Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 225 (4481. - 4500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4500. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-10 18:54:31
Üzenet elküldve: 2019-02-10 18:54:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//kis léptek//
*Burmók dühösen lépked a füvön miközben azon töpreng hogy merre kellene mennie.~Az egy dolog, hogy Arthenior de meg kellett volna kérdeznem merre. Emberrel a paraszt óta nem találkoztam, pedig egy város közelében több járókelőre számít az ember.~* A hőség is hatalmas ilyenkor délidőben.* A törpe erszényében lapul pár arany, viszont nincs mire. Pedig ő már vagy három napja koplal. Az otthonról hozott élelemnek már nyoma sincsen.~ Majd Artheniorba csak kapok valamit. Ez így nem járja!~ Ekkor enyhe fuvallat érkezik, ami az éhségét nem is, de legalább a hőségét csillapítja. A szellő meglobogtatja szakálla fonatait és ínycsiklandó szagokat sodor orrához. Sietve szedi apró lábait, hogy legalább lássa kiknek van olyan szerencséjük hogy tudnak enni. Egy kis csapatot lát maga előtt és feléjük siet.*
A hozzászólás írója (Burm Bormók) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.10 19:00:06
*Burmók dühösen lépked a füvön miközben azon töpreng hogy merre kellene mennie.~Az egy dolog, hogy Arthenior de meg kellett volna kérdeznem merre. Emberrel a paraszt óta nem találkoztam, pedig egy város közelében több járókelőre számít az ember.~* A hőség is hatalmas ilyenkor délidőben.* A törpe erszényében lapul pár arany, viszont nincs mire. Pedig ő már vagy három napja koplal. Az otthonról hozott élelemnek már nyoma sincsen.~ Majd Artheniorba csak kapok valamit. Ez így nem járja!~ Ekkor enyhe fuvallat érkezik, ami az éhségét nem is, de legalább a hőségét csillapítja. A szellő meglobogtatja szakálla fonatait és ínycsiklandó szagokat sodor orrához. Sietve szedi apró lábait, hogy legalább lássa kiknek van olyan szerencséjük hogy tudnak enni. Egy kis csapatot lát maga előtt és feléjük siet.*
A hozzászólás írója (Burm Bormók) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.10 19:00:06
4499. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-10 17:00:11
Üzenet elküldve: 2019-02-10 17:00:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek - otthonkeresés//
*Jó érzéssel gondol a távozó elf nemesre. Talán a remény nem veszett még ki teljesen a halandókból, vannak olyan dolgok, amelyekben érdemes még hinni, érdemes tenni értük és reménykedni bennük. Ha a templomi menekültekre néz, akkor már nem egy reményét vesztett csapatot lát, hanem céllal és reménnyel rendelkező elfeket és más fajúakat. Számára már most megérte elindulni.
A menet elején halad előre, amikor a nevét hallja, nem torpan meg, csak a fejét fordítja a hang irányába, s látja, hogy Voelkin tért vissza hozzájuk, lombzöld tekintete Ämeadát keresi.*
- Reményeim szerint hamarosan. Ne aggódj, minden rendben lesz. *Mosolyog haloványan az ifjú íjászra. Reméli, hogy ezzel a válasszal megnyugtatja, bár valójában maga sem tudja, hogy milyen messze lehetnek. Egyszerűen csak érzi, amit nehéz volna megmagyarázni most.
Hamarosan az ezüsthajú hosszúéletű is megérkezik melléjük, így folytatják az utat tovább, kérdésére felé fordul a csuhátlan csuhás.*
- Egy rokonát kereste. *Válaszol készségesen, majd csuhájának zsebéből elveszi a képet, amelyet Lyessaltól kapott és megmutatja a lánynak. Talán felismeri.*
- Őt. Esetleg ismered? *Kérdi. Ugyan a nemes elf már eltávolodott tőlük, ha Ämeada felismerné, talán egy gyors lovast Éjvihar hátán utána küldene. A telivér hátán bizonyosan utolérné.
Kisvártatva a lovas lány is melléjük szegődik. Az erdőmélyi elf pár szívdobbanásnyi ideig fürkészi őt, mielőtt válaszolna neki.*
- Nem látom akadályát, de a farkasodat kérlek, tartsd magad mellett. Te ismered, de mi nem. *Mondja komoly hangon. Ugyan a fiatal elf lány nem tudhatja, hogy van velük egy irbisz, de Xauzur részt vette a templomi harcban, akik ott voltak, mind tudják, hogy kinek engedelmeskedik. Ám a lány farkasát eddig nem láthatták, így némi riadalmat okoz egy ilyen állat a menetben.
Mosolytalan arcán látszik, hogy ebben a kérdésben kérlelhetetlen és nem is kíván engedni ebből. Arról nem is beszélve, hogy mi történhet, ha Xauzur és a farkas találkoznak.
Az erdei elf még nem érte el őket, de mivel kifejezte csatlakozási szándékát, így a csuhátlan csuhás nem kérdezősködik, az idő úgyis megválaszolja majd ezen kérdését.
Ahogy haladnak a fák között, már hallani a folyó hangjait, a fák gyérülnek körülöttük, bár a nap csakhamar átbukik majd a horizonton. Egy jókora tisztásra érve, melyet magányos fák tarkítanak, végre megpillanthatják a folyót. A partot nádas borítja, de talán a közelben van olyan rész is, amelynél megközelíthető a víz. A csuhátlan csuhás halvány mosollyal áll meg, majd megfordulva a csapatra tekint, megvárja, míg mind beérik és köré gyűlnek, csak akkor szólal meg emelt hangon, hogy hátul is hallhassák.*
- Itt fogunk tábort verni! *Kezd bele, miközben végighordozza lombzöld tekintetét a jelenlévőkön.*
- Alkossatok csapatokat. Legyenek, akik tüzelőt gyűjtenek, az éjszaka hideg lesz. Egy másik csapat menjen vízért a folyóhoz, a többiek alakítsák ki a tábort és a tűzhelyeket. A kordékon vannak szerszámok, használjátok őket. Az állatoknak készüljön karám, ne bóklásszanak el az éjjel. Készüljön vacsora, akik még éreznek magukban erőt, azok próbáljanak elejteni valamit vacsorára. *Sorolja a feladatokat és reméli, hogy nem hagy ki semmit, vagy ha mégis, akkor lesznek, akik segítenek neki összeszedni a kimaradt feladatokat.*
- Voelkin, vezesd őket, hozzatok pár fácánt vagy nyulat, ami sikerül. *Szól az ifjú elfhez, aki korábban mintha azt mondta volna, ért a vadászathoz, de lehet, hogy csak említett valami olyasmit.*
- Az éjszakára ötfős őrséget fogunk állítani, háromórás váltásokkal. Az első őrségben én is benne leszek, önként jelentkezőket kérek. Holnap pedig elkezdjünk építkezni. Munkára. *Mosolyognia kell, amikor befejezi, hisz úgy érzi, ez lesz az a hely, ahol letelepedhetnek, ahol megalapíthatják az új otthont, Mil'Ochasst.*
*Mielőtt bárki is megállítaná, pár percet kér tőlük és az erdőbe indul, de az elfek kitűnően láthatják még a növekvő homályban, ahogy eltávolodik pár száz méterre a dologra induló csapattól és ott találkozik Xauzurral.
Kurta szavakat vált az irbisszel, leguggol hozzá, beletúr a bundájába, megsimogatja a fejét, majd kisvártatva útjára küldi az erdőmélyi ragadozót. Felállva hosszan néz utána, majd visszatér a csapathoz, hogy irányítsa a munkákat és segítsen, ahol tud.
Bár fáradt az egész napos meneteléstől, most mégis energikusnak érzi magát, hisz amiért most dolgoznak, azzal alapozzák meg a későbbieket, a nyugalmat és a békét.*
*Jó érzéssel gondol a távozó elf nemesre. Talán a remény nem veszett még ki teljesen a halandókból, vannak olyan dolgok, amelyekben érdemes még hinni, érdemes tenni értük és reménykedni bennük. Ha a templomi menekültekre néz, akkor már nem egy reményét vesztett csapatot lát, hanem céllal és reménnyel rendelkező elfeket és más fajúakat. Számára már most megérte elindulni.
A menet elején halad előre, amikor a nevét hallja, nem torpan meg, csak a fejét fordítja a hang irányába, s látja, hogy Voelkin tért vissza hozzájuk, lombzöld tekintete Ämeadát keresi.*
- Reményeim szerint hamarosan. Ne aggódj, minden rendben lesz. *Mosolyog haloványan az ifjú íjászra. Reméli, hogy ezzel a válasszal megnyugtatja, bár valójában maga sem tudja, hogy milyen messze lehetnek. Egyszerűen csak érzi, amit nehéz volna megmagyarázni most.
Hamarosan az ezüsthajú hosszúéletű is megérkezik melléjük, így folytatják az utat tovább, kérdésére felé fordul a csuhátlan csuhás.*
- Egy rokonát kereste. *Válaszol készségesen, majd csuhájának zsebéből elveszi a képet, amelyet Lyessaltól kapott és megmutatja a lánynak. Talán felismeri.*
- Őt. Esetleg ismered? *Kérdi. Ugyan a nemes elf már eltávolodott tőlük, ha Ämeada felismerné, talán egy gyors lovast Éjvihar hátán utána küldene. A telivér hátán bizonyosan utolérné.
Kisvártatva a lovas lány is melléjük szegődik. Az erdőmélyi elf pár szívdobbanásnyi ideig fürkészi őt, mielőtt válaszolna neki.*
- Nem látom akadályát, de a farkasodat kérlek, tartsd magad mellett. Te ismered, de mi nem. *Mondja komoly hangon. Ugyan a fiatal elf lány nem tudhatja, hogy van velük egy irbisz, de Xauzur részt vette a templomi harcban, akik ott voltak, mind tudják, hogy kinek engedelmeskedik. Ám a lány farkasát eddig nem láthatták, így némi riadalmat okoz egy ilyen állat a menetben.
Mosolytalan arcán látszik, hogy ebben a kérdésben kérlelhetetlen és nem is kíván engedni ebből. Arról nem is beszélve, hogy mi történhet, ha Xauzur és a farkas találkoznak.
Az erdei elf még nem érte el őket, de mivel kifejezte csatlakozási szándékát, így a csuhátlan csuhás nem kérdezősködik, az idő úgyis megválaszolja majd ezen kérdését.
Ahogy haladnak a fák között, már hallani a folyó hangjait, a fák gyérülnek körülöttük, bár a nap csakhamar átbukik majd a horizonton. Egy jókora tisztásra érve, melyet magányos fák tarkítanak, végre megpillanthatják a folyót. A partot nádas borítja, de talán a közelben van olyan rész is, amelynél megközelíthető a víz. A csuhátlan csuhás halvány mosollyal áll meg, majd megfordulva a csapatra tekint, megvárja, míg mind beérik és köré gyűlnek, csak akkor szólal meg emelt hangon, hogy hátul is hallhassák.*
- Itt fogunk tábort verni! *Kezd bele, miközben végighordozza lombzöld tekintetét a jelenlévőkön.*
- Alkossatok csapatokat. Legyenek, akik tüzelőt gyűjtenek, az éjszaka hideg lesz. Egy másik csapat menjen vízért a folyóhoz, a többiek alakítsák ki a tábort és a tűzhelyeket. A kordékon vannak szerszámok, használjátok őket. Az állatoknak készüljön karám, ne bóklásszanak el az éjjel. Készüljön vacsora, akik még éreznek magukban erőt, azok próbáljanak elejteni valamit vacsorára. *Sorolja a feladatokat és reméli, hogy nem hagy ki semmit, vagy ha mégis, akkor lesznek, akik segítenek neki összeszedni a kimaradt feladatokat.*
- Voelkin, vezesd őket, hozzatok pár fácánt vagy nyulat, ami sikerül. *Szól az ifjú elfhez, aki korábban mintha azt mondta volna, ért a vadászathoz, de lehet, hogy csak említett valami olyasmit.*
- Az éjszakára ötfős őrséget fogunk állítani, háromórás váltásokkal. Az első őrségben én is benne leszek, önként jelentkezőket kérek. Holnap pedig elkezdjünk építkezni. Munkára. *Mosolyognia kell, amikor befejezi, hisz úgy érzi, ez lesz az a hely, ahol letelepedhetnek, ahol megalapíthatják az új otthont, Mil'Ochasst.*
*Mielőtt bárki is megállítaná, pár percet kér tőlük és az erdőbe indul, de az elfek kitűnően láthatják még a növekvő homályban, ahogy eltávolodik pár száz méterre a dologra induló csapattól és ott találkozik Xauzurral.
Kurta szavakat vált az irbisszel, leguggol hozzá, beletúr a bundájába, megsimogatja a fejét, majd kisvártatva útjára küldi az erdőmélyi ragadozót. Felállva hosszan néz utána, majd visszatér a csapathoz, hogy irányítsa a munkákat és segítsen, ahol tud.
Bár fáradt az egész napos meneteléstől, most mégis energikusnak érzi magát, hisz amiért most dolgoznak, azzal alapozzák meg a későbbieket, a nyugalmat és a békét.*
4498. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-10 01:44:10
Üzenet elküldve: 2019-02-10 01:44:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek - otthonkeresés//
*A kardos elf üdvözletére és válaszára, korábbi kérdését illetően, bólint, miszerint letelepedés szándékával kerekedtek fel ily sokan. Érzékelhetően sietős mindnyájuknak a továbbhaladás, amit alighanem, a hordát vezető kardos elf szóban ki is fejez.
A korábban hallottak alapján a remete elfnek is szándékában áll csatlakozni hozzájuk, amit a hordavezető egy megerősítő invitálással helybenhagy, és hasonlóan szól a csuklyátlan íjászhoz és az őszes elf nőhöz is. Ahseela hozzáfűzni nem tud mit, már csak azért sem, mert pörögnek az események. Amikor a kardos elf éppen visszatérne a menetelőkhöz, akkor tűnik fel a testvérét kereső nemes elf. Félrevonulva szót váltanak, aminek további részleteit már a hegyes elf füleivel sem hallhatja. Csak annyit lát, hogy piktogram a hordavezetőhöz kerül, a nemes pedig lóra pattanva távozik is. Ott maradnak négyen. Az ifjú íjásznak is mehetnékje támad, és csuklyát rántva megy ő is a menet után. A kék ruhás nő, aki helyet foglalt időközben, a továbbhaladásra való buzdításra, szintén hamar megindul a tömeg után. A napnyugta közeledte is sürgeti a honkeresőket.
Ahseela vet egy pillantást, a vacsoráját elköltő sebhelyes arcúra, biccent felé, majd a kantárszárakkal megfordítja lovát, Lineárt, és felpattan a nyeregbe. Csizmáival megbökdösi lova oldalát, és lépésben indul is a vonulók után. Maga mellé inti Xonart, a farkas Linera oldalánál kíséri.*
- A tömegben ne bóklássz el!
*Szól a druida lány az állathoz, amit az ordas minden bizonnyal ért, mert a ló közelében maradva, bandukol velük. Az út szélén, a menetelők mellett ló-lépésben elhaladva, a trió hamar beéri az elől vonulókat. A farkas szeme persze jár a kordélyok között terelt haszonállatokon, de a driuda lány mellett marad. Ahseela, amikor már hallótávon belül ér lerövidíti lova lépteit, szerencsére pont elcsípi a csuklyás íjász beszédéből, hogy a hordavezetőt Pyctának hívják, és meg is szólítja.*
- Pycta! Ha nincs ellenetekre jómagam is a közösséghez szegődnék.
*Ekkor vonja kérdőre a csuklyás íjász is az úti cél távolságát illetően. A kék ruhás nő pedig, nem sokra rá a nemes elfről érdeklődik. Ahseela az őszes hajú arcát fürkészi, majd érdeklődve néz újra Pyctára. Halványan el is mosolyodik.*
~ Ilyen a vezetők sorsa. ~
*Gondolja magában, a kérdések kapcsán. Ahseela nem tud, és nem is akar feleslegesen közbe kotyogni, hiszen ő sem tudja hová igyekeznek. Csak hallgatagon figyel. Persze közben nem kerüli el a figyelmét, a környezet szembetűnő változása, ahogy a távolban, a fák fölé magasodva, nádassor tűnik fel.*
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.10 01:48:58
*A kardos elf üdvözletére és válaszára, korábbi kérdését illetően, bólint, miszerint letelepedés szándékával kerekedtek fel ily sokan. Érzékelhetően sietős mindnyájuknak a továbbhaladás, amit alighanem, a hordát vezető kardos elf szóban ki is fejez.
A korábban hallottak alapján a remete elfnek is szándékában áll csatlakozni hozzájuk, amit a hordavezető egy megerősítő invitálással helybenhagy, és hasonlóan szól a csuklyátlan íjászhoz és az őszes elf nőhöz is. Ahseela hozzáfűzni nem tud mit, már csak azért sem, mert pörögnek az események. Amikor a kardos elf éppen visszatérne a menetelőkhöz, akkor tűnik fel a testvérét kereső nemes elf. Félrevonulva szót váltanak, aminek további részleteit már a hegyes elf füleivel sem hallhatja. Csak annyit lát, hogy piktogram a hordavezetőhöz kerül, a nemes pedig lóra pattanva távozik is. Ott maradnak négyen. Az ifjú íjásznak is mehetnékje támad, és csuklyát rántva megy ő is a menet után. A kék ruhás nő, aki helyet foglalt időközben, a továbbhaladásra való buzdításra, szintén hamar megindul a tömeg után. A napnyugta közeledte is sürgeti a honkeresőket.
Ahseela vet egy pillantást, a vacsoráját elköltő sebhelyes arcúra, biccent felé, majd a kantárszárakkal megfordítja lovát, Lineárt, és felpattan a nyeregbe. Csizmáival megbökdösi lova oldalát, és lépésben indul is a vonulók után. Maga mellé inti Xonart, a farkas Linera oldalánál kíséri.*
- A tömegben ne bóklássz el!
*Szól a druida lány az állathoz, amit az ordas minden bizonnyal ért, mert a ló közelében maradva, bandukol velük. Az út szélén, a menetelők mellett ló-lépésben elhaladva, a trió hamar beéri az elől vonulókat. A farkas szeme persze jár a kordélyok között terelt haszonállatokon, de a driuda lány mellett marad. Ahseela, amikor már hallótávon belül ér lerövidíti lova lépteit, szerencsére pont elcsípi a csuklyás íjász beszédéből, hogy a hordavezetőt Pyctának hívják, és meg is szólítja.*
- Pycta! Ha nincs ellenetekre jómagam is a közösséghez szegődnék.
*Ekkor vonja kérdőre a csuklyás íjász is az úti cél távolságát illetően. A kék ruhás nő pedig, nem sokra rá a nemes elfről érdeklődik. Ahseela az őszes hajú arcát fürkészi, majd érdeklődve néz újra Pyctára. Halványan el is mosolyodik.*
~ Ilyen a vezetők sorsa. ~
*Gondolja magában, a kérdések kapcsán. Ahseela nem tud, és nem is akar feleslegesen közbe kotyogni, hiszen ő sem tudja hová igyekeznek. Csak hallgatagon figyel. Persze közben nem kerüli el a figyelmét, a környezet szembetűnő változása, ahogy a távolban, a fák fölé magasodva, nádassor tűnik fel.*
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.10 01:48:58
4497. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-09 19:49:54
Üzenet elküldve: 2019-02-09 19:49:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek - otthonkeresés//
*Eleinte attól tart, hirtelen megjelenésükkel elijesztik az erdei elfet, azonban ennek nyoma sem látszik a kissé furcsa alakon, nem változtat barátságos viselkedésén, még közelebb is inti őket. Ő maga eleget is tesz a kimondatlan felszólításnak, hiszen meglehetősen kedvére van a tűz melege, és azt sem tudja pontosan felmérni, mennyit fognak még gyalogolni, így hát keres valamiféle ülőalkalmatosságot, ahol megpihenhet. Végül egy vihar során kidőlt fatörzs mellett dönt, elhelyezkedik rajta, még lábait is felhúzza kissé.
Kérdésével magára vonja az elf figyelmét, érzékeli a vizslató pillantást, kissé kényelmetlenül kezd fészkelődni, de nem tart sokáig, s a választ is megkapja egy biccentés formájában.
Voelkin is bekapcsolódik a beszélgetésbe, Ada örömest engedi, hogy átvegye a szót, s később is megmarad a hallgatásnál, mikor Pycta is odaér hozzájuk. A horgony említésére azonban már felfigyel, fejét is felemeli kissé, mintha tekintetével a csillagokat keresné, ám csupán a hosszúéletű elemzésére kíváncsi, ő maga sajnos nem rendelkezik bővebb ismeretekkel a csillagképeket illetően. Felismer néhányat, régebben még édesapja mutatta őket neki, tudását mégsem mélyítette el sohasem. Megfordul a fejében, hogy ha az elf velük tart, megkérdi majd tőle, nem tanítaná-e egy kicsit a csillagok értelmezésére, de egyelőre félreteszi a gondolatot, ráér még ezzel foglalkozni később is.
Időközben új arcok is megjelennek körülötte, egy fiatal elf nő is csatlakozik, s kiáltás hangjaira is figyelmes lesz, de a lányt túlzottan leköti az ég fürkészése, ezenkívül úgy véli, az újonnan érkezettek alighanem vezetőjüket kereshetik, aki már indul is tovább az utat folytató gyülekezetet követve, Ada így egy helyben marad még egy darabig, a tűz melegét élvezve.
Nemsokára aztán felemelkedik helyéről, elvégre nem akar nagyon lemaradni csapatától. Pycta felé közeledik, éppen amikor egy kifogástalan öltözéket viselő, nemes benyomását keltő elf távolodik el tőlük lóháton. Enyhén meglepődik a látványon, nem tudja felidézni, hogy látta-e már korábban csoportosulásuk tagjai közt, ám az ismeretlen hosszúéletű valahogyan elüt az erdei környezettől, s kissé elcsigázott társaságuktól is, így nem valószínűsíti, hogy hozzájuk tartozna.
Vezetőjük intésére, és Voelkin sürgetésére, miszerint későre jár már, felfüggeszti a bámészkodást, és közelebb lépdel.*
- Miért jött ez a nemes hosszúéletű? *Érdeklődik egyfajta természetes kíváncsiságtól vezérelve, állával apró mozdulatot tesz abba az irányba, amerre az elf ellovagolt. Abba csak utólag gondol bele, hogy esetleg olyasmibe üti az orrát, ami nem rá tartozik, de azért mégsem visszakozik rögvest.
Voelkin közben rákérdez, hogy mennyire vannak még messze, ez a kérdés már a lányban is felmerült korábban, így igyekszik tartani a sebességet, hogy hallhassa a feleletet, s azután is mellettük sétál tovább.*
*Eleinte attól tart, hirtelen megjelenésükkel elijesztik az erdei elfet, azonban ennek nyoma sem látszik a kissé furcsa alakon, nem változtat barátságos viselkedésén, még közelebb is inti őket. Ő maga eleget is tesz a kimondatlan felszólításnak, hiszen meglehetősen kedvére van a tűz melege, és azt sem tudja pontosan felmérni, mennyit fognak még gyalogolni, így hát keres valamiféle ülőalkalmatosságot, ahol megpihenhet. Végül egy vihar során kidőlt fatörzs mellett dönt, elhelyezkedik rajta, még lábait is felhúzza kissé.
Kérdésével magára vonja az elf figyelmét, érzékeli a vizslató pillantást, kissé kényelmetlenül kezd fészkelődni, de nem tart sokáig, s a választ is megkapja egy biccentés formájában.
Voelkin is bekapcsolódik a beszélgetésbe, Ada örömest engedi, hogy átvegye a szót, s később is megmarad a hallgatásnál, mikor Pycta is odaér hozzájuk. A horgony említésére azonban már felfigyel, fejét is felemeli kissé, mintha tekintetével a csillagokat keresné, ám csupán a hosszúéletű elemzésére kíváncsi, ő maga sajnos nem rendelkezik bővebb ismeretekkel a csillagképeket illetően. Felismer néhányat, régebben még édesapja mutatta őket neki, tudását mégsem mélyítette el sohasem. Megfordul a fejében, hogy ha az elf velük tart, megkérdi majd tőle, nem tanítaná-e egy kicsit a csillagok értelmezésére, de egyelőre félreteszi a gondolatot, ráér még ezzel foglalkozni később is.
Időközben új arcok is megjelennek körülötte, egy fiatal elf nő is csatlakozik, s kiáltás hangjaira is figyelmes lesz, de a lányt túlzottan leköti az ég fürkészése, ezenkívül úgy véli, az újonnan érkezettek alighanem vezetőjüket kereshetik, aki már indul is tovább az utat folytató gyülekezetet követve, Ada így egy helyben marad még egy darabig, a tűz melegét élvezve.
Nemsokára aztán felemelkedik helyéről, elvégre nem akar nagyon lemaradni csapatától. Pycta felé közeledik, éppen amikor egy kifogástalan öltözéket viselő, nemes benyomását keltő elf távolodik el tőlük lóháton. Enyhén meglepődik a látványon, nem tudja felidézni, hogy látta-e már korábban csoportosulásuk tagjai közt, ám az ismeretlen hosszúéletű valahogyan elüt az erdei környezettől, s kissé elcsigázott társaságuktól is, így nem valószínűsíti, hogy hozzájuk tartozna.
Vezetőjük intésére, és Voelkin sürgetésére, miszerint későre jár már, felfüggeszti a bámészkodást, és közelebb lépdel.*
- Miért jött ez a nemes hosszúéletű? *Érdeklődik egyfajta természetes kíváncsiságtól vezérelve, állával apró mozdulatot tesz abba az irányba, amerre az elf ellovagolt. Abba csak utólag gondol bele, hogy esetleg olyasmibe üti az orrát, ami nem rá tartozik, de azért mégsem visszakozik rögvest.
Voelkin közben rákérdez, hogy mennyire vannak még messze, ez a kérdés már a lányban is felmerült korábban, így igyekszik tartani a sebességet, hogy hallhassa a feleletet, s azután is mellettük sétál tovább.*
4496. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-09 19:27:55
Üzenet elküldve: 2019-02-09 19:27:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Új kezdetek - otthonkeresés//
*A tehetősebb kinézetű elf, amilyen gyorsan jött olyan gyorsan is távozik, miután egy képet lengetve a tömegnek nem találja meg amit keres. Pyctával még váltanak pár szót amit még Voelkin sem hall rendesen, de tudja mi is történik. Pycta és az elf még kezet ráz, megadva így egymásnak a kellő tiszteletet, majd indul is tovább. Voelkin egy darabig még nézi a távozót, majd Pyctához fordul aki távolról int neki és a többieknek, hogy induljanak.
Az ifjú íjász egyet ért a sietséggel. ~Körülbelül már csak egy óránk maradt.~ Állapítja meg miközben a nap felé néz. ~Valóban sietnünk kell.~ A többiek felé néz.*
-Igyekeznünk kell, hamarosan sötétedik és még tábort kell vernünk. *Mondja kicsit sietősen.* Én mindenképp tovább megyek, ha nem jöttök most, akkor gyertek majd utánunk.
*Voelkin a fejére húzza a csuklyáját, majd nagyobb léptekkel elindul a tömeg élére, ahol ha Pycta megvárja akkor odamegy. Útközben igazít még a felajzott íján és tegezén, amiben a nyílvesszők mellett ott nyugszik a bot, amit még a tisztás szélén kezdett el faragni.
A tömeg már megindult. Voelkin még jobban szaporázza lépteit hiszen még csak a végén van a tömegnek. Ahogy egyre előrébb töri magát, egy furcsa érzése támad. ~Víz!~ Ugrik be neki hirtelen, de most nem arra gondolva hogy szomjas. Nem volt benne biztos de mintha vizet érzékelt volna. ~Közel járhatunk, de most már épp itt az ideje. Alig egy óránk maradt amíg még fent van a nap.~ Ismétli magában, időérzékében bízva.
Hav is elődugja fejét, fekete bundázott kabátja belső zsebéből.*
-Ne aggódj Hav, mindjárt ott vagyunk és eszünk valamit. *Suttogja az apró állatkának.* Kapsz majd egy almát.
*Megsimogatja kicsiny lényt, ami most újból elrejtőzik a belső kabátzsebében. A félénk kis állatka még mozgolódik egy kicsit, de végül kényelembe helyezi magát. Voelkin elmosolyodik, amit csuklyájával rejt el. Mire újból felnéz már csak pár méterre lehet Pyctától.*
-Pycta! *Szól a szerzeteshez, aki ha ráfigyel, folytatja* Mennyire vagyunk messze? Szorít minket az idő, lassan sötétedik és még nem érkeztünk meg. *Néz kicsit aggódva Pyctára, de Pycta tekintete mégis megnyugtatja.
Voelkin közben nem áll meg és ha Pycta sem akkor tovább haladnak a csoport elején.
Az ifjú elf hátra fordul, csupán pár pillanatig, szemével a korábban hátul maradt Adát és a másik két elfet keresve, majd Pyctára néz, hogy kérdésére váleszt kapjon.*
A hozzászólás írója (Voelkin Ekleszton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.09 21:32:31
*A tehetősebb kinézetű elf, amilyen gyorsan jött olyan gyorsan is távozik, miután egy képet lengetve a tömegnek nem találja meg amit keres. Pyctával még váltanak pár szót amit még Voelkin sem hall rendesen, de tudja mi is történik. Pycta és az elf még kezet ráz, megadva így egymásnak a kellő tiszteletet, majd indul is tovább. Voelkin egy darabig még nézi a távozót, majd Pyctához fordul aki távolról int neki és a többieknek, hogy induljanak.
Az ifjú íjász egyet ért a sietséggel. ~Körülbelül már csak egy óránk maradt.~ Állapítja meg miközben a nap felé néz. ~Valóban sietnünk kell.~ A többiek felé néz.*
-Igyekeznünk kell, hamarosan sötétedik és még tábort kell vernünk. *Mondja kicsit sietősen.* Én mindenképp tovább megyek, ha nem jöttök most, akkor gyertek majd utánunk.
*Voelkin a fejére húzza a csuklyáját, majd nagyobb léptekkel elindul a tömeg élére, ahol ha Pycta megvárja akkor odamegy. Útközben igazít még a felajzott íján és tegezén, amiben a nyílvesszők mellett ott nyugszik a bot, amit még a tisztás szélén kezdett el faragni.
A tömeg már megindult. Voelkin még jobban szaporázza lépteit hiszen még csak a végén van a tömegnek. Ahogy egyre előrébb töri magát, egy furcsa érzése támad. ~Víz!~ Ugrik be neki hirtelen, de most nem arra gondolva hogy szomjas. Nem volt benne biztos de mintha vizet érzékelt volna. ~Közel járhatunk, de most már épp itt az ideje. Alig egy óránk maradt amíg még fent van a nap.~ Ismétli magában, időérzékében bízva.
Hav is elődugja fejét, fekete bundázott kabátja belső zsebéből.*
-Ne aggódj Hav, mindjárt ott vagyunk és eszünk valamit. *Suttogja az apró állatkának.* Kapsz majd egy almát.
*Megsimogatja kicsiny lényt, ami most újból elrejtőzik a belső kabátzsebében. A félénk kis állatka még mozgolódik egy kicsit, de végül kényelembe helyezi magát. Voelkin elmosolyodik, amit csuklyájával rejt el. Mire újból felnéz már csak pár méterre lehet Pyctától.*
-Pycta! *Szól a szerzeteshez, aki ha ráfigyel, folytatja* Mennyire vagyunk messze? Szorít minket az idő, lassan sötétedik és még nem érkeztünk meg. *Néz kicsit aggódva Pyctára, de Pycta tekintete mégis megnyugtatja.
Voelkin közben nem áll meg és ha Pycta sem akkor tovább haladnak a csoport elején.
Az ifjú elf hátra fordul, csupán pár pillanatig, szemével a korábban hátul maradt Adát és a másik két elfet keresve, majd Pyctára néz, hogy kérdésére váleszt kapjon.*
A hozzászólás írója (Voelkin Ekleszton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.09 21:32:31
4495. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-09 18:40:31
Üzenet elküldve: 2019-02-09 18:40:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Testvér keresés//
//Pycta és az elf közösség//
//Zárás//
*Erősen megszorítja az elf kezét, aztán lovának füttyent, majd közeledtére, elkapja a kantárszárat.*
- Vigyázzatok magatokra! *Fűzi még hozzá mosolyogva, szavait tulajdonképpen mindenkihez intézve. Elfordul, majd lábát a kengyelbe akasztva ruganyos mozdulatokkal máris a ló hátán terem. Szájának apró nógatásával, s sarkának kis mozdulatával míg lassan elindul, a menet mellett poroszkálva, mosolyogva int mindenkinek.*
- Jó utat, s nyugalmat kívánok nektek testvérek! *Szavai elérik az öreg gnóm apót, s más fajokat is, nem tesz kivételt, szája mindenkinek mosolyog. Aztán előrefordul, s mihelyst a csapat végéhez ér, vágtára biztatja lovát, nemsokára már csak apró felcsapódó hófelleg jelzi útját, amint visszafelé robog a városba. Nem gondolkodik, bár kétes érzések kínozzák, a kudarc érzete mégis távol áll tőle. Azonban még nincs kedve haza menni. Előtte inna egyet, egy finom és kellemes zamatú bort, valamelyik ivóban. Oly sok választása nincs, csak a Pegazusba térhet be, csak remélni tudja, hogy nem olyan tapasztalatokkal távozik, mint korábban, mikor összetűzésbe keveredett a sötételffel. ~ Remélem Cinn jól van. ~ Szövődnek hirtelen gondolatszálai a lányka köré. Régen elment már, régen is látta. ~ Bizonyára a szebb városrészt épít fel, mint, ami valaha létezett. ~ Ebben biztos, ha valamit megismert a kedvességén és zavarán túl, az az elhivatottsága és precízsége. Még akkor is ezen gondolkodik, mikor eléri a főtérre vezető kövezet szélét.*
//Pycta és az elf közösség//
//Zárás//
*Erősen megszorítja az elf kezét, aztán lovának füttyent, majd közeledtére, elkapja a kantárszárat.*
- Vigyázzatok magatokra! *Fűzi még hozzá mosolyogva, szavait tulajdonképpen mindenkihez intézve. Elfordul, majd lábát a kengyelbe akasztva ruganyos mozdulatokkal máris a ló hátán terem. Szájának apró nógatásával, s sarkának kis mozdulatával míg lassan elindul, a menet mellett poroszkálva, mosolyogva int mindenkinek.*
- Jó utat, s nyugalmat kívánok nektek testvérek! *Szavai elérik az öreg gnóm apót, s más fajokat is, nem tesz kivételt, szája mindenkinek mosolyog. Aztán előrefordul, s mihelyst a csapat végéhez ér, vágtára biztatja lovát, nemsokára már csak apró felcsapódó hófelleg jelzi útját, amint visszafelé robog a városba. Nem gondolkodik, bár kétes érzések kínozzák, a kudarc érzete mégis távol áll tőle. Azonban még nincs kedve haza menni. Előtte inna egyet, egy finom és kellemes zamatú bort, valamelyik ivóban. Oly sok választása nincs, csak a Pegazusba térhet be, csak remélni tudja, hogy nem olyan tapasztalatokkal távozik, mint korábban, mikor összetűzésbe keveredett a sötételffel. ~ Remélem Cinn jól van. ~ Szövődnek hirtelen gondolatszálai a lányka köré. Régen elment már, régen is látta. ~ Bizonyára a szebb városrészt épít fel, mint, ami valaha létezett. ~ Ebben biztos, ha valamit megismert a kedvességén és zavarán túl, az az elhivatottsága és precízsége. Még akkor is ezen gondolkodik, mikor eléri a főtérre vezető kövezet szélét.*
4494. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-09 18:25:57
Üzenet elküldve: 2019-02-09 18:25:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Testvér keresés//
//Pycta és az elf közösség//
*Ahogy Lyessal arcát figyeli, úgy látja, ahogy minden válasszal csökken benne a remény, de fénye ki nem huny, hogy itt megtalálja elveszett rokonát. Segíteni szeretne, de annál többet nem tud most tenni, amit korábban elmondott. Szomorú és kegyetlen érzés egyszerre, hogy ezúttal nem tud segíteni egy fajtársán, de azzal is tisztában van, hogy nem veheti a vállára az ő terhét is. A templomi küldetés után most az a feladata, hogy otthont találjanak együtt.
Az elf férfi szavaira előbb csak kurtán bólint, majd meghallgatja a továbbiakat.*
- Kérem, nem vagyok én hős, csak tettem, amit az Erdő Szíve megkívánt tőlem. *Mondja halk hárítással.
Tényleg nem érzi magát hősnek. A küldetés elejét érzéketlen katonaként élte meg, egy részében pedig azt hitték róla, meghalt, amikor a piacon az a halálmadár a mellkasába furakodott. Az érzés felidézése eszébe juttatja a fekete madáralakot, amely széttárt szárnyaival a mellkasán trónol most. Furcsa érzés, pedig tudja, hogy részben azoknak a jeleknek köszönhetik győzelmüket a templomban.*
- Mi csak nyugalmat és békét szeretnénk. *Int jobbjával az erdőben haladó csoport felé.
A többieket érintő kérdésre haloványan elmosolyodik, hisz mindannyiuknak felajánlotta a lehetőséget, hogy csatlakozzanak hozzájuk.*
- Hanloren, Eeyr papnője délre ment, hogy segítsen az ottaniaknak. Quantall, a mélységi mágus a templomban marad Natalaydával. Róluk ennyit tudok. *Válaszolja készségesen. Remélte, hogy legalább Hanloren velük tart, hite és ereje segíthetett volna a falu építésénél. De ő is a maga útját járja, amelyet Eeyr vagy az Erdő Szíve kijelölt neki. Neki ez a válasz tökéletesen elég.*
- Úgy lesz. *Veszi át a képet és hajol meg kurtán, de tisztelettel Lyessal előtt. Követi a nemes elf tekintetét, aki végignéz a meneten. Lehet, hogy most elesettek és törődöttek, de reményei szerint az Erdő Szíve befogadja őket, s onnantól már békében és boldogságban élhetnek a lombok alatt és között.*
- Ha bármi a tudomásunkra jut, fel fogom keresni, a Fákban Lakóra esküszöm. *Bár Lyessal nem ismerheti olyan jól a csuhátlan csuhást, de érezheti szavaiból, hogy patrónusára csak akkor tenne esküt, ha valóban úgy is gondolja.*
- Mi itt leszünk nem messze, a folyó mellett, ha az Erdő Szíve úgy akarja, találkozni fogunk. *Mosolyog a férfire. A felé nyújtott kezet elfogadja és barátságosan megszorítja.*
- Az Erdő Szíve legyen veled, Ochass. *Köszön el meghajolva a távozó férfi felé. Jó pár szívdobbanásnyi ideig néz utána, miután lehagyta a csapatot. Reméli, hogy megleli akit keres.*
//Új kezdetek - otthonkeresés//
*Miután Lyessalt elnyelték a fák, visszafordul Voelkin és Ämeada felé, akik talán még az ismeretlen elf lovassal és az erdei hosszúéletűvel beszélgetnek. Integet nekik, hogy csatlakozzanak a menethez, hisz úgy érzi, talán közelednek a folyóhoz. Mintha az illatát is érezné, bár lehet, hogy csak a képzelete játszik vele. Szívesen lepihenne már.*
//Pycta és az elf közösség//
*Ahogy Lyessal arcát figyeli, úgy látja, ahogy minden válasszal csökken benne a remény, de fénye ki nem huny, hogy itt megtalálja elveszett rokonát. Segíteni szeretne, de annál többet nem tud most tenni, amit korábban elmondott. Szomorú és kegyetlen érzés egyszerre, hogy ezúttal nem tud segíteni egy fajtársán, de azzal is tisztában van, hogy nem veheti a vállára az ő terhét is. A templomi küldetés után most az a feladata, hogy otthont találjanak együtt.
Az elf férfi szavaira előbb csak kurtán bólint, majd meghallgatja a továbbiakat.*
- Kérem, nem vagyok én hős, csak tettem, amit az Erdő Szíve megkívánt tőlem. *Mondja halk hárítással.
Tényleg nem érzi magát hősnek. A küldetés elejét érzéketlen katonaként élte meg, egy részében pedig azt hitték róla, meghalt, amikor a piacon az a halálmadár a mellkasába furakodott. Az érzés felidézése eszébe juttatja a fekete madáralakot, amely széttárt szárnyaival a mellkasán trónol most. Furcsa érzés, pedig tudja, hogy részben azoknak a jeleknek köszönhetik győzelmüket a templomban.*
- Mi csak nyugalmat és békét szeretnénk. *Int jobbjával az erdőben haladó csoport felé.
A többieket érintő kérdésre haloványan elmosolyodik, hisz mindannyiuknak felajánlotta a lehetőséget, hogy csatlakozzanak hozzájuk.*
- Hanloren, Eeyr papnője délre ment, hogy segítsen az ottaniaknak. Quantall, a mélységi mágus a templomban marad Natalaydával. Róluk ennyit tudok. *Válaszolja készségesen. Remélte, hogy legalább Hanloren velük tart, hite és ereje segíthetett volna a falu építésénél. De ő is a maga útját járja, amelyet Eeyr vagy az Erdő Szíve kijelölt neki. Neki ez a válasz tökéletesen elég.*
- Úgy lesz. *Veszi át a képet és hajol meg kurtán, de tisztelettel Lyessal előtt. Követi a nemes elf tekintetét, aki végignéz a meneten. Lehet, hogy most elesettek és törődöttek, de reményei szerint az Erdő Szíve befogadja őket, s onnantól már békében és boldogságban élhetnek a lombok alatt és között.*
- Ha bármi a tudomásunkra jut, fel fogom keresni, a Fákban Lakóra esküszöm. *Bár Lyessal nem ismerheti olyan jól a csuhátlan csuhást, de érezheti szavaiból, hogy patrónusára csak akkor tenne esküt, ha valóban úgy is gondolja.*
- Mi itt leszünk nem messze, a folyó mellett, ha az Erdő Szíve úgy akarja, találkozni fogunk. *Mosolyog a férfire. A felé nyújtott kezet elfogadja és barátságosan megszorítja.*
- Az Erdő Szíve legyen veled, Ochass. *Köszön el meghajolva a távozó férfi felé. Jó pár szívdobbanásnyi ideig néz utána, miután lehagyta a csapatot. Reméli, hogy megleli akit keres.*
//Új kezdetek - otthonkeresés//
*Miután Lyessalt elnyelték a fák, visszafordul Voelkin és Ämeada felé, akik talán még az ismeretlen elf lovassal és az erdei hosszúéletűvel beszélgetnek. Integet nekik, hogy csatlakozzanak a menethez, hisz úgy érzi, talán közelednek a folyóhoz. Mintha az illatát is érezné, bár lehet, hogy csak a képzelete játszik vele. Szívesen lepihenne már.*
4493. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-09 18:17:32
Üzenet elküldve: 2019-02-09 18:17:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Városnézés//
*Megelégedésére szolgál, hogy az idegen veszi a lapot és nem kapaszkodik a komolyságba, netán sértődöttségbe, további heccelés céltáblájává válva. Na persze attól még céltábla marad, de sokkal jobban telik az idő, ha mindketten élvezik. Többnyire.*
- Bizony gyakran megesik.
*Bólogat komolyan a nyilvánvaló képtelenségre, hiszen ha az út nem vezetne egyértelműen a városba, akkor az elért látótávolság miatt akár toronyiránt lehetne haladni.*
- Főleg, hogy mindenféle útonálló jár erre és lépten-nyomon belekötnek bárkibe.
*Csóválja meg a fejét neheztelőn. A jelzést biztatásnak véve, kezét még mindig mellkasán hagyva fejet hajt.*
- Ön egy úriember.
*Mivel lényegében elállja az elf útját, meginduló lépteire elhúzza lova gyeplőjét és sarkával is mozdulásra, fordulásra ösztökéli. Beáll a párhuzamos szekérnyomba, ám aztán lecsusszan a nyeregből, majd átveti a kantárszárat Pendely fele fölött.*
- Még mielőtt az én hátsómat is simogatni kellene…
*Közli magyarázatként aggódó arccal, feltolt szemöldökkel, s az elf mellett kezd haladni. A kérdésre egy pillanatig elgondolkodik.*
- Afféle hazatérő.
*Feleli valamivel komolyabban, mint eddig. Utána enyhültebben az elfhez fordul.*
- Egyébként Dynnaras vagyok. A legtöbben a Dynnt vagy Dynnát használják, esetleg a kötekedő némbert.
*Vonja meg a vállát egy futó vigyorral.*
- És téged hogy szólíthatlak?
*Aztán a szájához kap tettetett ijedtséggel.*
- Remélem, nem baj, ha elhagyjuk a formaságokat. Jó uram…
*Megelégedésére szolgál, hogy az idegen veszi a lapot és nem kapaszkodik a komolyságba, netán sértődöttségbe, további heccelés céltáblájává válva. Na persze attól még céltábla marad, de sokkal jobban telik az idő, ha mindketten élvezik. Többnyire.*
- Bizony gyakran megesik.
*Bólogat komolyan a nyilvánvaló képtelenségre, hiszen ha az út nem vezetne egyértelműen a városba, akkor az elért látótávolság miatt akár toronyiránt lehetne haladni.*
- Főleg, hogy mindenféle útonálló jár erre és lépten-nyomon belekötnek bárkibe.
*Csóválja meg a fejét neheztelőn. A jelzést biztatásnak véve, kezét még mindig mellkasán hagyva fejet hajt.*
- Ön egy úriember.
*Mivel lényegében elállja az elf útját, meginduló lépteire elhúzza lova gyeplőjét és sarkával is mozdulásra, fordulásra ösztökéli. Beáll a párhuzamos szekérnyomba, ám aztán lecsusszan a nyeregből, majd átveti a kantárszárat Pendely fele fölött.*
- Még mielőtt az én hátsómat is simogatni kellene…
*Közli magyarázatként aggódó arccal, feltolt szemöldökkel, s az elf mellett kezd haladni. A kérdésre egy pillanatig elgondolkodik.*
- Afféle hazatérő.
*Feleli valamivel komolyabban, mint eddig. Utána enyhültebben az elfhez fordul.*
- Egyébként Dynnaras vagyok. A legtöbben a Dynnt vagy Dynnát használják, esetleg a kötekedő némbert.
*Vonja meg a vállát egy futó vigyorral.*
- És téged hogy szólíthatlak?
*Aztán a szájához kap tettetett ijedtséggel.*
- Remélem, nem baj, ha elhagyjuk a formaságokat. Jó uram…
4492. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-09 17:44:20
Üzenet elküldve: 2019-02-09 17:44:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Testvér keresés//
//Pycta és az elf közösség//
*Reménykedő kifejezés az arcán egész addig szembetűnő, míg a válaszokat meg nem hallja. Láthatóan izgalmas pillanatok ezek, mint annak idején, mikor a Pegazusban próbált nyomára bukkanni testvérének. A várakozás mindig örömteli, még akkor is, ha az eredmény, tulajdonképpen pont ugyanaz, mint korábban próbálkozásai során. A sötételfnél, a gnómnál és Cinnél, no meg a főtéren kitett hirdetés kapcsán. Sikertelen. Halkan sóhajt csak fel, látszatra nincs elkeseredve, megszokta már. Azért megvárja, míg mindenki megnézi a képet, majd büszkén húzza ki magát, zubbonyát megigazítva.*
- Bizonyára arra gondol, elcsüggedtem. *Mosolyodik el.* Egy Veryelian soha nem csügged, erős, mint a szikla, s áll a legzúgóbb viharban is. Hallottam önökről, a délceg csapatról, a városban pletykák keringenek. Legalább találkozhattam, a hősök egyikével és a merész elfek csoportjával. De vajon hol vannak az emberek, kik e csapatban küzdöttek? Nekik nem jár tán a béke és a nyugalom? *Kérdezi. Hangjában kíváncsiság bujkál, semmiféle élc nincs benne.*
- Bizonyára nem akartak önnel jönni. Megértem, az emberek világa mindig is különlegesen negatív volt, bizakodás nélkül. Én nem ilyen vagyok. *Emeli tekintetét Pyctára büszkén.* Épp ezért kérem, fogadja el ezt tőlem. *Nyújtja vissza a képet, reménykedve, hogy az elf azt elfogadja.* Ha rátalál, vagy legalább csak hasonlóra, mutassa meg neki, tudni fogja, biztos vagyok benne. *Ismét végigfuttatja tekintetét a csoporton, szegény, elesett, de büszke arcokat lát, kiket vár a jövő egy új világban, az otthonukban.*
- Ha bármire szükségük van, Artheniorban, a régi gazdagnegyed helyén, Cilanney Dharlarann gnóm feltaláló kisasszonynál megtalálnak. Talán az egyetlen jó állapotban lévő gazdagnegyedi ház, ami megmaradt. Megtalálják, híresen okos és szép lány. *Jön zavarba egy pillanatra, aztán megrázza magát.* Nem vagyok sem gazdag, sem hős, de elhivatott, az igen. Egyszer hallani fogják még a nevem Arthenior kapcsán, szükségem van jó kapcsolatokra, akár az erdő mélyén is. *Kezét nyújtja az elf vezető felé, emberi szokás szerint:*
- Ar padon vi Arthenior, Ias taen i thynd. *Mosolyodik el.* Az erdő legyen veletek, testvérek. *Természetesen megvárja a választ, hisz a kölcsönös tisztelet nélkül e világ a semmivé foszlana, csak azt követően indul lovához.*
//Pycta és az elf közösség//
*Reménykedő kifejezés az arcán egész addig szembetűnő, míg a válaszokat meg nem hallja. Láthatóan izgalmas pillanatok ezek, mint annak idején, mikor a Pegazusban próbált nyomára bukkanni testvérének. A várakozás mindig örömteli, még akkor is, ha az eredmény, tulajdonképpen pont ugyanaz, mint korábban próbálkozásai során. A sötételfnél, a gnómnál és Cinnél, no meg a főtéren kitett hirdetés kapcsán. Sikertelen. Halkan sóhajt csak fel, látszatra nincs elkeseredve, megszokta már. Azért megvárja, míg mindenki megnézi a képet, majd büszkén húzza ki magát, zubbonyát megigazítva.*
- Bizonyára arra gondol, elcsüggedtem. *Mosolyodik el.* Egy Veryelian soha nem csügged, erős, mint a szikla, s áll a legzúgóbb viharban is. Hallottam önökről, a délceg csapatról, a városban pletykák keringenek. Legalább találkozhattam, a hősök egyikével és a merész elfek csoportjával. De vajon hol vannak az emberek, kik e csapatban küzdöttek? Nekik nem jár tán a béke és a nyugalom? *Kérdezi. Hangjában kíváncsiság bujkál, semmiféle élc nincs benne.*
- Bizonyára nem akartak önnel jönni. Megértem, az emberek világa mindig is különlegesen negatív volt, bizakodás nélkül. Én nem ilyen vagyok. *Emeli tekintetét Pyctára büszkén.* Épp ezért kérem, fogadja el ezt tőlem. *Nyújtja vissza a képet, reménykedve, hogy az elf azt elfogadja.* Ha rátalál, vagy legalább csak hasonlóra, mutassa meg neki, tudni fogja, biztos vagyok benne. *Ismét végigfuttatja tekintetét a csoporton, szegény, elesett, de büszke arcokat lát, kiket vár a jövő egy új világban, az otthonukban.*
- Ha bármire szükségük van, Artheniorban, a régi gazdagnegyed helyén, Cilanney Dharlarann gnóm feltaláló kisasszonynál megtalálnak. Talán az egyetlen jó állapotban lévő gazdagnegyedi ház, ami megmaradt. Megtalálják, híresen okos és szép lány. *Jön zavarba egy pillanatra, aztán megrázza magát.* Nem vagyok sem gazdag, sem hős, de elhivatott, az igen. Egyszer hallani fogják még a nevem Arthenior kapcsán, szükségem van jó kapcsolatokra, akár az erdő mélyén is. *Kezét nyújtja az elf vezető felé, emberi szokás szerint:*
- Ar padon vi Arthenior, Ias taen i thynd. *Mosolyodik el.* Az erdő legyen veletek, testvérek. *Természetesen megvárja a választ, hisz a kölcsönös tisztelet nélkül e világ a semmivé foszlana, csak azt követően indul lovához.*
4491. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-09 16:52:34
Üzenet elküldve: 2019-02-09 16:52:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
*A dolgok komolyra fordulásával együtt beleszédül a nagy döntés súlyába. Vagy tán kissé elfáradt, mert nehéznek érzi a fejét és egy kissé megborzong ültében. Ha nem mozognak, nincs annyira meleg. Bágyadtsága ellenére felcsipeget a beszélgetésből egy-két fontos momentumot, mint például Luni csatlakozását a könyvtár ötletéhez és a mágiatanuláshoz, amiről már találkozásukkor beszéltek. Remélte, hogy így lesz, egyetértőn bólogat, bizony a segítség elkél majd. Az ő szeme pedig az állatok említésekor csillan fel.*
- Én is szereteb őket.
*Vieljana olyan szépen beszél a kertről, hogy olvadozva néz rá, s mikor kiderül, hogy a könyvtár nála is tetszésre talál, szintén boldoggá teszi. Kérdésére már válaszoltak mások, ehhez szintén csak bólogatni tud.
A gyümölcs-lelőhelyek is felvillanyozzák, de csak míg pálinkaalapanyagként nem említik őket, akkor ugyanis csüggedten leesnek vállai. Ezek után nem merne egyetlen szemet sem leszedni Angu elől, aki olyan nagy reményeket fűz az italkészítéshez. Sőt, inkább elvinné neki.
Eljön hát az anyagiak ideje. Érdekes módon eddig mindenki 800 aranyat ajánl fel, mintha csak összebeszéltek volna, s bizony egyetért velük, hogy nem járja, Lau fizessen szinte mindent egyedül.*
- Ha begosztozol velünk a házon, akkor begosztozunk a költségen.
*Bólint Lau felé, s egyik szütyőjét leköti, majd az asztalra teszi.*
- Én… igazából… 1000 aranyra gondoltab…
*Nem akar ezzel nagyzolni, reméli, nem veszik így társai, de őszintén beszél. S van valami, ami már furdalja egy ideje Lyll oldalát, ezzel a családiasabbá váló hangulatban végre előhozakodik.*
- Eszebbe jutott, hogy talán begkérdezhetnénk, binden könyvet bagával akar-e vinni a tulajdonos. Bert biztosan van neki…
*Arystor nagyon műveltnek tűnik, s lehet, hogy már összecsomagolta minden értékes könyvét, de talán volna, amitől hajlandó lenne megválni. Abban biztos, hogy nem sok haszontalan darab lehet közötte.*
- És akkor begvehetnéb egy részét. Báris lenne egy alap a könyvtárhoz…
*A dolgok komolyra fordulásával együtt beleszédül a nagy döntés súlyába. Vagy tán kissé elfáradt, mert nehéznek érzi a fejét és egy kissé megborzong ültében. Ha nem mozognak, nincs annyira meleg. Bágyadtsága ellenére felcsipeget a beszélgetésből egy-két fontos momentumot, mint például Luni csatlakozását a könyvtár ötletéhez és a mágiatanuláshoz, amiről már találkozásukkor beszéltek. Remélte, hogy így lesz, egyetértőn bólogat, bizony a segítség elkél majd. Az ő szeme pedig az állatok említésekor csillan fel.*
- Én is szereteb őket.
*Vieljana olyan szépen beszél a kertről, hogy olvadozva néz rá, s mikor kiderül, hogy a könyvtár nála is tetszésre talál, szintén boldoggá teszi. Kérdésére már válaszoltak mások, ehhez szintén csak bólogatni tud.
A gyümölcs-lelőhelyek is felvillanyozzák, de csak míg pálinkaalapanyagként nem említik őket, akkor ugyanis csüggedten leesnek vállai. Ezek után nem merne egyetlen szemet sem leszedni Angu elől, aki olyan nagy reményeket fűz az italkészítéshez. Sőt, inkább elvinné neki.
Eljön hát az anyagiak ideje. Érdekes módon eddig mindenki 800 aranyat ajánl fel, mintha csak összebeszéltek volna, s bizony egyetért velük, hogy nem járja, Lau fizessen szinte mindent egyedül.*
- Ha begosztozol velünk a házon, akkor begosztozunk a költségen.
*Bólint Lau felé, s egyik szütyőjét leköti, majd az asztalra teszi.*
- Én… igazából… 1000 aranyra gondoltab…
*Nem akar ezzel nagyzolni, reméli, nem veszik így társai, de őszintén beszél. S van valami, ami már furdalja egy ideje Lyll oldalát, ezzel a családiasabbá váló hangulatban végre előhozakodik.*
- Eszebbe jutott, hogy talán begkérdezhetnénk, binden könyvet bagával akar-e vinni a tulajdonos. Bert biztosan van neki…
*Arystor nagyon műveltnek tűnik, s lehet, hogy már összecsomagolta minden értékes könyvét, de talán volna, amitől hajlandó lenne megválni. Abban biztos, hogy nem sok haszontalan darab lehet közötte.*
- És akkor begvehetnéb egy részét. Báris lenne egy alap a könyvtárhoz…
4490. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-09 16:24:30
Üzenet elküldve: 2019-02-09 16:24:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Városnézés//
*Tekintete az idegen kezére siklik, s látva, hogy az nem kutat fegyver után, ő is leereszti kezét a markolatról. Ettől persze még nem biztos abban, hogy esetleg a másik nem fog nekiesni, de igyekszik azért legalább látszatát kelteni valamiféle bizalomnak.
Jobb szemöldökét felvonva figyeli a lovas mozdulatait és közben félmosolyra kunkorodik szája sarka.*
-Ó... nem is tudja mennyire.
*Egészen szórakoztatónak találja a nőt, az a szemtelen vigyor és még ez az indokolatlan ripacskodás is... Hiába, hosszú magányos út van mögötte, néhanapján még ő is éhezik a társaságra, noha valószínűleg jóval ritkábban, mint mások.*
-Így van, bár nem igazán vagyok ismerős a környéken. *ismeri be miközben Arthenior irányába pillant. A város már egyértelműen kivehető a távolban.*
-Kicsit tartok is tőle, hogy nem találok oda.
*Siklik vissza tekintete a lányra, s egészen olyan arcot vág, mint valami elveszett kisfiú, bár szemei közben mosolyognak. Úgy tűnik az idegen is épp arra utalgat, hogy esetleg folytathatnák együtt útjukat, Rynnek pedig egyáltalán nincs ellenére a dolog.*
-Hát igazán szomorú lenne, ha tovább sorvadna.
*Nem kérdez rá, hogy vele tart-e, helyette inkább villant egy sokatmondó mosolyt és tesz pár lépést előre.*
-Mi dolga egyébként errefelé? Vagy talán idevalósi? *tesz fel pár tolakodó kérdést, ha esetleg továbbindulnak, még mielőtt beállna valamiféle kínos csend.*
*Tekintete az idegen kezére siklik, s látva, hogy az nem kutat fegyver után, ő is leereszti kezét a markolatról. Ettől persze még nem biztos abban, hogy esetleg a másik nem fog nekiesni, de igyekszik azért legalább látszatát kelteni valamiféle bizalomnak.
Jobb szemöldökét felvonva figyeli a lovas mozdulatait és közben félmosolyra kunkorodik szája sarka.*
-Ó... nem is tudja mennyire.
*Egészen szórakoztatónak találja a nőt, az a szemtelen vigyor és még ez az indokolatlan ripacskodás is... Hiába, hosszú magányos út van mögötte, néhanapján még ő is éhezik a társaságra, noha valószínűleg jóval ritkábban, mint mások.*
-Így van, bár nem igazán vagyok ismerős a környéken. *ismeri be miközben Arthenior irányába pillant. A város már egyértelműen kivehető a távolban.*
-Kicsit tartok is tőle, hogy nem találok oda.
*Siklik vissza tekintete a lányra, s egészen olyan arcot vág, mint valami elveszett kisfiú, bár szemei közben mosolyognak. Úgy tűnik az idegen is épp arra utalgat, hogy esetleg folytathatnák együtt útjukat, Rynnek pedig egyáltalán nincs ellenére a dolog.*
-Hát igazán szomorú lenne, ha tovább sorvadna.
*Nem kérdez rá, hogy vele tart-e, helyette inkább villant egy sokatmondó mosolyt és tesz pár lépést előre.*
-Mi dolga egyébként errefelé? Vagy talán idevalósi? *tesz fel pár tolakodó kérdést, ha esetleg továbbindulnak, még mielőtt beállna valamiféle kínos csend.*
4489. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-09 16:23:08
Üzenet elküldve: 2019-02-09 16:23:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Testvér keresés//
//Pycta és az elf közösség//
*Kérdő tekintettel figyeli a lassan megnyugvó férfit, ő maga türelmesen vár, míg előadja a többieknek is jövetelének okát, azokat, akik hátrább állnak, közelebb hívja, hogy megnézhessék ők is a képet, amelyet az elf szeretne mutatni nekik. Még az öreg gnómnak is integet, a bölcs vén biztosan sokakat ismert a városban, hátha felismeri a képen látható nőt.
A csuhátlan csuhás átveszi a képet, ha Lyessal átadja és közelebbről, alaposan megnézi. Igyekszik ismerős jegyeket keresni rajta, de szomorúan állapítja meg, hogy ezeket a szemeket ezer közül is felismerné, de sajnos nem talál az emlékei közt hasonló arcot. Nem ismeri fel a képen szereplő nőt, amin az elhangzó információk sem segítenek.*
- Sajnálom, de én nem találkoztam vele. *Mondja halkan. Sokáig élt Erdőmélye elzárt vadonjában, a Vadvértek erődjében, ott biztosan nem találkozott vele. Az utóbbi hetekben pedig a küldetés körül forgott minden gondolata, így csak azokkal ismerkedett meg, akik a templomnál voltak.
Reméli, hogy valaki felismeri a városiak közül a nőt a képen vagy legalább a gnómnak sikerül valamit mondania, de az a rossz érzése támad, hogy ők sem tudnak majd segíteni.*
- Mi a városból jöttünk, én korábban Erdőmélyén éltem, de sem ott, sem a vadonban nem találkoztam korábban vele. *Mondja, ahogy megnézi újra a képet, ezúttal azzal a céllal, hogy emlékezetébe vésse a nő vonásait, de abban biztos, hogy a tekintetét nem fogja elfelejteni.*
- Ha később találkozunk vele, akkor elmondom neki, hogy keresed. *Hangja már erősebb, szeretne egy kis reményt adni az elf férfinek, bár tart tőle, hogy a kudarc tovább mélyíti szomorúságát.*
- Ha így lesz, mit mondjak neki, merre talál majd téged? Vagy ha velünk marad, akkor megtalálsz minket nyugatra, a folyó kanyarulatánál. *Int arra a távolba, amerre a folyót és az új otthont sejti.*
- Ez a legtöbb, amit tehetünk. *Néz bocsánatkérőn az elfre. Neki most egy egész falunyi elfet és egyéb fajút kell elvezetnie a remélt békébe és nyugalomba, ez az elsődleges feladata.*
- Tényleg sajnálom. Imádkozni fogok az Erdő Szívéhez, hogy hamar találkozzatok. *Hajtja meg a fejét kurtán Lyessal felé válaszát várva.*
//Pycta és az elf közösség//
*Kérdő tekintettel figyeli a lassan megnyugvó férfit, ő maga türelmesen vár, míg előadja a többieknek is jövetelének okát, azokat, akik hátrább állnak, közelebb hívja, hogy megnézhessék ők is a képet, amelyet az elf szeretne mutatni nekik. Még az öreg gnómnak is integet, a bölcs vén biztosan sokakat ismert a városban, hátha felismeri a képen látható nőt.
A csuhátlan csuhás átveszi a képet, ha Lyessal átadja és közelebbről, alaposan megnézi. Igyekszik ismerős jegyeket keresni rajta, de szomorúan állapítja meg, hogy ezeket a szemeket ezer közül is felismerné, de sajnos nem talál az emlékei közt hasonló arcot. Nem ismeri fel a képen szereplő nőt, amin az elhangzó információk sem segítenek.*
- Sajnálom, de én nem találkoztam vele. *Mondja halkan. Sokáig élt Erdőmélye elzárt vadonjában, a Vadvértek erődjében, ott biztosan nem találkozott vele. Az utóbbi hetekben pedig a küldetés körül forgott minden gondolata, így csak azokkal ismerkedett meg, akik a templomnál voltak.
Reméli, hogy valaki felismeri a városiak közül a nőt a képen vagy legalább a gnómnak sikerül valamit mondania, de az a rossz érzése támad, hogy ők sem tudnak majd segíteni.*
- Mi a városból jöttünk, én korábban Erdőmélyén éltem, de sem ott, sem a vadonban nem találkoztam korábban vele. *Mondja, ahogy megnézi újra a képet, ezúttal azzal a céllal, hogy emlékezetébe vésse a nő vonásait, de abban biztos, hogy a tekintetét nem fogja elfelejteni.*
- Ha később találkozunk vele, akkor elmondom neki, hogy keresed. *Hangja már erősebb, szeretne egy kis reményt adni az elf férfinek, bár tart tőle, hogy a kudarc tovább mélyíti szomorúságát.*
- Ha így lesz, mit mondjak neki, merre talál majd téged? Vagy ha velünk marad, akkor megtalálsz minket nyugatra, a folyó kanyarulatánál. *Int arra a távolba, amerre a folyót és az új otthont sejti.*
- Ez a legtöbb, amit tehetünk. *Néz bocsánatkérőn az elfre. Neki most egy egész falunyi elfet és egyéb fajút kell elvezetnie a remélt békébe és nyugalomba, ez az elsődleges feladata.*
- Tényleg sajnálom. Imádkozni fogok az Erdő Szívéhez, hogy hamar találkozzatok. *Hajtja meg a fejét kurtán Lyessal felé válaszát várva.*
4488. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-09 15:44:31
Üzenet elküldve: 2019-02-09 15:44:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Testvér keresés//
//Pycta és az elf közösség//
*Felderül a szeme, mikor pozitív választ kap, egy kissé tartott attól, hogy figyelmen kívül hagyják, vagy, ami még rosszabb, ha meg sem hallgatják. Kezében szorongatja a képet, majd halvány mosollyal arcán bólint, közben körbenéz, s megköszörüli kissé a torkát.*
- Üdvözlöm önöket! Lyessal Veryelian vagyok, Lihanechből. Hosszú utat tettem meg, hogy testvéremre leljek, ki a legutolsó információim szerint valahol Artheniorban, vagy a környékén tartózkodik. *Ezúttal katonai múltjára és egyéb nemesi sallangokra nem tér ki, annyit már megtapasztalt a város kapcsán, hogy a nemesség itt már pusztán a múlt szava, minthogy bármit is jelentsen. Bár ezek a nemesek korántsem olyanok voltak, mint városában.*
- Köszönöm. Kérem! Mindenki megnézheti, örömömre szolgálna, ha többen látnák, hátha. *Aggódó tekintete végigfut a tömegen, s a vándorokon. Ennyi elfből már majd csak lesz olyan, aki tudja kiről beszél.*
- A képen az édesanyja látható. *Szól Pyctához sokkal nyugodtabb, bár kétségkívül izgatott hangszínnel. A piktogramot felé tartja, sőt, ha az elf elveszi, át is adja részére. A képen hosszú hajú, méltóságteljes elf nő látható, ölében egy mókussal, mely hátán keze simul végig, látszik, hogy szenvedélyesen szeretheti. Haja színe a búzakalász és a szalma színével vetekszik, a szeme feletti szemöldökök enyhén íveltek felfelé, orra apró és pisze. Az egész nőből valahogy árad a fennköltség. A képen, talán haján kívül a szemei a legfeltűnőbbek, mert pompás smaragdzöld színben pompáznak, szinte árad belőlük az elfogadás. Ruhája színe is hasonlatos.*
- Csak féltestvérem. Apáról. Én a városban, ő az erdőben nevelkedett, egy elf közösségben, de csak nagyszüleivel találkoztam ott, akkor ő már nem volt. *Horgasztja le a fejét.* Semmit nem voltak hajlandóak elmondani, csak ezt a piktogramot szereztem. Még a nevét sem tudom. A közösség egyik vezetője a nagyapja volt. Ritka szófukar, elf és nem is fogadott szívesen. *Sóhajt fel csendesen, aztán felnevet.* Ha olyan, mint apám és az anyja, akkor karót nyelt, de elfogadóbb mindenkinél és mindennél jobban szereti az állatokat... mondjuk ez elfeknél tudom, nem újdonság. *Aztán a nevetés alábbhagy kissé, majd végleg elhal.*
- Erdei közösség sarja. Valaki felismeri közületek? *Ha Pycta megnézte, körbemutatja a többieknek is, hogy alaposan tanulmányozhassák, majd reménykedve figyeli az arcokat.*
//Pycta és az elf közösség//
*Felderül a szeme, mikor pozitív választ kap, egy kissé tartott attól, hogy figyelmen kívül hagyják, vagy, ami még rosszabb, ha meg sem hallgatják. Kezében szorongatja a képet, majd halvány mosollyal arcán bólint, közben körbenéz, s megköszörüli kissé a torkát.*
- Üdvözlöm önöket! Lyessal Veryelian vagyok, Lihanechből. Hosszú utat tettem meg, hogy testvéremre leljek, ki a legutolsó információim szerint valahol Artheniorban, vagy a környékén tartózkodik. *Ezúttal katonai múltjára és egyéb nemesi sallangokra nem tér ki, annyit már megtapasztalt a város kapcsán, hogy a nemesség itt már pusztán a múlt szava, minthogy bármit is jelentsen. Bár ezek a nemesek korántsem olyanok voltak, mint városában.*
- Köszönöm. Kérem! Mindenki megnézheti, örömömre szolgálna, ha többen látnák, hátha. *Aggódó tekintete végigfut a tömegen, s a vándorokon. Ennyi elfből már majd csak lesz olyan, aki tudja kiről beszél.*
- A képen az édesanyja látható. *Szól Pyctához sokkal nyugodtabb, bár kétségkívül izgatott hangszínnel. A piktogramot felé tartja, sőt, ha az elf elveszi, át is adja részére. A képen hosszú hajú, méltóságteljes elf nő látható, ölében egy mókussal, mely hátán keze simul végig, látszik, hogy szenvedélyesen szeretheti. Haja színe a búzakalász és a szalma színével vetekszik, a szeme feletti szemöldökök enyhén íveltek felfelé, orra apró és pisze. Az egész nőből valahogy árad a fennköltség. A képen, talán haján kívül a szemei a legfeltűnőbbek, mert pompás smaragdzöld színben pompáznak, szinte árad belőlük az elfogadás. Ruhája színe is hasonlatos.*
- Csak féltestvérem. Apáról. Én a városban, ő az erdőben nevelkedett, egy elf közösségben, de csak nagyszüleivel találkoztam ott, akkor ő már nem volt. *Horgasztja le a fejét.* Semmit nem voltak hajlandóak elmondani, csak ezt a piktogramot szereztem. Még a nevét sem tudom. A közösség egyik vezetője a nagyapja volt. Ritka szófukar, elf és nem is fogadott szívesen. *Sóhajt fel csendesen, aztán felnevet.* Ha olyan, mint apám és az anyja, akkor karót nyelt, de elfogadóbb mindenkinél és mindennél jobban szereti az állatokat... mondjuk ez elfeknél tudom, nem újdonság. *Aztán a nevetés alábbhagy kissé, majd végleg elhal.*
- Erdei közösség sarja. Valaki felismeri közületek? *Ha Pycta megnézte, körbemutatja a többieknek is, hogy alaposan tanulmányozhassák, majd reménykedve figyeli az arcokat.*
4487. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-09 13:14:25
Üzenet elküldve: 2019-02-09 13:14:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Továbbra is nagyon lelkes, főleg, hogy immár tényleg eldőlt, hogy ez a csodálatos ház az övéké lesz.
Egyedül a tündérlány kérdése lepi meg. Eljött velük idáig, ezért benne valahogy fel sem merült, hogy nem azért, mert velük akar maradni.
Meglehet persze, hogy csak óvatos volt, és figyelte őket eddig, próbálva kitalálni, hogy pontosan kikkel hozta őt össze az istennője, vagy a sors. Hasonló zavaros időben, csupa ismeretlen között nem igazán lehetne kárhoztatni azért, ha így történt volna.
Örül mindenesetre, hogy úgy érzi, hogy helye van itt. Édesanyjától is mindig azt tanulta, hogy az erős megérzésekre hallgatni kell.
Ő a maga részéről már csak azért is örül a lánynak, mert népe hite szerint a tündérek mindig szerencsét hoznak. Meglehet persze, hogy ez csak egy olyan előítélet, mint az, hogy minden ork büdös, és a kedvező előítéletekkel pont ugyanolyan nehéz lehet együtt élni azok alanyának, mint azokkal, amelyeket rosszindulat, vagy a sértés szándéka szült, de hát ettől ő még mindig egy papnő lánya marad. Nem nagyon tud szabadulni édesanyja babonáitól, még akkor sem, ha sok esetben talán nem ártana.*
- Én is örülök, hogy maradsz. *igyekszik megerősíteni mindenesetre elhatározásában a lányt egy őszintén kedves és barátságos mosollyal.*
- Szívesen segítek majd neked a kertben, a mágia pedig már engem is elég régóta vonz. Nagyon szeretném megtanulni rendesen használni, de eddig egyszerűen nem volt rá vagy lehetőség, vagy idő, vagy egyik sem. De itt végre lesz mind a kettő! *teszi hozzá, és talán kicsit előre is szalad gondolatban, amikor arról kezd el álmodozni, hogy milyen csodálatos lesz majd, ha végre először érezheti apró testében a hold hatalmas erejét.
Kis elkalandozása ellenére elég hamar visszatér mindenesetre a jelen valóságába YIlandának és Launak köszönhetően, miközben a közbeszóló férfinak is bólint, reményei szerint azt jelezve ezzel neki, hogy nem csak tökéletesen megérti, hanem teljesen egyet is ért vele.*
- Szerintem pedig fogadd csak el nyugodtan! *teszi ezek után egy röpke pillanatra barátságos gyengédséggel Lau vállára a kezét.*
- Mindegy, hogy ki miért van itt vagy hogyan került ide, a házat mindannyian akarjuk. Együtt vesszük meg, és a közös otthonunk lesz. Nem az számít, hogy ki mennyit ad bele, hogy meg legyen az ötezer arany. Mégis az lenne a legokosabb szerintem, ha nem úgy csinálnánk, hogy te fizetsz egyedül nagyon sokat, mi pedig csak jelképes összegeket. *osztja meg a véleményét ő is.*
- Persze, ha valaki csak nagyon keveset tud erre szánni, az sem baj, de, aki tud többet adni, és szívesen is adja, miért ne tehetné meg? Tudom, hogy eredetileg a te álmod és ötleted volt ez a ház, de azért ne akard megvenni egyedül az egészet! Ha tényleg ennyi pénzed van, és erre a házra akarod költeni, akkor biztos vagyok benne, hogy lesz még helye bőven. Sok dolgunk lesz még itt, és biztosan elég sok mindenre kell költeni még majd azután is, hogy már a mienk. Sőt, talán utána még nagyobb szükségünk lesz majd aranyakra, mint most. *próbál érvelni tovább.*
- Különben pedig ennyi pénzzel én is be tudok szállni. És ragaszkodom is hozzá, hogy elfogadd! *mosolyodik el. Végtére is vicces is lenne, ha pont ezen vesznének össze, miután annyi minden rosszon keresztül mentek már együtt. Nem is hisz benne, hogy megtörténhet, csak azért, mert most nem értenek egymással egyet.
Ezek után, mielőtt még Lau esetleg tiltakozni kezdene, gyorsan ölébe veszi a táskáját, majd óvatosan nyitja ki.
Nem szégyelli barátait, de nem is szándékozik feltétlenül közszemlére tenni őket, mondjuk avval, hogy kiülteti őket az asztalra. Úgy viszont, hogy aranyait gondosan a táska legaljára tette, muszáj megnyitnia a zsák száját annyira, hogy turkálás közben kényelmesen elférjen keze a két játéknyúl mellett, és így legalább a fejük kikandikáljon a táskából. Nem is baj, ha vethetnek egy első pillantást új otthonukra, hiszen természetesen ők vele költöznek.*
- Tessék! *mondja a lánynak, miközben magában még egyszer hálát ad a Pegazus fogadósának. Reméli, hogy Laurentitia Sminderhen tényleg elfogadja tőle az általa nagyon is szívesen és örömmel adott 800 aranyat.
*
- Hidd el, így lesz a legjobb! *teszi még hozzá, remélve, hogy nem csak képzeli, hogy meg tudta győzni Laut, hanem tényleg így is történt.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.09 13:15:48
*Továbbra is nagyon lelkes, főleg, hogy immár tényleg eldőlt, hogy ez a csodálatos ház az övéké lesz.
Egyedül a tündérlány kérdése lepi meg. Eljött velük idáig, ezért benne valahogy fel sem merült, hogy nem azért, mert velük akar maradni.
Meglehet persze, hogy csak óvatos volt, és figyelte őket eddig, próbálva kitalálni, hogy pontosan kikkel hozta őt össze az istennője, vagy a sors. Hasonló zavaros időben, csupa ismeretlen között nem igazán lehetne kárhoztatni azért, ha így történt volna.
Örül mindenesetre, hogy úgy érzi, hogy helye van itt. Édesanyjától is mindig azt tanulta, hogy az erős megérzésekre hallgatni kell.
Ő a maga részéről már csak azért is örül a lánynak, mert népe hite szerint a tündérek mindig szerencsét hoznak. Meglehet persze, hogy ez csak egy olyan előítélet, mint az, hogy minden ork büdös, és a kedvező előítéletekkel pont ugyanolyan nehéz lehet együtt élni azok alanyának, mint azokkal, amelyeket rosszindulat, vagy a sértés szándéka szült, de hát ettől ő még mindig egy papnő lánya marad. Nem nagyon tud szabadulni édesanyja babonáitól, még akkor sem, ha sok esetben talán nem ártana.*
- Én is örülök, hogy maradsz. *igyekszik megerősíteni mindenesetre elhatározásában a lányt egy őszintén kedves és barátságos mosollyal.*
- Szívesen segítek majd neked a kertben, a mágia pedig már engem is elég régóta vonz. Nagyon szeretném megtanulni rendesen használni, de eddig egyszerűen nem volt rá vagy lehetőség, vagy idő, vagy egyik sem. De itt végre lesz mind a kettő! *teszi hozzá, és talán kicsit előre is szalad gondolatban, amikor arról kezd el álmodozni, hogy milyen csodálatos lesz majd, ha végre először érezheti apró testében a hold hatalmas erejét.
Kis elkalandozása ellenére elég hamar visszatér mindenesetre a jelen valóságába YIlandának és Launak köszönhetően, miközben a közbeszóló férfinak is bólint, reményei szerint azt jelezve ezzel neki, hogy nem csak tökéletesen megérti, hanem teljesen egyet is ért vele.*
- Szerintem pedig fogadd csak el nyugodtan! *teszi ezek után egy röpke pillanatra barátságos gyengédséggel Lau vállára a kezét.*
- Mindegy, hogy ki miért van itt vagy hogyan került ide, a házat mindannyian akarjuk. Együtt vesszük meg, és a közös otthonunk lesz. Nem az számít, hogy ki mennyit ad bele, hogy meg legyen az ötezer arany. Mégis az lenne a legokosabb szerintem, ha nem úgy csinálnánk, hogy te fizetsz egyedül nagyon sokat, mi pedig csak jelképes összegeket. *osztja meg a véleményét ő is.*
- Persze, ha valaki csak nagyon keveset tud erre szánni, az sem baj, de, aki tud többet adni, és szívesen is adja, miért ne tehetné meg? Tudom, hogy eredetileg a te álmod és ötleted volt ez a ház, de azért ne akard megvenni egyedül az egészet! Ha tényleg ennyi pénzed van, és erre a házra akarod költeni, akkor biztos vagyok benne, hogy lesz még helye bőven. Sok dolgunk lesz még itt, és biztosan elég sok mindenre kell költeni még majd azután is, hogy már a mienk. Sőt, talán utána még nagyobb szükségünk lesz majd aranyakra, mint most. *próbál érvelni tovább.*
- Különben pedig ennyi pénzzel én is be tudok szállni. És ragaszkodom is hozzá, hogy elfogadd! *mosolyodik el. Végtére is vicces is lenne, ha pont ezen vesznének össze, miután annyi minden rosszon keresztül mentek már együtt. Nem is hisz benne, hogy megtörténhet, csak azért, mert most nem értenek egymással egyet.
Ezek után, mielőtt még Lau esetleg tiltakozni kezdene, gyorsan ölébe veszi a táskáját, majd óvatosan nyitja ki.
Nem szégyelli barátait, de nem is szándékozik feltétlenül közszemlére tenni őket, mondjuk avval, hogy kiülteti őket az asztalra. Úgy viszont, hogy aranyait gondosan a táska legaljára tette, muszáj megnyitnia a zsák száját annyira, hogy turkálás közben kényelmesen elférjen keze a két játéknyúl mellett, és így legalább a fejük kikandikáljon a táskából. Nem is baj, ha vethetnek egy első pillantást új otthonukra, hiszen természetesen ők vele költöznek.*
- Tessék! *mondja a lánynak, miközben magában még egyszer hálát ad a Pegazus fogadósának. Reméli, hogy Laurentitia Sminderhen tényleg elfogadja tőle az általa nagyon is szívesen és örömmel adott 800 aranyat.
*- Hidd el, így lesz a legjobb! *teszi még hozzá, remélve, hogy nem csak képzeli, hogy meg tudta győzni Laut, hanem tényleg így is történt.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.09 13:15:48
4486. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-09 12:16:16
Üzenet elküldve: 2019-02-09 12:16:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
//Úton- útfélen//
* A többiek is elég egybehangzóan a vásárlás mellett teszik le a voksukat. Örül, hisz a társaság barátságos, a tervek pedig egyfelől nem a valóságtól elrugaszkodottak, másfelől meg igencsak barátságosak. Ez látszik Arystoron is, mármint, hogy a tervek elnyerik a tetszését. Így talán picit nyugodtabb szívvel válik meg a szeretett otthonától, hogy jó kezekben tudja. Aztán udvariasan megadja a lehetőséget a társaságnak az egyeztetésre és elvonul szerződést írni. Nem igazán ért hozzá, de azért átolvassa majd, bármennyire is korrektnek tűnik a nemes.
Yllada felajánlása korrekt, de Laurentitia próbál tekintettel lenni a többiekre és magára akarja vállalni a vételár nagy részét, így mikor az elf befejezi a mondandóját kénytelen közbeszólni. *
- Nagyon kedves tőled a felajánlás Laurentitia, de Yllával értek egyet. * néz előbb az elfre, majd a félelfre. * - Azt hiszem, hogy nekünk is segítene magunkénak érezni a helyet, ha beszállhatnánk a vételárba. A magam részéről hozzátennék én is nyolcszáz aranyat a közöshöz.
* A többiek is elég egybehangzóan a vásárlás mellett teszik le a voksukat. Örül, hisz a társaság barátságos, a tervek pedig egyfelől nem a valóságtól elrugaszkodottak, másfelől meg igencsak barátságosak. Ez látszik Arystoron is, mármint, hogy a tervek elnyerik a tetszését. Így talán picit nyugodtabb szívvel válik meg a szeretett otthonától, hogy jó kezekben tudja. Aztán udvariasan megadja a lehetőséget a társaságnak az egyeztetésre és elvonul szerződést írni. Nem igazán ért hozzá, de azért átolvassa majd, bármennyire is korrektnek tűnik a nemes.
Yllada felajánlása korrekt, de Laurentitia próbál tekintettel lenni a többiekre és magára akarja vállalni a vételár nagy részét, így mikor az elf befejezi a mondandóját kénytelen közbeszólni. *
- Nagyon kedves tőled a felajánlás Laurentitia, de Yllával értek egyet. * néz előbb az elfre, majd a félelfre. * - Azt hiszem, hogy nekünk is segítene magunkénak érezni a helyet, ha beszállhatnánk a vételárba. A magam részéről hozzátennék én is nyolcszáz aranyat a közöshöz.
4485. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-09 12:04:11
Üzenet elküldve: 2019-02-09 12:04:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek - otthonkeresés//
*A menet továbbhalad az erdő belseje és ezzel a folyó, így az új otthon reménye felé. A csuhátlan csuhás nem kíván megállítani mindenkit a kitérő miatt így lassan a kordék és a csapat elhalad mellettük és ők hárman ott maradnak a furcsa erdei elffel.
Ekkor jelenik meg a magányos lovas és áll meg mellettük.*
- Az Erdő Szíve áldjon. *Köszönti barátságos hangon az elf lányt.*
- Letelepedni érkeztünk az erdőbe. *Válaszol kurtán, majd a többiek körül kialakuló beszélgetés felé fordítja figyelmét.
Közben választ kapnak az erdei elftől azt illetően, mióta él az erdőben. A hosszúéletű furcsán beszél, amit magyaráz a hosszú magányos élet, de amúgy sem ütközött volna meg rajta a csuhátlan csuhás, hosszúra nyúlt élete során találkozott már egy-két furcsa szerzettel.
Az ismeretlen elf a csillagokról kezd beszélni, de csak a hydra említésekor mozdul meg az erdőmélyi elfben valami. Megállja, hogy megérintse a nyakában függő hydra-medált, de az állán megfeszül egy izom.*
- Ami azt illeti, haladnunk kell tovább, ha velünk szeretnél tartani, kövesd a nyomokat. *Szólal meg a csuhátlan csuhás. Ezúttal nem egy kisebb csoportért felelős, hanem egy egész falunyi elfért és másokért, mint annak idején Erdőmélyén. Nekik pedig megfelelő táborhely kell éjszakára, lehetőleg már a folyó mellett.*
- Ha maradnátok, ti is kövessetek majd minket, én visszatérek a többiekhez. *Mondja még tárgyilagosan Voelkinnek és Ämeadának, majd kurtán biccent a lovas felé és visszaindul a csoporthoz.*
//Testvér keresés//
*Visszatérve a csoporthoz halkan megvitatja az elf férfiakkal a történteket és biztosítja őket arról, nincs veszély. Majd megindul előre, hogy tovább vezesse őket, amikor újabb érkező okoz zavart a csapatban.
A csuhátlan csuhás hátrafelé fordulva kémleli a zavar okát és pillantja meg a nemesnek tetsző elfet, pár lépéssel meg is közelíti, így valahol a menet közepén találkoznak a láthatóan sietős dolgú férfival.*
- A Fákban Lakó hozott. *Köszönti nyugodt hangon.*
- Miben segíthetek? *Kérdi, de már érkezik is a felelt, az elf férfi a testvérét keresi. A csuhátlan csuhás készségesen fordul a kép felé, hátha tud segíteni, bár a korábban történtekre csak homályosan emlékszik, ennek ellenére természetesen segíteni kíván a kétségbeesettnek tetsző elfnek.*
- Semmi baj, kérlek, nyugodj meg. Segítünk, vagyis megpróbálunk segíteni. *Nyugtatja a feszült hosszúéletűt.
Az ismeretlen elf az erdő felé pillant, az erdőmélyi szerzetes sejti, mit vehetett észre, de amíg az nem tesz semmi fenyegetőt Xauzur felé, addig nem kíván közbelépni, felesleges volna előre ijesztgetni az irbisz jelenlétével.*
- Hadd nézzem azt a képet. *Mosolyodik el barátságosan, bár fizimiskája is megszenvedte az elmúlt napok küldetése, karizmája és kisugárzása még a régi, reményei szerint a nemesnek látszó elf meg fog nyugodni.*
*A menet továbbhalad az erdő belseje és ezzel a folyó, így az új otthon reménye felé. A csuhátlan csuhás nem kíván megállítani mindenkit a kitérő miatt így lassan a kordék és a csapat elhalad mellettük és ők hárman ott maradnak a furcsa erdei elffel.
Ekkor jelenik meg a magányos lovas és áll meg mellettük.*
- Az Erdő Szíve áldjon. *Köszönti barátságos hangon az elf lányt.*
- Letelepedni érkeztünk az erdőbe. *Válaszol kurtán, majd a többiek körül kialakuló beszélgetés felé fordítja figyelmét.
Közben választ kapnak az erdei elftől azt illetően, mióta él az erdőben. A hosszúéletű furcsán beszél, amit magyaráz a hosszú magányos élet, de amúgy sem ütközött volna meg rajta a csuhátlan csuhás, hosszúra nyúlt élete során találkozott már egy-két furcsa szerzettel.
Az ismeretlen elf a csillagokról kezd beszélni, de csak a hydra említésekor mozdul meg az erdőmélyi elfben valami. Megállja, hogy megérintse a nyakában függő hydra-medált, de az állán megfeszül egy izom.*
- Ami azt illeti, haladnunk kell tovább, ha velünk szeretnél tartani, kövesd a nyomokat. *Szólal meg a csuhátlan csuhás. Ezúttal nem egy kisebb csoportért felelős, hanem egy egész falunyi elfért és másokért, mint annak idején Erdőmélyén. Nekik pedig megfelelő táborhely kell éjszakára, lehetőleg már a folyó mellett.*
- Ha maradnátok, ti is kövessetek majd minket, én visszatérek a többiekhez. *Mondja még tárgyilagosan Voelkinnek és Ämeadának, majd kurtán biccent a lovas felé és visszaindul a csoporthoz.*
//Testvér keresés//
*Visszatérve a csoporthoz halkan megvitatja az elf férfiakkal a történteket és biztosítja őket arról, nincs veszély. Majd megindul előre, hogy tovább vezesse őket, amikor újabb érkező okoz zavart a csapatban.
A csuhátlan csuhás hátrafelé fordulva kémleli a zavar okát és pillantja meg a nemesnek tetsző elfet, pár lépéssel meg is közelíti, így valahol a menet közepén találkoznak a láthatóan sietős dolgú férfival.*
- A Fákban Lakó hozott. *Köszönti nyugodt hangon.*
- Miben segíthetek? *Kérdi, de már érkezik is a felelt, az elf férfi a testvérét keresi. A csuhátlan csuhás készségesen fordul a kép felé, hátha tud segíteni, bár a korábban történtekre csak homályosan emlékszik, ennek ellenére természetesen segíteni kíván a kétségbeesettnek tetsző elfnek.*
- Semmi baj, kérlek, nyugodj meg. Segítünk, vagyis megpróbálunk segíteni. *Nyugtatja a feszült hosszúéletűt.
Az ismeretlen elf az erdő felé pillant, az erdőmélyi szerzetes sejti, mit vehetett észre, de amíg az nem tesz semmi fenyegetőt Xauzur felé, addig nem kíván közbelépni, felesleges volna előre ijesztgetni az irbisz jelenlétével.*
- Hadd nézzem azt a képet. *Mosolyodik el barátságosan, bár fizimiskája is megszenvedte az elmúlt napok küldetése, karizmája és kisugárzása még a régi, reményei szerint a nemesnek látszó elf meg fog nyugodni.*
4484. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-09 09:51:55
Üzenet elküldve: 2019-02-09 09:51:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
- Látom *pislog a cuki pofira és azt kívánja, bár ne volna tényleg olyan cuki. Játékosan a fiú arcára tapasztja tenyerét és gyengéden, de egyértelműen tolja ki a látóteréből. Ujjai közül éppen kileshet a fiú, láthatja a beharapott mosolyt, melyet szeretne elnyomni.*
- Szóval én szarvast sütök, te krumplit pucolsz? Vagy, megpróbálok sütit sütni, te pedig, megsütöd a szarvast és a krumplit? *Komiszan felhúzza egyik szemöldökét, de nem akarja rátestálni Shenre az oroszlánrészt, csak játszik.*
- Igaz, nem csak Seles, de neki lehet, hogy mégis. Mert, mondjuk olyan szerelmes, hogy mást észre sem vesz maga körül. De jó, igen, értem. Csak ne bunkózzon, hozzád se szóljon.
*A következő téma viszont megfontolást igényel, mert volt már szó erről érintőlegesen, és kissé paprikásan is, de így még nem. Higgadtan, szinte romantikus keretek közt, csendesen. Lyz válasza után azt a barna falevelet figyeli, amit Shen forgat, de aztán a fatörzsnek támaszkodó fiút fürkészi. Persze hogy elmosolyodik, amikor csodának nevezik. Nem sűrűn fordul elő. Vagy talán még sohasem. Nem is érti mire fel. Meggyőződése, hogy annak idején inkább a problémás esetként, az utóbbi időszakban pedig inkább karót nyeltként emlegették volna. Se nem szép, inkább átlagos elf. Átlagos méretekkel, egyedül íjász tudása kiemelkedő, de az aligha a csoda kategória, pláne elf körökben. *
- Elfogult vagy. Nem vagyok csoda *suttogja, de már le is inti az aranyhajú, így csak a pironkodó mosolygás marad osztályrésze, míg meg nem hallgatja az érveket. Utána pedig nem is tudja, mit mondjon. Kezeit ölében összefűzve dörgöli egyik hüvelykujjával a másikat.*
~Vagy ez is egy leányfogó jól hangzó monológ…~
*Ezer gondolat cikázik a fejében, mert persze nagyon jól esik neki amit Shen mond, de aligha tartja magát olyan nagyra, hogy miatta bárki is megváltozzon.*
- Csakhogy… én ezt… nem hiszem el *Mert ha elhiszi, és beleéli magát, sokkal jobban fáj majd, ha kiderül, hogy ő mégsem csoda. Mégsem olyan fontos, hogy megváltozzon valaki, akinek tényleg ilyen cuki a pofija. Ha férfi, ha ifjú.
Továbbra is a hüvelykujját dörzsölgeti rendületlen. Zavarában, vagy csak mert ellent mond, annak ellenére, hogy eddig milyen pozitívan állt kettejükhöz. Mondhatni, belé hasít a "túl szép, hogy igaz legyen."*
//Íjászverseny//
- Látom *pislog a cuki pofira és azt kívánja, bár ne volna tényleg olyan cuki. Játékosan a fiú arcára tapasztja tenyerét és gyengéden, de egyértelműen tolja ki a látóteréből. Ujjai közül éppen kileshet a fiú, láthatja a beharapott mosolyt, melyet szeretne elnyomni.*
- Szóval én szarvast sütök, te krumplit pucolsz? Vagy, megpróbálok sütit sütni, te pedig, megsütöd a szarvast és a krumplit? *Komiszan felhúzza egyik szemöldökét, de nem akarja rátestálni Shenre az oroszlánrészt, csak játszik.*
- Igaz, nem csak Seles, de neki lehet, hogy mégis. Mert, mondjuk olyan szerelmes, hogy mást észre sem vesz maga körül. De jó, igen, értem. Csak ne bunkózzon, hozzád se szóljon.
*A következő téma viszont megfontolást igényel, mert volt már szó erről érintőlegesen, és kissé paprikásan is, de így még nem. Higgadtan, szinte romantikus keretek közt, csendesen. Lyz válasza után azt a barna falevelet figyeli, amit Shen forgat, de aztán a fatörzsnek támaszkodó fiút fürkészi. Persze hogy elmosolyodik, amikor csodának nevezik. Nem sűrűn fordul elő. Vagy talán még sohasem. Nem is érti mire fel. Meggyőződése, hogy annak idején inkább a problémás esetként, az utóbbi időszakban pedig inkább karót nyeltként emlegették volna. Se nem szép, inkább átlagos elf. Átlagos méretekkel, egyedül íjász tudása kiemelkedő, de az aligha a csoda kategória, pláne elf körökben. *
- Elfogult vagy. Nem vagyok csoda *suttogja, de már le is inti az aranyhajú, így csak a pironkodó mosolygás marad osztályrésze, míg meg nem hallgatja az érveket. Utána pedig nem is tudja, mit mondjon. Kezeit ölében összefűzve dörgöli egyik hüvelykujjával a másikat.*
~Vagy ez is egy leányfogó jól hangzó monológ…~
*Ezer gondolat cikázik a fejében, mert persze nagyon jól esik neki amit Shen mond, de aligha tartja magát olyan nagyra, hogy miatta bárki is megváltozzon.*
- Csakhogy… én ezt… nem hiszem el *Mert ha elhiszi, és beleéli magát, sokkal jobban fáj majd, ha kiderül, hogy ő mégsem csoda. Mégsem olyan fontos, hogy megváltozzon valaki, akinek tényleg ilyen cuki a pofija. Ha férfi, ha ifjú.
Továbbra is a hüvelykujját dörzsölgeti rendületlen. Zavarában, vagy csak mert ellent mond, annak ellenére, hogy eddig milyen pozitívan állt kettejükhöz. Mondhatni, belé hasít a "túl szép, hogy igaz legyen."*
4483. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-09 08:03:32
Üzenet elküldve: 2019-02-09 08:03:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*Nem bánja, hogy vége ennek az átkozott harcnak. Mire belejön, eldől az utolsó szarvas is, így az adrenalin is lassan távozhat belőle, de még idegesen néz körül, hogy nem-e várakozik újabb támadni vágyó bestia valahol. Nem engedi le a fegyvert, újabb vessző már a kezében van, annak ellenére, hogy nem lát más állatot. Monsotor fejelte állatról nem tudja, hogy él, vagy halt, csak a másik kettőről sejti.*
- Ennek a kettőnek annyi, azzal mi a helyzet? *Azzal a legkorábban eldőlő szarvashoz lép, hogy megnézze, lélegzik-e, bár a tüdőt ért lövés után ez nem valószínű. Csak biztos szeretne lenni benne, s közben a nyilakat is kiszedi az állatból. Ugyan így van a Denzack elől kilőtt állattal is, az ilyen rémségeknél sosem lehet tudni, mikor élednek meg, így a fejen lőtt példányt is megvizsgálja, és tőle is visszaveszi a nyilait. Utoljára hagyja a Monsotor rémszarvasát, amelyikben még van némi élet. Lyz meggyőződése, hogy ezek a csontkoponyás szarvasok nem az erdő részei, hanem valami gonosz entitás részei, vagy küldöttei, így nem hagy választást, a pislákolónak sem. Tőrét előhúzva döfi szíven, vagy legalábbis ahol a szívét sejti. Ha élettelennek tűnik, a két társához fordul, és közelebb is lépked, hogy saját szemével lássa, ha van karc, vagy mélyebb vágás.*
- Jól vagytok? *néz végig fürkész pillantással a két férfin.* Jayzion, megsérültél? Mély?
*Aztán Monsotorra pillant.*
- És te Monsotor? Sérülés?
*Azt szeretné eldönteni, hogy a társainak szüksége van-e italra, mert akkor a lóról lepakolt elemózsiásból elő tud kotorni egyet-egyet.*
- Kell ital, vagy anélkül is elvagytok? *A kérdés lényegre törő, de annál fontosabb is, hisz itt még van egy kis dolguk.*
- Elégetjük őket, ha sikerül meggyújtani. *Lyz nagyon szeretné, mert a fekete vér, számára nem jelent jót, és az erdő földjét nem szennyezné efféle vaddal. Vagy bármi is ez. Egyetlen bökkenő, a hó, és a nedvesség, de Lyz mindent meg fog tenni, hogy tüzet csiholjon.*
*Nem bánja, hogy vége ennek az átkozott harcnak. Mire belejön, eldől az utolsó szarvas is, így az adrenalin is lassan távozhat belőle, de még idegesen néz körül, hogy nem-e várakozik újabb támadni vágyó bestia valahol. Nem engedi le a fegyvert, újabb vessző már a kezében van, annak ellenére, hogy nem lát más állatot. Monsotor fejelte állatról nem tudja, hogy él, vagy halt, csak a másik kettőről sejti.*
- Ennek a kettőnek annyi, azzal mi a helyzet? *Azzal a legkorábban eldőlő szarvashoz lép, hogy megnézze, lélegzik-e, bár a tüdőt ért lövés után ez nem valószínű. Csak biztos szeretne lenni benne, s közben a nyilakat is kiszedi az állatból. Ugyan így van a Denzack elől kilőtt állattal is, az ilyen rémségeknél sosem lehet tudni, mikor élednek meg, így a fejen lőtt példányt is megvizsgálja, és tőle is visszaveszi a nyilait. Utoljára hagyja a Monsotor rémszarvasát, amelyikben még van némi élet. Lyz meggyőződése, hogy ezek a csontkoponyás szarvasok nem az erdő részei, hanem valami gonosz entitás részei, vagy küldöttei, így nem hagy választást, a pislákolónak sem. Tőrét előhúzva döfi szíven, vagy legalábbis ahol a szívét sejti. Ha élettelennek tűnik, a két társához fordul, és közelebb is lépked, hogy saját szemével lássa, ha van karc, vagy mélyebb vágás.*
- Jól vagytok? *néz végig fürkész pillantással a két férfin.* Jayzion, megsérültél? Mély?
*Aztán Monsotorra pillant.*
- És te Monsotor? Sérülés?
*Azt szeretné eldönteni, hogy a társainak szüksége van-e italra, mert akkor a lóról lepakolt elemózsiásból elő tud kotorni egyet-egyet.*
- Kell ital, vagy anélkül is elvagytok? *A kérdés lényegre törő, de annál fontosabb is, hisz itt még van egy kis dolguk.*
- Elégetjük őket, ha sikerül meggyújtani. *Lyz nagyon szeretné, mert a fekete vér, számára nem jelent jót, és az erdő földjét nem szennyezné efféle vaddal. Vagy bármi is ez. Egyetlen bökkenő, a hó, és a nedvesség, de Lyz mindent meg fog tenni, hogy tüzet csiholjon.*
4482. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-09 00:01:27
Üzenet elküldve: 2019-02-09 00:01:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek - otthonkeresés//
*A menetelők nagyobbik hányada halad tovább, láthatóan valahova célirányosan, csak néhány elf válik le társalogni. Egy sebhelyes arcú fogadja először köszöntését, sajátos erdei dialektussal. A druida lány érti az efféle elf szójárást és a csillagképek misztikája sem áll távol tőle, de csak hallgatja a csillagjóslással vegyített beszédet. Ahseela olvasatában, a férfi valami erdei remete lehet. Egészen addig nem szól a sebhelyes beszédébe bele, ameddig a hydra csillagképről nem kezd beszélni.*
- De a hold növekszik és holdtöltekor együttállásban lesz a hydrával a hó végén.
*Aztán újra elhallgat, a remete pedig vacsorájához lát. Végigpillant még a tábortűz körül álldogálókon. Egy csuklyás íjász szintén röviden köszönti, ahogy a fejfedőjével babrál, amit nem sokkal később le is vet. Többiekre is átfut a tekintete, egy kardos elfre és egy őszes nőre. Éppen azon álmélkodik, hogy mennyi fajtárs gyűlt itt ma össze, amikor gyorsabb léptek zaja és kiáltások hangzanak fel. Xonar eddig nagy körívben járta körül a táborhelyet, de most Ahseela inkább magához hívja, egy sajátos füttyjelzéssel, mire a farkas az oldalánál teremve néz rá. A lány két ujjas kézjelzéssel int Xonarnak, aki erre nyugodtan leül mellette. Ahseela az érkező felé fordul, aki szintén egy elf férfi, elnézvén a tehetősebbek közé tartozhat. A nemes segítségért fordul a kardos elfhez, testvérét keresi. A druida lány nem szól közbe, most sem, hiszen nem hozzá szóltak, és csak ő is éppen most toppan be ebbe a kis társaságba. Elnézi, ahogy a nemes egy piktogramot vesz elő, majd kardos elfre tekint, hogy vajon mit fog felni.*
*A menetelők nagyobbik hányada halad tovább, láthatóan valahova célirányosan, csak néhány elf válik le társalogni. Egy sebhelyes arcú fogadja először köszöntését, sajátos erdei dialektussal. A druida lány érti az efféle elf szójárást és a csillagképek misztikája sem áll távol tőle, de csak hallgatja a csillagjóslással vegyített beszédet. Ahseela olvasatában, a férfi valami erdei remete lehet. Egészen addig nem szól a sebhelyes beszédébe bele, ameddig a hydra csillagképről nem kezd beszélni.*
- De a hold növekszik és holdtöltekor együttállásban lesz a hydrával a hó végén.
*Aztán újra elhallgat, a remete pedig vacsorájához lát. Végigpillant még a tábortűz körül álldogálókon. Egy csuklyás íjász szintén röviden köszönti, ahogy a fejfedőjével babrál, amit nem sokkal később le is vet. Többiekre is átfut a tekintete, egy kardos elfre és egy őszes nőre. Éppen azon álmélkodik, hogy mennyi fajtárs gyűlt itt ma össze, amikor gyorsabb léptek zaja és kiáltások hangzanak fel. Xonar eddig nagy körívben járta körül a táborhelyet, de most Ahseela inkább magához hívja, egy sajátos füttyjelzéssel, mire a farkas az oldalánál teremve néz rá. A lány két ujjas kézjelzéssel int Xonarnak, aki erre nyugodtan leül mellette. Ahseela az érkező felé fordul, aki szintén egy elf férfi, elnézvén a tehetősebbek közé tartozhat. A nemes segítségért fordul a kardos elfhez, testvérét keresi. A druida lány nem szól közbe, most sem, hiszen nem hozzá szóltak, és csak ő is éppen most toppan be ebbe a kis társaságba. Elnézi, ahogy a nemes egy piktogramot vesz elő, majd kardos elfre tekint, hogy vajon mit fog felni.*
4481. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-08 20:15:46
Üzenet elküldve: 2019-02-08 20:15:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Miközben a többiek ötleteit hallgatja, olyan boldogság járja át a szívét, amelyhez hasonlót régen érzett. ~Kívánni se lehetne jobb útitársakat! És remélem, lakótársakat is!~ sóhajt elégedetten, visszamosolyogva Angura. Tetszik neki a férfi ötlete, és örül, hogy ő is szeretne velük maradni. A mosoly akkor is az arcán marad, amíg Lunit hallgatja, amint a tűzrakóról mesél. Tudja, hogy ez régi nagy vágya a lánynak, hiszen már Artheniorban is tervezte hasonló építését, ezért őszintén reméli, most végre lesz alkalmuk tényleg megvalósítani ezt a tervet.*
- Ez nagyszerű! *feleli a lánynak a borok eladásával kapcsolatban. A városból gyakorlatilag mindent hátrahagyva, az életükért aggódva jöttek el, így most minden arany jól jön, amivel közelebb kerülhetnek a vételár kifizetéséhez. Fogalma sincs, mennyi pénz van nála pontosan, ám nagyon bízik benne, hogy a többiek segítségével közösen ki tudják majd fizetni a teljes árat. ~A pénznél amúgy is sokkal fontosabb a szeretet, a jóindulat és az elfogadás!~ gondolja magában Vieljana szavai hallatán.*
- Örülnénk, ha velünk maradnál, Vieljana! *mosolyog biztatóan a lányra. Még nem sok alkalma nyílt beszélgetni vele, de biztos benne, ő is remekül illik közéjük, szelíd kedvessége pedig jó hatással van mindannyiukra. Úgy tűnik azonban, mikor biztos lesz, hogy Viel marad, másvalaki, nevezetesen Arystor távozni készül.*
- Igazán köszönjük a segítséget! *hálálkodik a nemesnek, amiért előkészíti számukra a szerződést. Ő maga nem igazán ért hozzá, mit kéne vagy mit szokás beleírni, mégis az az érzése, megbízhat a férfiban, nem tervezi átverni őket. Számukra pedig nem marad más hátra, mint hogy összeszedjék a szükséges pénzt. Hirtelen nem is tudja, hogyan kezdjen neki a témának, YIlanda határozott felajánlása azonban meglepi. ~Ez nagyon sok!~ képed el az elhangzó összeg hallatán.*
- Ez nagyon kedves tőled, YIlanda, de ez rengeteg pénz, ennyit nem fogadhatok el! Ti csak véletlenül keveredtetek bele az egészbe, az én ötletem volt a házvásárlás... *intézi utolsó szavait már mindenkihez. Hálás nekik, hogy segíteni akarnak, mégis úgy érzi, ő sodorta bele őket ebbe, nem lenne tisztességes velük szemben, ha minden pénzüket elvenné.*
- Arystor ötezer aranyat kér a házért, nálam pedig olyan három vagy négyezer lehet... *veszi elő az erszényt, amit édesanyja nyomott búcsúzóul a kezébe, mikor otthagyta a szülői házat. ~Talán végleg. Milyen ironikus, hogy most éppen egy másik házra költöm~ fut át agyán a gondolat*
- Ha mindenki beszáll pár száz arannyal, szerintem elég pénzünk lesz, hogy megvegyük az épületet! *tekint körbe aggódva, vajon ki mit szól az ötletéhez. Legszívesebben egyedül venné meg az egészet és fizetség nélkül látná itt vendégül a barátait. ~Igen, azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy a barátaim!~ mosolyodik el halványan, ahogy az izgatott arcokat nézi, akiknek valószínű ugyanaz jár a fejében. ~Egy új otthon, egy új esély. Egy újrakezdés~ gondolja magában, alig várva, hogy végre aláírják a szerződést.*
*Miközben a többiek ötleteit hallgatja, olyan boldogság járja át a szívét, amelyhez hasonlót régen érzett. ~Kívánni se lehetne jobb útitársakat! És remélem, lakótársakat is!~ sóhajt elégedetten, visszamosolyogva Angura. Tetszik neki a férfi ötlete, és örül, hogy ő is szeretne velük maradni. A mosoly akkor is az arcán marad, amíg Lunit hallgatja, amint a tűzrakóról mesél. Tudja, hogy ez régi nagy vágya a lánynak, hiszen már Artheniorban is tervezte hasonló építését, ezért őszintén reméli, most végre lesz alkalmuk tényleg megvalósítani ezt a tervet.*
- Ez nagyszerű! *feleli a lánynak a borok eladásával kapcsolatban. A városból gyakorlatilag mindent hátrahagyva, az életükért aggódva jöttek el, így most minden arany jól jön, amivel közelebb kerülhetnek a vételár kifizetéséhez. Fogalma sincs, mennyi pénz van nála pontosan, ám nagyon bízik benne, hogy a többiek segítségével közösen ki tudják majd fizetni a teljes árat. ~A pénznél amúgy is sokkal fontosabb a szeretet, a jóindulat és az elfogadás!~ gondolja magában Vieljana szavai hallatán.*
- Örülnénk, ha velünk maradnál, Vieljana! *mosolyog biztatóan a lányra. Még nem sok alkalma nyílt beszélgetni vele, de biztos benne, ő is remekül illik közéjük, szelíd kedvessége pedig jó hatással van mindannyiukra. Úgy tűnik azonban, mikor biztos lesz, hogy Viel marad, másvalaki, nevezetesen Arystor távozni készül.*
- Igazán köszönjük a segítséget! *hálálkodik a nemesnek, amiért előkészíti számukra a szerződést. Ő maga nem igazán ért hozzá, mit kéne vagy mit szokás beleírni, mégis az az érzése, megbízhat a férfiban, nem tervezi átverni őket. Számukra pedig nem marad más hátra, mint hogy összeszedjék a szükséges pénzt. Hirtelen nem is tudja, hogyan kezdjen neki a témának, YIlanda határozott felajánlása azonban meglepi. ~Ez nagyon sok!~ képed el az elhangzó összeg hallatán.*
- Ez nagyon kedves tőled, YIlanda, de ez rengeteg pénz, ennyit nem fogadhatok el! Ti csak véletlenül keveredtetek bele az egészbe, az én ötletem volt a házvásárlás... *intézi utolsó szavait már mindenkihez. Hálás nekik, hogy segíteni akarnak, mégis úgy érzi, ő sodorta bele őket ebbe, nem lenne tisztességes velük szemben, ha minden pénzüket elvenné.*
- Arystor ötezer aranyat kér a házért, nálam pedig olyan három vagy négyezer lehet... *veszi elő az erszényt, amit édesanyja nyomott búcsúzóul a kezébe, mikor otthagyta a szülői házat. ~Talán végleg. Milyen ironikus, hogy most éppen egy másik házra költöm~ fut át agyán a gondolat*
- Ha mindenki beszáll pár száz arannyal, szerintem elég pénzünk lesz, hogy megvegyük az épületet! *tekint körbe aggódva, vajon ki mit szól az ötletéhez. Legszívesebben egyedül venné meg az egészet és fizetség nélkül látná itt vendégül a barátait. ~Igen, azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy a barátaim!~ mosolyodik el halványan, ahogy az izgatott arcokat nézi, akiknek valószínű ugyanaz jár a fejében. ~Egy új otthon, egy új esély. Egy újrakezdés~ gondolja magában, alig várva, hogy végre aláírják a szerződést.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222