*
4503. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-10 23:03:10
Üzenet elküldve: 2019-02-10 23:03:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Új kezdetek - otthonkeresés//
//Faragás, Íjkészítés//
*Voelkin félre vonul a tábortól, és a tisztás folyó felőli szélétől nem messze, az egyik magányos fa tetejére mászik fel. Az ég tiszta a csillagok is kristálytisztán látszódnak, a hold is fent van, ami bevilágítja a tisztást. Voelkin is jól látszódik, a kopasz lombkorona, egyik nagyobb ágának támaszkodva, ücsörögve a fán.
Tegezébe nyúl, ahonnan előveszi a korábban elkezdett kis botot. A bot vége már kezdi felölteni a készítője által tervezett formát, egy sakkbábút, ráadásul egy huszárt. Farigcsálás közben van ideje gondolkodni, hiszen senki nem zavarja meg, csak néha Hav moccan egyet a belsőzsebében. Éjfél tájában lehet az idő és a hőmérséklet is kezd rohamosan csökkenni. Voelkin szerencséjére most szélcsend van, így még bírja a fán.
Fél óra elteltével kezei már kihűltek és sajognak a faragástól, de a bábú kész. Jobb zsebéből elővesz egy kisebb madzagot, amit a kifaragott ló szeme helyén lévő lyukon átfűzi, majd a nyakába akasztja. Egy darabig nézegeti, majd elrejti inge alá.
Hirtelen felkapja fejét.*
-Egy új íjat kéne készítenem.
*Csúszik ki a száján hangosan. Kicsit körül néz, remélve hogy nem hallotta senki. ~Talán olyan kéne, mint amilyen apámé volt. Ez a hosszú íj sem rossz, de egy újfajta, mondjuk reflexíj igazán jól jönne.~ Nagy töprengésében nem veszi észre hogy a hold is arrébb kúszott. Hav előbújik a zsebéből a csuklyásra nézve, ezzel jelezve hogy neki is lassan mennie kéne aludni.*
-Jól van Hav, megyek már, megyek.
*Nyugtatja meg a kis állatot, ami vissza is bújik a zsebbe.*
-Jó, holnap neki látok.
*Magának mondja, vagy talán Eeyrnek.
Lemászik a fáról és elindul a tábor felé. Lekuporodik a még parázsló tűzhely mellé, bundázott köpenyével betakarja magát, majd utolsó gondolatait követve rögtön el is alszik.*
A hozzászólás írója (Voelkin Ekleszton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.10 23:47:29
//Faragás, Íjkészítés//
*Voelkin félre vonul a tábortól, és a tisztás folyó felőli szélétől nem messze, az egyik magányos fa tetejére mászik fel. Az ég tiszta a csillagok is kristálytisztán látszódnak, a hold is fent van, ami bevilágítja a tisztást. Voelkin is jól látszódik, a kopasz lombkorona, egyik nagyobb ágának támaszkodva, ücsörögve a fán.
Tegezébe nyúl, ahonnan előveszi a korábban elkezdett kis botot. A bot vége már kezdi felölteni a készítője által tervezett formát, egy sakkbábút, ráadásul egy huszárt. Farigcsálás közben van ideje gondolkodni, hiszen senki nem zavarja meg, csak néha Hav moccan egyet a belsőzsebében. Éjfél tájában lehet az idő és a hőmérséklet is kezd rohamosan csökkenni. Voelkin szerencséjére most szélcsend van, így még bírja a fán.
Fél óra elteltével kezei már kihűltek és sajognak a faragástól, de a bábú kész. Jobb zsebéből elővesz egy kisebb madzagot, amit a kifaragott ló szeme helyén lévő lyukon átfűzi, majd a nyakába akasztja. Egy darabig nézegeti, majd elrejti inge alá.
Hirtelen felkapja fejét.*
-Egy új íjat kéne készítenem.
*Csúszik ki a száján hangosan. Kicsit körül néz, remélve hogy nem hallotta senki. ~Talán olyan kéne, mint amilyen apámé volt. Ez a hosszú íj sem rossz, de egy újfajta, mondjuk reflexíj igazán jól jönne.~ Nagy töprengésében nem veszi észre hogy a hold is arrébb kúszott. Hav előbújik a zsebéből a csuklyásra nézve, ezzel jelezve hogy neki is lassan mennie kéne aludni.*
-Jól van Hav, megyek már, megyek.
*Nyugtatja meg a kis állatot, ami vissza is bújik a zsebbe.*
-Jó, holnap neki látok.
*Magának mondja, vagy talán Eeyrnek.
Lemászik a fáról és elindul a tábor felé. Lekuporodik a még parázsló tűzhely mellé, bundázott köpenyével betakarja magát, majd utolsó gondolatait követve rögtön el is alszik.*
A hozzászólás írója (Voelkin Ekleszton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.10 23:47:29
4502. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-10 20:25:09
Üzenet elküldve: 2019-02-10 20:25:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Új kezdetek - otthonkeresés//
*Kisvártatva az elől haladók végre meglátnak egy tisztást a ritkuló fák közül. Voelkin arcán apró mosoly jelenik meg, de nem csak ő van vele így, Pycta általában komor arcára is kiül a mosoly. ~Csak ideértünk.~ Egy jókora tisztásra értek ki. Az erdő szélétől kicsit beljebb megáll és Pyctára néz, aki közben már megfordult a tömeg felé. Amint a hátul haladók is kiérnek, az erdőmélyi szerzetes bejelenti, hogy itt fognak letelepedni. Voelkin néhány lépéssel a többiek előtt is majd kicsattan az örömtől és úgy dönt, hogy most nem is rejti el, bár nagyon nem is tudná. Csuklyáját hátra csapja és elterül a tisztáson, a hóban. Hav is előugrik belsőzsebéből és beleugrik a vékony hóba. ~Végre egy kicsit mozoghat ő is.~ Mosolyodik el az ifjú íjász, aki közben felül.
A pihenés nem tart sokáig, hiszen rengeteg munka vár még rájuk, nem is vesztegeti Voelkin az idejét, már fel is pattant. Noha egész nap csak gyalogoltak és sok mindent történt, most mintha új erőre kapott volna.
Miután Pycta kiosztotta a feladatokat, Voelkin felé fordul. A íjász kicsit közelebb megy, majd megkapja ő is az utasításokat. Örömmel fogadja a rá kiszabott feladatot, hisz a vadászat a vérében van. Néhány elfet kap maga mellé, gyorsan megnéz mindenkit. Meg van elégedve, nem kezdőkkel van dolga. Vele együtt hat fős kis vadászcsapat.*
-Remélem senki sem túl fáradt. *Kezdi kicsit kemény hangnemben* Aki úgy érzi nem bírja, inkább maradjon itt és segítsen a többieknek, mi nem mókázni megyünk, hanem vadászni! *Mielőtt elindulna a csapat élén még egyszer végig néz mindenki arcán. Megelégedésére, határozott tekintetekkel találkozik.*
-Akkor hát induljunk! Nincs vesztegetni való időnk.
*A kis csapat hamarosan eltűnik a fák között, és a folyó felé veszik az irányt.
Voelkin utasítására lassan szétszóródnak, ketten a folyóparthoz közel a nádas körül kacsa és egyéb állatokra pályázva, hárman kicsit beljebb az erdőben, egy nagyobb területen elszórva háromszögben, nyulakra, őzekre és esetleg vaddisznóra vadászva, míg Voelkin a kisebb állatok vadváltóit keresi fel és hurok csapdát állít fel. A "hármas" felől egyszer csak egy vad visítást hall, amiről egyből tudja, hogy vaddisznó lesz. Odasiet, de mire odaér, az állat már csak tántorog. egy nyíl a nyakát találta el, kettő a testét, amiből az egyik a bordák között átfúrta az állat tüdejét. Voelkin nem szereti szenvedni látni az állatokat, úgyhogy kivesz egy nyílvesszőt tegezéből. A hosszú íjából kilőtt nyílvessző szélsebesen megy át az állat bordái között átszúrva a szívét. Az állat elterül.*
-Szép fogás, vigyétek vissza a tisztásra, egy vacsoráig biztosan elég lesz. *Szól mosolyogva az elfekhez.* Én még elmegyek a folyóhoz, megnézem, hogy haladnak a többiek.
*Megfordul és futva megy el a folyóig. Talál egy kis szakaszt ahol sekély a víz és nincs nádas a parton. Alkalmas hely egy varsa felállításához, de jelenleg semmije sincs amivel tudna készíteni, a kötele is elfogyott, ami csak két nyúlcsapdára volt elegendő. ~Holnap kell majd egyet készítenem, talán meg is kéne tanítanom az érdeklődőknek.~ A folyóparton elindul felfele, ahol kisvártatva bele is botlik a másik két elfbe. Nekik is sikeres volt a vadászatuk, bár csak három kacsát sikerült lőniük. ~Nem baj elég az.~ Mosolyodik el újra Voelkin.*
-Rendben ez már biztosan elég lesz mára. A többiek egy vaddisznót lőttek. *Nyugtatja meg a két elfet.* Sietnünk kell, már sötétedik.
*A nap már lement és a korom sötéttől már csak fél óra választotta el a három vadászt. Eltévedni azonban mégsem tudnak hiszen csak a folyót kell követni, ahonnan előbb utóbb megláthatják a tábort. Így is tesznek és rövid időn belül meg is látják a tábortüzek fényét.
A tisztás közepén egy jó nagy tűz ég amin már forog is a vaddisznó. Lassan odaérnek ők is ahol ha ott van mindenki akkor Voelkin köszönti őket.
Az csuklyás elf szemeivel Pyctát keresi, amint meglátja odasétál hozzá. Már futni nem nagyon tud, hiszen nagyon elfáradt. Párat fúj mielőtt a szerzeteshez szól.*
-Minden rendben volt ameddig vadásztunk? *Voelkin még nem nézett körül, de nem is látna túl sokat, hiszen közben teljesen besötétedett, így inkább a csuhást kérdezi.*
-Mennyit sikerült haladni a táborral?
*Voelkin közben egy kézmozdulattal invitálja Pyctát, és ha ő elfogadja, akkor leülnek egy rönkre kicsit távolabb a tűztől, elfogyasztani a közben elkészült vacsorát.*
*Kisvártatva az elől haladók végre meglátnak egy tisztást a ritkuló fák közül. Voelkin arcán apró mosoly jelenik meg, de nem csak ő van vele így, Pycta általában komor arcára is kiül a mosoly. ~Csak ideértünk.~ Egy jókora tisztásra értek ki. Az erdő szélétől kicsit beljebb megáll és Pyctára néz, aki közben már megfordult a tömeg felé. Amint a hátul haladók is kiérnek, az erdőmélyi szerzetes bejelenti, hogy itt fognak letelepedni. Voelkin néhány lépéssel a többiek előtt is majd kicsattan az örömtől és úgy dönt, hogy most nem is rejti el, bár nagyon nem is tudná. Csuklyáját hátra csapja és elterül a tisztáson, a hóban. Hav is előugrik belsőzsebéből és beleugrik a vékony hóba. ~Végre egy kicsit mozoghat ő is.~ Mosolyodik el az ifjú íjász, aki közben felül.
A pihenés nem tart sokáig, hiszen rengeteg munka vár még rájuk, nem is vesztegeti Voelkin az idejét, már fel is pattant. Noha egész nap csak gyalogoltak és sok mindent történt, most mintha új erőre kapott volna.
Miután Pycta kiosztotta a feladatokat, Voelkin felé fordul. A íjász kicsit közelebb megy, majd megkapja ő is az utasításokat. Örömmel fogadja a rá kiszabott feladatot, hisz a vadászat a vérében van. Néhány elfet kap maga mellé, gyorsan megnéz mindenkit. Meg van elégedve, nem kezdőkkel van dolga. Vele együtt hat fős kis vadászcsapat.*
-Remélem senki sem túl fáradt. *Kezdi kicsit kemény hangnemben* Aki úgy érzi nem bírja, inkább maradjon itt és segítsen a többieknek, mi nem mókázni megyünk, hanem vadászni! *Mielőtt elindulna a csapat élén még egyszer végig néz mindenki arcán. Megelégedésére, határozott tekintetekkel találkozik.*
-Akkor hát induljunk! Nincs vesztegetni való időnk.
*A kis csapat hamarosan eltűnik a fák között, és a folyó felé veszik az irányt.
Voelkin utasítására lassan szétszóródnak, ketten a folyóparthoz közel a nádas körül kacsa és egyéb állatokra pályázva, hárman kicsit beljebb az erdőben, egy nagyobb területen elszórva háromszögben, nyulakra, őzekre és esetleg vaddisznóra vadászva, míg Voelkin a kisebb állatok vadváltóit keresi fel és hurok csapdát állít fel. A "hármas" felől egyszer csak egy vad visítást hall, amiről egyből tudja, hogy vaddisznó lesz. Odasiet, de mire odaér, az állat már csak tántorog. egy nyíl a nyakát találta el, kettő a testét, amiből az egyik a bordák között átfúrta az állat tüdejét. Voelkin nem szereti szenvedni látni az állatokat, úgyhogy kivesz egy nyílvesszőt tegezéből. A hosszú íjából kilőtt nyílvessző szélsebesen megy át az állat bordái között átszúrva a szívét. Az állat elterül.*
-Szép fogás, vigyétek vissza a tisztásra, egy vacsoráig biztosan elég lesz. *Szól mosolyogva az elfekhez.* Én még elmegyek a folyóhoz, megnézem, hogy haladnak a többiek.
*Megfordul és futva megy el a folyóig. Talál egy kis szakaszt ahol sekély a víz és nincs nádas a parton. Alkalmas hely egy varsa felállításához, de jelenleg semmije sincs amivel tudna készíteni, a kötele is elfogyott, ami csak két nyúlcsapdára volt elegendő. ~Holnap kell majd egyet készítenem, talán meg is kéne tanítanom az érdeklődőknek.~ A folyóparton elindul felfele, ahol kisvártatva bele is botlik a másik két elfbe. Nekik is sikeres volt a vadászatuk, bár csak három kacsát sikerült lőniük. ~Nem baj elég az.~ Mosolyodik el újra Voelkin.*
-Rendben ez már biztosan elég lesz mára. A többiek egy vaddisznót lőttek. *Nyugtatja meg a két elfet.* Sietnünk kell, már sötétedik.
*A nap már lement és a korom sötéttől már csak fél óra választotta el a három vadászt. Eltévedni azonban mégsem tudnak hiszen csak a folyót kell követni, ahonnan előbb utóbb megláthatják a tábort. Így is tesznek és rövid időn belül meg is látják a tábortüzek fényét.
A tisztás közepén egy jó nagy tűz ég amin már forog is a vaddisznó. Lassan odaérnek ők is ahol ha ott van mindenki akkor Voelkin köszönti őket.
Az csuklyás elf szemeivel Pyctát keresi, amint meglátja odasétál hozzá. Már futni nem nagyon tud, hiszen nagyon elfáradt. Párat fúj mielőtt a szerzeteshez szól.*
-Minden rendben volt ameddig vadásztunk? *Voelkin még nem nézett körül, de nem is látna túl sokat, hiszen közben teljesen besötétedett, így inkább a csuhást kérdezi.*
-Mennyit sikerült haladni a táborral?
*Voelkin közben egy kézmozdulattal invitálja Pyctát, és ha ő elfogadja, akkor leülnek egy rönkre kicsit távolabb a tűztől, elfogyasztani a közben elkészült vacsorát.*
4501. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-10 19:26:41
Üzenet elküldve: 2019-02-10 19:26:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek - otthonkeresés//
*A nőre, aki válaszolt a csillagokkal kapcsolatos megjegyzéseire, lassan emeli a tekintetét.*
- Valóban... de ismeretlen számomra, hogy ez erősebb, vagy gyengébb hatást jelez... esetleg valami újat. - *Nem feltétlenül szereti, hogy beleszólnak az ő csillagjóslásába, ez számára egy magányos munka, sokszor figyeli órákig az égboltot, s tanakodik csendesen annak lehetséges jelentéséről, aztán pedig megfigyeli, igaza volt-e. Társaságban viszont sosem tette ezt, így azt sem tudja, hogyan kéne erről beszélgetni, hogyan lehetne együttműködni.*
- Kísérjen titeket az Erdő Szíve a megfelelő helyre. - *Válaszol Pyctá-nak arra, hogy nem várják be őt. Természetesen megérti, egy ekkora tömeget megállítani egy remete tábora miatt balgaság lenne, bár amiatt kicsit szomorú, hogy nem vették figyelembe azt a bölcsességet, amit ő magában nagyra tart - ha nem is tudatosan -, és nem foglalkoztak vele többet. Minden, a tömeg után eredőtől egykedvűen búcsúzik, és befejezi egyszerű vacsoráját.
Csak ezután kezdi meg az előkészületeket, tábora teljes szétszedését, a pakolást, de bele sem telik tíz perc, és már úton van utánuk minden holmijával. A nyúl csontjait szépen becsomagolva szintén táskája közé rejtette, a temetkezésre majd csak a folyóparton szeretne időt szánni.
Az erdőben töltött idő alatt ráragadt a hely behatós ismerete, illetve a nyomolvasási készség is, így könnyedén megtalálja őket, és mire Pycta felszólal, a táborverés helyszínét kijelölve, már a saját füleivel hallja, még ha kicsit távolabbról is.
Nyugodtan felzárkózik a többiekhez már teljesen, és úgy pillant körbe a választott helyen.*
- Én őrködhetem veled... - *Harapja el a mondatot, hisz nem tudja még, hogyan lehet szólítani az elfet, ki magára vállalta a csoport vezetését.*
- De mondd, hogy szólíthatlak? - *Kérdez is ezért rá, és ha még ott vannak, kiterjeszti ezt a környezetében lévőkre is, hisz bemutatkozásra nem maradt sok idő.*
- Én Tinthereth vagyok. - *Teszi még hozzá, hogy ne érhesse őt az udvariatlan kérdezősködés vádja. Tébolyult jelzőjéről ő maga is tud, régi ragadványneve ez, de úgy érzi, amíg ők nem veszik észre ezt maguktól, nem kell nekik gúnyolási tippeket adnia.
Közben körbepillant, és várja, hol van szükség a segítségére leginkább, a helyismerete vele van, így vadászatban és fagyűjtésben is segíthet, ha úgy adódik.*
*A nőre, aki válaszolt a csillagokkal kapcsolatos megjegyzéseire, lassan emeli a tekintetét.*
- Valóban... de ismeretlen számomra, hogy ez erősebb, vagy gyengébb hatást jelez... esetleg valami újat. - *Nem feltétlenül szereti, hogy beleszólnak az ő csillagjóslásába, ez számára egy magányos munka, sokszor figyeli órákig az égboltot, s tanakodik csendesen annak lehetséges jelentéséről, aztán pedig megfigyeli, igaza volt-e. Társaságban viszont sosem tette ezt, így azt sem tudja, hogyan kéne erről beszélgetni, hogyan lehetne együttműködni.*
- Kísérjen titeket az Erdő Szíve a megfelelő helyre. - *Válaszol Pyctá-nak arra, hogy nem várják be őt. Természetesen megérti, egy ekkora tömeget megállítani egy remete tábora miatt balgaság lenne, bár amiatt kicsit szomorú, hogy nem vették figyelembe azt a bölcsességet, amit ő magában nagyra tart - ha nem is tudatosan -, és nem foglalkoztak vele többet. Minden, a tömeg után eredőtől egykedvűen búcsúzik, és befejezi egyszerű vacsoráját.
Csak ezután kezdi meg az előkészületeket, tábora teljes szétszedését, a pakolást, de bele sem telik tíz perc, és már úton van utánuk minden holmijával. A nyúl csontjait szépen becsomagolva szintén táskája közé rejtette, a temetkezésre majd csak a folyóparton szeretne időt szánni.
Az erdőben töltött idő alatt ráragadt a hely behatós ismerete, illetve a nyomolvasási készség is, így könnyedén megtalálja őket, és mire Pycta felszólal, a táborverés helyszínét kijelölve, már a saját füleivel hallja, még ha kicsit távolabbról is.
Nyugodtan felzárkózik a többiekhez már teljesen, és úgy pillant körbe a választott helyen.*
- Én őrködhetem veled... - *Harapja el a mondatot, hisz nem tudja még, hogyan lehet szólítani az elfet, ki magára vállalta a csoport vezetését.*
- De mondd, hogy szólíthatlak? - *Kérdez is ezért rá, és ha még ott vannak, kiterjeszti ezt a környezetében lévőkre is, hisz bemutatkozásra nem maradt sok idő.*
- Én Tinthereth vagyok. - *Teszi még hozzá, hogy ne érhesse őt az udvariatlan kérdezősködés vádja. Tébolyult jelzőjéről ő maga is tud, régi ragadványneve ez, de úgy érzi, amíg ők nem veszik észre ezt maguktól, nem kell nekik gúnyolási tippeket adnia.
Közben körbepillant, és várja, hol van szükség a segítségére leginkább, a helyismerete vele van, így vadászatban és fagyűjtésben is segíthet, ha úgy adódik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222