Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 224 (4461. - 4480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4480. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-08 19:26:58
Üzenet elküldve: 2019-02-08 19:26:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Úton- útfélen//
*Végig hallgatja türelmesen a többiek felszólalását is és örömmel szűri le az egészből, hogy a társaság erősen hajlik a ház megvételére, szinte már követelőzően határozott.
Laurentitia szavaiban szinte magára ismer a menedék ötletének felvetésekor, hiszen ő most pont ilyen, csak egy helyre lenne szüksége, ahol egy pillanatig megállna az idő és élvezhetné a nyugalmat, a békés életet, minden fenyegetés nélkül. A Lyllinor által említett könyvtár ellen nincs kifogása, de különös képen nem érintette meg, régen sem volt oda az ilyesmiért, de nem lehet tudni, talán ilyen békés időkben, egyszer egy gyanútlan délutánon majd betéved és ottfelejti magát.
Angu szavai megnyugtatóan hatnak rá, egészen megkedvelte a férfit, igazából, egész idáig ezen civódott, hogy vajon mi lesz, ha neki tetszik az elf viszont visszakozik majd, de amint ideértek szinte azonnal kizárta a negatív válasz lehetőségét.*
~Pálinkakészítés, az még engem is érdekelne.~*Válik egyre jövedelmezőbbé ez a rokoni kapcsolat a nő számára, már csak abban reménykedhet, hogy az elfnek is pont ennyi oka van továbbra is fenntartani azt.
Mikor Luni megemlíti, hogy nyulakat szívesen tartana és a macskákat is szereti, mindjárt beugrik neki Tolvaj úr. Ő is kedveli a kis szőrmókot, bár állata még nem volt, már most izgatott, végtére is neki köszönheti, hogy most itt lehet, valamint a gazdájának.
Azt is örömmel hallja, hogy az Öreg is szívesen maradna velük, így legalább lenne valaki, aki ismeri az épületet és az egész birtokot, valamint az élettapasztalata is jól jöhet még a későbbiekben.
Miután Arystor kilép a teremből mindjárt rátér a lényegre, hiszen ő igazából nem hallotta a kúria árát, így egy kicsit bizonytalan, de azért belekezd.*
-Nem igazán tudom, mennyit kér érte a nemes, én 800 aranyat tudok beletenni, egy szoba nyugalmáért cserébe.*Néz körbe, nem kertel. Továbbá azért sem igazán ragaszkodik, ahhoz a zsákocska aranyhoz, mivel a pénz az apjától származik, aki nem önként vált meg tőle. Nem arról van szó, hogy bánná, hogy elemelte, csak örül, hogy megszabadulhat tőle végre.*
-Az sem számít, ha nem egyelő részben szállunk be, de belülről erős késztetést érzek, szeretném, ha a mienk lenne, szóval akárki, akármennyit is tud beledobni, én tartom a felkínált összeget.*Miután megtette a saját részét elhallgat.*
~Remélem összejön, akármennyit is kér érte.~
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.08 19:39:48
*Végig hallgatja türelmesen a többiek felszólalását is és örömmel szűri le az egészből, hogy a társaság erősen hajlik a ház megvételére, szinte már követelőzően határozott.
Laurentitia szavaiban szinte magára ismer a menedék ötletének felvetésekor, hiszen ő most pont ilyen, csak egy helyre lenne szüksége, ahol egy pillanatig megállna az idő és élvezhetné a nyugalmat, a békés életet, minden fenyegetés nélkül. A Lyllinor által említett könyvtár ellen nincs kifogása, de különös képen nem érintette meg, régen sem volt oda az ilyesmiért, de nem lehet tudni, talán ilyen békés időkben, egyszer egy gyanútlan délutánon majd betéved és ottfelejti magát.
Angu szavai megnyugtatóan hatnak rá, egészen megkedvelte a férfit, igazából, egész idáig ezen civódott, hogy vajon mi lesz, ha neki tetszik az elf viszont visszakozik majd, de amint ideértek szinte azonnal kizárta a negatív válasz lehetőségét.*
~Pálinkakészítés, az még engem is érdekelne.~*Válik egyre jövedelmezőbbé ez a rokoni kapcsolat a nő számára, már csak abban reménykedhet, hogy az elfnek is pont ennyi oka van továbbra is fenntartani azt.
Mikor Luni megemlíti, hogy nyulakat szívesen tartana és a macskákat is szereti, mindjárt beugrik neki Tolvaj úr. Ő is kedveli a kis szőrmókot, bár állata még nem volt, már most izgatott, végtére is neki köszönheti, hogy most itt lehet, valamint a gazdájának.
Azt is örömmel hallja, hogy az Öreg is szívesen maradna velük, így legalább lenne valaki, aki ismeri az épületet és az egész birtokot, valamint az élettapasztalata is jól jöhet még a későbbiekben.
Miután Arystor kilép a teremből mindjárt rátér a lényegre, hiszen ő igazából nem hallotta a kúria árát, így egy kicsit bizonytalan, de azért belekezd.*
-Nem igazán tudom, mennyit kér érte a nemes, én 800 aranyat tudok beletenni, egy szoba nyugalmáért cserébe.*Néz körbe, nem kertel. Továbbá azért sem igazán ragaszkodik, ahhoz a zsákocska aranyhoz, mivel a pénz az apjától származik, aki nem önként vált meg tőle. Nem arról van szó, hogy bánná, hogy elemelte, csak örül, hogy megszabadulhat tőle végre.*
-Az sem számít, ha nem egyelő részben szállunk be, de belülről erős késztetést érzek, szeretném, ha a mienk lenne, szóval akárki, akármennyit is tud beledobni, én tartom a felkínált összeget.*Miután megtette a saját részét elhallgat.*
~Remélem összejön, akármennyit is kér érte.~
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.08 19:39:48
4479. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-08 17:03:45
Üzenet elküldve: 2019-02-08 17:03:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta del Ventus//
//Testvér keresés//
- Kérem! Várjanak! Kérem! *Kiáltja messziről, lépéseit igyekszik méltóságteljesre venni. Célirányosan a vezető felé indul, s miközben a csoportot megpróbálja kikerülni, természetesen mindenkinek illően köszön.*
- Jó napot kívánok! Üdvözlöm! Bocsásson meg, engedjen, kérem, nagyon fontos! *Senkihez nem ér és senkit sem lök fel, mint ahogyan csak egy nemesnek viselkednie kell. Másokkal ellenben azonban a szakadt ruhák és vánszorgó csoport nem rajzol arcára undort, vagy egyéb nem tetsző kifejezést, sokkal inkább kényszeredett és merev arckifejezést ölt. Ha sikerül eljutnia Pyctához, megpróbál elé kerülni, kezét magasra tartva fordul mindenki felé. Kabátját már előtte felhajtotta, hogy láthatóvá váljanak fegyverei, s, hogy esze ágában nincs azokat használni.*
- Üdvözlöm önöket! *Hajol meg mélyen, szorosan oldalához szorított kezekkel, akár egy katona, lehetőség szerint mindenki felé, tisztelettel.*
- Bocsássanak meg nekem, hogy feltartom önöket, de nincs más reményem. A várost tűvé tettem már, hirdetést is feladtam, de válasz nem érkezett. A testvéremet keresem, hosszú ideje, aki nem is tud létezésemről. *Húzza ki magát végül, s tekintetét Pyctára emeli.*
- Megtenné, hogy megtekint egy képet? *Emeli fel jobb kezét messzire, ismét körbefuttatva tekintetét, majd baljával kabátjába nyúl, s egy piktogramot vesz ki, melyet még nem ad át.*
- Nem akarok rosszat. Kérem. *Tekintete a fák közé villan, nyilvánvalóan hallja az irbisz ténykedését, talán még megvillanó tekintetét is látja. Bár nem erdőben nevelkedett, elf képességeit azért kamatoztatja.*
//Testvér keresés//
- Kérem! Várjanak! Kérem! *Kiáltja messziről, lépéseit igyekszik méltóságteljesre venni. Célirányosan a vezető felé indul, s miközben a csoportot megpróbálja kikerülni, természetesen mindenkinek illően köszön.*
- Jó napot kívánok! Üdvözlöm! Bocsásson meg, engedjen, kérem, nagyon fontos! *Senkihez nem ér és senkit sem lök fel, mint ahogyan csak egy nemesnek viselkednie kell. Másokkal ellenben azonban a szakadt ruhák és vánszorgó csoport nem rajzol arcára undort, vagy egyéb nem tetsző kifejezést, sokkal inkább kényszeredett és merev arckifejezést ölt. Ha sikerül eljutnia Pyctához, megpróbál elé kerülni, kezét magasra tartva fordul mindenki felé. Kabátját már előtte felhajtotta, hogy láthatóvá váljanak fegyverei, s, hogy esze ágában nincs azokat használni.*
- Üdvözlöm önöket! *Hajol meg mélyen, szorosan oldalához szorított kezekkel, akár egy katona, lehetőség szerint mindenki felé, tisztelettel.*
- Bocsássanak meg nekem, hogy feltartom önöket, de nincs más reményem. A várost tűvé tettem már, hirdetést is feladtam, de válasz nem érkezett. A testvéremet keresem, hosszú ideje, aki nem is tud létezésemről. *Húzza ki magát végül, s tekintetét Pyctára emeli.*
- Megtenné, hogy megtekint egy képet? *Emeli fel jobb kezét messzire, ismét körbefuttatva tekintetét, majd baljával kabátjába nyúl, s egy piktogramot vesz ki, melyet még nem ad át.*
- Nem akarok rosszat. Kérem. *Tekintete a fák közé villan, nyilvánvalóan hallja az irbisz ténykedését, talán még megvillanó tekintetét is látja. Bár nem erdőben nevelkedett, elf képességeit azért kamatoztatja.*
4478. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-08 16:05:34
Üzenet elküldve: 2019-02-08 16:05:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Új kezdetek - otthonkeresés//
*A sebhelyes elf körül lassan egyre többen gyűlnek össze, míg Pycta mintha a háttérben maradna, feltehetőleg szándékosan.
Voelkin kérdésére a sebhelyes elmondja nekik, hogy már lassan három esztendeje él egyedül. Furcsa beszédén is látható, hogy sok ideig lehetett magányos, fejét gyakran az ég felé szegezi és a csillagokat fürkészi. Habár nappal van egy két csillag még így is látható annak, aki kicsit figyelmesebben nézi őket.
Alighogy befejezi a sebhelyes, valaki előtűnik az erdőből. Egy gyönyörű fiatal elf nő bukkan fel. Voelkin mintha kicsit zavarba jönne, fején kicsit lejjebb húzza csuklyáját, hogy szinte a szeme is alig látszik ki, de hogy leplezze zavarodottságát az újonnan érkezett elfre néz és megtartva nyugodt hangját köszönti őt.*
-Szervusz.
*Többre nem is telik tőle, de nem is akar többet mondani, hisz már mindenki háromszor hallotta hogy ki is ő. A választ meg nem várva szemeivel Pyctát keresi. Megnyugvására hamar meg is látja, de úgy dönt most inkább nem zavarja. ~Egyelőre maradok itt a többiekkel, ha Pyctának szüksége lenne rám bizonyára szól majd.~ Vissza fordul a tűz felé. Habár nem szereti a tüzeket, most kifejezetten jól esik Voelkinnek a tűz melege. Merengéséből az rázza fel, hogy eszébe jut, hogy korábban köszönt az fiatal elf nőnek. ~Elég illetlen tőlem, hogy nem mutattam arcom.~ Jut eszébe, hogy fején még mindig csuklya van. Ahogy csuklyára hátrabukik, rövid fehér haja nem csakhogy láthatóvá válik, de szinte szikrázik a lemenő téli nap sugaraitól.*
*A sebhelyes elf körül lassan egyre többen gyűlnek össze, míg Pycta mintha a háttérben maradna, feltehetőleg szándékosan.
Voelkin kérdésére a sebhelyes elmondja nekik, hogy már lassan három esztendeje él egyedül. Furcsa beszédén is látható, hogy sok ideig lehetett magányos, fejét gyakran az ég felé szegezi és a csillagokat fürkészi. Habár nappal van egy két csillag még így is látható annak, aki kicsit figyelmesebben nézi őket.
Alighogy befejezi a sebhelyes, valaki előtűnik az erdőből. Egy gyönyörű fiatal elf nő bukkan fel. Voelkin mintha kicsit zavarba jönne, fején kicsit lejjebb húzza csuklyáját, hogy szinte a szeme is alig látszik ki, de hogy leplezze zavarodottságát az újonnan érkezett elfre néz és megtartva nyugodt hangját köszönti őt.*
-Szervusz.
*Többre nem is telik tőle, de nem is akar többet mondani, hisz már mindenki háromszor hallotta hogy ki is ő. A választ meg nem várva szemeivel Pyctát keresi. Megnyugvására hamar meg is látja, de úgy dönt most inkább nem zavarja. ~Egyelőre maradok itt a többiekkel, ha Pyctának szüksége lenne rám bizonyára szól majd.~ Vissza fordul a tűz felé. Habár nem szereti a tüzeket, most kifejezetten jól esik Voelkinnek a tűz melege. Merengéséből az rázza fel, hogy eszébe jut, hogy korábban köszönt az fiatal elf nőnek. ~Elég illetlen tőlem, hogy nem mutattam arcom.~ Jut eszébe, hogy fején még mindig csuklya van. Ahogy csuklyára hátrabukik, rövid fehér haja nem csakhogy láthatóvá válik, de szinte szikrázik a lemenő téli nap sugaraitól.*
4477. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-08 13:47:21
Üzenet elküldve: 2019-02-08 13:47:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drameiloten, Wymnter, Cerlyna//
- Hát igen, a pletykák természete nem szolgál egyebet, csupán a rosszindulatú hazugságot. Vannak akiket ez szórakoztat, engem őszintén szólva nem igazán érdekel, bár néném azt mondta, hogyha nem is hiszem el, de mindig járjak nyitott füllel. Azt mondta ez akár életet is menthet adott esetben, de mindenképpen megkönnyítheti azt.
*Kezd bele kissé fecsegősen, de csak mert valamivel felszabadultabb Drameiloten társaságában és úgy tűnik a férfi is szívesen mesél neki.*
- Bizalommal fogok önhöz fordulni Drameiloten úr. Nincs okom másképp tenni.
*Mosolyog barátságosan új munkaadójára, aki olyan kedvesen bánt vele, hogy Lyna értelemszerűen bizalmat szavazott neki.
A kisasszony eléggé szokatlanul viselkedik, legalábbis Cerlyna még nem tapasztalta azt, hogy mint valami veszett kutya körbe járják, és persze el is éri a célját vele, mert kifejezetten kellemetlen és érthetetlen számára, hogy miért teszi ezt. Közben persze figyel az elhangzó szavakra.*
- Szárnysegéd? Nos, ez eléggé a helyzettől függ.
*Pillant kíváncsian a férfi felé, hátha annak arcáról le tud olvasni valamit ezzel kapcsolatban.*
- A feladatom a kisasszony támogatása lenne, de nem olyan dolgokban való segédkezés, amit Drameiloten úr nem nézne jó szemmel. De borzasztóan boldog lennék, ha a kisasszony mellett lehetnék.
*Virul fel hirtelen arca és szemei is lelkesen csillognak. Ő sok-sok hajfésülgetésre számít. Eszébe is jut, hogy milyen jó lenne kicsit megérinteni azt a biztosan puha nemesi hajzuhatagot. A kitartó részre csak biccent és inkább nem fűz hozzá semmit. Idővel majd úgyis megismerik egymást.*
- Ez remekül hangzik kisasszony.
*Bár az unatkozás eddig sem volt jellemző, de ő nem lesz semmi jó elrontója és szívesen tapasztalna új dolgokat. Hirtelen megfogják a kezét, amitől kicsit meglepődik, aztán meg is örül.*
- Jaj de jó!
*Pillant a nemes férfira még megvárva annak engedélyét.*
A hozzászólás írója (Cerlyna Niphryl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.08 14:00:59
//Drameiloten, Wymnter, Cerlyna//
- Hát igen, a pletykák természete nem szolgál egyebet, csupán a rosszindulatú hazugságot. Vannak akiket ez szórakoztat, engem őszintén szólva nem igazán érdekel, bár néném azt mondta, hogyha nem is hiszem el, de mindig járjak nyitott füllel. Azt mondta ez akár életet is menthet adott esetben, de mindenképpen megkönnyítheti azt.
*Kezd bele kissé fecsegősen, de csak mert valamivel felszabadultabb Drameiloten társaságában és úgy tűnik a férfi is szívesen mesél neki.*
- Bizalommal fogok önhöz fordulni Drameiloten úr. Nincs okom másképp tenni.
*Mosolyog barátságosan új munkaadójára, aki olyan kedvesen bánt vele, hogy Lyna értelemszerűen bizalmat szavazott neki.
A kisasszony eléggé szokatlanul viselkedik, legalábbis Cerlyna még nem tapasztalta azt, hogy mint valami veszett kutya körbe járják, és persze el is éri a célját vele, mert kifejezetten kellemetlen és érthetetlen számára, hogy miért teszi ezt. Közben persze figyel az elhangzó szavakra.*
- Szárnysegéd? Nos, ez eléggé a helyzettől függ.
*Pillant kíváncsian a férfi felé, hátha annak arcáról le tud olvasni valamit ezzel kapcsolatban.*
- A feladatom a kisasszony támogatása lenne, de nem olyan dolgokban való segédkezés, amit Drameiloten úr nem nézne jó szemmel. De borzasztóan boldog lennék, ha a kisasszony mellett lehetnék.
*Virul fel hirtelen arca és szemei is lelkesen csillognak. Ő sok-sok hajfésülgetésre számít. Eszébe is jut, hogy milyen jó lenne kicsit megérinteni azt a biztosan puha nemesi hajzuhatagot. A kitartó részre csak biccent és inkább nem fűz hozzá semmit. Idővel majd úgyis megismerik egymást.*
- Ez remekül hangzik kisasszony.
*Bár az unatkozás eddig sem volt jellemző, de ő nem lesz semmi jó elrontója és szívesen tapasztalna új dolgokat. Hirtelen megfogják a kezét, amitől kicsit meglepődik, aztán meg is örül.*
- Jaj de jó!
*Pillant a nemes férfira még megvárva annak engedélyét.*
A hozzászólás írója (Cerlyna Niphryl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.08 14:00:59
4476. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-08 12:42:42
Üzenet elküldve: 2019-02-08 12:42:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Városnézés//
*Az alapos felmérés eredményeképpen az óvatosság benne is feléled, az idegen színválasztása elég sötét-kedvelő, az pedig általában nem véletlen. A tekintetében is érez valamiféle megfoghatatlan disszonanciát, már pedig a szem sokat elárul a lélekről. A bizalmatlan kézmozdulat sem kerüli el a figyelmét, s bár nem viszonozza, jobbját szabadon felül hagyva támasztja meg a kezeit a nyeregkápán, miután úgy egy lóhossznyira, kissé oldalasan megáll.
A hűvösen induló találkozás enyhülni látszik, ezért gyorsan feloldódik. Olyannyira, hogy félrebillentett fejjel enyhén oldalra dől, mintha csak meg akarná szemlélni a megsimogatott, fájó részt. Néhány pillanatra el is kalandozik, bár közben is jár a szája.*
- Ó… az roppant kellemetlen lehet.
*A kérdésre viszont felkapja a fejét és kiegyenesedik. Majd felnevet, amitől lova fülei megrezzenek. Végül hátralebbenti kócos haját jobbjával, s összeszűkített szemmel szemtelenül vigyorog.*
- Ezek szerint az _uraság_ is?
*A megfelelő szót gúnyosan megnyomja, pedig nem zárhatja ki, hogy tényleg egy úrral beszél. Persze ha az lenne, se számítana. Válaszra sem várva folytatja.*
- Micsoda öröm ez gyönge szívemnek!
*Teszi mellkasára jobbját és szenvedő arcot ölt.*
- Egészen elsorvasztotta már a szomorú magány.
*Megfordul a fejében, hogy felsóhajt, de azt már túlzásnak érzi.*
*Az alapos felmérés eredményeképpen az óvatosság benne is feléled, az idegen színválasztása elég sötét-kedvelő, az pedig általában nem véletlen. A tekintetében is érez valamiféle megfoghatatlan disszonanciát, már pedig a szem sokat elárul a lélekről. A bizalmatlan kézmozdulat sem kerüli el a figyelmét, s bár nem viszonozza, jobbját szabadon felül hagyva támasztja meg a kezeit a nyeregkápán, miután úgy egy lóhossznyira, kissé oldalasan megáll.
A hűvösen induló találkozás enyhülni látszik, ezért gyorsan feloldódik. Olyannyira, hogy félrebillentett fejjel enyhén oldalra dől, mintha csak meg akarná szemlélni a megsimogatott, fájó részt. Néhány pillanatra el is kalandozik, bár közben is jár a szája.*
- Ó… az roppant kellemetlen lehet.
*A kérdésre viszont felkapja a fejét és kiegyenesedik. Majd felnevet, amitől lova fülei megrezzenek. Végül hátralebbenti kócos haját jobbjával, s összeszűkített szemmel szemtelenül vigyorog.*
- Ezek szerint az _uraság_ is?
*A megfelelő szót gúnyosan megnyomja, pedig nem zárhatja ki, hogy tényleg egy úrral beszél. Persze ha az lenne, se számítana. Válaszra sem várva folytatja.*
- Micsoda öröm ez gyönge szívemnek!
*Teszi mellkasára jobbját és szenvedő arcot ölt.*
- Egészen elsorvasztotta már a szomorú magány.
*Megfordul a fejében, hogy felsóhajt, de azt már túlzásnak érzi.*
4475. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-08 12:00:54
Üzenet elküldve: 2019-02-08 12:00:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A nyugodt viselkedés ellazítja kicsit, és közelebb inti őket, ha akarnak, van errefelé egy-két természetes ülőhely, farönk, viharban kidőlt fa, illetve egy kő is, így ha az egész tömeg nem is, de egy része megpihenhet - ha szeretne.
Az elsőként megszólaló nőre emeli tekintetét, végigméri gyorsan, majd finoman bólint. Már miközben ezt teszi, egy elf férfi is megszólal, már egyedülléte hosszáról érdeklődve, bár jogos, a bólintás előtt is sejthető volt, hogy ez nem egy erdei falu.*
- Harmadjára látogat meg a tenger, mióta magányom szinte zavartalan. - *Ahogy az elf nővel is tette, most a férfit méri fel szavai előtt, majd a tenger említésénél az ég felé biccent, hogy a megértést segítse. A tenger kettős értelemmel bír itt, egyrészt a víz hónapjaira utal ezzel, másrészt az ebben a hónapokban megjelenő csillagképre, ami a tenger hullámaira emlékeztette elnevezőjét. Ahol ő felnőtt, nagy jelentőséget tulajdonítottak a csillagoknak, sokszor kértek tőlük iránymutatást, behatós ismeretük fontos volt. A tenger az állandó, megállíthatatlan mozgás szimbóluma, ilyen az idő is, így Tinthereth fejében logikusan kapcsolódik össze a kettő, sokkal kifejezőbben fejezi ki így magát, mint egyszerűbb szavakkal. Persze ráfoghatják, hogy rébuszokban beszél - ami a hosszúéletűek gyakori szokása -, de melyik aszketizmusban élő kezd el fecsegni az első arra járó vándoroknak?
Következőleg szemei Pyctá-t találják meg, és úgy sejti, ő a vezető-féle, hiszen Voelkim korábban vele váltott engedélykérő, megerősítő tekintetet. Nem felejtette el annak köszöntését, csak nem volt rá ideje eddig, hogy foglalkozzon vele. Nem most kezdte életútját, tudja, hogy ráér, nem holmi rövid éltű ember ő, hogy kapkodva csapódjon ide-oda, mint egy csónak a nagy viharban.*
- Erdő szíve... me'Ochass... áldjon téged is, levélke. - *Még arcán is megjelenik egy halvány mosoly erre a köszöntésre. Szenvedélyesen szeret minden erdei metaforát, szimbólumot, de mind közül ez a kedvence. Számára ez azt jelenti, hogy ők, az elfek is annyi a világot jelentő fák között, mint egy levél. Szerves részei, elengedhetetlenek, de közben tanít is ez arra, hogy ne gondolják magukat soknak, arra nevel, hogy maradjunk egyensúlyban. Persze nem biztos, hogy mindenki mindent annyira túlgondol, mint szegény Tinthereth, de lássuk be, volt ideje gondolkodni.
Visszafordul most viszont Voelkim felé, mert arra a kérdésére nem válaszolt, hogy velük tart-e. Furcsa ez a kérdés, kapkodónak érzi annak ilyen hirtelen feltevését, de talán sietnek, vagy menekülnek valami elől, gondolatai szerint.*
- A horgony fényes mostanában. - *Szólal meg, mintha a világ legtermészetesebb dolgát mondaná.*
- Jó idő ez telepedni. - *A horgony köztudottan az érzelmi és fizikai megnyugvás jelképe, jelentheti azt az elfnek, hogy ideje aszkézisének véget vetni, és újra egy közösség tagjává válni. Erre a gondolatra azonban elszomorodik kicsit.
~ Szegény nyuszit nem volt időm eltemetni. Szegénykém, kicsikém. Megígértem neki. A beszédem is félig kész van. Jó is lett. ~
Mered a nyúlra, és egy utolsó forgatással meggyőződik róla, hogy hamarosan el is fog készülni az apró állatka húsa.
~ De magammal vihetem a csontjait... adok neki egy utolsó utat. Szép lenne. ~
Az új elf érkezésére egészen elcsodálkozik, pláne, hogy nem is velük van. Egy nap két ilyen egybeesés még nem volt.*
- Csillagok hoztak, levélke. - *Üdvözli Asheelát, és őt is közelebb invitálja, hátha talál még magának egy ülőhelyet. Hagy időt, hátha az újonnan érkezőt is tájékoztatják, köszöntik, mint őt, addig a táborral foglalkozik, szép lassan kigördíti a rajta lévő fákat, hogy elolthassa majd, és véletlenül se okozzon erdőtüzet.*
- Valaki veletek van tényleg... tán az Erdő Szíve, ahogy mondod, sok az egybeesés ma. - *Tanakodik most hangosan megint, majd az ég felé is pillant, ahol most ugyan nem láthat csillagokat, ez inkább csak gondolkodásbeli várakoztatás. *
- De a hydra is fénylik... könnyű se lesz. - *Folytatja, mintha csak ő lenne ott, mert a jót jelző csillagképekre mindig jut egy rosszat jelző is, már ha nem említjük, hogy gyakorlatilag mindegyiket lehet jóként és rosszként is elfogadni, ezért se elemzi őket mindenki egyformán. Tinthereth szerint alábecsülik az iránymutatást, mit a fénylő képek rejthetnek az alattuk élőknek.*
- Rendben, veletek tartok, testvérek, ha ajánlatotok még mindig él. De éhes vagyok, hadd egyek előbb. Siettek? Megkínálni sajnos nem tudlak titeket szerény prédámból, nem számítottam érkezőkre. - *Néz most körbe kicsit szélesebben, hátha ők is éhesek, hoztak magukkal ennivalót, és ők is elköltenek itt vele egy étkezést, de ha csak várnak rá pár percet, annak is örül, vagy ha más nem, majd később utánuk megy.*
A hozzászólás írója (Tébolyult Tinthereth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.08 12:49:24
Az elsőként megszólaló nőre emeli tekintetét, végigméri gyorsan, majd finoman bólint. Már miközben ezt teszi, egy elf férfi is megszólal, már egyedülléte hosszáról érdeklődve, bár jogos, a bólintás előtt is sejthető volt, hogy ez nem egy erdei falu.*
- Harmadjára látogat meg a tenger, mióta magányom szinte zavartalan. - *Ahogy az elf nővel is tette, most a férfit méri fel szavai előtt, majd a tenger említésénél az ég felé biccent, hogy a megértést segítse. A tenger kettős értelemmel bír itt, egyrészt a víz hónapjaira utal ezzel, másrészt az ebben a hónapokban megjelenő csillagképre, ami a tenger hullámaira emlékeztette elnevezőjét. Ahol ő felnőtt, nagy jelentőséget tulajdonítottak a csillagoknak, sokszor kértek tőlük iránymutatást, behatós ismeretük fontos volt. A tenger az állandó, megállíthatatlan mozgás szimbóluma, ilyen az idő is, így Tinthereth fejében logikusan kapcsolódik össze a kettő, sokkal kifejezőbben fejezi ki így magát, mint egyszerűbb szavakkal. Persze ráfoghatják, hogy rébuszokban beszél - ami a hosszúéletűek gyakori szokása -, de melyik aszketizmusban élő kezd el fecsegni az első arra járó vándoroknak?
Következőleg szemei Pyctá-t találják meg, és úgy sejti, ő a vezető-féle, hiszen Voelkim korábban vele váltott engedélykérő, megerősítő tekintetet. Nem felejtette el annak köszöntését, csak nem volt rá ideje eddig, hogy foglalkozzon vele. Nem most kezdte életútját, tudja, hogy ráér, nem holmi rövid éltű ember ő, hogy kapkodva csapódjon ide-oda, mint egy csónak a nagy viharban.*
- Erdő szíve... me'Ochass... áldjon téged is, levélke. - *Még arcán is megjelenik egy halvány mosoly erre a köszöntésre. Szenvedélyesen szeret minden erdei metaforát, szimbólumot, de mind közül ez a kedvence. Számára ez azt jelenti, hogy ők, az elfek is annyi a világot jelentő fák között, mint egy levél. Szerves részei, elengedhetetlenek, de közben tanít is ez arra, hogy ne gondolják magukat soknak, arra nevel, hogy maradjunk egyensúlyban. Persze nem biztos, hogy mindenki mindent annyira túlgondol, mint szegény Tinthereth, de lássuk be, volt ideje gondolkodni.
Visszafordul most viszont Voelkim felé, mert arra a kérdésére nem válaszolt, hogy velük tart-e. Furcsa ez a kérdés, kapkodónak érzi annak ilyen hirtelen feltevését, de talán sietnek, vagy menekülnek valami elől, gondolatai szerint.*
- A horgony fényes mostanában. - *Szólal meg, mintha a világ legtermészetesebb dolgát mondaná.*
- Jó idő ez telepedni. - *A horgony köztudottan az érzelmi és fizikai megnyugvás jelképe, jelentheti azt az elfnek, hogy ideje aszkézisének véget vetni, és újra egy közösség tagjává válni. Erre a gondolatra azonban elszomorodik kicsit.
~ Szegény nyuszit nem volt időm eltemetni. Szegénykém, kicsikém. Megígértem neki. A beszédem is félig kész van. Jó is lett. ~
Mered a nyúlra, és egy utolsó forgatással meggyőződik róla, hogy hamarosan el is fog készülni az apró állatka húsa.
~ De magammal vihetem a csontjait... adok neki egy utolsó utat. Szép lenne. ~
Az új elf érkezésére egészen elcsodálkozik, pláne, hogy nem is velük van. Egy nap két ilyen egybeesés még nem volt.*
- Csillagok hoztak, levélke. - *Üdvözli Asheelát, és őt is közelebb invitálja, hátha talál még magának egy ülőhelyet. Hagy időt, hátha az újonnan érkezőt is tájékoztatják, köszöntik, mint őt, addig a táborral foglalkozik, szép lassan kigördíti a rajta lévő fákat, hogy elolthassa majd, és véletlenül se okozzon erdőtüzet.*
- Valaki veletek van tényleg... tán az Erdő Szíve, ahogy mondod, sok az egybeesés ma. - *Tanakodik most hangosan megint, majd az ég felé is pillant, ahol most ugyan nem láthat csillagokat, ez inkább csak gondolkodásbeli várakoztatás. *
- De a hydra is fénylik... könnyű se lesz. - *Folytatja, mintha csak ő lenne ott, mert a jót jelző csillagképekre mindig jut egy rosszat jelző is, már ha nem említjük, hogy gyakorlatilag mindegyiket lehet jóként és rosszként is elfogadni, ezért se elemzi őket mindenki egyformán. Tinthereth szerint alábecsülik az iránymutatást, mit a fénylő képek rejthetnek az alattuk élőknek.*
- Rendben, veletek tartok, testvérek, ha ajánlatotok még mindig él. De éhes vagyok, hadd egyek előbb. Siettek? Megkínálni sajnos nem tudlak titeket szerény prédámból, nem számítottam érkezőkre. - *Néz most körbe kicsit szélesebben, hátha ők is éhesek, hoztak magukkal ennivalót, és ők is elköltenek itt vele egy étkezést, de ha csak várnak rá pár percet, annak is örül, vagy ha más nem, majd később utánuk megy.*
A hozzászólás írója (Tébolyult Tinthereth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.08 12:49:24
4474. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-08 11:47:11
Üzenet elküldve: 2019-02-08 11:47:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Úton- útfélen//
*Mindenkire más-más hatással volt a ház, de az biztos, hogy senki sem maradt ki alóla. Arystort és az Öreget nem zavarja, ha valaki csak követi a társaságot és a többiek kérdéseit és a válaszokat hallgatja, visszatérve a házba és az asztal köré ülve folytatódik tovább a beszélgetés és elérnek az üzlet komolyabb részéhez is. A döntéshez.
YIlanda szólal meg elsőként és a termetes nemes komoly arccal hallgatja a szavait.*
- Öröm ezt hallani. *Mosolyodik el szerényen.*
- Igen, a másik ház régóta üresen áll, bizonyosan rosszabb állapotban van. *Vallja be kelletlenül. De abban a házban nem éltek, így talán elnézhető neki, hogy nem figyeltek rá úgy.
Lyllinor ötlete a könyvtárral láthatóan tetszik neki. Ha valahol könyvtárat szeretnének berendezni, az nem arra vall, hogy rendszertelen társaság él. Laurentitia szavait is halvány mosollyal fogadja, de a menedék gondolatát komoly és átszellemült arccal hallgatja.*
- Milyen szép gondolat. Öröm az ilyet hallani. *Mondja elismerően, hisz általában kevesen szoktak másokra gondolni a saját boldogulásuk mellett. Az Öreg széles mosollyal fogadja, hogy szívesen vennék, ha maradna velük és kurtán bólint az ötletre.*
- A közelben vannak helyek, ahol nyáron málna, szeder és vadalma terem, kiváló pálinkaalapanyag. *Nevet fel Arystor Lsonjangu terveire.*
- Ha ez a vágyad, kiélheted. *Teszi hozzá. Ő maga tölt a borból magának és az Öregnek.
Luninari szinte összefoglalja az elhangzottakat és az érzéseket. Úgy tűnik, döntöttek is és szeretnék megvenni ezt a házat. A nemes boldog mosollyal tekint végig a társaságon, úgy tűnik, elégedett a válaszokkal.
Vieljana szavai inkább szólnak a többiekhez, mint Arystorhoz, aki kezébe fogja kupáját, fejével int az Öregnek és elindul kifelé a szobából, de az ajtóban megáll még és a csapathoz szól.*
- Úgy látom, a döntés megszületett, már csak a piszkos anyagiak és a papírok vannak hátra. Hagylak benneteket számolni, addig előkészítem a szerződést. Szóljatok, ha kész vagytok. *Mosolyog mindenkire, majd kilépnek az ajtón. Az egyik testőr marad csak odakint, a közelben, hogy ha a kis társaság készen van, tudjanak Arystorért küldeni.*
*Mindenkire más-más hatással volt a ház, de az biztos, hogy senki sem maradt ki alóla. Arystort és az Öreget nem zavarja, ha valaki csak követi a társaságot és a többiek kérdéseit és a válaszokat hallgatja, visszatérve a házba és az asztal köré ülve folytatódik tovább a beszélgetés és elérnek az üzlet komolyabb részéhez is. A döntéshez.
YIlanda szólal meg elsőként és a termetes nemes komoly arccal hallgatja a szavait.*
- Öröm ezt hallani. *Mosolyodik el szerényen.*
- Igen, a másik ház régóta üresen áll, bizonyosan rosszabb állapotban van. *Vallja be kelletlenül. De abban a házban nem éltek, így talán elnézhető neki, hogy nem figyeltek rá úgy.
Lyllinor ötlete a könyvtárral láthatóan tetszik neki. Ha valahol könyvtárat szeretnének berendezni, az nem arra vall, hogy rendszertelen társaság él. Laurentitia szavait is halvány mosollyal fogadja, de a menedék gondolatát komoly és átszellemült arccal hallgatja.*
- Milyen szép gondolat. Öröm az ilyet hallani. *Mondja elismerően, hisz általában kevesen szoktak másokra gondolni a saját boldogulásuk mellett. Az Öreg széles mosollyal fogadja, hogy szívesen vennék, ha maradna velük és kurtán bólint az ötletre.*
- A közelben vannak helyek, ahol nyáron málna, szeder és vadalma terem, kiváló pálinkaalapanyag. *Nevet fel Arystor Lsonjangu terveire.*
- Ha ez a vágyad, kiélheted. *Teszi hozzá. Ő maga tölt a borból magának és az Öregnek.
Luninari szinte összefoglalja az elhangzottakat és az érzéseket. Úgy tűnik, döntöttek is és szeretnék megvenni ezt a házat. A nemes boldog mosollyal tekint végig a társaságon, úgy tűnik, elégedett a válaszokkal.
Vieljana szavai inkább szólnak a többiekhez, mint Arystorhoz, aki kezébe fogja kupáját, fejével int az Öregnek és elindul kifelé a szobából, de az ajtóban megáll még és a csapathoz szól.*
- Úgy látom, a döntés megszületett, már csak a piszkos anyagiak és a papírok vannak hátra. Hagylak benneteket számolni, addig előkészítem a szerződést. Szóljatok, ha kész vagytok. *Mosolyog mindenkire, majd kilépnek az ajtón. Az egyik testőr marad csak odakint, a közelben, hogy ha a kis társaság készen van, tudjanak Arystorért küldeni.*
4473. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-08 07:00:13
Üzenet elküldve: 2019-02-08 07:00:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek - otthonkeresés//
*Asheela a fák között léptet lován ülve. A közelükben bóklászik egy farkas is. A lány az előtte kanyargósan vezető ösvényt figyeli, amikor egyszeribe beszéd hangjaira lesz figyelmes. Oldalra kapja a fejét. Nem lát rá teljesen, de az úton nagyobb tömeg halad. Kíváncsian a hangok irányába fordítja Linerát. Ahogy közeledve baktatnak, kordélyzötykölődést is hall. Azon tűnődik vajon ezt a népcsoportosulás, miért erre vonul. A szürke farkas egyszeribe megélénkül mögöttük. Felkapja fejét, beleszimatol a levegőbe, hegyezi a füleit és előre iramodik, de az út oldalában, a fák között lelapul. Asheela eltűnődve figyeli Xonart. Lehuppan a nyeregből és kantárszáron vezeti tovább hátasát. Lát több alakot is a menet elején, akik beszélgetnek. Némi füstöt és tüzet is észrevesz és a sülő hús illatát is megérzi.*
~ Hmm, ez aztán az össznépi sütögetés, de nem hiszem, hogy ezért vannak itt. ~
*Asheela így töpreng magában, majd úgy dönt, odamegy hozzájuk. A tiró kilép a fák közül és így köszön a jelenlévőkre széles mosolyával: *
- Alo'ha vándorok! *Ami nagyjából annyit jelent, ahonnan a leányzó jött, hogy az élet lehelete.*
- Mi történt, hogy ily sokan indultatok neki a városból? A nevem Asheela.
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.08 07:04:24
*Asheela a fák között léptet lován ülve. A közelükben bóklászik egy farkas is. A lány az előtte kanyargósan vezető ösvényt figyeli, amikor egyszeribe beszéd hangjaira lesz figyelmes. Oldalra kapja a fejét. Nem lát rá teljesen, de az úton nagyobb tömeg halad. Kíváncsian a hangok irányába fordítja Linerát. Ahogy közeledve baktatnak, kordélyzötykölődést is hall. Azon tűnődik vajon ezt a népcsoportosulás, miért erre vonul. A szürke farkas egyszeribe megélénkül mögöttük. Felkapja fejét, beleszimatol a levegőbe, hegyezi a füleit és előre iramodik, de az út oldalában, a fák között lelapul. Asheela eltűnődve figyeli Xonart. Lehuppan a nyeregből és kantárszáron vezeti tovább hátasát. Lát több alakot is a menet elején, akik beszélgetnek. Némi füstöt és tüzet is észrevesz és a sülő hús illatát is megérzi.*
~ Hmm, ez aztán az össznépi sütögetés, de nem hiszem, hogy ezért vannak itt. ~
*Asheela így töpreng magában, majd úgy dönt, odamegy hozzájuk. A tiró kilép a fák közül és így köszön a jelenlévőkre széles mosolyával: *
- Alo'ha vándorok! *Ami nagyjából annyit jelent, ahonnan a leányzó jött, hogy az élet lehelete.*
- Mi történt, hogy ily sokan indultatok neki a városból? A nevem Asheela.
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.08 07:04:24
4472. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-08 01:08:13
Üzenet elküldve: 2019-02-08 01:08:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek - otthonkeresés//
*Az ifjú íjász szavaiból kiderül, hogy bár korábban hallott már az Erdő Szívéről, valójában nem ismeri őt. Közben Ämeada is csatlakozik hozzájuk. A csuhátlan csuhás arcán semmiféle érzelem nem látszik azzal kapcsolatban, hogy Voelkin nem ismeri jól az Erdő Szívét, tudomásul veszi az elhangzottakat és már válaszolna, hogy elmagyarázza, számára mit jelent a Fákban Lakó, amikor a fák között megpillantanak egy tábortüzet. Nem túl nagy, talán egy emberes táborhely lehet, de a csapatból többen megtorpannak és a hely felé néznek. Az erdőmélyi elf biztosítja az elf családokat és mindenkit, hogy nem lesz baj, pár kurta szóval beszél a férfiakkal, hogy menjenek tovább és várják be őket nem messze, addig ők elmennek megnézni, mit és kit rejthet a táborhely és az újdonsült csatlakozókat követve maga is megközelíti a tűzhelyet.
Utolsóként ér oda és látja meg, hogy egy elf táborozik a helyen, nyulat süt éppen a tűzön.*
- Az Erdő Szíve áldjon, me'Ochass. *Köszönti a hosszúéletűt, de egyelőre mást nem mond, csak csendben hallgatja a köszöntést és a kérdéseket, amelyeket az íjász és az elf lány feltesznek.
A férfi erdei elfnek tűnik, méghozzá a magányosabb fajtából, egészen különös, de a fülében lévő aranyozott karika mégis arra utal, hogy nem mindig lehetett ez így, de talán csak találta az erdőben vagy elcserélte egy vándorra. A csuhátlan csuhás a környéket is megnézi, Ämeada kérdése helyénvaló, nem tudni, hogy valóban egyedül él-e itt.
Közben Voelkin elmondja, miért is vannak éppen az erdőben ilyenkor és merre tartanak és megkérdezi, csatlakozna-e hozzájuk és mint mindig, a csuhátlan csuhás most sem tiltakozik. A beleegyezését kérő íjász pillantására csak kurta biccentéssel válaszol.
Voelkin következő kérdése is helyénvaló. A válaszra az erdőmélyi szerzetes is kíváncsi, annak idején ő is sok időt töltött magányos aszkézissel az Erdőmélyén, hogy közelebb kerüljön az Erdő Szívéhez és elmélyítse a hitét. Talán valami ilyesmi állhat a háttérben, esetleg valamilyen tragédia okán választotta ezt az erdei életet a férfi.
Ő maga nem terheli további kérdésekkel a különös elfet, aki kicsit Umonra, az átkozott szerzetesre emlékezteti különös viselkedésével és arcával őt. A gondolatra belül elmosolyodik, de kívülről uralja vonásait. A fák között, nem messze tőlük sárgás szempár villan fel a bokrok között, talán csak a csuhátlan csuhás látja, de ő is csak azért, mert tudja, hogy mit kell látnia. Xauzur az, aki ezúttal sem hagyja őrizetlenül társát.*
*Az ifjú íjász szavaiból kiderül, hogy bár korábban hallott már az Erdő Szívéről, valójában nem ismeri őt. Közben Ämeada is csatlakozik hozzájuk. A csuhátlan csuhás arcán semmiféle érzelem nem látszik azzal kapcsolatban, hogy Voelkin nem ismeri jól az Erdő Szívét, tudomásul veszi az elhangzottakat és már válaszolna, hogy elmagyarázza, számára mit jelent a Fákban Lakó, amikor a fák között megpillantanak egy tábortüzet. Nem túl nagy, talán egy emberes táborhely lehet, de a csapatból többen megtorpannak és a hely felé néznek. Az erdőmélyi elf biztosítja az elf családokat és mindenkit, hogy nem lesz baj, pár kurta szóval beszél a férfiakkal, hogy menjenek tovább és várják be őket nem messze, addig ők elmennek megnézni, mit és kit rejthet a táborhely és az újdonsült csatlakozókat követve maga is megközelíti a tűzhelyet.
Utolsóként ér oda és látja meg, hogy egy elf táborozik a helyen, nyulat süt éppen a tűzön.*
- Az Erdő Szíve áldjon, me'Ochass. *Köszönti a hosszúéletűt, de egyelőre mást nem mond, csak csendben hallgatja a köszöntést és a kérdéseket, amelyeket az íjász és az elf lány feltesznek.
A férfi erdei elfnek tűnik, méghozzá a magányosabb fajtából, egészen különös, de a fülében lévő aranyozott karika mégis arra utal, hogy nem mindig lehetett ez így, de talán csak találta az erdőben vagy elcserélte egy vándorra. A csuhátlan csuhás a környéket is megnézi, Ämeada kérdése helyénvaló, nem tudni, hogy valóban egyedül él-e itt.
Közben Voelkin elmondja, miért is vannak éppen az erdőben ilyenkor és merre tartanak és megkérdezi, csatlakozna-e hozzájuk és mint mindig, a csuhátlan csuhás most sem tiltakozik. A beleegyezését kérő íjász pillantására csak kurta biccentéssel válaszol.
Voelkin következő kérdése is helyénvaló. A válaszra az erdőmélyi szerzetes is kíváncsi, annak idején ő is sok időt töltött magányos aszkézissel az Erdőmélyén, hogy közelebb kerüljön az Erdő Szívéhez és elmélyítse a hitét. Talán valami ilyesmi állhat a háttérben, esetleg valamilyen tragédia okán választotta ezt az erdei életet a férfi.
Ő maga nem terheli további kérdésekkel a különös elfet, aki kicsit Umonra, az átkozott szerzetesre emlékezteti különös viselkedésével és arcával őt. A gondolatra belül elmosolyodik, de kívülről uralja vonásait. A fák között, nem messze tőlük sárgás szempár villan fel a bokrok között, talán csak a csuhátlan csuhás látja, de ő is csak azért, mert tudja, hogy mit kell látnia. Xauzur az, aki ezúttal sem hagyja őrizetlenül társát.*
4471. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-08 00:30:24
Üzenet elküldve: 2019-02-08 00:30:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Esténként kis tábortüzet gyújt, megpörköl nyárson egy mókust vagy nyulat, amit éppen talál és miután elfogyasztja a sótlan és íztelen megsült húst jól elássa a csontokat és maradványokat. Jól ügyel a megfelelő tűzhely kialakítására, nem szeretne futótüzet okozni. ~Lehet nem kellett volna egyedül elindulnom.~ Konstatálja magában a helyzetét, egyedül érzi magát, ami szomorú. ~Légy erős Zsenge, sőt ne legyél zsenge, legyél Mirazsik!~ Ideje felhagynia a gyermeteg viselkedésével. Lehet nem néz ki úgy, mint egy nő, na de attól már az. ~Aranyat kell szereznek munkával, ott abból lehet csak megélni a városban.~ Ismétli magában Seles tájékoztatását. Nem tudja mi vár rá, de már látja a várost. Olyan más, mint amit eddig látott, ijesztően sok az építmény és rettentően kevés a fa.*
~Majd megszokod, nem nagy ügy! Új élet vár rám, ezt akartam!~
~Majd megszokod, nem nagy ügy! Új élet vár rám, ezt akartam!~
4470. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-08 00:16:59
Üzenet elküldve: 2019-02-08 00:16:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
*Viel orrhangú kis gnóm barátnőjére mosolyog, aki egyetért vele, hogy ez a ház aztán igazán hatalmas. Azonban nem sokra rá már annyira elfoglalja magát a kövekben megbúvó emlékekkel, hogy csak azt veszi észre, ahogy a többiek szapora nyikorgás mellett elindulnak a pince lépcsőjén. A lányt nem igazán vonzza az ilyesmi, ezért rájuk várakozik. Annyi mindenen kell elgondolkodnia, hogy mit keres itt, és mi a terve a továbbiakban… Meg kell hagyni, hogy ez a ház az ő szívét is megmelengette, és még ha soha nem is lakott házban, most egy icipicit úgy érzi, szeretné megpróbálni. Ha valaki rápillant, nagyon komoly töprengést olvashat le az arcáról, és nem láthatják, hogy ez a döntés milyen szinten ideológiai. Viel mindent Eeyr iránt érzett szeretetéből közelít meg, de most egy hatalmas változásra készül.
Amikor a többiek visszatérnek a pincéből, ő maga is csatlakozik az asztaltársasághoz, és helyet foglal a széken. Lába a levegőben lifeg, de azért előretornássza magát, hogy igyon egy pohárkával a friss vízből. A borhoz semmi hangulata sincs most, annyi mindent kell kigondolnia.
Arystor az iránt érdeklődik, tovább kell-e állniuk, azonban a tündér tudja jól, hogy ez nem is kérdés: mindenkinek elképesztően tetszik a ház. Lau nagyon szépen beszél, csak megerősíti a lányt a gondolatában, hogy jó helyre érkezett, éppen a szeretetet és a természet közelségét vágyta. A többiek is lelkesek, mindenki szeretne segíteni, ki állatokat szeretne, ki a könyvtár berendezésére vállalkozik lelkesen. Viel is tenni akar, csak abban nem biztos, hogy a segítsége érne bármit is, ezért mikor mindenki elmondja a magáét, ő is megszólal, hogy tisztázza ittlétét. Mondanivalóját inkább a társaságnak intézi, nem is a házvétel a fő szempont.*
- Amikor megjelentem a fogadóban, hála Marellának *a lányra mosolyog* ti azonnal befogadtatok. Nagyon szomorú voltam, de megláttam azt a szépséget, amit már régóta kerestem: Eeyr ajándékát, a szeretetet és a barátságot. Először csak el akartam titeket kísérni idáig, de talán oka volt, hogy ide keveredtem. *Szerényen fészkelődik a székében. Nem szeret kérni.* Esetleg… Lehetne róla szó, hogy én is veletek maradjak? Mert ha igen, nagyon szívesen segítenék a kert földjén, hogy a zord tél után újra pompázzon. Ültethetek növényeket, virágokat! Arra gondoltam, hogy talán még varázsolni is megtanulhatnék, amihez remek lenne a könyvtár, hogy még többet tudjak segíteni.
*Most, hogy kiöntötte a lelkét, egy kicsit bánatosan elmosolyodik.*
- Én csak… Úgy gondolom, ez tényleg az a hely, ahova jó volna hazajönni.
*Viel orrhangú kis gnóm barátnőjére mosolyog, aki egyetért vele, hogy ez a ház aztán igazán hatalmas. Azonban nem sokra rá már annyira elfoglalja magát a kövekben megbúvó emlékekkel, hogy csak azt veszi észre, ahogy a többiek szapora nyikorgás mellett elindulnak a pince lépcsőjén. A lányt nem igazán vonzza az ilyesmi, ezért rájuk várakozik. Annyi mindenen kell elgondolkodnia, hogy mit keres itt, és mi a terve a továbbiakban… Meg kell hagyni, hogy ez a ház az ő szívét is megmelengette, és még ha soha nem is lakott házban, most egy icipicit úgy érzi, szeretné megpróbálni. Ha valaki rápillant, nagyon komoly töprengést olvashat le az arcáról, és nem láthatják, hogy ez a döntés milyen szinten ideológiai. Viel mindent Eeyr iránt érzett szeretetéből közelít meg, de most egy hatalmas változásra készül.
Amikor a többiek visszatérnek a pincéből, ő maga is csatlakozik az asztaltársasághoz, és helyet foglal a széken. Lába a levegőben lifeg, de azért előretornássza magát, hogy igyon egy pohárkával a friss vízből. A borhoz semmi hangulata sincs most, annyi mindent kell kigondolnia.
Arystor az iránt érdeklődik, tovább kell-e állniuk, azonban a tündér tudja jól, hogy ez nem is kérdés: mindenkinek elképesztően tetszik a ház. Lau nagyon szépen beszél, csak megerősíti a lányt a gondolatában, hogy jó helyre érkezett, éppen a szeretetet és a természet közelségét vágyta. A többiek is lelkesek, mindenki szeretne segíteni, ki állatokat szeretne, ki a könyvtár berendezésére vállalkozik lelkesen. Viel is tenni akar, csak abban nem biztos, hogy a segítsége érne bármit is, ezért mikor mindenki elmondja a magáét, ő is megszólal, hogy tisztázza ittlétét. Mondanivalóját inkább a társaságnak intézi, nem is a házvétel a fő szempont.*
- Amikor megjelentem a fogadóban, hála Marellának *a lányra mosolyog* ti azonnal befogadtatok. Nagyon szomorú voltam, de megláttam azt a szépséget, amit már régóta kerestem: Eeyr ajándékát, a szeretetet és a barátságot. Először csak el akartam titeket kísérni idáig, de talán oka volt, hogy ide keveredtem. *Szerényen fészkelődik a székében. Nem szeret kérni.* Esetleg… Lehetne róla szó, hogy én is veletek maradjak? Mert ha igen, nagyon szívesen segítenék a kert földjén, hogy a zord tél után újra pompázzon. Ültethetek növényeket, virágokat! Arra gondoltam, hogy talán még varázsolni is megtanulhatnék, amihez remek lenne a könyvtár, hogy még többet tudjak segíteni.
*Most, hogy kiöntötte a lelkét, egy kicsit bánatosan elmosolyodik.*
- Én csak… Úgy gondolom, ez tényleg az a hely, ahova jó volna hazajönni.
4469. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-07 23:49:11
Üzenet elküldve: 2019-02-07 23:49:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Új kezdetek - Otthonkeresés//
*Pycta türelmesen hallgatja az ifjú elf történetét, olykor fejével biccentve egyet. Mikor befejezi hosszas a elbeszélést, Pyctára néz, majd válaszol az újabb kérdésre.*
-Gyerekkoromban sokat meséltek róla a szüleim, de azóta nem igazán. Nem is nagyon beszéltem azokról amiket ők meséltek vagy tanítottak.
*Voelkin egy rövid ideig elgondolkodik, amíg Pycta a tömegben menetelő, korábban megismert lánynak int, hogy csatlakozzon hozzájuk. Ada üdvözli őket, majd a fák között lassan felbukkanó tábort fürkészi szemeivel. Mikor közelebb kerülnek, Ada odamegy az idegenhez és bátran köszönti a furcsa elfet. Voelkin is kicsit közelebb lép, de még Ameada mögött marad a biztonság kedvéért.*
-Úgy látom ebédidőben zavarunk, ne haragudj. Én Voelkin Ekleszton vagyok, íjász.
*Mutatkozik be kurtán a csuklyás elf. A pattogó tűz fölött forgó, lassan piruló nyulat nézi, egy darabig, majd a táborozó elfre néz.*
-Az erdőben lévő folyó partján tervezünk letelepedni. Velünk tartasz?
*Kérdi Voelkin, majd Pyctára néz, mintha a beleegyezésére várna. Az ismeretlen elf meglehetősen magányosnak tűnik, arcán, a szeme környékén egy kisebb heg található. Voelkin mielőtt Pycta beleegyezhetne még feltesz egy kérdést, azonban ezt meglepően nagy komolysággal.*
-Mióta vagy egyedül?
*Pycta türelmesen hallgatja az ifjú elf történetét, olykor fejével biccentve egyet. Mikor befejezi hosszas a elbeszélést, Pyctára néz, majd válaszol az újabb kérdésre.*
-Gyerekkoromban sokat meséltek róla a szüleim, de azóta nem igazán. Nem is nagyon beszéltem azokról amiket ők meséltek vagy tanítottak.
*Voelkin egy rövid ideig elgondolkodik, amíg Pycta a tömegben menetelő, korábban megismert lánynak int, hogy csatlakozzon hozzájuk. Ada üdvözli őket, majd a fák között lassan felbukkanó tábort fürkészi szemeivel. Mikor közelebb kerülnek, Ada odamegy az idegenhez és bátran köszönti a furcsa elfet. Voelkin is kicsit közelebb lép, de még Ameada mögött marad a biztonság kedvéért.*
-Úgy látom ebédidőben zavarunk, ne haragudj. Én Voelkin Ekleszton vagyok, íjász.
*Mutatkozik be kurtán a csuklyás elf. A pattogó tűz fölött forgó, lassan piruló nyulat nézi, egy darabig, majd a táborozó elfre néz.*
-Az erdőben lévő folyó partján tervezünk letelepedni. Velünk tartasz?
*Kérdi Voelkin, majd Pyctára néz, mintha a beleegyezésére várna. Az ismeretlen elf meglehetősen magányosnak tűnik, arcán, a szeme környékén egy kisebb heg található. Voelkin mielőtt Pycta beleegyezhetne még feltesz egy kérdést, azonban ezt meglepően nagy komolysággal.*
-Mióta vagy egyedül?
4468. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-07 22:22:08
Üzenet elküldve: 2019-02-07 22:22:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Városnézés//
*A város már közel, s egy rövid pillanatra felvetődik benne, mi van, ha esetleg összetalálkozik fivérével. Talán már tíz éve is megvan, hogy elhagyta Lichanechet és Artheniorba jött, az sem biztos, hogy egyáltalán még itt van. Sőt, ahogy ismeri, valószínűtlen, hogy ennyi időt kibírt volna egy helyben, ő az a fajta, akinek egyszerűen mindig mennie kell. Jobb is, ha nem találkoznak össze, minden bizonnyal gondolkodás nélkül beverné a képét.
Tekintve, hogy a közelben rajtuk kívül senki sincs, a lányhoz hasonlóan ő is egyből kiszúrja a felé lovagoló idegent. Ahogy viszonylag közel ér, rögtön alaposan végigméri az első ránézésre alacsonynak tűnő barna hajút, bár igaz, nyeregben ülve nem könnyű megállapítani a magasságát. Elsősorban persze a vértezete és a fegyvere érdekli Rynt, hiszen nem kizárt, hogy azért igyekszik felé, hogy esetleg kirabolja vagy megtámadja, így míg egyik kezében a szárat tartja, jobbja finoman kardja markolatára csúszik arra az esetre, ha használnia kellene.*
-Üdv.
*Köszön ő is, ahogy a lány épp elé léptet lovával, közben persze folyamatosan az arcát fürkészi, remélve, hogy le tudja olvasni az idegen szándékait.*
-Szerencsére nem.
*Felel halvány mosollyal a kérdésre*
-Csak fáj már a hátsóm a sok lovaglástól.
*Simít is végig az említett testrészen, hogy alátámassza feleletét*
-Kegyed is a városba tart?
*A város már közel, s egy rövid pillanatra felvetődik benne, mi van, ha esetleg összetalálkozik fivérével. Talán már tíz éve is megvan, hogy elhagyta Lichanechet és Artheniorba jött, az sem biztos, hogy egyáltalán még itt van. Sőt, ahogy ismeri, valószínűtlen, hogy ennyi időt kibírt volna egy helyben, ő az a fajta, akinek egyszerűen mindig mennie kell. Jobb is, ha nem találkoznak össze, minden bizonnyal gondolkodás nélkül beverné a képét.
Tekintve, hogy a közelben rajtuk kívül senki sincs, a lányhoz hasonlóan ő is egyből kiszúrja a felé lovagoló idegent. Ahogy viszonylag közel ér, rögtön alaposan végigméri az első ránézésre alacsonynak tűnő barna hajút, bár igaz, nyeregben ülve nem könnyű megállapítani a magasságát. Elsősorban persze a vértezete és a fegyvere érdekli Rynt, hiszen nem kizárt, hogy azért igyekszik felé, hogy esetleg kirabolja vagy megtámadja, így míg egyik kezében a szárat tartja, jobbja finoman kardja markolatára csúszik arra az esetre, ha használnia kellene.*
-Üdv.
*Köszön ő is, ahogy a lány épp elé léptet lovával, közben persze folyamatosan az arcát fürkészi, remélve, hogy le tudja olvasni az idegen szándékait.*
-Szerencsére nem.
*Felel halvány mosollyal a kérdésre*
-Csak fáj már a hátsóm a sok lovaglástól.
*Simít is végig az említett testrészen, hogy alátámassza feleletét*
-Kegyed is a városba tart?
4467. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-07 18:28:47
Üzenet elküldve: 2019-02-07 18:28:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Városnézés//
*A városhoz közeledvén már csak poroszkál, míg szemei a messziről észlelhető jeleket kutatják. A változásét. Nehezen állapítaná meg, mit érez. Talán könnyebb lenne felsorolni, hogy mit nem. A tekintete szigorú, szemöldökei enyhén ráncolódnak, de ez betudható az erőlködésnek, hogy szemeit fókuszálja. Hátasa izgatottan forgatja füleit, talán az ismerős vidék miatt, talán gazdája hangulatára reagál. Lehajol hozzá.*
- Mindjárt ott vagyunk, pajtás!
*Veregeti meg lova nyakát féloldalas mosollyal, majd kiegyenesedik a nyeregben.*
- Tudod, mit? Keressük meg a folyót, mielőtt betérünk!
*~Ki tudja, mi vár odabent?~ teszi hozzá gondolatban, majd letér az útról.
A folyó csillámló habjai üdítően frissek, kulacsát megtölti, miközben lova a szomjoltás után a gyér, száraz fűből próbál tépni. A pihenő után felszökken a nyeregbe, s toronyiránt tér vissza az útra. Már messziről kiszúrja a gyalogos lovast, akinek tempójából becsülve nagyjából egyszerre érnének a visszatérési ponthoz, ám egy kicsit megnógatja lovát, hogy előnyt szerezzen.
~Végre valaki!~ csillan fel a szeme egy féloldalas mosoly felett, a korábbi komorságnak nyoma sincs. Amint kiér az úthoz, megállítja lovát, és türelmesen bevárja a közeledőt a nyeregkápán pihentetett kezekkel. Ha Rynsell netán előbb megállna, úgy elébe léptet. Közben alaposan megnézi magának.*
- Üdvözletem, idegen! Csak nem lesántult?
*Biccent fejével a kantáron vezetett ló felé.*
*A városhoz közeledvén már csak poroszkál, míg szemei a messziről észlelhető jeleket kutatják. A változásét. Nehezen állapítaná meg, mit érez. Talán könnyebb lenne felsorolni, hogy mit nem. A tekintete szigorú, szemöldökei enyhén ráncolódnak, de ez betudható az erőlködésnek, hogy szemeit fókuszálja. Hátasa izgatottan forgatja füleit, talán az ismerős vidék miatt, talán gazdája hangulatára reagál. Lehajol hozzá.*
- Mindjárt ott vagyunk, pajtás!
*Veregeti meg lova nyakát féloldalas mosollyal, majd kiegyenesedik a nyeregben.*
- Tudod, mit? Keressük meg a folyót, mielőtt betérünk!
*~Ki tudja, mi vár odabent?~ teszi hozzá gondolatban, majd letér az útról.
A folyó csillámló habjai üdítően frissek, kulacsát megtölti, miközben lova a szomjoltás után a gyér, száraz fűből próbál tépni. A pihenő után felszökken a nyeregbe, s toronyiránt tér vissza az útra. Már messziről kiszúrja a gyalogos lovast, akinek tempójából becsülve nagyjából egyszerre érnének a visszatérési ponthoz, ám egy kicsit megnógatja lovát, hogy előnyt szerezzen.
~Végre valaki!~ csillan fel a szeme egy féloldalas mosoly felett, a korábbi komorságnak nyoma sincs. Amint kiér az úthoz, megállítja lovát, és türelmesen bevárja a közeledőt a nyeregkápán pihentetett kezekkel. Ha Rynsell netán előbb megállna, úgy elébe léptet. Közben alaposan megnézi magának.*
- Üdvözletem, idegen! Csak nem lesántult?
*Biccent fejével a kantáron vezetett ló felé.*
4466. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-07 18:25:49
Üzenet elküldve: 2019-02-07 18:25:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*A csapat győzelmet aratott a rémséges trió felett, így most a csapat lepihenhet. Monsotor kezében maradt a rénszarvas egyik agancsa, azt el is teszi. Különösebb oka nincsen, de hátha majd jól jön az az agancs valamihez. Utána szétnéz, hogy mi is a helyzet a hosszúéletűvel és a mélységivel. Először a mélységeit fürkészi tekintetével, úgy néz ki, hogy a sötételf bőrvértjét az egyik bestia átszakította, és valószínű meg is sérülhetett. Sokat nem tudna rajta segíteni, hisz nem ért a sérülések kezeléséhez. Utána Lyzre néz, ő úgy néz ki jól van. A fájdalom a szerzetest még mardossa, de nem sokat foglalkozik újonnal kapott sebhelyével, majd begyógyul az. Az égimeszelő csak egy helyben ácsorog, legyőzött ellenfeleit nézve.*
A hozzászólás írója (Monsotor Sonnalis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.07 18:27:22
*A csapat győzelmet aratott a rémséges trió felett, így most a csapat lepihenhet. Monsotor kezében maradt a rénszarvas egyik agancsa, azt el is teszi. Különösebb oka nincsen, de hátha majd jól jön az az agancs valamihez. Utána szétnéz, hogy mi is a helyzet a hosszúéletűvel és a mélységivel. Először a mélységeit fürkészi tekintetével, úgy néz ki, hogy a sötételf bőrvértjét az egyik bestia átszakította, és valószínű meg is sérülhetett. Sokat nem tudna rajta segíteni, hisz nem ért a sérülések kezeléséhez. Utána Lyzre néz, ő úgy néz ki jól van. A fájdalom a szerzetest még mardossa, de nem sokat foglalkozik újonnal kapott sebhelyével, majd begyógyul az. Az égimeszelő csak egy helyben ácsorog, legyőzött ellenfeleit nézve.*
A hozzászólás írója (Monsotor Sonnalis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.07 18:27:22
4465. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-07 18:03:55
Üzenet elküldve: 2019-02-07 18:03:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Városnézés//
*Rynsell életében eddig csak egyszer járt Artheniorban. Gyerek volt még, egy templom égig érő tornyát leszámítva semmi sem maradt meg neki a városból és van egy olyan érzése, most sem fogja őt lenyűgözni. Valahogy nincs oda a romhalmazokért meg a bűzlő holttestekért, márpedig azt beszélik, hogy errefelé ez mostanában a helyzet, nem is beszélve arról a gyilkos betegségről, ami a környéken terjed. Nem is tervez sokáig maradni, ha nem lenne szükséges most sem állna meg, de ő is fáradt már és Szegfű is.*
-Mindjárt ott vagyunk, kislány *suttogja miközben megpaskolja lova nyakát, majd le is pattan az állat hátáról. Gyakorlott lovas ugyan, de már órák óta fáj mindene, úgy dönt hát, hogy a maradék utat inkább gyalog teszi meg.
Reméli hamar talál majd egy fogadót ebben a porfészekben, jól esne már neki egy kiadós alvás és egy pohár bor. Vagy egy üveg, ahogy sikerül.*
*Rynsell életében eddig csak egyszer járt Artheniorban. Gyerek volt még, egy templom égig érő tornyát leszámítva semmi sem maradt meg neki a városból és van egy olyan érzése, most sem fogja őt lenyűgözni. Valahogy nincs oda a romhalmazokért meg a bűzlő holttestekért, márpedig azt beszélik, hogy errefelé ez mostanában a helyzet, nem is beszélve arról a gyilkos betegségről, ami a környéken terjed. Nem is tervez sokáig maradni, ha nem lenne szükséges most sem állna meg, de ő is fáradt már és Szegfű is.*
-Mindjárt ott vagyunk, kislány *suttogja miközben megpaskolja lova nyakát, majd le is pattan az állat hátáról. Gyakorlott lovas ugyan, de már órák óta fáj mindene, úgy dönt hát, hogy a maradék utat inkább gyalog teszi meg.
Reméli hamar talál majd egy fogadót ebben a porfészekben, jól esne már neki egy kiadós alvás és egy pohár bor. Vagy egy üveg, ahogy sikerül.*
4464. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-07 17:17:29
Üzenet elküldve: 2019-02-07 17:17:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Magányosok útja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Meredten néz áldozatára, jó adag húshoz és belső szervhez hozzájutott. Kócos nem kerül elő, feszülten szorítja össze fogait, majd legyintve megrázza a fejét. Nem tulajdonít jelentőséget sem környezetének, sem a véres ruhájának, lesz ideje bőven majd kimosakodni. A szépen feldarabolt húsra, majd magára tekintve egyelőre fogalma sincs, hogy mindezt hogyan fogja elszállítani. Kis gondolkodás után, egyszerűen felszúrja a botjára és a vállára csapja, miközben laposan kitekint a mellette kapáló szarvasra:*
- Segítenél? Gondolom nem... ne izélj már... kell a hús! *Vigyorodik el.* Ki tudja hová vezetsz, egy szót sem szóltál, ha felviszel a hegyekbe gondoskodnom kell élelemről. *Emeli ki oldalra szabad kezét, miközben a másikkal, mint egy vándorbotot tartja a felfűzött húsokat és belső szerveket. Kedvesen meglapogatja a varjúdög felfűzött fejét:*
- Ez lenne a problémád? *Megvonja a vállát.* Megtámadott, megvédtelek, te is engem, egál. Vagy az ima, amit mormoltam? *Nem tudja befejezni a gondolatot, szél borzolja fel rövid haját, körbetekint, s a körötte fel-felborzolódó hópernyétől szűkre hunyorítja szemeit:*
- Ezt te csinálod? *Mutat az állatra gyanakodva, mielőtt gondolataiba hangok fúródnak. Azonnal gyilkossá válik tekintete, s hideg kékjét az állaton tartja, miközben mutatóujjával a lényre mutat határozottan:*
- Van... már... hang... a fejemben. Nem kell még egy! Elég ezt is kordában tartani! *Harsan fel ingerülten.* Mert a korábbi énem egy fabatkát nem ért, szükséges volt, hogy egy kicsit... átvegyem az irányítást. *Vigyorodik el.* Nyugi, feleslegesen nem gyilkolok és nem mindenkit. Van, aki nem ismeri el az erőt, a kort, az életet. *Mutat le az állatra.* Téged akart eleségnek, de most az én eleségem lett. Bűnösebb lennék? Ő vajon széttépett volna téged? Körforgás. *Vonja meg ismét a vállát.* S, hogy miért a sötét úr? Nem tudom. Szimpatikusabb, mint a fény képmutatása. *Hirtelen arcának gödröcskéi furcsa játékba kezdenek:*
- És eddig a fény szolgálóiban csak csalódni tudtam. Hát rója rám az az első követ, kit nem borít el a mély, ha magány kínozza. *Megrázza a fejét, láthatóan feszülten:*
- KÓÓÓCOS! *Füttyszó.* Gyere ide, szükségem van rád. *De ha nem, hát elindul gyalog.* Egy szarvasnak magyarázkodom, hihetetlen! *Mered ismét az agancsos állatra.*
- És most te válaszolj nekem. Mi végre hívsz csalsz magaddal? *Hangja nem számon kérő, immár nem is ideges. Csupán teljesen érdektelen.* Addig, amíg ezt itt elkaparom tisztességgel. *Mutat a szörny földi maradványaira.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Meredten néz áldozatára, jó adag húshoz és belső szervhez hozzájutott. Kócos nem kerül elő, feszülten szorítja össze fogait, majd legyintve megrázza a fejét. Nem tulajdonít jelentőséget sem környezetének, sem a véres ruhájának, lesz ideje bőven majd kimosakodni. A szépen feldarabolt húsra, majd magára tekintve egyelőre fogalma sincs, hogy mindezt hogyan fogja elszállítani. Kis gondolkodás után, egyszerűen felszúrja a botjára és a vállára csapja, miközben laposan kitekint a mellette kapáló szarvasra:*
- Segítenél? Gondolom nem... ne izélj már... kell a hús! *Vigyorodik el.* Ki tudja hová vezetsz, egy szót sem szóltál, ha felviszel a hegyekbe gondoskodnom kell élelemről. *Emeli ki oldalra szabad kezét, miközben a másikkal, mint egy vándorbotot tartja a felfűzött húsokat és belső szerveket. Kedvesen meglapogatja a varjúdög felfűzött fejét:*
- Ez lenne a problémád? *Megvonja a vállát.* Megtámadott, megvédtelek, te is engem, egál. Vagy az ima, amit mormoltam? *Nem tudja befejezni a gondolatot, szél borzolja fel rövid haját, körbetekint, s a körötte fel-felborzolódó hópernyétől szűkre hunyorítja szemeit:*
- Ezt te csinálod? *Mutat az állatra gyanakodva, mielőtt gondolataiba hangok fúródnak. Azonnal gyilkossá válik tekintete, s hideg kékjét az állaton tartja, miközben mutatóujjával a lényre mutat határozottan:*
- Van... már... hang... a fejemben. Nem kell még egy! Elég ezt is kordában tartani! *Harsan fel ingerülten.* Mert a korábbi énem egy fabatkát nem ért, szükséges volt, hogy egy kicsit... átvegyem az irányítást. *Vigyorodik el.* Nyugi, feleslegesen nem gyilkolok és nem mindenkit. Van, aki nem ismeri el az erőt, a kort, az életet. *Mutat le az állatra.* Téged akart eleségnek, de most az én eleségem lett. Bűnösebb lennék? Ő vajon széttépett volna téged? Körforgás. *Vonja meg ismét a vállát.* S, hogy miért a sötét úr? Nem tudom. Szimpatikusabb, mint a fény képmutatása. *Hirtelen arcának gödröcskéi furcsa játékba kezdenek:*
- És eddig a fény szolgálóiban csak csalódni tudtam. Hát rója rám az az első követ, kit nem borít el a mély, ha magány kínozza. *Megrázza a fejét, láthatóan feszülten:*
- KÓÓÓCOS! *Füttyszó.* Gyere ide, szükségem van rád. *De ha nem, hát elindul gyalog.* Egy szarvasnak magyarázkodom, hihetetlen! *Mered ismét az agancsos állatra.*
- És most te válaszolj nekem. Mi végre hívsz csalsz magaddal? *Hangja nem számon kérő, immár nem is ideges. Csupán teljesen érdektelen.* Addig, amíg ezt itt elkaparom tisztességgel. *Mutat a szörny földi maradványaira.*
4463. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-07 10:48:51
Üzenet elküldve: 2019-02-07 10:48:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Magányosok útja//
//Umon//
*A férfinek várnia kell pár szívdobbanásnyi időt, hogy a szárnyas varjúdög végleg kiszenvedjen, de ha épp az ellenkezőjét szeretné, azonnal cselekedhet. A szimbolikus oltár gyorsan megvan, de a varázslat nem sikerül. Talán nem véletlen.
A farkastesű agancsos idegesen nézi végig a sikertelen rituálét, láthatóan nem teszik neki, amit lát. A hentesmunkától nem csak a környezet lesz véres, de maga Umon is. Főleg a fejlevágós-oldalára kötözős résztől. Miközben ezzel foglalkozik, Kócos, a lova egyáltalán nem jelenik meg és utána sem látja, merre is lehet. Sem a vérszag, sem a történtek, sem a férfi viselkedése nem válik hátasának megkeresése javára, ráadásul a farkastestű szarvas is egyre idegesebben viselkedik. Megáll Umonnal szemben jó öt-hat lépésre és idegesen kezdi kapálni a havat, méretes agancsával olykor félreérthetetlenül jelzi, hogy akár még meg is támadhatja.
A szél hirtelen feltámad, felkavarja a havat Umon körül, hogy közte és a farkatestű állat között egy alak sziluettjét rajzolja ki. A humanoid, karcsú alak jóval magasabb, mint Umon, de lehet, hogy csak lebeg előtte, nehéz megmondani a kavargó hópelyhek között.*
~ Miért csinálod ezt? ~
*Hallatszik a kérdés a férfi fejében. A hang egyszerre nőé és férfié, egyszerre szelíd és számonkérő, minden tekintetben furcsa kettősség jellemzi.*
//Lyzendra//
*A pillanatnyi megingás után az elf íjásznő előbb egy megrendítő erejű lövéssel segíti ki óriás barátját, majd Denzack ellenfelét veszi célba, akinek sikerült megsebeznie a mélységit.
Ezúttal is szövetségesei testi épségét tartja szem előtt, előbb kiált, majd csak azután engedi útjára a nyílvesszőt, de mivel ebben a pillanatban ő volt a leggyorsabb, így szava még a sötételf támadása előtt éri el a harcos, így ő lő elsőként.
A lövés ezúttal is briliánsan sikerül, ebből a távolságból még ilyen körülmények között is, amikor harc közben minden pillanatban változik a célpont helyzete, is képes tökéletes lövést leadni.
A nyíl szinte a gondolat gyorsaságával szeli át a távolságot és fúródik a rémszarvas koponyájába oldalról, átütve a csontot.
A besti azonnal megrogyik és oldalra zuhan a lövés erejétől és mire a hóval borított talajra ér, kileheli szentségtelen lelkét.*
//Denzack//
*A mélység, hisz előbb éri a kiáltás, hátraszökken. Az elf nő villámgyorsan mérte fel ebben a pillanatban a helyzetet, mindenképpen ő támad elsőként és a félrelépő Denzack mellett ellőve fejen találja a szörnyet. A lövés iszonyatos erejű, a rémszarvas nyikkanó hanggal csuklik össze és oldalra dől.
Szerencsétlenség, hogy nem saját kezűleg végezhet az őt megsebző bestiával, de így már csak a Monsotorral szemben lévő ellenfél maradt.*
//Monsotor//
*Az óriás bár előző ütés-váltásban nem talált, de őt sem találták el és ez valóban jó gyakorlás, bár valójában nem igazán nevezhető annak, hisz Lyzendrán kívül mindketten sebesültek. A sérülés nem zavaró, de fájdalmas bizonyítéka a nem gyakorló-harcnak.
Monsotor ezúttal erőteljesebb taktikát választ. Lyzendra lövés megrendítette a szarvast, ezután az óriás megragadja a bestia agancsait és erőteljesen belefejel a lény koponyájába az agancsok között.
A támadás sikeres, a rémszarvast megrendíti a fejelés, a jó erőben lévő Monsotornak még az egyik agancsot is sikerül letörnie, de az ütés ereje még az eszméletlenségbe is taszítja a bestiát. Elernyed az óriás kezében.*
//Összefoglaló//
*Umonnak spirituális jelenésben lehet része, miután sikertelen varázslatot hajtott végre a győztes összecsapás után
Lyzendra tökéletes lövéssel terítette le Denzack ellenfelét.
Monsotor fejeléses támadása után rémszarvas ellenfele elájult, de még pislákol benne a szentségtelen élet szikrája.*
//Umon//
*A férfinek várnia kell pár szívdobbanásnyi időt, hogy a szárnyas varjúdög végleg kiszenvedjen, de ha épp az ellenkezőjét szeretné, azonnal cselekedhet. A szimbolikus oltár gyorsan megvan, de a varázslat nem sikerül. Talán nem véletlen.
A farkastesű agancsos idegesen nézi végig a sikertelen rituálét, láthatóan nem teszik neki, amit lát. A hentesmunkától nem csak a környezet lesz véres, de maga Umon is. Főleg a fejlevágós-oldalára kötözős résztől. Miközben ezzel foglalkozik, Kócos, a lova egyáltalán nem jelenik meg és utána sem látja, merre is lehet. Sem a vérszag, sem a történtek, sem a férfi viselkedése nem válik hátasának megkeresése javára, ráadásul a farkastestű szarvas is egyre idegesebben viselkedik. Megáll Umonnal szemben jó öt-hat lépésre és idegesen kezdi kapálni a havat, méretes agancsával olykor félreérthetetlenül jelzi, hogy akár még meg is támadhatja.
A szél hirtelen feltámad, felkavarja a havat Umon körül, hogy közte és a farkatestű állat között egy alak sziluettjét rajzolja ki. A humanoid, karcsú alak jóval magasabb, mint Umon, de lehet, hogy csak lebeg előtte, nehéz megmondani a kavargó hópelyhek között.*
~ Miért csinálod ezt? ~
*Hallatszik a kérdés a férfi fejében. A hang egyszerre nőé és férfié, egyszerre szelíd és számonkérő, minden tekintetben furcsa kettősség jellemzi.*
//Lyzendra//
*A pillanatnyi megingás után az elf íjásznő előbb egy megrendítő erejű lövéssel segíti ki óriás barátját, majd Denzack ellenfelét veszi célba, akinek sikerült megsebeznie a mélységit.
Ezúttal is szövetségesei testi épségét tartja szem előtt, előbb kiált, majd csak azután engedi útjára a nyílvesszőt, de mivel ebben a pillanatban ő volt a leggyorsabb, így szava még a sötételf támadása előtt éri el a harcos, így ő lő elsőként.
A lövés ezúttal is briliánsan sikerül, ebből a távolságból még ilyen körülmények között is, amikor harc közben minden pillanatban változik a célpont helyzete, is képes tökéletes lövést leadni.
A nyíl szinte a gondolat gyorsaságával szeli át a távolságot és fúródik a rémszarvas koponyájába oldalról, átütve a csontot.
A besti azonnal megrogyik és oldalra zuhan a lövés erejétől és mire a hóval borított talajra ér, kileheli szentségtelen lelkét.*
//Denzack//
*A mélység, hisz előbb éri a kiáltás, hátraszökken. Az elf nő villámgyorsan mérte fel ebben a pillanatban a helyzetet, mindenképpen ő támad elsőként és a félrelépő Denzack mellett ellőve fejen találja a szörnyet. A lövés iszonyatos erejű, a rémszarvas nyikkanó hanggal csuklik össze és oldalra dől.
Szerencsétlenség, hogy nem saját kezűleg végezhet az őt megsebző bestiával, de így már csak a Monsotorral szemben lévő ellenfél maradt.*
//Monsotor//
*Az óriás bár előző ütés-váltásban nem talált, de őt sem találták el és ez valóban jó gyakorlás, bár valójában nem igazán nevezhető annak, hisz Lyzendrán kívül mindketten sebesültek. A sérülés nem zavaró, de fájdalmas bizonyítéka a nem gyakorló-harcnak.
Monsotor ezúttal erőteljesebb taktikát választ. Lyzendra lövés megrendítette a szarvast, ezután az óriás megragadja a bestia agancsait és erőteljesen belefejel a lény koponyájába az agancsok között.
A támadás sikeres, a rémszarvast megrendíti a fejelés, a jó erőben lévő Monsotornak még az egyik agancsot is sikerül letörnie, de az ütés ereje még az eszméletlenségbe is taszítja a bestiát. Elernyed az óriás kezében.*
//Összefoglaló//
*Umonnak spirituális jelenésben lehet része, miután sikertelen varázslatot hajtott végre a győztes összecsapás után
Lyzendra tökéletes lövéssel terítette le Denzack ellenfelét.
Monsotor fejeléses támadása után rémszarvas ellenfele elájult, de még pislákol benne a szentségtelen élet szikrája.*
4462. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-06 23:27:00
Üzenet elküldve: 2019-02-06 23:27:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek - otthonkeresés//
*Valóban meglehetősen lefoglalja őt a sokaság, melybe került, érzékei teljesen a számos forrásból érkező ingerek hatása alá kerülnek. Más esetben valószínűsíthetően jobban preferálná a magányos sétát, mint egy gyülekezetben való menetelést, ezúttal azonban magával ragadja a közösségi érzet. Jól érezhetően terül el a béke a jelenlévőkön, egyre inkább, ahogyan távolodnak a várostól, és ez a lányra is hatással van. Örömmel veszi tudomásul, hogy a körülötte lévők nem zárják el érzelmeiket magukban, az oly megérdemelt felszabadultság jeleit tapasztalja. Habár ő maga nem volt részese az általuk megélt tragédiának, akaratlanul is belesimul érzéseikbe, arca felderül.
Tekintetével vezetőjüket keresi, s hamarosan meg is pillantja az ifjú elf íjász oldalán, jó darabig nem is engedi el pillantásával, a hosszúéletű férfi arcán tükröződő érzéseket fürkészi. Ám ahogy az elf int neki, kiszakad merengéséből, s kiválik a tömeg soraiból, hogy fürge léptekkel behozva lemaradását, csatlakozzon az élen haladó két elfhez.*
- Itt vagyok. *Jelenti be a nyilvánvalót egy félszeg mosoly kíséretében, ezzel csupán azt szándékozik jelezni, hogy rendelkezésükre áll.
Ahogy egyre haladnak a fák között, Ada figyelmét egy nem túl messzi jelenség vonja magára, s ebben az esetben kénytelen hallásánál kevésbé éles látására hagyatkozni, hogy felmérje a helyzetet, mivel az ismeretlen nem zajong túlságosan, nem hallhatja őt messziről. Megmagyarázhatatlan kíváncsiság keríti hatalmába, így tőle szokatlan módon, óvatlan naivitással lépdel közelebb az idegen táborhelyéhez. A kíváncsiságon túl talán a tűz fénye is vonzza, a hideg időjárásból kifolyólag. A lángok fénykörében aztán megáll, kezét hasonlóképp üdvözlésre emelve, ahogy a másik elf is tette. Mosolyt csal ajkaira a megszólítás, amellyel köszönti őket, családját juttatja eszébe, ezúttal a szinte már az emlék részét képező fájdalom nélkül.*
- Egyedül vagy? *Teszi fel az első kérdést, amely relevánsnak tűnik a jelen helyzetben. Körül is néz, ám másik élőlénynek nem látja nyomát, a nyuszin kívül, aki ugye, már nem kimondottan nevezhető élőnek. Azért emlékezteti magát, hogy ha valamit nem lát, az nem feltétlenül jelenti, hogy nincs is, könnyen meglehet, hogy rejtőzik még valaki a közelben, ennek ellenére nem érzi magát veszélyben, s habár nem kifejezetten jeleskedik a harcban, tudja, hogy jelen pillanatban nem is lenne teljesen védtelen.*
*Valóban meglehetősen lefoglalja őt a sokaság, melybe került, érzékei teljesen a számos forrásból érkező ingerek hatása alá kerülnek. Más esetben valószínűsíthetően jobban preferálná a magányos sétát, mint egy gyülekezetben való menetelést, ezúttal azonban magával ragadja a közösségi érzet. Jól érezhetően terül el a béke a jelenlévőkön, egyre inkább, ahogyan távolodnak a várostól, és ez a lányra is hatással van. Örömmel veszi tudomásul, hogy a körülötte lévők nem zárják el érzelmeiket magukban, az oly megérdemelt felszabadultság jeleit tapasztalja. Habár ő maga nem volt részese az általuk megélt tragédiának, akaratlanul is belesimul érzéseikbe, arca felderül.
Tekintetével vezetőjüket keresi, s hamarosan meg is pillantja az ifjú elf íjász oldalán, jó darabig nem is engedi el pillantásával, a hosszúéletű férfi arcán tükröződő érzéseket fürkészi. Ám ahogy az elf int neki, kiszakad merengéséből, s kiválik a tömeg soraiból, hogy fürge léptekkel behozva lemaradását, csatlakozzon az élen haladó két elfhez.*
- Itt vagyok. *Jelenti be a nyilvánvalót egy félszeg mosoly kíséretében, ezzel csupán azt szándékozik jelezni, hogy rendelkezésükre áll.
Ahogy egyre haladnak a fák között, Ada figyelmét egy nem túl messzi jelenség vonja magára, s ebben az esetben kénytelen hallásánál kevésbé éles látására hagyatkozni, hogy felmérje a helyzetet, mivel az ismeretlen nem zajong túlságosan, nem hallhatja őt messziről. Megmagyarázhatatlan kíváncsiság keríti hatalmába, így tőle szokatlan módon, óvatlan naivitással lépdel közelebb az idegen táborhelyéhez. A kíváncsiságon túl talán a tűz fénye is vonzza, a hideg időjárásból kifolyólag. A lángok fénykörében aztán megáll, kezét hasonlóképp üdvözlésre emelve, ahogy a másik elf is tette. Mosolyt csal ajkaira a megszólítás, amellyel köszönti őket, családját juttatja eszébe, ezúttal a szinte már az emlék részét képező fájdalom nélkül.*
- Egyedül vagy? *Teszi fel az első kérdést, amely relevánsnak tűnik a jelen helyzetben. Körül is néz, ám másik élőlénynek nem látja nyomát, a nyuszin kívül, aki ugye, már nem kimondottan nevezhető élőnek. Azért emlékezteti magát, hogy ha valamit nem lát, az nem feltétlenül jelenti, hogy nincs is, könnyen meglehet, hogy rejtőzik még valaki a közelben, ennek ellenére nem érzi magát veszélyben, s habár nem kifejezetten jeleskedik a harcban, tudja, hogy jelen pillanatban nem is lenne teljesen védtelen.*
4461. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-06 19:52:24
Üzenet elküldve: 2019-02-06 19:52:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*A szerzetes ütését az agancsos teremtmény kivédte ugyan a feltartott karjával, de Lyz a szörny bal lábát úgy meglőtte, hogy féltérdre rogy a rém. Monsotor még nem ideges amiatt, hogy ezek még nem hullottak el, sőt, kifejezetten örül, hogy harci tudását kipróbálhatja élesben, és a dolgokat nézve nem is rossz egy olyantól, aki először harcol élesben. Öröme látható a mosolyból az arcán, de még nincs ok az ünneplésre, így az égimeszelő lefogná mindkét kezével a lény agancsait a tövüknél és megfejelné a borzalmas bestiát, és ha elég ügyes, akkor a koponyáját találná el a fejelés.*
*A szerzetes ütését az agancsos teremtmény kivédte ugyan a feltartott karjával, de Lyz a szörny bal lábát úgy meglőtte, hogy féltérdre rogy a rém. Monsotor még nem ideges amiatt, hogy ezek még nem hullottak el, sőt, kifejezetten örül, hogy harci tudását kipróbálhatja élesben, és a dolgokat nézve nem is rossz egy olyantól, aki először harcol élesben. Öröme látható a mosolyból az arcán, de még nincs ok az ünneplésre, így az égimeszelő lefogná mindkét kezével a lény agancsait a tövüknél és megfejelné a borzalmas bestiát, és ha elég ügyes, akkor a koponyáját találná el a fejelés.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222